Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vizes cikkek

Vizeink védelme: háztartási szennyvíztárolók

Egy olyan témát említek, ami igen régi eredetű. Ez nem más, mint a házi szennyvíz tárolók. Évtizedekkel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy egy vidéki háznál úgynevezett „derítőt”építettek a háztartási szennyvíz tárolására. Hogy működött ez? A háztól bizonyos távolságra ástak egy gödröt, különböző méretűek voltak ezek, majd kibetonozták, de úgy, hogy az oldalán lukakat hagytak, hogy a bele kerülő szennyvíz, fürdővíz, mosogatóvíz elszivárogjon a talajba. Ez több esetben évtizedekig működött, amíg a zsiradékok és olajos anyagok el nem tömítették a talaj pórusait. Akkor jött a szippantás. Kiszívták az „emésztőt”, mert ez a neve ennek a létesítménynek, és elszállították, sok esetben egy nagyobb tároló helyre, rosszabb esetben egy közeli erdőbe, patakba, folyóba. Aztán lehetett tovább termelni a szennyvizet. Érdemes belegondolni, hogy ez a megoldás, mivel abban az időben nem volt más megoldás, illetve volt a zárt rendszer, de az hamar megtelt. Így a hagyományos rendszer terjedt el. Bár ezekhez megvolt a kialakításukhoz szükséges technológia, ezt általában nem tartották be. Legtöbb esetben nem is tudtak arról, hogy ilyen létesítmény üzemel a területen. Még a mai napig is biztos vagyok benne, hogy több ezer működik, annak ellenére, hogy már nagyon sok helyen csatornarendszer biztosítja a háztartási szennyvíz elvezetését. Képzeljék el, hogy olyan helyeken is ilyen épült, ahol vízkivételi hely van. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi hétvégi ház épült nagyobb tavaink, illetve folyóink közelében. Ezeknél mindnél volt ilyen „emésztő gödör”. El lehet képzelni, hogy mennyi szennyvíz kerülhetett, és került olyan helyekre, amelyek kapcsolatban vannak valamilyen vízvételi hellyel. Ezt még megfejeli az egyes újonnan forgalomban lévő vegyi anyagok jelenléte. Ezek mind a talajon keresztül elszivárognak, és az esővíz még inkább elősegíti a terjedésüket. Lehet azt mondani, hogy a talaj tisztító jellegű. Ez igaz, de nem ilyen tömény mennyiségben. El lehet képzelni egy települést, ahol van kb. 300 ház, és mindegyik rendelkezik ilyen gödörrel. Ez évtizedek alatt mennyire szennyezte a talajt, és vele együtt a talajvizet? Ugyanis ez a szennyvíz képes odáig leszivárogni. Ha ezt kivetítjük az országra, akkor igen érdekes helyzetet mutat. Ha számokban is ki akarjuk fejezni, akkor azt jelenti, hogy az említett házakból havonta kb. 1500m3 szennyvíz került a talajba. Mi kerül ebbe a szennyvízbe? Mosogatószerek, kozmetikai szerek, különböző más vegyi anyagok, gyógyszermaradványok, stb. Szerencsére a csatornázás nagyban elősegíti, hogy ezek az anyagok már ne kerüljenek a talajba, de sok helyen még mindig van ilyen megoldás. Az évtizedek alatt talajba került vegyi anyagokat nem lehet onnan kiszedni.  Szerencsére manapság már zárt rendszerű szennyvíztartályokat lehet telepíteni. Így valamelyest enyhül a talaj ilyen szennyezése. Ha kicsit tovább gondoljuk, akkor beláthatjuk, hogy sokkal több energiát kellene fordítani a felszíni és felszín alatti vizek védelmére. Sok információ, sok adat jelent meg már azzal kapcsolatban, hogy csökken az iható víz mennyisége világszerte.

A diagram bár igaz, hogy 2007-es adatotokat tartalmaz, némi rálátást mutat, hogy milyenek a vízfelhasználási szokások és mennyiségek. Az, hogy csökken az iható víz, nagyon nem jó hír. A népesség növekedésével ez még nagyobb terhet ró vizeink kitermelésére. A megemelkedett vízvétel komoly probléma mindenhol. A nem megfelelő minőségű víz rengeteg fertőző anyagot tud szállítani, ezzel veszélyeztetve sok ezer ember egészségét. Sajnos az is fennáll, hogy még mindig sok szennyvíz kerül olyan helyekre, ahol vízkivételi hely van. Ha megnézzük, akkor a növekvő mezőgazdasági termelés az erős mennyiségi növekedés miatt egyre több kemikáliát használ. Van egy még nagyobb veszély. Ez a gyógyszerek és különböző kozmetikai szerek, melyek bekerülnek a víz körforgásába. Ez viszont erős vízszennyezést is okoz. Talán még nagyobb szennyező forrás az ipari és kommunális szennyvizek növekedése. Azt is figyelembe kell venni, hogy a növekvő hőmérséklettel nagyobb vízmennyiség kerül felhasználásra. Ha ide vesszük azt a tényt, hogy egyre több vizet kell a mezőgazdaságnak felhasználni a termőterületek öntözése miatt, akkor nő az aszály valószínűsége. Ennek révén a túlzott kitermelés a folyók csökkenő vízhozamát, a felszín alatti vizek alacsony szintjét, a vizes élőhelyek kiszáradását eredményezi. Ennek élő példája az Aral-tó szinte teljes kiszáradása. A mezőgazdasági termelés elvonta a tó víz utánpótlását, ezáltal szinte eltűnt a térképről. Van egy másik nagy probléma. A folyók hűtőközegként felhasználható mennyisége. Ez is hatalmas mennyiség. Fontos a szennyező vizek jó minőségű szűrése. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különlegesen veszélyes vegyi anyagok jelenlétének kiszűrésére, hiszen egészségkárosító hatásuk van. Víz nélkül nincs élet. Folyamatosan figyelni kell vizeink tisztaságára. Az iható víz egyre kevesebb. Földünk vízkészletének mindössze 3% édesvíz. Ennek jelentős része jég formájában van jelen. A Föld teljes vízkészletének csupán 0,5% áll rendelkezésünkre. Sajnos még mindig sok probléma van vizeink védelmével. Ahhoz képest elég sűrűn vannak különböző konferenciák, megbeszélések a vízgazdálkodás témakörében. Itt is felmerül egy alapvető probléma. Egy ilyen konferenciára nagyon sok országból, nagyon sok, 2200-2300 szakember van jelen. Van egy kérdésem. Ha ennyi jó kvalitású ember összejön, vajon miért nem tudnak olyan határozatokat, intézkedéseket, előterjesztéseket tenni, melyek előremutatóak lennének, és határozott beavatkozásokat tennének a vízminőség védelme érdekében? A szakemberek helyett a hozzá nem értő politikusok tartanak előadásokat, és hoznak döntéseket, mely sok esetben nem egyezik a szakértői véleménnyel. És nemcsak ebben. Abban is, hogy miképpen lehetne még jobban védeni a felszíni és felszín alatti vizeinket.

  

          Már kimutatható, hogy az egyes földrajzi területek, országok, milyen kockázatot viselnek az iható vizeikkel kapcsolatban. Látható, hogy már vannak olyan területek, ahol 80 százalékos az iható víz kockázati szintje, azaz, ilyen mértékben nem rendelkezik elfogadható mennyiségű és minőségű ivóvízzel. Miért nem tudnak átfogó szakértői véleményt alkotni abban, hogy a fokozott felhasználásra kerülő vizeinket miképpen lehetne még hasznosabban kihasználni, felhasználni? Vannak területek, ahol eleve problémás az iható víz elérése. Víz mindenhol van. Megfelelő kutakkal ezek elérhetők. Ha olajkutakat lehet fúrni, akkor víznyerő kutakat is. A legsúlyosabb területeteken is csak 200-300 métert kell lefúrni a tiszta vízért. Csak halkan felteszem a kérdést: a XXI. században ez gondot jelent? Vannak más vízhasznosító lehetőségek is. Gondot jelentene a sósvíz sótalanítása akkor, amikor emberek milliói nem jutnak iható vízhez? Egy ilyen rendezvényen hangzott el a következő mondat: „mindaz, amiről hat évvel ezelőtt fenyegető jövőképként beszéltek, mára valósággá vált, a világ sok régiójában vízválsággal kell szembesülni”.  Aztán: „az esetek nagy részében van technológia a probléma megoldására, és bár egy részük időigényes, ha sosem vágnak bele, újabb és újabb katasztrófák adódhatnak”. Megint egy halk kérdés: vajon mióta foglalkoznak ezzel a témával úgy, hogy semmit nem léptek előre? A kijelentésből ez világlik ki: „ha sosem vágnak bele”. Ezek szerint semmit nem tettek. Több mint 2000 szakértő. Ennyire döntésképtelenek? A legmegdöbbentőbb a következő: „politikai döntés is kell a változáshoz, jelentősen át kell csoportosítani a forrásokat, pluszforrásokat kell biztosítani a vízhelyzet kezeléséhez”.  Az idézet a Budapesti Víz Világtalálkozó 2019 fórumon hangzott el. A felhasznált víz mennyisége egyre növekszik. Egyre inkább előtérbe kerül az, hogy a mezőgazdasági területeknek minél nagyobb százalékát öntözéses művelésnek kell alávetni. Ez azért is fontos, mert a hőmérséklet emelkedésével megjelenik az aszály, és a talajnedvesség csökkenése. Ennek pótlása hatalmas vízmennyiséget követel. Sok technológia van már arra nézve, hogy miképpen lehetne a vizet gazdaságosabban kihasználni. Sajnos ezek még messze vannak attól, hogy a mindennapi életben alkalmazható legyen. Nem ehhez vannak szokva az emberek. Ahol bőven van víz, ott pazarolnak, ahol kevés van, ott próbálnak valamilyen megoldást találni. Olyan területek is a középpontba kerültek, ahol korábban egyáltalán nem okozott gondot az iható víz. Ma már probléma. Számtalan példa van arra, hogy korábban is voltak értelmetlenül kihasznált, felhasznált vízterületek. Olyan mennyiségű vizet ódáztak el, ami egy egész hatalmas tavat tett tönkre. Nem gondoltak arra, hogy milyen következményei lehetnek a mérhetetlen vízkivételnek. Csak néhány adat.

„Hazánkban 2000-ben a mezőgazdasági vízfelhasználás öntözésre összesen 215,8 millió m3 volt, addig 2018-ban 156 millió m3. Jelentő csökkenés még annak ellenére is, hogy a szárazság egyre nő”.

Forrás: KSH

„A lakossági vízfelhasználás évi mennyisége egy főre vetítve 34,7 m3”.

Forrás: Magyar Víziközmű Szövetség

Az elkövetkezendő időkben erősen figyelembe kell venni az aszály jelentőségét. Vízfelhasználás tekintetében szóba kerülnek a hazai csatornarendszerek, hiszen erőteljesebben kell pótolni a vizet a mezőgazdasági területekre. Ezeknek a csatornáknak a hatásfoka két nagy hatásnak van kitéve. Az egyik az elszivárgás, a másik a párolgás. Mindkettő jelentős mennyiségű vizet „használ” el. Szerény véleményem szerint a kutak fúrása lehet a jobb megoldás. Sajnos az erre tett kísérlet megakadt azzal, hogy előírták a kutak bevizsgálását, ami jelentős összeg. Így nem csoda, hogy nem tudják vállalni az üzemeltetést, hiszen egy adott mezőgazdasági területen több kutat is kellene fúrni. Az ipar által felhasznált víz nagyon jelentős. Csak gondoljunk bele. Az élelmiszeripar, a papíripar, a feldolgozóipar, stb. mind sok vizet használ.

„Világviszonylatban a víz 10 százalékát az ipar használja fel, 67 százalékát  a mezőgazdaság, 23 százalékát az állattenyésztés és feldolgozás, 45 százalékot az élelmiszerek előállításához használunk”.

Forrás: innotéka 2016

Ha megnézzük a világ édesvíz készletét, akkor az derül ki, hogy teljes vízkészlet kb. 3 százalék, de ennek csupán 0,5 százaléka folyékony víz, a többi a sarki jég és a gleccserekben van. Hazánk a vízben szegény országok közé tartozik, mert több mint 90 százaléka külföldről származik a felszíni vizek tekintetében, így vizeink többsége felszín alatti jellegűek, amik szintén a medence kialakulásának köszönhetően itt folynak át rajtunk, megteremtve a vízfelhasználást. Mint mindenre, erre is nagyon vigyázzunk, mert az élet alapelemei közé tartozik. Mindezek után nézzük meg, hogy vajon mennyi a lakosság fogyasztása. A vízfogyasztás hazánkban 2018-ban 35,1 köbméter/fő. Ha ezt kivetítjük a tavainkra, akkor a lakosság egy évben elfogyaszt két Velencei-tavat és egy Tisza-tavat. Ez csak a lakosság. Ebben az ipari üzemek, mezőgazdasági üzemek, és egyéb nagy vízfogyasztók nincsenek benne. Az egyre kevesebb, és egyre szennyezettebb vizek ihatóvá tétele nagy energiát igényel. A csapvíz kiváltása sok esetben ásványvízzel történik. Érdekes, hogy milyen ütemben nőtt az ásványvizek fogyasztása a lakosság körében. Ebbe talán az is közrejátszott, hogy megrendült a lakosság bizalma a csapvíz irányába, mondván, hogy nem tudják kellőképpen megszűrni a szennyeződésektől.

      Látják milyen érdekes. Eljutottunk a háztartási szennyvíztárolóktól, a csapvízig. Megvan a szoros összefüggés a kettő között, hiszen az a szennyező anyag, amely bekerül a házi „derítőkbe”, bejut a talajvízbe, azon keresztül a víz nagy körforgásába, majd visszakerül a csapba. Egyre jobban oda kell figyelni arra, hogy vizeink minél inkább tiszták maradjanak, és mindig legyen megfelelő mennyiségű, és minőségű iható vizünk.  

Az éltető és iható víz

Ez az a szó, és ez az a fogalom, mely egyre inkább előtérbe kerül. Hogy miért? Mert egyre kevesebb van belőle, és ha van, akkor kis területen, de sok. Ez sem jó. Azt kell mondani, hogy egyre inkább növekednek azok a területek, amelyek csapadékban szegény területek. Sajnos foglalkozni kell azzal, hogy hol vannak ezek a tájak, és foglalkozni kell azzal, hogy vajon mit lehet tenni ellene, illetve egyáltalán lehet-e változtatni rajta. Mit vonhat ez maga után? Sivatagosodást, ezzel együtt a mezőgazdasági területek csökkenését, légköri szennyezést, erdőterületek elvesztést, emberek elvándorlását, stb. Ez a néhány ok elég ahhoz, hogy komolyabban kelleni ezzel a kérdéssel is foglalkozni. Azért írom, mert már nagyon sok olyan terület van, amivel foglalkozni kellene. A természetben minden összefügg mindennel. A csapadék hiánya nagyon sok mindenre kihat. Ha megnézzük, hogy vajon mekkora részt érintenek a csapadékban szegény vidékek, nagyon meglepődhetünk. Sok esetben éppen azok a területek kerülnek ebbe a kategóriába, ahol a legnagyobb szükség lenne rá. Nagy területekről van szó. Ezeken a helyeken nagyon valószínű a sivatagos jelleg kialakulása. A termőterület csökkenése szinte megállíthatatlan. Mivel lehetne a kevés csapadékot kompenzálni? Igen, kutak fúrásával. Mindenhol van víz. Még a Szahara homokja alatt is. Hogy drága a fúrás? Valóban drága, de talán mérlegelni kellene, hogy mi a drága. Milliók elvándorlása, és a meglévő területek még nagyobb megterhelése, az elvándorlók okozta feszültségek kialakulása, mely komolyabb konfliktust is eredményezhet, vagy öntözni, és munkát adni az ott élőknek, ezzel a megélhetést biztosítani. Egy merész gondolat még ott lebeg a fejünk fölött. Talán érdemes lenne gondolkodni a tengervíz sótalanításán, ezáltal több vízhez lehetne jutni. Biztos vagyok benne, hogy lehet olyan technológiát használni, mely összeköthető a napenergia felhasználásával, és a tevékenység energetikai igényével. Ezzel meg lehetne tenni, hogy hosszú távon ne kelljen a szeszélyes időjárás nyújtotta csapadékra várni, hiszen sok helyen még ciszternákban tárolják a vizet, ameddig lehet. Ezek persze hamar kifogynak, mert a lakosság nő, a víz pedig korlátozottan áll rendelkezésre. A grafikon azért is érdekes, mert előre vetíti, hogy milyen összhatás várható az egyes régiókban, sőt országokban is. Ezt globálisan értem. Vannak nagyon veszélyeztetett területek, és ahogy haladunk az időben, egyre inkább azzá válnak, mert semmit nem tesznek azért, hogy a vízhez való hozzáférés ne legyen gond.

Ha kicsit körülnézünk a csapadék képződés háza táján, igen érdekes megállapításokat tehetünk. Hogy miért itt? Mert a csapadék az, amely révén az egyes folyók, folyamok, tavak, víztárolók, és egyéb vízgyűjtésre alkalmas helyek feltöltődnek vízzel, mert ezek a vízbázisok, vízkivételi helyek.  A felhő a levegőbe felszálló vízpárából kialakult, a légkörben lebegő apró vízcseppek halmaza. Az is igaz, hogy a jelentős vízkészletek a gleccserekben vannak. A baj ott kezdődik, hogy ezek is nagyon gyorsan fogynak. Ezért nem elhanyagolható az eső. A magasban kialakuló vízcseppekért a felszálló meleg levegő a felelős. Nem szeretnék az egyes felhőtípusok fizikai jellemzőibe belebonyolódni, csak annyit, hogy az eső kialakulásáért a felhő harmatpontjának fontos szerepe van. Ugyanis a harmatpont a levegőnek az a hőmérséklete, amelyen az adott nedvességtartalmú levegő a folyékony vízre nézve telítetté válik, azaz, nem tudja megtartani a folyadékot, és eső formájában leesik. Ebben az állapotban a vízgőz vízzé csapódik ki. Azt is egyre inkább látni, hogy az esővel áztatott területek egyre kisebb területekre koncentrálódnak. Helyi, lokális jellegű esők alakulnak ki. Ez nem feltétlenül szerencsés, mert ezek inkább a magasabb területeken alakulnak ki. Már érezhető, hogy vannak bizonyos helyek, melyek közelében sokkal intenzívebb és gyakoribb a csapadék kialakulása. Hazánkban megfigyelhető a dél-nyugat, észak-kelet irányvonal, melynek tengelyében alakultak ki a nagyobb mennyiségű esős időszakok. Ezeken a helyeken néhol jelentős mennyiségű csapadék is hullik. Csak egy területet említek, ami tényleg hihetetlenül nagy mennyiség volt, hiszen több mint 140 milliméter esett le 24 óra alatt. Aztán, hogy még érdekesebb legyen, pár héttel később, amit személyesen is megtapasztaltam, újabb nagy mennyiségű csapadék hullott pár óra alatt. Hihetetlen volt látni, hogy a szelíden folydogáló patak néhány óra alatt vad folyammá duzzadt. Ez csak egy eset a sok közül, mert ilyet mindenki hallott már a különböző hírcsatornákon keresztül. A baj ott kezdődik, amit már említettem, hogy az ilyen események kis területre koncentrálódnak, és éppen ott, ahol nincs akkora szükség rá. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ezeken a területeken ne essen, hanem azt, hogy éppen az a terület marad ki, ahol még nagyobb szükség lenne a csapadékra. Ezek pedig az alföldi részek. Egy új fogalommal kell megismerkednünk, amit úgy hívnak víz-stressz. Ez nem más, mint hosszan tartó vízhiány. Ez nemcsak a mezőgazdaságot sújtja, hanem az embereket is. Emlékszem, gyerekkoromban volt egy mondás a faluban. Ha bizonyos földrajzi irány felől érkezett a felhő, mondtuk, hogy nagy eső lesz. Általában úgy is volt. Most viszont érdekes viszonyok alakulnak ki, annak ellenére, hogy az Alföldön amúgy is kevesebb a csapadék. Ehhez hozzájárul még, hogy jelenleg jóval kevesebb csapadék hullik az alföldi megyékben, mint korábban. Ennek révén a talaj nedvességtartalma jelentősen lecsökkent. Ehhez még hozzájárul a légköri szárazság és légköri aszály állapot is. Összességében elmondhatjuk, hogy a csapadéknak igen nagy szerepe van abban, hogy az éltető vízhez hozzá jussunk. Tudjuk, hogy a természetben minden összefügg mindennel. Itt kerül előtérbe a talajnedvesség fontos kérdése, valamint az ezeket egy kissé tápláló egyéb jelenségek. Általában a meteorológiai jelentések a hőmérsékletről, a csapadékról, a felhőzetről és a szélről szólnak. Valószínű, hogy a talajnedvességet is ide kell majd sorolni. Bár ez inkább a mezőgazdaságot érinti, azért érdemes rá odafigyelni. Azok, akik rendelkeznek valamilyen kis kerttel, érdemes nyomon követni ezt a paramétert is, hiszen nem mindegy, mennyit kell locsolni. Ugyanis csak öntözéssel lehet ezt a hiányt pótolni. Ugyanez, ha kivetítjük nagy mezőgazdasági területekre, komoly dolgok kerülnek napvilágra. Ha csak abba gondolunk bele, hogy régen, úgy 50, vagy még régebbi időkben, a kukorica elvetésekor, illetve utána, tököt, babot is vetettek. Azt viszont nem locsolta senki, mégis megtermett. Az a csapadék, ami hullott, elég volt ahhoz, hogy beérjenek. Ezt ma már sehol nem lehet látni, és valószínűleg nem is teremne meg semmi a mostani körülmények között. Itt a csapadékszegény, és hőmérsékletben gazdag időjárásra gondolok. Egyre inkább el kell gondolkodni azon, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a sok terményt milyen módon tudjuk fenntartani úgy, hogy teremjen is. Sok napraforgó földet lehet látni, ahol egyszerűen elszáradnak a fejek, bebarnulnak, szinte feketék lesznek a növények, és csenevész formát öltenek az ültetvények. Az élethez víz kell, és egyre több. A pára és harmat talán jelentéktelennek tűnnek, de mégis fontos szerepük van abban, hogy a talaj megőrizze nedvesség tartalmát. Sajnálatos módon ennek igazán akkor van szerepe, amikor eleve van talajnedvesség. Ugyanis az esetlegesen kialakuló harmat nagyon gyorsan elvész a talaj közeli részeken. Magyarul pillanatok alatt felszívódik, mert nincs meg a szükséges alaphelyzet, azaz a nedvesség. Többek között a légnedvesség is egy tényező. A légkörben a víz légnemű, cseppfolyós és szilárd állapotban megtalálható. A légköri víz állandóan cserélődik, hiszen párolgás során telítődik, majd kicsapódik, végül visszahullik a földre eső formájában. A légköri nedvesség befolyásolja a sugárzást, ami a felszínre kerül, a frontokat, és köze van a légköri nyomáshoz is. Fontos még, hogy a keletkező párának nagy szerepe van olyan területeken, ahol kevés a csapadék, és magas a hőmérséklet. Néhány növény és állatfaj ezt használja ki. A páraképződés a téli hónapokban az északi féltekén szinte teljesen leáll, majd az áprilisi hónaptól ismét aktiválódik olyan 2-3 cm-es tartományon belül. Nyári hónapokban ez elérheti a 4 cm-t is. Az igazi jelentős változás természetesen az Egyenlítőtől északra kb. 20, délre szintén kb. 20 fokra éri el a jelentős mértéket. Legjelentősebb emelkedés júliusban történik. Ekkor Dél-Amerika északi, Közép-Amerika déli, Afrika partjainál a Guineai-öböl térségében, illetve Afrika középső területein, valamint Indiától a Fülöp-szigetekig jelentős, megközelítőleg 6 cm, sőt, ezen felül is mértek légnedvességet. Nyílván ennek csak töredéke kerül közvetlen a talajra, a többi úgy mondjuk, hogy „felszállt a köd”. A nevében is benne van, hogy felsőbb légrétegbe emelkedett, növelve a felhőképződés lehetőségét. A felhőképződés pedig azért fontos, mert a belőle lehulló eső éltető, és később iható víz formájában kerül a poharakba.    

A vízhiányról

Az édesvíz számára a legjobb és legtökéletesebb tárolóhely az egészséges föld. Az éghajlatváltozás növeli az aszály és a vízhiány esélyeit. A szárazföld különösen érzékeny az aszályra. A következményeiről ne is beszéljünk. Vannak kiszámolt, előrevetített jóslatok, sőt, adatok is, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben hogy alakul a Föld vízkészlete. Több országban is már jelentős károkat okozott az aszály. Ez sajnos egyre nagyobb méreteket fog ölteni. Van egy nagyon fontos, alapvető fontosságú dolog. Ez pedig a talaj minőségének helyreállítása. Miért fontos ez? Egyszerűen azért, mert a talaj képes szűrőként viselkedni, illetve a normális mezőgazdasági élet növekedésének egyik alapvető állapota a talajnedvesség. Jelenleg nagyon sok környezeti hatás éri a tengereket, óceánokat, folyókat, és minden felszíni és felszín alatti vizet. Ha csak arra gondolunk, hogy nagy tavak száradnak ki, patakok, sok esetben kisebb folyók tűnnek el, a gleccserek jelentősen visszahúzódnak. Ezt még tetőzi, hogy jelentős szennyeződés kerül ezekbe a vizekbe. Leszögezhetjük, hogy az édesvíz létfontosságú a fenntartható fejlődésnek.  A Föld lakosságának folyamatos növekedése még nagyobb gondot jelent arra nézve, hogy egyre növekedik az édesvíz lakossági fogyasztása. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a szennyvíz is növekedik. Ennek tisztítása szerencsére már megoldott, de még igen sok helyen kerül tisztítatlan víz a természetes vizekbe. A mezőgazdasági művelés is jelentősen hozzájárul a vizek szennyezéséhez a különböző műtrágyák és egyéb vegyszerek révén. Bár ma még nincs jelentős öntözési terület, de egyre inkább előtérbe kerül, hiszen az említett aszály elleni egyik védekező eszköz az öntözés. Mivel egyre több terményre van szükség, így ez a tevékenység is jelentősen növekedni fog. Az ehhez szükséges vízmennyiséget szintén a tavakból, folyókból és egyéb vízlelő helyekből fogják kinyerni, ezáltal jelentősen csökkenhet a vízbázisok vízmennyisége. Ha belegondolunk, hogy jelenleg elenyésző terület van öntözéses művelés alatt a Földön, ez kb. 2,7 millió km, vajon a termésnövekedés és a szárazság okozta vízhiány, és az  öntözéses területek nagysága mennyivel fogja emelni az erre szánt víz mennyiségét. Már most mondom, jelentősen, hiszen már sok helyen a talaj helyreállításán is gondolkodni kell, mert az aszály által elhódított hatalmas területek helyrehozatalához nagy mennyiségű víz szükséges. Persze nemcsak víz. A magas hőmérséklet által létrejött szárazság komoly erdőtüzeket is okoz. A legutóbbiak a brazíliai, az afrikai, a szibériai. Ezek is nagyban hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának csökkenéséhez, hiszen nagyon magas hőmérséklet alakul ki az ilyen tüzek alkalmával. A szárazság, mely egyre inkább jelen van mindenhol, kialakít egy jellegzetes talajszerkezetet, a sivatagos állapotot. A Földön kb. 15,2 millió km2 a sivatagos területek nagysága. Ezek évente növekednek. Ez hatalmas terület, és igen jelentős mennyiségű mezőgazdasági terményeket lehetne ekkora területen termeszteni. Sajnos ez kiesik. Ezeknek a területeknek termőfölddé történő átalakítása is lehetne egy cél, mely a lakosság élelmezésén javítana. Ehhez viszont rengeteg vízre és más anyagra lenne szükség. A sivatagok által létrejövő hatalmas porviharok még inkább rontanak a helyzeten. Ilyenkor nagy távolságokra eljut a finom homok, mely még inkább vizet von el a környezetből. Összességében talán érdemes lenne jóval nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy megfelelő vízmennyiség álljon rendelkezésre. Hogy miképpen? Például a tengerek, óceánok sótalanítása révén. Ma már vannak olyan technológiák, melyekkel ezt meg lehet oldani, ezáltal újra vissza lehet hódítani az aszályos, sivatagos területeket a természettől, és termőfölddé alakítani a talajt. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy szinte korlátlan vízmennyiség áll az emberek rendelkezésére, hiszen a világtengerek bőven ellátnák az emberiséget vízzel, ezzel meggátolva a vízhiány kialakulását. Sajnos, nem elégszer kell hangsúlyozni, hogy nagy szükség a víz minden formájára. Az őszi, téli csapadék nagyban elősegíti, hogy tavasszal a terményeknek megfelelő mennyiségű talajnedvesség álljon rendelkezésükre. Szükséges, mert a nyári melegek bizony alaposan elpárologtatják ezeket a vizeket. Szerencsére mostanában van némi csapadék. Reméljük, hogy a késő őszi, illetve téli időszak még ellátja a földeket vízzel, ha a jövőre gondolok. Nagyon fontos a növényzetnek, hogy tavaszra megfelelő talajnedvesség legyen. Ami viszont fontos, hogy ne legyen túl magas a nedvesség, ugyanis a növények gyökérzetének oxigénre is szüksége van. Abban az esetben, amikor egy területet elönt a víz, a növények mintegy „megfulladnak”. Összhangot kell találni a két állapot között. A talaj porózus szerkezete akkor ideális, amikor fele százalékban vízzel telített, a másik fele levegő. Itt azt is figyelembe kell venni, hogy az erősen átázott talajban lévő víz a gravitáció hatására leszivárog. Azt már mondani sem kell, hogy a nedvességtartalom és a csapadék szorosan összefügg.

Ezek az értékek az Alföld középső területeire értendők. Látható, hogy két esetben volt jelentősebb eltérés a lehullott csapadék tekintetében. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben igen erősen figyelembe kell venni a hőmérsékleti változásokat. Ugyanis azzal, hogy a hőmérséklet tartósan 30 Celsius fok felett van, igen erőteljessé válik a kipárolgás, ezzel együtt a talajnedvesség rohamosan csökken. Így nagyon rövid időn belül kialakul az aszályos állapot.  Az utóbbi években már megtapasztalhattuk, hogy a csapadék hiánya, és a víz utánpótlás, milyen kedvezőtlen helyzetet tud teremteni.  Gondoljunk csak a 2018-as évre. A Dunán szünetelt a teherszállítás az alacsony vízállás miatt. Ezt személyesen is megnéztem. A homokpadok a Duna közepéig benyúltak. A Szigetközben néhány mellékág szinte teljesen kiszáradt. Mi az oka annak, hogy csökken a folyók vízhozama, sajnos nemcsak hazánkban, hanem világszerte?

Az ok: a gleccserek eltűnése

                         a népesség rohamos emelkedése

              nő az erőművek, a mezőgazdaság és ipar számára elvont vízmennyiség

Egy érdekes táblázat a Duna vízállására vonatkoztatva:                   

       Az értékek az év azonos napjára vonatkoznak, történetesen minden év október 20-ra. Az értékek centiméterben értendők. A folyók vízmagassága határozza meg a folyók vízhozamát. Látható, hogy csökkenés tapasztalható, sőt, a 2018-as év drasztikus zuhanást mutat. A helyi jellegű nagy mennyiségű csapadékkal járó zivatarok a folyók vízállását nem tudják befolyásolni, és várhatóan ezekből lesz több az elkövetkezendő időkben. A mostani időben nem volt jelentős csapadék az országban. Azt kell mondani, hogy a folyók vízgyűjtőiben sem. El lehet mondani, hogy igen alacsony vízállásokat lehet látni az egyes folyókon. Ez olyannyira jelentkezik, hogy komoly homokpadok, zátonyok alakulnak ki jó néhány folyószakaszon. El lehet mondani, hogy erőteljes vízhiány van a mezőgazdasági területeken és az ártereken is. A vízgyűjtők sincsenek jobb állapotban. A vízhiány 0-100 centiméter között 117mm. Ez nagyon sok. Ezzel együtt jár a talajnedvesség is. Jelenleg 31 százalékos értéken van, ami szintén nagyon kevés. A mezőgazdasági területeknek igen nagy szüksége van arra, hogy mindig megfelelő talajnedvesség legyen a termőterületeken. A víz elengedhetetlen a növények számára. Az értékeket látva, komoly hiány mutatkozik. A csapadékos területek aránya is megváltozott. Kis helyen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű eső esik, és főleg olyan helyeken, ahol szinte alig végeznek mezőgazdasági termelést. A másik probléma, hogy hirtelen lehulló csapadék nem tud beszivárogni a talajba, hogy ezzel növelje annak nedvesség tartalmát, hanem hirtelen lefolyik olyan helyekre, ahol nincs haszna. Sok esetben átmenetileg árteret hoz létre. Sok helyen lehet látni, hogy a felgyülemlett nagy mennyiségű víz sokáig megmarad egy helyen, ahol kipusztítja az ott elvetett terményeket. Több olyan készítmény, eljárás létezik, amely képes a talaj nedvességét megőrizni. Ahol nincs lehetőség öntözésre, ezeket érdemes alkalmazni. Ettől függetlenül nagyon szorgalmazni kellene az öntözött területek kibővítést. Sajnos elég kevés az ilyen művelésű mezőgazdasági terület. A nagy mennyiségű csapadék megtartására tárolókat lehetne építeni, melyekben igen nagy mennyiségű csapadékvizet lehetne tárolni, és csatornákon eljuttatni a megfelelő helyekre. A csatornarendszer építése nem mai keletű dolog, csak fel kellene eleveníteni, és ez is egy megoldás lenne a talajnedvesség csökkentésére öntözés formájában. Az egyre nagyobb igény egyre inkább sürgeti annak lehetőségét, hogy fontos és lényeges a termőterületekre történő alaposabb odafigyelés, és nagyobb gondoskodás. Biztos emlékeznek rá, amikor korlátozták az uszályok forgalmát a Dunán. Sajnos ez ma is probléma. A folyók alacsony vízállása több mindenre kihatással van. A parti szűrésű vizeket innen nyerik. A vízkészlet 35 százaléka parti szűrésű vízből származik. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos az, hogy a nagyobb vízgyűjtők területén csapadék hulljon. Általában az utóbbi években elég kevésnek bizonyul ezeken a területeken leeső csapadék mennyisége, hiszen gond van a folyók vízállásával. Nagyon alacsony. Az előrejelzések szerint tovább romolhat ez a helyzet. Lassan el kell gondolkodni a mélységi kutakon is. Át kell gondolni, hogy a távoli jövőben milyen éghajlatváltozás következik be, melynek révén alacsonyabb vízszinttel fognak rendelkezni a folyók, ezáltal csökken a vízvételi lehetőség is, illetve annak mennyisége. A fogyasztás pedig egyre nő. 

Sajnos azt is ki lehet jelenteni, hogy hazánk területének a Dunától keletre eső területei, érdekes módon beleértve az Északi-középhegységet is, aszályosnak mondható.    

Vízutánpótlás

Úgy vélem, egyre inkább foglalkozni kell, kellene azzal a gondolattal, hogy milyen feltételek mellett, és milyen paraméterek mellett van jelen hazánkban az édesvíz. Azok a folyók, melyek hazánk területén találhatóak, látják el iható vízzel a lakosságot. Az úgynevezett vízgyűjtő területek fontosak, és vigyázni kell arra, hogy ne szennyeződjenek. Érdemes megnézni, hogy vajon milyen vízhozamokkal vannak jelen ezek a felszíni vizek. Ha megnézzük a térképet, látható, hogy minden jelentősebb folyó a határokon kívülről indul. Ez persze érthető, hiszen a Kárpát-medence egy alacsony vidék, így ide folynak a felszíni vizek. A két nagy folyónk, a Duna és a Tisza átfolyik az országon, azaz, az összegyűjtött víz nagy részét továbbítja. Nagyon lényeges, hogy a vízszintek, és ezzel együtt az egyes folyók vízhozama hogyan alakul. Nézzük meg, milyen belépő vízforrások vannak, és ezeknek mennyi a vízhozama. Azt előrebocsátom, hogy a vízhozam mennyisége igen változó. Ebből fakadóan a levont következtetések is elég tág határok között mozognak. Ennek ellenére némi rálátást kaphatunk a folyók vízhozamára. A legjelentősebb hazai folyók a Duna, a Tisza, a Rába. Ha megnézzük ezeknek a folyóknak a vízhozamát, akkor jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a folyó paraméterei meghatározzák a mederben átáramló víz mennyiségét. Van még egy nagyon lényeges tényező, ez pedig a csapadék mennyisége ezeken a vízgyűjtő területeken. Sajnos itt is jelentős változások tapasztalhatók, hiszen a kis területen nagy mennyiségű eső jellemzi az időjárást. Ez egyáltalán nem kedvez a folyók vízhozamának emelkedésében, mert nem azon a területeken hull a legtöbb csapadék, ahol a folyók úgymond „begyűjthetnék” a vizet. Sajnos az utóbbi években a kevés csapadék rányomta bélyegét a vízhozamokra is. 2018-ban a Dunán csak 1000m3/s-os vízhozam volt, és eddig ebben az évben is csak 1590m3/s. Az ábrában látszik, hogy az átlagtól eléggé eltér a mennyiség. Biztos emlékeznek, hogy 2018-ban a hajózás is szünetelt.

A hazánkba belépő néhány folyó vízhozamának értéke. Ezekre a folyókra is jellemző, hogy kevés utánpótlást kapnak. Talán némi többletet jelent a télen leesett hó mennyisége. Bár ez elmondható a vízgyűjtők többségére. Ha megnézzük, akkor nem jelentős mennyiségekkel bírnak ezek a folyók. Persze nem szabad lebecsülni ezeket sem, hiszen egyre kevesebb az édesvíz, és minden literjét meg kell becsülni. Sok helyen még mindig nem tulajdonítanak ennek jelentőséget.

Forrás: OVSZ

Sajnos a folyók vízszintje is jelentősen lecsökkent. A 2010 óta tartó kevés csapadék az oka annak, hogy a vízszint, és ezzel együtt a vízhozam is jelentősen megváltozott. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tavainkat. Ezek is jelentős vízmennyiséggel rendelkeznek. Sőt! Van még hat nagyobb jelentős víztározó, úgymint: Rakaca, Lázbérci, Köszörűvölgy, Csórrét, Komravölgy, Hasznos. Több mesterséges tóval is rendelkezik hazánk. Ezek általában horgásztavak formájában vannak jelen. A legfontosabb az éves csapadék mennyiség. Ez tölti fel a folyókat, tavakat esővízzel.

Ezek a felszíni vizekre vonatkozó adatok.

Vízlábnyom

Mostanában eléggé elterjedt az, hogy különböző számításokat és összehasonlításokat készítsenek bizonyos dolgokról. Mire gondolok? Arra, hogy az egyik ilyen összehasonlító táblázat az egyes élelmiszeripari alapanyagok és a víz közötti összefüggés taglalása. Elől- járóban annyit, hogy bár én nem értek ezzel egyet, de úgy vélem, hogy hozzáértők állították össze ennek a tanulmánynak a tartalmát.

   

        Ahogy látható mekkora vízmennyiséget használnak föl egyes termékek előállítása során. Mivel ez a vízmennyiség édesvíz kell, hogy legyen, érdekes következtetéseket lehet levonni a látott értékekből. Először azt, hogy a Föld teljes vízkészlete 1,4 milliárd köbkilométer. Ebből 3% az édesvíz, mely legfőképpen jég formájában van jelen. A hozzáférhető felszín és felszín alatti édesvízkészlet csupán a teljes vízkészlet 0,5%-a. Ez nagyon csekély. Ha ránézünk, a grafikonra, rögtön szembeötlik, hogy hatalmas vízmennyiségek vannak feltüntetve. Rögtön felmerül egy kérdés. Vajon egyáltalán elegendő édesvíz áll rendelkezésünkre ezeknek a termékeknek az előállításához? Érdekes kérdés. Emeljünk ki tetszőlegesen néhányat, amelyek napi termékek. Látható, hogy hatalmas mennyiségekről van szó, hatalmas vízfogyasztás mellett. Mi a furcsa ebben? Talán annyi, hogy érdekes összefüggéseket állítottak fel ezzel kapcsolatban. Arra gondolok, hogy ez a vízmennyiség túl, sőt, nagyon sok ahhoz, hogy ezeket a termékeket tisztává tegyék. Ezt nehéz elképzelni. Már csak azért is, mert egy rövid számolás, és az jön ki, hogy több vizet használ el az emberiség előállításra, mint amennyi édesvíz rendelkezésre áll. Ugyanis ezek csak néhány termékek. És mennyi van? Amikor ott tartunk, hogy valami túllépi azt a keretet, ami rendelkezésre áll, ott már nagy baj van. Tehát éves szinten az előállításra több víz fogy, mint amennyi rendelkezésre áll. Ez nem lehetséges. A víznek van egy körforgása, ami napi jelenség. Ez táplálja a felszíni és felszín alatti vizeket, amiket az emberiség kitermel és felhasznál. Kicsit csalóka ez a megközelítés, amivel már több helyen találkoztam. Ennyire élesen és kategorikusan nem lehet ezt a kérdést kezelni, hiszen sok tényezőt kihagytak belőle. Manapság nagyon divatos, hogy a szélsőségeket egyre jobban kiemelik a hatás miatt. Az emberek ezt olvassák, és szörnyülködnek ezeken az értékeken. Az nagyon keveseknek jut eszébe, hogy egy kicsit utána számoljon, hogy miképpen is van ez? A másik nagy baj, hogy olyan műsorokban, melyek arra lennének hivatva, hogy korrekt tájékoztatást, és korrekt adatokat közöljenek, azokban is elhangzanak teljesen torz értékek, adatok, információk. De térjünk vissza a vízlábnyomhoz.  

Egy valamire rámutat ez a dolog. Mégpedig arra, hogy valóban igen nagy a termelés, és ezzel párhuzamosan igen nagy az édesvíz felhasználás. Ha még e mellé tesszük az emberek napi vízfelhasználását, akkor már nagyon komoly számok és mennyiségek jönnek ki. Egy biztos. Eljött az az idő, amikor Földünkre egyre jobban oda kell figyelni, hogy ne szennyezzük, és ne használjuk ki vég nélkül a természeti kincseket. Vannak, akik utánunk jönnek, és nekik is egy élhető világot kell, kellene élniük. 

 

Vízbiztonság

Egyre többet hallani és lehet olvasni arról, hogy fogy az édesvíz, hogy kevés van belőle. A Föld édesvíz készlete a teljes vízkészlet csupán 3%-a. A legjelentősebb édesvíz készlet a sarki jégben és a gleccserekben van. A másik jelentős vízkészlet, amely különböző technológiákkal elérhető, az a felszín alatti vizek. Ennek hozzávetőleges mennyisége 8 400 000km3. Ehhez hozzájön a felszíni vizek mennyisége, amely mintegy 126 000km3. Ebből gazdálkodhat az emberiség. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek is veszélyben vannak. Pont azok, amelyeket könnyebben el lehet érni. Az emberi vízbiztonság fenyegetettsége, és a folyók fenyegetettsége éppen azokon a földrajzi helyeken a legrosszabb, ahol a legtöbben élnek. Jellemzően Ázsia nagy része, Észak-Amerika és Európa teljes területe. A szennyezéses veszélyforráson túl még az is problémát jelenthet a jövőt illetően, hogy honnan származik a víz. Hazánk felszíni vízkészletének több mint 90%-a külföldről származik.

Forrás: OVSZ

Érdekes adatokkal találkoztam. Egy kimutatás szerint 1000m3fő/év a stressz határ. Sőt!

 „Az ENSZ becslése szerint 1385 köbméter évente, fejenként a vízfogyasztás. Az európai átlag 1680 köbméter körül van, míg az Egyesült Államokban 2700 köbméterre tehető az egy főre jutó „vízlábnyom”.

Forrás: Piac&Profit 2013.március 22. A víz világnapja - Fel kell hagynunk a pazarlással.

Ez az a vízmennyiség, amelyre szüksége van egy embernek ahhoz, hogy jó minőségű ivóvizet tudjon folyamatosan biztosítani magának egész évben. Jelenleg ez hazánkban nem elérhető. Elég ellentmondó hírek jelennek meg időnként az iható vizekkel kapcsolatban. Viszont érdemes egy kicsit itt megállni, és számolni. Az ENSZ adata szerint 1385 köbméter vizet fogyaszt egy ember egy évben. Ha elvégzünk egy egyszerű számítást, hamar kiderül, hogy ez azt jelenti, hogy egy ember naponta 3794 liter, azaz, 3,7 köbméter vizet fogyaszt. Feltételezem, hogy valami itt nem jó. Ez a vízmennyiség rengeteg egy embernek egy napra. Sőt! A további értékek még magasabb fogyasztást jeleznek. Azt kell mondani, hogy sok hibát kell még kijavítani ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy hazánk minden településén megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz áll rendelkezésre. Ennek ellenkezőjére sajnos elég sok példát lehet hallani, látni. A vízbázisok biztonsága, és ezáltal az iható vizek biztonsága nagyon fontos. Védjük vizeink tisztaságát. Közüzemi vezetékes vízzel ellátott települések száma 3155. Az egy főre eső vízfogyasztás hazánkban 35,1m3 évente. Az ivóvíz ellátásban a felszíni, illetve a felszín alatti vizekben oldott kémiai anyagok okozzák a legnagyobb gondot, főleg a nitráttartalom. Ha a nitrát koncentráció meghaladja a 40 mg/l értéket, akkor a vizet csecsemők ételének vagy italának készítéséhez nem szabad felhasználni. Hazánkban a legtöbb vízi eredetű járványt az egyedi vízellátási rendszerek fertőződése okozza, de a legtöbb megbetegedés a közüzemi vízellátásból származik. A korábbi baktérium okozta járványokat újabban a vírusok okozta fertőzések okozzák. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az újabb és újabb vegyi anyagok, kozmetikai szerekből, gyógyszerekből kerülnek a csapvízbe. Sok esetben a szűrés nem hatékony ezekkel a kémiai szerekkel szemben. Hazánkban négy alföldi megyében jellemző a csapvíz arzénszennyezettsége. 2017-ben a hazai vízszolgáltatás már elérte a 95%-os szintet arzénmentesség szempontjából. Milyen vegyi anyagok találhatók a vízben, melyeket szűrni, tisztítani kell. Kénvegyületek, vas- és mangánvegyületek, nehézfémek, növényvédőszerek maradványai. Ezektől az anyagoktól kell mentesíteni a vizet, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Fontos, hogy a keletkező szennyvizet alaposan tisztítsuk, mert ez a víz valahol ismét a poharunkba kerül. Hazánkban még több településen jelen van az arzén. Ennek egészségügyi határértéke 10 mikrogramm/liter. Sajnos azzal is foglalkozni kell, hogy a külföldről érkező vizek mennyire szennyezettek. Összességében komoly odafigyelést igényel, hogy a csapokból megfelelő minőségű, iható víz kerüljön a poharakba.  

Szennyvíztípusok: kommunális, ipari, mezőgazdasági szennyvizek. Ezek tisztítása nagy odafigyelést igényel, hiszen olyan anyagok kerülnek ezekbe a szennyvizekbe, melyek veszélyesek is lehetnek, sőt, veszélyesek is. Még a mai napig is fellelhető elég sok helyen, hogy szinte szűrés nélkül engedik kisebb patakokba, vízmosásokba ezeket a vizeket. Innen aztán a nagyobb vízfolyásokba, végül a vízvételi helyekre kerül ez a tisztítatlan szennyvíz. Sok leírás, kimutatás, jelentés készült olyan helyekről, ahol a szennyvizet szakszerűtlenül kezelik. A következmény szinte semmi. Mindig találnak valamilyen kiutat, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Valljuk be őszintén: felelős soha nincs. Ebből tanulva a későbbi időszakokban is megvan a lehetősége annak, hogy ilyen környezetkárosító tevékenységet folytassanak következmények nélkül. Így lehet szennyezővé tenni területeket, melyek sok esetben a lakott területek közvetlen közelében vannak. Sajnálatos az is, hogy konkrét illat, elszíneződés, légköri elváltozás, talajváltozás esetén is tesznek olyan kijelentéseket, melyek teljesen ellentétesek a változásokkal. Nagyon nagy veszélynek van kitéve a vízlelőhelyek közelében végzett ilyen irányú munka, illetve a munka során keletkezett vegyi anyagok olyan mértékű eltüntetése, amely felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt veszélyeztetik. Sokkal jobban oda kellene figyelni ezekre a szabálytalanságokra, és nagyobb hangsúlyt fektetni vizeink védelmére. Sok esetben, ha esetleg a felelősségre vonás mégis megvalósul, akkor is évek telnek el, mire valamilyen eredmény születik. Sajnos olyan szakértői gárda hoz fontos döntéseket, melyeket az adott cég kér fel. Ellenkező vélemény is születik, de ilyenkor már nagyon nehéz igazságot tenni. Minden papíron, és az asztal körül dől el. Olyan vélemények látnak napvilágot, melyek teljesen ellentmondanak a valóságnak. Viszont a szakvélemény a döntő. Valami hiába káros, ha a szakvélemény mást mond. Erre sajnos nagyon sok példát fel lehetne sorolni. Egy a lényeg. Ideje lenne nagyobb figyelmet fordítani vizeink védelmére. Elég sok átfolyó vízzel rendelkezik az ország, amely máshonnan jön. Vajon mikor jut valakinek az eszébe, hogy ez után is fizetni kellene? Vagy ez a kérdés nem jó? Az idő majd választ ad erre is. Rohamosan fogy az iható víz mennyisége, és egyre nagyobb gondot jelent az előállítása, kitermelése. Legfőképpen az a nagy kérdés, honnan, és mennyit.