Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2022.01.21.

Egy új jelenség

Egyre inkább olyan hírek, és sajnos olyan tapasztalatok kerülnek elő, amelyek egyszerűen eltérnek a megszokott hétköznapi dolgoktól. Mire gondolok? Hogy aktuális maradjak, a mostani járvány kiinduló pontja egy denevér volt. Ami engem egy kissé megrémített, az az volt, amikor egy kutató kijelentette, hogy minden vadon élő állatban ott van valamilyen veszélyes kórokozó. Ha ennek a kijelentésnek nyomán egy kicsit körülnézünk, akkor bizony elég sötét kép kezd kirajzolódni. Látjuk, hogy vannak népek, akik különböző vadon élő állatokat, rovarokat is előszeretettel fogyasztanak. Ezzel addig nincs baj, amíg csak ők fogyasszák. Ugyanis életvitelük kapcsán nekik ez egy megszokott dolog. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor az utazási irodák felhívják a figyelmet, hogy ne igyanak az ottani országban használt vízből. Az ott élőknek semmi bajuk nem lesz, de a más országból odalátogató embereknek komoly problémát okoz. Valahol ez az a terület, amelyen érdemes egy kicsit elgondolkodni. Milyen változások történnek ma világszerte? A témához kapcsolódóan a vadon élő állatok élettere kezd zsugorodni. Ebből adódik, hogy egyre közelebb kerül az emberhez, és egyre nagyobb a veszélye annak, hogy valamilyen fertőzés kerül át az emberre. A történelem során több olyan világjárvány is kialakult, melyeket állatok okoztak. Most is ennek az egyik válfaját éljük meg. Nevezetesen egy denevérről átkerült vírus okozza a mai járványt. Ha jól belegondolunk, akkor azt kell mondani, hogy ezek a láthatatlan kórokozók mindenhol jelen vannak, csak arra várnak, hogy megfelelő életkörülmények alakuljanak ki számukra. Ezt követően alattomosan és szabadon terjed. A mai kor egyik veszélyes területe, a többi között, a hulladékok nem megfelelő tárolása és kezelése. Gondoljunk bele. Az olyan intézmények környékén, ahol élelmiszereket árusítanak, tárolnak, előbb, utóbb feltűnnek a patkányok, egerek, sőt, néhány madárfaj is. Mivel egyedszámuk jelentős, így csak idő kérdése mikor közvetítenek valamilyen betegséget. Sajnos, ha körülnézünk, a mai ember egyáltalán nem fogja fel, hogy milyen károkat, és milyen fertőzési gócokat hoz létre azzal, hogy illegálisan lerakja valahol a szemetét. Ebben a szemétben minden benne van. Olyan dolgok is, amik fertőzőek lehetnek. A vadon élő állatok ezeket megtalálják, és kontaktusba kerülnek ezekkel a dolgokkal. Ezt követően apró rágcsálók, rovarok, madarak által visszakerülhet az ember környezetébe, és máris kialakul a fertőzés. A történelem során több nagy világjárvány is felütötte a fejét. Legtöbb esetben a tisztább környezet állította meg a fertőzés tovaterjedését. Ma már ennek minden feltétele megvan. Sajnos azt kell mondani, hiába van meg, ha az emberek felelőtlenek, és saját maguk környezetét teszik ki valamilyen fertőzésnek. Ez visszaüt az emberre. Ezt kellene megérteni. Felelősség teljesen gondolkodni. A természet igen sok meglepetést tartogat még. Ha túlságosan erőszakosan beleavatkozunk, akkor nagyon rossz következményei, sőt, tragikus következményei vannak, és lesznek is.     

2022.01.14.

Nézzük az Új Világot

Ma már egyáltalán nem ritka, hogy azt mondják vezető emberek, hogy az Új Világrend. A Föld vezető politikusai szinte kivétel nélkül emlegetik ezt az dolgot. Vajon miről szólhat ez? Vajon mit takar valójában ez a két szó? Vajon ez mennyire érinti az átlagembert? Vajon egyáltalán érdekli a döntéshozókat, és azokat, akik ezt az új megjelölést szorgalmazzák, hogy miképpen alakul a népesség sorsa ennek kapcsán a Föld egészén? Vajon mennyire új keletű ez a kifejezés? Az emberiség kifejlődése óta mindig jelen volt egy olyan emberi tulajdonság, ami arra irányul, hogy másképpen viszonyuljon embertársaihoz egy vagy több személy. Ez abban nyilvánul meg a mai napig is, hogy vezessen, irányítson, figyeljenek rá a többiek. Nyilván, hogy ezért valamit tenni is kellett, és kell is, illetve kellene tenni valami többletet. Ez legtöbb esetben abban nyilvánul meg, hogy valami újat, valami modernebbet, valami új fogalmat hirdet az illető. Aztán ennek az az egyik eredménye, hogy meg tudja győzni a társait, hogy az, amit ő mond, az a jó, azt kell követni. Ez a kezdetekben egy új vadászati módszert, egy új fegyvert, egy új gondolkodást jelentett. Aztán ahogy haladt az idő, egyre nagyobb lett a Föld népessége, és egyre színesebb lett az embercsoportok különbözősége. Kialakultak nagyobb csoportok, közösségek, melyek élén már egy választott vezető állt. Ő volt az irányító, neki engedelmeskedtek. Párhuzamosan létrejöttek az egyes hitvilágok. Szinte minden nagyobb közösségnél volt egy olyan valaki, akit mindenki egyként tisztelt, tartott tőle. Nagy ereje volt ennek a sok esetben megfoghatatlan valakinek. Az ezzel foglalkozók ennek révén nagyobb tudásra tettek szert. Egy mitikus világ övezte őket. Odafigyeltek arra, amit mondott, hallgattak rá. Aztán kezdődtek a problémák. Ők maguk is elhitték a különbözőségüket, és visszaéltek ezzel a lehetőséggel, tudással. Maguk számára hasznos dolgokat találtak ki, illetve a már uralkodóvá választott személy legközelebbi embere ő lett. Tanácsokat, ötleteket, sok esetben fondorlatos dolgokat ajánlottak az uralkodónak. Ezzel elérték, hogy tekintélyük legyen. Kialakultak az egyházak, és azok vezetői. Egy idő után már központi szerepet kaptak a vezető mellett. Ezt sok esetben ki is használták hatalmuk megerősítése érdekében. Kezdetben őket asztrológusoknak, a másik részüket, akik jóval nagyobb létszámban jelen voltak egy társadalomban, egyházi embereknek hívták, és hívják ma is. Elindult szerte a világban a ma politika néven futó eszme, amit mindig a vezetők diktáltak. Kialakult az uralkodó osztály és a szegényebb réteg. Létrejöttek az államok, az országok. Ezek társadalmi berendezkedését legjobban úgy lehet kifejezni, hogy az állam nem más, mint ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja a hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a mai világban is így van. Teljesen mindegy, milyen formában működik egy társadalom. Elérkeztünk oda, hogy szétválasszuk a politikát és az egyházat, azaz a vallást. Mindkettő az idők során hatalmas vagyonra és tekintélyre tett szert. A hatalom ezen belül teljesen összemosódott, hiszen az egyházi vezetők is hatalomra vágytak, kihasználva pozíciójukat. A történelem megmutatja, hogy mire voltak képesek az uralkodók, illetve az egyházi vezetők annak érdekében, hogy még nagyobb befolyást szerezzenek. Ennek érdekében nem volt akadály. Mindent megtettek, szó szerint mindent, hogy vezetők maradjanak. Ennek ékes példája a középkor, és az azt követő időszak. Ezekben az időkben szinte korlátlan hatalommal rendelkezett mindkét terület. A politikai akarat és a vallási akarat. A későbbiekben ez finomodott ugyan, de a hatalom vezérfonala ott leng a mai napig is mindkét oldalon. A gyarapodás, a nagyobb gazdagság, a felsőbbrendűség, az uralkodás, a hatalom gyakorlása teljesen hatalmába kerítette a vezetőket. Kezdett kialakulni egy a már említett létforma. A korábbi időkben létrehozott vagyon meghatározó volt. Ez biztosította a hatalmat. Akárcsak a mai világban, korábban is egy szűk réteg irányított vezetett, félrevezetett rengeteg embert. A furcsa, hogy ez a rengeteg ember teremti meg a jólétet az uralkodó kisebbségnek, ez legyen bármilyen formáció. Aztán ahogy haladunk előre az időben, elérkezünk úgy a 60-as évekhez. Egyre inkább kirajzolódik egy nagyon is különleges valami. Olyan uralkodói réteg alakult ki, melyek még a politikai és vallási vezetők felett is hatalmat gyakorolnak. A mai modern világban semmi nem változott abban a tekintetben, hogy az elnyomott rétegre egyre nagyobb hatást, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a világot irányító elit társaságok. Miért említem a társaság szót? A társaságon aránylag kis létszámú csoportot értünk. A valóságban ez így van. Nem nagy létszámú csoport vezeti a világot. Tőlük származik az Új Világrend fogalom.  Ahogy említettem, már az 60-as évek végén szóba került ez a kijelentés. Vajon ez a kifejezés egyáltalán mit takar, mit értünk alatta? Hát ez a nagy kérdés. Vannak események, történések, amelyek egyértelműsítik, hogy valami nagy változás van készülőben. Ahogy időben haladunk előre, sorban jönnek a változások. Ez szinte természete, és elkerülhetetlen. Fejlődni persze kell. Fejlődés nélkül nincs haladás, nincs előre lépés. Ha visszatekintünk a történelmi fejlődési eseményekre, akkor láthatjuk, hogy az embereknek mindig is érdeke volt, hogy hatékonyabbá, könnyebbé tegye a munkáját. Ahogy említettem, nagyon sok minden megváltozott, főleg a mai ember gondolkodása. Az viszont nagyon. Ez annak tudható be, hogy a kommunikáció, az információ, a hírek, és minden más egyéb számukra fontosnak vélt dolog révén teljesen átformálódott a valósághoz, az igazsághoz való tudatuk. Nagyon rossz ez az irány, de már elég nehéz ezt visszafordítani. Nem ez a cél. A mai modern embert nem érdekli az események mögötti dolog, csak a felszínes történések. Nem erőlteti az agyát, mert azt találja elfogadhatónak, amiben él. Szinte teljesen szabadnak és önálló gondolkodásúnak tekinti magát, holott a modern rabszolgaság előszobájában van, amiről semmi fogalma nincs, mert jól kifinomult módszerekkel, és még alaposabban kidolgozott kommunikációval olyan illúziót keltenek benne, és oly mértékben módosítják tudatát, hogy észre sem veszi, mi zajlik igazából körülötte, és a legfontosabb, hogy mi zajlik egyáltalán vele, környezetével. A szomorú, hogy már ott tartunk, hogy ezzel az általa jónak vélt életszemlélettel látja a világot. Olyannyira szabadnak és öntudatosnak tartja magát, hogy sok esetben, sőt, nagyon sok esetben ő az, aki agresszívan, erőszakosan lép fel másokkal szemben, tudatva, hogy ő az személy, aki teljes egészében fel van világosítva, tudatában van mindennek, és ő rendelkezik az igazsággal. Hát igen, ez már a valós tudatmódosítás. Ahhoz, hogy ezt ilyen módon tudassák az emberekkel, és úgy viselkedjenek és gondolkodjanak, ahogy most, ahhoz nagy tudásra van szükség. Az a szűk elit, akik ezt megálmodták és meg is alkották, hihetetlen tanult és intelligens emberek annak ellenére, hogy a kihasználás legmagasabb fokát produkálják, és igen erőteljesen gyakorolják a hatalmat. A cél a totális uralkodás mindenki felett. Milyen módon lehet ezt elérni? Hogy némi fogalmunk legyen, csak néhány terület, ami már érezhetően jelen van. Mik ezek a területek? Az Új Világrend kialakítása során közel 30 olyan fogalom került terítékre, amelyek az emberek mindennapjait szabályozzák. Ezek közül csak néhány. Hitel, szex, kábítószer, butítás, megfigyelés. Vegyük sorra.

Hitel: nagyon fontos, hogy az emberek minél jobban eladósodjanak. Ennek egyik módszere a kölcsönök, hitelek felvétele. Ennek folyamán fedezetet kell adni a bank felé, ami azt jelenti, ha valaki nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségének, akkor a bank ráteszi a kezét. Van olyan is, hogy valaki felépít egy házat a saját, illetve banki hitelből, majd bérlőként lakik a korábbi saját tulajdonát képező ingatlanban. Eléggé összetett dolog ez, de a lényeg, hogy minél többen vegyenek fel valamilyen hitelt, kölcsönt, amit aztán komoly kamat mellett vissza kell fizetni. Ez sok esetben évtizedekre eladósítja az embereket. Ez komoly gondot jelent nagyon sok embernek.

Szex: ez az a dolog, amiről az emberek biztos nem akarnak lemondani. Számtalan dolog foglalkozik ezzel a témával. Pornóoldalak milliói teszik elérhetővé a szexet, sajnos sok esetben nagyon is fiatalokat is elérve velük. Ebből tanulnak. Azt követik, amit látnak. Van viszont egy másik oldala ennek. A szabad szexet úgy kell művelni, hogy ne legyen utód. Ez azt eredményezi, hogy a fogamzásgátlás előtérbe kerül a túlzott szex miatt. Ez viszont népesség csökkenést okoz. Sajnos, ma már a nemi hovatartozás is eléggé nyitott. Sőt! Ha egy kicsit tovább lépünk, akkor az esetleg gyerekvállalás kihívást jelent, tehát gondot. Ez szintén visszavetheti a párok gyerekvállalási kedvét.

Kábítószer: nemcsak a fiatalok körében népszerű ez a tudatmódosító szer. Egyre többen használják. Ma már az összejövetelek, a bulik el sem képzelhetőek kábítószer nélkül. Egyre nagyobb tért hódit ezeknek a szereknek a fogyasztása. Hatalmas üzlet, és hatalmas károkat okoz az emberekben. Ez már az előszobája az emberek butításának, döntésképtelenségének. Az ilyen ember nagyon könnyen manipulálható. Ezzel azt is kifejezem, hogy a drog kedvért mindenre képes. Szó szerint mindenre. Így egyre labilisabbá, egyre befolyásolhatóbbá válik az egyén.

Butítás: talán ez a legpusztítóbb, amit lehet mondani az emberek milyenségéről. A tudatlanság egyre nagyobb teret hódít. Egyre több ember tartozik ahhoz a csoporthoz, akik teljes tudatlanságban szenvednek. A saját torz képzeletük után mennek, és közvetítik is a családjuk felé. A gyerek ezt lemásolja, és ugyanúgy terjeszti a tudatlanságot. Az ismeretek megszerzése ma már nem cél. Azt az illúziót követve élnek, hogy az a kis valami, ami még elfér a fejében, éppen elég. Mi a fontos? Pénz, buli, szórakozás, erőszak, szex, szélsőséges gondolkodás, stb. Semmit nem tesznek az emberek annak érdekében, hogy műveltek, intelligensek legyenek. Ennek révén az történik, hogy tudatlanságuk miatt ki tudják használni őket, és ez a cél. Sajnos ez a jelenség már egymás közt is fellelhető, ami abban nyilvánul meg, hogy nem őszinték az emberek. Kialakult a tudatlan, korlátozott, könnyen befolyásolható modern mai ember.

Megfigyelés: ez az a pont, ami eléggé tág teret enged annak, hogy beteljesüljön az Új Világrend egyik fontos mérföldköve. A totális ellenőrzés az emberek felett. Az adatok, az információk, és a különböző embereket érintő tények nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy kellő rálátásuk legyen az uralkodóknak minden egyes alattvaló megfigyelésére. Csak nézzünk körül. Térfigyelő kamerák, biztonsági kamerák mindenhol. Ma már nem gond egyes emberek kiemelése egy tömegből. Ezen azonban még tovább lehet menni. Az egyes úgynevezett „okos” készülékek már elég sok mindenre jók. Helymeghatározásra, lehallgatásra, nyomkövetésre. Csak érdekességképpen megkérdezném. Ha nézzük a televíziót, lehet, hogy minket is néznek? Olyan információkat, olyan adatokat gyűjtenek be, melyekkel vissza lehet élni. Zsarolni lehet mindenkit. Kapcsolataival, egészségügyi állapotával, munkájával, ismeretségi körével, munkatársaival, hobbijával, nézeteivel, kijelentéseivel, stb. A módszer igen tág. Mi teszi mindezt lehetővé? Egyszer a jól kifinomult, és egyre tökéletesebb technikai eszközök, a másik az emberek egymáshoz való viszonya. Az irigység, a tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, és minden, ami a normális emberi viselkedés alapjának kellene lennie. Ma már normális szintről alig lehet beszélni. A szélsőségek uralják a világot, legfőképpen az emberek gondolkodását. Ha mindezeket egybevetjük, és ami még ezekhez hozzátartozik, akkor láthatjuk, hogy kialakult egy olyan világ, aminek neve Új Világrend. Szinte minden társadalmi formában megjelenik, majd mi megmondjuk, ki, mit, mikor, hol és miképpen csináljon. Ebből fakad, hogy a gondolkodás kezd egyre inkább háttérbe szorulni, a butaság pedig egyre nagyobb teret hódít. A sajnálatos az, hogy az emberek egyre inkább ebben érzik jól magukat. A döntések nem az ő kezükben vannak, tehát a felelősség sem. Ez így lenne szép, de nem így van. A rossz döntésekért sem a vezető a felelős, hanem a tudatlan ember, aki nincs tisztában semmilyen rá vonatkozó szabályokkal. Ha már szabályok. Az emberek sem nem törvénytisztelőek, sem nem szabálykövetőek. A kiskapu, az a cél. Ahol meg lehet kerülni, ki lehet játszani a szabályokat. Ha sikerül örömmel tölti el, hogy valamit megszegett, és még el is újságolja az ismerőseinek. Így kialakul egy olyan állapot, mely a szabálytalanságok sorozatát indítja el. Ez pedig sok minden mást is magával sodor, többek között a tisztességtelen magatartást. Felüti a fejét az erőszak, az agresszív magatartás, a hazugság magas foka, az egyenlőtlenség, a gyűlölet.  A vagyoni jólét meghatározza az emberek hovatartozását. Ez egyre inkább kisebb ember csoportokra szűkül. Az Új Világrend követői és gyakorlói tökéletesen kihasználják a számukra minden esetben elérhető olyan lehetőségeket, melyekkel hatalmukat még jobban tudják gyakorolni. Teljesen szétszakad a társadalom. Egy uralkodó elitre, és egy végtelenségig kihasznált többségre. A szomorú, hogy ez a többség a tudatlanságánál fogva van abban a helyzetben, amiben él. Úgy véli, ő dönt mindenben. Ezeket az embereket el kell, hogy szomorítsam. Az egyén ma már nem dönt semmiben, mert döntésképtelen. Az illúzió megvan, hogy szabadságban él. Ez ma már nem érvényes megállapítás. Mindenki, mindenhol, minden időben meg van figyelve. Az Új Világrend erre van berendezkedve. Egy fontos dolog. Ahol kiszámítható módon működik a társadalom és a gazdaság, ott nyugodtabbak az emberek. Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ők is az Új Világrend szerint cselekednek, de társadalmi jólétük valamivel többet megenged a polgárainak. Az Új Világrend egyre inkább szorít az egész rendszeren.   Ne higgye senki, hogy a különböző könnyítések, engedmények, vagy bármi más az embereket szolgálja. Ezt az illúziót el kell felejteni. Viszont, ahhoz, hogy ezt valamilyen formában meg tudjuk változtatni, széles körű tudást kell szerezni. Sajnos, a mai modern ember erre már nem képes, vagy csak nagyon kevesen. Az átmenet egyikből a másikba észrevehetetlen. Apró jeleket lehet találni, de az emberek ezzel nem foglalkoznak. Egyszerűen nem érdekli őket. A közömbösséget, és más egyéb tulajdonságokat azért nevelik az emberekbe, hogy könnyebben lehessen manipulálni, befolyásolni őket. Fel lehet tenni azt a kérdést: vajon merre tart a világ? Sajnos azt látjuk, hogy valami nem jó irányt vett. Mi az oka? Lehetne taglalni. Egy biztos: az emberi kapzsiság, hatalomvágy, pénzszerzés mindent felülír. Talán nem idegen az, amit most mondok: mindennek, és mindenkinek ára van, csak tudni kell, mennyi. Tudom nagyon sokan talán ellene mondanak. Érthető. Sértő is lehet. De. Itt van ez a szó. Mindenki gondolja végig, ha akarja. A nyílt, őszinte, és bizalmas gondolatok előbbre visznek. Ma már sajnos sok olyan dolog van, amit „szakemberekre” hivatkozva közölnek. Vajon miért? Mert így könnyebben eladható. Ha viszont a háttérbe tekintünk, szembesülünk a valósággal, mégpedig azzal, hogy nem fedi a valóságot. Sajnos ez történik minden nap. Nem az a cél, hogy az emberek széles köre képzett, megfelelő tudással rendelkező világpolgár legyen. Éppen ellenkezőleg. Tudat és tudásnélküli emberekre van szükség, akik teljes egészében alávetik magukat annak a rendszernek, amely kihasználja őket, elültetve benne azt a gondolatot átmenetileg, hogy fontos része az egésznek, de abban a pillanatban, amikor egy bizonyos határt túllép, kegyetlen szigorral lecsap bárkire, nem válogatva az eszközökben. Megadja azt az illúziót, mely szerint korlátozott tudásoddal szolgálod a társadalmat. Azzal, hogy tanulsz, képezed magad, csak bizonyos szintig, és meghatározott területen érhetsz el részeredményeket. Azok a régiók, ahol az igazi döntéseket hozzák, mindenki számára elérhetetlen, csak, és kizárólag az a réteg képviselheti, akiket kiválasztanak, illetve akik a pénz, hatalom és tudás birtokában vannak.  Kedves olvasó: Te érted ezt? Ha igen, jó neked, tájékoztass róla, mert olyan tudásnak vagy a birtokában, amit szívesen vennék, tanulnék.

Valamit tudomásul kell venni. Az Új Világrend fogalma ma már közhelynek számít. Számtalan esetben, és sok helyen, legfőképpen vezető emberek beszéde alkalmával elhangzik. A történészek és politológusok, akik féltik az egzisztenciájukat, görcsösen igyekeznek hangsúlyozni, hogy mindez paranoiás összeesküvés-elmélet, holott ez maga a valóság, amiben napról napra élünk. Az igazság keresésekor óhatatlanul rábukkanunk teljesen ellentmondó dolgokra. Ez a zűrzavar nem véletlen. Ez okozza az emberekben a bizonytalanságot, azt pedig mindenki tudja, tapasztalja, hogy ez a legrosszabb állapot. Magát a rendszert, az Új Világrend képviselőit és elképzeléseiket már nem kell titkos dologként kezelni, mert beépült az emberek tudatába, hogy létező valamivel állunk szemben. A lebutított emberek ma már elfogadják ezt a helyzetet. Amiket évek hosszú során mindig a középpontban tart valaki, az előbb-utóbb beépül, rögzül az emberekben. Az Új Világrend tényével is ez történt. Minden józanul gondolkodó ember előtt világossá kell válni, hogy életünket a háttérhatalom legfelső szintje irányítja, ami nem egyenlő a vezető politikusokkal. Ez a rendszer nem rövidtávon gondolkodik. Évszázadokra előre terveznek. Az Új Világrend képviselői, nevezhetjük őket úgy is, hogy a világ urai, fantasztikus tudással rendelkeznek. Ha kicsit is belegondolunk, akkor világossá válik, hogy bizonyos technológiák csak évtizedek múlva kerülnek ki a köztudatba, amik ezeknek az embereknek a birtokukban vannak. Bárki visszagondolhat úgy 50 évvel ezelőtti időkre. Mi volt akkor, és mi van most. A háttérhatalom már jóval előrébb tart, ami majd szintén évtizedek múlva kerül napvilágra, ha kerül.  Mindaz, amit mindennapos használatra átengednek a tömegek számára, voltaképpen elavult technológiát képvisel. Sajnos az emberiség túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli a világ sorsa, csak a saját túlélésével van elfoglalva, és még rosszabb, hogy hitelt sem adnak azoknak az összeesküvés-elméleteknek, melyek valójában nem azok, amik rávilágítanak arra, hogy mi fog következni. Ennek az egész rendszernek a legfontosabb eleme, hogy az embereken globális tudatmódosítást hajtsanak végre, magyarul, akaratától, tudatától fosztanának meg mindenkit. Azt hiszem ide illik.

 „A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől.
A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi félelmetes.”
                        /Goethe/

2022.01.07.

Félelemipar

Kezd valami nagyon érdekes kialakulni. A címben szereplő fogalom egyre inkább testet ölt a valóságban. Ezek fő területei a politika, a média, a gyógyszer gyártók, a biztosító társaságok, a bankok, és furcsa mód a környezettel foglalkozók. Ezek a legjövedelmezőbb területek. Emberek tízmillióit lehet pánikban tartani. A félelem iparának, „kultúrájának” lényege, hogy még nincs is semmiféle dolog, nincs is itt semmi, nincs is valós hír semmiről, de máris „termeli a hasznot” a haszonélvező csoportoknak. Ezek a csoportok szerepelnek a cikk elején. Hogy világosabb legyen. Ezek a területek érintettek abban és akkor, amikor valamilyen igen nagy hatást szeretnének elérni. Magyarul megfélemlíteni az embereket. Kérdezhetnék, hogy mivel?

Politika terén az uralkodó kisebbség hatalom gyakorlása az emberekre. Pozíciók, döntéshozók, szakértők elhelyezése a megfelelő helyekre. Ezt követően már létre lehet hozni a bizonytalanságot, amivel az emberek ki vannak szolgáltatva. Sőt! Félelemben lehet tartani őket. Média. A sajtó, a rádió, a televízió, és most már az internet adta lehetőségek hatalmas befolyást tesznek emberek millióira minden téren. Minden hír, minden esemény, minden történés, minden változás a megfelelő tálalás keretén belüli közlése. A közzététel nyílván érdekek mentén húzódik. Az ilyen jellegű tájékoztatás hatalmas erővel bír. Biztos mindenki tudna valamilyen példát említeni ezzel kapcsolatban. Gyógyszer gyártók. Tudom, a megelőzés nagyon fontos. A baj ott kezdődik, hogy szoktam mondani, addig, amíg valami jól működik, nem szabad hozzányúlni. Amint belepiszkálnak, azonnal baj van. Ez így van minden területen. Az emberek egészségére hivatkozva olyan gyógyszereket forgalmaznak, most már gyerekeknek is, amire semmi szükség nincs. Nem azt mondom, hogy ilyen szerekre nincs szükség. Nagyon is. A túlzások az aggályosak. Minden egyes gyógyszer vegyi anyag, természetellenes. Nem a szervezet alkotó része. A gyógyszert minden területen őrült forgalom mellett árusítják. Az embereket félelemben lehet tartani vele, hiszen azt mondják, ha nem szeded, bajod lesz. Ez ugyan nem így van tálalva, de a lényege ez. A biztosító társaságok és bankok is beszállnak ebbe a versenybe. Házak, lakások, vagyontárgyak és minden, ami értéket képvisel az embereknek, fontos dolog. Az még fontosabb, hogy biztonságban tudják. Ezért rá tudják venni őket, hogy nemcsak alapvető biztosítást kössenek, hanem olyat is, ami mindenre kiterjed, hiszen nagyon előtérbe kerültek az időjárás okozta károk gyakorisága. Ez viszont nem olcsó. Rávezetik az embereket, ha nem kötsz ilyen és ilyen biztosítást, akkor erre semmi kártérítést nem kapsz. Ez egy zsarolás is egyben, hiszen kész tények elé állítják őket. Sajnos, sok esetben ennek ellenére egy esetleges kárrendezés komoly jogi problémákat vet fel, és nem a biztosított javára. Azaz, a kár megtörtént, de a kifizetés elmarad valamilyen külön jogi dologra hivatkozva. Itt is a bizonytalanság üti fel a fejét. A bankok hasonló érdekeket képviselnek, hiszen arra sarkallják az embereket, hogy terheljék meg magukat kölcsönnel. Ennek további sorsa elég labilis, hiszen bármi közbejöhet, ami az emberekre nézve kedvezőtlen.

A mai világ egyik fontos része az emberek biztonságos élete. Legyen megfelelő víz, élelmiszer, lakhatás, munka. A környezetvédelmi változások, károk, hiányosságok rányomják bélyegüket az olyan helyen élőkre, ahol ezek a feltételek egyáltalán nem biztosítottak. Ahol nagyobbak a természeti erők hatásai, ahol kérdéses az élelmiszerellátás, ahol kérdéses a víz- ellátás, ahol kérdéses minden olyan, ami a normális egyszerű életet biztosítaná. Ezeken a helyeken az emberekben a félelem napi szinten jelen van, hiszen nem tudják, mit hoz a holnap. Azt sem tudják, mi lesz velük, a gyerekeikkel az elkövetkezendő időszakban. A bizonytalanság és félelem hihetetlen reakciókat tud kiváltani az emberekből. Sajnos elő fog fordulni az az állapot, amikor elmúlik az emberek félelme, mert nem lesz mitől félniük, hiszen nem lesz mit félteniük, és nem lesz mit veszteniük.  

2021.12.31.

Az idő múlása

        Van egy elképzelés, mely szerint az egész Univerzum úgy 13 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ezen belül a Naprendszer és a Föld 4,6 milliárd éve. Két dolgot szeretnék jobban megvilágítani. Az egyik a 13 milliárd év és a 4,6 milliárd év közötti különbséget, valamint a 4,6 milliárd év és a jelenlegi helyzet közötti eltelt időt. Miért érdekes ez? A válasz igen egyszerű. Minkét esetben hatalmas nagy időről beszélünk. Az időnek is abban az állapotában, ami a két jelzett pont között eltelt. Nézzük az első időpontot. A keletkezéstől a Naprendszer kialakulásáig 8,4 milliárd év telt el. Vajon addig, amíg a Naprendszer kialakult, az Univerzum más területein nem alakulhatott ki az életnek valamilyen formája? A válasz nagyon az igen felé hajlik. Mindkét esetben az idő nagysága a furcsa. Ezzel azt is akarom mondani, hogy természetesen kialakulhatott más helyen és más időben bármilyen civilizáció. Mivel ennek tényét egyáltalán nem lehet bizonyítani, mert ugye az nem bizonyíték, hogy idegen eszközökről jelennek meg időnként írások. Ilyen szempontból csak annyit, hogy a Világegyetem távoli vidékein ugyanúgy kialakulhatott az életnek valamilyen formája, mint a Naprendszeren belül a Földön. Az érdekessége az, hogy „azok” már messze nagyobb értelmi és technológiai tudással rendelkeznek. Sőt! A civilizációk sokasága alakulhatott ki ennyi idő alatt bárhol a világban. Idő kell mindenhez. Ahogy látjuk, idő volt, van, és lesz bőven. Ha visszarendeződünk szűk környezetünkre, a Naprendszerre, akkor sok érdekes dologgal találkozhatunk. Ha csak vesszük, hogy mennyi az 4,6 milliárd év. Nagyon sok. De miért olyan fontos ez? Csak azért, mert ennyi idő alatt nagyon is elképzelhető, hogy nemcsak egy civilizáció alakult ki a Földön. Kezdjük a végéről időben, azaz a mai naptól. Ha ma megállna minden a Földön, az emberiség valami miatt kihalna, akkor a jelenlegi berendezések, eszközök egy része tovább működne valameddig. Az épületek, utak, és már egyéb dolgok egyes számítások szerint úgy 12-13 000 év alatt teljesen eltűnnének. Minden. Mindenki látott már olyan tárgyat, ami néhány évtized alatt jelentős változáson ment keresztül. A fém elrozsdásodik, az utakat képező burkolatot benövi a fű, az épületeket a gaz és a fák birtokolják, stb. Minden anyagnak megvan a lebomlási ideje. A természet erről gondoskodik. Ahogy említettem, ez olyan 12-13 000 év alatt bekövetkezik. Minden eltűnik a Föld színéről, annyira, hogy még a nyomát sem lehet látni. Ha azt is bele kalkuláljuk, hogy valamilyen nukleáris katasztrófa következik be, akkor is belefér az időbe annak lebomlása. Amit érzékeltetni szeretnék, hogy a földi élet során is kialakulhatott több civilizáció úgy, hogy semmi nyomát nem lehet megtalálni. Némely kutatók szerint az olyan helyek, ahol fellelhetőek az emberi kéz nyomai, a koreai területeken 700 000 évvel ezelőtt, a kínai területeken úgy 600 000 évvel ezelőttre tehető. Ami igazán már figyelemre méltó, az az idő előtti 125 000-60 000 közti időszak, de a tényleges időszak, olyan 50 000 évvel ezelőtti. Akárhogy is nézzük az időszakokat, be kell látni, hogy ez nagyon kevés a 4,6 milliárd évhez képest. Ha bátorkodunk afelé hajlani, hogy ennyi idő szükséges egy modern civilizáció kifejlődéséhez, akkor az eltelt időszak alatt 92 000 ilyen létforma alakulhatott ki. Viszont ez már a modern élet megjelenésének időszaka. Ez messze nem egy reális mutató. Néhány írás szerint az élet úgy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Így „csak” 70 000 civilizációról beszélhetünk. Ha még tovább szűkítjük a kört, akkor a fajképződés növekedése és mutációja ad némi támpontot. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy faj változásokon, mutációkon menjen keresztül? Erre pontos válasz nincs, de abból lehet következtetni, hogy meg lehet figyelni napjainkban is olyan változásokat, melyek néhány évtized alatt zajlanak le, igaz, nem olyan szervezeti egységben, mint az ember. Ha viszont azt vesszük, hogy az első jelentős átalakulás úgy 7 millió év ezelőtt, és idő előtt 50 000 között következett be. Ha e szerint számolunk, akkor már csak ötszáz civilizációról beszélhetünk. Viszont ez így sem reális, ugyanis fejlődés az alapról indul, nem egy meglévő fejlettségi szakaszból. Így nézzük meg, hogy vajon mennyi idő alatt alakulhat ki egy gondolkodó lény a kezdetektől? Ha azt vesszük, hogy az első emberszerű lény már 7 millió évvel ezelőtt feltűnt, akkor számoljunk visszafelé. 11 olyan fő fejlődési fok van, ahol jelentős változás és átalakulás következett be. Ha minden egyes fejlődési fokra 180 millió évet veszünk, akkor már „csak” 19 civilizációról beszélünk. Ha viszont még tovább szűkítünk azért, hogy a bonyolultabb szervezetek átalakulásához hosszabb időszakra van szükség, akkor a 10. foktól a 11. fokig, tehát egy evolúciós időszakot 200 millió évnek vehetünk. Így már akkor 2 civilizációnál tartunk. Magyarul a Föld keletkezése óta 2-3 civilizáció alakulhatott ki.  Sok tényező közrejátszása befolyásolhatta az élet kialakulását a Földön. Szerény véleményem szerint a földi életnek nem ez az első megjelenése bolygónkon.

2021.12.23.

Tapasztalati tények

Tudósok különböző csoportjai éppen ellenkező információkat, adatokat közölnek, igazolva saját állításukat, melyek vagy igazak, vagy nem. Miért mondom ezt? Mert nincs egységes állásfoglalás. Sőt! Olyan nagy eltérések vannak az egyes számítások, elméletek, és ami a szomorú, hogy mért eredmények között, ami már mesze túlmutat a mérőműszerek pontosságán. Az ilyen nagy horderejű kérdésben, mint a Föld további sorsa, miért nem fognak össze? Ebből is látszik, hogy nem a saját véleményüket mondják, hanem azt, amit elvárnak tőlük. Ők ugyanolyan szenvedő alanyai lesznek az elkövetkezendő időkben bekövetkező változásoknak, mint bárki más. Ja, hogy esetleg oda még nem értek el a változások? Az lehet. Mire várnak az úgynevezett kutatók, tudósok? Még mindig ott tartanak, hogy egymás ellen küzdenek, hogy kinek van igaza, közben a Föld szépen tönkremegy, vele együtt több milliárd ember sorsa, annak ellenére, hogy saját magának és családjának is rosszat tesz. A gőg, a hiúság és persze a pénz átírja az emberek viselkedését, véleményét. Ez mindenkire vonatkozik. Csak egy kérdés. Miért az emberek a kísérleti nyulak? Mert erről van szó. Nem mondok azzal újat, hogyha azt mondom, a legtökéletesebb űrhajó a Föld. Mindenben kiszolgálja a rajta utazó embereket. Az emberek tehetnek ennek a szép bolygónak a romlásáért, pusztulásáért. Hogy miről beszélek? Az emberek rohamosan romló egészségéről, a talaj tönkretételéről, a felszíni és felszín alatti vizek szennyezéséről, a légkör szennyezéséről, a hulladékról, az egészségtelen élelmiszerekről, a mérhetetlen gyógyszer fogyasztásról, az újkori betegségekről, az emberek gyűlöletéről. Valamit kihagytam? Azt hiszem, ez már elég ahhoz, hogy meg lehessen kérdezni: vajon tényleg ilyen romlott ez a világ? Mit rontott el az ember? Sajnos mindent. Emberi tulajdonság, hogyha valahol megtelepszik, ott addig szipolyozza a természetet, amíg tönkre nem teszi. Ekkor felkerekedik, és elmegy egy következő helyre, ahol kezdi az egészet elölről. A végeredmény egy olyan világ, ahol egyre nehezebb az élet minden szempontból. A gyerekeink, az unokáink, és azok leszármazottai fogják elszenvedni azt, amit most az emberiség elpusztít. Nem rémisztgetés, amikor azt mondom, hogy nincs messze, amikor az édesvíz lesz a háborúk alapja, amikor százmilliós városokban fognak az emberek élni, amikor elfogynak mezőgazdasági földterületek, amikor kezdenek kimerülni az energia tartalékok, amikor hulladék lepi el a Földet, amikor élelmiszerhiány lép fel, amikor járványok fognak kitörni, stb. Az úgynevezett döntéshozók ezen vitatkoznak immár 50 éve. 1957. július 01-től 1959. december 31-ig tartott egy átfogó kutatási program. Ennek neve: Nemzetközi Geofizikai Év. Hatalmas adatmennyiség gyűlt össze. Ennek bizonyos méréseit még a mai napig is felhasználják. Miért említem ezeket? Mert már az 1970-es évektől kezdve figyelmeztettek tudósok arra, hogy valami nem stimmel. Elindult valamilyen változás. Ezt az érezhető változást az 1990-es évekre tették, majd a 80-as években kitolták a 2000-es évekre, majd a 90-es években 2010-2020-ra, és most ott tartunk, hogy a lényeges változás majd 2050-2100 körül lesz, illetve addigra kell valamit kitalálni, hogy ne romoljon a Föld élettere. Most ez komoly? 50 év alatt nem történt szinte semmi. Akkor miről beszélünk, ha nem megalkuvásról a vezetők és tudósok részéről. Komoly szakterületeken, komolynak képzelt emberek homlokegyenest mást mondanak. Nem egyet tanultak? Sőt! Már sokan azt állítják, hogy csak hiszti az egész, hogy semmi baj nincs, mert ilyen szélsőségek már voltak korábban is. Erre ékes példa egy vezető politikus véleménye a brazíliai erdőtűzzel kapcsolatban: „az csak egy bozóttűz”. Ennyit értenek a politikusok a természet károsító eseményekhez. Még nagyobb baj, hogy ilyen felfogású és hozzá nem értő politikusok döntenek és mondanak véleményt nagy horderejű természeti változásokról. A szélsőségeket senki nem vitatja. Azt viszont igen, hogy nincs semmi baj. Van baj bőven. Érezzük, látjuk, tapasztaljuk. Megszaporodott újszerű betegségek, szennyezett légkör, víz, talaj, mérhetetlen hulladék. Sajnos, koromnál fogva személyes tapasztalatokat is meg tudok osztani. Remélem, nem terhelem vele Önöket.

Emlékszem, úgy 10-11 éves koromban volt egy terület a falun kívül, ahová eljártunk játszani. Mivel vizet nem vittünk magunkkal, mert akkor még nem volt ez az őrület, hogy igyál vizet, így egy egyszerű megoldást találtunk. Egy alacsonyabb részen ástunk kézzel a homokba egy kis mélyedést, és abban összegyűlt a víz. Aki megszomjazott, abból ivott egy keveset. Vagy. Mivel a Duna partján nőttem fel, így sokat jártunk fürdeni. Az akkori időjárás, ami ritkán haladta meg a 30 Celsius fokot, tökéletesen felmelegítette a Duna vizét. Bizony volt olyan eset is, amikor abból ittunk. Semmi bajunk nem lett. Ha most megtenném, azt hiszem, kórházban kötnék ki. Vagy. Előszeretettel nézegettem a repülőgépek után keletkezett csíkokat. Számoltam, hogy mennyi idő alatt tűnik el a csík mögüle. Ez néhány tíz másodpercet vett igénybe, vagy még annyit sem. Most ezek a csíkok több órán keresztül is ott maradnak. Mondják, hogy modernebb gépek vannak forgalomban, amelyeknek a hajtóművei gazdaságosabban üzemelnek. Akkor miért ez a változás?  A szakértő azt mondja, hogy ez rendben van. A tapasztalat az, hogy valami nincs rendben. Vagy. Korábban nem sok autó közlekedett. Tisztább is volt a levegő. Ha néha elment egy autó, vagy a helyi busz közlekedett, mindig éreztük azt a kellemetlen szagot. Ma ez már rendszeressé vált olyannyira, hogy már mérni is kell, és riadóztatni az embereket, hogy baj van. Akkor mégis változott itt is valami? Vagy. Korábban egyes betegségtípusok olyan ritkák voltak, hogy szinte különleges hírnek számítottak. Ma már rengeteg rákos, leukémiás, légúti betegségekkel küszködő ember van, a többit nem is említem. Vajon ha nem változik semmi, akkor is így alakul? Biztos, hogy nem. Vagy. A mindennapos bevásárlás során vett élelmiszerekre már szinte mindegyikre ráfogják, hogy rákkeltő. A több évtizedes fogyasztása igazolja is ezt. Adalékanyagok hihetetlen mennyisége található ezekben a termékekben. Biztos vagyok benne, hogy a régi élelmiszerek, annak ellenére, hogy kevesebb fajtája volt, egészségesebbek voltak. Vagy. Az idő múlásával az egyes betegségeket kezelni kellett. A gyógyszerfogyasztás a többszörösére emelkedett. Ha konkrét számot írnék, nem hinnék el. Régen nem voltak úgynevezett újkori betegségek. Ez csak néhány a tapasztalt dolgok közül 50 év távlatában. Mi lesz még 50 év múlva? Beláthatatlan, nem megjósolható, nem meghatározható még közelítőleg sem. Hogy miért? Mert annyi vegyi anyag kerül az ember szervezetébe, hogy nem lehet követni a hatásokat. Egyet lehet: a vegyszerek romboló, egészségre ártalmas hatásait. Pontosan az történik, mind a Föld esetében. Szennyezzük, az ember pedig mérgezi magát. A Föld is, és az emberi szervezet is egy darabig próbál korrigálni, javítani, de amikor már annyi mérgező anyag kerül a talajba, a levegőbe, a vizekbe, a szervezetünkbe, akkor nem tud megújulni és beteg lesz. Földünk is betegszik. Ki lehet jelenteni, hogy a mostani tudósok, kutatók által végzett munka nem felelősségteljes. Játszadoznak több mint 7 milliárd ember egészségével, megélhetésével.  Az emberek tudata beszűkült. Így sokkal hatékonyabban lehet irányítani, vezetni, félrevezetni őket. A félrevezetés és a valótlan dolgok, a hazugságok közlése napi szinten jelen van. Ebben a világban vergődik az ember kilátástalanul. Semmi esélye arra, hogy véleményt nyilvánítson. Egyre jobban leépül, és tökéletes kiszolgálója lesz a mindenkori hatalomnak. Ezt csak azzal lehet némileg kompenzálni, hogy odafigyel mindenki egy kicsit a hétköznapi dolgokra is, és növeli tudását. A tudás kiszűri a becstelenséget, a hazugságot, a tisztességtelen magatartást és mindent, ami hátrányos helyzetbe hozza őket.

2021.12.17.

Történik valami?

Azt hiszem, most ez a legjobb kérdés, amit fel lehet tenni. hogy miért? Egyszerűen azért, mert úgy néz ki, úgy látom, hogy semmi nem változik, semmi nem mozdul, semmi nem akar módosulni, semmi nem javul. Vannak elképzelések, tervek, javaslatok, meg ki tudja még mi minden, de érdemi változás sehol nem történik. Erre szokták azt mondani, hogy az emberiség elvan a langyos vízben. Ez egyáltalán nem jó. Minden országnak van valamilyen választott vezetője. Neki van számtalan tanácsadója, illetve az egyes szakirányú vezetők. Elviekben nekik érteni kellene ahhoz, amit vezetnek. Mindegyik diplomás, műveltnek mondott valaki.  Vagy mégsem? Hát ezt nem tudni. Egy biztos. Vannak olyan dolgok, amikben aránylag elég gyorsan kellene dönteni. Sajnos szinte minden esetben olyan törvényeket alkottak meg korábban, amik nem tesznek lehetővé semmiféle azonnali változtatást, módosítást. Sok esetben nagyon jó lenne, sőt, az elhúzódó döntések komoly károkat okoznak. Na, nem nekik. Embereknek, természetnek. Számtalan írás, vélemény, konferencia foglalkozik olyan dolgokkal, amik közvetlenül érik az embereket. Várják a polgárok, hogy valami fontos változás jön, ami elősegíti, hogy úgy a saját sorsa, mint a környezete javuljon. Aztán jön a csalódás. Ugyan volt valamilyen döntés, de a következetesség hiánya miatt nincs előre lépés. Az esetleges feltett kérdésekre, amiket nem lehet csak úgy feltenni, csak valamilyen közvetítőn keresztül, sok esetben lényegtelen, semmitmondó válaszok érkeznek, teljesen elkerülve e lényeget, a fontosat. Hazugság, bizalmatlanság, bizonytalanság, és nagyfokú cinizmus lengi körül a döntéshozókat. Talán úgy kellene őket hívni, hogy döntésképtelenek. Itt tartunk. Ilyen körülmények között vergődik az ember, nem tudva mi lesz holnap. Látni az embereken, hogy egyáltalán nem sok minden érdekli. Az arcok sok mindent elárulnak. Réveteg tekintet, semmitmondó mimika az arcon, fásultság, közömbösség, a bizonytalanság tudata. Ez a legrosszabb állapot, amit el lehet képzelni. Ennél még a határozott igen, vagy nem is jobb. Kell ez? Szükséges ez? Valószínűleg igen, legalább is a vezető egyéniségeknek jó. Így könnyebb vezetni. Függőséget hozva létre, sokkal több mindent el elehet érni. Ha nem megy, van helyette másik, mondta régen egy zenebohóc. A van helyette másik, azonban egy emberre vonatkozik. Elküldik, kirúgják, olyan feltételeket teremtenek, melyeket kénytelen elfogadni. A nagy hitelek korszakát éljük. Egyáltalán nem teheti meg az, aki ebben gondolkodik, és ebben már benne van, hogy nem fogadja el azokat a feltételeket, melyeket feléje diktálnak. A feltételek pedig nem neki kedveznek. Az illúzió itt is jelentkezik. Hidd el, hogy így jó lesz neked. Aztán jön a fekete leves, de akkor más késő. Hát ebből áll a világ. Az eladósodást fenntartani, ez a lényeg. Ezáltal függőség alakul ki, melynek sok esetben komoly következményei vannak, nem foglalkozva a szenvedő alanyokról. Az idáig jutó helyzet már több személyről szól. Ez sem érdekel senkit. Az ember ebben a világban egy fogyasztó, egy eszköz. Ma már a személy nem számít. Dolgozz, termelj, fogyassz, a többi a mi dolgunk. Mi mindent megmondunk mit hogyan, mikor csinálj. A többi nem a te dolgod. Nincs is rá ideje, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon, mert le van kötve teljesen, hogy túlélje a napokat, hónapokat, éveket. Mivé lesz az ilyen ember? Egy fásult, érdektelen valakivé. Sajnos ebből rosszabb is fakad. A környezeti ráhatások kihozzák belőle a vadabb embert. Közömbös, érzéketlen, erőszakos valakivé válik. Ma már mesze nem igaz az a mondás, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Aki ezt vallja a mai világban, az vagy balga, vagy nagyon bárgyú. Túl sokáig nem marad a felszínen. A rossz egyre inkább előbújik az emberből, mert egyszerűen kikényszerítik belőle. Ennek egyik véglete, hogy valami törvény- elleneset csinál. Ezt láthatjuk, hallhatjuk minden nap. Erről szólnak a hírek. Ez a hír, ez a szenzáció. Olyan dolgok kerülnek elő, látva történéseket, melyek erőszakossá teszik az embereket. Még nagyobb baj, hogy ezt a magatartást a vezetők sugallják. Az ő viselkedésüket másolják az emberek, ahogy a gyerek a szülő viselkedését. Azonban van egy őrült nagy különbség a kettő között. A vezető háta mögött ott a törvény, ott az apparátus, ami megvédi, kimagyarázza, sőt, ha kell, új törvényt alkot az ügy érdekében. A törvényesség nem egységes. Nem úgy vonatkozik mindenkire, ahogy kellene. Ismét azt tudom mondani, amit oly sokszor: az állam egy erőszak szervezet, amelyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez mindig is így volt, és a soha nem fog változni, bármi is történjen. A hétköznapi embernek ebből fakadóan arra esélye sincs, hogy igaza legyen, és bele tudjon szólni bármibe is, illetve, hogy meg tudja magát védeni. Szomorú, hogy ezt az ember már természetesnek veszi. Hogy miért? Mert tud ellene tenni semmit. Olyan viszonyok alakultak ki, ahol csak kérdezhet és végrehajthat, azt, amit mondanak neki. A végső következtetés az, hogy bármilyen társadalmi forma legyen is, az állampolgárok egy fogyasztók, akiknek semmi beleszólásuk nincs az őket érintő dolgokba. Látszólag másképpen van, de ez már teljesen az illúzió témakörébe tartozik.      

2021.12.10.

Hatalom, pénz, szex, gyűlölet

Tudom eléggé összetett a cím. Ha belegondolunk, akkor nagyon sok kapcsolódási pont van az egyes területek között. Az ember mindig is arra vágyott, hogy valamilyen formában elől járjon a másik ember előtt. Ezt sokféleképpen el tudta érni. Meggyőzéssel, hízelgéssel, erőszakkal, stb. A vége minden esetben az, hogy egy vezető egyéniség legyen belőle, és embereket irányítson, magyarul, hatalmat gyakoroljon mások felett. Ez így zajlik, amióta az ember megjelent a Földön, és valószínűleg így is fog maradni. Ez egy örök körforgás, melyet sokan különbözőképpen magyaráznak és gyakorolnak. A lényegen nem változtat egyik változat sem. Hatalmat gyakorol az emberek felett. Ezt az állapotot fenntartani elég nehéz, de ha megfelelő szigorral vegyítik, akkor egyáltalán nem nehéz. E tulajdonság mellett óhatatlanul is feltűnik a félelem. Félelem a hatalmat gyakorlótól. Az idők során ez a vezetői státusz komoly anyagi haszon forrása is. Innentől már kezd még érdekesebbé válni, hiszen az ember egyik alapvető tulajdonsága, hogy vagyont halmozzon fel. Ilyen vezető beosztásban ez egyáltalán nem nehéz. Hatalmas pénzösszegek gyűlnek össze néhány ember kezében, és ezzel együtt a hatalmat magukénak tekintik, persze bizonyos szintig. Ugyanis szigorú szabályok mentén működhet csak az ilyen rendszer. Idővel, hacsak nem párhuzamosan felüti fejét sok olyan mellékesként vélhető, de egyáltalán nem lényegtelen jelenség. Ugye a hatalom, a pénz dolga eléggé meghatározó lehet, sőt, az is. Sok esetben itt kezdődnek a bonyodalmak. Ugyanis a pénz és hatalom birtokában úgy véli az ember, hogy egyre többet megengedhet magának. Felüti a fejét a még többet akarok szindróma. Ez pedig egy egészen elképesztő lavinát indít el. Megjelenik a korrupció, a kihasználás, a törvények megkerülése, a felsőbbrendűség érzete és gyakorlata, valamint egy olyan állapot, melyről az emberek soha nem akarnak lemondani. Ez pedig a szex. Ennek aztán további „melegágyai” vannak, melyek igen hamar kialakulnak. A nagy események hátterében is mindig egy nő áll, aki vagy irányít, vagy elnyomott státuszt képvisel. A második eset a borzasztóbb, hiszen ez a prostitúció, és azoknak a személyeknek a kihasználása. Ennek tartalma és mikéntje a végletekig is el tud menni. Ha már mindez szinte tökéletesen működik, akkor óhatatlanul megjelennek az irigy, behízelgő, szintén hasonló mentalitást képviselő emberek gyűrűje. Ez aztán sok esetben olyan érzelmi deformációt okoz, amit úgy hívunk, gyűlölet. Persze ilyen esetben már nem tudunk sem igazságról, sem semmi másról beszélni, hiszen a szálak annyira összekuszálódtak, hogy képtelenség kibogozni. Ez persze még tovább generálja a gyűlöletet. A mai modern ember egyik alapvető tulajdonsága. Szomorú kijelenteni, de így van. Az is sajnálatos, hogy azok, akik a szabályok és törvények szerint élnek, azok ezekkel szemben háttérbe szorulnak. Sem anyagi, sem kapcsolati rendszerük nem teszi lehetővé, hogy az esetleges igazságát érvényre juttassa ezekkel az emberekkel szemben. Óhatatlanul is felmerül a kérdés. Vajon ilyen igazságtalan világban azok részéről is felmerül a gyűlölet, akik addig becsületesek voltak? Nagyon félek, hogy igen. Nagyon nehéz örökké háttérben lenni annak tudatában, hogy tisztességes, becsületes vagyok, mégis engem ér hátrány. Sajnos az a helyzet, hogy ezen már igazából változtatni nem nagyon lehet, hiszen az ilyen jellegű különbségek velejárói, hogy ez a magatartás kialakuljon.   

2021.12.03.

Valóság? Képzelet?

A címhez még hozzátenném, hogy igazság, őszinteség, bizalom, tisztelet, szeretet, és mindezeknek ellenkezője. Hogy miért? Mert ezt a világot éljük. Romlott, hazugságokkal teli, bizalmatlan, valótlanságok sokasága, becstelenség, felelőtlenség, a szeretet hiánya, a tolerancia hiánya, a kompromisszum hiánya. Nincs törvény és szabálytisztelet, mindenki azt csinálja, amit akar, és amit jónak lát. Nem számít, hogy vannak betartandó dolgok. A magyar ember ilyen. Erőszak, agresszivitás, hazugság, becstelenség, bizalmatlanság. Egy más világ, egy gonosz világ. Ez van most. Mindenki nézzen körül. Mit lát? Az elégedetlenséget, a kilátástalanságot, a bizalmatlanságot. Lassan beérik az a mondás, hogy az igazság odaát van. Az is igaz, hogy addig, amíg két ember van a Földön, addig nincs egyetértés, nincs igazság. Ezt az állítást a történelem igazolja. Mindig volt ellentét az egyes emberek között, és ez így is marad. A pénz, a hatalom az ember egyik ismérve. E kettőért mindenre képes. Most itt tartunk. Hiába mondanak bármit, bárkik. A valóság teljesen más. Ki mond ma igazat? Kinek lehet hinni? Ki az, aki az igazi bizalmat megérdemli? Tökéletesen igaz a következő meghatározás: az állam egy erőszak szervezet, melyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Biztos nem én vagyok egyedül, aki ezt annak idején megtanulta. Bármilyen államformát építenek, az erőszak felüti a fejét. Sajnos ez az erőszak már ott van a családokban is. A vezető emberek magatartása, viselkedése, a társadalomhoz, az emberekhez való viszonya leképeződik. A követendő példa minden negatív vonása jelen van. Azt másolják az emberek, amit a vezetőiktől látnak. Ez így van a családokban is. Ahogy a szülő viselkedik, úgy fog viselkedni a gyerek is, hiszen azt látja, abban él, azt másolja. A konfliktus elkerülhetetlen. A túlzott szabad gondolkodás, a túlzott torz szabad gondolkodás káoszt teremt. Itt tartunk. Az emberek gondolkodása eltorzult. Értelmi képességeik roncsolódtak nagyon nagymértékben. Vadak, hiányos tudással rendelkezők, mindent jobban tudók, érzéketlen, hazug, becstelen emberek társadalma alakult ki. Szörnyű azt tapasztalni, hogy valakivel beszélgetek, a szemembe néz, és látom rajta, hogy amit mond, az nem igaz. Milyen ember az ilyen? Régen egy kézfogás elég volt arra, hogy komoly, nagyon komoly üzletek jöjjenek létre, köttessenek meg. Ma ez úgy néz ki, hogy sok esetben több száz oldalas szerződés aláírással, pecséttel sem ér semmit. Mi okozza ezt? A mérhetetlen felelőtlenség, és a felelősség teljes hiánya. Elgondolkodtam azon, vajon vannak-e összefüggések bizonyos dolgok között, amik egy részt kitalált dolgok voltak régen, másrészt, mint látható majd, nagyon is valós képet vetítenek előre. Mire gondolok? Mostanában nem annyira van terítéken, amit korábban elég sokat emlegettek. Időnként ma is hallható akkor, amikor valami olyasmi lát napvilágot, amire azt lehet mondani, hogy ilyen nincs. Ez nem más, mint az összeesküvés-elmélet. Ha valami kiderül, aminek nem kellet volna, akkor előszeretettel használják ezt a kifejezést. Ha jobban belegondolunk, akkor ez teljesen hamis állítás. Ugyanis nagyon sok eset történt már, amire ezt a megfogalmazást használták, és egy idő után láss csodát, mégis csak igaz lett. Akkor hol a bizalom? Mindenki nyugodjon meg, bizalom ma már nincs. Bizonytalanság van, de az nagyon. De térjünk vissza az összeesküvés-elmélet dologhoz. Csak néhány dolgot említek. Fantastic Voyage, Mad Max, Waterworld, Mátrix, Lopott idő. Biztos ismerik ezeket. Filmcímek. Miért utalok ezekre? Nagyon egyszerű. Nézzük csak. Megpróbálom időrendbe rakni, bár sok esetben átfedések vannak. Már 1965-ben született egy film, aminek a címét sajnos nem tudom, ami arról szólt, hogy emberekből robotokat állítanak elő úgy, hogy az agyuk helyére gépet építenek, és ez által követik az utasításokat. Mi van ma? Ez egy valós dolog. Számtalan robot létezik. Sőt! Vannak már olyanok, melyek csodálatra méltóak, sőt, szinte veszélyesek. Volt egy kísérlet, melyet éppen azért szüntettek meg, mert veszélyessé vált. Vajon tényleg beszüntették? Vagy. Szintén a hatvanas évek közepén készült egy film, mely azt mutatta be, hogy összezsugorítják az embereket, és belülről gyógyítják a betegségeket. Mi van ma? Azt hiszem, erre inkább később visszatérek. Aztán az egyes átalakulások. Az emberek különböző világok között mozognak. A globális felmelegedés miatti vízszintemelkedés szintén korábbi filmtéma. Már valós esemény. Energiahiány. A felé megyünk. Egyre nagyobb az energia felhasználás, egyre kevesebb az alapanyag. Hová fog ez vezetni? Háborúkhoz. A víz, az energia, az élelmiszer, mint legfontosabb alapanyagok miatt fognak világméretű háborúk kialakulni. Nem lehet kikerülni, és nem is akarom, de úgy gondolom, az egyes összeesküvés-elméletnek beállított dolog ma már nagyon is valószerű. Emlékeznek arra, hogy mi az állam? Hát igen. Az ember mindig is hajlamos volt arra, és a mai világban ez még inkább így van, hogy egyre többet tudjon meg a másik emberről, embercsoportról, sőt az egész lakosságról. Ennek a folyamatnak éppen a kezdetén vagyunk. Hogy hol tart? Ezt nehéz megmondani. Bizonyára mindenki találkozott már neten a következő felugró ablakkal.

Fontos számunkra adatainak védelme

Mi és partnereink információkat tárolunk és/vagy információkhoz férünk hozzá eszközökről, például sütik segítségével, hogy személyes adatokat, például egyedi azonosítókat és az eszköz által küldött, személyre szabott hirdetésekhez és tartalmakhoz használható alapvető információkat dolgozzunk fel, hirdetés- és tartalommérést, valamint közönségelemzést végezzünk, illetve tökéletesítsük és fejlesszük termékeinket.

Amennyiben engedélyezi, mi és partnereink felhasználhatjuk a pontos földrajzi helyadatait, és azonosítást végezhetünk eszközének leolvasásával. Kattintson, amennyiben hozzájárul a partnereink és az általunk végzett, fent részletezett adatfeldolgozáshoz. Mielőtt hozzájárulna vagy megtagadná a hozzájárulását, részletesebb információkhoz férhet hozzá, és megváltoztathatja beállításait. Felhívjuk figyelmét, hogy személyes adatainak bizonyos fokú feldolgozásához nem feltétlenül van szükség az Ön hozzájárulására, ugyanakkor elutasíthatja az ilyen jellegű adatfeldolgozást. Beállításai csak erre a weboldalra vonatkoznak.

         Csak halkan mondom. Az adataimat csak én tudom megvédeni. Onnantól kezdve, hogy valaki azt mondja, majd ő megteszi helyettünk, hogy megvédi adatainkat, enyhén szólva badarság. Bárki is elhiszi, hogy ez igaz?  Hát nem érdekes? Pedig ez csak egy általános, ma már szinte mindenhol alkalmazott eljárás. De ez nagyon kevés. A mai világban már sokkal többet akarnak megtudni mindenkiről. Hogy hívják ezt? Totális megfigyelés. Na, erre aztán rá lehet húzni az összeesküvés-elmélet kifejezést. Tudják mi a borzasztó? Hogy ez a valóság. Valamire visszautalnék. Emlékeznek. Összezsugorítom, bejuttatom, meggyógyítom. Ma ez úgy módosul, megfigyelem. A chippek ma már elterjedt dolgok. Csak egy ugrás, és minden emberbe be tudnak juttatni egy ilyen eszközt. Hogy hogyan? Ezt mindenkire rábízom, hogy milyen módot talál ki. Sok van, nagyon sok. Mi a cél? Ahogy említettem, az ember sok mindent szeretne tudni a másik emberről. Szomszédról, munkatársról, barátról, barátnőről, sporttársról, üzletfeléről, gyakorlatilag mindenkiről. Itt tartunk most. A személyes adatok már ott keringenek a világhálón. Élnek, és visszaélnek vele. Pedig ezek csak egyelőre még csak felületes dolgok, felületes adatok, mégis igen sok mindenre felhasználhatók. Képzeljék el, ha minden adat egy helyen lesz. A teljes személyes adatbázis. Banki dolgokról, egészségügyi dolgokról, szokásokról, családi állapotról, politikai meggyőződésről, munkahelyi magatartásról, és még lehetne sorolni. Ilyen adatok birtokában bármit el lehet érni egy embernél. Olyan törvények mentén terelni az eseményeket, melyekben az emberek meg vannak félemlítve. Szorongás, lelki problémák, társadalmi hovatartozási függőség, emberi kapcsolatok nem normális kezelése, pszichés állapotok kialakulása, lelki egyensúlyi gondok, családon belüli feszültségek, stb. alakulnak ki. Az ilyen embert a legkönnyebb irányítani. Ez a cél. Ne gondolkozz, majd mi megmondjuk mit, mikor, és hogyan csinálj. Sajnos e felé tartunk oly annyira, hogy már érezhető ennek a hatása. Hogy mi? Legfőképpen a bizonytalanság. Ez a legrosszabb állapot. Az igen, vagy a nem is jobb ennél. Na, ezt használják ki azok, akik befolyásolni akarnak embereket különböző célok elérése érdekében. Soha nem lehet tudni, hogy bizonyos vezetők milyen szándékkal irányítanak, vezetnek egy családot, egy vállalkozást, egy országot. A világ nem jó felé tart. Az egyre nagyobb nézeteltérések, vallási gondolatok, vízhiány, energiahiány, élelmiszerhiány, extrém időjárási események arra engednek következtetni, hogy világméretű nagy változás küszöbén vagyunk. Látni, hogy még komolynak mondott rendezvényeken, konferenciákon sem tudnak döntéseket hozni a vezetők. Miért? Mert nekik is megmondják, mit tegyenek. Őket az a hatalom már nagyon jól ismeri, aki vezérli az egész rendszert. Nagy tudású, nagy tapasztalatú, hihetetlen vagyonnal rendelkező embercsoportról van szó. A totális megfigyelés, az információ, az adatok ma a legfontosabb fegyverek. Ennek birtokában minden elérhető. Tudják, van egy érdekes mondás: mindennek és mindenkinek megvan az ára. Ezt nem kell tovább ragozni. Van valami, amit nem szabad elfelejteni. Itt idéznék egy filmben elhangzott mondatot. A tudatlanság egy áldásos állapot. Lehet, hogy igaz. Vajon miért? Nagyon egyszerű. Így semmit nem kell tenni senkinek, nem kell gondolkodnia, mert megmondják, hogy viselkedjen, mit csináljon. Itt a kulcsszó, hogy nem kell gondolkodnia. Az emberek egy illúzió világban élnek, azt hiszik, hogy ők döntenek, hogy ők döntésképesek, hogy ők okosak. Csak egy mostani példa. Az „okoskészülékek”-nek titulált eszközök valójában a technológia fejlődés egyik állomása. Nem okos, hanem annak a készüléknek már azt, és úgy kell tudnia. Ennyi. Sajnos az emberek ezt elhiszik, azon egyszerű oknál fogva, hogy tudatlanok. Ezzel párhuzamosan felmerül egy sokkal veszélyesebb dolog, mégpedig a bizonytalanság és a bizalmatlanság. Ha ezeket a fogalmakat elültetik az emberekben, akkor kialakul egy függőség, melynek következménye a döntésképtelenség. Mindent kérdezni kell, mert semmi nem biztos. Innen már csak egy ugrás a pszichés állapot. Hazánkban több mint 1,8 millió ember szorul valamilyen lelki segítségre. Ez csak a felnőtt lakosság. A fiatalok ebben nincsenek benne, akik egyre inkább rászorulnak ilyen segítségre, hiszen teljesen torz gondolkodást képviselnek, aminek következménye a felelőtlen viselkedés. Vajon van-e megoldás? Lehet-e ez ellen tenni valamit? Lehet-e ezen változtatni? Jó kérdések. A legfontosabb, hogy az emberek akarnak-e változtatást. Ha a mellett döntenek, hogy a „tudatlanság egy áldásos állapot”, akkor nincs mit tenni. Egy minden oldalról kiszolgáltatott, teljes mértékben irányítás alatt levő emberi faj jön létre. Ha viszont kezdi magát képezni, és tudással felvértezni, akkor jobban el tud igazodni mindenben, és nem tudják teljes egészében kihasználni. Szerintem ez lehet az igazi cél.                                                                                                                                               

2021.11.26.

Adatvédelem? Tudatlanság?

Biztos sokan elgondolkodtak már azon, hogy vajon az egyes honlap oldalakon feltűntetett felszólítás, hogy megvédjük adatait, stb., mit takar valójában? Valamint, hogy vajon miért nem engedi az oldalt megnézni addig, amíg nem teszünk eleget a felhívásnak? Valószínűleg én vagyok elmaradva ezzel a dologgal. Most ténylegesen a megtekintések engedélyezése csak a látvány, a gyorsaság, az üzleti marketing tevékenység kialakítására, az emberek vásárlási és oldallátogatások nyilvántartására irányul? Kérdezem mindezt azért, mert sajnos nagyon sok rossz dolgot lehet hallani mindenhonnan. Egyszerűen nem lehet tudni, hogy kik, és milyen célzattal használnak fel valamit, és milyen mélységben. Csak egy egyszerű példa. Nyitottam egy új e-mail fiókot. Néhány nap elteltével már érkeztek rá információk a legkülönbözőbb helyekről. Vajon honnan tudták meg a teljesen új címet? Azért is említettem gyorsan, lehet, én vagyok lemaradva valamiről. Azon gondolkodtam el, hogy milyen szinten állhat ma az a módszer, amivel minket felhasználókat zavarnak? Mármint azok az információk milyen mélységűek, amiket vélhetően csak a jobb és egyszerűbb elérés érdekében alkottak meg. Ugyanis akad olyan hely is, ahol személyre szabott információkkal kecsegtetnek. Ugye ez addig nem fedi a valóságot, amíg nem tudják az én, vagy mások közvetlen elérhetőségét. Ez viszont az egyes ártalmatlan beállítással nem érhető el. Akkor?  Találkoztam olyan portállal, ahol fel is tüntetik, hogy kinek adják át az adataimat. Néhány sorral előtte pedig garantálják az adatvédelmet. Ami bosszantó, hogy azt jelentik ki, hogy majd ők megvédik az adataimat. Abban a pillanatban, amikor én ezt jóváhagyom, onnantól kezdve semmi nincs garantálva, főleg nem az adataim titkossága. Az emberek személyes adatait csak saját maguk védhetik meg, ha még van mit védeni? Miért mondom mindezt? Számtalan helyen meg vannak adva az adataink. Különböző hivatalos helyeken, bankokban, munkahelyen, közösségi portálokon, regisztrációhoz kötött oldalakon, különböző nyilvántartási helyeken, stb. Azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni, hogy ha valaki akarja, márpedig sokan akarják, akkor ma már teljes mértékben megoldható, hogy bárkiről, bármilyen adatot megtudjanak. A felsorolt források közül vagy többet is egyszerre alkalmazva, teljes képet lehet festeni bárkiről. Miért érdekes ez, és miért van rá szükség? Ha egy kicsit visszamegyünk a történelemben, akkor könnyen rájöhetünk, hogy az emberi kíváncsiság, a másik emberről alkotott kép, vélemény mindig is foglalkoztatta az embereket. Minél többet, minél jobban megtudni mindent a másikról. A cél nagyon szerte ágazó. Sajnos a mai világban minden apró dolgot fel lehet, és sok esetben fel is használnak az emberek egymás ellen. A hatalom mindent megtesz annak érdekében, hogy mindenkiről tudjon mindent. Így a legapróbb dologgal is vissza tud élni. Élnek is ezzel a lehetőséggel. A mai modern ember gondolatvilága, világképe egy kissé, sok esetben viszont nagyon is torz a valósággal szemben. Ma már annyira kifinomult eszközöket vetnek be a fogyasztók az emberekkel szemben, hogy fel sem fogják annak igazi jelentőségét. Ha csak egy egyszerű példát veszünk. Bizonyos üzletek részéről időnként érkeznek kedvezményes ajánlatok. Ezek a kedvezményes ajánlatok pontosan arról szólnak, amiket korábban, illetve legsűrűbben vásárolunk. Ez csak egy apró dolog. A mai elektronikus világban, amikor számtalan információ kering világszerte szinte mindenkiről, talán kicsit félelmetes is. Pontosan nem is tudni, hogy sokan mire képesek, illetve az általuk kifejlesztett eszköz mit tud igazából. Mi az igazi cél? Az embereket akkor lehet felügyelet alatt tartani, amikor mindent tudok róla. Élnek, és visszaélnek adatokkal, információkkal, érzelmekkel, egészségi állapottal, gyakorlatilag mindennel. Nem is gondolná az ember, hogy milyen apróságnak tűnő dolgot fel lehet használni ellene, ha kell. Ezt az emberek meg is teszik kicsiben és nagyban is. Ez egy fontos és érzékeny dolog, mégpedig azért, mert így lehet ellenőrzés alatt tartani a lakosságot. Sok módszere van ennek, de mindegyik a megismerésen alapul. Ha valakit, valakiket ismerek, tudom, hogy mire képesek, mit tudnak, akkor könnyű őket befolyásolni, irányítani. Ezt tovább lehet fokozni azzal, hogy butítom az embereket. A buta embert lehet a legkönnyebben irányítani, befolyásolni. Ez a lényeg. Persze nemcsak ezen a szinten történnek visszaélések. A Földön mindenhol, minden kontinensen, minden országban, minden tartományban, minden kisebb egységben jelen van a megfigyelés, az adatgyűjtés. Ha körülnézünk, ma már mindenhol térfigyelő kamerák, fedélzeti kamerák, biztonsági kamerák követik a cselekedeteinket, mozdulatainkat. Az un. okos eszközökön keresztül ma már nyomon követhetnek, mikor merre, hol járunk, kivel találkozunk, esetleg azt is, mit beszélgetünk, és még számtalan dolgot, amire szükség van a megfigyelésre. Ma már számtalan mód van arra, hogy a legkisebb dolgot is fel lehessen használni bárki ellen, ha kell. Annyira kifinomult eljárások vannak, hogy az ember észre sem veszi, mikor ártanak neki, csak akkor, amikor már nagy baj van. Legtöbbször késő a felismerés. Senki ne higgye, hogy biztonságban van. Sőt! A bizalmatlanság, a bizonytalanság, a kétség elbizonytalanítja, bizalmatlanná teszi az embereket. Igazából ezeknek a fogalmaknak a jelenléte nyugtalanságot okoz. Ha egy kicsit jobban beleásunk a dolog lényegébe, akkor igen érdekes dologgal találkozunk. Vajon a címben szereplő két fogalom hogyan kapcsolható össze? Nemcsak én, hanem rajtam kívül még nagyon sokan vallják azt, hogy a tudás hatalom. Ez így van. A világtörténelemben mindig azok tudtak vezető pozíciót betölteni, akik tudással rendelkeztek. Vajon ez így van napjainkban is? Úgy gondolom, hogy nem. Ma már inkább az erőszak, az arrogancia dominál. A hatalom ezzel az eszközzel él is. A mérhetetlen butaság, a hozzá nem értés, a szakmai alkalmatlanság erőszakot szül. Így akarja akaratát érvényre juttatni, ami tudatlansága miatt alakul ki. Az emberiség hatalmas változáson megy át. Az elbutulás időszakán. Erős kijelentés? Nem hinném. Nézzünk körül. Mi az alap? Én vagyok az okos, a jó, a mindent tudó. Ennek a gyökere már az iskolákban kezdenek kialakulni. Aki egy kicsit is jobban tud, igyekszik, tudása valamivel több, sok esetben jócskán több a társainál, őt már kiközösítik. Ki lehet jelenteni, hogy nincs igény a szellemi fejlődésre. Megalkották a modern technikai eszközöket, és ezzel együtt eltűnt egy mozgató rugó, a haladás, a tájékozottság, a tudás alapú rendszer. Szinte nem kell semmit megtanulni, mert ott van mindenkinek a keze ügyében. Most értem vissza oda, hogy mi a kapcsolat az adatvédelem és a tudatlanság között. Egyszerűen az, hogy nagyon sokan nem érik fel ésszel, hogy az, amit felkínálnak ezeken a készülékeken keresztül a felhasználó felé, az nem más, mint adatgyűjtés, megfigyelés. Nyitottak az emberek, mert nem látják át azt, hogy ki vannak használva. A nyitottság fogalma azzal párosul, hogy nem tájékozódik, nem gondol bele semmibe, nem lát, és nem gondolkodik előre. Elfogadja azt, amit kínálnak. Butasága révén nem is gondol arra, hogy valamit nem jól tesz, és valamit nem jól tesznek vele. Sajnos ez a cselekvés típus, illetve gondolkodás már az emberek egymás közötti kommunikációt, kapcsolattartást is megnehezíti. A különb vélemények, a más nézőpontok, alapjaiban ellentétek. A normális társalgási „viták” ma már nem léteznek. Nincs rá igény. Nincs igény arra, hogy olyan formában beszélgessenek az emberek, amelyben nem azt kell figyelni, nem arra kell figyelni, hogy hogyan és miképpen mondja, mi az álláspontja, mi a véleménye, hanem arra, hogy milyen új, hasznos információt tud mondani. Mit tud jobban, miben tájékozottabb, hogy tanuljak tőle. Na, ezt el kell felejteni. Ma már ilyen csak nagyon szűk körben tapasztalható. Sajnos. Igen szomorú, hogy ilyen világot élünk. Tudom, nagyon sokan teljesen mást is gondolnak. Ezzel semmi baj nincs. A sokszínűség előre mutató, fejlesztő, tanulságos. Aki a tudás befogadására nyitott, ő kellemesen érzi magát az ilyen társaságban. Erre lenne a legnagyobb szükség manapság. Sajnos ennek éppen az ellenkezője látható, tapasztalható. Látják, hogy mennyire összefüggnek a dolgok. Akárcsak a természetben. Ezeket a gondolatokat, elképzeléseket, világképeket kellene a gondolkodó emberekben ismét elültetni. Lehet még? Ennyire egyszerű a magyarázata az adatkezelésre felhívó szlogeneknek, az „okos” készülékek által nyújtott lehetőségeknek, és az emberek tudatlanságának.

.

Szinte érthetetlen

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen gyenge tudással rendelkeznek a fiatalok. Most úgy a 16-25 éves korosztályt említeném. Vannak fogalmak, alapvető fogalmak, meghatározások, melyek egyáltalán nincsenek a köztudatban. Szomorú, de ismét azt kell mondanom, hogy éppen annak a korosztálynak a szótárából hiányoznak ezek a fogalmak, akik még esetleg iskolába járnak, vagy alig hogy befejezték azt. Azóta is kapkodom a fejem, hogy földrészeket kevernek össze, az állatvilág képviselői közül tárgynak képzelnek egyes fajokat, matematikai tudásuk minősíthetetlen, történelmi ismereteik egyszerűen nulla. Már az évszázadok elhelyezése is gondot jelent, az általános műveltségi szintet már meg sem merem említeni. Ezek a fiatalok pestiesen szólva, „elvannak”. A saját önös dolgaikon kívül nem érdekli őket semmi. Meggyőzik egymást a butaságukkal, tudatlanságukkal. Az ismeret hiánya nagy űrt hagy maga után. Vajon tényleg ennyire nem érdekli ezeket a fiatalokat a nagyvilág? Ennyire elbutítja az a vonal, melyet úgy hisznek, hogy követni kell? Valami már úgy kirajzolódott az életvitelükkel kapcsolatban. Buli, szórakozás, pénzköltés, drog, szex, semmi munka. Valami ilyesmi lehet a gondolatviláguk. Sajnos, de semmi változás ezen a téren nem várható. Itt is jelentkezik az az állapot, hogy nem kell gondolkodni, majd mi megmondjuk mit, mikor, és hogyan csinálj. Ez a vezérelv. A többi már tapasztalható, hogyha a számukra fontosnak, a legfontosabbnak vélt dolgok rendelkezésre állnak, akkor semmi gond nincs. Azért, hogy ezt az állapotot saját maguk számára fenntartsák, mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Semmi nem számít. Hogy valakit megbánt, hogy valakit megsért, hogy valakit semmibe vesz, hogy valakit, vagy valakiket kihasznál, hogy valamivel visszaél, nem érdekes. A cél, hogy neki, nekik jó legyen. A helyzet az, hogy ez sajnos minden területen így van. Még a párkapcsolatukban is. Itt is a közösségi oldalak szóvivői, a pornóoldalak százai adnak „felvilágosítást”,  mit, hogy kell csinálni. Egyáltalán hogy kell viselkedni. Egy biztos, sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával a mai fiatalok nem rendelkeznek. Sok hiányosságot lehetne felsorolni. Azt hiszem, a legfontosabb erény az őszinteség az, ami teljesen lerombolja a fiatalok párkapcsolati dolgait. A hazugság mindenek előtt. A cél érdekében mindent, még az igaztalan formákat is, beleértve a tolerancia és a kompromisszum készség teljes hiányát. Ez a magatartásmód egyszerűen érthetetlen. Valószínű nekik nem. Ebben a közegben érzik jól magukat. Vajon ezek a fiatalok egyáltalán elgondolkodtak azon, hogy lehetne másképpen is? Én nagyon azt sejtem, hogy nem. Egyszerűen nem foglalkoznak ilyen és hasonló kérdésekkel. Ez ma már nem divat. Valószínű azt vallják, hogy a tudatlanság egy áldott állapot. Minden kéznél van, nem kell semmivel törődni. Mindent a szórakozásnak vetnek alá. Aztán az eredmény, részeg fiatalok csoportjai randalíroznak az utcákon, rendetlenkednek, erőszakoskodnak. Sok esetben nem tudják, meddig lehet elmenni, és akkor jön a felelősségre vonás. Na, itt aztán vannak érdekes dolgok. Mindenki más hazudik, mindenki más a hibás, én ott sem voltam, azt sem tudom ki, kicsoda, főleg azt nem, hogy mi történt. Egyszóval a felelősségvállalás teljes csődje. Jönnek a szülők, magyarázkodás, elnézés kérés, stb. Aztán mi történik? Semmi. Minden megy tovább úgy, mint annak előtte. Majd lesz valami, majd a szülők elsimítják a dolgokat. Ebből tanulva legközelebb ugyanígy fognak viselkedni, mert senki nem vonja felelősségre őket, és van háttér, a szülő, aki megoldja a problémát. Átmenetileg, mert ez, vagy hasonló újra elő fog fordulni. A roppant gyenge pszichés állapot eléggé instabillá teszi a fiatalok lelki világát, érzelmeiket, kapcsolati rendszereiket. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs bennük semmi olyan tartás, ami ezeken át tudná őket billenteni. Mindent problémaként fognak fel, és erre mondják, hogy az a valami mekkora kihívás. A jelenleg ilyen szóval jellemzett állapot nem egy különleges dolog, csak a mai fiatalok ennek állítják be. A szomorú, hogy ők ezt így is élik meg. Egyszerűen a nevelésük kapcsán olyan üres érzelmi hátteret, olyan üres mentális háttere kaptak, hogy az egyáltalán nem alkalmas arra, hogy sok esetben önállóan tudjon dönteni. Sőt! Ők úgy vélik, hogy a háborgás, a lázadás, a meg nem értés, amiket jónak gondolnak, valójában egy átgondolatlan cselekedet egyik állomása. Tudatuk nem tudja felfogni annak értelmét, hogy mi jó, és mi rossz. Mondhatjuk azt, hogy mennek a saját fejük után. Ezzel nem is volna semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy rossz irányba indulnak el, rossz irányt választanak maguknak, melyben sok esetben külső tényező is közrejátszik. Ezek szintén érthetetlen dolgok, melyeket nem tudnak értelmezni. Gondolatviláguk teljesen másképpen reagál eseményekre, cselekvésekre. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek a magatartásformák ma már nemcsak a fiatalokra jellemzőek. A huszon-harmincéves korosztály ugyanezekkel a gondokkal küzd. Ha nagyon egyszerűen ki akarnám fejezni, akkor úgy tudnám ezt az állapotot jellemezni, hogy míg a 70-80-as évek szülöttei még meg tudják oldani azokat a problémákat, amik az életük során jelentkezik, addig az ez után született emberek már kihívásként kezelnek szinte mindent. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy úgy fizikailag, mint mentálisan sokkal sérülékenyebbek, sokkal gyengébbek. Egyik részről érthető, a másik részről viszont nem. Érthető azért, mert ezt a viselkedésformát tapasztalta a szüleitől, környezetétől, a másik részről viszont azért  nem érthető, mert az élet folyásának, menetének, ütemének ez nem felel meg. Ebben viszont neki személyesen nagyon nagy szerepe van. A szerepet viszont nem vállalja fel, mert van egy sokkal egyszerűbb megoldás. Az egyszerűbb megoldás az, hogy majd megcsinálja más, majd elintézi más, majd megoldja helyettem valaki más. Ez az élet minden területén tapasztalható. A tanulásban, a kapcsolati rendszerekben, a párkapcsolati rendszerekben. Egyszerű, alapvető dolgokkal sok esetben nem tudnak mit kezdeni, nem tudják hova tenni, nem tudják kezelni. A lényeg éppen az alapvető dolgokon van. Ha már ez sem megy, akkor baj van, és a baj már látszik. Sajnos tenni sem akarnak az ellen, hogy saját, vagy partnerét segítse azzal, hogy tanácsokat kér, figyel és tanul, mit hogyan, és miképpen kell csinálni. Ebből fakadóan jelentkeznek a problémák, melyeket csak okoskodással nem lehet megoldani. A tudatlan hozzáállás a dolgokhoz azt eredményezi, hogy valóban akadályt jelent egy egyszerű probléma megoldása is. Ez viszont konfliktust szül, ami nem jó.           

2021.11.12.

Fogalomzavar, vagy ekkora a butaság?

Igazából elég nehéz ebben a témában nyilatkozni, de egyben könnyű is. Sőt! Ahogy halad az idő, egyre könnyebb véleményt mondani, és találkozni olyan személyekkel, akik elég furcsán nyilatkoznak bizonyos dolgokról. Hogy mikről? Gyakorlatilag mindenről. Nincs olyan terület, amelyet ne lehetne érinteni egy beszélgetés kapcsán. Ekkor derülnek ki olyan dolgok, melyekről az ember azt hinné, hogy egy olyan információról beszélünk, amely teljesen természetes, kitölti az ismeretanyagot, a beszélgető partner részéről is. Aztán jön a meglepetés. Olyan torz fogalmak, meghatározások, magyarázatok látnak napvilágot, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez egy természetes folyamat, vagy ennyire buták az emberek? A természetes folyamatot arra értem, hogy nagyon sok alapvető meghatározás, definíció hiányzik, vagy már nem úgy van, mint ahogy mi tanultuk. Aztán nem tartott sokáig ezt háttérbe szorítani. Hogy miért? Mert igazából arról van szó, hogy az embereket sok esetben egyáltalán nem érdekli más, csak a saját dolgaik. Ezért mindent háttérbe szorítanak, még a tudás gyarapítását is. Nincs rá szüksége. Amikor mindent megmondanak, hogy mit, hogyan, és mikor csináljon, önálló döntési köre szinte nincs, mert akkor a főnöke nemtetszését fejezi ki, akkor valahol érhető ez a nagyfokú érdektelenség. Unottá, fásulttá, közömbössé teheti az embert az ilyen hozzáállás, főleg, ha minden nap ezzel találkozik. Van azonban valami, ami még a mai napig is működik, sőt, a lehetőségek még nagyobbak, mint úgy 40-50 évvel ezelőtt. Miért mondom ezt? Egyszerűen azért, mert a mai modern ember is képezhetné magát, tanulhatna, okosodhatna, művelődhetne. Nagyon a felé gondolkodom, hogy ez a magatartás már trendi. Ezen túllépett a világ, túllépett a kor, túllépett az ember. Vajon mi maradt, ha ezek az állítások igazak? Sajnos az, hogy egy teljesen szürke, érdektelen, unott, fásult embertömeg alakul ki. Körül lehet nézni. Utcán, bevásárlóközpontokban, kis üzletekben, strandon, hivatalos helyeken, az utakon, a közlekedési eszközökön, gyakorlatilag mindenhol a furcsa megjegyzéseket hallani. Ezek a megnyilvánulások legtöbb esetben igen érdekesek. Türelmetlen, nyugtalan, indulatos, közömbös erőszakos embereket lehet tapasztalni. Szerencsére sok helyen megfordultam az országban, és az utóbbi időben ezt a magatartást tapasztaltam az emberek részéről. Biztos voltak már úgy, hogy csak úgy bámészkodtak, nézelődtek, és óhatatlanul is részesei lettek egy-egy beszélgetésnek. Magam részéről elég negatív véleményeket tudtam leszűrni. Csak néhány példa. Amikor egy cseppkőbarlang unalmas, „mikor megyünk már sört inni”, teszi fel a kérdést a szomszédjához egy ember. Amikor, „mit lehet itt látni, itt semmi látnivaló nincs”, egy csodálatos várban hangzott el ez a mondat. Egy híres festő tárlatán, „ugyan már, ilyen színek nincsenek is, menjünk már, siessünk”. Egy gyönyörű túra alkalmával, ahol a hegyek, a fák, a bokrok egy élményt nyújtanak a következő hangzott el, „nincs itt mit látni”. Vajon az ilyen embereket mi érdekli? Mit lehet enni, és mennyit lehet inni. Senkit nem akarok megbántani, de ez tapasztalati tény. Ez elég a mai modern embernek? Valószínű, igen. Ugyanis ezekkel a véleményekkel a háttérben nem kell gondolkodni, nem kell semmit sem tenni, ugyanis az említett kulináris élvezetek teljes egészében elegendőek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát. Ez igaz. Mivel azért az ember egy gondolkodó és kíváncsi lény, így talán mondhatom, hogy néhányunkban még megtalálható a szépérzék, a tudásvágy, a kellemesen eltöltött, tartalmas idő iránti érdeklődés. Az észt osztó, a mindent jobban tudó, az erőszakos, a középponti ember ezekről lemarad. Azt hiszem, ez őt egyáltalán nem érdekli. Van egy híres mondás, mely egy igen ismert költő tollából származik. „A buta ember az észtől fél a legjobban”. Azt hiszem, ez a mai világban nagyon is helytálló. Félő, hogy ezen már nem lehet változtatni, mert a generációk már így nevelkednek. Ez a magatartás rögzül, ez a viselkedésforma hódít. Különlegesnek kell lenni, mert úgy jobban érvényesül az ember. Sajnos, ez teljesen mindegy milyen formában valósul meg. Egy a lényeg. Az adott személy mindent jobban tudjon, az ő akarata és véleménye érvényesüljön, még akkor is, ha teljesen ostoba, buta dolgokat mond, aminek semmi köze a valósághoz, semmi köze a pontossághoz, semmi köze az értelemhez. Csak egy kérdés: jó butának lenni?              

2021.11.06.

                                   Biztonság, a fiatalok viszonya a társadalomhoz, egymáshoz, tudatosság

A mai rohanó világ sok minden káros dolgot is magával hordoz, természetesen a sok jó mellett. Ahogy a címben is szerepel, a biztonság egy lényeges dolog lenne. Miért említem, hogy lenne? Mert nincs. Különböző törvényeket hoznak annak érdekébe, hogy látszólag megnyugtassák az embereket, hogy az a valami, amit használ, az biztonságos. Mire gondolok? Számítógépek, mobiltelefonok, személyes adatok. Na, ez egyik sem biztonságos, hiába próbálják azzá tenni. Kevesen emlékeznek az első ilyen esetre, arra, ami kiderült. Csak röviden. Az embereknél levő mobiltelefon helyzetét meg tudták határozni. Magyarul, tudták, hogy egy adott munkatárs, adott időben hol tartózkodik. Az idejét nem tudom, de kb. húsz évvel ezelőtt volt. Vajon az ilyen eljárások hol tartanak ma? Félelmetes. Térfigyelő kamerák, fedélzeti kamerák, üzletekbe telepített megfigyelő eszközök garmadája nézi, figyeli minden lépésünket. Nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne lenne valamilyen eszköz, amivel az embereket figyelik. Nem véletlen. Ha ez így van, márpedig így van, hiszen ezt mindenki tapasztalja, akkor hogy beszélhetünk biztonságról. Amikor lehallgathatják a telefonbeszélgetéseket, amikor adatokat tudnak megszerezni, amikor az e-mail levelezést ellenőrzik, és még sorolhatnám. Ennek koronázása képen, pont az a személy jelenti ki, hogy a világháló egyáltalán nem biztonságos, aki a legjobban ért hozzá. Rendszereket kötnek össze, adatbázisokat fésülnek össze, amivel teljes képet alkothatnak az emberek viselkedéséről, jelleméről, magatartásáról. Nincs magánszféra. Ezt el kell felejteni. A biztonság szó ma már nem jelent semmit. Nem ez a cél. A cél az, hogy minden egyes személyről a lehető legtöbbet tudjanak meg. Hogy miért? Mert felhasználható ellene, vissza lehet vele élni. Ennek számtalan példáját lehetne sorolni. Tudom, ennek legfőbb okozója maga a személy. Túl nyitottak az emberek, és ezt arra alapozzák, hogy szajkózva van a vélt szabadság, a vélt biztonság tudata feléjük. Elhiszik annak eredetét, erősségét, és hogy valóban védve vannak. Mindenkit elszomorítok: senki sincs védve. Sőt! Az a cél, hogy senki ne érezze magát biztonságban. Az egyes kommunikációs eszközök hihetetlen dolgokra képesek. Jó dolgokra, de rosszakra is. Vajon merre húz inkább az emberi gondolkodás? A jó, vagy a rossz felé? Megint egy szomorú dolog, a rossz felé. Rossz, torz, befolyásoló hírek garmada kerül a világhálóra, mobiltelefonokra, televízióba. Az emberek inkább erre hajlamosak. Van ennél egy nagyobb veszély. Ez a csoport a mai fiatalok. Hihetetlen ügyesek, de ezt a tulajdonságukat nem arra fordítják, amire kellene. A fiatalok döntő többsége az internet adta lehetőségeken nő fel, az ott látottakat veszi etalonnak, az ott megjelentek szerint szeretne élni. Tudás nélkül, munka nélkül akarnak létezni. A társadalomhoz való viszonyuk szinte nulla. A társaikhoz, egymáshoz való viszonyuk siralmas. Tudatosságuk teljesen korlátozott, bizonyos esetekben. Miért mondom ezt? Mert szomorúan lehet tapasztalni, hogy egymás ellen, teljesen tudatosan lépnek fel, olyan szinten, ami már a normális emberi viselkedést, és gondolkodást mellőzi. Hiába hivatkoznak arra sok esetben, hogy fiatalkorú. Pontosan tudja, mit okoz a társának, barátjának, esetleg barátnőjének. Szó sincs csíntevésekről, vagy hasonló dolgokról. Olyan cselekedeteik vannak egymás felé, ami semmivel nem magyarázható, csakis az erőszak az agresszivitás, a durvaság, a kegyetlenkedés fogalmaival. Mi van ezen túl? A legtöbb fiatal több akar lenni a másiknál. Valamivel ki akar tűnni a többi közül. Na, nem az eszével. Az megerőltető. A könnyebbik utat válasszák. Olyan dolgokat tesznek, amik már veszélyesek, sok esetben nemcsak saját magára, hanem másokra is. Az extrém cselekedetek egyre jobban elterjednek. Pontosan tudják, mit tesznek. A baj ott van, hogy azt hiszik, hogy képesek rá, aztán mikor baj van, akkor nem tudják, mit kell tenni. Nézzünk körül. A mai fiatalok sem szellemi, sem fizikai állapota nem alkalmas arra, hogy különleges dolgokat tegyenek. Egyszerűen nem képesek rá. Sajnos. Gondolatviláguk teljesen másképpen reagál mindenre. Ez attól van, hogy a környezetükben fellelhető információkat olyan helyekről szerzik, amik valótlan, hamis képet adnak. Ennek legfőbb forrása az internet. Az ott megjelentek szerint akarnak tevékenykedni, élni, létezni. Ez tudás, és munka nélkül nem megy. Ez az, amit a mai fiatalok kerülnek.

2021.10.29.

Reklám, avagy figyelnek minket

Kijelentik a szakértők, hogy az „okostelefon”, és egyéb elektronikai kütyük, bizonyos funkciója nyomon követi az embereket. Merre jártak, mit csináltak, mit vásároltak, stb. Akkor mit papolnak az adatvédelemről! Innen már csak egy ugrás, és lekérdezhetnek minden adatot a telefon használójáról. Ki tudja azt, hogy milyen összefonódás van az egyes szolgáltatók és az adathalászok között, akik fel is használják a személyes adatainkat. Hol van itt adatvédelem? Most megint butítanak? Nem tudok mit mondani. Ennyire ostobának nézik az embereket. És tudják mi a szörnyű? Azzal, hogy ki van jelentve a személyes biztonság, már régen azoknak a kezében van az információ, akik különböző kimutatásokat, grafikonokat, következtetéseket, stb. vonnak le az egyes emberek kütyüjén keresztül. Az emberek pedig meg vannak győződve, hogy mindezeket ő értük teszik. Ember, ébredj már fel! Nem Te vagy a fontos. A Te személyed már régen elavultnak minősül. Te fogyasztó vagy. Egy a több millió, milliárd közül. Ennyi. Illúzió? Persze. Az eddigi legnagyobb, és még közel sincs vége. Ne áltasd magad. Élj úgy, ahogy előírják, mindent aszerint tegyél, amit mondanak, és akkor jó állampolgár leszel. Minden lépésedet figyelik. Vedd már észre! Tudom, ez már hiába. Meg vagy győződve arról, hogy nagyon sok minden érted van. Maradj ebben a hitben, és boldog ostoba ember maradsz.  

Teljesen véletlenül akadtam egy oldalra, ahol a következő felhívás jelent meg. Megmondom őszintén meglepődtem. Idézem szó szerint. „Weboldalán sütiket használunk személyes adatok gyűjtésére és felhasználására”. Néhány mondattal lejjebb: „Ez magába foglalja a személyes adatainak feldolgozását, beleértve az IP-címét, és böngészési viselkedést”. Még valami. Egy másik portálon adatvédelmi irányelvek címszó alatt a következő olvasható. Na, itt lepődtem meg igazán. Persze lehet, hogy én vagyok lemaradva valamiről. „Gyűjtjük azokat a tartalmakat is, amelyeket a szolgáltatásaink használata során létrehoz, feltölt vagy másoktól megkap. E tartalmak közé tartozik például az elküldött és fogadott e-mailek, az elmentett fotók és videók, a létrehozott dokumentumok és táblázatok, illetve a YoutTube-videókhoz fűzött megjegyzések. Az általunk gyűjtött tevékenységadatok közé a következők tartozhatnak: azok a személyek, akikkel kommunikál vagy tartalmat oszt meg. Ha szolgáltatásaink használatával indít és fogad hívásokat vagy SMS-eket, akkor gyűjthetjük a telefonszolgáltatással kapcsolatos naplóadatokat, például az Ön telefonszámát, a hívó fél telefonszámát, a hívott fél telefonszámát, az átirányítási telefonszámokat, a hívások és SMS-ek dátumát és időpontját, a hívások időtartamát, az útválasztási információkat és a hívások típusait. Gyűjtjük a felhasználók tartózkodási helyével kapcsolatos adatokat”. Lenne még, de nem akarom folytatni. Ennyi bőven elég. Ezt mindenki megtalálja, ha egyáltalán elolvasta ezeket az irányelveket. Hát nem semmi. Magyarra lefordítva, minden adatot gyűjtenek mindenkiről. Azt senki nem tudja, hogy ezeket mire használják fel, illetve mire használhatják fel. Egy biztos. Az emberek megfigyelése hihetetlen méreteket öltött. Ennek ellenére beszélnek adatvédelemről, meg mindenféle személyes védelemről. Ugyan már. Ezt ki hiszi el. Tessék megjegyezni, olyan, mint adatvédelem nem létezik. Szabadon használják adatainkat. Adják-veszik, kinek milyen érdeke húzódik mögötte.

Jó, jobb, avagy mégsem?

Nem véletlen a kérdés. Ugyanis olyan történésekkel, eseményekkel lehet találkozni, amit korábban el sem lehetett volna képzelni. Csak egy kis történet. Talán kevesen emlékeznek, hogy régen volt egy üdítőital. Bambi volt a neve. Megszüntették, majd a 90-es években valakinek eszébe jutott, hogy elkezdi ismét gyártani. Az eredmény egy rossz termék. Nem volt meg az eredeti recept. Egyszerűen nem állt el. Sokszor lehet hallani, hogy 80, 100, 120 évvel ezelőtti termékek még mindig a piacon vannak, és az akkori recept alapján vannak elkészítve. Hazánkban ez úgy módosul, hogy elkezdenek változtatni rajta, mert ugye nehogy már azt csinálják, amit más kitalált, és jó volt. Sajnos a változtatás azt eredményezi, hogy nem lesz megfelelő minőségű. Beindul a csodálkozás, hogy vajon mitől? Egyszerű. Amit egyszer jól kitaláltak, ahhoz nem szabad nyúlni. Az úgy jó, ahogy van. De sajnos tudjuk, a magyar ember nem ilyen. Variálni, módosítani kell, mert majd én megmutatom, hogy kell csinálni. Sajnos ez a hozzáállás minden területen jelen van. Az eredmény, egy jó termékből készítenek egy általuk jobbnak mondott terméket, mely valójában mégsem jó. Aztán. Bizonyos technológiák bevezetése alkalmával találkozhatunk hasonlóval. Valamit kicserélnek, módosítanak, változtatnak, és kiderül, hogy nem jól működik az a valami, vagy nem olyan minőséget biztosít, mint az eredeti. Azt mondják, hogy ez jobb, mint ami eddig volt, aztán kiderül, hogy mégsem. Egy nagy változtatás nem biztos, hogy jó is. Azt kell biztosítani, amivel, és ahogy működött. Meg vannak győződve a termék jóságáról, de az csak akkor működik rendesen, ha egy teljesen új rendszerbe építik be, ami már azon alapul. Akkor jó lesz. A változtatás nem mindig jó dolog, főleg ha már valami jól bevált. Rengeteg új termék és szolgáltatás van. Mindegyik azt mondja, hogy az ő terméke, illetve szolgáltatása a jó, sőt, a másiknál jobb. Aztán sok esetben ki van próbálva, és kiderül, hogy mégsem. Itt már felüti a fejét a bizalmatlanság. Ma senki nem bízik senkiben. A meggyőzés, a rábeszélés sokat számít, csak nem biztos, hogy hosszú távon eredményes. Egy a fontos. Megfelelő minőségű termékekkel, kielégítő, megbízható szolgáltatásokkal a lakosság meg fog elégedni. Ezt kell elérni.

Újra „okos” valami

Talán másoknak is feltűnik, de ha valamit piacra akarnak dobni, és valamilyen jelzővel kell illetni, akkor előszeretettel használják a modern kor egyik kifejező szavát az „okos” szót. Nem tudom, ki hogy van vele, de azt hiszem, nem állok messze attól, hogy valamilyen formában ne minősítsem ezt a kifejezést. Most azért, mert egy pékárura fogták rá, hogy „okos”. Nem tudom, az ostobaságot meddig lehet még fokozni. Tudomásul kellene végre venni, hogy olyan, mint „okos” termék nincs. A mai technológiának már mindazokkal a paraméterekkel rendelkeznie kell, amikre ráillesztik ezt a szót.  Most egy pékáru kapta ezt az elnevezést, azért mert egészségesnek mondott alapanyagokból készül. Miért, eddig nem abból készült? Persze sokan mondhatják azt, hogy ezt nem úgy kell érteni. Akkor hogy? Én nem tudom másképpen. Az is lehet, hogy én nem tudom ezt ilyen formában értelmezni. Annyi szép magyar kifejezés van a szótárunkban, miért nem lehet ezekből válogatni? Ja, hogy ez egyrészről hangzatosabb, másfelől viszont félrevezető. Az emberek valamit azért vesznek, mert jó, nem azért, mert okos. Ennyire egyszerű. Minden gyártó örülhet annak, hogy olyan terméket gyárt, amit az emberek vesznek. Ez nagyon jó és örömteli dolog. Az még nyom a latban, hogy az a valami egészséges is. Talán már azt is ki lehet jelenteni, hogy manapság már minden okos, csak az emberek buták. Ezt mindjárt cáfolom is, hiszen azért veszik ezeket a termékeket az emberek, mert jók, és nem azért mert „okos”. Azért nézzük meg az „okos élelmiszer” definícióját.

Azokat az élelmiszereket, amelyek tudományosan igazoltan kedvező élettani, egészséget támogató, vagy betegségek kialakulásának kockázatát csökkentő hatásuk van.

Forrás: Világgazdaság

Ezzel kapcsolatban egy kijelentés. Ez szinte gyógyszer, vagy legalábbis gyógyhatású termék benyomását kelti. Ilyen hatás még sok gyógyszerben sincs. Ilyen hatás eléréséhez és igazolásához hosszú évek kellenek. Azt viszont tudjuk, hogy sok esetben ennek semmi jelentősége nincs. Ez a világ már teljesen másról szól, mind a korábbi idők. Sokadszorra jelentem ki, hogy az érdek sok mindent maga alá gyűr. Tudják mi a rémes? Az, hogy így gondolkodnak az emberek, és így ítélnek meg dolgokat, teljesen mindegy, mi a következménye. Bocsánat, ez csak egy vélemény az „okos” jelzővel kapcsolatban. Most éppen ez a valami volt célkeresztben.

2021.10.22.

Egy fontos szempont

Az emberiség létszáma lassan eléri a nyolc milliárd főt. Ennyi embert kell ellátni a Földnek. Képzeljük el, hogy vannak olyan területek, melyek mezőgazdasági termelésre teljesen alkalmatlanok. Ilyenek a sarkvidékek, a sivatagok, a sziklás területek, stb. Elég kevés hely marad arra, hogy az élelmiszer igényeket ki tudják elégíteni. Pontosabban leírva a termesztésre alkalmatlan területek földrajzilag Észak-Amerika felső tartománya, a Szahara, és Dél-Afrika keleti partja, Ausztrália középső része, valamint Szibéria, és az ázsiai területek nagy része. Az erősen terhelt területek Európa szinte teljes része, Dél-Amerika északi vidéke, Ázsia távol-keleti része. Ki lehet jelenteni, hogy nagyon kevés hely marad arra, hogy ezt az embertömeget el lehessen látni élelmiszerrel. Az egyre növekvő új technológiák áthidaló megoldásként jelentkeznek. Az adott területen történő termésnövelés átmenetileg biztosítja az ellátást. Sajnos egyre több olyan területet vonnak be ebbe a láncba, amely a természetet is érinti. Lassan nem lehet fenntartani a biodiverzitást, azaz a biológiai sokféleséget. Miért baj ez? Állat- és növényfajok eltűnésével állunk szembe. A nagyobb igények nagyobb területeteket igényelnek, ezáltal elvesznek az egyes fajok életterei. Egy érdekes folyamat kezd kirajzolódni. Vannak olyan területek, melyeket ezidáig nem lehetett bevonni ebbe a tevékenységbe. Mire gondolok? Szibéria jelentős része, valamint Kanada északi területe. Itt vannak olyan fagyos területek, melyeket a globális felmelegedés miatt egyre inkább be lehet vonni a mezőgazdasági termelésbe. Csak gondoljunk bele. Ha most is el tudják látni a lakosságot, akkor vélhetően a népesség gyarapodása miatt nagy szükség lesz ezekre a területekre. Persze ez most még csak egy lehetőség latolgatása. Tény, hogy ezek a területek olvadnak, és talán idővel termékennyé is tudják tenni.

A hosszú élet titka

Időnként felröppennek hírek, mely szerint meg lehet hosszabbítani az életet. Ez egy örök dilemma. A helyzet az, hogy ez is eléggé távol áll attól, hogy komolyan vegyük. Persze igen sokan foglalkoznak világszerte ezzel a problémával, de azt hiszem nem túl nagy eredménnyel. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy van már úgy 30-40 éve, hogy lefagyasztották magukat emberek, bízván, hogy majd ha az adott betegségüket gyógytani tudják, akkor újra életre keltik őket. Na, erről se tudunk túl sokat, sőt semmit.  Annyit viszont igen, hogy élettani szempontból kissé lehetetlen ez az eljárás. De maradjunk a hosszú élet titkánál. Sokakat, akik ténylegesen jóval hosszabb ideig éltek, megkérdeztek, hogy mi a hosszú élet titka? Nagyon sok dolgot említettek ezzel kapcsolatban, de két azonos nincs közte. Ezek a megnyilvánulások nem komoly dolgok. Szerencse, hogy ilyen sokáig élnek. Vannak bizonyos népcsoportok, ahol megfigyelhetők a hosszabb élet lehetőségei. A lényeg, arra törekednek a tudósok, hogy ezt milyen módon lehetne magvalósítani. A dolognak ez az egyik oldala. A másik, hogy miképpen lehetne megvalósítani ezt akkor, amikor az emberiség állapota eléggé rossz. Szerintem addig, amíg egy stabil testi, lelki helyzet ki nem alakul, addig ki volna az, akinek meghosszabbítanák az életét? Olyan betegségek ütik fel a fejüket, melyeket még gyógyítani is nehéz. Olyan komoly egészségügyi ártalmak jönnek elő, amelyekről korábban nem is tudtak. Kérdezhetnénk, hogy jön ez ide? A hosszú életről beszélünk. Valóban arról. Viszont azt megkérdezném, hogy egy olyan ember, akinek súlyos élettani problémái vannak, hogyan és miképpen lehetne kezelni, hogy jóval tovább éljen? Én úgy gondolom, hogy egészséges embereknél lehetne ezt megejteni. A baj ott kezdődik, hogy ilyen emberekből egyre kevesebb van. A mai világ embere egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjon. Akkor vajon miért ez a látszólag megalapozott kijelentés? A remény miatt. Próbálják azt sugallni, hogy eljön az az idő, amikor ezt meg lehet valósítani. Ez az idő annyira távol van, hogy többször elfelejtik annak az embernek a nevét, aki ezt felvetette. Az emberiség komoly egészségügyi gondokkal küzd. Sajnos ebben egyre több a gyerek. Hangsúlyozom, egyre több a gyerek. Olyan betegségekkel küzdenek, melyeket korábban alig lehetett hallani, manapság már igen sokan kerülnek ebbe a helyzetbe. A legfontosabb az egészség. Jó lenne ezt szerte a világban stabil alapokra helyezni. Ha ezt meg tudják oldani, akkor esetleg jöhet az ilyen problémák alapos kutatása. 

Érthetetlen

Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

Szokások, babonák

Az emberek több évszázad óta kötnek valamilyen eseményeket, történéseket valamilyen szóláshoz. Minden emberben évek alatt kialakul egy szokás, egy mozzanat ismétlése, vagy bármi más, ami sok esetben egyedi jelleget is ölt. Vannak aztán olyan dolgok, amik hosszú évek megfigyelésén alapulnak. Ez lehet időjárással, viselkedéssel, vagy bármi mással összefüggő valami. A lényeg, hogy egyfajta igazolást hiszek valamiben, az úgy van, stb. meghatározásokat használnak. Mondhatni, hogy sok esetben babonás dolog, de van, aki meg van győződve ezek felől. Ilyen például a horoszkóp is. Nagyon régi története van ennek, és nagyon komolyan is foglalkoztak vele. Manapság is megjelennek horoszkópok, de ezek már szerintem csak divatból jönnek létre, íródnak különböző magazinokban. Persze van, aki követi, mások pedig nem. Egyéne válogatja. Ami érdekes az az, hogyha egy adott babonás kijelentés elhangzik, és nem úgy történik, nincs többet róla szó. Viszont, ha mégis úgy alakul, akkor máris elhangzik a varázsszó, na, ugye megmondtam. Az ember már csak ilyen. Szeret valamit valamihez kötni, társítani és valamilyen formában hinni benne. Számtalan ilyen van. Nem példákat szeretnék sorolni, mert mindenki találkozott ilyennel. Egy dolgot viszont érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni. Érdekes dolgot említek. Biztos sokan találkoztak már azzal a tárggyal, amit előszeretettel akasztanak fel a gépkocsiban a visszapillantó tükörre. Igen, a rózsafüzérről van szó. Ha valaki ezt a tárgyat használja, az tiszteletben tartja annak jelentését, és nem holmi dísznek használja. Innen egyszerűen kikövetkeztethető, hogy az autóban ez csak egy divat, egy álságos megnyilvánulás, köze nincs a valláshoz, és annak gyakorlásához. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes. Az ilyen tárgy nem oda való, hanem egy meghittebb egyházi közegbe. A másik, ami figyelemreméltó és nagyon elterjedt, a focimeccsek játékosainak viselkedése. Mit csinál? Aki pályára lép, lehajol a fűre, felemelkedik, keresztet vet, és befut a pályára. Több tízezer ember látja, és elkönyvelik a magatartása alapján. Ez is szokássá vált. Aztán a pályán mi történik? Úgy viselkedik, úgy káromkodik, hogy rossz lenne hallgatni. Akkor hogy van ez? Egyik percben vallásos dolgokat művel, néhány perc múlva elszid mindenkit. Nem úgy viselkedik, ahogy próbálja mutatni. Röviden, ő is álságos módon viselkedik. Köze nincs a valláshoz. Divat. Ennyi. Jól mutat a nagyközönség felé.

Valami érhetetlen

Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog használni az Európai Unió. Ezzel a címmel jelent meg egy cikk. Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog előállítani és használni az Európai Unió, mely jó úton van afelé, hogy teljesen felhagyjon a gázok használatával – közölte az Európai Környezetvédelmi Ügynökség /EEA/ a héten Koppenhágában.

Forrás: MTI Origo2020.02.05. 20.45perc

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy miképpen lehet ez? Máris mondom. A múlt század végén nagy nyilvánosságot, és Nobel-díjat kapott az a felfedezés, hogy a fluor, klór és bróm a légkörbe kerülve károsítják az ózonréteget. 1974-ben, jól olvassák, nincs elírva, 1974-ben mutatták ki cáfolhatatlanul az ózonréteg károsodását, illetve elvékonyodását. Oka: spray-ben, hűtőberendezésekben hajtógázként használt klórozott és fluorozott szénhidrogének. Montreali jegyzőkönyv szerint 1987-ben nyitották meg aláírásra, és 1989 januárjában már életbe is lépett az egyezmény, amelyet 197 ország és az Európai Unio ratifikált. Már akkor tudták, hogy káros anyagokról van szó, olyannyira, hogy 2050-re sikerülhet helyreállítani az ózonpajzs vékonyodását. Mellékesen megjegyzem, hogy már most rendben van az ózonréteg.  Érdekes módon 1995-ben kémiai Nobel-díjat kapott három egyetemi tanár a légköri ózon keletkezésének és bomlásának vizsgálatában elért eredményeikért. Ők is megállapították azt, amit már 1974-ben megtettek, miszerint a klór, a fluor, és a bróm légkörbe kerülve károsítja az ózonréteget. Hát nem érdekes? Ezeket az információkat valószínűleg nem nagyon keresik, mert már senkit nem érdekel, és régen volt. Most valami miatt elővették ennek a tényét, és újra előtérbe került. Elég szomorú, hogy ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, valamiféle hír megjelenjen, annak ellenére, hogy több cikk is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy ezeknek a gázoknak a korlátozása elősegítette az ózonréteg visszaépülését, amely mára már rendben van. Ami szinte érthetetlen. 1989-ben aláírtak egy egyezményt. Most értek el odáig, hogy talán érdemes lenne betartani, ami abban foglaltatik. Hát nem kapkodják el, az biztos. Vagy én nem értek valamit? Kétszer, háromszor, sokszor kell valamit átrágni ahhoz, hogy történjen valami, de az is évtizedekkel később? Most ott tartunk, és nagyon szomorú, hogy már bizonyos korlátozásokat 2030-ra, sőt 2050-re mondanak. Ha megnézzük, mit írtak elő az átlagos gépkocsiállomány tekintetében a káros anyag kibocsátásával kapcsolatban, akkor a következő értékeket határozták meg. A 2015-re kitűzött cél 130 gramm szén-dioxid kilométerenként, amelyet 2021-től 95 gramm szén-dioxid kilométerenkénti értékre kell csökkenteni. Nézzük mi a valóság. A helyzet az, hogy még 2017-ben is 118,5 gramm szén-dioxid volt kilométerenként a káros anyag kibocsátás. Ez azt jelenti, hogy van még 10 hónap ahhoz, hogy elérjék az ígért szintet. Ugye nem gondolja senki, hogy ez megvalósul. Na, ennyit a rendelkezésekről és az ígéretekről. Sőt! A sokat szidott diesel autók kibocsátása 117,9 gramm szén-dioxid kilométerenként, addig a benzines autóké 121,6 gramm szén-dioxid kilométerenként. Most tényleg: miről beszélünk? Mi az, amiről beszélni kellene? Hát arról, hogy miért nincsenek betartva az ígéretek, a rendelkezések, a vállalások? Az egésznek így semmi értelme nincs, ugyanis minden tovább romlik. A sok papír mindent elbír. Az emberek már kevésbé. Jó lenne már felébredni az alvó állapotból, és tenni valamit. Ja, ahhoz dönteni kellene, az meg nem megy. 

2021.10.15.

Kissé furcsa

Már több alkalommal is találkoztam azzal a ténnyel, hogy eltűnnek oldalak a világhálóról. Bárhogy is kerestem egyes oldalakat, nem sikerült előcsalogatni. Ilyen a „Világtérkép”. Nagyon jól lehetett használni keresésekre, szerte a világban. Amiket most lehetne használni, azok nem működnek, vagy körülményes a kezelésük. Aztán. Volt egy nagyon jól használható „Útvonaltervező”. Máról holnapra eltűnt. Egyszerűen lehetett kezelni, stabilan működött. Aztán vannak meghatározások. Ilyen például a „kondenzcsík” meghatározása. Már teljesen másképpen magyarázzák, mint ahogy a tapasztalat mutatja. Sőt! Éppen azt emlegetik, hogy most már modernebbek a gépek hajtóművei, viszont a csík sokkal intenzívebb, sokkal tovább tart, és nagy területet takar be. Korábban ennek semmi jele nem volt, annak ellenére, hogy úgymond „rosszabbak” voltak a hajtóművek. Biztos mindenki találkozott már ilyen jelenséggel, hogy valamit már nem talál meg. Hogy ez miért jó, nem tudni, de biztos van valami oka. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy egy jól bevált dolog nem biztos, hogy egy modernebb kiváltásával jobb is lesz. Sőt! Sok esetben rosszabb lesz. Mindenre ki van találva a megfelelő technológia. Az a rendszer, amit egy régire telepítenek, sok problémát okoz. Azt csak egy teljesen új helyzetben lehet jól működtetni. Sok fogalom is erre a sorsra jutott.

A fiatalok már azt tanulják, azt olvassák, amit közölnek velük. Nekik ilyen gyakorlati tapasztalatuk, összehasonlító módjuk nincs. Nem tudnak mihez viszonyítani. Amit most tanulnak, azt értelmezik. Nekik arra nincs egyáltalán igényük, hogy ezeknek utána nézzenek. Egyszerűen nem érdekli őket. Nagy baj.

Álságos dolgok

Ha 1 milliárd fogyasztó éves szinten 2 pamutpólóval kevesebbet vásárolna, az így megtakarított víz árával nagyságrendileg 4,6 millió ember éves élelmezését lehetne fedezni. Az egyes összehasonlítások nagyon torz eredményt hoznak és nem reálisak. Ilyenből nagyon sok van. Az átlagok, az összehasonlítások, a vélhetően, a talán, az elképzelhető, stb. szavak elég tág teret engednek, hogy egyes területeken olyan következtetéseket vonjunk le, ami ebből fakadóan messzire visz a valós adattól, helyzettől. Csak egy nagyon egyszerű példa. Azt mindenki érzi, hogy egyre melegebbek a nyarak, sőt, minden évszak. Ha a nyári időszaknál maradunk, akkor számíthatunk egy átlagot, mely mondjuk 23 Celsius fok. Ehhez 30 Celsius fok fölötti hőmérséklet társul. Ez már hőségnapnak számít. Viszont a 23 Celsius fok kellemes hőmérséklet, nem úgy a 30 Celsius fok feletti. Viszont ezt érezzük napközben, ezt éljük meg, ez ellen kell tenni. Megfigyelhető, hogy nagyon sok esetben felszínes nyilatkozatokat tesznek, felszínes információkat közölnek. Ez szintén egy álságos dolog, mert az emberek nem tudják normálisan értelmezni, mert sokféle képen lehet. Ez aztán konfliktushoz is vezet. Az ilyen típusú közlemények még bizalmatlanságot is okoznak. Ez pedig nem jó. Akkor, amikor ebből kifolyólag kérdések merülnek fel, akkor nincs felelős, vagy akkor kerül sor az igazi magyarázkodásra, mely sok esetben teljesen eltorzul egy rossz irányba, oly annyira, hogy már nem is az alapkérdés körül forog a beszélgetés, sok esetben a vita. Itt felelőst találni nem lehet. Ha egy valamit többféle képen lehet értelmezni, az nem jó, az csak nézeteltéréshez vezet. Jelenleg nagyon sok olyan hírrel találkozunk, amit nem igazán lehet értelmezni, mert a valóság nem azt mutatja. Ez lehet az élet bármely területén. Például az egyes értékek átlagolása komoly feszültséget okoz. Az egyes számítási módok sok esetben követhetetlenek. Nem tudni az egyes szavakat értelmezni, mert újak kerülnek előtérbe, amik a modern világ sokadik „szülöttei”.

Egy dolgot lehet tenni. Az egyes információkat úgy kezelni, hogy benézni a sorok mögé. Higgyék el, megéri. Sokkal tájékozottabb lesz az ember, és kevésbé tudnak „megvezetni”.

Torzított fogalmak

Elfogadom, hogy modern időket élünk, modern, előremutató dolgokkal kell foglalkozni. Azonban vannak olyan kifejezések, melyeket talán meg kellene hagyni annak ami. Mire gondolok. A „gránátos kocka” maradjon krumplis tésztának, a „outfit” maradjon ruházatnak, öltözetnek, a barát maradjon barátnak, a barátnő maradjon barátnőnek. Ez utóbbihoz annyit, hogy a modern fogalom szerint a férfi részéről mondott barátnő már azt is jelenti, hogy intim kapcsolat van köztük, és viszont. A nő részéről kijelentett barát szintén intim kapcsolatot is takar. Pedig ez nem igazán van így sok esetben. Sok példát tudnék mondani, de azt hiszem, más is. Ja, igen. A modern kor már nem tudja elképzelni a tisztességes, valódi barátságon alapuló kapcsolatot. A barátság egy mélyebb érzelmi viszony, mely sok kötelezettséggel is jár. A felületesen kijelentett barátság, ami sok esetben néhány órás, vagy esetleg perces ismeretség után alakul ki, teljesen üres, mentes minden érzelmi töltéstől. Persze ezt nem is így gondolják az emberek. Tehát az így kijelentett barátság kifejezés eleve üres kijelentés. Az egyes beszélgetések kapcsán előkerül a ragozás érdekes változata. Ez pedig a többes szám használata. Csak néhány példa. Amikor azt kérdezi valaki, hogy „betegek vagyunk”? Vissza lehetne kérdezni, miért Ön is? Vagy bizonyos közvetítések alkalmával azt mondják, hogy „játszunk”. Miért? A riporter is részt vesz a játékban? Nem. Akkor nem célszerű ezt a szót használni. Ő nem részese a játéknak, csak tudósítója. Lehetne azt gondolni, hogy ez egy mondhatni „szőrszál hasogatás”. Ha azt vesszük, igen. Azt viszont észre kellene venni, hogy a helyes kifejezéseket használjuk. Nagyon szép a magyar nyelv. Tiszteljük meg azzal, hogy megfelelően értelmezzük és beszéljük. 

Egészség? El lehet felejteni

Egy szinte hihetetlennek tűnő dolgot hallottam egy televíziós műsor kapcsán. Egy főnővér megkérdezte a beteget, hogy hozta-e a pénzt. Mire a beteg azt mondta, hogy majd a lánya hozza. Erre az volt a válasz, hogy akkor menjen szépen haza, és hozza be az összeget. Vagy ez nem is hihetetlen? Hát bizony nem. Az orvostársadalom ezen a szinten van. Gátlástalanul szedik a pénzt a betegektől. Még ilyen eljárást is alkalmaznak. Persze lehet mondani, hogy nem mindegyik orvos ilyen. Lehet, és erre egy példát is mondok. Mikor én katona voltam és utaztam haza, mellettem két idősebb hölgy beszélgetett.  Valahogy arra terelődött a szó, hogy minden katona részeges, nőzik, cigarettázik. Én nem tartoztam egyik csoportba sem, de el kellett viselni ezt a bélyeget. Magyarázkodni nem lehetett. Ma az orvos társadalom ugyanebben a cipőben jár. Annyival rosszabb, hogy itt emberek egészségével játszanak. Szó szerint. Ha megteszi azt a magatartást, amit fent említettem, akkor azt is megteszi, hogyha nem kap pénzt, akkor nem úgy látja el a beteget, ahogy kellene. Sok eset bizonyítja, hogy baj esetén nincs felelős. A gyógyítás lassan pénz kérdése. Milyen eljárás ez? Az emberek egészségével játszanak? A gyógyszer gyártók nem eleget zsebelnek be az emberektől? Az orvosok kevesebb jutalékot kapnak a gyógyszer gyártóktól, ha nem azt írják fel, ami elő van írva. Hol itt a gyógyítás elve? Erről szó sincs. Ha ez lenne a vezérelv, akkor engedélyeznék, sőt támogatnának olyan készítményeket, amit már régóta használnak külföldön. Most akkor miről beszélünk? Kevés a haszon? Valljuk be őszintén. Gyógyításról hazánkban nem lehet beszélni. Itt nagyon magas szintű gyógyszeres kezelésekről van szó. Csak egy adat. Hazánkban 1990-ben 25 milliárd forint volt a gyógyszer gyártók bevétele, 2016-ban 796 milliárd forint volt. Egy biztos. Az emberek teljesen ki vannak szolgáltatva minden intézménynek. Ami kissé visszatetsző, hogy kihasználják az emberek hiszékenységét.

Adatok, megfigyelés

Biztos, hogy ezzel nem mondok újat. Eléggé érdekes és kényes téma. Minden kornak megvolt a maga módszere, hogy valakiről, valakikről adatokat, információkat gyűjtsenek, hogy azokat felhasználják különböző célokra. Élnek, visszaélnek a szerzett adatokkal. Ma már ez nagyon elterjedt. Csak egy dolgot mondok. A legelképesztőbb helyeken, formában készítenek felvételeket eseményekről, személyekről. Az ember azt hinné, ilyen nem létezik, ez hogy lehet. Az emberek felelőtlenek. A közösségi felületek tág teret biztosítanak mindenféle dolognak. A térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, a fedélzeti kamerák, mind azt szolgálják, hogy megfigyeljék az embereket. Sőt! Az emberek egymást is figyelik. Sok esetben jó dolog, hiszen éppen valami rossz dolgot tudnak megakadályozni, felderíteni. Az emberekben mindig benne van a kíváncsiság. Sokszor látni, hogy házakon is fel vannak szerelve már ilyen kamerák. Nem bíznak az emberek egymásban, sőt senkiben. Az ellenőrzés, a megfigyelés alatt tartás ma már alapvető tevékenység. A módszerek egyre kifinomultabbak. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az emberek felelőtlenek. Minden adatot, információt közölnek egy portálon. Nem foglalkoznak az esetleges következményekkel. Egyet viszont le kell szögezni. Ebben az a szörnyű, hogy vannak emberek, szervezetek, akik arra szakosodtak, hogy ezeket folyamatosan figyeljék. Egy egyszerű dolog. A fiatalok kedvenc területe a közösségi média. Itt élik szinte az életüknek bizonyos részét. Nem gondolnak arra, hogy ezt mások kihasználják, visszaélnek vele. Sajnos van rá bőven példa. Az egyes portálok tág teret engednek arra, hogy a vélemények személyre szólóan negatív eredményt adjanak. Magyarul, komoly konfliktust eredményeznek az egyes véleménynyilvánítások, fotók, események. Szükséges ez? Egyértelmű a válasz, hogy nem. Az emberek viszont nem ilyenek. Nem a jó dolgot, a szépet, a kedveset, a szeretni valót látják ezekben a megnyilvánulásokban. Rögtön véleményt formálnak, kritizálnak, megjegyzéseket tesznek. Ezekből aztán komoly dolgok alakulnak ki. Olyan dolgok, melyek a személyeket érintik, személyes dolgaikat sértik, lelki problémákat okoznak. Az emberek ezzel nem foglalkoznak. Sőt! Tetszik, ha valami kiderül valakiről, lehet mivel foglalkozni. Az meg sem fordul a fejében, hogy holnap talán ő lesz a célpont. Vagy már ez a normális? A lényeg: az emberek ellenőrzés alatt állnak. Mindenkit figyelnek mindenhol. A határ a csillagos ég, szokták mondani. Senki ne ringassa magát abban a hitben, hogy ő a kivétel. Ilyen nincs. Mindenki meg van figyelve. A tereken, az intézményekben, az utcán, a szórakozó helyeken, a rendezvényeken, gyakorlatilag mindenhol az ellenőrzés van jelen. Hogy miért? A kontroll alatt tartás miatt. Az adatokról, az információkról azt mondják, hogy az emberekre van bízva a saját védelmük, adataiknak biztonsága. Bizonyára mindenki találkozott azzal a szöveggel, mikor arról értesítenek, hogy ők majd megvédik az adatainkat. Egy ismeretlen harmadik személy hogyan garantálná az én, vagy bárki személyes adatait. Ugye ez csak egy vicc. Ezt senki ne gondolja komolyan.  Ilyen nincs. Kitől kellene megvédeni az adatainkat? A személyes adatokat csak én védhetem. Senki más. Bármilyen adat kikerül bárkiről, az már közkincs. Olyan, hogy adatvédelem, nem létezik. Bankkártya, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya, kölcsönszerződés bankokkal, mobiltelefon vásárlás, jogosítvány, és bármilyen más adatokkal rendelkező irat alapot adhat információ gyűjtésre, és azokkal történő visszaélésre, megfigyelésre. A hatóságoknak minden eszközük megvan arra, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek bárkiről. Ez a cél. A totális megfigyelés. A világon mindenhol így van.  

Viszonyítási alapok

Egyre többet lehet találkozni olyan adatokkal, melyek vagy átlagot adnak meg, vagy viszonyítási alapot, melyek utalnak egy előző mérési eredményre. Az előző mérési eredmény azonban hiányzik. Ebből adódik, hogy nincs mihez viszonyítani. Így az értékek értelmezhetetlenek. Sajnos ez nagyon sok területen így van. Most, hogy a klímaváltozás nagyobb hangsúlyt kapott, ezek az adatok, információk sokasodnak. Végtelen sok cikk, tanulmány, jelentés látott már napvilágot. Az is megfigyelhető, hogy sok esetben a megadott értékek nem igazán találkoznak. Ezt úgy értem, hogy különböző kutatók, szakértők más és más véleményt formálnak, ugyanarról a témáról. Itt igazából a mérési eredmények eltérő értékére gondolok. Ha egy műszer mondjuk egy szennyezést mutat ki, akkor miért van az, hogy két különböző adatot állapítanak meg? Nem egyet kellene mérniük? Nem egyforma értéket kellene kapniuk? Az a jelenség mindenhol fellelhető. Ez már egy nagyon nagy probléma. Ugyanis a klímavédelemmel kapcsolatos kimutatások mért értékeinek eltolódása hatalmas károkat okozhat. Ha maradunk a szennyezésnél, akkor az iható víz mért értékbeli különbsége egészségkárosodáshoz vezet. Ha ezt az egyszerű dolgot kivetítjük a Föld teljes felületére, a benne zajló, a normálistól eltérő természeti jelenségekre, amelyek egyre inkább jelentkeznek, akkor hamar rájöhetünk, hogy bizonyos rossz értékek követése hibás következtetéseket szül, ami kihat az emberekre. Minden természeti jelenség mindennel összefügg. Így az emberekkel is. Ezeknek a jelenségeknek téves, vagy eltérő kimutatása, értelmezése súlyos károkat okoz. Tudom, nem egyszerű. Viszont azt is egyszerűvé kellene tenni, hogy a közölt adatok a valóságot mutassák. Nem kell szélsőségekben gondolkodni, hanem reálisan kell nézni a jelenleg zajló eseményeket. Az emberek amúgy is bizalmatlanok. Lassan már a számukra közölt valós, igaz értékekben is kételkednek. Annak nagyon itt van az ideje, hogy végre kertelés nélküli információk kerüljenek az emberek elé. Ők is nagyon sokat tehetnek annak érdekében, hogy Földünk klimatikus viszonyai megváltozzanak, hiszen ezeket a változásokat az emberek okozták. Már az is eredmény, ha megfelelő és korrekt tájékoztatást kapnának az emberek. Biztos sokan lennének, akik követnék azt a magatartást, amely ahhoz kell, hogy stabilizálódjon az éghajlat, sőt, javulás álljon be. Higgyék el, nagyon sérülékeny a Föld. Akár az emberi szervezet. Megfelelően kell róla gondoskodni, hogy jól működjön. Talán érdemes lenne az érdekeket egy időre félretenni, és komolyan elgondolkodni fiaink, unokáink világáról.

2021.10.09.

Túl bonyolult

Azt hiszem, ilyen helyzettel már mindenki találkozott. Igen, a túl bonyolult helyzettel. Ez azért is érdekes, mert egyre inkább lehet találkozni szinte minden nap ilyen dolgokkal. Vajon miért tűnik, látszik bonyolultnak sok minden? Több okot is lehet mondani erre. Ez egyik ilyen, hogy ne legyen egyértelmű valami. Ez lehet bármi. A szabályok és törvények bonyolultsága azt teszi lehetővé, hogy ne legyenek az emberek tisztában semmivel, és ne lássák a logikáját semminek. Lehet, hogy erős kifejezés, de ha körülnézünk, akkor azzal találkozunk, hogy annyira bürokratikus és átláthatatlan sok minden, hogy nehéz benne eligazodni. Sőt! Nem is lehet. Ez sok minden másra szabad kezet ad. Mivel a magyar ember nem szabály és jogkövető, így előfordul bármi. Egy dolgot lehet így is, és úgy is értelmezni. Valahogy túl bonyolult minden. Fontos ez? Egyértelmű, hogy nem. Az egyszerűség felé kellene haladni, mert az összetett dolgokban rejlik a több hibalehetőség. Vagy ez a cél? Sok esetben lehet látni, hogy igen. A kaotikus rendszer mindig tág teret adott sok más egyéb oda nem illő dolognak. A bonyolultságot egy idő után már magyarázni sem lehet, hiszen nem tudni az eredeti állapotot. Sőt! Sok esetben éppen az a cél, hogy már ne is az alapgondolat legyen a központban, hanem egy közben, az adott dologhoz kapcsolódó más fogalom. Onnantól kezdve szinte elfelejtődik az eredeti állapot, és egy teljesen más rendszerben bonyolódik tovább az esemény. Na, ez az igazi bonyolult folyamat. A vélt igazság egy idő után tárgytalanná válik, és a helyére egy újabb kerül, aminek már nem sok köze van szinte semmihez, főleg az eredeti helyzethez. Ilyen esetben, esetekben sok minden mellékessé válik a fő irányelv szerint, és egy mellékes dolog kerül a középpontba. Ez pedig már messze van attól, ami lényeges. Sok esetben értelmetlenül már e körül folyik a vita. Tehát a bonyolulttá váló események mindig teret adnak egy teljesen más valaminek, aminek révén a fő dolog szinte értelmét veszti. Ezáltal kikerül a fogalomkörből, és felejtődik. Ez a jelenség átszövi a mindennapokat, melynek révén az emberek bizalmatlanná válnak, és sok mindent nem értenek. Ezt a helyzetet lehet igazán kihasználni azoknak, akik valamilyen haszonszerzést, felelősség alól való kibújást, korábban kijelentett bántást, megsértést, vagy sok más esetet szeretnének elkerülni. A bonyolulttá tétel sok kiskaput nyit meg, melyet nagyon sokan ki is használnak. Ezt sajnos szinte nap, mint nap megtapasztaljuk. A híradások mindig foglalkoznak valamilyen esettel. A bonyolult dolgok bizonytalanná, bizalmatlanná teszik az embereket. A mindig felülíró információ torzképet nyújt a valóságról, és ferdíti az igazságot. Vajon jó ez? Biztos vagyok benne, hogy sokaknak igen, de a nagy többségnek egyáltalán nem. A minden napok válnak egyre elviselhetetlenebbé azáltal, hogy olyan dolgokkal kell szembenézni, amiknek, egyértelműnek és egyszerűnek kellene lennie. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha ezek nem lennének. Nem is kellene lenniük, csak ez egy érdekes állapotot jelent egyes embereknek, amiket ki tudnak használni. A bonyolult soha nem jó. Az egyszerűség teszi könnyebbé a hétköznapokat. Úgy néz ki, hogy ez csak egyelőre álom marad. A bürokratikus rendszer ezt az állapotot fenn tudja tartani, és fenn is tartja. Ezzel fejezi a fontosságát annak, hogy ember buta vagy, nem értesz hozzá, majd én megmondom mit, és hogy kell tenni. Itt válik igazán érdekessé minden, hiszen állandó mozgásban van a helyes információ. Így követhetetlenek az események, történések, szabályok, rendelkezések.

2021.10.01.

Álhírek

Sajnos azt kell mondani, hogy egyre többet lehet találkozni azzal a jelenséggel, ami arról szól, milyen formában lehet az embereket arra rávenni, hogy valótlan dolgokat olvassanak. A mai úgymond újságírói társaság egyáltalán nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely egy hír valódiságát közvetítené. A mai újságírók, tisztelet a kivételnek, mert ilyen is akad, egyszerűen hírhajhászok. Semmi más. Egy hírt olvastam a minap, melynek nagy hangzatos címe volt, de a tartalma nulla. Ezeket a túlfűtött fogalmakat használják a magukat újságírónak nevezett valakik. Ezzel a valós híreket közlő, alaposan utána nézett dolgoknak követőit is rossz fényben tüntetik fel. Szembe találkoztam egy képpel, amihez egy cikk is kapcsolódott. Csak a lényeg: feltűnt maga a kép. Mivel van egy képgyűjteményem, így emlékszem arra, hogy a közölt képet én már láttam valahol. Elkezdtem keresgélni, és láss csodát 2006-ból előkerült ugyanaz a kép. A cikkben viszont az aktuális idő volt megadva, utalva a kép akkori készítésére. Hát itt tartunk. A hírek valódisága megkérdőjelezhető. Ennél van szomorúbb valóság is. Ki lehet jelenteni, hogy a mai modern ember felelőtlen, hazug és becstelen. Persze itt is van kivétel. A régi időkben egy kézfogás elég volt ahhoz, hogy az együttműködést vállaló felek betartsák azt, amiben megállapodtak. Ma ez úgy történik, hogy több tíz, esetleg több száz oldalas szerződés, ami aláírással, pecséttel van hitelesítve, semmit sem jelent. Itt lép ismét színre a felelőtlenség és a becstelenség. Legtöbb esetben tudja, hogy egy adott helyzetben nem járt el helyesen, de a mai modern ember ezt nem ismeri el. Tudják, van valami, ami erősen hat az emberek viselkedésére. Ez nem más, mint az a tudat, hogy ő mindenki felett áll, és csakis neki van igaza. Ha esetleg nincs, akkor színre lép a gyűlölet. Majd én megmutatom, hogy ki vagyok. Itt meg kell említeni egy nagyon szomorú dolgot. A kijelentés egy jól menő ügyvédtől származik. Ő azt nyilatkozta, hogy igazság nincs, csak jó ügyvéd. Az ilyen hozzáállás segíti azokat, akiknek közük nincs az igazsághoz, a felelősséghez és a becsületességhez. Ez a hozzáállás begyűrűzik mindenhova, és élnek is vele. Innentől kezdve nem beszélhetünk normális emberi kapcsolatokról, mert ez a magatartás minden megfertőz. Szerelmeket, házasságokat, üzletet, egyszóval mindent. Mindenki más hibás, csak én nem. Ezt a viselkedés- formát látja a gyerek, és ugyanúgy fog tevékenykedni. A felelősség, a hazugság, a becstelenség a mai modern ember jellemzője. Mindent bevet, hogy elérje tisztességtelen úton a célját. Még attól sem riad vissza, hogy álhíreket és minden valótlan dolgot elővegyen egy ügy kapcsán. Mivel eleve becstelenül viselkedik, általában hamar kiderül a hazugsága. Hány eset van, amikor valami révén előveszik, majd hangoztatja, hogy neki semmi köze az egészhez. Egy koholmány, egy valótlan dolog, egy álhír, amit ellene felhoznak. Aztán néhány nap múlva kiderül, hogy mégiscsak igaz. Tudják mi a nagyon szomorú, hogy a hazugságot és a becstelenséget az emberek megbocsátják, az őszinteséget nem. Akkor most milyen világot élünk? Megmondom, romlottat. Hazug, gyűlölettel teli, becstelen világot élünk. Ezt már nemcsak a szülők művelik. A gyerekek lemásolják, és követik a szüleiket. Mi zajlik ma a világban? Az ember próbálja sokadszorra is azt hinni, hogy ez csak pár eset, és változni fog. Rá kell jönni, hogy nem fog semmi sem változni. A helyzet az, hogy egyre több az esetek száma, és nem látni a végét. Többször elgondolkodtam azon, hogy vajon egy őszinte, becsületes, tisztességes ember, látva ezeket az állapotokat, vajon mit gondol? Talán a sok rosszat látva ő is azzá válik?  Az is többször az eszembe jut, hogy természetes úton ilyen világ nem létezhet. Ilyen rossz világot csak mesterséges úton lehet fenntartani. Tudják mi az érdekes? Egyre több emberrel beszélgetve, egyre inkább a rossz kerül a felszínre. A hazugság az osztálytársamról, a munkatársamról, a szomszédomról, vagyis az álhírek rájuk mért mennyisége szinte éltetője az embereknek. Az állampolgárok nem következetesek, nem szabálykövetőek, nem törvénytisztelőek. Ebből fakad, hogy mindhárom tulajdonságot művelik, és azok az ellenségeik, akik erre esetleg figyelmeztetik őket. Ilyen szemlélet mellett nem lehet elvárni, hogy normális emberi kapcsolatok alakuljanak ki. A média nagyon sokat tehetne ebben az ügyben, de éppen ők azok, akik egyre jobban gerjesztik ezeket az álhíreket. Az embereknek nincs idejük, és csak a főcímeket olvassák el a hírekből. Igaz a mögöttes tartalom teljesen üres, tehát még elolvasni sem érdemes. A baj az, hogy ezek a hangzatos, valótlan hírek maradnak meg az emberekben. Erről beszélnek, ezt terjesztik. Tudják ez olyan, mint amikor az utca elején valaki elvágja az ujját, az utca végén már amputálták a karját. Miért kezd egyre inkább ilyenné formálódni a világ? Nem is hinnék, milyen egyszerű a válasz. Ennyi az emberek igénye. Ezekkel a valótlan dolgokkal, ezekkel az álhírekkel, melyek átszövik az életük minden területét, meg vannak elégedve. Ehhez nem kell semmilyen tudás, szellemi kapacitás, intelligencia. Kialakult egy olyan társadalmi forma, mely nem igényel semmiféle agyi igénybevételt. Vajon jó ez? Úgy látszik, igen. Ha esetleg még mélyebbre ásunk, előjön egy nagyon furcsa dolog. Mégpedig az, hogy az emberek két dologról semmiféle képen nem mondanak le: az egyik a szex, a másik a döntés és szabadság illúziója. Azt viszont már kevesen veszik észre, hogy mindkettő irányított rendszer szerint működik. Az álhírek ebben nagyon is partnerek, hiszen szinte ezek mozgatják a rendszert. Miről van szó? Mesterségesen irányított családtervezés, és népesség szaporulat növelés. Megmondják az alternatívákat. Mit kapsz ha, miben részesülsz ha, mit tehetsz ha, ki részesülhet ezekben? Vajon ezek mennyire segítő szándékúak? A mögöttes célokat nem látni. Az emberek ezekről nem gondolkodnak. Itt lép a képbe a döntés és szabadság illúziója. Ugyanis az ebbe a körbe tartozó személyek azt hiszik, hogy ők döntenek mindezekről. A háttérben ezek a döntések már megfogalmazódtak. Ha aszerint döntesz, amit mi ajánlunk, és amit mi eléd terjesztünk, akkor ebben és ebben részesülsz.  A döntés és szabadság ebben az esetben is egy illúzió. A normális az lenne, ha saját szándék szerint döntenének az emberek a családtervezésről, és nem kellene feltételekhez kötni egy nagyon is lényeges dolgot. Ez persze csak a felszín. Az igazi játszmát, és annak szabályait az emberek nem látják, csak megélik, átélik. Az álhír gyárak virágozni fognak, hiszen ezzel lehet az embereket bizonytalanságban, és irányítás alatt tartani.   

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.