Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Környezetvédelem korábbi cikkei

2022.05.27.

Az ember környezetromboló szerepe

Sajnos a környezetvédelemmel mindig is kellett, kell, és a következő időkben egyre többet kell foglalkozni. Igen rossz tapasztalatok vannak hazánkban az emberek környezetük iránti igényét illetően. Bárhol hazánk területén lehet találni illegális hulladéklerakó helyeket. Sok esetben olyan körülmények között, amire azt hinné az ember, hogy na, itt aztán nem lehet semmiféle szemét. Van, és nem is kevés. Sőt! Mivel sokat túrázok az erdőkben, igen sűrűn lehet találkozni műanyag palackokkal, eldobott papírzsebkendővel, stb. Olyan is előfordul, hogy autóabroncsok is landolnak a patakokban. Mivel hazánkban nincs olyan szervezet, amely ezt a témát kezelné, így nagyon sok esetben lakossági akciók keretén belül kerül előtérbe hulladékszedés. Hihetetlen mennyiségeket szednek össze azok az emberek, akik tenni szeretnének a környezetükért. Talán most sokan legyintenek, hogy. Mindenki tehet egy keveset annak érdekében, hogy ne annyi, és legfőképpen ne ott landoljanak a szemétkupacok, ahol semmi helyük nincs. A magyar ember egyáltalán nem törődik ezzel, tisztelet a kivételnek. Ez könnyen lemérhető, és látható például egyes szemétszigetek környékén, vagy az utcán sétálva. Ha nem sikerül eltalálni a zsebkendővel, a csokis papírral a kukát, nehogy már lehajoljon az illető, és beletegye a kosárba. Nem, az már ott marad a földön. Itt kezdődik, kezdődne a környezettudatos viselkedés.  A szomorú az, hogyha az ember szól érte, ne tudják meg, mit kap az ember. A mai ember gondolkodása nemcsak ezen a téren, de szinte mindenhol igen alacsony. Ez a terület ráadásul minden esetben visszaüt az emberekre. Csúnya látványt, büdös levegőt, fertőzésveszélyt hordoznak ezek a helyek. Vannak, voltak szabályok, melyek arról szóltak, hogy tisztább, szebb legyen a környezetünk. Meg lehet nézni egyes vidéki portákat, utakat, vasutak melletti területeket, erdőszéleket, stb, hogy milyen őrült szemétmennyiség kerül illegálisan ezekre a területekre. Sajnos vannak még olyan vidékek, ahol jelentős mennyiségű veszélyes hulladék van felhalmozva. Meglepődtem egy szabály változásán. Ez arról szól, hogy ezentúl megváltozik a szelektív hulladékgyűjtés szabálya. Ez csak annyit jelent, hogy eddig kék kukába dobott karton italos dobozokat a sárga kukába kell dobni. Erre az apró változásra egy év türelmi időt adtak. Azt hittem nem hallok jól. Ezek szerint az embereknek egy év kell ahhoz, hogy egy ilyen változást megtegyenek. Szomorú. Talán ez is magyarázat arra, hogy ma hol tart a környettudatos viselkedés. Sehol. Sok esetben már szinte kínos mondani ezzel kapcsolatban valamit, mert úgy fogadják, hogy már megint erről van szó. Ezt úgy említik, mintha minden tökéletes működne, és ő, mármint a beszélgető partner tisztában lenne ennek fontosságával. Nem, egyáltalán nincs tisztában. Csak egy példa. Végeztek egy felmérést, hogy milyen szabály vonatkozik a vasúti átjárón történő áthaladással kapcsolatban. A megkérdezettek mindegyike helyesen válaszolt. Majd egy helyszínen a gyakorlatban 52 autóból, 50-en nem tartották be a szabályt. Még mindig rengeteg hulladék landol az erdőkben, erdőszélen. Van egy kis telkünk, és egyszer egy szeméttel teli műanyag szatyrot találtunk az út másik oldalán, a telkünkkel szemben. Biztos voltam benne, ha nem viszem el, akkor néhány nap múlva 5-10-szer akkora kupac alakul ki. Ugyanis azt hiszik az emberek, akkor oda le lehet tenni a szemetjüket. Vajon ez milyen gondolkodás? Ostoba. Az erdőbe került szemét ugyanígy működik. Az apuka összeszedi a ház körül felgyülemlett szemetet, válogatás nélkül mindent, felteszi az utánfutóra, szól a fiacskájának, hogy segítsen elvinni a hulladékot. Beülnek az autóba, és irány az erdő. Lepakolnak, és mint aki jól végezte dolgát, hazamennek. Meg van magával elégedve, hogy elintézett egy fontos dolgot. A kisfia ezt látja, és ő is alkalomadtán így fog tenni. Sőt! Iskolában, utcán, bulikban egyáltalán nem törődik azzal, hogy szemetel. Ezt látta, ezt másolta, hogy így kell viselkedni.

A környezetvédelmen világszerte alaposan kellene változtatni. Persze vannak helyek, ahol már jelentős előrelépés tapasztalható. Annak ellenére, hogy hazánk hol áll a nemzetközi porondon, egyáltalán nem ad okot arra, hogy ne foglalkozzunk ezzel a témával egyre többet. Nagyon nagy mennyiségű szemetet termel az ember világszerte. Ennek kezelése nem kis feladat. Az újrahasznosítás egy alternatív megoldás a keletkezett hulladékok eltüntetésre. Ezen a területen is van bőven mit tenni. Van egy igen veszélyes anyag, amely manapság már mindenhol fellelhető, még a csapvízben is. Ez nem más, mint a műanyag. Nincs a világon olyan hely, ahol ne lehessen megtalálni. Igen hosszú a bomlási ideje, ami csak növeli a veszélyességét.

Sokfajta hulladék van, amelyeket valahogy kezelni kell. Látható, hogy nem lehet kis feladat az egyes hulladékok megsemmisítése. Ami talán minket embereket érint, és a mindennapok része, az az élelmiszer hulladék.

Látható a diagramon, hogy igen nagy mennyiségű élelmiszer kerül a szemétbe. Talán sokan azt mondják, hogy vannak országok, ahol sokkal több. Nem mások példáját kell elővenni, hanem azzal foglalkozni, hogy tehetjük még tisztábbá, szeméttől mentesebbé a környezetünket. A szemléletünket alaposan meg kell, meg kellene reformálni, mert ha így marad, akkor egy koszos, szemetes, környezeti ártalmaktól terhes világ fog körülvenni. A gondolkodás elengedhetetlen része annak, hogy megváltozzanak a mostani körülmények. Tenni kell érte, mert unokáink is látni szeretnék bolygónk szépségeit. Az emberek környezet romboló szerepét le kell vetkőzni. Csak ilyen formában őrizhetjük meg a természet egészségét és szépségét. Én is teszek a magam módján valamit azért, hogy változás történjen. Talán másoknak is ezen kellene gondolkodnia. Higgyék el, megéri.

  

2022.05.20.

A KÖRNYEZET, csupa nagybetűvel

Valószínű ez kellene. Sajnos a tapasztalat teljesen mást mutat. Még most sem ért el az emberi elme, hogy ténylegesen, és sürgősen törődni kellene, a környezünk minden szegmensével, mert komoly károk keletkeztek már, és ha így haladunk, akkor még nagyobb károk fognak kialakulni. Pontosan azok az emberek, akik tehetnének ebben a kérdésben, nem tesznek semmit. Mindenhol döntésképtelenek, ezek az un. döntéshozók. Mindegyikük kezében ott van a lehetőség a változtatásra, mégsem teszik. Érthetetlen, illetve ma már egyre inkább világossá válik a döntésképtelenség oka. Tudják az a sokadik bosszantó dolog, hogy megjelennek cikkek, írások, és szinte mindegyik utal valakire, valamire, hogy arányaiban mennyivel csökkent valamihez képest valami. Mit kellene tenni, mi az, ami segítene, mit lehetne, kellene szorgalmazni, hogy kedvezőbbek legyenek az adatok, stb. Több ezer oldalt tesznek ki ezek a fogalmazványok, de érdemi változás egyáltalán nincs sehol.

A Föld lakossága egyre inkább emelkedik, és ezzel együtt minden terület jobban terhelődik. Egy darabig beszélhetünk öntisztulásról, de vajon meddig? Elértünk már a tűrőképesség határához? Egyáltalán hol lehet ez a pont? Az már szinte napi hír, hogy a világ különböző pontjain milyen változások következnek be. Itt most főleg a hőmérsékletre gondolok, hiszen ez az egy tényező, ami befolyásol minden mást. Egyetlen olyan állapot van, amit kezelni kellene. Ez nem más, mint a szén-dioxid kibocsátás mennyisége. Most joggal lehetne feltenni egy olyan kérdést, hogy na, itt van egy sokadik írás. Ez valóban így van, csak az a különbség, hogy a magam szerény módján tájékoztatni tudok másokat, amellett vigyázok a környezetemre. Nagyon sokan vannak, akik még ezt sem teszik meg, pedig így is hozzá lehet járulni az egész rendszerhez. Azok, akikről szólnak az írások, már tehetnének elég sok mindent, de mégsem tesznek. A profit fontosabb. Ezen a téren is a hazugságok és a becsapások uralkodnak. A szomorú, hogy több esetben is előfordult, és még elő is fog fordulni, hogy az emberek bíztak abban, amit állítottak, aztán mégsem úgy volt. Itt kezdődnek a nagy bajok. Még ilyenre is képes az ember, sőt, még sokkal csúnyább dolgokra is. Valamikor említette valaki, hogy mindennek és mindenkinek megvan az ára, csak tudni kell mennyi. Hát ez manapság igen aktuális.  A klímaváltozás nagyon veszélyes. Ez elől a természeti jelenség elől nem lehet elbújni. A változás mindenhol jelen van. Ez ma már tapasztalható, és mérhető. Minden, ami az emberek hétköznapjait érinti rossz, és egyre növekszik.  

Úgy vélem, a diagram önmagáért beszél. Hatalmas változások alakultak ki aránylag rövid idő alatt. Tíz év nem nagy idő, és látható, hogy amik legjobban veszélyeztetik az embereket, azok a viharok, tüzek és az árvizek. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Semmit nem lehet kihagyni. A hőmérséklet emelkedésével nagyobb viharok, jóval több csapadék, ezáltal nagyobb árvizek, szárazabb területek alakulnak ki, ahol erdőtüzek lesznek, melynek révén még több szén-dioxid kerül a légkörbe, amely tovább melegíti a levegőt, a talajon aszályt, és sivatagosodást idézve elő, mely kihat az emberiséget ellátó élelmiszer ágazatra.

Sajnos a katasztrófák száma, az emiatt elhunytak száma, és az anyagi veszteség is igen jelentős. Az is nagy baj, hogy még a modern XXI. század embere sem képes felfogni a veszély nagyságát. Ennek viszont van egy fellelhető oka. Ez nem más, minthogy az emberek butulnak. Nincsenek tisztában bizonyos dolgokkal, melyek a környezetükre vonatkoznak, illetve egyszerűen nem tartják be a környezeti tisztaság fogalmát és gyakorlatát. A szennyezés, mint fogalom nem tudja értelmezni. Egyáltalán nem törődik semmilyen formában azzal, hogy kellemes, tiszta, csendes, nyugalmas miliő vegye körül. Mivel sem nem szabály, sem nem törvénytisztelők az emberek, ezért alakulnak ki olyan helyzetek, melyek a saját, és távolabbi környezetükre egyáltalán nincsenek tekintettel. Ha hazánk lakosságát említeném, akkor igen szomorú képet kellene festenem. Csak egy példa. Az erdőszélén, vagy éppen egy kissé beljebb található szemétkupacok úgy keletkeznek, hogy az „okos” apuka összeszedi tavasszal a szemetet a ház körül, és beleteszi az utánfutójába, majd a gyerekével együtt elviszik a közeli említett erdőbe. Azért említem itt a gyereket, mert ő ezt látja, így fog ő is idővel cselekedni. Persze ez a példa elmondható a világ nagyon sok tájára. Szerencsére vannak már olyan helyek, ahol igen magas szinten kezelik a hulladék dolgát, agyban is. Érdemes lenne ezt követni. De mit mond a magyar ember? Nekem ne mondja meg senki, engem ne utasítsanak, én jobban tudom, stb. Na, itt a baj. A tudattal nem rendelkező ember így áll a kérdéshez. Nem csak ehhez, hanem mindenhez. A szemléletváltás igen időszerű lenne. Sajnos azt kell mondanom, hogy ez még hosszú ideig nem fog menni. Nagy hiányosság, hogy pontosan azt a területet, amelyet az ember is tudna egy kicsit a maga módján irányítani, nem kerül nagyobb reflektorfénybe. Az általános felvilágosítás, a tudatos környezetismeret és környezetvédelem mikéntjét sokkal jobban kellene az emberek fejében elültetni. Ez viszont hazánkban évtizedeket is igénybe vehet. Addig, amíg nem járnak el megfelelően a környezet szennyezés terén, addig a fejekben sem fog megváltozni semmi. Ez a világ nagyobb részén is így van. Nem érik föl az emberek, és főleg a döntéshozók, hogy a már most tapasztalható változások is milyen károkat okoznak. Vajon meddig kell várni komoly döntésekre? Vajon meddig bírja a Föld javítgatni magát? Vajon meddig bírják az emberek a szennyezést elviselni? Vajon meddig bírják nézni az emberek, hogy Földünk tönkremegy?    

2022.05.13.

Szemét mindenhol

A hulladékkezelés bármilyen furcsán is hangzik, szerte a világon igen nagy gondot jelent. Ez így van hazánkban is. Nagy előrelépést jelentett a szelektív hulladékgyűjtés. Hogy is kezdődött? Budapesten az 1990-es évek elején, kísérleti jelleggel kezdődött a szelektív gyűjtés. 2002-ben kiterjesztették a főváros egész területére.  A későbbiekben elterjedt az országban, sőt 2015-től a házhoz menő gyűjtés is megvalósult. Nagy kampány is indult a szelektív hulladék gyűjtéssel kapcsolatban. Ez így nagyon szép lenne, de van egy szépség hibája. Elmondom. Igen furcsa dolgokat tapasztaltam az elmúlt időszakban. Ezeket a helyeket gyűjtő szigeteknek titulálják. Itt megtalálható a sárga konténer a műanyagoknak, a kék konténer a papíroknak, a zöld konténer az üvegeknek. Az állampolgárok e szerint járnak el, aztán jön a szállító, és szépen összeönti az egészet. /Csak egy megjegyzés: korábban olvasni lehetett arról, hogy különböző színű szállítójármű viszi el a különböző fajtájú hulladékot. Megmondom őszintén, én még ilyen szállító autóval nem találkoztam/. Hogy egyértelmű legyen. A külön gyűjtött, azaz, a szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget egy szállító járműbe öntik. Közepes népességű városban élek, és írtam egy levelet a Városüzemeltetésnek a hulladék kezeléssel és a szállítással foglalkozó osztálynak. Említettem, hogy teljesen véletlenül az emeletről végignéztem a szállítási folyamatot négy alkalommal, és meglepődve tapasztaltam, hogy egy térbe öntik a lakosság által szelektíven gyűjtött műanyagot, papírt és üveget. Nem fogják elhinni, mi volt a válasz. Idézem: ha ezt látom és tapasztalom legközelebb, akkor írjam fel a szállító jármű rendszámát, és küldjem el az osztályukra. Ez eléggé meglepett. Ugyanis, elég nagy baj az, ha az üzemeltető, illetve az, aki vezényli a járműveket, nem tudja, hogy milyen tevékenységet folytat, és hogy milyen módon szállít, elviekben szelektíven. Itt megállt a dolog, mert úgy érzem, hiába is bizonygatnám a látottakat, egyszerűen nem foglalkoznának a témával. A szállítás azóta is így történik. Úgy vélem, ilyen értelemben a szelektív gyűjtésnek semmi értelme nincs. De lépjünk tovább. A háztartási hulladék kezelés is hagy némi kívánni valót maga után. Mire gondolok? Az üzletekben kapható gyűjtőtasak nem más, mint műanyag. Ezt szépen a szeméttel együtt beleteszik a háztartási gyűjtő konténerbe. Akkor most, hogy van ez? Vagy csak én nem értem? Lehet. Minden esetre érdekes. Aztán, ha még lépünk egyet, igen nagy problémák kezdenek kialakulni a szállítás körül. Ugyanis egyszerűen nem viszik el a szemetet. A lakosságtól beszedik a pénzt, és az ellenszolgáltatást nem teljesítik. Van már több olyan hely, ahová már egyszerűen el sem megy a kukásautó, sőt akad olyan hely, ahol megszüntették a szelektív szállítást. Itt tartunk most. Ennek az egésznek van egy igen rossz oldala. Kialakulnak szerte az országban az illegális szemétlerakók. Sok felé jártam az országban, és igen sok helyen tapasztaltam ilyet, arról nem is beszélve, hogy számtalan helyen az út mellett van kidobva a szemét. Na, nem a falu közmunkásai által összegyűjtött szemétről van szó. A lakosság által szétdobált hulladékról beszélek. Ilyen az egyes magyar emberek hozzáállása a kérdéshez. Jó példát mutat a vele utazó gyerekének. Látod kisfiam, így kell ezt csinálni! Több kilométerre vagyunk az otthonunktól, itt nem számít gondolattal vezérelve. Nem a témához illeszkedik, de ez olyan, mint amikor megkérdezték az embereket, hogyan közlekednek vasúti átjáróban. A megkérdezettek mindegyike azt mondta, hogy lelassítva, körültekintően hajt át a síneken. Ezt követően megfigyelték, mi történik. Ötven autóból négy hajtott át szabályosan a vasúti síneken. A hulladék dologban ugyanez lenne az eredmény. Én nem dobálom el a szemetet, mindig rendesen a tárolóba teszem. Akkor miért látunk ennyi szemetet a városok utcáin, az utak mentén, és szinte mindenhol? Mert az emberek nem aszerint viselkednek, amit mondanak.  Menjünk tovább. Vannak országok, ahol komolyan foglalkoznak ezzel a kérdéssel. A hulladék kezelés ténylegesen az ami, a szelektív gyűjtés szintén az ami. Szemetet vásárolnak, mert energiát állítanak elő belőle. Hogy csinálják? Lehet, hogy meg kellene kérdezni?  Földterületek, patakok, folyók, ivóvízlelő helyek, tavak szennyeződnek el rohamosan. Felelős nincs. Semmilyen következménye nincs az illegálisan lerakott szemétnek. Az ezzel okozott kár felbecsülhetetlen. Magam és a családom részéről teljesen természetes ennek a témának a fontossága. Vajon másnak miért nem?  

A szilárd hulladékkezelés a világon minden embert érint. A kérdés, hogy kit mennyire. Van, aki kezeli és odafigyel rá és környezetére, van, aki mindenhol csak gyarapítja a szemetet. A lényeg, hogy világviszonylatban egyre nagyobb gondot okoz a hulladék. Hogy ez ellen valamilyen formában lehessen tenni, a ma már korszerűnek mondható hulladékgazdálkodási rendszert, és annak eszközeit jobban ki kellene használni, illetve jóval nagyobb arányban elterjeszteni. Nemcsak a nagyvárosok gazdálkodási rendszerén kellene változtatni, hanem általában a szállítás és újrahasznosítás terén, valamint a megfelelő hulladék energiává történő átalakítását lehetne jobban szorgalmazni. Nem szeretnék számokat írni, de azt hiszem, mindenki tudja, hogy kb. mekkora mennyiségről van szó világszerte. Nagyon nagyról. Ha csak azt vesszük, hogy a világ városaiban évente 2 milliárd tonna kommunális hulladék keletkezik, el lehet képzelni, hogy mekkora feladat ezt megfelelően kezelni. Ma már ez nagy üzletnek számít. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor nem megfelelően kezelik ezeket, mert van ilyen. Az még inkább szembeötlő, hogy a szemetelés, a szemét kezelése nagyon eltérő országonként is. Hazánk nem képvisel valami jó helyet egy ilyen ranglétrán. Sőt! Nagyon sok tennivaló lenne ezen a területen is. Voltak kezdeményezések arra nézve, hogy tanyákon, telkeken, egyéb területeken nem lehet több fémhulladék felhalmozni, mint három köbméter. Erre azt hiszem, már kevesen emlékeznek, pedig nem volt nagyon régen egy ilyen előírás. Aztán persze feledésbe merült, mint sok más. Ha valami nem következetes, akkor nem is működik. Nagy szükség lenne arra, hogy a lakosságot jobban tájékoztassák a hulladékkezelésről. Főleg arról, ami rá tartozik. Addig, amíg az apuka eldobja a szemetet, sőt elviszi a kisfiával a közeli erdőbe, azzal a felhívással, hogy fiacskám figyeld nem jön-e valaki, addig sok mindenről nem lehet beszélni. Nézzünk körül! Az egész ország területén rengeteg a hulladék. Ebben minden van. Szó szerint. Szerintem ezzel kellene kezdeni. Ez ugyancsak a gyerekeinknek, unokáinknak fog gondot okozni, szinte megoldhatatlan problémát, ha nem kezdjük el időben helyrerakni ezt a területet /is/.    

Azt hiszem, ez a kép önmagáért beszél. Egyszerűen érthetetlen, hogy az emberek ennyire felelőtlenek. A saját környezetét károsítja. A baj az, hogy ezt az agya nem tudja felfogni. Roppant okosnak, műveltnek, udvariasnak, törvénytisztelőnek adja ki magát, közben aljas módon szennyezi a talajt, a vizet, a levegőt. Itt fel lehet tenni azt a kérdést: mit okoz a hulladék? Lehet, hogy első olvasatra azt lehet mondani, hát mit is? Aztán, ha jobban belegondolunk, akkor hamar rá lehet jönni, hogy nagyon sok minden kellemetlenséget, sőt komoly bajt is. Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy a kukák mellett, a gyűjtőszigetek közelében, a konténerek mellett landolnak a szemétkupacok. Sőt! Vannak ennél még rosszabb helyzetek, amikor erdőszélen, erdőben, patakok közelében, patakokban, külterületeken sok esetben igen nagy mennyiségű hulladékot hordanak össze az emberek. Ebben mindenfajta szemetet meg lehet találni. Vajon miért? Sok esetben egyszerűen nem lehet magyarázatot találni az esetekre. Sokat gondolkodtam azon, vajon mi ennek az oka? Nem tudok rájönni. Illetve egy magyarázat van. Ennyire felelőtlenek az emberek, és ennyire nem törődnek a környezetükkel. Ugyanis ezeket a dolgokat aránylag messze elviszik, gondolván, ha nincs a közelemben és nem látom, akkor nincs. Megszabadultam tőle, nincs a közelemben. Tovább nem gondolkodik. Ez a magatartás már kisgyerekkorban kialakul, hiszen a csokoládépapír, a papírzsebkendő, sok esetben a papírzacskó is a járdán, úton landol. Lehetne még tovább fokozni, hogy az üdítős palackok, az energiaitalos dobozok, a cigaretta csikkek és sok más egyéb dolog is a közterületeket díszíti. Ez már magyar szokás. Biztos mindenki utazik valahová, elmegy nyaralni, és mit lát a környezetében, szemetet. Tudják mi az érdekes? Nem is zavarja őket. Ott megy el mellette, nem teszi a gyűjtőbe. Ha mégis ez megtörténik, de rossz a célzás, nehogy már lehajoljon érte és beletegye a kukába. Annyira nem alacsonyodik le. Jó helyen van ott. Holnapután már úgysem leszek itt. Nem számít. Pedig mennyire számít! Bizonyára mindenki találkozott már azzal, hogy bizonyos anyagok mennyi idő alatt bomlanak el.

       Hát nem érdekes? Addig, amíg el nem bomlik, szennyezi a környezetet. Talajt, vizet, levegőt.

Az itt felsorolt hulladékok közül, mindegyik megtalálható erdő szélen, mezőn, patak partján, turista utak mellett, elhagyatott helyeken, utak, vasutak mellett. Nemcsak mi látjuk, hanem az ide látogató turista. A vélemény megvan. Az itteni azt mondja, kit érdekel. Sajnos ez a jelenség országos. Nincs megfelelő tájékoztatás a hulladék veszélyeiről. Sok helyen már jelentkeznek is a hatások. Szennyezett vizek, szennyezett talajok, szennyezett falusi és városi területek, szennyezett természet. Újabban valami egészen más is felütötte a fejét. Elszaporodtak a rágcsálók, sőt, sok helyen már a vadállatok is megjelentek a hulladéktárolók körül. Az emberre ez nagyon veszélyes. A nagyobb vadak támadnak, hiszen a táplálékszerzés fontos számukra, a kisebb rágcsálók pedig fertőzéseket terjesztenek. Nagyon kevésen múlik, hogy valami nemkívánatos dolog történjen. Kérhetek valamit? Vigyázzunk környezetünkre. Sok helyen már hasznot is tudnak csinálni a hulladékból. Higgyék el, érdemes odafigyelni a környezetünkre, hiszen unokáink is itt szeretnének élni, és olyan környezetben, aminek ők is örülnek.   

2022.05.05.

Légszennyezés

A mai modern világban gyorsan változik minden. Ez így van a Földünket körülvevő légkörrel is. Ez a gázburok, amelynek alján fejlődött ki az élet, elég nagy veszélyben van. Sőt! Nagyon nagy probléma van a levegővel, amit belélegzünk. A Földet körülvevő gázburok kb. 10 000 méterig terjed. Ez nem azt jelenti, hogy felette már nincs oxigén, csak annyit, hogy megközelítőleg ez az a határ, ahol még belélegzésre alkalmas, és megfelelő mennyiségű oxigén áll rendelkezésre. A probléma ott kezdődik, hogy az élő szervezetek ennek a buroknak az alján élnek. A diagramon feltüntetett szennyező anyagok nehezebbek a levegőnél, így inkább keresik az alacsony helyeket, éppen ott koncentrálódnak, ahol az ember is mozog.

Az egyik legfontosabb tényező, amely nélkül nincs élet, az az oxigén. A Föld légkörének összetétele a mai ismereteink szerint egy kicsit megváltozott a régebbi értékekhez, és összetételhez képest. Ennek legfőbb oka a folyamatos légkörbe kerülő egyéb gázok és porok felhalmozódása. A levegőben lévő szennyező anyagok a talaj közelében gyűlnek össze, mivel mindegyik nehezebb az éltető oxigénnél. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a levegő azonos az oxigénnel. Hát nem. A légkör összetétele a klasszikus felállás szerint 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén, 1 százalék nemes gázok. Mára ez az összetétel egy kicsit megváltozott. Nézzük csak? A kimutatott értékek szerint az összetétel 100 százalék fölött van, ami nem lehetséges. Egy ésszerű magyarázat adhat erre választ. Mégpedig az, hogy valamelyik összetevő százalékos aránya megváltozott. Ha egy köbméter levegőt veszünk alapul, ami 1000 liter, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy 780,084 liter nitrogén, 200,946 liter oxigén, 20 liter vízgőz, furcsa mód az argon 9,3 literes mennyisége, és a 0,3 liter szén-dioxid. Itt álljunk meg egy kicsit. A szén-dioxid felelős a globális felmelegedésért. De ez egy másik téma. Ha mindent összevetünk, akkor beláthatjuk, hogy egyre több összetevő pontos értéke kerül napvilágra, ami rontja az éltető oxigén arányát a légkörben. Egy valamit még nem szabad elfelejteni. Ez pedig a szálló por mennyisége. Hihetetlen veszélyes, ugyanis komoly felső légúti megbetegedéseket okoz, sőt egyes fajtái, amik ugyancsak itt vannak a légkörben, az un. PM2,5, a tüdő legkisebb területeibe is behatolnak.

A Föld légkörének átfogó elemzése érdekes adatokkal szolgálna. Én nem tudok ilyen mérési eredményről. Egy érdekes dolog viszont napvilágot látott. Az oxigén mennyisége a levegőben annyival csökkent, amennyivel a szén-dioxid nőtt. Ez azt vetíti előre, és arra enged következtetni, hogy a szennyező anyagok kiszorítják az éltető oxigént, illetve hígítják azt. Azt is figyelembe kell venni, hogy amint már említettem, a szennyező gázok, porok a légkör azon részein gyűlnek össze, mivel nehezebben az oxigénnél, ahol az emberek tartózkodnak. Nem véletlenül mondják, hogy a hegyvidékeken „harapni” lehet a levegőt. Egyszerűen nem annyira szennyezett a levegő. Az ember számára minden fontos és lényeges, amiben él. Talaj, víz, levegő. Mindegyikre nagyon kellene, kell vigyázni. Van egy érdekes dolog, mely szerint a légkör szén-dioxid tartalmát nem mérik. A szén-monoxid értéke pedig igen magasan van meghatározva: 3000 mikrogramm/köbméter/év.

Ami nagyon aggasztó az a szén-dioxid jelenléte a légkörben. Már lehetőség van arra, hogy igen pontosan meg lehet határozni a légkörben lévő szennyező anyagok mennyiségét. Egy ilyen mérés a szén-dioxid szint. Érdekes összefüggés derült ki. Amennyivel nőtt a Föld légkörének szén-dioxid mennyisége, annyival csökkent az oxigén mennyisége. Ahogy említettem, az emberek számára az egyik nélkülözhetetlen elem az oxigén. Mivel átlagosan 0,5-1,8 méterig lehet számolni az emberek magasságát, így éppen abban a régióban veszik a levegőt, ahol a legszennyezettebb. Természetesen a légmozgás egy fontos időjárási tényező, mert ezeket a szennyező anyagokat a felszín közelében is felhígítja. Bizonyára ismerős a szmog kifejezés. Ez éppen akkor alakul ki, amikor szélcsend van, azaz, nincs légmozgás, és a szennyező anyagok leülepednek az alsó zónákba, abba a magasságba, ahol az emberek élnek. Sok helyen már szájmaszkot is hordanak, mert annyira rossz a levegő. A nagy iparterületek környékén, a hulladék lerakók közelében, a nagyvárosok utcáin a legszennyezettebb a levegő. Ezeken a helyeken mérőállomásokat telepítenek, hogy folyamatosan ellenőrizzék a levegő szennyezettségét. Sajnos nagyon sok légúti betegség okozója a rossz minőségű levegő. Nagyon fontos, hogy más egyéb mellett vigyázzunk a légkör tisztaságára.

2022.04.22.

Élelmiszer hulladék

Sajnos annak ellenére, hogy egyre kisebb területen lehet mezőgazdasági termelést folytatni, azaz, növényeket és gyümölcsöket termeszteni, egyre több élelmiszer kerül a kukába. A termőföld területe egyre inkább kisebb lesz. Ha a diagramban feltűntetett értékeket összeadjuk, akkor 37 909 596 km2 jön ki. Ez hatalmas terület. Ekkora terület kiesik a mezőgazdasági termelésből. Az egyre szűkülő lehetőségek azt diktálják, hogy egyre többet kell termelni egyre kisebb területen, hogy a Föld lakossága el legyen látva mezőgazdasági terményekkel. Ebből olyan következtetéseket is le lehet vonni, hogy a megtermelt alapanyagok vitamin és ásványanyag tartalma csökken. Ha valamit valahol növelünk, jelen esetben a nagyobb terméshozam elérését, akkor valaminek csökkennie kell. Ez ebben az esetben a minőség.

A romlás csak egy dolog a hihetetlen összetett rendszerben. Az élelmiszer fogyasztás manapság az egész világon pazarló. Látható, hogy mennyi élelmiszeripari alapanyag kerül a hulladékba, hazánkba évente. 59 kilogramm fő/év. Ez nagyon sok. Csak gondoljunk bele, hogy ez mennyit jelent országos szinten, és mennyit jelent a Föld összlakossága szintjén. Hatalmas szám jön ki. Manapság minden apró dologra érdemes odafigyelni, mert rengeteg minden múlik rajta. Ez így van az élelmiszeri hulladékokkal is. Biztos sokan belegondoltak már abba, hogy vajon mi lesz azzal a nagy mennyiségű hulladékkal, amit kidobunk. Csak egy dolgot említek meg. Ezek a termékek erjednek, rothadnak. Sajnos keletkezik egy olyan gáz, ami még erőteljesebben, és agresszívebben szennyezi a Föld légkörét, mint a szén-dioxid.  Ez nem más, mint a metán. Már most is felfigyeltek erre a gázra, és egyre inkább a figyelem középpontjába fog kerülni. Az üvegházhatás emelkedésének döntő tényezője lehet, és lesz is.  

Hogy mennyire másodlagos a hulladék létezésének ténye, mi sem bizonyítja jobban, mint a lenti diagram. A feltüntetett értékek nagyon magasak. Kihangsúlyozom, hogy egy fő hulladék termeléséről van szó. Maga a hulladék már korábban is okozott igen nagy problémát több országban. Igaz, hogy ez anyagi vonatkozású volt. Gondoljunk bele, ha valami oknál fogva nem szállítják el a hulladékot. A könnyen romló, bomló élelmiszeri hulladék nemcsak rossz képet, rossz szagot jelent, hanem jelentősen fertőzés veszélyes. A kóbor állatok, apró rágcsálók, madarak hamar rátalálnak ezekre a hulladék hegyekre, és onnantól kezdve ellenőrizhetetlenné válik a kezelése. Ilyen, és hasonló dolgokból kiinduló eseménysorozat korábban is előfordult. A rágcsálók által hordozott és terjesztett betegségek nem mai keletűek. Ennek valószínűsége annál inkább nagyobb, minél több, és minél nehezebben kezelhető hulladékról beszélünk. Szerte a világban nagyon sok helyen nem megfelelő formában tárolják, és kezelik a hulladékot. Hozzá kell tenni, nemcsak az élelmiszer hulladékot. Sajnos hazánkban is nagyon sok illegális hulladéklerakót alakítanak ki az emberek, felelőtlenül. Ugyanis az esetlegesen kialakuló fertőzés senkit nem kímél, azt a személyt sem, aki azt hiszi, hogy ha távol a lakhelyétől egy erdőszélen kidobja a szemetét, akkor részéről rendben van minden, mert ő megszabadult egy gondtól. A helyzet az, hogy itt nemcsak esetlegesen élelmiszer hulladék kerül kidobásra, hanem más egyéb, sok esetben veszélyes hulladék. Ennek káros hatásai beláthatatlanok, és a felelősség tudjuk nagyon jól, nem megállapítható. Így egyre több illegális hulladéklerakó alakul ki. A bomlás során keletkező különböző anyagok, melyek mérgezőek is lehetnek, így eléggé szabadon erjedhet, veszélyt jelentve a környéken, és távolabb levők egészségére. Fel kellene már nőni oda, hogy valóban felelősségteljesen védjük a környezetünket, mert egyre nagyobb kárt okozunk benne. Javításra kicsi az esély.

2022.04.15.

Karbonsemlegesség

Igen, nagyon jó lenne a címben szereplő szó azt is jelentené a valóságban, amit értünk alatta. Ma már tudjuk, hogy számtalan konferencia, rendezvény, előadás, fórum hangzott hangzik el a világon szinte minden hónapban. Miniszterek, szakértők, klímakutatók, időjárással foglalkozók, különböző szakágak vezetői vesznek részt ezeken a rendezvényeken, néha több ezren. Több megállapodás is született, de lényegi, és gyakorlati haszna semmi sincs. Sőt! Az egyezmények megkötése és vállalása után még több szennyező anyag került a légkörbe. Egyszerűen nem tartották be a megállapodások szövegét. Addig, amíg aláírták, minden szép, minden jó volt, aztán elköszöntek egymástól, és ugyanúgy folyt minden, mint korábban. Hát ennek így semmi értelem nincs. A döntések, melyek papíron szépen leírják a tennivalókat, semmit nem érnek. Ha egyszerűen ki akarom magam fejezni, akkor azt kell mondanom, hogy a döntéshozók döntésképtelenek. Teljesen mindegy, hány rendezvényt tartanak, a szennyezőanyagok kibocsátása marad azon a szinten, amilyen volt, illetve még növekedik is. Voltak kutatók, akik már az 1970-es években jelezték a légkörben jelen lévő szennyező anyagok éghajlatra kifejtett hatását. Nem hittek nekik. Majd jött a „fekete leves”, hogy valamit kellene tenni. Úgy látszik, azok a kutatók valamit tudtak. A változás tényét már akkor felvázolták. Ami elkeserítő, hogy egyes tudományos műhelyek a mai napig is elvetik a valós kutatási eredményeket, és csak azt publikálhatnak a kutatóik, amik az ő érdekeiket szolgálják. Innentől kezdve nem sok értelme van annak, hogy komoly erőfeszítéseket tegyenek komoly kutatási területeken. Ez vonatkozik a légkör vizsgálatára is. A címben szereplő karbonsemlegesség jól hangzik. Vajon mit értenek alatta?

A karbonsemlegesség rendszerint azt jelenti, hogy egy cég a tevékenységei során, vagy egy egyén az életmódja során a lehető legkisebbre csökkentette karbonlábnyomát, majd a maradék karbonkibocsátásokat ellentételezte /kiegyenlítette/. Karbonsemleges lehet egy termék, szolgáltatás, rendezvény, stb. is azáltal, hogy a kapcsolódó karbonkibocsátásokat ellentételezzük.  

Forrás: Wikipédia

Aztán. Karbonlábnyom, szénlábnyom, az emberi tevékenység környezetre gyakorolt hatásának egyik mértéke. Segítségével mérhetővé válik, hogy az emberi tevékenység milyen mértékben járul hozzá a globális felmelegedéshez.

Forrás: Wikipédia

Ezek nagyon szép, tudálékos szavak. Karbonlábnyom, szénlábnyom, ökolábnyom, vízlábnyom, meg van még jó pár ilyen kifejezés, mely az embereknek nem mond semmit. Annyit igen, hogy szinte felelősségre vonják őket, hogy ők a hibásak, hogy itt tart a Föld szennyezése. Én nem azt mondom, hogy az emberek, mint egyének nem felelősek a környezetükért. Nagyon is. De lássuk be, a fő szennyező nem a hétköznapi ember, hanem a vállalatok, a cégek, az erőművek, és lehetne még sorolni az olyan intézményeket, amelyek igen nagyon szennyezik a légkört. Tudom, nagyon összetett ez a dolog, de azért azt szét kell választani egymástól, hogy egyén, és nagyvállalat, nagytermelő.  A fenti szavakat lefordítom magyarra. A mindenki által valamilyen formában kibocsátott szén-dioxidról van szó. Ez a gáz felel a globális felmelegedésért. Ezen vitatkoznak, értekeznek évtizedek óta, eredménytelenül. Nézzünk körül a kibocsátás terén.

Ezek a mennyiségek egyáltalán nem kevesek. Rengeteg olyan számítás van, amely különböző aspektusból állapítja meg a szennyező anyagok jelenlétét a légkörben. Csak halkan mondom, mind más. Nincs két egyforma. Pedig a mérésnek az egyik alapfeltétele, hogy mindenhol azonos legyen egy adott dolog értéke. Ezen a területen ez egyáltalán nincs így. Nem véletlen.

Ahogy látható, hatalmas mennyiségekről van szó. Vajon meddig bírja a Föld kijavítani az emberek hibáját? Félek, hogy nem sokáig. Ez a nagy mennyiség, ahogy érezzük is, jelentősen befolyásolja a légkör hőmérsékletét. De sajnos nemcsak a hőmérsékletét, hanem minden mást is. Csapadékot, szeleket, áramlatokat, olvadást, szélsőséges viszonyokat. 

Mikor kezdődött mindez a káros hatás? Ahogy látható, az ipari forradalom idején. Az akkori légkör szén-dioxid tartalma elég alacsony szinten volt. Sajnos hatalmas a növekedés.

Igen nagy szerencse, vagy inkább a természet gondoskodása, hogy képes arra, hogy valamennyi emberek által kibocsátott szén-dioxidot semlegesíteni tud. Ha ez nem lenne, akkor már fulladoznánk. A természet még kegyes a tönkretevői ellen. Nem kellene túlfeszíteni a húrt. Bárhonnan is nézzük, rá kell jönnünk arra, hogy egyre több szennyező anyag kerül a légkörbe az emberi tevékenységek során. Ha még jobban megnézzük, akkor be kell látnunk, hogy ezek a gázok mindegyike nehezebb az oxigénnél, tehát a talaj közelében gyűlnek össze.  

Ezek az anyagok mindegyike káros az emberre nézve, kivéve a nemes gázokat. Az ipari tevékenységek során a légkörbe kerülve még komoly betegségeket is okoz, főleg légúti megbetegedéseket. Savas anyagok, savas esők is létrejönnek.

Ahogy eddig látható volt, minden a karbonról a szénről, a lábnyomokról szól. Van egy alattomos gáz, ami az utóbbi időkben jelentkezett, immár mérhető formában, annak ellenére, hogy amióta bolygónk létezik, jelen van. Ez nem más, mint a metángáz.

Talán kicsit mosolyra fakasztó, de be kell látni, hogy tekintélyes mennyiség szabadul fel a jelzett gázból az állatok jóvoltából. Ezek a jószágok évezredek óta jelen vannak, tehát azóta termelik ezt a gázt. Erre jött az ember, és még inkább elősegítette ennek a gáznak a jelenlétét a légkörben az egyes tevékenységei nyomán. 

Ami nem elhanyagolandó, hogy az energia előállítás során keletkező metángáz csak kicsivel több a kérődző állatok által keletkezett metánnál. Látható, hogy az egyes területeken mekkora mennyiség keletkezik ebből a gázból. Nem véletlen, hogy már kimutatható jelenléttel bír a légkörben. A legújabb megfigyelések ezek között még nem is szerepelnek. Ez a fagyott talaj felengedése, amely a globális felmelegedés egyik mellékterméke. Ugyanis a fagyott talaj alatt nagy mennyiségű metángáz található. Sőt! Az egyes tavak mélyén szintén, ahonnan rendszeresen kerül a légkörbe. Ha össze akarjuk foglalni az egészet, akkor azt a következtetést tudjuk levonni, hogy hiába a rengeteg konferencia, az esetleges döntéseket nem tartják be. Jelennek meg cikkek, amik a globális felmelegedés témáival foglalkoznak. Rengeteg ilyen van. Szinte naponta lehet ezekről hallani. Mindenki nagyon okos. Nem akarok senkit sem megbántani, de be kell látni, hogy hangzatos dolgokon kívül semmi nem történik. Visz a lendület. A lendület pedig nem más, mint a Föld öntisztító képessége. Vajon meddig képes rá a bolygónk? Egyet azért nagyon hiányolok. Globális szinten, hiszen most ez fontos, mikor lesz átfogó rendezés annak érdekében, hogy tényleges változás álljon be. Naiv kijelentés? Lehet, de én bízom benne, igaz nem az én életem során, hogy megmenekül a Föld a teljes pusztulástól, amit sajnos, de az ember okoz. Úgy vélem, a hangzatos szavakat, tettekre kellene váltani, addig, amíg nem késő.   

2022.04.10.

A savas eső

Iskolai tanulmányainkból tudjuk, hogy különbféle pH értékek léteznek. Mi az a pH érték? A pH érték megmutatja, hogy egy adott folyadék mennyire savas, mennyire lúgos, és melyik tartománya semleges. A tiszta víz pH értéke 7, ennél kisebb pH –érték savasságot, nagyobb pH-érték lúgosságot jelent. Ennyi elég ahhoz, hogy tudjuk, mit jelent az, amikor azt mondjuk, hogy savas eső esett. Mindkét folyadék szélsőséges jellemzője nem jó. Hogy még közelebbit mondjak a savas eső jellegéről, még egy érdekesség. Az emberi gyomor pH-értéke, azaz savassága, gyomorsava 1,0-1,5. Viszonyítási alap: az akkumulátornak, a pH-értéke 1. Mi a savas eső? Olyan eső, mely savasabb a rendes esőnél, azaz, pH-értéke kisebb, mint 7. A savas esőt a légkörbe kerülő kén-dioxid okozza, a gyengébb hatást a szén-dioxidból létrejövő szénsav okozza. A nagy baj az, hogy a légkörben jelen lévő kénsav és a salétromsav 2,4 pH-értékű is lehet. Ez az esőfajta az erdőkre és a vizek halállományára is veszélyes. Hogy még jobban érzékeltessem a savas esők káros hatását, biztos mindenki látott már köztéri szobrot, kissé érdekes külsővel. Ez is a savas eső romboló hatása miatt van. Szoros összefüggés van a káros anyag kibocsátás, és a savas esők között, hiszen a légkörbe kerülő égéstermékek reakcióba lépnek a levegőben található vízgőzzel, és ezáltal kialakul a savas eső.

A táblázatból látni, hogy gyomrunk savtartalma igen tömény. Olyan értéken mozog, mint az autó akkumulátora. Hát nem semmi. Első olvasatra talán furcsának tűnik, de szoros összefüggés van a légszennyezés és a savas eső között. Vajon hogyan?  Egyszerűen úgy, hogy a légkörbe kerülő szén-monoxid és kén-dioxid által keletkezett savas vegyületek eső formájában esnek a földre. A szén-monoxid esetében szénsav, kén-dioxid esetében kénessav keletkezik. Honnan kerül a légkörbe ez az anyag? Erőművekből, gyárakból, járművekből, vulkánkitörésekből. A savas esők az erdőségekben, tavakban és folyókban egyaránt kárt okoznak. Annak ellenére, hogy a tavak, azaz, a természet próbálja helyreállítani az egyensúlyt, az állandó légszennyezettség miatt a tavak öngyógyítása gátolva van. Ebből következik, ha megszűnne a légszennyezés, akkor a tavak kémiai egyensúlya helyreállna. Van még egy érdekes dolog. A tavak halállománya nem azért pusztult ki, mert savasodás lépett fel, hanem azért, mert a halaknak nem volt mit enniük. Ugyanis a savas víz kipusztította a halak táplálékát. Ebből is látható, hogy a természet mennyire törekszik arra, hogy tökéletesen működjön. Ez viszont nem lehetséges a folyamatos szennyezés miatt. Sajnos ez a jelenség már közel 60 éve porondon van. Ugyanis a 70-es években már megkezdődtek a savas esővel foglalkozó kutatások. Miért veszélyes még a savas eső? A savas esők hatására nemcsak az érzékeny erdőségek fái és a tavak apró élővilága szenved károkat, hanem a talajba beszivárgó csapadék hatására a talajból kioldódnak a nehézfémek /ólom, higany/, ezáltal bejutnak a talajvízbe, tavakba, folyókba, ezáltal mérgezik az ott élő élővilágot. Az emberek által fogyasztott élelmiszerekbe is belekerülnek. Mivel a sav maró hatású, így minden olyan tárgyban kárt tesz, amit elér, és ami a szabadban van. Itt is látható, hogy a természetben mennyire fontos az egyensúly, mert minden összefügg mindennel. Az öngyógyítás a természet sajátossága, de ha állandó és folyamatos a szennyezés, nem tudja magát „gyógyítani”.

Az ólom elég veszélyes anyag. A szervezetbe jutva kiszorít minden más fontos elemet, úgymint vas, cink, kalcium, stb. Ekkor beszélünk ólommérgezésről. Hol alkalmazzák az ólmot? Megvéd a radioaktív sugárzástól, forrasztófémeknél, régen vízvezeték csöveket gyártottak belőle, a nyomdaipar sokáig használta, adalékanyagként a benzinben is jelen volt, templomokban ablakólommal illesztették össze az üvegeket, díszes ólomüveg gyártás. A végére hagytam a horgászok, vadászok és a hadsereg által használt ólom mennyiséget. Talán a legfontosabb, hogy a lőszerek gyártásánál is alkalmazzák. Ami most érdekes lehet, az a talajokban és élővizekben található ólom. Hogy került oda? Ha kicsit visszamegyünk időben úgy a 1940-es évekig, akkor rögtön egy hatalmas felhasználási területet lehet említeni. A háború alatt egész Európát elárasztották a lőszerek. Azokon a helyeken, ahol hetekre, hónapokra megrekedt a front, ott nagyobb mennyiség került a földbe. A lövedékek nem válogattak. Becsapódtak a talajba, illetve a vizekbe is. El lehet képzelni, mekkora mennyiséget használtak el. Ezek még a mai napig is ott vannak. Aztán a honvédség által létrehozott lőtereken évtizedekig voltak lövészetek. Ez szintén nagy terület, ahol nagyobb mennyiség halmozódott fel. Jó néhány tíz lőtér van hazánkban. Ezek közül van olyan, amelyik ivóvízbázis közelében van. Igaz, az 1990-es évektől ezek a lövészetek megszűntek. Ami tovább is problémát jelent még a mai napig is, a vadászok által használt lőszerek, illetve a horgászok által használt különböző nehezékek. Első ránézésre nem nagy mennyiség, de sok van belőle. Az erdők, tavak, folyók állandó szennyezője a mai napig is az ólom. Hogy mennyire veszélyes, mi sem bizonyítja jobban, mint amikor a Notre-Dame leégett, és ezt követően kimutatták az ólomszennyezést. Az ólom az ablakokból került oda. A mai napig is vannak ólommal szennyezett csapvizet fogyasztók. Még az 1970-es évek után is használtak ólomcsövet a vezetékes vizek bekötésénél. Azokat ki tudja mikor cserélték ki. Hogy számokkal is szolgáljak: 2700 ivóvízminta közül eddig több mint 500 esetben találtak ólomszennyezést. Ezeket az értékeket az 1945 előtt épült lakásoknál mutatták ki. Aztán meglepődve olvastam egy vízügyi szolgáltató szakember véleményét. Idézem: ”a hosszú évtizedek során a csövek belső falára rakódott vízkő ki is zárja az ólomszennyezést”. Forrás: infostart

Most akkor, hogy is van ez? Az ólomszennyezést éppen ezeknél a csöveknél mutatták ki. Sőt! Szintén szakember javasolta, hogy mielőtt csapvizet fogyasztunk, kb. egy percig engedjük folyni a csapot. Valahogy itt sincs egyetértés, pedig jó lenne. A legnagyobb baj az, hogy az egyes ivóvízbázisok is veszélyben vannak, hiszen az a hihetetlen nagy mennyiségű ólom jelenleg is a talajban, illetve a vízvételi helyeken van egész Európában, és mindenhol, ahol valamilyen fegyveres konfliktus van. Az ólom csak az egyik a sok szennyező anyag közül. Az ivóvíz minősége világszerte egyre nagyobb problémát jelent. A téli időszak alkalmával, jóval több olyan anyag kerül a levegőbe, amelyikből savas eső hullhat. Ez hihetetlen károkat okoz a talajban, a növényzetben, a házakban, és mindenben, amik a szabad ég alatt vannak. Ezeknek jeleit sok helyen már lehet látni.

2022.04.01.

Karbonsemlegesség ismét

Mára már ez szinte divatos szó lett. Vajon mit is jelent az, hogy karbonsemlegesség? Egyszerűen azt, hogy a kibocsátott szén-dioxid, és az elnyelt, illetve a légkörből kivont szén-dioxid mennyisége között egyensúly áll be. Vannak úgynevezett szénelnyelők: ezek azok a rendszerek, melyek több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. Ezek a talaj, az erdők, az óceánok. A természetes szénelnyelők évente 9,5-11 Gt /gigatonna/ közötti széndioxidot vonnak ki a légkörből. 2019-be 38 Gt gigatonna/ volt a szén-dioxid kibocsátás. Rögtön itt az elején egy érdekes megjegyzés. Ennek az egész programnak, amely vélhetően el fog indulni, és azok a vállalások, amelyek megfogalmazódtak, be is lesz tartva, illetve ellenőrizve lesz. Ugyanis eddig erről csak konferenciák sorozata szólt, volt megállapodás, de senki nem tartotta be. Vajon most másképpen fog történni? Ennek a mai nap karbonsemlegesség szóval fémjelzett projektnek már igen régen hangot adtak a kutatók. Történetesen már az 1970-es években komoly cikkek jelentek meg az üvegházhatású gázok veszélyeiről. Csak gondoljunk bele. Azóta eltelt 50 év, és nem történt semmi. Most már annyira felhalmozódott a probléma, hogy sürgősen kell tenni valamit, mert eljön hamarosan az az idő, amikor már bizonyos folyamatok nem lesznek visszafordíthatóak. Szó esik a természetes szén-dioxid elnyelésről is. Itt vannak megemlítve az erdők is. Utalnék egy kb. 15 évvel ezelőtti konferenciára, ahol az erdők állapota volt a téma. Egy erdőmérnök akkor a következőket említette. Az erdőben az elöregedett, vagy vihar által kidőlt fák károkat okoznak, mert a korhadásuk során szén-dioxidot termelnek, és terhelik a légkört. Milyen igaza volt. Ennek ellenére egy furcsa helyzet áll elő. Ugyanis hazánk erdeiből ezeket a kidőlt, szennyező anyagot termelő fákat nem lehet elvinni. Az ok: az erdei kisebb és nagyobb állatok itt találnak élelmet és búvóhelyet. Ez az indok, ami nem igazán állja meg a helyét. Ugyanis az erdei állatok nem a kidőlt fákban találják meg a nekik szükséges dolgokat, hanem jóval egyszerűbb módon. Ebbe most ne menjünk bele, mert egy külön téma lenne. A lényeg, hogy igen nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátástól óvnánk meg a légkört, ha ezeket a kidőlt fákat elvinnék, és tüzelés formában hasznosítanák. Igaz, az elégetésük során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, de nem évtizedeken keresztül. Nem beszélve az erdők esztétikai jellegére utalva. Talán érdemes megnézni, hogy vajon hogy alakult az elmúlt 270 év alatt a szén-dioxid arány?

A diagram adatai önmagukért beszélnek. Hatalmas a növekedés. Szeretném leszögezni, hogy ez csak a szén-dioxid, tehát egy szennyező anyag jelenléte a légkörben. Sajnos van több is. Mivel a gázok közül ez a legelterjedtebb és legnagyobb arányú káros anyag, így nyílván ezzel kell elsősorban foglalkozni. Különböző elvárások vannak azzal kapcsolatban, hogy mikorra, mennyit kell csökkenteni a szén-dioxid koncentrációt a légkörben. Annak ellenére, hogy vannak megállapodások ennek a gáznak a csökkentésére, mégis érdemes megnézni, hogy ez a valóságban miképpen alakult. 

Itt csak 60 évről van szó. Az viszont látható, hogy igen nagy az emelkedés. Sajnos elég sok tényező akad, amellyel szembe kell nézni annak érdekében, hogy a szén-dioxid szint csökkenjen. Mivel a klímaváltozás igen sok negatív hatást gyakorol Földünkre, így ez egyre nehezebb lesz. Egy dolgot szeretnék megemlíteni. Kiemelném a 2019-2020-as éveket. Hatalmas erdőtüzek tomboltak a világban. Igen nagy mennyiségű káros anyag került a légkörbe. Ennek tényével sajnos számolni kell a következő években is. A légkör az egyik legfontosabb lételem. Pontosan az a réteg szenved nagy károkat, ahol az ember él. A szennyező anyagok nehezebbek a levegőnél, tehát a talaj közelében halmozódnak fel, éppen ott, ahol az élet zajlik. Ma már igen sok szennyező anyag kimutatható a talaj közeli légrétegben, ami káros az élő szervezetre. Eddig inkább a szén-dioxidról tettem említést. Van valami, amitől még inkább kell tartani. Ez nem más, mint a metángáz. Mi történt, hogy számolni kell ezzel a gázzal? A klímaváltozás azt is magával hozta, hogy növekszik a hőmérséklet, mindenhol. Olyan helyeken is, ahol eddig elképzelhetetlen volt. Ezek a fagyott területek, a permafroszt. Szibéria, Kanada hatalmas részei, és az ott található nagy tavak, melyeket állandó jégtakaró fedett, eddig. A klímaváltozás révén ezek a helyek kezdenek megolvadni, és a talaj, valamint az eddig zárt jégtakaró alatt lévő tavakban a felgyülemlett metán kezd kiszabadulni. A metán sokszorosan felülmúlja a szén-dioxid szennyezési fokát. Erőteljesebb, agresszívabb gázról beszélünk. A későbbiekben, sőt, már most is számolni kell a metán jelenlétével a légkörben. Ez csak az egyik része a dolognak. A másik egyáltalán nem elhanyagolandó rész a kérődző állatok, és az emberi tevékenység által levegőbe kerülő metán mennyisége. Látható a diagramon, hogy ez a gáz már a második helyet foglalja el a sorban. Az elkövetkezendő időkben ez a tendencia fel fog gyorsulni. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél melegebb a bolygó, annál több káros anyag kerül a légkörbe. Még egy területet szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a hulladék. A Föld lakossága által több milliárd tonna hulladék keletkezik. Ezekről a nagy szeméttelepekről jelentős mennyiségű metángáz kerül a levegőbe a bomlás során. Úgy gondolom, elég összetett kérdést kell megoldani ahhoz, hogy megfelelő hatékonyságú legyen az üvegházhatású gázok kezelése. A nagy kérdés, hogy vajon van még arra idő, hogy ne romoljon, és javuljon ez a folyamat?            

 

2022.03.25.

Ismét szállópor

Talán sokan még most sem gondolják komolyan, hogy milyen veszélyes a szálló por. Sajnos azt kell mondani, azzal a ténnyel kell számolni, hogy a hőmérséklet emelkedésével, amely hazánkat jobban sújtja, mivel medencében helyezkedik el, sokkal erőteljesebben fog emelkedni a szálló por mennyisége a légkörben. Ez meglehetősen komoly légúti problémákat okoz, sőt, már okozott is. A szálló por veszélyesebb formája az úgynevezett PM2,5. Hogy miért? Mert ennek a porfajtának a mérete már olyan kicsi, hogy a tüdő legkisebb részeibe is be tud hatolni. A másik, hogy onnan nem távozik, lerakódik. Jelentősen rontja a tüdő térfogatát. Vannak azonban más olyan tényezők, melyek komoly gondot jelentenek. Az egyik ilyen tényező az illegális szemétlerakó helyek. Ide a lakosság jóvoltából minden, szó szerint minden kikerül. Általában a településtől aránylag messze, erdőszélre, szántás mellé, erdei út mellé, stb helyeken találni ilyen telepeket. A legfőbb veszély a szálló pornál maradva, hogy a magas hőmérséklet teljesen kiszárítja, amit oda letettek, és ezt a feltámadó szél igen távoli vidékekre is elviszi, nem beszélve arról, hogy éppen oda is, ahonnan hozták. Ez a finom szálló por tartalmazhat veszélyes anyagokat is. Ezeket rendre az emberek belélegzik, és kialakul egy légúti betegség.
       

       Erről beszélek. Általában vannak már mérési pontok, ahol a levegőben található káros anyagokat mérik. Ezek legtöbb esetben a gázokra érvényesek. Néhány helyen már a szálló por mennyiségét is mérik, de csak a PM10 tartományban. Az ebbe a tartományba eső szálló por nem jut le szerencsére a tüdőbe, mert az orr szőrzete és nyálkahártyája, valamint a garat útját állja ezeknek. A PM10 azt jelenti, hogy a szálló porrészecskének mérete 10 mikromilliméter alatt van. Ebben az esetben a veszély ott van, hogy a városokban, illetve a sűrűn lakott településeken a megnövekedett forgalom, az esetleges közeli valamilyen feldolgozó üzem által kibocsájtott szálló por olyan helyeken gyűlik össze, ahol pl. a gyerekeket sétáltatják. A játszóterek, óvodai, iskolai udvarok mind ki vannak téve ennek a szennyezésnek. Ahogy a diagramon látható, a PM10 méretű szálló por a légcsőig tud lejutni. Ami nagyon veszélyes, az a PM2,5. Ez a porfajta már gondot jelent a légzésnek. A tüdő teljes tartományát el tudja érni, ezért nagyon ártalmas.

Látszik, hogy mekkora a finom szálló por egészségügyi értéke az egyes területeken. A határérték a WHO szerint 10 mikrogramm/köbméter, az EU-ban 25 mikrogramm/köbméter. Hazánkban ez éppen az egészségügyi határérték alatt van. Köznyelven vajon mit jelent ez az érték? 1 gramm egyenlő 1 000 000 mikrogrammal. Méretét tekintve a 2,5 mikron szabad szemmel nem látható. Szerte a világban található legális és illegális hulladéklerakó. Ezeknek legtöbbje nyitott. Ma már olyan vegyi anyagokat állítanak elő, aminek egyáltalán nem tudni, hogy milyen rövid, illetve hosszútávú egészségkárosító hatása van. Ezek közül nagyon sok éppen ezekben a hulladéklerakókban landol. Sajnos a lakosság által a különböző helyekre szállított szemét még csak tetőzi a rosszat. Ezekről a helyekről a Nap által kiszárított anyagok nagyon messzire eljutnak a szél által. Több száz, de még ezer kilométert is megtehetnek ezek az apró részecskék. Egyáltalán nem biztos, hogy ott szennyeznek, ahol lerakták. Egy érdekes kísérletet hajtottak végre úgy 40 évvel ezelőtt. Egy helyről próbálták nyomon követni magát a szennyező anyagot. Ez egy kéményből származott. Nagy meglepetésre néhány kilométerig tudták követni a szennyezést, majd eltűnt a magasban. Több kilométeres körzetben végeztek méréseket, de nem találták a szennyezést. Egy véletlen folytán aztán több mint 70 kilométerre megtalálták azt a szennyező felhőt, amit az adott létesítmény bocsájtott ki. Meglepő volt. Ez csak egy példa arra, hogy milyen messzire képes elszállni egy szennyezés. Nem beszélve arról, hogy közben szinte elveszik. A légáramlatok kiszámíthatatlanok. Ebből fakadóan igen messzire, és igen furcsa helyeken is képes felbukkanni egy kibocsájtott szennyezés. Ez lehet a szél által korábban felkorbácsolt hulladéklerakóból származó veszélyes vegyi por is, azaz, szálló por. Sajnálatos módon a légúti megbetegedések egyre több áldozatot szednek.  

2022.03.18.

Érdemes odafigyelni rá: Az oxigén

Talán ezt az elemet nem kell bemutatni. E nélkül nincs élet.  Az élet kialakulásának egyik fontos építőköve. A mai légkör összetétele 21% oxigén, 78% nitrogén, a többi metán, nemesgázok, stb. Minket most az oxigén jelenléte érdekel kicsit jobban. Az óceánok élővilágának 90 százalékát a planktonok teszik ki. Mik ezek a planktonok? Apró növények és élőlények. Nagyon sok fajtájuk van. A lényeg, hogy évente a bolygónkon fotoszintézissel generált oxigén felét ők termelik, /a többit a növények és az erdők/. Ezek az organizmusok a földi életet támogató rendszer létfontosságú részét képezik. Őrült iramban kerülnek szennyező anyagok a légkörbe, a tengerekbe, az óceánokba. Ezek egyre inkább telítik az alsó és felsőbb légrétegeket, valamint vizeinket. Most még nem vesszük észre, hogy hiányát szenvednénk az oxigénnek.  Egy kérdés. Vajon mi történik, ha azok az oxigént termelő mikroorganizmusok leállnak? Hogy miért? Olyan sok tényező van, ami egy kicsit elgondolkodtató. Melyek ezek? Folyamatos melegedés, melynek hatására a nagy vízfelületek is melegebbé válnak, ezáltal változás állhat be az oxigént termelő mikroorganizmusok működési mechanizmusában. A folyamatos szennyezés, ami szintén ezt okozza. Aztán az erdők, illetve zöld felületek csökkenése, ami szintén változást okozhat. Ha felborul az egyensúly, akkor megváltozhat az oxigén termelés üteme és mennyisége is. Vajon e három tényező térvesztése nem okoz-e a Földön oxigén hiányt? Talán furcsa felvetés, de lássuk be, elgondolkodtató. Az oxigén csökkenés igen nagy problémát vetne fel. Ugyanis a folyamat nem szüntethető meg azonnal.     Oxigénre pedig azonnal szükség van, ha az élővilág életben akar maradni. Tehát a nagy kérdés: ha továbbra is ilyen ütemben történik a szennyezés, vajon beállhat az oxigén csökkenése? Ugyanis, nem lesz, ami termelje, mert csak úgy magától nem lesz éltető oxigén. Vajon jelenleg kimutatható, hogy mekkora az oxigén szint? Vannak esetleg ilyen mérések? Vajon meddig elegendő a légkör oxigén töménysége ilyen pusztítás mellett? Lennének még kérdések, de azt hiszem, egy kicsit el lehet meditálni ezen a fontos dolgon. Próbáltam megtalálni, hogy mikor mérték és határozták meg a légkör összetételét. Sajnos nem találtam. Arra is próbáltam adatokat szerezni, hogy vajon mikor mérték utoljára az összetételt. Azt sem találtam. Van a légkörről minden, de ezek hiányoznak, pedig azt hiszem, az lenne a legfontosabb, hogy mennyi az oxigén jelenléte napjainkban. Vagy teljesen természetes, hogy van? Adott egy korábban meghatározott szint, érték százalékokban kifejezve. Éppen eleget halljuk, hogy igen erősen felgyorsult a légkörbe kerülő anyagok mennyisége. De ne szaladjunk ennyire előre. A légkör összetétele minden bizonnyal változott a korábbi időkhöz képest. Ezt az időt elég lenne évezredekben mérni, hiszen akkor még nem volt ennyi ember, állat, gép, ami jelentősen fogyasztotta volna az oxigént. Tudom, akkor mérni sem lehetett, hiszen nem volt mivel. Talán zárványokban, jégbe zárt buborékokban, stb. lehetne kimutatni az akkori légkör oxigén tartalmát. Találtam egy érdekes cikket, mely szerint egy ausztrál könnyűbúvár 1968-ban megtöltött egy palackot, de nem használta fel. Hallotta, hogy van egy minta az Ausztrál Légkörkutató Intézetben, de az 1978-as. Gondolta, meglepi őket a palackba zárt levegővel. Meg fognak lepődni. Azt nyilatkozták, hogy a „palackból vett levegő elemzése nem jelentett nagy meglepetést, hiszen nagyjából ezeket az adatokat várták.  Forrás: Origo Dr. Paul Fraser, a CSIRO munkatársa. A palackban mért levegő összetétele azonos volt a maival. A légkörről végtelen sok tanulmány, szakvélemény, kimutatás jelent meg. Hőmérséklet, csapadék, szél, áramlatok, összefüggések, stb. A légkör oxigén jelenlétéről, mennyiségéről nincs szó. Lehet, hogy nem véletlen? Ha egy adott térfogatú testbe levegőt teszünk, majd elzárjuk, és utána különböző gázokat nyomunk bele, akkor az eredetileg benne levő levegő összetétele megváltozik. Ettől az oxigén mennyisége nem változik. De mi van akkor, ha a testben elégetünk valamit? Az oxigén szintje csökkenni fog. Valami ilyesmi zajlik a természetben is, hiszen a földi légkör is egy „zárt” levegő óceán, amit az Univerzum határol. Mi csökkentheti az oxigén szintjét? A nagy gépjármű forgalom, a népesség növekedése, az állattartás növekedése, a megnövekedett légi közlekedés, a nagy erdőtüzek, a háztartásokban használatos tüzelőanyagok elégetése, az erőművek üzemeltetése, az óceánok plankton állományának pusztulása, erdőirtások. Vajon mennyi a Föld légkörének tömege? Nehéz a számot elképzelni, de 5,6 x 1015 tonna. Ez kimondva 56 billiárd tonna. Mivel légkörről beszélünk, és a levegő összetétele több anyag keveréke. Ha tételesen vesszük a mai összetétel szerint, akkor a légkörben 43,68 billiárd tonna nitrogén, 11,76 billiárd tonna oxigén és 0,56 billiárd tonna egyéb gázok vannak. Vajon ez az arány jelen volt-e több ezer évvel ezelőtt? Ugyanis sokkal kevesebb volt az oxigén szint terhelése, mint most. Nem voltak gépjárművek, erőművek, stb. Ebből következik, hogy jelenleg az oxigén terheltsége nagyon, de nagyon megnőtt. Vajon mennyire? Ez lenne, amit keresünk. Sajnos erre vonatkozóan semmiféle friss adat nincs. Tehát a légkör összetételének értékei egy régi mérés alapján vannak meghatározva. Vajon ez oly természetes, hogy nem is kell vele foglalkozni, mert oxigén mindig lesz elegendő? Ez ennyire egyértelmű? Hát, ezen el lehetne gondolkodni. Valamit érdemes tisztázni. Több mértékegységet is használnak a levegő mennyiségének meghatározásához. Használatos a liter, a köbméter és a kilogramm. Van még egy fontos dolog. A levegő nem azonos az oxigénnel. A levegő egy keverék, az oxigén egy elem. Az oxigén a levegő egyik alkotó eleme. Egy köbméter levegő 1,22kg 15 Celsius fokon. Ebből adódik, hogy egy köbméter levegőben 0,256kg oxigén található. Hogy mennyi oxigén fogy el bizonyos tevékenység során, csak két érték. Egy ember egy év alatt 175kg oxigént fogyaszt el. Egy autó több mint 5 000kg-ot. Egy kg fa elégetéséhez 1,07kg oxigén szükséges. Ez csak két adat. Hány oxigén fogyasztó van még? Rengeteg. Vajon termelődik-e annyi, mint amennyire szükségünk van? Biztos igen, mert akkor nehezebben tudnánk lélegezni, akárcsak a magas hegyvidékeken. Viszont felvetődik egy kérdés. Vajon mekkora az az oxigénszint, ahol még nincs érezhető élettani hatás? A Föld legmagasabb csúcsát is megmászták oxigénpalack nélkül. Ezen a magasságon az oxigén jelenléte 6,98 %. Tehát, ha nehezen is, de ennyi oxigénre feltétlenül szüksége van az embernek ahhoz, hogy életben maradjon. A légkör mai oxigén értéke 20,93%. Ami igen érdekes kérdés, hogy vajon rendelkezik-e a mai légkör 20,93% oxigén értékkel? Az oxigént egy svéd gyógyszerész, Carl Wilhelm Scheele fedezte fel 1772-ben.

Egyre többet beszélünk a levegő szennyeződéséről. Világszerte probléma ennek megoldása. Voltak már kísérletek, de nem sok sikerrel. Milyen szennyező anyagokról van szó? Nitrogén-dioxid, kén-dioxid, szén-dioxid, szén-monoxid, ózon, szálló por. Ezek alkotják legnagyobb részt a levegő szennyező anyagait. A Föld jóval korábbi légkörében ezek a szennyező anyagok nem voltak jelen. Ha elgondoljuk, hogy az adott légkörbe igen nagy mennyiségű szennyező anyagok kerültek sok-sok évtized alatt, aminek valahol el kell férnie. Ezek most is itt vannak. Biztos tudják, hogy szüretelés alkalmával a must erjedése során szén-monoxid keletkezik. Ez egy színtelen, szagtalan gáz, nehezebb a levegőnél, nehezebb az oxigénnél. Miért írom, hogy az oxigénnél? Egyszerű. Ha az eredeti szennyeződés mentes légkört vesszük alapul, akkor azok a gázok, amelyek most felelősek a rossz levegőért, azok mind a talaj közelében vannak. Ugyanúgy, ahogy a pincékben a szén-monoxid. Ebből rögtön következik egy másik kérdés. Mivel a szennyező gázok mindegyike nehezebb az oxigénnél, ezért ezek a talajfelszínhez közel vannak. Vajon mennyivel hígítják fel ezek a gázok az oxigén dús levegőt? Milyen magasan lehet mérni ezek jelenlétét? Mennyivel csökkent az oxigén jelenléte az emberek által használt légtér tartományában? Egy valamit még ide kell sorolni. Ez pedig a szálló por mennyisége. Ezek keveréke ma már komoly egészségügyi problémákat jelentenek. A légzőszervi megbetegedések ezek miatt alakulnak ki.  

Gázfajta

Atom, illetve mol tömeg

O, Oxigén

16

NO2, nitrogén-dioxid

46

SO2, kén-dioxid

64

CO2, szén-dioxid

44

CO, szén-monoxid

28

O3, ózon

36

 

A táblázatban az látható, hogy minden szennyező anyag, amely a levegőben van, nehezebb az oxigénnél, tehát a talaj közelében gyűlnek össze, ülepednek le, és fejtik ki károsító hatásukat. Egy ember naponta 10 000 liter levegőt lélegez be. A levegő összetétele 78% nitrogén, 21% oxigén, a többi egyéb gázok. Ebből adódik, hogy egy ember 2 100 liter oxigént lélegez be naponta. Ez 2,1 köbméter. Az emberiség naponta 13-15 milliárd köbméter oxigént fogyaszt el. Nem levegőt, oxigént. Ha tovább számolunk, akkor 5518,8 milliárd köbméter oxigént fogyaszt el az emberiség egy év alatt. Egy ötven éves fa egy ember oxigén szükségletét termeli meg egy vegetációs idő alatt. Egy személyautó 20 ember oxigén szükségletét használja el 100 kilométeren, egy óra alatt. Ezek borzalmas nagy számok. Viszont érdemes elgondolkodni rajta. Igaz, hogy nemcsak a fák termelnek oxigént, hanem az óceánokban élő planktonok is. Nem akarok tovább a számokba belebonyolódni, csak annyit, hány ember él a Földön, hány olyan eszköz közlekedik a Földön, amely oxigént fogyaszt, hány állat él, mely szintén oxigént fogyaszt, és itt kell megemlíteni még mindent, ami ég, és szintén oxigént fogyaszt, pl. erdőtüzek. Összevetve: vajon kellően becsüljük-e a Földünk által nyújtott élethez nélkülözhetetlen oxigént? Vagy csak tudomásul vesszük, hogy ez a gáz csak úgy van? Az a tökéletes űrhajó, amely több mint 7 milliárd embert visz a hátán, vajon meddig képes tökéletesen működni? Egy nyilatkozatot idéznék. „Valójában a Föld szinte teljes lélegezhető oxigénkészlete az óceánokból ered, és elég van belőle több millió évre. Ezt nyilatkozta a Coloradói Állami Egyetem légkörkutatója.

Érdekes megállapítás. Biztos sokkal nagyobb tudású, mint én, de azért lenne kérdésem. Mégpedig az, hogy lehetséges ez? Ugyanis, ha a klímaváltozás miatt elpusztulnak a planktonok, ha kiirtják az erdőket, ha elfogy az oldott oxigén, akkor nincs utánpótlás. Ez pedig nem évmilliókban mérhető. Sajnos. Az óceánokban nagy mennyiségű oldott oxigén van. Lehet, hogy nem mondok butaságot, ha összefüggést keresek a Földön fogyó /tüzek, emberek, állatok, járművek, stb. által elfogyasztott/ oxigén, és az óceánokból egyre gyorsabban eltűnő oxigén között. Ugyanis, ha a légkörből elkezd fogyni, akkor az óceánokból pótlódik. Ez azonban nem mehet a végtelenségig, mert egyre nagyobb a fogyasztás, és egyre kevesebb a termelés. A kettő közti különbség fogyás.  Vannak, un. holt övezetek, mint a Mexikói-öböl, ahol az oxigénszint annyira alacsony, hogy az állatok megfulladnak. Sajnos nem találtam olyan leírást, mely meghatározná, hogy mekkora az az oxigénszint, ahol még meg lehet élni. Vélhetően ez olyan 5%-os értéknél lehet. Hogy miért?  A világ legmagasabb csúcsát már megmászták oxigénpalack nélkül. Tehát ott még van annyi, hogy az ember, életben maradjon. Mivel ez a magasság 8848 méter, így feltételezhető, hogy 9000 méteres magasságban már az oxigén jelenléte 5-6%. Ez még éppen elegendő az élethez.

Éppen egy utcai séta során figyeltem fel a következő dologra. A közmunkások kivonultak az utcákra és takarítottak. Ez nagyon jó dolog, mert szép, tiszta a környezet. Aztán egy érdekes dologra lettem figyelmes. Ugyanis a faleveleket egy belső égésű kis szerkezettel fújták egy helyre, hogy könnyebb legyen összegyűjteni. Igen, csak közben hihetetlen mennyiségű szálló por kerül a levegőbe. Ez pontosan ott történik, ahol az emberek jönnek, mennek a járdákon, illetve kismamák tolják a babakocsit, benne a kisgyerekkel. Ilyenkor nemcsak a nagy porszemcsék kerülnek a levegőbe, hanem a sokat emlegetett szálló por PM10-es, és PM2,5-es méretű részecskéi is. A nagy porszemcsék súlyuknál fogva aránylag hamar leülepednek, de az említett fajtájú részecskék nem. Ezáltal, még ha a tisztítás után sétálunk az adott szakaszon, akkor is belélegezzük ezt a fajta szálló port. Tudom, ez a művelet nagyban elősegíti a terület rendbe tételét, de a másik oldalon nagy kárt okoz. Szerte a nagyvilágban gondot jelent a szálló por mennyisége. Sajnos sok mindent nem lehet tenni ellene, hiszen sok esetben olyan helyekről kerül a lakott területekre, amelyek több kilométerre, vagy több tíz kilométerre vannak a lakóhelytől. Nem beszélve az erdőtüzek, vulkánkitörések, külszíni bányászat során keletkezett porról. Ezeket a szél akár több száz kilométerre is elszállítja. A nagyvárosokban pedig a közlekedés okozza ennek a szálló pornak a jelenlétét. Milyen érdekes? Nincs életünknek olyan területe, ahonnan ne káros anyagok behatása érne. Élelmiszerekből, ivóvizekből, levegőből kerülnek szervezetünkbe ezek az anyagok. Milyen anyagok vannak jelen a levegőben?

 

Ezek a fő összetevők. Itt a szálló por fogalmat két részre kell bontani. Van a PM10 és a PM2,5. Mindkettő nagyon veszélyes, de a PM2,5 ami nagyon veszélyes. Ugyanis ez már annyira finom por, hogy le tud hatolni a tüdőig, és nem ürül ki. Viszont itt sincs teljes összhang. Bár vannak olyan kimutatások, melyekben szerepel a szén-monoxid, de szerintem egy fontos szennyező anyag kimarad a listából. Ez pedig a szén-dioxid. Kezdtem utána érdeklődni, hogy ez miért van. Volt olyan válasz is szakértőtől, hogy ez a gáz a légkör természetes alkotó eleme. Ennek ellenére most sem tudom hova tenni ezt a meghatározást. Ugyanis, döntő szerepe van a globális felmelegedésben, méghozzá tetemes mennyiségben. Ez a legfőbb „ellenség” az üvegházhatású gázok tekintetében. Akkor miért nem tartják nyílván a légkörben lévő koncentrációját? Persze az is lehet, hogy én nem értem. Valahogy mégis furcsa. Ahogy említettem, a finom szálló por nemcsak azért veszélyes, mert mindenhova behatol, hanem azért is, mert szállító közegként mindent magával visz. Pl. egy veszélyes hulladéklerakó porát is, illetve ott is kialakulhat ez a finom anyag a száradás következtében, amit aztán a szél igen nagy távolságokra el tud szállítani. Lásd, időnként a szaharai por is megjelenik hazánkban.

Látható, hogy sajnos vannak olyan helyek a világban, ahol igen magas értéken van a finom szálló por. Hazánkban is sok alkalommal lehet tapasztalni a szennyezett levegőt. Ez főleg a városokat érinti. Több esetben olyan magas értékeket lehet mérni, ami már veszélyes az emberek egészségére. Ilyenkor várjuk a szelet, hogy elfújja a szmogot. A világ számos nagyvárosa küzd ezzel a jelenséggel, de jelentős megoldás még sehol sem született, ugyanis a szennyező anyagok légkörbe juttatása jelenleg is gőzerővel tart. Vajon mennyire változhatott meg a levegő összetétele. Ugye emlékeznek, 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén, 1 százalék egyéb gázok. Na, ez az egyéb gázok lehet a nagyon érdekes. Ugyanis a feltüntetett gázok nehezebbek az oxigénnél, ezért talaj közelében vannak, azaz, azon a helyen, ahol az emberek közlekednek, élnek. Itt már sok esetben nem beszélhetünk tiszta levegőről. Nézzük meg azt a helyzetet, ami jelenleg zajlik a világban. A globális felmelegedés miatt nő a tengerek és óceánok hőmérséklete, nő az aszály miatti erdőtüzek száma, a világon egyre több fát vágnak ki, nő az energiaigény, nő a lakosságlétszáma. Ezzel párhuzamosan a melegedés miatt csökken a planktonok tömege, az erdők területe, ami az oxigén termelés legfontosabb helye. A felsoroltak miatt növekszik a káros anyag kibocsátás, egyre több oxigént használunk el, mely abban már jelentkezik, hogy annyi a szennyező anyag jelenléte légkörben, amennyivel kevesebb az oxigén. Nincs annyi oxigén termelés, pontosan a miatt, mert csökken az oxigént előállító területek nagysága és mennyisége.   

2022.03.11.

Az energia

Az emberiség eddig 120 milliárd tonna kőolajat használt el. 140 milliárd még kitermelhető egyes becslések szerint. A széleskörű szakmai becslések szerint az eddig elhasznált szén mennyisége 700-1000 milliárd tonna, ami még rendelkezésre áll, az úgy 5000-8000 milliárd tonna. Sajnos a földgáz eddigi felhasznált mennyiségére nem találtam adatokat. Talán inkább érdekes annak magyarázata, hogy hogyan alakultak ki ezek az energiahordozók. Úgy tanultuk, hogy a kőolaj elhullott állatok tetemeiből, a szén pedig növényekből alakult ki. Nem szeretném sokáig húzni ezt a témát. A lényeg: vajon hogy alakulhatott ki a kőolaj akkor, amikor nem egy helyen történt az állatok pusztulása, nem beszélve arról, hogy akkor is voltak dögevők, tehát mielőtt még bármi történt volna, eltakarították a felszínről. Ezáltal egyetlen egy állat sem kerülhetett olyan mélyre, ahogy tanították, hogy nagy nyomáson, és levegőtől elzárt közegben kőolaj legyen belőlük. Említik a planktonok tenger mélyére került példányait. Mindent egybevetve, nem kerülhetett akkora mennyiségű állati tetem a föld alá, melynek révén akkora mennyiségű kőolaj keletkezne, mint amiket felszínre hoztak, és ami mennyiség még van, és folyamatosan termelik. Ez vonatkozik a földgázra is. A szén esetében is hasonló a helyzet, hiszen hatalmas széntelepek vannak földrajzilag teljesen elszórt helyeken. Ez még valahogy magyarázható, hogy földcsuszamlások, földrengések által elmozdult talajrétegek által a növényzet oxigéntől elzárt helyre került, és kialakultak a különböző széntípusok. Összevetve, egyre inkább valószínűsíthető, hogy a fosszilis energiaforrások kialakulása teljesen más formában jött létre. Megjegyzés: vajon az évtizedeken keresztül tanított elmélet a kőolaj kialakulását illetően, csak blöff? Valószínű ezen a területen is vannak még érdekes felfedezések, és érdekes dolgok. Egy biztos. Az emberiség energiaigénye egyre nagyobb. Azt is meg kell fontolni, hogy a fosszilis tüzelőanyagokból mennyit használjunk fel, hiszen a környezet, a légkör eléggé károsodik ezek miatt. Melyek a fő alternatív energiaforrások? Napenergia, szélenergia, vízenergia, biomassza, geotermikus-erőművek.

Napenergia: napelem-áramtermelés, napkollektor-háztartási melegvíz-előállítás, fűtésrásegítés.

Szélenergia: szélerőmű

Vízenergia: mozgási energia, hullámzás, áramlatok a tengerekben

Bioenergia: fa, növényi olaj, biodízel, biogáz

Egy lényeges megjegyzés. Mind a négy energiaforrás korlátlan lehetőségeket biztosít, és állandóan rendelkezésre áll. Van egy nagyon figyelemre méltó szempont. Ez nem más, mint az egységnyi energia előállítás során keletkező szennyezőanyagok mennyisége.

Látható, hogy mekkora eltérés, illetve többlet keletkezik a hagyományos, és a megújuló energiaforrások előállítása során, a legnagyobb szennyező anyagból, a szén-dioxidból. Ennek fényében talán érdemes egy kicsit elidőzni ezen a témakörön. Igen erőteljesen szorgalmazzák a „tiszta” energiatermelést. Vannak célkitűzések, de elég lassú a megvalósítás. Már a 90-es évek végén megjelentek a napelemek különböző változatai. Érdekes, hogy azóta eltelt közel 30 év, és az egyes adatokból látszik, hogy nem igazán terjedt el, még világszerte sem. Még ott sem, ahol az anyagi keretek ezt megengednék. Talán nem kell mondanom, hogy miért. Ez a négyféle energiafajta nagyon sok hagyományos energiaforrást ki tudna váltani. Miért írom azt, hogy ki tudna? Mert elég nagy ellenállás van még most is ezekkel az energiahordozókkal kapcsolatban. Sőt! Vannak olyan intézkedések, melyek egyszerűen lehetetlenné teszik bizonyos energiafajta fejlődését. Itt konkrétan a szélenergiáról van szó. Valahol azt sem lehet megérteni, hogy éppen azok is elleneznek dolgokat, akik amellett kampányolnak, hogy több alternatív energiaforrást kellene bevonni. Biztos vagyok, hogy van megfelelő megoldás, csak éppen le kellene ülni, és át kellene beszélni. Sajnos ez a fajta kommunikáció eléggé akadozik hazánkban. Azért valami elmozdulást lehet észlelni. Ez egyértelműen a napelemek, napelem parkok tekintetében jelentős. Nagyon nagy szükség van erre, hiszen egyre inkább ezeket az energiaváltozatokat kellene használni a környezet védelmére is. Hogy mennyire szükség van rá, mi sem bizonyítja jobban, hogy némely országok nagyon is meglátták a lehetőséget ezekben az energiahordozókban. Hazánkban két energiatípust lenne célszerű üzemeltetni. Szél- és napenergiákat hasznosító berendezéseket. Sajnos a szélenergia hazánkban nem használható. Jogszabályi rendelkezések gátolják telepítésüket. Marad a napenergia. Csak néhány összehasonlítás. 

Egy terawattóra= egy billió wattóra. Ez pedig érthetőbben 1 milliárd kilowattóra. Egy 4 fős család 350 kWh áramot fogyaszt havonta. Hazánk éves áramfogyasztása 2018-ban 45,4 terawattóra volt. Hogy mekkora lehetőség van a megújuló energiaforrások terén, mi sem mutatja jobban, hogy Németország közel csak napenergiával megtermelte hazánk évi áramfelhasználását. Itt nem a terület a fontos, hanem a telepített naperőművek száma. Ebből is látszik mekkora lehetőségek vannak ezeken a területeken. Ja, és a napenergia ingyen van. Hazánkban évi 2100 óra a napsütéses órák száma. Ez éves szinten 13.000kW/m2 hőmennyiséget jelent. A földfelszín által elnyelt napenergia 3,85x1024 Joule. A Földre jutó egy óra napsugárzás több energiát jelent, mint amennyit az emberiség egy év alatt felhasznál. Hazánkban a déli-délkeleti, azaz, az Alföld a „legfényesebb” terület. Itt 2400-2500 a napos órák száma évente. Érdemes odafigyelni erre. A most következő adat a legfontosabb. Az éves napsugárzás vízszintes felületre kb.1280kWh/m2/év. Ezt növelni lehet, ha 45fokos szögben, és déli tájolású a napelemünk. Így még növelhető kb.1370kWh/m2/év értékre. Ez már komoly energia. Köznapi nyelven mit jelent ez? Egy 160 literes hűtőszekrény napi áram fogyasztása 0,5-0,8kWh. Ha 0,8kWh/napenergia felhasználással számolunk, akkor 1712 napig működtethető a hűtőszekrényünk annyi energiával, amennyit a Nap szolgáltat egy négyzetméterre egy év alatt. Ez több mint 4 és fél év. Ebből is látható, milyen őrült energia nyerhető a Napból.

 

Déli tájolású, 45fokos szögben a napi sugárzás energiája

Télen

1,8kWh/m2

Tavasszal

4,6kWh/m2

Nyáron

5,5kWh/m2

Ősszel

3,3kWh/m2

     

     Valamit még meg kell jegyeznem. Nem volna szabad elhanyagolni ezt a lehetőséget. Adva van egy szinte korlátlan energiaforrás, csak élni kell a lehetőséggel. Azt hiszem, hogy az alábbi táblázat a mellett szól, hogy hazánkban egyre nő a napsütéses órák száma, így érdemes ezt az energiát egyre jobban kihasználni.

 Sajnos hazánkban is alkalmazható másik energiaforrás a szélenergia lenne. Teljesen ledöbbentett egy kijelentés. A szélerőművek nem illeszkednek a tájképbe. Ezt egy államtitkár mondta. Ez egy olyan nagyfokú hozzá nem értést mutat, amely példátlan. Ilyet kijelenteni olyan szakmai öngól, amit nem lehet kommentálni. Ebből is látszik, hogy mennyire nem szakmai szinten zajlanak az energetikai kérdések. Főleg nem az alternatív energia kérdések.  A szélgenerátorokkal és szélerőművekkel kapcsolatban néhány szó. Biztos sokan vannak, akik jóval több információval rendelkeznek, mint én ezekről a berendezésekről. Én azt a részét szeretném kihangsúlyozni, ami gátolja ezeknek a remek találmányoknak az üzemeltetését, működtetését. Meglepődve olvastam a következőt: az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet módosításának 1. §-val:

„(4) Beépítésre szánt területen és beépítésre szánt terület határától számított 12 000 méteren belül – a háztartási méretű kiserőműnek számító szélerőmű kivételével – szélerőmű, szélerőmű park nem helyezhető el.”

Forrás: Magyar Közlöny 2016. szeptember

Ez annyit jelent, hogy az országban sehol nem lehet szélerőmű parkot építeni, mert a távolság miatt ilyen terület nincs, azaz, a települések olyan távolságokban vannak egymástól, hogy ütközik a jogszabályba. Ez vonatkozik az úgymond ipari jellegű szélgenerátorokra. Van azonban olyan szélerőmű, amelyik háztartásokat látná el energiával. Na, erre is van egy érdekes szabályozás. A házi használatra szánt szélgenerátor biztonságos működésének feltétele, hogy épülettől, tereptárgyaktól legalább 150 méterre legyen elhelyezve. Ekkora védőtávolságot mindenképpen be kell tartani. Magyarul ez sem kivitelezhető, mert egy településen belül a házak közelsége eleve kizárja a telepítést. Ez csak a két legfontosabb tény, ami erre a dologra vonatkozik. Az is érdekes, hogy tanulmányok sokasága mutatja ki, és ráadásul foglalkoznak is vele, hogy milyen lehetőségek vannak, annak ellenére, hogy elviekben nem is működhetnének. Sőt! Még azt is kimutatják, hogy mennyivel nőtt a kapacitás, holott újak nem jöhetnek létre, illetve nem telepíthetnek. Nem érdekes? Akkor miképpen emelkedik az energiatermelés? Hát ezt egyelőre nem tudni. Vajon mi az oka annak, hogy ennyire háttérbe szorul, sőt egyenesen tiltva van a megújuló energiaforrásoknak ez a fajtája. Világszerte szorgalmazzák, hogy minél több úgymond „zöld energiát” használjunk. Vajon kis hazánkban miért gátolják ezt? Egy érdekes megjegyzés ezzel kapcsolatban. Jó néhány évvel ezelőtt híre ment, hogy néhány Nyugat-Európai országban leszerelik a szélgenerátorokat. Rögtön megjelent egy tájékozatlan újságíró tollából, hogy lám-lám, valami tényleg nem stimmel ezen a téren. Majd néhány nappal később kiderült, hogy azért szerelik le, mert nagyobbakat telepítenek a helyükre. A szakmaiság és a tájékozatlanság ékes példája ez. A baj az, hogy ez minden területen jelen van. Mivel a szabályozás ilyen, felmerül a sokszor emlegetett bizonytalan jogi környezet. Összegezve: a jelenlegi, és olvasott jogszabályok szerint ma semmilyen szélerőmű nem telepíthető hazánkban.

 A következő táblázat megmutatja a hálózatra kapcsolt szélenergia kapacitásokat 2019 első felében.

Látható, hogy mekkora energiát lehetne termelni a szél segítségével.

Forrás: NFM

Hazánk éves energiafelhasználása 446,5 PJ. Ez hatalmas energia. Egy kicsit érthetőbben. Ez az érték 446,5 milliárd kilowattóra. Az igény pedig egyre inkább nő, tehát érdemes elgondolkodni azon, hogy mennyire akarjuk kihasználni a természet adta lehetőségeket. Szerintem ma már minden feltétel adott ahhoz, hogy ezeket az energiahordozókat hatékonyan, és gazdaságosan ki lehessen használni. Ki is kell.

2022.03.04.

Mi van a levegőben?

Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon sok olyan minden, aminek nem kellene ott lenni. A fűtési szezon beköszöntével egyre nagyobb a légkör terhelése. A háztartások mindegyikében a fűtés alkalmával káros anyagok termelődnek. A hagyományos tüzelőanyagokkal nincs baj, hiszen a régmúlt időkben is vagy fával, illetve szénnel tüzeltek. Ezek káros anyag kibocsátása elenyésző a nagy üzemek, gyárak, erőművek mellett. Azért írom, hogy káros anyag, mert ebben a kérdésben sajnos a háztartások előbbre járnak. Vajon miért? Ez nagyon egyszerű. A háztartásokban fűtési szezon alkalmával nemcsak természetes alapú anyagokat égetnek el, hanem más egyéb anyagokat is. Bontott ablakokat, ajtókat, amin rajta van a festék, pozdorja lapokat, műanyagokat, rongyokat, és mindent, ami éghető. Ezekből származnak aztán a nagyon káros, a légkörbe kerülő gázok.

Látható, hogy ott van 3százalék, amely az egyéb kategóriába van sorolva. Itt történik az a nagymértékű káros anyag kibocsátás, ami jelentősen szennyezi a légkört.  Olyan gőzök és gázok keletkeznek, amelyeket egy adott régióban szinte lehetetlen ellenőrizni, és nem is ellenőriznek. A gázok mellett ott van a szálló por. Na, ez az, ami nagyon nagy problémát jelent. Mi is az a szálló por? Ezt úgy jelzik, hogy PM. A szálló por a levegőben eloszlatott finomszemcsés 10 mikrométer részecske átmérőjű szilárd vagy folyékony halmazállapotú anyagok gyűjtőneve. A mikrométer a méter egy milliomod része. Hasonlításképpen a hajszál 80 mikron. Ez a particulate matter angolul, mely finomszemcsés anyagot jelent. Magyarul, a szálló por megnevezést az ülepedő portól való megkülönböztetésre használjuk. A 10 mikronnál nagyobb részecskék néhány óra alatt leülepednek, illetve fennakadnak az orrban és a szájban. A 10 mikronnál kisebbek már túljutnak a garaton.

A PM10-ről szó esett. A PM2,5 a veszélyesebb. Hogy miért? Látható a diagramon, hogy ezek a kis részecskék már lejutnak a hörgőkbe, majd a hörgő ágakba, végezetül a tüdőbe, és onnan nem kerülnek ki. Maradandó nyomot hagynak. Kialakul egy légzőszervi megbetegedés.

Ez a kimutatás önmagáért beszél. Nagyon megemelkedett azoknak a száma, akik idült alsó légúti megbetegedésben szenvednek. Sajnos ez az egyre nagyobb légköri szennyezés eredménye. Pontosabban a légkörben egyre nagyobb számban jelenlévő PM2,5-es jelölésű anyagoknak. Ez a szám már aggodalomra adhat okot. A szám azt mutatja, hogy hazánk lakosságának 6,12 százaléka szenved ebben a betegségben. Nagyon sok.  Sajnos ehhez a mérleghez még hozzá kell tenni az egyéb légúti és légzőszervi megbetegedéseket is. Ahogy látható, ezek is egyre növekednek. Az emberi szervezet nagyon érzékeny. Szinte minden apró változást megérez. A módosulatot, ha tudja, korrigálja, helyre igazítja, kijavítja. Van úgy, hogy sikerül, van úgy, hogy nem. Ez annak a függvénye, hogy közben még milyen egyéb, illetve a szóban lévő szennyezés csillapodik-e, avagy meg is megszűnik-e. Ha fennáll a szennyezés folyamatossága, akkor a javítás hasztalan, nincs eredmény, a szervezet károsodik. Itt lép képbe az orvostudomány. Valamennyire ez a szakterület javítani tud a helyzeten, de tökéletesre nem tudja visszaállítani az egészséget. Korábban egy orvosi konferencián volt alkalmam beszélgetni több nagy tudású orvossal. Sok kérdésem volt. Sajnos az idő rövidsége nem tette lehetővé, hogy ezekre a kérdésekre választ kapjak. Egy kijelentés viszont nagyon megmaradt bennem. Egyikőjük azt mondta, hogy a gyógyszerek ugyan meggyógyítanak, de egészséges nem leszel. Milyen igaz? Az emberi szervezet akkor működne jól és hatékonyan, ha minden külső hatást önmaga tudna gyógyítani. Sajnos ez ma már nem létezik. A külső beavatkozás elengedhetetlen. Ez így van a légúti megbetegedések terén is. Sokkal jobban kellene vigyázni a Földön fellelhető, az embereket kiszolgáló légkörre, vízre és talajra.   

 

2022.02.25.

Oxigénhiányos területek

Talán furcsának tűnik ez a megfogalmazás, de sajnos már kialakultak a Földön olyan pontok, melyeknek környezetében nincs, vagy kevesebb az oxigén, mint kellene. Az elmúlt 50 év kutatása feltárta, hogy több mint a négyszeresére nőtt a holt, oxigén nélküli övezetek nagysága a világ óceánjaiban. Ez azért is fontos, mert az oxigén megközelítőleg 50 százaléka a tengerekből és az óceánokból származik. A part menti vizek oxigénhiányos térségei több mint tízszeresére nőttek az elmúlt 70 év alatt. Az oxigén csökkenése egyértelműen az emberi tevékenység következménye.

„A klímaváltozás és a vízszennyezés együttesen nagyban növeli a holt övezetek számát és méretét, mind a nyílt óceán, mind a part menti vizekben, ahol az oxigén túlságosan alacsony a tengeri élethez”.

Forrás: MTI

A legismertebb holt övezet a Mexikói-öböl térsége. Itt olyan alacsony az oxigénszint, hogy az állatok megfulladnak. Ez a terület élőlény mentes. A klímaváltozás következtében az óceánok felszíne egyre jobban melegszik, ennek következménye az algavirágzás, ami elfojtja az oxigént, amikor az algák elpusztulnak és lebomlanak. Ekkor elvonják az oxigént a környezetükből. Így oxigénhiány lép fel. A korallfehéredés is ennek a következménye. Van egy másik oxigénmentes övezet az Atlanti-óceán trópusi vizeiben is. A korábban említett algásodás másik fő oka a műtrágyák nagyfokú elterjedése. Ugyanis a nitrogén alapú műtrágyákat a csapadék a folyókba mossa, onnan pedig a tengerekbe, óceánokban kerül, melynek következménye, hogy elszaporodnak az algák. Ez pedig oxigén elvonással jár. Nagy kiterjedésű oxigénmentes övezetek találhatók a Balti-tengerben, az Adriai-tengerben, a Fekete-tengerben, az Atlanti-óceán nyugati partvidékein, az Arab-tengerben.

Forrás: MTI

Ez a szennyezés azt vonja maga után, hogy ezekből a térségekből eltűnik az élővilág, legfőképpen a halak. Ez viszont fontos emberi tevékenységet veszélyeztet, mégpedig a halászatot, mely az ezzel foglalkozó emberek megélhetését veszélyezteti. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel.  A fő szennyezőanyag a műtrágya. Ennek összetétele jelentősen nem változott az évek alatt. 60 százaléka nitrogén, 24 százaléka foszfor, 16 százaléka kálium. A felszín alatti vizekben is kimutatható a nitrát, pontosan a műtrágya hatalmas elterjedése és használata miatt. Jelenleg megközelítőleg 200 millió tonna nitrogén tartalmú anyag kerül a világtengerekbe. A klímaváltozást kísérő jelenség a melegedés, a tengereket és az óceánokat sem kíméli. Ennek következménye, hogy a melegebb vízben kevesebb az oxigén, ugyanis a melegebb víz kevésbé tudja megtartani az oxigént. A legfrissebb adatok szerint az óceánok oxigéntartalma 50 év alatt 2 százalékkal csökkent. A Nemzetközi Környezetvédelmi Ügynökség adatai szerint az 1960-as években 45 alacsony oxigéntartalmú területe volt az óceánokban, ma ez már 700. Drasztikus emelkedés. A felmelegedő óceán oxigénvesztesége felborítja a víz alatti élet egyensúlyát. Van még egy tényező, ami növeli ezeknek a helyeknek a kialakulást, illetve gyakoriságát. Ez nem más, mint a szennyvíz jelenléte. Ez az elegy a benne lévő anyagokkal, melyek bomlása kis mértékben még hőt is termel, és amiben el tudnak szaporodni az algák, szinte ugyanazt az állapotot produkálják, mint a műtrágya. Ez a kétféle állapot alakítja rossz irányba azokat a régiókat, ahol oxigénhiányos területek alakulnak ki. Talán nem meglepő, ha azt mondom, hogy sok érdekes esemény fog még történni bolygónkon a szennyezések miatt. Itt is sok esetben kémiai változások zajlanak, melyeknek hatása kiszámíthatatlan, és előre nem lehet számítani rá. Az egyes kutatások eredményeképpen fognak ezek a nem várt változások a felszínre kerülni.    

2022.02.11.

Súlyos a légszennyezés

Senkit nem szeretnék ijesztgetni, csak néhány dologra felhívni a figyelmet. Biztos sokan látták, hogy vannak már olyan országok, ahol szinte napi használat a szájmaszk. Ezt pontosan a szálló por miatt használják. Hogy miért? Csak néhány adat. A légszennyezettség miatt 1,8 évet veszítünk el az életünkből. Hazánk Európában a 4. helyen áll, ami nagyon rossz. Több százezer ember szenved a szálló por okozta megbetegedésektől, úgymint asztma, hörghurut, stb. Melyik szállópor fajta a veszélyes? Bár mindegyik ártalmas, de a PM2,5-es a legveszélyesebb. Ez azért van, mert ennek a pornak a mérete már elég kicsi ahhoz, hogy közvetlenül bekerüljön a tüdőbe, és onnan már nem kerül ki. Ennek mérete 2,5 mikron. Egy átlagos hajszál 80 mikron. A mikron a méter milliomod része, a milliméter ezred része. Nagyon kicsi. Éppen emiatt veszélyes. Több városban mérik a szálló por egészségre ártalmas szintjét. A PM2,5-es egészségügyi határértéke 25 mikrogramm/köbméter. Milyen szennyezőanyagokkal találkozunk a légkörben? Kén-dioxid, nitrogén-dioxid, szálló por PM10, PM2,5, ózon, szén-monoxid, szén-dioxid. Ez utóbbit kihagyják a felsorolásból. Azt emlegetik, hogy szervesen hozzátartozik a légkörhöz, és nem mérgező. Csak egy megjegyzés. Nagyon sokat foglalkoznak az „üvegházhatásról”. A gépjárművek, amikből egyre több lesz, komoly mennyiségű szén-dioxidot termelnek. Ez azon a szinten van, ahol az emberek élnek, lélegeznek. Innentől kezdve érthetetlen, hogy miért nem mérik ennek a szintjét is. Ugyanis a szén-dioxid 10 százalékos koncentráció felett mérgező. A szén-dioxid a tiszta levegő 0,039 térfogat százalékát alkotja. Van itt egy fontos megjegyzés. A tiszta levegő. Azt hiszem, ezt mindenki belátja, hogy ettől már nagyon messze vagyunk, azaz, nagyon nem tiszta a levegő. Bizonyára azt már mindenki észlelte, hogy moziban, színházban, vagy valamilyen zárt helyen tartott nagyobb rendezvényen, ahol sokan vannak, fogy az oxigén, azt mondjuk, nehézzé válik a légzés. Sok ember hamar elhasználja a helyiség oxigénjét, és felhalmozódik a szén-dioxid. Ha a szokásos értékről 0,039 százalékról, 4-5 százalékra emelkedik a szén-dioxid koncentráció, akkor már szaporább és mélyebb a légzés. Egy nagyobb kereszteződésben vajon mennyi lehet az érték?  Mivel a szén-dioxid nehezebb az oxigénnél, ezért alulról tölti ki a légteret és kiszorítja az oxigént. Ilyenkor szokták mondani, hogy „nyissa már ki valaki az ablakot”. Az utakon ugyanez a helyzet. A rengeteg jármű kipufogó gázai lentről felfelé töltik ki a légteret, ezáltal fogy az oxigén. Ezt érezzük akkor, amikor sok jármű közelében tartózkodunk. Biztos észlelte már mindenki, hogy kirándulás alkalmával azt mondjuk, milyen tiszta a levegő. Igen, nincs annyi szennyező anyag a levegőben. Azért érdemes lenne mérni a szén-dioxid tartalmat úgy 1,5-2 méter magasságában is, hiszen itt tartózkodik az ember.     Van még egy érdekes dolog. Nem érteni, hogy miért a dízel autók a szenvedő alanyai a dolognak. Egy kimutatás leszögezi, hogy a „benzines autók 121,6 gramm/kilométer szén-dioxidot, a dízel autók 117,9 gramm/kilométer szén-dioxidot bocsátanak ki”. Forrás: European Environment Agency

Most akkor, hogy is van ez? Sőt! A 2016-os évhez képest a kibocsátott szén-dioxid 0,4 gramm/kilométer mennyiséggel nőtt is. Vagyis a gépjárművek szén-dioxid kibocsátása az intézkedések ellenére még inkább nőtt. Valami nagyon nem stimmel a rendeletek, szabályok, intézkedések körül, ugyanis csökkennie kellene az értékeknek, de ennek ellenére nőnek. Vajon a döntéshozók igazából mit tesznek a cél érdekében? Az adatok azt mutatják, nem sokat.

A legutóbbi mérések szerint, amelyet a Meteorológiai Világszervezet tett közzé, 2017-ben 405,5 ppm, 2018-ban 407,8 ppm, 2019-ben 415,56 ppm. Mit jelent a ppm? A ppm azt jelenti, hogy a kérdéses gázból hány molekula van az egy millió összes jelenlévő gázmolekulán belül. Ez a mérés a gyakorlatban azt jelenti, hogy egy millió molekulából jelenleg 415 CO2 molekula van. Van, amit még szeretnék leírni. Szinte mindenhol más mértékegységet adnak meg. Liter, kilogramm, ppm. Bár a ppm most meg lett határozva, de ezzel nem lehet érzékeltetni, hogy vajon egy köbméter levegőben hány egység szén-dioxid van. 1m3 levegő 1,293 kg. Mivel a levegő egy keverék, így 78% nitrogén, 21% oxigén, és 1% egyéb gázok alkotják. Ebből adódik, hogy egy köbméter levegőben van 780 liter nitrogén, 210 liter oxigén, és 1 liter egyéb gázok. Még másképpen. Egy köbméter levegőben van 1,008 kg nitrogén, és 0,285 kg oxigén. Az egyéb gázoknak elenyésző a súlya. Amit a hírekben hallunk, és amit olvasunk, az a „ppm” érték. Vajon ez kézzel foghatóan mit jelent? Azt jelenti, hogy 1milligramm/liter egyenlő egy ppm-el. Most értünk el oda, hogy világosan lássuk a légkörben található CO2 mennyiségét. Ez a mért adat szerint 415 ppm, azaz 415 milligramm/liter. Ez annyit jelent, hogy minden egyes liter levegőben 415 milligramm szén-dioxid található. Egy perc alatt 8 liter levegőt fogyasztunk el. Ez azt jelenti, hogy percenként 3320 milligramm CO2 kerül a tüdőnkbe. Hétköznapi nyelven ez azt jelenti, hogy naponta 4,78 gramm CO2-ot lélegzünk be. Ennyi idegen, káros anyag kerül a szervezetünkbe. Nem csoda, hogy erősen megnövekedett a légúti és tüdőbetegségek száma. Több ezer cikk, vélemény, szakértő leírás jelent meg ezidáig, és most már szinte naponta olvashatunk a klímavédelemről. Lejjebb kellene vinni, korlátozni kellene, oda kellene figyelni, fontos a megelőzés, stb. Ezekhez hasonló dolgokat hallunk, látunk, olvasunk. Vajon mikor fogunk hallani arról, hogy konkrét intézkedések történnek világszerte? Meddig kell várni erre?

2022.02.04.

A Föld egy nagy „kuka”

 

Az emberiség néhány tíz, egyes vélemények szerint néhány százezer éve lakja a Föld nevű bolygót. Ha tetszik, ha nem, azóta mindig valamilyen formában termelte a hulladékot. Kezdetben persze ennek semmiféle ökológiai kára nem volt. Aztán ahogy egyre többen lettünk, ez a fajta szemét is egyre csak gyűlt. Ez ma már komoly problémát jelent. Míg kezdetben olyan végtermékek jutottak valahova, amelyek a természetet nem szennyezték, addig ma már ez nem mondható el. Rengeteg olyan anyag van, ami jelentősen megnöveli a kockázatát annak, hogy komoly egészségügyi problémák alakuljanak ki. Időben nem kell nagyon visszamenni. Persze egész pontosan nem lehet meghatározni, hogy mikor, milyen mennyiségben termelt hulladékot az ember. Egy biztos. Fennáll az a tény, hogy a szennyezés, amióta az ember jelen van a bolygónkon, termelődik. Az igazi nagy változást az ipari forradalom idejére lehet tenni. Ekkor indultak mag a nagy gyárak, üzemek, ahol hatalmas mennyiségű szenet használtak fel, hiszen akkoriban a gőzgép jelentette az ipari jelleget. A légkörbe kerülő szén-dioxid ekkor kezdett nagy méreteket ölteni. A későbbiekben, ahogy a tudomány és technológia fejlődött, újabb káros anyagok kerültek a levegőbe. 

Az iparosodás őrült tempóban zajlott. A fejlődésnek nem lehetett ellenállni, még úgy sem, hogy már felmerült annak lehetősége, hogy nem csak a szén-dioxid felelős a légkör szennyezéséért. Több más anyag is megjelent, amelyek szintén elősegítették a Föld légkörének melegedését. Az erről szóló tudományos kutatások és mérések már az 1970-es években napvilágot láttak. Túlságosan nagy jelentőséget nem tulajdonítottak neki, ahogy manapság sem. Igen, ezt így ki lehet jelenteni, hiszen szinte egyáltalán nem változott azóta semmi a légkörünk védelmével kapcsolatban. Igaz, születtek megállapodások, de azt senki nem tartja be. Így ez a tény meddő próbálkozás.

Aztán egyre komolyabb vegyi anyagok láttak napvilágot. Ennek egyik fajtája a gyógyszer. Ennek a szernek az egyszerű ember számára a kezelhetősége varázslatos. Az viszont talán még érdekesebb lenne, ha tudnánk, hogy ezek a szerek hosszú távon mit okoznak. Félreértés ne essék. Nem a gyógyszerek ellen vagyok. Azok hihetetlen jó felfedezések, és még inkább az, hogy segítenek az embereken. Nem akarok belemenni, hogy hol, miképpen, és mennyit használnak, mert igen széles körben alkalmazható ez a technológia. Inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy sok esetben már túlzott ezeknek a szereknek a jelenléte. Csak egy példa. Gyógyszert reklámoznak azért, hogy a vitaminok felszívódjanak. Vagy. Olyan krémet ajánlanak, ami a herpesz ellen jó, már akkor, amikor még meg sem jelenik. Ez egy kicsit túlzás. Igaz, nem is látni már ezt a reklámot. Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy már igazából nem is tudják az adott területen dolgozók, és a reklámmal foglalkozók, hogy miképpen tudják az embereket rávenni arra, hogy vásároljanak minél több vegyi anyagot maguknak.  

Azt hiszem, ez a diagram önmagáért beszél. Csak még egy. A reklámidő jelentős része gyógyszereket mutat. Ez napi szinten történik. A szlogen: a megoldás. Vegyi anyag bevitelével kell egyes dolgokat megoldani. Hogy ennek a mikéntje miért alakul ki, illetve mitől lesz, az egy más kérdés. Fontos megjegyeznem, hogy úgynevezett újkori betegségek jelentek meg.

Ezek az újkori betegségek a laktóz érzékenység, a glutén érzékenység, az ételallergia, az asztma, az allergia. Ma már sajnos a gyerekek körében igen elterjedtek ezek a betegség típusok. Vajon miért? Úgy gondolom, ennek egyik alapja az élelmiszerekben található vegyi anyagok megjelenése. Csak felületesen néztem meg, hogy miket használnak az élelmiszeriparban adalékként. Adalékanyagok: színezékek, tartósítószerek, savanyúságot szabályozó anyagok, antioxidánsok, tömegnövelő szerek, zselésítő anyagok, stabilizátorok, sűrítőanyagok, ízfokozók, édesítőszerek, fényezőanyagok, csomósodást gátlók, csomagoló- és hajtógázok, lisztjavító szerek, zsírsavak, stb. Hát nem döbbenetes? Idővel felröppennek hírek, hogy bizonyos termékekben használt adalékanyagok milyen károsak. Sőt! Ma már szinte nincs is olyan termék, amibe ne lenne valamilyen káros, vagy rákkeltő anyag. Csak halkan jegyzem meg, hogy eléggé valószínű, hogy ez a sok vegyi anyag, amit megeszünk, megiszunk, okozhatja az egyes újkori betegségeket. Mondom mindezt azért, mert gyerekként ezekről egyáltalán nem hallottunk, és nem is tapasztaltunk ilyet. Táborozások alkalmával, amikor az ország különböző területeiről érkeztek gyerekek, egyáltalán nem volt téma, hogy valaki valamire érzékeny, valamilyen termékre allergiás. A reggelit, ebédet, vacsorát mindenki azonos módon fogyasztotta, azaz, nem kellett külön, különleges módon valamilyen ételt elkészíteni. Minden vegyi anyag veszélyes az emberi szervezetre nézve. Az egyik ilyen a mindenki által jól ismert műanyag. Gyakorlatilag a világ legmagasabb helyétől, a világ legmélyebb pontjáig megtalálható ez az anyag. Sőt! Ma már tudjuk, az az óceánok területén hatalmas kiterjedésű műanyag szigetek alakultak ki. 

Igen erőteljes növekedés látható a műanyaggyártásban. Bár a diagram nem érzékelteti eléggé, de ezidáig, illetve 2016-ig 8 300 millió tonna műanyag került gyártásra. Ennek elég kis hányada került újrahasznosításra. Legnagyobb részük mindenütt jelen van, úgy a szárazföldön, mint a tengerekben, óceánokban, hegyvidékeken, gyakorlatilag, ahol az ember megfordul, ott jelentkezik a műanyag hulladék is. A vegyi anyagok egyik nagy felhasználója a mezőgazdaság. Megbecsülni sem lehet, hogy mennyi növényvédőszert használtak fel eddig a világon. Vannak olyan rovarölő szerek, melyeket már betiltottak a túlzott mérgezés veszélyük miatt. Vajon mennyi lehet forgalomban, amiről nem tudunk? A növényvédőszerek, illetve a mezőgazdaságban használatos vegyi anyagoknak igen sokféle változata van. Úgymint atkaölő, algaölő, csalogató, baktériumölő, szárító, kioldó, gombaölő, gyomirtó, rovarölő, csigaölő, irtó, stabilizáló, talaj fertőtlenítő, talajjavító, hozamfokozó vírusvakcina, fonálféreg-írtó, növény-serkentő, növekedés szabályozó, sebkezelő, riasztó, rágcsálóirtó, stb. Nem tudjuk, hogy még milyenek vannak. A diagram hazánk növényvédelmével kapcsolatos adatokat tartalmazza. Természetesen ezen kívül más anyagokat is felhasználnak.

Ha összevetjük az egyes területeken felhasznált vegyi anyagok milyenségét, mennyiségét, akkor beláthatjuk, hogy az emberi szervezet igen erősen meg van terhelve ezekkel az anyagokkal. Talán nem véletlen, hogy különleges betegségek alakulnak ki. Nem lehet tudni, hogy az egyes kemikáliák milyen hatással vannak az egyes szervezetekre. Az egyértelműen látható, hogy nincs pozitív irány. Sőt! Nem véletlen az a megállapítás, hogy Földünk egy nagy „kuka”. Annyi hulladékot termelnek az emberek, melynek kapcsán ilyen titulussal lehet jellemezni bolygónkat. Talán érdemes lenne jobban vigyázni rá!!!

2022.01.21.

A csapadék téli változata

Sajnos eléggé megtapasztalhattuk az utóbbi időben, hogy egyre kevesebb hó hullott, vagy egyáltalán nem, illetve csak nagyon kevés mennyiségben.  Valamit érdemes tisztázni. Itt arról a hómennyiségről van szó, amelyik tartósan meg is maradt. Az a hó formájú csapadék, amely leesett több centiméterben, de napközben el is olvadt, nem tartozik az ilyen kimutatások közé. Vajon ez az év mit hoz? Most ezt még megmondani nem lehet. Egy biztos, és most megint a tapasztalatokat említem. Úgy az 50-es évek végén egy esküvő eseményeit szeretném elmondani. Elég kis gyerek voltam még akkor. Arra viszont emlékszem, hogy nagyon tetszett a nagy hó. Volt is benne részünk. A házasulandók és a család elindult az akkor tanácsházának hívott intézménybe. ez olyan 7-800 méterre volt a háztól. A ceremónia olyan 30 percet vett igénybe. Előtte is esett már a hó, és takarítani kellett. A hazafelé úton aztán még inkább rákezdett, amit még a szél is vitt. Mire hazaértünk, szinte újra ki a kellett ásni a bejárati ajtót, hogy be tudjunk menni. Az utána következő években is volt mindig megfelelő mennyiségű hó. A szánkózás, a hógolyózás napi esemény volt. Bizonyára sokan emlékeznek az 1987-es év elejére. Igen nagy mennyiségű hó hullott. Semmi nem tudott közlekedni az országban. Igen nagy erőfeszítések árán indult el nagy nehezen a közlekedés. Másfél, két óránként kellett a havat eltakarítani a járdáról, hogy közlekedni lehessen. Ez folyamatosan tartott péntek délutántól, vasárnap késő estig. Szakadt a hó. Meg is volt az eredménye. A szél miatt sok helyen több méteres hótorlaszok keletkeztek. Majd következett a 2001-es év. Akkor is sok hó esett, de elmaradt egy kicsit a korábbitól. Majd a következő években is hullott jelentős hó.     

Azt meg kell jegyeznem, hogy hazánk területén is nagy eltérések mutatkoztak, és mutatkoznak nemcsak az eső formájában lehulló csapadékban, hanem a téli időszakban hó formájában lehulló csapadékban. A hóérzet is egy érdekes változat, hiszen ott, ahol jelentős szél is társul a hóeséshez, ott igen megnövekszik a hótorlaszok kialakulása, mely nagy területekre is kiterjedhet. Aztán még lehet gondolni a dombos, hegyvidékes területekre, ahol még komolyabb mennyiség eshet, illetve gyűlhet össze. A különbség elérheti a méteres nagyságrendet is. Sajnos, de nem nagyon jelentős a télen lehullott hó formájú csapadék. Mivel a globális melegedés hazánkat sem kerüli el, így várható, hogy a havazások kialakulásának helyei inkább a hegyvidékes területeken alakulhatnak ki.      

2022.01.14.

Az iható víz

Úgy gondolom, egyre inkább kell foglalkozni többek között bolygónk vízkészleteivel. Pontosabban az édesvíz tartalékokkal. Hogy ezek mennyire természetesek, és mennyire tartalékok, azt nehéz eldönteni. Egy biztos. Az édesvíz, illetve az iható víz egyre kevesebb. Földünk vízkészlete, beleértve minden vizet, 1,4 milliárd km3. A becsült vízkészlet több mint 97%-át óceánok és tengerek teszik ki (Ezek magas sótartalmuk miatt közvetlenül nem alkalmasak sem ivóvíz-, sem iparivíz-felhasználásra, még mezőgazdasági célokra sem.). Az édesvíz mennyisége csupán 3%-a a Föld vízkészletének, amelynek jelentős része (kb. 80%-a) a sarki jégtakaróban található, így a valóban rendelkezésre álló édesvízkészlet a Föld teljes vízkészletének csupán 0,5 %-a. Ez nagyon csekély. A felhasználható édesvíz egy kis része felhők, köd, vízgőz formájában az atmoszférában van jelen. Az édesvíz nagyobb része a felszín alatt található, illetve a felszínen tavak, folyók, folyamok stb. alakjában. Vízellátási célokra a felszín alatti vizek a jobbak, mivel a talajvízben még megtalálhatók a talajrétegből felvett, különböző szerves és szervetlen anyagok.

Ahogy említettem, az iható víz egyre kevesebb. Milyen vizet tud az emberiség közvetlenül felhasználni iható víz formájában? A kivehető vízforrások a felszíni, felszín alatti, és a gleccserek vize. Eleve a Föld vízkészletének 97 százaléka sós, tehát semmilyen célra nem alkalmazható. Annak tényét azonban érdemes lenne meggondolni, hogy milyen technológiával lehetne a tengerek vizét ihatóvá tenni, hiszen egy idő után több lesz a fogyasztás, mint a kitermelt iható víz, így súlyos vízhiány léphet fel. A víz viszont az élet számára elengedhetetlen. A légkör egyre nagyobb melegedése azt eredményezi, hogy a gleccserek egyre gyorsabban olvadnak, nincs meg az egyenletes lassú, természetes olvadás, amely lehetővé teszi a folyamatos vízkivételt. Helyette a gyors olvadás árvizeket okoz, gyorsan lerohan a nagy mennyiségű víz a tengerekbe, és keveredve a sós vízzel, már nem fogyasztható. Az árvizek miatti vízmennyiség sem használható, mert a víz szennyezetté válik.  

 

Ez a két diagram rávilágít arra, hogy mennyire kiszolgáltatottá válik, és vált az ember a természetnek. Sajnos ezek már olyan tények, amelyek méréseken alapulnak. Ezek már olyan változások, amelyek egyértelműen mutatják, hogy éppen itt az ideje valamit tenni annak érdekében, hogy ne alakuljon ki világméretű vízhiány. Azt tudjuk, hogy már sok helyen ki is alakult ez az állapot. Valamit érdemes itt megemlíteni. A globális melegedés miatt a sivatagok is erőteljesen növekednek. Kérdezhetnék, ez hogy illeszkedik az iható vizek témájához? Sokan talán lebecsülik, de igen nagy jelentősége van a talajnedvességnek. Az ok igen egyszerű. Az adott terület klímája megváltozik, ezáltal a csapadékképződés is, amely elősegíti a talajvíz feldúsulást, ami elsődleges vízkivételi hely. Erre már van egy kezdeményezés, amely az egész szaharai területet átszeli az Atlanti-óceántól egészen a Vörös-tengerig. Hatalmas vállalkozás. 8000 kilométer fásítás. Ennek 15 százaléka már megvalósult. Az összefogás nagy dolgokra képes. Ez is egy ilyen. A másik fontos dolog, hogy ott is van víz. A sivatagos területektől vissza lehet hódítani a földeket, és termővé tenni. Sőt! Mivel a sós vízből rengeteg van, el lehet érni azt, hogy napenergiával az emberek és a növények számára egyaránt iható, és locsolásra alkalmas vizet lehessen előállítani nagy mennyiségben. Azokon a területeken napsütésben nincs hiány.

Az is megfigyelhető, hogy az egyes folyók, folyamok vízhozama lecsökken. Lehet, hogy furcsának tűnik, de így van annak ellenére, hogy az olvadás jelentős. Ugyanis itt is jelentkezik az az állapot, hogy az olvadék igen gyorsan leszalad a medrekben a tengerekhez, és nincs kellő idő ahhoz, hogy leszivárogjon, felszín alatti vizeket hozzon létre. Erre is lenne megoldás. Ez pedig nem más, mint hatalmas víztárolókat építeni, illetve természetes mélyedésekkel kihasználni az ilyen árvizek okozta többlet vizet, illetve csapadékot. Még a mai világban is vannak területek, ahol ciszternákban gyűjtik össze a vizet későbbi felhasználásra. Ez a módszer nem újkeletű, csak éppen feledésbe merült. Egy a lényeg. Lehet, és kell megoldásokat találni az iható vizek tárolására. Ez azért is fontos, mert a Föld lakossága folyamatosan emelkedik. A lakossági, az ipari, a mezőgazdasági vízfelhasználás szintén.

Úgy gondolom, ehhez a diagramhoz nem kell magyarázat. Lehet számolgatni, hogy mennyi víz fogy el világszerte, és ez csak az egyes termékek emberi fogyasztásra történő felhasználása. Ehhez hozzájön a háztartások napi fogyasztása. Hatalmas mennyiség. Hazánk a vízben szegény országok közé tartozik, miután a természetes körforgásban kevesebb, mint 1000 m3/fő/év csapadék jut az ország területére. Az ország felszíni vízkészletének több mint 90 %-a külföldről származik. Folyóink vízminőségét és mennyiségét nem tudjuk szabályozni. Hazánk vízigényét jelenleg a Duna és Tisza biztosítja. Mivel ezeknek a folyóknak a vízmennyisége csökkenni fog, így fennáll a veszélye annak, hogy vízhiány léphet fel, illetve aszályos területek jöhetnek létre. 

2022.01.07.

A csapadék mennyiségének megváltozása

Lassan már teljesen természetes, hogy körülöttünk minden változik. Szokták mondani, hogy minden mozgásban van. De ennyire? Az éghajlatunkat befolyásoló tényezők egyike a csapadék. Mindig is fontos volt, hogy mennyi eső hullik egy adott területen. Nemcsak a kis háztáji kertek, hanem a nagy szántóföldek, legelők, erdőségek is igénylik a vizet. Sőt! A lakosság gabona, zöldség és gyümölcsféleségeinek mennyisége és minősége ettől függ. Nem véletlen, hogy a mezőgazdaságból élők, és az ebben az ágazatban dolgozók nagyon is figyelemmel kísérik a csapadék hullását. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, úgy 50-55 évet, akkor sok érdekességet találunk az időjárással kapcsolatban. Kezdjük az ősszel. Az iskola kezdést követően nem kellett sokáig várni a nagy esőzésekre. Persze voltak szép napos időszakok is, de jelentős mennyiségű csapadék hullott az őszi hónapokban. A szőlővel foglalkozó gazdák azt figyelték, mennyire tudják kitolni a szüretet, hogy minél tovább tudják tőkén tartani a fürtöket, és tovább érjenek. Az eső akkor már nem tett jót ennek a növénynek. Tudták, mikor kell elkezdeni a szüretet. Lehetett rá számítani, hogy mikor kezdődik igazából az esős idő. Megteltek a kisebb és nagyobb tavak. Vitorlás hajókat készítettünk, és azokkal játszottunk. Sok esetben már november első heteiben megérkeztek a fagyok, és egy kevés hó is. Nem volt tartós, de jelezte az idő, hogy készülni kell a télre. Majd úgy december elején már komolyabb fagyok is voltak, oly annyira, hogy a leesett hó már meg is maradt. Aztán már nem volt megállás. A karácsony mindig fehér volt, komoly vastagságú hólepellel. Szerettünk hógolyózni, szánkózni, korcsolyázni. Az eső által feltöltött tavak befagytak. Csak egy megjegyzés. A lehullott hó megvédte az ősszel elültetett terményeket, valamint megalapozta a talaj nedvességtartalmát a tavaszi időszakra. Aztán ahogy telt az idő, vártuk a tavaszt. Úgy február közepe vége felé már lehetett érezni, hogy változás jön. Így is volt. Elkezdődött az olvadás. Mindezt csak azért írtam le, mert ez volt egy jelentős időszak. Az őszi esők és a téli havazások.

  

Mondhatjuk, hogy a 60-70-es évek környékén komoly telek voltak, szeles, hideg, nagy mennyiségű hóval. Láthatjuk, hogy az 1970-es évhez képest 2019-ben 153mm-rel kevesebb csapadék hullott. Ez jelentős. Hogy miért? Mert egy milliméter eső egy liter vizet jelent négyzetméterenként. Nem kevés. Aztán ahogy teltek az évek, egyre inkább lehetett tapasztalni, hogy változások lépnek fel. Ez már a 90-es évek közepe felé volt inkább érezhető. Egyre többször volt olyan tél, hogy alig, vagy egyáltalán nem volt hó. Egyre melegebbek lettek a nyarak, kevesebb csapadék hullott. Ahogy láthatjuk, a 2000-es évtől kezdődött el egy folyamat. A talaj fokozatosan veszítette el a nedvesség tartalmát. Több egymást követő évben komoly vízhiány lépett fel. Nagyon kevés csapadék hullott. Ez erőteljesen kihatott a mezőgazdaságra. A szántók, a legelők, az erdők vízhiánnyal küszködtek. Ez a folyamat még a mai nap is tart. Mit lehet tenni? Mivel egyre inkább lehet arra számítani, hogy melegszik az idő, kevesebb csapadék hullik, a növényeknek viszont vízre van szükségük a növekedésükhöz, érésükhöz. A megoldás az öntözés.

 

Ahogy látható, ez igen kevés. Sőt! Jelentősen csökkent az öntözött területek nagysága az utóbbi közel húsz évben hazánkban. Sajnos azt kell mondani, hogy a melegedés által okozott vízhiány globális jellegű. A nagy veszély, hogy az iható víz fogy jelentősen. Egyre inkább növekednek azok a területek, ahol már kockázati tényezőként tartják számon a víz jelenlétét. Rengeteg mindent magával vonz a vízhiány. A mezőgazdasági területek csökkenését, az ebben az ágazatban dolgozók megélhetését, a hiány miatti elvándorlást, a termények csökkenését, és minőségüknek romlását, belső, és külső viszályokat, sivatagosodást, stb. Hazánkban is fellelhetőek már a vízhiány jelei. Konkrétan már tavak száradnak ki. Az elképzelhető volt, hogy nyár végére egy tó kiszárad, de az, hogy áprilisban porol a tómeder, az már nem. Pedig van rá példa. Sajnos egyre több. Jelenleg 244 tó van nyilvántartásban, hazánkban kb.1171 négyzetkilométeres vízfelülettel. Ezek között a tavak között nagyon sok olyan van, amelyek a közeljövőben nem képesek fennmaradni, és kiszáradnak. Hogy miért? Mert egyszerűen nincs utánpótlás. Zárt rendszert képviselnek. Több olyan tóval találkoztam, melyekhez valamikor tartozott egy patak, mely táplálta a hiányzó vizet. Ezeknél csak idő kérdése, hogy mikor fognak kiszáradni. Ez az idő viszont nagyon rövid. Talán néhány év. A nagyobb tavaink egyelőre nincsenek veszélyben.

Valami jelenség azért ezeken a helyeken is elindult. Az algásodás és az iszaposodás. Megint csak egy gyerekkori élmény és megfigyelés. A Dunát rendszeresen kotorták. Ez azt jelentette, hogy ment a hajó, egy uszály volt hozzákötve, és a mederből kitermelt sódert ebbe a tároló rendszerbe tették. Több dolgot is megoldottak ezzel a művelettel. Építési alapanyagot állítottak elő, alaposan felkavarták az iszapot, ezzel bőséges táplálékot szolgáltattak a halaknak, plusz oxigént juttattak a vízbe a munkálatok során, nem engedték eliszaposodni a medret, ami nagyon fontos volt. Ma ez hiányzik. A növényzet túlzott növekedése, a pangó és a lefolyástalan víz melegágya annak, hogy elhaljon egy folyamszakasz, egy tó. Ennek is láttam élő példáját, nem is egyet. Mindezek úgy függnek össze a csapadékkal, hogy az eső egyre kevesebb, illetve kialakulni látszik egy olyan folyamat, melynek az az eredménye, hogy lokális csapadékgócok alakulnak ki. Mit jelent ez? Egyszerűen azt, hogy egy kis területen esik csak az eső. Ez az irány egyre inkább kirajzolódik hazánkban. Ennek fő iránya dél-nyugat, észak-keleti vonal. Ehhez még hozzájárul, hogy megváltoztak a körülmények is. Emlékszem gyerekkoromban, vagy kissé későbben, az esők nagy területeket érintettek. Ez abból volt tudható, hogy munkatársaim nagyon sok irányból jártak egy helyre dolgozni, és emlegették az előző napi esőt. Ebből egyszerűen lehetett tudni a csapadék nagyságát, kiterjedését, mennyiségét. Mára ez úgy módosult, hogy kis területen, rövid idő alatt igen nagy mennyiségű eső hullik.

Azt hiszem, eléggé jól szemlélteti a diagram, hogy ez mit jelent.  Az éves csapadék mellett az értékek igen magasak. A feltüntetett értékek azt jelentik, hogy egy négyzetméterre hány liter eső esett.  Ha csak a legkisebb értéket vesszük, az is 110 liter egy négyzetméterre. Ez nagyon sok. El lehet képzelni, hogy a hegyvidékes, vagy dombos területekről milyen mennyiségű víz zúdul le a völgyekbe. Hogy miért? Mert a nagyon rövid idő alatt lehullott csapadékot a talaj nem képes elszívni, egyszerűen átszalad fölötte, és keresi a legalacsonyabb helyeket, csatornákat, vízmosásokat, amit rövid idő alatt megtölt, sőt, kiárad, és végzi romboló munkáját. Ilyenről az utóbbi években egyre többet hallani, látni. Mitől van ez? Nagyon egyszerű. Korábban a szántóföldek szélein vízelvezető árkok voltak. Ma ezek be vannak szántva. A patakok medrei ki voltak tisztítva. Most tele van gazzal, náddal, sok esetben fákkal, szeméttel. A természetes vízfolyások is ki voltak tisztítva. Ma szintén tapasztalatból mondom, tele vannak bokrokkal, szeméttel. Ezeket nem véletlenül tartották rendbe. Tudták, ha jön egy nagyobb eső, ezek biztosították a víz gyors lefolyását. Ma ez lehetetlen. Látni. Egyszerűen nem törődnek ezekkel. Az eredmény, a patak kiárad, és elönti a települést. Sőt! Nem is egyszer. Vajon miért nem lehet erre odafigyelni? Sajnos az emberi hozzáállás olyan lett, hogy még annak ellenére is, hogy kára származik, nem tesz azért, hogy a településén és környékén egyszerűen megtisztítsák a medreket. Azt mondják, nem az ő dolguk. Inkább mondják, hogy mit kellene csinálni, de nem tesznek semmit érte. Sajnos ez a mai ember hozzáállása a környezetéhez. Egyszerűen nem érdekli. Nehogy már ő legyen az, aki tesz valamit annak érdekében, hogy rend legyen a település környékén. Ezt el kell felejteni.  A kár viszont őt éri. Sajnos ezt pedig már nem tudja felfogni. Tudomásul kell venni, hogy egyre gyakoribbak lesznek azok a szélsőséges időjárási viszonyok, melyeknek következtében nagyobb mennyiségű csapadék hullik le aránylag kis helyen rövid idő alatt. Persze ez nemcsak azt a területet érinti, ahol konkrétan nagy mennyiségű eső esik, hanem távolabbi vidékeket is, hiszen a patak sok esetben több települést is érint.

Sajnos ezek a szélsőséges időjárási körülmények komoly károkat is okoznak. Az is jósolható, hogy egyre több ilyen lesz az elkövetkezendő években. Azt már nem is merem megemlíteni, hogy ezeket a nagy mennyiségű esővizeket össze lehetne gyűjteni víztározókban. Ugyanazt kellene tenni, mint régen tették, amikor összegyűjtötték az esővizet ciszternákba, és onnan locsoltak, látták el magukat vízzel. Ezeknek a nagy vízgyűjtő területeknek néhol még látni a nyomukat. Nagyon is szükség lenne ezeket ismét feleleveníteni, mert így el lehetne érni azt, hogy az egyre inkább fogyó édesvíz egy részét ismét az ember szolgálatába állítsuk. A vízkárok nemcsak hazánkat érintik. Hallani elég sűrűn, hogy földcsuszamlások, áradások alakulnak ki a világ különböző pontjain.  

  

Ez a szám hatalmas növekedés. Képzeljék el, hogy ezeken a helyeken, akárcsak hazánkban hány embert érint.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Augusztus / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 111636
30 nap: 1215
24 óra: 62