Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2021.01.18.

Összeesküvés-elmélet

Bizonyára ezt a szóösszetételt sokan hallották már. Vajon van ennek valami alapja? Bizony van. Ha valaki, vagy valakik olyan ügyeket, konfliktusokat, információkat, adatokat, helyzeteket, történéseket nem akarják, vagy nincs szándékukban nyilvánosságra hozni, de valahogy mégis fény derül az adott dologra, akkor rögtön előjönnek az összeesküvés-elmélettel. Magyarul, a kitudódott eseményről értesül a nagyközönség, aminek valamilyen valóság alapja van, vagy teljesen igaz, valahogy el kell simítani, el kell titkolni, félre kell vezetni az embereket, hogy ne derüljön ki teljes egészében. Erre hivatott az összeesküvés-elmélet. Az összeesküvés- elmélet alapja az emberek félretájékoztatása, valótlan adatok közlése, bizonytalan állapotok kialakítása, nagyfokú bizalmatlanság. Ennek háttere a hazugság. A másik oldal pedig az, hogy az elmélet olyan dolgot tár fel, ami valós, de nem akarják, hogy kiderüljön. Itt kezdődnek el a találgatások. Erre azért van szükség, mert nem akarják a nyilvánosságot, holott éppen őket érinti és éppen valamilyen szinten az embereknek nem teszek vele jót. Magyarul, ha valaki valamire rájön, és fel tudja fedni a hátteret egy adott témában, ami igaz, valós dolgokat állít, akkor megbélyegzik azzal, hogy elméleteket gyárt, azaz, nem igaz az ő állítása. Így el lehet lehetetleníteni valakit, vagy valakiket, akik tökéletesen látják és tudják, az a valami, ami körül zajlik a történés, mivel jár. Sajnos ezzel teljes egészében semmissé lehet tenni egy komoly dolgot. Itt is, mint mindenhol, a pénz a lényeg. El lehet intézni azzal, hogy nagyobb nyilvánosságot veszek meg az ügy érdekében, és a magam dolgait mondom minden fórumon, ellentétesen a valósággal. Ma már az emberek nem sokat számítanak. A mai modern ember csak egy fogyasztó. Vegyél, vásárolj minél többet. Ennyi. Az üzleti szféra olyan szintje, ahol már valamit takargatni kell, ott nagy tételekről van szó. Hatalmas tételekről. Az már nem számít, hogy az valakikre káros, vagy sem. Az idő múlásával egyre több ilyen állítólagos összeesküvés-elmélet alakul ki. A bizalmatlanság benne van az emberekben, és egyre inkább, mert olyan valamik derülnek ki, amik valamilyen szinten a nagyközönség kárára van. A legegyszerűbb ilyen ellentét, ha valami káros lehet, illetve káros is, de a gyártó ezt messzemenőkig tagadja, és szakértői anyagok sokaságát állítja maga, illetve terméke mellé. Mi történik ezután? Semmi. Egy darabig tart a felhajtás, majd szinte feledésbe merül, de az adott káros dolog egyre nagyobb mennyiségbe kerül az emberek kezébe és közelébe. Több ilyenről már hosszú idő után ténylegesen kiderült, hogy valóban ártalmas, de ettől függetlenül forgalomba marad. Néhány példa. Az élelmiszerekhez használt adalékanyagok, az egyes vegyi termékek, sok esetben az ivóvizek minősége, egyes káros anyagok egészségügyi határértékei, bizonyos figyelmeztetést adó eszközök.  Csak néhány. Az egész lényege, hogy nem baj, ha ártalmas, csak fogyjon. Sőt! Már felröppent a hír, hogy olyan helyekre szerveznek turista utakat, amelyekről tudván tudják, hogy ártalmas, mégis visznek oda embereket. Itt is fennáll az, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ártalmatlan, pedig a fizikai törvényeket nem lehet átverni. Azok erősen tartják magukat, hiszen egyetemes törvények. Az emberek butasága pedig határtalan. Tudatlanságuknál fogva teljes egészében meggyőzhetőek mindenről, még arról is, ami árt nekik. A kíváncsiság, a dicsekvés leküzd mindent, még a józan észt is. Vajon mi mutathat arra, hogy az összeesküvés-elméletek hátterében vannak igazságok, sok igazság. Nézzünk körül. Egy egyszerű etalon van. Ez nem más, mint az ember maga. A fokozott fogyasztás, a fokozott szennyező anyagok jelenléte, a környezetünk egyre romló állapota visszahat az ember egészségére. Ez a legjobb mérce. Rohamosan nőnek az egyes betegség fajták, egyre több ember szorul valamilyen ellátásra, egyre több alkalommal kell gyógyszerekhez nyúlni, egyre inkább romlik az emberek egészségi állapota. Ez egy komoly figyelmeztetés. Tudják mi a legnagyobb baj? A mai modern ember még most sem veszi ezeket komolyan. Tudatlansága nem látja át a rá leselkedő veszélyeket. Sok minden káros dolog a feledés homályába merült. Már annyira természetes, hogy oda se figyelünk rá, pedig kellene. A vezetőink sem foglalkoznak vele, mert az érdekek mindent felülírnak. Ez így volt a múltban, így van a jelenben, és így lesz a jövőben is. A Föld tönkretétele egy folyamat. Beszélnek róla, fórumokat, rendezvényeket, konferenciákat tartanak, de előrelépés nincs. Megállapodnak valamiben, amit senki nem tart be. Azok a tudósok, kutatók, akik ténylegesen tenni szeretnének valamit, és rávilágítanak sok veszélyes és növekvő dologra, azokat összeesküvés-elméletek célpontjába helyezik, és máris teret adnak a saját dolgaiknak. Vannak kutatók, akik nem publikálhatnak tudományos kutatásaikról, mert az ellenkezik az érdekekkel. A cég azt mondja, hogy tőlem kapod a fizetésed, azt írd le, és támaszd alá, amit én mondok. Így nem lehet sem az emberek egészségét védeni, sem a környezetünket megóvni. Talán fel kellene ébredni. Vagy ez így jó?   

2021.01.11.

Miért ez nagy gyűlölet?

Bár nem szeretem a politikát, mégis azt kell mondanom, hogy a mai mostani helyzetet a mostani politikai vezetők generálják. Addig nem lenne semmi baj, amíg maguk között acsarkodnának, illetve gyűlölnék egymást. Ott kezdődnek a bajok, hogy ez a magatartásmód már kikerült az emberek közé, és ugyanúgy élnek vele, mint a vezetőink. Azt hiszem ez eléggé elszomorító. De sokan mondanák azt, kit érdekel. Hát ez a legnagyobb baj. A közömbösség az egyik legrosszabb viselkedési forma. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy korábban több ilyen esetet is láthattunk, és a legelkeserítőbb, hogy a fiatalok körében. Arról van szó, hogy inkább a telefonjával felveszi, miképpen veri össze a társát egy másik osztálytársa. Nem avatkozik közbe, nem tesz semmit, inkább felveszi. Milyen ember az ilyen? Ráadásul még azt is el kell ismerni, hogy fiatalkorúról van szó. Ilyenkor persze az a magyarázat, hogy csínytevés. Szó sincs erről. Nagyon is tudatosan tesznek mindent ezek a mai fiatalok. Van kitől tanulniuk. Egyáltalán nincs szó arról, hogy ő ezt nem így akarta. Pontosan úgy akarta, csak ez egy védekezési mód, kibújva a felelősség alól. Mi történik ezután? Hát persze. Gyűlölni fogja a társát. Ez már egy elfogadott társadalmi alapállás. Sajnos, hogy túl könnyen barátkoznak a mai fiatalok. A megismerés hiánya okozza, hogy valahol, valamiért félresiklik a kapcsolat. Ebből aztán konfliktusok keletkeznek, sok esetben komoly konfliktusok. Az egyének tolerancia és megértési képessége minimális. Saját cél, saját érdek lebeg a szemük előtt. Nincs kompromisszum. Nagy baj. Igazából nem is törekednek erre, mert így valahogy különbnek látszik a társainál, és ez fontos. Az extrém dolgok, amik menők. Ez előbb-utóbb komoly feszültséget okoz emberek között. Ez nemcsak a fiatalokat érinti, hanem a társadalom minden rétegét. Szépen, aránylag rövid időn belül kialakul egy ellenszenv, ami később átcsap gyűlöletté, ahogy jobban megismerik egymást az emberek. De hogy egy egyszerűbb dolgot említsek. Az emberek távolságtartása már tanítani való. Bár igaz, nagyon sokfajta ember létezik. Ki ilyen, ki olyan. Egy valami megfigyelhető, bárkiről is legyen szó. A bizalmatlanság rögtön felüti a fejét, illetve a méregetés és véleményalkotás a másikról. Mindenki úgy tudja, hogy ő az okosabb, ő viselkedik helyesen, ő az, aki mindent tud, és ezt igyekszik is tudatosítani a többiekkel. Ez főleg olyan helyeken fordul elő, ahol óhatatlanul is közelebb kerül az ember a másikhoz. Nem ritka jelenség, hogy türelmetlenek, idegesek, nyugtalanok az emberek, amikor egymáshoz aránylag közelebb kerülnek. Ez a sajátságos állapot kialakult, jelen van, és egyre inkább elterjedőben van. Azok a próbálkozások, melyek arra irányulnak, hogy ezeket a feszültségeket feloldják, nem járnak sikerrel. Egy pillanatnyi megértés, együtt érzés kialakulhat, de aztán semmi nem változik. Az emberek egyre inkább elszigetelődnek egymástól, és ez óhatatlanul is magával hozza a gyűlöletet is. Hogy ez miképpen alakulhat ki? Úgy, hogy az elszigetelt magatartás közben egyfajta önkép alakul ki, mely teljesen arra alapul, hogy én vagyok az, aki. Egy esetleges találkozás alkalmával ez azonnal kimutatkozik. A másik fél hasonlóképpen gondolkodik, viselkedik, így toleráns magatartás nem érvényesül. Marad a lenézés, a hibakeresés a másikban, a vélt okosság kiemelése. Ez odáig vezethet, hogy bár megtörtént a beszélgetés egymás között, de a vélemény csak később, a jelenléte nélkül fogalmazódik meg igazán. Ez pedig nem más, mint a megjegyzések sorozata, melytől csak egy ugrás a gyűlölet maga. A torz gondolatok hamarabb megfogalmazódnak az emberekben, mint az, hogy igen, jó lenne felhőtlenül elbeszélgetni. A valóságban ez úgy jelentkezik, ha ilyen közeledés felmerül, hogy vajon mit akarhat tőlem ez az ember? Miért köszönt rám és miért érdeklődik? Ma már ez az alapállás az embereknél. A bizalmatlanság. Szinte meg sem fordul a fejükben, hogy egyszerű érdeklődésről, egyszerű hétköznapi normális beszélgetésről van szó, mindenféle hátsó szándék nélkül. A baj ott kezdődik, hogy ezt kezdik az emberek egyre inkább „levetkőzni”. Már nem az őszinte beszéd a fontos. A hazugság, a bizalmatlanság, a bizonytalanság uralja az embereket. Ehhez idővel hozzájárul a tudatlanságuk is, hiszen ma már az is egy jelenség, hogy nem kell tanultnak lenni, nem kell hozzáértőnek lenni egy adott területen, hanem csak jól kell helyezkedni. Ez szintén azt eredményezi, hogy egyre nagyobb különbségek alakulnak ki ember és ember között viselkedési szinten is. Ennek végső foka a gyűlölet. Ez már szinte beleívódott az emberekbe. Ez az állapot nagyon rossz. Némely esetben próbálkozások vannak arra nézve, hogy feloldani valahogy ezt a görcsös állapotot. Egy bizonyos szintig lehetséges, látni, hogy lenne is rá igény a közvetlen, tényleg baráti beszélgetésre, de lassan ismét felülkerekedik a „kisördög”, és minden marad a régiben. Sőt! Az adott személy azon gondolkodik, vajon mit akarhatott ez tőlem? Na, itt a baj. Jó lenne valahogy kinőni ebből az állapotból addig, amíg lehet, és ismét normális szinten társalogni embertársainkkal.           

2021.01.02.

Igénytelenség

Azt hiszem, nagyon találó az a kifejezés, hogy igénytelenség. Hogy mire? Lehet, hogy másoknak is feltűnt, de sajnos a művészeket sem kerüli el ez az állapot. Sokszor lehet látni és hallani színészeket, főleg amikor nyilatkoznak, hogy rendetlen hajjal, szinte szakadt pólóban, borotválatlanul állnak a nyilvánosság elé. Tiszteljék már meg a közönséget, és persze saját magukat azzal, hogy normálisan jelennek meg. Egyáltalán ne gondolják azt, hogy azért, mert ők valamilyen művészeti ágat képviselnek, akkor már szinte külön kategóriába kell sorolni. Nem kell. Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ő ezt választotta, ezt a formát képviseli, ebből él. Az, hogy az ismeretségük nagyobb szinten van, mint mondjuk egy egyszerű hétköznapi embernek, az egy dolog. Az az ember is egy értékes valaki a maga területén. Pontosan az, hogy sokan ismerik őket, ha nem is személyesen, éppen e miatt kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a nagyközönség felé, hogy úgy nézzenek ki, ahogy egy művésztől elvárható lenne. Vagy ez már nem érdekel senkit? Még a művészt sem? Hát elég nagy baj. Követendő példa lenne az emberek számára az elegáns megjelenés. Persze vannak ilyenek is, de a többség ezt teljes egészében mellőzi. Vajon miért ez a közömbösség? Miért ez az igénytelenség? Így akarja kifejezni művészi vénáját? Szerintem így nem tudja, sőt, inkább szörnyülködnek azok, akik látják, hogy hogy nézhet ki így egy színész? Én gondolom rosszul? Lehet. De hagyjuk már meg az embereknek, legyen az bárki, hogy van egy szépérzék. Talán nem kellene lerombolni. Valószínű, hogy ez a külső megnyilvánulás okozta, hogy ma már egy színházi előadáson trikóban, pólóban, rövidnadrágban jelennek meg az emberek. Tudom, ez úgy kényelmesebb, hogy lenge ruházatban megyek el megnézni egy darabot, de talán meg kellene adni a tiszteletet a színészeknek a közönség felé, és a közönségnek a művészek felé, hogy tisztelik azt, amit csinálnak. Tudom, mindenki úgy öltözik, viselkedik, ahogy akar. Ez már egy szokványos dolog. Talán azért csírájában még meg kellene őrizni a művészetek iránti tiszteletet, hogy később sarjadjon, mert növekedni kell, az biztos. Meg kell jegyezzem, hogy a művészeti ágazaton belül is vannak kivételek, mint mindenhol. Még szerencse.  

2020.12.25.

Nézzük az Új Világot

Ma már egyáltalán nem ritka, hogy azt mondják vezető emberek, hogy az Új Világrend. A Föld vezető politikusai szinte kivétel nélkül emlegetik ezt az dolgot. Vajon miről szólhat ez? Vajon mit takar valójában ez a két szó? Vajon ez mennyire érinti az átlagembert? Vajon egyáltalán érdekli a döntéshozókat, és azokat, akik ezt az új megjelölést szorgalmazzák, hogy miképpen alakul a népesség sorsa ennek kapcsán a Föld egészén? Vajon mennyire új keletű ez a kifejezés? Az emberiség kifejlődése óta mindig jelen volt egy olyan emberi tulajdonság, ami arra irányul, hogy másképpen viszonyuljon embertársaihoz egy vagy több személy. Ez abban nyilvánul meg a mai napig is, hogy vezessen, irányítson, figyeljenek rá a többiek. Nyilván, hogy ezért valamit tenni is kellett, és kell is, illetve kellene tenni valami többletet. Ez legtöbb esetben abban nyilvánul meg, hogy valami újat, valami modernebbet, valami új fogalmat hirdet az illető. Aztán ennek az az egyik eredménye, hogy meg tudja győzni a társait, hogy az, amit ő mond, az a jó, azt kell követni. Ez a kezdetekben egy új vadászati módszert, egy új fegyvert, egy új gondolkodást jelentett. Aztán ahogy haladt az idő, egyre nagyobb lett a Föld népessége, és egyre színesebb lett az embercsoportok különbözősége. Kialakultak nagyobb csoportok, közösségek, melyek élén már egy választott vezető állt. Ő volt az irányító, neki engedelmeskedtek. Párhuzamosan létrejöttek az egyes hitvilágok. Szinte minden nagyobb közösségnél volt egy olyan valaki, akit mindenki egyként tisztelt, tartott tőle. Nagy ereje volt ennek a sok esetben megfoghatatlan valakinek. Az ezzel foglalkozók ennek révén nagyobb tudásra tettek szert. Egy mitikus világ övezte őket. Odafigyeltek arra, amit mondott, hallgattak rá. Aztán kezdődtek a problémák. Ők maguk is elhitték a különbözőségüket, és visszaéltek ezzel a lehetőséggel, tudással. Maguk számára hasznos dolgokat találtak ki, illetve a már uralkodóvá választott személy legközelebbi embere ő lett. Tanácsokat, ötleteket, sok esetben fondorlatos dolgokat ajánlottak az uralkodónak. Ezzel elérték, hogy tekintélyük legyen. Kialakultak az egyházak, és azok vezetői. Egy idő után már központi szerepet kaptak a vezető mellett. Ezt sok esetben ki is használták hatalmuk megerősítése érdekében. Kezdetben őket asztrológusoknak, a másik részüket, akik jóval nagyobb létszámban jelen voltak egy társadalomban, egyházi embereknek hívták, és hívják ma is. Elindult szerte a világban a ma politika néven futó eszme, amit mindig a vezetők diktáltak. Kialakult az uralkodó osztály és a szegényebb réteg. Létrejöttek az államok, az országok. Ezek társadalmi berendezkedését legjobban úgy lehet kifejezni, hogy az állam nem más, mint ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja a hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a mai világban is így van. Teljesen mindegy, milyen formában működik egy társadalom. Elérkeztünk oda, hogy szétválasszuk a politikát és az egyházat, azaz a vallást. Mindkettő az idők során hatalmas vagyonra és tekintélyre tett szert. A hatalom ezen belül teljesen összemosódott, hiszen az egyházi vezetők is hatalomra vágytak, kihasználva pozíciójukat. A történelem megmutatja, hogy mire voltak képesek az uralkodók, illetve az egyházi vezetők annak érdekében, hogy még nagyobb befolyást szerezzenek. Ennek érdekében nem volt akadály. Mindent megtettek, szó szerint mindent, hogy vezetők maradjanak. Ennek ékes példája a középkor, és az azt követő időszak. Ezekben az időkben szinte korlátlan hatalommal rendelkezett mindkét terület. A politikai akarat és a vallási akarat. A későbbiekben ez finomodott ugyan, de a hatalom vezérfonala ott leng a mai napig is mindkét oldalon. A gyarapodás, a nagyobb gazdagság, a felsőbbrendűség, az uralkodás, a hatalom gyakorlása teljesen hatalmába kerítette a vezetőket. Kezdett kialakulni egy a már említett létforma. A korábbi időkben létrehozott vagyon meghatározó volt. Ez biztosította a hatalmat. Akárcsak a mai világban, korábban is egy szűk réteg irányított vezetett, félrevezetett rengeteg embert. A furcsa, hogy ez a rengeteg ember teremti meg a jólétet az uralkodó kisebbségnek, ez legyen bármilyen formáció. Aztán ahogy haladunk előre az időben, elérkezünk úgy a 60-as évekhez. Egyre inkább kirajzolódik egy nagyon is különleges valami. Olyan uralkodói réteg alakult ki, melyek még a politikai és vallási vezetők felett is hatalmat gyakorolnak. A mai modern világban semmi nem változott abban a tekintetben, hogy az elnyomott rétegre egyre nagyobb hatást, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a világot irányító elit társaságok. Miért említem a társaság szót? A társaságon aránylag kis létszámú csoportot értünk. A valóságban ez így van. Nem nagy létszámú csoport vezeti a világot. Tőlük származik az Új Világrend fogalom.  Ahogy említettem, már az 60-as évek végén szóba került ez a kijelentés. Vajon ez a kifejezés egyáltalán mit takar, mit értünk alatta? Hát ez a nagy kérdés. Vannak események, történések, amelyek egyértelműsítik, hogy valami nagy változás van készülőben. Ahogy időben haladunk előre, sorban jönnek a változások. Ez szinte természete, és elkerülhetetlen. Fejlődni persze kell. Fejlődés nélkül nincs haladás, nincs előre lépés. Ha visszatekintünk a történelmi fejlődési eseményekre, akkor láthatjuk, hogy az embereknek mindig is érdeke volt, hogy hatékonyabbá, könnyebbé tegye a munkáját. Ahogy említettem, nagyon sok minden megváltozott, főleg a mai ember gondolkodása. Az viszont nagyon. Ez annak tudható be, hogy a kommunikáció, az információ, a hírek, és minden más egyéb számukra fontosnak vélt dolog révén teljesen átformálódott a valósághoz, az igazsághoz való tudatuk. Nagyon rossz ez az irány, de már elég nehéz ezt visszafordítani. Nem ez a cél. A mai modern embert nem érdekli az események mögötti dolog, csak a felszínes történések. Nem erőlteti az agyát, mert azt találja elfogadhatónak, amiben él. Szinte teljesen szabadnak és önálló gondolkodásúnak tekinti magát, holott a modern rabszolgaság előszobájában van, amiről semmi fogalma nincs, mert jól kifinomult módszerekkel, és még alaposabban kidolgozott kommunikációval olyan illúziót keltenek benne, és oly mértékben módosítják tudatát, hogy észre sem veszi, mi zajlik igazából körülötte, és a legfontosabb, hogy mi zajlik egyáltalán vele, környezetével. A szomorú, hogy már ott tartunk, hogy ezzel az általa jónak vélt életszemlélettel látja a világot. Olyannyira szabadnak és öntudatosnak tartja magát, hogy sok esetben, sőt, nagyon sok esetben ő az, aki agresszívan, erőszakosan lép fel másokkal szemben, tudatva, hogy ő az személy, aki teljes egészében fel van világosítva, tudatában van mindennek, és ő rendelkezik az igazsággal. Hát igen, ez már a valós tudatmódosítás. Ahhoz, hogy ezt ilyen módon tudassák az emberekkel, és úgy viselkedjenek és gondolkodjanak, ahogy most, ahhoz nagy tudásra van szükség. Az a szűk elit, akik ezt megálmodták és meg is alkották, hihetetlen tanult és intelligens emberek annak ellenére, hogy a kihasználás legmagasabb fokát produkálják, és igen erőteljesen gyakorolják a hatalmat. A cél a totális uralkodás mindenki felett. Milyen módon lehet ezt elérni? Hogy némi fogalmunk legyen, csak néhány terület, ami már érezhetően jelen van. Mik ezek a területek? Az Új Világrend kialakítása során közel 30 olyan fogalom került terítékre, amelyek az emberek mindennapjait szabályozzák. Ezek közül csak néhány. Hitel, szex, kábítószer, butítás, megfigyelés. Vegyük sorra.

Hitel: nagyon fontos, hogy az emberek minél jobban eladósodjanak. Ennek egyik módszere a kölcsönök, hitelek felvétele. Ennek folyamán fedezetet kell adni a bank felé, ami azt jelenti, ha valaki nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségének, akkor a bank ráteszi a kezét. Van olyan is, hogy valaki felépít egy házat a saját, illetve banki hitelből, majd bérlőként lakik a korábbi saját tulajdonát képező ingatlanban. Eléggé összetett dolog ez, de a lényeg, hogy minél többen vegyenek fel valamilyen hitelt, kölcsönt, amit aztán komoly kamat mellett vissza kell fizetni. Ez sok esetben évtizedekre eladósítja az embereket. Ez komoly gondot jelent nagyon sok embernek.

Szex: ez az a dolog, amiről az emberek biztos nem akarnak lemondani. Számtalan dolog foglalkozik ezzel a témával. Pornóoldalak milliói teszik elérhetővé a szexet, sajnos sok esetben nagyon is fiatalokat is elérve velük. Ebből tanulnak. Azt követik, amit látnak. Van viszont egy másik oldala ennek. A szabad szexet úgy kell művelni, hogy ne legyen utód. Ez azt eredményezi, hogy a fogamzásgátlás előtérbe kerül a túlzott szex miatt. Ez viszont népesség csökkenést okoz. Sajnos, ma már a nemi hovatartozás is eléggé nyitott. Sőt! Ha egy kicsit tovább lépünk, akkor az esetleg gyerekvállalás kihívást jelent, tehát gondot. Ez szintén visszavetheti a párok gyerekvállalási kedvét.

Kábítószer: nemcsak a fiatalok körében népszerű ez a tudatmódosító szer. Egyre többen használják. Ma már az összejövetelek, a bulik el sem képzelhetőek kábítószer nélkül. Egyre nagyobb tért hódit ezeknek a szereknek a fogyasztása. Hatalmas üzlet, és hatalmas károkat okoz az emberekben. Ez már az előszobája az emberek butításának, döntésképtelenségének. Az ilyen ember nagyon könnyen manipulálható. Ezzel azt is kifejezem, hogy a drog kedvért mindenre képes. Szó szerint mindenre. Így egyre labilisabbá, egyre befolyásolhatóbbá válik az egyén.

Butítás: talán ez a legpusztítóbb, amit lehet mondani az emberek milyenségéről. A tudatlanság egyre nagyobb teret hódít. Egyre több ember tartozik ahhoz a csoporthoz, akik teljes tudatlanságban szenvednek. A saját torz képzeletük után mennek, és közvetítik is a családjuk felé. A gyerek ezt lemásolja, és ugyanúgy terjeszti a tudatlanságot. Az ismeretek megszerzése ma már nem cél. Azt az illúziót követve élnek, hogy az a kis valami, ami még elfér a fejében, éppen elég. Mi a fontos? Pénz, buli, szórakozás, erőszak, szex, szélsőséges gondolkodás, stb. Semmit nem tesznek az emberek annak érdekében, hogy műveltek, intelligensek legyenek. Ennek révén az történik, hogy tudatlanságuk miatt ki tudják használni őket, és ez a cél. Sajnos ez a jelenség már egymás közt is fellelhető, ami abban nyilvánul meg, hogy nem őszinték az emberek. Kialakult a tudatlan, korlátozott, könnyen befolyásolható modern mai ember.

Megfigyelés: ez az a pont, ami eléggé tág teret enged annak, hogy beteljesüljön az Új Világrend egyik fontos mérföldköve. A totális ellenőrzés az emberek felett. Az adatok, az információk, és a különböző embereket érintő tények nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy kellő rálátásuk legyen az uralkodóknak minden egyes alattvaló megfigyelésére. Csak nézzünk körül. Térfigyelő kamerák, biztonsági kamerák mindenhol. Ma már nem gond egyes emberek kiemelése egy tömegből. Ezen azonban még tovább lehet menni. Az egyes úgynevezett „okos” készülékek már elég sok mindenre jók. Helymeghatározásra, lehallgatásra, nyomkövetésre. Csak érdekességképpen megkérdezném. Ha nézzük a televíziót, lehet, hogy minket is néznek? Olyan információkat, olyan adatokat gyűjtenek be, melyekkel vissza lehet élni. Zsarolni lehet mindenkit. Kapcsolataival, egészségügyi állapotával, munkájával, ismeretségi körével, munkatársaival, hobbijával, nézeteivel, kijelentéseivel, stb. A módszer igen tág. Mi teszi mindezt lehetővé? Egyszer a jól kifinomult, és egyre tökéletesebb technikai eszközök, a másik az emberek egymáshoz való viszonya. Az irigység, a tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, és minden, ami a normális emberi viselkedés alapjának kellene lennie. Ma már normális szintről alig lehet beszélni. A szélsőségek uralják a világot, legfőképpen az emberek gondolkodását. Ha mindezeket egybevetjük, és ami még ezekhez hozzátartozik, akkor láthatjuk, hogy kialakult egy olyan világ, aminek neve Új Világrend. Szinte minden társadalmi formában megjelenik, majd mi megmodjuk, ki, mit, mikor, hol és miképpen csináljon. Ebből fakad, hogy a gondolkodás kezd egyre inkább háttérbe szorulni, a butaság pedig egyre nagyobb teret hódít. A sajnálatos az, hogy az emberek egyre inkább ebben érzik jól magukat. A döntések nem az ő kezükben vannak, tehát a felelősség sem. Ez így lenne szép, de nem így van. A rossz döntésekért sem a vezető a felelős, hanem a tudatlan ember, aki nincs tisztában semmilyen rá vonatkozó szabályokkal. Ha már szabályok. Az emberek sem nem törvénytisztelőek, sem nem szabálykövetőek. A kiskapu, az a cél. Ahol meg lehet kerülni, ki lehet játszani a szabályokat. Ha sikerül örömmel tölti el, hogy valamit megszegett, és még el is újságolja az ismerőseinek. Így kialakul egy olyan állapot, mely a szabálytalanságok sorozatát indítja el. Ez pedig sok minden mást is magával sodor, többek között a tisztességtelen magatartást. Felüti a fejét az erőszak, az agresszív magatartás, a hazugság magas foka, az egyenlőtlenség, a gyűlölet.  A vagyoni jólét meghatározza az emberek hovatartozását. Ez egyre inkább kisebb ember csoportokra szűkül. Az Új Világrend követői és gyakorlói tökéletesen kihasználják a számukra minden esetben elérhető olyan lehetőségeket, melyekkel hatalmukat még jobban tudják gyakorolni. Teljesen szétszakad a társadalom. Egy uralkodó elitre, és egy végtelenségig kihasznált többségre. A szomorú, hogy ez a többség a tudatlanságánál fogva van abban a helyzetben, amiben él. Úgy véli, ő dönt mindenben. Ezeket az embereket el kell, hogy szomorítsam. Az egyén ma már nem dönt semmiben, mert döntésképtelen. Az illúzió megvan, hogy szabadságban él. Ez ma már nem érvényes megállapítás. Mindenki, mindenhol, minden időben meg van figyelve. Az Új Világrend erre van berendezkedve. Egy fontos dolog. Ahol kiszámítható módon működik a társadalom és a gazdaság, ott nyugodtabbak az emberek. Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ők is az Új Világrend szerint cselekednek, de társadalmi jólétük valamivel többet megenged a polgárainak. Az Új Világrend egyre inkább szorít az egész rendszeren.  Ne higgye senki, hogy a különböző könnyítések, engedmények, vagy bármi más az embereket szolgálja. Ezt az illúziót el kell felejteni. Viszont, ahhoz, hogy ezt valamilyen formában meg tudjuk változtatni, széles körű tudást kell szerezni. Sajnos, a mai modern ember erre már nem képes, vagy csak nagyon kevesen. Az átmenet egyikből a másikba észrevehetetlen. Apró jeleket lehet találni, de az emberek ezzel nem foglalkoznak. Egyszerűen nem érdekli őket. A közömbösséget, és más egyéb tulajdonságokat azért nevelik az emberekbe, hogy könnyebben lehessen manipulálni, befolyásolni őket. Fel lehet tenni azt a kérdést: vajon merre tart a világ? Sajnos azt látjuk, hogy valami nem jó irányt vett. Mi az oka? Lehetne taglalni. Egy biztos: az emberi kapzsiság, hatalomvágy, pénzszerzés mindent felülír. Talán nem idegen az, amit most mondok: mindennek, és mindenkinek ára van, csak tudni kell, mennyi. Tudom nagyon sokan talán ellene mondanak. Érthető. Sértő is lehet. De. Itt van ez a szó. Mindenki gondolja végig, ha akarja. A nyílt, őszinte, és bizalmas gondolatok előbbre visznek. Ma már sajnos sok olyan dolog van, amit „szakemberekre” hivatkozva közölnek. Vajon miért? Mert így könnyebben eladható. Ha viszont a háttérbe tekintünk, szembesülünk a valósággal, mégpedig azzal, hogy nem fedi a valóságot. Sajnos ez történik minden nap. Nem az a cél, hogy az emberek széles köre képzett, megfelelő tudással rendelkező világpolgár legyen. Éppen ellenkezőleg. Tudat és tudásnélküli emberekre van szükség, akik teljes egészében alávetik magukat annak a rendszernek, amely kihasználja őket, elültetve benne azt a gondolatot átmenetileg, hogy fontos része az egésznek, de abban a pillanatban, amikor egy bizonyos határt túllép, kegyetlen szigorral lecsap bárkire, nem válogatva az eszközökben. Megadja azt az illúziót, mely szerint korlátozott tudásoddal szolgálod a társadalmat. Azzal, hogy tanulsz, képezed magad, csak bizonyos szintig, és meghatározott területen érhetsz el részeredményeket. Azok a régiók, ahol az igazi döntéseket hozzák, mindenki számára elérhetetlen, csak, és kizárólag az a réteg képviselheti, akiket kiválasztanak, illetve akik a pénz, hatalom és tudás birtokában vannak.  Kedves olvasó: Te érted ezt? Ha igen, jó neked, tájékoztass róla, mert olyan tudásnak vagy a birtokában, amit szívesen vennék, tanulnék.

Valamit tudomásul kell venni. Az Új Világrend fogalma ma már közhelynek számít. Számtalan esetben, és sok helyen, legfőképpen vezető emberek beszéde alkalmával elhangzik. A történészek és politológusok, akik féltik az egzisztenciájukat, görcsösen igyekeznek hangsúlyozni, hogy mindez paranoiás összeesküvés-elmélet, holott ez maga a valóság, amiben napról napra élünk. Az igazság keresésekor óhatatlanul rábukkanunk teljesen ellentmondó dolgokra. Ez a zűrzavar nem véletlen. Ez okozza az emberekben a bizonytalanságot, azt pedig mindenki tudja, tapasztalja, hogy ez a legrosszabb állapot. Magát a rendszert, az Új Világrend képviselőit és elképzeléseiket már nem kell titkos dologként kezelni, mert beépült az emberek tudatába, hogy létező valamivel állunk szemben. A lebutított emberek ma már elfogadják ezt a helyzetet. Amiket évek hosszú során mindig a középpontban tart valaki, az előbb-utóbb beépül, rögzül az emberekben. Az Új Világrend tényével is ez történt. Minden józanul gondolkodó ember előtt világossá kell válni, hogy életünket a háttérhatalom legfelső szintje irányítja, ami nem egyenlő a vezető politikusokkal. Ez a rendszer nem rövidtávon gondolkodik. Évszázadokra előre terveznek. Az Új Világrend képviselői, nevezhetjük őket úgy is, hogy a világ urai, fantasztikus tudással rendelkeznek. Ha kicsit is belegondolunk, akkor világossá válik, hogy bizonyos technológiák csak évtizedek múlva kerülnek ki a köztudatba, amik ezeknek az embereknek a birtokukban vannak. Bárki visszagondolhat úgy 50 évvel ezelőtti időkre. Mi volt akkor, és mi van most. A háttérhatalom már jóval előrébb tart, ami majd szintén évtizedek múlva kerül napvilágra, ha kerül.  Mindaz, amit mindennapos használatra átengednek a tömegek számára, voltaképpen elavult technológiát képvisel. Sajnos az emberiség túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli a világ sorsa, csak a saját túlélésével van elfoglalva, és még rosszabb, hogy hitelt sem adnak azoknak az összeesküvés-elméleteknek, melyek valójában nem azok, amik rávilágítanak arra, hogy mi fog következni. Ennek az egész rendszernek a legfontosabb eleme, hogy az embereken globális tudatmódosítást hajtsanak végre, magyarul, akaratától, tudatától fosztanának meg mindenkit. Azt hiszem ide illik.

 „A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől.
A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi félelmetes.”
                        /Goethe/

2020.12.18.

Egy kis elmélet

Azt hihetné az ember, hogy idővel okosabbak lesznek a fiatalok. Hát ebben egy kicsit kételkedem. Hogy miért, azt néhány gondolat után megfogalmazom, illetve bemutatom. Először azon lepődtem meg, amikor fiatalok beszélgettek egymással, és óhatatlanul is fültanúja volt az ember ennek, illetve ezeknek a beszélgetéseknek. Ez történt utcán, boltban sorban állás közben, strandon, vonaton, stb. Igen érdekes fogalmakat lehetett hallani különböző témakörökben. Aztán felfigyeltem egy utcai kérdezős műsorra, amikor aránylag elég ismert helyeket kérdeztek fiataloktól, hogy helyezzék el hazánk területén, illetve hallottak-e már arról, amit kérdezek. Nagyon meglepő volt az eredmény. Talán négy-öt kérdés hangzott el, de azonkívül, hogy viháncoltak, nevetgéltek, nem tudtak egyetlen egy kérdésre sem válaszolni. Először azt hittem rosszul látok, hallok. Azt feltételeztem, hogy talán egy megbeszélt dologról volt szó. De nem. Komoly volt a felvezetés, és komoly volt a kérdés. A válasz viszont elképesztő. Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Vajon mi az oka, hogy teljesen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a fiatalok? Igen, a korosztályt elfelejtettem. Úgy 14-18 év közöttiek lehettek. A szomorú az, hogy korban hiába megyünk feljebb, és feltételezzük, hogy ott már többet tudnak. Nem tudnak többet, sőt! Aztán ahogy jó néhány dolognak szeretek utána nézni, érdekes fogalmakkal találkoztam. Illetve találkoztam volna, mert az a valami, amiről valamilyen definíciót írtak, nem úgy volt feltüntetve, ahogy korábban tanultuk. Tudom, finomodnak az értékek, megfogalmazások, részletesebb elemzések kapcsán sok minden új megvilágításba került, de a fizikai, kémiai törvények, összefüggések, földrajzi helyek és nevek, történelmi időpontok nem nagyon változnak. Teljesen új fogalmak hangzanak el, amikkel korábban nem lehetett találkozni, és amit úgy kell megkeresni, mert egyszerűen nem tudja az ember hova tenni. Ez minden területen így van. Sok esetben semmi különleges nem hangzik el, csak más szóval van kifejezve. Talán egy egyszerű példát mondanék. Egy étterem étlapján az volt feltüntetve, hogy „gránátos kocka”, ami nem más, mint krumplis tészta. Valami hasonló dolog történik sok más területen is. Aztán készült egy érdekes felmérés, mely eléggé rávilágít a fiatalok, illetve az emberek tudására. Én úgy vélem, a feltüntetett meghatározások nem olyan őrült nehéz dolgot fejeznek ki. A válaszok annál inkább. Döbbenet. Vajon mitől alakult ez így? Ennyire elfordultak az emberek a szellemi értékrendjüktől? Ennyire nem érdekli őket, hogy bizonyos területeken mi, és hogy történt, történik? Azt kell mondjam, hogy valószínűleg nem érdeklik a lakosság nagy részét ezek a dolgok. Van egy olyan, hogy általános műveltség. Nagyon úgy vélem, hogy ennek már semmi létjogosultsága nincs a XXI. századi modern ember gondolatvilágában. Nézzük csak?  

Nem bonyolult kérdések, és mégis hihetetlen a válaszok százalékos értéke. Ez a felmérés az összlakosságra vonatkozik. Sajnos azt kell mondanom, hogy az igaz, ez a felmérés elég régi, de azt hiszem egy mostani hasonló kimutatás még rosszabb értékeket mutatna. Vajon az emberek megelégszenek ennyivel? Úgy érzik, hogy ez így jó? Megnyugtatok mindenkit, igen. A mai világ egy ilyen embert nevelt ki, akinek nem kell tudni, nem kell gondolkodni. Megmondják mit, mikor, hogyan csinálj. Az ettől eltérő rossz. Vannak speciális területek, ahol valóban magasan képzett szakemberek ülnek és dolgoznak, de ez a lakosság nagyon kicsi százaléka. Szerintem nem jó irány, mert teljesen elbutul az emberiség, és ez a legrosszabb, mert teljesen kiszolgáltatja magát másoknak.

      Az állapotnak azonban van egy érdekes mozgatórugója. Ők nem más, mint a fiatal korosztály. Sajnos azt kell mondani, hogy az ő elbutulásuk is elég erőteljes. Nagy érdeklődést mutatnak a kábítószerek és az alkohol felé. Szinte minden esetben a bulikon résztvevő fiatalok lerészegednek, sőt, szinte minden alkalommal kábítószert is fogyasztanak. Ez oda vezet, hogy teljesen labilissá és érdektelenné teszi őket, nem beszélve a magatartásukról, amit tanúsítanak. Eltolódnak egy lelkileg instabil állapot felé, ami különböző viselkedési problémákat okoz. Nagyon sokféle lehet ez az állapot. Egy biztos. Sem fizikailag, sem szellemileg nem tudnak normálisan fejlődni. Marad a butulás, ami számukra teljesen értelmezhető, csak a nagyvilág felé nem. Ezt ők szinte helyesnek tartják, és az a felelet felelősségre vonás alkalmával, hogy őket senki nem érti meg. Azt a gondolkodást, amit ők, és úgy képviselnek, nem is lehet megérteni, mert ellentmond a józan észnek. Talán változtatni kellene rajta. Megint egy kérdés. Vajon van rá igény? Nagy kérdés.   

2020.12.11.

Egyre többet hallani

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyen értelmi és érzelmi életminőséget élnek. Ez nagyon szomorú. Nemcsak a magam gondolatait szeretném megfogalmazni, hanem sok olyan más emberét is, akik ugyanúgy látják azt, ami már egy jó ideje jelen van a társadalomban, történetesen, hogy elbutultak az emberek. Ennek több, sőt mondhatni számtalan jele van. Érdekes dolgokat lát, hall az ember, csak egy kicsit másfelé is kellene figyelni. A „kockahatás” egyértelműen meghatározza az egyén helyét. Mit értek „kockahatás” alatt? Egyszerűen azt, hogy az emberek annyira eltávolodtak egymástól, hogy már az idegenkedés fogalma is felvetődhet. Sőt! Fel is vetődik. Mindenki a saját kis, vagy nagy dolgaival van elfoglalva, és már arra nem jut idő, hogy esetleg nyissanak a szomszéd felé. Szerencsére ez az álláspont a vidéki területekre nem érvényes, illetve nem annyira érvényes. Ez személyes tapasztalat. Sőt! Az én gyerekkoromban faluhelyen mindenkinek köszöntünk. Akkor volt baj, ha nem. Ma már annak az illemszabályát sem tudják az emberek, hogy mikor, kinek kell köszönnie, úgyhogy sok esetben ez el is marad. Ez már egy alapvető hiányosság. Folytatva az előző gondolatmenetet, később, amikor már nagyobbak lettünk, az egész települést ismertük. Így volt ezzel mindenki. Egy kellemes köszönés a nap bármely szakában, néhány szó az utcán, vagy bárhol. Mindig volt mit, és miről beszélgetni. Összetartoztunk. Nem idegenkedtünk egymástól. Ennek nyomai fellelhetők még sok településen, szerencsére. Volt olyan hely, ahol a helyiek megelőztek a köszönésükkel, holott ezt nekem kellett volna megtennem. Ez így van, amikor valaki bemegy valahova, akkor neki kell köszönni. Hol van már ez az illem? Sajnos, ez nemcsak a fiatalokra vonatkozik, hanem a középkorúakra is. Úgy látszik ez már a „kockahatás” része. Ne foglalkozz velem, én sem foglalkozom veled, hagyjál békén. Valahogy ez a hozzáállás. De van ennél egy sokkal veszélyesebb helyzet is. Ez nem más, mint amikor valakivel, mondjuk a lépcsőházban lakóval, vagy bárki olyan ismerőssel, akivel többször is találkozik az ember, köszönés után még kérdez, vagy mond valamit. A rögtöni reakció: vajon mit akarhat tőlem ez az ember? Ismerős? Biztos vagyok benne. Ez még akkor is jelentkezik, ha netán egy közös utazás keretén belül kerülnek, kerülnének közelebb egymáshoz az emberek. Ott is megvan a három lépés távolság, szokták mondani. Talán most sokan azt hiszik, hogy nem így van. Szintén tapasztalat. Társas utazás, letelt az idő, mindenki gyűjti a telefonszámokat, e-mail címeket, facebook elérhetőségeket. Aztán? Semmi. Mindenki hallgat, nem hív senkit, nem ír senkinek. Vajon miért? Mert egyszerűen nem érdekli a további kapcsolatot fenntartani. Nyűgnek, plusz időpocsékolásnak tartja az egészet. Nem akarja senki, hogy esetleg valaki többet megtudjon róla, akár érdeklődési köréről, akár hobbijáról, akár sportolási szokásairól, vagy egyáltalán valami közelebbi dologról, ami már egy kicsit személyesebb. A „kockahatás” érvényesül. Csak én, csak magam, csak nekem, én okos vagyok, mindent tudok, nincs szükségem senki másra, aki esetleg kellemes, jó dolgokat mondana. A normális társadalmi kapcsolatoknak itt vége. Innen már csak egy lépés, hogy ne ismerje a tolerancia fogalmát, ne ismerje a kompromisszum fogalmát. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt alkalmazza is bárki. Mi történik valójában? Mindenki magába fordul, neki nincs szüksége arra, hogy valakivel beszélgessen. Felütötte a fejét a bizalmatlanság, a bizonytalanság, a hazugság. Senki sem őszinte. Szintén saját tapasztalat, és egy borzalmas dolog, amikor valakivel beszélget az ember, néz a szemébe, mondja a magáét, és tudom, hogy hazudik. Erre mit lehet mondani? Semmit. Próbálom a butaságait korrigálni valahogy, de nem megy, mert erőszakosan ragaszkodik a hazugságához, és csak az jó. Ő az ész. A mindentudó. Tudják, milyen sokan vannak ilyen emberek? Már sok helyről hallani vissza, hogy el vannak butítva az emberek. Ez sajnos így van, és egyre inkább így lesz. Ez az embercsoport a tudástól fél a legjobban. A szellemi kapacitásuk az embereknek nagyon alacsonyan van. Megkérdőjelezendő, hogy egyáltalán van igény arra, hogy valaki, vagy valakik kicsit műveltebbek legyenek? Sajnos, nagyon az az érzésem egyre inkább, hogy nincs ilyen igény az emberekben. Elvannak a maguk világában, ami pusztán illúzió, de itt jól érzik magukat. Úgy véli, ő dönt mindenben, ő az okos, ő jobban tud mindent, ő a követendő példa. Úgy véli, amit ő mond, kitalál, alkot, csinál, cselekszik, az a jó, más nem. Van egy jó mondás, bizonyára ismerik: „Lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni”. Ez utóbbi a borzalmas. A helyzet az, hogy ez az általános.

 Van több olyan dolog, ami még szorosan ide kapcsolódik. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek önmagukban is súlyos fogalmak. A közömbösség, a közöny, az érdektelenség és a felelőtlenség. Számtalan alakalom volt már arra nézve, hogy az emberek mennyire nem törődnek, nem foglalkoznak másokat ért esetleges bántásra, sérelemre, stb. Mi okozhatja ezt a magatartást? Semmi más, mint a felsőbbrendűség érzete. Én vagyok az aki, nekem mindent lehet. Ugye ismerős a megállapítás. Sajnos a magyar ember sem nem törvénytisztelő, sem nem szabálykövető. Mindig keres valamit, amivel el tud térni az előírttól, de még valahogy be is tartja. Ez sajnálatos dolog. Csak gondoljunk bele, mi az a tényező és gondolat, hogy valamilyen szabályt megszegek, és az esetleg súlyos, nagyon súlyos következményekkel jár. A magyar ember nem tanul, még a mások kárán sem, ugyanúgy elköveti többször ugyanazt a szabálytalanságot, még annak árán is, hogy magára nézve komoly hátrány keletkezik. Vagy. Valaki elkövet valamit, és rajtakapják, vagy a későbbiekben elfogják. Mi a legelterjedtebb? Nem én voltam. Hosszú hónapok múltán, aztán csak bebizonyosodik, hogy ő volt a vétkes. Ennyire nincs becsület? Ennyire nincs őszinteség? Mindig hazudni kell? Sajnos azt látni, hogy igen. Ezt a világot éljük, a társadalmak ilyen embereket nevelnek. Ez az egész világon így van. A felelőtlenségnek nagyon széles a tárháza. Ezt szinte minden nap meg lehet tapasztalni. A mai modern ember úgy véli, hogy a nagy szabadság mellett ő mindent megtehet. Elméjének egyetlen egy része sem ellenkezik az ellen, hogy az a valami, amit tesz, nem jó dolog, és árt másoknak. Ez a tény egyáltalán nem érdekli. Közömbös ezek iránt, és úgy általában minden iránt. Jogosan lehet feltételezni, hogy az agya már teljesen másképpen működik, mint ahogy normálisan kellene. Ugyanis, józan, megfontolt gondolkodás mellett nem történhetnének meg olyan dolgok, mint amilyenek megtörténnek. Talán egy érdekes hasonlattal valamennyire még inkább rá tudok világítani a lényegre. Talán már kevesen emlékeznek arra, amikor máshol engedélyeztek egy üveg sört meginni autóvezetéskor. Ezt hogy értelmezte a magyar ember? Veszek egy láda sört, beteszem a csomagtartóba, majd mindig csak egyet iszom. Ez az alapgondolkodás. Én jobban tudom, én gyorsabb vagyok, én okosabb vagyok, én tájékozottabb vagyok, egyszóval az egyén egy zseni. Az ilyen magatartásnak nincs határa. Ez még meg van fejelve az állandó hazugsággal, erőszakkal, viselkedésbeli zavarokkal, közönnyel, lenézéssel mások iránt. Ezek a magatartás és viselkedés formák mennyisége és minősége is egyre durvább, és egyre sűrűbb lesz. Talán éppen itt lenne az ideje, hogy elinduljanak az emberek abba a világba, amelyet úgy hívunk, hogy értelmi, érzelmi intelligencia világa.        

2020.12.04.

Adatok, megfigyelés

Biztos, hogy ezzel nem mondok újat. Eléggé érdekes és kényes téma. Minden kornak megvolt a maga módszere, hogy valakiről, valakikről adatokat, információkat gyűjtsenek, hogy azokat felhasználják különböző célokra. Élnek, visszaélnek a szerzett adatokkal. Ma már ez nagyon elterjedt. Csak egy dolgot mondok. A legelképesztőbb helyeken, formában készítenek felvételeket eseményekről, személyekről. Az ember azt hinné, ilyen nem létezik, ez hogy lehet. Az emberek felelőtlenek. A közösségi felületek tág teret biztosítanak mindenféle dolognak. A térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, a fedélzeti kamerák, mind azt szolgálják, hogy megfigyeljék az embereket. Sőt! Az emberek egymást is figyelik. Sok esetben jó dolog, hiszen éppen valami rossz dolgot tudnak megakadályozni, felderíteni. Az emberekben mindig benne van a kíváncsiság. Sokszor látni, hogy házakon is fel vannak szerelve már ilyen kamerák. Nem bíznak az emberek egymásban, sőt senkiben. Az ellenőrzés, a megfigyelés alatt tartás ma már alapvető tevékenység. A módszerek egyre kifinomultabbak. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az emberek felelőtlenek. Minden adatot, információt közölnek egy portálon. Nem foglalkoznak az esetleges következményekkel. Egyet viszont le kell szögezni. Ebben az a szörnyű, hogy vannak emberek, szervezetek, akik arra szakosodtak, hogy ezeket folyamatosan figyeljék. Egy egyszerű dolog. A fiatalok kedvenc területe a közösségi média. Itt élik szinte az életüknek bizonyos részét. Nem gondolnak arra, hogy ezt mások kihasználják, visszaélnek vele. Sajnos van rá bőven példa. Az egyes portálok tág teret engednek arra, hogy a vélemények személyre szólóan negatív eredményt adjanak. Magyarul, komoly konfliktust eredményeznek az egyes véleménynyilvánítások, fotók, események. Szükséges ez? Egyértelmű a válasz, hogy nem. Az emberek viszont nem ilyenek. Nem a jó dolgot, a szépet, a kedveset, a szeretni valót látják ezekben a megnyilvánulásokban. Rögtön véleményt formálnak, kritizálnak, megjegyzéseket tesznek. Ezekből aztán komoly dolgok alakulnak ki. Olyan dolgok, melyek a személyeket érintik, személyes dolgaikat sértik, lelki problémákat okoznak. Az emberek ezzel nem foglalkoznak. Sőt! Tetszik, ha valami kiderül valakiről, lehet mivel foglalkozni. Az meg sem fordul a fejében, hogy holnap talán ő lesz a célpont. Vagy már ez a normális? A lényeg: az emberek ellenőrzés alatt állnak. Mindenkit figyelnek mindenhol. A határ a csillagos ég, szokták mondani. Senki ne ringassa magát abban a hitben, hogy ő a kivétel. Ilyen nincs.

Mindenki meg van figyelve. A tereken, az intézményekben, az utcán, a szórakozó helyeken, a rendezvényeken, gyakorlatilag mindenhol az ellenőrzés van jelen. Hogy miért? A kontroll alatt tartás miatt. Az adatokról, az információkról azt mondják, hogy az emberekre van bízva a saját védelmük, adataiknak biztonsága. Bizonyára mindenki találkozott azzal a szöveggel, mikor arról értesítenek, hogy ők majd megvédik az adatainkat. Egy ismeretlen harmadik személy hogyan garantálná az én, vagy bárki személyes adatait. Ugye ez csak egy vicc. Ezt senki ne gondolja komolyan.  Ilyen nincs. Kitől kellene megvédeni az adatainkat? A személyes adatokat csak én védhetem. Senki más. Bármilyen adat kikerül bárkiről, az már közkincs. Olyan, hogy adatvédelem, nem létezik. Bankkártya, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya, kölcsönszerződés bankokkal, mobiltelefon vásárlás, jogosítvány, és bármilyen más adatokkal rendelkező irat alapot adhat információ gyűjtésre, és azokkal történő visszaélésre, megfigyelésre. A hatóságoknak minden eszközük megvan arra, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek bárkiről. Ez a cél. A totális megfigyelés. A világon mindenhol így van.  

2020.11.27.

Egy ellentét

Most talán ellentétes véleményt alkotok a fiatalság bizonyos rétegéről. Igen, van ilyen. Feltalálók, művészek, gondolkodók. Csodálom azokat a fiatalokat, akik arra szánják szabadidejüket, hogy magukat fejlesszék, műveljék, tudásukat gyarapítsák. Vajon miért van akkora különbség az átlag fiatal, és e között a csoport között? Nem könnyű kérdés. Elég sok összetevője van annak, hogy valaki milyen utat követ. Ez még akkor is igaz, ha nem adatott meg valakinek, hogy olyan környezet vegye körül, ahonnan semmiféle külső hatás nem éri. Ezt a külső hatást pozitív értelembe értem. Magyarul a szülők esetleg nem rendelkeznek olyan iskolai végzettséggel, olyan tudással, amit át tudnának adni a gyereküknek, vagy gyerekeinek. A gének eléggé meghatározzák az egyes emberek viselkedését, magatartását. Ami talán a legfontosabb, hogy milyen a környezet, milyen a szülők hozzáállása, úgymint műveltség, intelligencia, nevelés. Ha mindezeket egy fiatal nem kapja meg, illetve nem érzi, hogy ezeket megkaphatná, még akkor sincs nagy baj, mert ő saját maga is változtathat a saját elképzelésein. Nézetei mellett kiállhat, követheti azt. Ezzel azt akarom mondani, hogy azért, mert valaki nem olyan hátteret kap, ami eleve feltételezi azt, hogy ő milyen, az még nem jelenti azt, hogy a kevésbé jó úton kell járnia. Nem, egyáltalán nem. Az ember születésekor mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Az esélyek egyenlőek. Aztán történik a módosulat. A háttér, amit említettem. Nem egyszerű dolog ez, de úgy vélem azért válassza sok fiatal a rossz utat, mert az könnyebb. Sokkal könnyebb. Ha valaki tanul, művelődik, esetleg más dolgot is csinál, zenél, fest, sportol, stb, akkor más világ nyílik meg előtte. Igaz, ez sok lemondással jár, de tartalmasan kitölti az idejét. Nagyon észre lehet venni, ha valaki valamilyen területen képezi magát. A szókincsén a megszólalásakor, a viselkedésén, a magatartásán egyértelműen le lehet mérni a fejlettebb gondolkodást. Nem szelektálni akarok, de sajnos ez van. Nagy különbség van a két azonos generációs fiatalok között már egészen az elején a tekintetben, hogy mit képvisel. Miképpen gondolkodik, milyen céljai vannak, mit szeretne elérni, stb. Míg a másik oldalon mikor mehetek bulizni, hogy tudok berúgni, milyen illegális dolgokat tudok csinálni, hogy tudom megúszni a tanulást, hogy tudok, és mekkorát hazudni, stb. Talán sokan úgy vélik, hogy ezek erős kifejezések. Higgyék el nem. Bújják a közösségi oldalakat, és onnan vesznek példát, azt a valakit követik, és úgy követik, ahogy megjelenik, fel sem fogva azt, hogy az a valaki semmivel sem több mint ő, csak annak állítja be magát. Tizen-huszonévesek divat, főzési, lelki, életmód, és még ki tudja, milyen tanácsokat osztogatnak, mindenféle szellemi tudás és tapasztalat nélkül. Sajnos sok példát tudnék mondani, nem azért, mert az utcán töltöm az időmet, hanem azért, mert olyan helyekre is eljutnak az ordenáré szavak, az üvöltések formájában való beszélgetés, a részeg viselkedés, a randalírozás, és nem akarom még sorolni, ahová talán nem is gondolnák. A legtöbb fiatal nem is gondol erre. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy más is van a környezetükben. Elnézést, eléggé elkanyarodtam az eredeti témától. Tehát hihetetlen sok fiatal van, aki gondolkodik, művelődik, tanul, fejleszti tudását. Látszik is, hiszen sok esetben olyan csodálatos dolgokat találnak ki, fedeznek fel, alkotnak meg, adnak elő, hogy az ember szája tátva marad. Ilyen is van. Persze lehetne még sokkal több ilyen fiatal. Őket tisztelni és becsülni kell. Elértek valamit, nem is akármit. Ami pedig örvendetes, hogy tizen-huszonévesek. Mit fognak még majd ezt követően megvalósítani? A lehetőség végtelen. Okosan, ügyesen, példamutatóan, tartalmasan élik minden napjaikat. Ennek így van értelme. Jó látni, hogy ilyen fiatalok is vannak. Az biztos, hogy ezt az ellentétet nagyon nehéz kiegyenlíteni. Minden saját magukon múlik. Senkit nem tehetnek felelőssé, hogy milyen módon viselkednek, csak saját magukat. Egyszerűen nem kell olyannak lenni, mert lehet másmilyen is. Gondolkodó, érdeklődő, tanulni vágyó, fejlődni akaró ember is. Minden az egyénen múlik. 

2020.11.20.

Az élet eredete

Azt hiszem ezt a kérdést nagyon sokan elemezték már. Lehet, hogy egy újabb dolgot tudok mondani, bár eléggé érdekes lenne, hiszen számtalan ilyen elmélet született már. Azért próbáljam meg. Kétféle képen lehet erről bővebben beszélni. Az egyik az anyagi jellegű keletkezés, a másik a szellemi vonalon való keletkezés. Jelenleg van egy elképzelés, mely azt mondja, hogy fele-fele arányban lehet erről beszélni, mert egyik elméletet sem tudja bizonyítani senki. Ebből fakadóan aztán nincs igazság, mert egyik sem lehet valós. Az emberi elme eljutott odáig, hogy arra tud rákérdezni, ami a lényeg. Mi a lényeg? Maga a keletkezés, az egész valami létrejöttének igaz és valós megfogalmazása. Ugyanis mindkét elmélet egy ponton teljesen elakad. Ez nem más, mint az a pont, az a helyzet, amikor minden létrejött. Az egyik elmélet szerint ez azért nem jó kérdés, mert a keletkezés pillanatában még nem volt meg a négy dimenzió, azaz, éppen a negyedik hiányzott, ez nem más, mint az idő. Tehát azt mondják, ha nincs idő, nincs keletkezés. Ez valahogy úgy hangzik, mintha azt mondanám, amit nem látok, az nincs. Magyarul, nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt előtte. Ez persze vonatkozik mindkét elméletre. Nem lehet torz, értelmezhetetlen, valótlan válaszokat adni, mert maga az az ember sem képes arra, aki talán azt hiszi, hogy tudja a választ. Higgyék el, nem tudja. Ilyen egyszerű. Feltételezésekkel, álmagyarázatokkal, sőt, a hit erejével sem lehet azt a kérdést megkerülni, hogy mi volt előtte? Ebből fakad azért egy érdekes dolog. Mégpedig az, hogy mindenki azt hiszi el, azt tudja magáénak, amit éppen jónak lát. Egy elme hiába tenné magát előtérbe, ha bizonyos kérdésekre nem tud egyértelmű választ adni. Ilyen pedig nagyon sok van. Egy valami dolgot sokféleképpen lehet magyarázni. Ez igaz. A magyarázatokból viszont csak egy az igazi. Az anyagi világ magyarázata és a hitvilág, azaz, a vallás magyarázata teljesen különböző, és semmilyen ponton nincs egyezés. Nem is lehet. A hitvilág mindent feltételez, a materialista nézeteket vallók pedig próbálnak rendet tenni ebben a világban. Mivel mindenhol az anyag van jelen, ami látható, megfogható, érezhető, így a hittel magyarázó személyek is csak a dogmatikus rendszerük szerint, de valójában az anyagi világot képviselik. Az anyagi világban szigorú törvények uralkodnak, amit nem lehet megmásítani. A hittel bíró oldalon lévők már számtalanszor változtattak, módosítottak a nézetükön. Alapvető nézeteket változtattak meg annak érdekében, hogy a hatalmuk megmaradjon. Ez nagyon jól követhető a történelemben. Sőt! A más tudást nem tudták elviselni, nem tudták elfogadni annak ellenére sem, hogy ők ugyanabban a közegben éltek, élnek. Láss csodát, a mai modern világban egyre nagyobb teret engednek olyan nézeteknek, melyeknek régebben egyáltalán nem lehetett élettere az ő elképzelésük szerint. Valószínűsíthető, hogy később még inkább az anyagi dolgok felé kell nézniük a szellemi világot követőknek, mert ebben a közegben élnek, alkotnak, dolgoznak. Az általuk képviselt dolgokat nyugodtan művelhetik, hiszen az emberek abban hisznek, amiben akarnak, és amit elfogadnak. Ahogy említettem, egyik fél sem érte el azt a szintet, hogy azt lehessen mondani, ez a valós, ez az igaz az élet keletkezésére. A sok elmélet között van a teremtés elmélete és a Nagy Ősrobbanás elmélete, amelyek szemben állnak egymással. Az egyik szerint egy hét alatt minden elkészült a Földön. Az összes élőlény, az összes növényzet, az ezekhez szükséges összes kiegészítő mechanizmus, úgymint talaj, víz, napfény, tápanyag, élelem, ezek összes molekuláris szerkezete, fizikai és kémiai törvényszerűségek, még az ember is, a maga roppant bonyolult szervezetével együtt. Ha egy kicsit ezen a területen tovább lépünk, akkor felmerül egy nagyon egyszerű kérdés, amit a modern genetika már bizonyított. Két emberről van szó, és a leszármazottakról. A szaporodáshoz két ember nem elég, mert a testvérek közötti kapcsolat torz embert szül. Ha még tovább megyünk, ez egyre súlyosabb lesz. Ennek fényében a szaporulat egy kicsit sántít. Nem alakulhat ki normális embercsoport, két emberből tehát a népesedés, a sokasodás ebből a szemszögből nem állja meg a helyét. Csak röviden a másik oldalon, az anyagi világ kialakulását követően több évmilliárd telik el, amíg több ágon kialakul a növényi és állati világ, ami már megteremtheti a szinte végtelen szaporulatot, hiszen különböző szinteken, és más-más helyekről származó fejlett lények találkoztak egymással, melyeknek genetikai kódjai nem egyeztek, ezért normális volt a szaporulat. Talán röviden ennyit a két oldalról. A második lehetőségről azért csak ennyit, mert ez a reálisabb. Most nézzünk más lehetőségeket is. Az csak a második, azaz az anyagi világra érvényes, hiszen az elsőben egy valaki létrehozott mindent, ami tökéletesen működik a mai napig is. Ez rendben is van a sok ellentmondásaival együtt. Az alap a világóceánokban keletkezett élet, mely egy külső hatás következtében jött létre. Mi lehet ez a külső hatás? Ahhoz, hogy egy egyszerű szervezet, de élő szervezet kialakuljon, sok mindenre szükség van. Az alapvető dolgok az élet négy építőköve, a szén, oxigén, nitrogén és hidrogén. Ezeknek az elemeknek megszámlálhatatlanul sok kombinációja hozta létre az élet primitív formáját. Mivel vízről beszélünk, kettő alapból jelen volt. Az oxigén és a hidrogén. A szén és a nitrogén ott volt a légkörben. Mi okozhatta, hogy valamilyen ugyan még nem élő, de valamilyen bonyolultabb vegyület létrejöjjön? Az egyik lehetőség egy hatalmas elektromos kisülés, azaz villám. Csak egy kellett, hogy kialakuljon, hiszen ezt követően már ezek véletlenszerűen is találkozhattak és egyesülhettek, szétválhattak, módosítva az összetételüket, majd elindult egy fejlődés. A másik szerint az Univerzumból érkező meteorokba zárt anyagok az ütközés során kerültek kapcsolatba a vízzel, illetve az oxigén közegével, mivel Világegyetemben az oxigén elég ritka. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a világűr sem teljesen üres, így minden elemet magával tudott hozni egy ilyen meteor. A becsapódás után kiszabaduló vegyületek aztán elkezdtek tovább fejlődni, mígnem elérték, hogy életté, mozgó valamivé alakuljanak. Van egy általam kigondolt verzió. Lehet, hogy valahol már lehetett ezzel találkozni, de én nem hallottam erről. A Föld kezdetleges formájában a Nap sugárzása akadálytalanul érte a felszínt. Itt minden sugárzás megtalálható volt. Nem volt védőpajzs, így elképzelhető, hogy a világóceán olyan részén, ez a vízfelszín alatt bizonyos mélységben lehetett, ahol már nem volt káros hatása ezeknek a sugárzásoknak, de még hatással volt a környezetre, változásokat okozott az elemek láncolatába. Ezáltal, mivel hosszabb ideig ez a sugárzás fennállt, így az élet csírája kialakulhatott ilyen elképzelés mentén. Persze, ennek eldöntése igen nehéz. Az élet eredetének eldöntése nagyon bonyolult folyamat. Lehet, hogy soha nem fogják megtalálni az igazi okot, amitől kialakult, de az is lehet, hogy később már senki nem is fogja keresni, ugyanis nem látják értelmét, hiszen azzal nem változik meg semmi. Az élet jelen van, csak nagyon vigyázni kell rá.      

2020.11.13.

Globál rendszerek

Talán elsőre furcsa ez a kifejezés. Ezt arra értem, hogy vannak olyan rendszerek, melyek a Föld teljes képét megváltoztatták, megváltoztatják, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is változni fog. Sok hasonló írás már megjelent. Én egy kicsit talán másképpen próbálom megközelíteni ezt a nagyon is időszerű kérdést. Azért is időszerű, mert ha hamarosan nem történik valami kedvező változás a globál rendszerekkel kapcsolatban, akkor igen erősen el kellene gondolkodni, hogy merre tovább. Az emberiség létszáma olyan méreteket öltött, hogy kérdésessé válik az ellátásuk minden tekintetben. Ma már sok tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel és azzal a témával, hogy az egyes tengeri és óceáni áramlatok miként hatnak majd a környezetünkre? Milyen változások vannak, és lesznek a hőmérséklet emelkedéssel kapcsolatban? Mennyi szennyező anyagot bír még el a légkör? Vajon lesznek a mostani viharoknál erősebbek és gyakoribbak? Mennyire változik meg a csapadékeloszlás? Változnak-e a sivatagok, és ha igen, mennyivel? Változnak-e a jelenlegi éghajlati övek? Nő-e az esőzések által kialakuló árvizek száma? Valóban nagy veszély a tengerszint emelkedés? Mennyi az a szint, ahol már katasztrófa fenyeget? Vajon az ennek kapcsán elvándorolni kényszerülő emberek hova mennek? Mi lesz a csökkenő termőfölddel? Lesz-e elegendő élelmiszer, energia? Kialakulnak-e járványok a hatalmasra duzzadt szeméttelepeken?  Lesznek-e összetűzések az esetleges hiányok miatt? Kezelhető lesz-e a társadalmi feszültség? Nagyon sok kérdésem lenne még, de azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy egy kicsit el lehessen gondolkodni a Föld majdani sorsán. Vajon milyen rendszerek ezek a globál rendszerek? Teljesen más megközelítést alkalmazok ennek megválaszolására.  Egy kicsit időben vissza kell lépnünk. Az egész Univerzum keletkezése, mely a feltételezések szerint az Ősrobbanással kezdődött, a mai napig nem tisztázódott. Vannak elméletek, több is, hogy miként alakult ki a mostani világ. Az egyiket megemlítem. Tudom, az elmélet és a gyakorlat között hatalmas a különbség. Ezt azért is jegyzem meg, mert ezzel a két területtel sokat találkozunk. Tehát az elmélet szerint az egész rendszer egy gombostűfejnyi térfogatban zsúfolódott össze. Ez valamilyen erő hatására felrobbant, elkezdett tágulni, lett a sugárzás, majd az anyag, később a csillagok, a szupernóvák, bolygók, csillagközi anyag, ködök, felhők, stb. A szupernóvák anyagából alakultak ki a szilárd felszínnel rendelkező planéták. Az emberi tudat eljutott odáig, hogy olyan kérdéseket tesz fel, ami szorosan összefügg ezzel a kérdéssel. Nevezetesen, mi volt az Ősrobbanás előtt? Erre is megvan a válasz. Mivel négy dimenzióról beszélünk, és a negyedik, azaz, az idő akkor keletkezett, amikor a robbanás megtörtént, így értelmét veszti az a kérdés, hogy mi volt előtte.     

Úgy vélem, ezt ennyire kategorikusan nem lehet kijelenteni. Sőt! Korábban még azt is felvetették, hogy meghatározták szám szerint a belátható Univerzum részecskéinek számát. A táguló és zsugorodó, azaz pulzáló modell valamit magyarázna, de nem igazán hihető. A folyamatosan táguló elmélet szintén labilis egy kicsit, bár a jelenlegi mérések erre engednek következtetni. Bármelyiket is vesszük alapul, tételezzük fel, hogy valamelyik igaz, akkor is ott marad a kérdés. Mi volt előtte? Vannak kutatások, melyek az emberi tudást, a természet jobb megismerését szolgálják. Vannak viszont olyanok is, amik igaz, hogy az elméleteket erősítik, de semmi gyakorlati hasznuk nincs. Ezzel egyáltalán nem akarom háttérbe szorítani az egyes elméleteket. Nézzük reálisan. Miben élünk, hogy élünk? Élünk egy olyan rendszerben, melynek egyáltalán nem tudjuk a keletkezését, de valóságos, létező anyagi világot mutat. A kézzelfogható dolgok, melyek meg tudják győzni az embereket. Anyagi világ? Szellemi világ? Ki mit hisz. Ki hogyan, és miképpen akarja látni a világot. Ez a lényeg. Sokáig lehetett hallani annak tényét, hogy fele-fele arányban vélik, hogy milyen volt a keletkezés. Ebbe ne menjünk bele, mert nagyon hosszú lenne, és valószínűleg nem is jutnánk a végére. Ezt az állítást bármelyik elméletre ráhúzhatnánk. Felmerül egy igen lényeges kérdés. Az egész, általam globál rendszernek vélt mindenséget vajon érdemes-e olyan mértékben vizsgálni, amire biztos, hogy nincs válasz? A jelenlegi emberi élet, mely komoly tudással rendelkezik, megalkotja azt a technológiát, melyben az ember él. Sokszor felmerült már, hogy vajon vannak-e rajtunk kívül az Univerzumban? Miért lényeges, hogy vannak-e mások is? Több ezer, több millió, sőt, milliárd év telt már el, de semmi olyan nem történt, ami arra engedne következtetni, hogy vannak mások is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs, csak a távolságok olyanok, melyek áthidalhatatlanok. Vajon akarnánk-e ilyen találkozást, ha létrejönne? Teljesen nem vagyok benne biztos. Egy valami viszont biztos. Ma már közel nyolcmilliárd ember él a Földön. Az a globál rendszer, ami ezt összefogja, azt kellene tovább fokozni a jó felé. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. A globál rendszer első állomása a keletkezés volt. Ahogy kialakult a Föld bizonyos természeti törvények hatására, elindult egy folyamat. Amikor még nem volt élet a Földön, komoly változások zajlottak, melyekből jó néhány még a mai napig is tart, sőt, tartani is fog. Földrengések, vulkán kitörések. Amint kialakult a Föld arculata, mely egy átmeneti állapot, mert ugye a változás állandó, a formálódás lelassult. Kéreglemezek alakultak ki, melyek folyamatosan mozogtak, vándoroltak. Ezeknek a mozgása érezhető, amikor földrengések alakulnak ki. Mivel a Föld nem teljesen gömbölyű, így felvetődhet egy kérdés. Vajon az elmozdulások alkalmával nem veszít a bolygó egyensúlyából? Csak képzeljünk el egy hasonló gömböt, amilyen a Föld. Ha képezünk rajta egy döféspontot, és a rajta található anyagot átcsoportosítjuk, akkor elveszti az egyensúlyt, mert az egyik oldalon több anyag lesz. Az történik, hogy a gömb kibillen egy irányba. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, hiszen több erő hat a Földre, ami ezt nem engedi. De vajon hol van az a tömeghatár, ami után esetleg a kibillenés bekövetkezhet? Egy kicsit még tovább is lépek. A Föld belsejéből őrült mennyiségű szenet, kőolajat, vizet, és egyéb természeti kincseket bányásztak, illetve bányásznak ki. Ez a Föld felszíne alatt kb, 15 kilométerig terjed. A Föld átmérőjéhez képest ez elenyésző, mégis itt kerülnek kitermelésre nagy mennyiségben azok az anyagok, amelyeket említettem. Ezek hiánya esetleg okozhat egyensúly zavart? Ezeket az anyagokat legnagyobb részt eltüzeljük, tehát nem kerül a helyükre semmi olyan, ami azt tömegben helyettesíthetné. Bár nem tudok olyanról, hogy gyorsult-e a Föld forgása, avagy lassult-e. Most tekintsünk el a Föld-Hold kapcsolatától, annak ellenére, hogy az általuk keltett kölcsönhatás következtében keletkező változás kimutatható. Vajon van-e egy határ, mely után az egyensúly vesztés érezhetővé válik? Van még valami, ami számottevő. A kontinensek eloszlása. Ha megnézzük a térképet, az Egyenlítőtől északra jóval több szárazföld van, mint az Egyenlítőtől délre. Ebből következik, hogy innen termeltek ki több nyersanyagot is. Utalva a felsoroltakra, a globál rendszer értelmében elképzelhető a Föld súlyvesztése.  A Föld egyre inkább benépesül. Jelenleg közel nyolcmilliárd ember él a bolygón. Az előrejelzések szerint a szárazföld területe csökkenni fog a felmelegedés okozta olvadás következtében. Ezáltal csökken a lakható területek felszíne, illetve a mezőgazdasági termelésre vont területek felszíne is. Ebből az következik, hogy csökken az élelmezés, hiszen már ma is nehézségekbe ütközik a lakosság ellátása. Talán ennek ellentmond, hogy még van jó néhány olyan ország, ahol túlfogyasztás van. A jövőt illetően ez is jelentősen meg fog változni. Talán furcsának hangzik, de az esetleges tengerszint emelkedés nyertese a jövőben Ausztrália és Eurázsia északi része. Részben a permafroszt, a fagyott talaj felolvadása miatt, részben a tengerszint feletti magasságok szerencsés elhelyezkedése miatt, illetve a lakosságra kivetített adott helyen megtermelhető élelmiszer mennyiség miatt.  A többi kontinensen a jelentős hegyvidékek és sivatagok gátolják a mezőgazdasági termelést. A fogyasztás minden területen nő. A másik jelentős tétel az iható víz mennyisége. A gleccserek elolvadásával már most is jelentős területek váltak életre alkalmatlan területekké, pontosan az iható víz hiánya miatt. Ebből jelentős konfliktus is kialakulhat. A globál rendszer értelmében az emberiség élelmiszer, és iható vizének mennyisége vészesen közeleg a hiány felé. Ha egy kicsit még tovább nézünk, akkor a légkör melegedésével, ezzel együtt a tengerek és óceánok melegedésével, az erdők jelentős eltűnésével elindul egy folyamat, mely azt eredményezi, hogy kevesebb oxigén termelődik, ami az élethez nélkülözhetetlen. Ez úgy következik be, hogy a nagy oxigént termelő plankton mennyiség csökkenni fog a meleg víz miatt, a csökkenő erdők szintén kevesebb oxigént állítanak elő. Ez a kettő biztosítja az oxigén szint megfelelő állapotát. Ha ez kiesik, csökken az oxigén légkörbeli százaléka, ezáltal oxigén hiány lép fel. Ha ezeket a tényezőket összetesszük, akkor a globál rendszer értelmében a jövőben több lesz a szennyező anyag a levegőben, kiszorítva ezáltal a csökkenő oxigén mennyiséget, ami hiányhoz fog vezetni. Sok minden az emberre vezethető vissza. Helyesbítek. Minden az emberre vezethető vissza. Az ember teszi azzá a környezetét, ami miatt a felsorolt állapotok kialakulhattak. Ez azért fontos, mert az említett közel nyolc milliárd ember, akiknek létszáma emelkedik még, iszonyú mennyiségű élelmiszert, és más egyéb termékeket fogyaszt. Ezek egy része hulladék formájában landol valahol. Azért említem, hogy valahol, mert vannak hatalmas illegális szemétlerakók. Talán sokan nem gondolnak arra, hogy ez milyen nagy gond. Mindenki úgy van vele, hogy megtermelem a szemetet, majd kidobom, és azt elviszik. A növekvő fogyasztással növekedni fog a hulladék mennyisége is. Egy idő után kezelhetetlenné fog válni. Többféle szemét van, köztük fertőző, veszélyes is. Ezek okozzák a legnagyobb gondot. A már eddig is termelt szemét káros következményeit már ki lehet mutatni. Szennyezett talaj, szennyezett víz, szennyezett légkör. Hol él az ember? Olyan helyen, ahol minden szennyezett.

A globál rendszer értelmében a szemét jelentős ellenőrizhetetlenné váló mennyisége és minősége nagyon komoly fertőzések forrása. Ezekről a helyekről kipattanhatnak esetlegesen korábban elfeledett fertőző járványok, melyek végig söpörnek a földgolyón, jelentős emberéleteket követelve. Innen már csak egy ugrás a Föld lakosságának egészségi állapota. Mivel ma már minden szennyezett, illetve olyan anyagokat használnak az élelmiszerekbe, amiknek nem kellene ott lenni, így különböző betegségtípusok alakulnak ki. Nem szeretném felsorolni ezeket. Pontosan tudja mindenki, miről van szó. A globál rendszer értelmében a fertőzések, a járványok, az egyre romló egészségügyi állapotok rosszabbak lesznek. Sajnos ez a helyzet napi szinten látható, tapasztalható. Ha a globál rendszer által vázolt dolgokat összevetjük, akkor egy olyan kép rajzolódik ki, ami sajnos, de sötét jövőt jósol az emberiségnek. Van-e valami megoldás? Lehet-e valamit tenni, hogy ez elkerülhető legyen? Tudunk-e, képesek vagyunk-e erre? Van még rá időnk? Elfogytak a lehetőségek, vagy van még valami? Az idő halad, és nagyon sürget. A globál rendszer értelmében a drasztikus változások, a drasztikus változtatások bevezetésével még lehet tenni elég sok mindent annak érdekében, hogy jobbá forduljon a világ. Sok mindent le kell vetkőzni. Az érdekeket, az ellenségeskedést, a torzsalkodást, az egyet nem értést. A globál rendszer értelmében, ha ezeken nem sikerül felülkerekedni, a változás nem megoldható. A globál rendszer a reményt veszi alapul, és a reményt tekinti az utolsó lehetőségnek.         

Ui: az emberek legyenek jóságosak, szelídek, igazságosak, becsületesek, tisztelet tudóak, szeretni valóak, olyanok, akinek fontos, hogyha ő már nem, de gyerekei, unokái, és azok leszármazottai egy olyan világban éljenek, mely örömet, jólétet, biztonságot ad mindenkinek. Vajon ez csak egy álom? Lehet. Higgyék el, egy hely van, ahol az ember boldogságban tudna élni. Ez pedig nem más, mint az „öreg” sárgolyó, a Föld nevű bolygó.

2020.11.06.

A hírek valódisága

Sajnos azt kell mondani, hogy a címben szereplő kijelentésre nem igazán figyelnek oda. Egyáltalán nem fontos, hogy annak a hírnek milyen a valóság alapja. A lénye, hogy újdonságnak tűnjön, új hírként jelenjen meg, és elüssön minden más híranyagtól. Ez a lényeg. Vannak olyan hangzatos címek, melyek mögött semmiféle arra utaló leírás nincs. Nincs semmilyen értéke olyan értelemben, hogy az emberek tudatosan odafigyeljenek rá. Ami még rosszabb, hogy kétértelműsítik a híranyagokat. Egyáltalán nem jelentkezik a korrektség ezekben az anyagokban. Csak néhány példa. Korábban leszerelték a szélerőműveket Hollandiában. Ez hírként úgy jelent meg, hogy lám, már abban az adott országban sem kifizetődő a szélerőművek telepítése, üzemeltetése. Aztán jött a meglepetés. Azért szerelték le a korábban telepített szélgenerátorokat, hogy helyettük nagyobbakat építsenek. Na, ezt már nem írta meg senki. Ez nem hír. El van felejtve. Senkit nem érdekel a további esemény. Az emberek elolvassák, és azt rögzítik, hogy leszerelik a szélerőműveket, mert nem jók. Lecsupaszítva erről van szó. Ugyanis a további esemény már nem érdekes. Vagy.  Elhangzott egy természetfilmben, hogy 900 méter mélyen 900 bar nyomás van, azaz, 900 atmoszféra köznapi nyelven. Ez a valóságban úgy néz ki, hogy a tengerekben lefelé haladva tíz méterenként növekszik a nyomás egy atmoszférával. Tehát 900 méteres mélységben 90 atmoszféra a nyomás és nem 900. Hatalmas különbség. Talán érdemes lenne odafigyelni arra, hogy milyen értékek hangzanak el olyan műsorban, amit nagyon sokan kedvelnek, és nagyon sokan néznek. Ha az rögzül valakiben, amit hallott, akkor nagyon félre lesz tájékoztatva. Egy esetleges beszélgetés kapcsán érdekes véleménykülönbség is kialakulhat emiatt. Vagy. Egyre többet hallani a globális felmelegedésből fakadó sarki jégsapkák olvadásáról. Jött egy érdekes hír, nem szeretnék a számokba bonyolódni, csak annyit, hogy olyan tengerszint emelkedést határoztak meg, megjegyzem két híranyag között, ami nagyságrendileg nem stimmelt. Nem is a nagysága a lényeg, hanem a nagyságrendi különbség. Ez azért már jelentős. Mivel megjelent, senki nem figyelt arra, hogy ez lehetetlen. Csak érzékeltetve. Az egyik hír 68,2 centiméteres magasságról, a másik 68,2 méteres magasságról szólt. Hát nagyon nem mindegy. Vannak ilyen híranyagok, de az a baj, hogy ezt senki nem ellenőrzi. Én is részese voltam elég sokáig az írott anyagok világának, de ilyen soha nem fordult elő. Több ellenőrzésen is átesett egy cikk, amíg nyomdába került. Ma már úgy látszik, ennek semmiféle kontrollja nincs. Valaki valamit ír valamiről, és leközlik. Hogy aztán az mennyire valós, vagy sem, az már senkit nem érdekel. Lényeg, hogy hír legyen, kitöltse az oldalt. Ez korábban komoly kérdés volt, hogy valóban igaz hírt közöltünk-e. Hamar kiderült, és akkor elmarasztalták a szerkesztőséget. Ma már nem is lehet nyomon követni a hír eredetét, és azt sem, hogy ki írta. A tartalom terén annyit lehet mondani, hogy sok esetben a tartalom nagyon messze áll a valóságtól. Ennek nagyon nagy kára van, mert az embereket félretájékoztatják.

Olyan információk birtokába jutnak ilyen valótlan híreken keresztül, amik alkalom adtán rossz irányba terelnek dolgokat, eseményeket, történéseket, amelyek esetleg újabb szálat indítanak el, de immár helytelen irányba. Az eredmény, az átláthatatlan és követhetetlen hírből komoly konfliktus. Persze felelős nincs, ahogy ezt megszokhattuk. Vajon jó ez így? Hát persze, hogy nem. A sajnálatos dolog az, hogy ez senkit nem érdekel. Az emberek olvasnak, megpróbálnak tájékozódni. Ilyen torz anyagokkal tűzdelt újságokban, portálokban nem lehet hinni. Még sajnálatosabb, hogy az emberek ezt olvassák, mert ez a modern világ hírforrása. Szinte semminek nem néznek utána, tehát elfogadják az álhíreket. Sok esetben valamiről felkapják, hogy valótlant állít. Ma már senki nem tudja, hogy mi az igazság. Az emberiség hazugságban él. Szomorú, de így van. Jó lenne ezen változtatni, addig, amíg lehet. Vagy már nem lehet, vagy már nincs is rá igény?     

Kezdenek érdekes dolgok kiderülni. Jelenleg három olyan vélemény alakult ki orvosok részéről, amiket eddig szinte mumusként emlegettek. E három terület igen szorosan összefügg az emberek minden napjaival. A valódi okát persze nem lehet tudni, hogy miért, de azért néhány tippem lenne ezzel kapcsolatban. A tiltás és rossz megítélés, a túlzás, a valami folyamatos ismétlése előbb, utóbb arra vezet, hogy az emberek azt hiszik el, még akkor is, ha rossz. Ez a három dolog is ebbe a kategóriába esik. Nézzük tételesen. Az első a só. Milyen elánnal kampányoltak a só ellen. Aztán némileg módosítva lett, mert rájöttek, hogy sóra igenis nagy szüksége van a szervezetnek. A hiánya komoly károsodásokat okoz. A sópótlás nagyon fontos, főleg nyáron, amikor sokat izzadunk, ugyanis az izzadással nagyon sok sót vesztünk. A vízfogyasztással ezt a koncentrációt erőteljesen hígítjuk, ezáltal működési rendellenesség alakul ki. Ha már itt tartunk, és szóba került a víz. Ez is szükséges és fontos. Nagyon elszálltak az egyes kialakult nézetek a folyadék pótlással kapcsolatban. Már több litert is emlegettek.       Aztán mi történt? Kiderült, hogy a folyadékpótlás lehet bármi, azaz még cukros üdítő is, sör is, sőt fröccs is. A mértékletesség a fontos, és ne legyen rendszer szintű. A fontos a folyadék pótlása. Nyilván melegebb időszakokban a mennyiség nőhet, de a lényeg, hogy akkor igyunk, ha szomjasak vagyunk. Aztán a táplálkozás körül is érdekes vélemény látott napvilágot. Kiderült, hogy az emberek egyre kevesebb természetes élelmiszert fogyasztanak. Miért baj ez? Mert nagyon sok tartósítószer, ízfokozó és színezék kerül a szervezetünkbe. Ezek az adalékanyagok szinte provokálják a szervezet helyes működését oly annyira, hogy egyre többen, és egyre fiatalabb korban jelentkeznek a különböző allergia típusok, úgymint glutén, laktóz, ételallergia. Mint látható ebből a három példából, érdemes odafigyelni arra, hogy a megfelelő arányban fogyasszunk ételeket, italokat. Biztos, hogy a természetes alapanyagok fogyasztása elősegíti az egészséges szervezet jó működését.

Elég érdekes hírrel találkoztam minap. A témája ugyanaz, a tartalma szintén, mégis óriási hiba, illetve tévedés van benne. Ebből is látszik, hogy senki nem törődik azzal, hogy mi kerül ki néhány újságíró tollából, ha egyáltalán ő írta. De nézzük a hírt.

Az egyik:

Cím: „Mi történne, ha a Föld összes jégtakarója elolvadna?”

A cikk megjelenésének időpontja: 2014. január 02. Tranquillius

„A National Geographic szerint az olvadás következtében bekövetkező tengerszint-emelkedés 65,84 méter (216 láb) lenne. Mielőtt valaki megkérdőjelezné az adatok pontosságát, az Általános természetföldrajz tankönyvben (szerk. Borsy Z. 1998.) Flint 1972-es kutatásaira hivatkozva 60 méteres tengerszint-emelkedés olvasható, csak az antarktiszi jégtömeg elolvadásával számolva.”

Forrás: PANGEA, minden ami földtudomány

A másik:

Cím: „Megmutatjuk, mi fog történni, ha a Föld összes jege elolvad.”

A cikk megjelenésének időpontja: 2019.04.23.

„2015-ben a NASA azt találta, hogy a tengerek szintje a vártnál gyorsabb ütemben emelkedik. Animáción mutatták meg, milyen hatással lesz ez a földrészek arculatára. Az űrügynökség számításai szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, és az összes gleccser, és poláris jégsapka elolvad, a tengerszint-emelkedés az elkövetkezendő évtizedekben elérheti a 65,8 centimétert is, aminek katasztrofális következményei lesznek.”

Forrás: Origo

A számunkra fontos szövegrészeket idéztem. Aztán láss csodát, mennyire megváltozott ugyanannak a hírnek a lényege öt év távlatában. Talán nem kell külön felhívni a figyelmet, de mégis megteszem. Az első cikkben 65,84 méter tengerszint emelkedést említenek, míg a másikban 65,8 centimétert. A két érték között pontosan tízszeres különbség van. Bizony nagyon nem mindegy, hogy mennyi. A szomorú az, hogy ilyen, és ehhez hasonló anyagokkal egyre sűrűbben lehet találkozni. Ezt nem ellenőrzi senki? A valódiság nem érdekes? Miért van ez? Az első kérdésre úgy vélem megvan a válasz. Igen, nem ellenőrzi senki, hogy mi a leadott anyag tartalma. Nem azért, mert megbízik az íróban, hanem azért, mert nem érdekli. A fontos, hogy ki legyen töltve anyaggal az adott rész. Nem tudok másra gondolni. A másik kérdésre az a válaszom, hogy senkit nem érdekel a valódiság, a pontosság, a korrekt tájékoztatás. Nem ezt a világot éljük. A közzétevő az okos, a jól tájékozott, a hiteles. Talán ezekkel lehetne jellemezni ezt a területet. A régi valódi igazmondás ma már nem jellemző. Ez viszont azt eredményezi, hogy esetleg mások is ezekre a hírekre hivatkoznak, és ezekből komoly konfliktusok kerekedhetnek.

Ez persze ma már minden területre érvényes. Mindenhol találkozhatunk ilyen híranyagokkal, melyek nem a valóságot tükrözik. Alapvetően itt van komoly probléma, mert az embereket bizonytalanságban tartják, annak révén, hogy nem tudják eldönteni mi az igaz, vagy inkább, mi közelíti meg inkább a valóságot. Van még valami. A cikkekért pénzt kapnak. Innentől kezdve sok jelentősége nincs a hitelességnek. Általában megjelölés nélkül, csak egy adott háttér megtalálásával olvashatjuk ezeket a híreket. Lehetőség sincs arra, hogy ennek valóság tartalmát kritizáljuk. Mert lehetne. Hova, kinek küldjünk véleményt? Ezzel senki nem törődik. Nem is ez a cél. Ez egy sokadik dolog. Olvasd azt, amit írunk, és elégedjél meg vele, pont. Hangsúlyozom, senkit nem érdekel a tartalom. Szenzáció, vagy ahhoz közeli legyen a hír. Ez eladható.   

Egy tudományos hírcsatorna műsorában szó volt a repülőgépek építéséről. Sajnos későn kapcsoltam oda, így nem az egész műsort láttam. Ami viszont meglepett, hogy a repülőgép szárnyának gyártása kapcsán említették a pontosságot. Amikor elkészül, a szárnyon ellenőrzik a kiképzés és összeszerelés pontosságát. Lézeres mérést alkalmaztak. A szövegben, ami a filmhez tartozott, az hangzott el, hogy idézem: „több száz, vagy több ezer milliméter eltérés is lehet”. Tehát elkészült szárnyról van szó. Ez az eltérés tíz centikben, illetve méterekben mérhető? Szerintem ez lehetetlen. Vajon az, aki fordítja a szöveget, erre nem figyel oda? Pontosítás kedvéért helyesen úgy hangzott volna: néhány század, illetve néhány ezred milliméter eltérés lehet. 

Furcsa beszélgetésre figyeltünk föl egy reggelen. Piacra mentem, és egy anyuka jött mögöttem, úgy öt év körüli kislányával. A következő beszélgetés hangzott el köztük. A kislány azt mondja az anyukájának, hogy ő a második életében sólyom lesz. Rövid csend, majd újabb kijelentés. Anyu nekem hány életem van? Mire az anyukája azt mondja, hogy egy. Mivel másfelé mentek, itt a beszélgetés megszűnt. Egy kérdés megfogalmazódott bennünk. Vajon a kislány honnan vette a több élet lehetőségét? Hát persze. A számítógépes játékokból. Elég furcsa, hogy a gyerekek erre a lehetőségre támaszkodnak, sajnos nemcsak a játék kapcsán. Azt hiszik, hogyha ott van, akkor máshol is. Nagyon veszélyes játék.

A Föld nagy sivatagjait tanulmányoztam, amikor érdekes adatra találtam. A következő.

A Föld felszínének területe               = 510 072 000 km2

A szárazföld területe                         = 148 939 100 km2

A víz területe                                     = 361 126 400 km

Ha elvégezzük a számítást, azaz, összeadjuk a két területet, hiányzik 6 500 km2. Vajon, hova lett ez a terület? Ez az adat egy hivatalos honlapon szerepel.

Forrás: Wikipédia

Érdekes hírt láttam a napokban. Újra indítanak holdra űreszközt. Szinte elölről kezdődik minden. Miért mondom ezt? Mert 1972-ben már járt ember a Holdon, de azóta se. Közel 50 éve. Vajon miért? Amióta az ember kilépett a világűrbe, sajnos tragédiák is születtek. Eddig 174 ember halt meg valamilyen űrkatasztrófa miatt. 2003 óta az űrrepülőgépek sem közlekednek. Valami okának kell lenni, hogy ennyire visszaesett az érdeklődés a Hold iránt. Bennem egy dolog merült fel sok más mellett. Igaz, nagydolog a Holdutazás, de úgy gondolom, hogy túl veszélyes is volt.  Nem volt annyira kiforrva, és talán azért fejezték be, mert nem volt megoldás a problémára. Azért egy kissé elgondolkodtató, hogy vajon mennyire előre lehetett volna haladni ennyi idő alatt, közel 50 évről beszélünk. Megint csak a kérdés. Vajon miért? 

Csak néhány érdekes dolog, ami a napokban hangzott el a televízió, illetve a rádió műsoraiban. Valami nincs teljesen a helyén, ugyanis olyan dolgok hangzottak el, amikről korábban érdekes anyagok jelentek meg. Az emberek tudata azt fogadta be, amit éveken keresztül sulykoltak beléjük. Tudatuk erre állt rá, és ezt követik, még akkor is, ha az nem jó, illetve ha esetleg el kellene gondolkodni, hogy talán más is mond valami okosat ezzel kapcsolatban.

Folyadék pótlás. Azt hirdetik mindenhol, hogy igyunk ennyi meg ennyi folyadékot. Sok esetben elég drasztikus mennyiséget mondanak. Aztán láss csodát, egy neves professzor nyilatkozata igen érdekes volt. Nagyon egyszerűen azt mondta, hogy akkor igyunk, amikor szomjasak vagyunk. Ez nagyon egyén függő, tehát mindenkinél más és más mennyiség jön ki. A furcsa az volt, hogy a riporterek állandóan azt erőltették, amit ők is hallottak a folyadék pótlás kapcsán. Nem azt hallották, amit szerettek volna. Egy normális tanácsot hallottak. Ennyi. Fröccsöt, sört ugyanúgy lehet fogyasztani folyadékpótlás címén, mint esetleg a boltokban kapható teákat. Erőltették, hogy azokban sok a cukor. A válasz az volt, hogy folyadékpótlás esetén bármilyen ital jó. A mérsékletesség a lényeg. A „nagyi szörpje”, vagy a „nagyi lekvárja”. Tudják, az unokák miért szeretik ezeket a termékeket? Mert cukros. Cukor nélkül a gyerekek meg sem isszák. Ezt a „nagyi” is tudja, és úgy készíti el. Aztán más interjúban szó volt a meleg teákról. Említették, hogy az arab világban forró teát isznak, nagy melegben is. Én kipróbáltam. Szörnyű volt. Tessék tudomásul venni, hogy az egy más világ, egy más kultúra, egy más életvitel. Ők ahhoz vannak hozzászokva. Az európai ember más beállítottságú. Vannak helyek, ahol a helyi lakosok simán megisszák a vezetékes vizet, az európai ember, ha ebből iszik, másnap kórházban van. Talán a legújabb. Ma már olyan gyógyszer van terítéken, amely eltávolítja a plusz vizet a szervezetből. Akkor ez úgy működik, hogy igyál sokat, majd vegyél be egy gyógyszert, és eltávozik a többlet víz. Csak egy kérdés. Akkor minek kell annyit inni? Vagy valóban a józan ész és sokadszor emlegetett középút a helyes? Miszerint akkor kell inni, amikor az ember szomjas?

Só. Volt már ezzel kapcsolatban egy cikk. Csak annyit. A túlzott folyadék bevitellel, hígítjuk a szervezet sóháztartását. A sót is pótolni kell. Az egyik legfontosabb. Izzadással nemcsak vizet, sókat is veszít a szervezet. Pótolni kell. Többet erről a „Só és a szervezet működésének harmóniája” című cikkben olvashatnak.

UV. Ismét találkozunk ezzel a témával. „Az UV halálos is lehet” címmel megjelent egy riport. Én egyet mondanék. Ha a gyerekeket folyamatosan szoktatjuk napfényhez, akkor semmi baj nincs. A Nap éltető sugárzás, nem kell riogatni vele az embereket. Ezt is mértékkel kell alkalmazni. A napsugárzás hatására termelődik a D-vitamin, ami az immunrendszert erősíti. Ez egy fontos dolog. Nem szolárium, természetes napfény. Ami érdekes. Elhangzott, hogy a fényvédő krémek a leégéstől védenek, tehát nem attól, amit mondanak, a bőr elváltozásaitól. Nem furcsa. Arról nem esik szó, hogy milyen ártalmasak a fényvédő krémek. Itt is a mérsékletesség.

 Bizonyára találkoztak nyeremény játékokat hirdető cégekkel. A legkülönbféle termékek kerülnek reflektorfénybe. Aztán ajánlatot tesznek a nyeremény megszerzésére.  Tárgynyeremények, sőt, még autó is előfordul. Aztán csönd. Egyetlen egyszer sincs nyertes. Vajon kié lesz a nyereményjáték tárgya? Nem lehet azt mondani, hogy adatvédelmi szempontból nem tehetik közzé. Ha csak annyit, hogy volt nyertes. De még az sem. Nem érdekes?

Nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Ez nem újkori dolog, hanem igen régóta foglalkoztat ez a téma. Aztán ahogy teltek az évek egyre inkább jöttek a valós információk. Olyan források igazolták véleményemet a mai emberek viselkedéséről, amire korábban nem is gondoltam. Bölcs, nagy tudású emberek szájából hangzottak el vélemények, és ezek a meglátások találkoztak a saját elképzeléseimmel. Kezdetben arra gondoltam, hogy talán csak nekem van ilyen véleményem, de beláttam, hogy mások is így látják a dolgokat. Nevezetesen arról van szó, hogy a mai modern emberek a hazugságokat megbocsájtják, az igazságot és az őszinteséget nem. Hát nem érdekes? Ennyire torzul az emberek tudata? Úgy látszik, igen. Még azt is meg lehet kérdezni: a mai világ hazugságokra épül, hiszen lassan mindenről kiderül, hogy nem igaz? Tényleg ilyennek kell lenni ennek a világnak? Szomorúan tudomásul kell venni, hogy igen. Még megdöbbentőbb, hogy ez a jelenség rendszer szintű. Néha az az érzésem, hogy ilyen álságos, lelkiismeretlen világot csak mesterséges úton lehet fenntartani. A tudatlan és buta ember nagyon veszélyes!!!! Nekem nagyon furcsa, hogy egy szó nagyon elterjedt a köztudatban. Pontosítok: egy bizonyos szó terjedt el. Ez pedig az „aláz” szó. Régen ezt a szót szinte nem is ismertük. Ma már napi használatban van. Mit is jelent?

„Az alázat, olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét”. Forrás: Keresztény Bibliai Lexikon

Ennek a mai modern ember elég fontos helyet talált a közéletben, és minden szinten. Sajnos itt is a rossz formájába kerül napvilágra. Hogyan is, és vajon miért? Hát úgy, hogy értéktelennek, ostobának, butának, semmire nem való embernek állítanak be másokat. Ezzel lenézik, sokadik helyre helyezik, ténylegesen alantas személynek tartanak embereket. Ez kimondottan a másik ember teljes lenézését foglalja magába. A „lenézem a másikat”, mára már közkeletű. Egy valamit azonban ne felejtsünk el. Ezt a magatartást és viselkedésformát éppolyan ostoba és buta emberek használják, akikre ugyanazok a jegyek illeszthetők, mint akikre ők használják. Magyarul: épp olyan buták és szellemileg korlátozottak, mint akiket ebbe a kategóriába igyekeznek sorolni. 

Aztán valami elképesztő megint. Azt hinnénk, hogy bizonyos tudományosnak beállított csatornákon keresztül olyan információkat kapunk, amit hitelesnek, a valóságosnak lehet venni. Miről van szó? Egy adás keretén belül szó volt a vándorló kövekről. A sok esetben több százkilós sziklák azt állították, hogy 6km/h sebességgel mozognak. Keresték a mikéntjét, mi az oka a vándorlásnak. Valaki a filmben azt állította, hogy 15 éve kutatja ezt a jelenséget, de még most sem tudja, illetve csak feltételezése van. Azért megkérdezném: számtalan olyan technikai dolog áll rendelkezésre, amivel ezt meg lehetne állapítani, vajon miért nem tette? Például nyomkövető, vagy egy mozgásérzékelős kamera, stb. A másik. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy egy fehér cápa 160 kilométer  távolságból meg tudjon érezni egy csepp vért a tengerben. Ugyanis a narrátor ezt mondta. A másik hír, hogy egy kilométerről megérzi a vérszagot. A harmadik hír, hogy több kilométeres távolságból érzékeli a vérszagot. Most melyik az igaz? A felsoroltakból is látható, hogy sajnos tudományosnak mondott hírcsatornákból is valótlan információkat, adatokat közölnek. Szomorú.

2020.10.30.

Emberi viselkedés

Egyre inkább lehet látni, hogy az emberek kezdenek eltolódni egy rossz irányba. Persze mindenkinek másképpen hangzik a jó, vagy a rossz. Egyet azért leszögezhetünk. Minden emberben ott van mindkettő. Az már csak intelligencia kérdése, hogy melyik kerül előtérbe. De nem akarok ennyire előre szaladni. Az uralkodó jelleg mindig is társa volt az embernek. Szeretett irányítani, középpontban lenni, hatalmat gyakorolni mások felett. Ez egy állandó állapot a mai napig is. Sőt! Igen, sőt! Az emberek valami oknál fogva a rossz felé kezdenek húzódni. Ha körül nézünk, mindenhol a bizalmatlanság, a bizonytalanság, és a hazugság lengi körül a környezetünket. Vajon miért? Így kell ennek lenni? Ez a világ ezt diktálja az embereknek? Na, itt már egy kicsit súroljuk az igazságot. Tudják, minden a családban kezdődik. A születendő gyerek ott tanul meg elég sok mindent a szüleitől, azaz, amit lát, hall, lemásolja, és azok szerint gondolkodik, cselekszik. Aztán idővel több mindent is tanul, hall, lát. Sok esetben a rosszat követik, ami sajnos egyrészt a családtól, másrészt a környezettől tanul, les el. Aztán még erre rárakódik a saját jelleme, gondolat világa, egyéni elképzelései. Ez az összesség adja ki aztán a teljes embert. Jellemét, magatartását, viselkedését. Ha jobban körül nézünk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte minden ember valamilyen formában más akar lenni a másiknál. Ebben nincs semmi különleges, hiszen nem vagyunk egyformák. A baj ott kezdődik, hogy elkezd azon gondolkodni valaki, hogy miképpen lehet különb a társánál. Ez a dolog nagyon sokféleképpen alakot tud ölteni. Egyvalamit azonban nem volna szabad elfelejteni. Minden egyes cselekedethez valamennyi szellemi érettség kellene. Itt kezdődnek a bajok. Legtöbb esetben ez nincs meg. Az okoskodás, az erőszakkal kísért akaratnyilvánítás, előbb, utóbb konfliktust generál. Ezt az emberek egyre kevésbé tudják kezelni. Ez okozza aztán azt, hogy képtelenek valamit megérteni a valós értelmében. Itt kezdődik a butaság fogalma. Amikor valami helyes, jó dolgot szeretnél megértetni valakivel, aki az ellenkező oldalon áll, azaz, okosságokat mond a környezetének, és azt el kell fogadniuk, akkor egyszerűen nem tudod érvényre juttatni a valós dolgot, mert olyan mértékű szellemi hiánnyal rendelkezik az adott személy, hogy azt minősíteni már nem lehet. Mivel az ilyen emberek vannak sajnos többségben, így egyre nehezebb a helyes irányt tartani. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt mások egyre inkább kihasználják. Van egy érdekes jelenség még sok más mellett. Olyan mérhetetlen nevetséges dolgokat tesznek olyan emberek, akiknek egyáltalán nem ez lenne a dolguk. Azt hiszik, és talán vallják is, hogy amit csinálnak, az milyen jópofa dolog. Nevetnek, viháncolnak a saját butaságukon, és még dicsérik is egymást. Itt egyre inkább kiüt az a magatartási defekt, ami egyre jobban terjeszkedik. Ezt a látott és hallott viselkedést az ember valahogy elteszi abba a fiókba, ahol az idétlen kategória van elhelyezve. Sajnos van ennél még rosszabb. Ez nem más, mint az az állapot, amikor a hazugság az alap. Itt már komoly elmebeli problémák is fel szoktak merülni. Olyan cselekedet, viselkedés, nagyfokú értetlenség, önzés, tolerancia hiány, kompromisszum képtelenség kerül előtérbe, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Itt kezdődnek aztán a bajok. A teljesen szélsőséges gondolkodás, amit a butaság diktál, felszínre tör. Az értelmi és érzelmi intelligencia totális bukását lehet nyomon követni. Sok esetben az ember csak kapkodja a fejét, hogy bizonyos dolgok tényleg megtörténnek, megtörténhetnek? Sajnos, igen. Ez semmi másra nem vezethető vissza, mint arra, hogy olyan példákat látnak az emberek, ami feljogosítja arra, hogy így viselkedjenek. Az eredmény nem marad el. Kialakult egy olyan állapot, ami már a pszichiátriai eseteket súrolják, gondolkodásban, cselekedetben. Három dolgon kellene alapvetően változtatni ahhoz, hogy az emberek úgy viselkedjenek, ahogy elvárható lenne. Bocsánat, rosszul fogalmaztam, nem elvárható, hanem normális. Azok a helyzetek, amik egyre inkább kialakulnak az életben, nagyon sok esetben teljesen elütnek a normálistól. Mi az a három dolog? Nem kellene hazudni, nem kellene bizonytalan helyzeteket teremteni, ismét bízni kellene a másikban. Nem sok, de mégis a mindent jelenti. Ha ezek a fogalmak ismét meggyökeresednek az emberekben, akkor visszaáll minden a normális rendre. Tudják mi az érdekes? Nagyon szoros összefüggés van a természet és az emberi viselkedés között. A természetet különböző dolgokkal lehet terhelni, egy ideig kijavítja az emberek felelőtlen magatartását, igyekszik helyreállítani a rendet. Egy idő után azonban erre már nem képes, és elindul egy visszafordíthatatlan folyamat, ami rosszat eredményez. Ez így van az emberekkel is. Még lehet javítgatni az emberek értelmi és érzelmi intelligenciáján, de van egy pont, amikor már akkora mérteteket ölt a hazugság, a bizonytalanság és a bizalmatlanság, hogy teljesen elfordulnak az emberek egymástól, és kialakul az elszigeteltség, ami visszafordíthatatlan veszteségeket okoz az emberek érzelmi világában. Sajnos most már ott tartunk.      

2020.10.23.

A furcsaság folytatódik

Bizonyára sokan olvasnak a neten, és belefutnak olyan hírekbe, ami arról szól, hogy mi mennyit emelkedett. Az egyik ilyen mértékegység a hőmérséklet. Ma már minden e körül forog, mondjuk nem véletlenül. Számomra nem a hír a furcsa, hanem az, amit, és ahogy írnak róla. Például 0,05 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés, vagy ennyi és ennyi millió mikroműanyag hulladék a tengerekben és az óceánok fenekén, vagy ennyi és ennyi szén-dioxid került megint a légkörbe. Lehetne kérdezni, hogy mi a baj ezzel? Nagyon egyszerű. Egyik sem úgy tájékoztat, ahogy kellene. A 0,05 Celsius fok, nem jelent az olvasónak semmit, hiszen nem ezzel foglalkozik, nem tud mihez viszonyítani, illetve nincs tisztában, hogy ez vajon mit és mennyit jelenthet. Sokat, keveset? Így van ez a mikroműanyag részecskékkel is. Annyit lehet sejteni, hogy ez egy nagyon nagy szám. Arról is szól a híradás, hogy lassan bekerül a táplálékláncba a műanyag, illetve megjelenhet a csapvízben is. Vajon milyen módon kerül oda, mennyire veszélyes? A légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége is hatalmas szám, de az olvasó nem tudja hova tenni, hiszen nem változik azzal kapcsolatban semmi, hogy nehezebben lélegezne, mert fogyóban az oxigén töménység. Lehet, mindegyik összefügg a másikkal, ahogy a természetben ez megszokott, hogy minden összefügg mindennel. Lehetne sorolni sok olyan hírt, amit az emberek vagy elolvasnak, vagy nem, de sok információ ezekről nem marad meg, mert nem tud az adatokkal mit kezdeni. Azt talán tudja, hogy valami nagy, meg kis szám körül forgott a híradás, de hogy az konkrétan miről szólt, azt már nem.  Ahogy már többször is említettem, a tudás egy lényeges dolog. Nem lehet mindenről mindent tudni. Erre a területre is találni rengeteg embert. Sőt! Túl sokat is, mert a mai modern ember nagy tudással rendelkezik, csak ne szólaljon meg. Nem szeretnék senkit sem megbántani az előző kijelentéssel, de sajnos így van. Én magam is számtalan esetben találkoztam, és beszélgettem ilyen emberekkel. Egészségesen elbeszélgetni pro és kontra, nem lehet. Képtelenség. Amit okos kis agyukba bevesznek, az úgy van. Vitának helye nincs. Ha esetleg mégis sikerül egy kicsit közelebb férkőzni valamilyen hasznos érvvel, akkor is a kétkedés ott van a szemében. A kis kitérő után el lehet képzelni, hogy egy átfutott hír, ami eljut az ilyen emberekhez, sok esetben milyen torz formában kerül aztán tovább. Azoknak a híradásoknak, melyek naponta kerülnek valamilyen formában az emberek elé, nagyon nagy százaléka nem valós. Én is többször belefutottam ilyenekbe. A mai újságírókat nem érdekli a hitelesség, legalább is sokakat. Ez viszont nagy problémát jelent akkor, amikor valaki ezeket elolvassa, és abban a formában adja tovább, ahogy le lett írva. Hivatkozás a megjelent cikk. Az emberek úgy vannak, ha már egyszer nyilvánosságra került, akkor annak van igazság alapja. Ez igaz. Van valamilyen igazság alapja, de aztán nagyon elfordul más felé. Az embereket viszont ez a más felé érdekli jobban. Nem véletlen, hogy az olyan anyagok a legolvasottabbak, melyek valamilyen szenzációt takarnak, illetve takarnának, mert teljesen üres, lényegtelen adatokat, információkat közölnek. Sok esetben olyan hangzatos címek jelennek meg, aztán semmit mondó tartalom tartozik hozzá. Az pedig még rosszabb, hogy sok esetben tudományos, vagy tudományosnak titulált írások jelennek meg. Valószínű, hogy a nyers fordítás miatt kerülnek bele a cikkekbe olyan állítások, melyek teljesen hamisak. Csak egy kérdés Ezeket senki nem ellenőrzi? Nincs, aki átolvassa? Ezek szerint nincs, mert ha lenne, akkor ezek a torz tartalmú cikkek nem jelennének meg, és az emberek valósabb tájékoztatást kapnának. Így lehet formálni az emberek gondolkodását rosszirányba. Amikor erre felhívják a figyelmet, akkor vannak a hivatkozások, erre meg erre. Ilyenkor derül ki a valótlanság, és kerül napvilágra a valódi hír, amivel hatni lehet az emberekre. Itt van az, amikor a butaság felszínre kerül, és egy érdekek mentén haladó csoport bizonytalanságba tud ejteni nagyon sok embert. A nagyon sok ember éppen azért marad buta, mert ilyen híreket olvas és hall. Az viszont már a saját baja, hogy ezeknek nem néz utána. Egyszerűen nem érdekli. Ezzel viszont nagyon kiszolgáltatott helyzetet teremt saját magának, amit mások ki is használnak, hiszen erről szól a történet. Hogy visszatérjek a címben megadott dologhoz, a furcsaságok azért folytatódnak, mert a hírforrások által közölt információk következetesen torzak. Annyi dolog történik a világban egy nap alatt, hogy nem lehet követni. Azt viszont igen, hogy milyen anyagok kerülnek az olvasók elé. Mennyire hitelesek, mennyire valósak, mennyire igazak. A sok elolvasott cikkek után ki lehet jelenteni, hogy egyik sem állja meg a helyét. Ha valami nem világos, utána kellene nézni. Maga a cikk szerzője nincs feltüntetve, így írhat bármit, senki nem vonhatja felelősségre, hogy igazat vagy hamisat írt. Sajnos ezek a cikkek mindent érintenek, legfőképpen ami közvetlenül az embereket érinti, amit félre tud magyarázni, pontosan a megjelent anyag kapcsán. Itt a butaság találkozik az eggyel feljebb lévő tudálékossággal, amit aztán függősége miatt el kell, hogy fogadjon. Ez ott ugyan be is fejeződik, de később ez máshol folytatódik, úgymond baráti, ismerősi körben, ahol a vélt tudást próbálja erőlteti. Kiemeli az általa hitelesnek tudott dolgokat, hogy okosabbnak látszódjon a másiknál. A baj akkor kezdődik, amikor tényleg egy olyan embernek mond valami valótlant, de a maga számára hiteleset, hiszen olvasta itt és itt, aki ténylegesen tudja, érti azt a területet. Jön a meggyőzés, a dolgok helyes irányba való terelése, de sok esetben ez nem megy. Itt kezdődik az a nagyon káros esemény sorozat, amely eltorzítja a gondolatokat az adott témáról alkotott valós véleményt. Viszont azt is be kell látni, hogy itt kezdődik a ma már általánosan elterjedt, a mai modern emberre jellemző tudálékosság. Én tudom jobban, én vagyok a hitelesebb, nekem vannak olyan ismerőseim, itt, és itt olvastam, hallottam. Tehát minden trükköt bevet, hogy az ő elképzelése, véleménye, olvasottsága, tájékozottsága mindenki felett legyen. Ekkor aztán teljes egészében kiteljesedik a butaság. Jó ez így? Azoknak, akik ebben a körben vannak, bizonyosan. Általánosságban azonban hihetetlenül káros jelenségről beszélünk. Az ilyen embereket a legegyszerűbb irányítani, vezetni, sok esetben félrevezetni egy cél érdekében. Odáig már nem jut el a tudata, hogy itt valami nem jó. Ezt már nem éri fel ésszel. Van egy általa jónak ítélt állapot, amit elfogad, és a szerint éli a minden napjait. Nem érdekli, és nem is tudja, hogy az a gondolkodás, amit képvisel, nem jó. A furcsaságok, a különlegességek mindig is jelen lesznek az emberek életében. Addig, amíg semmitmondó műsorokkal, maguk szórakoztatást elősegítő valamikkel vannak a nagyközönség előtt, és erre tapadnak az emberek, addig nincs miről beszélni. Csak egy halk kérdés. Vajon miért nincsenek a valós tudást tesztelő vetélkedők? Talán tudom a választ. Ott valóban tudni kell. Ott nem lehet „hablatyolni” akármit. Nem a hangosabb, erőszakosabb embernek van igaza, hanem a valódi tudást reprezentáló embernek. Talán érdemes lenne ezt a vonalat követni. Talán ez is furcsaság? Úgy vélem, hogy nem. Furcsa lenne az intelligens ember? Furcsa lenne a barátságos, nyílt, őszinte, bizalmat árasztó ember? Lehet, hogy sokak szemében igen. Ma nem ezt a világot építjük, sajnos. Fog ez talán változni? Talán. Van egy érdekes mondás: a tudatlanság egy áldott állapot. Vajon meddig és miért? Lehet, hogy az emberek túl későn jönnek rá valamire, amit szeretnének. De vajon mit szeretnének? Ugye mennyi kérdés? Jó lenne ezeket megválaszolni, és úgy jelen lenni a világban, ahogy igazán emberhez méltó.            

2020.10.16.

Kinek lehet hinni?

Azt hiszem, ez nagyon jó kérdés. A megválaszolása azt hiszem eléggé nehéz. Tudják az a legnagyobb probléma, hogy ilyen kérdést fel lehet tenni, és sajnos fel is kell tenni, hiszen olyan világban élünk, ahol ez a kérdés elengedhetetlen. Úgy vélem ennek a kérdésnek némi tisztázása érdekében egy kicsit vissza kell menni az időben. Nem is hinnénk, de a hitelesség valaki részéről már egymással történő találkozás, üdvözlés alkalmával előrevetít egyfajta általános véleményt. A történelem során sokféleképpen köszöntek egymásnak az emberek. A lényege az volt, hogy megtiszteljék a másikat. Még nagyobb szerepe talán az, hogy az emberek üdvözlése kézfogás alkalmával, jobb kézzel történt. Ennek az volt a jelentősége, hogy mivel az emberek legnagyobb része jobb kezes, és a harcok alkalmával a kard a jobb kézben volt, így biztosította a másik felet, hogy békés szándékkal jött, mert nincs fegyver a kezében. Ez terjedt el leginkább. Sőt! A régi korokban igen sok esetben egy kézfogás jelentett olyan nagy volumenű dolgokat, amiket manapság el sem lehet képzelni. Nem kellett semmiféle írás, szerződés ahhoz, hogy a felek azzal a kézmozdulattal, hogy kezet fogtak, hitelt adtak a szavaiknak, meg lehetett abban bízni, hogy amiről megállapodtak, az úgy is lesz. Manapság ez még akkor sincs így, amikor néha több száz oldalas szerződést kötnek, aláírással hitelesítve, pecséttel ellátva. Ma már az ilyen, és hasonló írásoknak nincs hitelük, nem lehet bennük hinni. Elindul egy bizalmatlanság. Ez ma már minden fórumon, az élet minden területén feltűnik. Fel lehetne tenni különböző kérdéseket ezzel kapcsolatban, de ahogy látjuk, ennek semmi jelentősége nincs. Vajon miért? Mert az emberek becstelenek. Hiába vannak kérdések, a mellémagyarázás, a kitérő válaszok, a hazugságok elfedik a valós dolgokat, magyarul nem lehet megtalálni az alapot, nem lehet hinni az emberek szavaiban. Sajnos én személyesen is megtapasztaltam, hogy találkoztam valakivel, kezet fogtunk, ezzel bizalmat adtunk egymásnak, és a beszélgetés kapcsán nézett a szemembe, mondta a magáét, és tudtam, hogy hazudik. Tudják milyen szörnyű ez? Eleve egy hiteltelen, becstelen ember állt előttem. Az ilyen emberekből manapság nagyon sok van. Félreértés ne essék, senkit nem akarok bántani, de valószínű, hogy sokan találkoztak már ilyen emberekkel. Ez a mai modern ember egyik ismertető jele. Sajnos. Vajon miért alakult ez így? Nem egyszerű kérdés. Azt kell mondani, hogy a mai világban a bizalmatlanság és a bizonytalanság a legnagyobb probléma. Ez viszont már rendszer szintű. Az ezzel járó hazugság annyira természetes, hogy már nem is csodálkoznak az emberek ezen. Vagy mégsem? Sőt! Van egy mondás, mely szerint, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Ezzel azt lehet elérni, hogy eltaposnak, mert gyenge vagy. Az emberek már így gondolkodnak. Feljebb akar kerülni a másiknál, dominanciáját akarja érvényre juttatni, akár az állatvilágban az egyedek. Az említett tulajdonságokhoz társul az erőszak, az agresszív magatartás. Ez a mai valóság. A címben feltett kérdésre, hogy kinek lehet hinni, ma már nagyon egyszerű a válasz, senkinek. Furcsa a kijelentés? Talán. Sokszor eszembe jut egy érdekes jelenség. Ez nem más, mint a megbocsátás. Olyan sokszor lehet ezt hallani. Talán nem kellene úgy viselkedni, hogy használni kelljen ezt a kijelentést. Ez az egyik. A másik, hogy vajon ezek a megbocsátások mennyire igazak? Ha valaki valamit elkövet egy másik emberrel szemben, azt bár úgy néz ki, semlegesítették egy szóval, de el nem felejtődik. Egy következő alkalommal a vélt, vagy valós korábbi sérelem ismét előjön, sőt, még nagyobb mértékben. Úgy vélem, hogy bizalommal, hazugságok nélkül, tisztelettel kellene élni, és akkor nem kellene olyan kérdést feltenni, hogy kinek lehet hinni. Én úgy gondolom, ez a világ igen sokára fog eljönni, ha egyáltalán eljön.      

2020.10.09.

Változik-e valamit a világ?

Rögtön az elején le kell szögezni, hogy ez a kérdés egyértelműen az igent mondatja az emberrel. Biztos sokan vannak, akik azt mondják erre, hogy ugyan már, semmi nem változik, minden marad úgy, ahogy eddig volt. Hogy ezt mire értik, nem tudni. Egy tippem azért van. Valószínűleg arra értik, hogy a megélhetés, és a vele járó egyéb dolgokban semmi változás nincs, mert most is nehéz ezekhez hozzájutni, és előteremteni azokat a javakat, melyekre szüksége van az embernek. Ez valóban így is van. Olyan sok mindent figyelembe kell venni egy ilyen téma megközelítő taglalásához, hogy biztos vannak, lesznek fehér foltok. Az ember és környezete hihetetlenül bonyolult. Már most le kell szögezni, hogy egy valamiben sok évszázadon keresztül semmi változás nincs, és nem is lesz. Ez pedig a hatalmi, uralkodói rendszer. Ezen a téren semmiféle változás nincs. Sőt! Egyre inkább azt látni, hogy egy olyan réteg kezdi átvenni a hatalmat az emberek felett, akik rendelkeznek akkora anyagi javakkal és megfelelő tudással. Az vitathatatlan, hogy ilyen rendszert irányítani ostobán nem lehet. Ezek a világ elithez tartozó személyek nagyon nagy tapasztalattal és szellemi kapacitással rendelkeznek. Milyen módon tartható fenn egy ilyen rendszer? Ezt azért merem feltenni kérdésként, mert az egész nem működik másképpen, csak akkor, ha a következetesség elvét maradéktalanul követik. Ez fontos azért, hogy ne szakadjon meg az irányelv. A hétköznapi embereknél ez másképpen működik. A gyerek nem minden esetben követi a szülői vénát. Másképpen gondolkodik, mást szeretne, máshoz van kedve, stb. A világ elit rendszerében ez teljesen ki van zárva. A gyerekek már kiskoruktól kezdve olyan módon vannak nevelve, hogy tovább vigyék a régebben kigondolt elképzeléseket. Nem is akar mást, hiszen olyan eszközök kerülnek a birtokába, amikkel mindent elérhet. Eltévelyedhet kis időre a céltól, de az alapelv be van ültetve az agyába, és ettől nem is akar eltérni, hiszen nincs miért. Így lehet aztán olyan rendszert felépíteni és működtetni, amivel az emberek milliárdjait lehet befolyásolni és irányítani. Miért fontos ez? Azért, hogy teljes egészében annak az akaratnak vessék alá az embereket, amiket ez az elit, az Új Világrend diktál. Ugye ismerős ez a két szó. Sokáig összeesküvés-elmélet szintjén tartották ezt az új fogalmat. Ma már nyíltan emlegetve van.       

Félreértés ne essék. Azok a helyi vezetők, akik ezt a két szót használják, divatból teszik, mint az emberek a napszemüveget. Hordják, de nem tudják minek. Emlegetik, de nem tudják mit jelent, illetve csak vélik tudni, hogy mi az értelme. Teljesen mást takar, mint amit sejtenek. Nem a tudálékosság beszél belőlem. Csak egy kérdés. Bizonyára találkoztak már olyan vezető emberrel, aki egy nagyobb csoportot képvisel, de egyáltalán nincs vezető hajlama, nem ért az emberek nyelvén, nem érdekli, mi történik az adott helyen, csak a saját dolgaival törődik, és meg akar felelni a feletteseinek? Azt hiszem, ilyen embereket bőven ismerünk. Az a két szó, amit említettem, ma már beépült az emberek szókincsébe, illetve hallottak már róla. Tudom, a rohanó világ másfelé tereli az emberek érdeklődést, minthogy azzal foglalkozzanak, hogy mi hogyan, és miért történik. Na, itt van egy lényeges dolog. Mégpedig, hogy mi hogyan, és miképpen történik. De maradjunk még egy kicsit annál a kérdésnél, hogy vajon ennek az Új Világrendnek, melynek megvannak a vezetőik, mi a célja? Mi lehet a motiváció? Azt hiszem, erre nagyon sokan tudják a választ. Hát persze, a pénz és a hatalom. Ezt így egyszerű kijelenteni, de csak bele kell gondolni, hogy manapság milyen technikák, technológiák vannak az emberek birtokában. Mondom mindezt azért, mert azt el sem lehet képzelni, hogy milyeneket nem ismerünk, amikkel azok az emberek rendelkeznek, akik az egész rendszert irányítják. Fogalmunk sincs. Mindenki tapasztalta már a fejlődést úgy az elmúlt 50 évben. Sok, nagyon sok olyan eszköz, berendezés van, amelyek a kitalálásuk és alkalmazásuk után több évtizeddel landoltak a hétköznapok eszközeiben, berendezéseikben. Az áthidalható idő, főleg a mostani haladás mellett, lehet 50-80 év is. Ennyi tudományos fejlődéssel járnak előbb azok, akik vezetik a világot. Mindenük megvan, mégis több kell. Az ember már csak ilyen. Próbáljuk meg kivetíteni, hogy ez miképpen landol a mai modern ember életében. Koromnál fogva egy kicsit jobban rálátok bizonyos dolgokra, mint a mai modern generáció fiataljai, gyerekei. Az ő gondolatviláguk már messze nem olyan, mint az idősebbeké. Nem is kell. Sőt!  Itt óhatatlanul vissza kell utalni egy jelentős és lényeges dologra. Ugye említettem, hogy az Új Világrend vezetői nem választanak, hanem következetesen viszik előre a kitűzött célt. Ezt a gondolkodást, fegyelmet már egészen kisgyerekkoruktól fogva megkapják, persze minden mással egyetemben.  A mai fiatalok nem minden esetben viszik tovább a szülők foglalkozását. Nem is kell. Egy valamit tovább kellene vinni, az pedig a tudat, az elme széles skálája, na, már ott, ahol ez megadatik. Lássuk be, a mai fiatalok nagy része nem a tudásáról híres. Nemcsak arról híres, hanem minden más normális emberi tulajdonságtól. Ezt is lehet nevelni. Meglepődnek? Ne tegyék. A szülő az elsődleges személy, akitől tanul, illetve tanulna. Sok esetben ez is kizárható tényező. Sőt! Egyre inkább kizáró tényező. Mondom ezt azért, mert az egész rendszer már működik. Az emberi butaság áldott állapot. Nem kell tudni semmit. Mindent megmondanak, mit, mikor, hogyan csinálj. Körül lehet nézni. Minden döntést egy csúcsvezető hoz meg. Nélküle nem tehetnek semmit, mert egyszerűen nem tudnak alapvető dolgokról, amik a témához illeszkednek. Magyarul, hiányos ismeretek birtokában nem mer dönteni. Ez így van minden szinten, egészen a legfelső vezetőig. Ő azt hiszi, hogy ő kellő tapasztalattal, és kellő tudással rendelkezik ahhoz, hogy elhiggye, a vezetés, a gondolkodás, a mindenkori döntés nála van. A rendszer úgy van kitalálva, hogy ezt észre sem veszi. Most feltehetik a kérdést. Talán nagyobb tudással rendelkezik az, aki egy országot vezet, mint aki ezt a cikket írja. Lehet, ezt nem vitatom. Egy valamit azért nem szabad elfelejteni. Az a vezető úgy hiszi, hogy ő az, aki irányít. Ha a család szintjére megyünk, akkor láthatjuk, hogy a szülők az irányítók. Na, ezt is csak hiszik. Az illúzió kényes dolog. A lakosság sem mindig veszi észre, hogy milyen módon vannak irányítva, mert irányítva vannak. Nem is kicsit. Ugyanez zajlik nagyban. Az a vezető észre sem veszi, hogy őt is manipulálják, mert eltelíti a hatalom. Innentől kezdve különlegesnek és pótolhatatlannak érzi magát. De lépjünk tovább. A döntés fontos része az életünknek. Ennek valós, igaz alapja a mai fiatalok körében ritka jelenség. Hoznak döntéseket, de sok esetben rossz, másokra ártalmas, és bántó módon. Ki akarja vonni magát az alól, hogy neki nem mondja meg senki, hogy mit, hogyan csinál. Aztán jön a baj. A kiút egy módon kerülhető el. A tájékozódással és a tanulással. Ez a kettő a mai fiatalok rémálma. Rossz hírem van. Más kiút nincs. Tudják a tudás, hatalom. Nem véletlen ez a címe a honlapomnak. Nem tartom magam egy észlénynek, szokás mondani, de igyekszem tájékozódni minden téren. Ez így volt eddig is. Sok kellemetlenség, sok félreértés, sok hazug írás és hír, sok áladat és információ lát napvilágot. Ezeket kellene kiszűrni, és teljesen másképpen látnák az emberek a világot.

Az emberek alaptulajdonsága a hazugság, a becstelenség és a tisztességtelen magatartás. Ez minden szinten jelen van a társadalmakban. Ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak, nagyon sok mindenen változtatni kellene. Ez viszont nem cél. Az uralkodói réteg célja, hogy bizalmatlanság, bizonytalanság legyen jelen minden nap. Ez csak az egyik része. A másik, hogy az emberek anyagi lehetőségeit messzemenően irányítsa, alakítsa. Mivel lehet ezt elérni? Állandóan fennálló hitelekkel, és a fogyasztás növelésével. A mai modern ember egy fogyasztó. Mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy az emberek valamilyen oknál fogva őrült módon vásárolnak. Én személyesen csak azt tapasztalom, hogyha egy napot nincs nyitva valamilyen üzlet, akkor előtte hihetetlen sokan vásárolnak. Lehet, hogy csak én látom így, de teljesen értelmetlen ez a forma reakció egynapos zárás esetén. Az már nagyon szomorú, hogy egy ilyen időszakot egy háztartás nem tud áthidalni vásárlás nélkül. A lényeg a hitelállomány állandó fenntartása, és a fogyasztás ösztönzése. Az eladósodott társadalom sérülékeny. Így lehet a legjobban félelemben tartani az embereket. Hitelt vettél fel, nem tudod fizetni, elveszünk mindenedet. Ott van az emberekben az állandó feszültség, ami kihat mindenre és mindenkire, főleg a család tagjaira. Nézeteltérés, veszekedés, kilátástalanság is bekövetkezhet, és ahogy látjuk, ez az állapot egyre gyakrabban előfordul. Az Új Világrend alapvető célja, hogy az emberek bizonytalan közegben éljenek. Ekkor irányíthatóak a legkönnyebben. Van még valami, amit előszeretettel használnak már. A megfigyelés, a szokások nyomon követése, az egyes személyek mozgása, cselekedetei, viselkedése. Személy szerint nekem is volt ebben részem. Nem gondolom, hogy véletlen dolog volt. Egyelőre ezek finoman történnek. Biztos emlékeznek egy korábbi esetre. Egy mobilszolgáltató munkatársai kiruccantak. Majd másnap kérdezték, hogy ki mit ért el az előző napon, és hol járt. Persze a hol járt le volt beszélve, hogy oda kell menni. Amikor ez szóba került, a vezetők megemlítették, hogy nem ott voltak, ahova kellett volna menni. Kiderült, hogy a mobiltelefonon keresztül nyomon tudták követni, merre jártak. Ez közel húsz évvel ezelőtt volt. Csak gondoljanak bele. Azóta mennyit fejlődött a megfigyelés. Ha ezeket a dolgokat összegyúrjuk, akkor hamar rájöhetünk, hogy a vesztes oldalon állunk. Az Új Világrend képviselői teljes uralmat akarnak az emberek felett, olyan szinten, ami egy olyan létforma, ami a teljes kiszolgáltatottságot eredményezi. A rendszer olyan módon van kiépítve, hogy az emberek azt higgyék, saját döntéssel rendelkeznek. Ez ma már csak illúzió. Semmiről nem döntenek saját maguk. Minden irányítva van, gondos, pontos precizitással. Nagy tudással, és hatalmas anyagi hátérrel rendelkező emberek irányítják ma a világot, teljes egészében érdekek mentén. Az már egy következő fejezet, hogy mivel egy bolygón élünk, őrájuk is hatnak a különböző események, változások. Viszont az eseményeket, változásokat ők irányítják. Amit nem, az a természet, de már ebben sem vagyok biztos. Az egyes Földet érő globális változás rájuk is hat. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy hol, és milyen módon. Csak egy példa. Lehet, hogy az ő világukban már alkalmazzák az emberi szervezetre ható különböző betegségek teljes elkerülését, egy olyan szerrel, ami védettséget ad számukra. Ez csak egy példa, de mondhatnék nagyon sok hasonlót. Sajnos azt kell mondani, hogy az Új Világrend kialakulása még nagyobb társadalmi feszültséget és különbséget hoz, és még inkább fog hozni, sokkal nagyobb eltérésekkel. A világuralom terjeszkedése elindult, és senki nem tudja megállítani. Vagy mégis?        

2020.10.02.

A múló idő

Sajnos azt kell mondanom, hogy a címben szereplő állítás mindenre igaz. Az idő nagyon is múlik. Hogy ez miért baj? Azt hiszem, mindenki tisztában van ennek a jelentőségével. Mégis én most inkább arra értem, hogy Földünk nem éppen a megfelelő állapotban van. Ezt legfőképpen most az éghajlat jelentős változásaira értem. A változás nagyon erősen jelen van a minden napjainkban. Bármilyen irányból is közelítjük meg azokat az értékeket, adatokat, információkat, melyek arról adnak tájékoztatást, hogy valami nagyon nem jó. Ezzel a kérdéssel elég sokat foglalkoznak különböző fórumokon. Azt kell, hogy mondjam, eredménytelenül. Bár vannak döntések, melyeket komolynak mondott szakértők és hozzáértő emberek hoznak. Ezzel talán nincs is baj. A baj ott kezdődik, hogy ezeknek a döntéseknek, ha jó, ha nem, nincs semmiféle utóélete, azaz, nem tartják be, nem követik következetesen. Ez pedig őrült károkat okoz Földünk éghajlatába. Nézzünk körül. Hihetetlen környezeti szennyezés uralkodott el a világban. Tudom, ez nem most indult el. A szörnyű az, hogy azok, akik tehetnének ellene, nem igazán mozdulnak semerre. Azok a változások, amelyekkel találkozunk szerte a világban, mindenkire kihat, mindenkit elér. Nincs kivétel. A talaj, a víz, a légkör szennyezése globális jellegű, tehát a Föld egészét érinti, ami azt is jelenti, hogy azok, akik még mindig az érdekek mentén hozzák a döntésieket, illetve a jónak vélt határozatokat nem tartják, illetve nem tarttatják be, saját maguk ellen is tesznek. Vagy úgy gondolják, ők kivételek? A jelenlegi állapotokat már igen korán előre vetítették az akkor még nagyobb tekintéllyel rendelkező kutatók, tudósok. Ma már az ilyen titulussal rendelkező emberek érdekek mentén hoznak döntéseket. Akkor, amikor egy kutatónak megmondják, mit publikálhat, mert ők fizetik, akkor nem sok jóról beszélhetünk, annak ellenére, hogy nagy felfedezést tett. A felfedezés viszont ellentétes az adott kutatócsoport érdekeivel. Innentől kezdve komolytalan az egész. Akkor, amikor majdnem, hogy amatőrök komoly tudományos eredményeket hoznak, és próbálnak közzé tenni, ami ugyan sikerül, de a nagyobb, sok pénzzel, nagyon sok pénzzel rendelkező műhelyek ellehetetlenítik, mondván, és sorolják az általuk pontosnak és hitelesnek mondott adatokat, tényeket, érveket. Kinek hisznek? Amit sokszor hallanak az emberek, attól függetlenül, hogy igaz-e vagy hamis, egy idő után elhiszik. Sajnos ebbe közrejátszik az emberek butasága, szellemi értékeik csökkenése, magyarul tudatuk már nem képes választani. Itt van a legfőbb baj. Itt születnek az egyes összeesküvés-elméletek, melyek nem is biztos, hogy azok, csak ezzel a megjelöléssel nevetség tárgyává tudnak tenni egy komoly tudományos megállapítást. Itt már nem számít a valódiság, nem számítanak a tényleges dolgok. Túl sok információ éri az embereket. Ez jó lenne akkor, ha igazak lennének. Az egyik emberi tulajdonság nem erről szól. Mégpedig, hogy én tudom jobban, és nekem van igazam. Az igazán tudós emberek ezzel a tulajdonsággal nem rendelkeznek. A Föld nagy veszélyben van. Nem a vészmadár szólal meg belőlem, hanem a józan ész. Nézzünk körül. Mi zajlik a nagyvilágban? Röviden a romlás. Az éghajlatunk romokban van. Nagyon jól emlékszem, hogy az erre való figyelmeztetés, tehát, hogy vigyázni kell minden természeti kincsünkre, amit a természet azért ad, hogy a rajta élő emberek éljenek. Ennek ellenére az ember, az állítólagos tudatos ember ezt a szépet, jót és biztonságosat módszeresen tönkreteszi. Ennyire elszállt az emberi elme, hogy azt hiszi, nem számít, hogy most rossz, de jóvá tudjuk tenni, ki tudjuk javítani a hibát. Csak mellékesen mondom. Amióta az első figyelmeztetések elhangzottak, ez most már 50 éve volt, nem sikerült semmit sem tenni annak érdekében, hogy változzon valami. Sőt! Egyre rosszabb lett minden. Az éghajlatunk, az emberek egészsége, a társadalmi helyzet. Ez a három határozza meg, hogy merre tart a világ. Ha az éghajlat rendben van, akkor az emberek egészsége is, hiszen azok a dolgok, amiket a természet ad, látja el magát az ember. Ha ez a kettő rendben van, akkor a társadalmi rendszerek is helyén vannak. Így alakulna harmonikussá a földi élet. Ez úgy néz ki, nem mindenkinek az érdeke, sőt, nagyon nem érdeke. A társadalmak ellépnek egymás mellett. Egyik sem tiszteli a másikat. A látszat persze mást mutat. Igen, az illúzió. Hatalmas erő. Mit akarnak az emberek? Jólétet, biztonságot, bizalmat. Ez ma már csak látszólagos jólét, látszólagos biztonság, látszólagos bizalom. Ma már senki nem tudja mi az igazság, és mi a valótlan. Ennek fényében mindent el lehet hitetni az emberekkel, és folyamatos bizonytalanságban lehet őket tartani. Azt gondolom, mindenki tapasztalta már, hogy a bizonytalanság a legrosszabb. Attól még a határozott igen, illetve határozott nem is jobb. A cél viszont nem ez. Az emberek vélt nagy szabadsága egy illúzió. Ezt sajnos már tudatuk alacsony szintje miatt nem tudják sem érzékelni, sem belátni, sem értékelni. Az ilyen embereket a legkönnyebb vezetni. Vagy félre, vagy akármerre. Ez nagyon nem jó. Ahogy jeleztem, az idő múlik. Sajnos egyre rosszabb helyzet alakul ki. Az emberek tudálékossága, mely nem takar szinte semmiféle tudást, előtérbe kerül. Olyan dolgokkal foglalkoznak, és olyan dolgokkal szórakoznak, amely elég alacsony szellemi szintre utal. Nagy öntudattal, önbizalommal rendelkeznek az emberek. Sajnos ez a legnagyobb illúzió. Ezt már legtöbben nem is látják. Nem is foglalkoznak vele. Elkönyvelték, hogy majd mindent megmondanak neki, hogy mit, hogyan, és mikor csináljanak. Így kialakult egy olyan társadalmi forma, mely nem képes kontrollálni a körülötte történő eseményeket. Megy a mások által diktált dolgok után. Önállóság kizárva. Viszont azt hiszi, hogy nem. Ennek érzékeltetésére, saját vélhető felsőbb rendűségét hangsúlyozva, előtérbe kerül az erőszak, az agresszió. Akaratát másképp nem tudja érvényesíteni, hiszen gondolatai torzak, deformáltak, viszont azt hiszi, ő tud mindent jobban, az a helyes, amit ő csinál. Ez a gyereknevelésben is nagyon megmutatkozik. Az ő akaratát igyekszik ráerőltetni a gyerekére, gyerekeire, amely egy idő után komoly ellentéteket szül. A gyerek másolja a szüleit. Azt, és úgy fog tenni, ahogy ők. Innen már csak egy ugrás, hogy belássuk, azokat a tulajdonságokat, és szemléleteket fogja követni, amit lát, ami helytelen. A tudatlanság tudatlanságot szül. A tolerancia, a kompromisszum készség egyáltalán nem erőssége a mai modern embernek. Sőt! Ennek hiánya hihetetlen sok konfliktust eredményez, és fog is. Lehet-e változtatni rajta? Kell-e változtatni rajta? Igen, lehet, és igen kellene. Alkalmas még erre az ember? Nagy kérdés. A múló idő komoly ellenfél. Alapos, következetes munkával mindent helyre lehet hozni. Környezetünket, az emberek gondolkodását, a társadalmi viszonyokat. Ugye milyen érdekes? Elindultunk onnan, hogy milyen az éghajlatunk, hogy viszonyulunk hozzá, és elérkeztünk az emberi kapcsolatokig. Ennyire függ minden mindentől ebben a rendszerben. Tanuljunk, okosodjunk, lássuk reálisan a világot. Tudom nem könnyű. A hírek, az információk, az adatok valódisága nagyon fontos lenne, hogy hiteles legyen. Sajnos nem azok. Ezért kell sok helyről beszerezni ezeket az információkat, és alaposan szelektálni köztük. Ahhoz, hogy megfelelő módon válogatni tudjunk, tudatunkat kell fejleszteni. Mindenkinek megvan a lehetősége erre. Fel kell tenni a kérdést. Tud még a mai modern ember olyan módon gondolkodni, hogy elméjét fejlessze, és nagyobb rálátása legyen a történésekre? Tudom, a mai világban nem egyszerű kérdés, ugyanis az egyik személetváltással jár. Belátja-e az ember, hogy nem mindent ő tud jobban, belátja-e, hogy nemcsak az ő akarata kell, hogy érvényesüljön, belátja-e, hogy lehet másképpen is élni. Hogy miben? Megértésben, tiszteletben, bizalomban, szeretetben. Ha ezek teljesülnek, akkor szebb, jobb, és boldogabb világot lehet teremteni, mert erre van szükség, és nagyon hamar. Ezekkel a tulajdonságokkal mindent meg lehet változtatni, még azt is, hogy a Föld sokkal lakhatóbb, és sokkal tisztább, sokkal egészségesebb legyen. Én attól félek, hogy a felsoroltak képezik a mai világ legnagyobb illúzióját.               

2020.09.25.

Kissé furcsa

Már több alkalommal is találkoztam azzal a ténnyel, hogy eltűnnek oldalak a világhálóról. Bárhogy is kerestem egyes oldalakat, nem sikerült előcsalogatni. Ilyen a „Világtérkép”. Nagyon jól lehetett használni keresésekre, szerte a világban. Amiket most lehetne használni, azok nem működnek, vagy körülményes a kezelésük. Aztán. Volt egy nagyon jól használható „Útvonaltervező”. Máról holnapra eltűnt. Egyszerűen lehetett kezelni, stabilan működött. Aztán vannak meghatározások. Ilyen például a „kondenzcsík” meghatározása. Már teljesen másképpen magyarázzák, mint ahogy a tapasztalat mutatja. Sőt! Éppen azt emlegetik, hogy most már modernebbek a gépek hajtóművei, viszont a csík sokkal intenzívebb, sokkal tovább tart, és nagy területet takar be. Korábban ennek semmi jele nem volt, annak ellenére, hogy úgymond „rosszabbak” voltak a hajtóművek. Biztos mindenki találkozott már ilyen jelenséggel, hogy valamit már nem talál meg. Hogy ez miért jó, nem tudni, de biztos van valami oka. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy egy jól bevált dolog nem biztos, hogy egy modernebb kiváltásával jobb is lesz. Sőt! Sok esetben rosszabb lesz. Mindenre ki van találva a megfelelő technológia. Az a rendszer, amit egy régire telepítenek, sok problémát okoz. Azt csak egy teljesen új helyzetben lehet jól működtetni. Sok fogalom is erre a sorsra jutott. A fiatalok már azt tanulják, azt olvassák, amit közölnek velük. Nekik ilyen gyakorlati tapasztalatuk, összehasonlító módjuk nincs. Nem tudnak mihez viszonyítani. Amit most tanulnak, azt értelmezik. Nekik arra nincs egyáltalán igényük, hogy ezeknek utána nézzenek. Egyszerűen nem érdekli őket. Nagy baj.

Álságos dolgok

Ha 1 milliárd fogyasztó éves szinten 2 pamutpólóval kevesebbet vásárolna, az így megtakarított víz árával nagyságrendileg 4,6 millió ember éves élelmezését lehetne fedezni. Az egyes összehasonlítások nagyon torz eredményt hoznak és nem reálisak. Ilyenből nagyon sok van. Az átlagok, az összehasonlítások, a vélhetően, a talán, az elképzelhető, stb. szavak elég tág teret engednek, hogy egyes területeken olyan következtetéseket vonjunk le, ami ebből fakadóan messzire visz a valós adattól, helyzettől. Csak egy nagyon egyszerű példa. Azt mindenki érzi, hogy egyre melegebbek a nyarak, sőt, minden évszak. Ha a nyári időszaknál maradunk, akkor számíthatunk egy átlagot, mely mondjuk 23 Celsius fok. Ehhez 30 Celsius fok fölötti hőmérséklet társul. Ez már hőségnapnak számít. Viszont a 23 Celsius fok kellemes hőmérséklet, nem úgy a 30 Celsius fok feletti. Viszont ezt érezzük napközben, ezt éljük meg, ez ellen kell tenni. Megfigyelhető, hogy nagyon sok esetben felszínes nyilatkozatokat tesznek, felszínes információkat közölnek. Ez szintén egy álságos dolog, mert az emberek nem tudják normálisan értelmezni, mert sokféle képen lehet. Ez aztán konfliktushoz is vezet. Az ilyen típusú közlemények még bizalmatlanságot is okoznak. Ez pedig nem jó. Akkor, amikor ebből kifolyólag kérdések merülnek fel, akkor nincs felelős, vagy akkor kerül sor az igazi magyarázkodásra, mely sok esetben teljesen eltorzul egy rossz irányba, oly annyira, hogy már nem is az alapkérdés körül forog a beszélgetés, sok esetben a vita. Itt felelőst találni nem lehet. Ha egy valamit többféle képen lehet értelmezni, az nem jó, az csak nézeteltéréshez vezet. Jelenleg nagyon sok olyan hírrel találkozunk, amit nem igazán lehet értelmezni, mert a valóság nem azt mutatja. Ez lehet az élet bármely területén. Például az egyes értékek átlagolása komoly feszültséget okoz. Az egyes számítási módok sok esetben követhetetlenek. Nem tudni az egyes szavakat értelmezni, mert újak kerülnek előtérbe, amik a modern világ sokadik „szülöttei”. Egy dolgot lehet tenni. Az egyes információkat úgy kezelni, hogy benézni a sorok mögé. Higgyék el, megéri. Sokkal tájékozottabb lesz az ember, és kevésbé tudnak „megvezetni”.

Torzított fogalmak

Elfogadom, hogy modern időket élünk, modern, előremutató dolgokkal kell foglalkozni. Azonban vannak olyan kifejezések, melyeket talán meg kellene hagyni annak ami. Mire gondolok. A „gránátos kocka” maradjon krumplis tésztának, a „outfit” maradjon ruházatnak, öltözetnek, a barát maradjon barátnak, a barátnő maradjon barátnőnek. Ez utóbbihoz annyit, hogy a modern fogalom szerint a férfi részéről mondott barátnő már azt is jelenti, hogy intim kapcsolat van köztük, és viszont. A nő részéről kijelentett barát szintén intim kapcsolatot is takar. Pedig ez nem igazán van így sok esetben. Sok példát tudnék mondani, de azt hiszem, más is. Ja, igen. A modern kor már nem tudja elképzelni a tisztességes, valódi barátságon alapuló kapcsolatot. A barátság egy mélyebb érzelmi viszony, mely sok kötelezettséggel is jár. A felületesen kijelentett barátság, ami sok esetben néhány órás, vagy esetleg perces ismeretség után alakul ki, teljesen üres, mentes minden érzelmi töltéstől. Persze ezt nem is így gondolják az emberek. Tehát az így kijelentett barátság kifejezés eleve üres kijelentés. Az egyes beszélgetések kapcsán előkerül a ragozás érdekes változata. Ez pedig a többes szám használata. Csak néhány példa. Amikor azt kérdezi valaki, hogy „betegek vagyunk”? Vissza lehetne kérdezni, miért Ön is? Vagy bizonyos közvetítések alkalmával azt mondják, hogy „játszunk”. Miért? A riporter is részt vesz a játékban? Nem. Akkor nem célszerű ezt a szót használni. Ő nem részese a játéknak, csak tudósítója. Lehetne azt gondolni, hogy ez egy mondhatni „szőrszál hasogatás”. Ha azt vesszük, igen. Azt viszont észre kellene venni, hogy a helyes kifejezéseket használjuk. Nagyon szép a magyar nyelv. Tiszteljük meg azzal, hogy megfelelően értelmezzük és beszéljük. 

Egészség? El lehet felejteni

Egy szinte hihetetlennek tűnő dolgot hallottam egy televíziós műsor kapcsán. Egy főnővér megkérdezte a beteget, hogy hozta-e a pénzt. Mire a beteg azt mondta, hogy majd a lánya hozza. Erre az volt a válasz, hogy akkor menjen szépen haza, és hozza be az összeget. Vagy ez nem is hihetetlen? Hát bizony nem. Az orvostársadalom ezen a szinten van. Gátlástalanul szedik a pénzt a betegektől. Még ilyen eljárást is alkalmaznak. Persze lehet mondani, hogy nem mindegyik orvos ilyen. Lehet, és erre egy példát is mondok. Mikor én katona voltam és utaztam haza, mellettem két idősebb hölgy beszélgetett.  Valahogy arra terelődött a szó, hogy minden katona részeges, nőzik, cigarettázik. Én nem tartoztam egyik csoportba sem, de el kellett viselni ezt a bélyeget. Magyarázkodni nem lehetett. Ma az orvos társadalom ugyanebben a cipőben jár. Annyival rosszabb, hogy itt emberek egészségével játszanak. Szó szerint. Ha megteszi azt a magatartást, amit fent említettem, akkor azt is megteszi, hogyha nem kap pénzt, akkor nem úgy látja el a beteget, ahogy kellene. Sok eset bizonyítja, hogy baj esetén nincs felelős. A gyógyítás lassan pénz kérdése. Milyen eljárás ez? Az emberek egészségével játszanak? A gyógyszer gyártók nem eleget zsebelnek be az emberektől? Az orvosok kevesebb jutalékot kapnak a gyógyszer gyártóktól, ha nem azt írják fel, ami elő van írva. Hol itt a gyógyítás elve? Erről szó sincs. Ha ez lenne a vezérelv, akkor engedélyeznék, sőt támogatnának olyan készítményeket, amit már régóta használnak külföldön. Most akkor miről beszélünk? Kevés a haszon? Valljuk be őszintén. Gyógyításról hazánkban nem lehet beszélni. Itt nagyon magas szintű gyógyszeres kezelésekről van szó. Csak egy adat. Hazánkban 1990-ben 25 milliárd forint volt a gyógyszer gyártók bevétele, 2016-ban 796 milliárd forint volt. Egy biztos. Az emberek teljesen ki vannak szolgáltatva minden intézménynek. Ami kissé visszatetsző, hogy kihasználják az emberek hiszékenységét.

Viszonyítási alapok

Egyre többet lehet találkozni olyan adatokkal, melyek vagy átlagot adnak meg, vagy viszonyítási alapot, melyek utalnak egy előző mérési eredményre. Az előző mérési eredmény azonban hiányzik. Ebből adódik, hogy nincs mihez viszonyítani. Így az értékek értelmezhetetlenek. Sajnos ez nagyon sok területen így van. Most, hogy a klímaváltozás nagyobb hangsúlyt kapott, ezek az adatok, információk sokasodnak. Végtelen sok cikk, tanulmány, jelentés látott már napvilágot. Az is megfigyelhető, hogy sok esetben a megadott értékek nem igazán találkoznak. Ezt úgy értem, hogy különböző kutatók, szakértők más és más véleményt formálnak, ugyanarról a témáról. Itt igazából a mérési eredmények eltérő értékére gondolok. Ha egy műszer mondjuk egy szennyezést mutat ki, akkor miért van az, hogy két különböző adatot állapítanak meg? Nem egyet kellene mérniük? Nem egyforma értéket kellene kapniuk? Az a jelenség mindenhol fellelhető. Ez már egy nagyon nagy probléma. Ugyanis a klímavédelemmel kapcsolatos kimutatások mért értékeinek eltolódása hatalmas károkat okozhat. Ha maradunk a szennyezésnél, akkor az iható víz mért értékbeli különbsége egészségkárosodáshoz vezet. Ha ezt az egyszerű dolgot kivetítjük a Föld teljes felületére, a benne zajló, a normálistól eltérő természeti jelenségekre, amelyek egyre inkább jelentkeznek, akkor hamar rájöhetünk, hogy bizonyos rossz értékek követése hibás következtetéseket szül, ami kihat az emberekre. Minden természeti jelenség mindennel összefügg. Így az emberekkel is. Ezeknek a jelenségeknek téves, vagy eltérő kimutatása, értelmezése súlyos károkat okoz. Tudom, nem egyszerű. Viszont azt is egyszerűvé kellene tenni, hogy a közölt adatok a valóságot mutassák. Nem kell szélsőségekben gondolkodni, hanem reálisan kell nézni a jelenleg zajló eseményeket. Az emberek amúgy is bizalmatlanok. Lassan már a számukra közölt valós, igaz értékekben is kételkednek. Annak nagyon itt van az ideje, hogy végre kertelés nélküli információk kerüljenek az emberek elé. Ők is nagyon sokat tehetnek annak érdekében, hogy Földünk klimatikus viszonyai megváltozzanak, hiszen ezeket a változásokat az emberek okozták. Már az is eredmény, ha megfelelő és korrekt tájékoztatást kapnának az emberek. Biztos sokan lennének, akik követnék azt a magatartást, amely ahhoz kell, hogy stabilizálódjon az éghajlat, sőt, javulás álljon be. Higgyék el, nagyon sérülékeny a Föld. Akár az emberi szervezet. Megfelelően kell róla gondoskodni, hogy jól működjön. Talán érdemes lenne az érdekeket egy időre félretenni, és komolyan elgondolkodni fiaink, unokáink világáról.

2020.09.18.

Tapasztalati tények 

Tudósok különböző csoportjai éppen ellenkező információkat, adatokat közölnek, igazolva saját állításukat, melyek vagy igazak, vagy nem. Miért mondom ezt? Mert nincs egységes állásfoglalás. Sőt! Olyan nagy eltérések vannak az egyes számítások, elméletek, és ami a szomorú, hogy mért eredmények között, ami már mesze túlmutat a mérőműszerek pontosságán. Az ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a Föld további sorsa, miért nem fognak össze? Ebből is látszik, hogy nem a saját véleményüket mondják, hanem azt, amit elvárnak tőlük. Ők ugyanolyan szenvedő alanyai lesznek az elkövetkezendő időkben bekövetkező változásoknak, mint bárki más. Ja, hogy esetleg oda még nem értek el a változások? Az lehet. Mire várnak az úgynevezett kutatók, tudósok? Még mindig ott tartanak, hogy egymás ellen küzdenek, hogy kinek van igaza, közben a Föld szépen tönkremegy, vele együtt több milliárd ember sorsa, annak ellenére, hogy saját magának és családjának is rosszat tesz. A gőg, a hiúság és persze a pénz átírja az emberek viselkedését, véleményét. Ez mindenkire vonatkozik. Csak egy kérdés. Miért az emberek a kísérleti nyulak? Mert erről van szó. Nem mondok azzal újat, hogyha azt mondom, a legtökéletesebb űrhajó a Föld. Mindenben kiszolgálja a rajta utazó embereket. Az emberek tehetnek ennek a szép bolygónak a romlásáért, pusztulásáért. Hogy miről beszélek? Az emberek rohamosan romló egészségéről, a talaj tönkretételéről, a felszíni és felszín alatti vizek szennyezéséről, a légkör szennyezéséről, a hulladékról, az egészségtelen élelmiszerekről, a mérhetetlen gyógyszer fogyasztásról, az újkori betegségekről, az emberek gyűlöletéről. Valamit kihagytam? Azt hiszem, ez már elég ahhoz, hogy meg lehessen kérdezni: vajon tényleg ilyen romlott ez a világ? Mit rontott el az ember? Sajnos mindent. Emberi tulajdonság, hogyha valahol megtelepszik, ott addig szipolyozza a természetet, amíg tönkre nem teszi. Ekkor felkerekedik, és elmegy egy következő helyre, ahol kezdi az egészet elölről. A végeredmény egy olyan világ, ahol egyre nehezebb az élet minden szempontból. A gyerekeink, az unokáink, és azok leszármazottai fogják elszenvedni azt, amit most az emberiség elpusztít. Nem rémisztgetés, amikor azt mondom, hogy nincs messze, amikor az édesvíz lesz a háborúk alapja, amikor százmilliós városokban fognak az emberek élni, amikor elfogynak mezőgazdasági földterületek, amikor kezdenek kimerülni az energia tartalékok, amikor hulladék lepi el a Földet, amikor élelmiszerhiány lép fel, amikor járványok fognak kitörni, stb. Az úgynevezett döntéshozók ezen vitatkoznak immár 50 éve. 1957. július 01-től 1959. december 31-ig tartott egy átfogó kutatási program. Ennek neve: Nemzetközi Geofizikai Év. Hatalmas adatmennyiség gyűlt össze. Ennek bizonyos méréseit még a mai napig is felhasználják. Miért említem ezeket? Mert már az 1970-es évektől kezdve figyelmeztettek tudósok arra, hogy valami nem stimmel. Elindult valamilyen változás. Ezt az érezhető változást az 1990-es évekre tették, majd a 80-as években kitolták a 2000-es évekre, majd a 90-es években 2010-2020-ra, és most ott tartunk, hogy a lényeges változás majd 2050-2100 körül lesz, illetve addigra kell valamit kitalálni, hogy ne romoljon a Föld élettere. Most ez komoly? 50 év alatt nem történt szinte semmi. Akkor miről beszélünk, ha nem megalkuvásról a vezetők és tudósok részéről. Komoly szakterületeken, komolynak képzelt emberek homlokegyenest mást mondanak. Nem egyet tanultak? Sőt! Már sokan azt állítják, hogy csak hiszti az egész, hogy semmi baj nincs, mert ilyen szélsőségek már voltak korábban is. Erre ékes példa egy vezető politikus véleménye a brazíliai erdőtűzzel kapcsolatban: „az csak egy bozóttűz”. Ennyit értenek a politikusok a természet károsító eseményekhez. Még nagyobb baj, hogy ilyen felfogású és hozzá nem értő politikusok döntenek és mondanak véleményt nagy horderejű természeti változásokról. A szélsőségeket senki nem vitatja. Azt viszont igen, hogy nincs semmi baj. Van baj bőven. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk. Megszaporodott újszerű betegségek, szennyezett légkör, víz, talaj, mérhetetlen hulladék. Sajnos, koromnál fogva személyes tapasztalatokat is meg tudok osztani. Remélem, nem terhelem vele Önöket.

Emlékszem, úgy 10-11 éves koromban volt egy terület a falun kívül, ahová eljártunk játszani. Mivel vizet nem vittünk magunkkal, mert akkor még nem volt ez az őrület, hogy igyál vizet, így egy egyszerű megoldást találtunk. Egy alacsonyabb részen ástunk kézzel a homokba egy kis mélyedést, és abban összegyűlt a víz. Aki megszomjazott, abból ivott egy keveset. Vagy. Mivel a Duna partján nőttem fel, így sokat jártunk fürdeni. Az akkori időjárás, ami ritkán haladta meg a 30 Celsius fokot, tökéletesen felmelegítette a Duna vizét. Bizony volt olyan eset is, amikor abból ittunk. Semmi bajunk nem lett. Ha most megtenném, azt hiszem, kórházban kötnék ki. Vagy. Előszeretettel nézegettem a repülőgépek után keletkezett csíkokat. Számoltam, hogy mennyi idő alatt tűnik el a csík mögüle. Ez néhány tíz másodpercet vett igénybe, vagy még annyit sem. Most ezek a csíkok több órán keresztül is ott maradnak. Mondják, hogy modernebb gépek vannak forgalomban, amelyeknek a hajtóművei gazdaságosabban üzemelnek. Akkor miért ez a változás?  A szakértő azt mondja, hogy ez rendben van. A tapasztalat az, hogy valami nincs rendben. Vagy. Korábban nem sok autó közlekedett. Tisztább is volt a levegő. Ha néha elment egy autó, vagy a helyi busz közlekedett, mindig éreztük azt a kellemetlen szagot. Ma ez már rendszeressé vált olyannyira, hogy már mérni is kell, és riadóztatni az embereket, hogy baj van. Akkor mégis változott itt is valami? Vagy. Korábban egyes betegségtípusok olyan ritkák voltak, hogy szinte különleges hírnek számítottak. Ma már rengeteg rákos, leukémiás, légúti betegségekkel küszködő ember van, a többit nem is említem. Vajon ha nem változik semmi, akkor is így alakul? Biztos, hogy nem. Vagy. A mindennapos bevásárlás során vett élelmiszerekre már szinte mindegyikre ráfogják, hogy rákkeltő. A több évtizedes fogyasztása igazolja is ezt. Adalékanyagok hihetetlen mennyisége található ezekben a termékekben. Biztos vagyok benne, hogy a régi élelmiszerek, annak ellenére, hogy kevesebb fajtája volt, egészségesebbek voltak. Vagy. Az idő múlásával az egyes betegségeket kezelni kellett. A gyógyszerfogyasztás a többszörösére emelkedett. Ha konkrét számot írnék, nem hinnék el. Régen nem voltak úgynevezett újkori betegségek. Ez csak néhány a tapasztalt dolgok közül 50 év távlatában. Mi lesz még 50 év múlva? Beláthatatlan, nem megjósolható, nem meghatározható még közelítőleg sem. Hogy miért? Mert annyi vegyi anyag kerül az ember szervezetébe, hogy nem lehet követni a hatásokat. Egyet lehet: a vegyszerek romboló, egészségre ártalmas hatásait. Pontosan az történik, mind a Föld esetében. Szennyezzük, az ember pedig mérgezi magát. A Föld is, és az emberi szervezet is egy darabig próbál korrigálni, javítani, de amikor már annyi mérgező anyag kerül a talajba, a levegőbe, a vizekbe, a szervezetünkbe, akkor nem tud megújulni és beteg lesz. Földünk is betegszik. Ki lehet jelenteni, hogy a mostani tudósok, kutatók által végzett munka nem felelősségteljes. Játszadoznak több mint 7 milliárd ember egészségével, megélhetésével.  Az emberek tudata beszűkült. Így sokkal hatékonyabban lehet irányítani, vezetni, félrevezetni őket. A félrevezetés és a valótlan dolgok, a hazugságok közlése napi szinten jelen van. Ebben a világban vergődik az ember kilátástalanul. Semmi esélye arra, hogy véleményt nyilvánítson. Egyre jobban leépül, és tökéletes kiszolgálója lesz a mindenkori hatalomnak. Ezt csak azzal lehet némileg kompenzálni, hogy odafigyel mindenki egy kicsit a hétköznapi dolgokra is, és növeli tudását. A tudás kiszűri a becstelenséget, a hazugságot, a tisztességtelen magatartást és mindent, ami hátrányos helyzetbe hozza őket.   

2020.09.11.

Valóság? Képzelet?

A címhez még hozzátenném, hogy igazság, őszinteség, bizalom, tisztelet, szeretet, és mindezeknek ellenkezője. Hogy miért? Mert ezt a világot éljük. Romlott, hazugságokkal teli, bizalmatlan, valótlanságok sokasága, becstelenség, felelőtlenség, a szeretet hiánya, a tolerancia hiánya, a kompromisszum hiánya. Nincs törvény és szabálytisztelet, mindenki azt csinálja, amit akar, és amit jónak lát. Nem számít, hogy vannak betartandó dolgok. A magyar ember ilyen. Erőszak, agresszivitás, hazugság, becstelenség, bizalmatlanság. Egy más világ, egy gonosz világ. Ez van most. Mindenki nézzen körül. Mit lát? Az elégedetlenséget, a kilátástalanságot, a bizalmatlanságot. Lassan beérik az a mondás, hogy az igazság odaát van. Az is igaz, hogy addig, amíg két ember van a Földön, addig nincs egyetértés, nincs igazság. Ezt az állítást a történelem igazolja. Mindig volt ellentét az egyes emberek között, és ez így is marad. A pénz, a hatalom az ember egyik ismérve. E kettőért mindenre képes. Most itt tartunk. Hiába mondanak bármit, bárkik. A valóság teljesen más. Ki mond ma igazat? Kinek lehet hinni? Ki az, aki az igazi bizalmat megérdemli? Tökéletesen igaz a következő meghatározás: az állam egy erőszak szervezet, melyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Biztos nem én vagyok egyedül, aki ezt annak idején megtanulta. Bármilyen államformát építenek, az erőszak felüti a fejét. Sajnos ez az erőszak már ott van a családokban is. A vezető emberek magatartása, viselkedése, a társadalomhoz, az emberekhez való viszonya leképeződik. A követendő példa minden negatív vonása jelen van. Azt másolják az emberek, amit a vezetőiktől látnak. Ez így van a családokban is. Ahogy a szülő viselkedik, úgy fog viselkedni a gyerek is, hiszen azt látja, abban él, azt másolja. A konfliktus elkerülhetetlen. A túlzott szabad gondolkodás, a túlzott torz szabad gondolkodás káoszt teremt. Itt tartunk. Az emberek gondolkodása eltorzult. Értelmi képességeik roncsolódtak nagyon nagy mértékben. Vadak, hiányos tudással rendelkezők, mindent jobban tudók, érzéketlen, hazug, becstelen emberek társadalma alakult ki. Szörnyű azt tapasztalni, hogy valakivel beszélgetek, a szemembe néz, és látom rajta, hogy amit mond, az nem igaz. Milyen ember az ilyen? Régen egy kézfogás elég volt arra, hogy komoly, nagyon komoly üzletek jöjjenek létre, köttessenek meg. Ma ez úgy néz ki, hogy sok esetben több száz oldalas szerződés aláírással, pecséttel sem ér semmit. Mi okozza ezt? A mérhetetlen felelőtlenség, és a felelősség teljes hiánya. Elgondolkodtam azon, vajon vannak-e összefüggések bizonyos dolgok között, amik egy részt kitalált dolgok voltak régen, másrészt, mint látható majd, nagyon is valós képet vetítenek előre. Mire gondolok? Mostanában nem annyira van terítéken, amit korábban elég sokat emlegettek. Időnként ma is hallható akkor, amikor valami olyasmi lát napvilágot, amire azt lehet mondani, hogy ilyen nincs. Ez nem más, mint az összeesküvés-elmélet. Ha valami kiderül, aminek nem kellet volna, akkor előszeretettel használják ezt a kifejezést. Ha jobban belegondolunk, akkor ez teljesen hamis állítás. Ugyanis nagyon sok eset történt már, amire ezt a megfogalmazást használták, és egy idő után láss csodát, mégis csak igaz lett. Akkor hol a bizalom? Mindenki nyugodjon meg, bizalom ma már nincs. Bizonytalanság van, de az nagyon. De térjünk vissza az összeesküvés-elmélet dologhoz. Csak néhány dolgot említek. Fantastic Voyage, Mad Max, Waterworld, Mátrix, Lopott idő. Biztos ismerik ezeket. Filmcímek. Miért utalok ezekre? Nagyon egyszerű. Nézzük csak. Megpróbálom időrendbe rakni, bár sok esetben átfedések vannak. Már 1965-ben született egy film, aminek a címét sajnos nem tudom, ami arról szólt, hogy emberekből robotokat állítanak elő úgy, hogy az agyuk helyére gépet építenek, és ez által követik az utasításokat. Mi van ma? Ez egy valós dolog. Számtalan robot létezik. Sőt! Vannak már olyanok, melyek csodálatra méltóak, sőt, szinte veszélyesek. Volt egy kísérlet, melyet éppen azért szüntettek meg, mert veszélyessé vált. Vajon tényleg beszüntették? Vagy. Szintén a hatvanas évek közepén készült egy film, mely azt mutatta be, hogy összezsugorítják az embereket, és belülről gyógyítják a betegségeket. Mi van ma? Azt hiszem, erre inkább később visszatérek. Aztán az egyes átalakulások. Az emberek különböző világok között mozognak. A globális felmelegedés miatti vízszintemelkedés szintén korábbi filmtéma. Már valós esemény. Energiahiány. A felé megyünk. Egyre nagyobb az energia felhasználás, egyre kevesebb az alapanyag. Hová fog ez vezetni? Háborúkhoz. A víz, az energia, az élelmiszer, mint legfontosabb alapanyagok miatt fognak világméretű háborúk kialakulni. Nem lehet kikerülni, és nem is akarom, de úgy gondolom, az egyes összeesküvés-elméletnek beállított dolog ma már nagyon is valószerű. Emlékeznek arra, hogy mi az állam? Hát igen. Az ember mindig is hajlamos volt arra, és a mai világban ez még inkább így van, hogy egyre többet tudjon meg a másik emberről, embercsoportról, sőt az egész lakosságról. Ennek a folyamatnak éppen a kezdetén vagyunk. Hogy hol tart? Ezt nehéz megmondani. Bizonyára mindenki találkozott már neten a következő felugró ablakkal.

Fontos számunkra adatainak védelme

Mi és partnereink információkat tárolunk és/vagy információkhoz férünk hozzá eszközökről, például sütik segítségével, hogy személyes adatokat, például egyedi azonosítókat és az eszköz által küldött, személyre szabott hirdetésekhez és tartalmakhoz használható alapvető információkat dolgozzunk fel, hirdetés- és tartalommérést, valamint közönségelemzést végezzünk, illetve tökéletesítsük és fejlesszük termékeinket.

Amennyiben engedélyezi, mi és partnereink felhasználhatjuk a pontos földrajzi helyadatait, és azonosítást végezhetünk eszközének leolvasásával. Kattintson, amennyiben hozzájárul a partnereink és az általunk végzett, fent részletezett adatfeldolgozáshoz. Mielőtt hozzájárulna vagy megtagadná a hozzájárulását, részletesebb információkhoz férhet hozzá, és megváltoztathatja beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy személyes adatainak bizonyos fokú feldolgozásához nem feltétlenül van szükség az Ön hozzájárulására, ugyanakkor elutasíthatja az ilyen jellegű adatfeldolgozást. Beállításai csak erre a weboldalra vonatkoznak.

      Csak halkan mondom. Az adataimat csak én tudom megvédeni. Onnantól kezdve, hogy valaki azt mondja, majd ő megteszi helyettünk, hogy megvédi adatainkat, enyhén szólva badarság. Bárki is elhiszi, hogy ez igaz?  Hát nem érdekes? Pedig ez csak egy általános, ma már szinte mindenhol alkalmazott eljárás. De ez nagyon kevés. A mai világban már sokkal többet akarnak megtudni mindenkiről. Hogy hívják ezt? Totális megfigyelés. Na, erre aztán rá lehet húzni az összeesküvés-elmélet kifejezést. Tudják mi a borzasztó? Hogy ez a valóság. Valamire visszautalnék. Emlékeznek. Összezsugorítom, bejuttatom, meggyógyítom. Ma ez úgy módosul, megfigyelem. A chippek ma már elterjedt dolgok. Csak egy ugrás, és minden emberbe be tudnak juttatni egy ilyen eszközt. Hogy hogyan? Ezt mindenkire rábízom, hogy milyen módot talál ki. Sok van, nagyon sok. Mi a cél? Ahogy említettem, az ember sok mindent szeretne tudni a másik emberről. Szomszédról, munkatársról, barátról, barátnőről, sporttársról, üzletfeléről, gyakorlatilag mindenkiről. Itt tartunk most. A személyes adatok már ott keringenek a világhálón. Élnek, és visszaélnek vele. Pedig ezek csak egyelőre még csak felületes dolgok, felületes adatok, mégis igen sok mindenre felhasználhatók. Képzeljék el, ha minden adat egy helyen lesz. A teljes személyes adatbázis. Banki dolgokról, egészségügyi dolgokról, szokásokról, családi állapotról, politikai meggyőződésről, munkahelyi magatartásról, és még lehetne sorolni. Ilyen adatok birtokában bármit el lehet érni egy embernél. Olyan törvények mentén terelni az eseményeket, melyekben az emberek meg vannak félemlítve. Szorongás, lelki problémák, társadalmi hovatartozási függőség, emberi kapcsolatok nem normális kezelése, pszichés állapotok kialakulása, lelki egyensúlyi gondok, családon belüli feszültségek, stb. alakulnak ki. Az ilyen embert a legkönnyebb irányítani. Ez a cél. Ne gondolkozz, majd mi megmondjuk mit, mikor, és hogyan csinálj. Sajnos e felé tartunk oly annyira, hogy már érezhető ennek a hatása. Hogy mi? Legfőképpen a bizonytalanság. Ez a legrosszabb állapot. Az igen, vagy a nem is jobb ennél. Na, ezt használják ki azok, akik befolyásolni akarnak embereket különböző célok elérése érdekében. Soha nem lehet tudni, hogy bizonyos vezetők milyen szándékkal irányítanak, vezetnek egy családot, egy vállalkozást, egy országot. A világ nem jó felé tart. Az egyre nagyobb nézeteltérések, vallási gondolatok, vízhiány, energiahiány, élelmiszerhiány, extrém időjárási események arra engednek következtetni, hogy világméretű nagy változás küszöbén vagyunk. Látni, hogy még komolynak mondott rendezvényeken, konferenciákon sem tudnak döntéseket hozni a vezetők. Miért? Mert nekik is megmondják, mit tegyenek. Őket az a hatalom már nagyon jól ismeri, aki vezérli az egész rendszert. Nagy tudású, nagy tapasztalatú, hihetetlen vagyonnal rendelkező embercsoportról van szó. A totális megfigyelés, az információ, az adatok ma a legfontosabb fegyverek. Ennek birtokában minden elérhető. Tudják, van egy érdekes mondás: mindennek és mindenkinek megvan az ára. Ezt nem kell tovább ragozni. Van valami, amit nem szabad elfelejteni. Itt idéznék egy filmben elhangzott mondatot. A tudatlanság egy áldásos állapot. Lehet, hogy igaz. Vajon miért? Nagyon egyszerű. Így semmit nem kell tenni senkinek, nem kell gondolkodnia, mert megmondják, hogy viselkedjen, mit csináljon. Itt a kulcsszó, hogy nem kell gondolkodnia. Az emberek egy illúzió világban élnek, azt hiszik, hogy ők döntenek, hogy ők döntésképesek, hogy ők okosak. Csak egy mostani példa. Az „okoskészülékek”-nek titulált eszközök valójában a technológia fejlődés egyik állomása. Nem okos, hanem annak a készüléknek már azt, és úgy kell tudnia. Ennyi. Sajnos az emberek ezt elhiszik, azon egyszerű oknál fogva, hogy tudatlanok. Ezzel párhuzamosan felmerül egy sokkal veszélyesebb dolog, mégpedig a bizonytalanság és a bizalmatlanság. Ha ezeket a fogalmakat elültetik az emberekben, akkor kialakul egy függőség, melynek következménye a döntésképtelenség. Mindent kérdezni kell, mert semmi nem biztos. Innen már csak egy ugrás a pszichés állapot. Hazánkban több mint 1,8 millió ember szorul valamilyen lelki segítségre. Ez csak a felnőtt lakosság. A fiatalok ebben nincsenek benne, akik egyre inkább rászorulnak ilyen segítségre, hiszen teljesen torz gondolkodást képviselnek, aminek következménye a felelőtlen viselkedés. Vajon van-e megoldás? Lehet-e ez ellen tenni valamit? Lehet-e ezen változtatni? Jó kérdések. A legfontosabb, hogy az emberek akarnak-e változtatást. Ha a mellett döntenek, hogy a „tudatlanság egy áldásos állapot”, akkor nincs mit tenni. Egy minden oldalról kiszolgáltatott, teljes mértékben irányítás alatt levő emberi faj jön létre. Ha viszont kezdi magát képezni, és tudással felvértezni, akkor jobban el tud igazodni mindenben, és nem tudják teljes egészében kihasználni. Szerintem ez lehet az igazi cél.  

2020.09.05.

Egy fontos szempont 

Az emberiség létszáma lassan eléri a nyolc milliárd főt. Ennyi embert kell ellátni a Földnek. Képzeljük el, hogy vannak olyan területek, melyek mezőgazdasági termelésre teljesen alkalmatlanok. Ilyenek a sarkvidékek, a sivatagok, a sziklás területek, stb. Elég kevés hely marad arra, hogy az élelmiszer igényeket ki tudják elégíteni. Pontosabban leírva a termesztésre alkalmatlan területek földrajzilag Észak-Amerika felső tartománya, a Szahara, és Dél-Afrika keleti partja, Ausztrália középső része, valamint Szibéria, és az ázsiai területek nagy része. Az erősen terhelt területek Európa szinte teljes része, Dél-Amerika északi vidéke, Ázsia távol-keleti része. Ki lehet jelenteni, hogy nagyon kevés hely marad arra, hogy ezt az embertömeget el lehessen látni élelmiszerrel. Az egyre növekvő új technológiák áthidaló megoldásként jelentkeznek. Az adott területen történő termésnövelés átmenetileg biztosítja az ellátást. Sajnos egyre több olyan területet vonnak be ebbe a láncba, amely a természetet is érinti. Lassan nem lehet fenntartani a biodiverzitást, azaz a biológiai sokféleséget. Miért baj ez? Állat- és növényfajok eltűnésével állunk szembe. A nagyobb igények nagyobb területeteket igényelnek, ezáltal elvesznek az egyes fajok életterei. Egy érdekes folyamat kezd kirajzolódni. Vannak olyan területek, melyeket ezidáig nem lehetett bevonni ebbe a tevékenységbe. Mire gondolok? Szibéria jelentős része, valamint Kanada északi területe. Itt vannak olyan fagyos területek, melyeket a globális felmelegedés miatt egyre inkább be lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Csak gondoljunk bele. Ha most is el tudják látni a lakosságot, akkor vélhetően a népesség gyarapodása miatt nagy szükség lesz ezekre a területekre. Persze ez most még csak egy lehetőség latolgatása. Tény, hogy ezek a területek olvadnak, és talán idővel termékennyé is tudják tenni.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.