Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem

2021.03.01.

Vegyi hatás, allergia, és más egyéb anyag

A pollen nem más, mint a virágpor. Az allergiát nem a méhek által gyűjtött nagyméretű virágpor okozza, hanem a virágos növények finom virágpor szemcséi. Megint több évtizedre vissza kell menni. Mikor általános iskolába jártam, ezt a szót, illetve állapotot sem ismertük, hogy allergia. Azok a fák, fűfélék és egyéb virágos növények, amelyek felelősek az allergia kialakulásáért, korábban is voltak. Nemcsak évtizedekkel, de évszázadokra visszamenőleg is jelen voltak. Hogy lehet az, hogy akkor nem okoztak ilyen tüneteket, most pedig közel a lakosság 30%-át érinti? Számtalan cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban. Fel van tüntetve az egyes tüneteket okozó növények virágzási ideje, mit kell tenni, mit érdemes tenni, milyen gyógyszert kell szedni, stb. Az is le van írva, hogy gyógyítani nem lehet, csak kezelni. De térjünk vissza arra a gondolatra, hogy vajon most miért van ilyen sok allergiás? Véleményem szerint nem a virágporral van a gond, hiszen régen is jelen voltak ezek a növények, hanem amit a virágpor szállít magával. Régen nem volt annyi vegyi anyag, mind most. Nem lehetséges, hogy a virágpor csak a szállító szerepet tölti be a rendszerben? Az igazi irritáló tényezők a virágpor által szállított különböző vegyi anyagok. Az egyes vegyi anyagok összetételét nem tudom, de könnyen elképzelhető, hogy ugyanúgy por, vagy permet formájában jelen van a levegőben. A virágpor sokkal nagyobb távolságokra eljut, mint az említett anyagok. Ezért a pollen a szállító szerepét látja el. Lehetne kérdezni, a vegyi anyagokat ugyanúgy szállítja szél.

Valóban szállítja, csak nem olyan hatékonyan. Az is elképzelhető, hogyha nem lenne virágpor, akkor is lennének allergiások. A kettő manapság már nagyon egybekapcsolódott. Lehet, hogy érdemes lenne megnézni, vajon az egyes pollen szemecskén milyen más egyéb anyag is található? Lehet, hogy érdekes látvány lenne. Az is elképzelhető, hogy erre már más is gondolt, aki meg tudja tenni ennek a vizsgálatát, de olyan eredményt kapott, ami tönkretenné az eddig felállított elméletet, miszerint a pollen okozza az allergiát, és nem az általa szállított vegyi anyagok. Talán nem meglepő, ha kijelentem azt, hogy az allergiát okozó anyagok felelősek az újkori betegségekért. Legalább is közük van hozzá.  „Meg vagyok győződve, hogy bizonyos újfajta betegségek forrása, az évtizedek óta ellenőrizetlenül használt vegyi terhelés eredménye”. Nézzük, miről van szó. Újkori betegségként mondhatjuk az allergiát, a glutén érzékenységet, a laktóz érzékenységet és a rák bizonyos fajtáit.  Vegyi értelemben ide vehetjük a drogosokat is.  

 

A diagramban feltüntetett adatok döbbenetesek. Azt hozzá kell tenni, hogy némely betegségek régebben is voltak, de ma jóval magasabb a számuk, jóval több ember szenved az adott betegség típusban. Megint vissza kell nyúlni a gyerekkoromba. Hallani sem lehetett arról, hogy valaki allergiás, glutén, vagy laktóz érzékeny. A kábítószerekről ne is beszéljünk. Sajnos a rák ma már szinte népbetegség. Felteszem a kérdést: Vajon van-e összefüggés ezeknek az újfajta betegségeknek a kialakulása és a túlzott vegyi anyagok használata között? Azt hiszem egyértelmű a válasz, van. Mire alapozom ezt? Arra, hogy gyerekkoromban nem használtak ennyi vegyi anyagot az egyes termékekben. Mi, akik most túl vagyunk bőven a hatvanon, ezt elmondhatjuk. Mindent annak neveztek ami, és minden olyan volt, amilyennek lenni kellett. Erre ékes példa, hogy egyre inkább kezdenek visszatérni bizonyos területeken, és utalnak is arra, hogy régen hogy készítettek el valamit. Egyre többet hallani a zsír használatáról olaj helyett, többet lehet hallani a saját készítésű kenyerek, lekvárok, befőttek és más egyéb termékek készítéséről. Sőt! Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biotermékek. Itt azért meg kell jegyeznem, nagyon sok esetben túlságosan is. A trend viszont követendő, mert talán kialakul a valódi alapanyagok iránti igény. Ma már a gyorsétterem, a minden gyors dolog a menő. Nem arról van szó, hogy nem finom, csak az a baj, hogy a valódi ízeket ízfokozókkal és más egyéb adalék anyagokkal érik el. Illúzió. Semmi más. Vannak élelmiszerek, italok, amiket eredeti ízben már nem fogyasztják a gyerekek. Miért? Mert ahhoz az eredeti ízhez már nem tudják társítani a mesterségesen előállított, igényre szabott íz világot, ezért a művit előnyben részesítik. Elég nagy baj, hogy már ott tartunk, hogy a gyerek azt mondja, hogy a tojás ott van a bevásárlóközpont polcán. Egyszerűen nem tudja honnan került oda. De térjünk vissza címben megjelölt dolgokhoz. Ha ránézünk a táblázatra, ezek már komoly adatok. Ha csak azt vesszük, a lakosság több mint 10%-a szenved valamilyen betegségben. Nem merem, és nem is akarom összehasonlítani, hogy milyen összefüggés és milyen átfedés van az egyes betegségek között. Ugye, minden étel és ital a gyomorba kerül. Itt és a belekben szívódik fel minden. Ha ezt a szervet valamilyen vegyi károsodás éri, akkor megváltozik a működése. A megváltozott működés pedig egészség károsodást von maga után. Ilyen egyszerű. Az egészséges ételekkel, italokkal, más kiegészítő anyagok mellőzésével ezek az állapotok is csökkenthetők lennének, jelentősen. De vajon ez a cél? Nem szívesen mondom, de nem. Hogy miért? Mert őrült pénzek mozognak a háttérben, és ebben az esetben már nem számít az emberek egészsége. Ez van, sajnos. Ha egy kicsit továbbmegyünk, akkor megállapíthatjuk, hogy rengeteg vegyi anyag található a levegőben. Olyanok is, amelyek eléggé veszélyesek az emberek egészségére nézve. Mire gondolok? A talaj különböző rétegeiben elhelyezett illegális hulladékok a felszínen, akkor a Nap által kiszárított anyagokat por alakjában a szél igen messzire el tudja szállítani, vagy a felszín alatt, akkor pedig a eső által bemosódik a talaj mélyebb rétegeibe, és elérik a vízlelő helyeket. Mindkettő rendkívül veszélyes. Így is, úgy is az emberek közelébe kerül, és különböző ártalmakat okoz. Van még valami, ami egy jó ideje gondot okoz, és gondolkodóba ejti az embereket. Ez a felülről érkező vegyi anyag. Bár a szél által is felülről érkeznek ezek az anyagok, de most egy kicsit magasabb tartományokat céloznék meg. Igen, biztos mindenki hallott már róla, illetve látott is már furcsa, sok ideig látható csíkokat a repülőgépek után. Ezt úgy hívjuk, kondenzcsík. Ez gyerekkoromban néhány 10 másodperc alatt eltűnt, ma már ez több órát is jelen van a légkörben, sőt, olyan fátyolszerű bevonatot képez az égbolton. Aztán erről is vannak különböző vélemények. Az egyik, ami eléggé számomra megkérdőjelezi a szakértői véleményt, hogy ezeket a csíkokat több száz kilométerre s elviheti a szél. Ha egy kondenzcsík, ami elviekben csak néhányszor tíz másodpercig van jelen, hogy lehet, hogy ekkora távolságba elkerül. Egy magyarázat van rá. Nem természetes kondenzcsíkról beszélünk. Ma már úgy magyarázzák, hogy igen hosszú ideig is megmaradhatnak. Az érdekes az, hogy mikor én gyerek voltam, ezt soha nem tapasztaltam. Minden alkalommal igen hamar eltűnt. A hosszú jelenlétre csak egy magyarázat van. Nem arról van szó, és nem az, amit én láttam korábban. Akkor mi? Hát vannak találgatások. Ma már szinte senki nem beszél erről. Időnként felkapnak egy hírt, aztán abban az ütemben el is felejtődik. Sajnos most sem kapunk megbízható magyarázatot erre. Hosszú hónapokig semmi hír erről. Több írás megjelent már erről a jelenségről, de érdemi változás semmi nem történt. Lehet, hogy én vagyok lemaradva egy kicsit, hiszen rengeteg információ éri az embert minden nap, de most olvastam, hogy az EU tiltja a bárium, stroncim és alumínium mérést a légkörben. Miért érdekesek ezek az anyagok? Mert rákkeltő hatásúak.

„Eduard Boray. A Szövetségi Természetvédelmi Hivatalnak a címünkben szereplő rákkeltő anyagok mérését az EU nem tartja szükségesnek Németországban. Egy polgári szervezet a hivataltól megkérdezte, hogy miért nem kell mérni többé ezeket a káros anyagokat a levegőben? A várva várt választ tömören és velősen fogalmazva meg is érkezett, mely szerint ők csak azokat az anyagokat mérik, amelyeket az Unió, illetve a Környezetvédelmi minisztérium előír nekik. Ezek a rendeletek már nemzetközi szabályozásokban le vannak fektetve. A paramétereket és mérési technológiákat is szintén EU-s szabályok határozzák meg. Ezek értelmében az alumínium, bárium és stroncium mérésére nincs szükség. A tények meglehetősen régen élnek már és mindegy, hogy mérnek, vagy nem. Mindenesetre egy biztos, mégpedig az, hogy permeteznek! Gyakorlatilag a német hivataloknak szabályozásokban írják elő, hogy mit mérhetnek és mit nem. Így lehet tovább fenntartani a globalista rendszernek a „titkos és nem létező” Chemtrail projektet. Egyelőre úgy tűnik, hogy minden megy a megszokott módon. Továbbra is permeteznek”.

Forrás szerző: Vya

Ez most csak azért lenne érdekes, mert ugyan a téli időszakban is lehetett látni ilyen csíkokat, igaz kevesebbet, de most jön a jó idő, és az emberek többet tartózkodnak a szabadban, azaz, jobban elérhetőek. Érdemes odafigyelni egy kicsit erre is. A mostani fiatal korosztály talán csak elmesélésből, vagy idősebb társaságban előjött beszélgetésekből tudhatja, hogy hazánk területén milyen sok veszélyes hulladéklerakó van. Talán már szóismétlésnek, vagy inkább szócséplésnek lehet betudni azt, hogy erről beszélünk, illetve említést teszünk ezekről a helyekről. Biztos vagyok benne, hogy bár én is láttam egy-két olyan helyet, ahol komoly természeti károsodást okoz a hulladék, de többen is vannak olyanok, akik még közelebbről részesei voltak a látványnak, ami egyes helyeken kialakult. Sőt! Talán még nem is a látványnak, de magának a szennyezés ártalmainak. Ma már minden szennyezett. A talaj, a levegő, a víz. Ezek azok az elemek, amelyekre az embereknek a legnagyobb szükségük van. Na, ezt károsítja maga az ember. Ugye milyen érdekes? Azt a területet célozza szennyező anyagaival, amelyben maga is él. Persze úgy gondolkodnak, hogy ó, az nagyon messze van tőlem, tőlünk, így nem árthat nekem, nekünk. Ebben téved a legnagyobbat. Ezzel persze csak akkor szembesül, amikor részesül bizonyos káros dolgokban, amiért ő a felelős. De persze felelős az nincs. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Egy darabig szinte semmi nem történik, aztán hirtelen az ág leszakad. Így van ez a természet károsítással is. A környezet egy darabig tudja tartani magát, próbál korrigálni, javítani, jelzéseket küld, hogy baj van, de aztán bekövetkezik a baj. Rengeteg vegyi anyag van forgalomban. Talán ez a legveszélyesebb, hiszen az egyes kölcsönhatásokat egyáltalán nem ismerjük. Az emberi szervezet is egy vegyi gyár, jó értelemben. A rá ható oda nem illő anyagok rombolják azt. A szervezet is jelez, ha valami ártalmas dolog éri. Ekkor beszélünk valamilyen betegségről. A természet is jelez, de az emberek ezt nem veszik figyelembe. Rombolják, károsítják, szennyezik mindaddig, amíg valami nagy baj nem történik. A nagy baj viszont már itt van. Nézzünk körül. Egyre több szó esik az élelmiszerekben található vegyi anyagok rákkeltő hatásairól, ezzel párhuzamosan újszerű betegségek alakulnak ki, szennyezett ivóvíz, romló talajminőség, a légkör szennyező anyagokkal való telítettsége, stb. A Föld egyre inkább kezd elfáradni abba, hogy próbál javítani. Sajnos most már azt látni, hogy ez az igyekezet kevés, mert nem tud megújulni. Túl sok káros anyag van jelen. Ezeket valahogy meg kellene fékezni. Azok, akiknek pénzük van és még hatalmuk is, tehát azok, akik tehetnének ennek a veszélynek az elhárításáért, na, azok nem tesznek semmit. Továbbra is vágják maguk alatt a fát. Pedig az ág már nagyon recseg. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy bekövetkezzen, amit már nem lehet visszafordítani. Én is bizakodó vagyok, de megmondom őszintén egyre kevésbé. Hogy miért? Mert látni, tapasztalni a tehetetlenséget, a döntésképtelenséget, a hozzá nem értést. Ezt azért mondom, mert politikusok hozzák a döntéseket. Éppen azok, akik nem értenek hozzá. A szakértői gárda természetesen azt mondja, amit az adott érdek megkíván. Erre csak egy példa. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutató rájött valamire, és azt publikálni akarta a hivatalos szaklapban. Természetesen az engedélyt megkérte. Talán nem mondok újat, ha azt mondom, hogy persze hogy nem kapta meg. Az indok. „Magát azért fizetjük, hogy a mi érdekeinket képviselje, és ne a saját kutatási eredményeit próbálja érvényesíteni”. Ez a kutató ma már nem dolgozik azon a munkahelyen. Létezhet, hogy ez így működik? Mindenkit el kell szomorítsak: igen. Ilyen helyekről kerülnek ki az egyes „kutatási eredmények”. Kissé érdekes. Addig, amíg ez így van, addig semmi változás nem lesz. A pénz nélküli, a hatalom nélküli egyszerű ember próbál a maga módján tenni valamit. Itt tartunk. 

2021.02.22.

Vízben található kémiai anyagok : A „mű anyag”

Nem véletlenül választottam szét az összetett szót. Több helyről lehet hallani, látni és olvasni, de azt hiszem, nagyon sokan járnak kirándulni, strandolni, akár belföldön, akár külföldön, hogy egyre több az „elhagyott műanyag hulladék”. Sokat járjuk az országot, de még eddig nem találtunk olyan helyet, ahol ne találkoztunk volna valamilyen műanyag tárggyal. Vannak elméletek, melyek megmondják, hogy egy adott terméknek mennyi a lebomlási ideje. Szilárd anyagok, folyékony anyagok, és ezeknek különböző változatai. Vas, alumínium, papír, műanyag. Mivel korunk szinte elsődleges szemete a műanyag, maradjunk ennél. Még a hozzáértő szakemberek sem tudják megmondani, hogy mennyi a műanyagok lebomlási ideje.      Annyi biztos, hogy sok függ a környezeti tényezőktől. Itt arra gondolok, hogy milyen behatás éri. Pl. mennyire van kitéve a napsugárzásnak. Ez azért is fontos, mert tapasztalhattuk, hogy a szabadban hagyott műanyag termékek hamarabb tönkremennek. Egyszerűen eltörnek, darabolódnak, elporladnak. Csak néhány adat. 1950-től 2015-ig összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ebből a mennyiségből csupán 600 millió lett újrahasznosítva. Egy része hulladék tárolókban, egy része a föld felett, másik része a föld alatt, a megmaradó mennyiség valahol a természetben, a patakokban, folyókban, tengerekben, óceánokban van jelen. Ez van most. A vizeinkbe kerülő műanyagok a napsugárzás hatására apró mikroszemcsékre töredeznek szét. Ezáltal láthatatlan formában jelen vannak a vizeinkben.

Sajnos a csapvizeinkben is. Most jutottunk el oda, hogy vizeinket mennyire szennyezik a műanyag termékek, mennyire felelőtlen viselkedés, amikor egyszerűen eldobják a „mű anyag” termékeket a szabadban, mondván, nem az én környezetemben van, messzire van tőlem. Rossz, felelőtlen gondolkodás. Ezeknek a termékeknek a szennyeződései utolérnek mindenkit.

A Tasmaniai Egyetem kutatóinak fotója a kókusz-szigeteki állapotokról.Fotó: SILKE STRUCKENBROCK/AFP

Azt hiszem, ez az ábra önmagáért beszél. Ahogy említettem, a műanyag származékok a napsugárzás hatására porladnak. Nem semmisülnek meg, hanem apró részekre tagolódnak, melyek aztán gond nélkül bekerülnek az állatok szervezetébe, és onnan az emberbe. A műanyagok lebomlási ideje igen hosszú. Ez a folyamat nagyban függ a műanyag fajtájától. Lehet azt mondani, hogy úgy 50-1000 év a tartomány. Ez igen hosszú idő.

Ez a kép a Csendes-óceánban fellelhető műanyag szigeteket mutatja. Területét tekintve is hatalmas, de mennyisége sem kevés. Több millió tonnáról van szó. Sajnos a különböző műanyag származékok ma már mindenhol megtalálhatók. Még a csapvízben is. Egy közelmúltban végzett mérés szerint általában egy köbméter csapvízben 7-10 műanyag részecske található. Több mérést is végeztek annak kiderítésére, hogy vajon a palackozott vízben található-e műanyag részecske? Hogy ezek a mérések mennyire voltak reálisak, nem tudni. A mért és közzétett adatok szerint literenként több mint 300 műanyag részecskét mutattak ki. Azt ki lehet jelenteni, hogy ma még egyáltalán nem tudni, hogy milyen egészségkárosító hatással kell számolnunk a mikro műanyagok miatt. Tény, hogy ma már mindenhol megtalálható ez az anyag.

2021.02.15.

Szennyezés veszély

Amióta az ipari forradalom elindult, Földünk légköre azóta szennyeződik különböző gázokkal. Ezek a gázok okozhatók azért, hogy a földi légkör melegszik. Ez a globális felmelegedés jelensége. Ez együtt jár a klíma megváltozásával is. Erre már az 1970-es években figyelmeztettek a kutatók. Ezt követően szintén volt egy utalás a légkör romlására, melyet Carl Sagan említ filmsorozatában, a „Cosmos” című filmjében /1984/. Sajnos azok, akik tehettek volna annak érdekében, hogy ez a bizonyított ütemű szennyezés csökkenjen, nem tettek semmit. Különböző rendezvényeket, konferenciákat, fórumokat szerveztek. Megállapították, hogy valóban fellépett egy nagyfokú légköri szennyezés, nő a légkör hőmérséklete, ezzel változik a klíma. Nem is kicsit. Bizonyított tény, hogy minden megváltozott a Földön. A légkör, a talaj, a víz. Ez a három tényező mindent befolyásol. A legnagyobb, és egyben legfontosabb tényező a hőmérséklet megváltozása, jelentős emelkedése. Sajnálatos dolog, hogy még vannak nagyon sokan olyan kutatók, tudósok, akik nem veszik tudomásul, hogy rossz felé tolódik el a Föld klímája. Ez a változás mindenkit, és mindent érint. Az emberek alkalmazkodása bár hihetetlenül tág határok között ingadozik, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a normális. Nem lehet azt emlegetni sok esetben, hogy volt ilyen régen is. Az akkor volt, most más van. Az igyekezet, hogy jobb legyen élhető bolygónk klímája, nem sok eredménnyel jár. Hiába hoznak rendelkezéseket bizonyos anyagok csökkentéséről, sőt, még alá is írják ezeket, de minden úgy megy tovább, ahogy annak előtte. Magyarul ezek az egyezmények nem valók semmire, mert nem tartják be. Egyszerű hétköznapi emberek több mindent tesznek bolygónk védelméért, mint azok, akik jóval hatékonyabban megtehetnék. Csak halkan jegyzem meg: azok a döntéshozók, akik képtelenek helyes döntéseket hozni, saját magukat is veszélybe sodorják. Persze addig, amíg saját bőrén nem tapasztal valamilyen kellemetlenséget, addig nem történik semmi. A légkört szennyező anyagok, a hőmérséklet emelkedés, ezzel együtt a tengerek, óceánok vizének melegedése, a nagyobb arányú, és erőteljesebb lokális jellegű viharok kialakulása, az egyre nagyobb mértékű aszály, az egyes területekről elvándorlók száma, mind azt jelzi, hogy valami nagyon nem úgy működik, ahogy kellene. Ezek a tényezők nem ismernek országhatárokat. Ez globális jellegű állapot. Nézzük először, hogy miképpen alakult a légkörben a szén-dioxid mennyisége. A diagram elég elszomorító.

Ehhez még társulnak az üvegházhatást elősegítő és fokozó anyagok. Van még egy nagyon veszélyes gáz, ami még a szén-dioxidnál is ártalmasabb. Ez nem más, mint a metán. Ennek tényét már régóta figyelik, de most, hogy a permafroszt kezd felolvadni, így hatalmas mennyiség kerül a légkörbe. Több tízszeresen ártalmasabb ez a gáz, mint bármelyik más. Sokkal intenzívebben vesz részt a légkör melegedésében. Látható, hogy egyre nagyobb teret hódít a metán.

Ha ezeket mind összerakjuk, akkor az ipari forradalom óta eltelt időszak alatt szépen nőtt a légkör hőmérséklete. Biztos sokan úgy gondolják, hogy ez a pár Celsius fok, ami számszerűen 1,18 Celsius fok, nem sok. Ez így első ránézésre valóban nem sok. Sok más egyéb mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a kis hőmérséklet emelkedés is, mekkora változást okozott a Föld klímájában. Hacsak arra gondolunk, hogy mennyivel több természeti katasztrófa alakult ki ennek kapcsán. Mivel átlagról beszélünk, így a régiónként mért hőmérséklet emelkedés, és a mért maximum hőmérséklet már sok helyen eléri, sőt, túllépi a 35-40 Celsius fokokat. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a hőérzet nem átlag, hanem a helyben mért hőfok. Ezt érezzük. Minden, és mindenki ezt érzi. Ma már nem újdonság bárhová is tekintünk a világban, hogy ne lenne olyan hely, ahol egyáltalán nem várt, és soha nem tapasztalt hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki. Beszélhetünk a trópusokról, de beszélhetünk a sarki vidékekről is.

Ma már minden helyen kialakulhatnak extrém időjárási viszonyok. Látható, pedig csak 10 év távlatában vannak feltüntetve adatok, hogy mekkora változásnak vagyunk tanúi. Ezek az idő előrehaladtával növekedni fognak. Ezek a természeti erők nem ismernek határokat. Jelen vannak, és jelen lesznek mindenhol. Nagyon szembetűnő az árvizek, a viharok számának drasztikus emelkedése. A természetben minden összefügg mindennel. Így könnyen be lehet látni, hogy történetesen ez a kettő miért van olyan szorosan egymás mellett. Szinte egyik a másikából adódik, hiszen a nagy viharok nagy esőzésekkel járnak, azok pedig árvizeket okoznak. A harmadik, ami jelentősen emelkedett, a tűzesetek száma. Ez a hőmérséklet emelkedés egyik velejárója. A hőség miatt szárazság, aszály alakul ki, amelyek elősegítik a nagy erdőtüzek fellobbanását. 

Ezek miatt aztán szinte törvényszerű, hogy a Föld lakosságának az a hányada, akik ilyen helyeken laknak, elvándorolnak. Sok esetben olyan pusztítás történik, hogy semmi nem marad. A várható események ismétlődése miatt, és más tényezők miatt az ott élők elhagyják otthonaikat, mert szinte lakhatatlanná válik a környezet. Ez a szám már hatalmas embertömeget jelent. A vándorlás hatására a környezeti terhelés is jelentősen megnő. Ez valahol jelentkezik, ahol ezek a népek le szeretnének  telepedni. Gazdasági, etnikai, politikai, egészségügyi, oktatási környezetvédelmi problémákat okoznak ezek a népvándorlások. A túlságosan megterhelt környezet hamar érezteti hatását.

A végére hagytam még egy fontos dolgot. Ez nem más, mint a légkör szálló porral történő szennyezése, amely komoly légúti megbetegedéseket okoz. Hihetetlen módon megnőtt világszerte az ilyen típusú megbetegedés. Ez a rossz minőségű levegőnek, és az említett szálló pornak a következménye. A PM2,5  azért nagyon veszélyes, mert az ilyen finomságú por már a tüdő legkisebb zugába is befészkeli magát, és nem ürül ki.

2021.02.08.

Vegyi anyagok a levegőben

Sajnos, van amikor igen erősen felszaporodnak a szennyező anyagok a légkörben. Permetező szerek, fűtés alkalmával a levegőbe került vegyületek, különböző égések során keletkező vegyi anyagok, gépjárművek gázai. Aztán érdekes dolgot hallottam, illetve olvastam. Az avarégetéskor mely nemcsak őszi munka, keletkező vegyi anyagokról volt szó. Ezek a következők:

Szén-monoxid: a tökéletlen égés mellékterméke

PM10: szálló por

Szénhidrogének:

Nitrogén-oxidok:

Metil-etil-keton: magyarul, denaturált szesz. Alkalmazása: élelmiszeripar, adalékanyagok, gyógyszeripar, kozmetikai ipar

Etil-benzol: színtelen folyadék. Kémiai képlete: C8H10 Kis mennyiségben kőszénkátrányban fordul elő. Az etil-benzolt etilénből és benzolból állítják elő. Az etil éter, a benzol zsíroldó folyadék. Gyógyszerekben, növényvédő szerekben megtalálható

Sztirén: annyira összetett és bonyolult, hogy nem lehet meghatározni. A gyógyszeripar is alkalmazza

Fenol: szalicilsavat, színezékeket, műanyagokat állítanak elő belőle. Fertőtlenítő hatású.

Dibenzo-furán: a dioxin vegyületek étkezés útján, az étel zsíranyagával kerülnek az emberi szervezetbe.

Benz-a-pirén: aromás szénhidrogén. Cigarettafüstben és gépkocsik kipufogógázaiban van jelen.

Ezeket a vegyi anyagokat említik avarégetés során, hogy keletkeznek. Érdekes módon az élelmiszeripari termékekben, a gyógyszeriparban, a kozmetikai iparban ugyanezeket az anyagokat használják. Ott lehet alkalmazni, holott ugyanolyan rákkeltő hatásuk van, mint az avar égetése során. Talán érdemes azt a kérdést is feltenni: melyek a nem rákkeltő anyagok? Lehet, hogy egyszerűbb lenne a válasz. De térjünk vissza a légkörre. Ma már mindent védeni kell. Vizeket, szárazföldet, és természetesen a légkört is. Alapvető és nélkülözhetetlen anyag van a levegőben, ez pedig az oxigén. A levegőre, mint keverékre is nagyon kell vigyázni. Főleg azért, mert elég nagy mennyiséget „fogyasztunk” el belőle. Nagyon nem mindegy, milyen minőségben. Lehet azt mondani, hogy rengeteg vegyi anyag található a levegőben. Olyanok is, amelyek eléggé veszélyesek az emberek egészségére nézve. Mire gondolok? A talaj különböző rétegeiben elhelyezett illegális hulladékok, melyek a felszín alatti vizeket szennyezik, a talaj felszínén elhelyezett hulladékot, melyet a Nap kiszárít, és por alakjában a szél igen messzire el tudja szállítani. Mindkettő rendkívül veszélyes. Így is, úgy is az emberek közelébe kerül, és különböző ártalmakat okoz. Van még valami, ami egy jó ideje gondot okoz, és gondolkodóba ejti az embereket. Ez a felülről érkező vegyi anyag. Bár a szél által is felülről érkeznek ezek az anyagok, de most egy kicsit magasabb tartományokat céloznék meg. Igen, biztos mindenki hallott már róla, illetve látott is már furcsa, sok ideig látható csíkokat a repülőgépek után. Ezt úgy hívjuk, kondenzcsík. Ez gyerekkoromban néhány 10 másodperc alatt eltűnt, ma már ez több órát is jelen van a légkörben, sőt, olyan fátyolszerű bevonatot képez az égbolton. Aztán erről is vannak különböző vélemények. Az egyik, ami eléggé számomra megkérdőjelezi a szakértői véleményt, hogy ezeket a csíkokat több száz kilométerre is elviheti a szél. Ha egy kondenzcsík, ami elviekben csak néhányszor tíz másodpercig van jelen, hogy lehet, hogy ekkora távolságba elkerül? Egy magyarázat van rá. Nem természetes kondenzcsíkról beszélünk. Ma már úgy magyarázzák, hogy igen hosszú ideig is megmaradhatnak. Az érdekes az, hogy mikor én gyerek voltam, ezt soha nem tapasztaltam. Minden alkalommal igen hamar eltűnt. A hosszú jelenlétre csak egy magyarázat van. Nem arról van szó, és nem az, amit én láttam korábban. Akkor mi? Hát vannak találgatások. Ma már szinte senki nem beszél erről. Időnként felkapnak egy hírt, aztán abban az ütemben el is felejtődik. Sajnos most sem kapunk megbízható magyarázatot erre. Hosszú hónapokig semmi hír erről. Több írás megjelent már erről a jelenségről, de érdemi változás semmi nem történt. Lehet, hogy én vagyok lemaradva egy kicsit, hiszen rengeteg információ éri az embert minden nap, de most olvastam, hogy az EU tiltja a bárium, stroncium és alumínium mérést a légkörben. Miért érdekesek ezek az anyagok? Mert rákkeltő hatásúak. Olyan sokszor beszéltek már róla, annyi cikk jelent már meg erről, mégsem történik semmi. Mintha természetes velejárója lenne az égboltnak. Pedig nem az. Én megfigyeltem már többször. Ha esetleg valakinek van egy kis ideje, figyelje meg ő is. Érdekes lesz. A kondenzcsíkok, amik repülőgépek után keletkeznek, néhány tíz másodperc múlva eltűnnek. Ez így zajlott napokon keresztül. Aztán jött egy időszak, és ismét „szép” csíkok jelentek meg az égen. Abban a régióban, ahol ezek a repülők közlekednek, nem nagyon változnak meg azok a légköri viszonyok, amelyeknek jelen kell lennie ahhoz, hogy a jelenség létrejöjjön. Sőt! Emlegetik azt is, hogy most már a modernebb hajtóművek gazdaságosabban, jobban megfelelnek a környezetvédelmi előírásoknak. Ezzel szemben mégis a jelenség fennáll. Nagyon sok írás jelent már meg azzal kapcsolatban, hogy ez egy természetes valami. A szakértők is azt hangsúlyozzák, hogy ez egy normális dolog. Ennek ellenére én nem tudom összeegyeztetni a régi észlelést, amikor ezek a csíkok néhány másodperc után eltűntek azzal, ami most történik, nevezetesen, hogy órákig is láthatóak ezek a csíkok. Hallani olyan véleményt is, mely szerint több száz kilométert is megtehetnek ezek az anyagok a légkörben. Ezt több szakértő is említette, nyilatkozta. Valahogy ez nem igazán hihető. Volt valamikor régen egy meghatározás ezzel kapcsolatban, de sajnos ma már nem lehet megtalálni a definíciót ezekre a képződményekre. Lehet, hogy még valahol megvan, csak én nem találtam, mert ugye azt mondják, ami felkerült valahova, annak végleges nyoma van valahol. Ma már új leírást alkalmaznak erre a jelenségre. A kondenzcsík kifejezés maradt, csak a hozzá fűződő meghatározás változott. Korábban sokat beszéltek róla, ma már annyira természetes, hogy nem is említik ezek jelenlétét, vagy keletkezésének valódi okát. Hasonló dologgal számtalan helyen lehet találkozni. Bizonyos meghatározások eltűnnek, és újak kerülnek a helyükbe, ugyanazzal a névvel. Ezek idővel rögzülnek az emberekben, főleg a fiatalokban, mert ők nem látták, nem tudják a korábbi fejleményeket, meghatározásokat az adott dologról. Innentől kezdve ez az elfogadott.  Ha most egy kicsit visszaemlékezünk, akkor hamar rájövünk, hogy az utóbbi időben ezzel a témával már egyáltalán nem foglalkoznak. A repülők maradtak, a csíkok maradtak, nem változott semmi. Sajnos az ilyen, és hasonló dolgokból nagyon sokat lehet találni. Szinte minden esetben minden marad úgy, ahogy volt korábban. A természetben minden összefügg mindennel. Valahol ez a jelenség is kifejti romboló hatását. Az is lehet, hogy csak évtizedek múlva, de egyszer igen. Vagy az már a következő generáció problémája? Tények: a repülőgépek un. kondenzcsíkokat húznak maguk után. A kondenzcsíkok csak bizonyos légköri paraméterek alapján jöhetnek létre. Ennek pontos leírása a 80-as években meg is jelent. Lényege: hogy a repülők által létrejött csíkok élettartama kb. 2-7 másodperc. Ma már ezt a meghatározást sehol nem lehet megtalálni. Új megfogalmazást kapott: a kondenzcsíkok néha napokon keresztül is láthatók maradhatnak. Ez a lényege. Tehát, ha valaki erre keres rá, már ezt tudja olvasni a kondenzcsíkról, azaz a mai generáció ezt fogadja el etalonnak. A kondenzcsíkok előfordulásának paraméterei: A tartósan megmaradó kondenzcsíkok a mai hivatalos nézetek szerint 100% páratartalom alatt nem létezhetnének. Mégis kimutatható, hogy akár 60%-os páratartalom alatt is hosszan megmaradó ún. „kondenzcsíkok” bukkannak elő, tehát ott is, ahol egyébként már nem lenne szabad semmilyen kondenzcsíknak látszódnia.  A kondenzcsíkok –mínusz 40 Celsius fok alatt keletkeznek, és legalább kb. 70%-os relatív páratartalom mellett. Az új definíciót szakember írta, csak azt nem tudjuk mennyiért. A világhálón utána lehet nézni annak a ténynek, hogy egy adott terület fölött létrejöhet-e, avagy sem ez a jelenség. Az esetek igen nagy százalékában a válasz, hogy nem jöhet létre. Akkor mit látunk? Amit látunk, annak neve chemtrail, azaz vegyi csíkok. Sajnos a mai napig nem tudni pontosan, hogy ez mit takar, ki hozta létre, mi az igazi célja.  Sok elmélet, találgatás látott már napvilágot ezzel kapcsolatban. A két tábor természetesen nem ért egyet. Pilóták, biológusok, talajkutatók, orvosok nyilatkoztak arról, hogy ők mit tapasztaltak az évek során. Mint ahogy sok más esetben, ezeket is cáfolják, és olyan magyarázatokkal állnak elő, amin az ember csak elképed. Csak egy példa. Légköri jelenségekkel foglalkozó szakember állította, hogy a látott „kondenzcsík”-ot, a szél fújta a tengeren túlról Európa partjai fölé. Egy megjegyzés: ha a kondenzcsík néhány másodpercig, esetleg egy-két percig látható, akkor az állítólagos szakértő általi szél hogyan fújhatta több száz kilométeres távolságból egy másik helyre anélkül, hogy ne oszlott volna szét. Itt alaposan megkérdőjelezhető a szakértő szakvéleménye. Ez a megállapítás annyira extrém, hogy a hazugság kategóriába lehet sorolni. Az ilyen szakértőnek semmi helye nincs ezen a területen, az ilyen szakértő véleménye egyenlő a nullával. Sajnos, több olyan cikktörlésre került sor a világhálóról, ami még behatóbban foglalkozott ezzel a témával. A jelenség észlelése óta a felszíni vizekben, talajban sokszorosára emelkedett az alumínium, cink, stroncium és a bárium jelenléte. Mindegyik anyag nagy veszélyt jelent az ember számára. Ezek az anyagok a szervezetbe kerülve nem ürülnek ki, hanem a szervezetben maradnak, és mérgező hatást váltanak ki. Ha most úgy mindent összegyűjtünk, gyógyszerek, élelmiszeripari adalékanyagok, kozmetikai szerek, a légkörből érkező vegyi anyagok, akkor talán fel lehetne tenni azt a kérdést, hogy az a rengeteg vegyi anyag, amely az embereket érinti, hogyan hat a szervezetükre? Biztos, hogy szerepe van abban, hogy nagyon sok olyan betegséggel lehet találkozni, amelyek korábban egyáltalán nem voltak. A sok vegyi anyag hatására a szervezetünk gyengébb lett, az immunrendszer sérülékenyebb, ezáltal hamarabb, és több betegségtípus alakulhat ki. Feltételezés? Talán. Azért érdemes elgondolkodni ezeken. Valószínű sokak előtt talán furcsa, és érdekes, de sok idős emberre azt mondják, „van bennük anyag”. Ezt arra lehet érteni, hogy ellenállóbbak a betegségekkel szemben. Vajon miért? Mert régen nem volt ennyi káros anyag. Bármennyire is ezek ellenőrzött körülmények között kerülnek forgalomba, az összhatást senki nem ismeri, hiszen ezek is újkori termékek. De térjünk vissza a légkör szennyező anyagaira. Ma már felsorolni is nehéz lenne, mi minden szennyező anyag van a légkörben. Nevezzük meg a klasszikus anyagokat. Szén-dioxid, szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-oxidok, ózon, szálló por. Melyek lehetnek még? Sajnos, erre nem tudom a választ. Képzeljék el, amikor festékes fát, műanyagot, rongyot, és más anyagokat égetnek el. Ezek is ott vannak e légkörben, és a szél igen távoli részekre is elviszi ezeket a szennyező anyagokat, amelyek ártalmasak az emberre nézve. Ma már szinte nincs is olyan anyag, amelyről ne derülne ki, hogy rákkeltő.

 

Forrás: KSH

A diagram azokat a betegségtípusokat tartalmazza, mely kapcsolatban lehetnek a légkörrel, és más egyéb vegyi anyaggal rendelkező termékekkel. Ezzel kapcsolatban megjelennek cikkek, nyilatkozatok, hogy ez úgy értendő, hogy bizonyos mennyiség után. Mit jelent ez a bizonyos mennyiség? Azt senki nem tudja. A számok önmagukért beszélnek. Egy kimutatás szerint 43 felsorolt betegségtípusban, összesen hazánkban 15 753 897 ember szenved. Bárhonnan is nézzük, a vegyi anyagok annyira elterjedtek, és annyira ismeretlenek, hogy nem lehet követni romboló hatásukat. Lehet, hogy az éppen előállító valakik ezt tudják, de nem tesznek róla említést az érdekek miatt. Ma már minden elképzelhető. Egy valami nagyon fontos. Az emberek élelmiszereket, italokat, levegőt fogyasztanak. Az viszont nem mindegy, hogy milyen minőségben. Egészséges, vagy kezelt termékeket vásárolnak. Divatja van a biotermékeknek. Jó lenne biztos bio-vá tenni az élelmiszereket, az italokat és a levegőt.        Van még valami, amit meg kell említeni. Ez pedig az aeroszolok. Igen régóta jelen van az életünkben ez a forma. Az aeroszol egyszerű részecskék, vagy folyadékcseppek a levegőben. Az egyes spray-k használatakor jelentkezik hajtógáz formájában. Mérete a 10 nanométertől az 500 nanométerig terjed. Egészségügyi hatása rendkívül kedvezőtlen, mert úgy, mint a szálló por PM2,5-es méretű változata, közvetlen a tüdőbe kerül. Nincs természetes szűrőrendszer a méreténél fogva. Sajnos egyre többet kell ezzel a témával foglalkozni, mert jóval nagyobb veszélyt hordoz, mint gondolnánk. Nem véletlen, hogy a légúti betegségek előtérbe kerültek. Mit befolyásolhat az aeroszol? Mivel mérete rendkívül csekély, így gyakorlatilag az élettani hatásán kívül a légköri átlátszóságot is befolyásolja. Már világszerte több aeroszol-hálózat működik. Ezek a részecskék a mindennapi életünk szerves részei. Láthatatlanok. Keveredve a levegővel, az azokban fellelhető más egyéb részecskékkel, gázokkal elegyedve egy elég meghatározhatatlan keveréket alkotnak. Ezért is rendkívül veszélyes. Talán érdemes sorra venni azokat a behatásokat, melyek minden nap érik az embereket. Az aeroszolok, a mérgező gázok, a szálló por. Igaz, ez csak három fogalom, de azt hiszem, ezek közül egy is sok. Ezeken belül nagyon sok változat előfordul. A veszély a kis méret. Biztos tapasztalták már, hogy főleg ősszel nyirkos, párás, hűvös időben, mikor szitál a köd, az mindenhová behatol. Szinte nem lehet védekezni ellene. A légkörben található részecskék ellen sem lehet nagyon védekezni. Ami nagyon rossz hír, hogy ez nem fog változni. Nem szeretnék kitérni arra, hogy vajon miért nem tesznek ellene igazából, akik megtehetnék? Más nem marad, mint a védekezés. Túl telített már a levegő ezekkel az anyagokkal. Mindegyik mérgező gáz nehezebb a levegőnél. A talaj szintjétől emelkedik felfelé a töménysége. Vajon ez most milyen magasan van? Az emberek „oxigén tere” 0,8-2 méter közötti. Jelenleg milyen összetételű ez a levegő? Erre nincsenek adatok. Ha jól belegondolunk, akkor azt lehet mondani, hogy az eddig kibocsátott ártalmas gázok töményebbé, egyben hígabbá is tették a levegőt. Ugyanis a teltsége nőtt az oda nem illő gázokkal, az oxigénes levegőt pedig kiszorította, ezáltal hígabbá tette. Valahogy nem tudom azt elképzelni, hogy a szennyező anyagok jelenléte növekszik a légkörben, az oxigén szint pedig elvileg marad a kedvező értéken annak ellenére, hogy a nehezebb gázok kiszorítják az oxigént. Az is érdekes, hogy a légúti megbetegedések rohamosan növekednek világszerte. Ez már újkori betegség, és ennek a szennyezett levegőnek köszönhetjük kialakulását. Talán többet kellene foglalkozni és méréseket végezni abba az irányba, hogy mekkora az oxigén jelenléte az adott mérettartomány között, tehát 0,8-2 méter között. Láthatjuk, hogy mi minden szennyező anyag található abban a levegőben, amit belélegzünk. Úgy gondolom, érdemes lenne jobban vigyázni rá.

2021.02.01.

Vegyi szennyezés

A mostani fiatal korosztály talán csak elmesélésből, vagy idősebb társaságban előjött beszélgetésekből tudhatja, hogy hazánk területén milyen sok veszélyes hulladéklerakó van. Talán már szóismétlésnek, vagy inkább szócséplésnek lehet betudni azt, hogy erről beszélünk, illetve említést teszünk ezekről a helyekről. Biztos vagyok benne, hogy bár én is láttam egy-két olyan helyet, ahol komoly természeti károsodást okoz a hulladék, de többen is vannak olyanok, akik még közelebbről részesei voltak a látványnak, ami egyes helyeken kialakult. Sőt! Talán még nem is a látványnak, de magának a szennyezés ártalmainak. Ma már minden szennyezett. A talaj, a levegő, a víz. Ezek azok az elemek, amelyekre az embereknek a legnagyobb szükségük van. Na, ezt károsítja maga az ember. Ugye milyen érdekes? Azt a területet célozza szennyező anyagaival, amelyben maga is él. Persze úgy gondolkodnak, hogy ó, az nagyon messze van tőlem, tőlünk, így nem árthat nekem, nekünk. Ebben téved a legnagyobbat. Ezzel persze csak akkor szembesül, amikor részesül bizonyos káros dolgokban, amiért ő a felelős. De persze felelős az nincs. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Egy darabig szinte semmi nem történik, aztán hirtelen az ág leszakad. Így van ez a természet károsítással is. A környezet egy darabig tudja tartani magát, próbál korrigálni, javítani, jelzéseket küld, hogy baj van, de aztán bekövetkezik a baj. Rengeteg vegyi anyag van forgalomban. Talán ez a legveszélyesebb, hiszen az egyes kölcsönhatásokat egyáltalán nem ismerjük. Az emberi szervezet is egy vegyi gyár, jó értelemben. A rá ható oda nem illő anyagok rombolják azt. A szervezet is jelez, ha valami ártalmas dolog éri. Ekkor beszélünk valamilyen betegségről. A természet is jelez, de az emberek ezt nem veszik figyelembe. Rombolják, károsítják, szennyezik mindaddig, amíg valami nagy baj nem történik. A nagy baj viszont már itt van. Nézzünk körül. Egyre több szó esik az élelmiszerekben található vegyi anyagok rákkeltő hatásairól, ezzel párhuzamosan újszerű betegségek alakulnak ki, szennyezett ivóvíz, romló talajminőség, a légkör szennyező anyagokkal való telítettsége, stb. A Föld egyre inkább kezd elfáradni abba, hogy próbál javítani. Sajnos most már azt látni, hogy ez az igyekezet kevés, mert nem tud megújulni. Túl sok káros anyag van jelen. Ezeket valahogy meg kellene fékezni. Azok, akiknek pénzük van és még hatalmuk is, tehát azok, akik tehetnének ennek a veszélynek az elhárításáért, na, azok nem tesznek semmit. Továbbra is vágják maguk alatt a fát. Pedig az ág már nagyon recseg. Nagyon kevés kell ahhoz, hogy bekövetkezzen, amit már nem lehet visszafordítani. Én is bizakodó vagyok, de megmondom őszintén egyre kevésbé. Hogy miért? Mert látni, tapasztalni a tehetetlenséget, a döntésképtelenséget, a hozzá nem értést. Ezt azért mondom, mert politikusok hozzák a döntéseket. Éppen azok, akik nem értenek hozzá. A szakértői gárda természetesen azt mondja, amit az adott érdek megkíván. Erre csak egy példa. Több évtizedes tapasztalattal rendelkező kutató rájött valamire, és azt publikálni akarta a hivatalos szaklapban. Természetesen az engedélyt megkérte. Talán nem mondok újat, ha azt mondom, hogy persze hogy nem kapta meg. Az indok. „Magát azért fizetjük, hogy a mi érdekeinket képviselje, és ne a saját kutatási eredményeit próbálja érvényesíteni”. Ez a kutató ma már nem dolgozik azon a munkahelyen. Létezhet, hogy ez így működik? Mindenkit el kell szomorítsak: igen. Ilyen helyekről kerülnek ki az egyes „kutatási eredmények”. Kissé érdekes. Addig, amíg ez így van, addig semmi változás nem lesz. A pénz nélküli, a hatalom nélküli egyszerű ember próbál a maga módján tenni valamit. Itt tartunk.

Talán nem kell emlékeztetni senkit, hogy mi történt 1986. április 26-án. Igen, ezen a napon Csernobilban atomerőmű baleset történt, azaz, felrobbant az erőmű. Nem a téves adatokról, nem a téves információkról, és nem a tévesen megjelenő újságcikkekről szeretnék pár szót említeni, hanem az azt követő évekről, de inkább évtizedekről. Úgy a 90-es évek vége felé történt valami, ami eléggé furcsa volt. Elkezdtem hízni, aztán ez átváltott erőteljes fogyásba, ami annyit jelentett, hogy nem tudtam felmenni pihenés nélkül a második emeletre. Kollégáim már rám szóltak, hogy mi van veled, menj el orvoshoz. Muszáj volt szót fogadni, mert már a nevemet sem tudtam leírni, úgy remegett a kezem. Nem akarom a szót szaporítani, megállapították, hogy pajzsmirigy rendellenességem van. Elkezdődtek a kezelések, de semmi változás nem segített. Besugárzott kapszulát is kaptam több alkalommal. Arról kiderült, hogy akkora adagot nem kaphatok, ami rendbe hozna, mert nem lehet, az előírás nem teszi lehetővé. Ezt követően más nem maradt, mint a műtét. Jól sikerült, immár lassan 20 éve volt. Gyógyszert azért kell szednem. Ami meglepett, hogy két orvos is egyértelműen kijelentette, hogy az én állapotom Csernobil eredménye. A történethez mellékesnek tűnő dolgok is hozzájárultak. A 2000-es évek elején megjelent egy cikk, ami arról szólt, hogy milyen következményei lehetnek a csernobili atomkatasztrófának hosszú távon. Ezt egy neves orvos írta, aki ezzel foglalkozott több évtizede. Mondanom sem kell, ez az írás soha nem látott napvilágot. Ennek nyoma a mai napig nincs sehol. Ebben az állt, hogy a katasztrófát követően kimutatható a jelentős egészségkárosodás az embereknél. Sőt! Az is le volt írva, hogy a katasztrófát követően 10-15 év múlva elkezdődik egy folyamat, ami kb. 25-30 évig fog tartani, ami annyit jelent, hogy folyamatosan betegednek meg emberek ettől a hatástól. Főleg a rákos megbetegedések gyakorisága fog megnőni. Csak egy meglátás. Vajon az a sok gyerek, akik már egészen kicsi korukban leukémiában szenvednek, vagy azok a gyerekek, akiknél eddig nem tapasztalt rendellenesség alakult ki, vagy, és lehetne sorolni a furcsaságokat. Csak „hangosan” gondolkodom. Ha nálam így kialakult, amit meg is erősítettek, akkor másnál ugyanúgy kialakulhat. Ha viszont nem, akkor mi okozza ezeket a betegségeket? Ez a katasztrófa is egy nagyon komoly vegyi hatás. Talán a legnagyobb. Egy láthatatlan vegyi hatásokat kiváltó, megfoghatatlan valami. Csak egy kérdés. Mitől van az, hogy jelentősen gyakoribbá váltak bizonyos betegség típusok az elmúlt években, évtizedekben? Csak gondoljunk bele. Az 1986 után születettek, majd minden ez után születettek, és így tovább. Ők mind érintettek valamilyen formában. Ugye milyen érdekes? Ami még érdekesebb. Hazánkban nem észleltek változást a gyermekkori leukémiás, limfómás, pajzsmirigy daganatos, fejlődési rendellenességekkel született csecsemők számának alakulásában. Sőt! A csernobili sugárterhelés nem járult hozzá a daganatos megbetegedések növekedéséhez. Kérdezem: akkor mi okozza ezeket a rendellenességeket? 2002 óta rohamosan emelkedik a pajzsmirigy megbetegedésben szenvedők száma. Ez világszerte 300 millió embert jelent.

                                                        Hazánkban ez így alakult.

Forrás: KSH

A gyorsan emelkedő másik állapot például az allergia is. A pollen nem más, mint a virágpor. Az allergiát nem a méhek által gyűjtött nagyméretű virágpor okozza, hanem a virágos növények finom virágpor szemcséi. Megint több évtizedre vissza kell menni. Mikor általános iskolába jártam, ezt a szót, illetve állapotot sem ismertük, hogy allergia. Azok a fák, fűfélék és egyéb virágos növények, amelyek felelősek az allergia kialakulásáért, korábban is voltak. Nemcsak évtizedekkel, de évszázadokra visszamenőleg is jelen voltak. Hogy lehet az, hogy akkor nem okoztak ilyen tüneteket, most pedig közel a lakosság 30%-át érinti? Számtalan cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban. Fel van tüntetve az egyes tüneteket okozó növények virágzási ideje, mit kell tenni, mit érdemes tenni, milyen gyógyszert kell szedni, stb. Az is le van írva, hogy gyógyítani nem lehet, csak kezelni. De térjünk vissza arra a gondolatra, hogy vajon most miért van ilyen sok allergiás? Véleményem szerint nem a virágporral van a gond, hiszen régen is jelen voltak ezek a növények, hanem amit a virágpor szállít magával. Régen nem volt annyi vegyi anyag, mind most. Nem lehetséges, hogy a virágpor csak a szállító szerepet tölti be a rendszerben? Az igazi irritáló tényezők a virágpor által szállított különböző vegyi anyagok. Az egyes vegyi anyagok összetételét nem tudom, de könnyen elképzelhető, hogy ugyanúgy por, vagy permet formájában jelen van a levegőben. A virágpor sokkal nagyobb távolságokra eljut, mint az említett anyagok. Ezért a pollen a szállító szerepét látja el. Lehetne kérdezni, a vegyi anyagokat ugyanúgy szállítja szél? Valóban szállítja, csak nem olyan hatékonyan. Az is elképzelhető, hogyha nem lenne virágpor, akkor is lennének allergiások. A kettő manapság már nagyon egybekapcsolódott. Lehet, hogy érdemes lenne megnézni, vajon az egyes pollen szemecskén milyen más egyéb anyag is található? Lehet, hogy érdekes látvány lenne. Az is elképzelhető, hogy erre már más is gondolt, aki meg tudja tenni ennek a vizsgálatát, de olyan eredményt kapott, ami tönkretenné az eddig felállított elméletet, miszerint a pollen okozza az allergiát, és nem az általa szállított vegyi anyagok.

Hazánkban még elég sok helyen fellelhető az iparilag szennyezett terület. De azt hiszem érdemes kilépni a nagyvilágba. Melyek lehetnek azok a szennyező anyagok, melyek komolyan veszélyeztetik a környezetünket? Másképpen teszem fel a kérdést. Melyek azok az iparágak, amelyek komolyan veszélyeztetik a környezetünket? Biztos sokat tudnánk mondani. Én négyet emelnék ki. Vegyipar, feldolgozó ipar, bányászat, hulladék gazdálkodás. Mindegyikre nagy szükség van, de nem úgy működnek, ahogy kellene. Vajon mi a hiba? A baj ott van, hogy ezek az iparágak irdatlan mennyiségű vizet és energiát használnak el. Pont azokat a részeket szennyezik, melyek az egészséges élethez nélkülözhetetlenek, a vizeket, a szárazföldet és a légkört. Nem tudok egyet sem kiemelni a négy közül, amelyik jobban szennyezi a környezetünket, mint a másik. Talán a vegyipar, ami egy kicsit előrébb van a többinél. Tudjuk, hogy vegyi anyagokkal milyen változásokat tudunk okozni. Még élettani elváltozásokat is. A vegyipar állandó fejlesztésen megy keresztül. Újabb és újabb eljárásokat dolgoznak ki. Sajnos sok esetben igen káros melléktermékek keletkeznek, melyek kikerülnek a gyárakból, kutató műhelyekből. Ezeknek az anyagoknak az emberi szervezetre gyakorolt hatása ismeretlen. Ez a legnagyobb baj mindegyik esetben. Nem tudni a hatást. Elviekben a gyártás során keletkező anyagokat kezelni, megsemmisíteni kellene. Szerte a világban vannak, és találni olyan helyeket, melyek szennyező, szennyezett területként vannak jelen a természetben. Ezek környezetvédelmi terhelése nagyon nagy. Bármelyik területet vesszük, szennyező, sok esetben veszélyes anyagaikkal találkozik az ember. Vajon mennyire vannak hatással az emberi szervezetre ezek a technológiák? Egyértelműen ki lehet jelenteni, hogy nagyon. Az emberek egészsége veszít idejéből. Az élhető időszak ezek révén csökkenni fog. Sajnos egyre inkább számolni kell azzal a ténnyel, hogy felbukkanhatnak, sőt, már jelen vannak olyan, az emberek egészségére ható anyagok, melyek rövidebb, vagy akár hosszabb távon komoly egészségkárosodást okoznak. A vegyi anyagok szervezetre gyakorolt hatása nagyon sok esetben ismeretlen. Vannak olyanok, melyek csak évekkel később mutathatók ki. Az érdekek felülírják az egészséget. Azt hiszem ez a mondat mindent megmagyaráz. Ma hazánkban legalább negyven olyan terület van, amelyek még a mai napig is szennyeznek. 

2021.01.25.

A műanyaghulladék

Kezdjük egy kis történettel. 1838-ban állítottak elő először PVC-t, bizonyos Victor Regnault. 1844-ben lett ismeretes a linóleum. A XX. század második felében vált meghatározóvá a műanyag. 1912-ben Fritz Klatte alapozta meg a PVC gyártásának technikai alapjait, de az ipari termelés 1938-ban indult meg. Felismerték sokoldalú alkalmazását.  A műanyagok gyártása tömegesen 1950-ben indult el, azóta töretlen. Mindennapjaink fontos része. Magával a műanyaggal semmi baj nincs. A baj ott kezdődik, hogy a hatalmas gyártási tömeg mellett igen keveset hasznosítanak újra. Mit jelent ez számokban. A 1950-es évek óta 8300 millió tonnát, azaz 8,3 milliárd tonnát gyártott le az ember. Ebből körülbelül 6 300 millió tonnányi műanyaghulladék halmozódott fel. Jelenleg úgy 2500 millió tonna műanyag van használatban. /2020/

Ami eléggé meglepő, bár ez is egy tág fogalom, hogy ebből a mennyiségből 800 millió került elégetésre, 600 millió lett újrahasznosítva, és 5 000 millió tonna van különböző helyeken. Ezt azért mondom, hogy különböző helyeken, mert nem éppen ott van, ahol lennie kellene. Ezeknek a hulladéknak egy része a föld felett, a másik fele a föld alatt, a többi pedig valahol a természetben, tengerekben, óceánokban.

Hatalmas probléma a műanyaghulladék. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mivel igen sokára bomlik le, nem olyan veszélyes. Hát ez nagy tévedés. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy bizonyos műanyag tárgyak, ha sokáig a napon vannak, szinte elporladnak. Az is látható, hogy például a mezőgazdaságban használt műanyag fólia, amelyik igen erős és vastag, két-három év alatt a Nap sugárzása tönkreteszi. A veszély itt kezdődik. A műanyagok terjedelmüknél, illetve vastagságuknál fogva igen tág határok között képesek lebomlani. Általános időtartama úgy 50-500 év. Sajnos ezt nem lehet úgy elkönyvelni, hogy nyomtalanul eltűnik ennyi idő alatt. Különböző módokon bekerül a táplálékláncba. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Az időjárás viszontagságai széttördelik ezeket az anyagokat, és apró miniatűr formában, mikronnyi méretben bekerül az állatokba, és onnan az emberbe, illetve ma már kimutatható, hogy a csapvízben is jelen van a műanyag. Ma már nincs olyan hely a világon, ahol ez az anyag ne lenne fellelhető. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a valóság eléggé elkeserítő. Sokat túrázok az országban, és még eddig nem találtam olyan útvonalat, ahol ne találkoztam volna műanyag hulladékkal. Az utakon, vasutak mellett, utcákon, tereken mindenhol jelen van ez a szemétfajta. Ha tovább megyünk, ma már bizonyos halfajokban is fellelhető a maradványuk. Innen már csak egy lépés, hogy az emberi szervezetbe kerüljön.  Minden valaha gyártott és kidobott műanyag fellelhető valahol, valamilyen formában. Ugyanis a gyártás kezdete óta még „csak” 70 év telt el, tehát még nem volt ideje a rengeteg ilyen kidobott terméknek megsemmisülnie, illetve eltűnnie. Valahol jelen van. Még valami. Ma minden egyes emberre 1,06 tonna műanyag jut. Nagyon ideje lenne, nagyon komolyan foglalkozni ennek a hulladékfajtának a kérdésével. Egyre többet gyártanak belőle, egyre nehezebb tárolni, egyre nehezebb kezelni. A későbbiekben egészségkárosító hatása is lehet élelmiszerek és italok fogyasztása során. Az sem elhanyagolható, hogy vannak már olyan területek, tengerparti strandok, területek, amiket le kellet zárni a turisták elől, mert évek alatt annyira elszennyezték, hogy az ottani hatóságok kénytelenek voltak meglépni azt, hogy inkább ne jöjjenek oda emberek. Sajnos ilyen az ember. A szépet is tönkreteszi. Nem törődik vele, ő csak ott van egy ideig, és szemetel. Sőt! A világ legmagasabb pontja is tele van szeméttel, köztük rengeteg a műanyag. Az ember felelős mindezért. Az ember tehet arról, hogy ilyen helyzeteket teremtett szerte a világon a hulladék terén. Ma már nem lehet azt mondani, hogy valahol élek, kihasználom teljes mértékben a környezetemet, és aztán tovább állok, keresek egy másik helyet, ahol ugyanazt teszem, mind előtte. Ma már nincs hova menni, hiszen nagyon sokan vagyunk. Azt kell megvédeni, ami van. Földünket, ahol élünk.  

Ui: Szerencsére sok helyen már felismerték ennek a hulladék fajtának a veszélyét, és komoly rendelkezések vannak születőben. Jó lenne ténylegesen komolyan venni ezt a kérdést is.     

2021.01.18.

Szemét, környezet

Talán elég sokat foglalkoznak ezzel a témával mások is, és kicsit unalmas is. Talán nem kellene túlságosan hamar dönteni arról, ó, már megint egy újabb írás. Vajon miért nem? Bizonyára mindenki szeret sétálni, kirándulni, nyaralni. Mennyire kellemetlen, amikor éppen egy olyan helyen vagyunk, ahol láthatóan rendetlenség, kosz, szemét van. Nem egy jó dolog. A helyzet az, hogy ilyen helyeket nem kell keresni. Találkozunk vele minden nap. Utcán, parkokban, játszótereken, közlekedési eszközökön, utakon, stb. Nem szép látvány. Éppen egy utcai séta alkalmával láttam, hogy a papírzsebkendő használata után kissé pontatlanná vált a „csont nélküli kosár”, de az már nem érdekelte az illetőt, látta, hogy nem sikerült az akció, de nem vette fel. Itt kezdődnek a problémák. Sajnos ilyen ember nem egy van, hanem számtalan. Senkit nem szeretnék sem megbántani, sem megsérteni, de a helyzet az, hogy ilyen formában alakul hazánk „szeméthelyzete”. Siralmas. Mindig örülök annak, mikor hallani, látni arról, hogy mennyi szemetet tudtak összeszedni egy-egy akció alkalmával. Csak gondoljuk tovább. Az ilyen terület nem nagy, mégis mennyi összegyűlik. Vajon hogyan? Az előbbi példa enyhe ahhoz képest, amikkel lehet találkozni. Az emberek magatartása ilyen. Nincs meg bennük az a tudat, ami arra ösztönözné, hogy nem szemetelek. A szülői példa átragad a gyerekekre is, és ők is ugyanúgy cselekednek. Mikor lesz valamilyen változás ezen a téren? Sajnos a választ nem tudom. Azt viszont igen, hogy sokkal, jobban oda kellene figyelni a környezetünkre, hiszen saját magunkat mérgezzük. Miért nem figyelnek oda az emberek ezekre a dolgokra? Egy ötletem van. Addig, amíg saját bőrén valaki nem tapasztalja ennek a hátrányát, addig nem is gondol arra, hogy mit tesz a környezetével. Ha majd a szemét körül rágcsálók szaladgálnak, ha az ivóvíz ihatatlanná válik a vízvételi hely közelében illegálisan letett hulladéktól, ha bűz árasztja el a lakókörnyezetét, akkor talán elgondolkodik, hogy tényleg valami nem jó. Vajon meg kell várni ezt? Talán nem. Az viszont szintén elkeserítő, hogy az emberek mennyire felelőtlenek, és mennyire nem érdekli őket a környezet. Ebbe persze nemcsak a saját, szűk környezetét értem, hanem hazánk teljes területét. Egy személyes érdekes példát szeretnék említeni. Egy kis telek mellett az útra, nem tudni ki, és mikor, lerakott egy autóabroncsot, és egy kis reklámszatyrot, tele szeméttel. Egy legközelebbi alkalommal már 8-10 kisebb, nagyobb szemetes zsákot lehetett ugyanott találni. Hát nem érdekes? Nem tudni honnan jön a gondolat, hogy az az utcarész, ahol házak is vannak, szemétgyűjtő. Vajon mit szólna az illető, aki odarakta, hogyha az ő kapuja elé valaki odatenne egy zsák szemetet. Neki volna a legnagyobb hangja, hogy mit képzel az illető, hogy oda szemetel. Az már eszébe sem jut, hogy ő ugyanazt tette, csak esetleg néhány kilométerrel arrébb, de ugyanúgy valakinek a telke elé. Hát igen, a gondolkodás, az odafigyelés, a környezet tudatosság. Ha valaki, vagy valakik valahol szennyeznek, akkor nemcsak másokat, hanem saját magát is szennyezi. A víz által, a szél által visszakerülhet a szemét a feladóhoz. Sajnos ezt ésszel nem tudja felfogni. Az a lényeg, hogy nála ne legyen.

                                                                     Illegális hulladéklerakó

Azt hiszem eléggé elszomorító, hogy vannak olyan felelőtlen emberek, akik erre képesek. Arra nem gondol, hogy közvetett úton saját magát is szennyezi. A minap éppen arra lettem figyelmes, hogy valahol szemét gyűjtési akciót szerveztek, és összegyűjtöttek 13000kg hulladékot. Ez nem kevés! Vajon hogy került oda, ahonnan összeszedték? Az utak mellől. Azt hiszem, túl sokat nem kell gondolkodni, hogy rájöjjünk, hogy került oda ez a szemét. Pontosan nem tudom, de közlekedéseim során számtalan szemétkupaccal találkoztam. Itt minden van, amit el lehet képzelni, sőt még azon túl is. Ki kell jelentenünk, hogy az emberek döntő többsége szemetel. Bárhol is van. Strandon, kiránduláson, utcán, közértben, bárhol. Vajon miért van ez? Miért van szükség arra, hogy akciókat szervezzenek arra, hogy mások szemetét összeszedjék? Ennyire nem érdekli az embereket a környezetük? Kapaszkodjanak meg. Igen, ennyire nem foglalkoznak a környezetükkel az emberek. Akárhány embert megkérdezhetünk azzal kapcsolatban, hogy ő hogy kezeli a hulladékot? Nagyon tudja a választ. Ahogy elő van írva. Még szelektíven is. Igazából nem tudni ennek lélektani mikéntjét, de elmondja, hogy ő nem, és láss csodát, már húsz méter után eldobja az utcán a csokoládé papírt. Az utak, vasutak, még az erdei túraútvonalak, utcák, terek, és gyakorlatilag minden terület nélkülözhetetlen eleme a szemét. Furcsa, deformált gondolkodás ez. Saját magunknak teszünk rosszat. Elásott, erdőbe kivitt, patak medrekbe dobott, és még ki tudja a módját annak, hogy hol lehet hulladékot találni. Sőt! Sok esetben veszélyes anyagokat is. Következetesség itt sincs. Korábban volt erre, ha jól emlékszem környezetvédelmi kommandó. Most hol van? Egyáltalán nem hallani róluk. Sőt!

Született egy olyan javaslat, mely szerint magánszemélyeknél három köbméterben korlátozza az ingatlanukon tartható engedélyköteles anyagmennyiséget”.

Forrás: Magyar Narancs 2013

Ez nagyon szép, de az ellenőrzés hiányzik. Továbbra is hulladék hegyek tornyosulnak nagyon sok helyen. Hihetetlen csúnya látvány. Ezeket a szemeteket nemcsak mi látjuk! De menjünk tovább. A jogkövető magyar állampolgár odaáll az erdő szélére, vagy tőle aránylag messzebb eső területre sötétben, és lerakja a szemetét. Ez a magatartás az emberek magas szintű tisztaságtudatának, igényességének és felelősségtudatának köszönhető, ami nincs.  Ez nemigen fog változni. A legnagyobb hiányosság a következetesség. Az emberek oda tegyék a szemetet, ahová kell, a szállító úgy vigye el, hogy ne hagyjon maga után szemetet, az emberek pedig egyszerűen ne szemeteljenek. Ilyen egyszerű. Vagy mégse? Hogy mennyire nem, íme. Sajnos a mai világban egyértelműsítve van, hogy a lakosság kiszolgáltatott helyzetbe került minden téren. Most néhány érdekesség a hulladék gazdálkodással kapcsolatban. Nagyon szépen ki lett találva az egész rendszer, csak az a baj, hogy nem úgy működik, ahogy kellene. Sőt, nagyon rosszul működik. Ha ezzel kapcsolatban észrevételt tesz valaki, ragaszkodnak ahhoz a verzióhoz, ami az előírás. Csak az előírást egyáltalán nem tartják be. Sajnos nem lehet tenni semmit. Szeretnék a szelektív hulladékgyűjtésről néhány szót említeni. Teszem mindezt azért, mert a tapasztalat az, hogy ma nincs ilyen gyűjtési forma. Ki van szépen találva, de a gyakorlatban nem létezik. Személyes tapasztalat az, hogy még most is a szelektíven összegyűjtött hulladékokat szállításkor összeöntik. Kérdezem én, akkor minek? Ha erre rákérdezünk, azt válaszolják, hogy azt külön szállítják, ami az előírás, de sajnos nem így van.           Oda értünk, hogy nem lehet tenni semmit. Kár, hogy hozzá nem értő emberek ülnek ezekben a székekben, mert azt sem tudják, mi a szelektív hulladékgyűjtés. Nézzük. „A szelektív hulladékgyűjtés a hulladékok anyagfajta szerinti elkülönített gyűjtését jelenti”. Ma hazánkban egy fő 379kg szemetet termel egy év alatt. Sajnos azt is hozzá kell tenni, hogy a magyar ember még igen messze van attól, hogy ezt a szemléletet kövesse. Aki viszont követi és betartja az előírásokat, csalódik, mert teljesen fölöslegesen gyűjti szelektíven a hulladékot. Ismerünk kék, azaz papír, sárga, azaz műanyag, zöld, azaz színes üvegek, fehér, azaz fehér üvegek, és végül szürke, azaz fém hulladékgyűjtő konténereket. A fehér és szürke színű konténer általában hiányzik mindenhonnan.  Nagyon szépen le van írva még fajtánként is, hogy mit hova. Nagy jelentősége lenne ennek. Ugyanis ezek, az újrahasznosítható hulladékok családjába tartoznak. Milyen arányok uralkodnak Európában ezen a téren?

           Van hova fejlődni. Jó lenne el is kezdeni. A szemét világszerte nagyon komoly gondot jelent. Csak egyet említek. Hihetetlen fertőzés veszélyt hordoz, nem beszélve a környezeti károkról. Nagyon szép cikkeket lehet megtalálni különböző helyeken, de azt hiszem ezek egyáltalán nem általánosak.  Ezek még csak a háztartásokban keletkező hulladékok. A veszélyes hulladékok egy külön kategória. Egyre több információ kerül elő a szelektív hulladékgyűjtéssel kapcsolatban. Személyes tapasztalat, hogy csak a neve van a dolognak. Hogy miért? Mert egyáltalán nem úgy szelektálják a hulladékot, ahogy kell. Mi lakók külön tesszük az egyes anyagokat a különböző konténerekbe. Itt már álljunk is meg. Nagyon szépen le van írva, hogy milyen színű gyűjtőedénybe, milyen hulladékot kell tenni. Hulladék gazdálkodás címszó alatt ezt lehet találni némi keresés után.

MIBE, HOGYAN?
•    A KÉK fedelű kukába vagy gyűjtőbe kerül a PAPÍR ALAPÚ HULLADÉK. Amennyiben valami nem fér bele a kék kukába, vagy esetleg nincsen, akkor gyűjthetjük a papírhulladékot egy üres kartondobozban is, illetve a nagyobb méretűeket kitehetjük a kuka mellé lapra hajtogatva és zsineggel átkötve.
•    A SÁRGA fedelű gyűjtőedényben gyűjthetjük a MŰANYAG ALAPÚ HULLADÉKOT, vagy erre a célra a műanyag szemeteszsák is megfelelő lehet.  (A műanyagok fajtáiról 
itt olvashatsz bővebben.)
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett ZÖLD színű gyűjtőbe kerülnek a SZÍNES ÜVEGEK, természetesen a fedél vagy a kupak nélkül.
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett FEHÉR színű gyűjtőbe dobálhatjuk be a  a fedél vagy a kupak nélkül FEHÉR ÜVEGeket.
•    A FÉM HULLADÉK gyűjtése lehetséges a szelektív gyűjtőszigetek SZÜRKE konténereiben illetve házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésnél a SÁRGA fedelű kukába a műanyag alapú hulladékokkal együtt.

Forrás: Természetesen jobb! Szelektív hulladékgyűjtés szabályai

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sok helyről hiányzik két gyűjtőedény. A fehér az üvegeknek és a szürke gyűjtőedények. Igaz, az is szerepel, hogy lehet a fémet a sárga, azaz a műanyag alapú hulladékkel együtt gyűjteni. Nem is ez a baj. A probléma ott kezdődik, amikor a szelektíven gyűjtött hulladékot egy helyre, egy légterű autóba ürítik. Magyarul, összekeveredik a három szelektíven gyűjtött hulladék. Kérdezem: akkor ennek mi értelme? A lakók külön gyűjtik, a szolgáltató egyben szállítja. Erre rá is kérdeztem. Azt mondták, írjam föl a kocsi rendszámát, és hogy ez hol történt. Innentől kezdve kissé vicces az egész. Ugyanis ezzel nem történik semmi, ezt biztosan tudom mondani. Tapasztalat. Elég szomorú, hogy egy hulladékgazdálkodással foglalkozó cég nem tudja, hogy az általa üzemeltetett szelektív hulladékgyűjtő autó milyen formában szállít. Az teljesen ki van zárva, hogy egyik helyen helyesen gyűjt, a másik helyen nem. A grafikonon leolvasható, hogy milyen hatalmas mennyiségű hulladék keletkezik évente.

Forrás: KSH

Nagyon nagy mennyiségű szemét keletkezik a világon. Több mint kétmilliárd tonna kommunális szemét termelődik évente a világon. Ehhez még hozzájön az egyéb hulladék, olyan, mint az elektronikai, vagy maga a szennyvíz. Itt meg kell állni egy kicsit. Szerencsére a szennyvíz ma már nagy százalékban kezelt termék. Sajnos nagyon sok olyan hely van még a világon, ahol szűrés nélkül kerül a szennyvíz az egyes patakokba, folyókba. Ma már kimutathatóak az egyes vegyi anyagok a folyókban, tavakban, sőt már néhány helyen a talajvízben is. Hihetetlen károkat lehet okozni ezekkel az anyagokkal, mert a legkülönfélébb vegyi termékek kerülnek sok esetben a föld alá. Magyarul elássák.  Ezek a hordók, dobozok idővel korrodálnak olyannyira, hogy kiszabadul belőlük a káros anyag, szennyezve a környezetet, főleg a felszín alatti vizeket. A szilárd hulladékok is nagy gondot jelentenek világszerte. Nem sok országban tudják ezt rendesen kezelni. A szennyvíz is, és a kommunális hulladék is, nemcsak mint szemét van jelen, hanem fertőző forrás. Nagyon gyorsan elterjednek az élősködők és egyéb más kártevők, nem beszélve a bomló termékekben keletkező baktériumokról. Az egyes hulladéklerakók fertőző gócok. Ha már fertőzésről beszélünk, érdemes megemlíteni, hogy igen régóta kedvelt sportja nagyon sok embernek a hegymászás. Sok esetben napokat, heteket, sőt hónapokat is eltöltenek egy ilyen helyen. Az anyagcsere termékek kezelése egyáltalán nincs megoldva. Ez olyan helyen igen veszélyes, ahol gleccserek, hó-, és jeges vidékek vannak. Ugyanis ezek a helyek kezdenek kiolvadni, és az olvadék vízzel belekerülnek a víz természetes körforgásába. Több száz, vagy inkább több ezer ember salakanyaga hever ezeken a helyeken. Azt hiszem, tovább nem kell ecsetelnem ezt a folyamatot. Sajnos még ma is több fejlettnek mondott országban sem megoldott a hulladék normális tárolása. Ugyanis az egyes hulladék konténerek olyan állapotban vannak, amik fertőzési gócnak számítanak. Tisztántartásuk némi kívánnivalót hagy maga után. Több helyen már megjelentek az állatok, de nem ritka a kisebb rágcsálók jelenléte. Ezek, mint tudjuk, elég aktívan részt vesznek a fertőzések terjesztésében. Itt is, mint nagyon sok más helyen az igényesség hiányzik.      

 Jó lenne, ha sokkal többet, és sokkal behatóbban foglalkoznának a hulladék gazdálkodással foglalkozó cégek a szemét kezelésével, és annak tárolásával. Azért valami még ide kívánkozik a teljesség igényével. Maguk a lakók is jobban odafigyelhetnének a saját szemetükre. Ne a felelőtlen viselkedésükkel, - itt az illegális szemétlerakókra, illetve a konténerek mellé tett szemétre gondolok-, hívják fel magukra a figyelmet, és erősítsék az igénytelen emberek táborát, hanem figyeljenek oda jobban szűk környezetükre is. Higgyék el, megéri. 

Ui: itt azért még egy gondolat. A háztartási szemetet mibe gyűjtjük? Műanyag zacskókba. Aztán hova kerül? A kommunális hulladék tárolóba. Egy kicsit érdekes a dolog. Vagy csak nekem?

2021.01.11.

Hulladék kezelés 

A világon egyre több hulladék keletkezik. Nem véletlen, hiszen a lakosság növekedésével ez is nő. Most nem a hulladék kezelés azon fajtájáról szeretnék írni, amit a hulladék gazdálkodók végeznek, hanem a lakossági hozzáállás ehhez a kérdéshez. Van mit emlegetni ezen a téren is. Ma hazánkban a hulladékkezelés és hulladékgazdálkodás igen érdekes módon történik. Előtte menjünk vissza az időben egy kicsit. Úgy 50 évvel ezelőtt még faluhelyen minden háznál volt egy szemétdomb. Ezt szó szerint kell érteni. Volt egy kijelölt terület, ahová a maradék ételt, ami nem sok volt, a konyhai hulladékot, gazféleségeket, egyszóval szerves hulladékokat, ami keletkezett, egyszerűen szemétdombra tették. Ez gyűlt elég szépen, és évek alatt azért felgyülemlett egy kevés. Ennek is megvolt a helye. Ugyanis a szemét komposztálódott. A tetejét leszedték, és az alatta összegyűlt réteget kiszórták a kerti talajra, majd beásták a földbe. Ezzel gyakorlatilag elvégeztek egy trágyázási folyamatot. Ma már ez a folyamat ugyan létezik, de más formában. Komposztáló edényekben történik mindez. Ez nagyon helyes, hiszen ugyanúgy fel lehet használni a kertben, magyarul vissza lehet fordítani, újra fel lehet használni az elhasználódott szerves anyagot. Ma már a falvakban is gyűjtőedényekben tárolják, majd viszik el a szemetet. Sokféle hulladékfajta van. Ipari, kommunális, építési, veszélyes, sőt, a szennyvizet is ide lehetne sorolni, de ettől tekintsünk el. Vannak szelektíven gyűjthető hulladékfajták. Papír, italos karton, műanyag, üveg, fém, zöld, gumi, elektronikai, gépjármű, veszélyes, textil, élelmiszer, fahulladék. Ezek közül a legjobban ismert és alkalmazott a lakosság felé a papír, műanyag és üveg. A gond a szeméttelepen, illetve a tárolóknál kezdődik. Van ennél egy kicsit korábbi állapot is. Ez pedig maga az ember, aki a szemetet termeli. A legfőbb gond az, hogy hazánkban az emberek ehhez a témához való viszonya nagyon gyerekcipőben jár. Egyszerűen nem foglalkoznak a helyes és megfelelő, a saját maguk által termelt, különböző típusú hulladékok szakszerű kezelésével. Pedig higgyék el, nem sok minden kell hozzá. Egy kis odafigyelés. Itt kezdődnek a gondok. Sokkal több tájékoztatást kellene az emberek felé irányítani ahhoz, hogy ne olyan áldatlan állapotok alakuljanak ki, amilyenek jelenleg vannak. Mi történik a szeméttel, ami keletkezik. A háztartásokban keletkező hulladékot a forgalomban kapható műanyag zacskókban gyűjtjük össze, majd bedobjuk az erre rendszeresített tárolóba. Nem tudom, figyelték-e. Műanyag zacskókban gyűjtjük a szemetet, majd bedobjuk a kommunális szemetes konténerbe. Sajnos nem egy szeméttelep közelében ezek a műanyag tároló zacskók szépen fent vannak a közeli fákon, díszítve azokat. Nem szép látvány. Vajon miért nem lehet ez ügyben is előrelépni. Kiöntve a háztartási hulladékot a műanyag zacskóból, azt a megfelelő gyűjtőedénybe tenni. Nagy zavar van ezen a téren is. Ez csak egyfajta szemét kezdeti problémája. Aztán mi történik. Jönnek a szemétszállítók, és kiürítik a konténert. De hogy. Ami éppen mellé hullik, az ott is marad. Én egy társasházban lakom, de rendszeresen megyek takarítani a szemétürítés után, mert a szállítók nem szedik össze, pedig az ő dolguk lenne. Aztán valahogy arra is oda kellene figyelni, hogy ezek a konténerek hogy néznek ki. Még hideg időben talán elviselhető, de nyáron olyan bűz terjeng a tároló körül, hogy az szinte elviselhetetlen. Vajon nem kellene időnként tisztítani ezeket? Vagy ha esetleg valami hibája van, kijavítani? Mi magunk javítjuk ezeket a konténereket, mert az ürítés során vannak helyek, amik sérülnek, és például nem lehet kinyitni, vagy történetesen lecsukni. Aztán még mindig a szállításnál maradva. Meg van szabva, hogy mikor szállítanak. Valószínűsíthetem, hogy a szolgáltató is tájékozódik annyira, hogy belássa, több szemét képződik, mint korábban. Úgy vélem, ahhoz kellene igazítani a szállítást, amilyen igény felmerül.

Azt hiszem ez a látvány nem egyedi. A társasházaknál bizonyos vagyok benne, hogy megszokott látvány, amit a képen látnak. Nem a szolgáltató vezetői látják ezt, hanem a lakók. Ahogy említettem, a szállítás sűrűségét az igényekhez kellene igazítani. A gazdálkodóhoz intézett kérdésre, miszerint lehetne-e ezen változtatni, nem kaptunk választ, illetve nem érünk el telefonon senkit sem, aki ebben a kérdésben döntést tudna hozni. Azt már meg sem említem, hogy a tört, eldeformálódott konténereket lehet, hogy ki kellene cserélni. Hogy miért? Mert lassan a kóbor állatok, sőt, megjelennek a rossz idő beköszöntével a patkányok is ezeken a helyeken, és belemásznak a tárolókba,  kirángatják a zacskókat, majd kint a talajon széttépik, és ami ehető megeszik, a többi pedig ott marad. A szél pedig szépen elhordja a maradékot. Lehet, hogy egy kicsit fertőzés veszélyes ez a helyzet? Úgy gondolom, igen. A kérésre hallgatás a válasz, illetve majd ők tudják, mit kellene tenni. Vajon tényleg tudják?  Ha tudnák, akkor nem lennének ezek az állapotok. Egyszerűen nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mert az munkával, odafigyeléssel jár. A másik nagy terület, a szelektív hulladékgyűjtés. Ennek is vannak szabályai.

MIBE, HOGYAN?
•    A KÉK fedelű kukába vagy gyűjtőbe kerül a PAPÍR ALAPÚ HULLADÉK. Amennyiben valami nem fér bele a kék kukába, vagy esetleg nincsen, akkor gyűjthetjük a papírhulladékot egy üres kartondobozban is, illetve a nagyobb méretűeket kitehetjük a kuka mellé lapra hajtogatva és zsineggel átkötve.
•    A SÁRGA fedelű gyűjtőedényben gyűjthetjük a MŰANYAG ALAPÚ HULLADÉKOT, vagy erre a célra a műanyag szemeteszsák is megfelelő lehet.  (A műanyagok fajtáiról 
itt olvashatsz bővebben.)
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett ZÖLD színű gyűjtőbe kerülnek a SZÍNES ÜVEGEK, természetesen a fedél vagy a kupak nélkül.
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett FEHÉR színű gyűjtőbe dobálhatjuk be a  a fedél vagy a kupak nélkül FEHÉR ÜVEGeket.
•    A FÉM HULLADÉK gyűjtése lehetséges a szelektív gyűjtőszigetek SZÜRKE konténereiben illetve házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésnél a SÁRGA fedelű kukába a műanyag alapú hulladékokkal együtt.

Forrás: Természetesen jobb! Szelektív hulladékgyűjtés szabályai

 

Sajnos azt kell mondanom, hogy itt is nagyon nagy hibák vannak. Maga a gondolat nagyon jó, csak a kivitelezéssel baj van. Előtte azonban valamit szeretnék mondani. Hazánkban a szelektív hulladékgyűjtés csak papíron létezik, a gyakorlatban, az emberek fejében egyáltalán nem. Persze itt is vannak kivételek. A legnagyobb gond a szelektíven gyűjtött termékek elszállítása. Ugyanis az történik, hogy az üveg, műanyag, papír egy szállítójármű gyűjtőjébe kerül. Magyarul, ami szétválasztva van, azt egybe öntik. Itt rögtön megkérdőjeleződik a gyűjtés lényege. Ami érdekes, hogy a szolgáltató felé benyújtott és kérdezett eseményre teljesen meglepő választ kaptam. Írjam fel a szállítóautó rendszámát, és azt a helyet, ahonnan elvitték a szelektíven gyűjtött hulladékot. Csak egy szerény kérdés. A szolgáltató alkalmazottja ennyire nem tudja, hogy miképpen szállítanak, és hol? Azt hiszem, innentől kezdve elég érdekes a hulladékgazdálkodás teljes felépítése és gondolkodása. Azt is nagyon jól tudom, a lakosságnak is jobban oda kellene figyelni a gyűjtésre. Ha nem fér bele, ne dobja mellé, hanem tárolja addig otthon. Ja, igen, hogy baj van a gondolkodással? Sajnos. Sűrűbben el kellene szállítani, mert megnőtt az igény. Aztán egy igen szomorú, és felettébb környezetkárosító dolog ütötte fel a fejét. Hangsúlyozom, nem most kezdődött. Ez az illegális szemétszigetek kialakítása. Van egy kis telkünk a várostól nem messze. Egyik alkalommal, arra lettem figyelmes, hogy le van téve egy műanyag zacskó a telekkel szemben, szeméttel tele. Kipakoltunk, elrendezkedtünk, és éppen mentem a telek előtti füvet lenyírni, azt hittem rosszul látok. Már négy zacskó, sőt egy abroncs is oda lett téve, ahol korábban egy zacskó volt. Ilyen az ember. Gyorsan bevittem, mert még csak szaporodott volna a szemét. Miért ilyen az ember? Nem látja, hogy az nem tároló? Ezek szerint nem. Bizonyára közlekednek különböző módokon. Mit látni? Szinte mindenhol szemét. A gondos apa összegyűjti a felhalmozódott szemetet az otthona körül, aztán beleteszi az utánfutóba, majd szól a kisfiának, hogy elvisszük a szemetet. Vajon hová? Hát persze. A közeli erdőbe. Ott ledobálja a szemetét, majd mind, aki jól végezte dolgát hazamennek. Mit lát a gyerek. Az ostoba szülő ostoba, felelőtlen viselkedését. 

  

 

Látják ezt? Így néz ki a természet, a környezet az ilyen gondolkodású emberek miatt. Ebből rengeteg van hazánkban. Milyen ember, aki ezt teszi a környezetével? Egy felelőtlen, ostoba, tudatlan, buta ember. Az is lehetséges, hogy ő ossza az észt máshol vezető beosztásban. Az embernek vannak kötelességei. A környezetvédelem is beletartozik a kötelességek közé. Azt hiszem, nagyon alapos szemlélet váltásra van szükség ahhoz, hogy környezetünk szebb és tisztább legyen. Csak még egy adalék. Ez világjelenség a felelőtlen emberek részéről. Vannak természeti szépségek, sok esetben csodák. Amint az ember beteszi a lábát ezekre a helyekre, tönkre van téve. Egyszerűen nem vigyáz rá. Ezeket a helyeket elzárják az emberek elől, mert képesek teljesen tönkretenni.

 

        Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Hát nem szörnyű. Ez is az ember műve. Sajnos az ilyen, és hasonló látványból egyre több van. Nagy igazság, hogy az ember a felelős, ami a bolygónkon történik, mert ki más. De vajon, kit hogyan érdekel ez? Ja, és éppen az van felháborodva, hogy nem mehet megnézni egy csodálatos vidéket, mert le van zárva az emberek által eldobált szemét miatt, aki kiviszi a szemetjét az erdőbe.

 

2021.01.02.

Károsanyag kibocsátás

Azt hiszem ez a téma örök. Erről mindig, mindenhol, mindenkivel kell beszélni, több okból is. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy egyre többen legyünk azok, akik tesznek annak érdekében, hogy tisztább legyen a levegő. Sajnos van mit tenni. Ma már csak a hegyvidékes helyeken lehet friss levegőt lélegezni. A helyzet az, hogy már igen komoly egészségkárosító hatása is van. Ma már előkelő helyen szerepel a légúti megbetegedések száma világszerte. Egyre több összetevője van ezeknek az anyagoknak, és nem mindegyiket mérik. Van egy egészségügyi határérték skála. Ez ad némi támpontot arra nézve, hogy hol, mennyi a káros anyag szintje. Ezt ma már az egész Földön figyelemmel kísérik.

Az egészségügyi határértékek itt vannak feltüntetve. A végén van egy szén-dioxid érték, ami elég magas, és ez az egyik anyag, amely a Föld légkörének melegedését okozza. Egy valamit fontos leszögezni. A kulcs a hőmérséklet emelkedése, azaz, a globális felmelegedés. Ez kihat mindenre. Ami számomra eléggé furcsa, hogy a szén-dioxid mértékét nem mérik, még annak ellenére sem, hogy ebből a vegyületből van legtöbb a légkörben. Ennek a gáznak tulajdonítják a globális felmelegedést. Arról is szólnak a hírek, hogy a természet feldolgozza a kibocsátott szén-dioxidot. De mennyit? Mára már olyan töménységű a szén-dioxid, hogy már nem tud olyan ütemben, és olyan mennyiségben elnyelődni, tehát jelen van a levegőben, amit belélegzünk. A szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért nyugalmi helyzetben az alsó légrétegekben helyezkedik el. A légkör állandó mozgása miatt mindenhol jelen van ez a gáz. Hogy mennyire veszélyes? Bizonyára mindenki volt már olyan helyen, ahol sokan gyűltek össze egy teremben. Egy idő után észre lehetett venni, hogy „nehézzé” vált a levegő, „rossz” lett a levegő. Ez annak a következménye, hogy az emberek által kilélegzett szén-dioxid eldúsult, és kevesebb lett az oxigén. Ez a helyzet rövid időn belül komoly légzési és egészségügyi problémát okoz.

  

Ha összeadjuk a 2019-es év károsanyag kibocsátásának mennyiségét, akkor 61 499 000 tonna került ezekből a légkörbe, azaz, közel 61,5 millió tonna. Ez nagyon sok, és ez csak hazánkra vonatkozik. Megközelítő fogalmunk lehet arról, hogy ez globálisan mennyit jelent. Az alábbi diagram megmutatja. Valamit itt figyelembe kell venni. Az elnyelt szén-dioxid mennyiségét. A tengerek, az óceánok, zöld felületek mind besegítenek abba, hogy minél kevesebb szennyező anyag legyen a levegőben. Ennek ellenére már nagyon sok van, ugyanis elérkezett egy olyan küszöb, ami fölött már jóval lassabban, és jóval kevesebb mennyiségben nyeli el ezt a gázt, mert a telítettsége kezdi elérni a határát, amikor már nem tud többet felvenni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor cukrot vagy sót teszünk egy kevés vízbe, és összekeverjük. Aztán még teszünk hozzá, és a végén már nem tudunk többet benne feloldani, mert telítődik. Amikor ez elérkezik, akkor a plusz mennyiség kicsapódik. Szerencsére a szén-dioxidnál ez nem fordul elő, mert egyszerűen nem tudja elnyelni. Nincs olyan tényező, nevezetesen túlnyomás, ami még préselne bele a gázt. Viszont jelentkezik egy másik káros dolog. Ez pedig a savasodás. Ugyanis a szén-dioxid-víz elegy szénsavat hoz létre. Bár ezt a formát isszuk, viszont a tengerek, és óceánok egyensúlyában zavart okoz. A légkörbe kerülő gázok közül a kén-dioxid a veszélyesebb, mert vízzel találkozva kénessav keletkezik. Ez sokkal agresszívebb, mint a szénsav.  

A károsanyag kibocsátás másik nagy veszélye a szálló por. A világszerte jelentős járműpark, az üzemek, gyárak, erőművek és háztartások jelentős mennyiségű szálló port juttatnak a légkörbe. Ennek is van már egészségügyi határértéke. Két formája van, a PM10, illetve PM2,5. A kettő közül a PM2,5 a veszélyesebb, mert teljes egészében bekerül a tüdőbe, és onnan nem ürül ki. Ahogy látható a nagyobb értékű szálló por az orrnál tovább nem jut, mert az orr meggátolja a részecskék továbbjutását. A kisebb értékű részecskék viszont már olyan helyekre is eljutnak, ahol komoly egészségkárosodást okoznak. Sajnos ennek mérése még nem mindenhol megoldott. A szálló pornak éppen akkora a veszélye, mint a szén-dioxidnak, hiszen ezek részecskéi is nagy mennyiségben vannak jelen a légkörben. 

Sajnálatos módon még 55 százalékban jelen van a fa vagy szén a háztartásokban. Ebből van egy még veszélyesebb tartomány, ez az egyéb kategória, ami 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy itt mindennel fűtenek, ami ég. A melléktermék pedig rendkívül mérgező. Azt is el kell mondani, hogy ez eléggé összetett probléma, hiszen ezek a családok nem olyan körülmények között élnek, hogy erre odafigyeljenek. Sem anyagi, sem szellemi vonalon nem törődnek azzal, hogy ők milyen káros tevékenységet folytatnak.

A felsoroltak együttes hatása azt eredményezi, hogy jelentősen megnőtt a légúti megbetegedések száma hazánkban. A feltüntetett értékek jelentősek, és vélhetően nem fognak csökkenni, sőt. Jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy milyen minőségű levegőrétegben élünk.

2020.12.25.

A felhőzet formálódása

Nagyon is természetes, ha felnézünk az égre, és felhőket látunk. Az is egy természetes dolog, hogyha sokáig felhős az idő, már szinte reklamálunk, mikor lesz már napsütés. Ezt a kérdést a meteorológusoknak tesszük föl az időjárás jelentés kapcsán. Nagyon sokféle felhőtípus van. Itt most nem is ez lenne a fő mondanivaló, hanem inkább a felhőzet kialakulása, rendeződése, vonulása, viselkedése.

A felhők elnevezését és osztályozását elsőként Luke Howard angol kémikus alkotta meg az 1850-es években.

Forrás: Wikipédia

A felhőzetre vonatkozó állapotokat is külön jelölik.  

Cirus = hajtincs

Stratus = réteges

Cumulus = domb

Nimbus = eső

A „cirr” előtag mindig a magas, az „alto” mindig a közepes szintet jelenti. A felhőzet magasság szerint a teljes alsó légréteget felöleli. Minden magassági tartományban valahol a légkörben található valamilyen felhőfajta. Ezt a párát a szél hordozza, tereli a különböző területek fölé. Ezekből a felhőkből eső is, és jég is eshet. Az egyes fizikai változók határozzák meg a csapadék halmazállapotát.

Forrás: Wikipédia

Ez a kép nagyon jól szemlélteti a vihar kialakulását. A távolban lehet látni egy olyan jelenséget, melyet még korábban az idősektől hallottam, „lóg az eső lába”. Ez azt jelenti, hogy a viharfelhőből már esik az eső távolabb tőlünk, de a vízfüggönyt nagyon jól lehet látni, ami egészen a talajig ér. A felhők magasságát illetően a talajtól egészen több kilométer magasságig megtaláljuk a felhőtípusok valamelyikét.  

Viharok alkalmával kísérő jelenség is kialakul. Ez pedig a szél. Sok esetben komoly károkat is okoz a nagy erejű légmozgás. Sajnos hazánkban is egyre inkább lehet számolni azzal, hogy nagyobb intenzitású viharok, és az azzal járó szelek alakulnak ki. Ez a változás is a klímaváltozás számlájára írható. Szerencsére még olyan intenzív szelek, melyek tőlünk távolabb minden évben kialakulnak, még nem jelentkeznek. Ami érdekes, ahogy a diagramon látható, a hőmérséklet emelkedésével már hazánkban is számolni kell ezekkel a légköri képződményekkel, és egyre gyakoribb kialakulásukkal. Szerencsére még ezek a szelek és állapotok nem párosulnak olyan légmozgással, amely teljesen letarolja a vidéket. 

A tuba felhőtölcsér, légörvény, melyet földet érés esetén tornádónak hívunk. Az egyes széltípusok egy magasabb fokozata a ciklon. Vannak mérséklet övi ciklonok, trópusi ciklonok, mediterrán ciklonok. A trópusi viharokat hurrikánnak, tájfunnak, ciklonnak, orkánnak nevezik, attól függ, hogy a Föld melyik részén alakultak ki. A méretüket tekintve elérhetik a  2-2,5 ezer km átmérőt. Igen alacsony a légnyomás a középpontban, és a szélsebesség eléri, sőt meg is haladja a 100-250km/órát, sőt, sok esetben a 300-350km/órát is elérik. Sajnos elég sokat hallani a hurrikán vagy tájfun szezonról. A trópusi területeken hatalmas károkat okoznak minden évben ezek a viharok. Egy ciklonnak különleges a felépítése.

Forrás: Wikipédia, Tip tájfun

Ez a tájfun egy tipikus elrendezésű formát alkot. Középen ott van a „szemnek” nevezett képződmény. Ezen a területen, amely úgy 10-30 km átmérőjű, szinte szélcsend van, és gyönyörűen süt a nap. Ez viszont nem tart sokáig, mert, nagy sebességgel vonul. Bizonyára sokan hallottak a különböző neveket viselő trópusi viharokról. Ezek főleg a meleg vizek környékén alakulnak ki, és elérve a szárazföldet, hihetetlen mennyiségű esőt zúdítanak a tengerparti településekre  nagy szél kíséretében. A védekezés ellene szinte lehetetlen. Ennek mintegy másolt példánya a szárazföldön kialakuló tornádó. Ez is egy szélfajta, amely szintén nagy sebességű forgószél, és akárcsak a ciklon belsejében, itt is alacsony a légnyomás. Ennek köszönheti pusztító erejét. Sajnos ez a légköri jelenség is évente visszatérő jellegű. Már vannak tornádó szezonnak nevezett időszakok. A szél, akárcsak a természet erői, hatalmas energiával rendelkeznek. Félelmetesek, de egyben egy csodálatos légköri képződmény képviselői. 

2020.12.18.

Földünk jövője

Lehet, hogy nagy szavakat használok, de sajnos be kell látni, hogy egyre inkább alakulnak ki olyan jelenségek a Földön, amelyek korábban egyáltalán nem voltak. Konkrétan a szélsőséges időjárásra gondolok. Ez a bolygó minden részére kihat, és minden részén ma már létrejöhet. Rengeteg cikk, elemzés, kutatási eredmény, elmélet látott napvilágot. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Teljesen úgy működik, akár az emberi szervezet. Ahogy ki lett találva, az úgy üzemel tökéletesen. Bármilyen külső tényező, beavatkozás súlyos károkat okoz. Manapság ezt a kort éljük. Mármint a beavatkozás korát. Az eredmény érzékelhető. Nem számít semmi figyelmeztetés, semmi szakértői, mondom, szakértői tanács, hozzáértő megjegyzés. Az élet a szerint halad a végzete felé, amit olyan emberek alkotnak és találnak ki, akik nem értenek hozzá. Az ember elpusztít egy környezetet, de semmi baj, mert akkor tovább áll, és ott kezdi meg a természet rombolását. Sok mindent lehet feszegetni, elérni valaminek, valakinek a tűrőképesség határát. Vajon érdemes ezzel kísérletezni? Úgy látszik, hogy igen. Mindent a hatalomért, a több pénzért. A hatalom és a pénz egy idő után értelmét veszíti, mert vannak dolgok, amiket egyikkel sem lehet pótolni. Ha egy átfogó képet szeretnénk elképzelni, illetve alkotni a mai Földről, és esetleg arról, hogy mi várható, nem kell sok fantázia hozzá. Ahogy említettem, a bolygónk is működik, mint egy élő szervezet, történetesen mint az emberi szervezet. Ha minden szükséges anyagot megkap, amire szüksége van, akkor tökéletesen funkcionál, ahogy már említettem. Az ember olyan, hogy alakítani, változtatni akar, és meg is teszi, annak ellenére, hogy rossz az, amit tesz. A Föld sem egy kifogyhatatlan energiaforrás. A kitermelt anyagok, amikre szükség van, egy idő után elfogynak. Nem lesz több. Sem nyersanyag, sem energia, sem élelmiszer, sem víz, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a levegő oxigénje is fogyni fog, ami komoly veszélyt jelent. Mi lesz, ha ezek az élethez nélkülözhetetlen anyagok elfogynak? Káosz. Ez jellemzi majd a Földet. Állandó harcok a még meglévő anyagokért. Igaz, nem sok ember fogja képviselni az emberi fajt, talán néhány százezer. Víz, sós víz és sivatagok jellemzik majd a tájat. Az emberek mesterséges szigeteken, levegőben lebegő hatalmas platformokon, a sivatag homokja alatt,  a víz alatt fog élni. El kell szigetelődni, hiszen mindenki ellensége lesz a másiknak. Kicsit nézzük meg, hogy mi vezethet ezekhez az állapotokhoz? Mi volt aránylag stabil, és mi változott meg nagyon. Az aránylag stabil dologra elég könnyű a válasz. Az élelmiszer, az ivóvíz, az energia, a légkör, az időjárás. Ezek a legfontosabbak az emberi élet számára. Mi változott? Na, erre már nem olyan egyszerű a válasz. Először vegyük magát az embert, mert ő a legfőbb tényező. A Föld lakossága ma 2020-ban közel nyolc milliárd fő. Ezt kimondani is sok. A lakosság rohamos növekedésével a korábban aránylag stabilnak mondott tényezők mindegyike alaposan módosult. A nagyobb igény nagyobb mennyiséget kíván. Ezt biztosítani kell. Ha csak egy kicsit akarunk tájékozódni, először nézzük meg, hogy az egyes kontinenseken milyen körülmények uralkodnak?

A népesség alakulása a lakott földrészeken.

Az 1800-as évben egy milliárd volt a Föld lakossága. Hatalmas növekedés. Ennek nagyon nagy jelentősége van. Fontos tényező az egyes földrészek közötti eltérés. Érdekesség, hogy a lakott földrészek közül kettő rendelkezik teljesen független területtel. Afrika és Ausztrália. Nincs nagy jelentősége, hacsak nem abban, hogy az esetleges népvándorlás, elvándorlás sokkal körülményesebb. Ennek később lesz jelentősége. Ezt a hatalmas lakosságot el kell látni élelemmel. Hús, zöldség, gyümölcsféleségekkel. Hihetetlen nagy feladat, ugyanis a termőterületek, a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek csökkennek. A Föld szárazföldje 148,9 millió km2. Ennek a fele használható mezőgazdasági tevékenységre, beleértve, az állattartást is. Mezőgazdasági, tehát földművelésre 14 millió km2 alkalmas. Ez azért van, mert igen nagy területek vagy fagyosak, vizesek, sziklásak, szárazak, rossz minőségűek, mérgezettek. Ahol termesztenek, ott is gyenge minőségű talajjal találkozunk. Lehet azt mondani, hogy a művelésre alkalmas területek igen lecsökkentek. Mivel a talaj igen érzékeny az egyes változásokra, legfőképpen a környezet szennyezésre. Ez döntő lehet az elkövetkezendő évtizedekben. Sokkal kisebb területen kell jóval több termény előállítani, hogy ki lehessen elégíteni az igényeket.  Ezt új növényfajtákkal részben sikerül elérni. De vajon meddig? Ennek is van egy határa. A népesség növekedésnek pedig nem igazán van határa, tehát az igény egyre nagyobb lesz. Komoly probléma. Aztán jelentkezik egy még nagyobb baj. Ez nem más, mint az iható víz csökkenése. Ennek az oka a gleccserek hihetetlen gyors olvadása, ami miatt eltűnnek, és nincs a folyóknak utánpótlása. A másik a csapadék egyenetlen eloszlása. Az új jelenség, hogy kis területen nagy mennyiségű eső hullik, amely víztömeg romboló hatása számottevő, ugyanis nemcsak anyagi javakban okoznak nagy károkat, hanem személyi sérüléseket is okoznak, nem beszélve arról, hogy a felső termő talajrétegeket egyszerűen elmossa. A rengeteg víz hamar leszalad, és nem tölti fel, nem ad egyenletes vízszintet, víztömeget a folyóknak, tavaknak, vízgyűjtőknek, ahol a vízkivételi helyek vannak. Ezáltal az iható vízmennyiség is csökken. Több helyen kellene alkalmazni a régi bevált módszert, amit úgy hívunk ciszterna. Ennek a nagyobb változatai a víztározók. Mivel a csapadékok eloszlása és mennyisége szélsőséges viszonyokat mutat világszerte, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy ilyen tárolókat lenne érdemes építeni, hogy a nagy mennyiségű esőt tartósan tárolni lehessen. Innen aztán szorultabb időkben vissza lehet nyerni a vizet. Sajnos az iható vizek kockázata nagyon megnőtt.

Érdemes lesz odafigyelni ezekre az értékekre, mert fontos információt ad arra nézve, hogy hol kell beavatkozni annak érdekében, hogy a nélkülözhetetlen iható víz ne hiányként jelentkezzen. Összefogás? Igen, az kellene. Világszerte. Sok helyen igen nagy a napi fogyasztás, más helyeken pedig szinte alig. Tudom, azt lehetne mondani, hogy az egyes országok megteremtették maguknak azt, hogy legyen megfelelő mennyiségű vizük, tegyék meg mások is. A globális előrejelzés azt mutatja, hogy általánosan kevesebb lesz a víz, tehát azokon a helyeken is, ahol jelenleg ez egyáltalán nem probléma. Minden egyes tevékenységhez energia szükséges. Sok energia. Ma már nem lehet elképzelni a világot áram nélkül.   

 

Minden ezzel működik. A nagyobb energiaigény több káros anyag kibocsátással jár. Sajnos hiába a különböző megállapodások és vállalások az országok részéről annak érdekében, hogy csökkenjen a szint, szinte senki nem tarja be. Ez pedig további jelentős romlást fog idézni, nem beszélve arról, hogy egy újabb szennyező anyag lépett a színre. Hogy jelenleg hol áll a világ a káros anyag kibocsátás terén, a diagramon látható.

Hatalmas mennyiségről van szó. Hogy a Föld meddig bírja az egyensúlyt megtartani, nem lehet tudni. Egy biztos. Ha sürgősen nem tesznek valamit a döntéshozók annak érdekében, hogy ez megváltozzon, akkor visszafordíthatatlan állapot fog kialakulni, az pedig katasztrófával fog járni. Hogy ez mennyi idő múlva következik be? Ezt nem tudni. Ha az emberiség hosszú távon tervez, akkor ezeket a lényeges kérdéseket rögtön orvosolni kellene. Jelenleg ma a világon minden nő. A népesség, az energiaigény, a vízfogyasztás, ahol van, az élelmiszer fogyasztás. Ha itt egy kicsit megállunk, akkor felvetődik egy fontos kérdés. Az emberi tevékenység velejárója, a hulladék termelés.

Ha megnézzük a diagramot, akkor láthatjuk, hogy hatalmas mennyiségekről van szó. Ehhez még hozzájön a zöldség és a gyümölcs. El lehet képzelni, hogy ez mekkora szeméttel jár. Most csak a kommunális szemétről beszélünk, tehát ami a háztartásokból kikerül. Ennek mennyisége a világon 2,1 milliárd tonna.     

Norvég tengerpart.FORRÁS: NORWAYTODAY.INFO/NEWS

Forrás: Zöld Bazár

Azért milyen érdekes. Ami másnak szemét, az egy másik embernek még megélhetést jelent. Ezekből a szeméttelepekből milliók élnek meg. Ez talán a jobbik része a dolognak, bár a XXI. században nem volna szabad ilyennek lenni. A hihetetlen veszélyes, hogy ezeken a telepeken nemcsak kommunális hulladék van, hanem veszélyes hulladék is. A másik, hogy ezeken a helyeken rengetek a madár, és egyéb élősködő, egér, patkány, és más rágcsálók, amelyek itt élnek az emberekkel együtt. Könnyen el lehet képzelni, hogy előbb-utóbb egy járvány is kitörhet ezekből a körzetekből. Azt már szinte megbecsülni sem lehet, hogy mennyi a világ teljes hulladék mennyisége. Építési, veszélyes, elektronikai, papír, műanyag, üveg, stb. Általában ezek a tárolók a szabad ég alatt vannak. Sok esetben még folyó, vagy állóvíz is található a közelben. A vízbázisokat is szennyezhetik ezek a telepek. Aztán ezeket a helyeket egész nap tűzi a nap. Az kiszáradó port a szél magával viszi, igen nagy távolságokra. Nem nehéz elképzelni, hogy esetlegesen ez mit okozhat. A végére hagytam az időjárást, mint fontos tényezőt. Először nézzük meg milyen változás történt az átlag hőmérsékletbe 140 év alatt. A változás 1,18 Celsius fok, pluszban.

Ez így szám szerint nem tűnik soknak. Nem is ez a leglényegesebb. A lényeges ennek a következménye. Ugyanis ez a kis eltérés nagyon nagy lokális eltéréseket mutathat. Ez azt jelenti, hogy szélsőségesebb időjárási területek alakulnak ki. Sok esetben még ez azt is jelenti, hogy olyan hőmérsékletek alakulnak ki pluszban egyes helyeken, amik már az extrém kategóriába esnek. Növekedni fognak hőségnapok és hőhullámok száma. Ez pedig kihat az emberek egészségére. Nő az aszály veszélye, nő az elsivatagosodás, ezzel együtt csökken a mezőgazdaságilag megművelhető területek nagysága. Nagyobb és több nagy vihar alakul ki kis helyeken, rövid idő alatt nagyon nagy mennyiségű csapadék hullhat, villámárvizek jönnek létre, emelkedik a tengerek és óceánok vízhőmérséklete, átrendeződik a plankton- és halállomány, gyorsabban olvadnak a gleccserek és a sarki jégmezők, egyre több helyen alakulnak ki szélsőséges időjárási viszonyok. Olyanok is, amelyek teljesen elütnek az adott régió megszokott klímájától. Sokkal több erdőtűz alakul ki a szárazság miatt. Csökken a folyók vízhozama, ezáltal a vízkivételi helyeken is csökken a kitermelhető víz mennyisége. Ez a változás már kimutatható.

Nagyon szembetűnőek a változások, pedig csak tíz éves időtartamról beszélünk. A következő évek, évtizedek változásai valószínűleg sokkal nagyobb mértékben fognak növekedni, mivel pontosan azok a szennyező anyagok, amelyek okozzák ezeket a változásokat, azaz, a légkörben felgyülemlett gázok mennyiségének csökkenését nem tudták a döntéshozók elérni. Illetve hoztak döntéseket, csak senki nem tartja be. Felütötte a fejét egy régóta ismert, de most egyre nagyobb mennyiségben felszabaduló gázfajta, a metán. Ez a fagyott talaj olvadása miatt került a figyelem középpontjába. Többszörösen elősegíti a globális melegedést, mint a szén-dioxid. A jelentős változások azt is elősegítik, hogy emberek milliói elhagyják a területüket, és másfelé vándorolnak.

Sajnos elég sok katasztrófa történt már világszerte, hogy ezt a lehetőséget sem szabad elhanyagolni. Mindenre oda kell figyelni, hiszen egy bolygón élünk. Sajnos megint csak belebotlok abban a dologba, amit úgy hívunk, érdek. Amíg ez a helyzet nem kerül szorosan olyan emberek látókörébe, akik tehetnének valamit drasztikusan a változások megelőzésében, addig minden csak romlik. Csak egy kérdés így a végére. Vajon az a döntéshozó nem ezen a bolygón él? A romlás mindenkit érint. Nincs kivétel.

2020.12.11.

Valami hihetetlen

Talán így még nem szóltak a hírek arról, hogy mekkora az a terület, amelyen a Föld egyetlen lakosának meg kellene élnie. Tudom ez egy nagyon tág és sokfelé ágazó, sok helyen, sőt, talán mindenhol olyan adatok kerülnek ki, amelyekből külön ki kell számolni, következtetni bizonyos értékre. Így szinte biztos vagyok benne, hogy az itt feltüntetett adatok talán kicsit messze állnak a valós helyzettől, de némi felvilágosítást azért ad ahhoz, hogy milyen tényezők befolyásolják azt, hogy mekkora mezőgazdasági termőterülettel gazdálkodhat az emberiség. Az itt felsorolt területeken nem tudnak semmiféle termelést folytatni, ez teljesen egyértelmű. A nagyságuk már érdekesen alakul. A Föld szárazföldi területe 148 939 100km2. Ebből le kell vonni a termelésre nem alkalmas területeket, ami 37 909 596km2. Ha elvégezzük a kivonást, akkor 111 029 604km2 olyan terület marad, ami alkalmas földművelésre. Talán még érdekesebb, ha elvégzünk egy műveletet, mely azt mutatja, hogy egy emberre 14 234m2 földterület jut. Ebből fakadóan el lehet képzelni, hogy mekkora megterhelést jelent a talajnak, hogy a feltüntetett területen kell megtermelni a Föld lakosságának élelmiszer szükségletét. 

Az egy főre jutó termőterület 14 234m2. Hát ez elég kevésnek bizonyul. Ugyanis, ha mindenkinek saját magát kellene ellátni élelmiszerrel, és most csak erről van szó, akkor kb. 2 focipálya állna mindenkinek a rendelkezésére.  Ha minden adatot meghagyunk, persze csak az érzékeltetés kedvéért, akkor az 1900-as évben, amikor a Föld népessége 1,65 milliárd volt, 60 600m2 terület jutott.

Itt persze azt is figyelembe kell venni, hogy addig, amíg úgy 100 évvel ezelőtt a hektáronkénti betakarított búza mennyisége 0,69 tonna, addig 2020-ban volt olyan terület, ahol ez az érték 17,39 tonna volt hektáronként. Hatalmas növekedés. Ez így van szinte minden területen. A növekedés nagyon nagy.  

Azt hiszem, a diagram önmagáért beszél. Az ilyen hatalmas népességnövekedés igen nagy gondot jelent az élelmiszeripar számára, hiszen közel nyolc milliárd embert kell ellátni. Kisebb területen jóval nagyobb mennyiségű terményt kell előállítani.  Ez legtöbb esetben minőségi romlást okoz. Az élelmiszerek vitamin és ásványi anyag tartalma jelentősen lecsökken a nagyfokú mennyiségi termelés miatt. Az előrejelzések szerint a Föld lakossága egyre inkább emelkedik, és egyre nagyobb gondot jelent ennyi ember ellátása. Hihetetlen módon növekszik az energiaigény, a hulladék, növekednie kell az alapvető létfenntartási cikkeknek, növekszik a légkör szennyezése, a megbetegedések száma.

2020.12.04.

Erdőtüzek a nagyvilágban

Azt hiszem, mindenki hallott az elmúlt években történő nagyfokú erdőtüzekről. Szerte a világban szinte nem volt olyan hely, ahol ne lehetett volna hallani arról, hogy gondokat jelentenek a lángba borult erdőségek. Vajon mi okozta ezeket a nagyfokú tüzeket? Ha megnézzük, akkor bármilyen területet is elemzünk, azt a következtetést tudjuk levonni, hogy a hőmérséklet emelkedéssel járó nagyfokú szárazság miatt alakultak ki ezek a tüzek. Vajon mi okozhatta a tüzeket? Előtte azonban nézzük meg, hogy ezek a tüzek hol pattantak ki. 

Ahogy látható, szinte minden kontinensen jelentős a tűzesetek kiterjedése. A számok úgy 70-100 000 között mozoghatnak. Mi okozhatja ezeket a fellángolásokat? Sajnos sok esetben az emberi felelőtlenség olyan formában, hogy túrázások alkalmával a tűzrakó helyeken nem kerül rendesen eloltásra a rakott tűz. Aztán vannak, akik szándékosan gyújtják fel az erdőt azért, hogy termőföldhöz jussanak. A másik része pusztán „szórakozásból”, bár ez igencsak büntetendő, de sajnos szép számmal akadnak ilyen elvetemült emberek. Lehet villámcsapás által is, ami nem ritka. Van még valami, ami talán furcsának hangzik. Harcászati lövedékek által okozott tüzek. Az öngyulladást sem szabad kizárni elég sok esetben. A lényeg, hogy egy ilyen természeti katasztrófa kipattanása nagyon komoly károkat okoz. Megfékezése elég sok esetben nagyon nehézkes. Sokszor erős szél is társul ahhoz, hogy hihetetlen gyorsasággal terjedjen a tűz. Ott, ahol jelentős aljnövényzet van, még inkább veszélyes. Talán meglepő lehet, hogy a sarkvidéki körzetekben is kipattannak jelentős erdőtüzek. Ennek az az oka, hogy az extrém időjárásnak köszönhetően ezeken a helyeken is kialakulnak komoly hőhullámok.

  

Ez az ábra jól szemlélteti, hogy milyen hőmérsékleti viszonyok alakulhatnak ki a sarkkör közelében. Ez már igen szélsőséges érték, mérhető volt, azaz jelen volt. 

Nem lehet elmenni a mellet, hogy ezek a tüzek mekkora területet emésztettek fel. A diagram jól mutatja, hogy hatalmas területekről van szó. Annyit szeretnék hozzátenni, hogy itt hektárban van megadva a területek nagysága. Mivel egy hektár 10 000 négyzetméter, így egy négyzetkilométer 100 hektár. Példaként Dél-Amerikában 1,4 millió hektár erdő égett le, ami 14 000 négyzetkilométer. Ez hatalmas terület. Azt is hozzá kell tenni, hogy ez több ezer, több tízezer tűzfészket jelent. Az Ázsiai területeken is voltak jelentős tüzek, főleg Indonéziában. Ezekhez az értékekhez még hozzáadódnak az erdőirtások alkalmával kivágott fák. 2018-2019-ben az Amazonas medencében 9 762 négyzetkilométer erdőt vágtak ki. A fakivágások mértéke az egész világon növekvő mértéket mutat. Sok esetben hallani, hogy a kivágott fák helyére újakat ültetnek. Ez szép dolog. A baj ott van, hogy azok a fák, amiket kivágtak 40-50 évesek, sőt idősebbek, de ami még fontosabb, hogy komoly lombkoronával rendelkeznek. A frissen ültetett fák 40-50 év múlva érik el azt a nagyságot és azt a hatást, amit a kivágott fák elértek.  Ezeknek az erdőtüzeknek van egy igen erős hatása a légkörre, mégpedig a levegő szennyezése.

Ezen az ábrán nagyon jól látni az Indonéz területeken fellobbanó tüzek által keletkező füst nagyságát. Csak gondoljunk bele. Az egyes tüzek által vajon mennyi szennyező anyag kerül a légkörbe? Rengeteg, és ez főleg éppen az a gáz, ami melegedést előidézi, illetve fokozza, mégpedig a szén-dioxid. Az ilyen erdőtüzek alkalmával több tízmillió tonna szén-dioxid jut a légkörbe, ami jelentősen rontja a lakott területeken élők egészségi állapotát. Csak egy adat. A sarkvidéki tüzek által 2019-ben 181 millió tonna, míg a 2020-as évben ugyaninnen, 244 millió tonna szén-dioxid került a légkörbe. Ezek hatalmas számok, és ez csak erről a területről. El lehet képzelni, hogy mekkora a bolygó terhelése csak az erdőtüzek miatt.

2020.11.27.

A jó talaj fontossága

Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy egyre nagyobb figyelmet kell, kellene fordítani a talajra, mégpedig a művelésre alkalmas talajra. Miért fontos ez? Azt hiszem, sokáig nem kell gondolkodni rajta. Az emberiség létszáma rohamosan nő, a mezőgazdasági területek, ahol terményeket lehet előállítani, azok meg rohamosan csökkennek. Ennél fogva egyre nagyobb szerepet kap a talaj, mivel el kell látni közel nyolc milliárd embert élelmiszerrel. Melyek azok a tényezők, amelyek gátolják, illetve sok esetben teljesen alkalmatlanná tesznek területeket arra, hogy ott szinte semmiféle termelést nem lehet folytatni? Aszályos időszak, szárazság, sivatagosodás, talajszennyezés, erózió, öntözés hiánya, tápanyag hiány. Az aszály, a szárazság és a sivatagosodás nagyon együtt járó tényezők. A felmelegedés mindenhol jelen van. Ez súlyosan érinti a mezőgazdaságot is. A hőmérséklet hatására hiány lép fel a talajban, mégpedig talajnedvesség formájában. Ez nagyon fontos a növényeknek. Víz hatására tudják felszívni a talajból a tápanyagokat. A száraz talaj alkalmatlan arra, hogy a növényzet megmaradjon. Sajnos hazánkban is van már olyan terület, amely félsivataggá lett nyilvánítva. Ez a Homokhátság. Intő jel arra nézve, hogy hazánkban is felütötte a fejét a szélsőséges időjárás talajra gyakorolt hatása. A szabadföldi termesztés a legnagyobb vesztese ezen a téren, és pontosan azok a termények, melyek a lakosság alapvető élelmiszereit képezik. Az egyre fokozódó melegebb időjárás egyre inkább próbára teszi a gabonával foglalkozókat. Felvetődik még egy olyan probléma is, hogy hiányzik a légkör nedvessége is. Nincs pára a levegőben. A növényzet ezt is igényli. Ki lehet jelenteni, hogy hazánkban a talajvíz, mely részben felelős a talajnedvességért, egyre mélyebbre kerül. Pontosan azokon a területeken mérhető ez az állapot, ahol azokat a terményeket nevelik, amelyek alapvető élelmiszerként vannak nyilvántartva. Van olyan terület, ahol a talajvíz több métert is csökkent. A diagramon látható, hogy a hőmérséklet nő, a csapadék pedig csökken. Ez azt okozza, hogy egyre kevesebb lesz a talajban a víz, ami elengedhetetlen a növények fejlődését illetően. Sajnos hazánkban is kezd kialakulni a csapadék lokális megjelenése. Ez azt jelenti, hogy rövid idő alatt kis területen nagy mennyiségű eső hullik. Ennek következménye, hogy a kialakuló villámárvizek elmossák a talaj termőrétegét, így azok tápanyagban szegény területté alakulnak.      

A diagram szemlélteti a közel 60 éves változást a hőmérséklet és a csapadék mennyisége terén. Van egy fontos dolog, amit meg kell jegyeznem. Csalóka az átlag. Ez mindenhol így van. Vajon miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy a termelt növényzet annak a hőmérsékletnek van kitéve, amelyik az egész nap folyamán éri. Tehát, ha a hőmérséklet 28 Celsius fokos átlag, akkor a nappali hőmérséklet 33 Celsius fok, ami már nem ritka. El lehet képzelni, hogy a növényzetnek ezt a hőfokot kell elviselnie hosszú órákon keresztül. Ha nincs megfelelő talajnedvesség, akkor könnyen előfordul a kiszáradás.    

Ha megnézzük, hogy vajon mekkora az az érték, mely arról ad tájékoztatást, hogy mekkora a visszaverő képesség a különböző színeken. Ugye azt tudjuk, hogy a fekete szín elnyeli, a fehér pedig visszaveri a sugarakat. Ami nekünk most fontos, az a gabona és a száraz tarló. Ahogy látható, a zöld gabona 21-24 százalékban visszaveri a sugarakat. Mivel a növényzet fejlődéséhez szükséges a napsugár, ezzel nincs semmi probléma. A baj a száraz tarlónál kezdődik. Ugyanis ez ki van téve az aratás utáni teljes nyári időszakban a napsugár szárító hatásának, annak ellenére, hogy 30-32 százalékban veri vissza a sugarakat. Csak egy kis összehasonlítás. A hó 85-90 százalékban veri vissza a sugarakat.  Tehát azt lehet mondani, hogy erőteljes szárazság alakul ki ezeken a területeken. Ez már veszélyezteti a következő év talajnedvesség tartalmát, hiszen ha arra gondolunk, az említett lokális jellegű csapadék zónák nem ezeken a területeken vannak.

Figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy csökken azoknak a napoknak a száma, amikor csapadék hullik. Ahogy látható, ebben a diagramban még az a nap is fel van tüntetve, amikor 0,1 mm eső esik, azaz, egy deciliter víz négyzetméterenként. Ez szinte semmi, főleg akkor, amikor heteken keresztül 30 Celsius fok feletti hőmérsékletet lehet mérni ezeken a helyeken is. Ma már lehet azt mondani, hogy nincs meg a megfelelő csapadékutánpótlás a talajnak. Nincs téli hó, nincsenek átfogó nagy területeket érintő esőzónák. Az eső azért is fontos, mert pH értéke 5,6, tehát savas. Nem keverendő össze a savas esővel, mert annak értéke 5,0. Biztos megfigyelték már, hogy eső után mintha minden jobban növekedne. Vajon miért van ez? A magyarázat az, hogy a savas jellegű esővíz, „kimossa” a talajban lévő, a növények számára fontos ásványi anyagokat, így közvetlenül fel tudnak szívódni, és a növekedés szinte valóban gyorsabb. Az öntözés alkalmával a locsolóvízben ezek az oldott anyagok már jelen vannak, ezáltal nem a talajból közvetlenül kerül a növény gyökereihez a tápanyag. A növekedés így is, úgy is biztosított, csak a lefolyása egy kicsit más. Ha már szóba került a tápanyag, akkor meg kell említeni, hogy egyre kevesebb ilyen anyag van a talajban. Korábban a szerves trágyák teljes egészében biztosították a növények tápanyag igényét. Ma már a kevesebb állatállomány mellett nincs annyi szerves trágya, így azt valamilyen formában pótolni kell. Ennek egyik módja a műtrágyázás.  

Az ilyen formában adagolt tápanyag utánpótlás szükséges, de egy másik oldalról pedig ártalmas. Ez pedig a műtrágyákban található nitrát tartalom. Hosszú ideig használva károsítja a talajvizeket és a sekély kutakat. Van még egy hihetetlenül fontos talajtani szempont. Ez nem más, mint a talajban található földigiliszták jelenléte. Korábban a szerves trágyázáskor szerencsére nagy mennyiségben voltak jelen a termőföldek talajában. Miért fontos ez? A közönséges földigiliszta életmódjával tisztítja a talajt a korhadékoktól, megnövelve a termőképességet. Ürüléke szerves anyagnak tekinthető, amelynek biológiai aktivitása százszorosa lehet az elfogyasztott talajmennyiségnek.  „Munkája” során átforgatja a talajt, szelősebbé teszi azt, ami szintén fontos a növényeknek. Tömör talajban nincs növekedés.   

Ma már szerencsére nagyon sok tápanyag utánpótló anyagot gyártanak. Kell is, hiszen egyre inkább csökken a talajban a tápanyagok mennyisége. A megfelelő mennyiségű, és vélhetően várt terméshozamot akkor lehet növelni, ha biztosítani tudjuk a talajban a tápanyagot és a nedvességet. Egyre inkább előtérbe kerül, hogy hazánkban is mindinkább kell a talajt öntözni. Sajnos ezen van még mit javítani. Ha összehasonlítjuk a mezőgazdasági területek nagyságát, és az öntözött területek nagyságát, akkor alaposan meglepődhetünk.

Egy nagyon fontos dolgot így a végére. Egyre többet hallunk a légkör, a víz szennyezéséről. Sajnos, ez nincs másképpen a talajjal sem. Hazánkban nagyon sok olyan hely van, ahol tetemes mennyiségű veszélyes hulladék van lerakva. Ehhez még hozzájárul a lakosság által erdőszélekre, utak mellé, patakok partjára kivitt szintén veszélyes hulladék. Ezek nemcsak a talajt, hanem a talajvizeket is szennyezik. Meg kell említeni a nagymértékű műtrágya felhasználást is, hiszen azok is egyrészt szennyező anyagok. Mivel egyre enyhébbek a telek, a kártevők ennek révén jelentősen elszaporodnak. Az egyetlen védekezési eszköz a permetezés, azaz, a vegyi anyagok kiszórása növényekre, talajra. Ez hatalmas mennyiség évente. Ahogy látni, eléggé összetett kérdéskör a talajjal kapcsolatos felvetés. 

2020.11.20.

Karbonsemlegesség

Igen, nagyon jó lenne a címben szereplő szó azt is jelentené a valóságban, amit értünk alatta. Ma már tudjuk, hogy számtalan konferencia, rendezvény, előadás, fórum hangzott hangzik el a világon szinte minden hónapban. Miniszterek, szakértők, klímakutatók, időjárással foglalkozók, különböző szakágak vezetői vesznek részt ezeken a rendezvényeken, néha több ezren. Több megállapodás is született, de lényegi, és gyakorlati haszna semmi sincs. Sőt! Az egyezmények megkötése és vállalása után még több szennyező anyag került a légkörbe. Egyszerűen nem tartották be a megállapodások szövegét. Addig, amíg aláírták, minden szép, minden jó volt, aztán elköszöntek egymástól, és ugyanúgy folyt minden, mint korábban. Hát ennek így semmi értelem nincs. A döntések, melyek papíron szépen leírják a tennivalókat, semmit nem érnek. Ha egyszerűen ki akarom magam fejezni, akkor azt kell mondanom, hogy a döntéshozók döntésképtelenek. Teljesen mindegy, hány rendezvényt tartanak, a szennyezőanyagok kibocsátása marad azon a szinten, amilyen volt, illetve még növekedik is. Voltak kutatók, akik már az 1970-es években jelezték a légkörben jelen lévő szennyező anyagok éghajlatra kifejtett hatását. Nem hittek nekik. Majd jött a „fekete leves”, hogy valamit kellene tenni. Úgy látszik, azok a kutatók valamit tudtak. A változás tényét már akkor felvázolták. Ami elkeserítő, hogy egyes tudományos műhelyek a mai napig is elvetik a valós kutatási eredményeket, és csak azt publikálhatnak a kutatóik, amik az ő érdekeiket szolgálják. Innentől kezdve nem sok értelme van annak, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek komoly kutatási területeken. Ez vonatkozik a légkör vizsgálatára is. A címben szereplő karbonsemlegesség jól hangzik. Vajon mit értenek alatta?

A karbonsemlegesség rendszerint azt jelenti, hogy egy cég a tevékenységei során, vagy egy egyén az életmódja során a lehető legkisebbre csökkentette karbonlábnyomát, majd a maradék karbonkibocsátásokat ellentételezte /kiegyenlítette/. Karbonsemleges lehet egy termék, szolgáltatás, rendezvény, stb. is azáltal, hogy a kapcsolódó karbonkibocsátásokat ellentételezzük.  

Forrás: Wikipédia

Aztán. Karbonlábnyom, szénlábnyom, az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának egyik mértéke. Segítségével mérhetővé válik, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez.

Forrás: Wikipédia

Ezek nagyon szép, tudálékos szavak. Karbonlábnyom, szénlábnyom, ökolábnyom, vízlábnyom, meg van még jó pár ilyen kifejezés, mely az embereknek nem mond semmit. Annyit igen, hogy szinte felelősségre vonják őket, hogy ők a hibásak, hogy itt tart a Föld szennyezése. Én nem azt mondom, hogy az emberek, mint egyének nem felelősek a környezetükért. Nagyon is. De lássuk be, a fő szennyező nem a hétköznapi ember, hanem a vállalatok, a cégek, az erőművek, és lehetne még sorolni az olyan intézményeket, amelyek igen nagyon szennyezik a légkört. Tudom, nagyon összetett ez a dolog, de azért azt szét kell választani egymástól, hogy egyén, és nagyvállalat, nagytermelő.  A fenti szavakat lefordítom magyarra. A mindenki által valamilyen formában kibocsátott szén-dioxidról van szó. Ez a gáz felel a globális felmelegedésért. Ezen vitatkoznak, értekeznek évtizedek óta, eredménytelenül. Nézzünk körül a kibocsátás terén.

Ezek a mennyiségek egyáltalán nem kevesek. Rengeteg olyan számítás van, amely különböző aspektusból állapítja meg a szennyező anyagok jelenlétét a légkörben. Csak halkan mondom, mind más. Nincs két egyforma. Pedig a mérésnek az egyik alapfeltétele, hogy mindenhol azonos legyen egy adott dolog értéke. Ezen a területen ez egyáltalán nincs így. Nem véletlen.

Ahogy látható, hatalmas mennyiségekről van szó. Vajon meddig bírja a Föld kijavítani az emberek hibáját? Félek, hogy nem sokáig. Ez a nagy mennyiség, ahogy érezzük is, jelentősen befolyásolja a légkör hőmérsékletét. De sajnos nemcsak a hőmérsékletét, hanem minden mást is. Csapadékot, szeleket, áramlatokat, olvadást, szélsőséges viszonyokat. 

Mikor kezdődött mindez a káros hatás? Ahogy látható, az ipari forradalom idején. Az akkori légkör szén-dioxid tartalma elég alacsony szinten volt. Sajnos hatalmas a növekedés.

Igen nagy szerencse, vagy inkább a természet gondoskodása, hogy képes arra, hogy valamennyi emberek által kibocsátott szén-dioxidot semlegesíteni tud. Ha ez nem lenne, akkor már fulladoznánk. A természet még kegyes a tönkretevői ellen. Nem kellene túlfeszíteni a húrt. Bárhonnan is nézzük, rá kell jönnünk arra, hogy egyre több szennyező anyag kerül a légkörbe az emberi tevékenységek során. Ha még jobban megnézzük, akkor be kell látnunk, hogy ezek a gázok mindegyike nehezebb az oxigénnél, tehát a talaj közelében gyűlnek össze.  

Ezek az anyagok mindegyike káros az emberre nézve, kivéve a nemes gázokat. Az ipari tevékenységek során a légkörbe kerülve még komoly betegségeket is okoz, főleg légúti megbetegedéseket. Savas anyagok, savas esők is létrejönnek.

Ahogy eddig látható volt, minden a karbonról a szénről, a lábnyomokról szól. Van egy alattomos gáz, ami az utóbbi időkben jelentkezett, immár mérhető formában, annak ellenére, hogy amióta bolygónk létezik, jelen van. Ez nem más, mint a metángáz.

Talán kicsit mosolyra fakasztó, de be kell látni, hogy tekintélyes mennyiség szabadul fel a jelzett gázból az állatok jóvoltából. Ezek a jószágok évezredek óta jelen vannak, tehát azóta termelik ezt a gázt. Erre jött az ember, és még inkább elősegítette ennek a gáznak a jelenlétét a légkörben az egyes tevékenységei nyomán. 

Ami nem elhanyagolandó, hogy az energia előállítás során keletkező metángáz csak kicsivel több a kérődző állatok által keletkezett metánnál. Látható, hogy az egyes területeken mekkora mennyiség keletkezik ebből a gázból. Nem véletlen, hogy már kimutatható jelenléttel bír a légkörben. A legújabb megfigyelések ezek között még nem is szerepelnek. Ez a fagyott talaj felengedése, amely a globális felmelegedés egyik mellékterméke. Ugyanis a fagyott talaj alatt nagy mennyiségű metángáz található. Sőt! Az egyes tavak mélyén szintén, ahonnan rendszeresen kerül a légkörbe. Ha össze akarjuk foglalni az egészet, akkor azt a következtetést tudjuk levonni, hogy hiába a rengeteg konferencia, az esetleges döntéseket nem tartják be. Jelennek meg cikkek, amik a globális felmelegedés témáival foglalkoznak. Rengeteg ilyen van. Szinte naponta lehet ezekről hallani. Mindenki nagyon okos. Nem akarok senkit sem megbántani, de be kell látni, hogy hangzatos dolgokon kívül semmi nem történik. Visz a lendület. A lendület pedig nem más, mint a Föld öntisztító képessége. Vajon meddig képes rá a bolygónk? Egyet azért nagyon hiányolok. Globális szinten, hiszen most ez fontos, mikor lesz átfogó rendezés annak érdekében, hogy tényleges változás álljon be. Naiv kijelentés? Lehet, de én bízom benne, igaz nem az én életem során, hogy megmenekül a Föld a teljes pusztulástól, amit sajnos, de az ember okoz. Úgy vélem, a hangzatos szavakat, tettekre kellene váltani, addig, amíg nem késő.   

2020.11.13.

Mi van a levegőben?

Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon sok olyan minden, aminek nem kellene ott lenni. A fűtési szezon beköszöntével egyre nagyobb a légkör terhelése. A háztartások mindegyikében a fűtés alkalmával káros anyagok termelődnek. A hagyományos tüzelőanyagokkal nincs baj, hiszen a régmúlt időkben is vagy fával, illetve szénnel tüzeltek. Ezek káros anyag kibocsátása elenyésző a nagy üzemek, gyárak, erőművek mellett. Azért írom, hogy káros anyag, mert ebben a kérdésben sajnos a háztartások előbbre járnak. Vajon miért? Ez nagyon egyszerű. A háztartásokban fűtési szezon alkalmával nemcsak természetes alapú anyagokat égetnek el, hanem más egyéb anyagokat is. Bontott ablakokat, ajtókat, amin rajta van a festék, pozdorja lapokat, műanyagokat, rongyokat, és mindent, ami éghető. Ezekből származnak aztán a nagyon káros, a légkörbe kerülő gázok.

Látható, hogy ott van 3százalék, amely az egyéb kategóriába van sorolva. Itt történik az a nagymértékű káros anyag kibocsátás, ami jelentősen szennyezi a légkört.  Olyan gőzök és gázok keletkeznek, amelyeket egy adott régióban szinte lehetetlen ellenőrizni, és nem is ellenőriznek. A gázok mellett ott van a szálló por. Na, ez az, ami nagyon nagy problémát jelent. Mi is az a szálló por? Ezt úgy jelzik, hogy PM. A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés 10 mikrométer részecske átmérőjű szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A mikrométer a méter egy milliomod része. Hasonlításképpen a hajszál 80 mikron. Ez a particulate matter angolul, mely finomszemcsés anyagot jelent. Magyarul, a szálló por megnevezést az ülepedő portól való megkülönböztetésre használjuk. A 10 mikronnál nagyobb részecskék néhány óra alatt leülepednek, illetve fennakadnak az orrban és a szájban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton.

A PM10-ről szó esett. A PM2,5 a veszélyesebb. Hogy miért? Látható a diagramon, hogy ezek a kis részecskék már lejutnak a hörgőkbe, majd a hörgő ágakba, végezetül a tüdőbe, és onnan nem kerülnek ki. Maradandó nyomot hagynak. Kialakul egy légzőszervi megbetegedés.

Ez a kimutatás önmagáért beszél. Nagyon megemelkedett azoknak a száma, akik idült alsó légúti megbetegedésben szenvednek. Sajnos ez az egyre nagyobb légköri szennyezés eredménye. Pontosabban a légkörben egyre nagyobb számban jelenlévő PM2,5-es jelölésű anyagoknak. Ez a szám már aggodalomra adhat okot. A szám azt mutatja, hogy hazánk lakosságának 6,12 százaléka szenved ebben a betegségben. Nagyon sok.  Sajnos ehhez a mérleghez még hozzá kell tenni az egyéb légúti és légzőszervi megbetegedéseket is. Ahogy látható, ezek is egyre növekednek. Az emberi szervezet nagyon érzékeny. Szinte minden apró változást megérez. A módosulatot, ha tudja, korrigálja, helyre igazítja, kijavítja. Van úgy, hogy sikerül, van úgy, hogy nem. Ez annak a függvénye, hogy közben még milyen egyéb, illetve a szóban lévő szennyezés csillapodik-e, avagy meg is megszűnik-e. Ha fennáll a szennyezés folyamatossága, akkor a javítás hasztalan, nincs eredmény, a szervezet károsodik. Itt lép képbe az orvostudomány. Valamennyire ez a szakterület javítani tud a helyzeten, de tökéletesre nem tudja visszaállítani az egészséget. Korábban egy orvosi konferencián volt alkalmam beszélgetni több nagy tudású orvossal. Sok kérdésem volt. Sajnos az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak. Egy kijelentés viszont nagyon megmaradt bennem. Egyikőjük azt mondta, hogy a gyógyszerek ugyan meggyógyítanak, de egészséges nem leszel. Milyen igaz? Az emberi szervezet akkor működne jól és hatékonyan, ha minden külső hatást önmaga tudna gyógyítani. Sajnos ez ma már nem létezik. A külső beavatkozás elengedhetetlen. Ez így van a légúti megbetegedések terén is. Sokkal jobban kellene vigyázni a Földön fellelhető, az embereket kiszolgáló légkörre, vízre és talajra.   

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Debrecen

(Kovács Gyula, 2019.06.24 14:00)

Már a nyár közepén járunk, mégis nagyon sok sápadt, fehér embert lehet látni. Nekik különösen ajánlanám ezt a cikket. Ha tudnák, mennyire fontos a napfény, igyekeznének több időt tölteni a szabadban, nem félnének a naptól.