Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2022.09.25.

Félelemipar

Kezd valami nagyon érdekes kialakulni. A címben szereplő fogalom egyre inkább testet ölt a valóságban. Ezek fő területei a politika, a média, a gyógyszer gyártók, a biztosító társaságok, a bankok, és furcsa mód a környezettel foglalkozók. Ezek a legjövedelmezőbb területek. Emberek tízmillióit lehet pánikban tartani. A félelem iparának, „kultúrájának” lényege, hogy még nincs is semmiféle dolog, nincs is itt semmi, nincs is valós hír semmiről, de máris „termeli a hasznot” a haszonélvező csoportoknak. Ezek a csoportok szerepelnek a cikk elején. Hogy világosabb legyen. Ezek a területek érintettek abban és akkor, amikor valamilyen igen nagy hatást szeretnének elérni. Magyarul megfélemlíteni az embereket. Kérdezhetnék, hogy mivel? Politika terén az uralkodó kisebbség hatalom gyakorlása az emberekre. Pozíciók, döntéshozók, szakértők elhelyezése a megfelelő helyekre. Ezt követően már létre lehet hozni a bizonytalanságot, amivel az emberek ki vannak szolgáltatva. Sőt! Félelemben lehet tartani őket. Média. A sajtó, a rádió, a televízió, és most már az internet adta lehetőségek hatalmas befolyást tesznek emberek millióira minden téren. Minden hír, minden esemény, minden történés, minden változás a megfelelő tálalás keretén belüli közlése. A közzététel nyílván érdekek mentén húzódik. Az ilyen jellegű tájékoztatás hatalmas erővel bír. Biztos mindenki tudna valamilyen példát említeni ezzel kapcsolatban. Gyógyszer gyártók. Tudom, a megelőzés nagyon fontos. A baj ott kezdődik, hogy szoktam mondani, addig, amíg valami jól működik, nem szabad hozzányúlni. Amint belepiszkálnak, azonnal baj van. Ez így van minden területen. Az emberek egészségére hivatkozva olyan gyógyszereket forgalmaznak, most már gyerekeknek is, amire semmi szükség nincs. Nem azt mondom, hogy ilyen szerekre nincs szükség. Nagyon is. A túlzások az aggályosak. Minden egyes gyógyszer vegyi anyag, természetellenes. Nem a szervezet alkotó része. A gyógyszert minden területen őrült forgalom mellett árusítják. Az embereket félelemben lehet tartani vele, hiszen azt mondják, ha nem szeded, bajod lesz. Ez ugyan nem így van tálalva, de a lényege ez. A biztosító társaságok és bankok is beszállnak ebbe a versenybe. Házak, lakások, vagyontárgyak és minden, ami értéket képvisel az embereknek, fontos dolog. Az még fontosabb, hogy biztonságban tudják. Ezért rá tudják venni őket, hogy nemcsak alapvető biztosítást kössenek, hanem olyat is, ami mindenre kiterjed, hiszen nagyon előtérbe kerültek az időjárás okozta károk gyakorisága. Ez viszont nem olcsó. Rávezetik az embereket, ha nem kötsz ilyen és ilyen biztosítást, akkor erre semmi kártérítést nem kapsz. Ez egy zsarolás is egyben, hiszen kész tények elé állítják őket. Sajnos, sok esetben ennek ellenére egy esetleges kárrendezés komoly jogi problémákat vet fel, és nem a biztosított javára. Azaz, a kár megtörtént, de a kifizetés elmarad valamilyen külön jogi dologra hivatkozva. Itt is a bizonytalanság üti fel a fejét. A bankok hasonló érdekeket képviselnek, hiszen arra sarkallják az embereket, hogy terheljék meg magukat kölcsönnel. Ennek további sorsa elég labilis, hiszen bármi közbejöhet, ami az emberekre nézve kedvezőtlen. A mai világ egyik fontos része az emberek biztonságos élete. Legyen megfelelő víz, élelmiszer, lakhatás, munka. A környezetvédelmi változások, károk, hiányosságok rányomják bélyegüket az olyan helyen élőkre, ahol ezek a feltételek egyáltalán nem biztosítottak. Ahol nagyobbak a természeti erők hatásai, ahol kérdéses az élelmiszerellátás, ahol kérdéses a víz- ellátás, ahol kérdéses minden olyan, ami a normális egyszerű életet biztosítaná. Ezeken a helyeken az emberekben a félelem napi szinten jelen van, hiszen nem tudják, mit hoz a holnap. Azt sem tudják, mi lesz velük, a gyerekeikkel az elkövetkezendő időszakban. A bizonytalanság és félelem hihetetlen reakciókat tud kiváltani az emberekből. Sajnos elő fog fordulni az az állapot, amikor elmúlik az emberek félelme, mert nem lesz mitől félniük, hiszen nem lesz mit félteniük, és nem lesz mit veszteniük.  

2022.09.16.

Adatvédelem? Tudatlanság?

Biztos sokan elgondolkodtak már azon, hogy vajon az egyes honlap oldalakon feltűntetett felszólítás, hogy megvédjük adatait, stb., mit takar valójában? Valamint, hogy vajon miért nem engedi az oldalt megnézni addig, amíg nem teszünk eleget a felhívásnak? Valószínűleg én vagyok elmaradva ezzel a dologgal. Most ténylegesen a megtekintések engedélyezése csak a látvány, a gyorsaság, az üzleti marketing tevékenység kialakítására, az emberek vásárlási és oldallátogatások nyilvántartására irányul? Kérdezem mindezt azért, mert sajnos nagyon sok rossz dolgot lehet hallani mindenhonnan. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy kik, és milyen célzattal használnak fel valamit, és milyen mélységben. Csak egy egyszerű példa. Nyitottam egy új e-mail fiókot. Néhány nap elteltével már érkeztek rá információk a legkülönbözőbb helyekről. Vajon honnan tudták meg a teljesen új címet? Azért is említettem gyorsan, lehet, én vagyok lemaradva valamiről. Azon gondolkodtam el, hogy milyen szinten állhat ma az a módszer, amivel minket felhasználókat zavarnak? Mármint azok az információk milyen mélységűek, amiket vélhetően csak a jobb és egyszerűbb elérés érdekében alkottak meg. Ugyanis akad olyan hely is, ahol személyre szabott információkkal kecsegtetnek. Ugye ez addig nem fedi a valóságot, amíg nem tudják az én, vagy mások közvetlen elérhetőségét. Ez viszont az egyes ártalmatlan beállítással nem érhető el. Akkor?  Találkoztam olyan portállal, ahol fel is tüntetik, hogy kinek adják át az adataimat. Néhány sorral előtte pedig garantálják az adatvédelmet. Ami bosszantó, hogy azt jelentik ki, hogy majd ők megvédik az adataimat. Abban a pillanatban, amikor én ezt jóváhagyom, onnantól kezdve semmi nincs garantálva, főleg nem az adataim titkossága. Az emberek személyes adatait csak saját maguk védhetik meg, ha még van mit védeni? Miért mondom mindezt? Számtalan helyen meg vannak adva az adataink. Különböző hivatalos helyeken, bankokban, munkahelyen, közösségi portálokon, regisztrációhoz kötött oldalakon, különböző nyilvántartási helyeken, stb. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, hogy ha valaki akarja, márpedig sokan akarják, akkor ma már teljes mértékben megoldható, hogy bárkiről, bármilyen adatot megtudjanak. A felsorolt források közül vagy többet is egyszerre alkalmazva, teljes képet lehet festeni bárkiről. Miért érdekes ez, és miért van rá szükség? Ha egy kicsit visszamegyünk a történelemben, akkor könnyen rájöhetünk, hogy az emberi kíváncsiság, a másik emberről alkotott kép, vélemény mindig is foglalkoztatta az embereket. Minél többet, minél jobban megtudni mindent a másikról. A cél nagyon szerte ágazó. Sajnos a mai világban minden apró dolgot fel lehet, és sok esetben fel is használnak az emberek egymás ellen. A hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenkiről tudjon mindent. Így a legapróbb dologgal is vissza tud élni. Élnek is ezzel a lehetőséggel. A mai modern ember gondolatvilága, világképe egy kissé, sok esetben viszont nagyon is torz a valósággal szemben. Ma már annyira kifinomult eszközöket vetnek be a fogyasztók az emberekkel szemben, hogy fel sem fogják annak igazi jelentőségét. Ha csak egy egyszerű példát veszünk. Bizonyos üzletek részéről időnként érkeznek kedvezményes ajánlatok. Ezek a kedvezményes ajánlatok pontosan arról szólnak, amiket korábban, illetve legsűrűbben vásárolunk. Ez csak egy apró dolog. A mai elektronikus világban, amikor számtalan információ kering világszerte szinte mindenkiről, talán kicsit félelmetes is. Pontosan nem is tudni, hogy sokan mire képesek, illetve az általuk kifejlesztett eszköz mit tud igazából. Mi az igazi cél? Az embereket akkor lehet felügyelet alatt tartani, amikor mindent tudok róla. Élnek, és visszaélnek adatokkal, információkkal, érzelmekkel, egészségi állapottal, gyakorlatilag mindennel. Nem is gondolná az ember, hogy milyen apróságnak tűnő dolgot fel lehet használni ellene, ha kell. Ezt az emberek meg is teszik kicsiben és nagyban is. Ez egy fontos és érzékeny dolog, mégpedig azért, mert így lehet ellenőrzés alatt tartani a lakosságot. Sok módszere van ennek, de mindegyik a megismerésen alapul. Ha valakit, valakiket ismerek, tudom, hogy mire képesek, mit tudnak, akkor könnyű őket befolyásolni, irányítani. Ezt tovább lehet fokozni azzal, hogy butítom az embereket. A buta embert lehet a legkönnyebben irányítani, befolyásolni. Ez a lényeg. Persze nemcsak ezen a szinten történnek visszaélések. A Földön mindenhol, minden kontinensen, minden országban, minden tartományban, minden kisebb egységben jelen van a megfigyelés, az adatgyűjtés. Ha körülnézünk, ma már mindenhol térfigyelő kamerák, fedélzeti kamerák, biztonsági kamerák követik a cselekedeteinket, mozdulatainkat. Az un. okos eszközökön keresztül ma már nyomon követhetnek, mikor merre, hol járunk, kivel találkozunk, esetleg azt is, mit beszélgetünk, és még számtalan dolgot, amire szükség van a megfigyelésre. Ma már számtalan mód van arra, hogy a legkisebb dolgot is fel lehessen használni bárki ellen, ha kell. Annyira kifinomult eljárások vannak, hogy az ember észre sem veszi, mikor ártanak neki, csak akkor, amikor már nagy baj van. Legtöbbször késő a felismerés. Senki ne higgye, hogy biztonságban van. Sőt! A bizalmatlanság, a bizonytalanság, a kétség elbizonytalanítja, bizalmatlanná teszi az embereket. Igazából ezeknek a fogalmaknak a jelenléte nyugtalanságot okoz. Ha egy kicsit jobban beleásunk a dolog lényegébe, akkor igen érdekes dologgal találkozunk. Vajon a címben szereplő két fogalom hogyan kapcsolható össze? Nemcsak én, hanem rajtam kívül még nagyon sokan vallják azt, hogy a tudás hatalom. Ez így van. A világtörténelemben mindig azok tudtak vezető pozíciót betölteni, akik tudással rendelkeztek. Vajon ez így van napjainkban is? Úgy gondolom, hogy nem. Ma már inkább az erőszak, az arrogancia dominál. A hatalom ezzel az eszközzel él is. A mérhetetlen butaság, a hozzá nem értés, a szakmai alkalmatlanság erőszakot szül. Így akarja akaratát érvényre juttatni, ami tudatlansága miatt alakul ki. Az emberiség hatalmas változáson megy át. Az elbutulás időszakán. Erős kijelentés? Nem hinném. Nézzünk körül. Mi az alap? Én vagyok az okos, a jó, a mindent tudó. Ennek a gyökere már az iskolákban kezdenek kialakulni. Aki egy kicsit is jobban tud, igyekszik, tudása valamivel több, sok esetben jócskán több a társainál, őt már kiközösítik. Ki lehet jelenteni, hogy nincs igény a szellemi fejlődésre. Megalkották a modern technikai eszközöket, és ezzel együtt eltűnt egy mozgató rugó, a haladás, a tájékozottság, a tudás alapú rendszer. Szinte nem kell semmit megtanulni, mert ott van mindenkinek a keze ügyében. Most értem vissza oda, hogy mi a kapcsolat az adatvédelem és a tudatlanság között. Egyszerűen az, hogy nagyon sokan nem érik fel ésszel, hogy az, amit felkínálnak ezeken a készülékeken keresztül a felhasználó felé, az nem más, mint adatgyűjtés, megfigyelés. Nyitottak az emberek, mert nem látják át azt, hogy ki vannak használva. A nyitottság fogalma azzal párosul, hogy nem tájékozódik, nem gondol bele semmibe, nem lát, és nem gondolkodik előre. Elfogadja azt, amit kínálnak. Butasága révén nem is gondol arra, hogy valamit nem jól tesz, és valamit nem jól tesznek vele. Sajnos ez a cselekvés típus, illetve gondolkodás már az emberek egymás közötti kommunikációt, kapcsolattartást is megnehezíti. A különb vélemények, a más nézőpontok, alapjaiban ellentétek. A normális társalgási „viták” ma már nem léteznek. Nincs rá igény. Nincs igény arra, hogy olyan formában beszélgessenek az emberek, amelyben nem azt kell figyelni, nem arra kell figyelni, hogy hogyan és miképpen mondja, mi az álláspontja, mi a véleménye, hanem arra, hogy milyen új, hasznos információt tud mondani. Mit tud jobban, miben tájékozottabb, hogy tanuljak tőle. Na, ezt el kell felejteni. Ma már ilyen csak nagyon szűk körben tapasztalható. Sajnos. Igen szomorú, hogy ilyen világot élünk. Tudom, nagyon sokan teljesen mást is gondolnak. Ezzel semmi baj nincs. A sokszínűség előre mutató, fejlesztő, tanulságos. Aki a tudás befogadására nyitott, ő kellemesen érzi magát az ilyen társaságban. Erre lenne a legnagyobb szükség manapság. Sajnos ennek éppen az ellenkezője látható, tapasztalható. Látják, hogy mennyire összefüggnek a dolgok. Akárcsak a természetben. Ezeket a gondolatokat, elképzeléseket, világképeket kellene a gondolkodó emberekben ismét elültetni. Lehet még? Ennyire egyszerű a magyarázata az adatkezelésre felhívó szlogeneknek, az „okos” készülékek által nyújtott lehetőségeknek, és az emberek tudatlanságának.

2022.09.09.

Adatok, megfigyelés

Biztos, hogy ezzel nem mondok újat. Eléggé érdekes és kényes téma. Minden kornak megvolt a maga módszere, hogy valakiről, valakikről adatokat, információkat gyűjtsenek, hogy azokat felhasználják különböző célokra. Élnek, visszaélnek a szerzett adatokkal. Ma már ez nagyon elterjedt. Csak egy dolgot mondok. A legelképesztőbb helyeken, formában készítenek felvételeket eseményekről, személyekről. Az ember azt hinné, ilyen nem létezik, ez hogy lehet. Az emberek felelőtlenek. A közösségi felületek tág teret biztosítanak mindenféle dolognak. A térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, a fedélzeti kamerák, mind azt szolgálják, hogy megfigyeljék az embereket. Sőt! Az emberek egymást is figyelik. Sok esetben jó dolog, hiszen éppen valami rossz dolgot tudnak megakadályozni, felderíteni. Az emberekben mindig benne van a kíváncsiság. Sokszor látni, hogy házakon is fel vannak szerelve már ilyen kamerák. Nem bíznak az emberek egymásban, sőt senkiben. Az ellenőrzés, a megfigyelés alatt tartás ma már alapvető tevékenység. A módszerek egyre kifinomultabbak. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az emberek felelőtlenek. Minden adatot, információt közölnek egy portálon. Nem foglalkoznak az esetleges következményekkel. Egyet viszont le kell szögezni. Ebben az a szörnyű, hogy vannak emberek, szervezetek, akik arra szakosodtak, hogy ezeket folyamatosan figyeljék. Egy egyszerű dolog. A fiatalok kedvenc területe a közösségi média. Itt élik szinte az életüknek bizonyos részét. Nem gondolnak arra, hogy ezt mások kihasználják, visszaélnek vele. Sajnos van rá bőven példa. Az egyes portálok tág teret engednek arra, hogy a vélemények személyre szólóan negatív eredményt adjanak. Magyarul, komoly konfliktust eredményeznek az egyes véleménynyilvánítások, fotók, események. Szükséges ez? Egyértelmű a válasz, hogy nem. Az emberek viszont nem ilyenek. Nem a jó dolgot, a szépet, a kedveset, a szeretni valót látják ezekben a megnyilvánulásokban. Rögtön véleményt formálnak, kritizálnak, megjegyzéseket tesznek. Ezekből aztán komoly dolgok alakulnak ki. Olyan dolgok, melyek a személyeket érintik, személyes dolgaikat sértik, lelki problémákat okoznak. Az emberek ezzel nem foglalkoznak. Sőt! Tetszik, ha valami kiderül valakiről, lehet mivel foglalkozni. Az meg sem fordul a fejében, hogy holnap talán ő lesz a célpont. Vagy már ez a normális? A lényeg: az emberek ellenőrzés alatt állnak. Mindenkit figyelnek mindenhol. A határ a csillagos ég, szokták mondani. Senki ne ringassa magát abban a hitben, hogy ő a kivétel. Ilyen nincs.

Mindenki meg van figyelve. A tereken, az intézményekben, az utcán, a szórakozó helyeken, a rendezvényeken, gyakorlatilag mindenhol az ellenőrzés van jelen. Hogy miért? A kontroll alatt tartás miatt. Az adatokról, az információkról azt mondják, hogy az emberekre van bízva a saját védelmük, adataiknak biztonsága. Bizonyára mindenki találkozott azzal a szöveggel, mikor arról értesítenek, hogy ők majd megvédik az adatainkat. Egy ismeretlen harmadik személy hogyan garantálná az én, vagy bárki személyes adatait. Ugye ez csak egy vicc. Ezt senki ne gondolja komolyan.  Ilyen nincs. Kitől kellene megvédeni az adatainkat? A személyes adatokat csak én védhetem. Senki más. Bármilyen adat kikerül bárkiről, az már közkincs. Olyan, hogy adatvédelem, nem létezik. Bankkártya, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya, kölcsönszerződés bankokkal, mobiltelefon vásárlás, jogosítvány, és bármilyen más adatokkal rendelkező irat alapot adhat információ gyűjtésre, és azokkal történő visszaélésre, megfigyelésre. A hatóságoknak minden eszközük megvan arra, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek bárkiről. Ez a cél. A totális megfigyelés. A világon mindenhol így van.  

2022.08.27.

Tudás? Butaság? Közöny?

      Nekem az a véleményem az emberi fajjal kapcsolatban, hogy alapvetően egy törekvő, tudását, ismereteit gyarapító, békességben, megértésben és szeretetben élő csoport. Aztán hamar rá kellet jönnöm, hogy a felsoroltak közül nagy általánosságban egyik sem igaz. A címben szereplő felsorolást hátulról kezdeném. Ma az emberek teljes mértékben közönyösek szinte minden területen, és minden iránt. Talán meg merem kockáztatni azt a kijelentést, hogy még párkapcsolaton belül is jelentkeznek ilyen tünetek. Ha kicsit körülnézünk, azt látni, hogy egyre nagyobb lényeget tulajdonítanak a látszatnak. Legtöbb esetben a valósnak vélt helyzetek eltörpülnek, nem jelentenek sokat. Így aztán egy idő után érdektelenné, érzelem mentessé válnak kapcsolatok. Ezzel kapcsolatban egyetlen egy példa. Megdöbbenve tapasztaltam, hogy a mai párkapcsolatot kereső, és kialakítani vágyó emberek viselkedéséből hiányzik az udvarlás. Ezért is utaltam a látszat dolgokra. Ma ezt úgy fogják föl, hogy vagy sikerül, vagy nem. A túlzott szélsőséges gondolkodás, a tolerancia, és a kompromisszum hiánya konfliktust okoz, ami aztán váláshoz vezet. Itt is felüti a fejét a közöny. Egyáltalán nem érdekli egyik felet sem sok esetben, hogy mi lesz. Megpróbáltuk, nem működött, ennyi. A baj az, hogy legtöbb esetben az őszinteség hiányzik, ami kellőképpen megalapozná a komoly és mély kapcsolatot. Bizalom. Ez a kulcsszó. E nélkül semmi sem létezik. Én úgy vélem, hogy az emberek elérkeztek egy olyan állapotba, amikor úgy gondolják, hogy mindent tudnak. Szó szerint. A legtöbb nézeteltérés abból adódik, hogy nem tudnak megegyezni, nem találnak közös, mindkét fél számára elfogadható utat. A saját véleménye, elgondolása, tervei a jók. A másik emberé nem, vagy nem annyira. Ez már egy alapvető butaságra enged következtetni. Hogy miért? Mert az emberi elme nem arra van kitalálva, hogy ellentéteket szüljön szüntelen. A haladás, a gyarapodás, a tudás növelésére van kitalálva az a kis szürkeállomány. Csak halkan jegyezném meg, hogy ma már ez a szó, hogy szürkeállomány, nagyon sok embernek gondot jelent, hogy mi is az. Nagymértékben felütötte a fejét a butaság. Ez egy folyamat része, ami nem várható, hogy javulni fog. Ez ma már egy elfogadott állapot. Az emberek döntő többsége úgy véli, hogy ő mindent jól, pontosan, és jobban tud. Gyorsan hozzá tenném, hogy azon a szinten, ahol van, ott viszont tökéletesen. Ide már szorosan társítani lehet azt a fogalmat, hogy tudás. Érdekes folyamat zajlik. Az iskolában az én koromban az volt „menő”, aki jól tanult, többet tudott. Ma már az ilyen gyerekeket kiközösítik. Korábban voltak tudás alapú vetélkedő műsorok. Ma már nincsenek. Régen bizonyos élethelyzeteket az emberek gond nélkül megoldottak, most ugyanezeket kihívásnak állítják be, annak élik meg. Ma már a 2x2 kérdésre is sok esetben bizonytalan a válasz. Nem vagyok egy nagy tudású ember, de az már igazán meglepett, hogy bár vannak kvízjátékok, úgy állítják be, hogyha tízből hat kérdésre válaszol valaki, az már „brutális” tudással rendelkezik, az IQ-ja az egekben. Végignéztem párat. Igen gyenge kérdések szerepeltek. Több esetben az lepett meg, hogy teljesen egyszerű kérdéseket is úgy állítanak be, mintha igen nagy tudás kellene a kitalálásához. Aztán hamar rájöttem. Ami úgy 40 évvel ezelőtt teljesen természetes volt, az ma már egy megerőltető, gondolkodásra ösztönző állapotot idéz elő az emberekben. Ennyire elbutultak az emberek. Ez viszont nem véletlen. Az emberekkel elhitetik, az a valami valójában nehéz, és örömben törnek ki, ha valami sikerül. A valóságban egy egyszerű, hétköznapi tudást alig igénylő, tippelős formában elérő dologról beszélünk. Ha a három fogalmat összegyúrjuk, akkor az az állapot alakul ki, amiben ma a legtöbb ember él. Az ilyen ember nevezi magát mai modern embernek. Lehet, hogy kicsit eltúloznak? 

2022.08.19.

Az Új Világrend

Korábban egyre inkább lehetett hallani vezető emberektől, hogy az Új Világrend. Igen érdekes ez a megfogalmazás. Szerte a nagyvilágban tapasztalhatjuk, hogy sok olyan gondolkodás, vélemény, kritika hangzik el, amit nyugodtan lehet sorolni egy szélsőséges kategóriába. Az emberek egyre inkább szélesedő gondolkodása érdekes helyzeteket, és még érdekesebb feszültségeket teremt. Mondom ezt mindazért, mert annyira eltérő ma már szinte minden, hogy nehéz benne eligazodni. Lassan ott tartunk, hogy előfordul az a helyzet, hogy ki mit szeretne hallani. Saját elképzelés, saját vélemény mindenkinek kell, hogy legyen, de bizonyos határok között. Ez a határ nem azt jelenti, hogy ne gondolkozzon szabadon, korlátok nélkül. Azt jelenti, hogy ne sértsen meg senkit olyan véleményekkel, melyek bántóak lehetnek más emberekre. A vezető emberek a korábban kijelentett Új Világrend fogalma alatt ténylegesen egy új világot próbálnának kialakítani, melyben teljes felügyelet alatt lehet tartani az embereket. Ma már térfigyelő kamerák, biztonsági berendezések, és egyéb védelmi eszközök, illetve az emberek megfigyelésére alkalmas eszközöket telepítenek. Szomorú, hogy ezek ellen semmit nem lehet tenni, mert mindig alkotnak olyan szabályt, ami mégis lehetővé teszi azt, hogy megfigyeljenek. Több olyan személyes készülék van, amivel bárkit nyomon lehet követni, sőt sok más egyebet is lehet tenni. Itt vannak még a mostanában elterjedő adatvédelmi felhívások. Aki a világhálót használja, sokszor találkozhat vele. Én, sok más egyéb mellett csak egyet nem értek. Hogy lehet azt mondani, hogy megvédik az adatainkat. Ha én, vagy bárki valakinek odaad valamit, azt már nem tudja megvédeni, mert nem nála van. Ez így van az adatvédelemmel is. Azt csak saját magam tudom megvédeni. A bosszantó, hogy sok esetben nem is enged az adott oldal továbblépni addig, amíg ezt nem engedélyezi az adott személy. Ezek között olyan is akad, aki eleve leírja, hogy kiknek fogja átadni az adatainkat. Most ez komoly? Nekik igen, nekem egyáltalán nem. Hogy gondolhatja bárki is, hogy majd valaki más megőrzi az én adataimat. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy olyan feltételeket szabnak, melyet az ember nem szívesen fogad el, mert nem ért vele egyet. Sem szolgáltatók felé, sem más egyéb intézmények felé lassan nem lehet esetleges panasszal élni, mert egyszerűen nem adnak rá lehetőséget. Itt aztán meg is feneklik minden. Ha az Új Világrend berendezkedését nézzük, akkor ez már egy tökéletes kiinduló pont. De van még tovább is. Sajnos a kialakult új helyzetet sokan már úgy jellemzik, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyen korábban volt. Ezzel tökéletesen egyetértek. Sajnos. Az is elgondolkodtató, hogy az emberek viselkedése mennyire fog megváltozni? Az új helyzet okozta magatartás változás, milyen irányt fog venni? Tudom, sokféleképpen lehet ezt a helyzetet magyarázni. Mégis nagyon az kezd kialakulni, mintha az Új Világrend kialakulása, amit korábban emlegettek a vezető emberek, egyszeriben kézzelfogható közelségbe került. Nem kell a kötelező lépcsőfokokat betartani. A kialakult helyzet megalkotta egyszeriben ennek lehetőségét. Az egyes fokok átugorhatók ennek révén. Mi a cél az Új Világrenddel? Még egyszer szeretném leszögezni. Ez a fogalom nem mai keletű. Most alkalom nyílik arra, hogy egésszé lehessen tenni annak a világnak a tényét, amit emlegettek. Sőt! Nyíltan beszélünk arról, hogy már semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, tehát lehet alakítani az újat. Az emberek sok mindenen gondolkodnak, és sokféle vélemény alakul ki. Egy kicsit, ha belegondolunk, akkor olyan emberek gondolatai kerülnek közszájra, akik ma már szellemileg kicsit visszamaradottak. Ez sem csak tőlem származik, hogy butulnak az emberek. Ezt a nézetet már nagyon sokan nyíltan kijelentik. Sajnos igaz is. Bele lehet gondolni, hogy az ilyen emberek véleménye, gondolatai mennyire torz dolgokat alkotnak abban, és még sok másban, amihez egyáltalán nem értenek. A mai modern ember viszont ezt nem akarja, és nem is fogadja el, hogy ő nem okos. A szabadság illúziója mentén döntésképes, okos, megbízható, igaz embernek mondja magát. Ezt azzal lehet módosítani, hogy ez már régen nincs így. Ebből is látszik, hogy az Új Világrend nagyon aprólékosan, tudatosan, és igen nagy szellemi apparátussal építi azt, amit valamikor elkezdett. Az új helyzet szinte megkönnyíti ennek az új rendszernek a tökéletes kiépítését és alkalmazását. Nem kell hozzá sok idő, hogy valóban tökéletesen működjön. A jelenlegi helyzet megkönnyíti ennek a folyamatnak a felgyorsulását.

2022.08.13.

Tisztesség, megértés, illendőség

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak érdekesnek tűnő szavakat írtam fel. Nem akarok már sokadszor is hivatkozni magamra, de néhány dolgot tudok ezekről a szavakról mondani. Nem azért, mert megnéztem az Értelmező Kéziszótárban, hanem mert a mai napig is gyakorlom ezeket a szavakat, és a hozzá szorosan fűződő cselekedeteket. Eléggé megfakult az utóbbi időben ezeknek a szavaknak a jelentése és jelentősége. Sok mindent lehet látni, tapasztalni, de azt hiszem, sőt, tudom, hogy nagy szüksége lenne az embereknek arra, hogy ezeknek a szavaknak nemcsak az értelmezésével foglalkoznának, hanem a gyakorlásával is. Annyi mindent jelent ez a három szó. Ha csak egy kicsit is javulna a helyzet arra nézve, hogy próbálnának az emberek egymáshoz jobban alkalmazkodni, tisztelettel szólni, megértést gyakorolni, illendőséget mutatni, akkor szinte egy csapásra jobbra fordulna sok minden. Van erre esély? Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon kevés, és az idő múlásával ez a kevés is elveszik, eltűnik. Szomorú dolog ez. Teljesen felszínesek az emberek. Félnek egymástól. Félnek attól, ha valaki beszélgetést szeretne kezdeményezni, mindjárt az a gondolat: vajon mit akarhat ez tőlem. Jártak már így? Gondolom igen. Azt is elképzelem, hogy mennyire kellemetlen volt egy idő után a beszélgetés. Pedig nem kellene. Erről szólnak különböző műsorok. Valószínűleg nem sok sikerrel. A jelenlévők ezzel a magatartással egyetértenek, de lehet, hogy ők is hasonlóan viselkednek egy ilyen helyzetben. Az is baj. Nemcsak akkor kellene ezt hangoztatni, amikor olyan közegben van az ember. Tudom, nem egyszerű. Sőt! Egyre nehezebb. Viszont, ha nincs megpróbálva, soha nem is fog sikerülni. Valószínűsíthető, ha az ember tisztelettel szól a másikhoz, akkor rögtön más a megítélés, és nem azzal foglalkozik, vajon mit akarhat ez tőlem. Biztos vagyok benne, hogy utána ez a gondolat is megfordul a fejében. Vajon valamilyen módon lehet ez ellen tenni? Én még most is meg vagyok győződve, hogy igen, annak ellenére, hogy nem ez az általános. Próbáljuk meg alkalmazni ezeket a szavakat. Higgyék el, megéri.

 

Felelőtlenség

A felelőtlenség igen erősen elterjedt hazánkban. Sajnos ez a magatartás ismét a szülőktől indult ki. A gyerekek, a fiatalok szépen másolják a szüleiket. Persze, nem kell félteni őket, még alaposan túlszárnyalnak mindenkit. Magyarázat? Nincs rá. Illetve, részben igen. A szereplésvágy, a kiugrási kísérlet, a nagyobbá válás a társak előtt, a különbség érzékeltetése, az extrémitás fokozása, az erőszak kimutatása, stb. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, ennyi elég. Súlyos társadalmi problémát hordoz ez a magatartás. Az is megfigyelhető, hogy a felnőtt társadalom is vevő erre a magatartásra. Csak egy példa. Valahogy én nem tudnám elképzelni, hogy egy igen távoli helyre akarnám elvinni pár hónapos gyerekemet. Főleg olyan helyre, ahol az egészségügyi feltételek nem egészen biztosak. Az ott lévő embereknek az ottani víz és élelem a mindennapok része, de egy európai embernek nem biztos, hogy jót tesz. Be is bizonyosodott több alkalommal, hogy kórház a vége az ilyen kalandoknak. Egy pár hónapos gyerek még inkább hajlamos elkapni valami betegséget. Talán jó lenne átgondolni, hogy hová tervezik a nyaralást vagy kikapcsolódást a szülők. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlen fontos kitenni egy pár hónapos gyereket ilyen megpróbáltatásnak.  A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért olyan felelőtlen egy szülő, hogy kiteszi a saját gyerekét annak, hogy valami fertőzést, betegséget elkap? A másik. Focimeccsen a saját kiskorú gyereke kezébe adja a hanggránátot, és az a gyerek kezébe felrobban. Az ilyen szülő milyen szülő? Hát felelőtlen. A történtek után még magyarázkodik is, hogy ő nem így akarta. Hát mire gondolt? Persze, jó viccnek, hogy az ő csemetéje milyen ügyes, hogy hanggránáttal a kezében szurkol a csapatának. No, bravó. Hol itt a szülői felelősség? Sehol. Az elme ilyenkor messze alulmarad minden józan döntéstől. A végeredmény egy komoly probléma, amit sok esetben elég nehéz rendbe hozni. Talán én gondolkodom rosszul? Lehet. Én, amikor fiatal voltam, nem tagadom, előfordultak apró csínytevések. Ezek egyszer sem irányultak sem fizikai, sem szellemi formában senki felé direkt formában. A konfliktusokat, ha kerekedtek, megoldottuk néhány keményebb szóval, esetleg valamilyen fizikai fölényt imitáló testhelyzettel. Ritkán fordult tettlegességre a dolog. Ez sem volt komoly és nem rendszeres. Hallottunk esetekről, hogy bálok, rendezvények után összeverekedtek a felnőttek. Ettől mi még nem utánoztuk őket. Itt a kulcsa a dolognak. Bár a fiatal sok mindet lát, de nem biztos, hogy követnie kellene. Az ő szellemi gyengeségén múlik, hogy melyik oldalt részesíti előnyben. A helyzet az, hogy inkább az erőszak felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mert így egyszerűbb, és egy végleges megoldást vél benne látni mindaddig, még ő nem kerül abba a helyzetbe. Igazán akkor látja és fogja fel, hogy helytelenül cselekedett. Ennek viszont van egy nagyon csúnya következménye. Ugyanis a sérelmet valahogy orvosolni kell. Nehogy már én húzzam a rövidebbet. Kialakul egy gyűlölet a másik iránt, és egy olyan cselekedet sorozat, melyben minden eszközt bevet, hogy mégis ő kerekedjen felül. A módszereken nem válogatnak. 

2022.08.08.

Érthetetlen

Több olyan műsor van, ahol az emberek viselkedéséről tartanak fórumot. Ismerkedés, megértés, szeretet, tolerancia, tisztelet. Általában ezek körül a témák körül folyik a beszélgetés. A lényege: kerüljenek közelebb az emberek egymáshoz, jobban figyeljenek egymásra. Hát éppen az ellenkezőjét lehet tapasztalni az egyes műsorokban, amiket jó esetben több százezren látnak. Miről van szó? Egy műsor hangulata fogott meg, de nagyon. Egyszerűen nem értem, hogy engedheti meg magának valaki, hogy televíziós műsorban egy másik embert lenéz, becsmérel, megbánt. Honnan veszi a bátorságot, hogy megszégyeníti a másik embert. Nem is akárhogy. Hogy lehet ilyet csinálni, miközben az ellenkezőjéről beszélnek?  Egyszerűen érthetetlen. Ráadásul olyan valaki teszi, aki vélhetően, de immár megkérdőjelezem, hogy rendelkezik bármiféle intelligenciával. Ha rendelkezne, nem tenne ilyen megjegyzéseket, és nem viselkedne úgy, hogy a másik embert megbántsa. Vagy ez a sikk? Ez a menő? E szerint kell élni, hogy ennyire nem tiszteli a másik embert? Ha a kérdésekre igen a válasz, akkor szomorú jövő elé nézünk, mert ez egyre rosszabb lesz. Vagy már ott tartunk? Még csak annyit. Kisírt szemmel, megszégyenítve állt ott az illető. Az ilyen magatartás megengedhetetlen, bárki is legyen az, aki vélhetően többet tud nála. Hangsúlyozom, vélhetően, mert intelligens ember így nem viselkedik. Ha valami nem jó, nem úgy sikerül, el lehet mondani szépen is, nem alpári módon viselkedve. Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

Olyan érdekes

A minap ismét egy érdekes nyilatkozat ütötte meg a fülemet. Ez egy életmód váltással kapcsolatos hír volt. Olyanok tesznek kijelentéseket, hogy a pénz nem minden, és csak a sokadik, akiknek már a zsebükben van több tíz millió, vagy még sokkal több. Ilyen háttérrel lehet olyan dolgokat mondani, amit igencsak szűk réteg tehet meg. Csak zárójelbe mondom, egyre több ilyen van. Mindenhez pénz kell. Aki megszokott egy átlagon jóval felüli életmódot, az nem igazán tud átszökkenni egy jóval egyszerűbb környezetbe. Az ilyen kijelentések álságos dolgok. Sokan rácsodálkoznak az ilyen kijelentésekre. Mondják, ez igen. Milyen fantasztikus ember. A valóság teljesen más. Az élet igazol. Azt hiszem, nagyon sokan vannak az ellenkező oldalon, gyanítom, hogy egyre többen. Sok mindent lehet mondani. Van egy jó magyar közmondás: a messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy ki milyen szinten hiszi el, az már egy másik történet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a hétköznapi valós életet élik, nem egy álomvilágot. Tudomásul kell venni, és ez a szomorú valóság, hogy pénz nélkül az ember egy senki. Kimondja valaki? Senki. Az emberek legnagyobb százaléka titkolja, hogy milyen körülmények között él. Szégyelli. Persze ez a paletta igen színes, és az emberek hozzáállása is ilyen.    

Mi történne akkor…….

     ha az emberek igazat mondanának? Mi történne akkor, ha az emberek bíznának egymásban? Mi történne akkor, ha az emberek tisztelnék egymást? Mi történne akkor, ha az emberek szeretettel fordulnának egymás felé? Mondom a választ. Egy jobb, egy szebb, egy lakhatóbb világot építenénk. Ma ez már sajnos egy illúzió. Ilyen világ már nem lesz. Túl sötéten látom a dolgokat? Lehet. A sok évtizedes tapasztalat, és a jelentős változás azt mutatja, hogy egyre rosszabb lesz a létünk. Mindig elcsodálkozom, amikor kis falvakban vagyok. Az emberek előre köszönnek. Akkor látnak először. Mégis. Ezeken a helyeken még fellelhető az önzetlen segítő szándék, az őszinteség, a bizalom, a kedvesség. Nekem nem furcsa, mert volt benne részem gyerekként is megtapasztalni, aztán még egy kicsit felnőttként is gyakorolni ezt a kellemes helyzetet. Ez ma már teljesen elfelejtődött. A felsoroltak ma már éppen az ellenkezője szerint vannak jelen a minden napokban. Így kell, hogy legyen? Ez jó így? Ez megfelelő az embereknek? Sajnos a válasz a kérdésekre az, hogy igen. Ez már egy létforma. Van egyáltalán még értelmi intelligencia? Van egyáltalán még érzelmi intelligencia?  Tudunk még egyáltalán hazugságok nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizalmatlanság nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizonytalanság nélkül élni? A válasz kiábrándító. Nem. Kell a hazugság, kell a bizalmatlanság, kell a bizonytalanság. Ez a mai modern ember létformája.

2022.07.29.

Tényleg ilyen az ember?

Kezdem azt hinni, és sajnos már tudni is, hogy az ember egy olyan élőlény, aki nem képes tartósan békében, szeretetben élni. Lehet, hogy csak én látom a kialakult helyzetet ennyire rossznak? Azt kell, mondjam, hogy nem. Sokan tesznek említést arra, hogy meg kellene változni. Legtöbb esetben ennek semmiféle pozitív hatása nincs. Ma már nem erre vannak berendezkedve az emberek. Azt is emlegetik, hogy a bajban az emberek összefognak. Hát ez sem teljesen így van. Az összezártság egyre erőszakosabbá, egyre agresszívabbá teszi az embereket. Ez csak egy dolognak tudható be. Az emberek egyre labilisabbak. Érzelmileg egyre inkább aljasabbak lesznek. Egymás iránt szinte eltűntek, eltűnnek azok a gesztusok, azok az érzelmi szálak, melyek korábban olyan magasztosak voltak. Meddig tud még lesüllyedni az ember? Mi az a pont, amikor azt lehet mondani, hogy ennél lejjebb már nem lehet menni? Az elkeseredettség szól belőlem: nincs határ. Bántják, marják, bántalmazzák egymást az emberek. Legtöbb esetben értelmetlenül. Az emberi butaság eléggé felütötte a fejét. Ez a viselkedés ennek tudható be. Ez csak rosszabb lesz. Egyre inkább még távolabbra kerülnek az emberek egymástól. A normális egymás mellett élést el lehet felejteni. Amik manapság történnek, azokat józan ésszel fel nem lehet fogni. Ez már egy vad világ, benne vademberekkel. Ezek a vademberek nem akarnak már megváltozni. Így érzik jól magukat. Ezt adják át a gyerekeiknek, és ők ezt viszik tovább, mint egy örökséget. Az ő viselkedésük példamutató lesz. Erőszakos, agresszív, hazug, becstelen, tisztességtelen, értelem és érzelem mentes földi egyedek alakulnak ki. Az ember is egy vírus. Addig pusztítja saját magát és környezetét, amíg mindent tönkre nem tesz. Miért van ez így? Van erre valamilyen válasz? Én személy szerint el vagyok keseredve, mert azt látom, hogy semmiféle változás nem következik be. A szózatok elhangzanak időnként, és minden megy tovább. Semmi nem történik. Minek kellene történnie? Változtatni mindenen, hogy szebb, élhetőbb, toleránsabb, egészségesebb, értelem és érzelem gazdag világot éljünk. A mai világban már ez az igazi illúzió.

 

Hol az igazság?

Talán furcsa a cím, de ha belegondolunk, akkor hamar rájövünk, hogy valójában tényleg hol van? Viccesen mondják, hogy az igazság odaát van. Maradjunk csak a saját felünkön. Sokan, nagyon sokan szeretnék, ha valóban igazságos világot építhetnénk. Elkeserítő, hogy már nem lehet, legalább is nagyon nehéz elérni. Ez a fogalom mindig is egy fontos része volt az embernek. Aztán idővel ez szép lassan torzult, rossz irányba. Ki lehet mondani, hogy a mai világban az ember hiába néz egy másik ember szemébe, tudja, hogy hazudik. Sokan nem merik kimondani ezt a szót, hanem inkább körülírják. Ez viszont semmit sem változtat a lényegen. Egy ügyvéd jelentette ki, hogy igazság nincs, csak jó ügyvéd. Nagyon szomorú, hogy már emberek életének szakaszai sok esetben egy ilyenen múlnak. Magyarul, akinek több a pénze, az nyer. Ha mélyebben is belegondolunk ebbe, akkor hamar rájöhetünk, hogy nemcsak ez az egy véleménynyilvánítás épül bele az ember szókincsébe. Több mindent magával vonz. Úgy mint bizalmatlanságot, becstelenséget, tisztességtelen viselkedést, tolerancia hiányt, érzéketlenséget, agresszív magatartást, stb. Ezeknek mind alapvető emberi tulajdonságoknak kellene lenniük. Ez ma már nem divat, ha lehet ezt mondani. Sőt! Egyáltalán nem őszinték az emberek egymáshoz. Mindenki magába fordul, fél attól, hogyha valaki nyíltan közeledik feléje. Az emberek félnek a másik embertől. Ugye milyen szörnyű ez? Állandóan vigyázni, ki mit mond a másiknak, ki mit hall meg, ki hogyan viselkedik a másikkal, ki mit lát, mert rögtön következtetéseket von le, félnek az emberek attól, hogyha őszinték, mert azt a másik ember kihasználja. Sajnos ez így van. Mitől lett ez így? Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Egy biztos. Valahogy vissza kellene állítani az eredeti állapotot. Hogy mit? Egyszerűen azt, hogy merjenek nyíltak lenni az emberek egymáshoz. Ne hazugságok mentén kelljen élni. Legyen annyi intelligenciájuk, hogy ezt kezelni tudják. Ja, hogy ezzel is probléma van? Hát igen, ezzel kellene kezdeni. Nem kell hozzá sok, és gyökeresen meg tudna változni mindenki. Eljön még az az idő? Én bízom benne, hogy igen. Én az őszinteséget gyakorlom. Tegyük meg minél többen. Higgyék el, megéri.  

Igénytelenség

Azt hiszem, nagyon találó az a kifejezés, hogy igénytelenség. Hogy mire? Lehet, hogy másoknak is feltűnt, de sajnos a művészeket sem kerüli el ez az állapot. Sokszor lehet látni és hallani színészeket, főleg amikor nyilatkoznak, hogy rendetlen hajjal, szinte szakadt pólóban, borotválatlanul állnak a nyilvánosság elé. Tiszteljék már meg a közönséget, és persze saját magukat azzal, hogy normálisan jelennek meg. Egyáltalán ne gondolják azt, hogy azért, mert ők valamilyen művészeti ágat képviselnek, akkor már szinte külön kategóriába kell sorolni. Nem kell. Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ő ezt választotta, ezt a formát képviseli, ebből él. Az, hogy az ismeretségük nagyobb szinten van, mint mondjuk egy egyszerű hétköznapi embernek, az egy dolog. Az az ember is egy értékes valaki a maga területén. Pontosan az, hogy sokan ismerik őket, ha nem is személyesen, éppen e miatt kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a nagyközönség felé, hogy úgy nézzenek ki, ahogy egy művésztől elvárható lenne. Vagy ez már nem érdekel senkit? Még a művészt sem? Hát elég nagy baj. Követendő példa lenne az emberek számára az elegáns megjelenés. Persze vannak ilyenek is, de a többség ezt teljes egészében mellőzi. Vajon miért ez a közömbösség? Miért ez az igénytelenség? Így akarja kifejezni művészi vénáját? Szerintem így nem tudja, sőt, inkább szörnyülködnek azok, akik látják, hogy hogy nézhet ki így egy színész? Én gondolom rosszul? Lehet. De hagyjuk már meg az embereknek, legyen az bárki, hogy van egy szépérzék. Talán nem kellene lerombolni. Valószínű, hogy ez a külső megnyilvánulás okozta, hogy ma már egy színházi előadáson trikóban, pólóban, rövidnadrágban jelennek meg az emberek. Tudom, ez úgy kényelmesebb, hogy lenge ruházatban megyek el megnézni egy darabot, de talán meg kellene adni a tiszteletet a színészeknek a közönség felé, és a közönségnek a művészek felé, hogy tisztelik azt, amit csinálnak. Tudom, mindenki úgy öltözik, viselkedik, ahogy akar. Ez már egy szokványos dolog. Talán azért csírájában még meg kellene őrizni a művészetek iránti tiszteletet, hogy később sarjadjon, mert növekedni kell, az biztos. Meg kell jegyezzem, hogy a művészeti ágazaton belül is vannak kivételek, mint mindenhol. Még szerencse.  

2022.07.23.

Egy kis elmélkedés

Elég sokszor elgondolkodom a Világegyetem dolgain. Van egy kis tapasztalatom, és gyakorlati megfigyelési sorozatom, valamint jó néhány elmélet tanulmányozása különböző tudósoktól. Így összegyúrva talán érdekes dolgot tudok mondani. Azzal kezdeném, amivel szinte mindenki, amikor ilyen téma felmerül, hogy is született az Univerzum? Fogós kérdés. Van egy általános nézet, amit ez idáig senki nem tudott megcáfolni. Ez nem más, mint az Ősrobbanás. Én maradnék ennél a kifejezésnél, annak ellenére, hogy van több is talán modernebb köntösben. Nem szeretnék végigvonulni az ezt követő fejlődési elméleteken, csak annyit, hogy mindig elcsodálkozom az égbolt szépségén, és az ott található, és látható több ezer csillag látványán. Mindig elindít egy folyamatot bennem, vajon az a hihetetlen energia, ami a csillagokban van, miképpen tudja magát szabályozni, milyen folyamatok zajlanak a felszínen, a felszín alatt, és a magban? Azok a távoli területek, melyeket távcsővel nézegettem, meddig tartanak? Lenne még sok kérdés, és részben az itt most feltett kérdésekre is van válasz, és mégis úgy érzem, mintha lennének kérdőjelek, lennének megválaszolatlan kérdések elég sok mindenre. Biztos a szakemberek keresik rá a választ ezekre. Találnak biztosat? Én azt mondom, hogy nem. Ez talán olyan, mint az emberi szervezet, ezen belül az emberi elme. Nem lehet megfejteni. Talán nem is ez a cél, hanem az, hogy használva legyen, mindig keressen valami újat, valami szépet, melyben gyönyörködhet, és sikert érezhet, amikor valamit megfejt, megtalál, feltalál. Az Univerzum kutatása is egy ilyen terület. Hatalmas kiterjedése miatt kiismerése lehetetlen. Részeredmények, felfedezések, új elméletek mindig is akadnak, és fognak is lenni. Már ez is egy szép dolog, hogy az emberi elmét ilyen magasztos dolgokra tudják fordítani néhányan. Azért írom, hogy néhányan, mert sajnos ezt is tapasztalatból mondhatom, hogy a természettudományok iránt érdeklődők száma erőteljesen megcsappant. Tudom mennyien voltunk régen amatőr csillagászok, és hogy most mennyien vannak. Látom a környezet romlását abban az értelemben, hogy már szinte nem találni olyan helyet, vagy legalábbis kevés olyan helyet, ahonnan igazából gyönyörködni lehet az égbolt szépségén. Írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, egyszóval művészeknek adott ihletet az égbolt látványa. Szakterületek formálódtak párhuzamosan ezzel az ágazattal, úgymint matematika, kémia, fizika, kinetika, stb. Az ember egyre jobban megismerte szűk környezetét, aztán kezdett távolabbra is tekinteni. Kialakult a modern csillagászat, hatalmas sikerekkel, még nagyobb nevekkel. Csak néhány: Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galileo Galilei, Kepler, Newton, Russel, Hubble, Carl Sagan, és még lehetne sorolni. Csodálatos emberek voltak, és komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Törvények, összefüggések, állapotok, és még megannyi felfedezés kapcsolódik a nevükhöz. Én csak bámulni és mélységesen tisztelni tudom azokat az embereket, akik olyan dolgokat alkotnak, találnak ki, fedeznek fel, amelyek figyelemre méltóak, és bővítik elmebeli tudásunkat, még jobban megismerve magunkat, környezetünket, a távoli eseményeket. Sajnos a megismerés véges, mert pontosan még a keletkezést sem ismerjük. Az emberi elme eljutott odáig, elgondolkodik a miérteken, elgondolkodik a hogyanokon, és próbál ésszerű magyarázatot adni dolgokra. Biztos sokakban felmerül az a kérdés, hogy rendben van, keletkezett az, amit látunk, de mi volt előtte. Ugye erre is van válasz. Mivel minden akkor keletkezett, így az idő is, ezáltal előtti dolgokról nem lehet beszélni. A helyzet az, hogy ez sem biztos. Nem hibákat keresek, hanem válaszokat. Úgy érzem, a válaszok még váratnak magukra egy darabig. Félreértés ne essék, ez nem kritika, és nem elmarasztalás a tudománnyal szemben. Nem könnyű és egyszerű kérdésről, kérdésekről van szó. AZ Ősrobbanás után elindult egy folyamat. Lett idő, lett sugárzás, lett anyag. Ezek igen hosszú idő után rendeződtek, csillagok alakultak ki, majd szupernóvák robbantak, melyekből létrejöttek a bolygók. A csillagok legyártották az elemeket a vasig, a szupernóvák legyártották a további elemeket. Ezeket ismerjük, ezeket az anyagokat használjuk. Vajon mi történik ez után? Fogós kérdés. Hallunk fekete lyukakról, melyek elemésztik a közelükben lévő csillagokat, fehér törpe csillagokról, melyek szintén hihetetlen energiával rendelkeznek, pulzárokról, melyek minden tartományban sugároznak. Nóvák, szupernóvák robbannak a Világegyetem távoli részeiben is. Életútjuk különböző. Ha nagyon előre szaladunk, akkor az eddigi tudásunk alapján előbb, utóbb minden csillag elhasználja tartalékait, vagy felrobban, vagy összeomlik, és idővel az égi lámpások kialszanak. Sötétség borul az Univerzumra. Vagy mégsem? Az a sok milliárdnyi csillag, amelyek kihűltek a fizika törvényei szerint továbbra is ott keringenek, forognak. Mi történik, ha ezek találkoznak egymással, mondjuk nem is egy? Lehetséges? Igen, hogyne, hiszen rengeteg lesz belőlük. Éppen annyi, amennyit most látunk, csak akkor már fognak világítani, nem rendelkeznek fúziós energiával. Az ütközéseik során bekövetkezhet az az állapot, amikor akkora energia keletkezik, amelyik atomjaira szakítja az égitesteket, visszaalakulnak gáz halmazállapotba, és elérve a kritikus 3 millió Kelvin fokot, ismét beindul a termonukleáris reakció. Kigyulladnak a csillagok, újra apró lámpácskák fognak világítani az égbolton. A baj az, hogy nem lesz, aki gyönyörködhetne benne. Vagy ismét elkezdődik egy folyamat, amiről már beszéltünk. Talán ez egy érdekes folyamat lenne. Vajon lehetséges ez? Létezik ilyen átváltozás az anyag világában? A változásról tudunk, és gyakoroljuk is ilyen formában az anyag jobb megismerését, hiszen különböző részecskegyorsítókban hihetetlen anyagokat és részecskéket hoztak már létre. A megismerés ténye, a tudás ilyetén bővítése, a tágabb környezetünk még alaposabb megismerése még sok érdekességet és furcsaságot tartogat.

2022.07.16.

A „volt” és „lett”

Talán furcsának hangzik a cím, de igyekszem megmagyarázni. Elég messzire nyúlok vissza. Pontosan abba az időbe, amikor az emberi életnek valamilyen formáját már kimutatták. Ez i.e. 800 000 körül volt. De ne menjünk ilyen messzire. Az anatómiailag modern ember 315 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, és 50 000 évvel ez előttről találták meg a modern viselkedés első nyomait. Hát ez nem most volt. Az ősközösségi társadalmak kialakulása után, jöttek az egyre „modernebb” társadalmi formák. Közben kialakult egy babonával átszőtt valami, amit az emberek vagy elfogadtak, vagy nem. Általában az elfogadás volt a döntő, mert a külvilági ráhatásoktól félt az ember. Ennek ellensúlyozása miatt alakultak ki az egyes, valamihez, vagy valakihez kötődő állapot. Ezzel úgy elvoltak, mert volt valaki, akihez fordulhattak bizonyos esetekben, aki valamilyen tanáccsal, jó szóval, bizonyos betegségek kezelésében is jártas volt, így tudott segíteni, ha baj volt. Menet közben kivívott magának egy olyan pozíciót, melyet a többiek elfogadtak és tiszteltek, sőt, sok esetben még féltek is tőle. Ez igen sokáig így ment, és az emberek elfogadták ezt az állapotot. Hangsúlyozni kell, hogy ez az időszak i.e. 1. és 50 000 között volt. Miért érdekes ez? Egyszerűen azért, mert valahogy a keletkezés nekem nem világos. A hitvilág által kijelentett teremtés, és a már meglévő földi élet között igen nagy idő telt el. Magyarul, a földi élet már igen régen létezett, amikor kitalálták a teremtésről szóló történetet. Akkor ez most, hogy van? Voltak társadalmak, éltek, alkottak, léteztek, vándoroltak, vadásztak, gyűjtögettek, majd jött valaki, és azt mondta, hogy a földi élet márpedig úgy keletkezett, ahogy a hitvilág leírja. Hangsúlyozom, akkor még az a valaki nem is létezett, amikor a földi élet már virágzott. Akkor, ez hogy van? Félreértés ne essék, mindenki abban hisz, amiben akar. Az is látható, hogy az emberek sok esetben teljesen eltérő vallási nézeteket vallanak. Ez valahogy arra hasonlítható, mint az egyes nézeteket valló különböző szekták, akik más és más véleményen vannak. A hitvilág is nagyon tagolt. Rengeteg felekezet van, úgy ahogy sok, különböző nézeteket valló embercsoport. Ki tud ebben igazságot tenni? Vajon kell igazságot tenni? Mert igazság nincs. A mai modern ember gondolkodása, véleménye, viszonyulása a társadalomhoz, embertársaihoz teljesen új alapokon nyugszik. A különböző századokban élő emberek teljesen megváltoztak, más viselkedés kultúrát követnek. Ez a fejlődéssel együtt járó kellemes, vagy kellemetlen állapot. Sajnos inkább a kellemetlen állapotot lehet kiemelni, és ez jellemzi a mai modern embert. Az emberek felelőtlen viselkedése, agresszív magatartása rossz állapotokat teremt. Ez lett. Ez a társadalmi forma van jelenleg. Az említett viselkedésforma az emberek butaságát emeli ki. Tudom, nagyon összetett dologról beszélünk. Mindenkinek van valami véleménye, és mindenki abban hisz, amiben akar. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor ezekről a dolgokról az emberek esetleg mélyebben elbeszélgetnek. Kitűnik az álságosság, a hatalomvágy, az uralkodó jelleg. A régi világ is erről szólt, és a mai is erről szól. Semmi különbség ezen a téren nincs. A volt és a lett itt találkozik. A régen volt időkben is az embereket irányítani próbálók voltak előnyben, és a mai, lett világban is az embereket irányítók vannak előnyben. Teljesen mindegy, hogy ezt valamilyen felekezetnek, vagy társadalmi csoportosulásnak nevezzük. Mindkettőben egy uralkodó jelleg érvényesül. Minden államformában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. A hitvilágot gyakorlók körében is ez a helyzet. A magasabb rangot képviselők irányítják az alattuk levőket. A nagy kérdés, hogy vajon a különböző felekezetek által vallott hitvilágok közül melyik az, amelyik valamilyen formában közelebb áll a tényleges, valós dolgokhoz, a volt és lett gondolatkörhöz? Ugyanez a kérdés feltehető a társadalmi csoportosulásokat kialakító emberek felé is. Vajon melyik az a csoportokat vezető ember, aki közelebb áll a valósághoz, mint a többi hasonló embercsoport, a volt és lett gondolatkörhöz? Nagyon nehéz választani, sőt, lehetetlen. Ez a kérdéscsoport az embereken múlik. Ha vakon elfogadnak bármilyen nézetet, akkor a butaságukat emelik ki, ha más véleményen vannak, akkor valamelyest haladó nézeteket vallanak. A történelem ezt a meglátást is igazolta. Az más kérdés, hogy nem tudott tartósan fennmaradni. Nem is maradhatott fenn, mert a hatalomvágy és az uralkodó jelleg mindig is jelen volt az emberekben. A régi időkben ez az állapot félelmet keltett, azt követően haladó gondolkodást, jelenleg pedig gyűlöletet. Vajon ez a fejlődésnek teljesen normális velejárója? Valószínűleg nem. Sőt, biztos, hogy nem. A volt időszak valóban igaz, hogy az uralkodó jellegről szólt, és az elnyomás bizonyos fokáról. A lett időszak, amiben jelenleg is élünk, a hatalomvágyról és a butulásról szól. A buta, félő embereket mindig is könnyű volt irányítani. Ez szintén jelen van a történelemben. Sajnos manapság ehhez még hozzákapcsolódott a mérhetetlen meg nem értés, és a gyűlölet. Ez lett, ez az állapot érvényesül. A lett időszakban élő ember buta, felelőtlen, hazug, erőszakos. Ez nagyon valószínű, hogy nem is fog változni, mert így lehet nagyon egyszerűen fenntartani egy társadalmi rendszert, és a mai modern ember elfogadta ezt az állapotot. Most már ebben érzi jól magát. A meg nem értés, a hozzá nem értés igen nagy méreteket ölt. Ezt az állapotot csak egyféle képen lehet ellensúlyozni. Tudással, fejlődéssel. Talán ez már a „lesz” korszakában valósul meg.         

2022.07.08.

Kis gondolatok

Sok olyan esemény történik, amikről az embereknek különböző a véleménye. Rossz is lenne, ha mindenki azonos megítélést gyakorolna. Az alábbiakban megpróbálok néhány dolgot egy kicsit kielemezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy na, már megint egy olyan téma, amikről számtalan leírás került napvilágra. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai világban egy dolog körül forog minden: ez pedig a pénz. A politika, a tudomány, a sport, a művészetek, a társadalmi kapcsolatok, és még lehetne sorolni. Nem tudományos szinten, hanem közel 60 év távlatából próbálok egy kicsit rálátni ezekre a dolgokra. Remélem nem baj, ha a politikai részt mellőzni fogom. Túl sok bajt, szomorúságot, bánatot okozott, és még sajnos fog is okozni ez a valami. Háborúk, konfliktusok robbannak ki szerte a világban. Kik gerjesztik mindezeket? A vezetők.  

Nem ők mennek az életüket adni egy eszméért, vagy sok esetben teljesen másért, hanem teljesen hétköznapi emberek, akiknek semmi közük nincs az adott eseményhez. Helyes ez? Gondolom, nem mondok újat azzal, amit még általános iskolai tanulmányaim során a történelem tanárom mondott egy alkalommal: „minden társadalmi formában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett.” A világban mindig van valahol háborús helyzet, mindig színen van az erőszak, és mindig jelen van a legártalmasabb jelenség, a hazugság. Ez a megfogalmazás sajnos mindenkire érvényes. Ha végignézzük eddigi történelmünket, ez alól senki nem volt kivétel. Sem a politikai pártok, sem az egyházak, sem a hétköznapi emberek, és ha napjainkat nézzük, ez jelenleg ma is így van. A legszomorúbb, hogy a fiatal generáció rögtön fogékony, és átveszi ezt a magatartást.  Teljesen más világba terelik őket, és ennek hazugság az alapja. Az emberi tudás, fejlődés leblokkolt. Vannak szórványos kimagasló eredmények, de ez vajmi kevés. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül megmondják az embereknek, mit csináljanak. És az emberek ezek szerint élnek, cselekednek. Nap, mint nap sulykolják a fejekbe az erőszakot, az agresszív viselkedést, a valótlanságokat, az egyre szélesebb körű hamis állításokat. 

Elöljáróban szeretnék egy kérdést feltenni: olyan sok rossz és szörnyűséges dolog történik a világban szinte nap, mint nap. Vajon ez normálisnak mondható? Szinte már vágyódik az ember arra, hogy történjen valami jó, mert a jelenlegi állapot egyre rosszabb lesz. Létezik esetleg egy másik formáció, ahol nem így zajlanak az események? A választ talán oly annyira reménytelen megadni, mint az Univerzum keletkezési elméletét. Vajon miért? Mert túl bonyolulttá teszi az ember azokat az eseményeket, történéseket, melyek az egész rendszert működtetik. El kellene fogadni teljes egészében a természet gyönyörűségét, és a vele járó törvényszerűségeket. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy dollár milliárdokat költenek olyan dolgokra, aminek szinte semmi értelme nincs. A természet rendjébe nem lehet beavatkozni, mert akkor az sérül, és a sérülés visszaüt az emberekre. Csak egy példa: egy bizonyos dolog felfedezése komoly eredmény, és hihetetlen pénzeket emészt fel, de ezzel semmi nem változik. Azt a törvényszerűséget a természet alkotta, és nagyon jól megalkotta, nem szabad beleavatkozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kutatásokra nincs szükség. Van, de nem ilyen mélységben. Ez pazarlás. Néhány ember szinte szórakozásnak mondott tevékenysége.    

Az ő tudásuk messze túlnő azon, hogy elpazarolják elméjüket ilyenekre. De sajnos nem ez történik. És mi a mozgató rugó: a pénz. Ez a tény elmondható minden ágazatra. Hihetetlen mennyiségű információ van jelen a világhálón. Ki tud ebben eligazodni? Szerintem senki. Annyi vélemény, nézet, elmélet, és sok más egyéb dologgal találkozik az ember, hogy nem tud igazságot tenni, hogy vajon melyik az. Iszonyú adathalmaz van jelen minden nap az életünkben. Ezek az ingerek különböző módon, mennyiségben és valóságosan, vagy hamisan érkeznek hozzánk. Lehetetlen szelektálni valósan, de azért érdemes megpróbálni.  

2022.07.02.

Mentális problémák

Az egész világon komoly gondot jelent a mentális probléma. Úgy néz ki, hogy az egyre sokasodó problémákat az emberek nem tudják kellő képen kezelni. Túl sok olyan helyzettel találkoznak, és túl sok olyan helyzet teremtődik, melyek komoly lelki gondot okoznak. Sajnos az egyik ilyen tényező a felelőtlen viselkedés, magatartás. A túlzott szabadság érzet arra jogosít föl nagyon sok embert, hogy saját elgondolása, saját ítélete, saját döntése, saját cselekedetét fejtse ki, sok esetben alkalmazza másokkal szemben. Ott tartunk, hogy az emberek egyszerűen elfelejtették azt a fogalmat, hogy tolerancia, kompromisszum, megértés. Csak a saját akarat, csak a saját elképzelés, csak a saját cselekedet a jó. Minden más helytelen, és nem elfogadható. Abba kellene belegondolni, hogy az egész torz gondolkodás egy illúzió. Nem a valóságot tükrözi, és nem a valóság az alapja. Ennek a szűk látókörű gondolkodásnak egyik, és alapvető oka, hogy tájékozatlanok, buták az emberek. A különböző csatornákon érkező hírek, információk, adatok messze nem a valóságot ábrázolják. Ennek mentén próbálnak gondolkodni az emberek. A baj az, hogy az elfordított, sok esetben nélkülözve minden valós, igaz dolgot, kontroll nélkül ad tovább másoknak, illetve tudatosul benne a rossz. Ezzel a jelenséggel aztán igen sok esetben találkozik, és nem érti, hogy mi a baj. Innentől kezdve torzul az egyén világképe is. Próbál saját gondolatokat ébreszteni, saját elképzeléseket megvalósítani, saját döntéseket hozni bizonyos esetekben. Mivel eleve egy hazug alapinformációval rendelkezik az ember, nem lehet helyes döntése sem. Itt a másik baj. Nem tudja elviselni, hogy nincs igaza. Képtelen alkalmazni a tolerancia, a megértés fogalmát. Ma már legtöbb ember túl okosnak tartja magát elenyésző tudás mellett. Van valami, ami aztán ezt az egészet megkoronázza. Ez nem más, mint amikor úgy áll a kérdéshez, problémához, hogy csak ő tudja helyesen és pontosan. Az okosságot próbálja erőltetni még olyan áron is, hogy erőszakossá válik. Az alaphelyzet: én tudok mindent, én vagyok az okos, nekem ne mondja meg senki, hogy mikor, mit, és hogyan csináljak. Ismerős? Én gyorsabb vagyok, én többet tudok enni, én többet tudok inni, én jobban tudok közlekedni. Az emberek elfelejtik, hogy vannak szabályok és törvények. Ezek mentén kell haladni, tevékenykedni és élni. Ezek nélkül káosz lenne, ami aztán igazán kiismerhetetlenné tenné az egész rendszert. Sok, nagyon sok lelkileg instabil ember él a világban. Sajnos túl sok olyan kiegészítő szer van, amivel még meg lehet fejelni a butaságot. Az alkohol, a tudatmódosító szerek. Ezek felelősek nagyon sok mindenért. Sok esetben arra hivatkoznak, hogy nem emlékszem semmire. Ilyen állapotban a józan gondolkodásnak nyoma sincs. Helyette erőszak, agresszív magatartás lép fel. A világon ma már számon tartják, hogy milyen behatások érik az embereket, és az mire készteti őket. A konfliktusok és természeti események miatt rengetegen vándorolnak el hazájukból. Ez is egy tényezője a mentális gyengeségnek. A rengeteg probléma, amiből úgy látja nincs kiút, rosszá teszi az embert.   

A diagramon látható, hogy hatalmas embertömegek vándorolnak a világban. Sajnos a hatalom mindig gondoskodni fog arról, hogy valahol, valamilyen szinten nézeteltérés alakuljon ki. Ennek számtalan példája van manapság is, egészen a legszélsőségesebb formákig. Ilyen a XXI. század embere? Igen, sajnos ilyen. A hatalom, a pénz, a befolyás mindent megelőz. Ezekért az emberek mindent megtesznek. Mindent, és ezt tessék szó szerint érteni és venni. Körül lehet nézni a világban. Rengeteg, szinte érthetetlen esemény történik emberek között, aminek normális körülmények között nem volna szabad megtörténnie. Itt a normális szó a lényeges. A sok torz információ szülte gondolatok, az erőszakosság pszichésen deformálja az embereket. Így egyáltalán nem csoda, hogy olyan dolgokat cselekszenek, melyeket józanész mellett egyáltalán nem tesz meg senki. Tudják a legborzalmasabb az, hogy a következmények súlya egyáltalán nem visszatartó erő. Ugyanis a tudatáig nem ér el a cselekedete milyensége, káros volta. Kigondolta, elkövette, kész. Szeretnék egy sajnálatos példát is említeni az emberek gondolkodásáról és viselkedéséről. Említettem a szabályokat, törvényeket. Nagyon úgy néz ki, hogy az emberek egyáltalán nem szabály- és törvénytisztelők. Nézzük a példát. A vasúti átjárókban történő tragikus balesetek száma növekszik. Halkan megkérdezem: mi késztet valakit arra, hogy tilos jelzés ellenére átmenjen a vasúti átjárón? Hány balesetnek kell még bekövetkeznie, hogy tanuljanak az emberek? Tudják a baj az, hogy nem tanulnak. A ki vagyok én, a majd én megmutatom, nekem ne mondja meg senki, majd én jobban tudom gondolkodás divatját éljük. Egy érdekes diagram. Több mint 1,8 millió embernek van valamilyen pszichés problémája hazánkban. Ez nagyon sok. Jó lenne odafigyelni jobban a sok apró dologra, ami kellemetlenül hat ránk. Igyekezzünk megfelelő módon tájékozódni, és ami a lényeg a valós, igaz dolgokra koncentrálni. Higgyék el, megér.

2022.06.26.

Jó és rossz

Bizonyára ismerősek ezek a szavak. Szinte naponta használjuk is ezeket, sok más egyébbel együtt. Az érdekessége, hogy ellentétes jelentésű. A szép és csúnya, az igaz és hamis, az őszinte és hazug, a szeretet és gyűlölet, a becsület és becstelenség, stb. Nézzük meg, hogy a jó és rossz hátterében mi húzódik meg? Nagyon messzire megyünk vissza. Egészen a teremtés idejéig. Ezt inkább úgy mondanám, hogy addig az időig, amikor valamiféle keletkezésféle történt. Addig az időig, amikor emberekről beszélhetünk. Ez a két ember Éva és Ádám. Valahogy úgy szól a történet, hogy a paradicsomban éltek, almafával, kígyóval együtt. Volt egy kitétel, mely szerint az almából nem ehettek, mert akkor ki lesznek űzve a paradicsomból. Hát ettek. Ki is lettek űzve. Röviden ennyit erről. A lényeg, hogy jelentkezik nagyon szigorúan a címben szereplő két szó, a jó és a rossz. Vajon miért kell eleve feltételekhez kötni, hogy valaki, vagy valakik hol lehetnek, hol lakhatnak? Nem volt máshol hely? Ezt a tényt számtalan formában lehet magyarázni. A lényeg, hogy az úgymond jó dolgok között jelentkezett a rossz, ami miatt szenvedésre ítéltetett a pár. Mondom mindezt azért, mert a lényeg a jóságon, a jó kifejezésen van, mégis rossz lett belőle. A következtetés, hogy annak, aki ezt elrendelte, és így rendelkezett, a jóság mellett eleve benne volt a rossz tulajdonság is. Ha nem lett volna, akkor nem támaszt ilyen feltételt. Vagy ez volt a cél? Megbüntetlek, ha kell, ha nem, mert úgyis tudom, hogy eszel az almából, és el lesztek üldözve? Hát nem érdekes? Miért kell az embereket megbélyegezni, hogy mindenki bűnös? Mielőtt bárki rosszat feltételezne, én 14 éves koromig templomba járó ember voltam, sőt, részt vettem a miséken is ministránsként. A hittan érdekes volt, szinte szájtátva hallgattuk az elbeszéléseket. Aztán persze ez később megváltozott, hiszen az ember fejlődik, sok minden más információ is a birtokába kerül. Közte az is, amit említettem. A jó és rossz manapság már nagyon el van terjedve. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a földi halandó eleve bűnös lélek. Miért, kérdezem én? Azzal, hogy valaki állítólag bűnt követ el, és elmegy meggyónni a „bűneit” a templomba, majd azt mondják neki, hogy bizonyos imát, ha elmond, akkor megszabadul a bűneitől. Na, ez aztán igen érdekes dolog. Csak bele kell gondolni. Berúgok, összeverem a szomszédot, majd betörök a kocsmába még inni valamit, aztán másnap elmegyek a templomba, mindezt meggyónom, elmondom az imákat, és láss csodát, nincs bűnöm.  Ugye ezt senki nem hiszi el. Ilyen nincs. Attól még részeges vagyok, attól még garázda vagyok, attól még betörő vagyok, akárhány imát mondok is el. Azzal nincs elintézve semmi. Amit elkövettem, nem lehet semmissé nyilvánítani néhány imával. Ez így nem igaz. Vagy az egyház úgy gondolja, mint ahogy tette is, hogy embereket küldött háborúba embereket ölni, kínzott, vallatott, és mindezt az egyház égisze alatt. Hogy van ez? Csak gondoljunk bele. Ezek tények. A fennmaradt írások nem hazudnak. De ha nem is múltat vesszük elő, nézzük a mostani helyzetet. Papok ezrei rontanak meg több tízezer gyereket. Vagy úgy gondolják, hogy néhány ima, és meg van bocsátva? Én erre tudok gondolni. Rosszhiszeműen járnak el akkor is, amikor azt mondják a hitközösségre, hogy a nyájam. Azok az emberek birkák, állatok, hogy így kell őket szólítani? Vagy ezzel is hangsúlyozni akarják a hittérítő magasabb rendűségét, pozícióját? Nem kell magyarázni, hogy ez átvitt értelemben van mondva. A mai ember már másképpen gondolkodik, és kényes az ilyen dolgokra. Sok mindent másképpen értelmez. Miért feltételezik minden rajtuk kívüli emberről, hogy bűnös, vagy rossz? Az a rossz, aki ezt feltételezi a másikról. Hogy van ez? Milyen dolog egy másik embert minősíteni? Nem is ismeri, nem is beszélt vele, azt sem tudja kicsoda, honnan jött. Valahogy eléggé furcsa megközelítés a jónak és a rossznak. Szerencsére még vannak tisztességes, családszerető, becsületes, őszinte emberek. Nekik mi bűnük lehet? Semmilyen. Élik a kis életüket, megbecsülik, szeretik egymást, dolgoznak, gyereket, vagy gyerekeket nevelnek. Ez is bűn? Úgy néz ki, igen. Még előfordul, hogy kisebb falvakban rászólnak a másik emberre, hogy miért nem jár templomba. Egyáltalán nem szép dolog ezért megszólni senkit, mert mindenkinek megvan a saját kis élete, és azt úgy rendezgeti, ahogy neki a legmegfelelőbb.  Hogy neki mi fér bele, és mi nem, az a saját dolga. Ez a módszer is egy megszégyenítés, ami rossz tulajdonságot, rossz feltételezést takar. Ha szigorúan vesszük, akkor már az is bűnnek számít, hogy ilyet tesz a másik emberrel. Szokták mondani, hogy mindenki maradjon a „kaptafánál”. Ez így helyes. Mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével, és akkor kibontakozik, hogy jó dolgot tett, csinált, vagy rosszat. A kérdés, hogy van-e még lelkiismeret az emberekben?     

2022.06.18.

Feltételezés

Már itt az elején le kell szögezni, hogy a feltételezés nagyon nem jó kifejezés, mert egyfajta bizonytalanságot jelez. Tudjuk nagyon jól, hogy a bizonytalanság a legrosszabb állapotok egyike. Még a határozott rossz is értékesebb az ember számára. A bizonytalanság bizalmatlanságot is szül, és ezáltal egy olyan helyzet alakul ki, mely akár társadalmi, akár párkapcsolat szintjén is romboló hatású. Éppen az ellenkezőjével kellene foglalkozni. Megerősíteni a bizalmat egymás iránt. A feltételezéseken alapuló hírek, információk nagyon elferdíthetik a gondolkodást. Sok esetben egyszerűen egy torz valami jön létre, ami használhatatlan. Sajnos, vannak olyanok, akik ebben a feltételezések kavalkádjában érzik jól magukat, mert ezeket a híreket veszik hitelesnek, és adják tovább. Feltételezett dolgokból még inkább rossz keletkezik. A földi élet hihetetlenül bonyolult és változatos. A semmiből nem lesz valami. Az ok-okozati összefüggésnél más fizikai és kémiai törvényszerűségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az élet a szerint zajlik, amelyeket a természeti szabályok megengednek. A szabály megszegése súlyos következményekkel jár az élet minden formájára nézve. Sajnos, ezek a rendellenességek már jelentkeznek is. A földi élet sokszínűsége és bonyolultsága azt bizonyítja, hogy bár sok mindent ki lehet találni, és meg lehet valósítani, lásd a régi idők technológiáját, és mai világ technológiáját. Össze sem lehet hasonlítani. Ez a fejlődés. Ez elkerülhetetlen. A nagyobb tudás nagyobb teret biztosít új dolgoknak. Ez a haladás. Új eszközök, új berendezések, új találmányok. Ezek mind az ember életének megkönnyítését szolgálják. Az emberi tudás, már ott ahol van, eljutott odáig, hogy elgondolkodik bizonyos fejlődési szakaszokon, és azok milyenségén, kialakulásának nem feltételezett, hanem ésszerű magyarázatokon alapuló, bizonyítható valóságához. Sokszor lehet hallani, hogy sem a keletkezési elméletet, sem a teremtési elméletet nem lehet minden bizonyosan állítani. Nem lehet bizonyítani egyiket sem. Magyarul, az emberek azt a részét hiszik el, amelyiket akarják. Egy valamit azért ne felejtsünk el, és itt inkább a teremtés elméletét szeretném megemlíteni. Szögezzük le. Két emberből még nem lehet, és teljesen kizárható a népesség normális szaporulata. Mivel a kezdetekben egy pár volt, így a szaporulat egy, vagy több gyerekből állt. Ha ezeknek a leszármazottaknak gyerekük született, azok az anatómiai szabályok értelmében debilek, magyarul vérfertőzöttek lettek. Még pontosabban, szellemi fogyatékosok. Ha ezt még tovább ragozzuk, akkor a harmadik generáció már teljesen alkalmatlan az életre. Be kell látni, hogy ez az út egyáltalán nem járható. Lehet ezt különböző módokon magyarázni, hogy ezt nem így kell értelmezni. Újra előtérbe kerül a feltételezés, a magyarázkodás. Tudjuk nagyon jól, hogy bármilyen dolgot nagyon sokféleképpen lehet előadni. Egy biztos. A már említett törvényszerűségeket nem lehet megkerülni, átjátszani, semmissé nyilvánítani. Ha körülnézünk, a földi élet szigorú szabályok mentén halad. A legkisebb baktériumoktól az legmagasabb szintig, az emberig bezárólag. Két alapvető dolgot leszögezhetünk. A leírtak szerint sem társadalmi, sem élettani következménye nem lehetett a teremtés elméletének. Ha esetleg mégis feltételezzük, mondom esetleg, és ugye megint a feltételezés szóval találkozunk, hogy a teremtés az igaz. Akkor hogy lehet azt magyarázni, hogy előbb volt az ember, aki kitalálta a teremtést. Tehát már régen kolóniák, embercsoportok éltek a Földön, amikor ezekből az emberekből valaki kitalálta a teremtést. Ez egyszerűen nem lehetséges. Valami létrejön, kialakul, de csak utána teremtem meg. Az életet nem lehetett teremteni, mert túlmutat az „ötletelésen”. Most készítsünk növényeket, most állatokat, stb. Ez nem így megy. Mese szinten megállja a helyét, de az ilyen elmondás, leírás életszerűtlen. Az életet nem lehetett teremteni, mert ahhoz túl bonyolult. Az életet nem lehetett teremteni, mert túl változatos. Az élet szépségét régimódi gondolkodással nem lehet egyszerűen kitalálni. Az életet irányító szabályokat, törvényszerűségeket nem lehet feltételezés és kitaláció szintjén kezelni. Ezek a szabályok, törvényszerűségek határozzák meg minden ember életét, létét. Ezek megszegése komoly problémákat okoz. Minden normális dologhoz rendszer kapcsolódik. A földi élet minden formája egy ilyen rendszer része, mely tökéletesen működik mindaddig, amíg egy vagy több külső tényező nem gyakorol rá valamilyen rossz hatást. Sajnos látható, hogy egyre több káros tényező lát napvilágot. Mi ennek a következménye? Az emberek egy hitvilágba menekülnek, mert már olyan sok rosszal találkoznak, hogy ezt találják megfelelőnek. Elmenekülnek a problémák elől. Nem a megoldást keresik, hanem a könnyebb utat. Higgyék el, nem kellene a feltételezések bonyolult világát élni, mert az bizonytalanságot, bizalmatlanságot szül. Őszintének, tisztelettudónak, becsületesnek kellene lenni, és minden megváltozna. Na, ez már csak egy feltételezés, hogy ez meg fog valósulni. Ez is már csak egy hitvilág, egy álom, hogy ilyen be fog következni       

2022.06.10.

Lassan már bosszantó állapot

Az emberek mindig is próbáltak közösségekben élni.  Keresték a másik ember közelségét, ismerkedtek, beszélgettek, jól érezték magukat egymás társaságában. Az ismerkedés kapcsán előjöttek olyan jellemvonások, tulajdonságok, melyek nagyon is személyes jellegűek voltak. Csak arra a két személyre tartozik. A kommunikáció fontos része az emberi kapcsolatoknak. Aztán történt valami, ami ezt alaposan megváltoztatta. Ez nem más, mint a bizalmatlanság és a hazugság. Ezek a személyes információk lassan kiszivárogtak. Az emberek magatartása oly mértékben megváltozott, hogy már nem mertek magukról semmi sem mondani, ami a személyes szférájukat érinti, mert visszaéltek velük. Egyre jobban elszigeteltekké válnak az emberek. Nem véletlen. Kialakult egy olyan társadalmi forma, melynek gyűlölet az alapja. Az általános bizalmatlanság különleges alakot kezdett ölteni. Megjelentek a biztonsági őrök, a térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, stb. Nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk ezekkel a berendezésekkel. Miért? Mert nincs bizalom. Ilyen egyszerű. Senki nem bízik a másikban. Tudják, hogy ez borzalmas állapot? De menjünk tovább. Az egyes eszközök fejlődésével megjelentek az okos telefonok. Aztán jött a többi eszköz, melyeket szintén ezzel a titulussal láttak el. Vajon miért? Hát, persze. Így könnyebb eladni. A szomorú, hogy az nem okos, hanem funkcióját tekintve azon a szinten azt kell tudnia. Egy legutóbbi felmérés szerint, ami 2019-ben történt, az emberek több mint fele nem bízik ezekben. Vajon miért? Egyszerű. Hiába is hangoztatják, hogy adatbiztonság van. Ezt csak mondják. Tudomásul kell venni, hogy ilyen nincs. A felmérés rámutat arra, hogy az emberek félnek attól, hogy személyes adataik mások, úgymond harmadik, vagy sokadik személy kezébe kerül. Látjuk, halljuk, hogy bizonyos lakossági bejelentéseknek semmi értelmük nincs ilyen, vagy hasonló esetekben, mert egyszerűen nem találni azt a személyt, aki ezzel foglalkozik. Mindenki információt akar gyűjteni, és azt felhasználni az emberekkel szemben. Ez lehet reklám, zsarolás, átverés, stb. Sőt! Vannak már olyanok is, akik ijesztőnek tartják ezeket az eszközöket. Hogy miért? Mert nem tudják milyen rejtett eszközök vannak beépítve, telepítve az adott termékbe, és az kihez, kikhez juttatja el az emberek személyes dolgait. Az adathalászat ma már fontos dolog. Igyekeznek az emberekről egyre többet megtudni, hogy egyre jobban megfigyelhetők legyenek, ezáltal befolyásolni, manipulálni lehet őket. Csak egy érdekesség, amin érdemes elgondolkodni. Aki mondjuk „okostévét” vesz, biztos abban, hogy ő, és családja nézi a műsort? Esetleg őket nem nézik az „okostévén” keresztül? Ezt bármilyen más, úgymond „okos” eszközről el lehet képzelni. Itt még nem is említettük a legfontosabb eszközt, az okos telefont. Csak még egy dolog. Senki ne higgye, hogy nem figyelik meg, senki ne higgye, hogy adatai biztonságban vannak. Adatbiztonság nem létezik.

Valami érdekes dolgot hallottam a rádióban egy műsor kapcsán. Sok minden elhangzik egy interjú során, de talán pár dolgot igencsak helyre kellene tenni. Mire gondolok? Nevezetesen a mai világ egyik közkedvelt szavára, melyet már minden eszközre, berendezésre, és még ki tudja már, hogy mi mindenre használják. Újabban egy növény került ebbe a kategóriába. Történetesen egy gombára terjesztették ki azt a szót, hogy „okos gomba”. Ami engem meglepetésként ért, hogy a riporter csak annyit kérdezett, hogy mitől „okos” egy gomba. Most jön az elképesztő válasz. Azért „okos”, mert megtalálja a táplálékot, azaz, ki tudja választani, melyik alkalmas a számára. Magyarul, megkeresi, miből tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbb tápanyagot. Csak mellékesen megjegyzem, minden élőlény e szerint él. Még az ember is. A választ egy fiatal fiú mondta. Ezzel nincs semmi baj, hiszen tapasztalatlan. A baj ott kezdődik, hogy maga az interjú készítő személy sem helyesbített. Csak annyit kellett volna mondani, persze tapintatosan, hogy a növények gyökerei, lombja arra törekszik, hogy a lehető legjobb viszonyokat találja meg magának. Ettől nem „okos”. Ez a természet normális rendje és feladata. A baj a fejekben van. Ma már minden „okos”, pedig ennek semmi köze az okossághoz. Az „okos” készülékeknek, berendezéseknek, eszközöknek ma már tudniuk kell azt, amire azt mondják „okos”. Van ennél egy nagyobb baj. A mai fiatalok tudatában az van elültetve, hogy az ér valamit, annak van neve, azt a valamit kell előtérbe helyezni, ami előtt az áll, hogy „okos”. E nélkül a szó nélkül már minden termék, eszköz, berendezés a fiatalok szemében „gagyi”. Erre van már az agyuk beállítva, ezt sulykolják beléjük, ezt hirdetik, terjesztik a környezetükben. Az a menő, amire ezt a titulust rásütik. Ez lehet bármi, történetesen egy növény. Innentől kezdve nagy a baj. A valós gondolkodás áthangolódik egy deformált gondolkodásba.  Ez nem más, mint a valaminek túlzott felértékelése. Ennek hangoztatása már a butaságot súrolja, sőt, egy teljesen új képet fest a fiatalok tudatába. Ez a mérték, ez a trendi. Hát tényleg itt tartunk? Csak zárójelbe megjegyzem, az „okos” kifejezés egy marketing fogás, egy marketing kifejezés. E nélkül már szinte semmit nem lehet eladni. Ilyen gondolkodás próbálja a fiatalokat elterelni a valóságtól, a realitásoktól? Vajon ez a mérce állandósul? Ha ilyen spontán előjön, akkor igen. Talán érdemes lenne elgondolkodni ennek a dolognak a valóság alapján, miszerint ez a normálistól eltérő. Az egyszerű az lenne, ha nem egy különleges, „misztikus” valamiben, az „okos” titulusban hinnének az emberek, hanem a valóságban. Igaz, hogy maga az eszköz is egy valóság, csak a hozzá tartozó jellemzés a valótlan az itt használt szó szerint. Higgyék el, ma már minden eszköznek azt kell tudnia, amire tervezték. Nem „okos”, csak modern.    

2022.06.03.

Igénytelenség

Azt hiszem, nagyon találó az a kifejezés, hogy igénytelenség. Hogy mire? Lehet, hogy másoknak is feltűnt, de sajnos a művészeket sem kerüli el ez az állapot. Sokszor lehet látni és hallani színészeket, főleg amikor nyilatkoznak, hogy rendetlen hajjal, szinte szakadt pólóban, borotválatlanul állnak a nyilvánosság elé. Tiszteljék már meg a közönséget, és persze saját magukat azzal, hogy normálisan jelennek meg. Egyáltalán ne gondolják azt, hogy azért, mert ők valamilyen művészeti ágat képviselnek, akkor már szinte külön kategóriába kell sorolni. Nem kell. Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ő ezt választotta, ezt a formát képviseli, ebből él. Az, hogy az ismeretségük nagyobb szinten van, mint mondjuk egy egyszerű hétköznapi embernek, az egy dolog. Az az ember is egy értékes valaki a maga területén. Pontosan az, hogy sokan ismerik őket, ha nem is személyesen, éppen e miatt kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a nagyközönség felé, hogy úgy nézzenek ki, ahogy egy művésztől elvárható lenne. Vagy ez már nem érdekel senkit? Még a művészt sem? Hát elég nagy baj. Követendő példa lenne az emberek számára az elegáns megjelenés. Persze vannak ilyenek is, de a többség ezt teljes egészében mellőzi. Vajon miért ez a közömbösség? Miért ez az igénytelenség? Így akarja kifejezni művészi vénáját? Szerintem így nem tudja, sőt, inkább szörnyülködnek azok, akik látják, hogy hogy nézhet ki így egy színész? Én gondolom rosszul? Lehet. De hagyjuk már meg az embereknek, legyen az bárki, hogy van egy szépérzék. Talán nem kellene lerombolni. Valószínű, hogy ez a külső megnyilvánulás okozta, hogy ma már egy színházi előadáson trikóban, pólóban, rövidnadrágban jelennek meg az emberek. Tudom, ez úgy kényelmesebb, hogy lenge ruházatban megyek el megnézni egy darabot, de talán meg kellene adni a tiszteletet a színészeknek a közönség felé, és a közönségnek a művészek felé, hogy tisztelik azt, amit csinálnak. Tudom, mindenki úgy öltözik, viselkedik, ahogy akar. Ez már egy szokványos dolog. Talán azért csírájában még meg kellene őrizni a művészetek iránti tiszteletet, hogy később sarjadjon, mert növekedni kell, az biztos. Meg kell jegyezzem, hogy a művészeti ágazaton belül is vannak kivételek, mint mindenhol. Még szerencse.  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 


Utolsó kép



Archívum

Naptár
<< Szeptember / 2022 >>


Statisztika

Most: 1
Összes: 113898
30 nap: 1311
24 óra: 31