Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem

2022.01.21.

A csapadék téli változata

Sajnos eléggé megtapasztalhattuk az utóbbi időben, hogy egyre kevesebb hó hullott, vagy egyáltalán nem, illetve csak nagyon kevés mennyiségben.  Valamit érdemes tisztázni. Itt arról a hómennyiségről van szó, amelyik tartósan meg is maradt. Az a hó formájú csapadék, amely leesett több centiméterben, de napközben el is olvadt, nem tartozik az ilyen kimutatások közé. Vajon ez az év mit hoz? Most ezt még megmondani nem lehet. Egy biztos, és most megint a tapasztalatokat említem. Úgy az 50-es évek végén egy esküvő eseményeit szeretném elmondani. Elég kis gyerek voltam még akkor. Arra viszont emlékszem, hogy nagyon tetszett a nagy hó. Volt is benne részünk. A házasulandók és a család elindult az akkor tanácsházának hívott intézménybe. ez olyan 7-800 méterre volt a háztól. A ceremónia olyan 30 percet vett igénybe. Előtte is esett már a hó, és takarítani kellett. A hazafelé úton aztán még inkább rákezdett, amit még a szél is vitt. Mire hazaértünk, szinte újra ki a kellett ásni a bejárati ajtót, hogy be tudjunk menni. Az utána következő években is volt mindig megfelelő mennyiségű hó. A szánkózás, a hógolyózás napi esemény volt. Bizonyára sokan emlékeznek az 1987-es év elejére. Igen nagy mennyiségű hó hullott. Semmi nem tudott közlekedni az országban. Igen nagy erőfeszítések árán indult el nagy nehezen a közlekedés. Másfél, két óránként kellett a havat eltakarítani a járdáról, hogy közlekedni lehessen. Ez folyamatosan tartott péntek délutántól, vasárnap késő estig. Szakadt a hó. Meg is volt az eredménye. A szél miatt sok helyen több méteres hótorlaszok keletkeztek. Majd következett a 2001-es év. Akkor is sok hó esett, de elmaradt egy kicsit a korábbitól. Majd a következő években is hullott jelentős hó.     

Azt meg kell jegyeznem, hogy hazánk területén is nagy eltérések mutatkoztak, és mutatkoznak nemcsak az eső formájában lehulló csapadékban, hanem a téli időszakban hó formájában lehulló csapadékban. A hóérzet is egy érdekes változat, hiszen ott, ahol jelentős szél is társul a hóeséshez, ott igen megnövekszik a hótorlaszok kialakulása, mely nagy területekre is kiterjedhet. Aztán még lehet gondolni a dombos, hegyvidékes területekre, ahol még komolyabb mennyiség eshet, illetve gyűlhet össze. A különbség elérheti a méteres nagyságrendet is. Sajnos, de nem nagyon jelentős a télen lehullott hó formájú csapadék. Mivel a globális melegedés hazánkat sem kerüli el, így várható, hogy a havazások kialakulásának helyei inkább a hegyvidékes területeken alakulhatnak ki.      

2022.01.14.

Az iható víz

Úgy gondolom, egyre inkább kell foglalkozni többek között bolygónk vízkészleteivel. Pontosabban az édesvíz tartalékokkal. Hogy ezek mennyire természetesek, és mennyire tartalékok, azt nehéz eldönteni. Egy biztos. Az édesvíz, illetve az iható víz egyre kevesebb. Földünk vízkészlete, beleértve minden vizet, 1,4 milliárd km3. A becsült vízkészlet több mint 97%-át óceánok és tengerek teszik ki (Ezek magas sótartalmuk miatt közvetlenül nem alkalmasak sem ivóvíz-, sem iparivíz-felhasználásra, még mezőgazdasági célokra sem.). Az édesvíz mennyisége csupán 3%-a a Föld vízkészletének, amelynek jelentős része (kb. 80%-a) a sarki jégtakaróban található, így a valóban rendelkezésre álló édesvízkészlet a Föld teljes vízkészletének csupán 0,5 %-a. Ez nagyon csekély. A felhasználható édesvíz egy kis része felhők, köd, vízgőz formájában az atmoszférában van jelen. Az édesvíz nagyobb része a felszín alatt található, illetve a felszínen tavak, folyók, folyamok stb. alakjában. Vízellátási célokra a felszín alatti vizek a jobbak, mivel a talajvízben még megtalálhatók a talajrétegből felvett, különböző szerves és szervetlen anyagok.

Ahogy említettem, az iható víz egyre kevesebb. Milyen vizet tud az emberiség közvetlenül felhasználni iható víz formájában? A kivehető vízforrások a felszíni, felszín alatti, és a gleccserek vize. Eleve a Föld vízkészletének 97 százaléka sós, tehát semmilyen célra nem alkalmazható. Annak tényét azonban érdemes lenne meggondolni, hogy milyen technológiával lehetne a tengerek vizét ihatóvá tenni, hiszen egy idő után több lesz a fogyasztás, mint a kitermelt iható víz, így súlyos vízhiány léphet fel. A víz viszont az élet számára elengedhetetlen. A légkör egyre nagyobb melegedése azt eredményezi, hogy a gleccserek egyre gyorsabban olvadnak, nincs meg az egyenletes lassú, természetes olvadás, amely lehetővé teszi a folyamatos vízkivételt. Helyette a gyors olvadás árvizeket okoz, gyorsan lerohan a nagy mennyiségű víz a tengerekbe, és keveredve a sós vízzel, már nem fogyasztható. Az árvizek miatti vízmennyiség sem használható, mert a víz szennyezetté válik.  

 

Ez a két diagram rávilágít arra, hogy mennyire kiszolgáltatottá válik, és vált az ember a természetnek. Sajnos ezek már olyan tények, amelyek méréseken alapulnak. Ezek már olyan változások, amelyek egyértelműen mutatják, hogy éppen itt az ideje valamit tenni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki világméretű vízhiány. Azt tudjuk, hogy már sok helyen ki is alakult ez az állapot. Valamit érdemes itt megemlíteni. A globális melegedés miatt a sivatagok is erőteljesen növekednek. Kérdezhetnék, ez hogy illeszkedik az iható vizek témájához? Sokan talán lebecsülik, de igen nagy jelentősége van a talajnedvességnek. Az ok igen egyszerű. Az adott terület klímája megváltozik, ezáltal a csapadékképződés is, amely elősegíti a talajvíz feldúsulást, ami elsődleges vízkivételi hely. Erre már van egy kezdeményezés, amely az egész szaharai területet átszeli az Atlanti-óceántól egészen a Vörös-tengerig. Hatalmas vállalkozás. 8000 kilométer fásítás. Ennek 15 százaléka már megvalósult. Az összefogás nagy dolgokra képes. Ez is egy ilyen. A másik fontos dolog, hogy ott is van víz. A sivatagos területektől vissza lehet hódítani a földeket, és termővé tenni. Sőt! Mivel a sós vízből rengeteg van, el lehet érni azt, hogy napenergiával az emberek és a növények számára egyaránt iható, és locsolásra alkalmas vizet lehessen előállítani nagy mennyiségben. Azokon a területeken napsütésben nincs hiány.

Az is megfigyelhető, hogy az egyes folyók, folyamok vízhozama lecsökken. Lehet, hogy furcsának tűnik, de így van annak ellenére, hogy az olvadás jelentős. Ugyanis itt is jelentkezik az az állapot, hogy az olvadék igen gyorsan leszalad a medrekben a tengerekhez, és nincs kellő idő ahhoz, hogy leszivárogjon, felszín alatti vizeket hozzon létre. Erre is lenne megoldás. Ez pedig nem más, mint hatalmas víztárolókat építeni, illetve természetes mélyedésekkel kihasználni az ilyen árvizek okozta többlet vizet, illetve csapadékot. Még a mai világban is vannak területek, ahol ciszternákban gyűjtik össze a vizet későbbi felhasználásra. Ez a módszer nem újkeletű, csak éppen feledésbe merült. Egy a lényeg. Lehet, és kell megoldásokat találni az iható vizek tárolására. Ez azért is fontos, mert a Föld lakossága folyamatosan emelkedik. A lakossági, az ipari, a mezőgazdasági vízfelhasználás szintén.

Úgy gondolom, ehhez a diagramhoz nem kell magyarázat. Lehet számolgatni, hogy mennyi víz fogy el világszerte, és ez csak az egyes termékek emberi fogyasztásra történő felhasználása. Ehhez hozzájön a háztartások napi fogyasztása. Hatalmas mennyiség. Hazánk a vízben szegény országok közé tartozik, miután a természetes körforgásban kevesebb, mint 1000 m3/fő/év csapadék jut az ország területére. Az ország felszíni vízkészletének több mint 90 %-a külföldről származik. Folyóink vízminőségét és mennyiségét nem tudjuk szabályozni. Hazánk vízigényét jelenleg a Duna és Tisza biztosítja. Mivel ezeknek a folyóknak a vízmennyisége csökkenni fog, így fennáll a veszélye annak, hogy vízhiány léphet fel, illetve aszályos területek jöhetnek létre. 

2022.01.07.

A csapadék mennyiségének megváltozása

Lassan már teljesen természetes, hogy körülöttünk minden változik. Szokták mondani, hogy minden mozgásban van. De ennyire? Az éghajlatunkat befolyásoló tényezők egyike a csapadék. Mindig is fontos volt, hogy mennyi eső hullik egy adott területen. Nemcsak a kis háztáji kertek, hanem a nagy szántóföldek, legelők, erdőségek is igénylik a vizet. Sőt! A lakosság gabona, zöldség és gyümölcsféleségeinek mennyisége és minősége ettől függ. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságból élők, és az ebben az ágazatban dolgozók nagyon is figyelemmel kísérik a csapadék hullását. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, úgy 50-55 évet, akkor sok érdekességet találunk az időjárással kapcsolatban. Kezdjük az ősszel. Az iskola kezdést követően nem kellett sokáig várni a nagy esőzésekre. Persze voltak szép napos időszakok is, de jelentős mennyiségű csapadék hullott az őszi hónapokban. A szőlővel foglalkozó gazdák azt figyelték, mennyire tudják kitolni a szüretet, hogy minél tovább tudják tőkén tartani a fürtöket, és tovább érjenek. Az eső akkor már nem tett jót ennek a növénynek. Tudták, mikor kell elkezdeni a szüretet. Lehetett rá számítani, hogy mikor kezdődik igazából az esős idő. Megteltek a kisebb és nagyobb tavak. Vitorlás hajókat készítettünk, és azokkal játszottunk. Sok esetben már november első heteiben megérkeztek a fagyok, és egy kevés hó is. Nem volt tartós, de jelezte az idő, hogy készülni kell a télre. Majd úgy december elején már komolyabb fagyok is voltak, oly annyira, hogy a leesett hó már meg is maradt. Aztán már nem volt megállás. A karácsony mindig fehér volt, komoly vastagságú hólepellel. Szerettünk hógolyózni, szánkózni, korcsolyázni. Az eső által feltöltött tavak befagytak. Csak egy megjegyzés. A lehullott hó megvédte az ősszel elültetett terményeket, valamint megalapozta a talaj nedvességtartalmát a tavaszi időszakra. Aztán ahogy telt az idő, vártuk a tavaszt. Úgy február közepe vége felé már lehetett érezni, hogy változás jön. Így is volt. Elkezdődött az olvadás. Mindezt csak azért írtam le, mert ez volt egy jelentős időszak. Az őszi esők és a téli havazások.

  

Mondhatjuk, hogy a 60-70-es évek környékén komoly telek voltak, szeles, hideg, nagy mennyiségű hóval. Láthatjuk, hogy az 1970-es évhez képest 2019-ben 153mm-rel kevesebb csapadék hullott. Ez jelentős. Hogy miért? Mert egy milliméter eső egy liter vizet jelent négyzetméterenként. Nem kevés. Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább lehetett tapasztalni, hogy változások lépnek fel. Ez már a 90-es évek közepe felé volt inkább érezhető. Egyre többször volt olyan tél, hogy alig, vagy egyáltalán nem volt hó. Egyre melegebbek lettek a nyarak, kevesebb csapadék hullott. Ahogy láthatjuk, a 2000-es évtől kezdődött el egy folyamat. A talaj fokozatosan veszítette el a nedvesség tartalmát. Több egymást követő évben komoly vízhiány lépett fel. Nagyon kevés csapadék hullott. Ez erőteljesen kihatott a mezőgazdaságra. A szántók, a legelők, az erdők vízhiánnyal küszködtek. Ez a folyamat még a mai nap is tart. Mit lehet tenni? Mivel egyre inkább lehet arra számítani, hogy melegszik az idő, kevesebb csapadék hullik, a növényeknek viszont vízre van szükségük a növekedésükhöz, érésükhöz. A megoldás az öntözés.

 

Ahogy látható, ez igen kevés. Sőt! Jelentősen csökkent az öntözött területek nagysága az utóbbi közel húsz évben hazánkban. Sajnos azt kell mondani, hogy a melegedés által okozott vízhiány globális jellegű. A nagy veszély, hogy az iható víz fogy jelentősen. Egyre inkább növekednek azok a területek, ahol már kockázati tényezőként tartják számon a víz jelenlétét. Rengeteg mindent magával vonz a vízhiány. A mezőgazdasági területek csökkenését, az ebben az ágazatban dolgozók megélhetését, a hiány miatti elvándorlást, a termények csökkenését, és minőségüknek romlását, belső, és külső viszályokat, sivatagosodást, stb. Hazánkban is fellelhetőek már a vízhiány jelei. Konkrétan már tavak száradnak ki. Az elképzelhető volt, hogy nyár végére egy tó kiszárad, de az, hogy áprilisban porol a tómeder, az már nem. Pedig van rá példa. Sajnos egyre több. Jelenleg 244 tó van nyilvántartásban, hazánkban kb.1171 négyzetkilométeres vízfelülettel. Ezek között a tavak között nagyon sok olyan van, amelyek a közeljövőben nem képesek fennmaradni, és kiszáradnak. Hogy miért? Mert egyszerűen nincs utánpótlás. Zárt rendszert képviselnek. Több olyan tóval találkoztam, melyekhez valamikor tartozott egy patak, mely táplálta a hiányzó vizet. Ezeknél csak idő kérdése, hogy mikor fognak kiszáradni. Ez az idő viszont nagyon rövid. Talán néhány év. A nagyobb tavaink egyelőre nincsenek veszélyben.

Valami jelenség azért ezeken a helyeken is elindult. Az algásodás és az iszaposodás. Megint csak egy gyerekkori élmény és megfigyelés. A Dunát rendszeresen kotorták. Ez azt jelentette, hogy ment a hajó, egy uszály volt hozzákötve, és a mederből kitermelt sódert ebbe a tároló rendszerbe tették. Több dolgot is megoldottak ezzel a művelettel. Építési alapanyagot állítottak elő, alaposan felkavarták az iszapot, ezzel bőséges táplálékot szolgáltattak a halaknak, plusz oxigént juttattak a vízbe a munkálatok során, nem engedték eliszaposodni a medret, ami nagyon fontos volt. Ma ez hiányzik. A növényzet túlzott növekedése, a pangó és a lefolyástalan víz melegágya annak, hogy elhaljon egy folyamszakasz, egy tó. Ennek is láttam élő példáját, nem is egyet. Mindezek úgy függnek össze a csapadékkal, hogy az eső egyre kevesebb, illetve kialakulni látszik egy olyan folyamat, melynek az az eredménye, hogy lokális csapadékgócok alakulnak ki. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy egy kis területen esik csak az eső. Ez az irány egyre inkább kirajzolódik hazánkban. Ennek fő iránya dél-nyugat, észak-keleti vonal. Ehhez még hozzájárul, hogy megváltoztak a körülmények is. Emlékszem gyerekkoromban, vagy kissé későbben, az esők nagy területeket érintettek. Ez abból volt tudható, hogy munkatársaim nagyon sok irányból jártak egy helyre dolgozni, és emlegették az előző napi esőt. Ebből egyszerűen lehetett tudni a csapadék nagyságát, kiterjedését, mennyiségét. Mára ez úgy módosult, hogy kis területen, rövid idő alatt igen nagy mennyiségű eső hullik.

Azt hiszem, eléggé jól szemlélteti a diagram, hogy ez mit jelent.  Az éves csapadék mellett az értékek igen magasak. A feltüntetett értékek azt jelentik, hogy egy négyzetméterre hány liter eső esett.  Ha csak a legkisebb értéket vesszük, az is 110 liter egy négyzetméterre. Ez nagyon sok. El lehet képzelni, hogy a hegyvidékes, vagy dombos területekről milyen mennyiségű víz zúdul le a völgyekbe. Hogy miért? Mert a nagyon rövid idő alatt lehullott csapadékot a talaj nem képes elszívni, egyszerűen átszalad fölötte, és keresi a legalacsonyabb helyeket, csatornákat, vízmosásokat, amit rövid idő alatt megtölt, sőt, kiárad, és végzi romboló munkáját. Ilyenről az utóbbi években egyre többet hallani, látni. Mitől van ez? Nagyon egyszerű. Korábban a szántóföldek szélein vízelvezető árkok voltak. Ma ezek be vannak szántva. A patakok medrei ki voltak tisztítva. Most tele van gazzal, náddal, sok esetben fákkal, szeméttel. A természetes vízfolyások is ki voltak tisztítva. Ma szintén tapasztalatból mondom, tele vannak bokrokkal, szeméttel. Ezeket nem véletlenül tartották rendbe. Tudták, ha jön egy nagyobb eső, ezek biztosították a víz gyors lefolyását. Ma ez lehetetlen. Látni. Egyszerűen nem törődnek ezekkel. Az eredmény, a patak kiárad, és elönti a települést. Sőt! Nem is egyszer. Vajon miért nem lehet erre odafigyelni? Sajnos az emberi hozzáállás olyan lett, hogy még annak ellenére is, hogy kára származik, nem tesz azért, hogy a településén és környékén egyszerűen megtisztítsák a medreket. Azt mondják, nem az ő dolguk. Inkább mondják, hogy mit kellene csinálni, de nem tesznek semmit érte. Sajnos ez a mai ember hozzáállása a környezetéhez. Egyszerűen nem érdekli. Nehogy már ő legyen az, aki tesz valamit annak érdekében, hogy rend legyen a település környékén. Ezt el kell felejteni.  A kár viszont őt éri. Sajnos ezt pedig már nem tudja felfogni. Tudomásul kell venni, hogy egyre gyakoribbak lesznek azok a szélsőséges időjárási viszonyok, melyeknek következtében nagyobb mennyiségű csapadék hullik le aránylag kis helyen rövid idő alatt. Persze ez nemcsak azt a területet érinti, ahol konkrétan nagy mennyiségű eső esik, hanem távolabbi vidékeket is, hiszen a patak sok esetben több települést is érint.

Sajnos ezek a szélsőséges időjárási körülmények komoly károkat is okoznak. Az is jósolható, hogy egyre több ilyen lesz az elkövetkezendő években. Azt már nem is merem megemlíteni, hogy ezeket a nagy mennyiségű esővizeket össze lehetne gyűjteni víztározókban. Ugyanazt kellene tenni, mint régen tették, amikor összegyűjtötték az esővizet ciszternákba, és onnan locsoltak, látták el magukat vízzel. Ezeknek a nagy vízgyűjtő területeknek néhol még látni a nyomukat. Nagyon is szükség lenne ezeket ismét feleleveníteni, mert így el lehetne érni azt, hogy az egyre inkább fogyó édesvíz egy részét ismét az ember szolgálatába állítsuk. A vízkárok nemcsak hazánkat érintik. Hallani elég sűrűn, hogy földcsuszamlások, áradások alakulnak ki a világ különböző pontjain.  

  

Ez a szám hatalmas növekedés. Képzeljék el, hogy ezeken a helyeken, akárcsak hazánkban hány embert érint.

2021.12.31.

A vezetékes vízbe jutó vegyi anyagok, és a főzési alapanyagok

Immár tizenegynéhány évvel ezelőtt egy nívós szaklap hasábjain megjelent egy érdekes cikk. Ez a cikk azzal foglalkozott, hogy milyen különbség van a vezetékes víz és az egyes palackozott vizek között. A mintákat akkreditált laboratóriumba küldték, és ott elemezték. A vizsgálat eredménye az volt, hogy a vezetékes ivóvíz tisztább volt, mint a palackos víz. Itt meg is állhatnánk, mert egy vizsgálat eredménye lezárult, megjelent, olvashatták az emberek. Vajon a valóságban mi történik? Az, hogy jóval több ásványvizet fogyasztanak az emberek annak ellenére, hogy rosszabb a minősége. Nem érdekes? Nézzünk e mögé egy kicsit. Milyen vízbázisokból nyerik ma Magyarországon az ivóvizet, azaz a vezetékes vizet? Rengeteg cikk jelenik meg ezzel kapcsolatban, és sok interjú is készül szakemberekkel, vagy vélhetően hozzáértőkkel. A városi, illetve vezetékes ivóvízben megjelenhetnek, és meg is jelentek a vegyiparból, /műtrágya származékok/, az élemiszeriparból /adalékanyagok/, a gyógyszeriparból, /új fejlesztésű vegyületek/, és a kozmetikumokból, /ugyancsak új fejlesztésű vegyületek/, melyek főleg a hormon háztartást zavarják meg, illetve befolyásolják annak egészséges működését. Az idő előrehaladtával az egyes vizsgálati módszerek révén növekszik a kimutatott vegyületek száma. Most utalok egy szakértő nyilatkozatára:  

az, hogy egy anyag kimutatható a vízben, nem jelenti azt, hogy az veszélyt is jelent az egészségre. A legtöbb esetben, amikor felröppennek ilyen hírek, hogy gyógyszermaradványt, mikroműanyagot, vagy egyéb, nagyon veszélyesnek hangzó szennyezőt találtak az ivóvízben, ezek jelentéktelen mennyiséget jelentenek”.

       Egy nemzetközi tanulmány szerint, aki csak palackozott italokat fogyaszt, éves szinten 90 000 darab mikroműanyag részecskét visz be a szervezetébe, aki viszont csapvizet fogyaszt, az „csak” 4 000 műanyagdarabkát „iszik meg”. Sajnos látható, hogy elég nagy eltérések vannak az egyes vélemények között. Értem ezt arra nézve, hogy a 4 000 darab mikroműanyag már nem tartozik a jelentéktelen mennyiséghez. Ennek a lényege, hogy sajnos ezek a vegyi anyagok jelen vannak a vezetékes ivóvízben. Mivel bizalom már nincs, így nem tudok hitelt adni ennek az állításnak. Én nem tudom ezt ellenőrizni, azaz, a nyilatkozat bármiről szólhat, ami megnyugtatja az embereket, hogy a vezetékes ivóvíz jó minőségű. Több kérdés is felmerül ennek kapcsán. Ténylegesen helytálló a jelentéktelen kifejezés? Állnak e mögött gazdasági érdekek? Mik azok a nagyon veszélyesnek hangzó szennyezők?

Nézzük meg, honnan nyerik a vezetékes vizeket. A felszíni vízbázisok: tározók, tavak, folyók. Az ivóvíz ellátásban a talajvíz, a mélységi vizek, a parti szűrésű víz, karsztvíz. A talajvizek már nem kerülnek bele az ivóvíz ellátásba. A lakosság vízellátásában több mint 40%-kal a parti szűrésű vizek vannak jelen. A parti szűrésű vízbázisok a szennyezőanyagokkal szemben nem eléggé védettek. Nem hiszem, hogy sokan emlékeznek arra, hogy  korábban még a mellékágak medreit is kotorták. Hogy miért? Mert a rossz minőségű mederviszonyok következtében  a határértéket lényegesen meghaladó mennyiségű vas, mangán és ammónium- ion fordul elő. A parti szűrésű kutak vizében kórokozók jelentek meg, ezért a víz fertőtlenítésére szükség van. Az  ammónium ionok is megjelentek a parti szűrésű kutak vizében. Felszíni vizeinkbe folyamatosan nő a nitrát ionok koncentrációja. Mik okoznak szennyeződést? Kommunális hulladékok rendezetlen lerakása, veszélyes hulladékok nem megfelelő elhelyezése, szakszerűtlenül kialakított szennyvízszikkasztók. Máris a következő kérdés? Hogy történhet mindez? Ezeket nem ellenőrzi senki? Van szakszerűtlenül kialakított szennyvízszikkasztó? Itt emberek millióiról van szó. Papíron, íróasztal mögül nagyon jól tudják mi a szabály, és mit kellene tenni. Vajon a gyakorlat ezt miért nem követi? Érdekes, hogy a mélységi vizeknek is potenciális szennyezőanyagaik vannak. Például: mikroorganizmusok, ammónium ionok, vas és mangán vegyületek, kénhidrogének, oldott oxigén hiánya, oldott állapotú arzén vegyületek. Csak ennyi? Mivel mélységi vízlelőhelyről beszélünk, vajon hogy kerülhetnek idáig ezek a szennyezőanyagok? Hát úgy, hogy ezzel nem sokat törődnek, csak papíron. Az állítólagos szakértők nagyon jól tudják, mit kellene tenni, hiszen tanulmányokat, előadásokat tartanak, hogy miképpen kellene ezen változtatni, aztán nem történik semmi. A karsztvíz legnagyobb szennyezői a bemosódás általi szennyezés. Itt minden előfordulhat. Egyre többször fordul elő, hogy nem megfelelő víz folyik a vezetékeken. Rossz szagú, zavaros állagú, fizikális szennyeződésektől sem menetes vizek. A lakosság bejelentései kapcsán mi a magyarázat? Nevetséges. A lekülönbözőbb kifogások a szolgáltató részéről. Ebből is látszik, nem az a fontos, hogy az emberek megfelelő minőségű vizet fogyasszanak, hanem a pénz. Én üzemeltetem, igaz, hogy alkalmatlan a fogyasztásra, de megmagyarázom, hogy az megfelelő. A lakosság nem tehet semmit. A szakértő megmondta, és kész. Azt már meg sem merem kérdezni: vajon aki ezt megállapította, inna abból a vízből? Halkan megjegyzem, biztos nem.   Sajnos az is jelen van, és egyre inkább azt hitetik el velünk, hogy még a csapvizet is tisztítani kell. Ugye vannak a házi víztisztítók, amiket a csapra kell szerelni. Tényleg szükség van rájuk? Nem véletlenül emelkedett meg a palackos vizek forgalma hihetetlen módon, annak ellenére, hogy 25-30%-ban a vezetékes vízből van átalakítva.

Még valami. Az egyes kozmetikai szerek is nagyon szennyezőek. Képzeljék el, milyen vegyi terhelést jelent, ha azért kell lezárni egy szabad strandot, mert a fürdőzők által használt naptejek, napozószerek olyan anyagokat tartalmaznak, melyek elpusztítják a korallokat a partvidéken. A lemosott kozmetikai szerek a csatornába kerülnek, onnan a szennyvíz tisztítóba. Vajon tényleg ki tudják szűrni a káros anyagokat? Még talán ide tartozik, hogy a nyár közeledtével a napozó krémek egyre inkább előtérbe kerülnek. Strand, bekenik magukat az emberek, aztán be a vízbe. A víz lemossa ezt az anyagot, ott lebeg a medence felszínén, és az emberek ezt a vizet óhatatlanul lenyelik. Azt hiszem, tovább nem is kell magyarázni ennek hatásait. Hogy mennyire ki vagyunk téve a vegyipar különböző vívmányainak, mi sem bizonyítja jobban, minthogy az élelmiszeri alapanyagokban is fellelhetők a vegyi anyagok. Sőt! Már a konyhai tevékenységben, pontosabban, a főzésben is jelen van a vegyipar. Lassan ott tartunk, hogy azzal rémisztgetnek, hogy egyáltalán nem lehetsz egészséges, ha nem szedsz gyógyszereket. Egyszer egy orvos konferencián hallottam egy ismerősömtől, aki orvos, hogy a gyógyszerek ugyan meggyógyítanak, de egészséges soha nem leszel tőlük. Félreértés ne essék. Nem a gyógyszerek ellen vagyok, csak az ellen, hogy mérhetetlen mennyiségű vegyszereket etetnek meg velünk. Csak egy adat. 1990-ben a gyógyszerekre költött összeg 25 milliárd forint volt, addig 2019-ban 907 milliárd forint. Ez szörnyen sok. A reklámozott gyógyszerekkel már szinte etetetik az embereket. Gyerekkortól fogva adagolják a különböző vitaminokat, kiegészítőket. Ami legjobban felháborított, hogy kitaláltak vitamin felszívódást elősegítő gyógyszert. Miről beszélünk? Itt az emberek hiszékenysége túlmutat mindenen. Sajnos ennek hátterében már az emberi tudatlanság és butaság áll. Hiába etetnek vitaminokat az emberekkel, a szervezet csak annyit dolgoz fel, amennyire szüksége van, a többitől rövid időn belül megszabadul, azaz eltávozik a szervezetből. Felvetődik egy érdekes kérdés. Vajon a hihetetlen drága kiegészítők ténylegesen tartalmazzák azt, amit állítanak róla? Nagy kérdés. Igen sok esetben be lettek csapva az emberek, miért éppen ez a terület hiányozna. Sőt! Már vannak kutatások, melyek kimutatták, sőt, meglepődtek, hogy kevés pozitív hatásuk van az emberek által fogyasztott legnépszerűbb étrend-kiegészítőknek. A felülvizsgálat azt találta, hogy nem káros, ha multivitaminokat, D-vitamit, kalciumot, vagy C-vitamint szedünk, de látszólag semmilyen haszna nincs. Ezt a torontói egyetem kutatói tették közzé. Itt is, mint sok más helyen felmerül a kérdés. Vajon mi az igazság? Ennyire megvezetik az embereket? Költsön minél többet a semmire? Mert itt tartunk. Az emberek egészségére és hiszékenységére utalva iszonyú haszonra tesznek szert. Az egészséghez tartoznak a természetes alapanyagok. Ezeket manapság nagyon favorizálják, így a bio termékeket is. Ezzel nem lenne semmi baj, csak. A „csak” az, hogy ezzel a két szóval, hogy bio, és hogy természetes alapanyagok, nagyon visszaélnek. Ma már a bio és természetes alapanyagok a kulcsszó, a trend, a menő. Mi van e mögött? Ugye ismerős az a felállás, amikor egy valóban egészséges termékre utalva gagyi terméket adnak el. Arra utalok, hogy nagyon sok termék van, amiben csak nyomokban van az eredeti jó dolog. Magyarul, becsapják az embereket azzal, hogy abban az adott valamiben az van. Hogy milyen mennyiségben, az senkit nem érdekel, főleg a gyártót nem. Na, ugyanez a levezetés érvényes a bio dolgokra is. Az irodalom úgy szól, hogy a biotermékek nem érintkezhetnek a külvilággal, úgymint, savas eső, kipufogó gázok, szél által elfújt vegyszerek, stb. A biotermék vegyszer mentes termelési mód. Ez csak akkor lehetséges, ha zárt rendszerben zajlik a termelés, magyarul, vagy fóliasátorban vagy üvegházban. A növények megporzását az erre a célra kitenyésztett poszméhek végzik. Zsiliprendszer biztosítja, hogy külső levegő se kerüljön be a házba.  A biotermelésre kijelölt helyen 3 évig csak a gaz nőtt, ezzel kiszedve a talajból minden káros anyagot. A növények növekedését szigorúan ellenőrzött tápanyag utánpótló, természetes alapú anyagokkal biztosítják. A növényvédelmet, ha előfordul valamilyen betegség, szintén erre a célra kifejlesztett természetes alapú szerekkel lehet, illetve kell elvégezni, és ezekkel van engedélyezve. Ez a leírás személyes tapasztalat eredménye. Ideje a 1990-es évek vége. Ma mit olvasni a biotermelésről: hogy a biotermelés és gazdálkodási mód tiltja a műtrágyák, növekedés szabályozók és génmanipulációival előállított szaporító anyagok bármilyen alkalmazását. Pont. Ezek után nézzünk körül. Rengeteg terméket illetnek bio, vagy öko, vagy természetes jelzőkkel. Elsődleges szempont, hogy drága legyen. Valamit azért nem értek. A definíció szerint nem lehet vegyi anyagokat használni. Ugyanis a műtrágya vegyi anyag. Az igaz, hogy a műtrágya a talajba kerül, és ott fejti ki hatását. De mi van a felszíni területekkel? Ott nem érvényes a vegyi behatás? Mire gondolok? Árulnak biotejet, biomézet, stb. Vajon mitől bio? Ugyanis a tehén a szennyezett füvet legeli, a méhecske esetleg a lepermetezett, és szintén szennyezett virágport gyűjti be. Ha kicsit tovább lépünk, jönnek az egyes, ugyan nem bio termékek, de mint természetes alapanyagok néven futó termékek, amik szintén komoly árat képviselnek. Főleg főzések alkalmával hangoztatják az olivaolaj, illetve „szűz” olivaolaj egészséges jellegét. Aztán mi történik. A legjobban és a legnagyobb mértékben hamisított olajfajta, ugyanis nincs annyi fa, amivel biztosítani lehet a mennyiséget. Magyarul, nem tudnak annyi ténylegesen tiszta, valóban egészségesnek mondott olivaolajat előállítani, mint amennyire igény van, amennyit az emberek elhasználnak. Mit kell tenni? Ahhoz, hogy az eladás ne csökkenjen, alaposan hígítani kell az alapanyagot azért, hogy a bevétel megmaradjon. Ha még tovább megyünk, belebotlunk egy következő termékbe. Ez nem más, mint a nyírfacukor. Miből is van? Kukoricából. Igen magas áron adják. Szokták még emlegetni a sót. Fontos alapanyag. A legfontosabb. Annyi sóféle van, hogy hihetetlen. Egyben mindegyik megegyezik, hogy nátriumot tartalmaz. A többi dolog jelentéktelen. Mégis ezen van a hangsúly. És az emberek a hangsúly miatt veszik. Sajnos. A hangsúlyozott összetevőket egészen másképpen visszük be a szervezetünkbe, azaz, semmi szükség a favorizált egyéb sókra. Ha az emberek hallják, olvassák, látják szinte napi szinten, akkor előbb, utóbb ezek szerint élnek, ezeket a termékeket teszik előtérbe, teljesen mindegy, hogy jó, vagy rossz. A természetes alapanyag, és a bio szó, egy varázsszó a fogyasztó számára. Sajnos a mögöttes dolgokra nem is gondol, még akkor sem, ha az rossz. Ez a reklám, és a butaság ereje. Még egy dolog. Évekig, évtizedekig butították az embereket a kalcium pezsgőtablettával. Kiderült, semmire nem jó. Mi történt? Adtak mellé egy másik nevet, és tovább árulják. Viszi a berögzült tudat. A termék ott van, az emberek veszik. Semmire nem jó, de veszik, annak ellenére, hogy bizonyítva van, hogy hatástalan. Orvosokat állítanak jó pénzért egy termék mögé, hogy eladhatóbb legyen. Magyarul, megveszik őket. Ezzel butítják az embereket, és így adnak nyomatékot a termékeiknek. Nem számít, hogy az a valami semmire nem jó, de ott van egy fontos személy, aki ajánlja. Elismerik, hogy a táplálékokban és italokban nincs meg a megfelelő vitamin és ásványi anyag mennyiség, mint amennyi kellene. Magyarul az élelmiszerek és italok minősége egyre rosszabb, ezért próbálkoznak az egyes kiegészítőkkel.

Rengeteg van belőlük. Például: agyműködés, aminosavak, antioxidánsok, csontok-ízületek, étrend kiegészítő férfiaknak, étrend kiegészítő hölgyeknek, fehérjék, fogyás, emésztés, gyermek étrend kiegészítők, gyógynövények-gyógy gombák, húgyutak-prosztata, immunerősítők, méregtelenítők, omega-3 készítmények, pro- és prebiotikumok, Q10 koenzimek, spirulina és egyéb algák, természetes nyugtatók, kurkuma, egyéb étrend kiegészítők, ásványi anyagok, stb. Mennyi minden. A minap épen azt hallottam, hogy meg van határozva egyes termékeknek, hogy az adott dologból hány százalékot kell, hogy tartalmazzon. Figyelt valaki erre? Kiderült, hogy még most is milyen kevés. A húskészítményekben durván 50%-ban kell jelen lenni az alapanyagnak. És a többi? Adalék. Hogy ez mit takar, senki nem tudja. Hiába emlegetik, hogy fel kell tüntetni a terméken. Tudják a mondást: a nyomdafesték mindent elvisel.

Az emberiség történelme és története során mindig jelen voltak a felsorolt dolgok. Az egészségére megpróbált vigyázni természetes anyagokkal, a nap sugárzását áldásnak vette, és örült neki gond nélkül, az élelmiszereket és főzési alapanyagokat természetes módon használta. Egyetlen egy kimutatás, és semmiféle utalás nincs arról, hogy az emberiségre milyen károsan hatott volna a napfény, a zsiradék, vagy bármi más termék. Igen, régen is voltak szélsőséges esetek, voltak eltérő események, vitathatatlan. Csak érdekességképpen. Vajon miért van az, hogy a nagyon dicsért, és évtizedeken át használt, és a mai napig is nagy mennyiségben alkalmazott étolajat egyre többen váltják fel a természetes zsiradékokkal? Miért van az, hogy egyre többen alkalmazzák a természetes anyagokat? Ennyire egészségtelen termékeket etetnek az emberekkel? Az emberi szervezet a táplálék útján beszerzi magának a megfelelő mennyiségű vitaminokat és ásványi anyagokat. Ahhoz, hogy a megfelelő emberi formát megtartsuk, annak egy trükkje van. Mindent lehet fogyasztani, és kell is, csak mindent mértékkel. Így a természetes alapanyagok témaköre és tartalma helyet kap az emberek élelmiszer igényében. Ezek az adatok azért elég érdekesek. Nagyon sok embert érint bizonyos, számomra érthetetlen behatás. Ahogy látható, az egyes érzékenységben szenvedők milyen sokan vannak. Én úgy gondolom, hogy elég sok köze van a rengeteg vegyi anyagnak, amik az italokban és ételekben van, ahhoz, hogy ilyen egészségi állapot kialakuljon.  Az adatok Magyarországra vonatkoznak.

2021.12.17.

A felszíni vizek csökkenése

Az emberek ősidők óta foglalkoznak azzal, hogy próbálják meghatározni, milyen idő várható. Ez több okból is fontos volt. Legfőképpen a mezőgazdasági termelés miatt. Megfigyelték az évszakok váltakozását, mikor milyen idő volt. Ki is alakultak különböző mondások, megfigyeléseken alapuló érdekes meghatározások. Ez minden évszakra jellemző volt. Az akkori ember csak a megfigyeléseire és tapasztalataira hagyatkozhatott. A természet szinte óramű pontossággal be is tartotta a tőle elvárt dolgokat. A tavasz az ébredés, a megújulás, a nyár az érés, az ősz a betakarítás időszaka, míg a tél a pihenés, a felkészülés ideje volt. Hosszú évszázadokon, sőt, évezredeken keresztül ez az ütem ismételte magát. Minden változás tapasztalatokon, megfigyeléseken alapult. A természet rendje működött. Aztán ahogy az idő haladt, és az ember modernizálódott, fejlődött, megjelentek azok az eljárások, termelési folyamatok, melyek erősen beavatkoztak a természet korábban kialakult rendjébe, és az időjárási változásokba. Míg korábban a megfigyelésekre és tapasztalatokra hagyatkozott az ember, később már tudatosan mérésekkel követte nyomon az időjárás változásait. Idővel a mérések sokasága bizonyos következtetésekre adott lehetőségeket. A két legfontosabb tényező a hőmérséklet és a csapadék. A légköri változások az 1700-as évek közepe után kezdődtek. A hihetetlen mennyiségű fosszilis tüzelőanyagok elégetése miatt a légkör kezdett megváltozni. Dúsult a levegő szén-dioxid tartalma, majd később más szennyező anyagok is megjelentek a modernizáció miatt. Ezzel együtt elindult egy folyamat, mely a légkör melegedését, a csapadék egyenetlen eloszlását eredményezte. Jelenleg itt tartunk. Mit jelent mindez?

Ahogy látható, 120 év alatt 1,33 Celsius fokkal emelkedett a Föld átlaghőmérséklete. A híradásokból is lehet hallani, hogy milyen változásokat okoz ez a mennyiségileg talán kicsi emelkedés. Valójában nagy emelkedésről beszélünk, hiszen már tapasztalhatjuk a minőségi eltérést. Talán egy nagyon hétköznapi dologgal tudnám szemléltetni ezt a folyamatot és a veszélyét. Az emberi test hőmérséklete 37 Celsius fok. Ha ez felemelkedik 1,33 Celsius fokkal, azaz, 38,33 Celsius fok lesz, akkor már kezdünk aggódni. Ugyanez játszódik le a természetben is. A Föld megbetegedett. Gyógyításra szorul, és csak az ember gyógyíthatja meg. A gyógyítási szándék viszont nagyon húzódik, és egyre inkább tolódik olyan események felé, amelyeket már nem lehet visszafordítani. Még mindig sokan vallják azt, hogy ez a bolygónk életében egy természetes folyamat. Bár nem vagyok sem kutató, sem tudós, de azt már magtapasztaltam, hogy néhány évtized alatt is jelentős változás következett be. Ezek már befolyásolják az emberek életét.     

Minkét diagram hazánk viszonyait tükrözi az elmúlt 60 év távlatában. A lényeges, hogy valóban régen is voltak magas hőmérsékletek, de nem ekkorák, és nem olyan sokáig, mint az elmúlt években. Most már hőségnapokról is beszélünk. A csapadék mennyisége is jelentősen csökkent, ami a szárazságot növeli. Vannak nagy esőzések, de azok kis területre, rövid idő alatt, nagy mennyiséget hoznak. Nincs egyenletes csapadék eloszlás, sőt a telek már hosszú ideje hómentesek. A hőmérséklet emelkedése, a kevesebb csapadék hazánkban is érezteti hatását. Szárazság, aszály fenyeget. Ma már van olyan terület hazánkban, amely félsivatagos területnek van nyilvánítva. Ez a Homokhátság.

 

Ezzel együtt a patakok, folyók, tavak vízmennyisége is csökken. Ami talán inkább aggasztóbb, hogy a talajvíz is kezd eltűnni, illetve jelentősen csökkenni. Vannak olyan területek hazánkban, és főleg az alföldi területekre értendő, ahol a talajvízszint 3-4, de vannak helyek, ahol 6-8 méterrel alacsonyabb az elmúl évtizedekhez képest. Ennek sajnos az egyik vonzata, hogy csökken a talaj nedvesség tartalma, ami a mezőgazdaságot jelentősen érinti. A következő évek termelése nagyban függeni fog az öntözéstől, mert a növények egyik elengedhetetlen növekedési eleme a víz. Víz nélkül semmilyen élet nincs. Természetjáró útjaim során számtalan vízfolyással, patakmederrel találkoztam, amiben már évek óta nem volt víz. Sőt! Vannak olyan természetes tavak, melyeknek a tápláló vízforrása egy patak lenne, és a kifolyása szintén adott, nem tudja ellátni a feladatát, mert nincs vízutánpótlás. A tó így egy idő után jelentősen algásodik, túlmelegszik, eliszaposodik, végül betöltődik, és megszűnik létezni. Mivel folyóink nagy része a külföldi területekről kapja az utánpótlást, így az ott lehullott csapadék nagyban befolyásolja a vízszintet, és a szállítandó vízmennyiséget. Riasztó jel a Velencei-tó jelenlegi helyzete. Sajnos ez a jelenség világméretű. Az elkövetkezendő évek egyik fontos témája lesz az iható vizek mennyisége és jelenléte egy adott régióban. A világon már több helyen aggasztó kiszáradási jelenségek ütötték fel a fejüket. A felszíni vizek mennyisége csökkenőben van. Ennek talán legjelentősebb szenvedő alanya az Aral-tó.

Forrás: www.flickr.com

Sajnos már több ilyen, vagy hasonló jelenség is felütötte a fejét világszerte. Ami talán még aggasztóbb, hogy olyan helyeken is jelentkezik a vízhiány, mint a víztározók. Ugyanis ezek a lakosságot látják el iható vízzel. A vízutánpótlás akadozik. Ha patakok, folyók, folyamok nem szállítanak megfelelő mennyiségű vizet, akkor a lakosságot ellátó rendszer veszélybe kerül. Csak néhány jelentős változás: a Tanganyika-tó, a Taj-tó, a Gatum-tó, az Urmia-tó, a Balhas-tó, a Csád-tó, a Csev-Bahir-tó, a Holt-tenger, a Karacsáj-tó, a Poopó-tó, Folsom-tó. Biztos néhány ismerős is. Ezek a tavak általában több ezer ember fennmaradását is veszélyeztetik, megélhetés szempontjából, a másik, hogy jelentős vízkivételi hely. A vízutánpótlás elmaradása, illetve csökkenése ezeket a területeket nagyban veszélyeztetik. Itt szeretném megjegyezni, hogy a hőmérséklet emelkedésével évente egy kilométerrel nő a sivatagos területek nagysága. A felszíni vizek most már mondhatjuk, jelentős csökkenése komoly gondok elé állítja az embereket. Az emberek alakították ilyenné a Földet, nekik is kell rendbe hozni. Az eddigi konferenciák, rendezvények, gyűlések nem sok sikert hoztak. Döntések születtek, de úgy látszik, senki nem tartja be. Így könnyen elképzelhető, hogy a helyzet tovább romlik, és komoly nehézségek elé néz az emberiség. Felszíni vizeink nagyon fontosak. Víz nélkül nincs élet. Nagyon jó lenne minél hamarabb egy mindent átfogó terv, amely megvédi, és elősegíti, hogy a patakok, folyók, folyamok, tavak ezután is úgy működjenek, mint korábban.  

2021.12.10.

Háztartási légszennyezés

Világszerte jelentős háztartásban folyik még hagyományos fűtési megoldás, azaz, vagy fával, vagy szénnel, vagy egyéb más éghető anyaggal fűtenek. A fa és a szén egy természetes tüzelőanyag, hiszen sok évszázadon keresztül használták, használják az emberek. A probléma az, hogy más egyéb tüzelő anyagokat is használnak, nem is kis mennyiségben.  Ebben az időszakban megnövekszik a légkörben található káros anyagok mennyisége. Olyan anyagok kerülnek ilyenkor a levegőbe, amelyek veszélyt jelentenek az emberekre nézve. Sok más egyéb mellett mérik a levegőben jelen levő különböző veszélyes anyagok koncentrációját. Melyek azok a szennyező anyagok, amelyek a légkörbe kerülnek, és azoknak milyen egészségügyi határértékeik vannak?

Említést tettem a más tüzelőanyagokra. Bontott festékes ajtók, ablakok, pozdorja, műanyagok, rongyok, és minden, ami éghető. Az ezekből felszabaduló vegyi anyagok jelentősen terhelik a légkört. A szomorú az, hogy hiába van elmondva az ilyen helyeken, hogy ezek a tüzelőanyagok, milyen veszélyesek, nem törődnek vele, illetve sajnos, nem tudják megvásárolni a drága tüzelőanyagokat. A legtöbbet emlegetett szén-dioxid hiányzik a listáról. Sőt! Nem is mérik, holott a legnagyobb szennyező anyag. Vajon miért nem? Élettani hatása ugyanolyan veszélyes, mint bármelyik más szennyező anyagé. Csak gondoljunk bele. Mindenki volt már moziban, színházban, vagy valamilyen olyan rendezvényen, ahol sok ember van aránylag kis helyen. Mi történik egy idő után? Kezdenek az emberek fészkelődni, mozogni. Vajon mitől? Az emberi szervezet levegőt, vele együtt oxigén lélegez be, és kilégzéskor szén-dioxid távozik. Ez gyűlik össze nagy mennyiségben, és okozz azt a jelenséget, amit úgy emlegetnek, hogy „milyen nehéz itt a levegő”. Az ok, hogy kezd elfogyni az oxigén a teremben, és kezd a szén-dioxid felhalmozódni. Nagyobb koncentráció esetén ájuláshoz is vezethet. Ha ez kis méretben ilyen problémát okoz, akkor nagyobb méretben ugyanezt teszi. Mikor alakul ki ez a nagyobb méret? Amikor szmogról beszélünk. Emlékszem arra, hogy amikor még sok volt a szénnel fűtött háztartás, emlegettük a széngázt, sőt, a szabad levegőn is lehetett érezni az elégett anyag kellemetlen szagát, a széngáz szagát. Ez nem más, mint a levegőbe került szén-dioxid. Amikor szmogról beszélünk, ezek a mérges gázok telepednek rá a lakott területekre. Ebben a gázelegyben benne vannak a fent feltűntetett káros anyagok, kivéve a szén-dioxidot. Sajnos a jelenlegi mérési fajták között a széndioxid nincs jelen, pedig ugyanolyan káros, mint bármelyik másik. Van még valami. Az ilyenkor nagy mennyiségben a légkörbe kerülő szálló por. Ha egyszer valami túllépi a megengedett egészségügyi határértéket, akkor az nem jó. A szálló por, azaz, a PM10-re és a PM2,5. A PM10-re vonatkozó napi határérték 50mikrogramm/m3, éves határérték 40mikrogramm/m3. Most tessék figyelni. „Az önkormányzatok akkor kötelesek tájékoztatni a lakosságot, ha a szálló por értéke két egymást követő napon meghaladja a 75 µg/m³-t”.

Forrás: Wikipédia

Nézzük, hogy milyen mértékű a szálló por egészségügyi veszélye?


Ahogy látható, a veszélyes érték a PM2,5. Ugyanis ez a méretű szálló por már bejut egészen a hörgőkig. Innen már nem jut vissza, azaz, nem űrül ki. Ez a nagy veszély. A szmog, amit említettem, és ami meg van határozva, úgy rendelkezik, hogy két egymást követő napon mért érték szerint tájékoztatják a lakosságot.  Ez azt jelenti, hogy messze az egészségügyi határérték feletti levegőt lélegeznek be az emberek 48 órán keresztül. Ez azért nem semmi. Ennyi idő alatt belélegzett szennyezett levegő már káros.

            Most, amikor már lassan a fűtési szezonban vagyunk, még jobban oda kellene figyelni, hiszen legnagyobb részt a háztartásokból kerül ki a légszennyező anyagok nagy része. Ez a korszerűtlen fűtési technikák miatt van. A szmog ellen csak a természet tud változtatni, ha elkezd fújni a szél. Van azért még valami. Vajon azok a műszerek, amikkel ezeket mérik, hitelesek? Ezt csak azért vetem fel, mert többször találkoztam már olyan dologgal, hogy egy műszer ugyanazt méri, de különböző értékeket ad meg méréskor. Ez hogy lehetséges? Elviekben ezeknek azonos mérési eredményt kellene mutatnia, mégsem azt mutatják. Példának okáért a légszennyezés mértéke mi alapján van meghatározva? Valós értéket mutat vajon? Ha abból indulok ki, hogy a tapasztalati érték nem minden esetben azonos, akkor fel lehet tételezni, a levegő szennyező anyagainak mérése között is különbségek vannak. Erre egy konkrét példa. A PM2,5-es szálló por egészségügyi határértéke 25mikrogramm/m3. A 25,6mikrogramm/m3 még jó minőségűnek van beállítva. Ha egyszer magasabb, akkor hogy lehet jó? Lehet, hogy csak én nem értem?

Mivel ezek a részecskék állandóan jelen vannak a légkörben, igaz talán nem mindig azonos koncentrációban, de akkor is az összérték 795 mikrogramm/köbméter. Ez viszont nagyon magas. Ha valaki figyelemmel kíséri az egyes rendezvényeket, konferenciákat, ahol sok esetben több ezer állítólagos szakértő tanácskozik, és látja az eredményeket, döntéseket, amiket hoznak, és annak milyen gyakorlati következményei vannak, akkor nyugodtan el lehet keseredni. Ha azokat a döntéseket betartanák, akkor már közel sem itt tartanánk a légkör szennyezése terén. A helyzet az, hogy még mindig az érdekek kerülnek előtérbe. A légkörbe kerülő szennyező anyagok nem ismerik a határokat. A légmozgás igen messzire el tudja vinni a gázokat, a szálló port.

Forrás: KSH

Ha megnézzük, hogy milyen fűtési rendszerek vannak használatban hazánkban, akkor érdekes adatot kapunk. A háztartások száma hazánkban 4 105 708. A diagram szerint valamilyen szilárd tüzelőanyaggal fűtött háztartások száma 39 százalék. Ez durván 1 601 226 háztartás. Itt még jelen van a fa és a szén. A veszélyes az a 3 százalék. Ez 123 171 háztartást jelent. Itt a szó szerint „vegyes” tüzelés jön számításba. Magyarul minden, ami éghető. Na, ez a veszélyes. Bár tudjuk, hogy a régi időkben csak szilárd tüzelőanyagok voltak, de akkor még nem volt ekkora energia igény, és nem volt ekkora légköri szennyezés. Sajnos ma már minden, szinte minden kilogramm számít. A légkör kezdi elérni tűrőképességének határát. Ne felejtsük el. Nincs olyan év, amikor ne beszélnénk a világ valamilyen pontján szmog helyzetről. Hazánk sem kivétel ez alól.

                                                               Szmog Sanghaiban   

                                                         Szmog Budapesten

Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Tegyünk érte, hogy az ilyen helyzetek elkerülhetők legyenek. Tudom, nem egyszerű, sőt, ma már lehetne azt mondani, hogy lehetetlen. Lehet, hogy ismerik a következő mondást: „nincs lehetetlen, csak tehetetlen”. Hát, sok esetben igaz is. Ezt már csak azoknak a döntéshozóknak kellene megérteni, és döntéseiket alkalmazni, akik rendszeresen minden évben összeülnek ezeket a kérdéseket megvitatni. Ne várjuk meg, míg olyan légkör alakul ki, amely szennyezett, és káros az egészségre. Ugye milyen érdekes? A háztartásokban keletkező, és a háztartásokban használ fűtőanyagoktól indultunk el. Hová jutottunk? Oda, ami globális jellegű probléma. A levegő, benne pedig az oxigén jelenléte. Az ilyen jellegű szennyezés egészségkárosító. Van még valami így a végére. Vajon mennyivel rövidíti meg az ember életét a rossz minőségű levegő? Most kapaszkodjanak meg. Közel két évvel. Azért ez nem kevés, és ez a sok más egyéb mellett, a rossz minőségű levegő okozza.

2021.12.03.

Felszíni vizek: a folyók

Ha időben egy kicsit visszamegyünk úgy 50-55 évet, elmesélnék valami érdekeset. Lehet, hogy ezt már sokan nem is hiszik el, de higgyék el megtörtént. Gyerekként faluhelyen laktam és nőttem fel. Volt egy hely a falu szélén, ahová mi gyerekek elmentünk játszani. A szüleink tudták, hogy hol vagyunk. Nem is csavarogtunk el máshová, pedig lett volna hely. Játék során, főleg melegben megszomjazik a gyerek is. Mit csináltunk? Hogy ne kelljen hazamenni inni, volt egy lapos rész a játszóhelyünkön. Mielőtt elkezdtünk futkározni, kimélyítettünk egy tányérnyi részt a finom homokban. Egy kis idő után, aki megszomjazott, odament a kis mélyedéshez és ivott. Ugye milyen furcsa ezt olvasni. Volt ilyen? Bizony volt. Olyan tiszta volt a víz, hogy nyugodtan lehetett inni belőle. Semmi bajunk nem lett. Elnézést, hogy személyes példát mondtam el, de talán ezzel is érzékeltetni tudom, hogy mennyit változott a felszíni vizek minősége. És még valami. Amikor már lemehettünk a folyóhoz, akkor is fürdés közben pár korty leszaladt a nagy igyekezetben. Jóval később, amikor arra jártam, ki volt téve egy tábla, hogy csak saját felelősségre lehet fürdeni. Az a hely, ahol önfeledten, vidáman eltöltöttük a nyarat, szennyezett lett. Nagyon sok szép hely került ebbe az állapotba. Azt kell, hogy mondjam, vizeink minősége egyre inkább romlott. Mitől váltak szennyezetté? A túl nagy ipari tevékenység miatt. A gyárak szennyező anyagait szűretlenül engedték a folyókba, /vannak helyek, ahol még mindig fennáll ez az állapot/ mondván, ott nem látszik, és elfolyik valahová. Egyre veszélyesebb anyagok kerültek a vizekbe. Vegyi anyagok. Műtrágya maradékok, gyógyszergyárak szennyvizei, vegyi üzemek folyadékai. Az egyes szennyvíztisztító telepek ugyan valamilyen szinten megtisztítják a szennyvizet, de valami mégis átjut ezeken az igen finom szűrőkön. Ezek a molekuláris anyagok átjutnak, és belekerülnek sok esetben az ivóvíz rendszerbe. Ezt követően nem lehet megmondani, hogy kinél, milyen elváltozásokat, egészségügyi problémákat okoz ez a víz. Valami jelen van, az biztos. Sok helyen még ma sincs iható víz. A világ egyre inkább küzd, hogy iható vízzel lássa el az embereket. Ez egyre kevésbé sikerül. Ahogy az élelmiszerek túlzott adalékanyagokkal történő ellátása és annak elkerülése, úgy az iható, egészséges vízhez való hozzájutás egyre inkább kérdésessé válik. Mi a végeredmény? Ma már kijelenthető, hogy minden anyag, köztük az élelmiszerek, tele vannak rákkeltő anyagokkal. Ezt halljuk a híradásokból. Nem vagyunk mesze attól, hogy kijelentsük, nincs egészséges iható vizünk. Vajon a vegyi anyagokkal szennyezett ivóvíz mit okoz? Ma még nem tudni, ugyanis, hiába vannak bejelentések rossz ivóvízzel kapcsolatban, az elrendelt vizsgálatok jó minőséget állapítanak meg. Élelem nélkül akár 25-30 napig is elvan az ember, víz nélkül csupán néhány napot. Ahogy említettem, falun nőttem fel, és szinte az egész nyarat a Duna mellett töltöttem. Kellemesen megmelegedett a víz, és lubickoltunk, úszkáltunk, amikor már tudtunk. Nemcsak nekem, hanem az egész falunak kikapcsolódás volt a strandolás. A víz szép tiszta volt. Aztán jó néhány év után kitettek egy táblát a strand bejáratához, hogy fürdeni csak saját felelősségre. Ez annyit jelentett, hogy elszennyeződött a víz. Ezt sajnos tapasztaltam is. Kezdett iszaposodni, elterjedt a nád, több szemét jelent meg a víz tetején, zavarosabb lett a víz, kevesebb lett a hal. Erre a horgászok panaszkodtak. Ezek személyes észrevételek voltak. Ahogy tapasztalom, ezek a jelenségek az ország minden felszíni vizein megtapasztalhatók. Rácsodálkoztam, hogy erdei patakok medrében is fellelhető a szemét. Az is észrevehető, hogy nemcsak fizikális szemét, hanem kémiai hulladék is szennyezi a vizeket. Sok elásott veszélyes hulladék kerül felszínre, nem messze az ilyen helyektől. Nemcsak ez veszélyezteti a felszíni vizeket, hanem a kiszáradás is. Az összefüggések itt is érvényesülnek. A melegebb időjárás szárazságot okoz. Több éve megfigyelhető, hogy a nagyobb folyókon is tetemes a szintcsökkenés. Szintén személyes tapasztalat. A Duna, a Dráva, a Tisza vízszintje jelentősen apadt.

Hatalmas homokpadok jelentek meg a folyókban. Ezek a folyamok víznyerő helyek, vízbázisok is egyben. Itt viszont már kilépünk a határon túlra, hiszen ezek a folyók rajtunk csak átfolynak. Viszont ez is jelzés. Ugyanis ez azt jelenti, hogy határainkon túl is kevesebb csapadék hullik, ami a folyók vízszintjét meghatározza. A kitermelt víz még inkább csökkenő hatással van a vízszintre. Sajnos azt kell mondani, azáltal, hogy apadó vízszintről beszélünk, megnő a szennyező anyagok koncentrációja is. Ez elmondható minden folyami vízre. Ezt azért említem, mert tavaink tisztasága rendben van. A nagy vízkivételi helyek azonban a folyók. Akkor már nagy gond van, amikor be kell szüntetni a folyami teherszállítást. Erre is volt példa a közelmúltban. Hogy mi lesz ezután? Ha tovább folytatódnak a meleg időszakok, egyre inkább találkozhatunk hasonló problémákkal. Több alkalommal voltak már konferenciák, rendezvények, és hívták fel a figyelmet a felszíni vizek védelmével kapcsolatban. Készülnek jegyzőkönyvek, összejön sok szakértő, előadásokat tartanak, sok mindenben megegyeznek, megállapodnak, aztán mindenki megy tovább. Szóba kerül a vizek védelme, annak szennyezettsége, állapota, mit lehetne tenni, hangsúlyozom, mit lehetne tenni, nem mit kell tenni. Lényeges különbség. Érdekes, hogy némely döntést azonnal végre tudnak hajtani, némely igen fontos döntésre éveket, sőt évtizedeket kell várni, sőt van olyan is, ahol egyáltalán nincs sem döntés, sem változás. Lezajlik a rendezvény. És mi változik? Szinte semmi. Megjelennek írások, értékelések, gyönyörű kimutatások, grafikonok olyan értékekkel és paraméterekkel, melyek egyáltalán nem követhetőek, csak a szakemberek számára, vagy nekik sem. Nagy szavakat használnak, hogy minél fontosabbnak tűnjön. Új szavak kerülnek elő. Olyan, mint a vízválság. Jelenleg a Föld lakosságának egynegyede nem jut elegendő, vagy megfelelő minőségű vízhez. Még mindig szóba kerül immár jó néhány évtizede, hogy pl. a szennyvíz 80 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a környezetbe, hogy a vízminőség még mindig gondot jelent, hogy őrült pénzeket költenek ezek enyhítésére. Egyre többet említik az aszály szót, az áradásokat és a nem megfelelő szennyvízkezelést. Ezek évtizedes problémák. Akkor eddig nem történt semmi? Hiába a konferenciák és az ott felvetett gondolatok, javaslatok. Minden megy tovább alaphelyzeten, azaz nincs változás. Vajon miért? Minden technológia adott ahhoz, hogy a pozitív változás beálljon, azaz minden területen, tehát iható víz minőségi és mennyiségi paraméterei, a szennyvízkezelés teljessége végre hatással jelentkezzen. De nem így van. Tudatában kell lenni annak, hogy először a fejekben kell rendet tenni ahhoz, hogy megváltozzon a szemlélet. E nélkül nincs előrelépés. Mire gondolok? Addig, amíg a hulladék nincs rendesen kezelve, addig nincs ezen a területen sem változás. Addig, amíg patakok, folyók mellett és benne szemetet találunk, addig, amíg a patakokban, folyókban szennyezett vizet találunk, addig nem beszélhetünk semmiféle előrelépésről, környezettudatos magatartásról. Túrázások során számtalan eldobott különböző hulladékokra lehet találni. Vajon mért? Mert nincs tudatos szemlélet. Nincs rögzülve az emberek fejében a tisztaság, a szennyező anyagok veszélye. Ezen kellene először változtatni. Amíg szemetel az ember, addig nincs tudatos védelem. Ha ezt nagymértékben megteszik, akkor ne csodálkozzanak, ha kis mértékben is találkozhatunk vele. Illegális szeméttelepek, hulladékkezelési hiányosságok, stb. Tudják, sok kicsi sokra megy, mondja a közmondás. A felszíni vizek ezek révén kerülnek veszélybe. Az ember saját magának tesz rosszat. Nem veszi észre? Szomorú, de nem. Csak nézzen körül mindenki a saját környezetében. Meg fog döbbenni. Sokkal jobban oda kellene figyelni a vizeink tisztaságára, mert e nélkül nincs élet. 

Egyre többet hallani arról, hogy a sarki jégsapkák és a gleccserek olvadása révén megemelkedik a tengerek és óceánok vízszintje. Valóban az olvadás következménye, hogy a megfagyott víz elolvad, és ezáltal növekedik a vízszint. De vajon ez az emelkedés milyen mértékű? Sok számítás, kimutatás, modell készült már el ezzel kapcsolatban, hogy mi várható az elkövetkezendő években, évtizedekben. A változás biztos, a mértéke még nem. Az tény, hogy a világtengerek és óceánok vize egyre több energiát tárol a melegedés miatt.  Ez természetesen nagyon változó az egyes régiókat tekintve. Nagyon sok híradás foglalkozott az északi, de a déli féltekén található két nagy jéggel borított területre, sőt, most már Grönland is szóba kerül. A déli jégsapkáról igen nagy területek szakadnak le, az északi területek pedig egyre jobban és erőteljesebben olvadnak. A hőmérséklet komoly emelkedést mutat ezeken a területeken. A grönlandi térségben már plusz 8-10 Celsius fok is előfordult. Érdemes belegondolni a jég térfogatába. Nagy része magából a tengerekből fagyott ki. Olvadása alkalmával azt a teret is ki kell tölteni. Ami elolvad, az azt a helyet tölti ki folyékony vízzel. A víz fajsúlya 0,99 kg/dm3, a jég fajsúlya 0,92 kg/dm3. A jég könnyebb, ezért úszik a víz felszínén. Bár nem nagy a különbség, azért nagy tételben már jelentős. Van még egy tényező. Ez pedig a párolgás. Nagyobb felületről nagyobb mennyiségű víz tud elpárologni. Az egyensúly és a viszonyok elég összetettek. Ahogy említettem, a természetben minden összefügg mindennel. Ez itt is érvényes. Három dolog változik azzal, hogy nő a párolgás és a vízgőz mennyisége a légkörben. Az egyik, hogy nem akkora mértékű a vízszint emelkedés az intenzívebb párolgás miatt. A másik, hogy megszaporodik a nagy mennyiségű vizet szállító viharok száma, és lehullott csapadék lokális mennyisége. A harmadik, hogy csökken az óceánok sótartalma, ezáltal veszélybe kerül az ottani élővilág. A nagyobb lehullott vízmennyiség rombolja a termőtalajt, árvizeket okoz, melyek jelentős károkkal járnak. A Föld lakosságának egynegyede nem jut elegendő, vagy megfelelő minőségű vízhez. A víz úgy működik, mint közvetítő közeg.  A klímaváltozás kapcsán itt érzékeljük elsődlegesen a hatásokat. Mik ezek? Viharok által szélsőséges mennyiségű csapadék kis helyen, rövid idő alatt, a folyók apadása, a talajvíz csökkenése, a talajnedvesség fokozatos hiánya, az élővilág átrendeződése, a sivatagos területek növekedése. Érdemes lenne a elkövetkezendő időben több figyelmet fordítani a jelentős mennyiségű esők tárolására. Sajnos hazánkban nem elsődleges cél az árvizek okozta csapadék tárolása, pedig hatalmas mennyiségről van szó. Csak néhány a vízzel közvetlen kapcsolatos problémáról. Arról már nem is beszélve, hogy több országot komoly vízhiány fenyeget, ami az ott élők elvándorlásához is vezethet. 

Szerencsére van néhány szép állóvizünk és jó néhány folyónk, amiben időnként gyönyörködhetünk, és kellemesen érezhetjük magunkat akár a partján, akár benne. Sajnos viszont, hogy azt is kell látni, hogy nem vigyázunk eléggé ezekre a természeti kincsekre. Meglepődve tapasztalom még túrázás alkalmával is egyes kisebb patakok mentén, hogy nem is gondolná az ember, hogy ott esetleg találhat valamilyen szennyező anyagot. Hát találni. Azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon miképpen került oda, hiszen messze van lakott területektől. Egyszerű a válasz. Pontosan azok az emberek dobálják el ezeket, akik azt mondják, hogy szeretik a természetet, és milyen jó ott eltölteni néhány órát, esetleg pár napot. Arra már nem gondolnak, hogy talán el kellene vinni a legközelebbi hulladéklerakóba szemetüket. Tudom, egyszerűbb eldobni. Na, ezekkel találkozom én, meg gondolom sok más ember, aki igazán azért megy el ilyen helyekre, mert tényleg szereti a természetet abban a formában, ahogy van. Elég csúnya látvány a szétdobált műanyag palackok, papírzsebkendők, szalvéták, stb. A legmegdöbbentőbb talán az volt, mikor egy traktorgumit láttam egy gyönyörű kis bakonyi patakban. A helyzet az, hogy akkora volt, hogy nem tudtam kivenni. Vajon hogy került oda? Nagyon sokan vannak azok az emberek, akik azt hiszik, messze vagyok az otthonomtól, itt szemetelhetek. Vajon ezt otthon is megteszi? Sajnos igen. Nincs tekintettel a környezetére. A felszíni vizek is nagyon érzékenyek a szennyező anyagokra. Érdemes vigyázni rá. Biztos vagyok benne, hogy azok az emberek is meglepődnének, akik esetleg a Balatonon nyaralnának, és a strandon, a vízben lebegnének műanyag palackok, fadarabok, eldobált élelmiszer maradékok. Rögtön fel lenne háborodva. Talán erre kellene gondolni, amikor a természetben sétál, és eldob valamit. Sajnos nagyobb folyóinkon is rengeteg szennyező anyagot lehet találni. Itt kiemelkedik a műanyag áru. Ennek viszont minden fajtája. Sokan úgy gondolják, hogy ez az anyag örökéletű. Hát nem. Sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint bármi más. Igen apró darabokra bomlik, és bejut a természet körforgásába. Bejut az ember táplálékláncába is. Éppen elég káros anyag van ahhoz, hogy egészségkárosodást okozzon. Talán védeni kellene a folyóinkat, tavainkat, a patakokat, de még a legkisebb vízfolyást is. A felszíni vizek védelme ugyanolyan fontos, mint bármi más védelme. Ezekbe a vizekbe más szennyező anyagok is belekerülnek. Növényvédő szerek, gyomirtók, melyek a talajvízbe szivárogva elérik a felszíni vizeket. Előfordul az is, hogy gyárak a folyókból felvett vizet tisztítás nélkül visszaengedik. Sok fémvegyületet is juttatnak a vizekbe. A szennyezés olyan mértékű, hogy az öntisztulás nem elegendő. Sok esetben a határokon túlról érkeznek szennyező anyagok. A három nagy folyónk a Duna, a Tisza, a Dráva csodás felszíni vizek. Néhány adat. Hazánkban 1700 településen rossz minőségű az ivóvíz. Bór, arzén, nitrit van jelen a vizekben. A mérhetetlen műtrágyázás nem tett jót a felszíni vizeknek sem. A több évtizedes vízvezeték rendszer is tartogat jelentős szennyezést. Ezek összhatása ihatatlanná teszi az ivóvizet. Az iható édesvíz egyre kevesebb Földünkön. Figyeljünk oda, és ne szennyezzük folyóinkat, tavainkat, hiszen fontos részei életünknek. Ha kicsit kitekintünk a nagyvilágba, és megnézzük a Föld országainak vízellátási helyzetét, akkor nincs jó hírem. Sajnos elég nagy problémát jelent bármilyen negatív változás a Föld életében. Több tényező is rontja az emberek élet körülményeit. Mik ezek? Sivatagosodás, gyakori tüzek, melegedés, klímaváltozás, kevesebb csapadék, kevesebb termőterület, stb. Itt most a víz jelenlétéről. Azt lehetne képzelni, hogy mivel nagyobb a melegedés, így nagyobb a párolgás, tehát, több csapadék hull. Ez valóban így van, de a csapadék eloszlása nagyon nem mindegy, hogy történik. Megfigyelhető, hogy helyi viszonylatban egyre hevesebb, és jóval nagyobb mennyiségű csapadék hullik. Ez már olyan mértékű, hogy az eső károkat okoz. Az átfogó csapadék mennyiség egyre kevesebb. Sőt, az éves lehulló csapadék mennyisége is csökken. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy milyen kockázati szinten van a Föld szárazföldi része. Hazánk szerencsére az alacsony kockázati szinten van, ami azt jelenti, hogy megfelelő iható vízmennyiség van a területünkön, és áll rendelkezésünkre. Ilyen alacsony kockázati szinttel rendelkező terület az összes szárazföldi terület csupán 10-20%-a. Ez nagyon kevés. 

2021.11.26.

A víz

Sajnos egyre inkább foglalkozni kell a víz témájával. Még inkább az iható víz kérdésével. Látható, hogy mennyire felgyorsultak azok a folyamatok, melyek éppen az édesvíz kérdését érintik. A gleccserek rohamos olvadása folyamán bekövetkező édesvíz hiány ma már elég jelentős. Százmilliós létszámban mérhető az a terület, ahol nem megfelelő az édesvíz ellátás. Mára már nagyon nagy méreteket ölt a vízhiány. Az Aral-tó szinte teljes kiapadása, szerte a világban több fontos víztároló vízszintjének jelentős csökkenése, a folyók csökkenő vízhozama, a talajvíz jelentős csökkenése, mind hozzájárul az egyre kevesebb édesvíz mennyiségéhez. Nézzük meg a Föld vízkészletét.

Bár azt lehetne hinni, hogy a diagramban szereplő számok hatalmasak, valójában tényleg azok, de azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy erre a vízmennyiségre közel nyolc milliárd ember tart igényt. Az emberi fogyasztáson kívül nem szabad elfelejteni az öntözéses gazdálkodás során elhasznált, valamint az ipari célokra elhasznált vizek mennyiségét. Nagyon sok víz ez. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a gleccserekből származó vizek folyamatosan pótlódnak. A baj az, hogy a hóhatár egyre inkább kitolódik, egyre magasabbra kerül, illetve a jég olvadása olyan gyors, hogy egyszerűen leszalad a folyókba, és kikerül a tengerek valamelyikébe. A megszokott folyamatos, és mérsékelt olvadás már a múlté. A hőmérséklet annyira megemelkedett, hogy gyors olvadás történik. Ez oly annyira nem jó, mint a csapadék alkalmával a rövid idő alatt, kis területre történő, nagy mennyiségű eső hullása. Ilyen helyzetben is az történik, hogy a lehullott víz mennyiség nagyon rövid idő alatt átrohan az adott területen, és a vízgyűjtők rögtön továbbítják. Nincs tárolás. A kulcs ez volna. Olyan helyekre vezetni a vizet, ahol tárolni lehetne. Ez pontosan olyan, mint a hegyvidékeken élők ciszternákban történő víztárolása. El kellene gondolkodni ennek a technológiának az újbóli bevezetéséről. Ennek folyamán a talajnedvesség is meg lenne oldva, sőt még az öntözéses gazdálkodás is magasabb szintre emelkedne. Sajnos érezhető, és tapasztalható, hogy csökkennek a folyók vízhozamai. A gyors olvadás, igaz, hogy nagyobb mennyiséget jelent, de a vízkivétel is jelentősen megemelkedett. A „vízlábnyom” ma már egy fontos mérőszám.

Az emberi, és ipari fogyasztás hatalmas méreteket ölt. Ha ránézünk a diagramra rögtön érthetővé válik a rengeteg édesvíz felhasználása. Ennek tükrében nem véletlen, hogy a folyók vízhozamai is csökkennek, nem is kis mértékben. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Így a melegedés, amely egyre inkább az északi területek felé húzódik, magával vonja a nagyobb vízfelhasználást is, akár lakossági, akár ipari, akár mezőgazdasági területen. Sőt! Ma már egyre inkább láthatóvá válik, hogy a szabadföldi növénytermesztés elengedhetetlen része lesz az öntözés. E nélkül nincs termesztés. Sok helyen látni a kukorica, a napraforgó kiszáradását. Bizony fel kell készülni arra, hogy öntözéses gazdálkodás nélkül nincs mezőgazdasági termesztés. Ez minden terményre vonatkozik, zöldség, gyümölcs, gabona.  

Ma már beszélünk vízstresszről. Néhány fogalom ezen a területen.

Vízhiány: a Vízhiány az édesvízkészletek térfogati bőségére, vagy annak hiányára utal.

Vízstressz: a vízstressz azt a képességet, vagy annak hiányát jelenti, hogy képes kielégíteni az emberi és ökológiai igényeket az édesvíz iránt.

Vízkockázat: a vízkockázat arra a lehetőségre utal, hogy a gazdálkodó egység vízzel kapcsolatos hiányt  tapasztal.

A vízstressz mértéke, határa, az adott terület 80%-os vízfelhasználása. Magyarul, ha egy ország az ipari, és lakossági vízfelhasználásra ekkora mértékű mennyiségét fogyassza el, akkor vízstresszről beszélünk. Ennek nyomai már megtalálható néhány országban. Ahogy látható a diagramon 164 országból 68 országban beszélhetünk veszély helyzetről. Ez a Föld országainak több mint 40 százaléka, ez több mint 3,2 milliárd embert érint. Ami még problémásabb, hogy éppen olyan helyeken alakul ki, ahol nagyon sok ember lakik. Úgy gondolom, hogy éppen itt az ideje, hogy sokkal komolyabban foglalkozzunk a az édesvíz kérdésével hiszen létkérdés. 

2021.11.19.

Vizek, talajvizek

Talán nem mondok újdonságot, ha azt említem, hogy fogy az édesvíz. Számos ország vízellátását döntően egy nagy folyam biztosítja. A klímaváltozás, a környezetszennyezés, valamint a népességnövekedés miatt csökken az egy főre jutó ivóvíz. Meg kell említeni még azt, hogy számtalan helyen a gleccserek vízhozama csökkenőben van. A jégárak jelentősen visszahúzódtak, ezzel vízhozamuk is számottevően lecsappant. Meg kell említeni a csapadék mennyiségét is. Tapasztalhatjuk, hogy az időjárás megváltozása miatt megváltozott a csapadék eloszlása is. Sok esetben aránylag kis területre hullik le nagy mennyiségű csapadék, ez pedig megváltoztatja egy adott folyam vízhozamát. Modellszámítások szerint nem a csapadék mennyisége változik elsősorban, hanem az eloszlása, vagyis a jelenleginél sűrűbben fog előfordulni, hogy egy-egy aszályos idő után egy-két nap alatt esik le többhavi csapadékmennyiség. A vízlelő helyek még terhelve vannak az öntézés által kivett vízmennyiséggel. Ez az egész világon gondot jelent. Némely országban már jelentős, sőt visszafordíthatatlan állapot állt be. Példaként említeném az Aral-tavat. Területe 68 000 négyzetkilométer volt, és a világ negyedik legnagyobb sósvizű tavaként tartották számon. Itt a felelőtlen mezőgazdasági tevékenység vetett véget a tónak. A két nagy folyamot megcsapolták, és elvezették a vizét a rizs- és gyapotföldekre. Az eredmény katasztrófát eredményezett. Sajnos ez a jelenség szerte a világon jelentkezik. Némely esetben már olyan kijelentések is elhangzanak, mely szerint a következő években háborúk zajlanak majd az édesvíz miatt. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy jelentősen visszaesett egy adott területen az iható víz mennyisége. Sajnos ehhez még az is társul, hogy a vízlelő helyek egyre inkább elszennyeződnek. A nem megfelelően szűrt víz pedig nagyon sok ember egészségét veszélyeztetheti. Az is gond, hogy a szennyezett vizet miként szűrjük, mi ellen szűrjük. Sok anyag van, ami az utóbbi időkben került ezekbe a víznyerő helyekbe. De menjünk tovább. Sajnos egy fontos és lényeges dolgot is meg kell említeni. Ez pedig a csapadék egyenlőtlen eloszlása miatt áll fenn. Ugyanis hatással van a folyamok vízhozamára, illetve arra, hogy jelentősen csökken a szintjük, illetve elapadnak. Érdemes egy kicsit tanulmányozni a következő ábrát, sok dologra lehet következtetni belőle. Aggasztó jelek sorakoznak egymás után, és egyre sűrűbben. Ez nem véletlen. Komoly változáson megy keresztül Földünk, és sokkal több időt kellene rászánni arra, hogy még jobban megismerjük működését, hiszen itt élünk, és az utánunk jövő generációk is valószínűleg itt fognak élni. A világ folyóinak 70%-nál vízhozam csökkenés lépett fel. Kicsit számszerűsítve.

A fent említett változás a felszín alatti vizek legfelső rétegében megtalálható talajvízre is kihat. Nézzük mi a talajvíz? A talajvíz a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méter, és az esetek nagy részében követi a domborzatot. A talajvíz ingadozása sok esetben elérheti a 2-4 métert is. Talán meglepődnek ezen a számon.

Talajvízszint magasság

Folyók árterében

1-2 méter

Átlag

3-6 méter

Dombhátakon

8-10 méter

Hegyvidék

200 méter felett is lehet

Az utóbbi időben észrevehető a talajvíz jelentős csökkenése. Ezt egy személyes tapasztalattal tudom megerősíteni. A meleg időszakokban jelentősen megnövekszik egy adott területen, mondjuk egy faluban azoknak a száma, akik kis konyhakertet gondoznak. Ezt locsolni kell. Általában ez saját kútról történik. Ahogy egyre többen bekapcsolódnak a locsolásba, egyre rohamosabban nő a vízfogyasztás a talajvízből, melynek eredménye, hogy egy kis idő után elfogy. Én is úgy jártam, hogy olyan 10-15 perc elteltével nem jött víz a slagból. Elfogyott a víz. Érdekes volt megtapasztalni azt az állapotot, hogy nincs víz. A leírtakhoz még annyit szeretnék hozzátenni, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni a környezetünkre, hogy az utánunk felnövő generációk is élhető bolygón találják meg a megélhetésüket, boldogságukat. Érdemes foglalkozni egy kicsit egy nagyon fontos dologgal, a talajnedvességgel. Lehet, hogy unalmasnak tűnik, de higgyék el, lényeges ez a talajállapot.

A diagramban feltüntetett adatok az alföldi területekre érvényesek, 95,52 méteres átlagos talajfelszín mellett. Azt is el lehet mondani, hogy ma már a klíma, az éghajlat, az időjárás, az árvizek, a tüzek, a szelek, a hőmérséklet, az aszály, a csapadék, a szélsőségek napi szinten jelen vannak. Egy idő után lehetne azt mondani: na, már megint erről esik szó. Az igazság az, hogy ezekről az eseményekről beszélni kell, hiszen részesei vagyunk ennek a változásnak, és nem lehet azt mondani, ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Igenis jelen van, és nagyon sok minden függ tőle, hiszen a mezőgazdaság egyik fontos pillére, hogy a talaj rendben legyen. Lehetne kérdezni, hogy ugyan már, mi lehet a talajjal? Hát nagyon sok minden. Megfelelő tápanyaggal kell rendelkeznie, megfelelő talajnedvességgel, és megfelelő lazasággal. Az évenkénti tápanyag utánpótlás elengedhetetlen. Ezekből a szerekből már nagyon sokféle van forgalomban. Régen ezt szerves trágyával oldották meg, mert volt megfelelő létszámú állatállomány, amellyel biztosítani lehetett a talaj tápanyag igényét. Ez ma már nincs, így kénytelen a termelő műtrágyával és egyéb szerekkel javítani a talajminőségen a növények miatt, mert másképpen nincs növekedés. Ami nagyon érdekes, hogy annyira szakosodtak az egyes növényekre, hogy külön tápanyag van kitalálva az egyes növényfajtákra. Egy előadáson meglepődtem, amikor említették a kalászosok termelését, és hogy szárerősítő anyagot kell kijuttatni a földekre, ahol ezekkel a terményekkel foglalkoznak. Gondolom, hogy sokan nevelnek otthon virágokat. Ma már szinte minden virágnak külön van tápanyag utánpótló folyadéka, amivel kezelni kell a növényt, hogy jobban növekedjen. Sajnos sok esetben a növények el vannak kényeztetve. Mondom ezt azért, mert bizonyára mindenki látta már, hogy a gyom az megél mindenhol, még ott is, ahol szinte alig kap vizet, illetve ott is, ahol nagyon szegény a talaj tápanyagban. Próbálnánk ezt megtenni egy kultúrnövénnyel. Hatalmas mennyiségeket szórnak ki évente a mezőgazdasági területekre ezekből a szerekből. Egyszerűen kell, mert nincs növekedés. Érdekes eredményre jutottak akkor, amikor megpróbálták a talajt nem szántani, hanem felszíni kezelésnek alávetni. A szántással ugyanis a termőréteg károsodik, mégpedig úgy, hogy a szél romboló ereje elhordja egy adott területről. A talajnedvesség egyik fontos eleme a csapadék. Az őszi, téli eső és hó biztosítja, illetve biztosítaná a talajnak ezt az állapotát. Sajnos ennek mennyisége nem megfelelő. Sőt! Sem az őszi eső, sem az eddigi téli hó mennyisége nagyon elmaradt a kellő mennyiségtől, röviden nem volt elegendő. Lehet azt mondani, hogy elmarad a normálistól a talaj nedvességtartalma. Ez kihatással lesz az elvetett magvakra. A növekedés üteme nagyon függ ettől a fizikai állapottól. Azt lehet mondani, hogy lenne még helye csapadéknak, hiszen a lehullott eső először feltölti a felszín alatti vizeket, ez jelen esetben a talajvíz szintje, majd ezt követően telíti a felsőbb rétegeket is. Hogy mennyire fontos ez, mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagy mezőgazdasági területeken a talajvíz szintje sok helyen 2-3 méterrel is lejjebb van a normálistól, de vannak helyek, ahol még lejjebb. Ez nagyon nagy mennyiségű vízhiányra utal, tehát eshet még jelentős csapadék. Azt is megfontolás tárgyává kell tenni, hogy vízhiány esetén öntözéses technológiát kellene alkalmazni. Ezt azért említem, hogy kellene, mert hazánkban igen kevés területet öntöznek, pedig nagy szükség lenne rá. Sok helyen látni a kukorica idő előtti sárgulását, a napraforgó kiszáradását, stb. Ha a tápanyag biztosítva van, ha megvan az ideális mennyiségű talajnedvesség, akkor még egy dolog hátravan. Mégpedig a talaj lazasága, szellőzése, humusztartalmának növelése. Ebben fontos szerepet játszanak a földigiliszták. Ezek a kis állatkák forgatják, szellőztetik, lazítják a talajt. Hatalmas mennyiségű talajt képesek átforgatni, termővé tenni. Fontos munkát hajtanak végre a mezőgazdaságilag művelt területeken. Látható, hogy mennyire vigyázni kell a talajra, hiszen azok a termények, amik az asztalunkra kerülnek, ezek nélkül a paraméterek nélkül nem lennének. Még egy valamit szeretnék mondani. Nagyon sok káros behatás éri a talajt. A szennyezés és a különböző elváltozások. Szikesedés, láposodás, agyagosodás, kilúgzás, stb. A talajerózió, az elsavasodás, a lemosódás, az elsivatagosodás a termőréteg vékonyodását gyorsítja. Ezek a hatások jelentkeznek a talaj termékenységében is. Csökken a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag-tartalma. Sajnos a mérések szerint az elmúlt 50 évben jelentősen csökkent. A búza 50%, a burgonya kb. 10%, a sárgarépa csupán 4%-os tápanyagtartalommal rendelkezik az 50 évvel ezelőtti értékhez képest. Látják milyen érdekes? Elindultunk a talajvizektől, aztán hova lyukadtunk ki. Ez is azt bizonyítja, hogy a természetben minden összefügg mindennel. Ha valami valahol sérül, akkor az kihat máshová is.     

2021.11.12.

Vegyi terhelés

Tudom, hogy ez hihetetlenül nagy témakör, és valójában nem is hiszem, hogy teljes mértékben ki tudnám fejteni a lényegét, de azért érdemes néhány gondolatot ejteni róla. Annyit már itt az elején le lehet szögezni, hogy mindenhonnan éri az emberi szervezetet vegyi terhelés, még a levegőből is. Kezdjük is el. A XXI. század embere már megtapasztalta, hogy nincs olyan étel, ital, kozmetikai szer, tisztítószer, gyógyszerészeti termék, táplálék-kiegészítő, étrend-kiegészítő, és még sorolhatnám, amiben ne lenne valamilyen adalékanyag, amiről egyáltalán nem tudjuk, hogy mi. Igaz, a dobozon fel van tüntetve, illetve fel kellene tüntetni, de a papír sok mindent elbír. Egyáltalán nem vagyok meggyőződve, hogy a sok pozitív tájékoztatás mellett ne lenne számtalan olyan termék, amibe valami olyan anyagot kevernek, ami nem kellene, hogy ott legyen. Még igen szorosan ide tartozik a légkör, és az ivóvíz. Hirtelen nem tudom honnan, és milyen sorrendben kezdjem, hiszen nagyon széles a paletta. Rögtön az elején kérdéseket kell feltenni. Vajon milyen anyagokról van szó? Okoznak-e egészség károsodást? Ha igen, miért használják? Élete során mennyire érinti az embert? Ki lehet-e kerülni ezeket az anyagokat? Miképpen reagál rá szervezetünk? Maradandó károsodást okoznak-e? El tudjuk-e kerülni ezek hatását? Talán lenne még, de azt hiszem egyelőre ennyi elég. Mivel koromnál fogva néhány évtizedet át tudok látni, bennem egyéb kérdések is felmerülnek.  Például: kell-e szedni étrend, illetve táplálék kiegészítőket? A több ezer fajta valóban mind más? Annyira hiányoznak az ételeinkből a vitaminok, ásványi anyagok, stb. hogy szükséges pótolni?  Az összhatás vajon mit okoz /étel-ital-levegő-víz/? Úgy tűnik, hogy elég nehéz lesz a válasz, de valami azt súgja, hogy talán mégsem. Nem vegyi szakértő, nem kémikus szintjén, hanem olyan szinten gondolkodom, ami mások számára is érthető, hiszen ezek tapasztalatokon, megfigyeléseken, és mindenki által elért adatokon, információkon alapul.  Nézzük.

Ha korban jó néhány évtizedet visszamegyünk, akkor nem emlékszem arra, hogy a normál étkezésünk mellett, szedtünk-e valami mást is. A kornak megfelelően változatos volt az étrendünk, amennyire persze lehetett. Az emberekre lehetett azt mondani egészségesek voltak. Minden vitamin, fehérje, szénhidrát, zsír, ásványi anyag megtalálható volt az ételekben. Vajon az eltelt időszak alatt hová tűntek ezek az anyagok az ételekből? Egyszerű a válasz. Az alap összetevő csak nyomokban lelhető fel, a többit különböző adalék anyagok töltik ki. Tehát a csekély alapanyag nem biztosítja a megfelelő vitamin, ásványi anyag, stb. szintet. Ez az egyik oka, hogy őrült divatja van az étrend- és táplálék kiegészítőknek. Olyan anyagok kerülnek az ételeinkbe, amikről semmit nem tudunk, semmi adatunk, információnk nincs róla. Ellenőrizni sem tudjuk. Igaz, fel kell tüntetni a címkéken, de azt hiszem, senki nem hiszi el annak valódiságát. Néha felbukkan egy-egy káros anyag, mind például a parabén, mely hormonkárosító. Évtizedeken keresztül alkalmazták, sőt még mindig alkalmazzák, csak most azzal akarnak előrukkolni, hogy azt a terméket vegyék, mert abban nincs ebből a veszélyes anyagból. Amúgy mindenben van. Élelmiszer, gyógyszer, kozmetikumok, stb. Sajnos ezek az anyagok okoznak egészségkárosodást, nem lehet kikerülni, és állandóan jelen van. Több alkalommal felröppen a hír, hogy bizonyos kiegészítőket betiltottak. Ez önmagáért beszél. Ártalmas az egészségre. Felmerül egy kérdés: vajon ez szempont? Képzeljék el, több tízezer van forgalomban, és néhány tízet betiltanak. Ez csak arra jó, hogy lássák az emberek, hogy foglalkoznak a kérdéssel. Amúgy ellenőrizhetetlen. Hogy mennyire nem foglalkoznak a megelőzéssel, mi sem mutatja jobban, hogy D-vitamin túladagolás következett be. Lehetne magyarázni, hogy miért. Nem az a cél, hogy természetes úton alakuljon ki a szervezetünkben a D-vitamin, hanem külsőleg, vegyi úton juttassuk a szervezetünkbe. Ja, hogy tiltanak a naptól? Hát igen. Újabb tiltó propaganda. Ma már minden termékben fellelhetők a káros anyagok. Ezek rövidebb és hosszabb idő elteltével felhalmozódnak a szervezetünkben, és kárt tesznek. Nagy kárt. Meg vagyok győződve a felől, hogy bizonyos betegségek ezektől a vegyi anyagoktól alakulnak ki. Én azt vallom, hogy minden vegyi anyag káros a szervezetünkre. A gyógyszerek, melyek napi szinten jelen vannak az életünkben, szükségesek. Mindaddig szükségesek, amíg valóban kell. De mikor azt hallani, hogy vitamin felszívódást elősegítő gyógyszer, na, ez már nem kell. Vagy olyan szlogen: fájdalommentes dolgos napok. Azt sugallja, hogy egyél valamilyen gyógyszert, akkor tudsz dolgozni, és nem fog fájni semmid. Érdekes nem? Összegezve: túl sok vegyi terhelés éri az embert, és ez sajnos visszahat a szervezetére. A ma embere már e szerint él, mert nem tudja ezeket kikerülni. Próbál alternatív megoldásokat keresni, mert egyre többen rájönnek arra, hogy változtatni kell bizonyos dolgokon annak érdekében, hogy egészségesebbek legyünk. Sok esetben szükséges, de nagyon sok esetben nagyon is károsak ezek a vegyi anyagok. Meg vagyok győződve, hogy bizonyos újfajta betegségek forrása az évtizedek óta ellenőrizetlenül használt vegyi terhelés. Mindenki tudja, hogy rengeteg vegyi anyag kerül a szervezetünkbe. Étellel, itallal, gyógyszerekkel, kozmetikumokkal, a levegő útján. Van valami, ami igen érdekessé teszi ezt a dolgot. Több alkalommal is jeleztek bizonyos vegyi szennyezést különböző helyeken, különböző közegben. Talaj, víz, levegő. Aztán érdekes módon a mérések alkalmával teljesen más értékek láttak napvilágot. Vajon nem ugyanolyan eszközzel mértek? Akkora különbség lehet két vagy több mérés között, hogy jelentős eltérés mutatkozhat? Olyan nagy eltérés, hogy míg az egyik egészségre veszélyes szintet mutat ki, addig a másik teljesen elfogadható értékkel rukkol elő. Hogy lehetséges ez? Ilyen pontatlanok a mérőműszerek? Aztán, hogy tovább bonyolítsuk a dolgot, feljelentik azt a valakit, szervezetet, amely megállapította a veszélyes szintet. A konkrét érték közben, és pontosabb mérés alkalmával kiderül, hogy még tízszer magasabb. Meg tudná ezt nekem valaki magyarázni, hogy miképpen lehetséges ez? Nekem vannak ötleteim, de nem én vagyok hivatott ezt előterjeszteni. A furcsa, hogy vajon miért nem tudják vállalni a felelősséget? Miért nem ismerik el a hibájukat? Miért kell hazudni? Miért kell félrevezetni a lakosságot? Miért nem számít még az emberek egészsége sem? Hogy van ez? Mikor fog ez megváltozni? Még lenne több kérdésem, de azt hiszem ennyi elég. A vegyi anyagok teszik tönkre az emberek egészségét. Nem lehet már kordában tartani ezek hatásait. Gondoljunk bele. Étel, ital, gyógyszer, kozmetikumok. Ezekben valamilyen vegyi anyagok jelen vannak, amiket az emberek nem ismernek. A gyártó sem ismeri. Ő azt látja, és azt tudja, hogy az a valami milyen általa kedvező hatásnak felel meg. Nézzük csak?  Az adalékanyagok jelölése címszó alatt ezt lehet találni:

„Színezékek, módosított keményítők,* ha glutént tartalmazhat, ki kell egészíteni a növényi eredet megjelölésével! Tartósítószerek, édesítőszerek, antioxidánsok, térfogatnövelő szerek, emulgeáló szerek, habzásgátlók, sűrítő anyagok, fényező anyagok, zselésítő anyagok, emulgeáló sók /csak az ömlesztett sajtok és azon alapuló termékek esetén/ stabilizátorok, lisztjavító szerek, ízfokozók, szilárdító anyagok, étkezési savak, nedvesítő szerek, savanyúságot szabályozó anyagok, tömegnövelő szerek, csomósodást és lesülést gátló anyagok, hajtógázok és csomagológázok”.

Forrás: Vidékfejlesztési Minisztérium Útmutató Húskészítmények és egyes friss húsok, előkészített húsok jelölésének kérdései és helyes gyakorlata. Magyar Élelmiszerkönyv Bizottság Húskészítmények Szakbizottsága 2010 október

Csak egy megjegyzés: ilyen anyagokat tesznek az egyes húskészítményekbe. Ezek mind valamilyen vegyi anyagok. A végeredmény ellenőrizhetetlen. Amikor egy húskészítménynél elő van írva maga a hús aránya, ami sok esetben a 70 százalékot sem éri el, akkor el lehet képzelni, hogy a többi csak töltőanyag. Olyan, mint amikor szőlő nélkül készítünk bort. Ezek a vegyi anyagok valamilyen formában visszakerülnek a természetbe. Ahogy említettem, a természetben minden összefügg mindennel. Ebben az esetben is a helyzet. A vegyi anyagok sora ellenőrizhetetlen láncreakciót vált ki, aminek a vége nem látható.  „Meg vagyok győződve, hogy bizonyos újfajta betegségek forrása az évtizedek óta ellenőrizetlenül használt vegyi terhelés eredménye”. Nézzük, miről van szó. Újkori betegségként mondhatjuk az allergiát, a glutén érzékenységet, a laktóz érzékenységet és a rák bizonyos fajtáit.  Vegyi értelemben ide vehetjük a drogosokat is. 

                            Ezek az adatok a hazai lakosságra vonatkoznak.

A táblázatban feltüntetett adatok döbbenetesek. Azt hozzá kell tenni, hogy némely betegségek régebben is voltak, de ma jóval magasabb a számuk, jóval több ember szenved az adott betegség típusban. Megint vissza kell nyúlni a gyerekkoromba. Hallani sem lehetett arról, hogy valaki allergiás, glutén, vagy laktóz érzékeny lett volna. A kábítószerekről ne is beszéljünk. Sajnos a rák ma már szinte népbetegség. Felteszem a kérdést: Vajon van-e összefüggés ezeknek az újfajta betegségeknek a kialakulása és a túlzott vegyi anyagok használata között? Azt hiszem egyértelmű a válasz, van. Mire alapozom ezt? Arra, hogy gyerekkoromban nem használtak ennyi vegyi anyagot az egyes termékekben. Mi, akik most túl vagyunk bőven a hatvanon, ezt elmondhatjuk. Mindent annak neveztek ami, és minden olyan volt, amilyennek lenni kellett. Erre ékes példa, hogy egyre inkább kezdenek visszatérni bizonyos területeken, és utalnak is arra, hogy régen hogy készítettek el valamit. Egyre többet hallani a zsír használatáról olaj helyett, többet lehet hallani a saját készítésű kenyerek, lekvárok, befőttek és más egyéb termékek készítéséről. Sőt! Egyre nagyobb hangsúlyt kapnak a biotermékek. Itt azért meg kell jegyeznem, nagyon sok esetben túlságosan is. A trend viszont követendő, mert talán kialakul a valódi alapanyagok iránti igény. Ma már a gyorsétterem, a minden gyors dolog a menő. Nem arról van szó, hogy nem finom, csak az a baj, hogy a valódi ízeket ízfokozókkal és más egyéb adalék anyagokkal érik el. Illúzió. Semmi más.

Vannak élelmiszerek, italok, amiket eredeti ízben már nem fogyasztják a gyerekek. Miért? Mert ahhoz az eredeti ízhez már nem tudják társítani a mesterségesen előállított, igényre szabott íz világot, ezért a művit előnyben részesítik. Elég nagy baj, hogy már ott tartunk, hogy a gyerek azt mondja, hogy a tojás ott van a bevásárlóközpont polcán. Egyszerűen nem tudja, honnan került oda. De térjünk vissza címben megjelölt dolgokhoz. Ha ránézünk a táblázatra, ezek már komoly adatok. Ha csak azt vesszük, a lakosság több mint 10%-a szenved valamilyen betegségben. Nem merem, és nem is akarom összehasonlítani, hogy milyen összefüggés és milyen átfedés van az egyes betegségek között. Ugye, minden étel és ital a gyomorba kerül. Itt és a belekben szívódik fel minden. Ha ezt a szervet valamilyen vegyi károsodás éri, akkor megváltozik a működése. A megváltozott működés pedig egészség károsodást von maga után. Ilyen egyszerű. Az egészséges ételekkel, italokkal, más kiegészítő anyagok mellőzésével ezek az állapotok is csökkenthetők lennének, jelentősen. De vajon ez a cél? Nem szívesen mondom, de nem. Hogy miért? Mert őrült pénzek mozognak a háttérben, és ebben az esetben már nem számít az emberek egészsége. Ez van, sajnos.

2021.11.06.

Felszín alatti vízkészletek

A kutatók eddig 273 vízbázist térképeztek fel. Ebből 68 Észak- és Dél-Amerikában, 38 Afrikában, 90 Nyugat-Európában, 65 Kelet-Európában, 12 Ázsiában. Különleges helyzetben van Afrika, ugyanis ez a kontinens rendelkezik a világon a legnagyobb felszín alatti vízkészlettel, amelyet az UNESCO jelentése szerint jelenleg még igen kevéssé használnak ki. A kitermelt felszín alatti víz 65%-a öntözési, 25%-a ivóvíz ellátási, és 10%-a ipari célt szolgál. A vízkészletek rohamosan fogynak, hiszen a melegedés miatt nagyobb a párolgás, valamint a túlnépesedés miatt jelentősen megnövekedett a vízfogyasztás. Több kimutatás szerint az egy főre eső vízfogyasztás napi 150 liter körül van. Ez annyit jelent, hogy egy ember évente 54,7 köbméter vizet fogyaszt el. Ez egy mérce lehet a vízkészletek mennyiségére vonatkoztatva. Miért fontos ez? Azért, mert a későbbiekben feszültség léphet fel azzal kapcsolatban, hogy ki használja föl a helyileg elérhető édesvíz készleteket. A Kárpát-medence egy vízgyűjtő régió.    

Hazánk hét országgal határos. A felszín alatti vizek az Alpokból és a Kárpátokból erednek. Mi a felszín alatti víz definíciója? Minden olyan víz, amely a föld felszíne alatt a telített zónában található, és közvetlen kapcsolatban van a talajjal vagy az altalajjal. Mi a telített zóna? A telített zóna a felszín közeli rétegek, azaz talajvíz, illetve a mélységi rétegek, azaz rétegvíz. Az, hogy mennyire érzékeny a természet a változások terén, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Duna-Tisza közti Homokhátság területén az 1970-es évek óta 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van, ahol a tízméteres csökkenést is elérte. A melegebb évek gyakorisága megnőtt, ezáltal az aszálygyakoriság kockázata is jelentős lehet. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, /a FAO/ a Homokhátságot már a félsivatagos kategóriába sorolta. Ez egy nagyon is figyelmeztető jelenség.

Afrika felszín alatti vízkészletei

Afrikában 38 felszín alatti vízbázist találtak. Állandó gondot jelent ezen a földrészen a víz. Valójában csak annyit kellene tenni, hogy kutakat kellene fúrni, mint ahogy néhány helyen ezt meg is tették. Jelentősen megváltoztatná az egész kontinens arculatát. A mezőgazdaság, és ezen keresztül az ott élő egyre inkább növekvő népesség megtalálná azt a lehetőséget, mely pontot tenne a régóta fennálló éhínségre és vízhiányra.  Van még egy lehetőség, mely szintén megoldható. Ez pedig a tengervíz sótalanítása. Egy ilyen rendszer már működik, és naponta 190 millió liter ivóvizet állít elő. Igaz hozzáteszik, hogy nagyon drága, és vannak megoldatlan technológiai problémák. Jelezném, hogy egy egész földrészről van szó, ahol 1,3 milliárd ember él. Talán megoldható lenne, hogy áthidalva ezeket a problémákat, ennyi ember jobban boldogulna. Hozzátenném, hogy megállapítás szerint ez a kontinens rendelkezik a világon a legnagyobb felszín alatti vízkészlettel. Érdemes lenne foglalkozni komolyabban is vele. Megbecsülték Afrika rétegvíz mennyiségét, mely 600 000 köbkilométerre tehető.

Ázsia felszín alatti vízkészletei

Ahogy a felsorolásból kitűnik, az ázsiai területeken csak 12 vízbázist tartanak nyilván. Ez nagyon kevés, annak ellenére, hogy ebben a régióban található a Himalája, mint jelentős vízforrás. De mind tudjuk, ez felszíni réteg. A felszín alatti rétegek is jelentősen meg vannak csapolva. Itt is csökken a talajvízszint, elég jelentősen. Az öntözés igen nagy méreteket ölt, hiszen e nélkül nincs mezőgazdaság. A lakosság növekedésével több vizet használnak, ennek következtében már jelentkezik a vízhiány. Vannak területek, ahol elapadtak a kutak annak ellenére, hogy több száz méteresek. Sajnos emlegetik a „vízháborút” is.

Forrás: Wikipédia

Az Amerikai kontinens nagyon gazdag vízkészletekkel rendelkezik. Hatalmas folyói, folyamai, tavai ellátják megfelelő vízmennyiséggel a lakosságot. Ezzel ellentétben Ausztráliában egyre nagyobb gondot jelent még a felszín alatti vizek mennyisége is

Összegzés

Lehet azt mondani, hogy Európa kedvező helyzetben van, hiszen összesen 155 vízbázissal rendelkezik. Óvjuk ezt a páratlan kincset. Nagy szükség van ezeknek a helyeknek a védelmére, hiszen a víz, az iható víz a legfontosabb az ember számára. Talán egyre inkább el kellene gondolkodni azon, hogy miképpen lehetne plusz vizekhez hozzájutni, főleg azokon a területeken, ahol kevés van belőle. Ilyen például Afrika, ennek is sivatagos területei. Korábban már szó volt arról, hogy valamilyen megoldást kellene kitalálni, hogy termőfölddé lehessen alakítani a sivatagos területek egy részét. Mert lehet. Ehhez viszont sok víz kell. Ott is, mint szerte a világban, vannak a talaj alatt úgynevezett felszín alatti vizek. Sőt! Nem is kevés. A sekély rétegvizek könnyen hozzáférhetők. A rétegvíz egy kicsit nehezebben hozzáférhető, de ott is hatalmas mennyiségről beszélhetünk. Több tízezer köbkilométer mennyiségű víztartalékról van szó. Megoldást jelentene az emberek iható vízhez jutásához, valamint új mezőgazdasági területeket lehetne kialakítani, enyhítve az ottani élelmiszerhiányt. Vajon eddig miért nem termelték ki a vizet? Vajon meddig kell még várni arra, hogy komolyan gondolkozzanak a döntéshozók, hogy hoppá, van megoldás? Vajon meddig kell még az embereknek vízhiányban szenvedniük, holott ott van a talpuk alatt? Vajon miért nem hoznak azonnali döntést, hiszen nagy szükség van a vízre?  Vagy ez nem érdek? Tudják, nagyon sok dologra nagyon egyszerű megoldás van, csak az a nem mindegy, hogy akarat van-e mögötte. A Föld mélységi részein mindenhol van víz. A mai modern eszközökkel ezeket fel lehet kutatni, ki lehet alakítani a megfelelő technológiát, és el lehet végezni a munkálatokat. Milliók életét lehet megkönnyíteni ezekkel a döntésekkel. Már ha van döntés. Sajnos, nagyon sok esetben a bonyolult dolgok felé irányítja a figyelmét az ember. Azt viszont nem tudni, hogy miért. Illetve ötleteim vannak, hogy miért. A lényeg, hogy olyan vízkészletek vannak a felszín alatt, melyek igen hosszú ideig ellátnák az ott élő embereket ivóvízzel, és létrejöhetne a mezőgazdasági termelés is. A talajvíz a talajszemcsék közötti részt teljesen kitöltik. Ez a víz állandó, vagy ideiglenes egybefüggő vízfelület a talaj felszíne alatt. Hazánkban a talajvíz átlagos mélysége 2-5 méter, dombvidékeken 8-10 méter. A nagyobb esőzések által létrejövő vízmennyiség a belvíz. Sajnos az utóbbi években egyre inkább érezhető, sőt tapasztalható, hogy a talajvíz egyre mélyebbre kerül. Ez azt jelenti, hogy a szárazság következtében, amit korábban említettem, hogy a sok egymást követő igen meleg, 30 Celsius fok feletti hőmérséklet kiszárítja a felszín, és a felszín alatti rétegeket. A víz kiszorul, és elkezd csökkenni a talajnedvesség tartalma. Volt olyan, hogy elfogyott a víz a kútból. Ehhez közel 3 métert kellett csökkenni vízszintnek. Úgy gondolom a jövőt illetően, ha a hőmérsékletek sűrűbben érik el a 30 Celsius fok feletti értékeket, akkor hosszabb időszakokon keresztül érzékelhetjük a talaj vízszint csökkenést. Ennek következménye, hogy a talaj egyre többet veszít nedvességéből, és jelentősen csökken a talajnedvesség tartalma. Ezt mással nem lehet pótolni, mint intenzív öntözéssel. Ma hazánkban igen kis területen alkalmazzák az öntözéses mezőgazdasági művelést. Előbb-utóbb be kell látni, hogy másképpen a termelés nem valósítható meg. A növényeknek fontos a víz utánpótlás. E nélkül nincs fejlődés.

Szorosan ide kapcsolódik, hogy a felszín alatti vizek tisztasága rendkívül fontos, hiszen ebből is kerül bőven háztartási fogyasztásra nem kis mennyiség. A szűrés rendkívül fontos, mert egyre szennyezettebbek ezek a vízbázisok. Vigyázzunk rá.

Ez az ábra is azt mutatja, hogy kellő figyelmet kell, kellene fordítani a vizek fontosságára és jelenlétére.

2021.10.29.

Szennyezett vízlelőhelyek

Sajnos hazánk területén a mai napig is nagyon sok terület szennyezett. Ez a szennyezés sok esetben igen káros, mivel nemcsak a talajt szennyezi, hanem a felszín alatti vizeket is. Ezek a helyek évtizedek óta telepként működnek, tehát egy adott helyen történik a szennyezés. Ez azt is jelenti, hogy a felhalmozott, néha veszélyes hulladéknak volt bőven ideje kifejteni káros hatását. Hazánk területén 30 nagy szennyezett terület van. Ebből több is Budapest területére esik. Mivel itt a Duna közelsége fontos szerepet játszik, ezért kellene kiemelten kezelni, hiszen vízkivételi helynek számít. Más helyeken is az ivóvíz bázisok vannak veszélyben, hiszen a talajvízen keresztül a kutakba szivárog a szennyezett víz. Sok egyéb mellett nem értem, hogy sok helyen miért jelentősen eltérőek a mért értékek? Vajon maga a mérőeszköz nem jó, nincs rendesen kalibrálva? Vagy szándékosan el van állítva? Miért van az, hogy két szakértő ugyanabban a témában éppen ellenkező állásponton van, sőt hivatkozik a mérési eredményeire? A mérőműszerek ennyire nem pontosak? Az értékek sok esetben nagyságrendekkel eltérnek. Rögtön felvetődik egy kérdés. Ha itt ezen a területen ilyen eltérések vannak, vajon más területeteken is hasonló a helyzet? Sőt! Bizonyos esetekben orvosilag kimutatható a betegség oka, ennek ellenére a szakértő azt állítja, hogy az adott területen semmi rendellenesség nincs. Akkor hogy van ez? Sajnos ilyenek, és hasonló esetek sokszor elő fognak fordulni. Hogy miért? Mert a szennyezett területekről kikerülő, elszivárgó, esetenként elszállított anyagok károsak. Lehet, hogy furcsának hangzik, de az állatállomány is részt tud venni ebben. Kis rágcsálók óhatatlanul is elviszik az esetlegesen fertőzött anyagokat lakott területre, lakásokba, házakba. Na, itt van a nagy veszély. Erre a területre mondja szakértő, hogy teljesen rendben van, káros anyag jelenléte nem mutatható ki.  Mert ilyen is van. Aztán jön a baj. Sajnos erre számítani kell. A szennyezés minden formája nagyon veszélyes mindenre és mindenkire nézve. Jó lenne ezt komolyan venni. Sajnos egyre inkább nő azoknak a helyeknek a száma, ahol fellelhető a víz, illetve aszály okozta katasztrófa. Nézzünk világviszonylatban egy adatot. A természeti katasztrófák 82 százaléka vízzel kapcsolatos. Hazánk egyre inkább kitett a belvíz és az aszály veszélyeinek. Itt inkább a belvíz és a lokális vizek okoznak gondot. Ugyanis még jelenleg is nagyon sok helyen működnek árnyékszékek, illetve házi szennyvíztisztítók. Nagyobb esőzések alkalmával ezeket a villámárvizek kimossák, és komoly fertőzésveszélyt idéznek elő. Vannak olyan területek, ahol az ellenőrzött vezetékes ivóvizet is időszakonként laboratóriumi vizsgálatnak kell kitenni, mert olyan régióban van a vízkivételi hely, ami felveti a lehetőségét annak, hogy valamivel szennyezett a víz. Hogy mennyire megváltozott a víz minősége, csak egy kis történetet. A nyarat minden alkalommal a Duna mellett töltöttem. Jó levegő, napsütés, lubickolás a kellemes vízben, játék. Ez tette ki a napjainkat. Aztán ahogy korosodtam, több mindent megfigyeltem. Többek között azt, hogy nyaranta nagy csónakokkal emberek jöttek, és hosszú gereblyékkel kotorásztak a vízben. A partról ez volt a látvány. Aztán a kíváncsiság közelebb vitt, és láttam, hogy tele van a csónak kagylókkal. A hosszú gereblyékkel ezeket szedték ki a folyómederből. Kiderült, hogy gombokat is készítenek belőlük. Azt hiszem, hogy ez már egy elfeledett dolog. Majd később hajók is megjelentek, mögöttük uszállyal. Általában a mederben tartózkodtak. Az idősebbek említették, hogy „kotorják” a Dunát. Ez azt jelentette, hogy sódert termeltek ki a folyómederből, és közvetlen az uszályra rakták. Több jelentősége is volt ezeknek a tevékenységeknek. Egyrészt kitermeltek az építkezésekhez használt nélkülözhetetlen alapanyagot. Másfelől alaposan elkavarták az aljzatot, amivel a halaknak tápanyagok is a felszínre kerültek. Aztán szinte megszellőztették a nyugvó vizet, mivel álló vízről van szó, és a halaknak is fontos az oxigén. Magyarul, nem iszaposodott el a folyó. A strandot, ahol fürödtünk, finom és durvább sóder borította. Odafigyeltünk rá. Sőt!

Volt, hogy az odasodródó hínárt is kiszedtük késő tavasszal, amikor már kellemes volt a víz. Kiszedtük, elszáradt, elégettük. Jöttek a turisták, a nyaralók, a lakosság, és kellemesen érezték magukat. Jó néhány év elteltével ellátogattam gyerekkorom helyszínére, a strandra. Éppen jó idő volt, gondoltam fürdök egyet. Egy figyelmeztető táblával találkoztam. „Csak saját felelősségre lehet fürdeni”. A nádas majdnem benőtte az egész területet. Ami még kellemetlenebb volt, hogy el volt iszaposodva a talaj. Nem akartam unalmas lenni, mindezt azért írtam le talán egy kicsit részletesebben, mert akkor foglalkoztak a folyóval. Kotorták, szellőztették a vizet, odafigyeltek a parti dolgokra, nem volt szemét, nem volt szennyezett a víz. Sajnos ez elmúlt. Biztos vagyok benne, hogy számtalan olyan hely van az országban, ahol szükség lenne arra, hogy ilyenekre odafigyeljenek, amiket régen tettek. Az egyes holtágak, a folyóktól már elzárt szakaszok hajlamosak arra, hogy néhány év alatt egy állott, iszapos, nádasoktól elburjánzott területté váljanak. Mondhatni, hogy sok madár fészkel ezeken a helyeken. Ez igaz. De a víz ettől még posványos, és a vízben élő állatoknak sem jó. Még valami. Mertünk inni abból a vízből, abból a kis gödörből, amit a kezünkkel fúrtunk a homokos talajba ahol játszottunk, hogy ne kelljen hazamenni inni, ha szomjasak lettünk. Sajnos még mostanában is hallani, sőt, tapasztalni is lehet, hogy átalakított rendszerben még rosszabb a víz minősége, mint korábban. A korrigálás elmarad, inkább lajtos kocsikkal biztosítják az ivóvizet, mert senki nem vállalja a felelősséget azért, hogy mi történt. Az történt, hogy komoly pénzekért rossz minőségi munkát végeztek el. Ez az oka annak, hogy a víz minősége a vezetékes rendszerben rossz. Ami még felháborítóbb, hogy ebben a rendszerben, ami ugye teljesen zárt, szennyvíz minőségű víz van jelen. Ezért senki nem felelős. Számtalanszor bebizonyosodott már, hogy nagyon alaposan oda kell figyelni egy adott munkára, legyen az bármi, mert hozzá nem értő emberek végzik, és ilyen következményei vannak az egyes elvégzett munkának. Senki nem ismer el semmit. Magyar mentalitás. De térjünk vissza a vízminőséghez. Talán nem sok kommentárt kell hozzátenni ahhoz, hogy milyenek hazánk felszíni folyóvizei és állóvizei. Nagyon sok esetben szemmel láthatóan szennyezettek. Az országban a felszíni vízfolyások csupán 6-7 százaléka felel meg a jó, vagy kiváló állapotnak, a felszíni állóvizeknél jobb a helyzet, igaz kevesebb is van, de ott 70 százalékos az arány a jó, illetve kiváló irányába. /KSH adat 2015./ Ez betudható sok minden külső tényezőnek. Addig, amíg nem megfelelő az erre irányuló lakossági tájékoztatás, addig ne is reméljük, hogy bármiféle változás be fog következni. Az emberek nem gondolkodnak környezettudatosan. Szennyeznek, de elvárják a jó minőséget. Valahogy ez a helyzet. A felszín alatti vizek szennyezése igen régi időkre nyúlik vissza. Korábbi nagy gyártelepek hulladék lerakói a mai napig szennyezik a vizeket. Az viszont megoldható lenne, hogy olyan helyekről kerüljön iható víz a rendszerbe, ahol annak minősége jó, vagy kiváló. Akarat és odafigyelés. Semmi más nem kell ahhoz, hogy ez megvalósuljon. A fő szennyező anyag még mindig az arzén. Ne feledkezzünk meg az iparban, a mezőgazdaságban és a háztartásokban keletkezett szennyvizek tisztításáról sem. Még manapság is akadnak helyek, ahol a szennyvizet a patakokba, folyókba engedik szűrés nélkül. Szerencsére sok helyen már megfelelően tudják kezelni ezt a területet. Van azonban egy újabb ártalmas anyag, amely sok esetben kimutatható a felhasználandó vízben. Ezek az anyagok a gyógyszerek alapanyagai, illetve vegyületei. Lehet kimutatásokat, grafikonokat, ábrákat készíteni vég nélkül az egyes helyzetekről, és arról, amikor valami nem úgy alakul, ahogy kellene, magyarul mindenre volt megfelelő engedély, szakemberek végezték a munkát, és nem vagyunk felelősek semmiért. Viszont az a valóság, hogy ihatatlan vizet szolgáltatnak. Sajnos ezt a magatartást más helyeken is alkalmazzák.

Panasztétel esetén, ha egyáltalán van rá mód, biztos, hogy nincs a lakosságnak igaza. Az iható víz nagyon fontos mindenkinek. Mondhatni azt is, hogy mindenkinek joga van a tiszta, iható ivóvízhez. A helyzet az, hogy mindenre, amit a természet ad, ami a természetből fakad, amit az emberek elvesznek, de visszapótolják a természetbe, ami létünket, fennmaradásunkat biztosítja, nem volna szabad elodázni. Vigyázzunk környezetünkre, mert mi leszünk a szenvedő alanyai a rossz irányú változásoknak. Higgyék el, nem sok mindenen múlik, hogy olyan környezetet alakítsunk ki, ami még élhetőbbé, és még egészségesebbé teszi a mindennapi életünket. Egy kis odafigyelés, és nagyon sok mindent meg lehet változtatni, jó irányba. Minden ember szebb, vidámabb környezetre vágyik. Tegyünk érte.

Hazánk vízkészlete nagyban függ a környező országoktól. Mivel egy medencében vagyunk, így a hazánkban található felszíni és felszín alatti vizeink nagy része külföldről származik. Ügyeljünk rá, reméljük más is ezt teszi.

2021.10.22.

A vízhiányról

Az édesvíz számára a legjobb és legtökéletesebb tárolóhely az egészséges föld. Az éghajlatváltozás növeli az aszály és a vízhiány esélyeit. A szárazföld különösen érzékeny az aszályra. A következményeiről ne is beszéljünk. Vannak kiszámolt, előrevetített jóslatok, sőt, adatok is, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben hogy alakul a Föld vízkészlete. Több országban is már jelentős károkat okozott az aszály. Ez sajnos egyre nagyobb méreteket fog ölteni. Van egy nagyon fontos, alapvető fontosságú dolog. Ez pedig a talaj minőségének helyreállítása. Miért fontos ez? Egyszerűen azért, mert a talaj képes szűrőként viselkedni, illetve a normális mezőgazdasági élet növekedésének egyik alapvető állapota a talajnedvesség. Jelenleg nagyon sok környezeti hatás éri a tengereket, óceánokat, folyókat, és minden felszíni és felszín alatti vizet. Ha csak arra gondolunk, hogy nagy tavak száradnak ki, patakok, sok esetben kisebb folyók tűnnek el, a gleccserek jelentősen visszahúzódnak. Ezt még tetőzi, hogy jelentős szennyeződés kerül ezekbe a vizekbe. Leszögezhetjük, hogy az édesvíz létfontosságú a fenntartható fejlődésnek.  A Föld lakosságának folyamatos növekedése még nagyobb gondot jelent arra nézve, hogy egyre növekedik az édesvíz lakossági fogyasztása. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a szennyvíz is növekedik. Ennek tisztítása szerencsére már megoldott, de még igen sok helyen kerül tisztítatlan víz a természetes vizekbe. A mezőgazdasági művelés is jelentősen hozzájárul a vizek szennyezéséhez a különböző műtrágyák és egyéb vegyszerek révén. Bár ma még nincs jelentős öntözési terület, de egyre inkább előtérbe kerül, hiszen az említett aszály elleni egyik védekező eszköz az öntözés. Mivel egyre több terményre van szükség, így ez a tevékenység is jelentősen növekedni fog. Az ehhez szükséges vízmennyiséget szintén a tavakból, folyókból és egyéb vízlelő helyekből fogják kinyerni, ezáltal jelentősen csökkenhet a vízbázisok vízmennyisége. Ha belegondolunk, hogy jelenleg elenyésző terület van öntözéses művelés alatt a Földön, ez kb. 2,7 millió km2 , vajon a termésnövekedés és a szárazság okozta vízhiány, és az  öntözéses területek nagysága mennyivel fogja emelni az erre szánt víz mennyiségét. Már most mondom, jelentősen, hiszen már sok helyen a talaj helyreállításán is gondolkodni kell, mert az aszály által elhódított hatalmas területek helyrehozatalához nagy mennyiségű víz szükséges. Persze nemcsak víz. A magas hőmérséklet által létrejött szárazság komoly erdőtüzeket is okoz. A legutóbbiak a brazíliai, az afrikai, a szibériai. Ezek is nagyban hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának csökkenéséhez, hiszen nagyon magas hőmérséklet alakul ki az ilyen tüzek alkalmával. A szárazság, mely egyre inkább jelen van mindenhol, kialakít egy jellegzetes talajszerkezetet, a sivatagos állapotot. A Földön kb. 15,2 millió km2 a sivatagos területek nagysága. Ezek évente növekednek. Ez hatalmas terület, és igen jelentős mennyiségű mezőgazdasági terményeket lehetne ekkora területen termeszteni. Sajnos ez kiesik. Ezeknek a területeknek termőfölddé történő átalakítása is lehetne egy cél, mely a lakosság élelmezésén javítana. Ehhez viszont rengeteg vízre és más anyagra lenne szükség. A sivatagok által létrejövő hatalmas porviharok még inkább rontanak a helyzeten. Ilyenkor nagy távolságokra eljut a finom homok, mely még inkább vizet von el a környezetből. Összességében talán érdemes lenne jóval nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy megfelelő vízmennyiség álljon rendelkezésre. Hogy miképpen? Például a tengerek, óceánok sótalanítása révén. Ma már vannak olyan technológiák, melyekkel ezt meg lehet oldani, ezáltal újra vissza lehet hódítani az aszályos, sivatagos területeket a természettől, és termőfölddé alakítani a talajt. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy szinte korlátlan vízmennyiség áll az emberek rendelkezésére, hiszen a világtengerek bőven ellátnák az emberiséget vízzel, ezzel meggátolva a vízhiány kialakulását. Sajnos, nem elégszer kell hangsúlyozni, hogy nagy szükség van a víz minden formájára. Az őszi, téli csapadék nagyban elősegíti, hogy tavasszal a terményeknek megfelelő mennyiségű talajnedvesség álljon rendelkezésükre. Szükséges, mert a nyári melegek bizony alaposan elpárologtatják ezeket a vizeket. Szerencsére mostanában van némi csapadék. Reméljük, hogy a késő őszi, illetve téli időszak még ellátja a földeket vízzel, ha a jövőre gondolok. Nagyon fontos a növényzetnek, hogy tavaszra megfelelő talajnedvesség legyen. Ami viszont fontos, hogy ne legyen túl magas a nedvesség, ugyanis a növények gyökérzetének oxigénre is szüksége van. Abban az esetben, amikor egy területet elönt a víz, a növények mintegy „megfulladnak”. Összhangot kell találni a két állapot között. A talaj porózus szerkezete akkor ideális, amikor fele százalékban vízzel telített, a másik fele levegő. Itt azt is figyelembe kell venni, hogy az erősen átázott talajban lévő víz a gravitáció hatására leszivárog. Azt már mondani sem kell, hogy a nedvességtartalom és a csapadék szorosan összefügg.

Ezek az értékek az Alföld középső területeire értendők. Látható, hogy két esetben volt jelentősebb eltérés a lehullott csapadék tekintetében. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben igen erősen figyelembe kell venni a hőmérsékleti változásokat. Ugyanis azzal, hogy a hőmérséklet tartósan 30 Celsius fok felett van, igen erőteljessé válik a kipárolgás, ezzel együtt a talajnedvesség rohamosan csökken. Így nagyon rövid időn belül kialakul az aszályos állapot.  Az utóbbi években már megtapasztalhattuk, hogy a csapadék hiánya és a víz utánpótlás milyen kedvezőtlen helyzetet tud teremteni.  Gondoljunk csak a 2018-as évre. A Dunán szünetelt a teherszállítás az alacsony vízállás miatt. Ezt személyesen is megnéztem. A homokpadok a Duna közepéig benyúltak. A Szigetközben néhány mellékág szinte teljesen kiszáradt. Mi az oka annak, hogy csökken a folyók vízhozama, sajnos nemcsak hazánkban, hanem világszerte?

Az ok: a gleccserek eltűnése

                       a népesség rohamos emelkedése

                       nő az erőművek, a mezőgazdaság és ipar számára elvont vízmennyiség

Egy érdekes táblázat a Duna vízállására vonatkoztatva:   

                          

       Az értékek az év azonos napjára vonatkoznak, történetesen minden év október 20-ra. Az értékek centiméterben értendők. A folyók vízmagassága határozza meg a folyók vízhozamát. Látható, hogy csökkenés tapasztalható, sőt, a 2018-as év drasztikus zuhanást mutat. A helyi jellegű nagy mennyiségű csapadékkal járó zivatarok a folyók vízállását nem tudják befolyásolni, és várhatóan ezekből lesz több az elkövetkezendő időkben. A mostani időben nem volt jelentős csapadék az országban. Azt kell mondani, hogy a folyók vízgyűjtőiben sem. El lehet mondani, hogy igen alacsony vízállásokat lehet látni az egyes folyókon. Ez olyannyira jelentkezik, hogy komoly homokpadok, zátonyok alakulnak ki jó néhány folyószakaszon. El lehet mondani, hogy erőteljes vízhiány van a mezőgazdasági területeken és az ártereken is. A vízgyűjtők sincsenek jobb állapotban. A vízhiány 0-100 centiméter között 117mm. Ez nagyon sok. Ezzel együtt jár a talajnedvesség is. Jelenleg 31 százalékos értéken van, ami szintén nagyon kevés. A mezőgazdasági területeknek igen nagy szüksége van arra, hogy mindig megfelelő talajnedvesség legyen a termőterületeken. A víz elengedhetetlen a növények számára. Az értékeket látva komoly hiány mutatkozik. A csapadékos területek aránya is megváltozott. Kis helyen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű eső esik, és főleg olyan helyeken, ahol szinte alig végeznek mezőgazdasági termelést. A másik probléma, hogy a hirtelen lehulló csapadék nem tud beszivárogni a talajba, hogy ezzel növelje annak nedvesség tartalmát, hanem hirtelen lefolyik olyan helyekre, ahol nincs haszna. Sok esetben átmenetileg árteret hoz létre. Sok helyen lehet látni, hogy a felgyülemlett nagy mennyiségű víz sokáig megmarad egy helyen, ahol kipusztítja az ott elvetett terményeket. Több olyan készítmény, eljárás létezik, amely képes a talaj nedvességét megőrizni. Ahol nincs lehetőség öntözésre, ezeket érdemes alkalmazni. Ettől függetlenül nagyon szorgalmazni kellene az öntözött területek kibővítést. Sajnos elég kevés az ilyen művelésű mezőgazdasági terület. A nagy mennyiségű csapadék megtartására tárolókat lehetne építeni, melyekben igen nagy mennyiségű csapadékvizet lehetne tárolni, és csatornákon eljuttatni a megfelelő helyekre. A csatornarendszer építése nem mai keletű dolog, csak fel kellene eleveníteni, és ez is egy megoldás lenne a talajnedvesség csökkentésére öntözés formájában. Az egyre nagyobb igény egyre inkább sürgeti annak lehetőségét, hogy fontos és lényeges a termőterületekre történő alaposabb odafigyelés, és nagyobb gondoskodás. Biztos emlékeznek rá, amikor korlátozták az uszályok forgalmát a Dunán. Sajnos ez ma is probléma. A folyók alacsony vízállása több mindenre kihatással van. A parti szűrésű vizeket innen nyerik. A vízkészlet 35 százaléka parti szűrésű vízből származik. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos az, hogy a nagyobb vízgyűjtők területén csapadék hulljon. Általában az utóbbi években elég kevésnek bizonyul ezeken a területeken leeső csapadék mennyisége, hiszen gond van a folyók vízállásával. Nagyon alacsony. Az előrejelzések szerint tovább romolhat ez a helyzet. Lassan el kell gondolkodni a mélységi kutakon is. Át kell gondolni, hogy a távoli jövőben milyen éghajlatváltozás következik be, melynek révén alacsonyabb vízszinttel fognak rendelkezni a folyók, ezáltal csökken a vízvételi lehetőség is, illetve annak mennyisége. A fogyasztás pedig egyre nő. 

Sajnos azt is ki lehet jelenteni, hogy hazánk területének a Dunától keletre eső területei, érdekes módon beleértve az Északi-középhegységet is, aszályosnak mondható.   

Vízutánpótlás

Úgy vélem, egyre inkább foglalkozni kell, kellene azzal a gondolattal, hogy milyen feltételek mellett, és milyen paraméterek mellett van jelen hazánkban az édesvíz. Azok a folyók, melyek hazánk területén találhatóak, látják el iható vízzel a lakosságot. Az úgynevezett vízgyűjtő területek fontosak, és vigyázni kell arra, hogy ne szennyeződjenek. Érdemes megnézni, hogy vajon milyen vízhozamokkal vannak jelen ezek a felszíni vizek. Ha megnézzük a térképet, látható, hogy minden jelentősebb folyó a határokon kívülről indul. Ez persze érthető, hiszen a Kárpát-medence egy alacsony vidék, így ide folynak a felszíni vizek. A két nagy folyónk, a Duna és a Tisza átfolyik az országon, azaz, az összegyűjtött víz nagy részét továbbítja. Nagyon lényeges, hogy a vízszintek, és ezzel együtt az egyes folyók vízhozama hogyan alakul. Nézzük meg, milyen belépő vízforrások vannak, és ezeknek mennyi a vízhozama. Azt előrebocsátom, hogy a vízhozam mennyisége igen változó. Ebből fakadóan a levont következtetések is elég tág határok között mozognak. Ennek ellenére némi rálátást kaphatunk a folyók vízhozamára. A legjelentősebb hazai folyók a Duna, a Tisza, a Rába. Ha megnézzük ezeknek a folyóknak a vízhozamát, akkor jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a folyó paraméterei meghatározzák a mederben átáramló víz mennyiségét. Van még egy nagyon lényeges tényező, ez pedig a csapadék mennyisége ezeken a vízgyűjtő területeken. Sajnos itt is jelentős változások tapasztalhatók, hiszen a kis területen nagy mennyiségű eső jellemzi az időjárást. Ez egyáltalán nem kedvez a folyók vízhozamának emelkedésében, mert nem azon a területeken hull a legtöbb csapadék, ahol a folyók úgymond „begyűjthetnék” a vizet. Sajnos az utóbbi években a kevés csapadék rányomta bélyegét a vízhozamokra is. 2018-ban a Dunán csak 1000m3/s-os vízhozam volt, és eddig ebben az évben is csak 1590m3/s. Az ábrában látszik, hogy az átlagtól eléggé eltér a mennyiség. Biztos emlékeznek, hogy 2018-ban a hajózás is szünetelt.

A hazánkba belépő néhány folyó vízhozamának értéke. Ezekre a folyókra is jellemző, hogy kevés utánpótlást kapnak. Talán némi többletet jelent a télen leesett hó mennyisége. Bár ez elmondható a vízgyűjtők többségére.  

Ha megnézzük, akkor nem jelentős mennyiségekkel bírnak ezek a folyók. Persze nem szabad lebecsülni ezeket sem, hiszen egyre kevesebb az édesvíz, és minden literjét meg kell becsülni. Sok helyen még mindig nem tulajdonítanak ennek jelentőséget.

Forrás: OVSZ

Sajnos a folyók vízszintje is jelentősen lecsökkent. A 2010 óta tartó kevés csapadék az oka annak, hogy a vízszint, és ezzel együtt a vízhozam is jelentősen megváltozott. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tavainkat. Ezek is jelentős vízmennyiséggel rendelkeznek. Sőt! Van még hat nagyobb jelentős víztározó, úgymint: Rakaca, Lázbérci, Köszörűvölgy, Csórrét, Komravölgy, Hasznos. Több mesterséges tóval is rendelkezik hazánk. Ezek általában horgásztavak formájában vannak jelen. A legfontosabb az éves csapadék mennyisége.

2021.10.15.

Napenergia hasznosítás

Úgy gondolom, hogy egyre nagyobb szükség van arra, hogy a természet adta energetikai lehetőségeket kihasználjuk. Ennek egyik fajtája a napenergia. Gyakorlatilag korlátlan energiaforrás. Ma már sokféle napenergia átalakító berendezés van működésben, amelyek igen hatékonyak. Talán azzal érdemes először foglalkozni, hogy vajon mennyi energia érkezik a Napból? A Földre jutó egy óra  napsugárzás több energiát termel, mint amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. Ez hazánkra is érvényes. Egy átlagos napon annyi energia érkezik a Napból, mint amennyi hazánk éves energiafelhasználása. Van egy szám, a napállandó. Ez a szám megmutatja, hogy mennyi energia érkezik a Napból egy négyzetméterre. Ez 1,36 kWh. Az éves energiamennyiség 1370 kWh/négyzetméter, ami 3,75 kWh/nap/négyzetméter. A számokból látható, hogy milyen őrült energiaforrásról beszélünk.

Ha megnézzük, hogy hazánkban mekkora részben használunk megújuló energiaforrásokat, akkor láthatjuk, hogy van mit fejleszteni. Örvendetes dolog, hogy egyre több napelem parkot lehet látni az országban. Sőt! Egyre több ház tetején lehet látni ilyen kis erőműveket. Beépítésük egyre olcsóbb lesz, és már meglévő tetőszerkezetekre is fel lehet telepíteni. Tiszta energia, a jövő energiája.

Természetesen nem minden esetben lehet megtapasztalni, hogy minden nap ugyanolyan intenzitással és időtartamig termeljen a naperőművünk. Ez változik az évszakoktól, az időjárástól. Ettől függetlenül nagyon érdemes odafigyelni erre az ingyenes energiaforrásra, hiszen kimeríthetetlen.

Hazánk egyértelműen alkalmas arra, hogy egyre több ilyen napenergiát hasznosító berendezést telepítsenek házakra, intézményekre, stb. Az energiaspórolás nem egy utolsó szempont. Sőt! Egyre inkább szorgalmazzák ezeknek az energiaforrásoknak a kihasználását. A szennyező anyagok légkörbe kerülésében is szerepe van, nem is kicsi, hiszen nem termel káros anyagot. A fejlődés nagyon fontos. Más országok is alkalmazzák a megújuló energiaforrások kihasználást, ezen belül a napenergia hatékonyságát.  

2021.10.09.

Szmog

A fűtési szezonnal egy időben megnövekszik a légkörben található káros anyagok mennyisége. Olyan anyagok kerülnek ilyenkor a levegőbe, amelyek veszélyt jelentenek az emberekre nézve. Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon miért van az, hogy sok esetben maga a lakosság által bejelentett dolgok körül nincs valami rendben, aztán a mérések azt mutatják, hogy nincs semmi baj. Valahogy a kettő nem igazán illeszkedik össze. Korábban volt egy ivóvízzel kapcsolatos panasztétel. A víz büdös, láthatóan szennyezett, sárgás színű volt. A megállapítás az volt, hogy a víz minősége jó. Vajon ez hogy lehet? Egy csapból kifolyó víz ilyen paraméterekkel rendelkezik, és elfogadják, hogy az megfelelő? Ha ugyanezt kivetítjük a légkörre, akkor valami ilyesmivel találkozunk. Ha egyszer valami túllépi a megengedett egészségügyi határértéket, akkor az nem jó. Mire gondolok? A szálló porra, azaz a PM10-re és a PM2,5-re. A PM10-re vonatkozó napi határérték 50mikrogramm/m3, éves határérték 40mikrogramm/m3. Most tessék figyelni.

Az önkormányzatok akkor kötelesek tájékoztatni a lakosságot, ha a szálló por értéke két egymást követő napon meghaladja a 75 µg/m³-t”. Forrás: Wikipédia

Lehet, hogy csak nekem furcsa. A megadott érték mind a napi, mind az évi határértéket messze túllépi. Sőt! Úgy rendelkezik, hogy két egymást követő napon. Ez azt jelenti, hogy messze az egészségügyi határérték feletti levegőt lélegeznek be az emberek 48 órán keresztül. Ez azért nem semmi. Ennyi idő alatt belélegzett szennyezett levegő már káros. Most, amikor már lassan tart fűtési szezon, még jobban oda kellene figyelni, hiszen legnagyobb részt a háztartásokból kerül ki a légszennyező anyagok nagy része. Ez a korszerűtlen fűtési technikák miatt van. A szmog ellen csak a természet tud változtatni, ha elkezd fújni a szél. Van azért még valami. Vajon azok a műszerek, amikkel ezeket mérik, hitelesek? Ezt csak azért vetem fel, mert többször találkoztam már olyan dologgal, hogy egy műszer ugyanazt méri, de különböző értékeket ad meg méréskor. Ez hogy lehetséges? Elviekben ezeknek azonos mérési eredményt kellene mutatnia, mégsem azt mutatják. Példának okáért a légszennyezés mértéke mi alapján van meghatározva? Valós értéket mutat vajon? Ha abból indulok ki, hogy a tapasztalati érték nem minden esetben azonos, akkor fel lehet tételezni, a levegő szennyező anyagainak mérése között is különbségek vannak. Erre egy konkrét példa. A PM2,5-es szálló por egészségügyi határértéke 25mikrogramm/m3. A 25,6mikrogramm/m3 még jó minőségűnek van beállítva. Ha egyszer magasabb, akkor hogy lehet jó? Lehet, hogy csak én nem értem?

Nem árt elégszer hangsúlyozni, hogy a szén-dioxid mennyisége jelentős. Ez a téli időszakokban még inkább megnő. Van még valami, amit érdemes megemlíteni. A téli időszakokban a légkörbe kerülő veszélyes anyagok között ott van az egyéb tüzelőanyagok okozta szennyezés. Mik azok az egyéb tüzelő anyagok? Préselt falemez, a benne levő ragasztóanyag veszélyes, bontott ajtókon, ablakokon lévő festékanyag, műanyag flakonok, illetve mindenféle műanyagipari termékek, rongyok, minden, ami éghető. Ezeknek nagyon veszélyes az égésük során keletkező gázok, gőzök.

Néhány szennyező anyag értékek. Természetesen a fent említett egyéb anyagokból származó gázok itt nincsenek feltüntetve. Ezek az anyagok a szél által igen messzire elsodródhatnak, szennyezve már területeket is. Sajnos ezzel a jelenséggel is együtt kell élni. Hogy valamilyen formában csökkenteni lehessen a „füstköd” jelenlétét, szűrőberendezésekkel, illetve közlekedési korlátozásokkal lehet valamennyire enyhíteni. Vannak helyek, ahol napokig is képes megmaradni ez a levegő, ami nagyon nagy megterhelés a szervezetnek. A szél az, ami enyhíteni, illetve megszüntetni tudja ezt az állapotot.  

Érdemes egy kicsit elidőzni a következő diagramon. A hazai háztartások 39 százalékában még jelenleg is valamilyen szilárd tüzelőanyaggal fűtenek, főznek. Ami ebből nagyon veszélyes, az az egyéb kategória, ami 3 százalék. Ebben benne van minden, ami éghető, ahogy említettem.

Sajnos a légkörben található anyagok komoly megbetegedéseket okoznak. Ez számszerűsítve eléggé aggasztó. Nem lehet elégé hangsúlyozni a légkör védelmét, és azt sem, hogy milyen komoly légúti megbetegedéseket okoz a rossz minőségű levegő. Többet, sokkal többet kellene foglalkozni ezzel is, mert a víz, a levegő egy olyan élettani szükséglet, melyek nélkül nincs élet. Ezeknek az anyagoknak szennyezése igen súlyos következményekkel jár.

2021.10.01.

A medencék vizébe került káros anyagok

Eltelt a nyár, és leteltek a szabadságolások, elindult az iskola, röviden, beindult az élet. Biztos sokan voltak nyaralni, kikapcsolódni, kirándulni, egyszóval kellemesen eltölteni egy kis időt valahol. Most azzal szeretnék foglalkozni, hogy az olyan helyeken, ahol beltéri strand van, tehát medencék, milyen anyagok kerülnek a vízbe, oda, ahol sok ember megfordul. Ezek közül is az egyes kozmetikai szerek okozta szennyezést. Miért érdekes ez? Egyszerűen azért, mert az ilyen helyeken sok ember összegyűlik, természetesen gyerekek is, és a médiából hallható szereket alkalmaznak. Ezek nem mások, mint az egyes napozó olajok, fényvédő anyagok. Ezek közül csak egyet választottam ki. Kíváncsi voltam, vajon mit tartalmaznak ezek a termékek. Igaz, hogy csak egyet néztem meg, de biztos vagyok benne, hogy nem sok eltérés van ezek között a termékek között, az összetételüket tekintve. Mi történik egy ilyen nyaralás, fürdőzés kapcsán? Személyes tapasztalat, hogy a család megérkezik a strandra, letelepednek, majd elővesznek valamilyen olajat, krémet, bekenik vele a gyereket, mert már türelmetlen, hogy mikor mehet a medencébe, majd belemegy a vízbe, és elkezd lubickolni. Persze, ez a természetes, hiszen jó az ilyen tevékenység. Szeretik a gyerekek, persze a felnőttek is. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott van, hogy az olajos, krémes testű gyerek, felnőtt belemegy a medencébe, és a rákent vegyi anyag leoldódik a bőréről, bele a vízbe, amit mások szépen óhatatlanul is apró cseppek formájában lenyelnek. A vegyi anyag belekerül a gyomorba, ahol valamilyen változást okoz. A vegyi anyagok kiszámíthatatlan termékek. Nem tudni, hogy az egyes embereknél milyen elváltozást okoznak. Kissé elmosolyodtam, és el is keseredtem, amikor egy tetszőlegesen kiválasztott termék leírását elolvastam. Idézem:

„Elősegíti a barnulást, és gyönyörű, aranyló barnaságot kölcsönöz a bőrnek. E-vitamint és jojobaolajat tartalmazó, bőrgyógyászatilag tesztelt, karotinos ápoló formulájának köszönhetően bársonyossá varázsolja a bőrt. Az UVA és az UVB sugarak ellen is biztos védelmet nyújt, de kizárólag a már erősen naphoz szokott, napbarnított bőrön ajánlott alkalmazni. Vízálló termék, de fürdőzés előtt legalább 15 percet kell várni míg beszívódik.

FIGYELMEZTETÉS:

Kerülni kell a szembe jutást és a permet belélegzését!
Egy napozó termék sem adhat 100%-os védelmet az UV sugárzásból eredő kockázatok ellen. Izzadás esetén, valamint úszás és törölközés után a bőrt újra be kell kenni, hogy az eredeti napvédelmi szint fennmaradjon. 11 és 15 óra között a napozás és a közvetlen napfény még akkor is kerülendő, ha napvédő termék használata előzte meg. Kisbabákat és gyermekeket nem szabad közvetlen napfénynek kitenni. Az ajánlottnál kevesebb napozó termék használata vagy a rendszeres újra bekenés elmaradása az eredeti napvédelem jelentős csökkenését okozza. Napozás előtt meg kell várni, míg a termék teljesen beszívódik. A ruhával és szilárd felületekkel való érintkezés közvetlenül használat után kerülendő, mert foltok alakulhatnak ki tőle. A túlzott napozás komoly veszélyt jelent az egészségre. Minden napégés súlyosan károsítja a bőrt, ezért érdemes azt megelőzni”.

Ha figyelmesen elolvassuk, akkor igen érdekes dolgokat fedezhetünk fel. Az első, hogy a Nap sugarai ellen csak akkor véd, ha már erősen le vagyunk barnulva, sőt, akkor ajánlott használni. Meg kell várni, amíg beszívódik. Éppen ez az, amit említettem. A víz simán lemossa a bőr felületéről az anyagot, mert nem várnak vele semmit. Aztán még valami. Ezek a termékek, ahogy jelzik is, meg kell várni, amíg beszívódik a bőrbe. Sőt! Ezt naponta többször is ajánlatos megtenni, a megfelelő védelem miatt. A bőrön keresztüli felszívódás azt is jelenti, hogy a kapillárisokon keresztül bekerül a véráramba is. Lehet azt mondani, hogy a gyomron keresztül is, és a véredényeken keresztül is a vegyi anyag kifejti a hatását. Egy találomra kiválasztott termékben 18 összetevő van. Sajnos, mint ahogy más témában is, itt sincs azonos vélemény az egyes orvosok, kutatók között, így mindenki maga dönti el, hogy használja, vagy sem. Tehát az emberekre van bízva, miként döntenek a felhasználást illetően, és ha valami káros hatás kialakul, akkor sem lehet hibáztatni senkit. Kérem, gondoljanak arra, hogy kémia órán miről tanultak. Ezt azért írom, mert nem szeretnék senkit befolyásolni. Az összetevők a következők:

Paraffinum liquidum

Ásványi olaj. Színtelen, tiszta folyadék, melyet a petróleumból vonnak ki (vagyis inkább a petróleumból gázolaj gyártás folyamatának mellékterméke). Rossz hírneve ellenére Paula Begoun szerint a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj a valaha talált legbiztonságosabb, legkevésbé irritáló hidratáló anyag. Ezenkívül hatásos sebgyógyító is. Az ásványi olajnak azonban némi pórus eltömítő hatása is van, így kombinált és zsíros bőrűeknek jobb kerülni.  Dr. Rózsa Sándor a Testápoló Kislexikonban az ásványi olajat  a nem ajánlott összetevők közé sorolja, mert szerinte "megmarad a bőr felszínén, nem szívódik föl, akadályozza a bőr lélegzését". A híres amerikai bőrgyógyász, dr Leslie Baumann Cosmetic Dermatology című könyvében viszont Paula Begounhoz hasonlóan azt írja, hogy a kozmetikai tisztaságú ásványi olaj egy kiváló és biztonságos hidratáló összetevő. 

Octocrylene

Kémiai fényvédő, mely az UVB- és rövid UVA-sugarak (290-350 nm hullámhosszú) ellen nyújt védelmet. Napfényvédő képessége viszonylag gyenge, önmagában használva nem nyújt kellő védelmet. Viszont nagy stabilitású összetevő, mely megvédi a többi fényvédőt az UV-sugárzás okozta károktól. (Sok fényvédő az UV-sugarak hatására lebomlik, és nem véd többet a fénytől.) Az octocylene viszonylag könnyen beszívódik a bőrbe, és felmerült a gyanú, hogy ott elősegíti a káros szabad gyökök keletkezését. Egy 2010-es kutatás szerint egyre gyakoribb, hogy az octocrylene fény hatására előjövő kontakt dermatitiszt (bőrgyulladást) vált ki különösen gyerekekben és kétoprofénre allergiás felnőttekben. Az összetevő használatát Palau-ban betiltották a korallokat károsító hatása miatt. Részletesebb információ a smartskincare-en.

Caprylic/capric triglyceride

Kókuszolaj származék. Bőrpuhító (emollient), bőrkondícionáló és sűrítő hatású. Nem zsíros, könnyen kenhető, gyorsan a bőrbe szívódó anyag.

Dicaprylyl ether

Bőrpuhító (emollient), bőrjavító (skin conditioning) és oldószer. Száraz érzetet hagy maga után.

Butylene glycol dicaprylate/dicaprate

1,2-Bután-diol, oktánsavval és dekánsavval alkotott diésztere.  A Cosing szerint emollent és bőrkondícionáló. Kémiai szerkezete alapján ez is részleges filmképző, hidratáló hatású anyag.

Isopropyl stearate

ISOPROPYL STEARATE

112-10-7

Octadecanoic acid

Az összetevőnek még nincsen leírása.

1-methylethyl ester

nincs leírás

propan-2-yl octadecanoate

A propán a három szénatomos parraffin, összegképlete C3H8. Szobahőmérsékleten  gázhalmazállapotú, de butángázzal keverve, palackba zárva már viszonylag kis nyomáson is cseppfolyósítható. A nyomás csökkentésével (pl egy szelep kinyitásával) a gáz ismét szabaddá válhat. A kozmetikában főként hajtógázként használják ezt az anyagot, aerozolok készítésekor.

Wickenol 127

nincs leírás

Butyl methoxydibenzoylmethane

Egyszerűbb néven avobenzone. Kémiai fényvédő, mely az UVA-sugarak (310-400 nm) ellen nyújt védelmet. Az avobenzone stabilitása nem túl nagy, fény hatására lebomlik. Fotostabilizátorok (mint pl. Octocrylene vagy Butyloctyl Salicylate) lassítják az avobenzone lebomlását. Részletesebb információ a smartskincare-en.

Simmondsia chinensis seed oil

Lásd jojoba olaj.

Tocopheryl acetate

Az E-vitamin egyik formája, mely a tiszta E-vitamin és az ecetsav észtere. A tocopheryl acetate hasonló tulajdonságokat mutat a tiszta E-vitaminhoz, azonban egy kicsit kevésbé jó a felszívódása a bőrbe és a fotoprotektív hatása is kevésbé bizonyított. Viszont hosszabb a szavatossági ideje a boltok polcain (shelf life), ami miatt ez a leggyakrabban használt formája az E-vitaminnak.

Zea mays oil

növényi eredetű zsírsav

Linalool

Levendulából kivont illatosító anyag, a levendulaolaj egyik fő összetevője. Potenciális bőrirritáló és allergén a levegővel érintkezve, egy 2004-es kutatás szerint pedig sejtmérgező hatású lehet, bár nincs olyan tanulmány, ami in vivo (emberen végzett kísérlet) is megerősítené ezt. 

Limonene

Természetes illatosító anyagok keveréke (citrusolaj (d-limonene) és fenyőfa vagy mentol (l-limonene) ). A kutatások ellentmondóak azzal kapcsolatban, hogy rákellenes vagy éppen hogy rákot okozó anyag szájon át bevéve. A bőrön alkalmazva allergiát (contact dermatitis) okozhat az arra hajlamosaknál, így jobb kerülni, csaknem az összetevőlista utolsó helyeinek egyikén áll.

Benzyl alcohol

Színtelen, vízben jól oldódó alkohol féle. Tartósítószerként használt. Nagyobb mennyiségben a bőrre szárító, irritáló hatással van.

Alpha-isomethyl ionone

Illatanyag. Potenciális bőrirritáló és allergén.

Citronellol

Citromfűből kivont illatosító anyag.

 Parfum

CI 40800

Az összetevőnek még nincsen leírása.

Érdemes ezen elgondolkodni egy kicsit. Gyerekként élveztük a napsütést, jótékony hatását szerettük, manapság a napsugárzás, egy káros, ártalmas valami. Tudják, itt is érvényesül a régi öregek által mondott szólás: mindent mértékkel. Ha ezt az emberek betartanák, akkor igen sok bajtól, problémától megszabadulnának. Csak ez a világ nem erről szól már.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Debrecen

(Kovács Gyula, 2019.06.24 14:00)

Már a nyár közepén járunk, mégis nagyon sok sápadt, fehér embert lehet látni. Nekik különösen ajánlanám ezt a cikket. Ha tudnák, mennyire fontos a napfény, igyekeznének több időt tölteni a szabadban, nem félnének a naptól.