Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem

2022.09.25.

Vízbiztonság

Egyre többet hallani és lehet olvasni arról, hogy fogy az édesvíz, hogy kevés van belőle. A Föld édesvíz készlete a teljes vízkészlet csupán 3%-a. A legjelentősebb édesvíz készlet a sarki jégben és a gleccserekben van. A másik jelentős vízkészlet, amely különböző technológiákkal elérhető, az a felszín alatti vizek. Ennek hozzávetőleges mennyisége 8 400 000km3. Ehhez hozzájön a felszíni vizek mennyisége, amely mintegy 126 000km3. Ebből gazdálkodhat az emberiség. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek is veszélyben vannak. Pont azok, amelyeket könnyebben el lehet érni. Az emberi vízbiztonság fenyegetettsége, és a folyók fenyegetettsége éppen azokon a földrajzi helyeken a legrosszabb, ahol a legtöbben élnek. Jellemzően Ázsia nagy része, Észak-Amerika és Európa teljes területe. A szennyezéses veszélyforráson túl még az is problémát jelenthet a jövőt illetően, hogy honnan származik a víz. Hazánk felszíni vízkészletének több mint 90%-a külföldről származik.

 

Forrás: OVSZ

Érdekes adatokkal találkoztam. Egy kimutatás szerint 1000m3fő/év a stressz határ. Sőt!

 „Az ENSZ becslése szerint 1385 köbméter évente, fejenként a vízfogyasztás. Az európai átlag 1680 köbméter körül van, míg az Egyesült Államokban 2700 köbméterre tehető az egy főre jutó „vízlábnyom”.

Forrás: Piac&Profit 2013.március 22. A víz világnapja - Fel kell hagynunk a pazarlással.

Ez az a vízmennyiség, amelyre szüksége van egy embernek ahhoz, hogy jó minőségű ivóvizet tudjon folyamatosan biztosítani magának egész évben. Jelenleg ez hazánkban nem elérhető. Elég ellentmondó hírek jelennek meg időnként az iható vizekkel kapcsolatban. Viszont érdemes egy kicsit itt megállni és számolni. Az ENSZ adata szerint 1385 köbméter vizet fogyaszt egy ember egy évben. Ha elvégzünk egy egyszerű számítást, hamar kiderül, hogy ez azt jelenti, hogy egy ember naponta 3794 liter, azaz, 3,7 köbméter vizet fogyaszt. Feltételezem, hogy valami itt nem jó. Ez a vízmennyiség rengeteg egy embernek egy napra. Sőt! A további értékek még magasabb fogyasztást jeleznek. Azt kell mondani, hogy sok hibát kell még kijavítani ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy hazánk minden településén megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz áll rendelkezésre. Ennek ellenkezőjére sajnos elég sok példát lehet hallani, látni. A vízbázisok biztonsága, és ezáltal az iható vizek biztonsága nagyon fontos. Védjük vizeink tisztaságát. Közüzemi vezetékes vízzel ellátott települések száma 3155. Az egy főre eső vízfogyasztás hazánkban 35,1m3 évente. Az ivóvíz ellátásban a felszíni, illetve a felszín alatti vizekben oldott kémiai anyagok okozzák a legnagyobb gondot, főleg a nitráttartalom. Ha a nitrát koncentráció meghaladja a 40 mg/l értéket, akkor a vizet csecsemők ételének vagy italának készítéséhez nem szabad felhasználni. Hazánkban a legtöbb vízi eredetű járványt az egyedi vízellátási rendszerek fertőződése okozza, de a legtöbb megbetegedés a közüzemi vízellátásból származik. A korábbi baktérium okozta járványokat újabban a vírusok okozta fertőzések okozzák. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az újabb és újabb vegyi anyagok kozmetikai szerekből, gyógyszerekből kerülnek a csapvízbe. Sok esetben a szűrés nem hatékony ezekkel a kémiai szerekkel szemben. Hazánkban négy alföldi megyében jellemző a csapvíz arzénszennyezettsége. 2017-ben a hazai vízszolgáltatás már elérte a 95%-os szintet arzénmentesség szempontjából. Milyen vegyi anyagok találhatók a vízben, melyeket szűrni, tisztítani kell. Kénvegyületek, vas- és mangánvegyületek, nehézfémek, növényvédő szerek maradványai. Ezektől az anyagoktól kell mentesíteni a vizet, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Fontos, hogy a keletkező szennyvizet alaposan tisztítsuk, mert ez a víz valahol ismét a poharunkba kerül. Hazánkban még több településen jelen van az arzén. Ennek egészségügyi határértéke 10 mikrogramm/liter. Sajnos azzal is foglalkozni kell, hogy a külföldről érkező vizek mennyire szennyezettek. Összességében komoly odafigyelést igényel, hogy a csapokból megfelelő minőségű iható víz kerüljön a poharakba.  

Szennyvíztípusok: kommunális, ipari, mezőgazdasági szennyvizek. Ezek tisztítása nagy odafigyelést igényel, hiszen olyan anyagok kerülnek ezekbe a szennyvizekbe, melyek veszélyesek is lehetnek, sőt, veszélyesek is. Még a mai napig is fellelhető elég sok helyen, hogy szinte szűrés nélkül engedik kisebb patakokba, vízmosásokba ezeket a vizeket. Innen aztán a nagyobb vízfolyásokba, végül a vízvételi helyekre kerül ez a tisztítatlan szennyvíz. Sok leírás, kimutatás, jelentés készült olyan helyekről, ahol a szennyvizet szakszerűtlenül kezelik. A következmény szinte semmi. Mindig találnak valamilyen kiutat, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Valljuk be őszintén: felelős soha nincs. Ebből tanulva a későbbi időszakokban is megvan a lehetősége annak, hogy ilyen környezetkárosító tevékenységet folytassanak következmények nélkül. Így lehet szennyezővé tenni területeket, melyek sok esetben a lakott területek közvetlen közelében vannak. Sajnálatos az is, hogy konkrét illat, elszíneződés, légköri elváltozás, talajváltozás esetén is tesznek olyan kijelentéseket, melyek teljesen ellentétesek a változásokkal. Nagyon nagy veszélynek van kitéve a vízlelőhelyek közelében végzett ilyen irányú munka, illetve a munka során keletkezett vegyi anyagok olyan mértékű eltüntetése, amely felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt veszélyeztetik. Sokkal jobban oda kellene figyelni ezekre a szabálytalanságokra, és nagyobb hangsúlyt fektetni vizeink védelmére. Sok esetben, ha esetleg a felelősségre vonás mégis megvalósul, akkor is évek telnek el, mire valamilyen eredmény születik. Sajnos olyan szakértői gárda hoz fontos döntéseket, melyeket az adott cég kér fel. Ellenkező vélemény is születik, de ilyenkor már nagyon nehéz igazságot tenni. Minden papíron, és az asztal körül dől el. Olyan vélemények látnak napvilágot, melyek teljesen ellentmondanak a valóságnak. Viszont a szakvélemény a döntő. Valami hiába káros, ha a szakvélemény mást mond. Erre sajnos nagyon sok példát fel lehetne sorolni. Egy a lényeg. Ideje lenne nagyobb figyelmet fordítani vizeink védelmére. Elég sok átfolyó vízzel rendelkezik az ország, amely máshonnan jön. Vajon mikor jut valakinek az eszébe, hogy ez után is fizetni kellene? Vagy ez a kérdés nem jó? Az idő majd választ ad erre is. Rohamosan fogy az iható víz mennyisége, és egyre nagyobb gondot jelent az előállítása, kitermelése. Legfőképpen az a nagy kérdés, honnan, és mennyit. Fentebb már említésre került a vízlábnyom. Mostanában eléggé elterjedt az, hogy különböző számításokat és összehasonlításokat készítsenek bizonyos dolgokról. Mire gondolok? Arra, hogy az egyik ilyen összehasonlító táblázat az egyes élelmiszeripari alapanyagok és a víz közötti összefüggés taglalása. Előljáróban annyit, hogy bár én nem értek ezzel egyet, de úgy vélem, hogy hozzáértők állították össze ennek a tanulmánynak a tartalmát.

 

Ahogy látható, mekkora vízmennyiséget használnak föl egyes termékek előállítása során. Mivel ez a vízmennyiség édesvíz kell, hogy legyen, érdekes következtetéseket lehet levonni a látott értékekből. Először azt, hogy a Föld teljes vízkészlete 1,4 milliárd köbkilométer. Ebből 3% az édesvíz, mely legfőképpen jég formájában van jelen. A hozzáférhető felszín és felszín alatti édesvízkészlet csupán a teljes vízkészlet 0,5%-a. Ez nagyon csekély. Ha ránézünk a grafikonra, rögtön szembeötlik, hogy hatalmas vízmennyiségek vannak feltüntetve. Rögtön felmerül egy kérdés. Vajon egyáltalán elegendő édesvíz áll rendelkezésünkre ezeknek a termékeknek az előállításához? Érdekes kérdés. Emeljünk ki tetszőlegesen néhányat, amelyek napi termékek. Látható, hogy hatalmas mennyiségekről van szó, hatalmas vízfogyasztás mellett. Mi a furcsa ebben? Talán annyi, hogy érdekes összefüggéseket állítottak fel ezzel kapcsolatban. Arra gondolok, hogy ez a vízmennyiség túl sok, sőt, nagyon sok ahhoz, hogy ezeket a termékeket tisztává tegyék. Ezt nehéz elképzelni. Már csak azért is, mert egy rövid számolás, és az jön ki, hogy több vizet használ el az emberiség előállításra, mint amennyi édesvíz rendelkezésre áll. Ugyanis ez csak néhány termék. És mennyi van? Amikor ott tartunk, hogy valami túllépi azt a keretet, ami rendelkezésre áll, ott már nagy baj van. Tehát éves szinten az előállításra több víz fogy, mint amennyi rendelkezésre áll. Ez nem lehetséges. A víznek van egy körforgása, ami napi jelenség. Ez táplálja a felszíni és felszín alatti vizeket, amiket az emberiség kitermel és felhasznál. Kicsit csalóka ez a megközelítés, amivel már több helyen találkoztam. Ennyire élesen és kategorikusan nem lehet ezt a kérdést kezelni, hiszen sok tényezőt kihagytak belőle. Manapság nagyon divatos, hogy a szélsőségeket egyre jobban kiemelik a hatás miatt. Az emberek ezt olvassák, és szörnyülködnek ezeken az értékeken. Az nagyon keveseknek jut eszébe, hogy egy kicsit utána számoljon, hogy miképpen is van ez? A másik nagy baj, hogy olyan műsorokban, melyek arra lennének hivatva, hogy korrekt tájékoztatást, és korrekt adatokat közöljenek, azokban is elhangzanak teljesen torz értékek, adatok, információk. De térjünk vissza a vízlábnyomhoz.  

Egy valamire rámutat ez a dolog. Mégpedig arra, hogy valóban igen nagy a termelés, és ezzel párhuzamosan igen nagy az édesvíz felhasználás. Ha még e mellé tesszük az emberek napi vízfelhasználását, akkor már nagyon komoly számok és mennyiségek jönnek ki. Egy biztos. Eljött az az idő, amikor Földünkre egyre jobban oda kell figyelni, hogy ne szennyezzük, és ne használjuk ki vég nélkül a természeti kincseket. Vannak, akik utánunk jönnek, és nekik is egy élhető világot kell, kellene élniük. 

2022.09.16.

Vízhiány, vízminőség

Sajnos azt kell mondani, hogy egyre inkább fogy az iható víz szerte a világon. Ezt még az nehezíti, hogy szennyezettebbek azok a vizek, melyeken fogyasztani lehetne. Bizonyított tény, hogy nő a szennyezett anyagok koncentrációja a vizekben. Ennek bár talán számszerűleg nem sok, de annál inkább minőségi súlya van. A Földön ma úgy néz ki, hogy minden negyedik ember nem jut iható vízhez. Az okok a következők: a vizek általános melegedése, árvizek, a permafroszt, és a gleccserek olvadása, fokozódó erózió.

A vizek általános melegedése. Az algavirágzás befolyásolja a vizek ízét, szagát, valamint több méreganyag és kórokozó dúsul fel benne. Bár nem újkori esemény, régen is volt ilyen a folyókban, tavakban. Én a Duna mellett nőttem fel, és tapasztalatból tudom, hogy amikor alacsony volt a vízszint, akkor megjelent az alga a folyóban. Azt hozzá kell tenni, hogy ez 50 év alatt négyszer történt meg. Sajnos az utóbbi évek egyik kísérő jelensége a tavaknak, folyóknak az algavirágzás. Van még egy érdekes tényező. A békanyál képződés. Ez a jelenség teljesen a felszínen alakul ki, és elzárja a napfény és az oxigén útját a vizekbe. Ezzel párhuzamosan erőteljesen melegíti a vizet, ami az vízi élővilágnak nem kedvez. Sőt! Gyerekként még tetszett is nekünk, hogy milyen jó meleg ott a víz. Ennek megvolt a hatása, egy komoly fülgyulladás. Tehát valóban ezeken a helyeken a kórokozók is felszaporodnak.

Árvizek kialakulása jelentősen ronthatja a vizek minőségét. Ugyanis el lehet képzelni, egy nagyobb árvíz alkalmával mennyi szennyező anyag kerül a vízbe. A kistelepüléseken még nagyon is jellemző a saját szennyvíztisztító, illetve a WC-k jelenléte sem ritka. Csak gondoljunk bele, amikor ezeket a területeket napokra elárasztja a víz. Ezekből a helyekből a víz szinte kimossa a szennyező és káros anyagokat. Itt minden megtalálható. Háztartási vegyi anyagok, gyógyszermaradványok, stb. Ezek bekerülhetnek az egyes folyók vízgyűjtő területeire, az ivóvízbázisba. A pangó víz egyszerűen kimossa, feloldja a talajban lévő műtrágya származékokat. Sajnos a nitrát, nitrit igen jelentős mértékben jelen van a vizekben.

A permafroszt, azaz az örökké fagyott talaj felolvadása számtalan veszélyforrást rejt. Többek között a régmúlt időkben élt állatok elpusztult tetemei kezdenek felszínre kerülni. Ezekből is kikerülhetnek fertőzésveszélyes anyagok, melyek a talaj mélyebb rétegeiben meghúzódó vízerek mentén elkerülhetnek a vízbázisok területeire. Ezekből egy teljesen ismeretlen vírustörzs, vagy baktériumtörzs is kiszabadulhat. Ha tovább megyünk, akkor kellő figyelmet kell fordítani a gleccserek olvadására is, hiszen ezekben ugyanúgy fellelhetők az említett kórokozók. Nem beszélve arról, hogy olyan magasan van már a hóhatár, és olyan magasan már olvadnak a gleccserek, ahol az ember megjelent. Az emberektől származó szennyező anyagok is tartalmazhatnak, és tartalmaznak is különböző vegyi anyagokat. Ezek az olvadások során szintén vízkivételi helyekre kerülnek. Látható, hogy látszólag egyszerű dolgok mentén milyen problémák léphetnek fel.

A fokozódó erózió az erdőtüzek alkalmával is szóba kerülhetnek. Ugyanis a leégett területeken a csapadék korlátlanul leszalad, magával viszi a talaj felső rétegét, illetve ezáltal árvizeket okoznak, melyek aztán a korábban említett formában veszélyesek lehetnek.  Látható, hogy milyen sok erdőtűz keletkezik a világon. Ezek hatalmas területeken pusztítanak. Hazánkban 2022-ben 12 000 tűzeset volt eddig.

Erdőtüzek a világban 2022.08.21.

Figyelemre méltó, hogy milyen kockázatokat hordanak az egyes természeti változások az iható vizek tekintetében. Az elkövetkezendő időkben ezek az arányok csak növekedni fognak. Mindenre oda kell figyelni, hiszen a természetben minden összefügg mindennel. Ez egy nagyon lényeges szempont, és fontos odafigyelni rá. Nem szabad megengedni, hogy vízhiány lépjen fel, hiszen akkor komoly veszély fenyegeti az emberiséget. Ehhez természetesen hozzá tartozik a vizek minőségének megőrzése is.

2022.09.09.

Erdőtüzek hazánkban

Sajnos szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy a hőmérséklet emelkedésével megnő a száraz területek nagysága is. Ez még jobban igaz akkor, amikor nincs megfelelő öntözés. Persze itt nem az erdők és bozótosok öntözésére gondolok, hanem a mezőgazdasági termelésre alkalmas területekre. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy a megfelelően kialakított víztározók, csatornák vize hatással van a környezetre is. Ez azt jelenti, hogy külön kis klímarendszer alakul ki ezek mentén, ami elősegíti, hogy a nedvesség is jelen legyen. Ez sokat jelentene. Sajnos ezek hazánk területén nagyon kis arányban van jelen. Ebből adódóan is egyre nagyobb területek válnak szárazabbá, aszályosabbá. Sokkal nagyobb a veszélye annak, hogy ezeken a területeken tüzek lobbanjanak fel. Szerte a világban látni ennek valódiságát. A helyzet az, hogy hazánk területén is egyre több ilyen tűz alakul ki.

Sajnos az elkövetkezendő időkben, egyre nagyobb a valószínűsége annak, hogy sokkal több tűz keletkezik majd. Ennek is az okozója a hőmérséklet emelkedés. Talán sokkal többet kellene foglakozni azzal, hogy felhívják a lakosság figyelmét, hogy milyen veszélyekkel jár a tűzgyújtás ilyen szélsőséges időjárási körülmények között. Ugyanis nagyon sok tűz, akár bozóttűz, akár avartűz, akár erdőtűz, sok esetben az emberek felelőtlen viselkedésének következménye. Az is megállapítható, hogy vannak olyan területek, melyeket nagyon nehéz, vagy egyáltalán nem lehet megközelíteni, és ott oltani. Ha kicsit kitekintünk a nagyvilágba, ugyanezeket a jelenségeket tapasztalhatjuk. Csak gondoljunk bele. 2022-ben eddig több mint 12 000 helyi tűz keletkezett. Az bolygószinten több tízezer, közelítőleg  százezres szám. Ezek a tüzek ontják magukból a szén-dioxidot, mely éppen a melegedést segíti elő. Ezért kellene sokkal nagyobb figyelmet fordítani a megelőzésre. Tudom, nem egyszerű feladat.  Ez még jobban érvényesül olyan helyeken, ahol szinte megközelíthetetlen területek vannak. Itt csakis légi úton lehet oltani.

Erdőtüzek a világban 2022.08.21.

Sajnos az is látszik, hogy bolygónkon szinte ugyanazokon a területeken alakulnak ki nagy erdőtüzek. Ezek több mindennel magyarázhatóak. Az egyik ilyen a szisztematikus erdőégetés termőföldek kialakítása miatt. A másik az emberi felelőtlenség, és a harmadik, amikor természeti jelenség miatt lobbannak fel a lángok. Ezek általában villámcsapások. De térjünk vissza a hazai körülményekhez. Sok esetben megelőzhetők lennének ezek a tüzek. Az emberi felelőtlenség határtalan. Sokkal jobban kellene tisztelni a természetet. Ez minden területen így van. A tüzekkel együtt eltűnik az erdő, eltűnik az ott kialakult állatvilág, eltűnik az aljnövényzet, és gyakorlatilag minden. Hosszú évek kellenek ahhoz, hogy ismét visszaálljon a természet egyensúlya az adott területen. Mint mindenre, erre is sokkal jobban kellene vigyázni. A természet fontos része az embernek. Nélküle nincs élet. Jobb odafigyeléssel, nagyobb törődéssel kellemesebbé lehet tenni környezetünket. Még talán nem késő.

2022.08.27.

Szálló por

 

Ez az anyag, a szálló por mindig ott van a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyilván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM10-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

Biztos, hogy sokat kell foglalkozni azzal, hogy milyen módon lehetne csökkenteni azokat az anyagokat, melyek veszélyesek az ember egészségére nézve. Mert ártalmas anyagok vannak bőven. Sokáig nem is törődtek a szálló por jelenlétével, és azzal, hogy milyen ártalmas. Szállt, és ezzel be volt fejezve. Persze az közel sem mindegy, hogy az a szálló por minőségileg milyen. Itt már nemcsak a szó szoros értelemben vett porról van szó, hanem ami még mellé társul. A szennyező anyagok. Csak képzeljük el. A sok illegálisan lerakott szemét, hulladék, amelyek nemcsak természetes anyagokat tartalmaznak, hanem veszélyes anyagokat is, ugyanúgy szállnak a levegőben, mint bármi más, illetve a por. A talajba beívódott és a napsugárzás hatására kiszáradt szennyező anyag szállóvá válik. Megfelelő közegbe érve, például az ember szájüregébe, orrüregébe, máris oldódni kezd, és megkezdi romboló hatását. Na, itt még nagyon sokan nem tartanak, hogy ezt a folyamatot végig kövessék. Pedig jó lenne. Talán érdemes lenne komoly ismeretterjesztést folytatni ebben a témában, hiszen nagyon sok a légúti megbetegedések száma. Több helyen is lehet találkozni ezzel a diagrammal.

Érdemes néhány pillantást vetni, hogy néhány országban, milyen körülmények uralkodnak ebben a kérdésben. Elszomorító. Vajon meddig kell még várni, hogy valamilyen változás történjen ezen a területen is? Mert igen sok helyen módosítani kellene bizonyos eljárásokon, intézkedéseken, környezetvédelmi rendszereken. Ezek mind az embert szolgálnák. Vagy ez nem szempont?

2022.08.19.

Oxigénhiány a vizekben

Azzal kezdeném, hogy minden vízben élő állatnak, legyen az tó, folyó, tenger, vagy óceán, ahhoz, hogy életben maradjon, oxigénre van szüksége. Most igazán nagy szükség van oxigénre a folyókban, tavakban, mert a nagy meleg hatására csökken a vízszint, illetve nem tud kellőképpen keveredni a víz, így oxigénhiány lép fel. Magát az oxigén felvételt a halak egy különleges szervükön keresztül veszik fel. Ez nem más, mint a kopoltyú. Fiatalként magam is megtapasztaltam, hogy mit okoz az, ha a halak nem jutnak megfelelő és elegendő oxigénhez. Amikor a 60-as évek elején volt egy árvíz, ez éppen a nyári időszak kezdetén volt, igen magas volt a Duna vízszintje. Az ár levonulása után a víz cseréje miatt leengedték a vizet a Duna ágából. Jött az akkor még melegnek mondott nyári időszak, és a halak kezdtek pusztulni. Vajon mitől? Igen, az oxigén hiánytól. Hogy lehet ez? Egyszerűen úgy, hogy a szokásosnál nagyobb meleg jobban felmelegítette a vizet, mert alacsony volt a vízszint. A halmennyiség hamarabb felemésztette az oxigént a vízben, azaz, elfogyasztotta, és egyszerűen megfulladtak. A horgászok jelentették az első ilyen jelenséget, ami ellen nem tudtak tenni semmit. Várták az esőt, és nagyobb vízszintet. Volt olyan személyes tapasztalatom, hogy egy tóban nem engedték a horgászatot, és a halak annyira felszaporodtak, hogy lehetett látni, amint kibukkannak a vízből és próbálnak oxigénhez jutni közvetlen a levegőből. Semmi nem táplálta a tavat, mert nem volt eső, így a patak sem adott friss oxigéndús vizet. Később mikor már a Dunát télen is látogathattam, láttam, hogy a horgászok lékeket vágnak a jégbe. Ezt nem csak azért tették, mert horgásztak, hanem azért is, hogy a halak friss oxigénhez jussanak. Volt olyan év, hogy a jégtörő hajó ment végig a Dunán azzal a céllal, hogy szintén feldúsítsák a pangó víz oxigén szintjét. Ugyanis a jég lezárja a vízfelületet, és így nem jut friss oxigén a vízbe. Két példa arra, hogy mi az, ami bajt okozhat a vízben élő állatoknak. Mondom mindezt azért, mert egyre inkább hallani olyan hírekről, hogy halak sokasága pusztult el egy adott területen. Én nem azt mondom, hogy minden esetben ott is a víz oxigén hiánya okozza, okozta a halpusztulást, de azt figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet emelkedésével a vizek oxigén szintje csökken. A felszíni vizek oldott oxigén tartalma 0-30 mg/dm3 között van. Van egy kritikus érték, ami alatt a vizek oxigén hiányáról beszélünk, ez pedig 4mg/dm3. Mit jelent az oldott oxigén? Az oldott oxigén azt jelenti, hogy mekkora mennyiségű oxigént tud a víz megkötni. Ez nagyban függ a víz hőmérsékletétől.

A vizek oxigénszintjét még nagyban befolyásolják a vízben lévő anyagok lebomlása, mely szintén oxigént emészt fel. Sok esetben látni már, hogy valamilyen eszközzel bolygatják meg a víz felszíni részét, elősegítve a víz oxigén felvételét. Van még más tényező is, ami befolyásolhatja az egész rendszert. Ez nem más, mint a vizek savasodása. Ez egyaránt vonatkozik az édesvizekre és a tengervizekre. Sőt! Ma már egyre inkább foglalkozni kell a világtengerek sótartalmának változásával is. Ugyanis a hatalmas gleccserek olvadása, valamint az egyre többször leszakadó több száz négyzetkilométernyi nagyságú jéghegyek, melyeknek tömege már igen jelentős, valamennyire hígíthatja a tengerek sótartalmát. Persze az is elképzelhető, hogy ennek üteme nagyon lassú, oly annyira, hogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tud a változásokhoz. Ami viszont eléggé gyors, az a melegedés. A nagy koralltelepek egyre inkább megsínylik ezt a változást. Itt megint jelentkezik az az érdekes következtetés, mely szerint a természetben minden összefügg mindennel. 

Forrás: http://weather.unisys.com/surface/sfc_daily.php?plot=ssd&inv=0&t=cur&inv=0)

A vízhőmérsékleti adatok mínusz 1,84, és plusz 31,1 Celsius fok között változnak. Sajnos már mértek ennél melegebb tengervizet is. Ahogy látható a diagramból is, 30 Celsius foknál már közelít az érték a kritikushoz, azaz, a 4mg/dm3 értékhez. Egy érdekes összefüggést még meg szeretnék említeni. A Föld légköre különböző gázokkal kezd megtelni. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a levegő, a légkör összetétele. Ez mérhető is. Ha egy adott térfogatú levegőbe plusz szennyezőanyagot adagolunk, akkor az a légtömeg felhígul. Nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a világtengerek vizében hasonló folyamatok játszódnak le, azaz, minél több szennyező anyagot köt meg a víz, annál inkább felhígul, így kevesebb oxigént tud tárolni. Ebből fakad, hogy könnyen lehetséges, hogy az egyes halfajok időnkénti pusztulása az oxigén hiány jelenléte.

2022.08.13.

A vízhiányról

Az édesvíz számára a legjobb és legtökéletesebb tárolóhely az egészséges föld. Az éghajlatváltozás növeli az aszály és a vízhiány esélyeit. A szárazföld különösen érzékeny az aszályra. A következményeiről ne is beszéljünk. Vannak kiszámolt, előrevetített jóslatok, sőt, adatok is, hogy az elkövetkezendő években, évtizedekben hogy alakul a Föld vízkészlete. Több országban is már jelentős károkat okozott az aszály. Ez sajnos egyre nagyobb méreteket fog ölteni. Van egy nagyon fontos, alapvető fontosságú dolog. Ez pedig a talaj minőségének helyreállítása. Miért fontos ez? Egyszerűen azért, mert a talaj képes szűrőként viselkedni, illetve a normális mezőgazdasági élet növekedésének egyik alapvető állapota a talajnedvesség. Jelenleg nagyon sok környezeti hatás éri a tengereket, óceánokat, folyókat, és minden felszíni és felszín alatti vizet. Ha csak arra gondolunk, hogy nagy tavak száradnak ki, patakok, sok esetben kisebb folyók tűnnek el, a gleccserek jelentősen visszahúzódnak. Ezt még tetőzi, hogy jelentős szennyeződés kerül ezekbe a vizekbe. Leszögezhetjük, hogy az édesvíz létfontosságú a fenntartható fejlődésnek.  A Föld lakosságának folyamatos növekedése még nagyobb gondot jelent arra nézve, hogy egyre növekedik az édesvíz lakossági fogyasztása. Ez viszont arra enged következtetni, hogy a szennyvíz is növekedik. Ennek tisztítása szerencsére már megoldott, de még igen sok helyen kerül tisztítatlan víz a természetes vizekbe. A mezőgazdasági művelés is jelentősen hozzájárul a vizek szennyezéséhez a különböző műtrágyák és egyéb vegyszerek révén. Bár ma még nincs jelentős öntözési terület, de egyre inkább előtérbe kerül, hiszen az említett aszály elleni egyik védekező eszköz az öntözés. Mivel egyre több terményre van szükség, így ez a tevékenység is jelentősen növekedni fog. Az ehhez szükséges vízmennyiséget szintén a tavakból, folyókból és egyéb vízlelő helyekből fogják kinyerni, ezáltal jelentősen csökkenhet a vízbázisok vízmennyisége. Ha belegondolunk, hogy jelenleg elenyésző terület van öntözéses művelés alatt a Földön, ez kb. 2,7 millió km2 , vajon a termésnövekedés és a szárazság okozta vízhiány, és az  öntözéses területek nagysága mennyivel fogja emelni az erre szánt víz mennyiségét. Már most mondom, jelentősen, hiszen már sok helyen a talaj helyreállításán is gondolkodni kell, mert az aszály által elhódított hatalmas területek helyrehozatalához nagy mennyiségű víz szükséges. Persze nemcsak víz. A magas hőmérséklet által létrejött szárazság komoly erdőtüzeket is okoz. A legutóbbiak a brazíliai, az afrikai, a szibériai. Ezek is nagyban hozzájárulnak a talaj nedvességtartalmának csökkenéséhez, hiszen nagyon magas hőmérséklet alakul ki az ilyen tüzek alkalmával. A szárazság, mely egyre inkább jelen van mindenhol, kialakít egy jellegzetes talajszerkezetet, a sivatagos állapotot. A Földön kb. 15,2 millió km2 a sivatagos területek nagysága. Ezek évente növekednek. Ez hatalmas terület, és igen jelentős mennyiségű mezőgazdasági terményeket lehetne ekkora területen termeszteni. Sajnos ez kiesik. Ezeknek a területeknek termőfölddé történő átalakítása is lehetne egy cél, mely a lakosság élelmezésén javítana. Ehhez viszont rengeteg vízre és más anyagra lenne szükség. A sivatagok által létrejövő hatalmas porviharok még inkább rontanak a helyzeten. Ilyenkor nagy távolságokra eljut a finom homok, mely még inkább vizet von el a környezetből. Összességében talán érdemes lenne jóval nagyobb figyelmet fordítani arra, hogy megfelelő vízmennyiség álljon rendelkezésre. Hogy miképpen? Például a tengerek, óceánok sótalanítása révén. Ma már vannak olyan technológiák, melyekkel ezt meg lehet oldani, ezáltal újra vissza lehet hódítani az aszályos, sivatagos területeket a természettől, és termőfölddé alakítani a talajt. Ami talán még ennél is fontosabb, hogy szinte korlátlan vízmennyiség áll az emberek rendelkezésére, hiszen a világtengerek bőven ellátnák az emberiséget vízzel, ezzel meggátolva a vízhiány kialakulását. Sajnos, nem elégszer kell hangsúlyozni, hogy nagy szükség van a víz minden formájára. Az őszi, téli csapadék nagyban elősegíti, hogy tavasszal a terményeknek megfelelő mennyiségű talajnedvesség álljon rendelkezésükre. Szükséges, mert a nyári melegek bizony alaposan elpárologtatják ezeket a vizeket. Reméljük, hogy a késő őszi, illetve téli időszak még ellátja a földeket vízzel, ha a jövőre gondolok. Nagyon fontos a növényzetnek, hogy tavaszra megfelelő talajnedvesség legyen. Ami viszont fontos, hogy ne legyen túl magas a nedvesség, ugyanis a növények gyökérzetének oxigénre is szüksége van. Abban az esetben, amikor egy területet elönt a víz, a növények mintegy „megfulladnak”. Összhangot kell találni a két állapot között. A talaj porózus szerkezete akkor ideális, amikor fele százalékban vízzel telített, a másik fele levegő. Itt azt is figyelembe kell venni, hogy az erősen átázott talajban lévő víz a gravitáció hatására leszivárog. Azt már mondani sem kell, hogy a nedvességtartalom és a csapadék szorosan összefügg.

Ezek az értékek az Alföld középső területeire értendők. Látható, hogy két esetben volt jelentősebb eltérés a lehullott csapadék tekintetében. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy ebben az esetben igen erősen figyelembe kell venni a hőmérsékleti változásokat. Ugyanis azzal, hogy a hőmérséklet tartósan 30 Celsius fok felett van, igen erőteljessé válik a kipárolgás, ezzel együtt a talajnedvesség rohamosan csökken. Így nagyon rövid időn belül kialakul az aszályos állapot.  Az utóbbi években már megtapasztalhattuk, hogy a csapadék hiánya és a víz utánpótlás milyen kedvezőtlen helyzetet tud teremteni.  Gondoljunk csak a 2018-as évre. A Dunán szünetelt a teherszállítás az alacsony vízállás miatt. Ezt személyesen is megnéztem. A homokpadok a Duna közepéig benyúltak. A Szigetközben néhány mellékág szinte teljesen kiszáradt. Mi az oka annak, hogy csökken a folyók vízhozama, sajnos nemcsak hazánkban, hanem világszerte?

Az ok: a gleccserek eltűnése

                       a népesség rohamos emelkedése

                       nő az erőművek, a mezőgazdaság és ipar számára elvont vízmennyiség

Egy érdekes táblázat a Duna vízállására vonatkoztatva:   

                               

       Az értékek az év azonos napjára vonatkoznak, történetesen minden év október 20-ra. Az értékek centiméterben értendők. A folyók vízmagassága határozza meg a folyók vízhozamát. Látható, hogy csökkenés tapasztalható, sőt, a 2018-as év drasztikus zuhanást mutat. A helyi jellegű nagy mennyiségű csapadékkal járó zivatarok a folyók vízállását nem tudják befolyásolni, és várhatóan ezekből lesz több az elkövetkezendő időkben. A mostani időben nem volt jelentős csapadék az országban. Azt kell mondani, hogy a folyók vízgyűjtőiben sem. El lehet mondani, hogy igen alacsony vízállásokat lehet látni az egyes folyókon. Ez olyannyira jelentkezik, hogy komoly homokpadok, zátonyok alakulnak ki jó néhány folyószakaszon. El lehet mondani, hogy erőteljes vízhiány van a mezőgazdasági területeken és az ártereken is. A vízgyűjtők sincsenek jobb állapotban. A vízhiány 0-100 centiméter között 117mm. Ez nagyon sok. Ezzel együtt jár a talajnedvesség is. Jelenleg 31 százalékos értéken van, ami szintén nagyon kevés. A mezőgazdasági területeknek igen nagy szüksége van arra, hogy mindig megfelelő talajnedvesség legyen a termőterületeken. A víz elengedhetetlen a növények számára. Az értékeket látva komoly hiány mutatkozik. A csapadékos területek aránya is megváltozott. Kis helyen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű eső esik, és főleg olyan helyeken, ahol szinte alig végeznek mezőgazdasági termelést. A másik probléma, hogy a hirtelen lehulló csapadék nem tud beszivárogni a talajba, hogy ezzel növelje annak nedvesség tartalmát, hanem hirtelen lefolyik olyan helyekre, ahol nincs haszna. Sok esetben átmenetileg árteret hoz létre. Sok helyen lehet látni, hogy a felgyülemlett nagy mennyiségű víz sokáig megmarad egy helyen, ahol kipusztítja az ott elvetett terményeket. Több olyan készítmény, eljárás létezik, amely képes a talaj nedvességét megőrizni. Ahol nincs lehetőség öntözésre, ezeket érdemes alkalmazni. Ettől függetlenül nagyon szorgalmazni kellene az öntözött területek kibővítést. Sajnos elég kevés az ilyen művelésű mezőgazdasági terület. A nagy mennyiségű csapadék megtartására tárolókat lehetne építeni, melyekben igen nagy mennyiségű csapadékvizet lehetne tárolni, és csatornákon eljuttatni a megfelelő helyekre. A csatornarendszer építése nem mai keletű dolog, csak fel kellene eleveníteni, és ez is egy megoldás lenne a talajnedvesség csökkentésére öntözés formájában. Az egyre nagyobb igény egyre inkább sürgeti annak lehetőségét, hogy fontos és lényeges a termőterületekre történő alaposabb odafigyelés, és nagyobb gondoskodás. Biztos emlékeznek rá, amikor korlátozták az uszályok forgalmát a Dunán. Sajnos ez ma is probléma. A folyók alacsony vízállása több mindenre kihatással van. A parti szűrésű vizeket innen nyerik. A vízkészlet 35 százaléka parti szűrésű vízből származik. Ebből is látszik, hogy mennyire fontos az, hogy a nagyobb vízgyűjtők területén csapadék hulljon. Általában az utóbbi években elég kevésnek bizonyul ezeken a területeken leeső csapadék mennyisége, hiszen gond van a folyók vízállásával. Nagyon alacsony. Az előrejelzések szerint tovább romolhat ez a helyzet. Lassan el kell gondolkodni a mélységi kutakon is. Át kell gondolni, hogy a távoli jövőben milyen éghajlatváltozás következik be, melynek révén alacsonyabb vízszinttel fognak rendelkezni a folyók, ezáltal csökken a vízvételi lehetőség is, illetve annak mennyisége. A fogyasztás pedig egyre nő. Sajnos azt is ki lehet jelenteni, hogy hazánk területének a Dunától keletre eső területei, érdekes módon beleértve az Északi-középhegységet is, aszályosnak mondható.   

Vízutánpótlás

Úgy vélem, egyre inkább foglalkozni kell, kellene azzal a gondolattal, hogy milyen feltételek mellett, és milyen paraméterek mellett van jelen hazánkban az édesvíz. Azok a folyók, melyek hazánk területén találhatóak, látják el iható vízzel a lakosságot. Az úgynevezett vízgyűjtő területek fontosak, és vigyázni kell arra, hogy ne szennyeződjenek. Érdemes megnézni, hogy vajon milyen vízhozamokkal vannak jelen ezek a felszíni vizek. Ha megnézzük a térképet, látható, hogy minden jelentősebb folyó a határokon kívülről indul. Ez persze érthető, hiszen a Kárpát-medence egy alacsony vidék, így ide folynak a felszíni vizek. A két nagy folyónk, a Duna és a Tisza átfolyik az országon, azaz, az összegyűjtött víz nagy részét továbbítja. Nagyon lényeges, hogy a vízszintek, és ezzel együtt az egyes folyók vízhozama hogyan alakul. Nézzük meg, milyen belépő vízforrások vannak, és ezeknek mennyi a vízhozama. Azt előrebocsátom, hogy a vízhozam mennyisége igen változó. Ebből fakadóan a levont következtetések is elég tág határok között mozognak. Ennek ellenére némi rálátást kaphatunk a folyók vízhozamára. A legjelentősebb hazai folyók a Duna, a Tisza, a Rába. Ha megnézzük ezeknek a folyóknak a vízhozamát, akkor jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a folyó paraméterei meghatározzák a mederben átáramló víz mennyiségét. Van még egy nagyon lényeges tényező, ez pedig a csapadék mennyisége ezeken a vízgyűjtő területeken. Sajnos itt is jelentős változások tapasztalhatók, hiszen a kis területen nagy mennyiségű eső jellemzi az időjárást. Ez egyáltalán nem kedvez a folyók vízhozamának emelkedésében, mert nem azon a területeken hull a legtöbb csapadék, ahol a folyók úgymond „begyűjthetnék” a vizet. Sajnos az utóbbi években a kevés csapadék rányomta bélyegét a vízhozamokra is. 2018-ban a Dunán csak 1000m3/s-os vízhozam volt, és eddig ebben az évben is csak 1590m3/s. Az ábrában látszik, hogy az átlagtól eléggé eltér a mennyiség. Biztos emlékeznek, hogy 2018-ban a hajózás is szünetelt.

A hazánkba belépő néhány folyó vízhozamának értéke. Ezekre a folyókra is jellemző, hogy kevés utánpótlást kapnak. Talán némi többletet jelent a télen leesett hó mennyisége. Bár ez elmondható a vízgyűjtők többségére.  

Ha megnézzük, akkor nem jelentős mennyiségekkel bírnak ezek a folyók. Persze nem szabad lebecsülni ezeket sem, hiszen egyre kevesebb az édesvíz, és minden literjét meg kell becsülni. Sok helyen még mindig nem tulajdonítanak ennek jelentőséget.

Forrás: OVSZ

Sajnos a folyók vízszintje is jelentősen lecsökkent. A 2010 óta tartó kevés csapadék az oka annak, hogy a vízszint, és ezzel együtt a vízhozam is jelentősen megváltozott. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tavainkat. Ezek is jelentős vízmennyiséggel rendelkeznek. Sőt! Van még hat nagyobb jelentős víztározó, úgymint: Rakaca, Lázbérci, Köszörűvölgy, Csórrét, Komravölgy, Hasznos. Több mesterséges tóval is rendelkezik hazánk. Ezek általában horgásztavak formájában vannak jelen. A legfontosabb az éves csapadék mennyiség. Ez tölti fel a folyókat, tavakat esővízzel.

Nagyon lényeges a következő megállapítás. A régmúlt időkben, amikor még nem volt sem időjárás jelentés, sem statisztika, sem semmiféle tájékoztatás arról, hogy mi lesz, mi várható az időjárásban, egyszerűen tudták a gazdák, hogy milyen módszereket kell alkalmazni ahhoz, hogy az általuk művelt területeken hatékonyan lehessen termelni. Ennek érdekében különböző eljárásokat alkalmaztak. Sok helyen az országban még nyomokban láthatók az egyes víztározók nyomai, az ezekhez kötődő csatornarendszerek árkai. Ezekkel tudták biztosítani a vízhiányos időszakban a víz utánpótlását. Azt is tudták, hogy a szántások szélén csatornákat kell hagyni, hogy a víz ott folyjon le, ne a földeken, tönkretéve a termést. Nagyon egyszerű, de hatékony módszerek álltak rendelkezésre. Ma már ez nincs. A gazdák beszántottak minden kis területet, hogy minél nagyobb hasznot tudjanak kihozni az adott területből. Egyáltalán nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy egy korábban jól működő öntözési rendszert fenntartsanak. Hozzáteszem, hogy a saját érdekeiket védték volna. Ma már ezeknek a rendszereknek csak a nyomait lehet felfedezni. Sok, nagyon sok olyan csatorna van, amely a víz elvezetésre szolgált. Ezek mára beomlottak, benőtte az aljnövényzet, a fák, a víz, ha akarna, sem tudna ezeken keresztül lefolyni oda, ahol összegyűjtenék. Helyette keres egy olyan helyet, ahol szabadon lefuthat, tönkretéve a talajt, a termést, a környezetet. Villámáradásokat okoznak, melyek anyagi és egyéb károkkal járnak. Nagy szükség lenne ezeknek a vízgyűjtő helyeknek a kialakítására, az ezekhez tartozó csatornarendszerek felújítására, hiszen hazánk éghajlata azt mutatja, hogy egyre melegebb lesz. Egyre nagyobb esély van az aszály, a szárazság kialakulására, mely oda vezet, hogy termelésre alkalmatlan talajviszonyok alakulnak ki. Ennek pedig beláthatatlan következményei lesznek.

Sajnos el lehet mondani, hogy hazánk területe egyre inkább a sivatagos területre jellemző irányba halad. Már van félsivatagos terület, és ez nem más, mint a Homokhátság. A víz problémája nem mai keletű dolog. Erről már úgy 40-50 évvel ezelőtt is beszélgettek, fórumokat tartottak, és felhívták a figyelmet erre a veszélyre. A szakértőkön kívül senki nem vette komolyan ezt a figyelmeztetést. Most az a helyzet állt elő, hogyha azonnal elkezdenék a tározók, csatornák, és egyéb dolgok rendbetételét, akkor is úgy 8-10 év kellene ahhoz, hogy normális körülmények között lehessen mezőgazdasági termelést folytatni hazánkban. Sajnos a baj jelenleg, azaz, a minden napokban jelen van. Az előrelátás az érdekek miatt elmaradt. A veszteség óriási már most, és ez csak fokozódni fog.     

2022.08.08.                                                                                       

                                                                                  Erdőségek
        Jó néhány évtizeddel ezelőtt azt tanultuk, hogy a fák, növények szén-dioxidot nyelnek el, és oxigént bocsátanak ki. Egy kicsit azért nézzünk vissza. Nagyon jól emlékszem rá, amikor egy környezetvédelmi fórum keretén belül az erdőgazdaságok szakemberei, mérnökei tartották az előadásokat. Nagyon sok hasznos, érdekes dolgot hallottam. Különösen volt egy, ami igazán felkeltette az érdeklődésemet. Ez arról szólt, hogy az erdőkben természetes úton kidőlt fák mennyire károsak. Ugyanis a korhadó, rothadó fák káros gázokat termelnek rothadásuk során, azaz, károsítják a légkört. Aztán jött más érdekesség is. Ezeket a kidőlt fákat vihar, elöregedés, vagy más események miatti okból nem lehet kitermelni az erdőből. Úgy megfordult a fejemben, ha káros, és ráadásul csúnya is egy szép erdőben a kidőlt fa, akkor miért nem lehet hasznosítani? Mondjuk fűtésre. Biztos sokan lennének, akik szívesen elvinnék ezeket a fákat téli tüzelőnek. Ugye érdekes? Sokat túrázok, és látom, hogy milyen csúnya látványt nyújtanak ezek a fák az erdőben. Mondják, hogy a madarak, rovarok fontos élőhelye. Az állatok megtalálják ezek nélkül is a számukra kedvező életkörülményeket. A fát olyan növényként határozzák meg, melynek fás szára mellmagaságban több mint 10cm átmérőjű. Becslések szerint kb. 3 billió darab fa van a világon. Az emberi civilizáció kezdete óta kb. 45-48%-kal csökkent a fák száma a világon. 
 

         A diagramban jelzett %-os arány nagyon magas. Elég sokat hangoztatják, hogy a kivágott fák helyére újakat telepítenek. Ezzel korán sem érik el az eredeti állapotot. Vajon miért nem? Az ok igen egyszerű. Nézzünk meg egy 30 éves fát. Igen komoly lombkoronával rendelkezik. Az ültetett fák, amelyikek úgy 3-5 évesek, egyáltalán nem rendelkeznek akkora lombkoronával, mint az említett 30 éves fa. Ugyanazt a kedvező hatást 30 év elteltével fogja mutatni. Ez az egyik baj. A másik, hogy nem mindegy, milyen fajta fát telepítünk. 1990-ben 4128 millió hektár területet borított erdő. 2020-ban 3999 millió hektár. Sajnos a világon az erdős területek drasztikusan csökkennek. Kitermelés, felégetés formájában, melyet mezőgazdasági területre használnak.  Valahol szükséges is, hiszen az emelkedő népesség több élelmiszert igényel. 
Az erdőgazdálkodás hazánkban is működik. Azt hiszem, hogy sokan megtapasztalták már, hogy milyen kellemes sétálni egy erdőben, főleg mikor nagy meleg van. De nem csak akkor, hanem az év bármely szakában, hiszen az erdő egy csodálatos természeti jelenség. Állataival, növényeivel, színeivel, csöndjével, nyugalmával. Az emberek gyönyörködhetnek benne. Vajon meddig? Kérdezem mindezt azért, mert egyre több fát vágnak ki. Érdemes megnézni, hogy az erdőirtások milyen károkat okoznak. A kivágott fák kora 30-100 év között van. Ugyanis ezek a fák adják a megfelelő köbméter mennyiséget. Vannak hazánkban olyan falvak, ahol eleve nem vezették be a gázt, mondván, ott az erdő, a kitermelt fával lehet fűteni. Sajnos hazánkban fogynak az erdők, igen nagy ütemben. Sajnos a kimutatás és a valóság között nagyon nagy különbségek vannak. 


      A diagram önmagáért beszél. Hatalmas mennyiségről van szó. 2000 és 2012 között a Föld 2,3 millió négyzetkilométernyi erdőséget veszített el az erdőirtások, tüzek, betegségek és viharok miatt. Újratelepítve 800 ezer négyzetkilométer. A trópusi erdőségek vesztesége évente 2100 négyzetkilométerrel nő. Ez nagyon nagy szám. A kivágott fák általában minimum 20-30 évesek, sőt még idősebbek. Újratelepítés alkalmával ugyanennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy ugyanazt a fizikai paramétereket elérje, mint a kivágott fa. A telepítés fontos dolog, de azt is tudomásul kell venni, hogy az új fa növekedése hosszadalmas. Sajnos a világon vannak olyan területek, ahol a teljes faállomány 90 százalékát kiirtják más haszonfa miatt, ami általában valamilyen olajtermelő fa, mondván, hogy ennek termése hasznot hoz. Máshol a termőterületek nagyságát növelik azzal, hogy jobbik esetben kivágják a fákat, rosszabbik esetben felégetik. Hihetetlen nagy területek válnak áldozatául a mérhetetlen fakitermelésnek. Igaz, rengeteg mindent készítenek fából, de ezt is lehetne szabályozni. Néhány országban ezt már meg is oldották. A fa nemcsak alapanyag, hanem oxigéntermelő is. Egy fiatalon ültetett fa lombkoronája közel sem akkora, mint a kivágott fa lombkoronája, ebből adódóan nem tud annyi oxigént termelni.  Ez alól a túlzott kitermelés alól a védett területek sem kivételek. Az érdekek miatt megtalálják az illetékesek a „kiskapukat” annak érdekében, hogy legális legyen a kitermelés. Különösen sok őserdőt irtottak ki: Brazíliában 1,4 millió hektárt, Kongóban 475 millió hektárt, Indonéziában 324 millió hektárt. Ezek nagyon nagy területek. A hazai védett erdők felén ma is fakitermelés folyik, tehát itt sem megy másképpen. 

 
       Az igaz, hogy némileg csökkent a fakitermelés, de így is nagyon sok. Ezek közül a fák közül nagyon sok kályhában lesz eltüzelve a téli időszakokban. Ahogy már említettem, lehet, hogy érdemes lenne azokat a fákat is kitermelni, amelyek vihar, öregedés, vagy más egyéb oknál fogva kidőlnek. Az erdő is szebb lenne, és a tüzelésre szánt egészséges fákból sem kellene annyit kivágni. Valószínű, hogy ez csak ötlet szintjén fog maradni, sőt, biztos, pedig lenne értelme. Hazánkban már van olyan terület, ahol ezt az eljárást, beavatkozást alkalmazzák is. Az erdő is jobban tudna fejlődni, hiszen az egymásra dőlt fák még több fát fognak kidönteni egy következő nagyobb szél alkalmával. Földünkön nagyon sok szép erdő van. Aki szeret túrázni, kirándulni, megtapasztalhatta, hogy az erdő egy kellemes közeg. Friss és jó levegő jellemzi ezeket a területeket. Nem véletlen, hogy bizonyos szanatóriumokat ilyen helyekre építenek. De aztán jön az ember, és kezdi kivágni a fákat. Ez az erdőirtás, amit jelenleg tapasztalunk, már túllép azon a határon, azon az ésszerűségen, amit kezelni lehet. A faipar, a papíripar sok fát igényel. Az irányított fakitermeléssel semmi baj nincs. Az értelmetlen erdőirtással már inkább. Erről már az ember gondoskodik, hogy így legyen. Tudják, az a szomorú, hogy ahol az ember megjelenik, ott pusztulás, szemét, szennyezés üti fel a fejét. Bár nem a témához tartozik, de megemlítem, hogy már vannak olyan területek bolygónkon, melyeket elzárnak az emberek elől, mert nem elég az, hogy megnézem, gyönyörködök benne, hanem kárt tesznek benne. Szabályok között élünk. Ezeket nem véletlen találták ki. A természeti területeket is védik, ennek ellenére azért látogathatóak. Viszont az ember gondoskodik arról, hogy ez megváltozzon, és lezárják a területet, mert az ember veszélyt jelent rá. Akik a rombolást teszik, azok semmiféle tiszteletet nem tanúsítanak a természet ránt. Egyszerűen tönkreteszik a környezetet. Az ember már csak ilyen, lehetne mondani. Ahol megjelenik, ott szemét és pusztulás jár a nyomában. Lehet, hogy erősen fogalmazok, de nézzünk körül, hogy így van. A környezet tisztelete, védelme teljesen elveszett. Ez így van az erdőkkel is. Gátlástalanul irtják, vágják, égetik. Ha már az égetés szóba került. Lehet, hogy még vannak, akik emlékeznek arra, hogy egy tanulmány kimutatta, hogy erdős területeken 150-200 évente nagy tűz keletkezik. Ennek oka ismeretlen, de rájöttek, hogy az erdő így újul meg. Ennyi idő alatt teljesen regenerálódik. A mai világban ez úgy történik, hogy felgyújtják az erdőt, és szántóföldet alakítanak ki a helyén. Vagy például építkezések alkalmával idős 30-40-50 éves fákat vágnak ki, mert kell a terület. Azt mondják, hogy ültetünk helyettük máshol másikat. Az a valaki, aki azt állítja, hogy ez helyes, mármint az, hogy ültetünk másikat, nem nagyon ért a növényvilágot szépítő fákhoz. Ugyanis, egy említett korú fa lombkoronája csak ugyanannyi idő után lesz olyan fa, mint amit kivágtak. Nem mindegy. Ez a megközelítés egy álságos dolog, mint a környezetvédelem területen nagyon sok más. A még szégyenletesebb, hogy ezt egy hozzáértő ember javasolja. Sajnos az utóbbi időben, és ez nem olyan régen volt, nagy tüzek pusztították az erdőségeket, és hatalmas károkat okoztak a természetnek. Ez az állapot nem a természetes erdőtüzek kategóriájába tartozik. A rossz hír, hogy még nem látni a végét. Ezek a tüzek a légkört is szennyezik, nem beszélve arról, hogy azok a fák, melyek korábban kidőltek és kiszáradtak, erőteljesen elősegítik a tűz tovaterjedését. Sajnos minden erdő jellegzetes látványa, ami nagyon csúnya, és veszélyes a fent említett dolog miatt. Nagyon nagy mennyiségről van szó. Úgy tudom, hogy ezeket a fákat nem szabad onnan elvinni. Vajon miért? Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan, akik olyan településeken élnek, ahol ez a jelenség felütötte a fejét, szívesen eltakarítanák, magyarul elvinnék ezeket a kidőlt fákat télire tüzelni, még akkor is, ha valamennyit kellene fizetni érte. Azért írom, hogy valamennyit, mert az amúgy is kidőlt fát maga az erdészet nem viszi el. Az is megoldható, hogy felügyelet alatt tegyék mindezt. Hogy miért? Azt hiszem, mindenki tudja a választ. Ettől függetlenül, biztos vagyok benne, hogy ez így járható út lenne. Az erdőgazdaság is jól járna, mert nem neki kellene ezt megoldani, annak ellenére, hogy nem foglalkozik vele. A lakosság is jól járna, mert egyre kevesebb a tűzifa, és ezzel pótolni lehetne a hiányt. A természetet kedvelők is jól járnának, mert szép erdei környezetben sétálhatnának. Vagy ez olyan nagy probléma, hogy kivitelezhetetlen? Tudom, azt mondják, hogy ezt nem lehet. És még egy. Hazánk területén van olyan hely, ahol szépen rendbe tartják az erdőt. Ott el lehet vinni, illetve ki lehet termelni a kidőlt fákat, gallyakat? Tapasztalatból tudom mondani. Az említett helyen csodás állatvilág van. Ott tényleg énekelnek a madarak, és páratlan, színes aljnövényzet növekedett egy év alatt. Csoda volt ott járni. Viszont van még valami, ami szorosan ehhez a témához tartozik. Miről is van szó? Az erdőkben keletkező kidőlt fák sok esetben éppen azokat a természetes vízfolyásokat zárják el, amelyek azt képviselik, illetve képviselnék, hogy az egyre gyakrabban előforduló nagy mennyiségű csapadékot elvezessék, aránylag gyorsan. Na, ezek a kidőlt fák tömörítik az árkokban az aljnövényzetet a súlyuknál fogva, így még jobban elzárják a víz szabad és gyors lefolyását. Az történik, hogy a víz keres magának egy új könnyebb lefolyási helyet, ami éppen egy lakott terület, amire senki nincs felkészülve, hogy éppen onnan érkezik sok víz. A baj bekövetkezik. Elárasztja a települést a sáros víz, hatalmas károkat okozva. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon nem volna-e célszerű ezeket a természetes árkokat kitakarítani annak érdekében, hogy ne következzen be ilyen tragédia.     
 
      Hazánk területének 25,2 százaléka erdő. Még érdemes lenne azzal foglalkozni, hogy a fák kivágása után a földben maradt tuskókat is hasznosítani lehetne. Az sem kis mennyiség.

 

2022.07.29.

Földünk és környezetünk

Lehet, hogy nagy szavaknak hangzik, de azt hiszem ez a gondolat nagyon sok emberben megfogalmazódott, akik egy kicsit nyitottak a jövőt illetően. Miért ezek a szavak? Azon egyszerű oknál fogva, mert sajnos olyan események történnek világszerte, amelyek aggodalomra adnak okot. A három legfontosabb tényező a légkör, a víz és a szárazföld. Mindhárom komoly veszélyben van. Mondhatom, hogy bár földi értelemben 60 év nem számít soknak, mégis ezalatt az idő alatt komoly változásokat lehet tapasztalni. Sajnos a változások negatív előjellel rendelkeznek. Minden romlik. Már nem is akarom említeni, hogy hány konferenciát tartanak világszerte különböző témákban, mégsincs semmilyen változás. Egyszerűen szakirányú vezetőink döntésképtelenek. Egy valamit meg kell azért említeni. Az egyes hírek sajnos sok esetben nem éppen helytállóak. Ez több mindennek betudható, de most kísérletet teszek, hogy egy kicsit talán rálássunk jobban, hogy hol is tartunk. Teszem mindezt azért, mert én, mi is ezen a bolygón élünk, és nincs hova máshova menni. Ez nem olyan, hogy elköltözök egyik településről a másikra. Valószínű egy-két problémát megoldok magamnak. Ez rendben is van. A Föld nevű bolygó az otthonunk. Az ember teheti jobbá vagy rosszabbá az életkörülményeit. A helyzet az, hogy inkább a rossz felé tartunk. Az ember is a rossz irányba tart. Erőszak, brutalitás, agresszió, hazugság, stb. Ezt a világot éljük. Tudják mi a borzalmas? Hogy abban a kérdésben, melyben azonos véleménynek kellene lenni, abban sincs, holott az emberiség léte forog kockán. Nagy szavak? Lehet. De, nézzünk körül. Mindenhol gondokkal küzdenek az emberek. Hogy visszatérjek az alapgondolathoz, ide tartozik a fent felsorolt három legfontosabb tényező. Mindennek az alapja lenne a helyes döntéshozás, és az azt követő korrigálás, helyesbítés. Ezzel lehetne egyensúlyban tartani a létünket. Valami azt súgja, hogy ezt nem minden ember látja így. Még mindig az érdekek vannak előtérben. A mohóság, a kapzsiság, a hatalomvágy. Ez fűti az embereket. A hétköznapi ember átveszi ezt a stílust, és elindul egy folyamat, mely gödörbe vezet, romlásba vezet. Van-e kiút? Van-e még kiút? Jó kérdések. Az emberiség létszáma egyre jobban növekszik.

Ez nagyon sok minden problémát felvet. Gyakorlatilag mindent. Ugyanis az ember felel mindenért, ami a Földön történik. Talán elsőnek foglalkozzunk az emberi tevékenység során keletkező hulladékról. Biztos, hogy nem lehet teljes körű rálátást adni, de következtetni bőven lehet. A hulladékkezelés komoly probléma. Ez mindent érint, légkört, vizet, szárazföldet. Ma már mindenhol jelen van. Hogy mennyi hulladékot termel egy ember, a diagramon látható.

Csak gondoljunk bele. Ez csak a háztartási hulladékra vonatkozik. E mellett számtalan egyéb szemét képződik, mely egyaránt veszélyezteti az egész bolygót. Sajnos nagyon sok veszélyes hulladék is fellelhető világszerte. Ezek folyamatosan napról napra, évről évre szennyezik a környezetet. Nem kicsit, nagyon. A légkört, a felszíni és felszín alatti vizeket, a talajt. Az egyes szennyező anyagok közül kiemelkedik a szén-dioxid.

Ahogy látható, gigászi mennyiségről beszélünk. Ez azért is drámai, mert amellett, hogy a légkört szennyezi, a légkör hőmérsékletét is emeli. Ezt hívjuk globális felmelegedésnek. Ennek következménye az elsivatagosodás, ezzel párhuzamosan a mezőgazdaságilag megművelt területek nagyságának csökkenése, ami a megnövekedett népesség ellátását szolgálja. Kihat az iható vizek mennyiségére is. De ne szaladjunk ennyire előre. A természetben minden összefügg mindennel. Ezt soha nem szabad elfelejteni. Visszatérve a hulladékra. A megfelelő hulladékgazdálkodás lényegesen javítana a helyzeten. Csak. Ugye itt van ez a szó. A világon mindenhol, nem kezelik helyesen a hulladékokat, bár szerencsére jó néhány helyen már teljes egészében belátták annak tényét, hogy a hulladék kezelése az egyik legfontosabb dolog. Az emberiség növekedésével együtt nő az energiaigény. Ennek következménye a nagyarányú szén-dioxid kibocsátás. Próbálkozások vannak annak érdekében, hogy csökkenteni kellene a mértékét, de pozitív eredmény nem igazán született. Pedig jó lenne. A légkörben felgyülemlő szennyező anyagok veszélyeztetik az oxigén mennyiségét. A jó levegő pedig elengedhetetlen az embernek. Sajnos azt kell mondani, hogy a környezetünk védelme nem rendelkezik prioritással. Pedig kellene. Hogy mennyire így van, mi sem bizonyítja jobban, hogy már kimutatható mértékben jelen van a világ országaiban az iható víz kockázatának fogalma.     

Ahogy látható, vannak a világon olyan területek, ahol az iható víz kockázati szintje a 80 százalékot is elérte. Ez annyit jelent, hogy szinte nincs iható víz. Egy közelmúltban történt adat szerint a világon közel kétmilliárd ember nem jut iható vízhez. A globális felmelegedés miatt egyre több gleccser tűnik el, amely egyik fontos forrása a víznek. Ez hatalmas probléma. Több dolog miatt is. Ahol nincs megfelelő iható víz, ott kénytelenek szennyezett vizet inni, ez pedig különböző betegségeket indíthat el, melyek világméretűek is lehetnek.

 

Látható, hogy hihetetlen eltérések mutatkoznak a világ egyes országai között a vízmennyiség felhasználása szempontjából.  A lenti diagram azt mutatja, hogy mennyi ember kényszerül elhagyni szülőhelyét valamilyen változás miatt. Ezek között szerepel a vízhiány. Víz nélkül nincs élet, azaz nincs semmi. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a vízhiány is egy katasztrófa. Az olyan helyen élők, ahol megfelelő mennyiségű és minőségű iható víz áll rendelkezésre, el sem tudja képzelni, hogy milyen őrült nagy problémát jelent az olyan helyen élőknek, ahol ez nem adatik meg. Persze sok minden kapcsolódik még ehhez témához, de csak egyet említenék. Víz mindenhol van. Az egész Földön. Mindenhol ki lehetne termelni, ha nem is olyan mennyiséget, mint néhány országban felhasználnak, de az ellátás szempontjából elegendőt. Vajon miért nincs így? Vannak ötleteim. Az egyik, hogy ezzel senki nem törődik. Az emberiség eltolódott egy rossz irány felé, amely érdekekre alapul. Itt a magyarázat. A víz hiánya hamarosan még komolyabb problémát fog jelenteni világszerte. Hogy mennyire összefügg minden mindennel a természetben, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a szennyezés, amely a fő forrása mindennek, igen komoly problémát kezd kirajzolni a Földön. A megváltozott természeti körülményekre a környezet, a természet reagál. Minden olyan dolog, amely az embernek árt, növekszik. A Föld különböző helyein kialakuló szélsőséges időjárási körülmények egyre inkább sűrűsödnek, egyre gyakrabban fordulnak elő. Ez pedig bizonytalanságot, és a biztonságérzet hiányát váltja ki az emberekből. Még egy érdekes adat. Ez a diagram nagyon sok mindent megmagyaráz. Ezt az értéket már talán kis sem lehet mondani. Érdekes a lakosság növekedésével kialakuló energiatöbblet, mely igen nagy értéket képvisel. Ha azt vesszük, hogy ez így növekszik, mert növekedni fog, akkor igen nagy szennyező anyag kerül a légkörbe, a vízbe, a talajba.

        Ha összegezzük az információkat, akkor könnyen rájöhetünk, és következtethetünk arra, hogy bizony nem sok jót lehet előre jósolni. Nagyon drasztikus változásokat kellene hozni hamarosan. Ezek között a legfontosabb a környezet védelme. Ezzel megállítható, hogy kevesebb szennyező anyagok kerüljenek a légkörbe, a vizekbe, a talajba. Ha még tovább lépünk egy kicsit, akkor azt is beláthatjuk, hogy ilyen lépésekre nagyon nagy szükség van, hiszen a lakosság növekedésével az élelmiszer igény, az iható vízigény, és az energia igény is jelentősen nőni fog. A fejlett országok valószínűleg még tovább emelik igényüket, a kevésbé fejlettek még jobban le fognak szakadni, hiszen ők lesznek a még jobban kiszolgáltatottak. Addig, amíg az érdekek felülírják azt, hogy igaz egy bolygón élünk, de van, amivel nem törődünk, mármint a környezetünkkel, addig a gondok és az élhető területek csökkenni fognak. Ez pedig konfliktus forrást képezhetnek, amely még világméretű is lehet. Egy Föld van, egy bolygó van, ahol az ember meg tud élni. Érdemes rá több figyelmet fordítani, mert egy idő után olyan visszafordíthatatlan események veszik kezdetét, melyeket már nem lehet sem megszüntetni, sem kezelni, sem megfordítani. Ennek szenvedő alanyai az emberek lesznek legfőképpen. Valamit még szeretnék mondani. Rengeteg vegyi anyag van jelen a légkörben, a vizekben, a talajban. Lehet, hogy ezeknek közük van az újkori betegségek kialakulásában? Lehet, hogy az illegális szennyező anyagok, melyekben sok a veszélyes hulladék, amit a szél igen távoli tájakra is elhord finom por formájában, kihat a betegségek megjelenésére? Lehet, hogy a sok gyógyszer, ami a vizekbe kerül, szintén egészségre ártalmas anyagokat tartalmaz? Lehet, hogy a levegőből minket érő vegyi anyagok károsak? Lehet, hogy az élelmiszerekben használt különböző adalék anyagok, melyekből rengeteg van, szintén egészség károsítóak? Mind érdekes kérdések. A baj, hogy válasz nincs. 

                                              Ez a diagram hazánkra vonatkozik.

Vajon miért van az, hogy ezek a betegség típusok kialakultak? A glutén, laktóz, ételallergia korábban szinte ismeretlen volt. Nézzék a diagramot. Félelmetes. Ezekre aztán gyógyszer a válasz. Ami még szörnyűbb, hogy már kisgyerekkorban jelentkeznek ezek a problémák, ami azt jelenti, hogy gyógyszereken fog a gyerek felnőni. Az ráadásul plusz vegyi anyag, aminek nem ismerjük a hatásait. Ugyanis a felsorolt érzékenységben szenvedő emberek azoktól az anyagoktól lettek érzékenyek, amelyeket az élelmiszerekbe, italokba beletettek, illetve, amelyek a levegőben és vízben fellelhetők. Csak egy észrevétel. Úgy jó 50 évvel ezelőtt ilyen betegségekről még csak nem is hallottunk. Most a többi egészségkárosító, és jelen levő állapotokat nem is említem. Vajon jó felé megy a világ? És ha már ezt a kérdést feltettem, akkor megkérdezném, miért az erőszak, miért az agresszív magatartás, miért a hazugság, miért a becstelenség tölti ki az emberek minden napjait? Vezető emberektől halljuk, hogy így lehet csak érvényesülni. Szomorú. De visszatérve az eredeti gondolatmenethez. Érdemes elgondolkodni azon inkább, hogy miképpen lehetne élhetőbbé, biztonságosabbá, szebbé tenni annak a közel nyolc milliárd embernek az életét, aki jelenleg a Föld nevű bolygón él. Naiv kijelentés, ugye? Ilyen soha nem lesz. Sajnos.

2022.07.23.

Környezetvédelem, vagy valami más

A régmúlt időkben közel sem foglalkoztak annyit környezetünk védelmével, mint manapság. Vajon ténylegesen védjük a környezetünket? Hát ebbe már nem vagyok teljesen biztos. Mondom mindezt azért, mert jelenleg is rengeteg illegális szemétlerakó működik az országban, illetve van jelen, a szelektív hulladékgyűjtésnek semmi jelentősége nincs, a korábban keletkezett hulladék telephelyek a mai napig is szennyeznek. Talán ezek a legfontosabb jellemzők a hazai hulladék gazdálkodásban. Aztán valahogy felcserélődtek a szerepek. A szolgáltatók, itt most konkrétan a szemétszállító cégekről beszélek, akiknek a lakosság fizet azért, hogy szolgáltassanak, azaz, hogy elvigyék a szemetet, valahogy nem úgy végzik a munkájukat, ahogy kellene. Nem vagyok teljesen laikus ebben a témában, ezért bátorkodom ezt mondani. A szemétszállítás hagy némi kívánnivalót maga után. A környezetvédelmet nekik kellene leginkább szorgalmazni. E helyett szemétszállításkor a mellé hullott szemetet otthagyják, a gyűjtőedények mocskosak, sok helyen még a tetejük is hiányzik. Ha a lakosság ezért szól, még véletlenül sem tud olyan embert találni, ha felveszik a telefont, aki illetékes az ügyben. Magyarul nincs olyan személy, aki vállalná azt, illetve választ tudna adni arra, hogy ez miért történik, illetve a dolgozóik tájékoztatva vannak-e arról, hogy az elhullott szemetet nekik kell, az ő kötelességük összeszedni. Az elektronikus levelekre még véletlenül sem kap az ember választ. Csak zárójelben mondom, ez más helyen is így működik, még a helyi önkormányzatoknál is. Ha sikerül bejelenteni valamit, olyan elképesztő kifogást mondanak, hogy az már arcpirító. Egy konkrét eset. Szelektív hulladék szállításkor a szállító autóba egybe öntötték a papírt, az üveget és a műanyagot. A kérdésre, hogy ez miért így történik, mert ennek így semmi értelme nincs, ugyanis értelmét veszti a szelektív hulladékgyűjtés, az volt a válasz, hogy írjuk fel a kocsi rendszámát, és majd utána néznek. Most ennyire ostobának nézik az embereket? Az ilyen szolgáltatóról aztán erősen fel lehet tételezni, hogy nem ért hozzá, mármint a szakmai részéhez. Én úgy vélem, ha egy szállítóautó kimegy a telephelyről, akkor tudni kell, hova megy, mit gyűjt. Na, ezt sem tudják. Tehát kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre a dolgokra. Aztán ami még felháborító, hogy milyen állapotban vannak ezek a gyűjtőedények. Erre is van egy érdekes eset. A kérdés az volt, hogy mikor tisztítják ezeket a konténereket? A válasz az volt, hogy ezt igényelni kell. Vajon nem a szállítóknak kellene jelezni, és elvinni tisztításra ezeket a gyűjtőkonténereket? Ők látják minden héten ezek állapotát. Milyen érdekes. Erre szokták mondani, hogy valamit visz a lendület. Ezt úgy értem, hogy beszedik a pénzeket, de csak a legminimálisabb szolgáltatást nyújtják, holott más is beletartozik. A környezetvédelemhez az is hozzátartozik, hogy tisztaság legyen. Na, ezt el lehet felejteni. Nyáron a bűz árad ki ezekből az edényekből, és fertőzésveszélyes. Vagy ez nem számít? Talán néhány gondolat az országban illegálisan lerakott hulladékról. Én még emlékszem, hogy gyerekkorromban minden háznál volt egy szemétdomb. Igen, ezt így hívtuk. Lehet, hogy ma már ezt sokan nem is ismerik. Mire szolgált ez? Minden hulladék ide került, ami keletkezett a háztartásban. Ezek évek alatt annyira összeértek, hogy komposzt lett belőle. Igen, azt hozzá kell tenni, nem volt műanyag, és nem volt egyéb más szennyező anyag. Ami más keletkezett, pl. építési törmelék, annak ki volt jelölve egy hely, és oda lehetett vinni. Ezt mindenki betartotta. Mi történik most? Nagyon sokan, hangsúlyozom, nagyon sokan más megoldást keresnek és találnak arra, hogy eltüntessenek dolgokat a környezetükből. Itt minden szemét megtalálható. Kommunális, építési, veszélyes hulladék. Sokat járok az országban. Szinte nincs olyan település, amelynek közelében ne lehetne találni valamilyen hulladékot. Hát nem szomorú és elkeserítő? De igen, nagyon. Az emberek egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. Azt hiszi, ha összegyűjti a szemetét, belerakja az utánfutójába, aztán beülnek a gyerekével az autóba, és elviszik jó messzire a településtől, egy erdőbe, és lepakolják. Meg van elégedve magával, hogy ezt is megoldotta. Aztán a fiacskája ugyanezt teszi majd. Arra már nem is gondol, hiszen agykapacitása nem teszi lehetővé, hogy az általa lerakott hulladék, közte esetleg veszélyes hulladék, esőzéskor kimosódik, és beszivárog a talajba, egészen a talajvíz szintjéig, vagy még lejjebb. Az is elképzelhető, hogy ezt a vízeret találták meg a kútfúrás alkalmával, és esetleg ezt a vizet issza. Vagy. Az elszállított hulladék eső után kiszárad, majd a szél éppen az ő háza felé fogja vinni a bűzt, illetve a finom szálló port, ami eleve szennyezett. A nagyobb volumenű dolog, az a korábban vegyi tevékenységeket folytató gyárak, üzemek által termelt sok esetben veszélyes hulladékok. Ezek hatalmas mennyiséget képviselnek. Nézzük meg, vajon hány ilyen telephely lehet az országban? Sajnos számokat nem tudok mondani, de hogy sok van, az biztos. Időnként halljuk, látjuk, hogy megint találtak egy ilyen hulladéklerakót. Bár ez is illegális, csak jóval nagyobb mennyiségben és ártalomban, mint egy magánszemély. Ennek kiderítése, hogy oda ki vitte, szinte lehetetlen. Ha esetleg mégis, évekig húzódik az ügy, a hulladék pedig addig is szennyez. Ez senkit nem érdekel. A lényeg, tartson a per, mert erről van szó. Aztán évek múltán születik valamilyen ítélet. Aztán időközben az a cég eltűnik, megszűnik, és nincs felelős. A lakosságnak, az embereknek pedig el kell viselni, hogy egy „szemétdombon” élnek. Környezetvédelem. Van értelme? Ki védi, és mit véd? Jelenleg hazánkban nincs Környezetvédelmi Minisztérium. Ez egy akkora terület, amit nem lehet központilag irányítani. Van még valami. Nem nagyon hallani, hogy azok a területek, ahol jelentős szennyezés folyt, folyik, vajon milyen megelőző intézkedéseket hoztak, illetve mennyit költöttek ezek semlegesítésére? /Néha hallani, hogy milyen összegek állnak rendelkezésre, de jóval többet kellene ezzel foglalkozni. Tudom, a semlegesítés nagyon sokba kerül, de megéri. A jövőnk függ tőle./ Azért írtam, hogy folyik, mert jelenleg is vannak olyan tevékenységek, amik jelentős környezet szennyeződést okoznak. Ez a mai állás szerint senkit nem érdekel. Ha esetleg bejelentés érkezik, akkor olyan szakértői véleményt csatolnak az ügy mellé, ami kizárja, hogy ott valamilyen környezet szennyező tevékenység folyik. Sok esetben a tulajdonos nem is tudja, nem is látja, mi történik ott. A bevétel a lényeg, mennyi a haszon. Hogy az a tevékenység a környezet romlásához vezet, az már másodlagos dolog. Aztán mi történik? Konferenciák, rendezvények, gyűlések, akciók, meg ki tudja, még mi minden történik eredmény nélkül. Nézzünk körül. Világviszonylatban nem tudnak megfelelő döntéseket hozni állítólagos szakemberek, akik egy ilyen konferenciára ezrével érkeznek. Döntésképtelenek. Meg is van az eredménye. Szennyezett talaj, szennyezett levegő, szennyezett víz. Ez az a három létfontosságú közeg, amiben az emberek élnek, immár közel nyolc milliárdan. Még mindig nem jöttek rá, hogy egy Földünk van? Különböző elméletek, magyarázatok látnak napvilágot. Ezzel nem megyünk semmire. Tenni kell végre valamit. Tudják, akinek hatalma és pénze van, az éppen nem tesz semmit a környezetvédelem ügyében, aki pedig a maga módján védi a környezetét, sok esetben még le is hurrogják, hogy mit csinál. Hát itt tartunk. Szerencsére hazánkban, ami nagyon sok szép tájjal rendelkezik, már vannak Nemzeti Parkok, Természetvédelmi területek, Tájvédelmi Körzetek. Öröm ezeket látni. De valójában mi zajlik ma a világban? Környezetvédelem? Vagy valami más?  De mi más? Vannak elképzeléseim. Talán érdemes egy kicsit foglalkozni azzal, hogy milyen területek is vannak a világban szemét terén. Erről nem igazán beszélnek. Vajon miért nem? Mert szégyen, hogy a XXI. században még vannak emberek, akik egy szeméttelepen kénytelenek élni.

Ez is egy világ. Hát nem szörnyű? Képzeljék el, innen milyen fertőzések indulhatnak el. Ma még ezt nem tudni. Ezeken a helyeken nagyon sok más egyéb élősködő is van, tehát csak idő kérdése, hogy mikor pattan ki egy komoly betegségfajta. A hulladék kezelés szerencsére nem mindenhol ilyen a világban. Vannak olyan helyek, ahol már energiát nyernek ki a hulladékból. Ekkora különbségek vannak a világban. Sajnos azt hiszem, ez meg is fog maradni.

                                            Ez egy hazai illegális szeméttelep

Sajnos nemcsak a szárazföld belsejében, hanem a tengerpartokon is fellelhető a szemét. Szomorú, hogy már néhány helyet le kellett zárni, mert az emberek tönkretették a vidéket a szemetjükkel. Ilyen az ember. Ahová beteszi a lábát, ott tönkremegy a természet. Évezredek teltek el, és még mindig nem tanulták meg az emberek, hogy a természetet óvni és védeni kell, hiszen onnan kapjuk az éltető anyagokat. Furcsa egy teremtmény az ember. Addig van egy helyen, amíg ott a környezetet tönkre nem teszi. Mikor ez megtörtént, odébbáll. Így teszi tönkre a Földet. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Előbb, utóbb az ág letörik. Az emberiség is így fog járni. Addig szennyez, amíg teljesen el nem pusztítja a környezetét. Tudják a borzalmas az, hogy nem tud elmenni sehova. Azt hiszi, hogy egy ilyen visszafordíthatatlan esemény nem következhet be. De bizony igen. Ha nem vigyázunk, ez igen hamar be fog következni.

Nézzék ezt a tengerpartot. Itt nem látni embert, mert ide már „ciki” menni. Pedig ő tette ezt. Tovább állt. Gondolja, ezek a telepek messze vannak tőle, nem látja, tehát nincs. Aztán fel van háborodva, amikor a háza előtt eldobnak egy csikket, vagy papírzsebkendőt. Ugyanez az ember összeszedi az otthoni szemetét, és szépen kiviszi a közeli erdőbe a fiacskájával, és meg van elégedve, amit tett. Hát ez is az ember. A címben az szerepel, hogy „környezetvédelem, vagy valami más”. A más az a világ, amelyre nem gondol kellőképpen az ember. Nem figyel oda eléggé, nem gondoskodik róla megfelelően, egyszerűen nem érdekli. Itt a nagy baj. Megint azt kell mondani, mint oly sokszor. Az érdekek még mindig előbbre vannak, mint a környezet. 

2022.07.16.

Károsanyag kibocsátás

Azt hiszem ez a téma örök. Erről mindig, mindenhol, mindenkivel kell beszélni, több okból is. Az egyik, és talán a legfontosabb, hogy egyre többen legyünk azok, akik tesznek annak érdekében, hogy tisztább legyen a levegő. Sajnos van mit tenni. Ma már csak a hegyvidékes helyeken lehet friss levegőt lélegezni. A helyzet az, hogy már igen komoly egészségkárosító hatása is van. Ma már előkelő helyen szerepel a légúti megbetegedések száma világszerte. Egyre több összetevője van ezeknek az anyagoknak, és nem mindegyiket mérik. Van egy egészségügyi határérték skála. Ez ad némi támpontot arra nézve, hogy hol, mennyi a káros anyag szintje. Ezt ma már az egész Földön figyelemmel kísérik.

Az egészségügyi határértékek itt vannak feltüntetve. A végén van egy szén-dioxid érték, ami elég magas, és ez az egyik anyag, amely a Föld légkörének melegedését okozza. Egy valamit fontos leszögezni. A kulcs a hőmérséklet emelkedése, azaz, a globális felmelegedés. Ez kihat mindenre. Ami számomra eléggé furcsa, hogy a szén-dioxid mértékét nem mérik, még annak ellenére sem, hogy ebből a vegyületből van legtöbb a légkörben. Ennek a gáznak tulajdonítják a globális felmelegedést. Arról is szólnak a hírek, hogy a természet feldolgozza a kibocsátott szén-dioxidot. De mennyit? Mára már olyan töménységű a szén-dioxid, hogy már nem tud olyan ütemben, és olyan mennyiségben elnyelődni, tehát jelen van a levegőben, amit belélegzünk. A szén-dioxid nehezebb a levegőnél, ezért nyugalmi helyzetben az alsó légrétegekben helyezkedik el. A légkör állandó mozgása miatt mindenhol jelen van ez a gáz. Hogy mennyire veszélyes? Bizonyára mindenki volt már olyan helyen, ahol sokan gyűltek össze egy teremben. Egy idő után észre lehetett venni, hogy „nehézzé” vált a levegő, „rossz” lett a levegő. Ez annak a következménye, hogy az emberek által kilélegzett szén-dioxid eldúsult, és kevesebb lett az oxigén. Ez a helyzet rövid időn belül komoly légzési és egészségügyi problémát okoz.

  

Ha összeadjuk a 2019-es év károsanyag kibocsátásának mennyiségét, akkor 61 499 000 tonna került ezekből a légkörbe, azaz, közel 61,5 millió tonna. Ez nagyon sok, és ez csak hazánkra vonatkozik. Megközelítő fogalmunk lehet arról, hogy ez globálisan mennyit jelent. Az alábbi diagram megmutatja. Valamit itt figyelembe kell venni. Az elnyelt szén-dioxid mennyiségét. A tengerek, az óceánok, zöld felületek mind besegítenek abba, hogy minél kevesebb szennyező anyag legyen a levegőben. Ennek ellenére már nagyon sok van, ugyanis elérkezett egy olyan küszöb, ami fölött már jóval lassabban, és jóval kevesebb mennyiségben nyeli el ezt a gázt, mert a telítettsége kezdi elérni a határát, amikor már nem tud többet felvenni. Ezt úgy kell elképzelni, mint amikor cukrot vagy sót teszünk egy kevés vízbe, és összekeverjük. Aztán még teszünk hozzá, és a végén már nem tudunk többet benne feloldani, mert telítődik. Amikor ez elérkezik, akkor a plusz mennyiség kicsapódik. Szerencsére a szén-dioxidnál ez nem fordul elő, mert egyszerűen nem tudja elnyelni. Nincs olyan tényező, nevezetesen túlnyomás, ami még préselne bele a gázt. Viszont jelentkezik egy másik káros dolog. Ez pedig a savasodás. Ugyanis a szén-dioxid-víz elegy szénsavat hoz létre. Bár ezt a formát isszuk, viszont a tengerek, és óceánok egyensúlyában zavart okoz. A légkörbe kerülő gázok közül a kén-dioxid a veszélyesebb, mert vízzel találkozva kénessav keletkezik. Ez sokkal agresszívebb, mint a szénsav.  

A károsanyag kibocsátás másik nagy veszélye a szálló por. A világszerte jelentős járműpark, az üzemek, gyárak, erőművek és háztartások jelentős mennyiségű szálló port juttatnak a légkörbe. Ennek is van már egészségügyi határértéke. Két formája van, a PM10, illetve PM2,5. A kettő közül a PM2,5 a veszélyesebb, mert teljes egészében bekerül a tüdőbe, és onnan nem ürül ki. Ahogy látható a nagyobb értékű szálló por az orrnál tovább nem jut, mert az orr meggátolja a részecskék továbbjutását. A kisebb értékű részecskék viszont már olyan helyekre is eljutnak, ahol komoly egészségkárosodást okoznak. Sajnos ennek mérése még nem mindenhol megoldott. A szálló pornak éppen akkora a veszélye, mint a szén-dioxidnak, hiszen ezek részecskéi is nagy mennyiségben vannak jelen a légkörben. 

Sajnálatos módon még 55 százalékban jelen van a fa vagy szén a háztartásokban. Ebből van egy még veszélyesebb tartomány, ez az egyéb kategória, ami 3 százalék. Ez azt jelenti, hogy itt mindennel fűtenek, ami ég. A melléktermék pedig rendkívül mérgező. Azt is el kell mondani, hogy ez eléggé összetett probléma, hiszen ezek a családok nem olyan körülmények között élnek, hogy erre odafigyeljenek. Sem anyagi, sem szellemi vonalon nem törődnek azzal, hogy ők milyen káros tevékenységet folytatnak.

A felsoroltak együttes hatása azt eredményezi, hogy jelentősen megnőtt a légúti megbetegedések száma hazánkban. A feltüntetett értékek jelentősek, és vélhetően nem fognak csökkenni, sőt. Jóval nagyobb figyelmet kellene szentelni arra, hogy milyen minőségű levegőrétegben élünk.

2022.07.08.

Szennyezés veszély

Amióta az ipari forradalom elindult, Földünk légköre azóta szennyeződik különböző gázokkal. Ezek a gázok okozhatók azért, hogy a földi légkör melegszik. Ez a globális felmelegedés jelensége. Ez együtt jár a klíma megváltozásával is. Erre már az 1970-es években figyelmeztettek a kutatók. Ezt követően szintén volt egy utalás a légkör romlására, melyet Carl Sagan említ filmsorozatában, a „Cosmos” című filmjében /1984/. Sajnos azok, akik tehettek volna annak érdekében, hogy ez a bizonyított ütemű szennyezés csökkenjen, nem tettek semmit. Különböző rendezvényeket, konferenciákat, fórumokat szerveztek. Megállapították, hogy valóban fellépett egy nagyfokú légköri szennyezés, nő a légkör hőmérséklete, ezzel változik a klíma. Nem is kicsit. Bizonyított tény, hogy minden megváltozott a Földön. A légkör, a talaj, a víz. Ez a három tényező mindent befolyásol. A legnagyobb, és egyben legfontosabb tényező a hőmérséklet megváltozása, jelentős emelkedése. Sajnálatos dolog, hogy még vannak nagyon sokan olyan kutatók, tudósok, akik nem veszik tudomásul, hogy rossz felé tolódik el a Föld klímája. Ez a változás mindenkit, és mindent érint. Az emberek alkalmazkodása bár hihetetlenül tág határok között ingadozik, azért azt nem szabad elfelejteni, hogy nem ez a normális. Nem lehet azt emlegetni sok esetben, hogy volt ilyen régen is. Az akkor volt, most más van. Az igyekezet, hogy jobb legyen élhető bolygónk klímája, nem sok eredménnyel jár. Hiába hoznak rendelkezéseket bizonyos anyagok csökkentéséről, sőt, még alá is írják ezeket, de minden úgy megy tovább, ahogy annak előtte. Magyarul ezek az egyezmények nem valók semmire, mert nem tartják be. Egyszerű hétköznapi emberek több mindent tesznek bolygónk védelméért, mint azok, akik jóval hatékonyabban megtehetnék. Csak halkan jegyzem meg: azok a döntéshozók, akik képtelenek helyes döntéseket hozni, saját magukat is veszélybe sodorják. Persze addig, amíg saját bőrén nem tapasztal valamilyen kellemetlenséget, addig nem történik semmi. A légkört szennyező anyagok, a hőmérséklet emelkedés, ezzel együtt a tengerek, óceánok vizének melegedése, a nagyobb arányú, és erőteljesebb lokális jellegű viharok kialakulása, az egyre nagyobb mértékű aszály, az egyes területekről elvándorlók száma, mind azt jelzi, hogy valami nagyon nem úgy működik, ahogy kellene. Ezek a tényezők nem ismernek országhatárokat. Ez globális jellegű állapot. Nézzük először, hogy miképpen alakult a légkörben a szén-dioxid mennyisége. A diagram elég elszomorító.

Ehhez még társulnak az üvegházhatást elősegítő és fokozó anyagok. Van még egy nagyon veszélyes gáz, ami még a szén-dioxidnál is ártalmasabb. Ez nem más, mint a metán. Ennek tényét már régóta figyelik, de most, hogy a permafroszt kezd felolvadni, így hatalmas mennyiség kerül a légkörbe. Több tízszeresen ártalmasabb ez a gáz, mint bármelyik más. Sokkal intenzívebben vesz részt a légkör melegedésében. Látható, hogy egyre nagyobb teret hódít a metán.

Ha ezeket mind összerakjuk, akkor az ipari forradalom óta eltelt időszak alatt szépen nőtt a légkör hőmérséklete. Biztos sokan úgy gondolják, hogy ez a pár Celsius fok, ami számszerűen 1,18 Celsius fok, nem sok. Ez így első ránézésre valóban nem sok. Sok más egyéb mellett azonban nem szabad elfelejteni, hogy ez a kis hőmérséklet emelkedés is, mekkora változást okozott a Föld klímájában. Hacsak arra gondolunk, hogy mennyivel több természeti katasztrófa alakult ki ennek kapcsán. Mivel átlagról beszélünk, így a régiónként mért hőmérséklet emelkedés, és a mért maximum hőmérséklet már sok helyen eléri, sőt, túllépi a 35-40 Celsius fokokat. Ezt azért érdemes kiemelni, mert a hőérzet nem átlag, hanem a helyben mért hőfok. Ezt érezzük. Minden, és mindenki ezt érzi. Ma már nem újdonság bárhová is tekintünk a világban, hogy ne lenne olyan hely, ahol egyáltalán nem várt, és soha nem tapasztalt hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki. Beszélhetünk a trópusokról, de beszélhetünk a sarki vidékekről is.

Ma már minden helyen kialakulhatnak extrém időjárási viszonyok. Látható, pedig csak 10 év távlatában vannak feltüntetve adatok, hogy mekkora változásnak vagyunk tanúi. Ezek az idő előrehaladtával növekedni fognak. Ezek a természeti erők nem ismernek határokat. Jelen vannak, és jelen lesznek mindenhol. Nagyon szembetűnő az árvizek, a viharok számának drasztikus emelkedése. A természetben minden összefügg mindennel. Így könnyen be lehet látni, hogy történetesen ez a kettő miért van olyan szorosan egymás mellett. Szinte egyik a másikából adódik, hiszen a nagy viharok nagy esőzésekkel járnak, azok pedig árvizeket okoznak. A harmadik, ami jelentősen emelkedett, a tűzesetek száma. Ez a hőmérséklet emelkedés egyik velejárója. A hőség miatt szárazság, aszály alakul ki, amelyek elősegítik a nagy erdőtüzek fellobbanását. 

Ezek miatt aztán szinte törvényszerű, hogy a Föld lakosságának az a hányada, akik ilyen helyeken laknak, elvándorolnak. Sok esetben olyan pusztítás történik, hogy semmi nem marad. A várható események ismétlődése miatt, és más tényezők miatt az ott élők elhagyják otthonaikat, mert szinte lakhatatlanná válik a környezet. Ez a szám már hatalmas embertömeget jelent. A vándorlás hatására a környezeti terhelés is jelentősen megnő. Ez valahol jelentkezik, ahol ezek a népek szeretnének  letelepedni. Gazdasági, etnikai, politikai, egészségügyi, oktatási környezetvédelmi problémákat okoznak ezek a népvándorlások. A túlságosan megterhelt környezet hamar érezteti hatását. A végére hagytam még egy fontos dolgot. Ez nem más, mint a légkör szálló porral történő szennyezése, amely komoly légúti megbetegedéseket okoz. Hihetetlen módon megnőtt világszerte az ilyen típusú megbetegedés. Ez a rossz minőségű levegőnek, és az említett szálló pornak a következménye. A PM2,5  azért nagyon veszélyes, mert az ilyen finomságú por már a tüdő legkisebb zugába is befészkeli magát, és nem ürül ki.

2022.07.02.

Konferenciák

Se vége, se hossza az egyes környezetvédelmi, újabban már modernebb nevet mondanak, klímavédelmi rendezvényeknek. Itt az elején szeretném leszögezni. Magam egy korábban jól működő, népszerű, kedvelt magazinnak voltam a terjesztési igazgatója. Sajnálatos módon ez a magazin ma már nincs. Tönkrement, mert nem volt rá igény. Fórumokat, konferenciákat is szerveztünk olyan előadókkal, akik konkrétan megmondták azokat a változásokat, amelyeket be kell vezetni, legyen az szigorítás is, de ellátták a közönséget azonnali napra kész információkkal, melyeket a cégükben, tevékenységükben már szinte másnap alkalmazni, hasznosítani tudtak. Olyan cikkek, írások, hirdetések jelentek meg a lapban, melyek segítették az egyes vállalkozókat abban, hogy miképpen tud jobban működni, milyen jogszabályok mentén lehet tevékenykedni, milyen pályázatok vannak, milyen új technológiák látnak napvilágot, milyen új cégek jelennek meg a piacon, kik, hogyan tudnak segíteni másokon az üzleti életben. Lehet, hogy ez furcsán hangzik, de működött. Sőt! Nagyon jól működött. Mivel az alapelv a környezetvédelem volt, mindig ez volt szem előtt. Majd néhány év elteltével valami miatt teljesen érdektelenné vált ez a terület. Szerencsére új lapok alakultak, és hirdetik ezt a témát. Higgyék el, nagy szükség van rá. Egyre nagyobb. Ahogy említettem, nagyon sok rendezvény, összejövetel van hazánkban is, és a világban is. Nagyon magas létszámmal. A döbbenet az, hogy ennyi elvileg szakértő és döntéshozó ember nem tud mit kezdeni a kérdéssel. Előadások százait tartják, szinte mindig ugyanazt mondják, bólogatnak, majd mindenki egyetért valamivel, és szépen elmennek haza. Semmi nem változik. Akkor mi szükség van erre? Semmi. Ma is, régen is politikai döntések mentén haladt minden. Ez semmit nem változott. Addig, amíg ezen nem tudnak változtatni gyökeresen, addig minden marad változatlanul. Rágódnak ugyanazon évtizedek óta, tudják mi a baj, legalábbis feltételezem, hogy tudják, azt is mit kellene tenni, de senki nem tesz semmit. A helyzet viszont egyre romlik. Nézzünk körül. Csak az emberek számára kellemetlen, sőt, tragikus események zajlanak világszerte. Azt ne mondja senki, hogy ez egy természetes szélsőség, ami volt korábban is. Az már elég nagy baj, ha valaki szakértő, sőt, kutató ember lévén ilyeneket állít. A változás akkor is itt van, akármit mondanak. Ha ennek az ellenkezőjét, akkor is a hőmérséklet nő, az aszály terjeszkedik, a viharok szaporodnak és egyre hevesebbek, ebből következik, hogy nagyobb árvizek vannak, rohamosan fogy az édesvíz, egyre szennyezettebb a légkör, a talaj, a víz. Az is elképesztő, hogy a XXI. században, milyen körülmények között élnek emberek. Ennyire kettészakadt a világ? Sajnos igen. Még mindig érdekek mentén halad minden, annak ellenére, hogy emberek milliárdjairól van szó. Vagy ez sem számít már? Van több gondolatom ezzel kapcsolatban, de azt hiszem Önöknek is. Ezeken a konferenciákon, bár egyiken sem voltam, valamiért nem kaptam meghívót, évtizedek óta ugyanaz a fő téma. Azért írom, hogy évtizedek óta, mert már az 1970-es években voltak olyan kutatók, akik jelezték a változást.

Szívesen részt veszek olyan rendezvényeken, ahol a környezetvédelem a téma. Mindig tanul az ember, hall újat. A magam módján, amit tenni lehet, meg is teszem annak érdekében, hogy szebb, tisztább legyen a lakókörnyezetünk. Tudják milyen sokan nem így gondolkodnak? A hulladék országa vagyunk. Nézzenek körül. Utak, vasutak, járdák, erdőszélek, és még lehetne sorolni azokat a helyeket, ahol szeméttel találkozik az ember. Sok esetben olyan helyeken, amire azt lehetne mondani, na, itt már nincs szemét. De van. Mi ösztökéli az embereket, hogy szemeteljenek mindenhol? Így érzik jól magukat? Ennyire igénytelen a magyar ember? A napokban volt egy szomorú eset a lakókörnyezetemben. Illemhelynek használták a parkot, ott ahol belső mosdó is volt. Mikor rájuk lett szólva, azt válaszolták, hogy ez közterület. Értik ezt a gondolkodást? Én nem. Agyuk szellemi kapacitása eddig tart? Nem érdekli őket semmi? Na, itt a nagy baj. Amíg ilyen emberek futkároznak az utcán, addig a gyerekeik is így fognak viselkedni, mert ezt látják. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy sok helyen szeméthegyek alakulnak ki, és teljesen mindegy, hogy milyen a hulladék fajtája. Ugyanis találni veszélyes hulladékokat is ezeken a helyeken. Inkább azt kellene szorgalmazni, hogyan védjük még jobban a környezetünket. Ugyanezt kellene tenni az ilyen nagy konferenciákon is.

Földünkből csak egy van. Ez a lakóhelyünk. Éljünk élhetőbb helyen, tegyük sokkal élhetőbbé környezetünket, utcáinkat, falvainkat, városainkat, az országokat, a világot. Higgyék el, megéri. Minden, ami a környezetünkhöz kapcsolódik, óvni, védeni kell. A mérhetetlen és ellenőrizhetetlen fogyasztás, szennyezés károsan hat mindenre. Minden összefügg mindennel. Ez a természet rendje. Nézzük meg, mit tudunk tenni saját magunk, valamint mit tud tenni hazánk a környezetvédelem érdekében. Ha megnézzük a környezetvédelemhez tartozó területeket, levegőtisztaság-védelem, vízminőség-védelem, talajvédelem, zaj- és rezgések elleni védelem, hulladékgazdálkodás, ezek együttese alkotja a modern környezetvédelmi szempontokat. Sajnos azt kell mondani, hogy hazánk elég rossz helyezést ér el ezen a területen. Az újrahasznosítás, a vízpazarlás, a megújuló energiaforrások, a biodiverzitás területén van bőven mit tenni. Annak semmi értelmi nincs, hogy rangsort állítsunk fel, hogy az egyes országok hol állnak. Van mit tenni. A felsorolt területek mindegyikén van mit bepótolni. A környezetvédelem alapelemei közül most leginkább aktuális a levegőtisztaság-védelem. Az egyes rendezvényeken, szakmai fórumokon sok minden téma előkerül. Hogy miért a levegő tisztaságot emelem ki? Mert az éltető levegő egyre inkább szennyezettebbé válik, ami pedig komoly légúti megbetegedéseket okoz. Persze ez elmondható más területekre is, és látható, hogy mennyire sok tennivaló lenne a környezetvédelem területén. A legjobb az lenne, ha az egyes konferenciákon konkrét döntések születnének, amelyeket aztán be is tartanának. De sajnos se döntés, se végrehajtás, se semmilyen változás nem történik. Vajon meddig várnak még?

 

2022.06.26.

Az ember viszonya környezetéhez

A 60-70-es években az emberek társadalmi viszonya sokkal közelebbi volt. Az ismerkedés, a társalgás, az odafigyelés a másikra teljesen hétköznapi, elfogadott és magától értetődő volt. A tisztelet, a törődés, a megbecsülés ott volt mindenki szótárában. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán az én iskolai éveimmel. Tiszteltük, becsültük, szót fogadtunk szüleinknek, tanárainknak. Faluhelyen nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A tisztelet a felnőttekkel szemben egyértelmű volt. A köszönés, az előre engedés, a segítség az időseknek, a szolid viselkedés, odafigyelés a másikra stb. Majd később, amikor az én fiam járt iskolába, egyszer alkalmam volt találkozni az osztályával az utcán. Hát hogy is mondjam. Kissé össze-vissza közlekedtek, sűrűn kellett rájuk szólni. Meg is kérdeztem este tőle. Ti így viselkedtek általában. Erre az volt a válasz: hát elég sűrűn, de én nem.

          Tények: 45-50 év múlva gyökeresen megváltozott ez az állapot. Ha egy diáknak nem tetszik valami, megüti a nevelőjét, tanárát, vagy előfordul, hogy a szülő közül az apát küldi a tanárokra, nevelőkre. A szülő fontos része a rendszernek. A gyerek onnan tanul, onnan szerzi tapasztalatait elsősorban. Ma már szinte teljesen elfogadott a csúnya beszéd, a káromkodás, a tiszteletlen viselkedés, a ki vagyok én állapot, a nemtörődömség, a felelőtlenség, a hazudozás, a viselkedési formák figyelmen kívül hagyása. Lehetne még sorolni, de azt hiszem elég. Mi okozza ezt a torzképet, ezt az agresszív viselkedést, ezt a felelőtlen magatartást, ezt az arroganciát? Mi gerjesztette ezt a sok furcsaságot? Ezt az érdekes viselkedésformát? A mai fiatalság gondolatvilága igen szűk, és korlátolt. Úgy vélik, hogy a rendszer, amiben élnek lehetőséget biztosít számukra, hogy magatartásuk, viselkedésük teljesen elüssön a normálistól. Még véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy amit tesznek, cselekszenek, mondanak, az szinte teljesen elfogadhatatlan, hiszen sok esetben a valóságtól nagyon is elrugaszkodott dolgokat tesznek. Egyértelműen látni, hogy irányított gondolatok mentén cselekednek. Talán mellettük szól, hogy sajnos, de ezt látják a környezetükben. Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni, de inkább nézzük ennek a gyökereit. A gyökerei a család. Ide vezethető vissza minden. Tudom nagyon sok más egyéb szálon is hatást gyakorolnak a fiatalokra. Már az óvoda, általános iskola, felsőbb iskolák. Nem vagyunk egyformák. Mindenki hoz a közösségbe valamit. Ki jót, ki rosszat. Miért van az, hogy a rossz inkább „ragadósabb”. Bármelyik intézményi formába járó fiatalt nézzük, megállapítható a szülői ház, a szülők, nagyszülők és más családtagok viselkedési formái. A gyerek szinte lemásolja ezeket. Ezt viszi magával. Lehet, lehetne rajta finomítani, de sajnos az a tapasztalat, hogy kevés sikerrel. Vajon miért? Mondhatni, hogy megint a család, a szülők? Sajnos ehhez más is hozzátartozik. A társadalmi közeg. A mai fiatalok viselkedési formája némi kívánnivalót hagy maga után. Alkalmazkodásuk, véleménynyilvánításuk, illemtudásuk, felelőtlen magatartásuk, általános műveltségi szintjük messze elmarad a 45-50 évvel korábbiakhoz képest. Csak néhány példa. Múzeumlátogatás alkalmával már nem olyan kis gyerekek zajonganak, túl hangosan beszélnek, nem lehet érteni a tárlatvezetőt. Mit tesz a szülő? Semmit. Na, itt kezdődik a baj. Innentől kezdve azt hiszi a gyerek, hogy ez a természetes viselkedés ilyen helyen.  Vagy.

Nem számít a strandon, hogy a labdát, a plédet, a törölközőt egymásnak dobálják, és azzal másokat zavarnak. Egyszerűen nem érdekli őket. A szomorú még az, hogy nemcsak a fiúk. Ha pedig az ember szól, nekik van nagy hangjuk. A trágár beszéd alaphang a fiataloknál, nemtől függetlenül. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezt a viselkedési formát viszi magával a gyerek, lásd, a szülő nem szól, és neki ez a természetes. Van egy alaphelyzet. Én vagyok az okosabb, a szebb, a vagányabb, én tudok mindent jobban. Sok esetben egymást hergelik, és követnek el súlyos dolgokat, és reménykednek abban, hogy a szülők majd elsimítják ügyeiket. Ennek meglátásához nem kell mást tenni, mint nyitott szemmel közlekedni, járni. Minden ott van az utcán, az éttermekben, a szórakozó helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolákban, a munkahelyen, a kirándulásokon, rendezvényeken, stb. Tehát, az elsődleges példakép a szülő. Ez az emberi része a környezetünknek. A környezetünk másik nem kevésbé fontos része a környezet védelme. Szó szerint. Szomorúan tapasztaltam, és ez személyes tapasztalat, hogy egyre inkább háttérbe szorul ez a téma. Négy területet emelnék ki. Hulladék, energia, víz és szennyvíz. Szerte a világon egyre többet foglalkoznak ezekkel a területekkel. Sajnos ez nem csak mai keletű probléma. Számtalan olyan technológia van, amivel igen jelentős eredményeket lehetne elérni. Miért említem, hogy lehetne? Hát nézzük. Hulladék. Iszonyú mennyiségű hulladék halmozódik fel nap, mint nap szerte a világon. Az egyes országok nagyon eltérő módon oldják meg ezt a dolgot. Van ahol sehogy, van ahol hihetetlen jól működő módon. Tudom, többféle hulladék van. Mindegyiket kezelni kell, és higgyék el, mindegyikre megvan a megfelelő technológia, csak vannak, akik alkalmazzák, vannak, akik nem. Miért van ez? Nincs egységes rendszer. Vannak olyan országok, ahol semmiféle hulladékgazdálkodási rendszer nincs bevezetve. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy hazánk sem jeleskedik egyáltalán azzal a tulajdonsággal, hogy védené a környezetét. Sőt! Utak, vasutak, utcák, intézmények, közlekedési eszközök tele vannak szeméttel. Tapasztalat. Apuka lángost vesz, majd elfogyasztás után a papírt eldobja valahol, de ügyel arra, hogy ne az ő táborhelye mellett. Mit lát a gyereke. Apa eldobta, én is el fogom dobni. Jobb esetben ártalmatlan hétköznapi szeméttel, de sok esetben ártalmas szeméttel. Miért? Lehet azt mondani, ilyen a magyar ember. Sajnos ez igaz. Tapasztalat. Higgyék el, nem számít, milyen társadalmi réteghez tartozik. A lehető legkülönfélébb formában szemetelünk, és olyan anyagokkal, ami szintén hihetetlen. De talán van ennél súlyosabb tény is. Komoly egészségre ártalmas anyagokat gyártó, forgalmazó, raktározó cégek nem ismerik el annak tényét, ha termékükkel környezet károsítást követnek el, hogy az tőlük származik, vagy valamilyen közük lenne hozzá. Magyar mentalitás. Nincs felelősség, nincs felellős. Ez minden területre érvényes. Legyen ipari, mezőgazdasági, vagy más terület. Mindenki hallott különböző helyekről dolgokat. Itt megint felüti fejét az üzlet, a pénz. Nem számít, hogy emberek százai, ezrei, sőt sok esetben milliói szenvednek egy adott technológia káros hatása miatt. Egyre több hulladék keletkezik. Egyre fontosabb lenne ezt már igen komolyan venni. Időnként ebben a témában is összeülnek, az un. okos emberek, és valamit döntenek. Általában ezeknek a döntéseknek semmiféle gyakorlati haszna nincs. Nézzünk egy példát. Szelektív hulladékgyűjtés. Mekkora szó. Kihelyezett konténerek, külön ez, külön az. Aztán jön az érdekes dolog. Tapasztalat. Jön a szemétszállító cég autója, beleborítja a műanyag gyűjtőtartályt, majd jön az üveg, végül marad a papír. Ott álltam, és nem akartam elhinni, ami történik. Gondoltam, hogy külön részbe kerül a különböző anyag. Közelebb mentem, és láttam, hogy egy helyre. Gondoltam, felhívom a hulladékgazdálkodással foglalkozó céget ezzel kapcsolatban. Azt mondták, ilyen nincs, ha mégis ilyet láttam, írjam föl a szemétszállító kocsi rendszámát, és intézkednek. Az a szakembernek titulált valaki, aki ennek a rendszernek a része, pontosan tudja, hogy milyen módon történik a szállítás. Miről beszél nekem? Állítom, ezt ő sem hiszi el. Nem lehet mit tenni. Ezzel nem változik meg semmi. Ez világviszonylatban is így van. Addig, amíg ilyen szakemberek ülnek ilyen székekben, ne is várjuk a változást.  Sajnos az egyes szemétfajták, nemcsak a szárazföldön, hanem már a tengerekben is fellelhetők. Van már olyan ország, amelyik importál szemetet. Nem írtam el. Veszi a szemetet, mert hatékony technológiával energiát állít elő belőle. Ők tudják? Vajon miért nem veszik át az ilyen rendszert? Tudom, pénzbe kerül. De talán többet ér, mint sok-sok ember, egészségre ártalmas környezete.

2022.06.18.

A műanyag hulladék

Kezdjük egy kis történettel. 1838-ban állítottak elő először PVC-t, bizonyos Victor Regnault. 1844-ben lett ismeretes a linóleum. A XX. század második felében vált meghatározóvá a műanyag. 1912-ben Fritz Klatte alapozta meg a PVC gyártásának technikai alapjait, de az ipari termelés 1938-ban indult meg. Felismerték sokoldalú alkalmazását.  A műanyagok gyártása tömegesen 1950-ben indult el, azóta töretlen. Mindennapjaink fontos része. Magával a műanyaggal semmi baj nincs. A baj ott kezdődik, hogy a hatalmas gyártási tömeg mellett igen keveset hasznosítanak újra. Mit jelent ez számokban. A 1950-es évek óta 8300 millió tonnát, azaz 8,3 milliárd tonnát gyártott le az ember. Ebből körülbelül 6 300 millió tonnányi műanyaghulladék halmozódott fel. Jelenleg úgy 2500 millió tonna műanyag van használatban. /2020/

Ami eléggé meglepő, bár ez is egy tág fogalom, hogy ebből a mennyiségből 800 millió került elégetésre, 600 millió lett újrahasznosítva, és 5 000 millió tonna van különböző helyeken. Ezt azért mondom, hogy különböző helyeken, mert nem éppen ott van, ahol lennie kellene. Ezeknek a hulladéknak egy része a föld felett, a másik fele a föld alatt, a többi pedig valahol a természetben, tengerekben, óceánokban.

Hatalmas probléma a műanyaghulladék. Sokan vannak, akik azt hiszik, hogy mivel igen sokára bomlik le, nem olyan veszélyes. Hát ez nagy tévedés. Bizonyára sokan tapasztalták már, hogy bizonyos műanyag tárgyak, ha sokáig a napon vannak, szinte elporladnak. Az is látható, hogy például a mezőgazdaságban használt műanyag fólia, amelyik igen erős és vastag, két-három év alatt a Nap sugárzása tönkreteszi. A veszély itt kezdődik. A műanyagok terjedelmüknél, illetve vastagságuknál fogva igen tág határok között képesek lebomlani. Általános időtartama úgy 50-500 év. Sajnos ezt nem lehet úgy elkönyvelni, hogy nyomtalanul eltűnik ennyi idő alatt. Különböző módokon bekerül a táplálékláncba. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Az időjárás viszontagságai széttördelik ezeket az anyagokat, és apró miniatűr formában, mikronnyi méretben bekerül az állatokba, és onnan az emberbe, illetve ma már kimutatható, hogy a csapvízben is jelen van a műanyag. Ma már nincs olyan hely a világon, ahol ez az anyag ne lenne fellelhető. Szomorúan vettem tudomásul, hogy a valóság eléggé elkeserítő. Sokat túrázok az országban, és még eddig nem találtam olyan útvonalat, ahol ne találkoztam volna műanyag hulladékkal. Az utakon, vasutak mellett, utcákon, tereken mindenhol jelen van ez a szemétfajta. Ha tovább megyünk, ma már bizonyos halfajokban is fellelhető a maradványuk. Innen már csak egy lépés, hogy az emberi szervezetbe kerüljön.  Minden valaha gyártott és kidobott műanyag fellelhető valahol, valamilyen formában. Ugyanis a gyártás kezdete óta még „csak” 70 év telt el, tehát még nem volt ideje a rengeteg ilyen kidobott terméknek megsemmisülnie, illetve eltűnnie. Valahol jelen van. Még valami. Ma minden egyes emberre 1,06 tonna műanyag jut. Nagyon ideje lenne, nagyon komolyan foglalkozni ennek a hulladékfajtának a kérdésével. Egyre többet gyártanak belőle, egyre nehezebb tárolni, egyre nehezebb kezelni. A későbbiekben egészségkárosító hatása is lehet élelmiszerek és italok fogyasztása során. Az sem elhanyagolható, hogy vannak már olyan területek, tengerparti strandok, területek, amiket le kellet zárni a turisták elől, mert évek alatt annyira elszennyezték, hogy az ottani hatóságok kénytelenek voltak meglépni azt, hogy inkább ne jöjjenek oda emberek. Sajnos ilyen az ember. A szépet is tönkreteszi. Nem törődik vele, ő csak ott van egy ideig, és szemetel. Sőt! A világ legmagasabb pontja is tele van szeméttel, köztük rengeteg a műanyag. Az ember felelős mindezért. Az ember tehet arról, hogy ilyen helyzeteket teremtett szerte a világon a hulladék terén. Ma már nem lehet azt mondani, hogy valahol élek, kihasználom teljes mértékben a környezetemet, és aztán tovább állok, keresek egy másik helyet, ahol ugyanazt teszem, mind előtte. Ma már nincs hova menni, hiszen nagyon sokan vagyunk. Azt kell megvédeni, ami van. Földünket, ahol élünk. 

Ui: Szerencsére sok helyen már felismerték ennek a hulladék fajtának a veszélyét, és komoly rendelkezések vannak születőben. Jó lenne ténylegesen komolyan venni ezt a kérdést is.     

2022.06.10.

Vízben található kémiai anyagok : A „mű anyag”

 

Nem véletlenül választottam szét az összetett szót. Több helyről lehet hallani, látni és olvasni, de azt hiszem, nagyon sokan járnak kirándulni, strandolni, akár belföldön, akár külföldön, hogy egyre több az „elhagyott műanyag hulladék”. Sokat járjuk az országot, de még eddig nem találtunk olyan helyet, ahol ne találkoztunk volna valamilyen műanyag tárggyal. Vannak elméletek, melyek megmondják, hogy egy adott terméknek mennyi a lebomlási ideje. Szilárd anyagok, folyékony anyagok, és ezeknek különböző változatai. Vas, alumínium, papír, műanyag. Mivel korunk szinte elsődleges szemete a műanyag, maradjunk ennél. Még a hozzáértő szakemberek sem tudják megmondani, hogy mennyi a műanyagok lebomlási ideje.      Annyi biztos, hogy sok függ a környezeti tényezőktől. Itt arra gondolok, hogy milyen behatás éri. Pl. mennyire van kitéve a napsugárzásnak. Ez azért is fontos, mert tapasztalhattuk, hogy a szabadban hagyott műanyag termékek hamarabb tönkremennek. Egyszerűen eltörnek, darabolódnak, elporladnak. Csak néhány adat. 1950-től 2015-ig összesen 8,3 milliárd tonna műanyag került előállításra. Ebből a mennyiségből csupán 600 millió lett újrahasznosítva. Egy része hulladék tárolókban, egy része a föld felett, másik része a föld alatt, a megmaradó mennyiség valahol a természetben, a patakokban, folyókban, tengerekben, óceánokban van jelen. Ez van most. A vizeinkbe kerülő műanyagok a napsugárzás hatására apró mikroszemcsékre töredeznek szét. Ezáltal láthatatlan formában jelen vannak a vizeinkben. Sajnos a csapvizeinkben is. Most jutottunk el oda, hogy vizeinket mennyire szennyezik a műanyag termékek, mennyire felelőtlen viselkedés, amikor egyszerűen eldobják a „mű anyag” termékeket a szabadban, mondván, nem az én környezetemben van, messzire van tőlem. Rossz, felelőtlen gondolkodás. Ezeknek a termékeknek a szennyeződései utolérnek mindenkit.

A Tasmaniai Egyetem kutatóinak fotója a kókusz-szigeteki állapotokról.Fotó: SILKE STRUCKENBROCK/AFP

Azt hiszem, ez az ábra önmagáért beszél. Ahogy említettem, a műanyag származékok a napsugárzás hatására porladnak. Nem semmisülnek meg, hanem apró részekre tagolódnak, melyek aztán gond nélkül bekerülnek az állatok szervezetébe, és onnan az emberbe. A műanyagok lebomlási ideje igen hosszú. Ez a folyamat nagyban függ a műanyag fajtájától. Lehet azt mondani, hogy úgy 50-1000 év a tartomány. Ez igen hosszú idő.

Ez a kép a Csendes-óceánban fellelhető műanyag szigeteket mutatja. Területét tekintve is hatalmas, de mennyisége sem kevés. Több millió tonnáról van szó. Sajnos a különböző műanyag származékok ma már mindenhol megtalálhatók. Még a csapvízben is. Egy közelmúltban végzett mérés szerint általában egy köbméter csapvízben 7-10 műanyag részecske található. Több mérést is végeztek annak kiderítésére, hogy vajon a palackozott vízben található-e műanyag részecske? Hogy ezek a mérések mennyire voltak reálisak, nem tudni. A mért és közzétett adatok szerint literenként több mint 300 műanyag részecskét mutattak ki. Azt ki lehet jelenteni, hogy ma még egyáltalán nem tudni, hogy milyen egészségkárosító hatással kell számolnunk a mikro műanyagok miatt. Tény, hogy ma már mindenhol megtalálható ez az anyag.

2022.06.03.

Hulladék kezelés

A világon egyre több hulladék keletkezik. Nem véletlen, hiszen a lakosság növekedésével ez is nő. Most nem a hulladék kezelés azon fajtájáról szeretnék írni, amit a hulladék gazdálkodók végeznek, hanem a lakossági hozzáállás ehhez a kérdéshez. Van mit emlegetni ezen a téren is. Ma hazánkban a hulladékkezelés és hulladékgazdálkodás igen érdekes módon történik. Előtte menjünk vissza az időben egy kicsit. Úgy 50 évvel ezelőtt még faluhelyen minden háznál volt egy szemétdomb. Ezt szó szerint kell érteni. Volt egy kijelölt terület, ahová a maradék ételt, ami nem sok volt, a konyhai hulladékot, gazféleségeket, egyszóval szerves hulladékokat, ami keletkezett, egyszerűen szemétdombra tették. Ez gyűlt elég szépen, és évek alatt azért felgyülemlett egy kevés. Ennek is megvolt a helye. Ugyanis a szemét komposztálódott. A tetejét leszedték, és az alatta összegyűlt réteget kiszórták a kerti talajra, majd beásták a földbe. Ezzel gyakorlatilag elvégeztek egy trágyázási folyamatot. Ma már ez a folyamat ugyan létezik, de más formában. Komposztáló edényekben történik mindez. Ez nagyon helyes, hiszen ugyanúgy fel lehet használni a kertben, magyarul vissza lehet fordítani, újra fel lehet használni az elhasználódott szerves anyagot. Ma már a falvakban is gyűjtőedényekben tárolják, majd viszik el a szemetet. Sokféle hulladékfajta van. Ipari, kommunális, építési, veszélyes, sőt, a szennyvizet is ide lehetne sorolni, de ettől tekintsünk el. Vannak szelektíven gyűjthető hulladékfajták. Papír, italos karton, műanyag, üveg, fém, zöld, gumi, elektronikai, gépjármű, veszélyes, textil, élelmiszer, fahulladék. Ezek közül a legjobban ismert és alkalmazott a lakosság felé a papír, műanyag és üveg. A gond a szeméttelepen, illetve a tárolóknál kezdődik. Van ennél egy kicsit korábbi állapot is. Ez pedig maga az ember, aki a szemetet termeli. A legfőbb gond az, hogy hazánkban az emberek ehhez a témához való viszonya nagyon gyerekcipőben jár. Egyszerűen nem foglalkoznak a helyes és megfelelő, a saját maguk által termelt, különböző típusú hulladékok szakszerű kezelésével. Pedig higgyék el, nem sok minden kell hozzá. Egy kis odafigyelés. Itt kezdődnek a gondok. Sokkal több tájékoztatást kellene az emberek felé irányítani ahhoz, hogy ne olyan áldatlan állapotok alakuljanak ki, amilyenek jelenleg vannak. Mi történik a szeméttel, ami keletkezik. A háztartásokban keletkező hulladékot a forgalomban kapható műanyag zacskókban gyűjtjük össze, majd bedobjuk az erre rendszeresített tárolóba. Nem tudom, figyelték-e. Műanyag zacskókban gyűjtjük a szemetet, majd bedobjuk a kommunális szemetes konténerbe. Sajnos nem egy szeméttelep közelében ezek a műanyag tároló zacskók szépen fent vannak a közeli fákon, díszítve azokat. Nem szép látvány. Vajon miért nem lehet ez ügyben is előrelépni. Kiöntve a háztartási hulladékot a műanyag zacskóból, azt a megfelelő gyűjtőedénybe tenni. Nagy zavar van ezen a téren is. Ez csak egyfajta szemét kezdeti problémája. Aztán mi történik. Jönnek a szemétszállítók, és kiürítik a konténert. De hogy. Ami éppen mellé hullik, az ott is marad. Én egy társasházban lakom, de rendszeresen megyek takarítani a szemétürítés után, mert a szállítók nem szedik össze, pedig az ő dolguk lenne. Aztán valahogy arra is oda kellene figyelni, hogy ezek a konténerek hogy néznek ki. Még hideg időben talán elviselhető, de nyáron olyan bűz terjeng a tároló körül, hogy az szinte elviselhetetlen. Vajon nem kellene időnként tisztítani ezeket? Vagy ha esetleg valami hibája van, kijavítani? Mi magunk javítjuk ezeket a konténereket, mert az ürítés során vannak helyek, amik sérülnek, és például nem lehet kinyitni, vagy történetesen lecsukni. Aztán még mindig a szállításnál maradva. Meg van szabva, hogy mikor szállítanak. Valószínűsíthetem, hogy a szolgáltató is tájékozódik annyira, hogy belássa, több szemét képződik, mint korábban. Úgy vélem, ahhoz kellene igazítani a szállítást, amilyen igény felmerül.

Azt hiszem ez a látvány nem egyedi. A társasházaknál bizonyos vagyok benne, hogy megszokott látvány, amit a képen látnak. Nem a szolgáltató vezetői látják ezt, hanem a lakók. Ahogy említettem, a szállítás sűrűségét az igényekhez kellene igazítani. A gazdálkodóhoz intézett kérdésre, miszerint lehetne-e ezen változtatni, nem kaptunk választ, illetve nem érünk el telefonon senkit sem, aki ebben a kérdésben döntést tudna hozni. Azt már meg sem említem, hogy a tört, eldeformálódott konténereket lehet, hogy ki kellene cserélni. Hogy miért? Mert lassan a kóbor állatok, sőt, megjelennek a rossz idő beköszöntével a patkányok is ezeken a helyeken, és belemásznak a tárolókba,  kirángatják a zacskókat, majd kint a talajon széttépik, és ami ehető megeszik, a többi pedig ott marad. A szél pedig szépen elhordja a maradékot. Lehet, hogy egy kicsit fertőzés veszélyes ez a helyzet? Úgy gondolom, igen. A kérésre hallgatás a válasz, illetve majd ők tudják, mit kellene tenni. Vajon tényleg tudják?  Ha tudnák, akkor nem lennének ezek az állapotok. Egyszerűen nem foglalkoznak ezekkel a kérdésekkel, mert az munkával, odafigyeléssel jár. A másik nagy terület, a szelektív hulladékgyűjtés. Ennek is vannak szabályai.

MIBE, HOGYAN?
•    A KÉK fedelű kukába vagy gyűjtőbe kerül a PAPÍR ALAPÚ HULLADÉK. Amennyiben valami nem fér bele a kék kukába, vagy esetleg nincsen, akkor gyűjthetjük a papírhulladékot egy üres kartondobozban is, illetve a nagyobb méretűeket kitehetjük a kuka mellé lapra hajtogatva és zsineggel átkötve.

Ebbe csak papírt lehet tenni!
•    A SÁRGA fedelű gyűjtőedényben gyűjthetjük a MŰANYAG ALAPÚ HULLADÉKOT, vagy erre a célra a műanyag szemeteszsák is megfelelő lehet.  (A műanyagok fajtáiról 
itt olvashatsz bővebben.)
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett ZÖLD színű gyűjtőbe kerülnek a SZÍNES ÜVEGEK, természetesen a fedél vagy a kupak nélkül.
•    A szelektív hulladékgyűjtő szigeteken elhelyezett FEHÉR színű gyűjtőbe dobálhatjuk be a  a fedél vagy a kupak nélkül FEHÉR ÜVEGeket.
•    A FÉM HULLADÉK gyűjtése lehetséges a szelektív gyűjtőszigetek SZÜRKE konténereiben illetve házhoz menő szelektív hulladékgyűjtésnél a SÁRGA fedelű kukába a műanyag alapú hulladékokkal együtt.

Forrás: Természetesen jobb! Szelektív hulladékgyűjtés szabályai

Sajnos azt kell mondanom, hogy itt is nagyon nagy hibák vannak. Maga a gondolat nagyon jó, csak a kivitelezéssel baj van. Előtte azonban valamit szeretnék mondani. Hazánkban a szelektív hulladékgyűjtés csak papíron létezik, a gyakorlatban, az emberek fejében egyáltalán nem. Persze itt is vannak kivételek. A legnagyobb gond a szelektíven gyűjtött termékek elszállítása. Ugyanis az történik, hogy az üveg, műanyag, papír egy szállítójármű gyűjtőjébe kerül. Magyarul, ami szétválasztva van, azt egybe öntik. Itt rögtön megkérdőjeleződik a gyűjtés lényege. Ami érdekes, hogy a szolgáltató felé benyújtott és kérdezett eseményre teljesen meglepő választ kaptam. Írjam fel a szállítóautó rendszámát, és azt a helyet, ahonnan elvitték a szelektíven gyűjtött hulladékot. Csak egy szerény kérdés. A szolgáltató alkalmazottja ennyire nem tudja, hogy miképpen szállítanak, és hol? Azt hiszem, innentől kezdve elég érdekes a hulladékgazdálkodás teljes felépítése és gondolkodása. Azt is nagyon jól tudom, a lakosságnak is jobban oda kellene figyelni a gyűjtésre. Ha nem fér bele, ne dobja mellé, hanem tárolja addig otthon. Ja, igen, hogy baj van a gondolkodással? Sajnos. Sűrűbben el kellene szállítani, mert megnőtt az igény. Aztán egy igen szomorú, és felettébb környezetkárosító dolog ütötte fel a fejét. Hangsúlyozom, nem most kezdődött. Ez az illegális szemétszigetek kialakítása. Van egy kis telkünk a várostól nem messze. Egyik alkalommal, arra lettem figyelmes, hogy le van téve egy műanyag zacskó a telekkel szemben, szeméttel tele. Kipakoltunk, elrendezkedtünk, és éppen mentem a telek előtti füvet lenyírni, azt hittem rosszul látok. Már négy zacskó, sőt egy abroncs is oda lett téve, ahol korábban egy zacskó volt. Ilyen az ember. Gyorsan bevittem, mert még csak szaporodott volna a szemét. Miért ilyen az ember? Nem látja, hogy az nem tároló? Ezek szerint nem. Bizonyára közlekednek különböző módokon. Mit látni? Szinte mindenhol szemét. A gondos apa összegyűjti a felhalmozódott szemetet az otthona körül, aztán beleteszi az utánfutóba, majd szól a kisfiának, hogy elvisszük a szemetet. Vajon hová? Hát persze. A közeli erdőbe. Ott ledobálja a szemetét, majd mind, aki jól végezte dolgát hazamennek. Mit lát a gyerek. Az ostoba szülő ostoba, felelőtlen viselkedését. 

  

Látják ezt? Így néz ki a természet, a környezet az ilyen gondolkodású emberek miatt. Ebből rengeteg van hazánkban. Milyen ember, aki ezt teszi a környezetével? Egy felelőtlen, ostoba, tudatlan, buta ember. Az is lehetséges, hogy ő ossza az észt máshol vezető beosztásban. Az embernek vannak kötelességei. A környezetvédelem is beletartozik a kötelességek közé. Azt hiszem, nagyon alapos szemlélet váltásra van szükség ahhoz, hogy környezetünk szebb és tisztább legyen. Csak még egy adalék. Ez világjelenség a felelőtlen emberek részéről. Vannak természeti szépségek, sok esetben csodák. Amint az ember beteszi a lábát ezekre a helyekre, tönkre van téve. Egyszerűen nem vigyáz rá. Ezeket a helyeket elzárják az emberek elől, mert képesek teljesen tönkretenni.

 

Azt hiszem, a kép önmagáért beszél. Hát nem szörnyű. Ez is az ember műve. Sajnos az ilyen, és hasonló látványból egyre több van. Nagy igazság, hogy az ember a felelős, ami a bolygónkon történik, mert ki más. De vajon, kit hogyan érdekel ez? Ja, és éppen az van felháborodva, hogy nem mehet megnézni egy csodálatos vidéket, mert le van zárva az emberek által eldobált szemét miatt, aki kiviszi a szemetjét az erdőbe.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Kovács Gyula - Debrecen

Már a nyár közepén járunk, mégis nagyon sok sápadt, fehér embert lehet látni. Nekik különösen ajánlanám ezt a cikket. Ha tudnák, mennyire fontos a napfény, igyekeznének több időt tölteni a szabadban, nem félnének a naptól.

 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 113946
30 nap: 1321
24 óra: 44