Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem

2020.09.18.

Környezetvédelem, vagy valami más

A régmúlt időkben közel sem foglalkoztak annyit környezetünk védelmével, mint manapság. Vajon ténylegesen védjük a környezetünket? Hát ebbe már nem vagyok teljesen biztos. Mondom mindezt azért, mert jelenleg is rengeteg illegális szemétlerakó működik az országban, illetve van jelen, a szelektív hulladékgyűjtésnek semmi jelentősége nincs, a korábban keletkezett hulladék telephelyek a mai napig is szennyeznek. Talán ezek a legfontosabb jellemzők a hazai hulladék gazdálkodásban. Aztán valahogy felcserélődtek a szerepek. A szolgáltatók, itt most konkrétan a szemétszállító cégekről beszélek, akiknek a lakosság fizet azért, hogy szolgáltassanak, azaz, hogy elvigyék a szemetet, valahogy nem úgy végzik a munkájukat, ahogy kellene. Nem vagyok teljesen laikus ebben a témában, ezért bátorkodom ezt mondani. A szemétszállítás hagy némi kívánnivalót maga után. A környezetvédelmet nekik kellene leginkább szorgalmazni. E helyett szemétszállításkor a mellé hullott szemetet otthagyják, a gyűjtőedények mocskosak, sok helyen még a tetejük is hiányzik. Ha a lakosság ezért szól, még véletlenül sem tud olyan embert találni, ha felveszik a telefont, aki illetékes az ügyben. Magyarul nincs olyan személy, aki vállalná azt, illetve választ tudna adni arra, hogy ez miért történik, illetve a dolgozóik tájékoztatva vannak-e arról, hogy az elhullott szemetet nekik kell, az ő kötelességük összeszedni. Az elektronikus levelekre még véletlenül sem kap az ember választ. Csak zárójelben mondom, ez más helyen is így működik, még a helyi önkormányzatoknál is. Ha sikerül bejelenteni valamit, olyan elképesztő kifogást mondanak, hogy az már arcpirító. Egy konkrét eset. Szelektív hulladék szállításkor a szállító autóba egybe öntötték a papírt, az üveget és a műanyagot. A kérdésre, hogy ez miért így történik, mert ennek így semmi értelme nincs, ugyanis értelmét veszti a szelektív hulladékgyűjtés, az volt a válasz, hogy írjuk fel a kocsi rendszámát, és majd utána néznek. Most ennyire ostobának nézik az embereket? Az ilyen szolgáltatóról aztán erősen fel lehet tételezni, hogy nem ért hozzá, mármint a szakmai részéhez. Én úgy vélem, ha egy szállítóautó kimegy a telephelyről, akkor tudni kell, hova megy, mit gyűjt. Na, ezt sem tudják. Tehát kicsit jobban oda kellene figyelni ezekre a dolgokra. Aztán ami még felháborító, hogy milyen állapotban vannak ezek a gyűjtőedények. Erre is van egy érdekes eset. A kérdés az volt, hogy mikor tisztítják ezeket a konténereket? A válasz az volt, hogy ezt igényelni kell. Vajon nem a szállítóknak kellene jelezni, és elvinni tisztításra ezeket a gyűjtőkonténereket? Ők látják minden héten ezek állapotát. Milyen érdekes. Erre szokták mondani, hogy valamit visz a lendület. Ezt úgy értem, hogy beszedik a pénzeket, de csak a legminimálisabb szolgáltatást nyújtják, holott más is beletartozik. A környezetvédelemhez az is hozzátartozik, hogy tisztaság legyen. Na, ezt el lehet felejteni. Nyáron a bűz árad ki ezekből az edényekből, és fertőzésveszélyes. Vagy ez nem számít? Talán néhány gondolat az országban illegálisan lerakott hulladékról. Én még emlékszem, hogy gyerekkorromban minden háznál volt egy szemétdomb. Igen, ezt így hívtuk. Lehet, hogy ma már ezt sokan nem is ismerik. Mire szolgált ez? Minden hulladék ide került, ami keletkezett a háztartásban. Ezek évek alatt annyira összeértek, hogy komposzt lett belőle. Igen, azt hozzá kell tenni, nem volt műanyag, és nem volt egyéb más szennyező anyag. Ami más keletkezett, pl. építési törmelék, annak ki volt jelölve egy hely, és oda lehetett vinni. Ezt mindenki betartotta. Mi történik most? Nagyon sokan, hangsúlyozom, nagyon sokan más megoldást keresnek és találnak arra, hogy eltüntessenek dolgokat a környezetükből. Itt minden szemét megtalálható. Kommunális, építési, veszélyes hulladék. Sokat járok az országban. Szinte nincs olyan település, amelynek közelében ne lehetne találni valamilyen hulladékot. Hát nem szomorú és elkeserítő? De igen, nagyon. Az emberek egyáltalán nem figyelnek a környezetükre. Azt hiszi, ha összegyűjti a szemetét, belerakja az utánfutójába, aztán beülnek a gyerekével az autóba, és elviszik jó messzire a településtől, egy erdőbe, és lepakolják. Meg van elégedve magával, hogy ezt is megoldotta. Aztán a fiacskája ugyanezt teszi majd. Arra már nem is gondol, hiszen agykapacitása nem teszi lehetővé, hogy az általa lerakott hulladék, közte esetleg veszélyes hulladék, esőzéskor kimosódik, és beszivárog a talajba, egészen a talajvíz szintjéig, vagy még lejjebb. Az is elképzelhető, hogy ezt a vízeret találták meg a kútfúrás alkalmával, és esetleg ezt a vizet issza. Vagy. Az elszállított hulladék eső után kiszárad, majd a szél éppen az ő háza felé fogja vinni a bűzt, illetve a finom szálló port, ami eleve szennyezett. A nagyobb volumenű dolog, az a korábban vegyi tevékenységeket folytató gyárak, üzemek által termelt sok esetben veszélyes hulladékok. Ezek hatalmas mennyiséget képviselnek. Nézzük meg, vajon hány ilyen telephely lehet az országban? Sajnos számokat nem tudok mondani, de hogy sok van, az biztos. Időnként halljuk, látjuk, hogy megint találtak egy ilyen hulladéklerakót. Bár ez is illegális, csak jóval nagyobb mennyiségben és ártalomban, mint egy magánszemély. Ennek kiderítése, hogy oda ki vitte, szinte lehetetlen. Ha esetleg mégis, évekig húzódik az ügy, a hulladék pedig addig is szennyez. Ez senkit nem érdekel. A lényeg, tartson a per, mert erről van szó. Aztán évek múltán születik valamilyen ítélet. Aztán időközben az a cég eltűnik, megszűnik, és nincs felelős. A lakosságnak, az embereknek pedig el kell viselni, hogy egy „szemétdombon” élnek. Környezetvédelem. Van értelme? Ki védi, és mit véd? Jelenleg hazánkban nincs Környezetvédelmi Minisztérium. Ez egy akkora terület, amit nem lehet központilag irányítani. Van még valami. Nem nagyon hallani, hogy azok a területek, ahol jelentős szennyezés folyt, folyik, vajon milyen megelőző intézkedéseket hoztak, illetve mennyit költöttek ezek semlegesítésére? /Néha hallani, hogy milyen összegek állnak rendelkezésre, de jóval többet kellene ezzel foglalkozni. Tudom, a semlegesítés nagyon sokba kerül, de megéri. A jövőnk függ tőle./ Azért írtam, hogy folyik, mert jelenleg is vannak olyan tevékenységek, amik jelentős környezet szennyeződést okoznak. Ez a mai állás szerint senkit nem érdekel. Ha esetleg bejelentés érkezik, akkor olyan szakértői véleményt csatolnak az ügy mellé, ami kizárja, hogy ott valamilyen környezet szennyező tevékenység folyik. Sok esetben a tulajdonos nem is tudja, nem is látja, mi történik ott. A bevétel a lényeg, mennyi a haszon. Hogy az a tevékenység a környezet romlásához vezet, az már másodlagos dolog. Aztán mi történik? Konferenciák, rendezvények, gyűlések, akciók, meg ki tudja, még mi minden történik eredmény nélkül. Nézzünk körül. Világviszonylatban nem tudnak megfelelő döntéseket hozni állítólagos szakemberek, akik egy ilyen konferenciára ezrével érkeznek. Döntésképtelenek. Meg is van az eredménye. Szennyezett talaj, szennyezett levegő, szennyezett víz. Ez az a három létfontosságú közeg, amiben az emberek élnek, immár közel nyolc milliárdan. Még mindig nem jöttek rá, hogy egy Földünk van? Különböző elméletek, magyarázatok látnak napvilágot. Ezzel nem megyünk semmire. Tenni kell végre valamit. Tudják, akinek hatalma és pénze van, az éppen nem tesz semmit a környezetvédelem ügyében, aki pedig a maga módján védi a környezetét, sok esetben még le is hurrogják, hogy mit csinál. Hát itt tartunk. Szerencsére hazánkban, ami nagyon sok szép tájjal rendelkezik, már vannak Nemzeti Parkok, Természetvédelmi területek, Tájvédelmi Körzetek. Öröm ezeket látni. De valójában mi zajlik ma a világban? Környezetvédelem? Vagy valami más?  De mi más? Vannak elképzeléseim. Talán érdemes egy kicsit foglalkozni azzal, hogy milyen területek is vannak a világban szemét terén. Erről nem igazán beszélnek. Vajon miért nem? Mert szégyen, hogy a XXI. században még vannak emberek, akik egy szeméttelepen kénytelenek élni.

Ez is egy világ. Hát nem szörnyű? Képzeljék el, innen milyen fertőzések indulhatnak el. Ma még ezt nem tudni. Ezeken a helyeken nagyon sok más egyéb élősködő is van, tehát csak idő kérdése, hogy mikor pattan ki egy komoly betegségfajta. A hulladék kezelés szerencsére nem mindenhol ilyen a világban. Vannak olyan helyek, ahol már energiát nyernek ki a hulladékból. Ekkora különbségek vannak a világban. Sajnos azt hiszem, ez meg is fog maradni.

                                            Ez egy hazai illegális szeméttelep

Sajnos nemcsak a szárazföld belsejében, hanem a tengerpartokon is fellelhető a szemét. Szomorú, hogy már néhány helyet le kellett zárni, mert az emberek tönkretették a vidéket a szemetjükkel. Ilyen az ember. Ahová beteszi a lábát, ott tönkremegy a természet. Évezredek teltek el, és még mindig nem tanulták meg az emberek, hogy a természetet óvni és védeni kell, hiszen onnan kapjuk az éltető anyagokat. Furcsa egy teremtmény az ember. Addig van egy helyen, amíg ott a környezetet tönkre nem teszi. Mikor ez megtörtént, odébbáll. Így teszi tönkre a Földet. Tudják ez olyan, mint amikor valaki maga alatt vágja a fát. Előbb, utóbb az ág letörik. Az emberiség is így fog járni. Addig szennyez, amíg teljesen el nem pusztítja a környezetét. Tudják a borzalmas az, hogy nem tud elmenni sehova. Azt hiszi, hogy egy ilyen visszafordíthatatlan esemény nem következhet be. De bizony igen. Ha nem vigyázunk, ez igen hamar be fog következni.

Nézzék ezt a tengerpartot. Itt nem látni embert, mert ide már „ciki” menni. Pedig ő tette ezt. Tovább állt. Gondolja, ezek a telepek messze vannak tőle, nem látja, tehát nincs. Aztán fel van háborodva, amikor a háza előtt eldobnak egy csikket, vagy papírzsebkendőt. Ugyanez az ember összeszedi az otthoni szemetét, és szépen kiviszi a közeli erdőbe a fiacskájával, és meg van elégedve, amit tett. Hát ez is az ember. A címben az szerepel, hogy „környezetvédelem, vagy valami más”. A más az a világ, amelyre nem gondol kellőképpen az ember. Nem figyel oda eléggé, nem gondoskodik róla megfelelően, egyszerűen nem érdekli. Itt a nagy baj. Megint azt kell mondani, mint oly sokszor. Az érdekek még mindig előbbre vannak, mint a környezet. 

2020.09.11.

Súlyos a légszennyezés

Senkit nem szeretnék ijesztgetni, csak néhány dologra felhívni a figyelmet. Biztos sokan látták, hogy vannak már olyan országok, ahol szinte napi használat a szájmaszk. Ezt pontosan a szálló por miatt használják. Hogy miért? Csak néhány adat. A légszennyezettség miatt 1,8 évet veszítünk el az életünkből. Hazánk Európában a 4. helyen áll, ami nagyon rossz. Több százezer ember szenved a szálló por okozta megbetegedésektől, úgymint asztma, hörghurut, stb. Melyik szállópor fajta a veszélyes? Bár mindegyik ártalmas, de a PM2,5-es a legveszélyesebb. Ez azért van, mert ennek a pornak a mérete már elég kicsi ahhoz, hogy közvetlenül bekerüljön a tüdőbe, és onnan már nem kerül ki. Ennek mérete 2,5 mikron. Egy átlagos hajszál 80 mikron. A mikron a méter milliomod része, a milliméter ezred része. Nagyon kicsi. Éppen emiatt veszélyes. Több városban mérik a szálló por egészségre ártalmas szintjét. A PM2,5-es egészségügyi határértéke 25 mikrogramm/köbméter. Milyen szennyezőanyagokkal találkozunk a légkörben? Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szálló por PM10, PM2,5, ózon, szén-monoxid, szén-dioxid. Ez utóbbit kihagyják a felsorolásból. Azt emlegetik, hogy szervesen hozzátartozik a légkörhöz, és nem mérgező. Csak egy megjegyzés. Nagyon sokat foglalkoznak az „üvegházhatásról”. A gépjárművek, amikből egyre több lesz, komoly mennyiségű szén-dioxidot termelnek. Ez azon a szinten van, ahol az emberek élnek, lélegeznek. Innentől kezdve érthetetlen, hogy miért nem mérik ennek a szintjét is. Ugyanis a szén-dioxid 10 százalékos koncentráció felett mérgező. A szén-dioxid a tiszta levegő 0,039 térfogat százalékát alkotja. Van itt egy fontos megjegyzés. A tiszta levegő. Azt hiszem, ezt mindenki belátja, hogy ettől már nagyon messze vagyunk, azaz, nagyon nem tiszta a levegő. Bizonyára azt már mindenki észlelte, hogy moziban, színházban, vagy valamilyen zárt helyen tartott nagyobb rendezvényen, ahol sokan vannak, fogy az oxigén, azt mondjuk, nehézzé válik a légzés. Sok ember hamar elhasználja a helyiség oxigénjét, és felhalmozódik a szén-dioxid. Ha a szokásos értékről 0,039 százalékról, 4-5 százalékra emelkedik a szén-dioxid koncentráció, akkor már szaporább és mélyebb a légzés. Egy nagyobb kereszteződésben vajon mennyi lehet az érték?  Mivel a szén-dioxid nehezebb az oxigénnél, ezért alulról tölti ki a légteret és kiszorítja az oxigént. Ilyenkor szokták mondani, hogy „nyissa már ki valaki az ablakot”. Az utakon ugyanez a helyzet. A rengeteg jármű kipufogó gázai lentről felfelé töltik ki a légteret, ezáltal fogy az oxigén. Ezt érezzük akkor, amikor sok jármű közelében tartózkodunk. Biztos észlelte már mindenki, hogy kirándulás alkalmával azt mondjuk, milyen tiszta a levegő. Igen, nincs annyi szennyező anyag a levegőben. Azért érdemes lenne mérni a szén-dioxid tartalmat úgy 1,5-2 méter magasságában is, hiszen itt tartózkodik az ember.     Van még egy érdekes dolog. Nem érteni, hogy miért a dízel autók a szenvedő alanyai a dolognak. Egy kimutatás leszögezi, hogy a „benzines autók 121,6 gramm/kilométer szén-dioxidot, a dízel autók 117,9 gramm/kilométer szén-dioxidot bocsátanak ki”. Forrás: European Environment Agency

Most akkor, hogy is van ez? Sőt! A 2016-os évhez képest a kibocsátott szén-dioxid 0,4 gramm/kilométer mennyiséggel nőtt is. Vagyis a gépjárművek szén-dioxid kibocsátása az intézkedések ellenére még inkább nőtt. Valami nagyon nem stimmel a rendeletek, szabályok, intézkedések körül, ugyanis csökkennie kellene az értékeknek, de ennek ellenére nőnek. Vajon a döntéshozók igazából mit tesznek a cél érdekében? Az adatok azt mutatják, nem sokat. A legutóbbi mérések szerint, amelyet a Meteorológiai Világszervezet tett közzé, 2017-ben 405,5 ppm, 2018-ban 407,8 ppm, 2019-ben 415,56 ppm. Mit jelent a ppm? A ppm azt jelenti, hogy a kérdéses gázból hány molekula van az egy millió összes jelenlévő gázmolekulán belül. Ez a mérés a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy millió molekulából jelenleg 415 CO2 molekula van. Van, amit még szeretnék leírni. Szinte mindenhol más mértékegységet adnak meg. Liter, kilogramm, ppm. Bár a ppm most meg lett határozva, de ezzel nem lehet érzékeltetni, hogy vajon egy köbméter levegőben hány egység szén-dioxid van. 1m3 levegő 1,293 kg. Mivel a levegő egy keverék, így 78% nitrogén, 21% oxigén, és 1% egyéb gázok alkotják. Ebből adódik, hogy egy köbméter levegőben van 780 liter nitrogén, 210 liter oxigén, és 1 liter egyéb gázok. Még másképpen. Egy köbméter levegőben van 1,008 kg nitrogén, és 0,285 kg oxigén. Az egyéb gázoknak elenyésző a súlya. Amit a hírekben hallunk, és amit olvasunk, az a „ppm” érték. Vajon ez kézzel foghatóan mit jelent? Azt jelenti, hogy 1milligramm/liter egyenlő egy ppm-el. Most értünk el oda, hogy világosan lássuk a légkörben található CO2 mennyiségét. Ez a mért adat szerint 415 ppm, azaz 415 milligramm/liter. Ez annyit jelent, hogy minden egyes liter levegőben 415 milligramm szén-dioxid található. Egy perc alatt 8 liter levegőt fogyasztunk el. Ez azt jelenti, hogy percenként 3320 milligramm CO2 kerül a tüdőnkbe. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy naponta 4,78 gramm CO2-ot lélegzünk be. Ennyi idegen, káros anyag kerül a szervezetünkbe. Nem csoda, hogy erősen megnövekedett a légúti és tüdőbetegségek száma. Több ezer cikk, vélemény, szakértő leírás jelent meg ezidáig, és most már szinte naponta olvashatunk a klímavédelemről. Lejjebb kellene vinni, korlátozni kellene, oda kellene figyelni, fontos a megelőzés, stb. Ezekhez hasonló dolgokat hallunk, látunk, olvasunk. Vajon mikor fogunk hallani arról, hogy konkrét intézkedések történnek világszerte? Meddig kell várni erre?

2020.09.05.

Ökolábnyom

Igen érdekes meghatározás látott napvilágot. Igaz, nemcsak ez az egy, hanem sok új kifejezéssel kell megismerkedni. Mindegyik komoly magyarázatra szorul. Itt a probléma. Ugyanis, ez felveti annak a gyanúját, hogy többféleképpen lehet magyarázni. Talán annyi az egységes, hogy valamin változtatni kellene. A megoldások megvannak, a döntés nincs. A legutóbbi adatok is arra vonatkoznak, amikor még a Föld lakossága 6,1 milliárd volt. Ma ez a szám 7,7 milliárd. Nem szeretnék ismét elmarasztaló mondatokat leírni. Egy valamit azért igen. Olyan sok minden számítás, fogalom, megközelítési utak, ötletek, elképzelések, stb. láttak napvilágot, hogy hihetetlen. Most az ökolábnyom, ami sikk. Itt aztán lehet olyan kimutatásokat, elméleteket, számításokat, stb. gyártani, hogy se vége, se hossza. A baj csak az, hogy szinte semmire nem való, mert csak a bajt, a gondot emlegeti, sok esetben megoldást is, de konkrét végrehajtás már egyik mögött sincs. Így minden marad a régi. Azok, akik ezeket megalkották, hátrateszik a kezüket, hogy ők jeleztek, számoltak, figyelmeztettek. Ma már ez kevés. Ha valaki odafigyel egy kicsit a történésekre, láthatja, hogy se vége, se hossza ezeknek az értekezéseknek. Egy biztos. Semmi nem változik. Egy érdekes adatot szeretnék megosztani. Ezt mindenki elvégezheti otthon, semmiféle különleges tanult szakmát nem igényel.  A Föld területének kb. 6 milliárd hektárnyi része használható mezőgazdaságra, ebbe beletartozik az állattartás is.  Csupán 1,4 milliárd hektárnyi terület alkalmas mezőgazdasági művelésre, mert a többi száraz, sziklás, rossz minőségű, fagyos, túl vizes, stb. A számítás szerint egy ember mezőgazdasági ellátására 1944 négyzetméter terület áll rendelkezésre. Ez annyit jelent, hogy ekkora területen kell biztosítani, illetve ekkora terület áll rendelkezésre egy ember számára az összes mezőgazdasági termény előállítására, tehát zöldségek, gyümölcsök, gabonafélék termesztésére. Nem hihetetlen? De igen. Ezt még azzal lehetne tovább fokozni, hogy ebbe nem tartozik bele az energetikai szükséglet, amit naponta használunk. Van valami, amit érdemes megjegyezni. Nagyon nagy számok jönnek ki egyes esetekben. Mire gondolok? Csak egy példa.

 „Gyakran hangoztatott állítás, hogy 15 ezer liter víz szükséges 1 kilogramm marhahús előállításához. Az ezt állító tanulmány azonban a marhatenyésztés „vízlábnyomába” a csapadékot is beleszámította, rendkívül torz képet adva ezzel a vízszükségletről. A francia Nemzeti Mezőgazdasági Kutatóintézet (INRA) vizsgálatai alapján
1 kilogramm marhahús termelése valójában 50 liter felszíni vagy felszín alatti forrásból biztosított vizet igényel”.

Forrás: üzletem.hu  

Az nagyon hangzatos dolog, hogy elszörnyülködjenek az emberek, hogy mennyi vizet használnak fel 1kg marhahús előállításához. 13 000 liter vizet említenek. A Földön 1,5 milliárd szarvasmarha van. Mivel egy jószág átlagban 550 kg-ot nyom, el lehet végezni egy matematikai műveletet, ami után hihetetlen nagy szám jön ki. Egy biztos. Ez egy nagyon torz számítás. Ezt így nem lehet, és nem is szabad alkalmazni, mert félrevezető. Az ehhez hasonló számítások és értékek teljesen valótlan dolgot mutatnak. A sorozatgyártásban jelentkezik egy dolog, mi szerint nagy tételben olcsóbban lehet előállítani valamit. Ez minden területre érvényes. Lehet hangzatos valami, és lehet rajta ámuldozni, most sem a valós adatokat, információkat kapjuk, hanem egy szélsőséges adatsort. Azt hiszem, ismét a ló másik felén vagyunk. Hogy miért? Nagyon egyszerű. Valamit ki kellett találni, hogy valami megfoghatatlan kerüljön az emberek látóterébe. Már most le szeretném szögezni. Én a környezetvédelem mellett vagyok, az egészséges életmód mellett, és minden olyan kezdeményezés mellett, amely azt a célt szolgálja, hogy miképpen tehetjük élhetőbbé a minden napjainkat. Ami egy kicsit elszomorít, az éppen az, hogy olyan dolgokat feszegetnek, aminek semmi értelme nincs. Mire gondolok. Most éppen az úgynevezett vízlábnyom nevű fogalom, ami érdekes adatokat közölt. A táblázatban látható, hogy az egyes élelmiszeripari termékeknél mennyi vizet használnak el. Ez csak egy töredéke annak, amihez vizet használunk. Látva az értékeket, valami egészen furcsa dolog jutott az eszembe. Ha ennyi vizet használnak el, és itt csak 12 tétel van felsorolva, akkor mennyi a tényleges fogyasztás? Ebben a táblázatban az összérték 26.033 liter víz. Csak gondoljunk bele. 1kg marhahúshoz 13.000 liter vizet használnak el. Az éves marhahús termelés 69,1 millió tonna. Ha elvégezzük a számítást, igen komoly szám jön ki, és ez csak egy termék. Nem akartam a számokba bonyolódni, de gondolom, mindenkinek van némi fogalma, hogy ez mennyi. Valószínűsíthetem, hogy aki ezt összeállította, paradicsomot csak fényképen látott, és soha nem termelt belőle egy szemet sem. Vajon miért? Mert azt illene tudni, hogy egy tő paradicsomon több darab is terem ugyanannyi vízmennyiség mellett. Ha ezeket, és viszonyítva a többi termék állítólagos vízfelhasználási mennyiségét összevetjük, kiderül, hogy a Földön nincs annyi víz, mint amennyi ezekhez szükséges lenne az alapján, amit párosítanak az egyes termékek mellé. Ez egy torz dolog. Nagyon jól hangzik, de nagyon messze van a valóságtól. Ezzel érvelni, hát eléggé furcsa. Csak mellékesen megjegyzem, hogy ez minden területen így van. Mikor lesz az már, amikor ténylegesen, valósan, kertelés nélkül, konkrét adatokra, értékekre támaszkodva kapunk megfelelő és korrekt tájékoztatást? Biztos vagyok benne, hogy soha. Nem ez a cél. Ilyen dolgokat senki ne várjon. Ahhoz, hogy ez az óhaj létrejöjjön, komoly változtatást kellene végrehajtani minden szinten. Ez viszont soha nem fog bekövetkezni. Mindenki annak van kitéve, amit közölnek felé, és ami az adott közzétevő érdeke. Más nem számít. A környezetvédelmi és az ehhez a témához kapcsolódó egyéb területek divatossá váltak. Minden állítólagos hozzáértő mond valami újat, valami kitalált dolgot kezd elterjeszteni, ezt le is írja, aztán ezzel be van fejezve. Érdemi dolog nem történik. Hogy miért? Nem ez a cél. Ilyen egyszerű. A cél az érdekek mentén haladó hatalmas profit. Ez a mozgatója mindennek. Ha valaki, vagy valakik ezt az egész dolgot komolyan vennék, akkor már tettek volna valamit. Ez még most sem történt meg. Konferenciák, rendezvények sokaságát tartják több ezres létszámmal, és nem jutnak semmire. Ezek az emberek döntésképtelenek. Különféle lábnyomokról beszélnek, és nem tesznek semmit. Vagy nem is kell? Csak megy a szöveg. Nézzünk körül. Szeméthegyek, szennyezés, újkori betegségek, egészségtelen termékek világszerte. Nem foglalkoznak semmi olyannal, ami élhetőbbé tenné a környezetünket. Itt tartunk most. Vajon meddig rágják még a csontot a döntéshozók? Miért nem akarnak állást foglalni? Mert ez nem érdek. 

                                                    Ez a diagram az un. vízlábnyom.

Sok más egyéb meghatározás mellett ez is egy divatos, érdekes, hangzatos szó. Az emberek nem tudják hová tenni az ebben foglaltakat. Ennek tényét nagyon sokféleképpen lehet magyarázni. Személy szerint mindig odafigyeltem a környezetemre. Minden téren. Sok mindent ebben a témakörben is érdemes lenne helyre tenni. Mindent a nevén nevezni. Talán érthetőbb lenne, és az emberek is annak tudatában, hogy miről van szó, jobban odafigyelnének sok mindenre. Legfőképpen a környezetükre. Ideje lenne.

2020.08.31.

Szemét mindenhol

A hulladékkezelés bármilyen furcsán is hangzik, szerte a világon igen nagy gondot jelent. Ez így van hazánkban is. Nagy előrelépést jelentett a szelektív hulladékgyűjtés. Hogy is kezdődött? Budapesten az 1990-es évek elején, kísérleti jelleggel kezdődött a szelektív gyűjtés. 2002-ben kiterjesztették a főváros egész területére.  A későbbiekben elterjedt az országban, sőt 2015-től a házhoz menő gyűjtés is megvalósult. Nagy kampány is indult a szelektív hulladék gyűjtéssel kapcsolatban. Ez így nagyon szép lenne, de van egy szépség hibája. Elmondom. Igen furcsa dolgokat tapasztaltam az elmúlt időszakban. Ezeket a helyeket gyűjtő szigeteknek titulálják. Itt megtalálható a sárga konténer a műanyagoknak, a kék konténer a papíroknak, a zöld konténer az üvegeknek. Az állampolgárok e szerint járnak el, aztán jön a szállító, és szépen összeönti az egészet. /Csak egy megjegyzés: korábban olvasni lehetett arról, hogy különböző színű szállítójármű viszi el a különböző fajtájú hulladékot. Megmondom őszintén, én még ilyen szállító autóval nem találkoztam/. Hogy egyértelmű legyen. A külön gyűjtött, azaz, a szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget egy szállító járműbe öntik. Közepes népességű városban élek, és írtam egy levelet a Városüzemeltetésnek a hulladék kezeléssel és a szállítással foglalkozó osztálynak. Említettem, hogy teljesen véletlenül az emeletről végignéztem a szállítási folyamatot négy alkalommal, és meglepődve tapasztaltam, hogy egy térbe öntik a lakosság által szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget. Nem fogják elhinni, mi volt a válasz. Idézem: ha ezt látom és tapasztalom legközelebb, akkor írjam fel a szállító jármű rendszámát, és küldjem el az osztályukra. Ez eléggé meglepett. Ugyanis, elég nagy baj az, ha az üzemeltető, illetve az, aki vezényli a járműveket, nem tudja, hogy milyen tevékenységet folytat, és hogy milyen módon szállít, elviekben szelektíven. Itt megállt a dolog, mert úgy érzem, hiába is bizonygatnám a látottakat, egyszerűen nem foglalkoznának a témával. A szállítás azóta is így történik. Úgy vélem, ilyen értelemben a szelektív gyűjtésnek semmi értelme nincs. De lépjünk tovább. A háztartási hulladék kezelés is hagy némi kívánni valót maga után. Mire gondolok? Az üzletekben kapható gyűjtőtasak nem más, mint műanyag. Ezt szépen a szeméttel együtt beleteszik a háztartási gyűjtő konténerbe. Akkor most, hogy van ez? Vagy csak én nem értem? Lehet. Minden esetre érdekes. Aztán, ha még lépünk egyet, igen nagy problémák kezdenek kialakulni a szállítás körül. Ugyanis egyszerűen nem viszik el a szemetet. A lakosságtól beszedik a pénzt, és az ellenszolgáltatást nem teljesítik. Van már több olyan hely, ahová már egyszerűen el sem megy a kukásautó, sőt akad olyan hely, ahol megszüntették a szelektív szállítást. Itt tartunk most. Ennek az egésznek van egy igen rossz oldala. Kialakulnak szerte az országban az illegális szemétlerakók. Sok felé jártam az országban, és igen sok helyen tapasztaltam ilyet, arról nem is beszélve, hogy számtalan helyen az út mellett van kidobva a szemét. Na, nem a falu közmunkásai által összegyűjtött szemétről van szó. A lakosság által szétdobált hulladékról beszélek. Ilyen az egyes magyar emberek hozzáállása a kérdéshez. Jó példát mutat a vele utazó gyerekének. Látod kisfiam, így kell ezt csinálni! Több kilométerre vagyunk az otthonunktól, itt nem számít gondolattal vezérelve. Nem a témához illeszkedik, de ez olyan, mint amikor megkérdezték az embereket, hogyan közlekednek vasúti átjáróban. A megkérdezettek mindegyike azt mondta, hogy lelassítva, körültekintően hajt át a síneken. Ezt követően megfigyelték, mi történik. Ötven autóból négy hajtott át szabályosan a vasúti síneken. A hulladék dologban ugyanez lenne az eredmény. Én nem dobálom el a szemetet, mindig rendesen a tárolóba teszem. Akkor miért látunk ennyi szemetet a városok utcáin, az utak mentén, és szinte mindenhol? Mert az emberek nem aszerint viselkednek, amit mondanak.  Menjünk tovább. Vannak országok, ahol komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A hulladék kezelés ténylegesen az ami, a szelektív gyűjtés szintén az ami. Szemetet vásárolnak, mert energiát állítanak elő belőle. Hogy csinálják? Lehet, hogy meg kellene kérdezni?  Földterületek, patakok, folyók, ivóvízlelő helyek, tavak szennyeződnek el rohamosan. Felelős nincs. Semmilyen következménye nincs az illegálisan lerakott szemétnek. Az ezzel okozott kár felbecsülhetetlen. Magam és a családom részéről teljesen természetes ennek a témának a fontossága. Vajon másnak miért nem?  

A szilárd hulladékkezelés a világon minden embert érint. A kérdés, hogy kit mennyire. Van, aki kezeli és odafigyel rá és környezetére, van, aki mindenhol csak gyarapítja a szemetet. A lényeg, hogy világviszonylatban egyre nagyobb gondot okoz a hulladék. Hogy ez ellen valamilyen formában lehessen tenni, a ma már korszerűnek mondható hulladékgazdálkodási rendszert, és annak eszközeit jobban ki kellene használni, illetve jóval nagyobb arányban elterjeszteni. Nemcsak a nagyvárosok gazdálkodási rendszerén kellene változtatni, hanem általában a szállítás és újrahasznosítás terén, valamint a megfelelő hulladék energiává történő átalakítását lehetne jobban szorgalmazni. Nem szeretnék számokat írni, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy kb. mekkora mennyiségről van szó világszerte. Nagyon nagyról. Ha csak azt vesszük, hogy a világ városaiban évente 2 milliárd tonna kommunális hulladék keletkezik, el lehet képzelni, hogy mekkora feladat ezt megfelelően kezelni. Ma már ez nagy üzletnek számít. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor nem megfelelően kezelik ezeket, mert van ilyen. Az még inkább szembeötlő, hogy a szemetelés, a szemét kezelése nagyon eltérő országonként is. Hazánk nem képvisel valami jó helyet egy ilyen ranglétrán. Sőt! Nagyon sok tennivaló lenne ezen a területen is. Voltak kezdeményezések arra nézve, hogy tanyákon, telkeken, egyéb területeken nem lehet több fémhulladék felhalmozni, mint három köbméter. Erre azt hiszem, már kevesen emlékeznek, pedig nem volt nagyon régen egy ilyen előírás. Aztán persze feledésbe merült, mint sok más. Ha valami nem következetes, akkor nem is működik. Nagy szükség lenne arra, hogy a lakosságot jobban tájékoztassák a hulladékkezelésről. Főleg arról, ami rá tartozik. Addig, amíg az apuka eldobja a szemetet, sőt elviszi a kisfiával a közeli erdőbe, azzal a felhívással, hogy fiacskám figyeld nem jön-e valaki, addig sok mindenről nem lehet beszélni. Nézzünk körül! Az egész ország területén rengeteg a hulladék. Ebben minden van. Szó szerint. Szerintem ezzel kellene kezdeni. Ez ugyancsak a gyerekeinknek, unokáinknak fog gondot okozni, szinte megoldhatatlan problémát, ha nem kezdjük el időben helyrerakni ezt a területet /is/.    

 

     Azt hiszem, ez a kép önmagáért beszél. Egyszerűen érthetetlen, hogy az emberek ennyire felelőtlenek. A saját környezetét károsítja. A baj az, hogy ezt az agya nem tudja felfogni. Roppant okosnak, műveltnek, udvariasnak, törvénytisztelőnek adja ki magát, közben aljas módon szennyezi a talajt, a vizet, a levegőt. Itt fel lehet tenni azt a kérdést: mit okoz a hulladék? Lehet, hogy első olvasatra azt lehet mondani, hát mit is? Aztán, ha jobban belegondolunk, akkor hamar rá lehet jönni, hogy nagyon sok minden kellemetlenséget, sőt komoly bajt is. Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a kukák mellett, a gyűjtőszigetek közelében, a konténerek mellett landolnak a szemétkupacok. Sőt! Vannak ennél még rosszabb helyzetek, amikor erdőszélen, erdőben, patakok közelében, patakokban, külterületeken sok esetben igen nagy mennyiségű hulladékot hordanak össze az emberek. Ebben mindenfajta szemetet meg lehet találni. Vajon miért? Sok esetben egyszerűen nem lehet magyarázatot találni az esetekre. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi ennek az oka? Nem tudok rájönni. Illetve egy magyarázat van. Ennyire felelőtlenek az emberek, és ennyire nem törődnek a környezetükkel. Ugyanis ezeket a dolgokat aránylag messze elviszik, gondolván, ha nincs a közelemben és nem látom, akkor nincs. Megszabadultam tőle, nincs a közelemben. Tovább nem gondolkodik. Ez a magatartás már kisgyerekkorban kialakul, hiszen a csokoládépapír, a papírzsebkendő, sok esetben a papírzacskó is a járdán, úton landol. Lehetne még tovább fokozni, hogy az üdítős palackok, az energiaitalos dobozok, a cigaretta csikkek és sok más egyéb dolog is a közterületeket díszíti. Ez már magyar szokás. Biztos mindenki utazik valahová, elmegy nyaralni, és mit lát a környezetében, szemetet. Tudják mi az érdekes? Nem is zavarja őket. Ott megy el mellette, nem teszi a gyűjtőbe. Ha mégis ez megtörténik, de rossz a célzás, nehogy már lehajoljon érte és beletegye a kukába. Annyira nem alacsonyodik le. Jó helyen van ott. Holnapután már úgysem leszek itt. Nem számít. Pedig mennyire számít! Bizonyára mindenki találkozott már azzal, hogy bizonyos anyagok mennyi idő alatt bomlanak el.

      Hát nem érdekes? Addig, amíg el nem bomlik, szennyezi a környezetet. Talajt, vizet, levegőt.

Az itt felsorolt hulladékok közül, mindegyik megtalálható erdő szélen, mezőn, patak partján, turista utak mellett, elhagyatott helyeken, utak, vasutak mellett. Nemcsak mi látjuk, hanem az ide látogató turista. A vélemény megvan. Az itteni azt mondja, kit érdekel. Sajnos ez a jelenség országos. Nincs megfelelő tájékoztatás a hulladék veszélyeiről. Sok helyen már jelentkeznek is a hatások. Szennyezett vizek, szennyezett talajok, szennyezett falusi és városi területek, szennyezett természet. Újabban valami egészen más is felütötte a fejét. Elszaporodtak a rágcsálók, sőt, sok helyen már a vadállatok is megjelentek a hulladéktárolók körül. Az emberre ez nagyon veszélyes. A nagyobb vadak támadnak, hiszen a táplálékszerzés fontos számukra, a kisebb rágcsálók pedig fertőzéseket terjesztenek. Nagyon kevésen múlik, hogy valami nemkívánatos dolog történjen. Kérhetek valamit? Vigyázzunk környezetünkre. Sok helyen már hasznot is tudnak csinálni a hulladékból. Higgyék el, érdemes odafigyelni a környezetünkre, hiszen unokáink is itt szeretnének élni, és olyan környezetben, aminek ők is örülnek.   

2020.08.26.

Fényszennyezés, zajszennyezés

Igen, ezek már a modern kor új szennyező „anyagai”. Hogy miért? Valamikor csillagászattal foglalkoztam. Persze amatőr szinten. Fő terület a meteorészlelés volt. Ez úgy a 80-as években volt. Végeztünk egyéni és szinkron észleléseket is. A lényeg az, hogy akkor még lehetett találni olyan helyet, ahol megfelelő volt az égbolt észlelése. Nem volt zavaró fény. Annak idején kidolgoztam általános iskolásoknak egy egyszerű mérési feladatot, mely abból állt, hogy mérjék minden segédeszköz nélkül a lakóhelyük fényszennyezési mértékét. Akkor nem volt rá igény. Majd jóval később találkoztam ezzel a fogalommal. most ott tartunk, ha az ember valamilyen szabadszemes, esetleg távcsöves megfigyelést szeretne végezni, igen távol el kell menni egy településtől, mert az égbolt „világos”. Rengeteg a fény. Meg lehet nézni a világ kivilágított részeit.

Nagyon nagy területről van szó. A modern világ ezt is maga előtt tolja, meg még sok mást. Nézzünk körül. Mindenhol a fényforrások ezrei. Már egy kisebb település felett is látni a fényburkot, ha elmegyünk néhány kilométert a falutól, és visszanézünk. Sajnos ez egyre inkább zavaró lesz. A fényszennyezés környezetkárosító is, hiszen több energiát kell termelni ahhoz, hogy a megfelelő számú világító testek világítsanak. A fény erőteljesen szóródik is, így még nagyobb területek válnak többé-kevésbé világossá. Ez már egy visszafordíthatatlan jelenség. Egy személyes tapasztalat. Aktív amatőr csillagász koromban a meteor megfigyelés volt a szakterületem. Volt egy etalon csillag, amihez viszonyítani lehetett, hogy milyen tiszta az égbolt, milyen fényes az égbolt. Ez a Draco csillagkép egyik csillaga volt, melynek 5,8 magnitúdó a fényessége. Ilyen égbolt mellett már lehetett észlelni, hiszen az emberi szem úgy 6 magnitúdóig észleli a fényt. Ma már ugyanarról a helyről ez nem látható. 

           Ezen a képen tökéletesen látni a lakott terület fölött kialakult fényburkot.

A másik ilyen dolog a zajszennyezés. Sajnos ez már igencsak a modern világ újabb baja. Rengeteg zaj érkezik mindenhonnan. Már egy kisváros is rendelkezik komoly zajszennyezési szinttel. Sőt! Sok esetben még egy falu is. A közlekedés, az utakon folyó munkálatok, a rohanó élet elkerülhetetlen velejárója a zaj. Egyszerűen nem lehet kiszűrni. Egyre többen távolodnak el, vagy megpróbálnak eltávolodni ezektől a helyektől. Igen, a hallás élménye fontos dolog. Mondani szokták, hogy „hallani a csendet”. Igen, biztos nem csak én vagyok egyedül, aki nagyon sok esetben arra vágyik, hogy csend legyen. Az olyan jó. Vagy egyáltalán nem? Egy biztos, az emberi szervezet megkívánja a hanghatások normális szinten lévő állapotát. Az sem véletlen, hogy az erős hanghatások roncsolják a fül érzékenységét. Minden, ami erős zajjal jár, káros. A fényszennyezés „csak” egy élményt, egy látványt tesz semmissé, a zaj viszont szervezeti károsodáshoz is vezethet. Nagyon sok helyről érkeznek hangok, sok esetben olyan hangok, melyek bántják a fülünket. A fül nagyon finom szervünk. A hallás, és egyben az egyensúly-érzékelő szervünk is. Az emberi fül 20-16000 Hz /Hertz/ közötti tartományban hallja a hangokat. Miért fontos, hogy kezeljük a zajszintet? A zaj különböző frekvenciájú /hullámhosszú/ és erősségű hangok keveréke. A zaj nagyon is káros lehet az ember számára. Ezek károsító hatása függ az erősségtől, a hangmagaságtól, az időtartamától. Talán ezek a legfontosabbak. A zajszennyezés akkor is veszélyes, ha tartósan van kitéve valaki ennek a káros hatásnak. Tehát a káros hatás nemcsak akkor alakul ki, amikor erős hanghatások érik az embert, hanem akkor is, amikor olyan körülmények között él az ember, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. A hang erősségét decibelben mérjük. Milyen értékeket határozunk meg? A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk.

Zajszintek egészségügyi értékei

40-60 dB

megszokható

65-75 dB

nem szokható, de még nem káros

75 dB felett

hallásromlás

120-130 dB

visszafordíthatatlan hallás károsodás

 

Ha naponta ér 85 decibelnyi hanghatás, akkor is halláscsökkenés lép fel. A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat. Semmivel nem gyógyítható. Sem gyógyszer, sem műtét nem segít.

Zajszintek decibelben

Levélsusogás

10 dB

Óraketyegés

20 dB

Társalgási beszéd

60-70 dB

Hangos beszéd

70-85 dB

Kiabálás

80-100 dB

Zongora

60-95 dB

Légkalapács

105 dB

Légköszörű

115-116 dB

Kézi köszörű

104-106 dB

Léglökéses repülő /3 méteres távolságból/

135-140 dB

Fájdalomküszöb

130 dB

 

A zaj hatása az emberi szervezetre

30 dB-től pszichés panaszok

65 dB-től vegetatív problémák

90 dB-től károsodnak a hallószervek

120 dB fizikai fájdalmat okoz

160 dB-nél átszakad a dobhártya

175 dB-t nem éljük túl

Sajnos a városokban élők találkozhatnak 75-80 decibeles hanghatással is. Igaz, nem állandó a terhelés, de folyamatában eléggé veszélyes.  

2020.08.20.

Szálló por

        A jó idő beköszöntével egyre inkább megnő a szálló por a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyílván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM10-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

 

A PM10 és PM2,5-es szállópor bejutása szervezetbe

PM méret mikronban

Orrjáratok

PM11-7

Torok

PM7-4,7

Légcső

PM4,7-3,3

Elsődleges hörgők

PM4,7-3,3

Hörgők

PM1,1-0,65

Hörgő ágak

PM2,1-1,1

Tüdő léghólyagocskák

PM0,65-0,43

 

Biztos, hogy sokat kell foglalkozni azzal, hogy milyen módon lehetne csökkenteni azokat az anyagokat, melyek veszélyesek az ember egészségére nézve. Mert ártalmas anyagok vannak bőven. Sokáig nem is törődtek a szálló por jelenlétével, és azzal, hogy milyen ártalmas. Szállt, és ezzel be volt fejezve. Persze az közel sem mindegy, hogy az a szálló por minőségileg milyen. Itt már nemcsak a szó szoros értelemben vett porról van szó, hanem ami még mellé társul. A szennyező anyagok. Csak képzeljük el. A sok illegálisan lerakott szemét, hulladék, amelyek nemcsak természetes anyagokat tartalmaznak, hanem veszélyes anyagokat is, ugyanúgy szállnak a levegőben, mint bármi más, illetve a por. A talajba beívódott és a napsugárzás hatására kiszáradt szennyező anyag szállóvá válik. Megfelelő közegbe érve, például az ember szájüregébe, orrüregébe, máris oldódni kezd, és megkezdi romboló hatását. Na, itt még nagyon sokan nem tartanak, hogy ezt a folyamatot végig kövessék. Pedig jó lenne. Talán érdemes lenne komoly ismeretterjesztést folytatni ebben a témában, hiszen nagyon sok a légúti megbetegedések száma. Több helyen is lehet találkozni ezzel a diagrammal.

Érdemes néhány pillantást vetni, hogy néhány országban, milyen körülmények uralkodnak ebben a kérdésben. Elszomorító. Vajon meddig kell még várni, hogy valamilyen változás történjen ezen a területen is? Mert igen sok helyen módosítani kellene bizonyos eljárásokon, intézkedéseken, környezetvédelmi rendszereken. Ezek mind az embert szolgálnák. Vagy ez nem szempont?

2020.08.14.

Légköri szennyezés

A légköri szennyezés állandó jelenség. Szárazabb időkben a szálló por, ami jelentősen megnő a levegőben. Három csoportot különböztetünk meg. Úgymint: PM10, PM2,5 és PM0,5. Ezek a jelölések a szálló por méretét érzékelik mikron-ban, vagy köznapi nyelven mikrométerben.  Ez azt jelenti, hogy a PM10-es osztályba olyan porrészecskéket sorolunk, amelyek mérete 10mikron, a PM2,5-es osztály mérete 2,5mikron, a PM0,5 osztály mérete 0,5mikron. A mikron a méter egymilliomod része. Ez egy emberi hajszálnak felel meg.  A tíz mikronnál nagyobb részecskék néhány óra alatt leülepednek. Ezt sem kellemes belélegezni. Ezek nagy része fennakad az orrban, vagy a gégefőnél elakad. A 10mikronnál kisebb méretű porrészecskék már bejutnak a tüdőbe, de ki is ürülnek, a 2,5mikronnál kisebb részecskék már igen nehezen, vagy egyáltalán nem ürülnek ki a tüdőből. Az említett szárazabb levegőben fellelhető szálló por, főleg a nyári időszakokban sem kellemes. A hidegebb idő beálltával egyre nagyobb mennyiségű szennyező anyag kerül a levegőbe. Ez főleg a fűtési szezon beálltával nő meg jelentősen. A szmogriadó, ami a levegő szennyezettségének egy foka, akkor következik be, amikor a szálló por értéke meghaladja a 75mikrogramm/m3 értéket. 100mikrogramm/m3 értéknél riasztást kell elrendelni.

Ezek is, mint sok más esetben az értékek nem egyértelműek. Különböző helyeken más és más az egészségügyi határérték. Nem egységes. A mérési értékekről ne is beszéljünk. A hivatalosan telepített mérőállomások eredményei sok esetben jelentősen eltérnek a helyi, ugyanott mások által mért eredményektől. Sőt! Ez még országonként is változik. Nagyon fontos, hogy a lehető legkisebb mértékig csökkentsük a levegő szennyező anyagainak mennyiségét. Ennek elérése nem könnyű a mai viszonyok mellett. Sajnos ezek az anyagok elősegítik a légzőszervi megbetegedések gyakoriságát.

Mindenki látott már olyan helyeket, ahol nagy volt a légszennyezés, a szmog. Világszerte hatalmas probléma, és egyre nagyobb a halálozási arány ebben a betegség fajtában. Miről van szó? A krónikus obstruktív tüdőbetegségről. Ez a tüdőben lévő légutak tartós beszűkülésével járó betegség. Ez a fajta károsodás visszafordíthatatlan, a tüdő szerkezetének visszaállítására nincs lehetőség. Hazánkban 2017-ben 600 000 krónikus obstruktív tüdőbeteg volt. Ez hatalmas szám. A lakosság 6,18 százaléka szenved ebben a betegségben. Mik az okok? Természetesen a dohányzást sorolják az első helyre. Egy valamiről azonban nem szabad megfeledkezni. Egyre gyakoribb a poros, szennyezett környezet. Főleg a szálló por mennyisége a levegőben. Ez általában a nagyvárosokra jellemző, de már jelentkezik nagyobb területeken is. Általában a PM10-es szállópor koncentrációról beszélünk. Már ez is hatással van a szervezetre. A legalacsonyabb szennyezés is veszélyt jelent az emberekre. A 10 mikronnál kisebb porrészecskék már túljutnak a garaton. A 4 mikron alattiak bejutnak a tüdőbe. A 2,5 μm-nél kisebbek pedig már egyáltalán nem, vagy nehezen ürülnek ki a tüdőből. Egészségügyi szempontból a PM10 illetve a PM2,5 mikronos határnak van jelentősége. Az egészségügyi hatásai, hogy a porszemcsék ingerlik a szem kötőhártyáját, a légutak nyálkahártyáját. A szálló por különböző légzőszervi megbetegedéseket okoz, mint pl. asztmatüdőrák. A legveszélyesebb a már említett PM2,5 , amely eljut a tüdőhólyagokba és ott leülepszik, ezzel rontja annak gázcserélő képességét, és gyulladást okoz. Az oxigén-felvétel romlása közvetve terheli a szív- és érrendszert.

A PM10 és PM2,5-es szállópor bejutása szervezetbe

PM méret mikronban

Orrjáratok

11-7

Torok

7-4,7

Légcső

4,7-3,3

Elsődleges hörgők

4,7-3,3

Hörgők

1,1-0,65

Hörgő ágak

2,1-1,1

Tüdő léghólyagocskák

0,65-0,43

A táblázat azt mutatja, hogy mekkora méretű porrészecskék, milyen mélyre képesek lehatolni a légutakba. Van azért valami érdekes. Megállapítottak egy egészségügyi határértéket. Ez azt jelenti, hogy egy adott térfogatban hány gramm szennyező anyag lehet. A PM10 esetében ez a eü. határérték 40 mikrogramm/köbméter. Viszont ennyi mennyiségnek is van károsító hatása, hiszen ezt a levegőt lélegezzük be a 40 mikrogramm szállópor mennyiségével együtt. Ez viszont már lerakódik a tüdőben. Tehát már ekkora mennyiség is káros. Sok mindenre kell vigyázni, így a légkörre is.  Egyre sűrűbben lehet hallani, hogy komoly gondot jelent a levegő szennyezése. Néhány ázsiai országban már jelentős a szennyezés. Mi a definíciója, mértékegysége, határértéke a légszennyezésnek?

Az immisszió, a levegőterheltségi szint meghatározására szolgál: a levegőbe került szennyezőanyagok koncentrációját jelöli, és ezáltal a levegő környezeti minőségét adja meg. Mértékegysége: mg/Nm3. Az egészségügyi határérték az a levegőterheltségi szint, amelynél még nincs maradandó egészségkárosodás. Forrás: Plánum97 Kft.

Az éves átlag egészségügyi határértéke 40mikrogramm/köbméter. Ez a durva szállópor /PM10-es/ értékére vonatkozik. /Csak zárójelben megjegyzem, a napi érték 50mikrogramm/köbméter/. Sajnos ez az érték eléggé bizonytalan, mivel átlagról van szó. Az egészségre ártalmas határértékek napi szinten alakulnak ki, és válnak ártalmassá. Tehát hiába beszélünk átlagról, a mindenkori értékek a mérvadóak. Melyek azok az anyagok, melyeket mérnek. Nitrogén-dioxid, kén-dioxid, szén-monoxid, szálló por. Köznapi nyelven szmogriadónak nevezzük ezt a dolgot. A PM10 durva port jelent, a PM2,5 finom szálló port. A felsorolt szennyező anyagok együttese adná a valós értékeket. A szálló por éves egészségügyi határértéke PM10 esetén tehát durva por, 40mikrogramm/m3, PM2,5 esetén, tehát finom por 25mikrogramm/m3. A levegőszennyezés egy modernkori rossz dolog, amellyel sajnos együtt kell élnünk.  Nagyon sok légúti megbetegedés forrása a levegő rossz minősége.  Talán furcsának tűnik, de a háztartásokban is keletkeznek a levegőt szennyező anyagok. Pl. a fűtés alkalmával, cigarettázás révén, valamint főzés közben is. Hogy mennyire nem ellenőrzött, amiket írnak, ékes példája a témához kapcsolódó idézet: A különböző részecskeméretű porok (az iparból, elsősorban a bányászatból, cementiparból, tüzelőanyagok égetésekor stb.) légzőszervi és rákos megbetegedések okozói. Különösen veszélyesek a 0,25-10 mm átmérőjű részecskék, a tüdőhólyagocskákban való megtapadásuk miatt. A belélegzett porok minőségétől függően, az emberekben különböző betegségeket okoznak (pl. szilikózis, azbesztózis, kenderláz, pamutláz). A növényekre gyakorolt káros hatásuk az, hogy a gázcsere nyílásokat eltömik, így akadályozzák a növény vízfelvételét”.  Forrás: Az alábbi multimédiás jegyzet Dr. Vallner Judit és Krausz Erzsébet Fenntarthatóság című tankönyve alapján készült”.

Ahogy olvasom, ez az idézet egy tankönyvből való. Valamit nem értek, illetve egyszerűen képtelenségnek tartok. Olvassák el újra? A szövegben az áll: „Különösen veszélyesek a 0,25-10 mm átmérőjű részecskék, a tüdőhólyagocskákban való megtapadásuk miatt”. El tudják azt képzelni, hogy valaki egy centiméteres dolgot lenyeljen, és az a tüdőbe kerül? Elnézést, hogy eltértem kissé, de ez akkora tévedés, hogy nem lehet elmenni mellette, és ezt oktatják, hiszen tankönyvben jelent meg. Összegezve, sajnos egyre több szennyező anyag kerül a levegőbe, ezért kell rá nagyon vigyázni. Nagyon természetesnek vesszük, hogy lélegzünk. Nem szabad egyáltalán elfelejteni, hogy milyen minőségű levegőt lélegzünk be. Vigyázzunk rá.

Határérték: 25 mikrogramm/m3

2020.08.07.

A levegő szennyezése

Bizonyára azt mindenki tudja, hogy nagyon sok olyan szennyező anyag van a légkörben, ami nehezebb a levegőnél. Ezek a gázok az alacsonyabb területeken gyűlnek össze. Nem véletlen, hogy a magasabb területeken a levegőt „harapni” lehet. Igen, sokkal tisztább, és mentes a szennyező anyagoktól. A hegyvidékekre jellemző fás vidék még inkább elősegíti a tiszta, oxigéndús levegő kialakulását. Természetesen itt is előfordulnak olyan területek, melyek alacsonyabb részein meg tud „ülni” a szennyezett levegő. Az viszont egyértelmű, hogy a káros anyagok az alacsonyabb területeket keresik, mert nehezebbek a levegőnél. A mai napig nem tudni, hogy vajon mennyi lehet a szennyező anyagok koncentrációja a talaj 2 méteres magasságában? Ugyanis az emberek ebben a tartományban élnek. Meg vannak határozva egészségügyi határértékek. Valami oknál fogva a szén-dioxid ezek között nem szerepel. Ugyanolyan veszélyes anyag, mint bármelyik más. Sőt! A szmog egyik fő alkotóeleme, hiszen a gépjárművek kipufogó gázaiban zömmel ez a vegyület található. A furcsa, hogy ezt sehol sem mérik. A másik ilyen veszélyes anyag a metán. Az elkövetkezendő években ez a két anyag lesz a legnagyobb mértékben jelen a légkörben. Vajon miért? A közúti forgalom egyre nagyobb térnyerése miatt, valamint a fagyos területek olvadása révén felszabaduló metángáz miatt. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990 óta 41%-kal növekedett. 2016-ban csökkent a szén-dioxid kibocsátás, de azóta folyamatosan ismét emelkedik. Sokan mondhatják, hogy a szén-dioxidot az óceánok és a szárazföldek elnyelik. Ez valóban így van, de vajon milyen mértékben? Olvasni írásokat, mely szerint a szárazföldek és az óceánok, ezek az un. szén-dioxid elnyelők, olyan sebességgel nyelik el a gázt, hogy követni tudja a légkörben koncentrálódó szén-dioxidot, és ellensúlyozza a kibocsátás növekedését. Az óceánok és a föld több szén-dioxidot vesz fel, mint korábban. Ez valóban igaz, csakhogy régen nem volt ennyi a légkörben. Lehet viszonyítani, hogy a korábbi évekhez képest mennyit tudnak semlegesíteni. Ez is igaz, de jóval több marad a légkörben, mert már nem tudja elnyelni a telítettsége miatt, ezáltal a globális hőmérséklet még gyorsabban tud emelkedni. Nézzük, mennyi volt a CO2 kibocsátás 10 ország részéről az egyes években. Látható, hogy elég komoly az emelkedés.

      Ezen a táblázaton látható, hogy mennyi az összes szén-dioxid kibocsátás, ha mindent beleveszünk: ipar, mezőgazdaság, elektronika, stb. Itt is hatalmas a növekedés.

Ha most csak az említett 10 ország szén-dioxid kibocsátását vesszük alapul, ami 37 Gigatonna, és összevetjük az óceánok, szárazföldek által elnyelt mennyiséggel, ami 22 Gigatonna, akkor felmerül a jogos kérdés: a hiányzó 15 Gigatonna szén-dioxid hol van? Mert a különbség ennyi. Akkor el lehet gondolkodni, hogy vajon miért nem mérik a szén-dioxid koncentrációt a légkörben? Tudom, az évek adatai nem pontosan fedik egymást, de azt hiszem, hogy számottevő eltérés nem mutatkozna. Viszont van még valami, ami jelentős, de nagyon.  Az 1960-as évektől kezdve a kimutatás szerint 135 Gigatonna szén-dioxid került a légkörbe. Ebből az óceánok és szárazföldek elnyeltek 94 Gigatonnányi mennyiséget. Vajon hol van a fennmaradó jelentős mennyiségű 41 Gigatonna. Egy kicsit elgondolkodtató.

Forrás: WRI 2019

Az eddig emlegetett anyag a szén-dioxid. Ez csak egy. Van további fontos négy szennyező, úgymint szén-monoxid, nitrogén-dioxid, kén-dioxid, ózon, illetve inkább öt, hiszen a metán is felsorakozott ezen gázok közé, amelyek jelen vannak a légkörben valamilyen formában és töménységben.  Valami fontosat még szeretnék mondani. Korábban utaltam arra, hogy a szakértők azt mondják, hogy a kibocsátott szén-dioxidot a szárazföld és az óceánok semlegesítik. Akkor miért mondják azt, hogy a szén-dioxid miatt emelkedik a hőmérséklet és változik meg az éghajlat, a klíma? Valami akkor nem stimmel. A változás túl gyors ahhoz képest, amit a természet produkálna. Ebből következik, hogy a szárazföldek és az óceánok nem tudják elnyelni a kibocsátott szén-dioxidot, ami miatt bekövetkeznek a változások, mert ha elnyelnék, akkor nem lenne hőmérséklet emelkedés. Ez eléggé érdekes gondolatokat ébreszt. Mégpedig azt, hogy vajon akkor mi okozza ezt a jelentős változást, ha nem a szén-dioxid? Az ózon és a szálló porról nem hallani annyit, mint a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségről. Van egy definíció a tájékoztatási küszöbértékről: „a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny /gyermek, időskorú, beteg/ csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot az illetékes önkormányzatnak tájékoztatni kell. Elérése és túllépése enyhébb intézkedéseket jelentő, tájékoztatási fokozatú szmog-helyzetet eredményez”. A másik definíció a riasztási küszöbérték: „a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyezteti az emberek egészségét. Elérése és túllépése forgalomkorlátozással járó intézkedéseket jelentő, riasztási fokozatú szmoghelyzetet eredményez”. Érdemes néhány szót szólni mindkettőről. Az ózon egészségügyi határértéke 120 mikrogramm/köbméterben van megadva. Hogy keletkezik az ózon a talajfelszín közelében? Legfőbb forrása a járművek kipufogó gázai, melyeket a napsugárzás alakít át ózonná. Tájékoztatási küszöbértéke 180 mikrogramm/köbméter, riasztási küszöbértéke 240 mikrogramm/köbméter. A szálló por egészségügyi határértéke PM10 esetében 40 mikrogramm/köbméter, PM2,5 esetében 25 mikrogramm/köbméter. A furcsa, hogy ez utóbbit nem mérik, vagy nagyon kevés helyen. Hogy keletkezik? A nevében is benne van, hogy szálló por. Az egyik az utakon lévő poranyag, bár ez ülepedő mértéket mutat. Ennek ellenére a  ráragadó vegyi anyagok veszélyesek lehetnek. Az apróbb méretű szemcsék erdőtüzeknél, vulkán kitöréseknél, szilárd tüzelőanyagok elégetésénél, gépjárművek közlekedése közben, erőműveknél, és más egyéb ipari tevékenységek során keletkeznek. Csak emlékeztetőül. A szénmonoxid kis koncentrációban is káros, addig a szén-dioxid csak nagy koncentrációban jelent életveszélyt. A kilélegzés során szén-dioxid áramlik ki a tüdőnkből. A jó idő beköszöntével egyre inkább megnő a szálló por a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyílván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM10-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni, és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

A PM10 és PM2,5-es szállópor bejutása szervezetbe

PM méret mikronban

Orrjáratok

PM11-7

Torok

PM7-4,7

Légcső

PM4,7-3,3

Elsődleges hörgők

PM4,7-3,3

Hörgők

PM1,1-0,65

Hörgő ágak

PM2,1-1,1

Tüdő léghólyagocskák

PM0,65-0,43

     Néhány a légkörben megtalálható szennyező anyag értékek. Látszik, hogy a szén-dioxid érték mennyire magas. Ha azt vesszük, hogy ezeket az anyagokat napi szinten beszívjuk, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy miért van annyi légúti megbetegedés.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Debrecen

(Kovács Gyula, 2019.06.24 14:00)

Már a nyár közepén járunk, mégis nagyon sok sápadt, fehér embert lehet látni. Nekik különösen ajánlanám ezt a cikket. Ha tudnák, mennyire fontos a napfény, igyekeznének több időt tölteni a szabadban, nem félnének a naptól.