Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyitóoldal korábbi cikkei

Okosság, vagy mégsem?

Valami érdekes dolgot hallottam a rádióban egy műsor kapcsán. Sok minden elhangzik egy interjú során, de talán pár dolgot igencsak helyre kellene tenni. Mire gondolok? Nevezetesen a mai világ egyik közkedvelt szavára, melyet már minden eszközre, berendezésre, és még ki tudja már, hogy mi mindenre használják. Újabban egy növény került ebbe a kategóriába. Történetesen egy gombára terjesztették ki azt a szót, hogy „okos gomba”. Ami engem meglepetésként ért, hogy a riporter csak annyit kérdezett, hogy mitől „okos” egy gomba. Most jön az elképesztő válasz. Azért „okos”, mert megtalálja a táplálékot, azaz, ki tudja választani, melyik alkalmas a számára. Magyarul, megkeresi, miből tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbb tápanyagot. Csak mellékesen megjegyzem, minden élőlény e szerint él. Még az ember is. A választ egy fiatal fiú mondta. Ezzel nincs semmi baj, hiszen tapasztalatlan. A baj ott kezdődik, hogy maga az interjú készítő személy sem helyesbített. Csak annyit kellett volna mondani, persze tapintatosan, hogy a növények gyökerei, lombja arra törekszik, hogy a lehető legjobb viszonyokat találja meg magának. Ettől nem „okos”. Ez a természet normális rendje és feladata. A baj a fejekben van. Ma már minden „okos”, pedig ennek semmi köze az okossághoz. Az „okos” készülékeknek, berendezéseknek, eszközöknek ma már tudniuk kell azt, amire azt mondják „okos”. Van ennél egy nagyobb baj. A mai fiatalok tudatában az van elültetve, hogy az ér valamit, annak van neve, azt a valamit kell előtérbe helyezni, ami előtt az áll, hogy „okos”. E nélkül a szó nélkül már minden termék, eszköz, berendezés a fiatalok szemében „gagyi”. Erre van már az agyuk beállítva, ezt sulykolják beléjük, ezt hirdetik, terjesztik a környezetükben. Az a menő, amire ezt a titulust rásütik. Ez lehet bármi, történetesen egy növény. Innentől kezdve nagy a baj. A valós gondolkodás áthangolódik egy deformált gondolkodásba.  Ez nem más, mint a valaminek túlzott felértékelése. Ennek hangoztatása már a butaságot súrolja, sőt, egy teljesen új képet fest a fiatalok tudatába. Ez a mérték, ez a trendi. Hát tényleg itt tartunk? Csak zárójelbe megjegyzem, az „okos” kifejezés egy marketing fogás, egy marketing kifejezés. E nélkül már szinte semmit nem lehet eladni. Ilyen gondolkodás próbálja a fiatalokat elterelni a valóságtól, a realitásoktól? Vajon ez a mérce állandósul? Ha ilyen spontán előjön, akkor igen. Talán érdemes lenne elgondolkodni ennek a dolognak a valóság alapján, miszerint ez a normálistól eltérő. Az egyszerű az lenne, ha nem egy különleges, „misztikus” valamiben, az „okos” titulusban hinnének az emberek, hanem a valóságban. Igaz, hogy maga az eszköz is egy valóság, csak a hozzá tartozó jellemzés a valótlan az itt használt szó szerint. Higgyék el, ma már minden eszköznek azt kell tudnia, amire tervezték. Nem „okos”, csak modern.

 

Olyan érdekes

A minap ismét egy érdekes nyilatkozat ütötte meg a fülemet. Ez egy életmód váltással kapcsolatos hír volt. Olyanok tesznek kijelentéseket, hogy a pénz nem minden, és csak a sokadik, akiknek már a zsebükben van több tíz millió, vagy még sokkal több. Ilyen háttérrel lehet olyan dolgokat mondani, amit igencsak szűk réteg tehet meg. Csak zárójelbe mondom, egyre több ilyen van. Mindenhez pénz kell. Aki megszokott egy átlagon jóval felüli életmódot, az nem igazán tud átszökkenni egy jóval egyszerűbb környezetbe. Az ilyen kijelentések álságos dolgok. Sokan rácsodálkoznak az ilyen kijelentésekre. Mondják, ez igen. Milyen fantasztikus ember. A valóság teljesen más. Az élet igazol. Azt hiszem, nagyon sokan vannak az ellenkező oldalon, gyanítom, hogy egyre többen. Sok mindent lehet mondani. Van egy jó magyar közmondás: a messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy ki milyen szinten hiszi el, az már egy másik történet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a hétköznapi valós életet élik, nem egy álomvilágot. Tudomásul kell venni, és ez a szomorú valóság, hogy pénz nélkül az ember egy senki. Kimondja valaki? Senki. Az emberek legnagyobb százaléka titkolja, hogy milyen körülmények között él. Szégyelli. Persze ez a paletta igen színes, és az emberek hozzáállása is ilyen.    

 

Önértékelés 

Vajon mi motiválja az embereket, hogy sok esetben kiforduljanak magukból? Jó néhány esetben már pszichológiai esetet súrolnak elég gyakran. Az emberek igen érdekes formában viszonyulnak az élethez. Van valami, ami azt hangsúlyozza, hogy „én vagyok az, aki jobban tudok mindent”. Gondolatviláguk arra van beállítva, hogy ne legyen semmiféle önértékelésük, önkritikájuk. Véleményük ostoba, de erőltetik, hogy kitűnjenek a többi ember közül. Nem számít semmi. Ez a mondat kifejezi a mai modern ember gondolat világát. Nézzünk körül. Felelőtlenség, hazugság, tisztességtelen magatartás, a tolerancia teljes hiánya. Ez csak néhány azok közül, melyek jellemzik az embereket. Ennél jóval bonyolultabb a dolog, hiszen az önzés és saját személyének előtérbe helyezése érdekek mentén, ez a fontos. Az érzelmek, az őszinte magatartás és beszéd szinte teljes mértékben hiányzik. Az önértékelés, az önzés kerül előtérbe. Az elmondottak az élet minden területén jelen vannak. Baráti, munkahelyi és párkapcsolatok terén is. Hihetetlen, de egyszerűen nem lehet igazából megmagyarázni az emberi viselkedés ilyen formáját. Érthetetlen. Lehet, hogy én látom másképpen az emberek egymáshoz való viszonyát? Lehet, hogy én nem látok valamit, amit kellene? Válaszolok. Nem azt mondom, hogy sokáig, de meg kellett bizonyosodni ezekről a dolgokról. Nagyon egyszerű. Utcán, strandon, üzletekben, intézményekben mindig találkozunk olyan emberekkel, akik valahonnan ismerik egymást. Az ő beszélgetésük, ami nem éppen halk, lehet tapasztalatot és véleményt gyűjteni. Egy idő után rá kellett jönnöm, és ki is merem jelenteni, hogy az általam gondolt véleményekkel egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy vagy több ember beszélgetéséből nagyon sok mindent le lehet szűrni. Legfőképpen azt, hogy milyen szellemi színvonalon van valaki. Félreértés ne essék. Nem az a cél, hogy másokat megszóljak. Lehet, hogy egy másik ember szemében én vagyok a furcsa. Hogy eloszlassam a félreértéseket, itt a beszélgetések tartalma, hangvétele, valóság alapja, hitelessége, őszintesége a mérvadó. Ha ezeket összevetjük, elég hamar rá lehet jönni arra, hogy kivel állunk szemben. Az is kiderül, ha másokról beszélnek, hiszen a jellemző tulajdonságok minősége árulkodó szempont. Nagyon bonyolult az ember. Az elmondottak miatt a mai modern ember egyre távolabb kerül egymástól. Lazulnak a társadalmi kapcsolatok a helytelen gondolkodás miatt. Rossz irány. Látjuk a következményeket. Önértékelés hiánya, sőt, önismeret hiánya, tudálékosság, agresszív, tolakodó magatartás, önzés, erőszak, hazugságok, stb. Ezek uralják a mai modern ember gondolkodását.  

 

Higiénia a főzésben

Főzős műsorban a kutya ott kapargatta a vágódeszkát, amin darabolták a hozzávalókat. Aki főzött, a kezével tolta el a kutyát, majd azzal a kézzel vágta fel a hagymát. Így zajlott egy főzőműsor a televízióban. Ez csak az, amit láttunk. Ebből lehet következtetni arra, hogy finoman szólva nem valami higiénikus környezetben zajlottak az események. Talán jó lenne odafigyelni arra, hogy mit mutatnak a nagyközönségnek. Egyáltalán nem biztos, sőt, teljesen helytelen, hogy ilyen körülmények között készítsenek bármiféle ételt. Ez nem „jópofa” dolog, hanem egyszerűen illetlen. Nem az ellen vagyok, hogy bármiféle állat is jelen legyen valakinek, vagy valakiknek az életében. Arról van szó, hogy be kell tartani azokat az egészségügyi előírásokat, amelyek az ilyen esetekre elő vannak írva. Nem tudom, mit szólna az a valaki, akinek vendégségben úgy tálalnák fel az ételt, hogy közben valamelyik kedvenc háziállat belenyalna előtte a tányérjába. Ő volna a legjobban felháborodva. Vannak még ehhez hasonló főzős műsorokban előforduló dolgok. Ha már egyszer közvetítik, akkor például a tésztákhoz használt tojást illő volna megmosni. Ezzel azt is lehetne közvetíteni, hogy a főzés, és annak előkészítése figyelmet igénylő munka, és oda kell hatni, hogy az az étel megfelelő minőségű legyen. A konyha egy komoly vegyi üzem. Itt nincs helye semmiféle olyan dolognak, mely csorbát ejtene az étel minőségén, illetve azon, hogy nem higiénikus körülmények között készüljön el valami, még az előkészítés sem. Amit az ember megeszik, az legyen gusztusos, és ne legyen olyan látvány, ami azt elronthatja, nevezetesen, valamilyen állat jelenléte főzés, illetve előkészítés közben bárhol a konyhában. Mindennek és mindenkinek megvan a helye, és ezt tiszteletben kell tartani. A főzős műsorok legyenek tanulságosak és esztétikusak. Szeretem én is nézni ezeket az adásokat, és nagyon ritkán fordul elő, hogy az, aki főz, és előkészít, úgy készít elő mindent, ahogy kell. Szintén egy főzőműsort szeretnék megemlíteni. Ez már nem egy vidéki bográcsos vagy kemencés dolog volt. Nem is akárki prezentálta a főzést. Igen nagyon meglepődtem, amikor egy húsos ételt úgy készített el, hogy a húst nem mosta meg. Mivel ezt is többen nézték, gondolom én, akkor egy olyan ember, aki napi szinten több ember munkáját hangolja össze és irányít, elvárható lenne, hogy úgy készítse elő az alapanyagokat, melyek megfelelnek az előírásoknak és az elvárásoknak. Igény, ez a bűvös szó. El lehet képzelni, hogy ezt sokan látták. Mi lehet ott, ahol a külső szemlélő semmit sem lát. Milyen lehet ott az előkészítés, ha a nagyközönség előtt is alapvető higiéniás dolgokat nem vesznek figyelembe. Ne rontsák el az ételhez való emberi kapcsolatot ilyen alapvető hibákkal. A konyhai munkálatok is hozzátartoznak az emberek ízlésvilágához. Szépen előkészített alapanyagokból, odafigyelve, nagyon finom ételeket lehet készíteni.  

 

A napszemüvegekről

Jó néhány évig dolgoztam egy olyan helyen, ahol a szemüvegekkel és napszemüvegekkel is foglalkoztak. Kiállítások alakalmával egyszer rákérdeztem arra, hogy vajon mennyire ártalmas a napszemüveg? Talán a mai világban érdekes kérdésként hangzik, hiszen manapság még a metróban, stúdiókban, zárt helyeken, felhős időben, gyakorlatilag mindenkor és mindenhol az emberek fején ott van a napszemüveg, ha kell, ha nem. Én azt nem vitatom, hogy valakiknek érzékenyebb a szemük. Nincs azzal semmi baj, de nem ez a gyakoribb. Ma a napszemüveg egy divat része, semmi ok nincs rá, hogy állandóan a fejünkön legyen. Visszatérve a kérdésre. Meglepő választ kaptam. Valamennyi sejtésem volt ezzel kapcsolatban az erre szóló irodalmakat olvasva, de egy szakember, aki ezzel foglakozik több évtizede, mégis csak jobban ért hozzá. Azt mondta, hogy a napszemüvegek torzítják az emberi szem valódi színlátását. Ugyanis a szemüveg színezete többféle, és ezáltal más színérzékélés lép fel. Annyit még hozzá tett, hogyha mindenféleképpen szükséges, olyat válasszunk, hogy a tükörrel szemben állva lássuk a pupillánkat, és a színezete legyen kék árnyalatú. Hogy miért? Az égbolt színét a légköri fényszóródás okozza. Tehát a természetes szín a kék. Ez okozza a legkevesebb torzulást. Aztán olvastam egy cikket ezzel kapcsolatban, amit szeretnék megosztani. A címe: „Napszemüveg: jó vagy ártalmas a gyereknek? Csak a fontos kérdések. A kérdésekre válaszol: dr. Ungváry Lilla szemészorvos

„Kitágul-e a pupilla a napszemüveg gyakori hordásakor?

A sötétre színezett napszemüveg mögött a pupilla kissé kitágul, ami nem jó, mert a szórt sugárzásból több érheti a szemet. A mai napszemüveg kultúra inkább divat, semmint valódi védelmet szolgáló eszköz. A valódi UV védelmet az árnyékoló sapkák, ernyők adják.

Árt-e vagy nem a gyerekeknek a napszemüveg?

Gyerekeknél inkább a sapkát és az árnyékolást jó használni, ne napszemüveget adjanak rájuk. Inkább ügyeljünk, hogy a játéktér megfelelően le legyen árnyékolva, főleg a déli órában. Ha mégis napon van, viseljen világos sapkát, ami az arcát is árnyékolja”.

Szakértő: dr. Ungváry Lilla szemészorvos

Forrás: Nagyszülők Lapja

Azért elgondolkodtató. A médiából ömlik a jó tanács, hogy még felhős időben is hordjunk napszemüveget. Nézzük csak? Se napfény, se UV-sugárzás. Akkor minek? Önök értik? 

 

 

Benzin, diesel, elektromos autók

A környezetvédelem, a káros anyag kibocsátás és más hangzatos szavak mögé bújva próbálják érvényesíteni az érdekeiket azok a cégek, melyek tevékenysége során ezek a hatások fennállnak. Most erről van szó. Tudomásul kellene végre venni, hogy senki nem tartja be az egyes erre vonatkozó szabályokat. Benzin, diesel, elektromos autók. Érdekek mentén határozzák meg, hogy melyik a károsabb. Divatos szó az ökolábnyom. Olyan értékeket hoznak elő, ami nem igaz. Miért is lenne az, hiszen minden egyes magállapított valami mögött a haszonszerzés bújik meg. Hogy mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az elektromos autók káros anyag szennyezése jóval magasabb, mint a benzines, vagy dieseles autóknak. Hogy miért? Mert az akkumulátorok gyártása során több környezetszennyezés történik, mint ezeknek az autóknak működésük során. Tudják mi a vicces? Egyiket sem lehet bizonyítani, mert ez nem érdek, és nem érdekel senkit. Ha bárki is komolyan gondolná az egész klímavédelmet, akkor nem itt tartanánk. 

 

Felelősség

Valami egészen elképesztő dologgal lehet találkozni nap, mint nap. Hogy mennyire nem érdekli egyes szolgáltatókat, illetve egyes intézményeket, cégeket, akik valamilyen tevékenységet folytatnak, hogy mi történik a munkájuk során. Történetesen arról van szó, hogy bizonyos szolgáltatások, amelyek a lakosságot szolgálnák, vagy őket segítenék, oly annyira nem érdekli a szolgáltatást nyújtó cégeket, hogy már minősíteni sem lehet. Mire gondolok? Mi van ennek a hátterében? Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amikor elviszik a szemetet, és szemetet hagynak maguk után a szállítók. Vagy lakossági bejelentés a rossz ivóvíz minőséggel kapcsolatban. Környezetvédelmi szennyezés zajlik egyes ipari tevékenység kapcsán. Mi történik? Azokat a lakókat tekintik ostobának, akik a panaszt megtették. Nem egyedi esetekről van szó, hanem több száz, vagy több ezer embert érintő dologról. Ennek ellenére, az úgymond vizsgálat megállapította, hogy ott minden rendben van. A rossz ellenére azt nyilatkozzák róla a felelős vezetők, ha találnak, hogy azzal a valamivel semmi baj, gond nincs. Ezzel az ügy le van zárva. Nincs felelős. Nem is vállalja senki. Ő ott sem volt, ő nem tud ilyesmiről, ő nem felelős. A lakosságtól pedig ugyanúgy elvárják, hogy fizessék a szolgáltatás díját, de az ellenszolgáltatás komoly nehézségekkel küzd, és hagynak maguk után némi kívánnivalót. Magyarul, a vállalt szolgáltatást nem teljesítik. Ennek nincs semmilyen következménye. Habzik a patak, büdös a vize, rossz a levegő egy odatelepült vállalkozás miatt, szeméthegyek vannak sok helyen, nincs megfelelő minőségű ivóvíz, stb. Az esetleges bejelentés kapcsán mi a döntés? Az adott helyen minden rendben van. Meg sem nézik az illetékesek a területet. Ha megtennék, látnák a változást. Felelős nincs. Addig, amíg ilyen hozzáállás uralkodik hazánkban, senki ne várja el, hogy bármi is változni fog. Mondhatom azt, hogy sok helyen maguk a lakók tesznek azért, hogy környezetük rendben legyen. Ezért még másoknak fizetnek, hogy helyettük elvégezzék a munkát. Hangsúlyozom. Bármilyen bejelentés kapcsán nem volt olyan döntés, hogy a lakóknak adtak volna igazat. Ahogy említettem. Olyan kiskapukat találnak, amik révén nincs felelős. Hát nem furcsa?

 

Mi történne akkor……

     ha az emberek igazat mondanának? Mi történne akkor, ha az emberek bíznának egymásban? Mi történne akkor, ha az emberek tisztelnék egymást? Mi történne akkor, ha az emberek szeretettel fordulnának egymás felé? Mondom a választ. Egy jobb, egy szebb, egy lakhatóbb világot építenénk. Ma ez már sajnos egy illúzió. Ilyen világ már nem lesz. Túl sötéten látom a dolgokat? Lehet. A sok évtizedes tapasztalat, és a jelentős változás azt mutatja, hogy egyre rosszabb lesz a létünk. Mindig elcsodálkozom, amikor kis falvakban vagyok. Az emberek előre köszönnek. Akkor látnak először. Mégis. Ezeken a helyeken még fellelhető az önzetlen segítő szándék, az őszinteség, a bizalom, a kedvesség. Nekem nem furcsa, mert volt benne részem gyerekként is megtapasztalni, aztán még egy kicsit felnőttként is gyakorolni ezt a kellemes helyzetet. Ez ma már teljesen elfelejtődött. A felsoroltak ma már éppen az ellenkezője szerint vannak jelen a minden napokban. Így kell, hogy legyen? Ez jó így? Ez megfelelő az embereknek? Sajnos a válasz a kérdésekre az, hogy igen. Ez már egy létforma. Van egyáltalán még értelmi intelligencia? Van egyáltalán még érzelmi intelligencia?  Tudunk még egyáltalán hazugságok nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizalmatlanság nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizonytalanság nélkül élni? A válasz kiábrándító. Nem. Kell a hazugság, kell a bizalmatlanság, kell a bizonytalanság. Ez a mai modern ember létformája.

 

Adatvédelem

Olyan sokat foglalkoznak mostanában az adatvédelemmel. Azt hiszem, ma már mindenki tudja, hogy ilyen nincs. Egy keresés alkalmával a következő ablak ugrott fel.

Az Ön adatai, az Ön felhasználói élménye

A(z) Yahoo a Verizon Media része. A(z) „Elfogadom” gombra kattintva engedélyezheti a Verizon Media és partnerei számára, hogy cookie-k és hasonló technológiák alkalmazásával hozzáférjenek az eszközéhez, és felhasználják az Ön adatait – beleértve a tartózkodási helyét is – abból a célból, hogy megismerjék az érdeklődési köreit, személyre szabott hirdetéseket jelenítsenek meg, és mérjék azok hatékonyságát. A partnerek termékeiben is személyre szabott hirdetéseket jelenítünk meg Önnek. Az Adatvédelmi Központ további információt nyújt az adatok felhasználásáról. Miután itt megerősítette az adatvédelmi beállításait, az Adatvédelmi irányítópult felkeresésével bármikor módosíthatja őket.

A(z) „További információ” gombra kattintva bővebben olvashat arról, hogy a Verizon Media és partnerei hogyan gyűjtik össze és használják fel az adatait, továbbá testre szabhatja az adatgyűjtés és -felhasználás módját”.

Ha ezt nem fogadom el, akkor nem enged tovább lépni, azaz, nem tudom megnézni az adott oldalt. Ma már mindenki követelődzik, különböző feltételeket támaszt az emberekkel szemben, hogy valamit elérjen. Lásd, amikor regisztrációhoz kötött valami. Itt az áll, hogy az „Elfogadom” gombra kattintva felhasználják, nem felhasználhatják, a személyes adataimat. Most ez komoly? Valaki, akit nem is ismerek, egyszerűen kijelenti, hogy majd ő felhasználja, úgymond bármire az adataimat. Innentől kezdve bármit megtehet az információkkal. Aztán. Abba is bele kell egyezni, hogy a tartózkodási helyet is nyilvántartja valaki. Igaz, hogy meg van adva a leírásban, hogy ki használja, de ugye ez egyáltalán nem komoly. Bárki használhatja, mert senki nem tudja visszaellenőrizni, hogy valóban csak a megnevezett cég használja. A cél, hogy megismerjenek bennünket, hogy milyen szokásaink vannak, hogy személyre szabott hirdetéseket jelenítsenek meg. Kinek? Kérdezem én. Ugyanis a személyre szabás azt jelenti, hogy csak nekem küldenek valamit. Nem nekem jelenítenek meg hirdetéseket, hanem több ezer, vagy tízezer embernek. A személyre szabás ilyen értelmezése félrevezetés. Bármennyire is ragozzuk ezt a témát, a személyes adatkezelés, mert erről van szó, nem létezik. Az adat elkerül teljesen idegen kezekbe is. Ezt senki nem tudja ellenőrizni, és ez aggasztó. Lehet, hogy nincs olyan fogalom, hogy a megismerés és a tájékozódás szabadsága, de ha létezik, akkor ez a szöveg annak a megsértése. Mindent meg lehet magyarázni. Ezt is. Az biztos, hogy az adataimat csak egyedül én tudom megvédeni, illetve úgy vélem, hogy ilyen már nincs, hogy adatvédelem. Ha valaki, vagy valakik meg akarnak szerezni valamilyen információt valakiről, azt ma már elég könnyen meg lehet tenni. Ha ezt vesszük alapul, akkor meg teljesen értelmetlen az ilyen felhívásoknak a közzététele. Ez egyértelmű visszaélés. Adatokkal, információkkal, és azzal, hogy felhasználják a személyes dolgaikat az embereknek. Még valami. Ebből nekem semmiféle felhasználói élményem nincs.    

 

Emésztés 

A sok gyógyszeres reklám közül csak egyet említenék, de kihat a többire is. Az emésztéssel kapcsolatos dolog ütötte meg a fülem. Ebben az áll, hogy ha ezt a gyógyszert beveszi, akkor elősegíti a gyomor emésztését. Ez a gyógyszer orvosi rendelvény nélkül kapható. Mindemellett az optimális hatás érdekében elengedhetetlen e gyógyszer körültekintő alkalmazása. Ki van hangsúlyozva a „gyógyszer” elnevezés. Ha recept nélkül lehet kapni, akkor miért van ráírva, hogy a „Kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze meg kezelőorvosát, gyógyszerészét”. Akkor mégis van valami különleges benne? 

 

D-vitamin

Ez a vitamin ultraibolya sugárzás hatására keletkezik. Lehet, hogy túlreagálják ezt is. Ugyanis azt írják, hogy van D2, és D3 vitamin. A lényeg, hogy a napon kell többet tartózkodni. Ilyen egyszerű. Vannak élelmiszerek, amikben megtalálható. Ilyen a máj, a tojás, a tej és tejtermékek, margarinok. A légköri szennyeződések elnyelik az ultraibolya sugarakat, így kevesebb D-vitamin tud képződni. Csak mellékesen megjegyzem: akkor most, hogy is van? Ilyen hasznos a légköri szennyezés? Ezek szerint véd az UV ellen, ami nagy ellenség egyes írások szerint? Nem beszélve akkor, ha még a D-vitamin keletkezését is gátolja. A leírás szerint többet kell a napon tartózkodni ahhoz, hogy megfelelő mennyiségű D-vitamint tudjon a szervezet előállítani. A D-vitamin túladagolásnál általános mérgezési tünetek lépnek fel. Hányinger, étvágytalanság, bőrviszketés, vesekő képződés, gyengeség, idegesség, szomjúság. Miért kell adagolni? A gyerekeket ki kell vinni a napra. Itt is mint mindenhol, jelentkezik a természet jó tulajdonsága. Mindenre van megoldás, és minden mindennel összefügg. A szervezet tökéletes, és egészsége működéséhez ugyanúgy hozzátartozik a napfény, mint a minden nap elfogyasztott pékáruk, zöldségek, gyümölcsök, húsok, stb. elfogyasztása. Az egészséges szervezet alapja a mérsékelt fogyasztás. Ez egy fontos kitétele annak, hogy szervezetünk jól és szabályosan, egészségesen működjön. 

 

Nem lehetne változtatni?

Sajnos a hírek között szinte naponta szerepelnek olyan események, melyek szomorúan érik az embereket. Ezek közül az egyik a megszaporodott tűzesetek. Nekem annyi közöm van a tűzhöz, hogy kaptam annak idején tűzvédelmi képzést. A tüzet régóta használja az ember. Fontos része a mindennapoknak. Sok esetben azonban rossz dolog is történik. Házak, műhelyek, tárolók, gépek, berendezések, stb. válnak a lángok martalékává. A lakástüzek kapcsán merült fel bennem a következő. Ugye halljuk, hogy a tűzoltók kivonulnak, és eloltják a tüzet. Mivel? Hát vízzel. A víz mennyisége függ a tűz nagyságától. Csak oda akarok kilyukadni, hogy egy tűzoltás alkalmával nagyon sok vizet használnak fel, ennek kapcsán a ház vagy lakás berendezései teljesen tönkre mennek, nem beszélve a ház állagáról. Vakolat, burkolat, szőnyegek, tapéták, egyszóval minden, ami ott van. Ez még fokozottan érvényes akkor, amikor emeletes házban keletkezik tűz. Az emeletek mindegyike elszenvedi a víz okozta károkat. Nem lehet ezzel a módszerrel kikerülni. Felvetődik a kérdés: vajon feltétlenül fontos vizet használni, amikor ennyi plusz kár keletkezik egy-egy oltás alkalmával?  Évszázadok óta küzd az ember a nem kívánatos lángokkal. A fejlődés talán indokolttá tenné, hogy valami más anyagot használjanak lakástüzek esetén. Mennyi kártól mentesülnének az emberek. Gyakorlatilag csak ott keletkezne kár, ahol a tűzeset kialakult. Nem lehetséges egy ilyen megoldás? Nem lehetne kifejleszteni egy olyan anyagot, ami csak ott hat, ahol a tűz van?

Valóság tartalom 

Bizonyára olvastak olyan főcímeket, amik valami érdekes, új, szokatlan, figyelemfelkeltő, stb., dolgokra hívják fel a figyelmet. Több alkalommal előfordult már, hogy a hangzatos főcím mögött jelentéktelen, semmit mondó szöveg lapul meg. Köze nincs sem a címhez, sem a cím által sugallt témához. Ami még aggasztóbb, hogy olyan dolgokat állítanak benne, aminek semmi köze semmihez. Miért van ez? Ugye naiv kérdés? Hát persze. El kell adni a cikket, és nemcsak azt. Ma már annyi termék, annyi árucikk van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Igen nehéz választani. Bikinis lányokkal, nevét adó orvosokkal, szakértő véleményekkel fémjelzett termékeket árulnak, hogy jobban eladható legyen. Az olvasmányos anyagokat is ez jellemzi. Hányan klikkelnek rá, hányan olvassák. Ez a lényeg. A tartalom mellékes. 

A reklámok tartalma

Bizonyára sokan vannak, akik a televíziót nézik, és bosszankodnak a reklámok miatt, illetve annak sűrűsége miatt. Ha ezt most átlépjük, akkor egy érdekes, bár bizonyára mindenki által tapasztalt jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Valószínűleg ezt sem kellene megtennem, de talán azért érdemes. Miről szólnak a reklámok legnagyobb százalékban? A gyógyszerekről, a csokoládéról, illetve az egészségtelen táplálkozásról. Csodálom, hogy még mindig tart a hagymáról szóló elmarasztaló hirdetés. Lehet, hogy nem jó ötlet. Ezzel a gyerekek egészséges táplálkozásának egy fontos alapanyagát teszik talonba. Oly annyira, hogy a gyerek már undorral tekint erre a kiváló fűszernövényre. Mivel világszerte növekszik a túlsúlyosok és elhízottak száma, és különösen a gyerekeket érinti, talán oda kellene figyelni, hogy mi kerül a képernyőre. Hogy nem az egészséges táplálkozásra vonatkozó felhívás, az biztos. Nagyon sokat beszélnek arról, hogy a megfelelő étrend mennyire fontos. A másik oldalon meg éppen az ellenkezőjét teszik. Hogy ez mennyire káros, azt hazánk statisztikai mérlege mutatja. Ebben az áll, hogy hazánk a negyedik a világon az elhízott emberek listáján. Sajnos ebben a listában a gyerekek is benne vannak. Hazánk lakosságának 65 százaléka kövér, vagy túlsúlyos. Komoly gond. Ugyanis több más betegség is kialakul a kövérség miatt. Cukorbetegség, magas vérnyomás, ízületi bántalmak. Érdemes odafigyelni az egészséges táplálkozásra.

Valami deformálódott

Lehet, hogy sokaknak természetes, de biztos vagyok benne, hogy a többségnek nem. Miről van szó? Mostanában látni egy reklámot, melyben a következő mondat hangzik el: „Beleihatsz a haverod sörébe”. Hát nem érdekes? Vagy csak nekem? Mekkora szemtelenség, és most finoman fejeztem ki magam, hogy valaki a másik poharához nyúl, és még iszik is belőle. Talán egy tányérból is esznek alkalom adtán? Én vagyok maradi? Nem hiszem. Ez már intelligencia kérdése. Ugyanis jó lenne tiszteletben tartani a másik ember dolgait. Ha valaki ilyet tesz, egyáltalán nem tiszteli a másik embert, sőt, egyenesen megalázó, hogy ilyet meg lehet tenni egy másik emberrel. Mondhatnák sokan, hogy ez egy jópofa dolog. Higgyék el, nem az. Nem lehet arra hivatkozni, hogy most egy különleges helyzet, és állapot van. Az a magatartás, amit egy másik ember felé közvetítünk, az általános érvényű. Talán jó lenne így viselkedni, és nem hangot adni valami olyannak, ami nem illendő.

 

Vicc, ami éppen nem is az!

 

Korábban lett már néhány alkalommal megemlítve, hogy mennyire biztos a különböző helyekről kapott figyelmeztetés, felhívás, hogy adatait bizalmasan kezeljük, adatai védelme számunkra fontos, bízza ránk adatainak kezelését, majd mi megvédjük adatait, stb. Talán nem állok mesze attól a kijelentéstől, hogy az alábbi beszélgetés nem is olyan lehetetlen, illetve, hogy ilyen mélységben ismernek minket. Mindenkit. Ne gondolja senki, hogy van adatvédelem. El lehet felejteni. Hát nézzük: én is úgy kaptam ezt a szöveget.
- Nem Uram, jó számot hívott! Csak a Google megvásárolta az üzletet.
- Oké. Akkor szeretnék rendelni...
- Rendben Uram. A szokásosat?
- Hogyhogy a szokásosat? Ön ismer engem?
- Az adatbázisunk szerint a legutóbbi 12 alkalommal Ön vastag tésztájú pizzát rendelt sajttal, kolbásszal és szalonnával.
- Igen, pontosan. Most is azt szeretnék.
- Uram, javasolhatnék most valami mást? Egy finom salátatálat? Jégsalátát, sárgarépával, rukkolával és paradicsommal?
- Micsoda? Utálom a zöldségeket!
- Elnézést Uram, de hadd hívjam fel a figyelmét, hogy túl magas a koleszterin szintje!
- Micsoda? Ezt meg honnan veszi?
- A telefonszáma alapján be tudtuk azonosítani, és így hozzá tudunk férni az Ön orvosi laboratóriumi eredményeihez az utóbbi 7 évből.
- Oké, de akkor sem akarom a zöldségeket. Egyébként pedig ne féltsenek, mert szedek  gyógyszert a koleszterin szintemre!
- Bocsánat Uram, de nem rendszeresen szedi azt a gyógyszert! A kereskedelmi adatbázisunk szerint az utóbbi 4 hónapban mindössze egyszer vásárolt egy 30 tablettás csomagot az Ön utcája végén található gyógyszertárban.
- Ugyan már, ez semmit sem bizonyít. Egy másik gyógyszertárból vásároltam a többit.
- Ne haragudjon Uram, de ez sem lehet, hiszen nem látjuk ezt a kiadást az Ön bankkártya adatbázisán.
- Készpénzzel vásároltam, nem bankkártyával.
- No de a banki elszámolásán sem látszik, hogy ennyi készpénzt felvett volna!
- Vannak más készpénzes forrásaim is!
- Na de Uram! Az adóbevallásában ez nem szerepel. Reméljük, nem tagadott le valami bevételi forrást az Adóhatóság elől!?
- Hagyjon engem békén, menjen a fenébe!
- Sajnálom Uram, de remélem megérti, hogy ezeket az információkat mi kizárólag az Ön érdekében gyűjtjük és használjuk!
- Elég! Elegem van a Google-ból, Facebook-ból, Twitter-ből, Whatsapp-ból és a többiből. Ki akarok szállni! Elmegyek egy lakatlan szigetre, ahol nincs Internet, kábel TV, és senki, aki folyamatosan figyelne és kémkedne utánam!
- Megértem Uram! De fel kell hívjam a figyelmét, hogy ehhez előbb meg kell újítania az útlevelét, mivel az 6 héttel ezelőtt lejárt.

      Ezeknek az információknak a birtoklóit nyugodtan lehet nevezni adathalászoknak, az ilyen mélységű ismeret már adatlopásnak minősül. A kérdést fel lehet tenni: Mit lehet tenni? Megnyugtatok mindenkit: semmit. A történet már nem az emberekről, nem személyekről szól, hanem egy teljesen más világról, egy Új Világrendről, ahol az ember már csak egy adat. 

Reklám

Elég sokszor lehet látni egy reklámot, ami először furcsa volt valami miatt, aztán kezdtem figyelni. A bejátszás olyan gyors volt, hogy alig lehetett látni azt a valamit. Apró betűkkel a hirdetés alján a következő felirat volt látható egy kis ideig. Valószínűleg, bár lehet, hogy csak én nem figyeltem mindenre, csak a mozgó alakokra, és csak később vettem észre a feliratot. Mi volt a szöveg: „Az adott termék betegség megelőzésére és kezelésére nem javallott”. Ez a hirdetésben jelent meg. Aztán megnéztem magát a terméket. Ezen az állt: „Az adott termék étrend- kiegészítő készítmény. Az étrend-kiegészítő nem helyettesíti a kiegyensúlyozott, vegyes étrendet, az egészséges életmódot”. Akkor felteszem a kérdést. Akkor minek? Lehet, hogy túl egyszerű, de talán így az érthetőbb. Ha adva van egy egészséges táplálkozási szokás, ami révén minden olyan vitamint, ásványi anyagot beviszek a szervezetbe, amire szüksége van, akkor minek szedjek bármilyen más terméket? Ráadásul az viszont igaz, korrektül ráírják, hogy semmire nem jó. Akkor minek? Lehet, hogy csak én nem értem?

Vitaminok

Manapság sok ember azt hiszi, hogy mindenben a túlzott dolgok a jók, mert az hatékony. Csalódást fokok okozni. Ez nem így van. Mivel jön a hideg időszak, előtérbe kerülnek a vitaminok. Annyi minden van már. Vajon biztos, hogy kell vitaminokat pótolni? A vitaminozott élelmiszerek és vitamintabletták nem mindig jelentenek garanciát arra, hogy elégséges vitamin szívódik fel a szervezetbe. Ami fontos, a legfontosabb: a friss és nyers gyümölcsökben, zöldségekben minden vitamin megtalálható, amire a szervezetnek szüksége van. A fölöslegesen bevitt többlet vitamin tabletták abbahagyásakor, hiány lép fel, ami nem jó a szervezetnek. A vese kiüríti a felesleges mennyiséget, azaz, nem képez tartalékot belőlük.

Víz eltávolítás

Valami megint öngól. Találkoztak már azzal a reklámmal, amely gyógyszeres formában eltávolítja a felesleges vizet a szervezetből. Tudom, az illetékesek meg tudják magyarázni. Mármint a hangzatos folyadék bevitelt. Most meg az eltávolítás. Tudják mit? Akkor kell inni, amikor az ember szomjas. Ilyen egyszerű. Ha e szerint cselekszik, nem kell mesterséges úton, vegyszerekkel eltávolítani a felesleges vizet. Még valami. A szervezet rászokik a vízfelvételre. Ha kell, ha nem, iszik az ember. Ez viszont káros a szervezetre nézve. Olyan helyzet áll elő, mint a hízás. Növekszik a gyomor, több élelmet kíván. A vizet is belekényszeríti a szervezetébe az ember, és azt valahova el kell helyezni, mert nem minden víz távozik természetes úton. Az történik, hogy minden felhígul a víz által. Ez pedig nem jó, sőt, sok esetben ártalmas is. A reklám közben eltűnt.

Alapvető dolgok

A húst meg kell mosni. Ez a mondat egy televíziós műsorban hangzott el, olyan formában, mintha újdonság lenne. Kicsit furcsa is volt ezt hallani. Ennek a cselekedetnek annyira alapvetőnek kellene lenni, hogy meg se kellene említeni. Akkor miért kell emlegetni? Nagyon egyszerű. Ahogy az elhangzott, élelmiszer alapanyagról van szó. Jó néhány műsorban, szinte minden alkalommal az egyes alapanyagokat nem mossák meg. Ez alapvető lenne. Sőt! Olyan emberek, akiknek példát kellene mutatni, azok sem cselekednek helyesen, hiszen ők sem mossák meg a húsokat, sőt a tojást sem. Lehet mondani, hogy finnyás vagyok. Vajon egy adott ételtől, amitől betegséget lehet kapni, és valaki el is kap, akkor vajon mit mond? Fel lesz háborodva. Hogy történhet ez? Ez a reakció. Az emberek ezt látták, látják és így cselekednek. Most pedig kijelentik, hogy a húst meg kell mosni. Ez nem új dolog. Így kell tenni mindig.

Vélemény

Egyre gyakrabban hallani, hogy az embereknek szakemberre van szükségük, és pszichológus szakemberre. Sajnos, már gyerekeket is egyre sűrűbben kell vinni ilyen helyekre. Mi történik? Egy adott eset tovább magyarázása, mely egy vélemény egy adott dologról. Ezt bárki meg tudja tenni, amikor már ismeri a történetet, az esetet. Tudják, erre van egy jó magyar közmondás: utólag könnyű okosnak lenni. A pszichológus éppen ezt teszi. Persze végzettségének és tapasztalatainak köszönhetően jó dolgokat is mond. Ez egy un. magánvélemény, mely minden emberben jelen van. Ezek az un. magánvélemények indítják el a vitákat, a nézetkülönbségek simítását. A normális eset a meggyőzés, és az adott eset jó ismerete, melyet tovább adunk. Sajnos az ellenkezője többször fordul elő, mely nem egészséges vitát, hanem egyoldalú veszekedést, erőszakot, agresszív viselkedést eredményez megoldás nélkül.

Olyan érdekes

A minap ismét egy érdekes nyilatkozat ütötte meg a fülemet. Ez egy életmód váltással kapcsolatos hír volt. Olyanok tesznek kijelentéseket, hogy a pénz nem minden, és csak a sokadik, akiknek már a zsebükben van több tíz millió, vagy még sokkal több. Ilyen háttérrel lehet olyan dolgokat mondani, amit igencsak szűk réteg teheti meg. Csak zárójelbe mondom, egyre több ilyen van. Mindenhez pénz kell. Aki megszokott egy átlagon jóval felüli életmódot, az nem igazán tud átszökkenni egy jóval egyszerűbb környezetbe. Az ilyen kijelentések álságos dolgok. Sokan rácsodálkoznak az ilyen kijelentésekre. Mondják, ez igen. Milyen fantasztikus ember. A valóság teljesen más. Az élet igazol. Azt hiszem, nagyon sokan vannak az ellenkező oldalon, gyanítom, hogy egyre többen. Sok mindent lehet mondani. Van egy jó magyar közmondás: a messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy ki milyen szinten hiszi el, az már egy másik történet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a hétköznapi valós életet élik, nem egy álomvilágot. Tudomásul kell venni, és ez a szomorú valóság, hogy pénz nélkül az ember egy senki. Kimondja valaki? Senki. Az emberek legnagyobb százaléka titkolja, hogy milyen körülmények között él. Szégyelli. Persze ez a paletta igen színes, és az emberek hozzáállása is ilyen.    

Érthetetlen

Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

Elgondolkodtató

Sokszor megfordul a fejemben, amikor szinte elképzelhetetlen dolgot lát, hall az ember, hogy normális élet zajlik körülöttünk? Sajnos rá kell jönni, hogy nem. Egyszerű a kijelentés, de valljuk be őszintén, hogy olyan dolgok történnek, amire ép ésszel nincs magyarázat. Bizonyára mindenki találkozott már ilyen dologgal, talán olyan is akad, aki közvetlenül is érintettje volt valami hasonlónak. Valahogy úgy van vele az ember, hogy ilyen nem létezik, ilyet nem tehet egy ember. Aztán mégis. Vajon ez nem arra vall, hogy tudatilag csökken az emberek szellemi kapacitása, önértékelő képessége, felelősség érzete? Valahogy nem tudja felfogni, hogy egyáltalán mit tett, mit csinált. Ez roppant szomorú emberi viselkedésre utal. A fejekből elszállt a normális viselkedési kultúra, a békés, nyugodt egymás mellett élés gondolata.

Tényleg ilyen az ember?

Kezdem azt hinni, és sajnos már tudni is, hogy az ember egy olyan élőlény, aki nem képes tartósan békében, szeretetben élni. Lehet, hogy csak én látom a kialakult helyzetet ennyire rossznak? Azt kell, mondjam, hogy nem. Sokan tesznek említést arra, hogy meg kellene változni. Legtöbb esetben ennek semmiféle pozitív hatása nincs. Ma már nem erre vannak berendezkedve az emberek. Azt is emlegetik, hogy a bajban az emberek összefognak. Hát ez sem teljesen így van. Az összezártság egyre erőszakosabbá, egyre agresszívabbá teszi az embereket. Ez csak egy dolognak tudható be. Az emberek egyre labilisabbak. Érzelmileg egyre inkább aljasabbak lesznek. Egymás iránt szinte eltűntek, eltűnnek azok a gesztusok, azok az érzelmi szálak, melyek korábban olyan magasztosak voltak. Meddig tud még lesüllyedni az ember? Mi az a pont, amikor azt lehet mondani, hogy ennél lejjebb már nem lehet menni? Az elkeseredettség szól belőlem: nincs határ. Bántják, marják, bántalmazzák egymást az emberek. Legtöbb esetben értelmetlenül. Az emberi butaság eléggé felütötte a fejét. Ez a viselkedés ennek tudható be. Ez csak rosszabb lesz. Egyre inkább még távolabbra kerülnek az emberek egymástól. A normális egymás mellett élést el lehet felejteni. Amik manapság történnek, azokat józan ésszel fel nem lehet fogni. Ez már egy vad világ, benne vademberekkel. Ezek a vademberek nem akarnak már megváltozni. Így érzik jól magukat. Ezt adják át a gyerekeiknek, és ők ezt viszik tovább, mint egy örökséget. Az ő viselkedésük példamutató lesz. Erőszakos, agresszív, hazug, becstelen, tisztességtelen, értelem és érzelem mentes földi egyedek alakulnak ki. Az ember is egy vírus. Addig pusztítja saját magát és környezetét, amíg mindent tönkre nem tesz. Miért van ez így? Van erre valamilyen válasz? Én személy szerint el vagyok keseredve, mert azt látom, hogy semmiféle változás nem következik be. A szózatok elhangzanak időnként, és minden megy tovább. Semmi nem történik. Minek kellene történnie? Változtatni mindenen, hogy szebb, élhetőbb, toleránsabb, egészségesebb, értelem és érzelem gazdag világot éljünk. A mai világban már ez az igazi illúzió.

Becsapás, átverés

Talán nem is olyan furcsa a címben szereplő megfogalmazás. Vajon miért? Mert ki lehet jelenteni, hogy az átverések és becsapások reneszánszát éljük. Jó ez így? Hát persze, hogy nem, csak mikor ráébredünk, már be is csaptak. Vigyázni kell. Azt hiszem, mindenki találkozott már akciós termékkel, termékekkel. Ennek az lenne a lényege, hogy egy adott árhoz képest valamivel olcsóbban árusítják. Ez így helyes. A kérdés csak az, hogy mennyi az akciós ár eredete, mert arról nem tudni. Magyarul, kitalálnak egy számot egy termékre, majd ráírják az akciós árát, aztán lehet vásárolni. Örülünk, hogy a feltüntetett árnál mennyivel olcsóbban jutunk hozzá az adott dologhoz. A kérdés csak az, hogy valóban olcsóbb? Ugyanis nincs viszonyítási alapunk, azaz, ráírhatnak egy magasabb árat, és abból számítják ki az akciót. Tehát elég gyakran előfordul, hogy az ár, amiből az akciót hirdetik, köszönő viszonyban sincs a termék eredeti árával. Vagy már az eredeti ár is kérdés? Hát sok esetben igen. Mondhatni azt, hogy túl bonyolult az árak között valamilyen rendszert találni. Ez is egy megtévesztés. Ez sajnos mindennapos jelenség.

Megbotránkoztató 

Biztos sokan szeretnek kirándulni. Várakat, kastélyokat, múzeumokat látogatni, szép természeti helyeken sétálni. Én meg szoktam tervezni az utat, de biztos más is így teszi. Lehet-e az adott helyet látogatni, hogy vannak nyitva, stb. A neten nagyon sok mindennek utána lehet nézni, de ott is vannak pontatlanságok. Ezért érdemes megkérdezni. Megpróbáltam egy irodán keresztül is érdeklődni, de sajnos sok újat ott sem tudnak mondani. Sőt! Egy északi területen járva egy várat hagytak ki az irodai tájékoztató kapcsán. A mulatságos még az volt, hogy alig 5 kilométerre volt tőlük, és naponta ott ment el az illető. A várról nem tudtak. A másik egy kilátó volt, ahová felmentem, és a bejárat le volt lakatolva. Éppen voltak ott egy páran, rendezték a terepet. Megkérdeztem tőlük, fel lehet-e menni? Mondták, hogy igen, de menjek le az irodába, kérjem el a kulcsot, és akkor felmehetek. Az iroda olyan 1-1,5 kilométerre volt. Azt hittem rosszul hallok, de nem. Így az kimaradt, mert már elég fáradt voltam, hogy plusz 3 kilométert gyalogoljak. Egy adott területen élőktől mindig meg szoktam kérdezni, mit lehet a környékükön megnézni. Vajon egy iroda miért nem teszi ezt meg? Több túrázó menne oda, mert vannak igen érdekes és szép látnivalók, csak tudni kellene róla. Nemcsak a felkapott helyeket kellene előtérbe helyezni. Sok csodás látnivaló van kissé eldugottabb helyeken is. Például, tudtam egy leírásból, hogy kell lenni egy kaptárkőnek egy adott helyen. Vagy kétszer körbejártam a területet, ugyanis el volt kerítve. Láttam egy embert, ráköszöntem, és megkérdeztem tud-e valamit a kaptárkőről. Mondja, hogy nem. Úgy voltam vele, ha már ott vagyok, megkérdezem bemehetek-e megnézni. Mondta, hogy igen. Láss csodát, a kaptárkő ott volt a telke végén. Magas fák és bokrok övezték, alig lehetett. A házától úgy 100 méterre volt. Kifelé menet megköszöntem, és mondtam, hogy az a valami ott van a telke végén. Azt mondta ő nem tudott róla, megvette a telket, állattartással foglalkozik, aztán kész. Vajon az önkormányzat sem tud róla, hogy egy természeti csoda ott van néhány száz méterre a falutól. A telket eladták, és részükről el van intézve. Vagy. Egy turistaút éppen egy szántás területére vezet, ugyanis eladták azt a földhelyet, amelyen keresztül a turistaút vezetett. Új útvonal nincs. Vagy. Vannak olyan helyek, melyeket annyira benőttek a fák, a bokrok és a gaz, hogy nem is lehet látni, hogy ott egy csodás természeti látnivaló van. Nem is akármi. Ami aztán megkoronázta az egészet, az az volt, amikor szintén egy gyönyörű helyet szerettem volna megnézni, de le volt zárva, mert eladták azt az utat, mely turistaút is, mely az adott helyhez vezetett. A szállásadóm azt mondta, ilyen a környéken már több is van. Sajnos ilyen helyet többet is lehet találni hazánkban. Vajon jól van ez így? Lehet, hogy sok szép hely feledésbe merül? Kár lenne. 

Tisztesség

Van még valaki, aki tudja, hogy ez a szó mit jelent? Van még valaki, aki ezt gyakorolja is? Van még valaki, aki be is tartja? Egyszerű kérdések, de a válasz már egy kicsit bonyolultabb. Tudom, nem annak kellene lennie. De hát itt tartunk. Azaz, hol tartunk? Így az elején rögtön ki lehet jelenteni, hogy ma már nem a tisztességről szól a világ. Vajon, miért nem? Sok a kérdés, nagyon sok. A választ viszont elég nehéz megtalálni, de úgy is fogalmazhatok, hogy már nem lehet megtalálni. A mai modern ember már nem ismeri ennek a szónak az igazi jelentését. Nem is akar vele foglalkozni. A szomorú az, hogy nem is érdekli. Ennek tudatában az emberek szépen elkezdenek távolodni egymástól. Azt hiszem, ezt a jelenséget mindenki megtapasztalta már. Tudják annak, akik még értékelni, értelmezni, gyakorolni tudják ezt a fogalmat, melyre nagyon nagy szükség lenne, szinte rosszul esik annak látványa, és tudata, hogy ez az alapvető magatartás mód kikerült az emberek szókincséből, és legfőképpen a szellemi világukból. Merész leszek, és még tovább megyek. Nemcsak ez a fogalom kezd kihalni, hanem minden olyan, ami a normális emberi, és társadalmi kapcsolatokat elősegítené, és kellemesebbé tenné. Olyan, mint megértés, becsület, igazság tudat, a címben szereplő tisztesség, tisztelet, tolerancia, kompromisszum készség, szeretet, szinte elveszett a mindennapi életből. Úgy látszik ez az életforma a trendi, a menő. Sajnos nagyon szomorú a valóság. Tudjuk, látjuk, tapasztaljuk. 

Lassan már bosszantó állapot

Az emberek mindig is próbáltak közösségekben élni.  Keresték a másik ember közelségét, ismerkedtek, beszélgettek, jól érezték magukat egymás társaságában. Az ismerkedés kapcsán előjöttek olyan jellemvonások, tulajdonságok, melyek nagyon is személyes jellegűek voltak. Csak arra a két személyre tartozik. A kommunikáció fontos része az emberi kapcsolatoknak. Aztán történt valami, ami ezt alaposan megváltoztatta. Ez nem más, mint a bizalmatlanság és a hazugság. Ezek a személyes információk lassan kiszivárogtak. Az emberek magatartása oly mértékben megváltozott, hogy már nem mertek magukról semmi sem mondani, ami a személyes szférájukat érinti, mert visszaéltek velük. Egyre jobban elszigeteltekké válnak az emberek. Nem véletlen. Kialakult egy olyan társadalmi forma, melynek gyűlölet az alapja. Az általános bizalmatlanság különleges alakot kezdett ölteni. Megjelentek a biztonsági őrök, a térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, stb. Nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk ezekkel a berendezésekkel. Miért? Mert nincs bizalom. Ilyen egyszerű. Senki nem bízik a másikban. Tudják, hogy ez borzalmas állapot? De menjünk tovább. Az egyes eszközök fejlődésével megjelentek az okos telefonok. Aztán jött a többi eszköz, melyeket szintén ezzel a titulussal láttak el. Vajon miért? Hát, persze. Így könnyebb eladni. A szomorú, hogy az nem okos, hanem funkcióját tekintve azon a szinten azt kell tudnia. Egy legutóbbi felmérés szerint, ami 2019-ben történt, az emberek több mint fele nem bízik ezekben. Vajon miért? Egyszerű. Hiába is hangoztatják, hogy adatbiztonság van. Ezt csak mondják. Tudomásul kell venni, hogy ilyen nincs. A felmérés rámutat arra, hogy az emberek félnek attól, hogy személyes adataik mások, úgymond harmadik, vagy sokadik személy kezébe kerül. Látjuk, halljuk, hogy bizonyos lakossági bejelentéseknek semmi értelmük nincs ilyen, vagy hasonló esetekben, mert egyszerűen nem találni azt a személyt, aki ezzel foglalkozik. Mindenki információt akar gyűjteni, és azt felhasználni az emberekkel szemben. Ez lehet reklám, zsarolás, átverés, stb. Sőt! Vannak már olyanok is, akik ijesztőnek tartják ezeket az eszközöket. Hogy miért? Mert nem tudják milyen rejtett eszközök vannak beépítve, telepítve az adott termékbe, és az kihez, kikhez juttatja el az emberek személyes dolgait. Az adathalászat ma már fontos dolog. Igyekeznek az emberekről egyre többet megtudni, hogy egyre jobban megfigyelhetők legyenek, ezáltal befolyásolni, manipulálni lehet őket. Csak egy érdekesség, amin érdemes elgondolkodni. Aki mondjuk „okostévét” vesz, biztos abban, hogy ő, és családja nézi a műsort? Esetleg őket nem nézik az „okostévén” keresztül? Ezt bármilyen más, úgymond „okos” eszközről el lehet képzelni. Itt még nem is említettük a legfontosabb eszközt, az okos telefont. Csak még egy dolog. Senki ne higgye, hogy nem figyelik meg, senki ne higgye, hogy adatai biztonságban vannak. Adatbiztonság nem létezik.     

Hihetetlen

A minap egy érdekes hírt, illetve tudósítást láttam. A szülő, és gyerek dolgairól volt szó. Ez nagyon szép, és nemes dolog. Az már viszont kevésbé, hogy problémát csinálnak abból, ami évezredek óta természetes folyamat. Nevezetesen arról van szó, hogy feszültséget, problémát okoz egy gyermek világra jövetele a szülők között. Nem értem. Egyáltalán miért kell ezzel foglalkozni? Ez ma már gondot jelent a fiataloknál? Ezek szerint igen. Ennyire nem tudják, mit kell tenni? Ennyire labilis egy kapcsolat, hogy probléma alakul ki? Gyorsan meg is jegyzem: ennyire tudatlanok a mai gyermekvállalók, hogy feszültséget jelent egy csodás állapot változás? Lelkileg ennyire labilisak a mai fiatalok, hogy egy ilyen helyzetet nem tudnak kellően kezelni? Sajnos, amit bemutattak, az éppen a celebvilág szereplői.  Ne utánozzák ezeket az embereket, mert ők lehet, hogy így reagálnak egy ilyen eseményre. Ne mutassanak negatív példát arra, miként nem kellene viselkedni ilyen helyzetben. Ezt másolják a többiek is. Szerencsés esetben az okosabbak nem. Ne osszák a nem levő észt másoknak. Ők más világban élnek, de ezt a világot ne propagálják.    

Kérdés

Néhány nappal ezelőtt volt egy érdekes megjegyzés egy tudósító részéről. Egy kissé meglepett, de aztán rájöttem, hogy ma már semmin nem lehet csodálkozni. Egyes szavaknak furcsa értelmezést adtak az emberek, és előszeretettel használják is. Talán nem lepődtem volna meg, ha egy átlagember mondja ki, de egy állítólag iskolázott, művelt, intelligens emberről van szó. Egy világverseny alkalmával említette, hogy lealázta a többi sportolót, azzal, hogy ő lett az első. Nekem ez valahogy furcsa. Az én időmben az a szó komoly lelki sérüléseket okozott embereknél, ezért nem is használtuk, sőt, nem is volt a szókincsünkben, mivel tiszteltük a másik embert. Mit is jelent valójában ez a szó? A Magyar etimológiai szótár szerint, megszégyenít, önérzetében mélyen megsért, hatalma alá vet. Nem ártana elgondolkodni azon, hogy milyen jogon sért meg egy ember, egy másikat, csak azért mert valamit jobban tud. Egy másik területen lehet, hogy ő kerülne hasonló helyzetbe. Sőt! Éppen ez a magatartás utal arra, hogy egyáltalán nincs birtokában sem értelmi, sem érzelmi intelligenciának. Miért ez a viselkedés? Sajnos a mai ember teljesen elvadul, idegenné válik a másik számára, és fölényét szeretné minden áron érvényre juttatni. Csak kérdezem. Szükség van erre? Bele sem gondol, hogy esetleg bántásként veszik a kijelentést? Szomorú dolgot mondok, és egyszerű a válasz: nem. Egyáltalán nem érdekli az embereket, hogy milyen módon viszonyulnak a másikhoz. A felszínesség megvan, aztán úgy érzik ennyi elég, és a magatartásuk tanúsítja, hogy mennyire tudatlanok. A szomorú, hogy ezt már észre sem veszik, ott van a szókincsükbe, mint sok más beszédbe nem illő kifejezés. Sajnos itt tartunk.  

A felesleges víz 

Hát ide is elértünk. Ez már olyan, mint a vitamin felszívódását elősegítő gyógyszer. A gyógyszeripar mindig kitalál valami újat. Meg is lepődnék, ha nem. Most az a legújabb, hogy olyan gyógyszert kínál, ami kihajtja a felesleges vizet a szervezetből. Magyarul ezt régen úgy hívtuk, vízhajtó. Egyik oldalon azt hangoztatják, hogy igyunk 2,5-3 liter vizet, a másik oldalon szedjél gyógyszert, hogy ez ne maradjon a szervezetedben.

Beteg ország

Lehet, hogy én vagyok lemaradva, de korábban hallottam egy érdekes meghatározást. Az a jó beteg, aki rendszeresen visszajár az orvoshoz, mert az gyógyszert fogyaszt. Akkor azt is ki lehet jelenteni, hogy ez az ország jó ország, mert beteg. Igen, jól olvassák. Beteg országról beszélhetünk. Nem tudom, hogy máshol mennyi a gyógyszerfogyasztás, de hogy kis hazánkban kegyetlen sok, az biztos. Vajon miért? Azt hiszem, nem vagyok egyedül, aki kénytelen a reklámokat is nézni. Bár igyekszem elkerülni, de óhatatlanul is látótérbe kerül. A reklámok nagy százaléka gyógyszer reklám. Nem véletlen. Hazánk ebből a szempontból beteg. Olyan gyógyszermennyiséget zúdítanak a lakosságra, hogy azt már elképzelni sem lehet józan ésszel. Az emberek pedig veszik, fogyasszák, mintha táplálék lenne. Félreértés ne essék. Én nem a gyógyszerek ellen vagyok. Jó dolog, mert rengeteg emberen segít. A túlzás, az a megdöbbentő. Az erőszakos, állandó és kifogyhatatlan gyógyszerek. Ennyi minek? Itt már nem az emberekről van szó. Itt már a gyógyszergyártók nyereségéről szól a dolog. Az ember nem számít, mint legtöbb esetben, ebben a modern világban. Ez a világ a fogyasztásról szól. Vegyél, fogyassz, vásárolj, költekezz. Erről szól minden. A profit növelése a legfontosabb dolog. Nincs más alternatíva. Egy beteg ország, beteg emberei ezt követik. Ez a mai modern társadalom. Egy kimutatás szerint hazánkban több mint 15 millió ember küzd valamilyen betegséggel. Normális ez? Azt hiszem nem.   

Csúnya beszéd

Lehet, hogy én vagyok elmaradva, de mindig felkapom a fejem, amikor káromkodást hallok. Sajnos egyre sűrűbben. Lehet, hogy ez a trendi? Így kell beszélni? Ez a menő? Ezzel vagyok több a másiknál? Nem tudom a választ. Egy biztos. Olyan helyeken hangzanak el ezek a kifejezések, melyeket gyerekek is néznek. Arról már nem is beszélve, hogy kiktől hallani ezeket. Talán érdemes lenne ezen elgondolkodni.

Megint egy félrevezető reklám

Ismét megjelent egy érdekes reklám egy megelőzéssel kapcsolatban. Ez úgy hangzik el a reklámban, hogy „a herpeszt megelőzheted a megjelenésük előtt”. Most ez komoly? Tehát még nem is tudom, hogy lesz valamilyen betegségem, de azt már megelőzi egy gyógyszer? Hát nem érdekes. Teljesen félrevezető. Ugyanis a tényleges szöveg, ami megjelenik egy adott oldalon így olvasható: „megállítja a vírus terjedését már az első jelek megjelenésétől kezdve”. Ez így rendben van. A reklámban elhangzott kijelentés teljesen félrevezető.

Ismét vitamin

A túlzott vitamin fogyasztással a szervezet működésében egyensúlyi zavar lép fel. Hogy miképpen? Egyszerűen úgy, és akkor, amikor a vitamin pótlás megszűnik. Ekkor hiány lép fel, és a szervezet jelezni fogja, annak ellenére, hogy a felesleges vitaminokat kiüríti. A probléma az, hogy a magas vitaminszint állandósul, maximumon működik a szervezet. Ez egyáltalán nem jó. Ez okozza a differenciát a szervezetben. Az egészséges táplálkozás egyensúlyban tartja a szervezet vitamin szükségletét. Többre nincs szüksége.

Reklám a zöldség ellen

Egy furcsa reklám jelent meg. Ebben többek között krumpli salátát készítenek. Egy fontos alapanyaga a hagyma. Egy igen vitamindús termék. A nagymama korú hölgy furcsának találja a hagyma jelenlétét a salátában. Ennél még szomorúbb, hogy egy kislány a hagyma láttán a következőképpen szólal meg: „ne má”. Azt sugallja, hogy a hagyma egy rossz zöldségféle. Ez nagyon nagy baj. Ahelyett, hogy megszerettessék a fiatal generációval a zöldségfélék áldásos hatását, az ellenkezőjét mutatják nekik, mégpedig azt, hogy a hagyma nem jó. A hagyma fűszer, gyógyszer, zöldség.  

Hulladék

A minap vonatoztam. Kinézve az ablakon szomorú dolgot láttam. Beugrott egy mondat. „MÁV-val megyek, szeméthegyek”. Elnézést, nem viccelődni szeretnék, mert ezzel az állapottal nem is lehet. Mindenféle szemét típus megtalálható a vasút mellett. Szomorú, lehangoló látvány. Hát még csak itt tartanak nagyon sokan? Arra nem gondol, aki szemetel, hogy a gyereke, unokája életét szennyezi? Talán kellene.  

Gyümölcs

Nézem a reklámokat, és egy idő után valami feltűnt, de nem tudtam mi. Aztán rájöttem. Mennyi minden dolgot hirdetnek a gyerekeknek. Csokiféleségeket, vitaminokat, különböző pirulákat, stb. Ezeket a szülők adják a gyerekeiknek. Olyan, amikor a szülő gyümölcsöt ad a gyereknek, vajon miért nincs?

Őszinte viselkedés

A minap hallottam egy érdekes megnyilvánulást. Egy külföldön több évet eltöltött embertől megkérdezték, hogy amikor hazajött, mi volt furcsa. Gondolkodás nélkül jött a válasz: az őszinte viselkedés. Hát nem érdekes?

Érthetetlen

Több olyan műsor van, ahol az emberek viselkedéséről tartanak fórumot. Ismerkedés, megértés, szeretet, tolerancia, tisztelet. Általában ezek körül a témák körül folyik a beszélgetés. A lényege: kerüljenek közelebb az emberek egymáshoz, jobban figyeljenek egymásra. Hát éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni az egyes műsorokban, amiket jó esetben több százezren látnak. Miről van szó? Egy műsor hangulata fogott meg, de nagyon. Egyszerűen nem értem, hogy engedheti meg magának valaki, hogy televíziós műsorban egy másik embert lenéz, becsmérel, megbánt. Honnan veszi a bátorságot, hogy megszégyeníti a másik embert. Nem is akárhogy. Hogy lehet ilyet csinálni, miközben az ellenkezőjéről beszélnek?  Egyszerűen érthetetlen. Ráadásul olyan valaki teszi, aki vélhetően, de immár megkérdőjelezem, hogy rendelkezik bármiféle intelligenciával. Ha rendelkezne, nem tenne ilyen megjegyzéseket, és nem viselkedne úgy, hogy a másik embert megbántsa. Vagy ez a sikk? Ez a menő? E szerint kell élni, hogy ennyire nem tiszteli a másik embert? Ha a kérdésekre igen a válasz, akkor szomorú jövő elé nézünk, mert ez egyre rosszabb lesz. Vagy már ott tartunk?