Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2019.10.19.

Szomorú dolgok

Szinte megdöbbenve vettem tudomásul egy hír hallatán, hogy 800 000 gyereknél hiányos és problémás a kapcsolattartás. A 2018/2019 adatok szerint ma hazánkban 1 690 000 gyermek és fiatal vesz részt oktatásban. Ebből 800 000 gyermek és fiatal van abban a helyzetben, hogy hiányos, vagy problémás a kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy ennyi gyerek él olyan körülmények között, hogy a szülők valamilyen konfliktus következtében nem tudnak megegyezni a nevelés területén. Ez már csak azért is gond, mert van egy un. gyámhivatal, amely arra lenne hivatott, hogy ezeket az ügyeket a lehető legrövidebb időn belül rendezze a felek között, hogy a gyermeket, a lehető legkisebb trauma érje. A számok alapján ez egyáltalán nem működik.

Nem lehet csodálkozni azon, hogy nagyon sok gyerek, illetve fiatal olyan formában viselkedik, ami már megközelíti a pszichés kategóriát. Azon sem lehet csodálkozni, hogy egyre több gyermek és fiatal szorul szakember, azaz pszichológus segítségére. Ezek az állapotok ezt vonják maguk után. Sajnos ehhez nagymértékben hozzájárul a szülők viselkedése, melynek révén olyan következtetéseket vonnak le, amelyek torz képet képviselnek. A kettős nevelés igen rossz hatással van a gyermek és fiatal valódi életkép kialakításában, ami azt eredményezi, hogy olyan dolgokat tesz, ami nem illeszkedik a normális társadalmi elvárásokhoz. Ez további konfliktust eredményez a szülők között, ami megint a gyermeken, fiatalon csapódik le. Persze ez nem jelenti azt, hogy a viselkedésük olyanná váljon, olyan legyen, amilyen. Röviden kirívó és megbotránkoztató.

A fiatalok ezt művelik, mert nem találják igazán a helyüket. Megint említeni szeretném, hogy ez nem ok arra, hogy kivetkőzzenek magukból. Jó lenne ezeket a helyzeteket mihamarabb rendezni, és jobban odafigyelni rá, mert nagyon sok gyermek és fiatal testi és szellemi fejlődése marad el a normálistól.  

2019.10.17.

Érthetetlen

Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek.

Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet.

Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

2019.10.14.

Olyan érdekes

A minap ismét egy érdekes nyilatkozat ütötte meg a fülemet. Ez egy életmód váltással kapcsolatos hír volt. Olyanok tesznek kijelentéseket, hogy a pénz nem minden, és csak a sokadik, akiknek már a zsebükben van több tíz millió, vagy még sokkal több. Ilyen háttérrel lehet olyan dolgokat mondani, amit igencsak szűk réteg teheti meg. Csak zárójelbe mondom, egyre több ilyen van. Mindenhez pénz kell. Aki megszokott egy átlagon jóval felüli életmódot, az nem igazán tud átszökkenni egy jóval egyszerűbb környezetbe. Az ilyen kijelentések álságos dolgok. Sokan rácsodálkoznak az ilyen kijelentésekre. Mondják, ez igen. Milyen fantasztikus ember. A valóság teljesen más. Az élet igazol. Azt hiszem, nagyon sokan vannak az ellenkező oldalon, gyanítom, hogy egyre többen.

Sok mindent lehet mondani. Van egy jó magyar közmondás: a messziről jött ember azt mond, amit akar. Hogy ki milyen szinten hiszi el, az már egy másik történet. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan a hétköznapi valós életet élik, nem egy álomvilágot. Tudomásul kell venni, és ez a szomorú valóság, hogy pénz nélkül az ember egy senki. Kimondja valaki? Senki. Az emberek legnagyobb százaléka titkolja, hogy milyen körülmények között él. Szégyelli. Persze ez a paletta igen színes, és az emberek hozzáállása is ilyen.    

2019.10.11.

Döbbenet

Egyszerűen megdöbbentenek olyan események, amiknek nem volna szabad megtörténnie. A magyar ember nem törvény- és szabálytisztelő, persze szerencsére bőven akadnak kivételek. Vajon mi vezérli az embereket, hogy olyat cselekedjenek, melyekkel saját testi épségüket veszélyeztetik? Vajon normális dolog-e olyat tenni, ami saját és mások testi épségét veszélyezteti? Vajon mi ösztökéli az embereket, hogy a normálistól eltérő módon viselkedjenek? Tudják mi? Az, hogy én majd megmutatom, én jobban tudom, nekem ne mondja meg senki, hogy miképpen, majd én elintézem, stb. Mindezek után mire gondolok? A vasúti átjárókban történő balesetekre. Egyre többet hallunk ilyet, sajnos. Hány tragédiának kell még történnie, hogy betartsák a szabályokat? Olyan nehéz ez? Nem, egyáltalán nem nehéz. Egy kis odafigyelés és szabálykövetés. Ennyi. Ilyen kevés ismereten múlik egy tragédia elkerülése.

 

Vélemény

Egyre gyakrabban hallani, hogy szakemberre van szüksége, és pszichológus szakemberre. Sajnos, már gyerekeket is egyre sűrűbben kell vinni ilyen helyekre. Mi történik? Egy adott eset tovább magyarázása, mely egy vélemény egy adott dologról. Ezt bárki meg tudja tenni, amikor már ismeri a történetet, az esetet. Tudják, erre van egy jó magyar közmondás: utólag könnyű okosnak lenni. A pszichológus éppen ezt teszi. Persze végzettségének és tapasztalatainak köszönhetően jó dolgokat is mond. Ez egy un. magánvélemény, mely minden emberben jelen van. Ezek az un. magánvélemények indítják el a vitákat, a nézetkülönbségek simítását. A normális eset a meggyőzés, és az adott eset jó ismerete, melyet tovább adunk. Sajnos az ellenkezője többször fordul elő, mely nem egészséges vitát, hanem egyoldalú veszekedést, erőszakot, agresszív viselkedést eredményez megoldás nélkül.

Már megint „celebek”

Kezd egyre bosszantóbbá válni, hogy bizonyos beszélgetős műsorokba olyan embereket hívnak meg, akik a „celebvilág” személyiségei. Ilyen huszonéves emberek osztják a tanácsokat. Persze vannak idősebbek is, de közük nincs az adott dologhoz. Saját, teljesen személyes dolgaikat mondják el. Ez nem általános, tehát nem követendő. Ezek az emberek táplálkozási, egészségügyi, életmód, fogyási, főzési, divat, tanulási és még ki tudja, mi minden területen adnak tanácsokat. Fel kellene már nőni oda, hogy tudás, tapasztalat nélkül ezt nem lehet hitelesen előadni. Ez után mennek a mai fiatalok, mely nem jó irány.

2019.10.06.

Még valami 

Az emberek negatív viselkedése egyre jobban előtérbe kerül. Már olyan jelleget ölt, ami pszichés megnyilvánulásoknak lehet értelmezni, mely sok esetben érthetetlen. Vannak helyzetek, amiket egyáltalán nem tud kezelni. Lehet, hogy az kell az embereknek, mint régen a római birodalomban: „kenyeret, és cirkuszt”. Kenyér talán van, cirkuszt meg maguk az emberek produkálják. Sok esetben olyan dolgokra lehet rávenni őket, amit normális ember nem csinál, de egészen másképpen van beállítva. Ezt ma úgy hívják kihívás. Próbál megfelelni, de ezzel kimerül minden tudása. A helyzet az, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni olyan esetekkel, amelyek régen egyértelmű, és természetes volt. Egy adott helyzet nem kihívás, hanem egy élethelyzet, amit meg kell oldani. Na, ez már gondot jelent, és inkább egy olyan jelzővel illetik, amely azt mutatja, hogy az valamilyen különleges történés. Tudomásul kell venni, hogy nem. Alaphelyzetekről van szó, csak annyira megoldhatatlannak állítják be, hogy mindenki elhiszi, hogy ez a jelző illik legjobban az adott esetre. Mára már ott tartunk, hogy egy hihetetlen egyszerű eset is problémát, akadályt jelent. Hogy miért? Valahonnan várja a megoldást, de nem érkezik, így magára marad. Nem tudja, mit kell tenni egy adott helyzetben. A kihívás fedőszóként alakult ki, takarván a valódi okot, azt, hogy nem tud kombinatív módon gondolkodni, cselekedni. Sajnos a visszafejlődést határozottan lehet látni. Ha eggyel továbblépünk, az is látható lesz, hogy ez a pszichés gondolatmenet mindenkire kihat. A kihívás szó, takar minden olyan dolgot, amit úgy gondolnak, és úgy állítanak be a nagyközönség előtt, hogy az valami különleges valami, és úgy is kell kezelni. Már az egyszerű dolgokat is ezzel a szóval illetik. A józan gondolkodás hiánya eredményezi a különböző eseteket. Ezek azért következnek be, mert nincs önkontroll. A szabad elv érvényesül, mely feloldja a gátakat, és szabad áramlást enged a kitűnés vágyának, korlátok nélkül. Ez eredményezi a különböző deformált elgondolást, különböző helyzetekben. A szabadság, és kötetlenség illúzióját saját maga ellen fordítja. Ez egyértelműsíti a deformált, és pszichés gondolkodást. Ez a szellemi leépülés egyik foka, ugyanis, a normális ember nem tesz olyanokat, amivel saját magának árt, illetve egyre inkább elterjed a mások bántalmazása, teljesen hétköznapi dolgok kapcsán is, amiből szintén egyértelműen látszik, hogy alapvető helyzeteket nem tud kellőképpen, normális módon kezelni. Ilyen pedig egyre több van, és még több várható, hiszen a mai ember nem tudja lassan kordában tartani ezeket az élethelyzeteket. Sajnos ennek van egy fontos része. Mégpedig az, hogy az emberek egyre inkább, és egyre jobban nyúlnak olyan szerekhez, amik révén nem tudják kontrollálni cselekedeteiket. Kábítószer, és egyéb tudatmódosító szerek használata, az ital mértéktelen fogyasztása, az erőszakot, és agressziót sugárzó filmek, a számítógépes játékok brutális jellege, és mondanivalója arra utal, hogy az emberek elméje egyre jobban torzul.   Elindult egy visszarendeződés, melyet nagyon nehéz már megállítani, sőt igencsak úgy látszik nem is lehet. Vajon meddig, és hova lehet eljutni az érzéketlenség, a közönyösség terén? Mi az, ami megváltoztatná az emberek jelenkori viselkedését? Mi kell ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon? Súlyos, nehéz kérdések. Nem egyszerű a válasz. Pedig válasz van. Lennie kell. Addig, amíg ez nem változik, marad a következő: mi kell az embereknek, hát persze, cirkusz.  

2019.10.02.

Hit, vallás, valóság

         Az emberiség ősidőktől fogva az életben maradásért küzdött. Igaz az a mondás, mely szerint amíg két ember él a földön, nincs békesség. Ez a mai világra nagyon is igaz. De nézzünk bele mélyebben. Úgy 50-55 évvel ezelőtt gyerekkoromban eljártam hittanra, sőt a helyi templomba misékre, és ministrálni is.   

Az akkori rendszerben furcsa volt, de gyerekként erre nem gondoltam. A pap sok érdekes dolgot elmondott, és mi figyeltünk.  Volt egy hatás, ami ért minket, és volt egy képünk erről a területről. Majd a későbbiekben, ahogy tudásunk, gondolataink egyre szélesedtek, más egyéb elfoglaltság miatt eltávolodtunk ettől a vallási világtól. Majd felnőtté válva igen érdekes információk kerültek elő. Az addig hitt vallási nézetet képviselő, többek között nekem is mesélő papokról kiderült, hogy valójában milyenek. De nézzük csak? Az emberek a közösségi társadalmat követően egymás ellen fordultak. Miért? Mert többet akartak maguknak. Maguk köré gyűjtöttek hasonló gondolkodású embereket, és borzalmas hatalmi viszonyok alakultak ki. A terület szerzésért, a mások által szerzett javakért és az uralkodásért dúltak a háborúk. Új társadalmi formák és új vallások alakultak ki. Ennek egyik képviselője és ága a katolicizmus. Megdöbbenést váltott ki, hogy az ezt a hitet képviselő vallási személyek ugyanúgy öltek, raboltak, fosztogattak a vallásuk égisze alatt, mint történetesen a vad nomád népek. Nem megdöbbentő? Vallásháború, eretnekség, belső viszályok, hatalmi harcok. Emberek sokaságát kínozták és ölték meg csak azért, mert mást vallottak, mint ők. Félelemben, rettegésben tartották a tudatlan embert. És ezt a vallás égisze alatt, ez fontos. Ezek az emberek prédikálták azt, ha nem fogadod el és nem cselekszed azt, amit mondok, akkor megbüntetlek. És a büntetés végzetes volt. Még a vallási hierarchián belül is borzalmas viszályok uralkodtak. Képesek voltak még egymást is elpusztítani a hatalom érdekében. Volt egy szónok, aki olyan igét hirdetett, ami az embereket szolgálta. Majd jött egy egyház, ami a saját hasznára fordította, eldeformálta, és olyan formába közölte az emberekkel a tanítást, ami rossz volt. Ez fennáll a mai napig. Vonjunk csak párhuzamot a politika és a vallás között. Mi a különbség? Semmi. A politikában és a vallásban az a közös, hogy mindkettő a hatalom birtoklásáról szól. Az egyik terror fizikai szinten, a harctéren, a másik terror lelki szinten az egyes gyülekezetekben. Nézzünk körül. A világban mindig van olyan hely, ahol valamilyen háború zajlik. Az egyes vallások sem tudnak megbékélni egymással. Soha nem is fognak. Kik a szenvedő alanyok? Mindkettő esetben az egyszerű emberek. Hisznek a politikusoknak, becsapják őket, hisznek a vallási felekezet vezetőinek, szintén becsapják őket. Merre lépjen? Mit tegyen? Kinek higgyen? Nincs bizalom sem a politikában, sem a vallásban. Hogy miért? Mert a hatalmi érdekek mentén becsapják az embereket, és ez hatalmas üzlet. A sajnálatos az, hogy hiába kerülnek napvilágra bizonyítékok a hazugságokról, a borzalmakról. Ugyanúgy megy tovább minden. 

           Nem a vallási nézetek ellen vagyok, hanem az ellen, ami még napjainkban is zajlik. Egy vallási csoport szinte hirdeti magáról, hogy üldözik őket. Egy olyan vallási felekezet mondja ezt, aki korábban ártatlan emberek ezreit kínozta, ebben örömét lelte, majd kivégeztette őket. Olyan vallási felekezet mondja ezt, akiknek papjai, sőt magasabb beosztású vezetői gyerekeket molesztáltak, és még napjainkban is van ilyen. Békésen és nyugodtan kellene a hitet hirdetni, nem kellene szítani még jobban az ellentéteket egymás között. Kik a legnagyobb politikusok? Az egyházi vezetők. Úgy nyilatkoznak egyházi vezetők, mintha semmi nem történt volna. Nem akartam kiragadni egy dolgot, csak erről hangzatosan nyilatkoznak. És mit látni a világban? Az erőszakot, az agressziót, a becstelenséget, a meg nem értést, az együvé tartozás hiányát. Már a mindennapokban felütötte a fejét a felsoroltak. És ez csak fokozódik. Nagyon eldeformálódott a világ. Lehet-e olyan embernek hinni, aki napi szinten tesz rosszat az embereknek. Természetesen nem. Lehet-e olyan embernek hinni, aki hiteltelen hitével próbál meggyőzni embereket. Természetesen nem. Akkor kinek higgyen az ember? Ki mondja ki az igazságot? Szomorú dolgot mondok. Senki. A világ egyre gonoszabb, egyre romlottabb lesz, feltörekvő politikával és feltörekvő vallásokkal olyan emberek irányítása alatt, akiknek nem állhat az útjába senki, és ezek a vezetők irányítanak milliókat, és döntenek sorsuk felett. Szomorú kép, de lehet, hogy valaki másként látja. Ha a jövőt szebbnek, élhetőbbnek látja, felejtse el a leírtakat, és álljon ki az igaza mellett. Álmodjon egy szebb, egy élhetőbb világot. És még valami. Mi a valóság? Sajnos ki kell jelenteni: egy álomvilág. Ha a valóságot, vagy a vélt valóságot keressük, nem kell messzire menni.

Nem szabad a valóságot keresni, mert nincs. Bármennyire is szomorú, de ilyen nem létezik. Milyen világ az, amikor nézek a másik ember szemébe, és tudom, hogy amit mond, az hazugság. Okkal felvetődik a kérdés: akkor kinek és minek higgyek? Szomorú dolog azt látni, hogy a gyerekeink butulnak, vadulnak, agresszívan viselkednek. Nem elcsépelt szavak ezek. Bár azok lennének. Amikor egy ember eljut oda, hogy egy kitalált eseményt valóságosnak ítél, akkor már nagyon nagy baj van. Igen sokat lehetne erről még írni, de nem az a cél, hogy az én gondolataim kerüljenek előtérbe, hanem az, hogy mindenki eltűnődjön ezen a témán. Úgy érzem, van min gondolkodni. Valóság? Álomvilág? Ki melyikben él? Ki melyikben szeretne élni. Nagy kérdés. Talán az egyik legösszetettebb globális gondolatsor a létezés. Nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy ez és ez, így és így a jó, helyes, avagy rossz, ártalmas. A körülöttünk létező világ ennél sokkal bonyolultabb. Az emberi, állati, növényi létezés számtalan formájával találkozhatunk. A gondolatok, az érzelmek, az érzések, az egyes fajok sokszínűsége, a folyamatosan változó világ teszi széppé ezt az egész rendszert. Vigyázzunk rá.

2019.09.30.

Egy szemlélet

Sajnos nagyon sok olyan dologgal találkozik manapság az ember, ami egy kissé eltér a normális jelenségektől, illetve gondolkodástól. Több alkalommal tettem már erre utalást, de nem lehet elégszer hangsúlyozni ezeket a témákat, és ezeket a jelenségeket, melyek az utóbbi időkben ütötték fel a fejüket. Sok mindennek betudható ez az állapot, de egy valami fontos dolgot már most az elején le lehet szögezni. A kommunikáció, és információ, ami az emberek éri nap, mint nap, ezek felelősek mindenért. Ezeket a sok esetben álhíreket, áladatokat, álinformációkat nem lehet másképpen kezelni, csak úgy, ha utána nézünk, utána olvasunk, egyszóval kellő mértékben tájékozódunk az adott dolgokról. Ha ezt nem tesszük, akkor sajnos az következik, amit jelenleg élünk, hogy teljesen buták lesznek az emberek. Vannak jelek arra nézve, hogy bizonyos fontos információkat, adatokat teljesen eltüntetnek oldalakról, eltüntetnek minden honnan, és helyébe egy teljesen más, bizonyos köröket érintő információ kerül a helyére. Igen hosszú tájékozódás eredményeképpen meg lehet találni még az eredeti definíciókat, de erre a mai ember már nem képes. Ez már nem érdekli. Ez is annak a jele, hogy az irányított kommunikáció, az irányított információknak, milyen őrült nagy a hatalma, és értéke van. Gondolkodásmódosításra, sőt, tudatmódosításra is képes. Ezt éljük most. Ennek mentén él, létezik, dolgozik, gondolkodik a mai ember. Mivel mindent megmondanak, hogy mit, hogyan, miképpen kell csinálni, tenni, így nincs szüksége arra, hogy elgondolkodjon bizonyos témákon, bizonyos helyzeteken, bizonyos adatokon, bizonyos felé közölt információkon. Gondolkodás nélkül elfogadja azt, amit közölnek vele. Itt a nagy baj. Ugyanis, ha ez így van, márpedig így van, akkor teljes egészében egy olyan rendszer részévé válik az ember, amit irányított rendszernek nevezünk. Nincs döntés, nincs érték, nincs értelem, nincs tudat, magyarul nincs semmi, amivel kontrolálni tudja a felé közölt információkat, nem beszélve arról, hogy sok torz, teljesen átformált definíciókkal találkozik az ember. A mai fiatalság, már ezekkel találkozik, és e szerint próbál meg élni, illetve, ezt veszi természetesnek, és ezt fogadja el. Az emberi tudat teljes egészében ki van iktatva, és olyan mértékben van manipulálva, módosítva, hogy azt hiszi el, amit mondanak neki. Ez teljesen mindegy, hogy valós-e, vagy sem. A fontos, hogy a szerint élje a minden napjait, amit a különböző csatornákon felé közölnek. A tudatosság teljes hiánya komoly károkat okoz minden emberben, és sajnos ma már nem veszi a fáradságot, hogy elgondolkodjon bizonyos dolgokon. Bizalommal, és öntudattal ruházzák fel anélkül, hogy ennek birtokában lenne. Most még ne beszéljünk, hogy ennek mi lesz a vége, inkább arról, hogy milyen konkrét dolgokról van szó. Ez a néhány téma, csak éppen egy figyelemfelkeltő adalék. Még valami. Sajnos a bizalmatlanság az emberek részéről már igen elterjedt, és ez minden területre érvényes. Ez azért van, mert olyan dolgokban csapták be az embereket, amikről mindenki azt hitte, hogy az valóság, és tökéletesen rendben van. Nem így van. Nagyon nem így. Ma már igen alaposan át kell gondolni, hogy mi az, ami valóban megfelelő, és így is akad kételkedni való. Ez a hangvétel ezekben a cikkekben is jelen van. Sajnos nem lehet elkerülni, mert ma már nem lehet tudni, hogy milyen érdekek mentén haladnak a dolgok. Nem az emberek egészsége, nem az emberek jóléte, nem az emberek szabad gondolkodása, nem az emberek egyetemes mivolta a cél. Ezt a hozzáállást el kell felejteni. Az ember csak egy fogyasztó. Arra ösztönzik mindenféle eszközökkel, hogy vásároljon minél többet, annak érdekében, hogy a nyereséget növelje valakiknek. Ezt a világszerte elterjedt magatartást egyféle képen lehetne kordában tartani, mégpedig úgy, hogy az emberek tudásvilága növekedjen. Sajnos látjuk, hogy egyáltalán nem ez a cél. Egy tudatlan, ismeretekben szegény, közömbösé vált tömeget sokkal egyszerűbb manipulálni, félrevezetni, befolyásolni. Itt tartunk most.   

2019.09.28.

Életünk, létünk, gondolataink.

Harmadik rész

Ellenkezőleg. Szükség van rá, hiszen betegségeket lehet velük megelőzni, gyógyítani. A baj akkor kezdődik, amikor mesterséges úton generálnak betegségeket, azok tüneteit, erre diagnózist állítanak fel, gyógyszereket készítenek, és az emberek egészségére hivatkozva, ami ugye a legdrágább, igen drága pénzért árulják ezeket a szereket. Csak egy példa. A pszichiátria által eddig felállított betegség tünetek száma több mint négyszáz. Hangsúlyozom, több mint négyszáz. Erre mindre van gyógyszer. Nem beszélve arról, hogy neves orvosok nyilatkozataiból kitűnik, hogy egyetlen beteg sem gyógyult meg ezektől a szerektől. Mégis manapság a vezető orvosok pszichiáterek. Az ő véleményük a döntő legtöbb esetben. Korábban ez a titulus nem létezett. Nem ismerték el orvoslásnak. Nincs a Földön olyan ember, akire ne lehetne valamilyen pszichiátriai tünetet ráilleszteni. Ha nincs az említett közel négyszáz között, majd kitalálnak valamit. Sajnos más egyéb orvosi területre is elmondható ugyanez. Az orvosoknak érdekük a gyógyszer felírása, mert mögötte ott áll a gyógyszergyártó. Talán nem mondtam újdonságot. Higgyék el, nem az orvoslás, és nem a gyógyszer gyártók ellen vagyok, hanem a módszerük ellen, hiszen hatalmas szükség van ezekre a szerekre. Mondják, hogy a rohanó világ olyan terhet rak az emberekre, amit már nem nagyon lehet kibírni. Iskola, munka, család, megélhetés, bürokrácia, és még lehetne sorolni. Talán nem állok messze attól, ha kijelentem, hogy nagyon romlott és gonosz világot alakított ki magának az ember. Szégyen, hogy komoly, művelt, iskolázott, magukat vezető embereknek mondott valakik átgázolnak mindenkin, ha az érdekük úgy kívánja. Hol a bizalom, az őszinteség, a megértés. Sehol. Eltűnt, nincs többé. Ehelyett úgy manipulálnak, úgy módosítják az emberek tudatát, hogy már lassan észre sem vesszük. Nem mi döntünk. Mire valami hozzánk elér, már régen precízen ki van dolgozva minden részlete. A köznép ezek ellen nem tehet semmit. Ha megpróbál, tudatlannak, hozzá nem értőnek, tájékozatlannak, ostobának nézik. Van még valami. Ha ezen dolgok mélysége meghalad egy bizonyos szintet, más módszerektől sem riadnak vissza. Ezekbe a tudatmódosító üzletágakba őrült energiát és pénzt fektetnek, hogy még nagyobb hasznot tudjanak elkönyvelni, és egyáltalán nem érdekes, hogy milyen áron. Nagyon sok helyről, dologról és valóságról kiderül, hogy hamis. Ez egyre többször előfordul. A köznép miben higgyen? Miért csapják be? Mi a mozgató rugója ennek a rendszernek? Azt hiszem Önök is tudják a választ.

          Fogyasztás: egy kicsit furcsa szó. Ételre, italra szokták mondani, hogy fogyasszál. Hát mostanra ez alaposan átíródott, teljesen más az értelme, más az értelmezése. Ma már ez úgy néz ki, hogy fogyasszál, azaz vegyél, vásároljál, nem érdekes, hogy kölcsönt veszel fel, csak vegyél, vigyél, költsd a pénzed, ha nincs, akkor is. Nem borzalmas? És a köznép hallgat a szóra. Ezzel a hihetetlen fogással olyan csapdát állítottak az embereknek, amiből nem tudnak kiszabadulni. Tartozni, fogyasztani kell. Ez a lényeg.      

           Minden reklám, minden felénk jutó információ ezt sugallja. Milyen világ ez? Én úgy hívom: manipulatív kommunikáció. Hogy miért? Mert minden eszközzel, formában és módon az a cél, hogy az emberek minél többet költsenek, ehhez pedig az kell, hogy minél több manipulatív dolgot a kommunikációs csatornákon keresztül a köznép felé sugározzanak. Rendkívül finom dolgokkal, már-már észrevehetetlenül találkozunk kifejezésekkel, eszközökkel, tárgyakkal. Hogy miért? Hát a fogyasztás miatt. Olyan bosszantó kifejezésekre, magától értelmezhető dolgokra hívják fel a figyelmet, aminek természetesnek kellene lenni. De manipulatív eszközökkel, olyan színben tüntetik föl, mintha újdonság lenne, mintha az embernek nagyon nagy szüksége lenne arra a termékre. Aztán rájön, hogy mégse, de már ott van egy újabb, ami szintén ebbe a kategóriába tartozik. Az emberek nagy része azt állítja, én okos vagyok, majd én eldöntöm, mire van szükségem, majd én tudom, mi mellett döntök. Tisztelt köznép. Ezt el kell felejteni. Egy termékről már akkor eldőlt, hogy nyereséget hoz, amikor még a fogyasztó nem is tud róla, nem is tudja, hogy olyan lesz. Nem akarok senkit sem bántani. Nagyon oda kell figyelni mindenre.  

         Olyan fogalmakat ültetnek a fejünkbe, a tudatunkba, ami már nem valós. Miért mondom, hogy már nem valós? Mert korábban más volt az adott fogalom értelme. Egy betűre, egy szóra, egy elmondott mondatra, hiszen felénk nagyon egyszerű a dolog, csak visszafelé bizony igencsak rögös. Érdemes egyre inkább mélyebben is tájékozódni minden, és mindenki felé. Ez pusztán csak önvédelem. Szomorú. Ki kellett ennek alakulnia? Így kell ennek lenni? Így bánnak a köznéppel? Mi csak egy megbélyegzett fogyasztók vagyunk? Érdekek mentén haladó bábuk? Bólogatunk, hogy aztán kihasználjanak? Ébresztő emberek! Tudásunk elérte azt a szintet, ahol már kérdezni, véleményt nyilvánítani, ötleteket adni, valaminek a megvalósítására vagyunk képesek. Vagy mégsem? Beletörődünk abba, hogy mindent megmondanak nekünk. Mit tegyél, mit vegyél, mi szerint gondolkozz, mi szerint cselekedj, egyáltalán milyen törvények mentén éljél, mely törvényeket nem az ember védelmére hozták meg.

Talán már említettem. Ezek a gondolatok saját gondolatok.  Ez csak egy vélemény. Az írás semmilyen manipulatív eszközzel nem szolgál, és nem is tartalmaz, és nem is az volt a szándék, hogy ilyet tartalmazzon. Gondolatébresztő? Agytekervény mozgató? Elgondolkodtató? Vajon mi? Döntse el mindenki belátása szerint. Ne álomvilágban éljünk, hanem a valóságban. Békességben, nyugalomban, szeretetben, megértésben. Nagy kérés? Talán még nem. Hogy ezt hogy lehet megtalálni, mindenki maga döntse el. A tudatlanság, és hatalom az emberiség ellen fordul. Van egy érdekes dolog, vagy inkább furcsa. A világot valaki, vagy valami irányítja. Irányítják az elménket, az elménket, mely nagyon sérülékeny. Az elme dönti el az ember cselekedetét. Sajnos egyre jobban érezhető ennek az irányításnak az ereje, és alapossága. Az emberekben fenn kell tartani a szabad illúzió érzetét. Az ember ma már csak egy „fogyasztó”. Ébresztő!  

       

2019.09.26.

Életünk, létünk, gondolataink.

Második rész

Politika: talán ez a terület, ahol nem szeretnék túlságosan sok időt elvesztegetni. Talán nem kell mondanom, hogy miért. Látjuk, halljuk, olvassuk, részesei vagyunk mindennap ennek a förtelmes dolognak. A politika is egyidős az emberrel. Mindig voltak olyanok, akik akaratukat, bizonyos meggyőződésüket mások felé kezdték el terjeszteni. Akárcsak a vallásban, itt is számtalan különböző nézet alakult ki. Ezek mentén szintén emberek tömörültek, és vallották a vezetőik nézeteit. Sok esetben egy jónak tűnő eszmét a saját képükre akartak formálni, és ennek borzalmas következményei lettek. Ugyanúgy, ahogy a vallás égisze alatt, konfliktusok, háborúk robbantak ki a világ szinte minden pontján. Itt is nem a vezetők kerültek egymással szembe, hanem az a köznép, aki soha nem látta az úgynevezett ellenségét, ennek ellenére kárt tett benne. Ez nagyon szomorú és lehangoló. Megint olyanok kerültek szembe egymással, akiknek vajmi közük lenne a dologhoz. Igaz ők választották a vezetőiket, ők bíztak meg bennük. Talán itt a kulcsszó. Bizalom, és ehhez társul, társulna az őszinteség. Ez hiányzik a politikusokból, de sajnos más is. Ez a magatartás eljut a köznéphez is, és átveszi azt. Nem szeretem a politikát, és nem is szeretnék erről többet írni. Elég sok baj származik e nélkül is mindennapjainkban, és ezek a bajok a politika szörny szülöttei. 

Tudatformálás: amikor ez a fogalom kerül előtérbe, igen rossz gondolatok kerülnek elő. Akarva, akaratlanul ez a fogalom, és a vele járó dolgok szintén az emberrel egyidősek, hiszen a meggyőzés tudománya, legyen az bármilyen, az ember tudatára hat. Nem szeretnék a korábbi évszázadokban történő tudatmódosítás tényeire igazolásokat nyújtani, tény, hogy igen felgyorsult az idők folyamán ez a tevékenység, és egyre kifinomultabb, egyre jobban lényegre törőbbé vált ez az egész manipulatív eszköz. Biztos mások is kimondták már, sajnos én nem tudok róla, hogy minden társadalmi formában egyre nagyobb méreteket ölt ennek a tudománya. Hihetetlen precizitással vannak kitalálva ezek a dolgok. Burkoltan, divatos szóval ma ezt nevezzük marketingnek. Mint sok más kifejezés, ez is torzult az évek alatt. Koromnál fogva tudom, hogy mi volt a marketing lényege, hiszen évekig benne dolgoztam. Valahol még csíráiban fellehető a fontossága, de nem ez a jellemző. A lényege a tudatformálás, a megtévesztés, az eladás. Említettem a politikai résznél a bizalmat és az őszinteséget. Na, ez a kettő itt teljesen hiányzik. Nem bántani szeretném az ezzel foglakozókat. Ők erre vannak kényszerítve vezetőik által. A vezető-beosztott viszony igen rossz ma az egész világon. A profitszerzés a legfontosabb a mai vezető elve szerint. Sok minden más nem számít. Természetesen, mint máshol, itt is vannak kivételek. Sajnos az embereknél nem ez csapódik le. Létünk minden területét a bizalmatlanság, az őszinteség hiánya járja át.

Ez elkezdődött vezetőink részéről, és a köznép igen tanulékony, követi. Már korábbam említettem: beszélek valakivel, jobb esetben néz a szemembe, de tudom, hogy hazudik. Hogy van ez? Kitől származik ez a magatartás? Sok esetben ki kényszeríti ennek a magatartásnak a követését? Hát persze. A vezetőink. Sajnos ennek a dolognak van egy másik, talán még ártalmasabb következménye. A minél nagyobb haszonban gondolkodó emberek nem riadnak vissza semmitől. Olyan messzire is elmennek, mint az emberek egészsége. Talán érdemes megemlíteni. Minden olyan szer, ami az agyra hat, tudatmódosítást is okoz. Cigaretta, alkohol, drog, különböző gyógyszerek. Hogyan történik mindez? Hát gondoljunk a gyógyszeriparra. Milyen őrült nyereséggel dolgoznak ezek a cégek. Hányféle gyógyszer létezik? Mekkora apparátust tartanak fenn, hogy ilyen jól működnek. De nézzük a célcsoportot. A célcsoport nem más, mint az ember. Félreértés ne essék. Ezzel nem azt akarom hangsúlyozni, hogy nincs szükség gyógyszerekre.   

2019.09.23.

Életünk, létünk, gondolataink.

Első rész

Az emberiség létszáma elérte, sőt túllépte a 7 milliárd főt. Érdemes néhány gondolatot fordítani arra, hogy hová is jutott az emberiség az elmúlt néhány ezer év alatt. Nem az évszámok és a vele járó különböző társadalmi formák az érdekesek, illetve nem csak ezek. Maga az ember. Alkotó gondolataival, zseniális tudásával, kimeríthetetlen ötleteivel egy csodálatos világot hozott létre. Ez a sárgolyó, amit Földnek nevezünk, felfedezőket, tudósokat, művészeket és a tudományos, valamint más területek csodálatos embereit nevelte ki. Bámulni és tátott szájjal nézni a sokféle találmányt, ami mindennapjainkat megkönnyítik. Csodálni a festők, szobrászok hihetetlen alkotásait, elmerülni az irodalom és a zene nyújtotta felemelő akkordjai között. A sokszínűség látványa néha már zavaró, de egyben csodálni való is. Lehetne még folytatni ezeket a gondolatokat, és ez lenne az előrehaladás következő lépcsőfoka, ha az igaz valóság talaján élnénk.  Eléggé bonyolult az egész rendszer, de sajnos maga az ember tette azzá. Túlzott politikával, túlzott törvénykezéssel, túlzott hatalomvággyal és a túlzott természetbe történő beavatkozással. Talán közhelynek mondható, de a mai világban, minden a pénz körül forog. Tudom, rengetek példát és ellenpéldát lehetne felsorolni e gondolat mellett, és ellene. A cél teljesen más. Nem bölcsességet, és nem világmegváltó elméletet, elméleteket szeretnék felsorakoztatni. E sorok írójának nem az a célja, hogy pestiesen szólva: „ossza az észt”. Néhány, a mindennapi életünket befolyásoló területet szeretnék kicsit közelebbről megnézni. Melyek ezek: vallás, politika, tudatformálás, fogyasztás.

Vallás: amióta ember él a Földön, valami felé vonzódik. Véletlen eseményekre, különleges megmagyarázhatatlan történésekre, tárgyakra és sok más egyéb dolgokra figyelt fel. Ezeket gondolataikban és érzelemvilágukban elraktározták, és kezdtek benne hinni. Összekötötték a jelenségeket a hitvilágukkal. Ez később odáig terjedt, hogy voltak emberek, akik mélyebben felismerték ennek a lényegét, és erről kezdtek el a többi embernek beszélni. A többség különleges embernek tartotta, és hallgattak a szavára. Mintegy vezetőként ismerték el. Kialakultak az egyes vallási nézetek, és a vallási vezetők visszaéltek azzal, hogy nagyobb tudásra tettek szert. A köznépnek nem volt lehetősége ilyen nézetekkel foglalkozni a mindennapi életük során. Elhitték azt, amit mondtak nekik, hiszen tudatlanok voltak. A hit, a hitviláguk a felé kezdett eltolódni, hogy ezeket a nézeteket, és a nézetek képviselőit szinte vakon követték. A sok megpróbáltatás mellett találtak egy gyülekezetet, amiben próbáltak, és akartak hinni. Ezt a vallási vezetők messzemenően kihasználták. A tudatlanságot. Félelmetes méreteket öltöttek a vallási nézetek követői, és őrült gazdagságra tettek szert ezek a vallási vezetők. Egymás után nőttek ki az egyes vallási nézetek. Egységes rendszer nem volt, és sokféleképpen magyarázták ezeket. Sajnos az egyházak égisze alatt borzalmas dolgokat követtek el. A köznép tudatába annyira belevésődtek a vallási igék, hogy bármi is történt, hittek a vezetőknek, mert meg tudták magyarázni az eseményeket. Sajnos ez a dolog ma is tart. Manapság rengeteg vallás van, és mindegyik a maga igéjét tarja igaznak. Ebből komoly konfliktusok, háborúk pattantak ki. Azok a tételek, amiket prédikálnak, saját érdekeiket szolgálják. A vallás elvesztette az igazi vallás jellegét. Amikor emberek ezreit kínozták, vetették őket máglyára a vallás nevében, akkor megfordul az ember fejében, hogy miről tartanak előadást? Miről beszélnek egyáltalán? A vallás által felállított parancsolatokat sem tartják be a vallási vezetők, akkor mit remélnek az egyházi tagoktól?  Ja, igen, ők higgyék el, amit mondanak, és kövessék az általuk mondottakat. Tudom, a XXI. század embere igen felvilágosult. Két hatalmas tény van, amit a mai napig nem sikerült eldönteni. Az anyagi és szellemi világ körül kialakult vitát. Keletkezését tekintve egyik felé sem billen a mérleg nyelve. De azért egy valamit szeretnék leszögezni. A mai Földi világ legfontosabb fogalma az anyag. Mai tudásunk szerint e nélkül nincs semmi. Az étel, az ital nélkül az emberi élet nem sokáig van jelen. Lehet azt mondani, hogy az életet az anyagi dolgok tartják fenn, a szellemi világot pedig a hit, illetve az egyes vallási nézetek. Van egy érdekes kérdés. Az anyagi világban létező dolgok egységesek. Fizikai törvényszerűségek, kémiai elemek, az életet alkotó vegyületek, és lehetne még sorolni. A vallási nézetekre ez nem mondható el. Minden egyház úgy magyarázza a maga hitét, ahogy éppen az igény megkívánja. Hiszen a hitet a vallási vezetők az emberek nyelvére fordították le, annak ellenére, hogy megkötéseket, törvényeket, szigorításokat, az ember bűnösségének kihangsúlyozását emelte ki. A legnagyobb politikai vezetők a felső szintű vallási vezetők. Miért van az, hogy ennyi vallás alakult ki a Földön? Azt emlegetik, azt mondják, hogy ettől függetlenül egy vezető van. Akkor miért különböző nézeteket követnek, és legfőképpen miért a vallás zászlaja alatt ölik egymást az emberek szerte a világon? Akkor nem az egyházak szítják az ellentéteket az emberek között? Nem a vallás, az emberek különböző hitbeli meggyőződése okozza a legnagyobb bajt? Nem ezen szekták vallási vezetői fognak egymás ellen hadakozni, hanem a megtévesztett köznép, ártatlanul? Itt tartunk most. Ki fog ezen változtatni? Azt hiszem, nem kell nagy eszmefuttatás ahhoz, hogy megkapjuk a választ. Senki. Ebben a langyos vízben fog az emberiség pancsolni mindaddig, míg fel nem ébred, hogy borzalmasan kihasználják. Hogy ez mikor fog bekövetkezni, nem tudni.              

2019.09.20.

Valóság tartalom

Bizonyára olvastak olyan főcímeket, amik valami érdekes, új, szokatlan, figyelemfelkeltő, stb., dolgokra hívják fel a figyelmet. Több alkalommal előfordult már, hogy a hangzatos főcím mögött jelentéktelen, semmit mondó szöveg lapul meg. Köze nincs sem a címhez, sem a cím által sugallt témához. Ami még aggasztóbb, hogy olyan dolgokat állítanak benne, aminek semmi köze semmihez. Miért van ez? Ugye naiv kérdés? Hát persze. El kell adni a cikket, és nemcsak azt.

Ma már annyi termék, annyi árucikk van, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Igen nehéz választani. Bikinis lányokkal, nevét adó orvosokkal, szakértő véleményekkel fémjelzett termékeket árulnak, hogy jobban eladható legyen. Az olvasmányos anyagokat is ez jellemzi. Hányan klikkelnek rá, hányan olvassák. Ez a lényeg. A tartalom mellékes. 

 

Nem lehetne változtatni?

Sajnos a hírek között szinte naponta szerepelnek olyan események, melyek szomorúan érik az embereket. Ezek közül az egyik a megszaporodott tűzesetek. Nekem annyi közöm van a tűzhöz, hogy kaptam annak idején tűzvédelmi képzést. A tüzet régóta használja az ember. Fontos része a mindennapoknak. Sok esetben azonban rossz dolog is történik. Házak, műhelyek, tárolók, gépek, berendezések, stb. válnak a lángok martalékává. A lakástüzek kapcsán merült fel bennem a következő. Ugye halljuk, hogy a tűzoltók kivonulnak, és eloltják a tüzet. Mivel? Hát vízzel.

A víz mennyisége függ a tűz nagyságától. Csak oda akarok kilyukadni, hogy egy tűzoltás alkalmával nagyon sok vizet használnak fel, ennek kapcsán a ház vagy lakás berendezései teljesen tönkre mennek, nem beszélve a ház állagáról. Vakolat, burkolat, szőnyegek, tapéták, egyszóval minden, ami ott van. Ez még fokozottan érvényes akkor, amikor emeletes házban keletkezik tűz. Az emeletek mindegyike elszenvedi a víz okozta károkat. Nem lehet ezzel a módszerrel kikerülni. Felvetődik a kérdés: vajon feltétlenül fontos vizet használni, amikor ennyi plusz kár keletkezik egy-egy oltás alkalmával?  Évszázadok óta küzd az ember a nem kívánatos lángokkal. A fejlődés talán indokolttá tenné, hogy valami más anyagot használjanak lakástüzek esetén.

Mennyi kártól mentesülnének az emberek. Gyakorlatilag csak ott keletkezne kár, ahol a tűzeset kialakult. Nem lehetséges egy ilyen megoldás? Nem lehetne kifejleszteni egy olyan anyagot, ami csak ott hat, ahol a tűz van?

 

2019.09.18.

Vélemény

Lehet, hogy én vagyok maradi, de több minden mondjuk úgy, érdekes dologgal találkoztam a különböző hírcsatornákon. Kezdem azzal, hogy milyen szép a magyar nyelv. Annyira választékosan lehet beszélni, hogy szinte elképzelni nem lehet. Jelzők sokaságát lehetne használni, mégis valahogy az emberek leragadtak egy érdekes mondatnál. Megpróbálom idézni: „nekem bejön”. Azt hiszi, hogy ezzel divatos? Nem. Sőt!  Ezt még bővítik néhány más semmit mondó szóval. Magyarul, ingerszegény emberrel állunk szembe. Tudom mit jelent, és mire akarnak célozni, de vajon csak ennyire telik a sok szép jelzők közül? Ez siralmas. Vagy.

Több műsor is foglalkozik az emberi kapcsolatokkal. A mai fiatalok nem tudnak beszélni, nem tudnak udvarolni, nem tudják használni a szép magyar nyelvet. A káromkodás, az ízléstelen megnyilvánulások, stb. ez a menő. Lányok, fiúk egyaránt. Nincs kivétel. Hallom az utcán őket. Sok esetben érteni sem lehet, amit mondanak. Ami a legszomorúbb, hogy udvarolni sem tudnak. A legszebb, ami elképzelhető, hogy valakinek, aki tetszik nekem, olyanokat mondjak, ami elvarázsolja. Én még most is idős fejjel udvarolok a páromnak. Tudják milyen öröm nézni a párunkat ilyenkor is? Felemelő érzés. Na, ettől fosszák meg partnereiket a mai fiatalok. Vagy nincs rá igény?

Többször is előfordul, hogy olyan műsor van, aminek semmi köze a való élethez. Olyan embereket válogatnak össze, akiknek közük nincs a hétköznapi élethez. Lányokat, fiúkat összeválogatnak valami alapján, aztán gyerünk, csináljuk. A mai fiatalok pedig ezeket próbálják másolni, na, nem sok sikerrel. Ugyanis szinte semmijük nincs meg hozzá. Főleg pénzük nincs.  A több hétig tartó műsor lényege, hogy ki kit tud ágyba vinni. Ez a lényeg. Elvannak, jól érzik magukat, addig sem kell mást csinálni. Nem az átlag van előtérben. Bőven nem. Aztán jön a következő, hogy már huszonévesen életmód tanácsokat, főzési, sportolási, karrier, kapcsolati tanácsokat osztogatnak, élettapasztalat, emberismeret, és tudás nélkül.

Van még valami. Teljesen el vannak varázsolva, vagy nem is tudom, mit képzelnek akkor, amikor egy adott személyről valamilyen kép készül, és valami más is látszik a képen. Arra gondolok, hogy véletlenül több minden látszik belőle, mint szeretné. Vagy mégse? Na, de vissza az alapgondolathoz. Elég szomorú, hogy szinte gyerekes viselkedéssel reagáljanak egy ilyen ártalmatlan dologra, ráadásul egy magát felnőttnek valló ember. Bárkivel előfordul hasonló a minden napi életben. Vagy ez már annyira újdonság?

Talán szigorú vagyok, de nem tudtam elmenni a dolgok mellett. 

2019.09.16.

Kis gondolatok

Sok olyan esemény történik, amikről az embereknek különböző a véleménye. Rossz is lenne, ha mindenki azonos megítélést gyakorolna. Az alábbiakban megpróbálok néhány dolgot egy kicsit kielemezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy na, már megint egy olyan téma, amikről számtalan leírás került napvilágra. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai világban egy dolog körül forog minden: ez pedig a pénz. A politika, a tudomány, a sport, a művészetek, a társadalmi kapcsolatok, és még lehetne sorolni. Nem tudományos szinten, hanem közel 60 év távlatából próbálok egy kicsit rálátni ezekre a dolgokra. Remélem nem baj, ha a politikai részt mellőzni fogom. Túl sok bajt, szomorúságot, bánatot okozott, és még sajnos fog is okozni ez a valami. Háborúk, konfliktusok robbannak ki szerte a világban. Kik gerjesztik mindezeket? A vezetők.  

Nem ők mennek az életüket adni egy eszméért, vagy sok esetben teljesen másért, hanem teljesen hétköznapi emberek, akiknek semmi közük nincs az adott eseményhez. Helyes ez? Gondolom, nem mondok újat azzal, amit még általános iskolai tanulmányaim során a történelem tanárom mondott egy alkalommal: „minden társadalmi formában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett.” A világban mindig van valahol háborús helyzet, mindig színen van az erőszak, és mindig jelen van a legártalmasabb jelenség, a hazugság. Ez a megfogalmazás sajnos mindenkire érvényes /kivétel mindig van/. Ha végignézzük eddigi történelmünket, ez alól senki nem volt kivétel. Sem a politikai pártok, sem az egyházak, sem a hétköznapi emberek, és ha napjainkat nézzük, ez jelenleg ma is így van. A legszomorúbb, hogy a fiatal generáció rögtön fogékony, és átveszi ezt a magatartást.  Teljesen más világba terelik őket, és ennek hazugság az alapja. Az emberi tudás, a fejlődés leblokkolt. Vannak szórványos kimagasló eredmények, de ez vajmi kevés. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül megmondják az embereknek, mit csináljanak. És az emberek ezek szerint élnek, cselekednek. Nap, mint nap sulykolják a fejekbe az erőszakot, az agresszív viselkedést, a valótlanságokat, az egyre szélesebb körű hamis állításokat. 

Elöljáróban szeretnék egy kérdést feltenni: olyan sok rossz és szörnyűséges dolog történik a világban szinte nap, mint nap. Vajon ez normálisnak mondható? Szinte már vágyódik az ember arra, hogy történjen valami jó, mert a jelenlegi állapot egyre rosszabb lesz. Létezik esetleg egy másik formáció, ahol nem így zajlanak az események? A választ talán oly annyira reménytelen megadni, mint az Univerzum keletkezési elméletét. Vajon miért? Mert túl bonyolulttá teszi az ember azokat az eseményeket, történéseket, melyek az egész rendszert működtetik. El kellene fogadni teljes egészében a természet gyönyörűségét, és a vele járó törvényszerűségeket. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy dollár milliárdokat költenek olyan dolgokra, aminek szinte semmi értelme nincs. A természet rendjébe nem lehet beavatkozni, mert akkor az sérül, és a sérülés visszaüt az emberekre. Csak egy példa: egy bizonyos dolog felfedezése komoly eredmény, és hihetetlen pénzeket emészt fel, de ezzel semmi nem változik. Azt a törvényszerűséget a természet alkotta, és nagyon jól megalkotta, nem szabad beleavatkozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kutatásokra nincs szükség. Van, de nem ilyen mélységben. Ez pazarlás. Néhány ember szinte szórakozásnak mondott tevékenysége.    

Az ő tudásuk messze túlnő azon, hogy elpazarolják elméjüket ilyenekre. De sajnos nem ez történik. És mi a mozgató rugó: a pénz. Ez a tény elmondható minden ágazatra. Hihetetlen mennyiségű információ van jelen a világhálón. Ki tud ebben eligazodni? Szerintem senki. Annyi vélemény, nézet, elmélet, és sok más egyéb dologgal találkozik az ember, hogy nem tud igazságot tenni, hogy vajon melyik az. Iszonyú adathalmaz van jelen minden nap az életünkben. Ezek az ingerek különböző módon, mennyiségben és valóságosan, vagy hamisan érkeznek hozzánk. Lehetetlen szelektálni valósan, de azért érdemes megpróbálni.  

 

2019.09.14.

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi    

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Harmadik rész

 

Valami még idekívánkozik, amit feltétlenül meg szeretnék említeni. Felütötte a fejét egy igen rossz tulajdonsággal, és esztétikai érzék hiányával rendelkező ember csoport. Amit korábban írtam, azokra pontosan ráillik ez a magatartás. Ez arról szólt, hogy az ilyen, és hasonló embereket bárkire rá lehet uszítani, szinte szó szerint, ezekkel az emberekkel meg lehet félemlíteni bárkit, ezekkel az emberekkel nem lehet értelmesen kommunikálni, ezeknek az embereknek a szellemi kapacitásuk igen korlátozott. Ezt lehet, és használják ki főnökeik maximálisan. Az arrogancia, a ki vagyok én, az erőszak jelenléte, a megfélemlítés az erősségük. Kikről van szó? A kigyúrt, kopasz emberekről. Félreértés ne essék, nemcsak a külalakról van szó. Van természetes velejárója a tar fejnek. Bárhogy is magyarázzák, itt egyáltalán nem erről van szó. Azok, akik valamilyen más okból válnak meg a hajuktól, semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy ezek az emberek egytől-egyik ezt a fejformát képviselik, és azt a magatartást tanúsítják, amit említettem. A legelső dolog, amivel az ember találkozik, a külső. Az első megítélés, az első benyomás, az első vélemény, az első szimpátia itt alakul ki. Amikor ez kopasz fejhez, kigyúrt alkathoz, hozzá tartozó szellemileg alultáplált viselkedéshez társul, és látni, hogy ennek együttese nem az intelligencia, nem a műveltség jegyeit viseli, akkor el lehet gondolkodni, hogy mit tesz az ember. A legjobb, ha nem tesz semmit, és elmegy. Ugyanis az ilyen ember típus nem ismeri a normális társadalmi kapcsolatokat, nem ismeri társalgás írott, és íratlan szabályait. Számára a kiadott parancs az első. Nem gondolkodik semmin, csak az lebeg a szeme előtt, hogy főnöke mit mondott, mit vár el tőle, jó pontot szerezzen, meg legyenek vele elégedve. Azzal tökéletesen tisztában van, hogy mit mondhat. Szinte olvassa a neki elmondottakat, attól nem tér el. Ragaszkodik ahhoz, amire utasították, agyilag nem tud túllépni ezeken, ha esetleg erre szükség lenne. Viselkedése az erőszakot, az agresszivitást, az arroganciát tükrözi. Ezzel tökéletesen megfelel a főnökének. Vigyáz is erre, mert bármilyen rossz döntés miatt, amire persze nem képes, azonnal kirúgják. Ezt a viselkedést sehol nem tudja levetkőzni, de nem is akarja.

Ennyi az igénye. Nem ismeri a kompromisszumot, a normális megoldást, a normális emberi magatartást. Nem ismeri a viselkedésformák írott, és íratlan szabályait, az esetlegesen felmerülő probléma kezelését.  Szellemi kapacitása ennyit tesz lehetővé. Az ilyen, és hasonló emberek jelennek meg olyan helyeken, ahol főnökeik a parancsokat osztogatják, és ők végrehajtják. Mivel semmilyen agyi tevékenységgel nem rendelkeznek, így bármire rá lehet őket venni, és rá is veszik. A legnagyobb mértékben kihasználják ezt a tulajdonságukat. Nem lehet ellene tenni szinte semmit, mert ha úgy adódik, főnökük megvédi őket, mert mindent végre lehet hajtatni velük.

Sajnos nagyon is kézzelfogható jelenség, hogy sok, igen sok ember próbálja utánozni főnökeit. Szinte beleívódott ezekbe az emberekbe, hogy miképpen lehet viselkedni másokkal szemben. Ezt el is hiszik. Ugyanúgy próbálják magukat valami, valaki fölé emelni, a maguk ostoba módján. Az ő értelmi szintjükön nem lehet csodálkozni, és azt sem lehet számon kérni, hogy miért viselkednek így, holott a normális társadalmi egymás mellett élés nem ezt diktálja, és egyáltalán nem életszerű. A legnagyobb baj az, hogy ezt egyáltalán nem lehet szép szóval megértetni ezekkel az emberekkel, mert értelmi szintjük nem teszi lehetővé. A világról alkotott véleményük, és az életfelfogásuk torz formát ölt, ezáltal realitás nélkül, szinte érzéki, és érzelem mentesen gondolkodnak mindenről. Nem lehet őket szembeállítani valódi dolgokkal, mert egyszerűen nem hiszik el, illetve agyuk kapacitása nem teszi lehetővé, hogy ezekről egyáltalán elgondolkodjanak.

      Talán most kell megemlítenem, hogy nem a lenézés, és nem az a szándék, hogy embereket megbántsak. Nézzünk körül. Olyan helyzetek, olyan események, olyan cselekedetek látnak napvilágot, melyeket normálisan gondolkodó ember nem követ el. Ez minden társadalmi helyzetben lévő emberre vonatkozik. Félreértés ne essék. Nem azon múlik valakinek a műveltsége, intelligenciája, hogy hány diplomája van. Feltételezhető, hogy aki ezzel rendelkezik, annál ezek is fellelhetők. A tapasztalat viszont azt mutatja, hogy ez nem mindig így van. Kell még valami, amit nem oktatnak, nem tanítanak. Ez egy megérzés, a tudattal párosuló érzelmi megnyilvánulás, a szerzett tapasztalat, és a hozott jellem együttese, valamint annak egyértelmű jelenléte, hogy bizonyos dolgokat mennyire, és miképpen tud embertársaival szemben alkalmazni, mennyire toleráns, mennyire kompromisszum kész, és főleg tájékozottsága mennyire szerteágazó. A tudat, az elme, az ész nem párosulhat érdekek mentén alkotott véleménnyel. Akkor már a számítás, a másik ember lenézése, és egyéb negatív dolgok kerülnek elő. Előkerül a hatalom gyakorlásának filozófiája. Ez viszont törli az összes jó tulajdonságokkal felruházott egyént, és belekerül abba a csapdába, melyet ő úgy vél, neki találtak ki. Ezzel közel arra a szintre kerül, mind az őket kiszolgáló tömeg. A tömeg viszont ezt tanulja el, és gyakorolja, illetve gyakorolni próbálja a saját szintjén lévő embertársaival. Itt van a dolog lényege, hogy ezt a gyakorlatot folytatja saját értelmi szintjén lévő embertársaival, aminek következménye, hogy a családja, és környezete ugyanolyan szintre kerül, mint ő. Ezzel az azonos tudati állapottal egymást bántják az emberek, egymás ellen hangolódnak, egymással kerülnek konfliktusba, egymással szemben agresszívak, egymással szemben türelmetlenek, és egymással szemben próbálnak felülkerekedni a másikon, bármi áron is. Ez a mai ember viselkedése, minden szinten. 

2019.09.12. 

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi    

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Második rész

 Óhatatlanul felmerül egy, illetve több kérdés is. Vajon mi vezetett odáig, hogy az emberek ennyire megváltoztak? Mi okozza az érdektelenséget? Mi okozza a butaságot? Mi okozza a közönyt? Mi okozza a magatartás, és viselkedésbeli változást? Mi okozza az általános elégedetlenséget? Mi okozza a szakszerűtlen eljárásokat? Mi okozza a bizalmatlanságot, és hitevesztettséget? Lehetne még sorolni a kérdéseket, de azt hiszem fölösleges. Sokan megtapasztalták a kérdések negatív formáját: üzletekben, irodákban, az utcán, bárhol. A válasz nagyban függ a fentebb leírtakhoz. Megpróbálom sorra venni, de inkább magyarázni.  

A legfiatalabb korosztállyal kezdeném. Hogy miért? Mert már itt látható jelét adja a családi háttér. A szülőktől vett minta magatartásban, és viselkedésben. Nem az a cél, hogy bárkire is rosszat mondjak. Egyszerű tények ezek. Utána lehet nézni. Bárki kimehet egy játszótérre, strandra, vagy egyszerűen sétál az utcán, és figyel. Sok dolgot lehet megtapasztalni. Sok esetben rosszat. A gyerek nem tehet semmiről, amit, és ahogyan csinál. Neki az a természetes, hiszen otthon is ezt látta a szüleitől. Hogy mit? Hát nem szeretnék felsorolást kezdeni, de nagyon sok mindent, sőt mindent. Itt legfőképpen a viselkedést, és magatartást emelném ki. Erről a kis kitérőről csak ennyit szerettem volna mondani, és azért, mert a további eseményeket nagyban ez határozza meg.  

A fiatalsággal folytatom. Ők lesznek a jövő nemzedékei, és nem közömbös, hogy miként fogják fel, és értik a világ dolgait. Nem véletlenül kezdem ezzel. Nagyon felháborított egy eset, ami a fiatalok kegyetlenkedéseire hívta fel a figyelmemet. Itt kell megemlíteni egy fontos dolgot, mégpedig a fiatalok egyre durvább tetteit. Hogy juthat az eszébe egy 15 éves gyereknek, hogy összetört borotvapengét itasson meg egy társával. Ez már nem „jópofa csínytevés”. Ez már tudatos viselkedés. Sajnos azt is már nagyon jól tudják, hogy mivel fiatalkorúak, nem lehet őket büntetni. Nem lehet elsiklani a fölött, hogy fiatalkorúak. Pontosan tudják, hogy mit csinálnak, mit akarnak. Azt sem lehet, és nem is szabad elfelejteni, hogy milyen módszereket választanak. Azt sem lehet mondani, hogy bezzeg régen is voltak ilyenek. Egyet nem szabad figyelmen kívül hagyni. Valóban voltak esetek, de messze nem ártott sem testileg, sem lelkileg senkinek. Persze akkor kicsit rosszul esett, de aztán el lett felejtve, mert holnap már mással, másról viccelődtünk. A mostanában megtörtént esetek nagyon drasztikusak. Ezek már nem a csínytevés kategóriája. Komoly testi, és lelki sérüléseket okoznak egymásnak. Főleg a technika fejlődése, ami legjobban árt, de ezt nem lehet elkerülni, csak okosan kezelni.

Sajnos hiába vannak a különböző felvilágosító beszélgetések, írások, esetleg reklámok. Ezek között a legártalmasabbak a közösségi portálok.  A mai fiatalok döntő többsége szinte a szerint él, ami a közösségi oldalakon, és egyes más portálokon megjelenik. Rá lehet kérdezni. Milyen könyveket szeretsz olvasni? Milyen témájú filmeket szoktál nézni? Jársz múzeumba? Mi a kedvenc időtöltésed? Milyen zenét szeretsz hallgatni? Mi a véleményed a világról, az emberekről, a társaidról? Én már nem lepődök meg, hogy a válasz milyen tartalmú. Lehangoló. A káromkodás, a szinte érthetetlen beszéd, a megnyilatkozások tartalma egyszerűen borzalmas. Ahogy korábban említettem, egész kisgyerekkorban a ráhatásokat a szülőktől tanulják. Később ugyan ezt természetesen viszi magával, de azért már mást is kellene magába szívnia. Mondjuk azt, hogy van az embernek egy szépérzéke, egy tanulni vágyása, egy kiegyensúlyozott viselkedés formája, stabil lelki egyensúlya, egy életcélja, egy világképe. A mai fiatalokra ez nem jellemző. Ebbe beletartoznak a lányok is. A szomorú az, hogy ők sem sokkal különbek.

Ha a későbbi időpontokat nézzük, azaz a huszonéves feletti korosztályt, sajnos a kép nem sokat, sőt semmit nem változik. Ugyanis a hozott viselkedésformát nem tudják levetkőzni, és ez megmutatkozik a jelenlegi magatartásukon. Sajnos a tapasztalat az, hogy a későbbi korosztály sem úgy viselkedik, ahogy azt gondolná az ember, hogy nagyobb tapasztalattal rendelkeznek, több mindent láttak az életben, bölcsebbek lettek. Hogy miért van ez így, talán egy adalék ehhez. Egy olyan jelenséghez kanyarodunk, ami minden nap jelen van az éltünkben. Az pedig nem más, mint az információ, a kommunikáció, illetve ezek előadás formája. A túlzások minden naposak. Ebbe nagyon sokan nem gondolnak bele, csak elolvassa a hírt, aztán anélkül, hogy elgondolkodna egy kicsit rajta, megy tovább. Beszélgetés kapcsán ezek a híranyagok cserélnek gazdát, olyan módon, hogy vagy hozzátesz valamit, vagy elvesz, annak függvényében, hogy az adott személy mennyire akar kitűnni a közegéből. Őt tartják fontosnak, ő legyen az „igaz hírforrás”. A tudálékosság nagyon fontos, a tudatlanság mellett. Erre még jócskán rátesznek a hírszolgáltatók. Olyan hírek az érdekesek, amik félelemben, rettegésben tartják az embereket. Ezeket igen furcsa módon dolgozza fel a köznép, mégpedig a saját nyelvén, és szintjén, azaz, teljesen hitelt ad a hallottaknak. Nézzünk csak néhány érdekes, és hangzatos meghatározást, amik elterjedtek, illetve elterjedőben vannak.  A szuper kifejezés már nagyon általános, holott sok esetben semmi többletet nem jelent. Értelmét tekintve valamiféle pluszt kellene érteni alatta. A nem gondolkodóknak ez fontos kifejezés. Aztán jönnek a következő meghatározások: globális járvány, szupervulkán, szélsőséges klímaváltozás, szintetikus biológia, aszteroida becsapódás, ökológiai összeomlás, nanotechnológia, atomháború, rossz globális kormányzás, globális rendszer-összeomlás, és végére, amit már végképpen nem lehet sehova sem sorolni, de jól hangzik, ismeretlen következmények. Ezeket a szavakat kitalálták, alkalmazzák. Hogy kik? Hát a cikket író újságírók. Ezek egytől-egyik túlkapások, a hozzá nem értés fényes bizonyítéka. Miért történik mindez? Az újságíró a pénz miatt, hogy minél többen olvassák a cikket, a komolyabb ok pedig, hogy folyamatosan félelembe tartsák az embereket, hiszen ezekről fogalma sincs. Ahogy említettem csak a hír érdekli, a háttér már egyáltalán nem, hiszen értelmi szintjét messze meghaladja, ezen fogalmak értelmezése. A nagyon szomorú, hogy nincs is rá igénye. Ez a tudati állapot neki bőven megfelel. /Na, ezt adja át a gyerekének is, azaz a tudatlanságot./ Hogy mi az igazi cél ezekkel a hírekkel?  Semmi más, minthogy olyan „szellemi” színvonalat érjenek el, ami nem a gondolkodásra készteti az embereket, hanem arra, hogy szinte mindent megkapsz, amit akarsz, legyél szorgalmas fogyasztó, tedd azt, amit mondunk, és ne foglald le magad semmiféle más gondolatokkal. Aki ezt másképpen próbálja tenni, azt megbélyegzik, és gátolják minden egyes tevékenységét, ami az előrehaladást segítené, legyen az élet bármelyik területén. Ez a szint a modern kori rabszolgaság első lépcsője. Ez az állapot már annyira kezd beleégni az emberek tudatába, hogy fel sem fogja helyzetét. Nem lehet meggyőzni, mert tudatlanságának tudása már felülkerekedett elméjén.

Következmény: borzalmas. Tudatlanságát, viselkedését, magatartását ideje korán átadja gyermekeinek.  Hiszi, és elhiteti, hogy Ő az igazság, és minden jó megtestesítője.  Továbbra is a valótlan híreket, az ostoba megnyilvánulásokat, és a hitel nélküli állásfoglalásokat tekintik alapnak. Az igénytelenség odáig fajul, hogy semmiféle műveltséget, tudást, és szellemi fejlődést nem igényelnek. 

 

2019.09.10.

Néhány gondolat az emberek bizonyos rétegéről, illetve, mi     

okozza a mai ember viselkedését, a modern világ tükrében.

Első rész

 

Elég nehéz, és bonyolult egy olyan dolgot bemutatni, vagy legalábbis valamit érzékeltetni belőle, amit csak leírások, olvasmányok alapján tud értelmezni az ember, és leszűrni belőle olyan tanulságokat, melyek valamelyest a középutat próbálja mutatni, és amely próbál rámutatni furcsaságokra, elgondolkodtató dolgokra. Túl sok olyan szemlélet van, melyre okkal, ok nélkül bizonyos elméleti vonásokat próbálnak ráhúzni. Ez részben sikerül, részben nem. Nagy valószínűséggel nem, mert ez azt jelentené, hogy azok a dolgok melyeket említenek „a nagy elit” ellen, valahol találkozik az igazsággal. Vajon hol az igazság? Van egy mondás, hogy”az igazság odaát van”. Hol van az odaát? Ezek mind találgatások, és előrevetítik annak tényét, hogy a bizonytalanság, az ismeretlenség, hatalmas fegyver. A döntő szó a bizonytalanság. Ennek a szónak a későbbiekben nagyon nagy jelentősége lesz. Elég messze vissza tudnánk menni a történelemben ahhoz, hogy az emberi viselkedés jegyeit tanulmányozzuk. Nem ez a cél. A múlt elemzése fontos, mert azáltal sok összefüggést látunk, de esetünkben ennek most nagyon nagy jelentősége nincs. Hacsak nem annyi, hogy az ember, alapvető tulajdonsága az uralkodás. Ez a történelem során mindig is fennállt, és fennáll napjainkban is. Ami ez idáig történt, az a néhány évszázad óta tartó hierarchikus rendszer felső rétegeinek roppant alapossággal kiötlött társadalmi gondolatai. Nem véletlenül mondom az alaposságot, hiszen ennek tényét a mindennapokban tapasztalja az ember. Hogy miképpen? Megpróbálom érzékeltetni. Nem tudományos kutatási eredményről, nem bennfentes kapcsolatok kiszivárogtatásáról, nem aktív részvételről van szó. Csupán annyi, hogy megpróbálom összerakni valahogy a mai világban élő emberek gondolatait, cselekedeteit, viselkedési szokásaikat, és embertársaikhoz való viszonyukat. Tudom nem könnyű, hiszen az emberi tudat már túlhaladt egy bizonyos szinten, melynek révén saját elképzeléseik, gondolataik vannak. Ezek a tulajdonságok eléggé beleívódtak az emberekbe. Miért mondom ezt? Mert az emberek tudása, a környezethez való viszonya, társadalmi szerepvállalása, családi kötelékei, fogyasztói /nem vásárlói/ szokásai, célzatos, és tudatos gondolatok mentén halad. Magyarul: irányított rendszer mentén halad az ember élete. Most sokan azt mondanák: ugyan már, minden döntést én hozok, mindent én irányítok. Ne mondják meg nekem, hogy mit csináljak. Na, itt van az első nagy probléma. A rendszer felső rétegének említett valakik, ezt pontosan tudják, és a rendszer e szerint van kitalálva. De ne szaladjunk ennyire előre. Ahogy említettem, vannak különböző elméletek, melyeket egyes emberek állítanak fel. Ezeket a köznép elolvassa, és szinte gondolkodás nélkül a maga értelmi szintjén elraktározza. Nem érdekli, hogy van-e igazság alapja, vagy nincs. Nem ez a lényeg. A fontos a bizonytalanság. Ez ott van az emberekben, és ez a magatartás csak néhány évtizede alakult ki. Nem érdekes? Csak egy példa. Régen egy szó is elég volt ahhoz, hogy valami megállapodás két ember között létrejöjjön. Ennek súlya volt, és betartották. Nem magyarázkodtak, nem variáltak, egyszerűen betartották azt, amit egymásnak ígértek. Manapság ez lehetetlen. Nézzünk körül. Bonyolult szerződések irányítják a mindennapokat. Ezeket minden esetben magyarázni kell. Magyarul: nem egyértelmű. Sem az adott szó, sem a leírt jogszabály nem biztosíték senkinek. Mi ez, ha nem bizonytalanság. Egy dolgot többféleképpen magyaráznak, és ez nagy gond. Az emberek sok mindenre reagálva, változnak.

2019.09.07.

Összeesküvés elmélet, és a mai modern ember.

Második rész

 

Sajnos a mai világunk földrészektől függetlenül igen nagy bajban van. Nemcsak az éghajlatváltozás, hanem sok más egyéb tényező teszi egyre rosszabbá a mindennapi életet. Talán egy dolog, ami szinte minden nap szemmel követhető. A hírek sokasága a negatív dolgokat teszi előtérbe. Ebben tanul, dolgozik, alkot, nevel és próbál élni az ember. Ha már egy kicsit eltér a sok rossz között az egyén helyzete, akkor már úgy érzi, hogy minden rendben van. Pedig hát egyáltalán nincs rendben semmi. Lényeges és fontos momentum, hogy ez az érzet maradjon fenn, mert így a tudati rendszerünk másképpen fogja fel a történéseket a szűkebb és tágabb környezetünkben. Nézzünk körül. Folyamatos a rádióban, a televízióban, a világhálón a negatív hír. Erről szól a híradás. Lehetne példákat sorolni, de nem ez a cél. A cél az, hogy lássunk szélesebben, lássunk mélyebben, lássunk tudatosan.   

Pestiesen szólva, nem az észt akarom osztogatni, csak a figyelmet felhívni néhány dologra, ami az utcán hever, csak le kell hajolni érte, mondta korábban egy humorista. De félre a viccel. Ez sokkal komolyabb, mint gondolnánk. A fiaink, a lányaink, az unokáink, és azok leszármazottai fogják ezt a bolygót lakni, és próbálnak élhető életet élni. Ha csak annyival segítünk, hogy tudásunk egy részét átadjuk nekik, már sokat teszünk azért, hogy sokkal nyitottabb világot lássanak.   

A tudásunk és a tudatunk által jutunk el oda, hogy szelektálni tudunk a minket ért hírek, információk között. Ez által tudunk különbséget tenni a hozzánk érkező adathalmazokból, és a hozzá fűződő összeesküvés elméletekből, hogy melyik tartalmazza a valóságot, vagy még inkább, melyik áll közelebb a valósághoz. Aki egy kicsit is utána szeretne ennek nézni, nem lesz könnyű dolga, de megéri. Nem biztos, hogy az összeesküvés elméletek nem a valóságot tükrözik. A szó a hatalom egyik fegyvere, hogy a valóságot minél jobban tudják leplezni, eltakarni, elhallgatni. Egy korábbi hír, hogy előveszik a Kennedy gyilkosság aktáit. Érdekes szó hangzott el a hír kapcsán. Ugye a történések 1963-ban voltak. 56 évvel ezelőtt. Hogy mi a furcsa? Hát az, hogy az eseménnyel kapcsolatban felmerült a „háttérhatalom” szó is. Aztán sokáig ennek hírét sem hallottuk. Igen sokáig. Aztán a mai értelmezés szerint valami hasonló dolognak kell lenni, ami ezt az egészet mozgatja. Képzelődés? Talán. De akkor mi a magyarázat sok más egyéb történéssel kapcsolatban. Lehetne sorolni, de mindenki biztos talál valami eseményt, ami erre a hatalomra utal.  Mi ez az új hatalom? Amit már többször lehetett hallani vezető politikusoktól: az Új Világrend. Az Új Világrend fogalma mára közhellyé vált, amit éppen a háttérhatalom által irányított tömegtájékoztatás, vagy az egzisztenciájukat féltő történészek, és politikusok akarnak lejáratni. Görcsösen igyekeznek belénk sulykolni. hogy mindez csupán paranoiás összeesküvés-elmélet, holott ez maga a valóság, amiben napról, napra élünk. A harmadik évezred hajnalára minden józanul gondolkodó ember előtt világossá kellett válnia, hogy életünket a hatalom bűvöletében élő erők manipulálják. Viszont felvetődik egy nagy kérdés: vajon a ma emberének elfogadható-e ez az állapot, hogy kiszolgáltatott helyzetben éli le az életét, és ugyanúgy az utódai is, félelemben, bizonytalanságban. Szomorú dolgot mondok. Az emberek hihetetlen nagy százaléka ezt az állapotot fogadja el tudatán kívül. Hogy miért? Mert számára a tudatlanság egy áldott állapot.

Nem kell törnie magát, mindent megmondanak neki, mit hogyan csináljon, mit hogyan tegyen, vagy ne tegyen. Akaratán kívül minden perce irányított, és felügyelt rendszer szerint zajlik. Gondolat világa teljesen más szinten működik, mert tudata csak erre képes, és ebben az állapotban lehet a legjobban irányítani, vezetni, manipulálni. Ez a gondolatvilág olyan erős már, hogy nem lehet eltéríteni semmilyen érvvel sem ettől az iránytól az egyént. Ez viszont már generációs problémát is okoz, hiszen utódai is ezt az állapotot képviselik, mert ebben érzik jól magukat. Idővel csak arra lesznek képesek, hogy így éljenek, és válik részükre természetes életelemmé.  Egy szabályosan irányított rendszernek lesznek a részei, melyben mindent tudnak róla. Ezáltal megfosszák magánszférájuktól, és ezzel mindentől. Mondhatnák, hogy ugyan, én irányítom a napjaimat, én határozok meg mindent a családban. Hát szomorú hírt kell közölnöm. Az egyén ma már semmit nem irányít.  Sok minden apró dolgot lehetne leírni, de nem ez a cél. A cél az, hogy értelemmel, tudással, gondolkodással minél jobban át lehessen látni a rendszert, és lehessen tenni ellene. De azt tudni kell, hogy egyértelműnek tűnik, hogy hamarosan egy olyan elnyomó rendszerben találhatjuk magunkat, ami az egész bolygóra kiterjed, így semmiféle menekülési lehetőség nem adódik számunkra. Persze minderről még csak feltételes módban illik beszélni, hiszen egészen addig, amíg ez a rémálom meg nem valósul, hinnünk és bíznunk kell abban, hogy az emberek többsége végre felriad éber kómájából és tenni fog az ellen, hogy a sötét alternatíva ne következhessen be. Mindazonáltal ennek az ébredésnek a nyomát sem látni, az emberiség túlnyomó többségét szinte reménytelen módon nem érdekli a világ sorsa, pusztán csak saját túlélésével foglalkozik, és ami a legrosszabb, hogy még hitelt sem adnak azoknak az úgynevezett összeesküvés-elméleteknek, amik a közelgő veszélyre hívnák fel a figyelmet. Az embereket oly annyira elragadta a rock, drog, fogyasztó, szex szubkultúra, hogy ezeken kívül sok más nem érdekli. Ebben a jól megalkotott, és kialakított rendszerben, melyet a háttérhatalom hozott létre, úgymond az új világ előszobájaként, a konstruktív zavarkeltés a legfőbb szempont. Ehhez szorosan hozzákötődik az adósrabszolga fogalom, mely teljes egészében behálózza az egész világot. Az állampolgár ebben a rendszerben próbál valamilyen módon fennmaradni, ami egyre nehezebb.

A cselekvőképes egyén, nem azonos a gazdaságilag függő - állami segélyből élő - és emiatt önálló döntéshozatalra képtelen emberekkel. Ezek az emberek az új világrend diktatórikus államának a kiszolgáltatott alattvalói. Létük, létezésük az uralkodó pénzemberek kegyétől függ. Manapság előszeretettel alkalmazzák az oligarchia kifejezést. Ezeknek a pénzoligarchiáknak szükségük van mind a kitartottakra, mint a társadalom többségét alkotó, bérből és fizetésből élő alkalmazottakra, akik az értéktermelő szellemi és fizikai munkát végzik mind az állam, mind a szervezett magánhatalom tulajdonában lévő gazdasági és egyéb nagyüzemekben. A magánhatalom egyenlő a pénzoligarchiával. Ezek az emberek, ezen hatalmaktól való függőségük miatt azonban önálló politikai akaratképzésre és érdekérvényesítésre nem képesek. Elhitetik velük, hogy egyre magasabb képzettségűek, amit szinte meg is követelnek tőlük, holott a rendszer kiszolgálói, akiknek még a magánéletük is kényszerpályára van terelve, a gazdáik tulajdonában lévő szabadidő- és szórakoztatóipar területén. Ezért a bérből és fizetésből élő alkalmazottak is, gyorsuló ütemben, társadalmi cselekvésre képtelen biológiai robotokká válnak. Azt hiszem, nem kell igen nagy hangsúlyt fektetni arra, hogy csak a gazdaságilag önálló, művelt és tájékozott középosztály képes szükségleteinek, érdekeinek és értékeinek a hatékony képviseletére. Ezért a pénzoligarchia fő ellenfele az önálló akaratérvényesítésre képes, tájékozott és erős középosztály, amelyik megáll gazdaságilag, pénzügyileg és szellemileg is a saját lábán. A magánpénzmonopólium, valamint a multinacionális világcégek arra törekednek, hogy az önálló középosztály gazdasági bázisát felszámolják. Csak azok a kis- és közepes vállalatok maradhatnak fenn, amelyek kiszolgálják nyersanyag, és alkatrészszállítóként, forgalmazóként a pénzoligarchia tulajdonában lévő nemzetközi nagyvállalatokat, és amelyek pénzügyileg a nemzetközi pénzügyi közösségtől függenek. Az a középosztály, amelynek nincs önálló pénzügyi és gazdasági háttere, az eltűnik. Ez a cél. Az új világrend társadalma csak az uralkodó elitből és a tőle függő alkalmazottakból és a segélyezettekből állhat. Az új világrend, amely már több vezető politikus szájából elhangzott az elmúlt években, olyan központilag kormányzott világállam, amelyben öröklött emberek irányítanak, és nem választottak. Ez ugyanúgy működik, mint a feudális rendszerben, azaz, saját köreikből kerülnek ki a vezetők, illetve utódaik képviselik a következő vezetői réteget. Hatalmuk elsősorban a pénzrendszer feletti ellenőrzésén nyugszik. A rendszer lényege az, hogy a kötelező kamatjáradék fizetés eredményeként minden egyes ember évente több hónapot ingyen dolgozzon. Ez a XXI. század modern rabszolgatartó rendszere, amely fenn is fog maradni. A kamatjáradék, a kamatfüggőség, a szegénység oka. Korunk embere, ha meg akarja érteni azt a világot, amelyben él, nem kerülheti meg az elhallgatott történelem tanulmányozását.

Emlékeztetőül a végére:

Tudják: a tudás, hatalom.

 

2019.09.04.

Összeesküvés elmélet, és a mai modern ember.

Első rész

Egyre népszerűbb, és egyre bonyolultabb a címben megadott fogalmakra magyarázatot adni. Hogy miért? Hát ezt próbálom körül írni egy kicsit, ha sikerül. A téma sokkal összetettebb, mint első hallásra tűnik, mondhatni kibogozhatatlan. Túl sok érdek, túl sok érték, túl sok akarat, túl sok igény merül fel a téma kapcsán.

Talán egy érdekes dologgal kezdeném. Annak ellenére, hogy általános iskolai tanulmányaimat elég régen befejeztem, a tanáraim által tanított dolgok a mai napig is itt vannak a fejemben. Ezek közül idéznék egyet: „az állam egy erőszak szervezet, melyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett”. Bármilyen államformával találkozik az ember a világon, ez igaz. Lehet, hogy sokan nem hallották ezt a megfogalmazást.  Lehet, hogy már nem is tanítják az iskolában, mint sok más egyebet, ami alapvető lenne, és bizonyos területeken igen nagy hiányosság, vagy téves információ kerül a diákok kezébe. Talán már erre a kijelentésre sokan összeráncolják a homlokukat. Miért is? Hát csak egyszerűen azért, mert a tananyag nem tartalmaz alapvető információkat, illetve a mai kornak megfelelően tálalják, oktatják ezeket, legyen az történelem, irodalom, de ami lényeges és nagyon fontos, az a fizika, a kémia, valamint a környezetvédelem. A mindennapi élet velejárói ezek a témák. Sajnos most már mindenre alaposan oda kell figyelni, mert nem tudja az ember, honnan érkeznek hamis információk, tájékoztatók.

Rögtön rátérek a címben megfogalmazott dolgokra. Nagyon sok információ éri az embert minden nap. Rádió, televízió, internet és a hírek sokasága. Talán nem volna baj, de van egy lényeges dolog, ami miatt ezeket az információkat nem tartjuk helytállónak. Hogy miért? Mert ugyanarról az eseményről, ugyanarról a témáról szinte teljesen más híradás hangzik el. Vajon miért? Hát a pénzért. Mindent a pénz mozgat. Ezek a hírek odáig süllyedtek, hogy az emberek kétkedéssel fogadják az elhangzottakat. Magyarul, az újságírókat, a cikket írókat egyáltalán nem érdekli, hogy mit tartalmaz az írása, csak vegyék, olvassák a hírt minél többen. Egy nagyon torzkép tárul az ember szeme elé egy idő után, mikor már saját tapasztalata alapján, vagy korábbi tanulmányai alapján tudja mondani, hogy ez meg ez nem így van. De ez senkit nem érdekel. Hát itt a baj. Az emberek le vannak butítva, és azt hiszik el, amit hallanak. Hogy mi a valóság tartalma, az másodlagos szempont. Itt utalnék a fontos és nélkülözhetetlen tudásra, ami enyhítené ezt a tudatlanságot. Nagyon sok témakörből, nagyon sok mindent fel tudnék sorolni, ami nem állja meg a helyét. Ezzel nem szeretnék foglalkozni, talán máskor. Azt viszont szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes néhány dolognak utána nézni, és nem elhinni az első szót. Meglepő dolgok derülnek ki, nem is fáradságos munkával. Persze vannak, akik hangoztatják is, és kétségbe vonják bizonyos dolgok úgymond, újkori értelmezését. Ha túl közel kerül valaki ezekhez a kétségbe vonható dolgokhoz, és próbálja a valóságot előtérbe hozni értelmi szintje, tudása, tapasztalata alapján, na, akkor jön, hogy összeesküvés elméletet gyárt. Legyen az egy tanár, egy nagy tudású professzor, egy szaktekintély, ezzel a meghatározással ellehetetlenítik. Sokkal nagyobb visszhangot hallatnak, és sokkal nagyobb befolyásuk van az igazságot, és valóságot elhallgatóknak, minthogy a valóság kiderüljön. Itt jön egy érdekes kérdés. Vajon melyik az „igaz”: aki valóságosnak és hitelesnek állít be valamit, amiről valójában tudja, hogy hamis, vagy aki próbálja kideríteni az adott téma valóság- és igazság tartalmát. Ugyanis az előző valaki a pénz reményében nem ismer lehetetlent, még akkor sem, ha másnak ebből kára, esetleg komoly vesztesége, komoly egészség károsodása származik.   Nem véletlenül írom a valóság és hamis szavakat ilyen közel egymáshoz, mármint fogalmazás szempontjából. Hangsúlyozom: hihetetlen nehéz a valóságot és az igazságot feltárni. Sok esetben annyira összemosódik, hogy lehetetlen szétválasztani.  Nem szeretnék különböző leírásokba, dokumentumok idézésébe belefogni. Azt mindenki tegye meg maga, ha érdekli a téma. Egy dolog viszont nagyon is nagy figyelmet érdemel. Ez pedig nem más, mint maga az ember ebben a bonyolult rendszerben. Sajnos nem tudjuk milyen mélységű, és igazából milyen tartalmú, illetve milyen alternatívákkal van feltöltve az egész szervezet. Mert nem lehet másról beszélni, mint valamilyen szervezeti kapcsolat rendszerről. Az érdekek és a pénz hihetetlen dolgokat tud művelni az emberekkel. Nézzünk körül. Törzsek, népek, országok, sőt földrészek teljes lakossága ki van szolgáltatva a hatalmi rendszernek. Tudják, az uralkodó kisebbség. Hát erről van szó. A hatalom és a pénz. Őrült összegek, őrült gondolatok és ehhez társuló őrült technológiák vannak jelen a Földünkön. Emlékezzünk csak? Hány érdekes termékről derült ki, hogy azt már jóval korábban kifejlesztették. Úgy 20-25 év elteltével derült ez ki. Akkor kérdezem: ma hol tart a technológia? Mi az, amiről nem tudunk? Itt megint találkozik az összeesküvés elmélete a vélt valósággal. Ugyanis ezen technológiák valamilyen módon kiszivárognak a köztudatba. Hogy miért és mennyi? Hát éppen annyi, hogy az átlagembert abban a hitben tartsák, ami azon a szinten tartja a tudatát, hogy nem tud vele mit kezdeni. Elkezd „összeesküvés” elméleteket gyártani. Ezek forognak az átlagemberek körében. Aztán jön valaki, aki mélyebben a belenéz a gödörbe, és hihetetlen dolgokat lát. A baj az, hogy akkor már késő. Az emberek tudatába már más van betáplálva, és azt hiszi el. Ugyanis a tudata olyan szintre van átkódolva, ami nem teszi lehetővé a számára, hogy kellő alapossággal elgondolkozzon, és utána nézzen dolgoknak. Ő meg van elégedve a saját, még általa elhitt gondolatvilággal és világnézettel. Apropó világnézet. Ez lenne a legfontosabb, hogy a tudatunk is részt vegyen ebben a rendszerben. Magyarul, követni lehessen az eseményeket. De mivel lehet követni? Hát a körültekintéssel, és a tudatunk, az elménk fejlődésével. Egy bizonyos színvonal csakis tudással érhető el. Azzal, hogy szorgos fogyasztói vagyunk egy adott társadalomnak, még nem vagyunk tájékozottak. Hogy miért? Mert a mindennapi elfoglaltság teljesen leköti az emberek tudatát, és egyáltalán nem kíváncsi olyan dolgokra, ami ott van a küszöbön, de nem veszi észre, mert nem érdekli, illetve a tudása, a műveltsége nem éri el azt a szintet, ami alkalmassá tenné arra, hogy észrevegye a rossz dolgokat. A rossz szó enyhe kifejezés. Manapság az emberek már sokkal jobban benne vannak a manipuláció tengerében. Észre sem veszik, hogy mi zajlik körülöttük. Valójában nem is engedik, hogy ez a terület érdekelje. Akiket érdekel, és tud vele mit kezdeni, arra rásütik a bélyeget, hogy összeesküvés elméleteteket gyárt. Ha ez nagyobb közönség elé kerül, meg van a határa, hogy meddig engedik, hogy az igazsággal foglalkozzon. Ekkor jönnek az ellehetetlenítés különböző módozatai. Ez sajnos sok esetben nagyon durva is lehet. Tudják, a hatalom és a pénz érdekében mindent. Ne feledjük. A hatalomhoz, a módszeres hatalomhoz, az irányítani képes hatalomhoz, a tudatos hatalomhoz érett, művelt, intelligens, nagy tudású és sok pénzzel rendelkező emberek szükségesek, vagy olyan elhivatott és elkötelezett emberekre, akik ezekkel a tulajdonságokkal rendelkeznek, és kiszolgálják az uralkodó hatalmat, az uralkodó személyt, illetve személyeket. Ezt a már jól működő gépezetet egy módon lehet ellenőrizni, utolérni, ráhatni. Megfelelő tudással. Nézzünk körül. Mi zajlik most. Most ennek a tudásnak a teljes leépítése zajlik. Hogy miért? Egyszerűen fogalmazok. A mai világ nem ember központú, hanem fogyasztó központú. Hogy mit jelent ez? Minél többet vegyél, fogyassz, ne gondolkozz, majd mi megmondjuk, mit, hogyan, és miképpen tegyél. Ha ezt próbálod megkerülni, azonnal ott vannak a retorziók. Csak nézz körül. A környezetedben biztos volt valami hasonló. Lehet, hogy nem nagydolog, de a megfélemlítésnek éppen elég, és ez a cél. Ennek a mai látható rendszernek három fontos alappillére van: a tökéletes kommunikáció, a manipuláció és a tudatmódosítás. Ez a három dolog szinte tökéletessé teszi a hatalom számára a működést. Ahogy említettem, nem az a cél, hogy a címben leírt összeesküvés különböző elméleteit, pro- és kontra megvitassuk. A cél csak annyi, hogy mindenki nézzen egy kicsit körül a maga háza táján, és tájékozódjon, tanuljon, ismerkedjen még ismeretlen dolgokkal. Ha világnézetünk, tudatunk kitágul, sokkal nagyobb rálátásunk lesz sok minden fontos dologra. A fogyasztó nem foglakozik ezzel a problémával. De lépjünk ezen túl. Próbáljunk az események mögé is látni. A hatalom legfőbb célpontja az élelmiszeripar, a gyógyszeripar és a kommunikációs csatornák. Lehet, hogy ismerős, amit most mondok. Aki az élelmiszer piacot uralja, egy országot irányít, aki az energia szektort uralja, az egy földrészt is irányít, aki a pénzt uralja, az a világot uralja.

2019.09.03.

Reklám, avagy figyelnek minket

Kijelentik a szakértők, hogy az „okostelefon”, és egyéb elektronikai kütyük, bizonyos funkciója nyomon követi az embereket. Merre jártak, mit csináltak, mit vásároltak, stb. Akkor mit papolnak az adatvédelemről! Innen már csak egy ugrás, és lekérdezhetnek minden adatot a telefon használójáról. Ki tudja azt, hogy milyen összefonódás van az egyes szolgáltatók és az adathalászok között, akik fel is használják a személyes adatainkat. Hol van itt adatvédelem? Most megint butítanak? Nem tudok mit mondani. Ennyire ostobának nézik az embereket. És tudják mi a szörnyű? Azzal, hogy ki van jelentve a személyes biztonság, már régen azoknak a kezében van az információ, akik különböző kimutatásokat, grafikonokat, következtetéseket, stb. vonnak le az egyes emberek kütyüjén keresztül. Az emberek pedig meg vannak győződve, hogy mindezeket ő értük teszik. Ember, ébredj már fel! Nem Te vagy a fontos. A Te személyed már régen elavultnak minősül. Te fogyasztó vagy. Egy a több millió, milliárd közül. Ennyi.

Illúzió? Persze. Az eddigi legnagyobb, és még közel sincs vége. Ne áltasd magad. Élj úgy, ahogy előírják, mindent aszerint tegyél, amit mondanak, és akkor jó állampolgár leszel. Minden lépésedet figyelik. Vedd már észre! Tudom, ez már hiába. Meg vagy győződve arról, hogy nagyon sok minden érted van. Maradj ebben a hitben, és boldog ostoba ember maradsz.  

Teljesen véletlenül akadtam egy oldalra, ahol a következő felhívás jelent meg. Megmondom őszintén meglepődtem. Idézem szó szerint. „Weboldalán sütiket használunk személyes adatok gyűjtésére és felhasználására”. Néhány mondattal lejjebb: „Ez magába foglalja a személyes adatainak feldolgozását, beleértve az IP-címét, és böngészési viselkedést”. Még valami. Egy másik portálon adatvédelmi irányelvek címszó alatt a következő olvasható. Na, itt lepődtem meg igazán. Persze lehet, hogy én vagyok lemaradva valamiről. „Gyűjtjük azokat a tartalmakat is, amelyeket a szolgáltatásaink használata során létrehoz, feltölt vagy másoktól megkap. E tartalmak közé tartozik például az elküldött és fogadott e-mailek, az elmentett fotók és videók, a létrehozott dokumentumok és táblázatok, illetve a YoutTube-videókhoz fűzött megjegyzések. Az általunk gyűjtött tevékenységadatok közé a következők tartozhatnak: azok a személyek, akikkel kommunikál vagy tartalmat oszt meg. Ha szolgáltatásaink használatával indít és fogad hívásokat vagy SMS-eket, akkor gyűjthetjük a telefonszolgáltatással kapcsolatos naplóadatokat, például az Ön telefonszámát, a hívó fél telefonszámát, a hívott fél telefonszámát, az átirányítási telefonszámokat, a hívások és SMS-ek dátumát és időpontját, a hívások időtartamát, az útválasztási információkat és a hívások típusait. Gyűjtjük a felhasználók tartózkodási helyével kapcsolatos adatokat”. Lenne még, de nem akarom folytatni. Ennyi bőven elég. Ezt mindenki megtalálja, ha egyáltalán elolvasta ezeket az irányelveket.

Hát nem semmi. Magyarra lefordítva, minden adatot gyűjtenek mindenkiről. Azt senki nem tudja, hogy ezeket mire használják fel, illetve mire használhatják fel. Egy biztos. Az emberek megfigyelése hihetetlen méreteket öltött. Ennek ellenére beszélnek adatvédelemről, meg mindenféle személyes védelemről. Ugyan már. Ezt ki hiszi el. Tessék megjegyezni, olyan, mint adatvédelem nem létezik. Szabadon használják adatainkat. Adják-veszik, kinek milyen érdeke húzódik mögötte.

2019.08.23.

Megint egy furcsaság

Egy érdekes műsort láttam a minap. Az apropója, az anyagi viszonyok helyzete családon belül. Ez persze felveti az emberek egymás mellett élésének, egymáshoz való viszonyulásuknak, és egymáshoz való alkalmazkodásának a témáját is. Páran nyilatkoztak, és az volt a meglepő, hogy az volt a furcsa, hogy még vannak olyanok, akiknél teljesen jól működik a megértés, a bizalom. Ez volt a kirívó. Látható, hogy a békés egymás mellett élés, ma már különlegesnek számít. A rohanás, az állandó és sokasodó gondok, a stressz, ami manapság divatos szó, a megfelelési kényszer mindenki, és minden felé, és lehetne még sorolni azokat a dolgokat, amelyekkel együtt él az ember. Ha valaki, vagy valakik próbálják a lehető legkisebb szintre csökkenteni ezeket a dolgokat, azok már különlegesnek számítanak, holott az lenne a normális. Én úgy gondolom, hogy egyre távolabb kerülnek az emberek a normálistól.

Nézzenek körül. Minden területen a konfliktus kerül előtérbe. Ezeket a konfliktus helyzeteket kell kezelni az embereknek, ami nem minden esetben sikerül zökkenő mentesen. Sőt! Legtöbb esetben egyáltalán nem sikerül békésen megoldani ezeket a problémákat. Itt kezdődnek a komoly nézeteltérések az emberek között, ami rányomja bélyegét a minden napokra. Tudom, nem egyszerű. Viszont van egy trükkje. Az őszinte beszéd, és a jó bizalmi viszony. E kettő nélkül nem működik semmi, illetve működik, csak nem sokáig. Amikor ez a „nem sokáig” bekövetkezik, akkor kerülnek elő az igazi sérelmek, vádaskodások, és válik szinte elviselhetetlenné két ember között a viszony, ami korábban boldog és szeretetteljes volt.

2019.08.21.

Megint a vallás

Valamit azért nem értek. Az emberek a világban a vallás égisze alatt ölik egymást. Hogy van ez? Mi az, ami ennyire rányomja a bélyegét ezekre az emberekre? Itt az elején rögtön le kell szögezni. Nem a vallási vezetők ölik egymást, hanem a felekezetek tagjai. A vallás ezt tanítja nekik? Akkor tesz jót, ha gyilkol? Nem számít gyerek, nő, vagy férfi? Erősen fogalmazok? Nem hiszem. A nagyvilágban valahol mindig van valamilyen konfliktus. Sok esetben ennek kiváltó oka a vallási nézetkülönbség. Ha egy valamiben hisz mindenki, vallják sokan, mert, hogy abból a valamiből állítólag egy van, akkor mi az oka a nézeteltéréseknek? Nagyon messzire vezethető vissza ez az egész. Sajnos a mai modern ember tudati világa nem nőtt fel még addig, hogy ezeket a helyzeteket kellő intelligenciával kezelje. Szomorú, de nem is fog. Addig, amíg szellemisége korlátolt, addig nem tud túllépni alapvető emberi tulajdonságokon, ami lehetővé tenné számára a normális egymás mellett élést. Amíg ez nem következik be, addig marad a gyűlölet a másik ember iránt, legyen az bármilyen hit követője.      

Úgy néz ki, hogy ennek a változtatásnak semmiféle pozitív előjele nincs. Marad az erőszak, az értetlenség, az agresszív magatartás, a hit azon gyakorlása, mely ellentéteket teremt ember és ember között. Félreértés ne essék. Én nem azt mondom, hogy ne gyakoroljon semmiféle vallást. Mindenkinek szíve joga ezt megválasztani. A gond ott kezdődik, hogy egymás ellen használják az egyes felekezetek tagjai. Ebből is látható, mekkora gyűlölet halmozódott fel az emberekben. Ez viszont csak fokozódik. Ne kényszerítsen senki senkit, semmire. Elviekben van saját gondolatvilága, saját egyénképe, saját világképe mindenkinek, e szerint döntsön. Vagy tévedek?

2019.08.12.

Az Új Világrend

Hogy mennyire félre vagyunk tájékoztatva, arra fényes példa a következő:

Az Új Világrend elmélet egy összeesküvés-elmélet, melyet totalitárius világkormány esetleges megvalósulására figyelmeztetők alkottak meg. Az Új Világrendről szóló elméletek azon alapulnak, hogy az árnyékkormányok a politikai elit segítségével, egy globális összeesküvés révén egy nemzetek helyébe lépő világkormányt teremtenek, mint az emberiség történelmének végkifejletét.

Ez a definíció a Wikipédia oldalain jelent meg, illetve ott lehet elolvasni, miközben a világ vezető politikusai már ezt a meghatározást használják régóta. Milyen összeesküvés elméletről írnak? Ez valóság. Az Új Világrend kialakulóban van. Legalább korrigáljanak. De ne szaladjunk ennyire előre. Mindig is azt mondtam, és most is azt mondom, hogy tájékozódni minél többet, minél több információt begyűjteni, minél több adatra szert tenni, tudást növelni, mert így lehet elkerülni azt, hogy félrevezessenek bennünket, ahogy a meghatározásban teszik. Hogy miért? Nézzük a következő információt. A rendszerváltás után George H.W. Bush akkori amerikai elnök elsőként fogalmazta meg az Új Világrend koncepcióját, amely azóta is meghatározza az USA külpolitikáját. Most akkor hol van az összeesküvés-elmélet? Sehol. Az a nagy átverés, hogy azt mondogatják a legkülönösebb eseményekre, történésekre, hogy összeesküvés-elmélet, azért mert ezzel akarják elterelni és nevetség tárgyává tenni azt a valakit, aki rálát olyan dolgokra, amiket nem szeretnének, ha kiderülne. Ezzel megbélyegzik a nyilatkozót, közzétevőt, illetve magát a témát is. Az Új Világrend nem egy ördögtől való dolog. Ha megnézzük a történelem menetét, mindig találkozunk olyan emberekkel, akik világhatalomra törekedtek. Csak néhány példa: Nagy Sándor, Július Ceaser, Dzsingisz kán, Szulejmán szultán, Napóleon császár, Adolf Hitler. Mindegyikük azt az álmot dédelgette, hogy világuralmat alakítanak ki. Azt is tudjuk, hogy ezek nem sikerültek. Vajon miért nem? Nagyon egyszerű a válasz. Nem volt meg az a pénzügyi háttér, ami biztosíthatta volna ennek elérését, valamint nem volt meg a kellő türelem, és a megfelelő kommunikatív és információs háttér. Ma jelenleg kb. 300 család irányítja a világ gazdaságát, politikáját. Ők működtetnek és felügyelnek mindent. Amit most mondok, arra is nyugodtan rá lehet fogni, hogy összeesküvés-elmélet. Egyelőre csak enyhe jeleit látjuk annak, de nagyon is érezhető jeleit, hogy milyen keretek közé szorítják be az embereket. Mire gondolok. Csak néhány példa. Eladósodás, megfigyelés, oktatás szűkítés, bizonytalanság, megfélemlítés, tudatmódosítás. Ez csak néhány, de lényeges dolog. Hogy miért? Mert ezekkel az eszközökkel lehet kialakítani a mai modern rabszolgatartó társadalmat. A megszámlálhatatlan hitelfelvételekkel pénzügyi függést lehet elérni, azaz, eladósodnak az emberek. A megfigyeléssel nyomon tudják követni az emberek viselkedését, magatartását, és ha kell, kiemelik a nem kívánt személyeket.       Az oktatás szűkítésével tudatlanabb emberek lesznek, őket tudatlanságuk miatt jobban lehet befolyásolni. A bizonytalansággal el lehet érni azt, hogy ne tudjanak normálisan tájékozódni semmilyen téren sem, és szorongásuk legyen mindennel kapcsolatban, rá legyenek szorulva egy segítő kézre, akik persze a hatalmat szolgálják. A megfélemlítéssel el lehet érni, hogy ne érezze senki magát biztonságban, bárhol is él a világon. Elérhető, megtalálható, felelősségre vonható bármiért. Nem véletlenül hagytam utoljára a tudatmódosítást. Igen előkelő helyet kap az Új Világrend kialakításában. A kommunikáció, az információ, az adatkezelés szinte a legnagyobb fegyver mind között. Ennek révén olyan légkört lehet kialakítani, melyet az emberek elfogadnak, használnak, alkalmaznak, együtt élnek vele. Az imént felsoroltakat, és a velük való találkozás már most is a mindennapok része minden embernek. Ez úgy van megalkotva, és kitalálva, hogy senki se vegye észre, hogy ennek mi a valódi célja. Most sokan azt mondhatják: ugyan már, hiszen jól élünk, megvan mindenünk. Az így igaz. Az Új Világrend megfogalmazóinak, és végrehajtóinak ez a célja. A lényeg, hogy senki, de senki ne vegye észre, hogy szabályokkal, rendeletekkel, manipulatív dolgokkal kordában tartják az embereket, mégpedig komoly kordában, megteremtve számukra a szabadság illúzióját, valamint a szex szabadságát. Hogy miért ezt a kettőt? Mert az ember erről a kettőről nem fog lemondani soha. Nem fog lemondani arról, hogy elhitetik vele, hogy valamiben ő döntött, ő az, aki jól tudja, ő a központ, ő tud jobban mindent, ő az, aki szabadon rendelkezik nagyon sok mindennel. Amikor azt mondja, majd én döntök arról, hogy hogyan, és mint legyen, már akkor el van döntve, hogy a szerint cselekszik, ami neki elő van írva. Ezen elvárások mentén éli a mindennapjait, azaz, a törvények, szabályok mentén. Ez így van kitalálva. A másik a szex. Furcsának hangzik, de így van. Nem szeretném nagyon részletezni, csak egy dolog a sok közül. Talán nem gondolt bele senki, hogy miért hangoztatják annyira a fogamzás gátlást. Igen, valóban az egyik, hogy elkerüljék az egyes nemi betegségeket. A másik a lényeg. Összekapcsolni a védekezést azzal, hogy ne szülessen annyi gyerek. Tudatosítani azt, hogy ez a jó dolog. Hallottak a túlnépesedésről? Hát ez egy része annak, hogy kevesebb ember éljen a Földön. Csak egy megjegyzés: ma már nincs hír szex nélkül. Észrevették?          Erőszak, pedofília, pornóoldalak tömkelege, szexuális vágyat szinte propagáló fotók, internetes oldalak, az emberek szabad szexre utaló megjegyzései, viselkedéseik, szex iránti magatartásuk, szexuális kultúrájuk. Mindent összekötnek a szexszel. Nem véletlen hagytam a felsorolás végére egy dolgot. Ez pedig a gyűlölet. Ez a fogalom is a mindennapok szerves része. Nézzünk körül. Ez a tulajdonság annyira beleívódott az emberekbe, hogy nagyon nehéz már megváltoztatni, talán már lehetetlen. Ennek a fenntartása is a rendszer része. Azért ez a legveszélyesebb dolog, mert minden résztulajdonságot bele lehet gyömöszölni. Nem lehetek őszinte, nem mondhatok igazat, nem lehetek tisztességes, nem lehetek becsületes. Miért? Mert rögtön visszaélnek vele, és kihasználják. Vajon milyen eszközzel, eszközökkel lehet azt elérni, hogy fenntartható legyen a rendszer? Néhány dolgot korábban már felsoroltam, de valami még hiányzik. Nézzen körül mindenki. Mit lát. Erőszakot, agresszivitást, tisztességtelenséget, becstelenséget, hazudozást. Ezek csak a legfontosabbak. Ahhoz, hogy ezek a tulajdonságok megmaradjanak az emberekben, folyamatosan táplálni kell beléjük ezeket. Hogyan? Filmeken keresztül, videojátékokon keresztül, pornóoldalakon keresztül, olyan helyzeteket teremtve, melyek nyugtalansággal járnak, tudatuk csökkentésével, egymás ellen uszítással, értetlenséggel, uralmi helyzetek gyakorlásával, és lehetne még sorolni. Láss csodát, a mai modern ember elérte mindezeket. Hiába bármiféle olyan kezdeményezés, műsorok, írások, ami arra próbál rávilágítani, hogy elsődleges a szeretet az emberek között. Ez az érzés csak addig tart, ameddig a műsor. Utána minden marad a régiben. Vajon miért? Mert hiányzik a tolerancia, a megértés, az alkalmazkodás, a becsület, a tisztesség, az őszinteség. Ez már olyan szinten van, hogy sok esetben súrolja egyes emberek viselkedése a pszichés eseteket. Azok az emberek, akik ezt a rendszert kigondolták, nagyon okos emberek. Ők a hatalmat, az Új Világrendet ilyen eszközzel tudják, tudták elérni és fenntartani. Mivel lehetne ezt ellensúlyozni? Azzal, hogy visszaverekedje magát az ember oda, hogy legyen tudata, legyen őszinte, legyen becsülete, stb. Röviden: legyen értelmi és érzelmi intelligenciája. Ezek nélkül nem megy. Van egy szomorú hírem. Ezt kegyetlenül nehéz elérni, de nem lehetetlen. Hogy miért nehéz? Mert az emberek tudata már elfogadta a szabadság illúzióját. Azért fogadta el, mert ez kényelmes.                    Mindent megmondanak neki, mit hogyan tegyen, csináljon. Ez alól senki, és semmi sem kivétel. Nem késztetik gondolkodásra, sőt megmondják, hogy ne gondolkozz, majd mi megmondunk mindent. Te csak tegyél úgy, és kész. Tudata beszűkül, és nem képes felfogni azt, hogy az Új Világrend képviselői belekényszerítik egy olyan rendszerbe, amiben teljesen ki van szolgáltatva. Az Új Világrend létrehozta a modern rabszolgatartó társadalmat, és benne a mai modern embert, mint a rendszert kiszolgáló személyzetet. Beszéljünk összeesküvés-elméletről? Lehet, de nincs értelme, hiszen ha bárki körülnéz, ezekkel a dolgokkal találja magát szembe mindenhol. Sajnos. Mára már az emberek elképzelései, gondolatai, érzései, ítélőképessége, döntőképessége, önkontrollja, annyira össze lett zavarva, hogy nem tud reálisan gondolkodni, csak az illúzió mentén él, és létezik.   

Megjegyzés: H. G. Welss 1940-ben egy könyvében már utalt az Új Világrend fogalmára. A 90-es években már elfogadott fogalomként kezelték ezt a kifejezést.

2019.08.08.

Félelem, és erőszak

Sajnos nem véletlen ez a cím. Elég messziről kell elindítani ezt a témát, de azt hiszem érdemes. Az emberi viselkedés igen érdekes részéről szeretnék írni pár gondolatot. Sokan úgy vannak vele, amikor idősebb emberek azt mondják, hogy „bezzeg az én időmben”, hogy ugyan már, mit papol itt nekem. Az akkor volt, most meg a jelenben ez van. Sajnálatos, hogy ezeket a nézeteket valló emberek egyáltalán nincsenek tisztában olyan kifejezésekkel, hogy becsület, hogy bizalom, hogy igazság, hogy szeretet. Nem az a cél, hogy embereket bélyegezzek meg, csak annyi, hogy a cikk elolvasása után, kicsit elgondolkodjon az illető: hogy is van ez? Hát megpróbálok néhány számomra igen érdekes dolgot leírni. Le kell szögezni, hogy a mai világ sokkal másabb, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Sok dolognak azért nem kellene ennyire megváltozni. Mert bizony igen sok minden alaposan megváltozott az évek alatt. Sajnos éppen azoknak a fogalmaknak az értelmezése változott a legtöbbet, amelyekre minden nap szüksége lenne az embernek. Ha nem ezt a trendet követi, akkor furcsán néznek rá, és ezekben az emberekben meg sem fordul, hogy talán nem mások viselkedése szembetűnő, hanem éppen az ő gondolatai, véleménye, cselekedetei a furcsák, mondhatni megbotránkoztatóak. De menjünk sorba.

Társadalmi képpel kell indulni. Otthon, család, iskola. A legfontosabb lépcsőfokok. A legnagyobb jelenőséggel az otthon, és a család, amelyik szóba kerül elsőként. A gyerek szinte minden olyan jó, és rossz tulajdonságot megjegyez, elraktároz, megfigyel, amit otthon lát a szüleitől. Ez az elsődleges szempont. Ezeket a tapasztalatokat, megfigyeléseket viszi magával. Erre idővel rárakódik az iskola. Az ott szerzett benyomások, más vélemények, más viselkedések, más emberek, más magatartások, más jellemek lesznek a mérvadóak. Ezek elegye alakítja aztán ki az egyének viselkedési formáit, ötvözve a szülők által átadott tulajdonságokkal, öröklött jellemvonásokkal. Ezek sokszínűsége, és benne az egyének alkotják a társadalmat. Gondolom ez mindenkinek természetes, és elfogadott. A sokszínűség azonban, ha rosszul van értelmezve, és rosszul van kezelve, igen romboló lehet, és sajnos lett is. Az egyes társadalmi formákban más, és más a megítélés, az adott rendszer berendezkedése. Ez sem baj. A sokszínűség sok jó dolgot szül. A baj ott kezdődik, amikor ezeket a lényeges tulajdonságokat rosszul használják ki, rosszul értelmezik, és rosszul alkalmazzák. A több milliárd embernek más, és más gondolatai, igényei, cselekedetei vannak. Ez így természetes. Az egyes korok embereinek is más, és más volt az igénye, gondolata, cselekedete. Ez a mindenkori társadalmi rendszer része volt. Idővel ezek változtak, alakultak, formálódtak.  Jelenleg is változások zajlanak ezeken a területeken. Van azonban jó néhány dolog, aminek nem volna szabad változnia.  Ezek lennének a legfontosabbak. Fent már említettem, csak emlékeztetőnek: becsület, igazság, stb. Sajnos minden társadalmi formát a politika irányít. Különböző gondolatokkal, irányokkal, elvekkel teletűzdelt eszmék. Ha jól működik, és a felsorolt tulajdonságokat figyelembe veszik, és alkalmazzák, akkor egy rendszer jól irányítható, és az ott élő emberek jól érzik magukat benne. A mai világnak, és ebbe beleértem a földgolyót, sehol nincs követője. Bármennyire is próbálnak bizonygatni valamit a jó oldaláról, bizony egyvalami elveszett az emberekből. Hogy mi ez? A bizalom. Bizalom nélkül pedig semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Ennek viszont megvan az őrült nagy romboló hatása. Ugyanis az egyes rendszerek vezetőinek magatartása, rárakódik a társadalomra, és benne az egyénekre. Megdöbbenve hallani nyilatkozatokat. Sokszor az ember úgy van vele, hogy ez talán elírás, félreértés, vagy valami más. Aztán szembesül a ténnyel, hogy egyik sem, hanem ez a valóság. A világtörténelem során mindig bebizonyosodott, hogy az uralkodó hatalom, mindig kényszerítő eszközöket alkalmaz. Legyen ez bármilyen társadalmi forma. Ez a mai világra is érvényes. A felső politikai hatalom érdekeit, nézeteit az átlagember, nem tudja követni, de nem is tud róla. A döntések a feje felett történnek, és sok esetben semmi beleszólása nincs. A beleszólása, csak a választások alkalmával van, amikor az ígéretek elhangzanak. Ezt követően a hatalmi rendszer elfeledkezik mindenről, és csak a saját dolgaival törődik. Hogy mi ez? Hát a pénz. Mindennek a mozgatója a pénz, és ezzel elértünk a legfontosabb dologhoz. E kis kitérő után, nézzük a mai világ dolgait, ami sok esetben igen borzalmas. Hogy miért? Megpróbálom röviden elmondani.

Igen sok cikk, és írás jelenik meg szinte naponta különböző helyeken. Vannak dolgok, amiről egyáltalán nem tesznek említést, vagy csak minimális mértékben, azt is csak valami eldugott helyen. Ha valaki szóvá teszi, rögtön a válasz, hogy de megjelent, és ezzel el van intézve. Amiért ezt ide írtam, később lesz jelentősége, ami a címben is szerepel. Az információáramlás, és szerzés, a mai világ egyik alapvető követelménye. E nélkül már szinte nem működik semmi. Részben jó, részben rossz. Amíg egységes rendszer ezen belül nem alakul ki, addig sok rossz dolog fog történni, illetve már történik is. Most nagyon a közepébe vágok.

Nézzünk körül a világban. Erőszak zajlik szinte mindenhol. Ez az agresszivitás már az egyes emberek szintjén is jelen van. Van egy érdekes gondolat a fejekben. Erőszakra, erőszakkal válaszolnak. Van egy mondás, mely szerint megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Na, ez már nem érvényes, illetve sajnos nem vezet sehova. Ugye milyen borzalmas dolog? Nagyon sok történést már egyezkedéssel, szép szóval nem lehet elintézni. Nézzünk körül. Mindenhol perek tucatjai vannak jelen. Hogy miért? Mert normális keretek között az emberekkel nem lehet beszélni, és hiányzik az alkalmazkodó képesség, és a tolerancia, a megértés. Jelentkezik a felsőbb rendűség, még akkor is, ha valaki nagyon ostoba, sőt talán akkor még inkább. Egy buta ember csak az erőszakot ismeri. Emlékeznek? Otthon, család, iskola. Egy durva, agresszív ember magatartását fogja a gyerek tovább vinni, mert ezt látta, és veszi alapnak, neki ez a természetes. A társadalmat, az embereket butítják. Nem véletlen. A ma emberét csak egyszerűen fogyasztónak hívják. Nem számít semmi, csak fogyassz. Erről szól minden. A fogyasztástól nő a pénz, nő a hatalom, valahol, valakiknek. A hatalmon lévők nem riadnak vissza semmitől. Sajnos annyira bonyolulttá vált a rendszer, hogy nem tudni, mi a valóság, és mi a valótlan. Tudatunkkal, érzelmeinkkel befolyásolhatnánk világunkat, de már késő. Ezt megtették előttünk. A mai embert nem engedik, hogy gondolkodjon. Mindent megmondanak, hogy mit csináljon. Ha ettől eltér, jön az erőszak, a félelem. A hatalmon lévő emberek soha nem engedik, hogy az általuk kitalált, és gyakorolt rendszer ne derüljön ki, hogy az emberiség értékrendje hamis illúziókon alapuljon, ezen az illúzió alapú értékrenden ők uralkodhassanak, és hogy ezt a hatalmat fenntartsák. Hogy érik ezt el?         Több megoldás is van. Az egyik, hogy mindig kétségekben, és ellentmondásokban tartják az embereket. Ahhoz, hogy ezt elérjék, az embereket megfosztják magánéletük sértetlenségétől. És ha az ember magánéletét nem tartják tiszteletben, azzal a szabadságát is elveszik. Mindent cenzúráznak; a híreket, a könyveket, a színdarabokat, a filmeket. A történelmet átírják, hogy a jelenlegi propagandához illeszkedjen. Sajnos hallani, látni, hogy az embereket már nem aggasztja az a tény, hogy minden mozdulatukat megfigyelhetik és rögzíthetik. A rablások, betörések, erőszakos cselekedetek szinte minden naposak, ennek ellenére. Vannak, akik felül szeretnének kerekedni ezeken a gondolatokon, és cselekedeteken. Ezeket az embereket kiközösítik, megbélyegzik, nevetség tárgyává teszik, bármilyen tudományos rangot is érjenek el. Itt jön képbe az összeesküvés elmélet. Nagyon mai téma, csak egy baja van. Sok esetben nem elméletről beszélünk, hanem valóságról. Az elmélet hiteltelenségét, a hatalom hangoztatja. Az ő kommunikációs, és propaganda gépezetével szemben semmiféle ellenszer nincs. Illetve egy valami, ami hatásos ellene. Ez nem más, mint a tudás. Nem véletlen, hogy az értelmiségi rétegeket támadják a legjobban. Még valami. Talán érdemes elővenni korábbi nyilatkozatokat, melyeket összeesküvés elméletként állítottak be. Érdekes módon ma beszédtéma. Az új hatalom képviselői nem tudnak élni a tudás adta lehetőséggel. Hatalmuk megszilárdítása érdekében az erőszakot teszik előtérbe. Talán nem mondok újat, de az agresszivitás a butaság egyik ismérve. Nem tudok érvelni elfogadhatóan, biztosan, hitelesen, akkor majd erőszakkal elérem, amit akarok. Ez a vad magatartás az emberekre is egyre inkább jellemző. Akik nem így viselkednek, azok az ostobák. Nem érdekes? Így hódít az erőszak. Ez a mai ember lételeme. Azt hiszi, hogy a sok minden érte van, de igazából ezek olyan elenyésző tételek, hogy figyelmet sem érdemel, de naggyá van beállítva.  Hogy mennyire így van, olyan nyilatkozat hangzott el, melyet a hatalom képviselője mondott, mely szerint a szellemi előrehaladás korábbi képviselői rossz dolgot vittek véghez. Magyarul: a fejlődést, a tudást, rossz tulajdonságúvá tették. Ilyet csak egy tudatlan ember tehet. Ilyen emberek gyakorolják a hatalmat. Így a végére még két dolgot szeretnék megemlíteni. A különlegesség, a másság az, amit az emberek keresnek. Ezzel akarnak kitűnni, sok esetben, tragikus formában. A másik a gyerekek viselkedése. A mai kor vívmánya, és mindennapi eszköze a számítógép. Akkor van baj, ha a szerint cselekednek, amit a számítógép kínál. Hogy vannak a számítógépes játékok? Van még három életed. Bizonyos valós játékoknál ez szintén tragédiát okozhat.

Így a vége felé egy igen súlyos dolog. Sajnos minden ember részese ennek a jelenségnek. A hatalmon lévő emberek, szerte a világban, egyre inkább a saját hasznukat, és a feléjük támasztott elvárásoknak akarnak megfelelni. Az ár, és a következmény nem számít. Olyan rendelkezéseket, olyan határozatokat, olyan törvényeket alkotnak, melyek semmiféle szakmai elvárásnak nem felelnek meg, hozzá nem értő nyilatkozatokat adnak, nem tartalmaz egyéni tudást, és hozzá értést. Súlyos károkat okoznak ezzel, hiszen a szenvedő alany az ember, a lakosság. Nem érdekli őket, hogy milyen hatása lesz, mert még előtanulmányt sem készítettek semmiről, legyen az bármilyen témakör. Csak az egyéni megfelelés a fontos, a felettese felé. Ennek még szomorúbb, és még rombolóbb hatása van, hiszen az sem ért hozzá, aki felülbírálja ezeket, ha egyáltalán ilyen történik. Szokták mondani: a nyomdafesték sok mindent elbír. Tehát teljesen mindegy mit írnak le, ha az jól hangzik, és az elvárásnak megfelel, akkor zöld utat kap. Na, ez az iszonyú felelőtlenség. Ez ellen csak komoly felkészüléssel, és tudással lehet harcolni. A mondás most is él: a tudás, hatalom.

Talán még egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Az emberi jellemek, magatartási formák, és viselkedési vonások szomorú képet mutatnak. Sok esetben érthetetlen, hogy miképpen cselekedhetnek így az emberek. Röviden. Bizonyos esetekben, amikor tudván, tudja valaki, hogy rossz dolgot tett, kisebb, illetve nagyobb, sőt sok esetben igen súlyos dolgot, és ezt bizonyítani is lehet, fénykép, videó, hangfelvétel, stb., még akkor is azt nyilatkozza, hogy ő ezt nem tette. Oly annyira, hogy még ő van megsértődve, illetve ő van felháborodva, hogy képzelik róla, hogy ilyet tett. Teljesen kiveszett az emberekből a becsületesség, az igazmondás, a felelősség érzet, és felelősség vállalás. Milyen világ ez?       

Az agy csodálatos része az embernek. Jó lenne sokkal több tudást felhalmozni benne. Mindenkinek megvan a lehetősége. Kérdés: ki mennyire, és hogyan akarja kihasználni, vagy egyáltalán ki akarja-e használni, vagy elfogadja ezt az életformát, ami jelenleg van, melyet nem ő irányít. A félelmet, és az erőszakot tudásunk gyarapításával lehet legyőzni. Egy tudatlan ember érzelem világa, és világnézete a legsebezhetőbb, és ezt használják ki. A félelmet, a bizonytalanságot, és az agresszivitást a hatalom mindig is hatásos fegyverként használta, és használja most is. Ennek egy ellenszere van, ahogy a mondás is tartja: a tudás hatalom.

Ui: van még valami fontos. Sokkal durvább bűncselekmények történnek, mint régen, és több is. Érdekes ennek a háttere. Az emberek kifordultak önmagukból. Úgy néz ki, hogy ezek az emberek örömüket lelik az erőszakban. Furcsa módon a filmek, mind az erőszakról szólnak, a bevásárló központok játéktermeibe erőszakos videó játékokat lehet játszani. Meg lehet figyelni az játszó embereket. Örömüket lelik az erőszakban. Sajnos ez kivetül az utcára is. Úgy néz ki, mintha pontosan megtervezve történnének ezek a dolgok, mintha valaki, vagy valakik a háttérből irányítanák ezeket az eseményeket, hatva az emberek cselekedeteire, és főleg gondolataikra. 

Az emberek nem szeretik feladni a szexet és az erőszakot. Az erőszakról említést tettem. A szex a minden napok része. Nézzük csak? Minden egyes híranyagban, legalább egy hír erről szól. Minden nap jelen van. Olyan portálok jelennek meg, amik csak ezzel foglalkoznak. Ezeken a helyeken órákat töltenek el az emberek. És mit lát? Túlzott dolgokat. Ez viszont nem érdekli, és át akarja ültetni a valóságba, ami nem sikerül. A módszer nem számít. Pénzzel, erőszakkal. E két dologgal teljesen lekötik az emberek figyelmét, így az igazi eseményekkel nem foglalkoznak. Sajnos nagyon sok olyan esemény történik, amiben érezhetően másképpen történnek dolgok, mint ahogy várható lenne. Olyan dolgok, amik ellentmondanak a logikának. Olyan fogalmak jelennek meg, amik ugyan hangzatosak, de szinte nem néz utána senki, hogy esetleg ez tényleg így van, valóban a szó helyesen van-e értelmezve. Egyszerűen a sok használat miatt, beépül a köztudatba, és úgy van elfogadva, mintha mindig is úgy lett volna.  Ma már minden apró eltérés komoly következményekkel jár. Ezek a következmények a mai embert nem érdekli. Sok mindent önhatalmúlag akar elrendezni erőszakkal, mondván, neki van igaza, mert ő képviseli az erőszakot. Egyvalami viszont biztosan igaz. Mégpedig az, hogy magától ilyen rosszá nem válik egy társadalom. Tudják a mondást: amíg két ember van a földön, addig nincs egyetértés. Talán igaz? És a válasz az, hogy sajnos, de igaz. Sőt! Ma már egyre több információ érkezik, hála a világhálónak, arról, hogy hogyan is működik valójában ez az egész rendszer. Persze erre kézzelfogható bizonyítékok nincsenek, de utaló jelek egyre több. Az is felvetődik, hogy ugyan már, ez a természetes haladó irányvonal, mindezekkel a furcsának mondott eseményekkel, mert túl sok alternatív elgondolás lát napvilágot. De azért gyúrjuk csak össze a különböző információkat? Lehet, hogy érdemes elgondolkodni, vajon miért alakul ki ennyi konfliktus a családokban, egy országban, egy földrészen, egy földgolyón? 

2019.08.01.

Higgyek valamiben, valakiben?

Ha valaki egy kicsit is tájékozódik a nagyvilágban, hamar rájön, hogy információk, adatok sokaságával találkozik nap, mint nap. Ezeket szelektálni, értelmezni, rendszerezni szinte lehetetlen. Rengeteg új termék, amiknek piacot szeretnének szerezni. Az egyén nem tudja, melyiket válassza. Nem is lehet. Olyan különbözőek vagyunk, hogy az egyes speciális termékek, mert arról van szó, hiszen újat kell produkálni ahhoz, hogy az én termékemet vegyék. Ha e szerint próbálunk élni, akkor sok csalódás fog érni. Tudom, az egyik termék erre jó, a másik másra, de ki tudja megmondani kinek mi a jó. Az egyén melyiket válassza a sok közül? Azt fogja választani, amiről meggyőzik. Vajon mi van akkor, ha mindenre rá lehet beszélni, mert elfogadja a termékekről szóló információt, hogy az neki mennyire jó lesz? Ha ezeket elfogadjuk, tele leszünk haszontalan dolgokkal, felesleges dolgokkal. Miért tettem ezt a kitérőt, hiszen ez egy teljesen más terület, nem illeszkedik az eddigi témakörhöz. Egyszerű. Igenis az egyén tájékozódjon, járjon nyitott szemmel a világban, tudjon dönteni. Ha információt gyűjt, tudást halmoz fel, ha tudást halmoz fel tájékozottabb lesz, ha tájékozottabb lesz, akkor nagyobb rálátással fog rendelkezni arra, hogy mi a jó, és mi a rossz. A sok dolog közül ki tudja választani a számára legmegfelelőbb dolgokat, és ezzel az egyén olyan tudás birtokába kerül, ami a mai világban nélkülözhetetlen azért, hogy ne tudják átverni, kihasználni, félretájékoztatni, és félrevezetni. Túl bonyolult az élet, és ezt könnyen ki lehet használni, és ki is használják a bizonytalanság miatt, mert a bonyolult élet, és bizonytalanság, bizalmatlanságot szül, ezzel pedig még jobban irányíthatóvá válik az egyén. Kinek, kiknek válik irányíthatóbbá az egyén? Lehet, hogy bárgyú kérdés, de azt hiszem sokak számára ez sem egyértelmű, mint sok más dolog. Mi az, ami a valóság? Sajnos ezt ma már nehéz megmondani.                    Titkok, burkolt kifejezések, homályos utalások, kétértelmű dolgok teszik egyre nehezebbé a tájékozódást ebben a világban. Sok őszinteséget nem lehet elvárni. Aki mégis e mentén halad, hamar rájön, hogy visszaélnek jóindulatával, őszinteségével, szeretetével. Az emberekben nem lehet megbízni. Van egy terület, ahova nagyon sokan menekülnek, mert úgy gondolják, hogy az legalább az övéké, az ő meggyőződését hivatott szolgálni, és elkötelezetté válik. Ez nem más, mint a hit világa, a vallásgyakorlás különböző változatai. Ha a vallástörténelmet nézzük, igen régi időkre nyúlik vissza. Az egyes korokban különböző képen gyakorolták a hit dolgait. Nagyon más vallások alakultak ki, és nagyon sok van belőlük. Nem véletlen. Az emberekre való ráhatás mindennapos tevékenység. Valaki, valakit, vagy valakiket meg akar győzni arról, hogy az a jó, amit ő csinál, terjeszt, képvisel. Ez a vallásokban is így van. Nem tudom hány vallási irányzat van, de azt tudom, hogy mindegyik a saját nézeteit szeretné elterjeszteni. Ezzel nincs semmi probléma. A probléma ott kezdődik, hogy hogyan, miképpen. Már itt az elején le lehet szögezni, hogy ennek elérésére minden eszközt bevetnek. Mondom, mindent. Nem kell nagy rálátás, hogy a vallás is egy üzleti vállalkozás. Ahogy a hétköznapokban történik, cégvezető, beosztott. A vallásban hívő, és pap, püspök, pápa. Az előzőeknél is a beosztott él szerényebben, nehezebben, míg a vezető nagylábon, kihasználva a fölényét, vezető voltát, anyagi többletét, befolyását, uralkodó jellegét. A vallás ugyanígy működik. Elhitetnek valamit, aztán híveket toboroznak, visszaélnek a hiszékeny ember helyzetével, különlegesnek állítják be magukat, hatalmat gyakorolnak. Ez minden vallási formában így van. Valamit, valakit követnek, valamilyen eszmét gyakorolnak, valamilyen dogmát fogadnak el. Vajon miért? Az emberi elme eljutott odáig, hogy szelektáljon. De vajon ténylegesen megteszi? Kérdéses, vagy inkább mondhatjuk azt, hogy a sok rossz mellett, próbál valamiben hinni, amit hitével elfogad, vagy elfogadni látszik. Természetesen mindenkinek egyéni joga, és egyéni elhivatottsága, hogy miben, kiben hisz. A lényeg, hogy higgye azt, hogy olyan közösséghez, csoportosuláshoz tartozik, akik vélhetően egy irányba haladnak, és ugyanazt vallják, amit ő. Sajnos ismét ki kell jelenteni, hogy a mai világ, és a világot alkotó emberek, már csak a hitvilágot, és a hitvilághoz kötődő nézetekben hisznek, mert más irányokból csak a becstelenség, és a hazugság érkezik. De vajon biztos, hogy a vallás területéről jó dolgokat kapnak? Nagy kérés. Vajon miért? Szögezzük le: minden embernek szuverén joga, hogy mit vall, mit hisz, kiben hisz, mit fogad el, és mit kíván követni. Az már más kérdés, hogy az adott vallást követő emberek mennyire ismerik az adott vallás keletkezését, múltját, az idők során betöltött szerepét, a mai világban elfoglalt helyét, a vallás által kimondott, és lefektetett nézetek végrehajtásának feltételeit, és módozatait. Lehet, sőt biztos, hogy érdemes lenne ezeknek a megfogalmazásoknak utána nézni.  Pontosan nem tudni, hogy hány vallás létezik ma. Követhetetlen. Egy biztos. Minden egyes vallási nézet kitalálója, vezetője, híveket akar gyűjteni maga mellé, nézeteivel, érveivel embereket akar maga mellé állítani, és a legfontosabb, hogy az ő által terjesztett nézet az igaz. Képzeljük el a vallási tanokat. Ki melyiket követi. Embere válogatja. Egyet nem szabad elfelejteni. A vallás ugyanolyan erőszak szervezet, mint bármi más. Ezt a történelem igazolja.                                Vallásháborúk, gyilkosságok, korrupció, hatalmi harc, ármánykodás. Mindezek ellenére a mai modern ember ezeket a vallásokat követi. A valláson belül megalázzák őket. Csak egy példa. Mivel az ember egy gondolkodó lény, miért említik nyájként a híveket. Talán állatok? Nem kell ezt azzal magyarázni, hogy ez csak egy átvitt értelmezés. Vagy. Egy bűn elkövetése kapcsán, kiszabják a vezeklés mértékét. Mi van? Azzal, hogy ezt megteszi, ugyanúgy vétett a másik ember ellen, ugyanúgy vétett minden ellen. Egy gyalázatos dolgot nem lehet meggyónni, és semmissé tenni. Ennek tudatában bármit elkövethetek, a vallás szerint, mert meggyónom, és el van felejtve az egész. Hát nem álságos dolog? A vallás égisze alatt a régi időkben elkövetett gyilkosságokkal mi van? Ja, azt is meggyónták, és el van felejtve. Hát hogy van ez? Valami itt nem stimmel, de azt hiszem máshol sem. Ezek jellemzik a mai világ vallásait, és a követőik magatartását.  Teljesen mindegy melyikről van szó. Egyformák. Vannak úgymond szelídebb, és erőszakosabb vallási nézetek, vallási csoportosulások. Van a legfőbb szempont. Ez pedig a vallási eszme központja. Szeretném most is hangsúlyozni. Mindenki abban hisz, amiben, és akiben akar. Azt viszont látni kell, hogy az adott nézet, vallás múltja, milyen történelemmel rendelkezik. Sőt! A mai világban is történnek események, amelyek homlok egyenest ellentmond a vallási tételeknek. Vagy így is jó? Ennyire nem érdekli az embereket, hogy mi történt régebben? Nem foglakoznak vele, csak rohanjunk valamerre? Ha jól belegondolunk, minden egyes vallás hívei elfogadják a szabályokat, vallási nézeteket, eszméket. Ezek szerint azt is elfogadják, hogy a vallás égisze alatt mi minden gyalázatos dolog történt, hiszen ő is ezt követi. Térjünk vissza a korábban említett dologhoz. A legfőbb szempont. Mi az? Hát az egyetlen vezető. Nem akarom kimondani a jelzőt, mert már az is kérdéses, hogy hány van. Ugye ez is vita téma, mert csak egy van. Szinte minden vallásnak más, és más az elképzelése, nézete. Ugyanaz az egy nem képviselheti mindegyiket. Ez ostobaság. Az érdekek, mert erről van szó, nem egyezhetnek, még nagyon távol sem. Az ember nem ilyen. Az ember ezen a téren is teljesen másképpen gondolkodik. A vallási nézeteket bárhogyan lehet magyarázni, és magyarázzák is. Ezáltal hiteltelenekké válnak.  Ez olyan, mintha egy törvényt többféle képen magyaráznék, aszerint, hogy melyik szolgálja az érdekemet. Na, ez már egy kérdéses dolog. Vannak párhuzamok, melyek elkerülhetetlenek. A jó, és a rossz állandóan jelen van az emberekben. Ha korábban csak a jóság volt előtérben, és azt hangsúlyozzák, akkor miért keletkezett a rossz? Egyszerű, mert az is ott volt, az is már akkor jelen volt. Homályos dolgok ezek. Megint mondom, mindenki azt hisz el, amit akar, és abban hisz, akiben akar. Ha most kellene választani a vallások között, nem lenne könnyű dolgom. Egy biztos. Nem a vallás teremti meg az emberekben a békét, a nyugalmat, a szeretetet. Mindezeket maga az ember teremti meg, és alakítja ki. A megértés, a tolerancia, az őszinteség, a bizalom minden ember sajátja. Élni kell vele. Sajnos a mai modern ember egyre kevésbé ismeri ezeket a szavakat. Azzal, hogy elrohan a templomba, és ott ül, vagy áll bizonyos ideig, és meghallgat valamit, azzal még nem biztos, hogy a felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik. Ha ezekkel rendelkezne, és ezeknek birtokában lenne, nem kellene templomokba járni, hogy onnan várja, hogy jobb legyen. Az ember maga tehet arról, hogy milyen a családja, milyen a környezete. Ha őszinteséget, bizalmat, szeretetet ad, valószínű, hogy azt kap vissza. Ez a lényeg. Ez az alapja mindennek. Rosszul látom? Lehet, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek joga van másképpen gondolkodni, de az alapvető emberi értékeknek a felsoroltak fontos részei, sőt, ki merem jelenteni a legfontosabb értékei. Nem volna szabad elódázni ezeket az értékeket. Sajnos nem erre halad a világ. Maradjon az ember a vallási homály világában? Higgyen valamiben, ezáltal nyerjen nyugalmat? Valóban így kell ennek működnie ennek az egésznek?  Nagy kérdés, ugye?  Minden vallási nézetnek vannak követői, nem is kevesen. A mai világ keresi a különlegességeket. Miért? Mert el akarja magát vonatkoztatni mindentől, és mindenkitől. Egyfajta különcség veszi uralma alá az embert. Sok minden ki van találva, sok minden jó, de sajnos rossz dolog is van. Ki kell választani az ember számára a legjobbat, a legmegfelelőbbet. Nem könnyű. Megint meg kell említenem. Mindenki maga dönti el, mit hisz el, és mit nem, kiben hisz, és kiben nem. Egy fontos. Ne menekülési útnak, ne divatnak, ne különcségnek vegye az egyes nézetek követését. Induljon ki magából, és vegye számba, mi van bennem, mivel rendelkezem, mi lettem, vagy mivé váltam. Ha az alapvető emberi értékekkel rendelkezik valaki, akkor nagyon boldog tud lenni. A boldogságot nem a hit adja meg, hanem az ember saját magát ajándékozza meg ezzel. Később a párját, a gyerekeit, a családját. Én magamban hiszek.           Én próbálok békességet, nyugalmat, őszinteséget, bizalmat, szeretetet adni a páromnak, a környezetemnek. Higgyék el nem nehéz. Talán már ez számít különcségnek? Sajnos sok esetben már tapasztalható is. A bizalmatlanság aláás mindent. Megfertőz, és megfertőzött már mindenkit, függetlenül attól, hogy mit hisz, milyen vallást gyakorol. Vagy vannak még kivételek? Legyél Te is kivétel.

2019.07.30.

Baj van? De mi?

Talán furcsának tűnik a cím, de igyekszem megmagyarázni, illetve módosítok, rálátni erre az igen szerteágazó, és nagyon is aktuális dologra. Láttuk a generációk évekhez kötött sorrendjét. Az 1980-as években született gyerekek, akik ma már 40. életévüknél tartanak, két rendszert ismernek. Igaz, az elsőt még nem annyira, de a másodikat már nagyon is. Miért fontos ez? Mert részesei voltak egy nagy váltásnak, vagy inkább vélt nagy váltásnak. Ezek az emberek, nem beszélve az előző generációkról, tisztában vannak a megváltozott lehetőségekkel. Sajnos sok esetben, és ezt tapasztaljuk is, hogy minden rossz dolgot felszedtek már magukra. Az ő iskolájuk még tartalmazott némi tartalmat. Az illem, az udvariasság, a becsületesség, a tisztesség, a tanulás által szerzett tudás ott volt sokakban. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ezek a jó dolgok nagyon gyorsan megváltoztak. Miért? Mert a rendszer alkalmat adott arra, hogy könnyebb dolgokkal, az élet minden terén gyorsabb előrejutást, és gyorsabb anyagi fellendülést kínáljon. Az emberek éltek is ezzel a lehetőséggel. Sőt! Nagyon is éltek, és ez a mai napig tart. A váltást követően hihetetlen anyagi jómód következett, de csak a vezető embereknek és a klientúrájuknak. Sok példát tudnék mondani, de azt hiszem, mindenki tudna hasonlót. Eltorzultak a felsorolt emberi tulajdonságok, teljesen megváltoztak. A pénz mindent felülírt. Egyszerűen úgy is ki lehetne fejezni, hogy nem számított senki és semmi, az anyagi jólét érdekében mindent. Látjuk, hogy az akkori vezetők, most még nagyobb pompában élnek, és azok, akik ezt megpróbálják utánozni, és lépést tartani, azok már euróban kapják a fizetésüket. Ők is igyekeznek levetkőzni azokat a gondolatokat, melyek kötöttségekkel jártak. Az 1990-ben születettek, ugyanezt az utat járják, hiszen ők most a 30-as éveikben járnak. Már nem a régi gondolkodás szerint élnek, hanem teljesen a szabad gondolkodás elvét követik. Ami közös, hogy az anyagi boldogulás elé helyeznek mindent. Ezen a ponton már találhatunk egy nagyon lényeges és fontos dolgot. Mindkét generáció tagjai megismerte és kihasználta azt a lehetőséget, hogy nem egészen tisztességes úton komoly pénzeket lehet keresni. Itthon. Az eurós fizetésűeknél ez kissé másképpen van. Ott még tartja magát a tisztességes és becsületes munka által keresett tisztességes fizetés elve. Hazánkban megjelentek az „újgazdagok”. Tudják, hogy mi a szörnyű ebben? Az, hogy sokan, nagyon sokan nem az eszükkel, hanem a helyezkedéseikkel és tisztességtelen üzleti manipulációkkal szerzik a vagyonukat. Igen szerzik, mert nem ők dolgoznak meg érte. Ezek az emberek nagyon hamar elfelejtették, honnan jöttek. Nagyon hamar elfelejtették azt, hogy mi a becsület és tisztesség. Sőt tovább megyek.  Azt is igyekeznek elfelejteni, amit tanultak régen. Na, ez az igazi probléma. Hogy miért? Mert a butaság felszabadítja a gátlásokat. A másik, hogy ezeknek az embereknek gyerekeik születtek, akik 2000-ben, illetve 2010-ben látták meg a napvilágot. Ezek a gyerekek a szüleik viselkedését, magatartását, a társadalomhoz való alkalmazkodását látják. Ezt másolják. Ők is úgy fognak viselkedni, mint a szüleik. Hogy? Nézzen körül mindenki egy kicsit. Mit látni? Az „újgazdagok” gátlástalan viselkedését, a hazugságok sorozatát, az erőszakos viselkedést, az agresszív magatartást, és még sorolhatnám, mert lenne bőven. Sőt! Ma már nemcsak az „újgazdagok” viselkednek így. Sajnos ma már mindenki. Szinte nagyítóval kell keresni a kivételeket. Nem akarok bele menni, hogy miképpen viselkednek ma egymással az emberek. Valamit azért megemlítek. A bizalmatlanság és gyűlölet. Ez a kettő nagyon jelen van. Hol lett ez elrontva? Én csak egyet mondok. A mai modern ember gondolkodása 180 fokos fordulatot vett. Már nem a tudás számít. Emlékeznek rá? A butaság felszabadítja a gátlásokat. Ma itt tartunk. A mai fiatalok ezt még jobban kihasználják. Igen, a butaságot is ki lehet használni. Rászedni, kihasználni, hazugságokkal hitegetni, kellemetlenséget okozni a másiknak. Ezt nagyon tudják. Az életfelfogásuk pedig egyszerűen csapnivaló. Semmi munka, nagy pénz, bulik végtelenül, lenézni a másikat, menőzni. Vajon honnan látja ezt? Hát persze: a szüleiktől. Ő ezt csak még jobban fogja művelni. Elértünk oda, hogy azt mondom: a mai világban az ember nem számít. A lebutított embert úgy irányítják, ahogy akarják. Az eredmény látványos. Az emberek a butaságuk révén szabadnak érzik magukat, és gátlástalanul viselkednek, mert ebben látják, és úgy vélik, ez a szabadság. Nagyot tévednek, de már ezt sem tudja felfogni. Egy olyan csapdába került az ember, amit úgy hívunk, hogy modern rabszolgatartó társadalom.

 

2019.07.26.

Talán érdekes lehet….

 

„Néha már azt hiszi az ember, hogy ilyen rossz világot csak mesterséges úton lehet fenntartani”.

                             /szerző/                                                                                       „Az Univerzum keletkezése és az igazság soha nem derül ki!”

                                                                                     /a szerző/

„Aki az élelmiszer ellátást tarja a kézben, az embereket irányítja”.

„Aki az energiát tartja a kezében, egész kontinenseket tarthat függőségben”.

„Aki a pénzt tartja a kezében, a világot irányítja”.

                                                     / Henry Kissinger 1973/

A hatalom definíciója:

„Az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett.”

/történelem általános iskolai anyag/

„Igazság nem létezik, csak jó ügyvéd és jog.” /ügyvédi nyilatkozat/

„Az előremutató szemléletet, bármely területről is van szó, gátolják. Egy bizonyos rendszeren kívül nem lehet semmit sem tenni, mert ellehetetlenítenek, elmebetegnek néznek, nevetség tárgyává tesznek, sőt!” 

                                                                                                            /szerző/

„A hatalom eszköze a korrupció, a hazugság, a becstelenség, a megkülönböztetett bánásmód és a tisztességtelen magatartás.”

/szerző/

 

 

Sok olyan esemény történik, amikről az embereknek különböző a véleménye. Rossz is lenne, ha mindenki azonos megítélést gyakorolna. Az alábbiakban megpróbálok néhány dolgot egy kicsit kielemezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy na, már megint egy olyan téma, amikről számtalan leírás került napvilágra. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai világban egy dolog körül forog minden: ez pedig a pénz. A politika, a tudomány, a sport, a művészetek, a társadalmi kapcsolatok, és még lehetne sorolni. Nem tudományos szinten, hanem közel 60 év távlatából próbálok egy kicsit rálátni ezekre a dolgokra. Remélem nem baj, ha a politikai részt mellőzni fogom. Túl sok bajt, szomorúságot, bánatot okozott, és még sajnos fog is okozni ez a valami. Háborúk, konfliktusok robbannak ki szerte a világban. Kik gerjesztik mindezeket? A vezetők. Nem ők mennek az életüket adni egy eszméért, vagy sok esetben teljesen másért, hanem teljesen hétköznapi emberek, akiknek semmi közük nincs az adott eseményhez. Helyes ez? Gondolom, nem mondok újat azzal, amit még általános iskolai tanulmányaim során a történelem tanárom mondott egy alkalommal: „minden társadalmi formában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett.” A világban mindig van valahol háborús helyzet, mindig színen van az erőszak, és mindig jelen van a legártalmasabb jelenség, a hazugság. Ez a megfogalmazás sajnos mindenkire érvényes. Ha végignézzük eddigi történelmünket, ez alól senki nem volt kivétel. Sem a politikai pártok, sem az egyházak, sem a hétköznapi emberek, és ha napjainkat nézzük, ez jelenleg ma is így van. A legszomorúbb, hogy a fiatal generáció rögtön fogékony, és átveszi ezt a magatartást.  Teljesen más világba terelik őket, és ennek hazugság az alapja. Az emberi tudás, fejlődés leblokkolt. Vannak szórványos kimagasló eredmények, de ez vajmi kevés. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül megmondják az embereknek, mit csináljanak. És az emberek ezek szerint élnek, cselekednek. Nap, mint nap sulykolják a fejekbe az erőszakot, az agresszív viselkedést, a valótlanságokat, az egyre szélesebb körű hamis állításokat. 

Elöljáróban szeretnék egy kérdést feltenni: olyan sok rossz és szörnyűséges dolog történik a világban szinte nap, mint nap. Vajon ez normálisnak mondható? Szinte már vágyódik az ember arra, hogy történjen valami jó, mert a jelenlegi állapot egyre rosszabb lesz. Létezik esetleg egy másik formáció, ahol nem így zajlanak az események? A választ talán oly annyira reménytelen megadni, mint az Univerzum keletkezési elméletét. Vajon miért? Mert túl bonyolulttá teszi az ember azokat az eseményeket, történéseket, melyek az egész rendszert működtetik. El kellene fogadni teljes egészében a természet gyönyörűségét, és a vele járó törvényszerűségeket. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy dollár milliárdokat költenek olyan dolgokra, aminek szinte semmi értelme nincs. A természet rendjébe nem lehet beavatkozni, mert akkor az sérül, és a sérülés visszaüt az emberekre. Csak egy példa: egy bizonyos dolog felfedezése komoly eredmény, és hihetetlen pénzeket emészt fel, de ezzel semmi nem változik. Azt a törvényszerűséget a természet alkotta, és nagyon jól megalkotta, nem szabad beleavatkozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kutatásokra nincs szükség. Van, de nem ilyen mélységben. Ez pazarlás. Néhány ember szinte szórakozásnak mondott tevékenysége.    

Az ő tudásuk messze túlnő azon, hogy elpazarolják elméjüket ilyenekre. De sajnos nem ez történik. És mi a mozgató rugó: a pénz. Ez a tény elmondható minden ágazatra. Hihetetlen mennyiségű információ van jelen a világhálón. Ki tud ebben eligazodni? Szerintem senki. Annyi vélemény, nézet, elmélet, és sok más egyéb dologgal találkozik az ember, hogy nem tud igazságot tenni, hogy vajon melyik az. Iszonyú adathalmaz van jelen minden nap az életünkben. Ezek az ingerek különböző módon, mennyiségben és valóságosan, vagy hamisan érkeznek hozzánk. Lehetetlen szelektálni valósan. Felütötte a fejét egy érdekes dolog, és ez a valami uralja, ez a valami mozgatja az egész rendszert. Ez nem más, mint a tömegmanipuláció. Sok esetben borzalmas dolgokra használják fel ezt világszerte. A szóban benne van a lényeg. Ez nem más, minthogy az emberek naponta tegyék ki magukat annak, hogy hassanak rájuk, hogy mi szerint éljenek. Van, aki észreveszi, van, aki nem. Mire gondolok: pontosan arra, hogy manipulatívan olyan tényeket közölnek az emberekkel, hogy ne gondolkozz, ne törd a fejedet, egyáltalán ne használd az agyadat, majd mi megmondjuk, mit, hogyan és miért tegyél. Az esetek legnagyobb részében, akiket e felől megkérdeztek, azt válaszolták: á dehogy, ez nem így van. Én, mi döntöttük el ezt és ezt, így, és ilyen módon, ezért, illetve azért. Holott már nyilvánvaló, hogy egy olyan rendszer épült ki, amiben szinte észrevehetetlen a manipuláció. Félelmetesen tökéletesen van kitalálva minden egyes része.      

Szigorú szabályok mentén élnek az emberek, és ezek a szabályok egyre szigorúbbak és egyre átláthatatlanabbak, egyre kisebb teret engednek az önálló gondolkodáshoz. A számítógéped is így működik? Szigorú szabályok mentén. Lehet, hogy a mostanában emlegetett új világrend is ezen szabályok mentén működik? Az egész rendszer egy irányba kezd mutatni: ez az irány a tökéletes hatalom átvétel az emberek felett. Van egy nagyon fontos mondás: a tudás hatalom. A lényeg itt van, ebben a mondatban. A TUDÁS HATALOM! Gondolj csak bele? Ha nem a kilátástalanság és bizonytalanság töltené ki az időd nagy részét, akkor tudnál foglalkozni a tudásod fejlesztésével, és ezzel együtt tudásod révén felülkerekedni a hétköznapi problémákon. De van egy borzalmas valóság. A tudást gátolják előled. Nem engedik, hogy szert tegyél rá. Megteszik helyetted. Te csak tedd azt, amit mondanak. Nem egy újabb elmélettel szeretnék előállni, hanem tapasztalati dolgokkal. Túl rafináltan van kitalálva az egész rendszer. Egyszerű mindennapi embernek nincs ideje arra, hogy hasonló dolgokkal foglalkozzon, hiszen a kegyetlen sok munka, a sok probléma, a család eltartása, a gyerek, gyerekek nevelése teljesen felemésztik az emberek energiáit. Nagyon sok mindent hallani minden nap. Nincs arra idő, hogy okosan, és megfelelő bölcsességgel szelektáljuk ezeket.

2019.07.26.

Generációk

      Első ránézésre semmi különlegeset nem lehet találni ebben a táblázatban. Valóban nincs is. A lényeg, mint ahogy mondani szokták, a sorokban van elrejtve. Itt ugyan nincs elrejtve, de sokat hallani róla. Ez az un. „Z”generáció. Miért érdekes ez? Azért, mert ez az a generáció, amely a rendszerváltás után született, és már javában a modern elektronikai eszközök uralták a piacot. Ezek közül a legfontosabb az un. „okostelefon”.

A generáció elnevezése

Születési idő

Az elnevezés eredete

Veterán /csendes/ generáció

1925-1945

A világháborúkat megélt generáció

Baby boom generáció

1946-1964

A II. világháború utáni népességrobbanás gyermekei

X generáció

1965-1979

Coupland-féle generáció

Y generáció

1980-1994

Az X generáció után következő

Z generáció

1995-

Az Y után következő

Alpha vagy Új csendes generáció

2010-

A Z után következő

 

Nézzük meg egy kicsit közelebbről ennek a korszaknak, sajnos igen rossz oldalát. Az e csoporthoz tartozó fiatalok gondolkodása, viselkedése, és egyáltalán a társadalomhoz való viszonya nagyon is sok minden hiányosságot von maga után. Nézzük. Ez az az idő, 1995-ről beszélek, amikor a házasságkötések száma 53 463 volt, a válások száma pedig 24 857.

Forrás: Csernákné (1996.) Demográfiai Évkönyv évfolyamai Történeti statisztikai idősorok (1992.) 

      Mi ennek a háttere, és az miért baj? Azért, mert a rendszerváltás után született gyerekek egyre nagyobb igénye generálta azt, hogy más formában, nagyobb léptékkel kezdtek el gondolkodni. Ehhez nagyban hozzájárult a hirtelen nyakukba zúduló információ. Sok szülő, sőt nagyon sok, nem tudta, nem tudja kezelni ezeknek a gyerekeknek sem értelmi, sem érzelmi világát. Ezek a gyerekek az egyes kommunikációs csatornákon keresztül olyan képet kaptak, kapnak a világról, melyek nem a valóságot mutatják nekik. A szülő erre csak még rátesz egy lapáttal, hogy gyerekének erőn felül megadjon szinte mindent. Semmi nem számít. A „majd én megmutatom” szlogen, a gyerekeken csapódott le. Megadni mindent a csemetének, hogy jó szülőnek tüntesse fel magát, és felvágjon barátai, szomszédjai, és mindenki előtt, igazolva, hogy ő milyen jó szülő. Itt követte el a legnagyobb hibát. Mi lett ennek a vége? Az, hogy a különböző eszközökön keresztül olyan információk kerülnek hozzájuk, amik teljesen eltorzítják a társadalmi, és egyéni érzetüket. Furcsa értékrendeket állítanak fel magukkal, és másokkal szemben. Egy kimutatás szerint már a 16 éves korosztály első helyre teszi a karriert, majd a népszerűséget, ezt követi a pénz, és a hatalom. A „Z” generáció ezt már szinte természetesnek venné, csakhogy nem igazán tudja megvalósítani, mert semmi alapjuk nincs hozzá. Sem szellemi, sem fizikai adottságaik nem teszik lehetővé, hogy ezeket meg tudják valósítani. E helyett lázonganak, csaponganak, léha módon élnek szüleik nyakán. A jólét mintáját a celebekről másolják, az agresszív magatartást az erőszakos filmekből veszik át. Tudás nélkül, teljesítmény nélkül akarnak nagy pénzeket keresni, hogy ilyen állapotokat fenntartsanak maguknak. Legtöbb esetben ez nem megy. Több mindenhez nyúlnak, hogy ezt valamilyen formában elérjék. Megszűnik az önkontroll, megszűnik minden önbecsülés, és megszűnik minden a környezetükben annak érdekében, hogy céljukat elérjék. Ennek érdekében hazugságokkal, becstelenségekkel, tisztességtelen dolgokkal akarnak előnyt szerezni. Ez olyan mélyen jelen van már ebben a generációban, hogy nem érdekli őket semmi sem. Nevezetesen, hogy olyan meggyőződéssel teszi magát a központba, hogy nem ő, hanem mások az ostobák, és ő mindent jobban tud, jobban csinál. Nem lehet ő a hibás. A hiba nem benne van, hanem másban, másokban. Aztán amikor szembesül valójában, ha egyáltalán gőgje, és fellengző magatartása engedi, hogy nagyon nem jó, amit tesz, akkor jön az összezuhanás. A másokkal szembeni hitelvesztés, a rágalmazás, a hazudozás. Nem tud magával mit kezdeni. Egy álomvilágot épít fel, melyben ő csak vesztes lehet. Ezt viszont nem tudja, és nem is akarja elfogadni. Ennek érdekében mindent megtesz. Ami a cél: sok pénz, semmi munka, szórakozás, bulizás, nők. Ezek a szempontok. Itt tart ma a „Z” generáció.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.