Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talán nem vagyunk egyedül

Talán nem vagyunk egyedül

A legújabb kor csillagászatához hozzátartozik az élet keletkezése, illetve annak ténye és vizsgálata, hogy van-e élet a Földön kívül is. Sok elmélet látott már napvilágot ebben a témában, de igazán olyat, ami határozottan utal arra, hogy az élet valamilyen formája valahol az Univerzumban létrejött volna, és annak tényleges bizonyítéka lenne, még nem született. Az igaz, hogy Földünkről tekintve igen nehéz olyan adatokat gyűjteni, ami esetleg annak tényét igazolná, hogy rajtunk kívül még mások is vannak. Az itt taglaltak szerint majdnem, hogy mindegy milyen formája az életnek. A régi korokban is születtek elméletek, sőt olyan elképzelések is, melyek igen merész gondolatokat szültek az egyszerű halandó emberekben. Sajnos ezek a gondolatok meddők voltak. A kor előre haladtával olyan technikai berendezéseket készítettek, melyekkel már behatóbban lehetett az élet tényét vizsgálni. Itt arra gondolok, hogy az űrkorszak beköszöntével, valamennyivel közelebb került az emberiség ahhoz, hogy olyan bizonyítékokat szerezzen, ami ha nem is egyértelműen, de közelebb visz a téma lényegéhez. Miért mondom azt, hogy nem is egyértelműen? Azért, mert az élet csíráit megtalálni, és az élet valamilyen formáját bizonyítani, igen nehéz. Számtalan olyan tényező jön közbe, amit aztán igazán ki kell zárni ahhoz, hogy egyértelmű legyen a megállapítás. Hogy mi lenne a jó: az, hogy találnánk másokat is vagy az, hogy továbbra is egyedül maradjunk. Mindenki gondolkodjon el a maga belátása szerint. E rövid bevezető után csak néhány gondolat. Már az i.e. III. században Metrodórosz esztelenségnek tartotta azt az állítást, hogy csak a Földön lehetséges az élet. Giordano Brunó nagyon hitt a lakott világok sokaságában. Schiaparelli olasz csillagász 1877-ben, amikor a Mars földközelbe került, 20cm-es refraktorával a bolygó felszínét kezdte tanulmányozni. Észrevette, hogy szabályos csatornahálózat borítja a felszínt. Így a Földön kívüli élet kutatásában az első célpont a Mars nevű bolygó lett. Több csillagász is bekapcsolódott ebbe a munkába. A Marson világosabb és sötétebb sávokat véltek felfedezni, úgy gondolták, és azt hitték, hogy ezek a csatornákat övező növények. Néha heves porviharok dúlnak a felszínen, ezért a megfigyelést igen zavarja.

A Mars sokkal hidegebb a Földnél. Napközben +25 Celsius fok, az éjszakai kisugárzás 100 Celsius fokkal csökkenti a hőmérsékletet. Azóta szonda szállt le a Mars felszínére, és panoráma képet küldött a Földre. Sajnos csak a kopár marsi tájat tudta bemutatni. Valószínűleg az elkövetkezendő években behatóbban fogják majd tanulmányozni a Marsot, és pontosabb képet kapunk arról, hogy mi is van ott. A Vénusz és az ott uralkodó viszonyok szinte teljesen kizárják az élet lehetősét. A Vénusz felszínének közel +500 Celsius fokos hőmérséklete, és közel 90 atmoszféra nyomása nem éppen ideális környezet bármilyen, akár kezdetleges élet kialakulásához. A meteoritokban talált szerves molekulák bizonyítékul szolgálnak arra, hogy a földi életet is felépítő vegyületek nemcsak a Föld körülményei között keletkezhetnek, hanem a földitől eltérő fizikai viszonyok között is. A technika fejlődésével a csillagközi teret is pásztázták a földi teleszkópok. A rádiócsillagászat nagy eredményei közé tartozik, hogy 1977 végéig több mint 30 szerves molekula felfedezéséről érkezett hír. Ez talán nem is lenne meglepő. A meglepő az, hogy ezeknek a szerves molekuláknak az alkotóelemei, szén, oxigén, nitrogén és hidrogén. Miért meglepő ez? Azért, mert a földi életet felépítő fehérjéknek is fő alkotóelemei. Az eddig megtalált molekulák között szerepel a víz, ammónia, formaldehid, hangyasav, metilalkohol, ecetsav. Mindezek nem azt jelentik, hogy csak olyan életforma létezik, mint itt a Földön, hanem azt, hogy bármilyen életforma kialakulhat, az élet építőelemei talán közösek. A Tejútrendszerben kb. 100 milliárd csillag található. Az egyik ezek közül a mi Napunk. Mi a Naptól számítva a harmadik bolygón élünk. De ilyen, vagy ehhez hasonló körülmények között, több ezer bolygórendszer létezhet, melyen az életnek valamilyen formája kialakulhatott. A központi csillagunk körül írt 16 fényévnyi sugarú térrészben megvizsgált 52 csillagnak több mint a 10%-a körül bolygó méretű sötét kísérők keringenek. Ennek kimutatása úgy történik, hogy a közös tömegközéppont körül keringő égitestek egymás pályáját perturbálják, azaz módosítják. A hullámvonalas mozgásból következtetni lehet a kísérő tömegére. Hogy az életnek milyen formája alakult ki, vagy hogy egyáltalán kialakult-e az nincs bizonyítva. A tudományos álláspont szerint tehát léteznek más bolygórendszerek is, e bolygórendszerekben lehetnek a Földhöz igen hasonlók is, de azt nem állíthatjuk, hogy ott éppen a földihez hasonló életkörülményekkel illetve élettel találkozhatunk.  Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok elmélet fog napvilágot látni még, de sajnos ezek csak megközelítőleg fogják igazán tükrözni az élet valódi keletkezését, úgy a Földünkön, mint valahol az Univerzumban. Most pedig lássunk röviden egy ilyen általam közölt és elképzelt elméletet.

Kicsit időben vissza kell kanyarodni az Ősrobbanásig. Magával az Ősrobbanással itt nem nagyon szeretnék foglalkozni, mivel az egy külön fejezetet érdemel. Maradjunk annál, hogy az Ősrobbanás után csillagok és Galaxisok keletkeztek. Hogy melyik csillag mennyi ideig volt jelen, illetve úgymond meddig élt, az nagyon változó. A lényeg, hogy ezek a csillagok gyártották le az Univerzumban jelenleg jelenlévő összes ismert elemet. Az ezt követő időszakban ezek az elemek szétszóródtak a Világegyetem egészében. Fontos tény, hogy itt alakultak ki azok az építőelemek, melyek az élet hordozói. Ezek aztán olyan csomókká egyesültek, mint például a Föld. Itt következik egy lényeges dolog. Az Univerzum egészét tekintve ez idáig csak a Föld nevű bolygó adott életlehetőséget. Ugyanez a folyamat a Világegyetem bármely pontján ugyanígy bekövetkezhet, talán azzal a különbséggel, hogy nem biztos az életnek ez a formája, mint itt a Földön. Számtalan egyéb olyan faj létezhet, mely messzemenően eltér a földitől. Semmi egyebet nem kell tenni a természetnek, minthogy más sorrendben összerakni az építőköveket. Ebből adódóan hihetetlen sok életforma kialakulhatott. Hogy melyik jutott el addig, mint jelenleg a Föld, azt sajnos ez idáig nem sikerült megtalálni. Talán a mienkénél kezdetlegesebb létforma is létezik, de az is lehet, hogy nálunk sokkal fejlettebb életforma is jelen van. A végére hagytam az elmélet lényegét. Alapvetően nem változtat a leírtakon. Az élet csíráit hordozó mondjuk úgy testek, a meteorok. Ezt nem csak azért mondom, mert már találtak fontos molekulákat ezekben a kövekben, hanem azért is, mert ezek a kőzetdarabok vándorolhattak a legkönnyebben a Világegyetem egészében. Kis tömegük és térfogatuk mellett, könnyen közlekedtek nemcsak egy bolygórendszeren belül, hanem azon kívül is. Idő bőven volt rá, hogy bárhová eljussanak, és az általuk hordozott elemeket, molekulákat, vegyületeket olyan régióban ültessék le, ahol számukra kedvező feltételek voltak. Ha ilyen nem akadt, nem történt semmi, társaik repültek tovább. Ahol kedvezőek voltak a feltételek, ott elindult az élet valamilyen formája. Végezetül néhány gondolat, ami talán arra készteti a kedves olvasót, hogy elmerengjen néhány percre. Az élet keletkezésével, és annak magyarázatával, hogy léteznek-e más értelmes civilizációk, régóta foglalkozik az emberiség. Az idegen civilizáció kutatása komoly témakör. Ezzel kapcsolatban szeretnék egy talán feledésbe merült dolgot közölni. Frank Drake, a Cornell Egyetem kutatója matematikai formulába öntötte az élet galaktikus valószínűségét. A Drake-féle formula a Tejútrendszerünkben velünk egyidejűleg létező technikai civilizációk számát keresi. Ennek van egy képlete:

                    N = R x  Fp x Fe x Fé x Fi x Fc x L

  • N = a Tejútrendszerünkben velünk egyidejűleg létező technikai civilizációk száma
  • Fp = ilyen valószínűséggel övezi a születő csillagokat bolygórendszer
  • Fe = annak valószínűsége, hogy az adott csillag ökoszférájában keringőbolygók felszínén a fizikai-kémiai viszonyok kedveznek az anyag életté  szerveződésében
  • Fé = az arra alkalmas bolygókon ezzel a valószínűséggel alakul ki a bioszféra
  • Fi = annak valószínűsége, hogy az ilyen bolygón megjelenik az intelligencia, a tudat,  azon időtartam alatt, amely alatt a központi csillag egyenletesen sugároz
  • Fc = a kapcsolatteremtésre alkalmas műszaki-technikai fejlettség valószínűsége
  • L = az ilyen civilizációk várható élettartama

Ha jobban belebonyolódunk a következő alakul ki. Először is nem mindegy, hogy milyen csillag körül alakul vagy alakulhat ki élet. Az élet szempontjából a G-F színképtípusú csillagok jöhetnek számításba. Azért ezek a csillagok, mert hosszú időn keresztül szolgáltat ugyanolyan intenzitással hőt és fényt. Ahhoz, hogy egy bolygó kialakuljon, a környezetében levő gáz és porfelhőnek eleve tartalmaznia kell nehéz elemeket. Ahhoz, hogy egy más Nap körül bolygókat lehessen találni, elég komoly megfigyelés és pontos észlelés szükséges. Az egyik ilyen jelenség, hogy a bolygókkal rendelkező csillagok rotációs, tehát forgási sebessége kicsi legyen. Erre sajnos csak a Nap megfigyelése szolgáltat konkrét adatot, mert valóban a központi égitestünk rotációs sebessége igen kicsi, számszerűen 2km/s. A másik észlelhető jelenség a csillag hullámvonalas mozgása, mely néhány tized ívmásodperc, ami a jelenlegi műszereink határértéke. Természetesen ezeket a dolgokat csak magunkra érthetjük, hiszen sok más egyéb forma is létrejöhetett és talán létre is fog jönni a következő néhány évmilliárd alatt.

Végezetül még egy gondolat. Úgy ahogy a Földön kialakult az élet, talán máshol is megtörténhetett, vagy megtörtént. De vajon mennyi idő kell egy technikai vagy éppen egy nem anyagi világ kifejlődéséhez? Vajon a Földön eddig mi vagyunk az első technikai civilizáció? Hát .........................?

Ui: sajnos azt lehet észrevenni, hogy bár ez a cikk úgy a 80-as évek elején íródott, sokkal többet ma sem tudunk sem a bolygóközi térről, sem a csillagközi térről. Felfedezések születtek, de átfogó nagy volumenű dolgok nem. Mi lehet ennek az oka? Sajnos erre én nem tudom a választ. Azok, akik esetleg tudnák, nem nyilatkoznak. A nagy események úgy a 80-as évekig tartottak. Azóta csönd. Ez az elmúlt 40 éves időszak, több eredménnyel kecsegtetett, mint amennyi megvalósult. Most kezdik újragondolni a Hold megismerését. Mi történt, vagy mi nem történt az elmúlt 50 év alatt? Azért írok 50 évet, mert idestova ennyi ideje járt utoljára ember a Holdon. Azóta csend.