Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2021.06.18.

A furcsaság folytatódik

Bizonyára sokan olvasnak a neten, és belefutnak olyan hírekbe, ami arról szól, hogy mi mennyit emelkedett. Az egyik ilyen mértékegység a hőmérséklet. Ma már minden e körül forog, mondjuk nem véletlenül. Számomra nem a hír a furcsa, hanem az, amit, és ahogy írnak róla. Például 0,05 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés, vagy ennyi és ennyi millió mikroműanyag hulladék a tengerekben és az óceánok fenekén, vagy ennyi és ennyi szén-dioxid került megint a légkörbe. Lehetne kérdezni, hogy mi a baj ezzel? Nagyon egyszerű. Egyik sem úgy tájékoztat, ahogy kellene. A 0,05 Celsius fok, nem jelent az olvasónak semmit, hiszen nem ezzel foglalkozik, nem tud mihez viszonyítani, illetve nincs tisztában, hogy ez vajon mit és mennyit jelenthet. Sokat, keveset? Így van ez a mikroműanyag részecskékkel is. Annyit lehet sejteni, hogy ez egy nagyon nagy szám. Arról is szól a híradás, hogy lassan bekerül a táplálékláncba a műanyag, illetve megjelenhet a csapvízben is. Vajon milyen módon kerül oda, mennyire veszélyes? A légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége is hatalmas szám, de az olvasó nem tudja hova tenni, hiszen nem változik azzal kapcsolatban semmi, hogy nehezebben lélegezne, mert fogyóban az oxigén töménység. Lehet, mindegyik összefügg a másikkal, ahogy a természetben ez megszokott, hogy minden összefügg mindennel. Lehetne sorolni sok olyan hírt, amit az emberek vagy elolvasnak, vagy nem, de sok információ ezekről nem marad meg, mert nem tud az adatokkal mit kezdeni. Azt talán tudja, hogy valami nagy, meg kis szám körül forgott a híradás, de hogy az konkrétan miről szólt, azt már nem.  Ahogy már többször is említettem, a tudás egy lényeges dolog. Nem lehet mindenről mindent tudni. Erre a területre is találni rengeteg embert. Sőt! Túl sokat is, mert a mai modern ember nagy tudással rendelkezik, csak ne szólaljon meg. Nem szeretnék senkit sem megbántani az előző kijelentéssel, de sajnos így van. Én magam is számtalan esetben találkoztam, és beszélgettem ilyen emberekkel. Egészségesen elbeszélgetni pro és kontra, nem lehet. Képtelenség. Amit okos kis agyukba bevesznek, az úgy van. Vitának helye nincs. Ha esetleg mégis sikerül egy kicsit közelebb férkőzni valamilyen hasznos érvvel, akkor is a kétkedés ott van a szemében. A kis kitérő után el lehet képzelni, hogy egy átfutott hír, ami eljut az ilyen emberekhez, sok esetben milyen torz formában kerül aztán tovább. Azoknak a híradásoknak, melyek naponta kerülnek valamilyen formában az emberek elé, nagyon nagy százaléka nem valós. Én is többször belefutottam ilyenekbe. A mai újságírókat nem érdekli a hitelesség, legalább is sokakat. Ez viszont nagy problémát jelent akkor, amikor valaki ezeket elolvassa, és abban a formában adja tovább, ahogy le lett írva. Hivatkozás a megjelent cikk. Az emberek úgy vannak, ha már egyszer nyilvánosságra került, akkor annak van igazság alapja. Ez igaz. Van valamilyen igazság alapja, de aztán nagyon elfordul más felé. Az embereket viszont ez a más felé érdekli jobban. Nem véletlen, hogy az olyan anyagok a legolvasottabbak, melyek valamilyen szenzációt takarnak, illetve takarnának, mert teljesen üres, lényegtelen adatokat, információkat közölnek. Sok esetben olyan hangzatos címek jelennek meg, aztán semmit mondó tartalom tartozik hozzá. Az pedig még rosszabb, hogy sok esetben tudományos, vagy tudományosnak titulált írások jelennek meg. Valószínű, hogy a nyers fordítás miatt kerülnek bele a cikkekbe olyan állítások, melyek teljesen hamisak. Csak egy kérdés Ezeket senki nem ellenőrzi? Nincs, aki átolvassa? Ezek szerint nincs, mert ha lenne, akkor ezek a torz tartalmú cikkek nem jelennének meg, és az emberek valósabb tájékoztatást kapnának. Így lehet formálni az emberek gondolkodását rosszirányba. Amikor erre felhívják a figyelmet, akkor vannak a hivatkozások, erre meg erre. Ilyenkor derül ki a valótlanság, és kerül napvilágra a valódi hír, amivel hatni lehet az emberekre. Itt van az, amikor a butaság felszínre kerül, és egy érdekek mentén haladó csoport bizonytalanságba tud ejteni nagyon sok embert. A nagyon sok ember éppen azért marad buta, mert ilyen híreket olvas és hall. Az viszont már a saját baja, hogy ezeknek nem néz utána. Egyszerűen nem érdekli. Ezzel viszont nagyon kiszolgáltatott helyzetet teremt saját magának, amit mások ki is használnak, hiszen erről szól a történet. Hogy visszatérjek a címben megadott dologhoz, a furcsaságok azért folytatódnak, mert a hírforrások által közölt információk következetesen torzak. Annyi dolog történik a világban egy nap alatt, hogy nem lehet követni. Azt viszont igen, hogy milyen anyagok kerülnek az olvasók elé. Mennyire hitelesek, mennyire valósak, mennyire igazak. A sok elolvasott cikkek után ki lehet jelenteni, hogy egyik sem állja meg a helyét. Ha valami nem világos, utána kellene nézni. Maga a cikk szerzője nincs feltüntetve, így írhat bármit, senki nem vonhatja felelősségre, hogy igazat vagy hamisat írt. Sajnos ezek a cikkek mindent érintenek, legfőképpen ami közvetlenül az embereket érinti, amit félre tud magyarázni, pontosan a megjelent anyag kapcsán. Itt a butaság találkozik az eggyel feljebb lévő tudálékossággal, amit aztán függősége miatt el kell, hogy fogadjon. Ez ott ugyan be is fejeződik, de később ez máshol folytatódik, úgymond baráti, ismerősi körben, ahol a vélt tudást próbálja erőlteti. Kiemeli az általa hitelesnek tudott dolgokat, hogy okosabbnak látszódjon a másiknál. A baj akkor kezdődik, amikor tényleg egy olyan embernek mond valami valótlant, de a maga számára hiteleset, hiszen olvasta itt és itt, aki ténylegesen tudja, érti azt a területet. Jön a meggyőzés, a dolgok helyes irányba való terelése, de sok esetben ez nem megy. Itt kezdődik az a nagyon káros esemény sorozat, amely eltorzítja a gondolatokat az adott témáról alkotott valós véleményt. Viszont azt is be kell látni, hogy itt kezdődik a ma már általánosan elterjedt, a mai modern emberre jellemző tudálékosság. Én tudom jobban, én vagyok a hitelesebb, nekem vannak olyan ismerőseim, itt, és itt olvastam, hallottam. Tehát minden trükköt bevet, hogy az ő elképzelése, véleménye, olvasottsága, tájékozottsága mindenki felett legyen. Ekkor aztán teljes egészében kiteljesedik a butaság. Jó ez így? Azoknak, akik ebben a körben vannak, bizonyosan. Általánosságban azonban hihetetlenül káros jelenségről beszélünk. Az ilyen embereket a legegyszerűbb irányítani, vezetni, sok esetben félrevezetni egy cél érdekében. Odáig már nem jut el a tudata, hogy itt valami nem jó. Ezt már nem éri fel ésszel. Van egy általa jónak ítélt állapot, amit elfogad, és a szerint éli a minden napjait. Nem érdekli, és nem is tudja, hogy az a gondolkodás, amit képvisel, nem jó. A furcsaságok, a különlegességek mindig is jelen lesznek az emberek életében. Addig, amíg semmitmondó műsorokkal, maguk szórakoztatást elősegítő valamikkel vannak a nagyközönség előtt, és erre tapadnak az emberek, addig nincs miről beszélni. Csak egy halk kérdés. Vajon miért nincsenek a valós tudást tesztelő vetélkedők? Talán tudom a választ. Ott valóban tudni kell. Ott nem lehet „hablatyolni” akármit. Nem a hangosabb, erőszakosabb embernek van igaza, hanem a valódi tudást reprezentáló embernek. Talán érdemes lenne ezt a vonalat követni. Talán ez is furcsaság? Úgy vélem, hogy nem. Furcsa lenne az intelligens ember? Furcsa lenne a barátságos, nyílt, őszinte, bizalmat árasztó ember? Lehet, hogy sokak szemében igen. Ma nem ezt a világot építjük, sajnos. Fog ez talán változni? Talán. Van egy érdekes mondás: a tudatlanság egy áldott állapot. Vajon meddig és miért? Lehet, hogy az emberek túl későn jönnek rá valamire, amit szeretnének. De vajon mit szeretnének? Ugye mennyi kérdés? Jó lenne ezeket megválaszolni, és úgy jelen lenni a világban, ahogy igazán emberhez méltó.            

2021.06.09.

A hírek valódisága

Sajnos azt kell mondani, hogy a címben szereplő kijelentésre nem igazán figyelnek oda. Egyáltalán nem fontos, hogy annak a hírnek milyen a valóság alapja. A lénye, hogy újdonságnak tűnjön, új hírként jelenjen meg, és elüssön minden más híranyagtól. Ez a lényeg. Vannak olyan hangzatos címek, melyek mögött semmiféle arra utaló leírás nincs. Nincs semmilyen értéke olyan értelemben, hogy az emberek tudatosan odafigyeljenek rá. Ami még rosszabb, hogy kétértelműsítik a híranyagokat. Egyáltalán nem jelentkezik a korrektség ezekben az anyagokban. Csak néhány példa. Korábban leszerelték a szélerőműveket Hollandiában. Ez hírként úgy jelent meg, hogy lám, már abban az adott országban sem kifizetődő a szélerőművek telepítése, üzemeltetése. Aztán jött a meglepetés. Azért szerelték le a korábban telepített szélgenerátorokat, hogy helyettük nagyobbakat építsenek. Na, ezt már nem írta meg senki. Ez nem hír. El van felejtve. Senkit nem érdekel a további esemény. Az emberek elolvassák, és azt rögzítik, hogy leszerelik a szélerőműveket, mert nem jók. Lecsupaszítva erről van szó. Ugyanis a további esemény már nem érdekes. Vagy.  Elhangzott egy természetfilmben, hogy 900 méter mélyen 900 bar nyomás van, azaz, 900 atmoszféra köznapi nyelven. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy a tengerekben lefelé haladva tíz méterenként növekszik a nyomás egy atmoszférával. Tehát 900 méteres mélységben 90 atmoszféra a nyomás és nem 900. Hatalmas különbség. Talán érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen értékek hangzanak el olyan műsorban, amit nagyon sokan kedvelnek, és nagyon sokan néznek. Ha az rögzül valakiben, amit hallott, akkor nagyon félre lesz tájékoztatva. Egy esetleges beszélgetés kapcsán érdekes véleménykülönbség is kialakulhat emiatt. Vagy. Egyre többet hallani a globális felmelegedésből fakadó sarki jégsapkák olvadásáról. Jött egy érdekes hír, nem szeretnék a számokba bonyolódni, csak annyit, hogy olyan tengerszint emelkedést határoztak meg, megjegyzem két híranyag között, ami nagyságrendileg nem stimmelt. Nem is a nagysága a lényeg, hanem a nagyságrendi különbség. Ez azért már jelentős. Mivel megjelent, senki nem figyelt arra, hogy ez lehetetlen. Csak érzékeltetve. Az egyik hír 68,2 centiméteres magasságról, a másik 68,2 méteres magasságról szólt. Hát nagyon nem mindegy. Vannak ilyen híranyagok, de az a baj, hogy ezt senki nem ellenőrzi. Én is részese voltam elég sokáig az írott anyagok világának, de ilyen soha nem fordult elő. Több ellenőrzésen is átesett egy cikk, amíg nyomdába került. Ma már úgy látszik, ennek semmiféle kontrollja nincs. Valaki valamit ír valamiről, és leközlik. Hogy aztán az mennyire valós, vagy sem, az már senkit nem érdekel. Lényeg, hogy hír legyen, kitöltse az oldalt. Ez korábban komoly kérdés volt, hogy valóban igaz hírt közöltünk-e. Hamar kiderült, és akkor elmarasztalták a szerkesztőséget. Ma már nem is lehet nyomon követni a hír eredetét, és azt sem, hogy ki írta. A tartalom terén annyit lehet mondani, hogy sok esetben a tartalom nagyon messze áll a valóságtól. Ennek nagyon nagy kára van, mert az embereket félretájékoztatják. Olyan információk birtokába jutnak ilyen valótlan híreken keresztül, amik alkalomadtán rossz irányba terelnek dolgokat, eseményeket, történéseket, amelyek esetleg újabb szálat indítanak el, de immár helytelen irányba. Az eredmény, az átláthatatlan és követhetetlen hírből komoly konfliktus. Persze felelős nincs, ahogy ezt megszokhattuk. Vajon jó ez így? Hát persze, hogy nem. A sajnálatos dolog az, hogy ez senkit nem érdekel. Az emberek olvasnak, megpróbálnak tájékozódni. Ilyen torz anyagokkal tűzdelt újságokban, portálokban nem lehet hinni. Még sajnálatosabb, hogy az emberek ezt olvassák, mert ez a modern világ hírforrása. Szinte semminek nem néznek utána, tehát elfogadják az álhíreket. Sok esetben valamiről felkapják, hogy valótlant állít. Ma már senki nem tudja, hogy mi az igazság. Az emberiség hazugságban él. Szomorú, de így van. Jó lenne ezen változtatni, addig, amíg lehet. Vagy már nem lehet, vagy már nincs is rá igény?     

2021.06.02.

Jellemek, viselkedési formák

          Tudom, nagyon tág fogalmak ezek, de próbálom egy kicsit összeszedni, összeilleszteni az egyes fogalmakat. Nem egyszerű dolog, mert szokták mondani, ahány ember, annyi jellem. Na, ez az, amit szeretnék egy kicsit körbejárni. Nevelés, beilleszkedés, magatartás, tolerancia, kommunikációs készség, értelmi szint, ismerkedés, párkapcsolat. Egyszerű kifejezések, de roppant lényeges háttérrel rendelkeznek egyenként is. Kezdjük az elején. Egy új jövevény a családban mindig egy különleges esemény. A kis emberke fejlődése során, a szülői jelenléttel találkozik a legtöbbet. Az ott látottak, tapasztaltak, később a hallottak alakítják legfőképpen. Mindenre fogékony, minden érdekli, és mindent lemásol. Itt van a lényeg kulcsa. Lemásol. Minden dolgot magával visz, minden dolgot ismétel, amit hallott, látott, tapasztalt. Az elsődleges háttér a szülő. Ez a későbbiekben is nagyon fontos, hiszen értelmi képessége egyre bővül, egyre több információval rendelkezik. A szülők magatartási formája az elsődleges példa. Ebben a korban a nevelés nagyon kényes, és egyben a legfontosabb mozzanat egy gyerek életében. Telnek az évek, és rakódik rá a tudás, vagy legalább is remélhetőleg. Miért kérdőjelezem ezt meg? Azon egyszerű oknál fogva, mert látva a környezetünket, valami borzalmas viselkedési forma bontakozik ki, sőt már jelen is van széles körben. Mire gondolok? Pontosan arra, amit talán Ön is Kedves olvasó talán már tapasztalt. A szülők magatartásának másolása, már az óvodában kiütközik a gyerek viselkedésén. Több különböző típusú gyerek kerül hirtelen egy közösségbe, és próbálják megismerni egymást. Ez már ilyen korban is problémát jelent. Hogy miért? Nem győzöm hangsúlyozni a szülői hátteret. Ismerve a mai viszonyokat, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy elég sok minden kívánnivalót hagy maga után néhány eset. A beilleszkedés legtöbb esetben nem zökkenőmentes. Ebben a korban azért még a nevelői módszerek alakító jelleggel jelen vannak. Mondhatni azt, hogy változik némileg, de az alap sajnos megmarad. Aztán kikerül egy nagyobb közösségbe. Na, itt már még erősebben előjönnek a különbségek. Ezen a szinten előkerül a tanulás, a számonkérés, a kötelesség. Itt azért már erősen kezdődnek a gondok. A kezelhetetlenség bizonyos jelei már jelentkeznek. Sajnos itt a szülő megint képbe kerül, és a maga módján próbál intézkedni. Itt rögtön valamit le kell szögezni. Az értelmi intelligencia nem éppen magas fokát igyekszik a szülő érvényre juttatni bizonyos esetek kapcsán.               

          Tudatlanságával komoly konfliktust teremt, és sajnos a gyereke ezt is másolja. Mi történik? Egyszerűen az, hogy a szülő nem illő magatartásával akar igazságot teremteni, de nem párbeszéd szinten. Miért is? Mert a szülő a legokosabb, és ő mindent tud. Vélhetően védve gyermekét, erőszakos viselkedésével, és fellengzős magatartásával csak az ő álláspontja a helyes. Itt követi el a legnagyobb hibát, mert gyermeke ezt messzemenően kihasználja, sőt a későbbiekben alkalmazza is. Tudják, a gyerek másol. Jóval nagyobb kárt okoz, mint gondolná. Ez a tolerancia hiány a későbbiekben komoly gondot fog okozni. A szülő meg van elégedve magával, hogy vélhetően elrendezettnek véli a történteket. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a szülő a maga igaza miatt előnyben érezheti magát, sőt, okosabbnak is érzi magát, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez a magatartás napi szinten jelen lesz a családban, mert a tanulás igen hosszú folyamat. De kanyarodjunk vissza a csemetéhez. Sajnos az idő előrehaladtával a hozott dolgok kezdenek egyre inkább felszínre kerülni. Több információ, több adat, több hír, több esemény tarkítja a gyerek minden napjait. Kezdenek kialakulni azok a bizonyos fontos jellemvonások, viselkedési formák. Sajnos látva a hátteret, nem biztos, hogy jó az irány. Alacsonyabb osztályban még valamennyire ez áthidalható, a későbbiekben, magasabb osztályokban ez már igen erőteljesen jelentkezik. Pontosan ugyanaz a vélemény alakul ki benne, mint amit a szülő képvisel, sőt, az a magatartás is. Hogy milyen? Erőszakos, tolakodó, agresszív, fellengzős, tudálékos. Azt a szót, hogy tolerancia nem ismeri. Nem is akarja ismerni, hiszen ő a legokosabb, ő mindent jobban tud, és nehogy már csorbát szenvedjen a büszkesége, a felsőbb rendűsége. Ő ezt így gondolja. A helyzet az, hogy nem így kellene lenni, de így van. Az értelmi szint hiányát a negatív tulajdonságaival igyekszik pótolni. Sok esetben sikerrel. Kommunikációs készsége, tudás szintje kezd a nulla felé közeledni, mert úgy véli, éppen elég az, amivel ő rendelkezik, hiszen társait meg tudja győzni, rájuk tudja erőszakolni nem létező szellemi kapacitását. Mivé fajulhat ez? Sajnos ez odáig fajul, hogy nincs is igénye, és nem is érdekli, hogy fejlessze értelmi intelligenciáját. Ezek a jelek hosszú ideje jelen vannak a fiatalok hétköznapjaiban. Mondhatom, hogy személyes tapasztalatból tudom ezt írni. A kommunikációs készség eléggé érdekes. A káromkodás, a csúnya beszéd általános jellegű. Ez lányoknál ugyanúgy jelen van. Az értelmi szintjük valahol nagyon kisiklott. Divattá vált a bulizás, és a részegség. Ilyenkor állat módjára viselkednek. Sajnos ez is tapasztalati tény. Szinte nem is merek belegondolni, hogy miképpen tudnak értelmes módon beszélgetni egymással, hiszen mindketten igénytelenek. Félreértés ne essék. Nem bántani akarom őket, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy nem rendelkeznek értelmi és érzelmi intelligenciával.

2021.05.26.

Újkori gondolkodás

A mai modern ember nem igazán szabály-, illetve törvénytisztelő. Ez az alap. Igen sokszor lehet hallani, hogy milyen események történnek, amiknek valójában nem kellene megtörténnie. Igen, a tudat. Olyan sokszor volt már utalás erre az egy szóra. Minden innen indul ki. Ha ezt a fogalmat az emberek nem tudják átültetni az életük részébe, akkor nagyon nagy bajok alakulnak ki. Sajnos ez elég erőteljesen jelen van az emberek nagy részében. Úgy venni észre, hogy sokan azt látják, hogy szabadon tehetnek szinte bármit. Azt is látni, hogy egyáltalán nem gondolnak bele abba, hogy felelősséggel tartoznak mások felé. Nincs tisztelet, nincs illem. Ugye milyen furcsa szó? Talán sokan már nem is tudják mit jelent. Ez a magatartásforma mondhatom azt, hogy kihalt. Nem létezik már. Nagy hiba. Az emberek viselkedés módja igen eltér a normálistól. Ez egyértelműen betudható, hogy buták az emberek. Ugyanis, ha józanul, felelősség teljesen gondolkodnának, cselekednének, akkor nem történne sok olyan dolog, ami ellentmond minden tudatos gondolkodásnak. Sok esetben érthetetlen, hogy miért alacsonyodik le az ember bizonyos szintre. Ez is már nagy baj, de az még nagyobb baj, hogy ezt észre sem veszi. Minden cselekedete az ellenszenvet váltja ki azokból, akik normálisan gondolkodnak. Joggal lehetne feltenni azt a kérdést, hogy mit értünk normális alatt? Mielőtt erre válaszolnék, nézzük meg ennek az ellenkezőjét, hiszen az ilyen életforma a domináns. Talán érdemes az alapoknál kezdeni. A szülői háttér. Ezt azért emelném ki, mert a gyerek egyik legfontosabb, és közvetlen példaképe a szülő. Amit lát a gyerek, fiatal, azt másolja le, és úgy fog viselkedni. Ezt viszi magával. Manapság egy elég érdekes társadalmi formát képviselnek az emberek. Ez egy folyamat része, mely mostanára nagyon durva formáját mutatja. Már azok a szülők, akiknek példát kellene mutatni a gyermekeik felé, már ők sem azt képviselik, ami normális lenne. Kimondom nyíltan. A mai modern ember alapvető tulajdonsága a hazugság, az erőszak, a felelőtlenség. Ez a három magatartásforma uralkodik a családban, és a gyerek ezt látja, ezt gyakorolja ő is. A jelenlegi társadalmi berendezkedés alapot ad arra, hogy szabálytalanságok sorozatát kövessék el az emberek. Már ez is egy normálistól eltérő viselkedés. Példák sokaságát lehetne megemlíteni, de azt hiszem mindenki találkozott már olyan helyzetekkel, olyan emberekkel, amik, akik elég rendesen kilógtak a sorból. Magyarul, olyan magatartást tanúsítottak, mely teljesen eltér a normálistól. Egyáltalán nem vesznek tudomást arról, hogy nincsenek egyedül, ott és akkor nem úgy kellene viselkedni. Ez még inkább kitűnik, amikor a család együtt van. Mondom mindezt azért, mert a gyerek is ugyanígy fog viselkedni. Azt hiszem legjobb, ha példát is említek. Előtte még valamit. Az alap, hogy az emberek úgy gondolkodnak, hogy ő az okos, ő tud mindent jobban, neki van igaza, az ő viselkedése a követendő. A példa. A tavaszi nagytakarítás alkalmával összegyűlik elég sok kidobandó dolog. Utánfutó, felpakolok, erdőszél, leborítom. Ez a menetrend. Az apa meg van elégedve, hogy megoldotta a problémát, és a fiacskájával együtt hazatérnek. A gyerek ezt látja, és ő is így fog tenni alkalomadtán. Vagy. Egy múzeum megtekintése közben nem lehetett hallani a tárlatvezető előadását, mert a gyerekek kiabáltak, szaladgáltak. Mit tett a szülő? Semmit. A gyerek azt hiszi, ez egy természetes dolog, hogy ő kitűnik a többiek közül, és neki ezt is lehet. Hangsúlyozom, nem a gyerek a hibás. A szülő. Neki kellene olyan magatartásra nevelni a gyerekeit, ami a helyhez alkalmazkodik. Biztos vagyok benne, hogy sokan találkoztak hasonló esetekkel. Na, ez az, ami már nem normális. Mindennek megvan a maga helye és ideje. Ez sem egy normális dolog, de van ennél még szigorúbb forma. A butaság közzé tétele. Erre jó példa, amikor az ember beszélget valakivel, és már a harmadik mondat tán tudni lehet, hogy hazudik, és amit mond, az nem úgy van. Ma már ez olyan szinten van, hogy nem lehet ellene tenni semmit. Ugyanis, ha helyesbítem a dolgokat, akkor vita támad, hogy az nem úgy van, mert ő jobban tudja. Ennek van egy érdekes változata, amikor látni, hogy valamit próbál megérteni, és hajlik arra, hogy talán ő nem tudja jól, de a végeredmény mégis a torz saját elképzelése. Ez a végeredmény. Erre nem lehet mit lépni. Ez a mai modern ember általános kultúrája. Sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával nem rendelkezik. A magam részéről mindig úgy voltam, hogy igényeltem a nagy tudású emberek jelenlétét, az általuk mondott dolgokat. A tanulás, a tudás bővítése egy folyamat. Nincs vége. Mindig van valami, amit tanulhat az ember. A normálistól jelentősen eltérő az, amikor ez már nem kerül előtérbe, mármint a tanulás, a tudás bővítése, mert az emberünk már mindent tud, mindennel tisztában van. Jó neki. Ő úgy érzékeli, hogy rendelkezik mindennel, amire szüksége van az értelem terén. Meg sem fordul a fejében, hogy ez már régen nem így van. Mindent megmondanak neki, hogy mit, mikor, hogyan csináljon. Az önállóság nem az erősége, de nem is engedik. Szélsőséges gondolatvilágával, torz következtetéseivel, rossz döntéseivel már ahol úgy érzi, hogy ő dönt, egy deformált kis közösséget formál család alakjában. Ott ő az úr, és osztogatja az észt. Sajnos ennek sok esetben súlyos következményei vannak. Nem tudja felmérni a lehetőségeit abban a tekintetben, hogy mire képes. A gyerekei felé valami hasonló magatartást tanúsít, ami abból áll, hogy hiába ront el a gyerek valamit, hiába nem tudja úgy csinálni, ahogy kellene valami miatt, a lényeg, hogy akkor is ő tudja jól. Ezzel eltorzítja a valóságtudatot a gyerek fejéből. Bármit csinál, még ha rosszul is, azt hiszi, az a jó. Gyenge lelki tartással és tartalommal rendelkeznek a mai fiatalok. Egyre többet hallani, hogy sok gyereket, nagyon sokat pszichológushoz kell vinni. Egyszerűen nem tud megküzdeni alapvető lelki dolgokkal. Ennek ékes példája a ma használatos kifejezés, a kihívás szó. Csak röviden és teljesen szélsőségesen. Már az kihívás, hogy mennyi kettő meg kettő. Sok ilyennel találkozni. Ami nekünk fiatal korunkban teljesen természetes volt, az manapság minden fiatalnak kihívás. Elkeserítő, hogy itt tart a mai gyerekek lelki világa. Mindebből még az a legszomorúbb, hogy egyáltalán nem látszik az, hogy próbálnának fejlődni, tanulni, művelődni. Mi van helyette? Bulik, szórakozás, ivászat, csajozás, csavargás. Van egy nagyon jó kifejezés erre. Igénytelenség. Ők abban a tudatban vannak, hogy mindent jól csinálnak, és az a jó, amit ők tesznek. Ez nagyon meglátszik mindenhol. Sok esetben fordítva sül el minden, mert semmi felelősségérzettel, semmi általános tudással nem rendelkeznek. Élnek vadul a világban, és majd lesz valami. Ez persze nemcsak a fiatalokra jellemző. Kellene egy kicsit változtatni ezen, hogy igényesség, tudásvágy, érzelemgazdag emberek legyenek többen. Vagy nincs rá igény? Az újkori modern gondolkodás azt nem engedi, hogy művelt, okos legyél? Lehet. Nagy baj.         

2021.05.19.

Vajon lehetséges?

Amióta ember létezik a Földön, mindig foglalkoztatta valami. Sok esetben a megélhetésének dolgai kötötték le leginkább. Ez napi elfoglaltság volt. Menet közben óhatatlanul is használta a fejét, különböző eszközöket talált ki, több mindenen is elgondolkodott. Mivel függött az időjárástól és a környezetétől, így egyre inkább odafigyelt ezekre is. A változásokra, a számára előnyös dolgokra. Aztán egyre több minden jutott az eszébe. Elkezdett bizonyos eseményeken, vélt, vagy valós dolgokon elmélkedni. Voltak kimagaslóan nagy tudású ilyen emberek. Sok érdekes, úgynevezett filozófiai eszmefuttatást vezettek le minden területen. Több mindenre rájöttek közben. A filozófia alapkérdése, hogy miképpen viszonyul a gondolkodás a léthez, a tudat az anyaghoz. Menet közben számtalan más kérdés is felmerül, ami további magyarázatokat, további elmélkedéseket vált ki. Tudom, sok furcsaság is akad ezek között a feltett kérdések között. Ezekre próbálnak megfelelő válaszokat adni. Most én is próbálkozom egy ilyennel. Azt mindenki tudja, ha bemegyünk egy ablak nélküli helyiségbe, ahol teljesen sötét van, és ott meggyújtunk egy szál gyufát, akkor némi kis fény megvilágítja a környezetünket. Ha ugyanott felkapcsolunk egy villanyt, akkor az egész terem világos lesz. Ez egy természetes folyamat. Vajon ez fordítva is igaz? Mégpedig az, hogyha egy kivilágított teremben vagyunk, megoldható-e, hogy sötét legyen valami által. Mitől van világos? Nem akarok belemenni az egyes elméleti kérdésekbe. Csak röviden. A fény és a tárgyak láthatóságát a foton nevű részecskének köszönhetjük. A foton verődik vissza a tárgyakról, és ezáltal válik láthatóvá. Útvonala, színezetének kialakulása rendkívül bonyolult. Ezzel most ne foglalkozzunk. Tehát, adva van egy terem, ahol világos van. Elméletben zárjuk le, hogy több foton ne kerüljön be a terembe. Ha rendelkeznénk egy olyan eszközzel, ami a fotonokat, a fényhordozó részecskéket elnyeli, akkor megvalósítható az, hogy egy kivilágított termet sötétté lehet tenni. Vajon lehetséges egy ilyen készülék? Lenne valamilyen értelme? Az, hogy el lehetne-e készíteni egy ilyen eszközt, arra az a válaszom, hogy elméletben igen. Hogy lenne-e valamilyen értelme, abban már nem vagyok olyan biztos. Bár meg kell említenem, hogy számtalan olyan dolog készült, aminek kezdetben szinte semmi jelentősége, és semmi haszna nem volt akkor. Aztán később előbányászták valahonnan a létét, és továbbfejlesztve már valamit lehetett vele kezdeni. Tudják, a mai világban már egy egyszerű vonal is komoly valamit hozhat létre. Hogyan? Egyszerűen azzal a logikával, hogyha mindenki látja ezt a vonalat, és vannak olyanok, akik tesznek hozzá még valamit, egy másik vonalat, egy kört, egy háromszöget, vagy bármilyen más geometriai ábrát, akkor előbb-utóbb valami kialakul belőle. Minden ember másképpen gondolkodik. Az egyik ezt látja benn, a másik mást. A végén kialakul egy egységes valami, ami egy bizonyos szakmai területet érint, ahol aztán tovább fejlődik, míg valami igen érdekes nem alakul ki belőle. Mondhatjuk, hogy egy vonalból a végén egy ház rajza lesz, ami felépíthető.  Nem elképzelhetetlen. Az elmélkedés nagyon hasznos, és fontos időtöltése az embereknek. Sajnos azt kell mondani, hogy egyre kevésbé foglalkoznak ezzel a dologgal.    

2021.05.12.                                                                 

                                                                 Egy veszélyes változás előszele

      Vannak tapasztalatok, vannak tények, és vannak következtetések. Mondom mindezt azért, mert igen érdekes eltérések, változások, furcsa, már-már extrém állapotok kezdenek kialakulni. Először a tapasztalatokról. Úgy 50-60 évvel ezelőtt gyerekként örültünk minden évszaknak. Egész évben el tudtuk magunkat foglalni az adott időszakba. Télen volt hó, volt hideg. A szánkózás, a korcsolyázás, a hógolyózás, a hótakarítás tette ki a szabadidőnk jelentős részét. Igaz egy idő után már kezdtük várni a tavaszt. Vártuk, és jött. A tél végi, tavasz eleji enyhe fuvallatok előjelei voltak a változásnak. A hideg engedett a szorításából, a hó kezdett olvadni. Beindult a természet. Gyerekként ezt azzal kötöttük össze, hogy mentünk hóvirágot, ibolyát szedni. Később a kerékpározás, a foci, a gombozás, /ezt nem mindenki tudja értelmezni, de az idősebbek talán igen/ a közös játékok a réten. Jó levegőben és szélben sárkányeregetés, katonásdi játszás. Aztán kicsit később, már arra gondoltunk, és beszélgettünk is róla, hogy lassan vége a tanévnek, jön a vakáció, és megyünk a Dunára fürdeni. Jött a vakáció, és irány a Duna. Napozás, fürdés, és minden, és végtelen játék. Iskola kezdésre mindenki szép csokibarna lett. Az ősznek is megvolt a maga szépsége. Az egyre gyakoribbá váló esők megduzzasztották a kis tavakat. Elindult a kis vitorláshajók építése, ismét sárkányeregetés. Kellemes őszi, de egyre rövidülő napok jelezték a tél közeledtét. Kezdődött, illetve ismétlődött az évszakváltás. Az évszakok minden harmadik hónap elsején, a csillagászati évszakok, most tekintsünk el a teljes pontosságtól egy kicsit, minden harmadik hónap 21-én kezdődtek. Mindezt azért mondtam el, mert minden évszak azt az időjárási formáját ismételte, ami a mérsékelt éghajlati övre jellemző. Havas, hideg tél, fokozatosan melegedő tavasz, mérsékelten meleg nyár, kellemesen visszahűlő ősz. Ezeket az évszakokra jellemző hőmérsékleti viszonyokat tapasztaltam. Persze nemcsak én. A természet élte a maga kiegyensúlyozott normális életét. A téli hótakaró elegendő volt az ősszel elvetett termények fagy elleni védelmére, és a talajnedvesség fenntartására. A tavasz fokozatos melegedése tökéletesen alkalmas volt a termények beérésére, a nyári meleg gondoskodott a gabonáról, az ősz biztosította a szüret feltételeit. Ezek fontos tapasztalatok voltak.  Az évszakok rendszeres visszatérése, a folyamatos hőmérséklet emelkedés, a csapadék jelenléte elindította a mezőgazdasági termények természetes és egyenletes növekedését. Úgymint, kenyérgabona, zöldség, gyümölcs. Ezeknek a terményeknek tápanyag szükségletét az állatállomány mellékterméke szolgáltatta, szintén természetes formában. Az idő nem állt meg. Teltek az évek, az évtizedek. Elmúlt a gyerekkor, jött a felnőtt élet. A gondok, a teendők annyira lefoglaltak, és az ember valahogy nem is gondolt arra, hogy lám elrohant több évtized, és valami megváltozott. Nem is valami, hanem valamik. A technikai és technológia fejlődés hatalmas ütemben fejlődött. Több mindenről sokkal pontosabb és több információk, adatok érkeztek. Jómagam már tizedéves koromban a természettudományok felé fordultam. Én is elkerültem teljesen más vidékre. Aztán lehetőség adódott, hogy ismét ott legyek, ahol a gyerekkoromat töltöttem. Higgyék el, nagyon meglepődtem. Ott, ahol korábban gondtalanul lubickoltunk, és be kell vallanom, időnként még kortyoltunk is a Duna vizéből, egy táblával találkoztam. A következő volt felírva rá. „Fürdés csak saját felelősségre”. Nem kellet sokáig gondolkodnom a miértről. Olyan szennyezett lett a Duna vize, hogy a tábla szerint nem ajánlották a fürdést. Télen nem tudtam korcsolyázni, mert egyszerűen be sem fagyott a víz. Teljesen eltűntek azok a termények, amelyeket gyerekkoromban termeltek a határban. Még nagyon sok tapasztalt dolgot tudnék leírni, de folytatom a tényekkel. Először, szeretném figyelmükbe ajánlani ezt a két diagramot. Érdemes egy kicsit elidőzni mellette.  Igen érdekes dolgokat lehet belőlük kiolvasni.  


       Az információk, az adatok nagyon fontosak. Jelen esetben azért is, mert egyre sűrűbben hallani és tapasztalni, hogy olyan időjárási szélsőségek alakulnak ki, amik már veszélyeztetik a mezőgazdasági termények normális fejlődését. Arra gondolok, hogy már több éve igen nagy kihatással van a hőmérséklet, és ezen belül a márciusi és áprilisi időjárás a terményekre. Konkrétan a gyümölcsfákra, és azok termésére gondolok. Saját tapasztalatot szeretnék először említeni. Most már negyedik éve, hogy semmi, vagy elenyésző mennyiségű sárga, illetve őszibarack termett. Az ok: elfagyás. A márciusi, áprilisi hőmérsékletek eloszlása igen tág határok között húzódik. Ez annyit jelent, hogy mivel a gyümölcsfák virágzásához 15 Celsius foknál melegebb hőmérséklet kell, sok esetben, történetesen az elmúlt négy évben voltak olyan egymást követő napok márciusban, illetve áprilisban, amikor ez a feltétel megvolt. A gyümölcsfák elkezdtek virágozni, és aztán jött a fagy. Ez például 2020 március, áprilisi hónapokban 16 fagyos éjszakát jelentett. Még konkrétabban, a márciusi hónapban volt két olyan időszak, amikor egymást követő három-négy napon keresztül, 15 Celsius fok felett volt a hőmérséklet. Ez már el tudta indítani a gyümölcsfák rügyeinek fejlődést. Ezeket követően pedig jöttek a fagyok.  

   
       A diagramon tökéletesen leolvasható, hogy sajnos, de a fagy jelentős károkat okozott a gyümölcsösökben, ahogy a hírek is beszámoltak róla. Vagy. Sajnálatos módon az utóbbi években egyre nagyobb gondot jelentenek a viharok. Meg lehet figyelni, hogy a zivatarok vonulási útvonala dél-nyugat, észak-keleti irányú. Ez azt jelenti, hogy ebben a sávban okoz nagy károkat a vihar. Nagyon jellemző a kis területre, rövid idő alatt leeső, nagy mennyiségű csapadék. Ez a talajban is károkat okoz, és nagy anyagi veszteségeket is az embereknek. Megváltoztak a nyári hónapok hőmérsékletei. Egyre sűrűbben találkozni hőségnapokkal. Ez akkor következik be, amikor a hőmérséklet 30 Celsius fok felett alakul. Sőt! Nem ritka ma már az extrém hőmérsékleti tartomány sem. Ez 35 Celsius fok feletti meleget jelent. Szerencsére ebből még nincs sok, de az előrejelzések szerint egyre gyakoribbá fog válni. Aztán. Jelentős mértékben tűnik el a talajvíz. Az alföldi területeken nem ritka a 4-6 méteres talajvízszint csökkenés. Saját tapasztalat. Egy hőségnapon a kútból 30 perc alatt 3 métert csökkent a vízszint. Ez nagyon sok. Vagy. Egyre inkább eltolódnak az évszakok. Ez azért is rossz, mert a növényeknek is van egy életritmusuk. Ennek lényege, hogy a normális fejlődéshez megfelelő hőfok, víz és tápanyag kell. Ha bármelyik hiányzik, vagy mennyiségi változás áll be, a növény nem fejlődik úgy, ahogy elvárható lenne. A szélsőségeket nemcsak az emberek nem viselik el jól, hanem a növények is. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Ebből fakadóan minden apróságra oda kell figyelni, hogy a megfelelő ütemben és minőségben érjenek a gyümölcsök, növekedjenek a zöldségfélék. Az élelmiszeripar egyre nagyobb embertömegeket kell, hogy ellásson. Sajnos azt is látni, hogy az egyes termények vitamin tartalma jelentősen csökkent. Nem mondok újdonságot, mikor arról teszek említést, hogy már most őrült mennyiségben lehet kapni szamócát. Hatalmasak, szép színűek, koraiak, az ízük, hát…. Ezek fólia alatt termesztett gyümölcsök. A szabadföldi még csak éppen hogy virágzik. Egyre inkább eltolódik a növénytermesztés zárt rendszerbe, azaz, fólia alá. Már gyümölcsfákat is nevelnek üvegházakban. Ennek több oka is van. A tavaszi időszak jelentősen kitolódik, és nem kedvező az időjárás. A megtermelt növények már nem tudtak természetes úton beérni. Kisebb a kockázata annak, hogy tönkremegy a termés. Ennek viszont ára van. Drágább, vitaminokban szegényebb, ízekben elmaradottabb. A tények közé tartozik többek között, hogy hirtelen változik a hőmérséklet, az évszakok kezdenek eltolódni, a nyári nagy melegek túlzott algásodást okoznak a folyókban, tavakban, holtágakban, csökken a földigiliszták egyedszáma a talajban, lassan a növények beporzása is gondot jelent, stb. Már az is bizonyos, hogy a 2021-es év leghidegebb hónapja volt az április. Erős fagyok, igen erős szelek, igen alacsony nappali hőmérsékletek, sok esetben havazás kísérte ezt az időszakot. Sőt! Még a májusi időszakban is voltak éjszakai fagyok. A tények közé sorolandó, amire még nem emlékszem, hogy bekövetkezett volna, hogy elfagyott az akác. Az itt leírt dolgok csak egy nagyon kicsi szelete annak, ami a veszélyes változás előszele.     
        Így a vége felé felteszem a kérdést, mire lehet számítani, mire lehet következtetni? Ki lehetne fejezni nagyon egyszerűen, de inkább néhány gondolat. Csak ismétlem magam, amikor azt mondom, hogy már az 1970-es években néhány kutató jelezte a globális változást, ha nem történik pozitív változás. Sajnos nem történt. A szennyezés rohamosan növekedett. Ma ott tartunk, hogy közel nyolc milliárd ember él a Földön. Képzeljék el, ennyi embert élelmiszerrel ellátni egyre szűkülő és romló talajtani viszonyok mellett. Romlik a légkör minősége, romlik a vizek tisztasága, romlik a talaj minősége. Egy igen átfogó rendezési terv kellene, hogy talán még valahogy vissza lehet állítani a korábbi viszonyokat. Hangsúlyozom, talán, addig, amíg nem késő. Ha ez nem következik be, akkor megvalósulhat, hogy energiahiány lép fel, hogy elfogy az ivóvíz, hogy nem lesz elegendő termőtalaj, hogy űrszemét katasztrófák következnek be, hogy a kezeletlen hulladék által világfertőzések alakulnak ki, hogy az emberek ismét városállamokba tömörülnek. Ezeken a helyeken százmilliók fognak lakni, mert a Föld elsivatagosodik, háborúk törnek ki a felsoroltak megszerzéséért, hogy a légkör annyira elszennyeződik, hogy üzletekben lehet majd venni oxigént, hogy az emberek élete küzdelem lesz az elemekkel szemben minden nap. Semmiből nem lesz elég, hiszen nem lesz miből előállítani a javakat. Az emberiség rohan a veszte felé. Egy dolgot lehet tenni. Tenni azért, hogy ez ne következzen be. Az említett dolgok az előszobája, a veszélyes változásoknak. Kerüljük el!!!     

2021.05.05.

Egy kis elmélkedés

Elég sokszor elgondolkodom a Világegyetem dolgain. Van egy kis tapasztalatom, és gyakorlati megfigyelési sorozatom, valamint jó néhány elmélet tanulmányozása különböző tudósoktól. Így összegyúrva talán érdekes dolgot tudok mondani. Azzal kezdeném, amivel szinte mindenki, amikor ilyen téma felmerül, hogy is született az Univerzum? Fogós kérdés. Van egy általános nézet, amit ez idáig senki nem tudott megcáfolni. Ez nem más, mint az Ősrobbanás. Én maradnék ennél a kifejezésnél, annak ellenére, hogy van több is talán modernebb köntösben. Nem szeretnék végigvonulni az ezt követő fejlődési elméleteken, csak annyit, hogy mindig elcsodálkozom az égbolt szépségén, és az ott található, és látható több ezer csillag látványán. Mindig elindít egy folyamatot bennem, vajon az a hihetetlen energia, ami a csillagokban van, miképpen tudja magát szabályozni, milyen folyamatok zajlanak a felszínen, a felszín alatt, és a magban? Azok a távoli területek, melyeket távcsővel nézegettem, meddig tartanak? Lenne még sok kérdés, és részben az itt most feltett kérdésekre is van válasz, és mégis úgy érzem, mintha lennének kérdőjelek, lennének megválaszolatlan kérdések elég sok mindenre. Biztos a szakemberek keresik rá a választ ezekre. Találnak biztosat? Én azt mondom, hogy nem. Ez talán olyan, mint az emberi szervezet, ezen belül az emberi elme. Nem lehet megfejteni. Talán nem is ez a cél, hanem az, hogy használva legyen, mindig keressen valami újat, valami szépet, melyben gyönyörködhet, és sikert érezhet, amikor valamit megfejt, megtalál, feltalál. Az Univerzum kutatása is egy ilyen terület. Hatalmas kiterjedése miatt kiismerése lehetetlen. Részeredmények, felfedezések, új elméletek mindig is akadnak, és fognak is lenni. Már ez is egy szép dolog, hogy az emberi elmét ilyen magasztos dolgokra tudják fordítani néhányan. Azért írom, hogy néhányan, mert sajnos ezt is tapasztalatból mondhatom, hogy a természettudományok iránt érdeklődők száma erőteljesen megcsappant. Tudom mennyien voltunk régen amatőr csillagászok, és hogy most mennyien vannak. Látom a környezet romlását abban az értelemben, hogy már szinte nem találni olyan helyet, vagy legalábbis kevés olyan helyet, ahonnan igazából gyönyörködni lehet az égbolt szépségén. Írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, egyszóval művészeknek adott ihletet az égbolt látványa. Szakterületek formálódtak párhuzamosan ezzel az ágazattal, úgymint matematika, kémia, fizika, kinetika, stb. Az ember egyre jobban megismerte szűk környezetét, aztán kezdett távolabbra is tekinteni. Kialakult a modern csillagászat, hatalmas sikerekkel, még nagyobb nevekkel. Csak néhány: Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galileo Galilei, Kepler, Newton, Russel, Hubble, Carl Sagan, és még lehetne sorolni. Csodálatos emberek voltak, és komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Törvények, összefüggések, állapotok, és még megannyi felfedezés kapcsolódik a nevükhöz. Én csak bámulni és mélységesen tisztelni tudom azokat az embereket, akik olyan dolgokat alkotnak, találnak ki, fedeznek fel, amelyek figyelemre méltóak, és bővítik elmebeli tudásunkat, még jobban megismerve magunkat, környezetünket, a távoli eseményeket. Sajnos a megismerés véges, mert pontosan még a keletkezést sem ismerjük. Az emberi elme eljutott odáig, elgondolkodik a miérteken, elgondolkodik a hogyanokon, és próbál ésszerű magyarázatot adni dolgokra. Biztos sokakban felmerül az a kérdés, hogy rendben van, keletkezett az, amit látunk, de mi volt előtte. Ugye erre is van válasz. Mivel minden akkor keletkezett, így az idő is, ezáltal előtti dolgokról nem lehet beszélni. A helyzet az, hogy ez sem biztos. Nem hibákat keresek, hanem válaszokat. Úgy érzem, a válaszok még váratnak magukra egy darabig. Félreértés ne essék, ez nem kritika, és nem elmarasztalás a tudománnyal szemben. Nem könnyű és egyszerű kérdésről, kérdésekről van szó. AZ Ősrobbanás után elindult egy folyamat. Lett idő, lett sugárzás, lett anyag. Ezek igen hosszú idő után rendeződtek, csillagok alakultak ki, majd szupernóvák robbantak, melyekből létrejöttek a bolygók. A csillagok legyártották az elemeket a vasig, a szupernóvák legyártották a további elemeket. Ezeket ismerjük, ezeket az anyagokat használjuk. Vajon mi történik ez után? Fogós kérdés. Hallunk fekete lyukakról, melyek elemésztik a közelükben lévő csillagokat, fehér törpe csillagokról, melyek szintén hihetetlen energiával rendelkeznek, pulzárokról, melyek minden tartományban sugároznak. Nóvák, szupernóvák robbannak a Világegyetem távoli részeiben is. Életútjuk különböző. Ha nagyon előre szaladunk, akkor az eddigi tudásunk alapján előbb, utóbb minden csillag elhasználja tartalékait, vagy felrobban, vagy összeomlik, és idővel az égi lámpások kialszanak. Sötétség borul az Univerzumra. Vagy mégsem? Az a sok milliárdnyi csillag, amelyek kihűltek a fizika törvényei szerint továbbra is ott keringenek, forognak. Mi történik, ha ezek találkoznak egymással, mondjuk nem is egy? Lehetséges? Igen, hogyne, hiszen rengeteg lesz belőlük. Éppen annyi, amennyit most látunk, csak akkor már fognak világítani, nem rendelkeznek fúziós energiával. Az ütközéseik során bekövetkezhet az az állapot, amikor akkora energia keletkezik, amelyik atomjaira szakítja az égitesteket, visszaalakulnak gáz halmazállapotba, és elérve a kritikus 3 millió Kelvin fokot, ismét beindul a termonukleáris reakció. Kigyulladnak a csillagok, újra apró lámpácskák fognak világítani az égbolton. A baj az, hogy nem lesz, aki gyönyörködhetne benne. Vagy ismét elkezdődik egy folyamat, amiről már beszéltünk. Talán ez egy érdekes folyamat lenne. Vajon lehetséges ez? Létezik ilyen átváltozás az anyag világában? A változásról tudunk, és gyakoroljuk is ilyen formában az anyag jobb megismerését, hiszen különböző részecskegyorsítókban hihetetlen anyagokat és részecskéket hoztak már létre. A megismerés ténye, a tudás ilyetén bővítése, a tágabb környezetünk még alaposabb megismerése még sok érdekességet és furcsaságot tartogat.

2021.04.21.

A tudatlanság fontossága

Manapság a tudósnak látszó, /akikből manapság nagyon sok van/ tudatlanok világát éljük. Hogy miért? Mert nagyon sok olyan információ jelenik meg a világhálón, amit igen sokan valós dolognak vesznek, és azt terjesztik is. Gyorsan hozzá kell tennem, olyan emberekről van szó, akiknek semmilyen képzettségük nincs valamilyen területen, amely kapcsolatban lenne az adott témával. Mégis okosnak vallják magukat, mert olyan írásokat találnak a világhálón, melyek összeegyeztethetők az ő gondolatvilágukkal. Szokták mondani, a papír sok mindent elbír. Ma ezt úgy lehetne helyesbíteni, hogy igen sokan vannak olyanok, akik képesek különböző témában, olyan írásokat megjelentetni, melyek egyáltalán nem valós alapokon nyugszanak. Magyarul, elmondanak valamit, valamiről, aminek lényege a tudatlan gondolataiknak a közlése. Ezt nagyon sokan olvassák, és akik erre fogékonyak, tájékozatlanok, azok magukévá teszik, elhiszik, és konkrét igazságnak ítélik meg. Ez a jelenség ma már teljesen elfogadott, illetve ezt a magatartást veszik etalonnak. Így kell viselkedni. Ennek legfőbb hiányossága, hogy hazugságokon alapszik, mert nem azt a tényt, nem azt a véleményt közlik, adják tovább, terjesztik, ami a valóságos, hanem éppen az ellenkezőjét. A szomorú, hogy az első hír az, ami inkább rögzül az emberekben, és ezt vallja igaznak, illetve még a saját kis gondolatvilágának torz dolgait is hozzáteszi. Ennek keveréke egy igen elferdült valamit hoz létre, melyet hiába próbál a hozzáértő ember korrigálni, egyszerűen nem megy. A butaság annyira mély, hogy nem lehet eltántorítani attól, hogy valamit rosszul értelmez, rosszul tud. Érdemes lenne egyre többet foglalkozni azzal, hogy milyen információk érkeznek bizonyos helyekről. Ez a legnagyobb romboló hatás, melyet el lehet képzelni a tömegtájékoztatás terén. A hír nagyon fontos. A valós hír még fontosabb. Ha mindez meglenne, akkor sokkal tájékozottabbak lennének az emberek, legalábbis feltételezhetően. Sajnos nem ez a tapasztalat. Az egyre inkább elhatalmasodó ostobaság olyan helyzeteket teremt, amelyekre normális magyarázat nincs. Azért említem a normális szót, mert a cselekedetek milyensége, súlyossága igen aggasztó. A szellemi, és egy adott helyzet megítélése bizonyos esetekben arra utal, hogy nincs olyan döntésképes állapotban valaki, hogy normálisan, reálisan megítéljen helyzeteket. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez az állapot a jó. Illetve módosítok a véleményen. Ma már ezt tudják produkálni az emberek. Ennyi telik ki tőlük. Ennyit enged az agyuk. Az a nagyon szomorú, hogy ez ma már megfelelő. Ez az elfogadott. Ebben világban élnek az emberek, és nagyon úgy látszik, hogy ezeken nem is akarnak változtatni. Ezért rengeteg negatív dologgal találkoznak, melyeket egyszerűen el lehetne kerülni, ha egy kicsit odafigyelnének a változásokra, és odafigyelnének arra, hogy milyen szabályok mentén halad a világ. Van egy kérdés, amit fel kell tennem. Vajon csak a magyar ember ilyen? Azt lehet mondani, hogy igen, bár manapság több helyen is lehet tapasztalni ilyen magatartást. Nagyon jó szemlélteti ennek a viselkedésnek a lényegét, hogy egyre durvább, egyre erőszakosabb, és egyre meggondolatlanabb esetek történnek. A legalapvetőbb, hogy a magyar ember sem nem szabály követő, sem nem törvénytisztelő. Ez az alap. Innen aztán találkozhatunk mindennel. A felelőtlenség a legnagyobb mértékben elterjedt, mert nem érzik annak a súlyát, hogy valaki mit csinált. Úgy néz ki, mint aki a világ legtermészetesebb formában állítja a maga igazát, holott egyáltalán nem úgy van. Hallom a kérdést. Mi az igazság? Az alap a szabályok, és a törvények. Bár itt meg kell állni egy kicsit. Egy ügyvéd nyilatkozta a következőt: nincs igazság, csak jó ügyvéd. Ez egy kicsit elgondolkodtató. Akkor mit keresünk, ha az igazság is pénz függő? Mert ugye erről van szó. Ha valaki egy jó ügyvédet meg tud fizetni, akkor bármit elkövethet, van esélye, hogy nem éri hátrány. Akkor? Szomorú, hogy ilyen világot élünk. Ez lenne az újvilág? A hazugság, a becstelenség, a felelőtlenség, az erőszak világa? Az egyre labilisabb, és bizonytalanabb emberi elme ebbe az irányba fordul. Jó lenne ezen változtatni. A nagy kérdés, hogy vajon az emberek akarnak-e változtatni, vagy azt a világot építik, mely teljesen az uralma alá hajtja őket.          

2021.04.14.

Az Új Világrend és a vírus

Korábban egyre inkább lehetett hallani vezető emberektől, hogy az Új Világrend. Igen érdekes ez a megfogalmazás. Szerte a nagyvilágban tapasztalhatjuk, hogy sok olyan gondolkodás, vélemény, kritika hangzik el, amit nyugodtan lehet sorolni egy szélsőséges kategóriába. Az emberek egyre inkább szélesedő gondolkodása érdekes helyzeteket, és még érdekesebb feszültségeket teremt. Mondom ezt mindazért, mert annyira eltérő ma már szinte minden, hogy nehéz benne eligazodni. Lassan ott tartunk, hogy előfordul az a helyzet, hogy ki mit szeretne hallani. Saját elképzelés, saját vélemény mindenkinek kell, hogy legyen, de bizonyos határok között. Ez a határ nem azt jelenti, hogy ne gondolkozzon szabadon, korlátok nélkül. Azt jelenti, hogy ne sértsen meg senkit olyan véleményekkel, melyek bántóak lehetnek más emberekre. A vezető emberek a korábban kijelentett Új Világrend fogalma alatt ténylegesen egy új világot próbálnának kialakítani, melyben teljes felügyelet alatt lehet tartani az embereket. Ma már térfigyelő kamerák, biztonsági berendezések, és egyéb védelmi eszközök, illetve az emberek megfigyelésére alkalmas eszközöket telepítenek. Szomorú, hogy ezek ellen semmit nem lehet tenni, mert mindig alkotnak olyan szabályt, ami mégis lehetővé teszi azt, hogy megfigyeljenek. Több olyan személyes készülék van, amivel bárkit nyomon lehet követni, sőt sok más egyebet is lehet tenni. Itt vannak még a mostanában elterjedő adatvédelmi felhívások. Aki a világhálót használja, sokszor találkozhat vele. Én, sok más egyéb mellett csak egyet nem értek. Hogy lehet azt mondani, hogy megvédik az adatainkat. Ha én, vagy bárki valakinek odaad valamit, azt már nem tudja megvédeni, mert nem nála van. Ez így van az adatvédelemmel is. Azt csak saját magam tudom megvédeni. A bosszantó, hogy sok esetben nem is enged az adott oldal továbblépni addig, amíg ezt nem engedélyezi az adott személy. Ezek között olyan is akad, aki eleve leírja, hogy kiknek fogja átadni az adatainkat. Most ez komoly? Nekik igen, nekem egyáltalán nem. Hogy gondolhatja bárki is, hogy majd valaki más megőrzi az én adataimat. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy olyan feltételeket szabnak, melyet az ember nem szívesen fogad el, mert nem ért vele egyet. Sem szolgáltatók felé, sem más egyéb intézmények felé lassan nem lehet esetleges panasszal élni, mert egyszerűen nem adnak rá lehetőséget. Itt aztán meg is feneklik minden. Ha az Új Világrend berendezkedését nézzük, akkor ez már egy tökéletes kiinduló pont. De van még tovább is. Sajnos a kialakult új helyzetet sokan már úgy jellemzik, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyen korábban volt. Ezzel tökéletesen egyetértek. Sajnos. Az is elgondolkodtató, hogy az emberek viselkedése mennyire fog megváltozni? Az új helyzet okozta magatartás változás, milyen irányt fog venni? Tudom, sokféleképpen lehet ezt a helyzetet magyarázni. Mégis nagyon az kezd kialakulni, mintha az Új Világrend kialakulása, amit korábban emlegettek a vezető emberek, egyszeriben kézzelfogható közelségbe került. Nem kell a kötelező lépcsőfokokat betartani. A kialakult helyzet megalkotta egyszeriben ennek lehetőségét. Az egyes fokok átugorhatók ennek révén. Mi a cél az Új Világrenddel? Még egyszer szeretném leszögezni. Ez a fogalom nem mai keletű. Most alkalom nyílik arra, hogy egésszé lehessen tenni annak a világnak a tényét, amit emlegettek. Sőt! Nyíltan beszélünk arról, hogy már semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, tehát lehet alakítani az újat. Az emberek sok mindenen gondolkodnak, és sokféle vélemény alakul ki. Egy kicsit, ha belegondolunk, akkor olyan emberek gondolatai kerülnek közszájra, akik ma már szellemileg kicsit visszamaradottak. Ez sem csak tőlem származik, hogy butulnak az emberek. Ezt a nézetet már nagyon sokan nyíltan kijelentik. Sajnos igaz is. Bele lehet gondolni, hogy az ilyen emberek véleménye, gondolatai mennyire torz dolgokat alkotnak abban, és még sok másban, amihez egyáltalán nem értenek. A mai modern ember viszont ezt nem akarja, és nem is fogadja el, hogy ő nem okos. A szabadság illúziója mentén döntésképes, okos, megbízható, igaz embernek mondja magát. Ezt azzal lehet módosítani, hogy ez már régen nincs így. Ebből is látszik, hogy az Új Világrend nagyon aprólékosan, tudatosan, és igen nagy szellemi apparátussal építi azt, amit valamikor elkezdett. Az új helyzet szinte megkönnyíti ennek az új rendszernek a tökéletes kiépítését és alkalmazását. Nem kell hozzá sok idő, hogy valóban tökéletesen működjön. A jelenlegi helyzet megkönnyíti ennek a folyamatnak a felgyorsulását.

2021.04.07.

Az anyag és az élet eredete

Biztos nem én fogom megalkotni azt a nézetet, mely egyértelmű választ ad arra, hogy miképpen keletkezett az anyag, és ezt követően az élet. Korábban ezt már igen sokan megtették, illetve kísérletet tettek arra nézve, hogy vajon milyen módon alakulhatott ki ez az egész rendszer, ami jelenleg körülvesz, és olyanná élünk. Ennek ma még semmi eredménye nincs, hiszen nincs elfogadott elmélet arra nézve, hogy vajon hogy is indult el ez az egész. Most nem foglalkozom az egyes elméleti típusokkal, bár egyet meg kell említeni, mert valamilyen kiinduló pont szükséges ahhoz, hogy alapot adjunk a rendszer működéséhez. Ez nem más, mint az anyagi jellegű keletkezés. E mentén haladva jönnek a gondolatok, és válnak olyanná, amely csak megkísérli azt, hogy mi volt, mi van, és mi lesz. A mi volt sok esetben azt mondhatjuk, hogy egyszerű, hiszen volt egy nagy robbanás, amely létrehozta ezt az egészet. Itt rögtön egy kérdés a sok közül. Mi robbant föl, és legfőképpen mikor? Azt már nem kérdezem, hogy mekkora volt az a valami, ami felrobbant. Ennek elméleti jellege maradjon annak, ami. Egyértelmű és határozott válasz, hogy nincs válasz. Nem tudjuk. De lépjünk ezen túl, és próbáljunk keresgetni az anyag és az élet eredetének szövevényes rendszerében. Az anyag eredete a mai napig nem tisztázódott. Egyszerűen nem tudjuk. Ma már egyre inkább a felé tolódunk, hogy nem lehet megállapítani az anyag eredetét. A csillagok kialakulása, a felrobbanó szupernóvák következtében keletkező nehezebb elemek bolygókká tömörülése a jelenlegi elméletek alapja. Hogy ez most a véletlen műve, vagy valamilyen szabályszerűséget követ, hogy bolygók alakuljanak ki, kérdéses. A lényeg, hogy a csillagok belsejében alakultak ki azok az elemek, amelyek felépítik az Univerzumot. A Föld is ezekből az anyagokból áll. A jelenleg ismert elemek alkotják a Földet. A kialakulás, mármint a Föld kialakulásának bonyolult rendszerén, ha átlépünk, nevezetesen, hogy a Napból szakadt-e ki, vagy más módon keletkezett egyelőre nem érdekes. A minket körülvevő bolygók, holdak, törmelékek eredete sem jelentős. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert nem tudunk választ adni arra, miképpen kerültek ide. Vagyunk emberek most, voltunk, és ki tudja, meddig leszünk. A meglévő anyagok a fontosak. Ha sikerül levetkőzni az anyag eredetének gondolatát, amely tudom nem másodlagos dolog, mert ezek nélkül az elemek nélkül semmi sem jöhetett volna létre, akkor foglalkozhatunk azzal, hogy van egy gondolatmenet, amit most próbálok elmondani, azaz, az emberi elme kialakulásának ténye. Az emberi elme szüli azokat a gondolatokat, melyek foglalkoznak azzal, hogy mi miből lett, és vajon tényleg úgy történt-e? Az anyag földi jelenléte a kezdetekben elég kaotikus volt. Milyen elemek alkotják az élet alapköveit? Hidrogén, szén, nitrogén és oxigén. A Föld kezdeti szakában oxigénről nem igazán beszélhetünk. Mint tudjuk, oxigén nélkül is van élet. Fel lehet tenni a jogos kérdést. Miért nem oxigén nélkül alakult ki a Földön az élet? Mert kialakulhatott volna. Az oxigén nélküli élet, az úgynevezett anaerob lények a tengerek felszíne alatt alakultak ki a Nap erős sugárzása miatt. Ugyanis az ibolyántúli sugárzás elpusztítja az élő szervezeteket. Mégis, miképpen jött létre az oxigén a Föld légkörében, és mi volt a jelentősége? A világtengerekben kialakult oxigén nélküli élet, a vízszint változása miatt néhány helyen felszínre került. Az élet sokszínűsége, és alkalmazkodó képessége már ekkor jelentkezett, hiszen ezek a telepek életképesek maradtak, és létrehoztak egy fejlettebb létformát, amihez oxigénre volt szükség. Az oxigént termelő kolóniák egyre inkább elterjedtek, és növekedett a Földet körülvevő légkör oxigén tartalma. Ma már tudjuk, hogy az ózonréteg véd meg a káros sugaraktól. Ez abba az időben is kialakulóban volt. Amikor ez létrejött, megvolt a védelem arra nézve, hogy egyre fejlettebb szervezetek jöjjenek létre. A fejlettebb élet alapköveinek egyik elengedhetetlen eleme az oxigén. Innentől kezdve elkezdődhetett az anyag fejlődése, az élet eredete. Ilyen egyszerű lenne? Hát nem. Vajon miért kell bonyolítani? Ez már azoknak a tudósoknak okozzon fejfájást, akik próbálják ennek a tényét igazolni. Már most mondom, nem fog sikerülni. Hiába az emberi elme szinte korlátlan fantáziája, akkor sem lehet felülmúlni azt, hogy mi az anyag, és az élet eredete. Ez egy zsákutca. Vajon érdemes ezzel foglalkozni, hiszen semmi nem fog azzal változni, hogy valamire fény derül. Ugyanúgy megy minden az egyetemes törvényeken mentén. Nem változik semmi azáltal, hogy elméleteket gyártanak, amelyek nem vezetnek sehova. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs ezekre szükség. Igenis van. Egyre alaposabban meg kell ismernünk magunkat, környezetünket. Valami azért nagyon fontos. A valós és hiteles tájékoztatás. Próbáljunk minél közelebb kerülni ahhoz, hogy vajon miképpen alakult ki az élet. Próbáljunk meg azzal foglalkozni, hogy miképpen lehetne megvédeni magát a Földet az ember romboló hatásaitól. Ahogy az emberi elme tette ilyenné a bolygónkat, ugyanúgy az emberi elme teszi tönkre. Az anyag, az élet eredete örök téma. Mélységei beláthatatlanok. Megértése még inkább nehéz, mondhatni lehetetlen. Éljünk abban, amit kapunk a természettől, éljünk abban, amit elért az ember néhány tízezer év alatt. Az anyag és az élet eredete rejtély marad az ember előtt. Nyugodtan ki lehet jelenteni, ezekre a kérdésekre nincs válasz. Nem kell erőlködni, nem kell bizonygatni. A bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt. Az anyag és az élet szépsége.     

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.