Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem

2021.04.07.

Az ember viszonya környezetéhez

A 60-70-es években az emberek társadalmi viszonya sokkal közelebbi volt. Az ismerkedés, a társalgás, az odafigyelés a másikra teljesen hétköznapi, elfogadott és magától értetődő volt. A tisztelet, a törődés, a megbecsülés ott volt mindenki szótárában. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán az én iskolai éveimmel. Tiszteltük, becsültük, szót fogadtunk szüleinknek, tanárainknak. Faluhelyen nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A tisztelet a felnőttekkel szemben egyértelmű volt. A köszönés, az előre engedés, a segítség az időseknek, a szolid viselkedés, odafigyelés a másikra stb. Majd később, amikor az én fiam járt iskolába, egyszer alkalmam volt találkozni az osztályával az utcán. Hát hogy is mondjam. Kissé össze-vissza közlekedtek, sűrűn kellett rájuk szólni. Meg is kérdeztem este tőle. Ti így viselkedtek általában. Erre az volt a válasz: hát elég sűrűn, de én nem.

          Tények: 45-50 év múlva gyökeresen megváltozott ez az állapot. Ha egy diáknak nem tetszik valami, megüti a nevelőjét, tanárát, vagy előfordul, hogy a szülő közül az apát küldi a tanárokra, nevelőkre. A szülő fontos része a rendszernek. A gyerek onnan tanul, onnan szerzi tapasztalatait elsősorban. Ma már szinte teljesen elfogadott a csúnya beszéd, a káromkodás, a tiszteletlen viselkedés, a ki vagyok én állapot, a nemtörődömség, a felelőtlenség, a hazudozás, a viselkedési formák figyelmen kívül hagyása. Lehetne még sorolni, de azt hiszem elég. Mi okozza ezt a torzképet, ezt az agresszív viselkedést, ezt a felelőtlen magatartást, ezt az arroganciát? Mi gerjesztette ezt a sok furcsaságot? Ezt az érdekes viselkedésformát? A mai fiatalság gondolatvilága igen szűk, és korlátolt. Úgy vélik, hogy a rendszer, amiben élnek lehetőséget biztosít számukra, hogy magatartásuk, viselkedésük teljesen elüssön a normálistól. Még véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy amit tesznek, cselekszenek, mondanak, az szinte teljesen elfogadhatatlan, hiszen sok esetben a valóságtól nagyon is elrugaszkodott dolgokat tesznek. Egyértelműen látni, hogy irányított gondolatok mentén cselekednek. Talán mellettük szól, hogy sajnos, de ezt látják a környezetükben. Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni, de inkább nézzük ennek a gyökereit. A gyökerei a család. Ide vezethető vissza minden. Tudom nagyon sok más egyéb szálon is hatást gyakorolnak a fiatalokra. Már az óvoda, általános iskola, felsőbb iskolák. Nem vagyunk egyformák. Mindenki hoz a közösségbe valamit. Ki jót, ki rosszat. Miért van az, hogy a rossz inkább „ragadósabb”. Bármelyik intézményi formába járó fiatalt nézzük, megállapítható a szülői ház, a szülők, nagyszülők és más családtagok viselkedési formái. A gyerek szinte lemásolja ezeket. Ezt viszi magával. Lehet, lehetne rajta finomítani, de sajnos az a tapasztalat, hogy kevés sikerrel. Vajon miért? Mondhatni, hogy megint a család, a szülők? Sajnos ehhez más is hozzátartozik. A társadalmi közeg. A mai fiatalok viselkedési formája némi kívánnivalót hagy maga után. Alkalmazkodásuk, véleménynyilvánításuk, illemtudásuk, felelőtlen magatartásuk, általános műveltségi szintjük messze elmarad a 45-50 évvel korábbiakhoz képest. Csak néhány példa. Múzeumlátogatás alkalmával már nem olyan kis gyerekek zajonganak, túl hangosan beszélnek, nem lehet érteni a tárlatvezetőt. Mit tesz a szülő? Semmit. Na, itt kezdődik a baj. Innentől kezdve azt hiszi a gyerek, hogy ez a természetes viselkedés ilyen helyen.  Vagy.

Nem számít a strandon, hogy a labdát, a plédet, a törölközőt egymásnak dobálják, és azzal másokat zavarnak. Egyszerűen nem érdekli őket. A szomorú még az, hogy nemcsak a fiúk. Ha pedig az ember szól, nekik van nagy hangjuk. A trágár beszéd alaphang a fiataloknál, nemtől függetlenül. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezt a viselkedési formát viszi magával a gyerek, lásd, a szülő nem szól, és neki ez a természetes. Van egy alaphelyzet. Én vagyok az okosabb, a szebb, a vagányabb, én tudok mindent jobban. Sok esetben egymást hergelik, és követnek el súlyos dolgokat, és reménykednek abban, hogy a szülők majd elsimítják ügyeiket. Ennek meglátásához nem kell mást tenni, mint nyitott szemmel közlekedni, járni. Minden ott van az utcán, az éttermekben, a szórakozó helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolákban, a munkahelyen, a kirándulásokon, rendezvényeken, stb. Tehát, az elsődleges példakép a szülő. Ez az emberi része a környezetünknek. A környezetünk másik nem kevésbé fontos része a környezet védelme. Szó szerint. Szomorúan tapasztaltam, és ez személyes tapasztalat, hogy egyre inkább háttérbe szorul ez a téma. Négy területet emelnék ki. Hulladék, energia, víz és szennyvíz. Szerte a világon egyre többet foglalkoznak ezekkel a területekkel. Sajnos ez nem csak mai keletű probléma. Számtalan olyan technológia van, amivel igen jelentős eredményeket lehetne elérni. Miért említem, hogy lehetne? Hát nézzük. Hulladék. Iszonyú mennyiségű hulladék halmozódik fel nap, mint nap szerte a világon. Az egyes országok nagyon eltérő módon oldják meg ezt a dolgot. Van ahol sehogy, van ahol hihetetlen jól működő módon. Tudom, többféle hulladék van. Mindegyiket kezelni kell, és higgyék el, mindegyikre megvan a megfelelő technológia, csak vannak, akik alkalmazzák, vannak, akik nem. Miért van ez? Nincs egységes rendszer. Vannak olyan országok, ahol semmiféle hulladékgazdálkodási rendszer nincs bevezetve. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy hazánk sem jeleskedik egyáltalán azzal a tulajdonsággal, hogy védené a környezetét. Sőt! Utak, vasutak, utcák, intézmények, közlekedési eszközök tele vannak szeméttel. Tapasztalat. Apuka lángost vesz, majd elfogyasztás után a papírt eldobja valahol, de ügyel arra, hogy ne az ő táborhelye mellett. Mit lát a gyereke. Apa eldobta, én is el fogom dobni. Jobb esetben ártalmatlan hétköznapi szeméttel, de sok esetben ártalmas szeméttel. Miért? Lehet azt mondani, ilyen a magyar ember. Sajnos ez igaz. Tapasztalat. Higgyék el, nem számít, milyen társadalmi réteghez tartozik. A lehető legkülönfélébb formában szemetelünk, és olyan anyagokkal, ami szintén hihetetlen. De talán van ennél súlyosabb tény is. Komoly egészségre ártalmas anyagokat gyártó, forgalmazó, raktározó cégek nem ismerik el annak tényét, ha termékükkel környezet károsítást követnek el, hogy az tőlük származik, vagy valamilyen közük lenne hozzá. Magyar mentalitás. Nincs felelősség, nincs felellős. Ez minden területre érvényes. Legyen ipari, mezőgazdasági, vagy más terület. Mindenki hallott különböző helyekről dolgokat. Itt megint felüti fejét az üzlet, a pénz. Nem számít, hogy emberek százai, ezrei, sőt sok esetben milliói szenvednek egy adott technológia káros hatása miatt. Egyre több hulladék keletkezik. Egyre fontosabb lenne ezt már igen komolyan venni. Időnként ebben a témában is összeülnek, az un. okos emberek, és valamit döntenek. Általában ezeknek a döntéseknek semmiféle gyakorlati haszna nincs. Nézzünk egy példát. Szelektív hulladékgyűjtés. Mekkora szó. Kihelyezett konténerek, külön ez, külön az. Aztán jön az érdekes dolog. Tapasztalat. Jön a szemétszállító cég autója, beleborítja a műanyag gyűjtőtartályt, majd jön az üveg, végül marad a papír. Ott álltam, és nem akartam elhinni, ami történik. Gondoltam, hogy külön részbe kerül a különböző anyag. Közelebb mentem, és láttam, hogy egy helyre. Gondoltam, felhívom a hulladékgazdálkodással foglalkozó céget ezzel kapcsolatban. Azt mondták, ilyen nincs, ha mégis ilyet láttam, írjam föl a szemétszállító kocsi rendszámát, és intézkednek. Az a szakembernek titulált valaki, aki ennek a rendszernek a része, pontosan tudja, hogy milyen módon történik a szállítás. Miről beszél nekem? Állítom, ezt ő sem hiszi el. Nem lehet mit tenni. Ezzel nem változik meg semmi. Ez világviszonylatban is így van. Addig, amíg ilyen szakemberek ülnek ilyen székekben, ne is várjuk a változást.  Sajnos az egyes szemétfajták, nemcsak a szárazföldön, hanem már a tengerekben is fellelhetők. Van már olyan ország, amelyik importál szemetet. Nem írtam el. Veszi a szemetet, mert hatékony technológiával energiát állít elő belőle. Ők tudják? Vajon miért nem veszik át az ilyen rendszert? Tudom, pénzbe kerül. De talán többet ér, mint sok-sok ember, egészségre ártalmas környezete.

2021.03.31.

Szálló por

A jó idő beköszöntével egyre inkább megnő a szálló por a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyílván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM10-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

 

A PM10 és PM2,5-es szállópor bejutása szervezetbe

PM méret mikronban

Orrjáratok

PM11-7

Torok

PM7-4,7

Légcső

PM4,7-3,3

Elsődleges hörgők

PM4,7-3,3

Hörgők

PM1,1-0,65

Hörgő ágak

PM2,1-1,1

Tüdő léghólyagocskák

PM0,65-0,43

 

Biztos, hogy sokat kell foglalkozni azzal, hogy milyen módon lehetne csökkenteni azokat az anyagokat, melyek veszélyesek az ember egészségére nézve. Mert ártalmas anyagok vannak bőven. Sokáig nem is törődtek a szálló por jelenlétével, és azzal, hogy milyen ártalmas. Szállt, és ezzel be volt fejezve. Persze az közel sem mindegy, hogy az a szálló por minőségileg milyen. Itt már nemcsak a szó szoros értelemben vett porról van szó, hanem ami még mellé társul. A szennyező anyagok. Csak képzeljük el. A sok illegálisan lerakott szemét, hulladék, amelyek nemcsak természetes anyagokat tartalmaznak, hanem veszélyes anyagokat is, ugyanúgy szállnak a levegőben, mint bármi más, illetve a por. A talajba beívódott és a napsugárzás hatására kiszáradt szennyező anyag szállóvá válik. Megfelelő közegbe érve, például az ember szájüregébe, orrüregébe, máris oldódni kezd, és megkezdi romboló hatását. Na, itt még nagyon sokan nem tartanak, hogy ezt a folyamatot végig kövessék. Pedig jó lenne. Talán érdemes lenne komoly ismeretterjesztést folytatni ebben a témában, hiszen nagyon sok a légúti megbetegedések száma. Több helyen is lehet találkozni ezzel a diagrammal.

Érdemes néhány pillantást vetni, hogy néhány országban, milyen körülmények uralkodnak ebben a kérdésben. Elszomorító. Vajon meddig kell még várni, hogy valamilyen változás történjen ezen a területen is? Mert igen sok helyen módosítani kellene bizonyos eljárásokon, intézkedéseken, környezetvédelmi rendszereken. Ezek mind az embert szolgálnák. Vagy ez nem szempont?

2021.03.24.

Környezetvédelem, vagy valami más

A régmúlt időkben közel sem foglalkoztak annyit környezetünk védelmével, mint manapság. Vajon ténylegesen védjük a környezetünket? Hát ebbe már nem vagyok teljesen biztos. Mondom mindezt azért, mert jelenleg is rengeteg illegális szemétlerakó működik az országban, illetve van jelen, a szelektív hulladékgyűjtésnek semmi jelentősége nincs, a korábban keletkezett hulladék telephelyek a mai napig is szennyeznek. Talán ezek a legfontosabb jellemzők a hazai hulladék gazdálkodásban. Aztán valahogy felcserélődtek a szerepek. A szolgáltatók, itt most konkrétan a szemétszállító cégekről beszélek, akiknek a lakosság fizet azért, hogy szolgáltassanak, azaz, hogy elvigyék a szemetet, valahogy nem úgy végzik a munkájukat, ahogy kellene. Nem vagyok teljesen laikus ebben a témában, ezért bátorkodom ezt mondani. A szemétszállítás hagy némi kívánnivalót maga után. A környezetvédelmet nekik kellene leginkább szorgalmazni. E helyett szemétszállításkor a mellé hullott szemetet otthagyják, a gyűjtőedények mocskosak, sok helyen még a tetejük is hiányzik. Ha a lakosság ezért szól, még véletlenül sem tud olyan embert találni, ha felveszik a telefont, aki illetékes az ügyben. Magyarul nincs olyan személy, aki vállalná azt, illetve választ tudna adni arra, hogy ez miért történik, illetve a dolgozóik tájékoztatva vannak-e arról, hogy az elhullott szemetet nekik kell, az ő kötelességük összeszedni. Az elektronikus levelekre még véletlenül sem kap az ember választ. Csak zárójelben mondom, ez más helyen is így működik, még a helyi önkormányzatoknál is. Ha sikerül bejelenteni valamit, olyan elképesztő kifogást mondanak, hogy az már arcpirító. Egy konkrét eset. Szelektív hulladék szállításkor a szállító autóba egybe öntötték a papírt, az üveget és a műanyagot. A kérdésre, hogy ez miért így történik, mert ennek így semmi értelme nincs, ugyanis értelmét veszti a szelektív hulladékgyűjtés, az volt a válasz, hogy írjuk fel a kocsi rendszámát, és majd utána néznek. Most ennyire ostobának nézik az embereket? Az ilyen szolgáltatóról aztán erősen fel lehet tételezni, hogy nem ért hozzá, mármint a szakmai részéhez. Én úgy vélem, ha egy szállítóautó kimegy a telephelyről, akkor tudni kell, hova megy, mit gyűjt. Na, ezt sem tudják. Tehát kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre a dolgokra. Aztán ami még felháborító, hogy milyen állapotban vannak ezek a gyűjtőedények. Erre is van egy érdekes eset. A kérdés az volt, hogy mikor tisztítják ezeket a konténereket? A válasz az volt, hogy ezt igényelni kell. Vajon nem a szállítóknak kellene jelezni, és elvinni tisztításra ezeket a gyűjtőkonténereket? Ők látják minden héten ezek állapotát. Milyen érdekes. Erre szokták mondani, hogy valamit visz a lendület. Ezt úgy értem, hogy beszedik a pénzeket, de csak a legminimálisabb szolgáltatást nyújtják, holott más is beletartozik. A környezetvédelemhez az is hozzátartozik, hogy tisztaság legyen. Na, ezt el lehet felejteni. Nyáron a bűz árad ki ezekből az edényekből, és fertőzésveszélyes. Vagy ez nem számít? Talán néhány gondolat az országban illegálisan lerakott hulladékról. Én még emlékszem, hogy gyerekkorromban minden háznál volt egy szemétdomb. Igen, ezt így hívtuk. Lehet, hogy ma már ezt sokan nem is ismerik. Mire szolgált ez? Minden hulladék ide került, ami keletkezett a háztartásban. Ezek évek alatt annyira összeértek, hogy komposzt lett belőle. Igen, azt hozzá kell tenni, nem volt műanyag, és nem volt egyéb más szennyező anyag. Ami más keletkezett, pl. építési törmelék, annak ki volt jelölve egy hely, és oda lehetett vinni. Ezt mindenki betartotta. Mi történik most? Nagyon sokan, hangsúlyozom, nagyon sokan más megoldást keresnek és találnak arra, hogy eltüntessenek dolgokat a környezetükből. Itt minden szemét megtalálható. Kommunális, építési, veszélyes hulladék. Sokat járok az országban. Szinte nincs olyan település, amelynek közelében ne lehetne találni valamilyen hulladékot. Hát nem szomorú és elkeserítő? De igen, nagyon. Az emberek egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. Azt hiszi, ha összegyűjti a szemetét, belerakja az utánfutójába, aztán beülnek a gyerekével az autóba, és elviszik jó messzire a településtől, egy erdőbe, és lepakolják. Meg van elégedve magával, hogy ezt is megoldotta. Aztán a fiacskája ugyanezt teszi majd. Arra már nem is gondol, hiszen agykapacitása nem teszi lehetővé, hogy az általa lerakott hulladék, közte esetleg veszélyes hulladék, esőzéskor kimosódik, és beszivárog a talajba, egészen a talajvíz szintjéig, vagy még lejjebb. Az is elképzelhető, hogy ezt a vízeret találták meg a kútfúrás alkalmával, és esetleg ezt a vizet issza. Vagy. Az elszállított hulladék eső után kiszárad, majd a szél éppen az ő háza felé fogja vinni a bűzt, illetve a finom szálló port, ami eleve szennyezett. A nagyobb volumenű dolog, az a korábban vegyi tevékenységeket folytató gyárak, üzemek által termelt sok esetben veszélyes hulladékok. Ezek hatalmas mennyiséget képviselnek. Nézzük meg, vajon hány ilyen telephely lehet az országban? Sajnos számokat nem tudok mondani, de hogy sok van, az biztos. Időnként halljuk, látjuk, hogy megint találtak egy ilyen hulladéklerakót. Bár ez is illegális, csak jóval nagyobb mennyiségben és ártalomban, mint egy magánszemély. Ennek kiderítése, hogy oda ki vitte, szinte lehetetlen. Ha esetleg mégis, évekig húzódik az ügy, a hulladék pedig addig is szennyez. Ez senkit nem érdekel. A lényeg, tartson a per, mert erről van szó. Aztán évek múltán születik valamilyen ítélet. Aztán időközben az a cég eltűnik, megszűnik, és nincs felelős. A lakosságnak, az embereknek pedig el kell viselni, hogy egy „szemétdombon” élnek. Környezetvédelem. Van értelme? Ki védi, és mit véd? Jelenleg hazánkban nincs Környezetvédelmi Minisztérium. Ez egy akkora terület, amit nem lehet központilag irányítani. Van még valami. Nem nagyon hallani, hogy azok a területek, ahol jelentős szennyezés folyt, folyik, vajon milyen megelőző intézkedéseket hoztak, illetve mennyit költöttek ezek semlegesítésére? /Néha hallani, hogy milyen összegek állnak rendelkezésre, de jóval többet kellene ezzel foglalkozni. Tudom, a semlegesítés nagyon sokba kerül, de megéri. A jövőnk függ tőle./ Azért írtam, hogy folyik, mert jelenleg is vannak olyan tevékenységek, amik jelentős környezet szennyeződést okoznak. Ez a mai állás szerint senkit nem érdekel. Ha esetleg bejelentés érkezik, akkor olyan szakértői véleményt csatolnak az ügy mellé, ami kizárja, hogy ott valamilyen környezet szennyező tevékenység folyik. Sok esetben a tulajdonos nem is tudja, nem is látja, mi történik ott. A bevétel a lényeg, mennyi a haszon. Hogy az a tevékenység a környezet romlásához vezet, az már másodlagos dolog. Aztán mi történik? Konferenciák, rendezvények, gyűlések, akciók, meg ki tudja, még mi minden történik eredmény nélkül. Nézzünk körül. Világviszonylatban nem tudnak megfelelő döntéseket hozni állítólagos szakemberek, akik egy ilyen konferenciára ezrével érkeznek. Döntésképtelenek. Meg is van az eredménye. Szennyezett talaj, szennyezett levegő, szennyezett víz. Ez az a három létfontosságú közeg, amiben az emberek élnek, immár közel nyolc milliárdan. Még mindig nem jöttek rá, hogy egy Földünk van? Különböző elméletek, magyarázatok látnak napvilágot. Ezzel nem megyünk semmire. Tenni kell végre valamit. Tudják, akinek hatalma és pénze van, az éppen nem tesz semmit a környezetvédelem ügyében, aki pedig a maga módján védi a környezetét, sok esetben még le is hurrogják, hogy mit csinál. Hát itt tartunk. Szerencsére hazánkban, ami nagyon sok szép tájjal rendelkezik, már vannak Nemzeti Parkok, Természetvédelmi területek, Tájvédelmi Körzetek. Öröm ezeket látni. De valójában mi zajlik ma a világban? Környezetvédelem? Vagy valami más?  De mi más? Vannak elképzeléseim. Talán érdemes egy kicsit foglalkozni azzal, hogy milyen területek is vannak a világban szemét terén. Erről nem igazán beszélnek. Vajon miért nem? Mert szégyen, hogy a XXI. században még vannak emberek, akik egy szeméttelepen kénytelenek élni.

Ez is egy világ. Hát nem szörnyű? Képzeljék el, innen milyen fertőzések indulhatnak el. Ma még ezt nem tudni. Ezeken a helyeken nagyon sok más egyéb élősködő is van, tehát csak idő kérdése, hogy mikor pattan ki egy komoly betegségfajta. A hulladék kezelés szerencsére nem mindenhol ilyen a világban. Vannak olyan helyek, ahol már energiát nyernek ki a hulladékból. Ekkora különbségek vannak a világban. Sajnos azt hiszem, ez meg is fog maradni.

                                            Ez egy hazai illegális szeméttelep

Sajnos nemcsak a szárazföld belsejében, hanem a tengerpartokon is fellelhető a szemét. Szomorú, hogy már néhány helyet le kellett zárni, mert az emberek tönkretették a vidéket a szemetjükkel. Ilyen az ember. Ahová beteszi a lábát, ott tönkremegy a természet. Évezredek teltek el, és még mindig nem tanulták meg az emberek, hogy a természetet óvni és védeni kell, hiszen onnan kapjuk az éltető anyagokat. Furcsa egy teremtmény az ember. Addig van egy helyen, amíg ott a környezetet tönkre nem teszi. Mikor ez megtörtént, odébbáll. Így teszi tönkre a Földet. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Előbb, utóbb az ág letörik. Az emberiség is így fog járni. Addig szennyez, amíg teljesen el nem pusztítja a környezetét. Tudják a borzalmas az, hogy nem tud elmenni sehova. Azt hiszi, hogy egy ilyen visszafordíthatatlan esemény nem következhet be. De bizony igen. Ha nem vigyázunk, ez igen hamar be fog következni.

Nézzék ezt a tengerpartot. Itt nem látni embert, mert ide már „ciki” menni. Pedig ő tette ezt. Tovább állt. Gondolja, ezek a telepek messze vannak tőle, nem látja, tehát nincs. Aztán fel van háborodva, amikor a háza előtt eldobnak egy csikket, vagy papírzsebkendőt. Ugyanez az ember összeszedi az otthoni szemetét, és szépen kiviszi a közeli erdőbe a fiacskájával, és meg van elégedve, amit tett. Hát ez is az ember. A címben az szerepel, hogy „környezetvédelem, vagy valami más”. A más az a világ, amelyre nem gondol kellőképpen az ember. Nem figyel oda eléggé, nem gondoskodik róla megfelelően, egyszerűen nem érdekli. Itt a nagy baj. Megint azt kell mondani, mint oly sokszor. Az érdekek még mindig előbbre vannak, mint a környezet. 

2021.03.14.

Szemét mindenhol

A hulladékkezelés bármilyen furcsán is hangzik, szerte a világon igen nagy gondot jelent. Ez így van hazánkban is. Nagy előrelépést jelentett a szelektív hulladékgyűjtés. Hogy is kezdődött? Budapesten az 1990-es évek elején, kísérleti jelleggel kezdődött a szelektív gyűjtés. 2002-ben kiterjesztették a főváros egész területére.  A későbbiekben elterjedt az országban, sőt 2015-től a házhoz menő gyűjtés is megvalósult. Nagy kampány is indult a szelektív hulladék gyűjtéssel kapcsolatban. Ez így nagyon szép lenne, de van egy szépség hibája. Elmondom. Igen furcsa dolgokat tapasztaltam az elmúlt időszakban. Ezeket a helyeket gyűjtő szigeteknek titulálják. Itt megtalálható a sárga konténer a műanyagoknak, a kék konténer a papíroknak, a zöld konténer az üvegeknek. Az állampolgárok e szerint járnak el, aztán jön a szállító, és szépen összeönti az egészet. /Csak egy megjegyzés: korábban olvasni lehetett arról, hogy különböző színű szállítójármű viszi el a különböző fajtájú hulladékot. Megmondom őszintén, én még ilyen szállító autóval nem találkoztam/. Hogy egyértelmű legyen. A külön gyűjtött, azaz, a szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget egy szállító járműbe öntik. Közepes népességű városban élek, és írtam egy levelet a Városüzemeltetésnek a hulladék kezeléssel és a szállítással foglalkozó osztálynak. Említettem, hogy teljesen véletlenül az emeletről végignéztem a szállítási folyamatot négy alkalommal, és meglepődve tapasztaltam, hogy egy térbe öntik a lakosság által szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget. Nem fogják elhinni, mi volt a válasz. Idézem: ha ezt látom és tapasztalom legközelebb, akkor írjam fel a szállító jármű rendszámát, és küldjem el az osztályukra. Ez eléggé meglepett. Ugyanis, elég nagy baj az, ha az üzemeltető, illetve az, aki vezényli a járműveket, nem tudja, hogy milyen tevékenységet folytat, és hogy milyen módon szállít, elviekben szelektíven. Itt megállt a dolog, mert úgy érzem, hiába is bizonygatnám a látottakat, egyszerűen nem foglalkoznának a témával. A szállítás azóta is így történik. Úgy vélem, ilyen értelemben a szelektív gyűjtésnek semmi értelme nincs. De lépjünk tovább. A háztartási hulladék kezelés is hagy némi kívánni valót maga után. Mire gondolok? Az üzletekben kapható gyűjtőtasak nem más, mint műanyag. Ezt szépen a szeméttel együtt beleteszik a háztartási gyűjtő konténerbe. Akkor most, hogy van ez? Vagy csak én nem értem? Lehet. Minden esetre érdekes. Aztán, ha még lépünk egyet, igen nagy problémák kezdenek kialakulni a szállítás körül. Ugyanis egyszerűen nem viszik el a szemetet. A lakosságtól beszedik a pénzt, és az ellenszolgáltatást nem teljesítik. Van már több olyan hely, ahová már egyszerűen el sem megy a kukásautó, sőt akad olyan hely, ahol megszüntették a szelektív szállítást. Itt tartunk most. Ennek az egésznek van egy igen rossz oldala. Kialakulnak szerte az országban az illegális szemétlerakók. Sok felé jártam az országban, és igen sok helyen tapasztaltam ilyet, arról nem is beszélve, hogy számtalan helyen az út mellett van kidobva a szemét. Na, nem a falu közmunkásai által összegyűjtött szemétről van szó. A lakosság által szétdobált hulladékról beszélek. Ilyen az egyes magyar emberek hozzáállása a kérdéshez. Jó példát mutat a vele utazó gyerekének. Látod kisfiam, így kell ezt csinálni! Több kilométerre vagyunk az otthonunktól, itt nem számít gondolattal vezérelve. Nem a témához illeszkedik, de ez olyan, mint amikor megkérdezték az embereket, hogyan közlekednek vasúti átjáróban. A megkérdezettek mindegyike azt mondta, hogy lelassítva, körültekintően hajt át a síneken. Ezt követően megfigyelték, mi történik. Ötven autóból négy hajtott át szabályosan a vasúti síneken. A hulladék dologban ugyanez lenne az eredmény. Én nem dobálom el a szemetet, mindig rendesen a tárolóba teszem. Akkor miért látunk ennyi szemetet a városok utcáin, az utak mentén, és szinte mindenhol? Mert az emberek nem aszerint viselkednek, amit mondanak.  Menjünk tovább. Vannak országok, ahol komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A hulladék kezelés ténylegesen az ami, a szelektív gyűjtés szintén az ami. Szemetet vásárolnak, mert energiát állítanak elő belőle. Hogy csinálják? Lehet, hogy meg kellene kérdezni?  Földterületek, patakok, folyók, ivóvízlelő helyek, tavak szennyeződnek el rohamosan. Felelős nincs. Semmilyen következménye nincs az illegálisan lerakott szemétnek. Az ezzel okozott kár felbecsülhetetlen. Magam és a családom részéről teljesen természetes ennek a témának a fontossága. Vajon másnak miért nem?  

A szilárd hulladékkezelés a világon minden embert érint. A kérdés, hogy kit mennyire. Van, aki kezeli és odafigyel rá és környezetére, van, aki mindenhol csak gyarapítja a szemetet. A lényeg, hogy világviszonylatban egyre nagyobb gondot okoz a hulladék. Hogy ez ellen valamilyen formában lehessen tenni, a ma már korszerűnek mondható hulladékgazdálkodási rendszert, és annak eszközeit jobban ki kellene használni, illetve jóval nagyobb arányban elterjeszteni. Nemcsak a nagyvárosok gazdálkodási rendszerén kellene változtatni, hanem általában a szállítás és újrahasznosítás terén, valamint a megfelelő hulladék energiává történő átalakítását lehetne jobban szorgalmazni. Nem szeretnék számokat írni, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy kb. mekkora mennyiségről van szó világszerte. Nagyon nagyról. Ha csak azt vesszük, hogy a világ városaiban évente 2 milliárd tonna kommunális hulladék keletkezik, el lehet képzelni, hogy mekkora feladat ezt megfelelően kezelni. Ma már ez nagy üzletnek számít. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor nem megfelelően kezelik ezeket, mert van ilyen. Az még inkább szembeötlő, hogy a szemetelés, a szemét kezelése nagyon eltérő országonként is. Hazánk nem képvisel valami jó helyet egy ilyen ranglétrán. Sőt! Nagyon sok tennivaló lenne ezen a területen is. Voltak kezdeményezések arra nézve, hogy tanyákon, telkeken, egyéb területeken nem lehet több fémhulladék felhalmozni, mint három köbméter. Erre azt hiszem, már kevesen emlékeznek, pedig nem volt nagyon régen egy ilyen előírás. Aztán persze feledésbe merült, mint sok más. Ha valami nem következetes, akkor nem is működik. Nagy szükség lenne arra, hogy a lakosságot jobban tájékoztassák a hulladékkezelésről. Főleg arról, ami rá tartozik. Addig, amíg az apuka eldobja a szemetet, sőt elviszi a kisfiával a közeli erdőbe, azzal a felhívással, hogy fiacskám figyeld nem jön-e valaki, addig sok mindenről nem lehet beszélni. Nézzünk körül! Az egész ország területén rengeteg a hulladék. Ebben minden van. Szó szerint. Szerintem ezzel kellene kezdeni. Ez ugyancsak a gyerekeinknek, unokáinknak fog gondot okozni, szinte megoldhatatlan problémát, ha nem kezdjük el időben helyrerakni ezt a területet /is/.    

      Azt hiszem, ez a kép önmagáért beszél. Egyszerűen érthetetlen, hogy az emberek ennyire felelőtlenek. A saját környezetét károsítja. A baj az, hogy ezt az agya nem tudja felfogni. Roppant okosnak, műveltnek, udvariasnak, törvénytisztelőnek adja ki magát, közben aljas módon szennyezi a talajt, a vizet, a levegőt. Itt fel lehet tenni azt a kérdést: mit okoz a hulladék? Lehet, hogy első olvasatra azt lehet mondani, hát mit is? Aztán, ha jobban belegondolunk, akkor hamar rá lehet jönni, hogy nagyon sok minden kellemetlenséget, sőt komoly bajt is. Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a kukák mellett, a gyűjtőszigetek közelében, a konténerek mellett landolnak a szemétkupacok. Sőt! Vannak ennél még rosszabb helyzetek, amikor erdőszélen, erdőben, patakok közelében, patakokban, külterületeken sok esetben igen nagy mennyiségű hulladékot hordanak össze az emberek. Ebben mindenfajta szemetet meg lehet találni. Vajon miért? Sok esetben egyszerűen nem lehet magyarázatot találni az esetekre. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi ennek az oka? Nem tudok rájönni. Illetve egy magyarázat van. Ennyire felelőtlenek az emberek, és ennyire nem törődnek a környezetükkel. Ugyanis ezeket a dolgokat aránylag messze elviszik, gondolván, ha nincs a közelemben és nem látom, akkor nincs. Megszabadultam tőle, nincs a közelemben. Tovább nem gondolkodik. Ez a magatartás már kisgyerekkorban kialakul, hiszen a csokoládépapír, a papírzsebkendő, sok esetben a papírzacskó is a járdán, úton landol. Lehetne még tovább fokozni, hogy az üdítős palackok, az energiaitalos dobozok, a cigaretta csikkek és sok más egyéb dolog is a közterületeket díszíti. Ez már magyar szokás. Biztos mindenki utazik valahová, elmegy nyaralni, és mit lát a környezetében, szemetet. Tudják mi az érdekes? Nem is zavarja őket. Ott megy el mellette, nem teszi a gyűjtőbe. Ha mégis ez megtörténik, de rossz a célzás, nehogy már lehajoljon érte és beletegye a kukába. Annyira nem alacsonyodik le. Jó helyen van ott. Holnapután már úgysem leszek itt. Nem számít. Pedig mennyire számít! Bizonyára mindenki találkozott már azzal, hogy bizonyos anyagok mennyi idő alatt bomlanak el.

Hát nem érdekes? Addig, amíg el nem bomlik, szennyezi a környezetet. Talajt, vizet, levegőt.

Az itt felsorolt hulladékok közül, mindegyik megtalálható erdő szélen, mezőn, patak partján, turista utak mellett, elhagyatott helyeken, utak, vasutak mellett. Nemcsak mi látjuk, hanem az ide látogató turista. A vélemény megvan. Az itteni azt mondja, kit érdekel. Sajnos ez a jelenség országos. Nincs megfelelő tájékoztatás a hulladék veszélyeiről. Sok helyen már jelentkeznek is a hatások. Szennyezett vizek, szennyezett talajok, szennyezett falusi és városi területek, szennyezett természet. Újabban valami egészen más is felütötte a fejét. Elszaporodtak a rágcsálók, sőt, sok helyen már a vadállatok is megjelentek a hulladéktárolók körül. Az emberre ez nagyon veszélyes. A nagyobb vadak támadnak, hiszen a táplálékszerzés fontos számukra, a kisebb rágcsálók pedig fertőzéseket terjesztenek. Nagyon kevésen múlik, hogy valami nemkívánatos dolog történjen. Kérhetek valamit? Vigyázzunk környezetünkre. Sok helyen már hasznot is tudnak csinálni a hulladékból. Higgyék el, érdemes odafigyelni a környezetünkre, hiszen unokáink is itt szeretnének élni, és olyan környezetben, aminek ők is örülnek.   

2021.03.08.

A savas eső

Iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy különbféle pH értékek léteznek. Mi az a pH érték? A pH érték megmutatja, hogy egy adott folyadék mennyire savas, mennyire lúgos, és melyik tartománya semleges. A tiszta víz pH értéke 7, ennél kisebb pH –érték savasságot, nagyobb pH-érték lúgosságot jelent. Ennyi elég ahhoz, hogy tudjuk, mit jelent az, amikor azt mondjuk, hogy savas eső esett. Mindkét folyadék szélsőséges jellemzője nem jó. Hogy még közelebbit mondjak a savas eső jellegéről, még egy érdekesség. Az emberi gyomor pH-értéke, azaz savassága, gyomorsava 1,0-1,5. Viszonyítási alap: az akkumulátornak, a pH-értéke 1. Mi a savas eső? Olyan eső, mely savasabb a rendes esőnél, azaz, pH-értéke kisebb, mint 7. A savas esőt a légkörbe kerülő kén-dioxid okozza, a gyengébb hatást a szén-dioxidból létrejövő szénsav okozza. A nagy baj az, hogy a légkörben jelen lévő kénsav és a salétromsav 2,4 pH-értékű is lehet. Ez az esőfajta az erdőkre és a vizek halállományára is veszélyes. Hogy még jobban érzékeltessem a savas esők káros hatását, biztos mindenki látott már köztéri szobrot, kissé érdekes külsővel. Ez is a savas eső romboló hatása miatt van. Szoros összefüggés van a káros anyag kibocsátás, és a savas esők között, hiszen a légkörbe kerülő égéstermékek reakcióba lépnek a levegőben található vízgőzzel, és ezáltal kialakul a savas eső.

A táblázatból látni, hogy gyomrunk savtartalma igen tömény. Olyan értéken mozog, mint az autó akkumulátora. Hát nem semmi. Első olvasatra talán furcsának tűnik, de szoros összefüggés van a légszennyezés és a savas eső között. Vajon hogyan?  Egyszerűen úgy, hogy a légkörbe kerülő szén-monoxid és kén-dioxid által keletkezett savas vegyületek eső formájában esnek a földre. A szén-monoxid esetében szénsav, kén-dioxid esetében kénessav keletkezik. Honnan kerül a légkörbe ez az anyag? Erőművekből, gyárakból, járművekből, vulkánkitörésekből. A savas esők az erdőségekben, tavakban és folyókban egyaránt kárt okoznak. Annak ellenére, hogy a tavak, azaz, a természet próbálja helyreállítani az egyensúlyt, az állandó légszennyezettség miatt a tavak öngyógyítása gátolva van. Ebből következik, ha megszűnne a légszennyezés, akkor a tavak kémiai egyensúlya helyreállna. Van még egy érdekes dolog. A tavak halállománya nem azért pusztult ki, mert savasodás lépett fel, hanem azért, mert a halaknak nem volt mit enniük. Ugyanis a savas víz kipusztította a halak táplálékát. Ebből is látható, hogy a természet mennyire törekszik arra, hogy tökéletesen működjön. Ez viszont nem lehetséges a folyamatos szennyezés miatt. Sajnos ez a jelenség már közel 60 éve porondon van. Ugyanis a 70-es években már megkezdődtek a savas esővel foglalkozó kutatások. Miért veszélyes még a savas eső? A savas esők hatására nemcsak az érzékeny erdőségek fái és a tavak apró élővilága szenved károkat, hanem a talajba beszivárgó csapadék hatására a talajból kioldódnak a nehézfémek /ólom, higany/, ezáltal bejutnak a talajvízbe, tavakba, folyókba, ezáltal mérgezik az ott élő élővilágot. Az emberek által fogyasztott élelmiszerekbe is belekerülnek. Mivel a sav maró hatású, így minden olyan tárgyban kárt tesz, amit elér, és ami a szabadban van. Itt is látható, hogy a természetben mennyire fontos az egyensúly, mert minden összefügg mindennel. Az öngyógyítás a természet sajátossága, de ha állandó és folyamatos a szennyezés, nem tudja magát „gyógyítani”.

Az ólom elég veszélyes anyag. A szervezetbe jutva kiszorít minden más fontos elemet, úgymint vas, cink, kalcium, stb. Ekkor beszélünk ólommérgezésről. Hol alkalmazzák az ólmot? Megvéd a radioaktív sugárzástól, forrasztófémeknél, régen vízvezeték csöveket gyártottak belőle, a nyomdaipar sokáig használta, adalékanyagként a benzinben is jelen volt, templomokban ablakólommal illesztették össze az üvegeket, díszes ólomüveg gyártás. A végére hagytam a horgászok, vadászok és a hadsereg által használt ólom mennyiséget. Talán a legfontosabb, hogy a lőszerek gyártásánál is alkalmazzák. Ami most érdekes lehet, az a talajokban és élővizekben található ólom. Hogy került oda? Ha kicsit visszamegyünk időben úgy a 1940-es évekig, akkor rögtön egy hatalmas felhasználási területet lehet említeni. A háború alatt egész Európát elárasztották a lőszerek. Azokon a helyeken, ahol hetekre, hónapokra megrekedt a front, ott nagyobb mennyiség került a földbe. A lövedékek nem válogattak. Becsapódtak a talajba, illetve a vizekbe is. El lehet képzelni, mekkora mennyiséget használtak el. Ezek még a mai napig is ott vannak. Aztán a honvédség által létrehozott lőtereken évtizedekig voltak lövészetek. Ez szintén nagy terület, ahol nagyobb mennyiség halmozódott fel. Jó néhány tíz lőtér van hazánkban. Ezek közül van olyan, amelyik ivóvízbázis közelében van. Igaz, az 1990-es évektől ezek a lövészetek megszűntek. Ami tovább is problémát jelent még a mai napig is, a vadászok által használt lőszerek, illetve a horgászok által használt különböző nehezékek. Első ránézésre nem nagy mennyiség, de sok van belőle. Az erdők, tavak, folyók állandó szennyezője a mai napig is az ólom. Hogy mennyire veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a Notre-Dame leégett, és ezt követően kimutatták az ólomszennyezést. Az ólom az ablakokból került oda. A mai napig is vannak ólommal szennyezett csapvizet fogyasztók. Még az 1970-es évek után is használtak ólomcsövet a vezetékes vizek bekötésénél. Azokat ki tudja mikor cserélték ki. Hogy számokkal is szolgáljak: 2700 ivóvízminta közül eddig több mint 500 esetben találtak ólomszennyezést. Ezeket az értékeket az 1945 előtt épült lakásoknál mutatták ki. Aztán meglepődve olvastam egy vízügyi szolgáltató szakember véleményét. Idézem: ”a hosszú évtizedek során a csövek belső falára rakódott vízkő ki is zárja az ólomszennyezést”. Forrás: infostart

Most akkor, hogy is van ez? Az ólomszennyezést éppen ezeknél a csöveknél mutatták ki. Sőt! Szintén szakember javasolta, hogy mielőtt csapvizet fogyasztunk, kb. egy percig engedjük folyni a csapot. Valahogy itt sincs egyetértés, pedig jó lenne. A legnagyobb baj az, hogy az egyes ivóvízbázisok is veszélyben vannak, hiszen az a hihetetlen nagy mennyiségű ólom jelenleg is a talajban, illetve a vízvételi helyeken van egész Európában, és mindenhol, ahol valamilyen fegyveres konfliktus van. Az ólom csak az egyik a sok szennyező anyag közül. Az ivóvíz minősége világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A téli időszak alkalmával, jóval több olyan anyag kerül a levegőbe, amelyikből savas eső hullhat. Ez hihetetlen károkat okoz a talajban, a növényzetben, a házakban, és mindenben, amik a szabad ég alatt vannak. Ezeknek jeleit sok helyen már lehet látni. 

2021.03.01.

Vegyi hatás, allergia, és más egyéb anyag

A pollen nem más, mint a virágpor. Az allergiát nem a méhek által gyűjtött nagyméretű virágpor okozza, hanem a virágos növények finom virágpor szemcséi. Megint több évtizedre vissza kell menni. Mikor általános iskolába jártam, ezt a szót, illetve állapotot sem ismertük, hogy allergia. Azok a fák, fűfélék és egyéb virágos növények, amelyek felelősek az allergia kialakulásáért, korábban is voltak. Nemcsak évtizedekkel, de évszázadokra visszamenőleg is jelen voltak. Hogy lehet az, hogy akkor nem okoztak ilyen tüneteket, most pedig közel a lakosság 30%-át érinti? Számtalan cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban. Fel van tüntetve az egyes tüneteket okozó növények virágzási ideje, mit kell tenni, mit érdemes tenni, milyen gyógyszert kell szedni, stb. Az is le van írva, hogy gyógyítani nem lehet, csak kezelni. De térjünk vissza arra a gondolatra, hogy vajon most miért van ilyen sok allergiás? Véleményem szerint nem a virágporral van a gond, hiszen régen is jelen voltak ezek a növények, hanem amit a virágpor szállít magával. Régen nem volt annyi vegyi anyag, mind most. Nem lehetséges, hogy a virágpor csak a szállító szerepet tölti be a rendszerben? Az igazi irritáló tényezők a virágpor által szállított különböző vegyi anyagok. Az egyes vegyi anyagok összetételét nem tudom, de könnyen elképzelhető, hogy ugyanúgy por, vagy permet formájában jelen van a levegőben. A virágpor sokkal nagyobb távolságokra eljut, mint az említett anyagok. Ezért a pollen a szállító szerepét látja el. Lehetne kérdezni, a vegyi anyagokat ugyanúgy szállítja szél.

Valóban szállítja, csak nem olyan hatékonyan. Az is elképzelhető, hogyha nem lenne virágpor, akkor is lennének allergiások. A kettő manapság már nagyon egybekapcsolódott. Lehet, hogy érdemes lenne megnézni, vajon az egyes pollen szemecskén milyen más egyéb anyag is található? Lehet, hogy érdekes látvány lenne. Az is elképzelhető, hogy erre már más is gondolt, aki meg tudja tenni ennek a vizsgálatát, de olyan eredményt kapott, ami tönkretenné az eddig felállított elméletet, miszerint a pollen okozza az allergiát, és nem az általa szállított vegyi anyagok. Talán nem meglepő, ha kijelentem azt, hogy az allergiát okozó anyagok felelősek az újkori betegségekért. Legalább is közük van hozzá.  „Meg vagyok győződve, hogy bizonyos újfajta betegségek forrása, az évtizedek óta ellenőrizetlenül használt vegyi terhelés eredménye”. Nézzük, miről van szó. Újkori betegségként mondhatjuk az allergiát, a glutén érzékenységet, a laktóz érzékenységet és a rák bizonyos fajtáit.  Vegyi értelemben ide vehetjük a drogosokat is.  

 

A diagramban feltüntetett adatok döbbenetesek. Azt hozzá kell tenni, hogy némely betegségek régebben is voltak, de ma jóval magasabb a számuk, jóval több ember szenved az adott betegség típusban. Megint vissza kell nyúlni a gyerekkoromba. Hallani sem lehetett arról, hogy valaki allergiás, glutén, vagy laktóz érzékeny. A kábítószerekről ne is beszéljünk. Sajnos a rák ma már szinte népbetegség. Felteszem a kérdést: Vajon van-e összefüggés ezeknek az újfajta betegségeknek a kialakulása és a túlzott vegyi anyagok használata között? Azt hiszem egyértelmű a válasz, van. Mire alapozom ezt? Arra, hogy gyerekkoromban nem használtak ennyi vegyi anyagot az egyes termékekben. Mi, akik most túl vagyunk bőven a hatvanon, ezt elmondhatjuk. Mindent annak neveztek ami, és minden olyan volt, amilyennek lenni kellett. Erre ékes példa, hogy egyre inkább kezdenek visszatérni bizonyos területeken, és utalnak is arra, hogy régen hogy készítettek el valamit. Egyre többet hallani a zsír használatáról olaj helyett, többet lehet hallani a saját készítésű kenyerek, lekvárok, befőttek és más egyéb termékek készítéséről. Sőt! Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biotermékek. Itt azért meg kell jegyeznem, nagyon sok esetben túlságosan is. A trend viszont követendő, mert talán kialakul a valódi alapanyagok iránti igény. Ma már a gyorsétterem, a minden gyors dolog a menő. Nem arról van szó, hogy nem finom, csak az a baj, hogy a valódi ízeket ízfokozókkal és más egyéb adalék anyagokkal érik el. Illúzió. Semmi más. Vannak élelmiszerek, italok, amiket eredeti ízben már nem fogyasztják a gyerekek. Miért? Mert ahhoz az eredeti ízhez már nem tudják társítani a mesterségesen előállított, igényre szabott íz világot, ezért a művit előnyben részesítik. Elég nagy baj, hogy már ott tartunk, hogy a gyerek azt mondja, hogy a tojás ott van a bevásárlóközpont polcán. Egyszerűen nem tudja honnan került oda. De térjünk vissza címben megjelölt dolgokhoz. Ha ránézünk a táblázatra, ezek már komoly adatok. Ha csak azt vesszük, a lakosság több mint 10%-a szenved valamilyen betegségben. Nem merem, és nem is akarom összehasonlítani, hogy milyen összefüggés és milyen átfedés van az egyes betegségek között. Ugye, minden étel és ital a gyomorba kerül. Itt és a belekben szívódik fel minden. Ha ezt a szervet valamilyen vegyi károsodás éri, akkor megváltozik a működése. A megváltozott működés pedig egészség károsodást von maga után. Ilyen egyszerű. Az egészséges ételekkel, italokkal, más kiegészítő anyagok mellőzésével ezek az állapotok is csökkenthetők lennének, jelentősen. De vajon ez a cél? Nem szívesen mondom, de nem. Hogy miért? Mert őrült pénzek mozognak a háttérben, és ebben az esetben már nem számít az emberek egészsége. Ez van, sajnos. Ha egy kicsit továbbmegyünk, akkor megállapíthatjuk, hogy rengeteg vegyi anyag található a levegőben. Olyanok is, amelyek eléggé veszélyesek az emberek egészségére nézve. Mire gondolok? A talaj különböző rétegeiben elhelyezett illegális hulladékok a felszínen, akkor a Nap által kiszárított anyagokat por alakjában a szél igen messzire el tudja szállítani, vagy a felszín alatt, akkor pedig a eső által bemosódik a talaj mélyebb rétegeibe, és elérik a vízlelő helyeket. Mindkettő rendkívül veszélyes. Így is, úgy is az emberek közelébe kerül, és különböző ártalmakat okoz. Van még valami, ami egy jó ideje gondot okoz, és gondolkodóba ejti az embereket. Ez a felülről érkező vegyi anyag. Bár a szél által is felülről érkeznek ezek az anyagok, de most egy kicsit magasabb tartományokat céloznék meg. Igen, biztos mindenki hallott már róla, illetve látott is már furcsa, sok ideig látható csíkokat a repülőgépek után. Ezt úgy hívjuk, kondenzcsík. Ez gyerekkoromban néhány 10 másodperc alatt eltűnt, ma már ez több órát is jelen van a légkörben, sőt, olyan fátyolszerű bevonatot képez az égbolton. Aztán erről is vannak különböző vélemények. Az egyik, ami eléggé számomra megkérdőjelezi a szakértői véleményt, hogy ezeket a csíkokat több száz kilométerre s elviheti a szél. Ha egy kondenzcsík, ami elviekben csak néhányszor tíz másodpercig van jelen, hogy lehet, hogy ekkora távolságba elkerül. Egy magyarázat van rá. Nem természetes kondenzcsíkról beszélünk. Ma már úgy magyarázzák, hogy igen hosszú ideig is megmaradhatnak. Az érdekes az, hogy mikor én gyerek voltam, ezt soha nem tapasztaltam. Minden alkalommal igen hamar eltűnt. A hosszú jelenlétre csak egy magyarázat van. Nem arról van szó, és nem az, amit én láttam korábban. Akkor mi? Hát vannak találgatások. Ma már szinte senki nem beszél erről. Időnként felkapnak egy hírt, aztán abban az ütemben el is felejtődik. Sajnos most sem kapunk megbízható magyarázatot erre. Hosszú hónapokig semmi hír erről. Több írás megjelent már erről a jelenségről, de érdemi változás semmi nem történt. Lehet, hogy én vagyok lemaradva egy kicsit, hiszen rengeteg információ éri az embert minden nap, de most olvastam, hogy az EU tiltja a bárium, stroncim és alumínium mérést a légkörben. Miért érdekesek ezek az anyagok? Mert rákkeltő hatásúak.

„Eduard Boray. A Szövetségi Természetvédelmi Hivatalnak a címünkben szereplő rákkeltő anyagok mérését az EU nem tartja szükségesnek Németországban. Egy polgári szervezet a hivataltól megkérdezte, hogy miért nem kell mérni többé ezeket a káros anyagokat a levegőben? A várva várt választ tömören és velősen fogalmazva meg is érkezett, mely szerint ők csak azokat az anyagokat mérik, amelyeket az Unió, illetve a Környezetvédelmi minisztérium előír nekik. Ezek a rendeletek már nemzetközi szabályozásokban le vannak fektetve. A paramétereket és mérési technológiákat is szintén EU-s szabályok határozzák meg. Ezek értelmében az alumínium, bárium és stroncium mérésére nincs szükség. A tények meglehetősen régen élnek már és mindegy, hogy mérnek, vagy nem. Mindenesetre egy biztos, mégpedig az, hogy permeteznek! Gyakorlatilag a német hivataloknak szabályozásokban írják elő, hogy mit mérhetnek és mit nem. Így lehet tovább fenntartani a globalista rendszernek a „titkos és nem létező” Chemtrail projektet. Egyelőre úgy tűnik, hogy minden megy a megszokott módon. Továbbra is permeteznek”.

Forrás szerző: Vya

Ez most csak azért lenne érdekes, mert ugyan a téli időszakban is lehetett látni ilyen csíkokat, igaz kevesebbet, de most jön a jó idő, és az emberek többet tartózkodnak a szabadban, azaz, jobban elérhetőek. Érdemes odafigyelni egy kicsit erre is. A mostani fiatal korosztály talán csak elmesélésből, vagy idősebb társaságban előjött beszélgetésekből tudhatja, hogy hazánk területén milyen sok veszélyes hulladéklerakó van. Talán már szóismétlésnek, vagy inkább szócséplésnek lehet betudni azt, hogy erről beszélünk, illetve említést teszünk ezekről a helyekről. Biztos vagyok benne, hogy bár én is láttam egy-két olyan helyet, ahol komoly természeti károsodást okoz a hulladék, de többen is vannak olyanok, akik még közelebbről részesei voltak a látványnak, ami egyes helyeken kialakult. Sőt! Talán még nem is a látványnak, de magának a szennyezés ártalmainak. Ma már minden szennyezett. A talaj, a levegő, a víz. Ezek azok az elemek, amelyekre az embereknek a legnagyobb szükségük van. Na, ezt károsítja maga az ember. Ugye milyen érdekes? Azt a területet célozza szennyező anyagaival, amelyben maga is él. Persze úgy gondolkodnak, hogy ó, az nagyon messze van tőlem, tőlünk, így nem árthat nekem, nekünk. Ebben téved a legnagyobbat. Ezzel persze csak akkor szembesül, amikor részesül bizonyos káros dolgokban, amiért ő a felelős. De persze felelős az nincs. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Egy darabig szinte semmi nem történik, aztán hirtelen az ág leszakad. Így van ez a természet károsítással is. A környezet egy darabig tudja tartani magát, próbál korrigálni, javítani, jelzéseket küld, hogy baj van, de aztán bekövetkezik a baj. Rengeteg vegyi anyag van forgalomban. Talán ez a legveszélyesebb, hiszen az egyes kölcsönhatásokat egyáltalán nem ismerjük. Az emberi szervezet is egy vegyi gyár, jó értelemben. A rá ható oda nem illő anyagok rombolják azt. A szervezet is jelez, ha valami ártalmas dolog éri. Ekkor beszélünk valamilyen betegségről. A természet is jelez, de az emberek ezt nem veszik figyelembe. Rombolják, károsítják, szennyezik mindaddig, amíg valami nagy baj nem történik. A nagy baj viszont már itt van. Nézzünk körül. Egyre több szó esik az élelmiszerekben található vegyi anyagok rákkeltő hatásairól, ezzel párhuzamosan újszerű betegségek alakulnak ki, szennyezett ivóvíz, romló talajminőség, a légkör szennyező anyagokkal való telítettsége, stb. A Föld egyre inkább kezd elfáradni abba, hogy próbál javítani. Sajnos most már azt látni, hogy ez az igyekezet kevés, mert nem tud megújulni. Túl sok káros anyag van jelen. Ezeket valahogy meg kellene fékezni. Azok, akiknek pénzük van és még hatalmuk is, tehát azok, akik tehetnének ennek a veszélynek az elhárításáért, na, azok nem tesznek semmit. Továbbra is vágják maguk alatt a fát. Pedig az ág már nagyon recseg. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy bekövetkezzen, amit már nem lehet visszafordítani. Én is bizakodó vagyok, de megmondom őszintén egyre kevésbé. Hogy miért? Mert látni, tapasztalni a tehetetlenséget, a döntésképtelenséget, a hozzá nem értést. Ezt azért mondom, mert politikusok hozzák a döntéseket. Éppen azok, akik nem értenek hozzá. A szakértői gárda természetesen azt mondja, amit az adott érdek megkíván. Erre csak egy példa. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutató rájött valamire, és azt publikálni akarta a hivatalos szaklapban. Természetesen az engedélyt megkérte. Talán nem mondok újat, ha azt mondom, hogy persze hogy nem kapta meg. Az indok. „Magát azért fizetjük, hogy a mi érdekeinket képviselje, és ne a saját kutatási eredményeit próbálja érvényesíteni”. Ez a kutató ma már nem dolgozik azon a munkahelyen. Létezhet, hogy ez így működik? Mindenkit el kell szomorítsak: igen. Ilyen helyekről kerülnek ki az egyes „kutatási eredmények”. Kissé érdekes. Addig, amíg ez így van, addig semmi változás nem lesz. A pénz nélküli, a hatalom nélküli egyszerű ember próbál a maga módján tenni valamit. Itt tartunk. 

2021.02.22.

Vízben található kémiai anyagok : A „mű anyag”

Nem véletlenül választottam szét az összetett szót. Több helyről lehet hallani, látni és olvasni, de azt hiszem, nagyon sokan járnak kirándulni, strandolni, akár belföldön, akár külföldön, hogy egyre több az „elhagyott műanyag hulladék”. Sokat járjuk az országot, de még eddig nem találtunk olyan helyet, ahol ne találkoztunk volna valamilyen műanyag tárggyal. Vannak elméletek, melyek megmondják, hogy egy adott terméknek mennyi a lebomlási ideje. Szilárd anyagok, folyékony anyagok, és ezeknek különböző változatai. Vas, alumínium, papír, műanyag. Mivel korunk szinte elsődleges szemete a műanyag, maradjunk ennél. Még a hozzáértő szakemberek sem tudják megmondani, hogy mennyi a műanyagok lebomlási ideje.      Annyi biztos, hogy sok függ a környezeti tényezőktől. Itt arra gondolok, hogy milyen behatás éri. Pl. mennyire van kitéve a napsugárzásnak. Ez azért is fontos, mert tapasztalhattuk, hogy a szabadban hagyott műanyag termékek hamarabb tönkremennek. Egyszerűen eltörnek, darabolódnak, elporladnak. Csak néhány adat. 1950-től 2015-ig összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ebből a mennyiségből csupán 600 millió lett újrahasznosítva. Egy része hulladék tárolókban, egy része a föld felett, másik része a föld alatt, a megmaradó mennyiség valahol a természetben, a patakokban, folyókban, tengerekben, óceánokban van jelen. Ez van most. A vizeinkbe kerülő műanyagok a napsugárzás hatására apró mikroszemcsékre töredeznek szét. Ezáltal láthatatlan formában jelen vannak a vizeinkben.

Sajnos a csapvizeinkben is. Most jutottunk el oda, hogy vizeinket mennyire szennyezik a műanyag termékek, mennyire felelőtlen viselkedés, amikor egyszerűen eldobják a „mű anyag” termékeket a szabadban, mondván, nem az én környezetemben van, messzire van tőlem. Rossz, felelőtlen gondolkodás. Ezeknek a termékeknek a szennyeződései utolérnek mindenkit.

A Tasmaniai Egyetem kutatóinak fotója a kókusz-szigeteki állapotokról.Fotó: SILKE STRUCKENBROCK/AFP

Azt hiszem, ez az ábra önmagáért beszél. Ahogy említettem, a műanyag származékok a napsugárzás hatására porladnak. Nem semmisülnek meg, hanem apró részekre tagolódnak, melyek aztán gond nélkül bekerülnek az állatok szervezetébe, és onnan az emberbe. A műanyagok lebomlási ideje igen hosszú. Ez a folyamat nagyban függ a műanyag fajtájától. Lehet azt mondani, hogy úgy 50-1000 év a tartomány. Ez igen hosszú idő.

Ez a kép a Csendes-óceánban fellelhető műanyag szigeteket mutatja. Területét tekintve is hatalmas, de mennyisége sem kevés. Több millió tonnáról van szó. Sajnos a különböző műanyag származékok ma már mindenhol megtalálhatók. Még a csapvízben is. Egy közelmúltban végzett mérés szerint általában egy köbméter csapvízben 7-10 műanyag részecske található. Több mérést is végeztek annak kiderítésére, hogy vajon a palackozott vízben található-e műanyag részecske? Hogy ezek a mérések mennyire voltak reálisak, nem tudni. A mért és közzétett adatok szerint literenként több mint 300 műanyag részecskét mutattak ki. Azt ki lehet jelenteni, hogy ma még egyáltalán nem tudni, hogy milyen egészségkárosító hatással kell számolnunk a mikro műanyagok miatt. Tény, hogy ma már mindenhol megtalálható ez az anyag.

2021.02.15.

Szennyezés veszély

Amióta az ipari forradalom elindult, Földünk légköre azóta szennyeződik különböző gázokkal. Ezek a gázok okozhatók azért, hogy a földi légkör melegszik. Ez a globális felmelegedés jelensége. Ez együtt jár a klíma megváltozásával is. Erre már az 1970-es években figyelmeztettek a kutatók. Ezt követően szintén volt egy utalás a légkör romlására, melyet Carl Sagan említ filmsorozatában, a „Cosmos” című filmjében /1984/. Sajnos azok, akik tehettek volna annak érdekében, hogy ez a bizonyított ütemű szennyezés csökkenjen, nem tettek semmit. Különböző rendezvényeket, konferenciákat, fórumokat szerveztek. Megállapították, hogy valóban fellépett egy nagyfokú légköri szennyezés, nő a légkör hőmérséklete, ezzel változik a klíma. Nem is kicsit. Bizonyított tény, hogy minden megváltozott a Földön. A légkör, a talaj, a víz. Ez a három tényező mindent befolyásol. A legnagyobb, és egyben legfontosabb tényező a hőmérséklet megváltozása, jelentős emelkedése. Sajnálatos dolog, hogy még vannak nagyon sokan olyan kutatók, tudósok, akik nem veszik tudomásul, hogy rossz felé tolódik el a Föld klímája. Ez a változás mindenkit, és mindent érint. Az emberek alkalmazkodása bár hihetetlenül tág határok között ingadozik, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a normális. Nem lehet azt emlegetni sok esetben, hogy volt ilyen régen is. Az akkor volt, most más van. Az igyekezet, hogy jobb legyen élhető bolygónk klímája, nem sok eredménnyel jár. Hiába hoznak rendelkezéseket bizonyos anyagok csökkentéséről, sőt, még alá is írják ezeket, de minden úgy megy tovább, ahogy annak előtte. Magyarul ezek az egyezmények nem valók semmire, mert nem tartják be. Egyszerű hétköznapi emberek több mindent tesznek bolygónk védelméért, mint azok, akik jóval hatékonyabban megtehetnék. Csak halkan jegyzem meg: azok a döntéshozók, akik képtelenek helyes döntéseket hozni, saját magukat is veszélybe sodorják. Persze addig, amíg saját bőrén nem tapasztal valamilyen kellemetlenséget, addig nem történik semmi. A légkört szennyező anyagok, a hőmérséklet emelkedés, ezzel együtt a tengerek, óceánok vizének melegedése, a nagyobb arányú, és erőteljesebb lokális jellegű viharok kialakulása, az egyre nagyobb mértékű aszály, az egyes területekről elvándorlók száma, mind azt jelzi, hogy valami nagyon nem úgy működik, ahogy kellene. Ezek a tényezők nem ismernek országhatárokat. Ez globális jellegű állapot. Nézzük először, hogy miképpen alakult a légkörben a szén-dioxid mennyisége. A diagram elég elszomorító.

Ehhez még társulnak az üvegházhatást elősegítő és fokozó anyagok. Van még egy nagyon veszélyes gáz, ami még a szén-dioxidnál is ártalmasabb. Ez nem más, mint a metán. Ennek tényét már régóta figyelik, de most, hogy a permafroszt kezd felolvadni, így hatalmas mennyiség kerül a légkörbe. Több tízszeresen ártalmasabb ez a gáz, mint bármelyik más. Sokkal intenzívebben vesz részt a légkör melegedésében. Látható, hogy egyre nagyobb teret hódít a metán.

Ha ezeket mind összerakjuk, akkor az ipari forradalom óta eltelt időszak alatt szépen nőtt a légkör hőmérséklete. Biztos sokan úgy gondolják, hogy ez a pár Celsius fok, ami számszerűen 1,18 Celsius fok, nem sok. Ez így első ránézésre valóban nem sok. Sok más egyéb mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a kis hőmérséklet emelkedés is, mekkora változást okozott a Föld klímájában. Hacsak arra gondolunk, hogy mennyivel több természeti katasztrófa alakult ki ennek kapcsán. Mivel átlagról beszélünk, így a régiónként mért hőmérséklet emelkedés, és a mért maximum hőmérséklet már sok helyen eléri, sőt, túllépi a 35-40 Celsius fokokat. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a hőérzet nem átlag, hanem a helyben mért hőfok. Ezt érezzük. Minden, és mindenki ezt érzi. Ma már nem újdonság bárhová is tekintünk a világban, hogy ne lenne olyan hely, ahol egyáltalán nem várt, és soha nem tapasztalt hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki. Beszélhetünk a trópusokról, de beszélhetünk a sarki vidékekről is.

Ma már minden helyen kialakulhatnak extrém időjárási viszonyok. Látható, pedig csak 10 év távlatában vannak feltüntetve adatok, hogy mekkora változásnak vagyunk tanúi. Ezek az idő előrehaladtával növekedni fognak. Ezek a természeti erők nem ismernek határokat. Jelen vannak, és jelen lesznek mindenhol. Nagyon szembetűnő az árvizek, a viharok számának drasztikus emelkedése. A természetben minden összefügg mindennel. Így könnyen be lehet látni, hogy történetesen ez a kettő miért van olyan szorosan egymás mellett. Szinte egyik a másikából adódik, hiszen a nagy viharok nagy esőzésekkel járnak, azok pedig árvizeket okoznak. A harmadik, ami jelentősen emelkedett, a tűzesetek száma. Ez a hőmérséklet emelkedés egyik velejárója. A hőség miatt szárazság, aszály alakul ki, amelyek elősegítik a nagy erdőtüzek fellobbanását. 

Ezek miatt aztán szinte törvényszerű, hogy a Föld lakosságának az a hányada, akik ilyen helyeken laknak, elvándorolnak. Sok esetben olyan pusztítás történik, hogy semmi nem marad. A várható események ismétlődése miatt, és más tényezők miatt az ott élők elhagyják otthonaikat, mert szinte lakhatatlanná válik a környezet. Ez a szám már hatalmas embertömeget jelent. A vándorlás hatására a környezeti terhelés is jelentősen megnő. Ez valahol jelentkezik, ahol ezek a népek le szeretnének  telepedni. Gazdasági, etnikai, politikai, egészségügyi, oktatási környezetvédelmi problémákat okoznak ezek a népvándorlások. A túlságosan megterhelt környezet hamar érezteti hatását.

A végére hagytam még egy fontos dolgot. Ez nem más, mint a légkör szálló porral történő szennyezése, amely komoly légúti megbetegedéseket okoz. Hihetetlen módon megnőtt világszerte az ilyen típusú megbetegedés. Ez a rossz minőségű levegőnek, és az említett szálló pornak a következménye. A PM2,5  azért nagyon veszélyes, mert az ilyen finomságú por már a tüdő legkisebb zugába is befészkeli magát, és nem ürül ki.

2021.02.08.

Vegyi anyagok a levegőben

Sajnos, van amikor igen erősen felszaporodnak a szennyező anyagok a légkörben. Permetező szerek, fűtés alkalmával a levegőbe került vegyületek, különböző égések során keletkező vegyi anyagok, gépjárművek gázai. Aztán érdekes dolgot hallottam, illetve olvastam. Az avarégetéskor mely nemcsak őszi munka, keletkező vegyi anyagokról volt szó. Ezek a következők:

Szén-monoxid: a tökéletlen égés mellékterméke

PM10: szálló por

Szénhidrogének:

Nitrogén-oxidok:

Metil-etil-keton: magyarul, denaturált szesz. Alkalmazása: élelmiszeripar, adalékanyagok, gyógyszeripar, kozmetikai ipar

Etil-benzol: színtelen folyadék. Kémiai képlete: C8H10 Kis mennyiségben kőszénkátrányban fordul elő. Az etil-benzolt etilénből és benzolból állítják elő. Az etil éter, a benzol zsíroldó folyadék. Gyógyszerekben, növényvédő szerekben megtalálható

Sztirén: annyira összetett és bonyolult, hogy nem lehet meghatározni. A gyógyszeripar is alkalmazza

Fenol: szalicilsavat, színezékeket, műanyagokat állítanak elő belőle. Fertőtlenítő hatású.

Dibenzo-furán: a dioxin vegyületek étkezés útján, az étel zsíranyagával kerülnek az emberi szervezetbe.

Benz-a-pirén: aromás szénhidrogén. Cigarettafüstben és gépkocsik kipufogógázaiban van jelen.

Ezeket a vegyi anyagokat említik avarégetés során, hogy keletkeznek. Érdekes módon az élelmiszeripari termékekben, a gyógyszeriparban, a kozmetikai iparban ugyanezeket az anyagokat használják. Ott lehet alkalmazni, holott ugyanolyan rákkeltő hatásuk van, mint az avar égetése során. Talán érdemes azt a kérdést is feltenni: melyek a nem rákkeltő anyagok? Lehet, hogy egyszerűbb lenne a válasz. De térjünk vissza a légkörre. Ma már mindent védeni kell. Vizeket, szárazföldet, és természetesen a légkört is. Alapvető és nélkülözhetetlen anyag van a levegőben, ez pedig az oxigén. A levegőre, mint keverékre is nagyon kell vigyázni. Főleg azért, mert elég nagy mennyiséget „fogyasztunk” el belőle. Nagyon nem mindegy, milyen minőségben. Lehet azt mondani, hogy rengeteg vegyi anyag található a levegőben. Olyanok is, amelyek eléggé veszélyesek az emberek egészségére nézve. Mire gondolok? A talaj különböző rétegeiben elhelyezett illegális hulladékok, melyek a felszín alatti vizeket szennyezik, a talaj felszínén elhelyezett hulladékot, melyet a Nap kiszárít, és por alakjában a szél igen messzire el tudja szállítani. Mindkettő rendkívül veszélyes. Így is, úgy is az emberek közelébe kerül, és különböző ártalmakat okoz. Van még valami, ami egy jó ideje gondot okoz, és gondolkodóba ejti az embereket. Ez a felülről érkező vegyi anyag. Bár a szél által is felülről érkeznek ezek az anyagok, de most egy kicsit magasabb tartományokat céloznék meg. Igen, biztos mindenki hallott már róla, illetve látott is már furcsa, sok ideig látható csíkokat a repülőgépek után. Ezt úgy hívjuk, kondenzcsík. Ez gyerekkoromban néhány 10 másodperc alatt eltűnt, ma már ez több órát is jelen van a légkörben, sőt, olyan fátyolszerű bevonatot képez az égbolton. Aztán erről is vannak különböző vélemények. Az egyik, ami eléggé számomra megkérdőjelezi a szakértői véleményt, hogy ezeket a csíkokat több száz kilométerre is elviheti a szél. Ha egy kondenzcsík, ami elviekben csak néhányszor tíz másodpercig van jelen, hogy lehet, hogy ekkora távolságba elkerül? Egy magyarázat van rá. Nem természetes kondenzcsíkról beszélünk. Ma már úgy magyarázzák, hogy igen hosszú ideig is megmaradhatnak. Az érdekes az, hogy mikor én gyerek voltam, ezt soha nem tapasztaltam. Minden alkalommal igen hamar eltűnt. A hosszú jelenlétre csak egy magyarázat van. Nem arról van szó, és nem az, amit én láttam korábban. Akkor mi? Hát vannak találgatások. Ma már szinte senki nem beszél erről. Időnként felkapnak egy hírt, aztán abban az ütemben el is felejtődik. Sajnos most sem kapunk megbízható magyarázatot erre. Hosszú hónapokig semmi hír erről. Több írás megjelent már erről a jelenségről, de érdemi változás semmi nem történt. Lehet, hogy én vagyok lemaradva egy kicsit, hiszen rengeteg információ éri az embert minden nap, de most olvastam, hogy az EU tiltja a bárium, stroncium és alumínium mérést a légkörben. Miért érdekesek ezek az anyagok? Mert rákkeltő hatásúak. Olyan sokszor beszéltek már róla, annyi cikk jelent már meg erről, mégsem történik semmi. Mintha természetes velejárója lenne az égboltnak. Pedig nem az. Én megfigyeltem már többször. Ha esetleg valakinek van egy kis ideje, figyelje meg ő is. Érdekes lesz. A kondenzcsíkok, amik repülőgépek után keletkeznek, néhány tíz másodperc múlva eltűnnek. Ez így zajlott napokon keresztül. Aztán jött egy időszak, és ismét „szép” csíkok jelentek meg az égen. Abban a régióban, ahol ezek a repülők közlekednek, nem nagyon változnak meg azok a légköri viszonyok, amelyeknek jelen kell lennie ahhoz, hogy a jelenség létrejöjjön. Sőt! Emlegetik azt is, hogy most már a modernebb hajtóművek gazdaságosabban, jobban megfelelnek a környezetvédelmi előírásoknak. Ezzel szemben mégis a jelenség fennáll. Nagyon sok írás jelent már meg azzal kapcsolatban, hogy ez egy természetes valami. A szakértők is azt hangsúlyozzák, hogy ez egy normális dolog. Ennek ellenére én nem tudom összeegyeztetni a régi észlelést, amikor ezek a csíkok néhány másodperc után eltűntek azzal, ami most történik, nevezetesen, hogy órákig is láthatóak ezek a csíkok. Hallani olyan véleményt is, mely szerint több száz kilométert is megtehetnek ezek az anyagok a légkörben. Ezt több szakértő is említette, nyilatkozta. Valahogy ez nem igazán hihető. Volt valamikor régen egy meghatározás ezzel kapcsolatban, de sajnos ma már nem lehet megtalálni a definíciót ezekre a képződményekre. Lehet, hogy még valahol megvan, csak én nem találtam, mert ugye azt mondják, ami felkerült valahova, annak végleges nyoma van valahol. Ma már új leírást alkalmaznak erre a jelenségre. A kondenzcsík kifejezés maradt, csak a hozzá fűződő meghatározás változott. Korábban sokat beszéltek róla, ma már annyira természetes, hogy nem is említik ezek jelenlétét, vagy keletkezésének valódi okát. Hasonló dologgal számtalan helyen lehet találkozni. Bizonyos meghatározások eltűnnek, és újak kerülnek a helyükbe, ugyanazzal a névvel. Ezek idővel rögzülnek az emberekben, főleg a fiatalokban, mert ők nem látták, nem tudják a korábbi fejleményeket, meghatározásokat az adott dologról. Innentől kezdve ez az elfogadott.  Ha most egy kicsit visszaemlékezünk, akkor hamar rájövünk, hogy az utóbbi időben ezzel a témával már egyáltalán nem foglalkoznak. A repülők maradtak, a csíkok maradtak, nem változott semmi. Sajnos az ilyen, és hasonló dolgokból nagyon sokat lehet találni. Szinte minden esetben minden marad úgy, ahogy volt korábban. A természetben minden összefügg mindennel. Valahol ez a jelenség is kifejti romboló hatását. Az is lehet, hogy csak évtizedek múlva, de egyszer igen. Vagy az már a következő generáció problémája? Tények: a repülőgépek un. kondenzcsíkokat húznak maguk után. A kondenzcsíkok csak bizonyos légköri paraméterek alapján jöhetnek létre. Ennek pontos leírása a 80-as években meg is jelent. Lényege: hogy a repülők által létrejött csíkok élettartama kb. 2-7 másodperc. Ma már ezt a meghatározást sehol nem lehet megtalálni. Új megfogalmazást kapott: a kondenzcsíkok néha napokon keresztül is láthatók maradhatnak. Ez a lényege. Tehát, ha valaki erre keres rá, már ezt tudja olvasni a kondenzcsíkról, azaz a mai generáció ezt fogadja el etalonnak. A kondenzcsíkok előfordulásának paraméterei: A tartósan megmaradó kondenzcsíkok a mai hivatalos nézetek szerint 100% páratartalom alatt nem létezhetnének. Mégis kimutatható, hogy akár 60%-os páratartalom alatt is hosszan megmaradó ún. „kondenzcsíkok” bukkannak elő, tehát ott is, ahol egyébként már nem lenne szabad semmilyen kondenzcsíknak látszódnia.  A kondenzcsíkok –mínusz 40 Celsius fok alatt keletkeznek, és legalább kb. 70%-os relatív páratartalom mellett. Az új definíciót szakember írta, csak azt nem tudjuk mennyiért. A világhálón utána lehet nézni annak a ténynek, hogy egy adott terület fölött létrejöhet-e, avagy sem ez a jelenség. Az esetek igen nagy százalékában a válasz, hogy nem jöhet létre. Akkor mit látunk? Amit látunk, annak neve chemtrail, azaz vegyi csíkok. Sajnos a mai napig nem tudni pontosan, hogy ez mit takar, ki hozta létre, mi az igazi célja.  Sok elmélet, találgatás látott már napvilágot ezzel kapcsolatban. A két tábor természetesen nem ért egyet. Pilóták, biológusok, talajkutatók, orvosok nyilatkoztak arról, hogy ők mit tapasztaltak az évek során. Mint ahogy sok más esetben, ezeket is cáfolják, és olyan magyarázatokkal állnak elő, amin az ember csak elképed. Csak egy példa. Légköri jelenségekkel foglalkozó szakember állította, hogy a látott „kondenzcsík”-ot, a szél fújta a tengeren túlról Európa partjai fölé. Egy megjegyzés: ha a kondenzcsík néhány másodpercig, esetleg egy-két percig látható, akkor az állítólagos szakértő általi szél hogyan fújhatta több száz kilométeres távolságból egy másik helyre anélkül, hogy ne oszlott volna szét. Itt alaposan megkérdőjelezhető a szakértő szakvéleménye. Ez a megállapítás annyira extrém, hogy a hazugság kategóriába lehet sorolni. Az ilyen szakértőnek semmi helye nincs ezen a területen, az ilyen szakértő véleménye egyenlő a nullával. Sajnos, több olyan cikktörlésre került sor a világhálóról, ami még behatóbban foglalkozott ezzel a témával. A jelenség észlelése óta a felszíni vizekben, talajban sokszorosára emelkedett az alumínium, cink, stroncium és a bárium jelenléte. Mindegyik anyag nagy veszélyt jelent az ember számára. Ezek az anyagok a szervezetbe kerülve nem ürülnek ki, hanem a szervezetben maradnak, és mérgező hatást váltanak ki. Ha most úgy mindent összegyűjtünk, gyógyszerek, élelmiszeripari adalékanyagok, kozmetikai szerek, a légkörből érkező vegyi anyagok, akkor talán fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy az a rengeteg vegyi anyag, amely az embereket érinti, hogyan hat a szervezetükre? Biztos, hogy szerepe van abban, hogy nagyon sok olyan betegséggel lehet találkozni, amelyek korábban egyáltalán nem voltak. A sok vegyi anyag hatására a szervezetünk gyengébb lett, az immunrendszer sérülékenyebb, ezáltal hamarabb, és több betegségtípus alakulhat ki. Feltételezés? Talán. Azért érdemes elgondolkodni ezeken. Valószínű sokak előtt talán furcsa, és érdekes, de sok idős emberre azt mondják, „van bennük anyag”. Ezt arra lehet érteni, hogy ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Vajon miért? Mert régen nem volt ennyi káros anyag. Bármennyire is ezek ellenőrzött körülmények között kerülnek forgalomba, az összhatást senki nem ismeri, hiszen ezek is újkori termékek. De térjünk vissza a légkör szennyező anyagaira. Ma már felsorolni is nehéz lenne, mi minden szennyező anyag van a légkörben. Nevezzük meg a klasszikus anyagokat. Szén-dioxid, szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, ózon, szálló por. Melyek lehetnek még? Sajnos, erre nem tudom a választ. Képzeljék el, amikor festékes fát, műanyagot, rongyot, és más anyagokat égetnek el. Ezek is ott vannak e légkörben, és a szél igen távoli részekre is elviszi ezeket a szennyező anyagokat, amelyek ártalmasak az emberre nézve. Ma már szinte nincs is olyan anyag, amelyről ne derülne ki, hogy rákkeltő.

 

Forrás: KSH

A diagram azokat a betegségtípusokat tartalmazza, mely kapcsolatban lehetnek a légkörrel, és más egyéb vegyi anyaggal rendelkező termékekkel. Ezzel kapcsolatban megjelennek cikkek, nyilatkozatok, hogy ez úgy értendő, hogy bizonyos mennyiség után. Mit jelent ez a bizonyos mennyiség? Azt senki nem tudja. A számok önmagukért beszélnek. Egy kimutatás szerint 43 felsorolt betegségtípusban, összesen hazánkban 15 753 897 ember szenved. Bárhonnan is nézzük, a vegyi anyagok annyira elterjedtek, és annyira ismeretlenek, hogy nem lehet követni romboló hatásukat. Lehet, hogy az éppen előállító valakik ezt tudják, de nem tesznek róla említést az érdekek miatt. Ma már minden elképzelhető. Egy valami nagyon fontos. Az emberek élelmiszereket, italokat, levegőt fogyasztanak. Az viszont nem mindegy, hogy milyen minőségben. Egészséges, vagy kezelt termékeket vásárolnak. Divatja van a biotermékeknek. Jó lenne biztos bio-vá tenni az élelmiszereket, az italokat és a levegőt.        Van még valami, amit meg kell említeni. Ez pedig az aeroszolok. Igen régóta jelen van az életünkben ez a forma. Az aeroszol egyszerű részecskék, vagy folyadékcseppek a levegőben. Az egyes spray-k használatakor jelentkezik hajtógáz formájában. Mérete a 10 nanométertől az 500 nanométerig terjed. Egészségügyi hatása rendkívül kedvezőtlen, mert úgy, mint a szálló por PM2,5-es méretű változata, közvetlen a tüdőbe kerül. Nincs természetes szűrőrendszer a méreténél fogva. Sajnos egyre többet kell ezzel a témával foglalkozni, mert jóval nagyobb veszélyt hordoz, mint gondolnánk. Nem véletlen, hogy a légúti betegségek előtérbe kerültek. Mit befolyásolhat az aeroszol? Mivel mérete rendkívül csekély, így gyakorlatilag az élettani hatásán kívül a légköri átlátszóságot is befolyásolja. Már világszerte több aeroszol-hálózat működik. Ezek a részecskék a mindennapi életünk szerves részei. Láthatatlanok. Keveredve a levegővel, az azokban fellelhető más egyéb részecskékkel, gázokkal elegyedve egy elég meghatározhatatlan keveréket alkotnak. Ezért is rendkívül veszélyes. Talán érdemes sorra venni azokat a behatásokat, melyek minden nap érik az embereket. Az aeroszolok, a mérgező gázok, a szálló por. Igaz, ez csak három fogalom, de azt hiszem, ezek közül egy is sok. Ezeken belül nagyon sok változat előfordul. A veszély a kis méret. Biztos tapasztalták már, hogy főleg ősszel nyirkos, párás, hűvös időben, mikor szitál a köd, az mindenhová behatol. Szinte nem lehet védekezni ellene. A légkörben található részecskék ellen sem lehet nagyon védekezni. Ami nagyon rossz hír, hogy ez nem fog változni. Nem szeretnék kitérni arra, hogy vajon miért nem tesznek ellene igazából, akik megtehetnék? Más nem marad, mint a védekezés. Túl telített már a levegő ezekkel az anyagokkal. Mindegyik mérgező gáz nehezebb a levegőnél. A talaj szintjétől emelkedik felfelé a töménysége. Vajon ez most milyen magasan van? Az emberek „oxigén tere” 0,8-2 méter közötti. Jelenleg milyen összetételű ez a levegő? Erre nincsenek adatok. Ha jól belegondolunk, akkor azt lehet mondani, hogy az eddig kibocsátott ártalmas gázok töményebbé, egyben hígabbá is tették a levegőt. Ugyanis a teltsége nőtt az oda nem illő gázokkal, az oxigénes levegőt pedig kiszorította, ezáltal hígabbá tette. Valahogy nem tudom azt elképzelni, hogy a szennyező anyagok jelenléte növekszik a légkörben, az oxigén szint pedig elvileg marad a kedvező értéken annak ellenére, hogy a nehezebb gázok kiszorítják az oxigént. Az is érdekes, hogy a légúti megbetegedések rohamosan növekednek világszerte. Ez már újkori betegség, és ennek a szennyezett levegőnek köszönhetjük kialakulását. Talán többet kellene foglalkozni és méréseket végezni abba az irányba, hogy mekkora az oxigén jelenléte az adott mérettartomány között, tehát 0,8-2 méter között. Láthatjuk, hogy mi minden szennyező anyag található abban a levegőben, amit belélegzünk. Úgy gondolom, érdemes lenne jobban vigyázni rá.

2021.02.01.

Vegyi szennyezés

A mostani fiatal korosztály talán csak elmesélésből, vagy idősebb társaságban előjött beszélgetésekből tudhatja, hogy hazánk területén milyen sok veszélyes hulladéklerakó van. Talán már szóismétlésnek, vagy inkább szócséplésnek lehet betudni azt, hogy erről beszélünk, illetve említést teszünk ezekről a helyekről. Biztos vagyok benne, hogy bár én is láttam egy-két olyan helyet, ahol komoly természeti károsodást okoz a hulladék, de többen is vannak olyanok, akik még közelebbről részesei voltak a látványnak, ami egyes helyeken kialakult. Sőt! Talán még nem is a látványnak, de magának a szennyezés ártalmainak. Ma már minden szennyezett. A talaj, a levegő, a víz. Ezek azok az elemek, amelyekre az embereknek a legnagyobb szükségük van. Na, ezt károsítja maga az ember. Ugye milyen érdekes? Azt a területet célozza szennyező anyagaival, amelyben maga is él. Persze úgy gondolkodnak, hogy ó, az nagyon messze van tőlem, tőlünk, így nem árthat nekem, nekünk. Ebben téved a legnagyobbat. Ezzel persze csak akkor szembesül, amikor részesül bizonyos káros dolgokban, amiért ő a felelős. De persze felelős az nincs. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Egy darabig szinte semmi nem történik, aztán hirtelen az ág leszakad. Így van ez a természet károsítással is. A környezet egy darabig tudja tartani magát, próbál korrigálni, javítani, jelzéseket küld, hogy baj van, de aztán bekövetkezik a baj. Rengeteg vegyi anyag van forgalomban. Talán ez a legveszélyesebb, hiszen az egyes kölcsönhatásokat egyáltalán nem ismerjük. Az emberi szervezet is egy vegyi gyár, jó értelemben. A rá ható oda nem illő anyagok rombolják azt. A szervezet is jelez, ha valami ártalmas dolog éri. Ekkor beszélünk valamilyen betegségről. A természet is jelez, de az emberek ezt nem veszik figyelembe. Rombolják, károsítják, szennyezik mindaddig, amíg valami nagy baj nem történik. A nagy baj viszont már itt van. Nézzünk körül. Egyre több szó esik az élelmiszerekben található vegyi anyagok rákkeltő hatásairól, ezzel párhuzamosan újszerű betegségek alakulnak ki, szennyezett ivóvíz, romló talajminőség, a légkör szennyező anyagokkal való telítettsége, stb. A Föld egyre inkább kezd elfáradni abba, hogy próbál javítani. Sajnos most már azt látni, hogy ez az igyekezet kevés, mert nem tud megújulni. Túl sok káros anyag van jelen. Ezeket valahogy meg kellene fékezni. Azok, akiknek pénzük van és még hatalmuk is, tehát azok, akik tehetnének ennek a veszélynek az elhárításáért, na, azok nem tesznek semmit. Továbbra is vágják maguk alatt a fát. Pedig az ág már nagyon recseg. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy bekövetkezzen, amit már nem lehet visszafordítani. Én is bizakodó vagyok, de megmondom őszintén egyre kevésbé. Hogy miért? Mert látni, tapasztalni a tehetetlenséget, a döntésképtelenséget, a hozzá nem értést. Ezt azért mondom, mert politikusok hozzák a döntéseket. Éppen azok, akik nem értenek hozzá. A szakértői gárda természetesen azt mondja, amit az adott érdek megkíván. Erre csak egy példa. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutató rájött valamire, és azt publikálni akarta a hivatalos szaklapban. Természetesen az engedélyt megkérte. Talán nem mondok újat, ha azt mondom, hogy persze hogy nem kapta meg. Az indok. „Magát azért fizetjük, hogy a mi érdekeinket képviselje, és ne a saját kutatási eredményeit próbálja érvényesíteni”. Ez a kutató ma már nem dolgozik azon a munkahelyen. Létezhet, hogy ez így működik? Mindenkit el kell szomorítsak: igen. Ilyen helyekről kerülnek ki az egyes „kutatási eredmények”. Kissé érdekes. Addig, amíg ez így van, addig semmi változás nem lesz. A pénz nélküli, a hatalom nélküli egyszerű ember próbál a maga módján tenni valamit. Itt tartunk.

Talán nem kell emlékeztetni senkit, hogy mi történt 1986. április 26-án. Igen, ezen a napon Csernobilban atomerőmű baleset történt, azaz, felrobbant az erőmű. Nem a téves adatokról, nem a téves információkról, és nem a tévesen megjelenő újságcikkekről szeretnék pár szót említeni, hanem az azt követő évekről, de inkább évtizedekről. Úgy a 90-es évek vége felé történt valami, ami eléggé furcsa volt. Elkezdtem hízni, aztán ez átváltott erőteljes fogyásba, ami annyit jelentett, hogy nem tudtam felmenni pihenés nélkül a második emeletre. Kollégáim már rám szóltak, hogy mi van veled, menj el orvoshoz. Muszáj volt szót fogadni, mert már a nevemet sem tudtam leírni, úgy remegett a kezem. Nem akarom a szót szaporítani, megállapították, hogy pajzsmirigy rendellenességem van. Elkezdődtek a kezelések, de semmi változás nem segített. Besugárzott kapszulát is kaptam több alkalommal. Arról kiderült, hogy akkora adagot nem kaphatok, ami rendbe hozna, mert nem lehet, az előírás nem teszi lehetővé. Ezt követően más nem maradt, mint a műtét. Jól sikerült, immár lassan 20 éve volt. Gyógyszert azért kell szednem. Ami meglepett, hogy két orvos is egyértelműen kijelentette, hogy az én állapotom Csernobil eredménye. A történethez mellékesnek tűnő dolgok is hozzájárultak. A 2000-es évek elején megjelent egy cikk, ami arról szólt, hogy milyen következményei lehetnek a csernobili atomkatasztrófának hosszú távon. Ezt egy neves orvos írta, aki ezzel foglalkozott több évtizede. Mondanom sem kell, ez az írás soha nem látott napvilágot. Ennek nyoma a mai napig nincs sehol. Ebben az állt, hogy a katasztrófát követően kimutatható a jelentős egészségkárosodás az embereknél. Sőt! Az is le volt írva, hogy a katasztrófát követően 10-15 év múlva elkezdődik egy folyamat, ami kb. 25-30 évig fog tartani, ami annyit jelent, hogy folyamatosan betegednek meg emberek ettől a hatástól. Főleg a rákos megbetegedések gyakorisága fog megnőni. Csak egy meglátás. Vajon az a sok gyerek, akik már egészen kicsi korukban leukémiában szenvednek, vagy azok a gyerekek, akiknél eddig nem tapasztalt rendellenesség alakult ki, vagy, és lehetne sorolni a furcsaságokat. Csak „hangosan” gondolkodom. Ha nálam így kialakult, amit meg is erősítettek, akkor másnál ugyanúgy kialakulhat. Ha viszont nem, akkor mi okozza ezeket a betegségeket? Ez a katasztrófa is egy nagyon komoly vegyi hatás. Talán a legnagyobb. Egy láthatatlan vegyi hatásokat kiváltó, megfoghatatlan valami. Csak egy kérdés. Mitől van az, hogy jelentősen gyakoribbá váltak bizonyos betegség típusok az elmúlt években, évtizedekben? Csak gondoljunk bele. Az 1986 után születettek, majd minden ez után születettek, és így tovább. Ők mind érintettek valamilyen formában. Ugye milyen érdekes? Ami még érdekesebb. Hazánkban nem észleltek változást a gyermekkori leukémiás, limfómás, pajzsmirigy daganatos, fejlődési rendellenességekkel született csecsemők számának alakulásában. Sőt! A csernobili sugárterhelés nem járult hozzá a daganatos megbetegedések növekedéséhez. Kérdezem: akkor mi okozza ezeket a rendellenességeket? 2002 óta rohamosan emelkedik a pajzsmirigy megbetegedésben szenvedők száma. Ez világszerte 300 millió embert jelent.

                                                        Hazánkban ez így alakult.

Forrás: KSH

A gyorsan emelkedő másik állapot például az allergia is. A pollen nem más, mint a virágpor. Az allergiát nem a méhek által gyűjtött nagyméretű virágpor okozza, hanem a virágos növények finom virágpor szemcséi. Megint több évtizedre vissza kell menni. Mikor általános iskolába jártam, ezt a szót, illetve állapotot sem ismertük, hogy allergia. Azok a fák, fűfélék és egyéb virágos növények, amelyek felelősek az allergia kialakulásáért, korábban is voltak. Nemcsak évtizedekkel, de évszázadokra visszamenőleg is jelen voltak. Hogy lehet az, hogy akkor nem okoztak ilyen tüneteket, most pedig közel a lakosság 30%-át érinti? Számtalan cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban. Fel van tüntetve az egyes tüneteket okozó növények virágzási ideje, mit kell tenni, mit érdemes tenni, milyen gyógyszert kell szedni, stb. Az is le van írva, hogy gyógyítani nem lehet, csak kezelni. De térjünk vissza arra a gondolatra, hogy vajon most miért van ilyen sok allergiás? Véleményem szerint nem a virágporral van a gond, hiszen régen is jelen voltak ezek a növények, hanem amit a virágpor szállít magával. Régen nem volt annyi vegyi anyag, mind most. Nem lehetséges, hogy a virágpor csak a szállító szerepet tölti be a rendszerben? Az igazi irritáló tényezők a virágpor által szállított különböző vegyi anyagok. Az egyes vegyi anyagok összetételét nem tudom, de könnyen elképzelhető, hogy ugyanúgy por, vagy permet formájában jelen van a levegőben. A virágpor sokkal nagyobb távolságokra eljut, mint az említett anyagok. Ezért a pollen a szállító szerepét látja el. Lehetne kérdezni, a vegyi anyagokat ugyanúgy szállítja szél? Valóban szállítja, csak nem olyan hatékonyan. Az is elképzelhető, hogyha nem lenne virágpor, akkor is lennének allergiások. A kettő manapság már nagyon egybekapcsolódott. Lehet, hogy érdemes lenne megnézni, vajon az egyes pollen szemecskén milyen más egyéb anyag is található? Lehet, hogy érdekes látvány lenne. Az is elképzelhető, hogy erre már más is gondolt, aki meg tudja tenni ennek a vizsgálatát, de olyan eredményt kapott, ami tönkretenné az eddig felállított elméletet, miszerint a pollen okozza az allergiát, és nem az általa szállított vegyi anyagok.

Hazánkban még elég sok helyen fellelhető az iparilag szennyezett terület. De azt hiszem érdemes kilépni a nagyvilágba. Melyek lehetnek azok a szennyező anyagok, melyek komolyan veszélyeztetik a környezetünket? Másképpen teszem fel a kérdést. Melyek azok az iparágak, amelyek komolyan veszélyeztetik a környezetünket? Biztos sokat tudnánk mondani. Én négyet emelnék ki. Vegyipar, feldolgozó ipar, bányászat, hulladék gazdálkodás. Mindegyikre nagy szükség van, de nem úgy működnek, ahogy kellene. Vajon mi a hiba? A baj ott van, hogy ezek az iparágak irdatlan mennyiségű vizet és energiát használnak el. Pont azokat a részeket szennyezik, melyek az egészséges élethez nélkülözhetetlenek, a vizeket, a szárazföldet és a légkört. Nem tudok egyet sem kiemelni a négy közül, amelyik jobban szennyezi a környezetünket, mint a másik. Talán a vegyipar, ami egy kicsit előrébb van a többinél. Tudjuk, hogy vegyi anyagokkal milyen változásokat tudunk okozni. Még élettani elváltozásokat is. A vegyipar állandó fejlesztésen megy keresztül. Újabb és újabb eljárásokat dolgoznak ki. Sajnos sok esetben igen káros melléktermékek keletkeznek, melyek kikerülnek a gyárakból, kutató műhelyekből. Ezeknek az anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatása ismeretlen. Ez a legnagyobb baj mindegyik esetben. Nem tudni a hatást. Elviekben a gyártás során keletkező anyagokat kezelni, megsemmisíteni kellene. Szerte a világban vannak, és találni olyan helyeket, melyek szennyező, szennyezett területként vannak jelen a természetben. Ezek környezetvédelmi terhelése nagyon nagy. Bármelyik területet vesszük, szennyező, sok esetben veszélyes anyagaikkal találkozik az ember. Vajon mennyire vannak hatással az emberi szervezetre ezek a technológiák? Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy nagyon. Az emberek egészsége veszít idejéből. Az élhető időszak ezek révén csökkenni fog. Sajnos egyre inkább számolni kell azzal a ténnyel, hogy felbukkanhatnak, sőt, már jelen vannak olyan, az emberek egészségére ható anyagok, melyek rövidebb, vagy akár hosszabb távon komoly egészségkárosodást okoznak. A vegyi anyagok szervezetre gyakorolt hatása nagyon sok esetben ismeretlen. Vannak olyanok, melyek csak évekkel később mutathatók ki. Az érdekek felülírják az egészséget. Azt hiszem ez a mondat mindent megmagyaráz. Ma hazánkban legalább negyven olyan terület van, amelyek még a mai napig is szennyeznek. 

2021.01.25.

A műanyaghulladék

Kezdjük egy kis történettel. 1838-ban állítottak elő először PVC-t, bizonyos Victor Regnault. 1844-ben lett ismeretes a linóleum. A XX. század második felében vált meghatározóvá a műanyag. 1912-ben Fritz Klatte alapozta meg a PVC gyártásának technikai alapjait, de az ipari termelés 1938-ban indult meg. Felismerték sokoldalú alkalmazását.  A műanyagok gyártása tömegesen 1950-ben indult el, azóta töretlen. Mindennapjaink fontos része. Magával a műanyaggal semmi baj nincs. A baj ott kezdődik, hogy a hatalmas gyártási tömeg mellett igen keveset hasznosítanak újra. Mit jelent ez számokban. A 1950-es évek óta 8300 millió tonnát, azaz 8,3 milliárd tonnát gyártott le az ember. Ebből körülbelül 6 300 millió tonnányi műanyaghulladék halmozódott fel. Jelenleg úgy 2500 millió tonna műanyag van használatban. /2020/

Ami eléggé meglepő, bár ez is egy tág fogalom, hogy ebből a mennyiségből 800 millió került elégetésre, 600 millió lett újrahasznosítva, és 5 000 millió tonna van különböző helyeken. Ezt azért mondom, hogy különböző helyeken, mert nem éppen ott van, ahol lennie kellene. Ezeknek a hulladéknak egy része a föld felett, a másik fele a föld alatt, a többi pedig valahol a természetben, tengerekben, óceánokban.

Hatalmas probléma a műanyaghulladék. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mivel igen sokára bomlik le, nem olyan veszélyes. Hát ez nagy tévedés. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy bizonyos műanyag tárgyak, ha sokáig a napon vannak, szinte elporladnak. Az is látható, hogy például a mezőgazdaságban használt műanyag fólia, amelyik igen erős és vastag, két-három év alatt a Nap sugárzása tönkreteszi. A veszély itt kezdődik. A műanyagok terjedelmüknél, illetve vastagságuknál fogva igen tág határok között képesek lebomlani. Általános időtartama úgy 50-500 év. Sajnos ezt nem lehet úgy elkönyvelni, hogy nyomtalanul eltűnik ennyi idő alatt. Különböző módokon bekerül a táplálékláncba. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Az időjárás viszontagságai széttördelik ezeket az anyagokat, és apró miniatűr formában, mikronnyi méretben bekerül az állatokba, és onnan az emberbe, illetve ma már kimutatható, hogy a csapvízben is jelen van a műanyag. Ma már nincs olyan hely a világon, ahol ez az anyag ne lenne fellelhető. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a valóság eléggé elkeserítő. Sokat túrázok az országban, és még eddig nem találtam olyan útvonalat, ahol ne találkoztam volna műanyag hulladékkal. Az utakon, vasutak mellett, utcákon, tereken mindenhol jelen van ez a szemétfajta. Ha tovább megyünk, ma már bizonyos halfajokban is fellelhető a maradványuk. Innen már csak egy lépés, hogy az emberi szervezetbe kerüljön.  Minden valaha gyártott és kidobott műanyag fellelhető valahol, valamilyen formában. Ugyanis a gyártás kezdete óta még „csak” 70 év telt el, tehát még nem volt ideje a rengeteg ilyen kidobott terméknek megsemmisülnie, illetve eltűnnie. Valahol jelen van. Még valami. Ma minden egyes emberre 1,06 tonna műanyag jut. Nagyon ideje lenne, nagyon komolyan foglalkozni ennek a hulladékfajtának a kérdésével. Egyre többet gyártanak belőle, egyre nehezebb tárolni, egyre nehezebb kezelni. A későbbiekben egészségkárosító hatása is lehet élelmiszerek és italok fogyasztása során. Az sem elhanyagolható, hogy vannak már olyan területek, tengerparti strandok, területek, amiket le kellet zárni a turisták elől, mert évek alatt annyira elszennyezték, hogy az ottani hatóságok kénytelenek voltak meglépni azt, hogy inkább ne jöjjenek oda emberek. Sajnos ilyen az ember. A szépet is tönkreteszi. Nem törődik vele, ő csak ott van egy ideig, és szemetel. Sőt! A világ legmagasabb pontja is tele van szeméttel, köztük rengeteg a műanyag. Az ember felelős mindezért. Az ember tehet arról, hogy ilyen helyzeteket teremtett szerte a világon a hulladék terén. Ma már nem lehet azt mondani, hogy valahol élek, kihasználom teljes mértékben a környezetemet, és aztán tovább állok, keresek egy másik helyet, ahol ugyanazt teszem, mind előtte. Ma már nincs hova menni, hiszen nagyon sokan vagyunk. Azt kell megvédeni, ami van. Földünket, ahol élünk.  

Ui: Szerencsére sok helyen már felismerték ennek a hulladék fajtának a veszélyét, és komoly rendelkezések vannak születőben. Jó lenne ténylegesen komolyan venni ezt a kérdést is.     

2021.01.18.

Szemét, környezet

Talán elég sokat foglalkoznak ezzel a témával mások is, és kicsit unalmas is. Talán nem kellene túlságosan hamar dönteni arról, ó, már megint egy újabb írás. Vajon miért nem? Bizonyára mindenki szeret sétálni, kirándulni, nyaralni. Mennyire kellemetlen, amikor éppen egy olyan helyen vagyunk, ahol láthatóan rendetlenség, kosz, szemét van. Nem egy jó dolog. A helyzet az, hogy ilyen helyeket nem kell keresni. Találkozunk vele minden nap. Utcán, parkokban, játszótereken, közlekedési eszközökön, utakon, stb. Nem szép látvány. Éppen egy utcai séta alkalmával láttam, hogy a papírzsebkendő használata után kissé pontatlanná vált a „csont nélküli kosár”, de az már nem érdekelte az illetőt, látta, hogy nem sikerült az akció, de nem vette fel. Itt kezdődnek a problémák. Sajnos ilyen ember nem egy van, hanem számtalan. Senkit nem szeretnék sem megbántani, sem megsérteni, de a helyzet az, hogy ilyen formában alakul hazánk „szeméthelyzete”. Siralmas. Mindig örülök annak, mikor hallani, látni arról, hogy mennyi szemetet tudtak összeszedni egy-egy akció alkalmával. Csak gondoljuk tovább. Az ilyen terület nem nagy, mégis mennyi összegyűlik. Vajon hogyan? Az előbbi példa enyhe ahhoz képest, amikkel lehet találkozni. Az emberek magatartása ilyen. Nincs meg bennük az a tudat, ami arra ösztönözné, hogy nem szemetelek. A szülői példa átragad a gyerekekre is, és ők is ugyanúgy cselekednek. Mikor lesz valamilyen változás ezen a téren? Sajnos a választ nem tudom. Azt viszont igen, hogy sokkal, jobban oda kellene figyelni a környezetünkre, hiszen saját magunkat mérgezzük. Miért nem figyelnek oda az emberek ezekre a dolgokra? Egy ötletem van. Addig, amíg saját bőrén valaki nem tapasztalja ennek a hátrányát, addig nem is gondol arra, hogy mit tesz a környezetével. Ha majd a szemét körül rágcsálók szaladgálnak, ha az ivóvíz ihatatlanná válik a vízvételi hely közelében illegálisan letett hulladéktól, ha bűz árasztja el a lakókörnyezetét, akkor talán elgondolkodik, hogy tényleg valami nem jó. Vajon meg kell várni ezt? Talán nem. Az viszont szintén elkeserítő, hogy az emberek mennyire felelőtlenek, és mennyire nem érdekli őket a környezet. Ebbe persze nemcsak a saját, szűk környezetét értem, hanem hazánk teljes területét. Egy személyes érdekes példát szeretnék említeni. Egy kis telek mellett az útra, nem tudni ki, és mikor, lerakott egy autóabroncsot, és egy kis reklámszatyrot, tele szeméttel. Egy legközelebbi alkalommal már 8-10 kisebb, nagyobb szemetes zsákot lehetett ugyanott találni. Hát nem érdekes? Nem tudni honnan jön a gondolat, hogy az az utcarész, ahol házak is vannak, szemétgyűjtő. Vajon mit szólna az illető, aki odarakta, hogyha az ő kapuja elé valaki odatenne egy zsák szemetet. Neki volna a legnagyobb hangja, hogy mit képzel az illető, hogy oda szemetel. Az már eszébe sem jut, hogy ő ugyanazt tette, csak esetleg néhány kilométerrel arrébb, de ugyanúgy valakinek a telke elé. Hát igen, a gondolkodás, az odafigyelés, a környezet tudatosság. Ha valaki, vagy valakik valahol szennyeznek, akkor nemcsak másokat, hanem saját magát is szennyezi. A víz által, a szél által visszakerülhet a szemét a feladóhoz. Sajnos ezt ésszel nem tudja felfogni. Az a lényeg, hogy nála ne legyen.

                                                                     Illegális hulladéklerakó

Azt hiszem eléggé elszomorító, hogy vannak olyan felelőtlen emberek, akik erre képesek. Arra nem gondol, hogy közvetett úton saját magát is szennyezi. A minap éppen arra lettem figyelmes, hogy valahol szemét gyűjtési akciót szerveztek, és összegyűjtöttek 13000kg hulladékot. Ez nem kevés! Vajon hogy került oda, ahonnan összeszedték? Az utak mellől. Azt hiszem, túl sokat nem kell gondolkodni, hogy rájöjjünk, hogy került oda ez a szemét. Pontosan nem tudom, de közlekedéseim során számtalan szemétkupaccal találkoztam. Itt minden van, amit el lehet képzelni, sőt még azon túl is. Ki kell jelentenünk, hogy az emberek döntő többsége szemetel. Bárhol is van. Strandon, kiránduláson, utcán, közértben, bárhol. Vajon miért van ez? Miért van szükség arra, hogy akciókat szervezzenek arra, hogy mások szemetét összeszedjék? Ennyire nem érdekli az embereket a környezetük? Kapaszkodjanak meg. Igen, ennyire nem foglalkoznak a környezetükkel az emberek. Akárhány embert megkérdezhetünk azzal kapcsolatban, hogy ő hogy kezeli a hulladékot? Nagyon tudja a választ. Ahogy elő van írva. Még szelektíven is. Igazából nem tudni ennek lélektani mikéntjét, de elmondja, hogy ő nem, és láss csodát, már húsz méter után eldobja az utcán a csokoládé papírt. Az utak, vasutak, még az erdei túraútvonalak, utcák, terek, és gyakorlatilag minden terület nélkülözhetetlen eleme a szemét. Furcsa, deformált gondolkodás ez. Saját magunknak teszünk rosszat. Elásott, erdőbe kivitt, patak medrekbe dobott, és még ki tudja a módját annak, hogy hol lehet hulladékot találni. Sőt! Sok esetben veszélyes anyagokat is. Következetesség itt sincs. Korábban volt erre, ha jól emlékszem környezetvédelmi kommandó. Most hol van? Egyáltalán nem hallani róluk. Sőt!

Született egy olyan javaslat, mely szerint magánszemélyeknél három köbméterben korlátozza az ingatlanukon tartható engedélyköteles anyagmennyiséget”.

Forrás: Magyar Narancs 2013

Ez nagyon szép, de az ellenőrzés hiányzik. Továbbra is hulladék hegyek tornyosulnak nagyon sok helyen. Hihetetlen csúnya látvány. Ezeket a szemeteket nemcsak mi látjuk! De menjünk tovább. A jogkövető magyar állampolgár odaáll az erdő szélére, vagy tőle aránylag messzebb eső területre sötétben, és lerakja a szemetét. Ez a magatartás az emberek magas szintű tisztaságtudatának, igényességének és felelősségtudatának köszönhető, ami nincs.  Ez nemigen fog változni. A legnagyobb hiányosság a következetesség. Az emberek oda tegyék a szemetet, ahová kell, a szállító úgy vigye el, hogy ne hagyjon maga után szemetet, az emberek pedig egyszerűen ne szemeteljenek. Ilyen egyszerű. Vagy mégse? Hogy mennyire nem, íme. Sajnos a mai világban egyértelműsítve van, hogy a lakosság kiszolgáltatott helyzetbe került minden téren. Most néhány érdekesség a hulladék gazdálkodással kapcsolatban. Nagyon szépen ki lett találva az egész rendszer, csak az a baj, hogy nem úgy működik, ahogy kellene. Sőt, nagyon rosszul működik. Ha ezzel kapcsolatban észrevételt tesz valaki, ragaszkodnak ahhoz a verzióhoz, ami az előírás. Csak az előírást egyáltalán nem tartják be. Sajnos nem lehet tenni semmit. Szeretnék a szelektív hulladékgyűjtésről néhány szót említeni. Teszem mindezt azért, mert a tapasztalat az, hogy ma nincs ilyen gyűjtési forma. Ki van szépen találva, de a gyakorlatban nem létezik. Személyes tapasztalat az, hogy még most is a szelektíven összegyűjtött hulladékokat szállításkor összeöntik. Kérdezem én, akkor minek? Ha erre rákérdezünk, azt válaszolják, hogy azt külön szállítják, ami az előírás, de sajnos nem így van.           Oda értünk, hogy nem lehet tenni semmit. Kár, hogy hozzá nem értő emberek ülnek ezekben a székekben, mert azt sem tudják, mi a szelektív hulladékgyűjtés. Nézzük. „A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerinti elkülönített gyűjtését jelenti”. Ma hazánkban egy fő 379kg szemetet termel egy év alatt. Sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar ember még igen messze van attól, hogy ezt a szemléletet kövesse. Aki viszont követi és betartja az előírásokat, csalódik, mert teljesen fölöslegesen gyűjti szelektíven a hulladékot. Ismerünk kék, azaz papír, sárga, azaz műanyag, zöld, azaz színes üvegek, fehér, azaz fehér üvegek, és végül szürke, azaz fém hulladékgyűjtő konténereket. A fehér és szürke színű konténer általában hiányzik mindenhonnan.  Nagyon szépen le van írva még fajtánként is, hogy mit hova. Nagy jelentősége lenne ennek. Ugyanis ezek, az újrahasznosítható hulladékok családjába tartoznak. Milyen arányok uralkodnak Európában ezen a téren?

           Van hova fejlődni. Jó lenne el is kezdeni. A szemét világszerte nagyon komoly gondot jelent. Csak egyet említek. Hihetetlen fertőzés veszélyt hordoz, nem beszélve a környezeti károkról. Nagyon szép cikkeket lehet megtalálni különböző helyeken, de azt hiszem ezek egyáltalán nem általánosak.  Ezek még csak a háztartásokban keletkező hulladékok. A veszélyes hulladékok egy külön kategória. Egyre több információ kerül elő a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban. Személyes tapasztalat, hogy csak a neve van a dolognak. Hogy miért? Mert egyáltalán nem úgy szelektálják a hulladékot, ahogy kell. Mi lakók külön tesszük az egyes anyagokat a különböző konténerekbe. Itt már álljunk is meg. Nagyon szépen le van írva, hogy milyen színű gyűjtőedénybe, milyen hulladékot kell tenni. Hulladék gazdálkodás címszó alatt ezt lehet találni némi keresés után.

MIBE, HOGYAN?
•    A KÉK fedelű kukába vagy gyűjtőbe kerül a PAPÍR ALAPÚ HULLADÉK. Amennyiben valami nem fér bele a kék kukába, vagy esetleg nincsen, akkor gyűjthetjük a papírhulladékot egy üres kartondobozban is, illetve a nagyobb méretűeket kitehetjük a kuka mellé lapra hajtogatva és zsineggel átkötve.
•    A SÁRGA fedelű gyűjtőedényben gyűjthetjük a MŰANYAG ALAPÚ HULLADÉKOT, vagy erre a célra a műanyag szemeteszsák is megfelelő lehet.  (A műanyagok fajtáiról 
itt olvashatsz bővebben.)
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett ZÖLD színű gyűjtőbe kerülnek a SZÍNES ÜVEGEK, természetesen a fedél vagy a kupak nélkül.
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett FEHÉR színű gyűjtőbe dobálhatjuk be a  a fedél vagy a kupak nélkül FEHÉR ÜVEGeket.
•    A FÉM HULLADÉK gyűjtése lehetséges a szelektív gyűjtőszigetek SZÜRKE konténereiben illetve házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésnél a SÁRGA fedelű kukába a műanyag alapú hulladékokkal együtt.

Forrás: Természetesen jobb! Szelektív hulladékgyűjtés szabályai

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok helyről hiányzik két gyűjtőedény. A fehér az üvegeknek és a szürke gyűjtőedények. Igaz, az is szerepel, hogy lehet a fémet a sárga, azaz a műanyag alapú hulladékkel együtt gyűjteni. Nem is ez a baj. A probléma ott kezdődik, amikor a szelektíven gyűjtött hulladékot egy helyre, egy légterű autóba ürítik. Magyarul, összekeveredik a három szelektíven gyűjtött hulladék. Kérdezem: akkor ennek mi értelme? A lakók külön gyűjtik, a szolgáltató egyben szállítja. Erre rá is kérdeztem. Azt mondták, írjam föl a kocsi rendszámát, és hogy ez hol történt. Innentől kezdve kissé vicces az egész. Ugyanis ezzel nem történik semmi, ezt biztosan tudom mondani. Tapasztalat. Elég szomorú, hogy egy hulladékgazdálkodással foglalkozó cég nem tudja, hogy az általa üzemeltetett szelektív hulladékgyűjtő autó milyen formában szállít. Az teljesen ki van zárva, hogy egyik helyen helyesen gyűjt, a másik helyen nem. A grafikonon leolvasható, hogy milyen hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik évente.

Forrás: KSH

Nagyon nagy mennyiségű szemét keletkezik a világon. Több mint kétmilliárd tonna kommunális szemét termelődik évente a világon. Ehhez még hozzájön az egyéb hulladék, olyan, mint az elektronikai, vagy maga a szennyvíz. Itt meg kell állni egy kicsit. Szerencsére a szennyvíz ma már nagy százalékban kezelt termék. Sajnos nagyon sok olyan hely van még a világon, ahol szűrés nélkül kerül a szennyvíz az egyes patakokba, folyókba. Ma már kimutathatóak az egyes vegyi anyagok a folyókban, tavakban, sőt már néhány helyen a talajvízben is. Hihetetlen károkat lehet okozni ezekkel az anyagokkal, mert a legkülönfélébb vegyi termékek kerülnek sok esetben a föld alá. Magyarul elássák.  Ezek a hordók, dobozok idővel korrodálnak olyannyira, hogy kiszabadul belőlük a káros anyag, szennyezve a környezetet, főleg a felszín alatti vizeket. A szilárd hulladékok is nagy gondot jelentenek világszerte. Nem sok országban tudják ezt rendesen kezelni. A szennyvíz is, és a kommunális hulladék is, nemcsak mint szemét van jelen, hanem fertőző forrás. Nagyon gyorsan elterjednek az élősködők és egyéb más kártevők, nem beszélve a bomló termékekben keletkező baktériumokról. Az egyes hulladéklerakók fertőző gócok. Ha már fertőzésről beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy igen régóta kedvelt sportja nagyon sok embernek a hegymászás. Sok esetben napokat, heteket, sőt hónapokat is eltöltenek egy ilyen helyen. Az anyagcsere termékek kezelése egyáltalán nincs megoldva. Ez olyan helyen igen veszélyes, ahol gleccserek, hó-, és jeges vidékek vannak. Ugyanis ezek a helyek kezdenek kiolvadni, és az olvadék vízzel belekerülnek a víz természetes körforgásába. Több száz, vagy inkább több ezer ember salakanyaga hever ezeken a helyeken. Azt hiszem, tovább nem kell ecsetelnem ezt a folyamatot. Sajnos még ma is több fejlettnek mondott országban sem megoldott a hulladék normális tárolása. Ugyanis az egyes hulladék konténerek olyan állapotban vannak, amik fertőzési gócnak számítanak. Tisztántartásuk némi kívánnivalót hagy maga után. Több helyen már megjelentek az állatok, de nem ritka a kisebb rágcsálók jelenléte. Ezek, mint tudjuk, elég aktívan részt vesznek a fertőzések terjesztésében. Itt is, mint nagyon sok más helyen az igényesség hiányzik.      

 Jó lenne, ha sokkal többet, és sokkal behatóbban foglalkoznának a hulladék gazdálkodással foglalkozó cégek a szemét kezelésével, és annak tárolásával. Azért valami még ide kívánkozik a teljesség igényével. Maguk a lakók is jobban odafigyelhetnének a saját szemetükre. Ne a felelőtlen viselkedésükkel, - itt az illegális szemétlerakókra, illetve a konténerek mellé tett szemétre gondolok-, hívják fel magukra a figyelmet, és erősítsék az igénytelen emberek táborát, hanem figyeljenek oda jobban szűk környezetükre is. Higgyék el, megéri. 

Ui: itt azért még egy gondolat. A háztartási szemetet mibe gyűjtjük? Műanyag zacskókba. Aztán hova kerül? A kommunális hulladék tárolóba. Egy kicsit érdekes a dolog. Vagy csak nekem?

2021.01.11.

Hulladék kezelés 

A világon egyre több hulladék keletkezik. Nem véletlen, hiszen a lakosság növekedésével ez is nő. Most nem a hulladék kezelés azon fajtájáról szeretnék írni, amit a hulladék gazdálkodók végeznek, hanem a lakossági hozzáállás ehhez a kérdéshez. Van mit emlegetni ezen a téren is. Ma hazánkban a hulladékkezelés és hulladékgazdálkodás igen érdekes módon történik. Előtte menjünk vissza az időben egy kicsit. Úgy 50 évvel ezelőtt még faluhelyen minden háznál volt egy szemétdomb. Ezt szó szerint kell érteni. Volt egy kijelölt terület, ahová a maradék ételt, ami nem sok volt, a konyhai hulladékot, gazféleségeket, egyszóval szerves hulladékokat, ami keletkezett, egyszerűen szemétdombra tették. Ez gyűlt elég szépen, és évek alatt azért felgyülemlett egy kevés. Ennek is megvolt a helye. Ugyanis a szemét komposztálódott. A tetejét leszedték, és az alatta összegyűlt réteget kiszórták a kerti talajra, majd beásták a földbe. Ezzel gyakorlatilag elvégeztek egy trágyázási folyamatot. Ma már ez a folyamat ugyan létezik, de más formában. Komposztáló edényekben történik mindez. Ez nagyon helyes, hiszen ugyanúgy fel lehet használni a kertben, magyarul vissza lehet fordítani, újra fel lehet használni az elhasználódott szerves anyagot. Ma már a falvakban is gyűjtőedényekben tárolják, majd viszik el a szemetet. Sokféle hulladékfajta van. Ipari, kommunális, építési, veszélyes, sőt, a szennyvizet is ide lehetne sorolni, de ettől tekintsünk el. Vannak szelektíven gyűjthető hulladékfajták. Papír, italos karton, műanyag, üveg, fém, zöld, gumi, elektronikai, gépjármű, veszélyes, textil, élelmiszer, fahulladék. Ezek közül a legjobban ismert és alkalmazott a lakosság felé a papír, műanyag és üveg. A gond a szeméttelepen, illetve a tárolóknál kezdődik. Van ennél egy kicsit korábbi állapot is. Ez pedig maga az ember, aki a szemetet termeli. A legfőbb gond az, hogy hazánkban az emberek ehhez a témához való viszonya nagyon gyerekcipőben jár. Egyszerűen nem foglalkoznak a helyes és megfelelő, a saját maguk által termelt, különböző típusú hulladékok szakszerű kezelésével. Pedig higgyék el, nem sok minden kell hozzá. Egy kis odafigyelés. Itt kezdődnek a gondok. Sokkal több tájékoztatást kellene az emberek felé irányítani ahhoz, hogy ne olyan áldatlan állapotok alakuljanak ki, amilyenek jelenleg vannak. Mi történik a szeméttel, ami keletkezik. A háztartásokban keletkező hulladékot a forgalomban kapható műanyag zacskókban gyűjtjük össze, majd bedobjuk az erre rendszeresített tárolóba. Nem tudom, figyelték-e. Műanyag zacskókban gyűjtjük a szemetet, majd bedobjuk a kommunális szemetes konténerbe. Sajnos nem egy szeméttelep közelében ezek a műanyag tároló zacskók szépen fent vannak a közeli fákon, díszítve azokat. Nem szép látvány. Vajon miért nem lehet ez ügyben is előrelépni. Kiöntve a háztartási hulladékot a műanyag zacskóból, azt a megfelelő gyűjtőedénybe tenni. Nagy zavar van ezen a téren is. Ez csak egyfajta szemét kezdeti problémája. Aztán mi történik. Jönnek a szemétszállítók, és kiürítik a konténert. De hogy. Ami éppen mellé hullik, az ott is marad. Én egy társasházban lakom, de rendszeresen megyek takarítani a szemétürítés után, mert a szállítók nem szedik össze, pedig az ő dolguk lenne. Aztán valahogy arra is oda kellene figyelni, hogy ezek a konténerek hogy néznek ki. Még hideg időben talán elviselhető, de nyáron olyan bűz terjeng a tároló körül, hogy az szinte elviselhetetlen. Vajon nem kellene időnként tisztítani ezeket? Vagy ha esetleg valami hibája van, kijavítani? Mi magunk javítjuk ezeket a konténereket, mert az ürítés során vannak helyek, amik sérülnek, és például nem lehet kinyitni, vagy történetesen lecsukni. Aztán még mindig a szállításnál maradva. Meg van szabva, hogy mikor szállítanak. Valószínűsíthetem, hogy a szolgáltató is tájékozódik annyira, hogy belássa, több szemét képződik, mint korábban. Úgy vélem, ahhoz kellene igazítani a szállítást, amilyen igény felmerül.

Azt hiszem ez a látvány nem egyedi. A társasházaknál bizonyos vagyok benne, hogy megszokott látvány, amit a képen látnak. Nem a szolgáltató vezetői látják ezt, hanem a lakók. Ahogy említettem, a szállítás sűrűségét az igényekhez kellene igazítani. A gazdálkodóhoz intézett kérdésre, miszerint lehetne-e ezen változtatni, nem kaptunk választ, illetve nem érünk el telefonon senkit sem, aki ebben a kérdésben döntést tudna hozni. Azt már meg sem említem, hogy a tört, eldeformálódott konténereket lehet, hogy ki kellene cserélni. Hogy miért? Mert lassan a kóbor állatok, sőt, megjelennek a rossz idő beköszöntével a patkányok is ezeken a helyeken, és belemásznak a tárolókba,  kirángatják a zacskókat, majd kint a talajon széttépik, és ami ehető megeszik, a többi pedig ott marad. A szél pedig szépen elhordja a maradékot. Lehet, hogy egy kicsit fertőzés veszélyes ez a helyzet? Úgy gondolom, igen. A kérésre hallgatás a válasz, illetve majd ők tudják, mit kellene tenni. Vajon tényleg tudják?  Ha tudnák, akkor nem lennének ezek az állapotok. Egyszerűen nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mert az munkával, odafigyeléssel jár. A másik nagy terület, a szelektív hulladékgyűjtés. Ennek is vannak szabályai.

MIBE, HOGYAN?
•    A KÉK fedelű kukába vagy gyűjtőbe kerül a PAPÍR ALAPÚ HULLADÉK. Amennyiben valami nem fér bele a kék kukába, vagy esetleg nincsen, akkor gyűjthetjük a papírhulladékot egy üres kartondobozban is, illetve a nagyobb méretűeket kitehetjük a kuka mellé lapra hajtogatva és zsineggel átkötve.
•    A SÁRGA fedelű gyűjtőedényben gyűjthetjük a MŰANYAG ALAPÚ HULLADÉKOT, vagy erre a célra a műanyag szemeteszsák is megfelelő lehet.  (A műanyagok fajtáiról 
itt olvashatsz bővebben.)
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett ZÖLD színű gyűjtőbe kerülnek a SZÍNES ÜVEGEK, természetesen a fedél vagy a kupak nélkül.
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett FEHÉR színű gyűjtőbe dobálhatjuk be a  a fedél vagy a kupak nélkül FEHÉR ÜVEGeket.
•    A FÉM HULLADÉK gyűjtése lehetséges a szelektív gyűjtőszigetek SZÜRKE konténereiben illetve házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésnél a SÁRGA fedelű kukába a műanyag alapú hulladékokkal együtt.

Forrás: Természetesen jobb! Szelektív hulladékgyűjtés szabályai

 

Sajnos azt kell mondanom, hogy itt is nagyon nagy hibák vannak. Maga a gondolat nagyon jó, csak a kivitelezéssel baj van. Előtte azonban valamit szeretnék mondani. Hazánkban a szelektív hulladékgyűjtés csak papíron létezik, a gyakorlatban, az emberek fejében egyáltalán nem. Persze itt is vannak kivételek. A legnagyobb gond a szelektíven gyűjtött termékek elszállítása. Ugyanis az történik, hogy az üveg, műanyag, papír egy szállítójármű gyűjtőjébe kerül. Magyarul, ami szétválasztva van, azt egybe öntik. Itt rögtön megkérdőjeleződik a gyűjtés lényege. Ami érdekes, hogy a szolgáltató felé benyújtott és kérdezett eseményre teljesen meglepő választ kaptam. Írjam fel a szállítóautó rendszámát, és azt a helyet, ahonnan elvitték a szelektíven gyűjtött hulladékot. Csak egy szerény kérdés. A szolgáltató alkalmazottja ennyire nem tudja, hogy miképpen szállítanak, és hol? Azt hiszem, innentől kezdve elég érdekes a hulladékgazdálkodás teljes felépítése és gondolkodása. Azt is nagyon jól tudom, a lakosságnak is jobban oda kellene figyelni a gyűjtésre. Ha nem fér bele, ne dobja mellé, hanem tárolja addig otthon. Ja, igen, hogy baj van a gondolkodással? Sajnos. Sűrűbben el kellene szállítani, mert megnőtt az igény. Aztán egy igen szomorú, és felettébb környezetkárosító dolog ütötte fel a fejét. Hangsúlyozom, nem most kezdődött. Ez az illegális szemétszigetek kialakítása. Van egy kis telkünk a várostól nem messze. Egyik alkalommal, arra lettem figyelmes, hogy le van téve egy műanyag zacskó a telekkel szemben, szeméttel tele. Kipakoltunk, elrendezkedtünk, és éppen mentem a telek előtti füvet lenyírni, azt hittem rosszul látok. Már négy zacskó, sőt egy abroncs is oda lett téve, ahol korábban egy zacskó volt. Ilyen az ember. Gyorsan bevittem, mert még csak szaporodott volna a szemét. Miért ilyen az ember? Nem látja, hogy az nem tároló? Ezek szerint nem. Bizonyára közlekednek különböző módokon. Mit látni? Szinte mindenhol szemét. A gondos apa összegyűjti a felhalmozódott szemetet az otthona körül, aztán beleteszi az utánfutóba, majd szól a kisfiának, hogy elvisszük a szemetet. Vajon hová? Hát persze. A közeli erdőbe. Ott ledobálja a szemetét, majd mind, aki jól végezte dolgát hazamennek. Mit lát a gyerek. Az ostoba szülő ostoba, felelőtlen viselkedését. 

  

 

Látják ezt? Így néz ki a természet, a környezet az ilyen gondolkodású emberek miatt. Ebből rengeteg van hazánkban. Milyen ember, aki ezt teszi a környezetével? Egy felelőtlen, ostoba, tudatlan, buta ember. Az is lehetséges, hogy ő ossza az észt máshol vezető beosztásban. Az embernek vannak kötelességei. A környezetvédelem is beletartozik a kötelességek közé. Azt hiszem, nagyon alapos szemlélet váltásra van szükség ahhoz, hogy környezetünk szebb és tisztább legyen. Csak még egy adalék. Ez világjelenség a felelőtlen emberek részéről. Vannak természeti szépségek, sok esetben csodák. Amint az ember beteszi a lábát ezekre a helyekre, tönkre van téve. Egyszerűen nem vigyáz rá. Ezeket a helyeket elzárják az emberek elől, mert képesek teljesen tönkretenni.

 

        Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Hát nem szörnyű. Ez is az ember műve. Sajnos az ilyen, és hasonló látványból egyre több van. Nagy igazság, hogy az ember a felelős, ami a bolygónkon történik, mert ki más. De vajon, kit hogyan érdekel ez? Ja, és éppen az van felháborodva, hogy nem mehet megnézni egy csodálatos vidéket, mert le van zárva az emberek által eldobált szemét miatt, aki kiviszi a szemetjét az erdőbe.

2021.01.02.

Károsanyag kibocsátás

Azt hiszem ez a téma örök. Erről mindig, mindenhol, mindenkivel kell beszélni, több okból is. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy egyre többen legyünk azok, akik tesznek annak érdekében, hogy tisztább legyen a levegő. Sajnos van mit tenni. Ma már csak a hegyvidékes helyeken lehet friss levegőt lélegezni. A helyzet az, hogy már igen komoly egészségkárosító hatása is van. Ma már előkelő helyen szerepel a légúti megbetegedések száma világszerte. Egyre több összetevője van ezeknek az anyagoknak, és nem mindegyiket mérik. Van egy egészségügyi határérték skála. Ez ad némi támpontot arra nézve, hogy hol, mennyi a káros anyag szintje. Ezt ma már az egész Földön figyelemmel kísérik.

Az egészségügyi határértékek itt vannak feltüntetve. A végén van egy szén-dioxid érték, ami elég magas, és ez az egyik anyag, amely a Föld légkörének melegedését okozza. Egy valamit fontos leszögezni. A kulcs a hőmérséklet emelkedése, azaz, a globális felmelegedés. Ez kihat mindenre. Ami számomra eléggé furcsa, hogy a szén-dioxid mértékét nem mérik, még annak ellenére sem, hogy ebből a vegyületből van legtöbb a légkörben. Ennek a gáznak tulajdonítják a globális felmelegedést. Arról is szólnak a hírek, hogy a természet feldolgozza a kibocsátott szén-dioxidot. De mennyit? Mára már olyan töménységű a szén-dioxid, hogy már nem tud olyan ütemben, és olyan mennyiségben elnyelődni, tehát jelen van a levegőben, amit belélegzünk. A szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért nyugalmi helyzetben az alsó légrétegekben helyezkedik el. A légkör állandó mozgása miatt mindenhol jelen van ez a gáz. Hogy mennyire veszélyes? Bizonyára mindenki volt már olyan helyen, ahol sokan gyűltek össze egy teremben. Egy idő után észre lehetett venni, hogy „nehézzé” vált a levegő, „rossz” lett a levegő. Ez annak a következménye, hogy az emberek által kilélegzett szén-dioxid eldúsult, és kevesebb lett az oxigén. Ez a helyzet rövid időn belül komoly légzési és egészségügyi problémát okoz.

  

Ha összeadjuk a 2019-es év károsanyag kibocsátásának mennyiségét, akkor 61 499 000 tonna került ezekből a légkörbe, azaz, közel 61,5 millió tonna. Ez nagyon sok, és ez csak hazánkra vonatkozik. Megközelítő fogalmunk lehet arról, hogy ez globálisan mennyit jelent. Az alábbi diagram megmutatja. Valamit itt figyelembe kell venni. Az elnyelt szén-dioxid mennyiségét. A tengerek, az óceánok, zöld felületek mind besegítenek abba, hogy minél kevesebb szennyező anyag legyen a levegőben. Ennek ellenére már nagyon sok van, ugyanis elérkezett egy olyan küszöb, ami fölött már jóval lassabban, és jóval kevesebb mennyiségben nyeli el ezt a gázt, mert a telítettsége kezdi elérni a határát, amikor már nem tud többet felvenni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor cukrot vagy sót teszünk egy kevés vízbe, és összekeverjük. Aztán még teszünk hozzá, és a végén már nem tudunk többet benne feloldani, mert telítődik. Amikor ez elérkezik, akkor a plusz mennyiség kicsapódik. Szerencsére a szén-dioxidnál ez nem fordul elő, mert egyszerűen nem tudja elnyelni. Nincs olyan tényező, nevezetesen túlnyomás, ami még préselne bele a gázt. Viszont jelentkezik egy másik káros dolog. Ez pedig a savasodás. Ugyanis a szén-dioxid-víz elegy szénsavat hoz létre. Bár ezt a formát isszuk, viszont a tengerek, és óceánok egyensúlyában zavart okoz. A légkörbe kerülő gázok közül a kén-dioxid a veszélyesebb, mert vízzel találkozva kénessav keletkezik. Ez sokkal agresszívebb, mint a szénsav.  

A károsanyag kibocsátás másik nagy veszélye a szálló por. A világszerte jelentős járműpark, az üzemek, gyárak, erőművek és háztartások jelentős mennyiségű szálló port juttatnak a légkörbe. Ennek is van már egészségügyi határértéke. Két formája van, a PM10, illetve PM2,5. A kettő közül a PM2,5 a veszélyesebb, mert teljes egészében bekerül a tüdőbe, és onnan nem ürül ki. Ahogy látható a nagyobb értékű szálló por az orrnál tovább nem jut, mert az orr meggátolja a részecskék továbbjutását. A kisebb értékű részecskék viszont már olyan helyekre is eljutnak, ahol komoly egészségkárosodást okoznak. Sajnos ennek mérése még nem mindenhol megoldott. A szálló pornak éppen akkora a veszélye, mint a szén-dioxidnak, hiszen ezek részecskéi is nagy mennyiségben vannak jelen a légkörben. 

Sajnálatos módon még 55 százalékban jelen van a fa vagy szén a háztartásokban. Ebből van egy még veszélyesebb tartomány, ez az egyéb kategória, ami 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy itt mindennel fűtenek, ami ég. A melléktermék pedig rendkívül mérgező. Azt is el kell mondani, hogy ez eléggé összetett probléma, hiszen ezek a családok nem olyan körülmények között élnek, hogy erre odafigyeljenek. Sem anyagi, sem szellemi vonalon nem törődnek azzal, hogy ők milyen káros tevékenységet folytatnak.

A felsoroltak együttes hatása azt eredményezi, hogy jelentősen megnőtt a légúti megbetegedések száma hazánkban. A feltüntetett értékek jelentősek, és vélhetően nem fognak csökkenni, sőt. Jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy milyen minőségű levegőrétegben élünk.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Debrecen

(Kovács Gyula, 2019.06.24 14:00)

Már a nyár közepén járunk, mégis nagyon sok sápadt, fehér embert lehet látni. Nekik különösen ajánlanám ezt a cikket. Ha tudnák, mennyire fontos a napfény, igyekeznének több időt tölteni a szabadban, nem félnének a naptól.