Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Talán fontos

Talán fontos

Első rész

        Elég furcsa, hogy adatok, információk tűnnek el bizonyos területekről.  Egy korábban megalkotott meghatározás manapság teljesen más értelmezést kapott. Ez olyan, mintha Newton tömegvonzási elméletét másként magyaráznánk, és ezen túl azt tartanánk elfogadottnak. Tehát az elkövetkezendő generációk már a hamis leírást vallják, és tanulják igaznak. 

Az emberek tudnak kérdezni. Az emberi tudás eljutott idáig. De csak idáig. Ezt igyekeznek visszafordítani. Látható jele, hogy megmondják mit, hogyan, mikor tegyél, vagy végezzél. A sok reklámban fellelhető információ mind ezt sugallja. Ne gondolkozz, fogyassz! Vegyél, éljél, szórakozz! Senkit nem akarok bántani, de az emberek nagy része erre hajlamos. Ez a nagy rész magával viszi a kicsit is. Ha kell, ha nem. Miért legyek én különb, mint a másik? Ezzel a felfogással magának tesz rosszat. Ennek felismerése a nullával egyenlő a társadalomban. Innen már csak egy ugrás, hogy miért van az, hogy nem lehetünk őszinték, nem beszélhetünk bizalmasan. Miért? A válasz: mert visszaélnek vele. Hiába hangoztatják bizonyos fórumokon a szeretet lényegét. Éppen az ellenkezője van jelen. Ez a viselkedés olyan, mint egy közúti baleset közelében elhaladó autós gondolatai. Korábban ő is száguldozott, veszélyesen előzött. A baleset közelében lelassít, bámészkodik, kíváncsi mi történt, majd néhány száz méter után ugyanúgy viselkedik, mint előtte. Ez a jelenség világméretű. A világon soha nincs, és nem is lesz egyetértés. Az emberekbe olyan mélyen beleívódott az ellenségeskedés, hogy szinte reménytelen rajta változtatni. A legnagyobb baj az, hogy ez a viselkedésforma teljes egészében rátelepszik a családokra, és ami a legszörnyűbb, hogy a gyerekekre is. Ez az ellenségeskedés alapja a széthúzásnak, a meg nem értésnek. Ezt az állapotot kell fenntartani annak érdekében, hogy ne legyen szabad gondolkodás, és az emberi sokszínűség kimutatása ne történjen meg. De felteszem a kérdést: és mi történik ekkor? Előtérbe kerül az idegeskedés, az arrogancia, az erőszak. Tudatmódosító szerekkel próbálnak enyhíteni a bajokon. És máris egy újabb csapdába kerültünk. A gyógyszerek csapdájába. Sokféle betegségből gyógyulnak meg emberek. Pszichiátriai betegségből soha. Ebből a betegségből még amióta létezik, soha egyetlen embert sem tudtak meggyógyítani. Több száz olyan pszichiátriai meghatározás van, melyet mind tudatmódosító szerekkel próbálnak „gyógyítani”, már kisgyerekkorban. Nem szörnyű? Miért van az, hogy a hírekben legtöbbet elhangzó szó, a valószínűleg, illetve az állítólag? Nincs konkrétum. A hír a lényeg. Maszatolnak, aztán majd lesz valami. Ha nem igaz a hír, nem számít, majd letagadják. A kommunikációs eszközök elterjedésével az emberek megfigyelése a cél. A legnagyobb közösségi portál a legjobb táptalaja ennek. Ki figyel kit? TV nézés közben valóban csak mi nézzük a filmeket? Minket nem néznek? Ki tudja ezt?

Korábban el nem tudtuk képzelni, hogy a mobiltelefont bemérjék. És láss csodát, lehet.  Talán a legborzasztóbb az, hogy az emberek között inkább fellelhető az arrogancia, az agresszió, az alkalmazkodás és az őszinteség hiánya. Sajnos ma már nem lehetsz őszinte szinte senkivel, mert visszaélnek vele. Ahol a bizalmatlanság felütötte a fejét, ott már komoly problémákat kell megoldani. Ez a viselkedési forma általános jelenség. Minden korosztályt, minden társadalmi réteget érint. Mit lehet ez ellen tenni? A válasz lesújtó. Semmit. Olyan nagyon kevés azoknak a száma, akik beismerik tévedésüket, toleránsak a másikkal szemben, nem ellenséget, hanem ellenfelet lát a másikban, őszinték tudnak lenni, megbízhatóak, segítőkészek, a tiszteletet, a szeretetet közvetítik a másik ember felé. Az igazság nagyon szomorú képet fest. A felsoroltaknak éppen az ellenkezője történik. Különösen szomorú, hogy éppen azok viselkednek így, akik sok esetben találják magukat központi helyen. A mai társadalmat a gyűlölet, a meg nem értés, a bizalmatlanság, a közömbösség, az elkeseredettség, a nyugtalanság, a türelmetlenség, az idegesség jellemzi. Sajnálatos dolog, hogy valakiknek érdeke, hogy ezt az állapotot fenntartsák az emberekben. Állandóan jelen legyen a félelem, a nyugtalanság, a bizonytalanság. Lehet így normálisan élni? Lehet, de az eredmény látható minden nap. Lehet ezen még változtatni? Van erre válasz, hogy miként lehetne ezen változtatni?  Talán. Nagyon nehezen. Én remélem sikerül majd. Én tudom a választ! Csak még egy mondat. Lehet, hogy ezt a mondatot sokan ismerik: számítógéppel generált álomvilágban élünk. Lehet, hogy ez az igaz? Mert a mostani világ kegyetlen, aljas és romlott.   

Még valami. Ha valaki az igazságot keresi, ne keresse tovább. Az nem itt van. A napi szinten felénk áramló információ halmaznak valódiságát erősen meg lehet kérdőjelezni. Talán a legfontosabb kérdés: kinek higgyek, ha egyáltalán még fel lehet tenni ezt a kérdést. Nagyon sok érdekes írást lehet találni a világhálón. Közel sem állítom, hogy azok mindegyike valós. Csak azt akarom ezzel mondani, hogy érdemes ezeket is elolvasni, és leszűrni belőlük a számunkra legfontosabb dolgot. Teljes egészében nem lehet ezeket a gondolatokat elvetni, azzal a megjegyzéssel, hogy már megint egy újabb félrevezetés. A hazugságok között nehéz megtalálni a valóságot, hiszen olyan eszközöket használnak a félrevezetés területén, hogy az ember csak a fejét kapkodja, és ez oly mértékű, hogy egy idő után közömbössé válik az ember. Megszűnik az önálló véleménynyilvánítás, az önálló gondolkodás, a cselekmények sablonossá válnak, egyszóval kialakul az általános közöny, az érdektelenség. A központilag irányított uralomnak pontosan ez a célja. Az eszköze a tömegkommunikációs berendezések.

Ui.: sok más dolog is belefért volna ebbe a cikkbe. Nem az volt a cél, hogy átfogó képet mutassak mindenről. Kiragadott témák, amikkel az emberek találkoznak, napi szinten. Talán ezeken érdemes elgondolkodni. Nem az volt a cél, hogy aki elolvassa, e szerint gondolkodjon tovább, csak egyedi véleménynyilvánításról volt szó, egy elkeseredésről, melyet látunk nap, mint nap. Ez a világ nem ilyen volt. A mai emberek nagy részéből szinte teljesen eltűnt az intelligencia, a műveltség. A feltörekvő ifjúság értelmi szintje egyre hiányosabb, egyre alacsonyabb szintre kerül. Utaltam rá korábban. Nincs rá szükség, hogy gondolkozz! A számítógépek és más okos készülékek elvégeznek szinte mindent. Ma már minden gépek által van vezérelve. Nincs szükség tudásra, és nagyon leegyszerűsítve, csak arra van szükség, melyik gombot kell megnyomni. Ezt kell megtanulni. A jövő a programozás, mert azzal lehet megoldani a rohanó világ minden gondját. Aki ettől távol van, az csak vegetálni fog. Gépiesen fog követni mindent, és gépiesen fog cselekedni, élni, létezni. Olyan mélységben, hogy az emberek magánéletét sem tartják tiszteletben, viszont ezzel elveszik a szabadságát. A megfigyelés, az adatgyűjtés gőzerővel tart. Gondoljunk bele: térfigyelő kamerák, telefon lehallgatás, a legkülönb félébb regisztráció, kuponok gyűjtése, sorsolások, és még lehetne sorolni. Mind azt szolgálja, hogy egyre pontosabb kép alakuljon ki a mindennapi emberről. Ő a fogyasztó. Őt kell szemmel tartani, hogy azt csinálja, amit kigondoltak az irányítók. Hihetetlen precizitás van kialakulóban. Félelmetes, és hátborzongató.

Végezetül egy kérdés: mi történik ebben a gyönyörű világban? Erőszak, hazugság, korrupció, értetlenség, ellenségeskedés. Ez a sárgolyó, amin élünk, nem erre lett kitalálva. Az emberi gonoszság tette ilyenné, és az emberek újabb és újabb gonoszságokat szülnek. Hol a vége? Ki fogja majd azt mondani, hogy eddig, és ne tovább? A valóság az, hogy ez nem fog bekövetkezni, mint ahogy az sem, hogy igazságos rendszer alakuljon ki a Földön. Csak még egy mondat. Az emberiség butul, és igen gyors ütemben, a félelmetes az, hogy a mesterséges intelligencia pedig egyre jobban előretör. Vigyázzunk! A gépek jönnek! És vajon amikor az ember álmodik, mi történik valójában? Mit látunk? Valóságot, vagy álomképet? Nyitva van a szemünk egyáltalán… ?

Talán fontos

Második rész

A változás igen gyors, és teljesen lehetetlen követni. Ez a legfontosabb mondat. A követhetetlen dolgok, az ismertnek vélt ismeretlen, az iszonyúan sok információkból kiszűrhető valóságos dolgok, ha vannak egyáltalán. Az ember nem tud helyesen dönteni, és már nem is fog. Kihúzták a döntési jogot a lábunk alól. Ez örökre elveszett. Nem mi irányítjuk magunkat, hanem valaki más. Vagy talán valami más?

Talán még van lehetőség arra, hogy más irányba lehessen terelni ezt a hozzáállást. Nem könnyű. Most már nem. A világban lezajló hosszú idő óta tartó folyamatok elvették az emberektől a saját logikus gondolkodást. Nem akarok senkit sem bántani, csak arra utalnék, hogy az internet adta lehetőség igen sok mindent megváltoztatott. Jó, és rossz irányban egyformán. Sajnos azt kell mondani, hogy inkább a rossz irányba, legalábbis nekünk, egyszerű embereknek. Mire gondolok? Pl. bizonyos elméleti gondolatok, írások, tanok, amiket korábban lehetett olvasni, mára egy kicsit átformálódtak. Szövegkörnyezetükből ki lett ragadva, és digitális formában, más megvilágításból újra elénk lett tárva. A fiatalok világa, az internet világa. Innen szerzik be a legtöbb információt. Hogy jót, avagy sem, az most nem lényeges. A fontos az, hogy már nem az eredeti leírást olvassa, hanem a már megváltoztatott szöveget, amit már szigorú kontroll mellett készítettek el, és ami szervesen illeszkedik az adott gondolatvilág /hatalom/ kialakításába. Függetlenül attól, hogy milyen tartalomról van szó, a cél, hogy az kerüljön előtérbe, amit átformáltak. Innentől kezdve megváltozik bizonyos dolgokról az elképzelés, az információ, az adat, és e szerint rögződik az emberek tudatában, igaz már torz formában, és ezt hiszik valósnak, igaznak.  Talán erősek ezek a gondolatok, de egy kis utána járással vissza lehet ellenőrizni. Össze lehet hasonlítani a két definíciót. És jön a meglepetés. Nem egyezik a kettő.  Mit lehet tenni ilyenkor…

Azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon a társadalmi helyzetünket, az iskolát, a családot, a párkapcsolatokat, a környezetünkhöz való viszonyunkat milyen formában ítéljük meg, mit teszünk első helyre, mi fontos számunkra, és a leglényegesebb, mindezeket milyen módon tudjuk ellenőrzés alatt tartani, átlátni. Talán ez a legfontosabb, hogy miként tudjuk átlátni. Milyen gondolatokat, összefüggéseket, érzelmeket, érzéseket, váltanak ki belőlünk a különböző erősen ránk ható külső tényezők. Miként lehet, és tudunk megküzdeni a folyamatosan kívülről felénk irányuló adathalmazokkal, és információkkal. Miként tudjuk szelektálni ezeket? Tudjuk-e egyáltalán? Rá tudunk-e figyelni mindezekre, vagy hagyjuk, hogy sodorjanak az események? Nagyon sokan vannak, akik azt állítják, urai a helyzetnek, meg tudják oldani a problémájukat, nekik nem kell megmondani, miként gondolkodjanak, és döntsenek. Ezeknek az embereknek mondok egy rossz hírt. Nagyon nem tudják elképzelni, hogy a felállított rendszer, amiben élünk, sokkal bonyolultabb, mintsem egy ilyen egyszerű kijelentéssel el lehetne intézni. Nem akarom az ezt a nézetet, és magatartást valló embereket semmilyen formában megbántani. Túl egyszerű lenne ezt így kijelenteni. Látható, hogy az ilyen gondolkodás mögött, nagyon nagy adag naivság van. Nem az mi gondolataik szerint vannak ezek kitalálva. Pontosan ellenkezőleg. Nagyon jól tudják, a gondolatainkat milyen formában lehet befolyásolni. Ha ez sikerül, akkor szinte minden sikerül. És nem is arról van szó, hogy sikerül-e, hanem az, hogy alkalmazva is van minden nap. Csak nézzünk körül. Az agresszív magatartás, a tudálékos gondolkodás, az arrogáns beszéd, némely esetben a különlegesség hangsúlyozása, és kifejezése, a társadalmi rendszer ránk gyakorolt viselkedése. Az egész rendszer lényege, a telekommunikáció és a manipuláció. Viszont van egy jó hír. Ha ugyanúgy használjuk a rendszer adta lehetőségeket, és ha a manipulatív eszközöket jobban megismerjük, magyarul, azzal a két eszközzel próbálunk tájékozódni, amivel minket irányítanak, akkor egyre több hasznos információval fogunk rendelkezni, ahhoz, hogy ki tudjuk védeni ezeket a ráhatásokat. Nincs késő. El kell sajátítani ezeket a technikákat. Olvasni, tájékozódni, figyelni minden dologra, újdonságokat tanulni, tudni a világ dolgairól. Ma már ezek a lehetőségek mindenkinek adva vannak. Viszont a baj ott kezdődik, amikor az hangzik el, ugyan már, jó ez így nekem, úgyse tudok mit tenni. De igenis lehet. Tudom, nem egyszerű. De semmi sem könnyű. Tudják: a tudás - hatalom. Hát ez most nagyon időszerű.

Talán fontos

Harmadik rész

Nem tudok elmenni mellette, ezért néhány gondolat a talán legkárosabb tevékenységről. Valóság és illúzió. Az idősebbek, akárcsak én, sok mindenen keresztülmentünk néhány évtized alatt. Gyerekkorunk, tanulmányaink, kapcsolataink, érzelemvilágunk, világképünk, viselkedésünk teljesen más, annak ellenére, hogy már ezt a világot éljük immár néhány évtizede. De magunkról szeretnék szólni. A mai fiatalság sokkal fontosabb. Mi már nem vagyunk annyira érzékenyek, ne keverjük össze az érzelmekkel, melyek talán erősebbek, mint fiatal korunkban. De nézzük csak? A televízió, az internet és az okos telefonok korában nagyon háttérbe szorult az érzelmes, meghitt, őszinte, bizalmon alapuló kapcsolat. Miért mondom mindezt? Nézzük a televíziós adásokat. A filmek végtelenjei ontják az erőszakot, az agressziót, a kegyetlenséget, a félelmet, a durvaságot, a szinte érzelemmentes viselkedést, az uralkodni vágyást minden áron. Nem tudom, de lehet, hogy minden napra jut egy ezekből a filmekből. Szükség van erre? Nem, nincs. Legalább is ezt lehetne gondolni. De a fiatalok másképpen gondolkodnak. Ők már szinte természetesnek veszik, hogy ezekkel van tele a médiának ezen ága. A furcsa, hogy nem is gondolják azt, hogy a látottak alapján azzá szeretnének válni, amit láttak. Azt a figurát, azt a cselekményt magukra, a maguk gondolat világába ültetik át. Észre sem veszik. Ennek számtalan formáját lehet tapasztalni még az utcán is, sétálás közben. Trágár, alpári beszéd hangzik mindenfelől. Ez a menő. A felelőtlenség, a nemtörődöm magatartás, a léhaság, és még lehetne sorolni a negatív jegyeket. Munka nélkül sok pénzhez jutni, meggondolatlanul viselkedni, felrúgni a szabályokat. Ez a modern élet egyik ismérve. Számtalan példát hallani, szinte minden nap a médiából. A telefonok nagyon okos készülékek. Ez a fiatalok körében egy külön világ, hiszen a közösségi oldalak vonzzák őket. És tesznek is arról, hogy ez a terület se legyen közönség nélkül. Állandóan ott vannak, szinte abban élnek. Egy idő után elfelejtik a valóság és az illúzió közti különbséget. A jelzés elindult. Amikor valaki aszerint próbál élni, és azokat a magatartásokat veszi alapul, ami egy kitalált forgatókönyv szerint működik, akkor már elég nagy baj van. Sajnos már megtörtént. És az is sajnos, hogy folyamattá fog válni. Minden külső ráhatás rombolja a valóságérzetet. Tanulás közben is ilyen folyamat játszódik le. Sokszor ismétlem, sokszor átolvasom, sokszor gyakorolom, végül tudatossá válik, megtanulom, értek hozzá, tudom a gyakorlatban alkalmazni. Az egyes ráhatások ugyanígy működnek. Ha folyamatosan látjuk, halljuk szinte ugyanazt, mert valljuk be őszintén, minden filmnek a témája ugyanaz, csak kegyetlenebb, erőszakosabb, agresszívebb, és ezek kombinációja változik kissé. Sok esetben ez egy követendő képet jelent. Az iskolákban a diákok ilyen módon kommunikálnak egymással, mintegy felpörgetik magukat. Egy hétvége alkalmával pedig teljesen kivetkőznek magukból. Sajnos tudjuk, a manapság tartott bulik egyik alapja a droghasználat. Statisztikák is kimutatják, hogy egyre inkább elterjed, és egyre többször hallani az ezeket a szereket előállítók lebukását. Mindig van utánpótlás, hiszen hatalmas üzlet, és hatalmas a felvevő piaca. Ilyen bulik után a fiatalok teljesen kivetkőznek magukból, és üvöltözve, magukból kikelve közlekednek a városban. Nem érdekli őket senki és semmi. Kukák, szemetesek szétrúgva, felgyújtva, telefonfülke betörve, eldobott üvegek darabokban, papír és szemét, amerre haladnak. Persze a rendőrség ilyenkor sehol. Majd a közmunkások egy délelőttön keresztül szedik össze utánuk a szemetet és a mocskot. Ezt követően az iskolában mesélik egymásnak, milyen jól szórakoztak. Elég nagy szegénységi bizonyítvány, amikor valakinek ezt jelenti a szórakozás. Szólni persze nem lehet, mert jobb esetben csak összevernek. Bocsánat, nem szapulni akarom a fiatal generációt, csak hát ezt tapasztaljuk szinte minden hétvégén. Érdekes látni, hogy a mai fiatalok valahogy alkatilag is megváltoztak. Ki lehet jelenteni, hogy a lányok egyre teltebbek, a fiúk egyre soványabbak. Tudom, nem lehet általánosítani, pláne akkor, ha nincs mögötte valamilyen felmérés. Ez csak személyes tapasztalat, minthogy az is, hogy lehet-e összefüggés a megemelkedett fiatalokra háruló terhelés, és a tivornyázások okozta egészségkárosodás között. Mennyire terhelhetőek a mai fiatalok. Csak egy példa. Régen el nem tudtuk képzelni, hogy nyáron, a strandon ne fociztunk volna órákat. Látva most, néhány fiatal összejön, és 15-20 perc után összezuhanva abbahagyják a játékot. Előkerül a hűtött sör, és inkább amellett töltik az idejüket. A lányokról csak annyit, bár ez inkább egészségügyi téma, hogy gyerekvállalás esetén a mai kimutatás szerint 10-ből négy császármetszéssel jön a világra. Vajon miért? Talán, mert a ma szülő nőknek gyengébb a szervezetük, és nem lehet természetes úton levezetni a szülést? Vagy az orvosok szerepvállalása változott abba az irányba, hogy kevesebb a kockázat ilyenkor? Talán az sem esik messze az igazságtól, hogy a mai fiatalok tűrőképessége messze elmarad a 40-50 évvel ezelőtti fiatalok erőnlététől. Összegezve: a ráhatásoknak nagyon különböző a hatása, de a helyzet az, hogy szinte mindig a rossz irányba. Változik ez valamennyit? Nem valószínű, hiszen nem ez a cél.

   Még egy döbbenetes tényről szeretnék néhány gondolatot ejteni. Látjuk, hogy milyen őrült pénzek vannak forgalomban. Ennek kapcsán jutott eszembe a cikk elején tett idézet: „Igazság nincs, csak ügyvéd, és jog”. Hát igen. Az uralkodó hatalom szerte a világon ezt teszi. Az egyszerű embereknek semmi beleszólása nincs a döntésekbe. Az általuk megválasztott képviselők pedig egyáltalán nem törődnek azzal, mi történik valójában. Az uralkodó réteg, és az azt kiszolgáló embercsoport semmilyen belátással, semmilyen megértéssel, semmilyen empátiával, semmilyen segítőkész magatartással nem jeleskedik. Az emberek teljesen magukra maradtak, hiszen semmilyen fórum nem segít, illetve nem áll melléjük. Vannak kezdeményezések, de ezek idő előtt megszűnnek, mert a jogi keretek nem teszik lehetővé sem az előre jutást, sem az igazság kiderítését. Ilyen a jog, ilyenné tette az uralkodó hatalom a jogi hátteret. Ellehetetlenítette a rendszer normális működést, és előtérbe került az erőszakos irányítás. Ez az erőszakos irányítás több helyen is megjelent már, de mivel igen sok emberen megy keresztül, a végén az igazi irányítójára nem derül fény. Ha mégis valaki közelebb kerül bármihez is, azonnal eltávolítják, hazugnak nevezik, rögtön elővesznek valami koholmányt, amivel teljesen megsemmisítik a kezdeményezést és a kezdeményezőt.  Nevetnek ezen, hiszen nincs jogorvoslat semmire. Igen, itt már joggal ki lehet jelenteni, és igazat adni az ügyvédeknek: igazság nincs. Talán nem mondok újat a következő állítással: a tudás hatalom, vagy lehetne másként is írni: a pénz hatalom. Sok esetben a pénz nem párosul tudással. Sajnos ez komoly felfedezéseknek és találmányoknak a végére tesz pontot. Joggal merül fel a kérdés: mit lehet tenni? A tudást fejleszteni, aki még egyetért ezzel, és nem akar olyan mélyre süllyedni, hogy már nem talál kiutat, mondván, én jól érzem magam itt, úgyse tudok tenni semmit, úgy élek, ahogy tudok. Ez is egy szemlélet, de aki csak egy kicsit is látni akar, nemcsak nézni, az követi a tudás nemes, de rögös útját. A tudás elsajátításával sok minden megváltozhat. Ha mindent őszintén, becsületesen, odaadóan, figyelmesen, kitartóan teszünk, meg tudjuk változtatni ezt a világot, és jobb, élhetőbb környezetet tudunk kialakítani magunk, és legfőképpen gyerekeink, unokáink számára. Ha ez a gondolat vezérel sok embert, meglesz az eredménye. Ezzel az egy dologgal lehet visszabillenteni vezetőink becsületességét, igaz- mondását, és az emberek felé nyújtott segítő készséget. 

Miért vált az ember ilyenné? Mi, vagy ki mozgatja igazából a szálakat? Mikor indult el ez a folyamat? Miért szélesedik egyre jobban? Miért nem a józan észre hallgatnak az emberek? Miért az a sok álságos dolog?  Mi a végső cél? Miért vált ilyenné a világ?  Sok kérdés, és még lehetne folytatni. Ki tudja ezekre a kérdésekre választ? Talán Én…