Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Klímaváltozás

Klímaváltozás 

Talán már divatos szónak, divatos területnek számít a globális felmelegedés, hőmérséklet emelkedés, klímaváltozás, tengerszint emelkedés, sivatagosodás, szélsőséges időjárási körülmények, stb. Vajon hol tartunk most? Vajon mennyire időszerű ennyire foglalkozni ezekkel a kérdésekkel. ? Most nem azokra az adatokra szeretnék hivatkozni, amiket időnként lehet hallani a különböző területekről. Igaz, volt már róla szó, de érdemes ismét felemlíteni. Rengeteg átlagot, viszonyítási alapszámokat lehet hallani. Sok esetben ezek között nem lehet igazából eligazodni. Egyszerűen azért, mert annyi változatos adatállomány áll rendelkezésre, amik más, és más értéket adnak, annak ellenére, hogy egyazon témáról szólnak. Vajon miért? Ha csak azt az egyszerű példát említem, hogy az időjárás jelentésekben megfigyelhető néha 6-8 Celsius fokos eltérés. Ez nagyon sok. Ha ezeket az értékeket vesszük alapul, máris beláthatjuk, hogy mekkora eltérések mutatkozhatnak, ha átlagot akarunk számolni. Ami még érdekesebb, hogy vajon ez mért értékek alapján van összeállítva, vagy jóslás, becslés útján. Ha mért értékekről beszélünk, akkor eléggé megkérdőjelezhető a mérőeszköz pontossága. Hogy a változás jelen van, az biztos. Két személyes példát szeretnék említeni. Biztos vagyok benne, hogy az én korosztályom ugyanezen a véleményen lenne. Úgy az 50-es évek vége felé, amikor már viszonyítani tudtam dolgokat, emlékszem, hogy egy esküvő alkalmával, amikor az akkori eskető hely kb. 500 méterre volt a háztól, és a ceremónia kb. 30percig tartott, mire hazaértünk, a bejárati ajtót úgy kellett kiásni a hótól. Ezt követően a 70-es évekig tartós hideggel és sok hóval teltek a telek. A másik, hogy amikor nyáron jött egy vihar, én már egy kis felhő megjelenésekor bújtam a dunna alá. Édesanyám tudta, ha vihar jön, engem biztos a dunna alatt talál. Dörgés, villámlás, szél, eső. Aztán a vihar elvonult, és szépen kisütött a nap. Gyönyörű napos idő lett. A távoli villámokat néztem, mert akkor már kimerészkedtem a dunna alól. Mentünk az árokba pancsolni, mert megtelt vízzel. Tudtuk a felhő irányából, hogy lesz-e vihar. Na, ez már később volt, amikor már nem bújtam el. Ezek a viharok nagy területeket érintettek. Szinte a téllel párhuzamosan, ezek a nyári záporok is megváltoztak úgy a 70-es évek környékén. A nyarak hőmérséklete nagy ritkán haladta meg a 30 Celsius fokot. A kis-Duna, ahol az egész nyarat töltöttem, tökéletesen fel tudott melegedni. Vajon miért? Mert voltak évszakok, aminek révén folyamatosan emelkedett a hőmérséklet, és szépen folyamatosan melegedett a víz is. Ez az ideális természeti folyamat úgy a 80-as évek időszakától kezdett megváltozni. Azt már mindenki tapasztalja, hogy hol járunk. Az évszakok kitolódnak. Ennek érdekes példája, hogy az egyes vetemények egyszerűen nem kelnek ki. Ha ki is kelnek, nagyon gyér formában. Hogy mitől? Hát a kedvezőtlen hőmérsékleti viszonyoktól. A kelési időszakban nincs meg a megfelelő klíma. A nyarak nagyon melegek, a telek enyhék, hó, azaz, csapadék alig van. Az elmondottak nem különböző átlagokból és egyéb számításokból születtek, hanem személyes tapasztalat által. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy az ilyen kimutatásokra nincs szükség. Sőt! Nagyon is van. Azt jó lenne elérni, hogy bizonyos mérési eredmények jobban közelítsenek egymáshoz, mert e nélkül nagyon különböző eredményeket kapunk. Ezeket már arra is fel lehet használni, hogy a lakosságot megrémisszék. Sok esetben erre is van példa. Egy valamit biztosan kijelenthetünk. A 60-as, 70-es évekhez képest jelentősen megváltoztak az éghajlati viszonyok. Azt is mondhatjuk, hogy klímaváltozás van. Ennek tényét nagyon sok hozzáértő szakember tudta már akkor, abban az időben, és most is. Addig, amíg óriásvállalatok, kutatóintézetek, a politika megmondja, hogy a tudományos munkatársak mit, és hogyan publikáljanak, addig nem lesz változás. Az idő viszont sürget, mert a változás jelentős, mégpedig az emberiség kárára. A természetben minden összefügg mindennel. Ahogy az emberi szervezetnek, úgy a Földnek is van egy tűréshatára. Ha túllépjük, mindkettő megbetegszik. Rákkeltő élelmiszerek, jelentősen változó időjárás, szélsőséges esetek, népvándorlás, egyre több vegyi anyag, túlhajszolt, ideges emberek, tudásban alulteljesítő ifjúság, mérhetetlen szennyezés földön, vízen és a levegőben. Ezek mind arra utalnak, hogy baj van, nagy baj. Én túl kicsi vagyok ahhoz, hogy jelentősen változtassak ezeken. Akik megtehetnék, azok meg nem teszik. Így éljük változó világunkat. Vajon meddig? Időről, időre igen érdekes fejlemények láttak napvilágot. Történetesen arról van szó, hogy az új klímavédelemi intézkedési terv, hogy Európa karbonsemleges legyen, 2050-re. A karbonsemlegesség azt jelenti, hogy egy tevékenység nettó nulla szén-dioxidot bocsát ki a légkörbe. Csak egy kérdés. Ezt tényleg komolyan gondolják? Úgy néz ki, hogy igen. Miért kérdezem mindezt?  Azon egyszerű oknál fogva, mert már az 1970-es évektől kezdve ezek, és ehhez hasonló problémák felmerültek, sőt foglalkoztak is vele. Aztán papíralapú szinten meg is állt. Semmi nem történt. Illetve annyi, hogy mindig kitolták annak a határát, ami nagyon is terhelő a Földre, és annak éghajlatára, klímájára vonatkozóan. Ugye most a 2050-es évet választották határidőnek. Addig még 30 év van hátra.

      A mai ütemű fejlődést figyelembe véve ez túl sok. Ha visszanézünk az elmúlt 30 évre, látható, hogy milyen komoly változások történtek. Ennek a gyorsított változata fog bekövetkezni az elkövetkezendő 30 évben. Ehhez annyit hozzá tennék, hogy már az 2030-as évet is választó vonalnak állították a kutatók. Vajon, most melyik az, ami érdemben is előrehaladást jelentene? Úgy gondolom, hogy minél hamarabb el kellene kezdeni ennek a tervnek a végrehajtását, és nem várni még 30 évet. Akkor talán már olyan mértékű lesz a szennyezés, hogy nem lehet visszaállítani, sőt megállítani sem. Már megint az érdekek kerültek elő a józan ésszel szemben? Vajon a mostani döntést, akik meghozták, gondoltak a gyerekeikre és az unokáikra? Tudom, nem egyszerű dolog abban dönteni, ami éri a Föld lakosságát. Sok esetben hoznak azonnali döntéseket, most miért nem lehet? Ez a téma palettán van 50 éve. 50 év alatt nem tudtak megfelelő döntést hozni azok, akik ezzel foglalkoznak napi szinten? Ez egyrészt elkeserítő, másrészt felelőtlen magatartásra utal. Földből csak egy van. Rajta több mint 7 milliárd ember. A Föld sorsa néhány száz emberen múlik. Vajon felelősségteljesen hozták meg a döntésüket?

A diagramon látszik, hogy mennyi CO2 került a légkörbe 1960 óta. Nem kevés. Az is látszik, hogy mennyi nyelődött el. Az sem kevés. Csakhogy ennek 2050-re teljesen el kellene tűnni. Gondolják, hogy ez lehetséges? Hát valahogy nem tudom elképzelni. Persze ez csak egy egyéni vélemény. Tudják sok minden együttes hatása vált ki változást. Az, hogy melegszik a Föld, hogy egyre szélsőségesebb időjárási viszonyok alakulnak ki, ma már szinte közhely. Ezek napi hírértéke egyszerűen csökken. Az emberek elfogadják, vagy nem, ezzel le van tudva. Szörnyülködnek, amikor látnak egy elpusztult települést a tornádótól, amikor elmossa a falut a víz, amikor óriási tüzek tombolnak a Föld különböző helyein, amikor valamilyen katasztrófát említenek, illetve mutatnak be. A helyzet az, hogy ezek távol vannak hazánktól. Ezek a nagy változásokkal járó természeti csapások messze vannak tőlünk. Ha valaki egy kicsit figyelmesen követi a hazai híreket, akkor maga is láthatja, hogy már a környezetünkben is vannak extrém dolgok. Viharkár, elöntött települések, villámárvizek, melyek mezőgazdasági területeket, utakat, vasutakat veszélyeztetnek. Egyre inkább alakulnak ki hazánk területén is ilyen időjárási körülmények. Változás? Igen, jelen van. Ez érzékelhető a nyári hónapokban.

A diagramon látni, hogy a 2020-as év, tehát az idei év júliusa, augusztusa átlag szerint is meleg volt

Az viszont érdekes, hogy a 2019-es, és a 2020-as évek augusztusi hónapjában volt a legtöbb hőségnap, amikor a hőmérséklet 30 Celsius fok felett volt. Ehhez csak annyit, volt jó néhány extrém meleg nap is, amikor 35 Celsius fok felett volt a hőmérséklet. A diagram azért is szembeötlő, mert 27 olyan nap volt, amikor 30 Celsius fok felett volt a hőmérséklet. Azt hozzá kell tennem, hogy ezek hazánk különböző településein mért értékek alapján lett összeállítva. Egy a fontos. A hőségnapok egyre sűrűbben fordulnak elő. A másik, hogy ezek a napok, sok esetben egymás után következnek, tehát eléggé megterhelik a szervezetet. A változás jelen van.