Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vegyes vizes cikkek

Szennyezett vízlelőhelyek

Sajnos hazánk területén a mai napig is nagyon sok terület szennyezett. Ez a szennyezés sok esetben igen káros, mivel nemcsak a talajt szennyezi, hanem a felszín alatti vizeket is. Ezek a helyek évtizedek óta telepként működnek, tehát egy adott helyen történik a szennyezés. Ez azt is jelenti, hogy a felhalmozott, néha veszélyes hulladéknak volt bőven ideje kifejteni káros hatását. Hazánk területén 30 nagy szennyezett terület van. Ebből több is Budapest területére esik. Mivel itt a Duna közelsége fontos szerepet játszik, ezért kellene kiemelten kezelni, hiszen vízkivételi helynek számít. Más helyeken is az ivóvíz bázisok vannak veszélyben, hiszen a talajvízen keresztül a kutakba szivárog a szennyezett víz. Sok egyéb mellett nem értem, hogy sok helyen miért jelentősen eltérőek a mért értékek? Vajon maga a mérőeszköz nem jó, nincs rendesen kalibrálva? Vagy szándékosan el van állítva? Miért van az, hogy két szakértő ugyanabban a témában éppen ellenkező állásponton van, sőt hivatkozik a mérési eredményeire? A mérőműszerek ennyire nem pontosak? Az értékek sok esetben nagyságrendekkel eltérnek. Rögtön felvetődik egy kérdés. Ha itt ezen a területen ilyen eltérések vannak, vajon más területeteken is hasonló a helyzet? Sőt! Bizonyos esetekben orvosilag kimutatható a betegség oka, ennek ellenére a szakértő azt állítja, hogy az adott területen semmi rendellenesség nincs. Akkor hogy van ez? Sajnos ilyenek, és hasonló esetek sokszor elő fognak fordulni. Hogy miért? Mert a szennyezett területekről kikerülő, elszivárgó, esetenként elszállított anyagok károsak. Lehet, hogy furcsának hangzik, de az állatállomány is részt tud venni ebben. Kis rágcsálók óhatatlanul is elviszik az esetlegesen fertőzött anyagokat lakott területre, lakásokba, házakba. Na, itt van a nagy veszély. Erre a területre mondja szakértő, hogy teljesen rendben van, káros anyag jelenléte nem mutatható ki.  Mert ilyen is van. Aztán jön a baj. Sajnos erre számítani kell. A szennyezés minden formája nagyon veszélyes mindenre és mindenkire nézve. Jó lenne ezt komolyan venni. Sajnos egyre inkább nő azoknak a helyeknek a száma, ahol fellelhető a víz, illetve aszály okozta katasztrófa. Nézzünk világviszonylatban egy adatot. A természeti katasztrófák 82 százaléka vízzel kapcsolatos. Hazánk egyre inkább kitett a belvíz és az aszály veszélyeinek. Itt inkább a belvíz, és a lokális vizek okoznak gondot. Ugyanis még jelenleg is nagyon sok helyen működnek árnyékszékek, illetve házi szennyvíztisztítók. Nagyobb esőzések alkalmával ezeket a villámárvizek kimossák, és komoly fertőzésveszélyt idéznek elő. Vannak olyan területek, ahol az ellenőrzött vezetékes ivóvizet is időszakonként laboratóriumi vizsgálatnak kell kitenni, mert olyan régióban van a vízkivételi hely, ami felveti a lehetőségét annak, hogy valamivel szennyezett a víz. Hogy mennyire megváltozott a víz minősége, csak egy kis történetet. A nyarat minden alkalommal a Duna mellett töltöttem. Jó levegő, napsütés, lubickolás a kellemes vízben, játék. Ez tette ki a napjainkat. Aztán ahogy korosodtam, több mindent megfigyeltem. Többek között azt, hogy nyaranta nagy csónakokkal emberek jöttek, és hosszú gereblyékkel kotorásztak a vízben. A partról ez volt a látvány. Aztán a kíváncsiság közelebb vitt, és láttam, hogy tele van a csónak kagylókkal. A hosszú gereblyékkel ezeket szedték ki a folyómederből. Kiderül, hogy gombokat is készítenek belőlük. Azt hiszem, hogy ez már egy elfeledett dolog. Majd később hajók is megjelentek, mögöttük uszállyal. Általában a mederben tartózkodtak. Az idősebbek említették, hogy „kotorják” a Dunát. Ez azt jelentette, hogy sódert termeltek ki a folyómederből, és közvetlen az uszályra rakták. Több jelentősége is volt ezeknek a tevékenységeknek. Egyrészt kitermeltek az építkezésekhez használt nélkülözhetetlen alapanyagot. Másfelől alaposan elkavarták az aljzatot, amivel a halaknak tápanyagok is a felszínre kerültek. Aztán szinte megszellőztették a nyugvó vizet, mivel álló vízről van szó, és a halaknak is fontos az oxigén. Magyarul, nem iszaposodott el a folyó. A strandot, ahol fürödtünk, finom és durvább sóder borította. Odafigyeltünk rá. Sőt!

Volt, hogy az odasodródó hínárt is kiszedtük késő tavasszal, amikor már kellemes volt a víz. Kiszedtük, elszáradt, elégettük. Jöttek a turisták, a nyaralók, a lakosság, és kellemesen érezték magukat. Jó néhány év elteltével ellátogattam gyerekkorom helyszínére, a strandra. Éppen jó idő volt, gondoltam fürdök egyet. Egy figyelmeztető táblával találkoztam. „Csak saját felelősségre lehet fürdeni”. A nádas majdnem benőtte az egész területet. Ami még kellemetlenebb volt, hogy el volt iszaposodva a talaj. Nem akartam unalmas lenni, mindezt azért írtam le talán egy kicsit részletesebben, mert akkor foglalkoztak a folyóval. Kotorták, szellőztették a vizet, odafigyeltek a parti dolgokra, nem volt szemét, nem volt szennyezett a víz. Sajnos ez elmúlt. Biztos vagyok benne, hogy számtalan olyan hely van az országban, ahol szükség lenne arra, hogy ilyenekre odafigyeljenek, amiket régen tettek. Az egyes holtágak, a folyóktól már elzárt szakaszok hajlamosak arra, hogy néhány év alatt egy állott, iszapos, nádasoktól elburjánzott területté váljanak. Mondhatni, hogy sok madár fészkel ezeken a helyeken. Ez igaz. De a víz ettől még posványos, és a vízben élő állatoknak sem jó. Még valami. Mertünk inni abból a vízből, abból a kis gödörből, amit a kezünkkel fúrtunk a homokos talajba ahol játszottunk, hogy ne kelljen hazamenni inni, ha szomjasak lettünk. Sajnos még mostanában is hallani, sőt, tapasztalni is lehet, hogy átalakított rendszerben még rosszabb a víz minősége, mint korábban. A korrigálás elmarad, inkább lajtos kocsikkal biztosítják az ivóvizet, mert senki nem vállalja a felelősséget azért, hogy mi történt. Az történt, hogy komoly pénzekért rossz minőségi munkát végeztek el. Ez az oka annak, hogy a víz minősége a vezetékes rendszerben rossz. Ami még felháborítóbb, hogy ebben a rendszerben, ami ugye teljesen zárt, szennyvíz minőségű víz van jelen. Ezért senki nem felelős. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nagyon alaposan oda kell figyelni egy adott munkára, legyen az bármi, mert hozzá nem értő emberek végzik, és ilyen következményei vannak az egyes elvégzett munkának. Senki nem ismer el semmit. Magyar mentalitás. De térjünk vissza a vízminőséghez. Talán nem sok kommentárt kell hozzátenni ahhoz, hogy milyenek hazánk felszíni folyóvizei és állóvizei. Nagyon sok esetben szemmel láthatóan szennyezettek. Az országban a felszíni vízfolyások csupán 6-7 százaléka felel meg a jó, vagy kiváló állapotnak, a felszíni állóvizeknél jobb a helyzet, igaz kevesebb is van, de ott 70 százalékos az arány a jó, illetve kiváló irányába. /KSH adat 2015./ Ez betudható sok minden külső tényezőnek. Addig, amíg nem megfelelő az erre irányuló lakossági tájékoztatás, addig ne is reméljük, hogy bármiféle változás be fog következni. Az emberek nem gondolkodnak környezettudatosan. Szennyeznek, de elvárják a jó minőséget. Valahogy ez a helyzet. A felszín alatti vizek szennyezése igen régi időkre nyúlik vissza. Korábbi nagy gyártelepek hulladék lerakói a mai napig szennyezik a vizeket. Az viszont megoldható lenne, hogy olyan helyekről kerüljön iható víz a rendszerbe, ahol annak minősége jó, vagy kiváló. Akarat és odafigyelés. Semmi más nem kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon. A fő szennyező anyag még mindig az arzén. Ne feledkezzünk meg az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartásokban keletkezett szennyvizek tisztításáról sem. Még manapság is akadnak helyek, ahol a szennyvizet a patakokba, folyókba engedik szűrés nélkül. Szerencsére sok helyen már megfelelően tudják kezelni ezt a területet. Van azonban egy újabb ártalmas anyag, amely sok esetben kimutatható a felhasználandó vízben. Ezek az anyagok a gyógyszerek alapanyagai, illetve vegyületei. Lehet kimutatásokat, grafikonokat, ábrákat készíteni vég nélkül az egyes helyzetekről, és arról, amikor valami nem úgy alakul, ahogy kellene, magyarul mindenre volt megfelelő engedély, szakemberek végezték a munkát, és nem vagyunk felelősek semmiért. Viszont az a valóság, hogy ihatatlan vizet szolgáltatnak. Sajnos ezt a magatartást más helyeken is alkalmazzák. Panasztétel esetén, ha egyáltalán van rá mód, biztos, hogy nincs a lakosságnak igaza. Az iható víz nagyon fontos mindenkinek. Mondhatni azt is, hogy mindenkinek joga van a tiszta, iható ivóvízhez. A helyzet az, hogy mindenre, amit a természet ad, ami a természetből fakad, amit az emberek elvesznek, de visszapótolják a természetbe, ami létünket, fennmaradásunkat biztosítja, nem volna szabad elodázni. Vigyázzunk környezetünkre, mert mi leszünk a szenvedő alanyai a rossz irányú változásoknak. Higgyék el, nem sok mindenen múlik, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, ami még élhetőbbé, és még egészségesebbé teszi a mindennapi életünket. Egy kis odafigyelés, és nagyon sok mindent meg lehet változtatni, jó irányba. Minden ember szebb, vidámabb környezetre vágyik. Tegyünk érte.

Hazánk vízkészlete nagyban függ a környező országoktól. Mivel egy medencében vagyunk, így a hazánkban található felszíni és felszín alatti vizeink nagy része külföldről származik. Ügyeljünk rá, reméljük más is ezt teszi.

 

Hó és jég

El sem hinnénk, mennyi minden múlik azon, hogy mennyi hó és jégtakaróval rendelkezik a Föld. Pedig fontos egy állapota a víznek. Jelenleg kb. 16 millió km2-nyi területet borít jégtakaró. Ez 31,1 millió km3 jeget és havat tartalmaz. Csak néhány adat.

Antarktiszi jégmező 13,3 millió km2 jégtérfogat 26,5 millió km3

Arktisz és környezete, vagy a sarki tengeri jég 10,5 millió km2, mely változó a méretét tekintve is, és a térfogatát tekintve is.

Grönland jégfelszíne 1,7 millió km2, Térfogata, 2,9 millió km3

Gleccserek jégfelszíne 0,23 millió km2, térfogata 0,04 millió km3

Hogy mennyire pozitív irányba emelkedik a hőmérséklet, csak néhány adat.

2020. június 23. Szibéria 67,5 fokos északi szélesség. Plusz 38 Celsius fok.

2020. július 10. Kanada, Alert 75 fokos északi szélesség, 6 Celsius fok

2020. július 10. Grönland, Wistar Bjerg, 82,88 fokos északi szélesség 8 Celsius fok, de mértek már 20 Celsius fokot is pluszban.

Egy nagyon jelentős területet még meg kell említeni. Ez nem más, mint a Himalája gleccserei. Hét országot látnak el vízzel, ami közel 1,5 milliárd embert jelent. Pakisztán, Nepál, India, Bhután, Banglades, Kína, Mianmar. A mérések szerint a terület szinte összes gleccsere olvad, mégpedig rohamosan. Ez azt jelenti, hogy árvizek következnek be, mégpedig igen nagy árvizek. Ugyanis, nemcsak az olvadék víz jelent veszélyt, de a sok csapadék is. Ugye milyen érdekes? Rengeteg víz áll a rendelkezésükre az ott élő embereknek, mégis veszélyes helyen vannak, éppen a víz miatt. A gleccserek olvadásából származó hatalmas mennyiségű olvadékvíz lerohan a hegyekből, kárt okoz az ott élő embereknek, és még csak nem is tudnak mit kezdeni az egésszel. A későbbiekben viszont bármilyen furcsa is, aszály üti fel e fejét ezeken a területeken. Ugyanis elfogy a víz, illetve annyira lecsökken az olvadék víz mennyisége, hogy ennyi embert nem tud ellátni. Hiány lép fel, ami komoly gondot fog jelenteni. Lehet, hogy furcsának tűnik egy elképzelésem, ami arról szólna, hogy ezeket a nagy mennyiségű vizeket egy természetes közegben el kellene tárolni. Mégpedig a föld alá, illetve a föld felszínén. A föld alá bezárt, elhagyatott bányákba, a föld felszínén mesterségesen kialakított víztárolókba. Azt hiszem, érdemes lenne ezen is elgondolkodni, mert sajnos elég hamarosan el fog következni az az idő, amikor vízhiány lép fel. Jelenleg ezek a vizek lerohannak a hegyekről, árvizeket okoznak, majd beleömlenek az óceánba. Szinte semmiféle hasznosítása nincs. Lehet, hogy ez az ötlet másnak is eszébe jutott, de ez idáig semmiféle hír nincs arról, hogy esetleg ilyen, vagy hasonló módszert alkalmaznának, illetve terveznének. Sajnos azt kell mondani, hogy egyre kevesebb az iható víz a világon. Mivel a hóhatár jelentősen kitolódik mindenhol, így az olvadás egyre intenzívebb lesz. Egy példával szeretném érzékeltetni, hogy mi megy nagyban a fagyott tengerekben, illetve a szárazföldet borító gleccserek felszínén. Bizonyára mindenki látta már, hogy amikor hó is van, ami mostanában nem túl gyakori, tavasz közeledtével a fák tövénél, a magasabbra növő füvek környékén, hamarabb elkezd olvadni a hó. Vajon miért van ez? Nagyon egyszerű. A Nap sugarai ekkor már elég erősek ahhoz, hogy a sötétebb helyeket jobban felmelegítse, ugyanis a sötét felület elnyeli a napsugarakat, így jobban melegszenek. Ugyanez történik a tengereknél is, hiszen a tengervíz elnyeli a hősugarakat, és gyorsabban melegszik, ugyanez játszódik le a gleccserek viszonylatában is. A kőzet kibukkanása, ami sötétebb a környezeténél, jobban összegyűjti a hősugarakat, és jobban felmelegszik, ami gyorsuló olvadást idéz elő. Ehhez még hozzájárul az egyre melegedő légkör is. A kettő igencsak megteszi a hatását. Egyre több árvíz formájában jelentkezik az olvadás. Sőt! Bizonyos körülmények között ez az olvadékvíz kenőanyagként is nagyon hatékony. A vízen könnyebben csúszik, és tudnak leszakadni nagy jégdarabok, akár a sarkvidéki jégtakaróról, akár a gleccserekről.    

                   

Forrás: NSIDC

                   

Forrás: NSIDC

Ez a két ábra szemlélteti, hogy miképpen alakul a sarki területek jégtakarója. Sajnos a Himalájában annyival rosszabb a helyzet, hogy itt már nem lehet megállítani az olvadást.

                        

Forrás: Érdekes Világ

A kép egy Svájci gleccser átalakulását mutatja, kb. 130 év alatt. Hát igen jelentős a változás. Az ilyen, és ehhez hasonló változások egyre inkább felgyorsulnak. Ha megnézzük a közel 140 éves átlaghőmérséklet változást, akkor láthatjuk, hogy a melegedés üteme egyre növekedik.

Ez a növekedési ütem természetesen kihat a Föld teljes egészére is, nem kímélve egyetlen egy helyet sem a bolygónkon. Fel kell készülni azokra a szélsőséges időjárási viszonyokra, melyeknek előszele már itt van, illetve már jó ideje együtt is élünk vele.

A változó halmazállapot: eső

A csapadék bármilyen változata a legfontosabb éghajlati változó, amely közvetlenül érinti az embereket. Ezen hatások intenzitása, időtartama, gyakorisága, vagy esetleges hiánya befolyásolja a vízellátást, ebből fakadóan a megélhetést. Az együttes hatása árvizekkel, földcsuszamlásokkal, lavinákkal, más esetekben aszállyal sújt nagy területeket. A csapadék szorosan összefügg a felhők tulajdonságaival, azok méretével. Az egyes kontinenseken is eltérőek a felhőképződési viszonyok. Ebből következik, hogy a csapadék bármely formáját is nézzük, attól függ, hogy mekkora egy adott helyen a kipárolgás, milyen szélviszonyok uralkodnak, milyenek az áramlási csatornák. Nagyban hozzájárul még egy fontos tényező. Ez nem más, mint a levegő hőmérséklete. Ugyanis az egyes hőmérsékleti régiók különbözőképpen tudják megtartani a felhő csapadék mennyiségét.

Az ábrán látható, hogy minél magasabb a léghőmérséklet, annál több a levegő páramegtartó képessége. Ez csak egy állapot arra nézve, hogy mennyire bonyolult egy felhőrendszer, illetve kialakulási módja. Az idejéről is érdemes szólni. Sok esetben igen gyorsan megvalósul az az állapot, amikor rövid idő alatt létrejönnek az esőfelhők. Talán eléggé szembeötlő, hogy milyen kevés „vízről” beszélünk köbméterenként. Ha viszont figyelembe vesszük a felhők kiterjedését, akkor már tetemes mennyiségről beszélünk. Megközelítőleg milyen méretekről van szó? Ez nagyon változó. Csak egy példa kedvéért. Vegyünk egy 50 km hosszú, és 20 km széles zivatar felhőt, ami nem tartozik a nagyok közé. A magasságát is középértékben vehetjük, ami 3 km. Ez kereken 3000 km3. Ha a hőmérsékletet is egy átlagos szinten nézzük, mondjuk 30 Celsius fokban, akkor a táblázat szerint egy köbméter 30 Celsius fokos levegő 30,4 gramm vizet tud megtartani. A számítás szerint ez már egy ekkora felhőnél 91,2 milliárd liter vizet jelent. Hogy ebből a mennyiségből mennyi esik le, és mekkora területen, az nagyon változó lehet. A nagy zivatarok alkalmával sok esetben, sajnos egyre gyakrabban, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség ér talajt. Ez főleg a mezőgazdaságnak nem jó, de úgy vélem, hogy senkinek. Mi történik ilyen esetben? A felső termőtalaj lemosódik, áradások alakulnak ki, aminek a következménye sok esetben katasztrofális. A talajerózió hatalmas probléma. Ami talán még aggasztóbb, hogy egyre növekszik az esőzések által okozott árvizek száma. Azt hiszem,  az alábbi táblázat önmagáért beszél. Nagyon nagy anyagi károkat is okoznak ezek az esőzések.        

Mondhatnánk azt, hogy nagyon sok csapadék hullik, tehát sok víz van jelen. De hol? Azt kell mondanom, hogy nem ott, ahol kellene. Ugyanis a nagy mennyiség hirtelen lezúdul, és sok esetben nem a folyókba ömlenek, hanem árasztott formában van jelen. Ebből adódik, hogy a felszíni vizek szintje nem emelkedik. Bár az alábbi ábra egy kicsit csalóka, mert ugyan jelzi a csapadékos napok számát, de mint látható már a 0,1 mm-i esőt is bele veszi a csapadékos napok számába. A 0,1 mm-s eső mennyiség, 1 deciliter víznek felel meg. Lássuk be, ez nem valami sok egy négyzetméterre.                                                                                               

Összességében elmondhatjuk, hogy bár a csapadék nagyon fontos tényezője az emberi létnek, a változó időjárási körülmények, a változó éghajlat úgy néz ki nagy károkat is okoz az emberiségnek. A másik, hogy a lehullott csapadék nem növeli sem a felszíni vizeket, sem a felszín alatti vizeket, amelyek az élőlények számára nélkülözhetetlen folyadék forrás.