Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi     

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Első rész

 

Elég nehéz, és bonyolult egy olyan dolgot bemutatni, vagy legalábbis valamit érzékeltetni belőle, amit csak leírások, olvasmányok alapján tud értelmezni az ember, és leszűrni belőle olyan tanulságokat, melyek valamelyest a középutat próbálja mutatni, és amely próbál rámutatni furcsaságokra, elgondolkodtató dolgokra. Túl sok olyan szemlélet van, melyre okkal, ok nélkül bizonyos elméleti vonásokat próbálnak ráhúzni. Ez részben sikerül, részben nem. Nagy valószínűséggel nem, mert ez azt jelentené, hogy azok a dolgok melyeket említenek „a nagy elit” ellen, valahol találkozik az igazsággal. Vajon hol az igazság? Van egy mondás, hogy”az igazság odaát van”. Hol van az odaát? Ezek mind találgatások, és előrevetítik annak tényét, hogy a bizonytalanság, az ismeretlenség, hatalmas fegyver. A döntő szó a bizonytalanság. Ennek a szónak a későbbiekben nagyon nagy jelentősége lesz. Elég messze vissza tudnánk menni a történelemben ahhoz, hogy az emberi viselkedés jegyeit tanulmányozzuk. Nem ez a cél. A múlt elemzése fontos, mert azáltal sok összefüggést látunk, de esetünkben ennek most nagyon nagy jelentősége nincs. Hacsak nem annyi, hogy az ember, alapvető tulajdonsága az uralkodás. Ez a történelem során mindig is fennállt, és fennáll napjainkban is. Ami ez idáig történt, az a néhány évszázad óta tartó hierarchikus rendszer felső rétegeinek roppant alapossággal kiötlött társadalmi gondolatai. Nem véletlenül mondom az alaposságot, hiszen ennek tényét a mindennapokban tapasztalja az ember. Hogy miképpen? Megpróbálom érzékeltetni. Nem tudományos kutatási eredményről, nem bennfentes kapcsolatok kiszivárogtatásáról, nem aktív részvételről van szó. Csupán annyi, hogy megpróbálom összerakni valahogy a mai világban élő emberek gondolatait, cselekedeteit, viselkedési szokásaikat, és embertársaikhoz való viszonyukat. Tudom nem könnyű, hiszen az emberi tudat már túlhaladt egy bizonyos szinten, melynek révén saját elképzeléseik, gondolataik vannak. Ezek a tulajdonságok eléggé beleívódtak az emberekbe. Miért mondom ezt? Mert az emberek tudása, a környezethez való viszonya, társadalmi szerepvállalása, családi kötelékei, fogyasztói /nem vásárlói/ szokásai, célzatos, és tudatos gondolatok mentén halad. Magyarul: irányított rendszer mentén halad az ember élete. Most sokan azt mondanák: ugyan már, minden döntést én hozok, mindent én irányítok. Ne mondják meg nekem, hogy mit csináljak. Na, itt van az első nagy probléma. A rendszer felső rétegének említett valakik, ezt pontosan tudják, és a rendszer e szerint van kitalálva. De ne szaladjunk ennyire előre. Ahogy említettem, vannak különböző elméletek, melyeket egyes emberek állítanak fel. Ezeket a köznép elolvassa, és szinte gondolkodás nélkül a maga értelmi szintjén elraktározza. Nem érdekli, hogy van-e igazság alapja, vagy nincs. Nem ez a lényeg. A fontos a bizonytalanság. Ez ott van az emberekben, és ez a magatartás csak néhány évtizede alakult ki. Nem érdekes? Csak egy példa. Régen egy szó is elég volt ahhoz, hogy valami megállapodás két ember között létrejöjjön. Ennek súlya volt, és betartották. Nem magyarázkodtak, nem variáltak, egyszerűen betartották azt, amit egymásnak ígértek. Manapság ez lehetetlen. Nézzünk körül. Bonyolult szerződések irányítják a mindennapokat. Ezeket minden esetben magyarázni kell. Magyarul: nem egyértelmű. Sem az adott szó, sem a leírt jogszabály nem biztosíték senkinek. Mi ez, ha nem bizonytalanság. Egy dolgot többféleképpen magyaráznak, és ez nagy gond. Az emberek sok mindenre reagálva, változnak.

 

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi    

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Második rész

 Óhatatlanul felmerül egy, illetve több kérdés is. Vajon mi vezetett odáig, hogy az emberek ennyire megváltoztak? Mi okozza az érdektelenséget? Mi okozza a butaságot? Mi okozza a közönyt? Mi okozza a magatartás, és viselkedésbeli változást? Mi okozza az általános elégedetlenséget? Mi okozza a szakszerűtlen eljárásokat? Mi okozza a bizalmatlanságot, és hitevesztettséget? Lehetne még sorolni a kérdéseket, de azt hiszem fölösleges. Sokan megtapasztalták a kérdések negatív formáját: üzletekben, irodákban, az utcán, bárhol. A válasz nagyban függ a fentebb leírtakhoz. Megpróbálom sorra venni, de inkább magyarázni.  

A legfiatalabb korosztállyal kezdeném. Hogy miért? Mert már itt látható jelét adja a családi háttér. A szülőktől vett minta magatartásban, és viselkedésben. Nem az a cél, hogy bárkire is rosszat mondjak. Egyszerű tények ezek. Utána lehet nézni. Bárki kimehet egy játszótérre, strandra, vagy egyszerűen sétál az utcán, és figyel. Sok dolgot lehet megtapasztalni. Sok esetben rosszat. A gyerek nem tehet semmiről, amit, és ahogyan csinál. Neki az a természetes, hiszen otthon is ezt látta a szüleitől. Hogy mit? Hát nem szeretnék felsorolást kezdeni, de nagyon sok mindent, sőt mindent. Itt legfőképpen a viselkedést, és magatartást emelném ki. Erről a kis kitérőről csak ennyit szerettem volna mondani, és azért, mert a további eseményeket nagyban ez határozza meg.  

A fiatalsággal folytatom. Ők lesznek a jövő nemzedékei, és nem közömbös, hogy miként fogják fel, és értik a világ dolgait. Nem véletlenül kezdem ezzel. Nagyon felháborított egy eset, ami a fiatalok kegyetlenkedéseire hívta fel a figyelmemet. Itt kell megemlíteni egy fontos dolgot, mégpedig a fiatalok egyre durvább tetteit. Hogy juthat az eszébe egy 15 éves gyereknek, hogy összetört borotvapengét itasson meg egy társával. Ez már nem „jópofa csínytevés”. Ez már tudatos viselkedés. Sajnos azt is már nagyon jól tudják, hogy mivel fiatalkorúak, nem lehet őket büntetni. Nem lehet elsiklani a fölött, hogy fiatalkorúak. Pontosan tudják, hogy mit csinálnak, mit akarnak. Azt sem lehet, és nem is szabad elfelejteni, hogy milyen módszereket választanak. Azt sem lehet mondani, hogy bezzeg régen is voltak ilyenek. Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Valóban voltak esetek, de messze nem ártott sem testileg, sem lelkileg senkinek. Persze akkor kicsit rosszul esett, de aztán el lett felejtve, mert holnap már mással, másról viccelődtünk. A mostanában megtörtént esetek nagyon drasztikusak. Ezek már nem a csínytevés kategóriája. Komoly testi, és lelki sérüléseket okoznak egymásnak. Főleg a technika fejlődése, ami legjobban árt, de ezt nem lehet elkerülni, csak okosan kezelni.

Sajnos hiába vannak a különböző felvilágosító beszélgetések, írások, esetleg reklámok. Ezek között a legártalmasabbak a közösségi portálok.  A mai fiatalok döntő többsége szinte a szerint él, ami a közösségi oldalakon, és egyes más portálokon megjelenik. Rá lehet kérdezni. Milyen könyveket szeretsz olvasni? Milyen témájú filmeket szoktál nézni? Jársz múzeumba? Mi a kedvenc időtöltésed? Milyen zenét szeretsz hallgatni? Mi a véleményed a világról, az emberekről, a társaidról? Én már nem lepődök meg, hogy a válasz milyen tartalmú. Lehangoló. A káromkodás, a szinte érthetetlen beszéd, a megnyilatkozások tartalma egyszerűen borzalmas. Ahogy korábban említettem, egész kisgyerekkorban a ráhatásokat a szülőktől tanulják. Később ugyan ezt természetesen viszi magával, de azért már mást is kellene magába szívnia. Mondjuk azt, hogy van az embernek egy szépérzéke, egy tanulni vágyása, egy kiegyensúlyozott viselkedés formája, stabil lelki egyensúlya, egy életcélja, egy világképe. A mai fiatalokra ez nem jellemző. Ebbe beletartoznak a lányok is. A szomorú az, hogy ők sem sokkal különbek.

Ha a későbbi időpontokat nézzük, azaz a huszonéves feletti korosztályt, sajnos a kép nem sokat, sőt semmit nem változik. Ugyanis a hozott viselkedésformát nem tudják levetkőzni, és ez megmutatkozik a jelenlegi magatartásukon. Sajnos a tapasztalat az, hogy a későbbi korosztály sem úgy viselkedik, ahogy azt gondolná az ember, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, több mindent láttak az életben, bölcsebbek lettek. Hogy miért van ez így, talán egy adalék ehhez. Egy olyan jelenséghez kanyarodunk, ami minden nap jelen van az éltünkben. Az pedig nem más, mint az információ, a kommunikáció, illetve ezek előadás formája. A túlzások minden naposak. Ebbe nagyon sokan nem gondolnak bele, csak elolvassa a hírt, aztán anélkül, hogy elgondolkodna egy kicsit rajta, megy tovább. Beszélgetés kapcsán ezek a híranyagok cserélnek gazdát, olyan módon, hogy vagy hozzátesz valamit, vagy elvesz, annak függvényében, hogy az adott személy mennyire akar kitűnni a közegéből. Őt tartják fontosnak, ő legyen az „igaz hírforrás”. A tudálékosság nagyon fontos, a tudatlanság mellett. Erre még jócskán rátesznek a hírszolgáltatók. Olyan hírek az érdekesek, amik félelemben, rettegésben tartják az embereket. Ezeket igen furcsa módon dolgozza fel a köznép, mégpedig a saját nyelvén, és szintjén, azaz, teljesen hitelt ad a hallottaknak. Nézzünk csak néhány érdekes, és hangzatos meghatározást, amik elterjedtek, illetve elterjedőben vannak.  A szuper kifejezés már nagyon általános, holott sok esetben semmi többletet nem jelent. Értelmét tekintve valamiféle pluszt kellene érteni alatta. A nem gondolkodóknak ez fontos kifejezés. Aztán jönnek a következő meghatározások: globális járvány, szupervulkán, szélsőséges klímaváltozás, szintetikus biológia, aszteroida becsapódás, ökológiai összeomlás, nanotechnológia, atomháború, rossz globális kormányzás, globális rendszer-összeomlás, és végére, amit már végképpen nem lehet sehova sem sorolni, de jól hangzik, ismeretlen következmények. Ezeket a szavakat kitalálták, alkalmazzák. Hogy kik? Hát a cikket író újságírók. Ezek egytől-egyik túlkapások, a hozzá nem értés fényes bizonyítéka. Miért történik mindez? Az újságíró a pénz miatt, hogy minél többen olvassák a cikket, a komolyabb ok pedig, hogy folyamatosan félelembe tartsák az embereket, hiszen ezekről fogalma sincs. Ahogy említettem csak a hír érdekli, a háttér már egyáltalán nem, hiszen értelmi szintjét messze meghaladja, ezen fogalmak értelmezése. A nagyon szomorú, hogy nincs is rá igénye. Ez a tudati állapot neki bőven megfelel. /Na, ezt adja át a gyerekének is, azaz a tudatlanságot./ Hogy mi az igazi cél ezekkel a hírekkel?  Semmi más, minthogy olyan „szellemi” színvonalat érjenek el, ami nem a gondolkodásra készteti az embereket, hanem arra, hogy szinte mindent megkapsz, amit akarsz, legyél szorgalmas fogyasztó, tedd azt, amit mondunk, és ne foglald le magad semmiféle más gondolatokkal. Aki ezt másképpen próbálja tenni, azt megbélyegzik, és gátolják minden egyes tevékenységét, ami az előrehaladást segítené, legyen az élet bármelyik területén. Ez a szint a modern kori rabszolgaság első lépcsője. Ez az állapot már annyira kezd beleégni az emberek tudatába, hogy fel sem fogja helyzetét. Nem lehet meggyőzni, mert tudatlanságának tudása már felülkerekedett elméjén.

Következmény: borzalmas. Tudatlanságát, viselkedését, magatartását ideje korán átadja gyermekeinek.  Hiszi, és elhiteti, hogy Ő az igazság, és minden jó megtestesítője.  Továbbra is a valótlan híreket, az ostoba megnyilvánulásokat, és a hitel nélküli állásfoglalásokat tekintik alapnak. Az igénytelenség odáig fajul, hogy semmiféle műveltséget, tudást, és szellemi fejlődést nem igényelnek. 

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi    

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Harmadik rész

 

Valami még idekívánkozik, amit feltétlenül meg szeretnék említeni. Felütötte a fejét egy igen rossz tulajdonsággal, és esztétikai érzék hiányával rendelkező ember csoport. Amit korábban írtam, azokra pontosan ráillik ez a magatartás. Ez arról szólt, hogy az ilyen, és hasonló embereket bárkire rá lehet uszítani, szinte szó szerint, ezekkel az emberekkel meg lehet félemlíteni bárkit, ezekkel az emberekkel nem lehet értelmesen kommunikálni, ezeknek az embereknek a szellemi kapacitásuk igen korlátozott. Ezt lehet, és használják ki főnökeik maximálisan. Az arrogancia, a ki vagyok én, az erőszak jelenléte, a megfélemlítés az erősségük. Kikről van szó? A kigyúrt, kopasz emberekről. Félreértés ne essék, nemcsak a külalakról van szó. Van természetes velejárója a tar fejnek. Bárhogy is magyarázzák, itt egyáltalán nem erről van szó. Azok, akik valamilyen más okból válnak meg a hajuktól, semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy ezek az emberek egytől-egyik ezt a fejformát képviselik, és azt a magatartást tanúsítják, amit említettem. A legelső dolog, amivel az ember találkozik, a külső. Az első megítélés, az első benyomás, az első vélemény, az első szimpátia itt alakul ki. Amikor ez kopasz fejhez, kigyúrt alkathoz, hozzá tartozó szellemileg alultáplált viselkedéshez társul, és látni, hogy ennek együttese nem az intelligencia, nem a műveltség jegyeit viseli, akkor el lehet gondolkodni, hogy mit tesz az ember. A legjobb, ha nem tesz semmit, és elmegy. Ugyanis az ilyen ember típus nem ismeri a normális társadalmi kapcsolatokat, nem ismeri társalgás írott, és íratlan szabályait. Számára a kiadott parancs az első. Nem gondolkodik semmin, csak az lebeg a szeme előtt, hogy főnöke mit mondott, mit vár el tőle, jó pontot szerezzen, meg legyenek vele elégedve. Azzal tökéletesen tisztában van, hogy mit mondhat. Szinte olvassa a neki elmondottakat, attól nem tér el. Ragaszkodik ahhoz, amire utasították, agyilag nem tud túllépni ezeken, ha esetleg erre szükség lenne. Viselkedése az erőszakot, az agresszivitást, az arroganciát tükrözi. Ezzel tökéletesen megfelel a főnökének. Vigyáz is erre, mert bármilyen rossz döntés miatt, amire persze nem képes, azonnal kirúgják. Ezt a viselkedést sehol nem tudja levetkőzni, de nem is akarja.

Ennyi az igénye. Nem ismeri a kompromisszumot, a normális megoldást, a normális emberi magatartást. Nem ismeri a viselkedésformák írott, és íratlan szabályait, az esetlegesen felmerülő probléma kezelését.  Szellemi kapacitása ennyit tesz lehetővé. Az ilyen, és hasonló emberek jelennek meg olyan helyeken, ahol főnökeik a parancsokat osztogatják, és ők végrehajtják. Mivel semmilyen agyi tevékenységgel nem rendelkeznek, így bármire rá lehet őket venni, és rá is veszik. A legnagyobb mértékben kihasználják ezt a tulajdonságukat. Nem lehet ellene tenni szinte semmit, mert ha úgy adódik, főnökük megvédi őket, mert mindent végre lehet hajtatni velük.

Sajnos nagyon is kézzelfogható jelenség, hogy sok, igen sok ember próbálja utánozni főnökeit. Szinte beleívódott ezekbe az emberekbe, hogy miképpen lehet viselkedni másokkal szemben. Ezt el is hiszik. Ugyanúgy próbálják magukat valami, valaki fölé emelni, a maguk ostoba módján. Az ő értelmi szintjükön nem lehet csodálkozni, és azt sem lehet számon kérni, hogy miért viselkednek így, holott a normális társadalmi egymás mellett élés nem ezt diktálja, és egyáltalán nem életszerű. A legnagyobb baj az, hogy ezt egyáltalán nem lehet szép szóval megértetni ezekkel az emberekkel, mert értelmi szintjük nem teszi lehetővé. A világról alkotott véleményük, és az életfelfogásuk torz formát ölt, ezáltal realitás nélkül, szinte érzéki, és érzelem mentesen gondolkodnak mindenről. Nem lehet őket szembeállítani valódi dolgokkal, mert egyszerűen nem hiszik el, illetve agyuk kapacitása nem teszi lehetővé, hogy ezekről egyáltalán elgondolkodjanak.

      Talán most kell megemlítenem, hogy nem a lenézés, és nem az a szándék, hogy embereket megbántsak. Nézzünk körül. Olyan helyzetek, olyan események, olyan cselekedetek látnak napvilágot, melyeket normálisan gondolkodó ember nem követ el. Ez minden társadalmi helyzetben lévő emberre vonatkozik. Félreértés ne essék. Nem azon múlik valakinek a műveltsége, intelligenciája, hogy hány diplomája van. Feltételezhető, hogy aki ezzel rendelkezik, annál ezek is fellelhetők. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ez nem mindig így van. Kell még valami, amit nem oktatnak, nem tanítanak. Ez egy megérzés, a tudattal párosuló érzelmi megnyilvánulás, a szerzett tapasztalat, és a hozott jellem együttese, valamint annak egyértelmű jelenléte, hogy bizonyos dolgokat mennyire, és miképpen tud embertársaival szemben alkalmazni, mennyire toleráns, mennyire kompromisszum kész, és főleg tájékozottsága mennyire szerteágazó. A tudat, az elme, az ész nem párosulhat érdekek mentén alkotott véleménnyel. Akkor már a számítás, a másik ember lenézése, és egyéb negatív dolgok kerülnek elő. Előkerül a hatalom gyakorlásának filozófiája. Ez viszont törli az összes jó tulajdonságokkal felruházott egyént, és belekerül abba a csapdába, melyet ő úgy vél, neki találtak ki. Ezzel közel arra a szintre kerül, mind az őket kiszolgáló tömeg. A tömeg viszont ezt tanulja el, és gyakorolja, illetve gyakorolni próbálja a saját szintjén lévő embertársaival. Itt van a dolog lényege, hogy ezt a gyakorlatot folytatja saját értelmi szintjén lévő embertársaival, aminek következménye, hogy a családja, és környezete ugyanolyan szintre kerül, mint ő. Ezzel az azonos tudati állapottal egymást bántják az emberek, egymás ellen hangolódnak, egymással kerülnek konfliktusba, egymással szemben agresszívak, egymással szemben türelmetlenek, és egymással szemben próbálnak felülkerekedni a másikon, bármi áron is. Ez a mai ember viselkedése, minden szinten.