Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok

2021.05.05.

Egy kis elmélkedés

Elég sokszor elgondolkodom a Világegyetem dolgain. Van egy kis tapasztalatom, és gyakorlati megfigyelési sorozatom, valamint jó néhány elmélet tanulmányozása különböző tudósoktól. Így összegyúrva talán érdekes dolgot tudok mondani. Azzal kezdeném, amivel szinte mindenki, amikor ilyen téma felmerül, hogy is született az Univerzum? Fogós kérdés. Van egy általános nézet, amit ez idáig senki nem tudott megcáfolni. Ez nem más, mint az Ősrobbanás. Én maradnék ennél a kifejezésnél, annak ellenére, hogy van több is talán modernebb köntösben. Nem szeretnék végigvonulni az ezt követő fejlődési elméleteken, csak annyit, hogy mindig elcsodálkozom az égbolt szépségén, és az ott található, és látható több ezer csillag látványán. Mindig elindít egy folyamatot bennem, vajon az a hihetetlen energia, ami a csillagokban van, miképpen tudja magát szabályozni, milyen folyamatok zajlanak a felszínen, a felszín alatt, és a magban? Azok a távoli területek, melyeket távcsővel nézegettem, meddig tartanak? Lenne még sok kérdés, és részben az itt most feltett kérdésekre is van válasz, és mégis úgy érzem, mintha lennének kérdőjelek, lennének megválaszolatlan kérdések elég sok mindenre. Biztos a szakemberek keresik rá a választ ezekre. Találnak biztosat? Én azt mondom, hogy nem. Ez talán olyan, mint az emberi szervezet, ezen belül az emberi elme. Nem lehet megfejteni. Talán nem is ez a cél, hanem az, hogy használva legyen, mindig keressen valami újat, valami szépet, melyben gyönyörködhet, és sikert érezhet, amikor valamit megfejt, megtalál, feltalál. Az Univerzum kutatása is egy ilyen terület. Hatalmas kiterjedése miatt kiismerése lehetetlen. Részeredmények, felfedezések, új elméletek mindig is akadnak, és fognak is lenni. Már ez is egy szép dolog, hogy az emberi elmét ilyen magasztos dolgokra tudják fordítani néhányan. Azért írom, hogy néhányan, mert sajnos ezt is tapasztalatból mondhatom, hogy a természettudományok iránt érdeklődők száma erőteljesen megcsappant. Tudom mennyien voltunk régen amatőr csillagászok, és hogy most mennyien vannak. Látom a környezet romlását abban az értelemben, hogy már szinte nem találni olyan helyet, vagy legalábbis kevés olyan helyet, ahonnan igazából gyönyörködni lehet az égbolt szépségén. Írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, egyszóval művészeknek adott ihletet az égbolt látványa. Szakterületek formálódtak párhuzamosan ezzel az ágazattal, úgymint matematika, kémia, fizika, kinetika, stb. Az ember egyre jobban megismerte szűk környezetét, aztán kezdett távolabbra is tekinteni. Kialakult a modern csillagászat, hatalmas sikerekkel, még nagyobb nevekkel. Csak néhány: Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galileo Galilei, Kepler, Newton, Russel, Hubble, Carl Sagan, és még lehetne sorolni. Csodálatos emberek voltak, és komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Törvények, összefüggések, állapotok, és még megannyi felfedezés kapcsolódik a nevükhöz. Én csak bámulni és mélységesen tisztelni tudom azokat az embereket, akik olyan dolgokat alkotnak, találnak ki, fedeznek fel, amelyek figyelemre méltóak, és bővítik elmebeli tudásunkat, még jobban megismerve magunkat, környezetünket, a távoli eseményeket. Sajnos a megismerés véges, mert pontosan még a keletkezést sem ismerjük. Az emberi elme eljutott odáig, elgondolkodik a miérteken, elgondolkodik a hogyanokon, és próbál ésszerű magyarázatot adni dolgokra. Biztos sokakban felmerül az a kérdés, hogy rendben van, keletkezett az, amit látunk, de mi volt előtte. Ugye erre is van válasz. Mivel minden akkor keletkezett, így az idő is, ezáltal előtti dolgokról nem lehet beszélni. A helyzet az, hogy ez sem biztos. Nem hibákat keresek, hanem válaszokat. Úgy érzem, a válaszok még váratnak magukra egy darabig. Félreértés ne essék, ez nem kritika, és nem elmarasztalás a tudománnyal szemben. Nem könnyű és egyszerű kérdésről, kérdésekről van szó. AZ Ősrobbanás után elindult egy folyamat. Lett idő, lett sugárzás, lett anyag. Ezek igen hosszú idő után rendeződtek, csillagok alakultak ki, majd szupernóvák robbantak, melyekből létrejöttek a bolygók. A csillagok legyártották az elemeket a vasig, a szupernóvák legyártották a további elemeket. Ezeket ismerjük, ezeket az anyagokat használjuk. Vajon mi történik ez után? Fogós kérdés. Hallunk fekete lyukakról, melyek elemésztik a közelükben lévő csillagokat, fehér törpe csillagokról, melyek szintén hihetetlen energiával rendelkeznek, pulzárokról, melyek minden tartományban sugároznak. Nóvák, szupernóvák robbannak a Világegyetem távoli részeiben is. Életútjuk különböző. Ha nagyon előre szaladunk, akkor az eddigi tudásunk alapján előbb, utóbb minden csillag elhasználja tartalékait, vagy felrobban, vagy összeomlik, és idővel az égi lámpások kialszanak. Sötétség borul az Univerzumra. Vagy mégsem? Az a sok milliárdnyi csillag, amelyek kihűltek a fizika törvényei szerint továbbra is ott keringenek, forognak. Mi történik, ha ezek találkoznak egymással, mondjuk nem is egy? Lehetséges? Igen, hogyne, hiszen rengeteg lesz belőlük. Éppen annyi, amennyit most látunk, csak akkor már fognak világítani, nem rendelkeznek fúziós energiával. Az ütközéseik során bekövetkezhet az az állapot, amikor akkora energia keletkezik, amelyik atomjaira szakítja az égitesteket, visszaalakulnak gáz halmazállapotba, és elérve a kritikus 3 millió Kelvin fokot, ismét beindul a termonukleáris reakció. Kigyulladnak a csillagok, újra apró lámpácskák fognak világítani az égbolton. A baj az, hogy nem lesz, aki gyönyörködhetne benne. Vagy ismét elkezdődik egy folyamat, amiről már beszéltünk. Talán ez egy érdekes folyamat lenne. Vajon lehetséges ez? Létezik ilyen átváltozás az anyag világában? A változásról tudunk, és gyakoroljuk is ilyen formában az anyag jobb megismerését, hiszen különböző részecskegyorsítókban hihetetlen anyagokat és részecskéket hoztak már létre. A megismerés ténye, a tudás ilyetén bővítése, a tágabb környezetünk még alaposabb megismerése még sok érdekességet és furcsaságot tartogat.

2021.04.28.

A furcsaság folytatódik

Bizonyára sokan olvasnak a neten, és belefutnak olyan hírekbe, ami arról szól, hogy mi mennyit emelkedett. Az egyik ilyen mértékegység a hőmérséklet. Ma már minden e körül forog, mondjuk nem véletlenül. Számomra nem a hír a furcsa, hanem az, amit, és ahogy írnak róla. Például 0,5 Celsius fokos hőmérséklet emelkedés, vagy ennyi és ennyi millió mikroműanyag hulladék a tengerekben és az óceánok fenekén, vagy ennyi és ennyi szén-dioxid került megint a légkörbe. Lehetne kérdezni, hogy mi a baj ezzel? Nagyon egyszerű. Egyik sem úgy tájékoztat, ahogy kellene. A 0,5 Celsius fok, nem jelent az olvasónak semmit, hiszen nem ezzel foglalkozik, nem tud mihez viszonyítani, illetve nincs tisztában, hogy ez vajon mit és mennyit jelenthet. Sokat, keveset? Így van ez a mikroműanyag részecskékkel is. Annyit lehet sejteni, hogy ez egy nagyon nagy szám. Arról is szól a híradás, hogy lassan bekerül a táplálékláncba a műanyag, illetve megjelenhet a csapvízben is. Vajon milyen módon kerül oda, mennyire veszélyes? A légkörbe kerülő szén-dioxid mennyisége is hatalmas szám, de az olvasó nem tudja hova tenni, hiszen nem változik azzal kapcsolatban semmi, hogy nehezebben lélegezne, mert fogyóban az oxigén töménység. Lehet, mindegyik összefügg a másikkal, ahogy a természetben ez megszokott, hogy minden összefügg mindennel. Lehetne sorolni sok olyan hírt, amit az emberek vagy elolvasnak, vagy nem, de sok információ ezekről nem marad meg, mert nem tud az adatokkal mit kezdeni. Azt talán tudja, hogy valami nagy, meg kis szám körül forgott a híradás, de hogy az konkrétan miről szólt, azt már nem.  Ahogy már többször is említettem, a tudás egy lényeges dolog. Nem lehet mindenről mindent tudni. Erre a területre is találni rengeteg embert. Sőt! Túl sokat is, mert a mai modern ember nagy tudással rendelkezik, csak ne szólaljon meg. Nem szeretnék senkit sem megbántani az előző kijelentéssel, de sajnos így van. Én magam is számtalan esetben találkoztam, és beszélgettem ilyen emberekkel. Egészségesen elbeszélgetni pro és kontra, nem lehet. Képtelenség. Amit okos kis agyukba bevesznek, az úgy van. Vitának helye nincs. Ha esetleg mégis sikerül egy kicsit közelebb férkőzni valamilyen hasznos érvvel, akkor is a kétkedés ott van a szemében. A kis kitérő után el lehet képzelni, hogy egy átfutott hír, ami eljut az ilyen emberekhez, sok esetben milyen torz formában kerül aztán tovább. Azoknak a híradásoknak, melyek naponta kerülnek valamilyen formában az emberek elé, nagyon nagy százaléka nem valós. Én is többször belefutottam ilyenekbe. A mai újságírókat nem érdekli a hitelesség, legalább is sokakat. Ez viszont nagy problémát jelent akkor, amikor valaki ezeket elolvassa, és abban a formában adja tovább, ahogy le lett írva. Hivatkozás a megjelent cikk. Az emberek úgy vannak, ha már egyszer nyilvánosságra került, akkor annak van igazság alapja. Ez igaz. Van valamilyen igazság alapja, de aztán nagyon elfordul más felé. Az embereket viszont ez a más felé érdekli jobban. Nem véletlen, hogy az olyan anyagok a legolvasottabbak, melyek valamilyen szenzációt takarnak, illetve takarnának, mert teljesen üres, lényegtelen adatokat, információkat közölnek. Sok esetben olyan hangzatos címek jelennek meg, aztán semmit mondó tartalom tartozik hozzá. Az pedig még rosszabb, hogy sok esetben tudományos, vagy tudományosnak titulált írások jelennek meg. Valószínű, hogy a nyers fordítás miatt kerülnek bele a cikkekbe olyan állítások, melyek teljesen hamisak. Csak egy kérdés Ezeket senki nem ellenőrzi? Nincs, aki átolvassa? Ezek szerint nincs, mert ha lenne, akkor ezek a torz tartalmú cikkek nem jelennének meg, és az emberek valósabb tájékoztatást kapnának. Így lehet formálni az emberek gondolkodását rossz irányba. Amikor erre felhívják a figyelmet, akkor vannak a hivatkozások, erre meg erre. Ilyenkor derül ki a valótlanság, és kerül napvilágra a valódi hír, amivel hatni lehet az emberekre. Itt van az, amikor a butaság felszínre kerül, és egy érdekek mentén haladó csoport bizonytalanságba tud ejteni nagyon sok embert. A nagyon sok ember éppen azért marad buta, mert ilyen híreket olvas és hall. Az viszont már a saját baja, hogy ezeknek nem néz utána. Egyszerűen nem érdekli. Ezzel viszont nagyon kiszolgáltatott helyzetet teremt saját magának, amit mások ki is használnak, hiszen erről szól a történet. Hogy visszatérjek a címben megadott dologhoz, a furcsaságok azért folytatódnak, mert a hírforrások által közölt információk következetesen torzak. Annyi dolog történik a világban egy nap alatt, hogy nem lehet követni. Azt viszont igen, hogy milyen anyagok kerülnek az olvasók elé. Mennyire hitelesek, mennyire valósak, mennyire igazak. A sok elolvasott cikkek után ki lehet jelenteni, hogy egyik sem állja meg a helyét. Ha valami nem világos, utána kellene nézni. Maga a cikk szerzője nincs feltüntetve, így írhat bármit, senki nem vonhatja felelősségre, hogy igazat vagy hamisat írt. Sajnos ezek a cikkek mindent érintenek, legfőképpen ami közvetlenül az embereket érinti, amit félre tud magyarázni, pontosan a megjelent anyag kapcsán. Itt a butaság találkozik az eggyel feljebb lévő tudálékossággal, amit aztán függősége miatt el kell, hogy fogadjon. Ez ott ugyan be is fejeződik, de később ez máshol folytatódik, úgymond baráti, ismerősi körben, ahol a vélt tudást próbálja erőlteti. Kiemeli az általa hitelesnek tudott dolgokat, hogy okosabbnak látszódjon a másiknál. A baj akkor kezdődik, amikor tényleg egy olyan embernek mond valami valótlant, de a maga számára hiteleset, hiszen olvasta itt és itt, aki ténylegesen tudja, érti azt a területet. Jön a meggyőzés, a dolgok helyes irányba való terelése, de sok esetben ez nem megy. Itt kezdődik az a nagyon káros esemény sorozat, amely eltorzítja a gondolatokat az adott témáról alkotott valós véleményt. Viszont azt is be kell látni, hogy itt kezdődik a ma már általánosan elterjedt, a mai modern emberre jellemző tudálékosság. Én tudom jobban, én vagyok a hitelesebb, nekem vannak olyan ismerőseim, itt, és itt olvastam, hallottam. Tehát minden trükköt bevet, hogy az ő elképzelése, véleménye, olvasottsága, tájékozottsága mindenki felett legyen. Ekkor aztán teljes egészében kiteljesedik a butaság. Jó ez így? Azoknak, akik ebben a körben vannak, bizonyosan. Általánosságban azonban hihetetlenül káros jelenségről beszélünk. Az ilyen embereket a legegyszerűbb irányítani, vezetni, sok esetben félrevezetni egy cél érdekében. Odáig már nem jut el a tudata, hogy itt valami nem jó. Ezt már nem éri fel ésszel. Van egy általa jónak ítélt állapot, amit elfogad, és a szerint éli a minden napjait. Nem érdekli, és nem is tudja, hogy az a gondolkodás, amit képvisel, nem jó. A furcsaságok, a különlegességek mindig is jelen lesznek az emberek életében. Addig, amíg semmitmondó műsorokkal, maguk szórakoztatást elősegítő valamikkel vannak a nagyközönség előtt, és erre tapadnak az emberek, addig nincs miről beszélni. Csak egy halk kérdés. Vajon miért nincsenek a valós tudást tesztelő vetélkedők? Talán tudom a választ. Ott valóban tudni kell. Ott nem lehet „hablatyolni” akármit. Nem a hangosabb, erőszakosabb embernek van igaza, hanem a valódi tudást reprezentáló embernek. Talán érdemes lenne ezt a vonalat követni. Talán ez is furcsaság? Úgy vélem, hogy nem. Furcsa lenne az intelligens ember? Furcsa lenne a barátságos, nyílt, őszinte, bizalmat árasztó ember? Lehet, hogy sokak szemében igen. Ma nem ezt a világot építjük, sajnos. Fog ez talán változni? Talán. Van egy érdekes mondás: a tudatlanság egy áldott állapot. Vajon meddig és miért? Lehet, hogy az emberek túl későn jönnek rá valamire, amit szeretnének. De vajon mit szeretnének? Ugye mennyi kérdés? Jó lenne ezeket megválaszolni, és úgy jelen lenni a világban, ahogy igazán emberhez méltó.            

2021.04.21.

A tudatlanság fontossága

Manapság a tudósnak látszó, /akikből manapság nagyon sok van/ tudatlanok világát éljük. Hogy miért? Mert nagyon sok olyan információ jelenik meg a világhálón, amit igen sokan valós dolognak vesznek, és azt terjesztik is. Gyorsan hozzá kell tennem, olyan emberekről van szó, akiknek semmilyen képzettségük nincs valamilyen területen, amely kapcsolatban lenne az adott témával. Mégis okosnak vallják magukat, mert olyan írásokat találnak a világhálón, melyek összeegyeztethetők az ő gondolatvilágukkal. Szokták mondani, a papír sok mindent elbír. Ma ezt úgy lehetne helyesbíteni, hogy igen sokan vannak olyanok, akik képesek különböző témában, olyan írásokat megjelentetni, melyek egyáltalán nem valós alapokon nyugszanak. Magyarul, elmondanak valamit, valamiről, aminek lényege a tudatlan gondolataiknak a közlése. Ezt nagyon sokan olvassák, és akik erre fogékonyak, tájékozatlanok, azok magukévá teszik, elhiszik, és konkrét igazságnak ítélik meg. Ez a jelenség ma már teljesen elfogadott, illetve ezt a magatartást veszik etalonnak. Így kell viselkedni. Ennek legfőbb hiányossága, hogy hazugságokon alapszik, mert nem azt a tényt, nem azt a véleményt közlik, adják tovább, terjesztik, ami a valóságos, hanem éppen az ellenkezőjét. A szomorú, hogy az első hír az, ami inkább rögzül az emberekben, és ezt vallja igaznak, illetve még a saját kis gondolatvilágának torz dolgait is hozzáteszi. Ennek keveréke egy igen elferdült valamit hoz létre, melyet hiába próbál a hozzáértő ember korrigálni, egyszerűen nem megy. A butaság annyira mély, hogy nem lehet eltántorítani attól, hogy valamit rosszul értelmez, rosszul tud. Érdemes lenne egyre többet foglalkozni azzal, hogy milyen információk érkeznek bizonyos helyekről. Ez a legnagyobb romboló hatás, melyet el lehet képzelni a tömegtájékoztatás terén. A hír nagyon fontos. A valós hír még fontosabb. Ha mindez meglenne, akkor sokkal tájékozottabbak lennének az emberek, legalábbis feltételezhetően. Sajnos nem ez a tapasztalat. Az egyre inkább elhatalmasodó ostobaság olyan helyzeteket teremt, amelyekre normális magyarázat nincs. Azért említem a normális szót, mert a cselekedetek milyensége, súlyossága igen aggasztó. A szellemi, és egy adott helyzet megítélése bizonyos esetekben arra utal, hogy nincs olyan döntésképes állapotban valaki, hogy normálisan, reálisan megítéljen helyzeteket. Egyre inkább úgy néz ki, hogy ez az állapot a jó. Illetve módosítok a véleményen. Ma már ezt tudják produkálni az emberek. Ennyi telik ki tőlük. Ennyit enged az agyuk. Az a nagyon szomorú, hogy ez ma már megfelelő. Ez az elfogadott. Ebben világban élnek az emberek, és nagyon úgy látszik, hogy ezeken nem is akarnak változtatni. Ezért rengeteg negatív dologgal találkoznak, melyeket egyszerűen el lehetne kerülni, ha egy kicsit odafigyelnének a változásokra, és odafigyelnének arra, hogy milyen szabályok mentén halad a világ. Van egy kérdés, amit fel kell tennem. Vajon csak a magyar ember ilyen? Azt lehet mondani, hogy igen, bár manapság több helyen is lehet tapasztalni ilyen magatartást. Nagyon jó szemlélteti ennek a viselkedésnek a lényegét, hogy egyre durvább, egyre erőszakosabb, és egyre meggondolatlanabb esetek történnek. A legalapvetőbb, hogy a magyar ember sem nem szabály követő, sem nem törvénytisztelő. Ez az alap. Innen aztán találkozhatunk mindennel. A felelőtlenség a legnagyobb mértékben elterjedt, mert nem érzik annak a súlyát, hogy valaki mit csinált. Úgy néz ki, mint aki a világ legtermészetesebb formában állítja a maga igazát, holott egyáltalán nem úgy van. Hallom a kérdést. Mi az igazság? Az alap a szabályok, és a törvények. Bár itt meg kell állni egy kicsit. Egy ügyvéd nyilatkozta a következőt: nincs igazság, csak jó ügyvéd. Ez egy kicsit elgondolkodtató. Akkor mit keresünk, ha az igazság is pénz függő? Mert ugye erről van szó. Ha valaki egy jó ügyvédet meg tud fizetni, akkor bármit elkövethet, van esélye, hogy nem éri hátrány. Akkor? Szomorú, hogy ilyen világot élünk. Ez lenne az újvilág? A hazugság, a becstelenség, a felelőtlenség, az erőszak világa? Az egyre labilisabb, és bizonytalanabb emberi elme ebbe az irányba fordul. Jó lenne ezen változtatni. A nagy kérdés, hogy vajon az emberek akarnak-e változtatni, vagy azt a világot építik, mely teljesen az uralma alá hajtja őket.          

2021.04.14.

Az Új Világrend és a vírus

Korábban egyre inkább lehetett hallani vezető emberektől, hogy az Új Világrend. Igen érdekes ez a megfogalmazás. Szerte a nagyvilágban tapasztalhatjuk, hogy sok olyan gondolkodás, vélemény, kritika hangzik el, amit nyugodtan lehet sorolni egy szélsőséges kategóriába. Az emberek egyre inkább szélesedő gondolkodása érdekes helyzeteket, és még érdekesebb feszültségeket teremt. Mondom ezt mindazért, mert annyira eltérő ma már szinte minden, hogy nehéz benne eligazodni. Lassan ott tartunk, hogy előfordul az a helyzet, hogy ki mit szeretne hallani. Saját elképzelés, saját vélemény mindenkinek kell, hogy legyen, de bizonyos határok között. Ez a határ nem azt jelenti, hogy ne gondolkozzon szabadon, korlátok nélkül. Azt jelenti, hogy ne sértsen meg senkit olyan véleményekkel, melyek bántóak lehetnek más emberekre. A vezető emberek a korábban kijelentett Új Világrend fogalma alatt ténylegesen egy új világot próbálnának kialakítani, melyben teljes felügyelet alatt lehet tartani az embereket. Ma már térfigyelő kamerák, biztonsági berendezések, és egyéb védelmi eszközök, illetve az emberek megfigyelésére alkalmas eszközöket telepítenek. Szomorú, hogy ezek ellen semmit nem lehet tenni, mert mindig alkotnak olyan szabályt, ami mégis lehetővé teszi azt, hogy megfigyeljenek. Több olyan személyes készülék van, amivel bárkit nyomon lehet követni, sőt sok más egyebet is lehet tenni. Itt vannak még a mostanában elterjedő adatvédelmi felhívások. Aki a világhálót használja, sokszor találkozhat vele. Én, sok más egyéb mellett csak egyet nem értek. Hogy lehet azt mondani, hogy megvédik az adatainkat. Ha én, vagy bárki valakinek odaad valamit, azt már nem tudja megvédeni, mert nem nála van. Ez így van az adatvédelemmel is. Azt csak saját magam tudom megvédeni. A bosszantó, hogy sok esetben nem is enged az adott oldal továbblépni addig, amíg ezt nem engedélyezi az adott személy. Ezek között olyan is akad, aki eleve leírja, hogy kiknek fogja átadni az adatainkat. Most ez komoly? Nekik igen, nekem egyáltalán nem. Hogy gondolhatja bárki is, hogy majd valaki más megőrzi az én adataimat. Sok esetben lehet tapasztalni, hogy olyan feltételeket szabnak, melyet az ember nem szívesen fogad el, mert nem ért vele egyet. Sem szolgáltatók felé, sem más egyéb intézmények felé lassan nem lehet esetleges panasszal élni, mert egyszerűen nem adnak rá lehetőséget. Itt aztán meg is feneklik minden. Ha az Új Világrend berendezkedését nézzük, akkor ez már egy tökéletes kiinduló pont. De van még tovább is. Sajnos a kialakult új helyzetet sokan már úgy jellemzik, hogy semmi nem lesz olyan, mint amilyen korábban volt. Ezzel tökéletesen egyetértek. Sajnos. Az is elgondolkodtató, hogy az emberek viselkedése mennyire fog megváltozni? Az új helyzet okozta magatartás változás, milyen irányt fog venni? Tudom, sokféleképpen lehet ezt a helyzetet magyarázni. Mégis nagyon az kezd kialakulni, mintha az Új Világrend kialakulása, amit korábban emlegettek a vezető emberek, egyszeriben kézzelfogható közelségbe került. Nem kell a kötelező lépcsőfokokat betartani. A kialakult helyzet megalkotta egyszeriben ennek lehetőségét. Az egyes fokok átugorhatók ennek révén. Mi a cél az Új Világrenddel? Még egyszer szeretném leszögezni. Ez a fogalom nem mai keletű. Most alkalom nyílik arra, hogy egésszé lehessen tenni annak a világnak a tényét, amit emlegettek. Sőt! Nyíltan beszélünk arról, hogy már semmi nem lesz olyan, mint korábban volt, tehát lehet alakítani az újat. Az emberek sok mindenen gondolkodnak, és sokféle vélemény alakul ki. Egy kicsit, ha belegondolunk, akkor olyan emberek gondolatai kerülnek közszájra, akik ma már szellemileg kicsit visszamaradottak. Ez sem csak tőlem származik, hogy butulnak az emberek. Ezt a nézetet már nagyon sokan nyíltan kijelentik. Sajnos igaz is. Bele lehet gondolni, hogy az ilyen emberek véleménye, gondolatai mennyire torz dolgokat alkotnak abban, és még sok másban, amihez egyáltalán nem értenek. A mai modern ember viszont ezt nem akarja, és nem is fogadja el, hogy ő nem okos. A szabadság illúziója mentén döntésképes, okos, megbízható, igaz embernek mondja magát. Ezt azzal lehet módosítani, hogy ez már régen nincs így. Ebből is látszik, hogy az Új Világrend nagyon aprólékosan, tudatosan, és igen nagy szellemi apparátussal építi azt, amit valamikor elkezdett. Az új helyzet szinte megkönnyíti ennek az új rendszernek a tökéletes kiépítését és alkalmazását. Nem kell hozzá sok idő, hogy valóban tökéletesen működjön. A jelenlegi helyzet megkönnyíti ennek a folyamatnak a felgyorsulását.

2021.04.07.

Az anyag és az élet eredete

Biztos nem én fogom megalkotni azt a nézetet, mely egyértelmű választ ad arra, hogy miképpen keletkezett az anyag, és ezt követően az élet. Korábban ezt már igen sokan megtették, illetve kísérletet tettek arra nézve, hogy vajon milyen módon alakulhatott ki ez az egész rendszer, ami jelenleg körülvesz, és olyanná élünk. Ennek ma még semmi eredménye nincs, hiszen nincs elfogadott elmélet arra nézve, hogy vajon hogy is indult el ez az egész. Most nem foglalkozom az egyes elméleti típusokkal, bár egyet meg kell említeni, mert valamilyen kiinduló pont szükséges ahhoz, hogy alapot adjunk a rendszer működéséhez. Ez nem más, mint az anyagi jellegű keletkezés. E mentén haladva jönnek a gondolatok, és válnak olyanná, amely csak megkísérli azt, hogy mi volt, mi van, és mi lesz. A mi volt sok esetben azt mondhatjuk, hogy egyszerű, hiszen volt egy nagy robbanás, amely létrehozta ezt az egészet. Itt rögtön egy kérdés a sok közül. Mi robbant föl, és legfőképpen mikor? Azt már nem kérdezem, hogy mekkora volt az a valami, ami felrobbant. Ennek elméleti jellege maradjon annak, ami. Egyértelmű és határozott válasz, hogy nincs válasz. Nem tudjuk. De lépjünk ezen túl, és próbáljunk keresgetni az anyag és az élet eredetének szövevényes rendszerében. Az anyag eredete a mai napig nem tisztázódott. Egyszerűen nem tudjuk. Ma már egyre inkább a felé tolódunk, hogy nem lehet megállapítani az anyag eredetét. A csillagok kialakulása, a felrobbanó szupernóvák következtében keletkező nehezebb elemek bolygókká tömörülése a jelenlegi elméletek alapja. Hogy ez most a véletlen műve, vagy valamilyen szabályszerűséget követ, hogy bolygók alakuljanak ki, kérdéses. A lényeg, hogy a csillagok belsejében alakultak ki azok az elemek, amelyek felépítik az Univerzumot. A Föld is ezekből az anyagokból áll. A jelenleg ismert elemek alkotják a Földet. A kialakulás, mármint a Föld kialakulásának bonyolult rendszerén, ha átlépünk, nevezetesen, hogy a Napból szakadt-e ki, vagy más módon keletkezett egyelőre nem érdekes. A minket körülvevő bolygók, holdak, törmelékek eredete sem jelentős. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert nem tudunk választ adni arra, miképpen kerültek ide. Vagyunk emberek most, voltunk, és ki tudja, meddig leszünk. A meglévő anyagok a fontosak. Ha sikerül levetkőzni az anyag eredetének gondolatát, amely tudom nem másodlagos dolog, mert ezek nélkül az elemek nélkül semmi sem jöhetett volna létre, akkor foglalkozhatunk azzal, hogy van egy gondolatmenet, amit most próbálok elmondani, azaz, az emberi elme kialakulásának ténye. Az emberi elme szüli azokat a gondolatokat, melyek foglalkoznak azzal, hogy mi miből lett, és vajon tényleg úgy történt-e? Az anyag földi jelenléte a kezdetekben elég kaotikus volt. Milyen elemek alkotják az élet alapköveit? Hidrogén, szén, nitrogén és oxigén. A Föld kezdeti szakában oxigénről nem igazán beszélhetünk. Mint tudjuk, oxigén nélkül is van élet. Fel lehet tenni a jogos kérdést. Miért nem oxigén nélkül alakult ki a Földön az élet? Mert kialakulhatott volna. Az oxigén nélküli élet, az úgynevezett anaerob lények a tengerek felszíne alatt alakultak ki a Nap erős sugárzása miatt. Ugyanis az ibolyántúli sugárzás elpusztítja az élő szervezeteket. Mégis, miképpen jött létre az oxigén a Föld légkörében, és mi volt a jelentősége? A világtengerekben kialakult oxigén nélküli élet, a vízszint változása miatt néhány helyen felszínre került. Az élet sokszínűsége, és alkalmazkodó képessége már ekkor jelentkezett, hiszen ezek a telepek életképesek maradtak, és létrehoztak egy fejlettebb létformát, amihez oxigénre volt szükség. Az oxigént termelő kolóniák egyre inkább elterjedtek, és növekedett a Földet körülvevő légkör oxigén tartalma. Ma már tudjuk, hogy az ózonréteg véd meg a káros sugaraktól. Ez abba az időben is kialakulóban volt. Amikor ez létrejött, megvolt a védelem arra nézve, hogy egyre fejlettebb szervezetek jöjjenek létre. A fejlettebb élet alapköveinek egyik elengedhetetlen eleme az oxigén. Innentől kezdve elkezdődhetett az anyag fejlődése, az élet eredete. Ilyen egyszerű lenne? Hát nem. Vajon miért kell bonyolítani? Ez már azoknak a tudósoknak okozzon fejfájást, akik próbálják ennek a tényét igazolni. Már most mondom, nem fog sikerülni. Hiába az emberi elme szinte korlátlan fantáziája, akkor sem lehet felülmúlni azt, hogy mi az anyag, és az élet eredete. Ez egy zsákutca. Vajon érdemes ezzel foglalkozni, hiszen semmi nem fog azzal változni, hogy valamire fény derül. Ugyanúgy megy minden az egyetemes törvényeken mentén. Nem változik semmi azáltal, hogy elméleteket gyártanak, amelyek nem vezetnek sehova. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs ezekre szükség. Igenis van. Egyre alaposabban meg kell ismernünk magunkat, környezetünket. Valami azért nagyon fontos. A valós és hiteles tájékoztatás. Próbáljunk minél közelebb kerülni ahhoz, hogy vajon miképpen alakult ki az élet. Próbáljunk meg azzal foglalkozni, hogy miképpen lehetne megvédeni magát a Földet az ember romboló hatásaitól. Ahogy az emberi elme tette ilyenné a bolygónkat, ugyanúgy az emberi elme teszi tönkre. Az anyag, az élet eredete örök téma. Mélységei beláthatatlanok. Megértése még inkább nehéz, mondhatni lehetetlen. Éljünk abban, amit kapunk a természettől, éljünk abban, amit elért az ember néhány tízezer év alatt. Az anyag és az élet eredete rejtély marad az ember előtt. Nyugodtan ki lehet jelenteni, ezekre a kérdésekre nincs válasz. Nem kell erőlködni, nem kell bizonygatni. A bizonyítékok itt vannak a szemünk előtt. Az anyag és az élet szépsége.     

2021.03.31.

Valóság, valótlanság

Teljesen ellenmondó szavak. Sok ilyen szópár van a magyar nyelvben. Hogy ez most miért fontosabb, azt megpróbálom érzékeltetni. A mai modern világban talán nem mondok újdonságot, ha azt feltételezem, illetve mondom, hogy nagyon is helye van ennek a szópárnak a mai világban. Mi a valóság, és mi a valótlanság? Sokan egyszerűen megmagyaráznák az ellentétes értelmet. Vajon tényleg ilyen egyszerű lenne? Nézzük meg, és egy kicsit bonyolódjunk bele ebbe a szópárba. A valóság a környezetünkben zajló eseménysorozat. A mindennapi élet mozgalmas volta. A valóságot éljük, a valóságot tapasztaljuk. Az Univerzum, a Föld, a kontinens ahol élünk, a város, a falu, a ház, és benne az ember, mi magunk, immár közel nyolc milliárd ember.  Nem kevés, sőt, nagyon sok. Az élet kialakulása egy igen bonyolult folyamat. Ennek egyik megnyilvánulása maga az ember. A fejlődés persze itt még nem áll meg. Folyatódik, változik, alakul, formálódik. A tárgyak, az eszközök, a berendezések, és minden, ami jelenleg az embert szolgálják, valós dolgok. Tanulásunk, munkánk, és minden tevékenységünk során találkozunk az anyaggal. Azzal az anyaggal, ami körülvesz minket. Jelen van minden alkalommal az életünkben. E nélkül az ember nem létezne. Az anyag egy megfogható, érezhető, látható valami, különböző formában, állapotban, alakban. A környezetünkben fellelhető anyaggal van dolgunk állandóan. Az emberek értelmi szintje, érzelmi világa, társadalmi, és párkapcsolata a valóság. Ha egy kicsit még megyünk visszafelé az anyag formálódásának vonalán, akkor eljutunk egy olyan állapotba, amikor még csak gázok, gőzök, és valamilyen szilárdnak mondott valami volt kialakulóban, azaz formálódott a Föld. Az élet kialakulása nem egy egyszerű folyamat, és főleg úgy nem, hogy egy olyan lény van az értelem csúcsán, aki egyre több mindent kérdez. Talán a legegyszerűbb kérdés, hogy mindez a valóság, ami körülvesz, hogyan alakult ki? Nem én fogom megadni a választ erre a nagyon egyszerű, de nagyon bonyolult kérdésre. Én egy lehetőséget, egy érdekességet, a gondolatébresztő valamit szeretnék elindítani. Hogy tovább folytassam, akkor a valóságnak azt a részét kellene kiemelni, ami, illetve amiből létrejöhetett ez az egész rendszer. Kétféle elmélet van palettán. Az anyagi és a szellemi kialakulás. Még mindig a valóság részét hangsúlyozom. Az átmeneti állandóság, az élet igen bonyolult formája sok mindent megváltoztat, többek között az említett állandóságot is. Minden változik, minden alakul, minden formálódik. Tudják, az Ősrobbanás az oka mindennek. A jelenlegi elméletek szerint akkor indult el minden. Biztos ez? A mai emberi elme eljutott odáig, hogy olyan kérdést egyen fel, hogy vajon mi volt annak előtte? Mármint az Ősrobbanás előtt. Erre ma még senki nem tud választ adni. Szerény véleményem szerint erre nem is lesz válasz. Vajon van értelme ezt feszegetni. Szerintem nincs. A válasz olyan bonyolult és elérhetetlen, ami helyett inkább valóságos dolgokkal kellene foglakozni. Az emberi elme fejlődése rengeteg csodás dolgot talál ki. Tapasztaljuk meg a valóságot, ami körülvesz, és éljük ennek a tényét anélkül. Az Ősrobbanási elmélet taglalásán kívül számtalan olyan valamit lehet kutatni, fejleszteni, ami az ember hasznára van. Ez a lényeg. A valóság tartalma, a valóság megélése, a valóság szépsége. Az a mérhetetlen anyagmennyiség, amiről szó van, valóság. Ezt azért is emelném ki, mert olyan valamiről van szó, ami fogható, érezhető, látható. Nem kell tovább bonyolítani. Ezek között az anyagok között élünk minden nap. A fejlődés, a szerveződés, az élő anyaggá alakulás igen hosszú folyamat volt. Az élet sokszínűsége, változatossága, változása teljes joggal a valóságot tükrözi. Nem kell semmit magyarázni. Egy adott állapotot kell megnézni, és rájövünk, hogy az anyag a valóság. Létrejötte, kialakulása igen szerencsésen zajlott, mert létrejött ez a hatalmas rendszer, és maga az ember. Nem lenne teljes a kép, ha nem szólnék a másik lehetséges elméletről, nevezetesen a teremtés elméletéről. Mindkét alkalommal a döntő tényező az anyag. Ha időrendi sorrendet vesszük elő, márpedig ez a legfontosabb a téma megértéséhez, akkor láthatjuk, hogy valami nem stimmel.  Az emberré válás során sok minden alakult, változott. Létrejött egy egyetemes érvényű írás. Ez nem más, mint a Biblia. Vitathatatlan tény, hogy a teremtési elmélet jóval korábban íródott, mint a keletkezési alapú elmélet. Van valami, ami viszont kissé érdekesebbé teszi az egészet. Ez nem más, mint az utólag kialakított elmélet, bár ez mindkettőre vonatkoztatható.  Nevezetesen, az egész Univerzum már milliárd évek óta létezett, aztán valaki kitalálta, hogy miképpen teremtődött, sőt, határozottan állítva van, hogy így alakult ki az élet a Földön. Miből lett, micsoda, ki által. Ebben az elméletben sok ellenmondás van. A másik nagyon szembetűnő, hogy mindenre van magyarázat. Nincs olyan esetleges valami, amit ne tudnának megmagyarázni a teremtés elméletével. Van viszont egy nagy bökkenő. Ez nem más, mint az élet sokszínűsége, bonyolultsága. Egy egyszerű teremtéssel ilyen anyagi szerveződés nem jöhet létre. Fölösleges magyarázni, hogy így és így történt, bár lehet, de nem jutunk vele előbbre. Talán a témából fakadóan nem is az előbbre jutás a cél, hanem az, hogy az élet, és az élettel összefüggő állapotok egyszerűen nem állják meg a helyüket teremtési szinten. Élettani okai vannak. A bonyolultságról most ne is beszéljünk. Az anyagi szerveződés szerteágazó részei kizárják a teremtést. Feltehetjük a kérdést. Valóság vagy valótlanság? A teremtés által alkotott életnek is szerves része az anyag. Ennek egyszerű magyarázata nem állja meg sem a fizika, sem a kémia, sem az anatómia szakterületét. Itt persze csak az emberről van most szó. Az élet más területei még hiányoznak. Annyira összefüggő, annyira következik egyik a másikából, hogy egyszerű teremtéssel ezt nem lehet áthidalni. A természetben minden összefügg mindennel. Átláthatósága nem egyszerű. Sőt! Mind a mai napig sincs feltárva az élet bonyolult formája. Hogy mit jelent a bonyolultság? Már egy primitív egysejtű is hihetetlen kémiai kötések sorozatából áll. Ezt nem lehet teremteni. Nem mondhatom azt, hogy a következő másodpercben már valami teljesen új valami legyen, például növényzet. A valóság az, amit érzékelünk, a valótlanság az, amit hiszünk. Az, aki hisz valamiben, nevezetesen a teremtésben, ő is a kézzel fogható világot érzékel. Nem egy hitvilágot. A hitvilág nem anyagi megtestesülés. Minden esetben a hitvilág, és amit a teremtés kijelent, anyagi formában jelenik meg. Megteremtek valamit valamiből. Mit és miből?  Hát ez nagy kérdés. Ha anyagról beszélünk, akkor a semmiből nem lesz valami. Ha megnézzük ezeknek a sarkalatos szavaknak a definícióját, akkor érdekes dologgal találkozunk.  Az anyagi világban alkalmazott keletkezés kifejezés, valamilyen folyamatot, történést, jelenséget ír le, hogy valami keletkezik valamiből, illetve valaminek a létrejöttét jelzi. A hitvilágban alkalmazott teremtés nem a jövőt, hanem a múltat idézi meg.

1.nap: világosság és sötétség

2.nap: égboltozat /alsó és felső vizek szétválasztása/

3.nap: a szárazföld és a növények megteremtése

4.nap: az égitestek megteremtése

5.nap: a vízi  és égi állatok megteremtése

6.nap: a szárazföldi állatok és az ember megteremtése

7.nap: Isten megszenteli a 7. napot és megpihen    

A fentebb felsorolt folyamatokat igen sok alkalommal magyarázni kell. Csak halkan megjegyzem, hogy az esetleges felvetődő kérdésekre mindig van válasz. Nincs olyan pontja a leírásnak, amely esetleges igen furcsa kijelentésre ne találna magyarázatot. Ebből következik, hogy bármit be lehet magyarázni a már megírt szövegbe, attól függ, milyen érdek húzódik meg mögötte. Ez is egy írás. Lehet azt mondani, hogy a keletkezés is csak egy írás. Ez így is van. A lényegi különbség, hogy a keletkezés alkalmával pontosan egyezni kell a Földön és a Világegyetemben zajló, és fennálló fizikai törvényszerűségekkel, szabályokkal, valamit azokkal az élettani folyamatokkal, melyek szabályozzák az élet minden területét. Ezek egyetemes érvényűek, nem lehet valamilyen érdek mentén magyarázni. A tömegmozgás, a levegő, az élet változása szigorú törvények szerint kell, hogy alakuljanak, és ezek mentén is halad. Amit szerintem sehogy nem lehet megmagyarázni, hogy két ember hogy tudta benépesíteni a Földet. Röviden és tömören, sehogy. Ahogy korábban említettem, vannak szigorú szabályok, amelyeket nem lehet megkerülni. Ez így van a szaporodással is. Két ember valóban normális utódot tud létrehozni. Gondoljuk tovább. Mivel nincs más, így a született gyerekek hoznak létre utódokat. Ebben az esetben a természet törvénye közbeszól. Röviden: egyre hülyébb gyerekek fognak születni. Ez teljesen kizárja az élet és az ember létszámának növekedését. A másik. A leírás szerint a két első ember a paradicsomban élt. Volt egy parancs, mely szerint  az almafáról nem ehetnek. Mi történt, ettek. Mi lett? Kiűzték őket a paradicsomból. Ebből az következik, hogy eleve ott volt a rossz gondolat is. A folyamatos szeretet mellett, amit hangoztatnak, már akkor megjelent a gyűlölet. A gonosz gondolatok már abban a valakiben benne voltak, akit a legjobbnak tartanak. Persze ezt is meg lehet magyarázni, és meg is magyarázzák. Még valami. A hitvilág bizonyos írásai által említett dolgok erőteljesen változnak. A leírás tehát nem követi a benne foglaltakat. Itt még meg kell említeni a hitvilágot valló vezető személyek igen súlyos bűnöket követtek, és követnek el. Persze az említett bűnök másokat is érintenek. Nem szeretnék eltérni a lényegtől, csak annyit, hogy a keletkezés, illetve a teremtés kérdése soha nem lesz megválaszolva. Mindenkinek szíve joga, hogy melyik mellett kardoskodik, melyiket fogadja el. Egyiket sem szabad erőltetni. Az emberek eldöntik, hogy melyiket követik. Itt azért meg kell állni egy kicsit. Sajnos ki kell jelenteni, hogy az emberek egyre inkább elfordulnak a valós dolgoktól, és igen sok esetben a valótlan felé fordulnak. Ennek oka, hogy butulnak az emberek. Jobban elfogadják a valótlanságokat, mint a valóságot. A valóság legtöbb esetben nehezebb, körülményesebb, így a könnyebb felé fordulnak az emberek. Ez az egyszerűbb. Ma már ott tartunk, hogy nagyon könnyen lehet irányítani az embereket tudatlanságuk miatt. Ennek kihasználása mindkét nagy tábor képviselői kihasználják. Ma már nem divat az őszinteség, helyette a hazugság vette át a szerepet. A követendő példa, amit hitvilág szereplői elfogadnak, és próbálnak terjeszteni, a szeretet, a becsületesség, az igazmondás, hogy csak a legfontosabbakat említsem. Helyette a becstelenség, a gyűlölet, a rosszindulat hatalmasodik el. Sajnos ezek már tények. Velünk van minden nap. A tudatlan, buta embert könnyű befolyásolni, könnyű vezetni, megvezetni, és gőzerővel tart is. A nagyon mély és rossz állapot az, hogy az emberek egyre inkább ebben a közegben érzik jól magukat. Szellemi igénytelenségük miatt nem érzik a valóság és valótlanság közötti finom átmeneteket. Ezek az állapotok egyre inkább előtérbe kerülnek a következő időkben. Az eredmény, egy tudatlan, hatalmas embertömeg, melynek egyedeit korlátlanul fogják uralni és irányítani a vezető emberek. A két ellentétes fogalom elveszti értelmét, elveszti jelentőségét. Kialakul egy értelem, és érzelem mentes társadalom.   

2021.03.24.

Változik-e valamit a világ?

Rögtön az elején le kell szögezni, hogy ez a kérdés egyértelműen az igent mondatja az emberrel. Biztos sokan vannak, akik azt mondják erre, hogy ugyan már, semmi nem változik, minden marad úgy, ahogy eddig volt. Hogy ezt mire értik, nem tudni. Egy tippem azért van. Valószínűleg arra értik, hogy a megélhetés, és a vele járó egyéb dolgokban semmi változás nincs, mert most is nehéz ezekhez hozzájutni, és előteremteni azokat a javakat, melyekre szüksége van az embernek. Ez valóban így is van. Olyan sok mindent figyelembe kell venni egy ilyen téma megközelítő taglalásához, hogy biztos vannak, lesznek fehér foltok. Az ember és környezete hihetetlenül bonyolult. Már most le kell szögezni, hogy egy valamiben sok évszázadon keresztül semmi változás nincs, és nem is lesz. Ez pedig a hatalmi, uralkodói rendszer. Ezen a téren semmiféle változás nincs. Sőt! Egyre inkább azt látni, hogy egy olyan réteg kezdi átvenni a hatalmat az emberek felett, akik rendelkeznek akkora anyagi javakkal és megfelelő tudással. Az vitathatatlan, hogy ilyen rendszert irányítani ostobán nem lehet. Ezek a világ elithez tartozó személyek nagyon nagy tapasztalattal és szellemi kapacitással rendelkeznek. Milyen módon tartható fenn egy ilyen rendszer? Ezt azért merem feltenni kérdésként, mert az egész nem működik másképpen, csak akkor, ha a következetesség elvét maradéktalanul követik. Ez fontos azért, hogy ne szakadjon meg az irányelv. A hétköznapi embereknél ez másképpen működik. A gyerek nem minden esetben követi a szülői vénát. Másképpen gondolkodik, mást szeretne, máshoz van kedve, stb. A világ elit rendszerében ez teljesen ki van zárva. A gyerekek már kiskoruktól kezdve olyan módon vannak nevelve, hogy tovább vigyék a régebben kigondolt elképzeléseket. Nem is akar mást, hiszen olyan eszközök kerülnek a birtokába, amikkel mindent elérhet. Eltévelyedhet kis időre a céltól, de az alapelv be van ültetve az agyába, és ettől nem is akar eltérni, hiszen nincs miért. Így lehet aztán olyan rendszert felépíteni és működtetni, amivel az emberek milliárdjait lehet befolyásolni és irányítani. Miért fontos ez? Azért, hogy teljes egészében annak az akaratnak vessék alá az embereket, amiket ez az elit, az Új Világrend diktál. Ugye ismerős ez a két szó. Sokáig összeesküvés-elmélet szintjén tartották ezt az új fogalmat. Ma már nyíltan emlegetve van.       

Félreértés ne essék. Azok a helyi vezetők, akik ezt a két szót használják, divatból teszik, mint az emberek a napszemüveget. Hordják, de nem tudják minek. Emlegetik, de nem tudják mit jelent, illetve csak vélik tudni, hogy mi az értelme. Teljesen mást takar, mint amit sejtenek. Nem a tudálékosság beszél belőlem. Csak egy kérdés. Bizonyára találkoztak már olyan vezető emberrel, aki egy nagyobb csoportot képvisel, de egyáltalán nincs vezető hajlama, nem ért az emberek nyelvén, nem érdekli, mi történik az adott helyen, csak a saját dolgaival törődik, és meg akar felelni a feletteseinek? Azt hiszem, ilyen embereket bőven ismerünk. Az a két szó, amit említettem, ma már beépült az emberek szókincsébe, illetve hallottak már róla. Tudom, a rohanó világ másfelé tereli az emberek érdeklődést, minthogy azzal foglalkozzanak, hogy mi hogyan, és miért történik. Na, itt van egy lényeges dolog. Mégpedig, hogy mi hogyan, és miképpen történik. De maradjunk még egy kicsit annál a kérdésnél, hogy vajon ennek az Új Világrendnek, melynek megvannak a vezetőik, mi a célja? Mi lehet a motiváció? Azt hiszem, erre nagyon sokan tudják a választ. Hát persze, a pénz és a hatalom. Ezt így egyszerű kijelenteni, de csak bele kell gondolni, hogy manapság milyen technikák, technológiák vannak az emberek birtokában. Mondom mindezt azért, mert azt el sem lehet képzelni, hogy milyeneket nem ismerünk, amikkel azok az emberek rendelkeznek, akik az egész rendszert irányítják. Fogalmunk sincs. Mindenki tapasztalta már a fejlődést úgy az elmúlt 50 évben. Sok, nagyon sok olyan eszköz, berendezés van, amelyek a kitalálásuk és alkalmazásuk után több évtizeddel landoltak a hétköznapok eszközeiben, berendezéseikben. Az áthidalható idő, főleg a mostani haladás mellett, lehet 50-80 év is. Ennyi tudományos fejlődéssel járnak előbb azok, akik vezetik a világot. Mindenük megvan, mégis több kell. Az ember már csak ilyen. Próbáljuk meg kivetíteni, hogy ez miképpen landol a mai modern ember életében. Koromnál fogva egy kicsit jobban rálátok bizonyos dolgokra, mint a mai modern generáció fiataljai, gyerekei. Az ő gondolatviláguk már messze nem olyan, mint az idősebbeké. Nem is kell. Sőt!  Itt óhatatlanul vissza kell utalni egy jelentős és lényeges dologra. Ugye említettem, hogy az Új Világrend vezetői nem választanak, hanem következetesen viszik előre a kitűzött célt. Ezt a gondolkodást, fegyelmet már egészen kisgyerekkoruktól fogva megkapják, persze minden mással egyetemben.  A mai fiatalok nem minden esetben viszik tovább a szülők foglalkozását. Nem is kell. Egy valamit tovább kellene vinni, az pedig a tudat, az elme széles skálája, na, már ott, ahol ez megadatik. Lássuk be, a mai fiatalok nagy része nem a tudásáról híres. Nemcsak arról híres, hanem minden más normális emberi tulajdonságtól. Ezt is lehet nevelni. Meglepődnek? Ne tegyék. A szülő az elsődleges személy, akitől tanul, illetve tanulna. Sok esetben ez is kizárható tényező. Sőt! Egyre inkább kizáró tényező. Mondom ezt azért, mert az egész rendszer már működik. Az emberi butaság áldott állapot. Nem kell tudni semmit. Mindent megmondanak, mit, mikor, hogyan csinálj. Körül lehet nézni. Minden döntést egy csúcsvezető hoz meg. Nélküle nem tehetnek semmit, mert egyszerűen nem tudnak alapvető dolgokról, amik a témához illeszkednek. Magyarul, hiányos ismeretek birtokában nem mer dönteni. Ez így van minden szinten, egészen a legfelső vezetőig. Ő azt hiszi, hogy ő kellő tapasztalattal, és kellő tudással rendelkezik ahhoz, hogy elhiggye, a vezetés, a gondolkodás, a mindenkori döntés nála van. A rendszer úgy van kitalálva, hogy ezt észre sem veszi. Most feltehetik a kérdést. Talán nagyobb tudással rendelkezik az, aki egy országot vezet, mint aki ezt a cikket írja. Lehet, ezt nem vitatom. Egy valamit azért nem szabad elfelejteni. Az a vezető úgy hiszi, hogy ő az, aki irányít. Ha a család szintjére megyünk, akkor láthatjuk, hogy a szülők az irányítók. Na, ezt is csak hiszik. Az illúzió kényes dolog. A lakosság sem mindig veszi észre, hogy milyen módon vannak irányítva, mert irányítva vannak. Nem is kicsit. Ugyanez zajlik nagyban. Az a vezető észre sem veszi, hogy őt is manipulálják, mert eltelíti a hatalom. Innentől kezdve különlegesnek és pótolhatatlannak érzi magát. De lépjünk tovább. A döntés fontos része az életünknek. Ennek valós, igaz alapja a mai fiatalok körében ritka jelenség. Hoznak döntéseket, de sok esetben rossz, másokra ártalmas, és bántó módon. Ki akarja vonni magát az alól, hogy neki nem mondja meg senki, hogy mit, hogyan csinál. Aztán jön a baj. A kiút egy módon kerülhető el. A tájékozódással és a tanulással. Ez a kettő a mai fiatalok rémálma. Rossz hírem van. Más kiút nincs. Tudják a tudás, hatalom. Nem véletlen ez a címe a honlapomnak. Nem tartom magam egy észlénynek, szokás mondani, de igyekszem tájékozódni minden téren. Ez így volt eddig is. Sok kellemetlenség, sok félreértés, sok hazug írás és hír, sok áladat és információ lát napvilágot. Ezeket kellene kiszűrni, és teljesen másképpen látnák az emberek a világot.

Az emberek alaptulajdonsága a hazugság, a becstelenség és a tisztességtelen magatartás. Ez minden szinten jelen van a társadalmakban. Ahhoz, hogy az emberek megváltozzanak, nagyon sok mindenen változtatni kellene. Ez viszont nem cél. Az uralkodói réteg célja, hogy bizalmatlanság, bizonytalanság legyen jelen minden nap. Ez csak az egyik része. A másik, hogy az emberek anyagi lehetőségeit messzemenően irányítsa, alakítsa. Mivel lehet ezt elérni? Állandóan fennálló hitelekkel, és a fogyasztás növelésével. A mai modern ember egy fogyasztó. Mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy az emberek valamilyen oknál fogva őrült módon vásárolnak. Én személyesen csak azt tapasztalom, hogyha egy napot nincs nyitva valamilyen üzlet, akkor előtte hihetetlen sokan vásárolnak. Lehet, hogy csak én látom így, de teljesen értelmetlen ez a forma reakció egynapos zárás esetén. Az már nagyon szomorú, hogy egy ilyen időszakot egy háztartás nem tud áthidalni vásárlás nélkül. A lényeg a hitelállomány állandó fenntartása, és a fogyasztás ösztönzése. Az eladósodott társadalom sérülékeny. Így lehet a legjobban félelemben tartani az embereket. Hitelt vettél fel, nem tudod fizetni, elveszünk mindenedet. Ott van az emberekben az állandó feszültség, ami kihat mindenre és mindenkire, főleg a család tagjaira. Nézeteltérés, veszekedés, kilátástalanság is bekövetkezhet, és ahogy látjuk, ez az állapot egyre gyakrabban előfordul. Az Új Világrend alapvető célja, hogy az emberek bizonytalan közegben éljenek. Ekkor irányíthatóak a legkönnyebben. Van még valami, amit előszeretettel használnak már. A megfigyelés, a szokások nyomon követése, az egyes személyek mozgása, cselekedetei, viselkedése. Személy szerint nekem is volt ebben részem. Nem gondolom, hogy véletlen dolog volt. Egyelőre ezek finoman történnek. Biztos emlékeznek egy korábbi esetre. Egy mobilszolgáltató munkatársai kiruccantak. Majd másnap kérdezték, hogy ki mit ért el az előző napon, és hol járt. Persze a hol járt le volt beszélve, hogy oda kell menni. Amikor ez szóba került, a vezetők megemlítették, hogy nem ott voltak, ahova kellett volna menni. Kiderült, hogy a mobiltelefonon keresztül nyomon tudták követni, merre jártak. Ez közel húsz évvel ezelőtt volt. Csak gondoljanak bele. Azóta mennyit fejlődött a megfigyelés. Ha ezeket a dolgokat összegyúrjuk, akkor hamar rájöhetünk, hogy a vesztes oldalon állunk. Az Új Világrend képviselői teljes uralmat akarnak az emberek felett, olyan szinten, ami egy olyan létforma, ami a teljes kiszolgáltatottságot eredményezi. A rendszer olyan módon van kiépítve, hogy az emberek azt higgyék, saját döntéssel rendelkeznek. Ez ma már csak illúzió. Semmiről nem döntenek saját maguk. Minden irányítva van, gondos, pontos precizitással. Nagy tudással, és hatalmas anyagi hátérrel rendelkező emberek irányítják ma a világot, teljes egészében érdekek mentén. Az már egy következő fejezet, hogy mivel egy bolygón élünk, őrájuk is hatnak a különböző események, változások. Viszont az eseményeket, változásokat ők irányítják. Amit nem, az a természet, de már ebben sem vagyok biztos. Az egyes Földet érő globális változás rájuk is hat. Az viszont egyáltalán nem mindegy, hogy hol, és milyen módon. Csak egy példa. Lehet, hogy az ő világukban már alkalmazzák az emberi szervezetre ható különböző betegségek teljes elkerülését, egy olyan szerrel, ami védettséget ad számukra. Ez csak egy példa, de mondhatnék nagyon sok hasonlót. Sajnos azt kell mondani, hogy az Új Világrend kialakulása még nagyobb társadalmi feszültséget és különbséget hoz, és még inkább fog hozni, sokkal nagyobb eltérésekkel. A világuralom terjeszkedése elindult, és senki nem tudja megállítani. Vagy mégis?        

2021.03.14.

Méhek

Talán nem meglepő, hogy ez kerül palettára. Sokan nem is hinnék, mennyire fontos kis élőlény a méh. Nemcsak azért, mert mézet gyűjt. Van egy sokkal fontosabb dolga. Ez nem más, mint a beporzás, a növények beporzása.  Biztos hallották már azt mondást, mely szerint, ha a méhek eltűnnek, az emberiség is kihal öt éven belül. Szigorú mondat, de valljuk be, van némi valóság alapja. A méhek hiánya már világszerte probléma. Mi okozza a populációk eltűnését? A rovarirtó szerek, a paraziták és az invazív ragadozók. Az invazív ragadozó azt jelenti, hogy olyan faj jelenik meg egy adott területen, ahol a prédafajok nem ismerik fel a betolakodót, és prédákká válnak. Van olyan hely, ahol már teljes mértékben eltűntek a beporzó egyedek, és kézi erővel porozzák be a gyümölcsfákat. Sok olyan terület van, ahol az ember nem tulajdonít akkora jelentőséget egyes dolgoknak, mint amekkora a baj. Baj viszont itt van, illetve elkezdődött. Tudják mi a baj? A döntéshozók ezt nem veszik komolyan. Azt mondják, hát persze ez egy átmeneti szakasz, nem kell akkora feneket keríteni neki. Ez a hozzáállás sok területen igaz. Légkör, vizek, energiaszektor, élelmiszerek, stb. Nincs olyan terület, ahol ne jelentkeznének eltérések, változások, aggályok. A rovarok eltűnése is egy ilyen állapot. Már most érezhető és kimutatható a fecskék ritkulása. Talán az sem elhanyagolható, hogy pl. és ez személyes tapasztalat, míg az északi területek erdőiben, ott ahol nem méhészek kaptárai állnak, szintén donganak a különféle rovarok, addig az Alföld egyes területein már most hiány van ezekből az apró, ám annál fontosabb kis állatkákból. Előfordul, hogy egyes növényfajok azért nem érnek be, mert nincs, ami megporozza őket. Gyönyörűen virágoznak, de termést nem hoznak. Így volt ez pl. a cukkínivel. Ez is csak egy példa, de azért érdemes odafigyelni ezekre. Nem akarok messzemenő következtetéseket levonni, de figyelemre méltó. Igazából ezek mennyire helytállóak, én nem tudom megmondani, de jelzésértékük mindenképpen van. Az is nagyon figyelemre méltó, hogy egyre jobban csökken a méhállomány. Több alkalommal is lehetett hallani a méhek pusztulásáról. Igyekeznek az állományt azért fenntartani. Nagy szükség van rá. Sajnos egyre több hírt lehet hallani arról, hogy kevés a méhecske. Nincs megfelelő megporzás. Nem a méheket kell okolni ezért, hanem azt is figyelembe kell venni, hogy más egyéb rovarok is végeznek megporzást. Így együttesen lehet arról beszélni, hogy az populáció kezd gyengélkedni, csökkenő létszámot mutatni, amelyeknek fontos köze van a termékenység fenntartásához. A méhek számának csökkenése már most problémát okoz sok helyen a világban, hiszen nem sikerül megtermékenyíteni azokat a növényeket, amelyeket a méhek poroznak be. Sok ország tett közzé olyan adatokat, melyek igazolják a rovarok fogyását. Az esetlegesen kialakuló mutációk nem alkalmasak arra, hogy elvégezzék ezt az ősidőktől fogva fontos tennivalót. Ezek a kialakult rovarok már más módon jutnak táplálékhoz, más az életritmusuk és élőhelyük. Sajnos a dolog ezzel még nem áll meg. Ha tovább gondoljuk, akkor hamar rájöhetünk arra, hogy rengetek állatnak pontosan ezek a rovarok teszik ki az étrendjüket. Ha ezek a rovarok eltűnnek, akkor veszélybe kerülnek ezek az állatok is. Nem kicsi a probléma, hiszen rohamosan fogynak ezek a lények. Hiába ez a faj az állatvilág legnépesebb osztálya, mégis úgy tűnik, nagyon is sérülékeny. Ezen a területen is ki lehet jelenteni, hogy nagyon fontos a tökéletes egyensúly fenntartása. Mondom mindezt azért, mert ahogy mindent, úgy a rovarok világát is veszélyezteti a melegedés, a klíma. A Föld egyre jobban melegszik. Olyan területek válnak mezőgazdasági termelés alá, amelyek eddig alkalmatlanok voltak bármiféle termesztésre. Most a klímaváltozás miatt ennek esélye megváltozott. Ennek viszont van egy káros következménye is. A káros rovarok egyre inkább észak felé törekednek, vonulva az általuk fogyasztott táplálékforrások miatt. Nyilván ezáltal a még most a trópusokon fellelhető nagyobb testű rovarok, mint a sáskák élelemszerző forrásai is északabbra tolódnak. Ezek az állatok hihetetlen károkat tudnak okozni a mezőgazdasági terményekben. Az egyéb rovarok is jelentős veszélyt hordoznak, sőt, fertőzés veszélyt is. Például a kullancsok. Az egyre nagyobb népesedés egyre több tápanyagot igényel. Ezek ellen a védekezés vegyszeres formában oldható meg. A szigorúan vett biogazdálkodás is veszélybe kerülhet. Ennek az ágazatnak egyre nagyobb a szerepe a táplálkozási láncban. Összességében nagyobb terhet jelent az egészséges alapanyagok előállítása, hiszen a különböző, ma még ezeken a területeken szinte ismeretlen rovarkártevők túlzott elszaporodását vegyi anyagok bevetésével lehet csökkenteni. Tudjuk, hogy az enyhe telek nagyon is kedveznek a kártevők szaporodásában. Ezáltal egyre nagyobb területeken és számban észlelhető a rovarok megjelenése. Sőt! Vannak olyan fajok, melyek eddig hazánkban nem voltak jelen. Csak egy személyes tapasztalat. A vöröshagymában korábban el nem lehetett képzelni, hogy valami beleférkőzzön. Ma már a kezeletlen hagyma egyben ehetetlen is. Van viszont egy érdekes tendencia. Éppen ennek az ellenkezője. Mégpedig, hogy eltűnnek bizonyos rovarfajok. Első olvasatra talán ellentétes a dolog, de itt most azokról a rovarokról van szó, melyek kárt okoznak. Ha viszont a másik oldalt nézzük, akkor bizony elég elkeserítő a dolog. Ugyanis a rovarok kevesebb egyedszámával csökken a normális ökoszisztéma. Ugyanis ezek a rovarok beporozzák a növényeket, és táplálékot nyújtanak más lények számára. Van még egy olyan hasznuk is, hogy újrahasznosítják a természet hulladékait. Az elpusztult állatokat, a trágyát, az élettelen növényi anyagokat, köztük a kidőlt fákat is hasznosítják. Nagy szükség van rájuk. Az elmúlt harminc évben a rovarok közel 25%-a eltűnt. Ennek döntő része Európát érinti. Korábban Albert Einstein mondta: ha eltűnnek a méhek, az emberiség is eltűnik. Ezt ki lehet egészíteni. Ha a rovarok eltűnnek, akkor …………………….

Két nagyon fontos kis teremtményt tartunk alapvetőnek. Ez a földigiliszta és a méh. Az egyik a talaj megfelelő termőképességét növeli, a másik a beporzásával tesz nagy segítséget. Ezek hasznos állatkák. A kártevők viszont, a nevükben is benne van, kárt okoznak a termésben. Védekezni egyre inkább kell, hiszen terjedésük a melegedéssel együtt nő. Ki lehet jelenteni, hogy a klímaváltozás a rovarokra is hatással van. Kicsit nézzük meg közelebbről az említett teremtményeket. A földigiliszták aktivitása levegőzteti, illetve lazítja a talajt. Továbbá segítségükkel a visszamaradt növényi maradványok bomlásnak indulnak, ezáltal növelve a növényi tápanyagok mennyiségét. Segítségükkel javítható a talaj vízelvezető képessége, illetve a levegőztetése, akár a mélyebb talajrétegekben (altalaj) is. Továbbá, a fent felsoroltak mellett egyaránt jótékony hatást fejt ki a talaj szerkezeti tulajdonságaira is. A szántás kártékony hatása a gilisztákra nézve gyakori probléma. Egy tanulmány szerint, szántás után a talajban élő giliszták közel 10%-a a talajfelszínre kerül. Bizonyára ismerős a látvány, amikor friss szántás fölött sok madár van. A gilisztákat szedik össze. Egy ásónyi egészséges termőföld területen kb. 25-27 földigiliszta az ideális. Ezzel szemben 8-9 darabot találtak ugyanúgy egy ásónyi területen. Az emberi butaság odáig fajult, hogy félnek a földigilisztától. A földigiliszták vitathatatlanul fontos szerepet töltenek be a talaj egészséges állapotának megőrzésében, jelenlétük a talaj termékenységének indikátora, levegőztetik, illetve lazítják a talajt cső alakú járatrendszereikkel, megkönnyítik a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, valamint a gyökerek eljutását a vízben gazdagabb, mélyebb rétegekbe. Javítják a talaj víztartó képességét. Segítségükkel a visszamaradt növényi maradványok bomlásnak indulnak, ezáltal növelik a növényi tápanyagok mennyiségét. Ásványi sókat szállítanak a növények gyökereihez.  A talajrészecskéket összekeverik a szerves anyaggal, ez az ún. agyag-humusz. Mély járatokat vájnak a talajba, a felszínre hozzák a mélyebb talajrétegeket, az keveredik a felszíni réteggel - így javítják a talaj szerkezeti tulajdonságait, mélyítik a talaj humuszos termőrétegét. Ürüléküket a talajban vagy a talaj felszínén helyezik el, amely gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban (pl. nitrogén, foszfát) Vannak a talajfelszínen mozgók, és a talaj felső rétegében élők. Életterük egészen 2-3 méteres mélységig terjed.

 

A mindenkori darabszámukat eléggé nehéz megmondani, de némi támpontot ad a diagram. Nagyon változó az egyedszámuk. Egy a fontos. A földigilisztáknak nagyon fontos szerepük van a talaj egészséges állapotának fenntartásában. A túlzott műtrágya használat is jelentősen rontja az egyedszámokat. Több cikk is foglalkozik már azzal, hogy a szántás nem biztos, hogy jót tesz a talajnak. Érdemes odafigyelni a természetre, hiszen mindig szolgáltatja azt az információt, amit csak követni kellene, és mindig meglenne az egyensúly. Hogy ez mennyire fontos, talán egy jó példa, hogy vannak már országok, ahol kézi úton porozzák be a növényeket, mert nincs, ami ezt megtegye, azaz, rovarok. Ennek a fajnak egyik kiemelkedő képviselője a méhecske. Egy híres ember mondása a következő: „ha a rovarok kipusztulnak, akkor az emberiség is követi őket”. Hát, eléggé elgondolkodtató. Vajon mi van mostanában? A mézelő méhek egyedszámának csökkenése bizonyos területeken elérte a 90 százalékot. Ez nagyon sok, mondhatni katasztrofális. Itt nemcsak a házi méhekről van szó, hanem magáról a rovarállományról. Mi okozhatja ezt a nagyarányú kihalást?  Az elektromágneses sugárzás, a beltenyészet következtében kialakult immungyengeség, a rovarirtó szerek nagymértékű elterjedése, ugyanis káros rovarok is vannak, melyek ellen védekezni kell. Egy 2017-es tanulmány szerint a repülő rovarok 76 százaléka eltűnt. Vannak növényfajok, melyeket csak egy bizonyos poszméhfaj tud megporozni, illetve sok olyan növény van, melyeket csak egy bizonyos szálló rovar tud termékennyé tenni. Volt szerencsém látni és tapasztalni, amikor több ezer, sőt, tízezer méh gyűjtő úton van. Szinte felhőt alkotnak az égen, ahogy szállnak a kaptárak és a virágzó terület között. Nem érdekli őket ilyenkor semmi. Nyugodtan meg lehet kézzelfogható közelségből vizsgálni szorgos munkájukat. Hallani a levegőben azt a kellemes hangot, amit ezek a kis rovarok hallatnak. Sajnos veszélyben vannak. Egyedszámuk rohamos csökkenése aggodalomra ad okot. Lehet, hogy sokan arra gondolnak, ugyan, ez még nem olyan nagy baj. De igen, annak ellenére, hogy több tízmillió egyedről beszélünk. Európában 250 termesztett növényfajt tartanak számon. Ezek kétharmada rovarbeporzású. A klíma változása jelentős változásokat okoz az élet minden területén. Azt hinnénk, hogy a két említett kis „jótevőnk” nem lényeges. Rá kell döbbenni, hogy fontosabbak, mint gondolnánk. A természetben minden összefügg mindennel. Ez ebben az esetben is igaz. Nagyon jól ki lett ez találva. Ha a működésbe zavar áll be, akkor nincs tökéletes befejezés. Már pedig a tökéletes befejezés nélkül az emberek élete is veszélybe kerül. A rovaroknak kb. egymillió faja létezik. El lehet képzelni, hogy milyen fontos szerep jut ezeknek a kis, de néha nagyobb élőlényeknek. Mennyiségüket tekintve felmérhetetlenek. Egyedszámuk csökkenése jelentős veszteség az emberiségnek.

2021.03.08.

Egészség, avagy mi is történik?

Igen, bizonyára sokan vannak olyanok, akik azért valamilyen formában odafigyelnek az egészségükre. A gyógyszergyártók biztos. A reklámok közel 60 százaléka gyógyszerekről, vagy gyógyszerkészítményekről szól. Mindenre van valamilyen szer. Van vényköteles, és vény nélküli. Ez azért is fontos, mert a vény nélküli, illetve jó néhány sokak véleménye szerint természetes alapú alapanyagokból készített termékre is ráillesztik a szlogent. Tudják: kérdezze meg………stb. Óhatatlanul is felmerül a kérdés. Vajon ha természetes alapú, akkor miért kell ezt hozzátenni? Ezt azzal magyarázzák, hogy minden ilyen, és hasonló termékre oda kell ezt biggyeszteni. Viszont mást is felvet. Hogy mindenki védve legyen a fogyasztókon kívül, így mentesülnek minden felelősség alól. No, brávó! Ezzel el van intézve a nagyközönség, azaz, az emberek. Az egészség mindenkinek fontos. A baj az, hogy visszaélnek vele. Nagyon is. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, akkor sok helyen lehet olvasni, hogy már több ezer évvel ezelőtt is használtak különböző szereket. Ezek a szerek természetes alapanyagok voltak. Hosszú időbe tellett, amíg meg tudták határozni egy adott gyógynövény, mert ettől kezdve ezt így hívták, hogy mire jó, mire lehet használni, mit gyógyít. Valamilyen formában ezek a gyógynövények is kémiai hatást váltanak ki a szervezetben, de mivel nem mesterséges alapú, ezért teljesen egészséges, hiszen a természetben minden összefügg mindennel, így ezek az anyagok is teljesen természetes hatásmechanizmussal rendelkeznek. Évszázadokon keresztül gyógyítottak ezekkel a dolgokkal. Egyre jobban megismerték a különböző anyagok változatos hatásait. Rájöttek, melyik alapanyag mire jó, mit gyógyít. Lehet azt mondani, hogy voltak akkor is alapbetegségek. A fájdalom, a hasi panaszok, a fogfájás, az egyes első szervi probléma, stb. Hosszú és alapos megfigyelés kellett ahhoz, hogy kialakuljon a megfigyeléseken és tapasztalatokon alapuló gyógyítás. Van egy lényeges dolog az akkori gyógyítás, és a mai gyógyítás között. Akkor nem használtak vegyi anyagokat, ma pedig elárasztanak vele. A régi időkben igaz, nem voltak olyan betegségek, melyek a mai embert sújtják. Sajnos nagyon sok van. Azokban az időkben nem voltak olyan külső behatások, amelyek plusz betegségeket váltottak volna ki. Sajnos ma már ez nem mondható el. Szinte minden élelmiszerben, italban ott van valamilyen oda nem illő anyag, mégpedig vegyi anyag. Ezek nincsenek összhangban az emberi szervezettel, így változásokat okoznak benne. Ehhez még társul a különböző módon kifejlesztett egyéb anyagok okozta terhelés. Lásd például az azbeszt, vagy a szennyező anyagok által a szervezetbe kerülő más kémiai anyagok okozta terhelés. Összességében egy általános plusz terhelést ró a szervezetre, mellyel próbál valamilyen módon megküzdeni, de sok esetben károsodást okoz. Van, amelyik rövidtávon, van olyan, amelyik hosszú távon. A hosszú táv lehet néhány év, esetleg néhány évtized is. Jó néhány esetben kijelentik valamilyen anyagról, amiről kiderül, hogy káros, hogy csak hosszú távon, és bizonyos mennyiség szervezetbe juttatása esetén történik a változás, az egészség romlás. Viszont ez a káros anyag ott van minden nap az asztalunkon, és fogyasszuk éveken, évtizedeken keresztül. Tehát az esély megvan arra, hogy az az idegen anyag kifejtse a hatását.

Látható, hogy nagyon nagy számok mutatkoznak az egyes egészségi állapotoknál. Itt kiemelném a túlsúlyos és elhízott emberek számát. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy jelenleg ma hazánkban 250 000 olyan kórosan elhízott ember van, akik már a szobáját sem képes elhagyni. Náluk sajnos több betegség is társul az amúgy is nehéz helyzetükhöz. Kialakult egy olyan betegségtípus, ami a környezetszennyezéssel van szoros kapcsolatban. Ezek pedig a légutak betegségei.

 

A légkör egyre „koszosabb”, ami egyre inkább megterheli a szervezet munkáját. Nagy erőket fordít arra, hogy valahogy kiküszöbölje az ezzel járó betegségeket. Itt külön meg kell említeni a légkörben lévő szálló por mennyiségét. Ennek van olyan változata, amely már a tüdő legkisebb helyeire is be tud hatolni, és onnan nem ürül ki.  Vannak egy olyan területek az egészségünkben, amelyekkel nagyon sűrűn találkozunk, és nagyon sok ember szenved tőle. Nem vagyok teljesen biztos, hogy az említett élelmiszerekkel és italokkal bevitt kémiai anyagok nincsenek hatással a szervezet szabályos és egészséges működésére.

A feltüntetett számok nagyon aggasztóak. Ami még inkább, hogy vannak, akik több betegségben is szenvednek. Ha megnézzük a diagramot, akkor láthatjuk, hogy hazánk lakosságának másfélszerese az a szám, amely betegségekben emberek vannak.

Ez nagyon magas szám. Ami még aggasztóbb, hogy észrevehető, hogy növekedés van ezen a területen is. Hat év alatt ez számszerűsítve 2 428 146 embert jelent. Ez nagy emelkedés. Van három betegségtípus, amit eléggé valószínű, hogy az egyes adalékanyagok okozzák. Ez a laktóz, a glutén, és ételallergia.  Tapasztalatból tudom, és azt hiszem rajtam kívül még nagyon sokan, hogy korábban, úgy 60 évvel ezelőtt ilyen egyáltalán nem volt. Nem is hallottunk ilyen kifejezéseket. De az idő halad, és egyre több különleges betegség üti fel a fejét. Itt jönnek képbe a gyógyszergyártók. Ahogy a cikk elején említettem, a reklámok közel 60 százaléka valamilyen gyógyszert, vagy gyógyszer készítményt hirdet. Hivatkoznak az emberek egészségére, és itt be is fejeződik minden. Új betegségek, új gyógyszerek, és ennek soha nem lesz vége. Az ember teljesen elfordul a természettől. A természet adta lehetőségek már nem használnak. Marad a mesterséges bevitel, ami teljes egészében tönkreteszi előbb, utóbb a szervezetünket. Az ember lassan egy vegyi gyár lesz. Így nőtt a gyógyszerfogyasztás hazánkban közel húsz év alatt.

Valamit még szeretnék így a végére. Vélhetően annyira rossz az emberek egészségi állapota, hogy ilyen sok vegyi anyagot kell megenni, illetve etetnek meg velünk, hogy elviekben egészségesek maradjunk.

2021.03.01.

A „volt” és „lett”

Talán furcsának hangzik a cím, de igyekszem megmagyarázni. Elég messzire nyúlok vissza. Pontosan abba az időbe, amikor az emberi életnek valamilyen formáját már kimutatták. Ez i.e. 800 000 körül volt. De ne menjünk ilyen messzire. Az anatómiailag modern ember 315 ezer évvel ezelőtt jelent meg Afrikában, és 50 000 évvel ez előttről találták meg a modern viselkedés első nyomait. Hát ez nem most volt. Az ősközösségi társadalmak kialakulása után, jöttek az egyre „modernebb” társadalmi formák. Közben kialakult egy babonával átszőtt valami, amit az emberek vagy elfogadtak, vagy nem. Általában az elfogadás volt a döntő, mert a külvilági ráhatásoktól félt az ember. Ennek ellensúlyozása miatt alakultak ki az egyes, valamihez, vagy valakihez kötődő állapot. Ezzel úgy elvoltak, mert volt valaki, akihez fordulhattak bizonyos esetekben, aki valamilyen tanáccsal, jó szóval, bizonyos betegségek kezelésében is jártas volt, így tudott segíteni, ha baj volt. Menet közben kivívott magának egy olyan pozíciót, melyet a többiek elfogadtak és tiszteltek, sőt, sok esetben még féltek is tőle. Ez igen sokáig így ment, és az emberek elfogadták ezt az állapotot. Hangsúlyozni kell, hogy ez az időszak i.e. 1. és 50 000 között volt. Miért érdekes ez? Egyszerűen azért, mert valahogy a keletkezés nekem nem világos. A hitvilág által kijelentett teremtés, és a már meglévő földi élet között igen nagy idő telt el. Magyarul, a földi élet már igen régen létezett, amikor kitalálták a teremtésről szóló történetet. Akkor ez most, hogy van? Voltak társadalmak, éltek, alkottak, léteztek, vándoroltak, vadásztak, gyűjtögettek, majd jött valaki, és azt mondta, hogy a földi élet márpedig úgy keletkezett, ahogy a hitvilág leírja. Hangsúlyozom, akkor még az a valaki nem is létezett, amikor a földi élet már virágzott. Akkor, ez hogy van? Félreértés ne essék, mindenki abban hisz, amiben akar. Az is látható, hogy az emberek sok esetben teljesen eltérő vallási nézeteket vallanak. Ez valahogy arra hasonlítható, mint az egyes nézeteket valló különböző szekták, akik más és más véleményen vannak. A hitvilág is nagyon tagolt. Rengeteg felekezet van, úgy ahogy sok, különböző nézeteket valló embercsoport. Ki tud ebben igazságot tenni? Vajon kell igazságot tenni? Mert igazság nincs. A mai modern ember gondolkodása, véleménye, viszonyulása a társadalomhoz, embertársaihoz teljesen új alapokon nyugszik. A különböző századokban élő emberek teljesen megváltoztak, más viselkedés kultúrát követnek. Ez a fejlődéssel együtt járó kellemes, vagy kellemetlen állapot. Sajnos inkább a kellemetlen állapotot lehet kiemelni, és ez jellemzi a mai modern embert. Az emberek felelőtlen viselkedése, agresszív magatartása rossz állapotokat teremt. Ez lett. Ez a társadalmi forma van jelenleg. Az említett viselkedésforma az emberek butaságát emeli ki. Tudom, nagyon összetett dologról beszélünk. Mindenkinek van valami véleménye, és mindenki abban hisz, amiben akar. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor ezekről a dolgokról az emberek esetleg mélyebben elbeszélgetnek. Kitűnik az álságosság, a hatalomvágy, az uralkodó jelleg. A régi világ is erről szólt, és a mai is erről szól. Semmi különbség ezen a téren nincs. A volt és a lett itt találkozik. A régen volt időkben is az embereket irányítani próbálók voltak előnyben, és a mai, lett világban is az embereket irányítók vannak előnyben. Teljesen mindegy, hogy ezt valamilyen felekezetnek, vagy társadalmi csoportosulásnak nevezzük. Mindkettőben egy uralkodó jelleg érvényesül. Minden államformában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. A hitvilágot gyakorlók körében is ez a helyzet. A magasabb rangot képviselők irányítják az alattuk levőket. A nagy kérdés, hogy vajon a különböző felekezetek által vallott hitvilágok közül melyik az, amelyik valamilyen formában közelebb áll a tényleges, valós dolgokhoz, a volt és lett gondolatkörhöz? Ugyanez a kérdés feltehető a társadalmi csoportosulásokat kialakító emberek felé is. Vajon melyik az a csoportokat vezető ember, aki közelebb áll a valósághoz, mint a többi hasonló embercsoport, a volt és lett gondolatkörhöz? Nagyon nehéz választani, sőt, lehetetlen. Ez a kérdéscsoport az embereken múlik. Ha vakon elfogadnak bármilyen nézetet, akkor a butaságukat emelik ki, ha más véleményen vannak, akkor valamelyest haladó nézeteket vallanak. A történelem ezt a meglátást is igazolta. Az más kérdés, hogy nem tudott tartósan fennmaradni. Nem is maradhatott fenn, mert a hatalomvágy és az uralkodó jelleg mindig is jelen volt az emberekben. A régi időkben ez az állapot félelmet keltett, azt követően haladó gondolkodást, jelenleg pedig gyűlöletet. Vajon ez a fejlődésnek teljesen normális velejárója? Valószínűleg nem. Sőt, biztos, hogy nem. A volt időszak valóban igaz, hogy az uralkodó jellegről szólt, és az elnyomás bizonyos fokáról. A lett időszak, amiben jelenleg is élünk, a hatalomvágyról és a butulásról szól. A buta, félő embereket mindig is könnyű volt irányítani. Ez szintén jelen van a történelemben. Sajnos manapság ehhez még hozzákapcsolódott a mérhetetlen meg nem értés, és a gyűlölet. Ez lett, ez az állapot érvényesül. A lett időszakban élő ember buta, felelőtlen, hazug, erőszakos. Ez nagyon valószínű, hogy nem is fog változni, mert így lehet nagyon egyszerűen fenntartani egy társadalmi rendszert, és a mai modern ember elfogadta ezt az állapotot. Most már ebben érzi jól magát. A meg nem értés, a hozzá nem értés igen nagy méreteket ölt. Ezt az állapotot csak egyféle képen lehet ellensúlyozni. Tudással, fejlődéssel. Talán ez már a „lesz” korszakában valósul meg.         

2021.02.22.

Jó és rossz

Bizonyára ismerősek ezek a szavak. Szinte naponta használjuk is ezeket, sok más egyébbel együtt. Az érdekessége, hogy ellentétes jelentésű. A szép és csúnya, az igaz és hamis, az őszinte és hazug, a szeretet és gyűlölet, a becsület és becstelenség, stb. Nézzük meg, hogy a jó és rossz hátterében mi húzódik meg? Nagyon messzire megyünk vissza. Egészen a teremtés idejéig. Ezt inkább úgy mondanám, hogy addig az időig, amikor valamiféle keletkezésféle történt. Addig az időig, amikor emberekről beszélhetünk. Ez a két ember Éva és Ádám. Valahogy úgy szól a történet, hogy a paradicsomban éltek, almafával, kígyóval együtt. Volt egy kitétel, mely szerint az almából nem ehettek, mert akkor ki lesznek űzve a paradicsomból. Hát ettek. Ki is lettek űzve. Röviden ennyit erről. A lényeg, hogy jelentkezik nagyon szigorúan a címben szereplő két szó, a jó és a rossz. Vajon miért kell eleve feltételekhez kötni, hogy valaki, vagy valakik hol lehetnek, hol lakhatnak? Nem volt máshol hely? Ezt a tényt számtalan formában lehet magyarázni. A lényeg, hogy az úgymond jó dolgok között jelentkezett a rossz, ami miatt szenvedésre ítéltetett a pár. Mondom mindezt azért, mert a lényeg a jóságon, a jó kifejezésen van, mégis rossz lett belőle. A következtetés, hogy annak, aki ezt elrendelte, és így rendelkezett, a jóság mellett eleve benne volt a rossz tulajdonság is. Ha nem lett volna, akkor nem támaszt ilyen feltételt. Vagy ez volt a cél? Megbüntetlek, ha kell, ha nem, mert úgyis tudom, hogy eszel az almából, és el lesztek üldözve? Hát nem érdekes? Miért kell az embereket megbélyegezni, hogy mindenki bűnös? Mielőtt bárki rosszat feltételezne, én 14 éves koromig templomba járó ember voltam, sőt, részt vettem a miséken is ministránsként. A hittan érdekes volt, szinte szájtátva hallgattuk az elbeszéléseket. Aztán persze ez később megváltozott, hiszen az ember fejlődik, sok minden más információ is a birtokába kerül. Közte az is, amit említettem. A jó és rossz manapság már nagyon el van terjedve. Ehhez szorosan kapcsolódik, hogy a földi halandó eleve bűnös lélek. Miért, kérdezem én? Azzal, hogy valaki állítólag bűnt követ el, és elmegy meggyónni a „bűneit” a templomba, majd azt mondják neki, hogy bizonyos imát, ha elmond, akkor megszabadul a bűneitől. Na, ez aztán igen érdekes dolog. Csak bele kell gondolni. Berúgok, összeverem a szomszédot, majd betörök a kocsmába még inni valamit, aztán másnap elmegyek a templomba, mindezt meggyónom, elmondom az imákat, és láss csodát, nincs bűnöm.  Ugye ezt senki nem hiszi el. Ilyen nincs. Attól még részeges vagyok, attól még garázda vagyok, attól még betörő vagyok, akárhány imát mondok is el. Azzal nincs elintézve semmi. Amit elkövettem, nem lehet semmissé nyilvánítani néhány imával. Ez így nem igaz. Vagy az egyház úgy gondolja, mint ahogy tette is, hogy embereket küldött háborúba embereket ölni, kínzott, vallatott, és mindezt az egyház égisze alatt. Hogy van ez? Csak gondoljunk bele. Ezek tények. A fennmaradt írások nem hazudnak. De ha nem is múltat vesszük elő, nézzük a mostani helyzetet. Papok ezrei rontanak meg több tízezer gyereket. Vagy úgy gondolják, hogy néhány ima, és meg van bocsátva? Én erre tudok gondolni. Rosszhiszeműen járnak el akkor is, amikor azt mondják a hitközösségre, hogy a nyájam. Azok az emberek birkák, állatok, hogy így kell őket szólítani? Vagy ezzel is hangsúlyozni akarják a hittérítő magasabb rendűségét, pozícióját? Nem kell magyarázni, hogy ez átvitt értelemben van mondva. A mai ember már másképpen gondolkodik, és kényes az ilyen dolgokra. Sok mindent másképpen értelmez. Miért feltételezik minden rajtuk kívüli emberről, hogy bűnös, vagy rossz? Az a rossz, aki ezt feltételezi a másikról. Hogy van ez? Milyen dolog egy másik embert minősíteni? Nem is ismeri, nem is beszélt vele, azt sem tudja kicsoda, honnan jött. Valahogy eléggé furcsa megközelítés a jónak és a rossznak. Szerencsére még vannak tisztességes, családszerető, becsületes, őszinte emberek. Nekik mi bűnük lehet? Semmilyen. Élik a kis életüket, megbecsülik, szeretik egymást, dolgoznak, gyereket, vagy gyerekeket nevelnek. Ez is bűn? Úgy néz ki, igen. Még előfordul, hogy kisebb falvakban rászólnak a másik emberre, hogy miért nem jár templomba. Egyáltalán nem szép dolog ezért megszólni senkit, mert mindenkinek megvan a saját kis élete, és azt úgy rendezgeti, ahogy neki a legmegfelelőbb.  Hogy neki mi fér bele, és mi nem, az a saját dolga. Ez a módszer is egy megszégyenítés, ami rossz tulajdonságot, rossz feltételezést takar. Ha szigorúan vesszük, akkor már az is bűnnek számít, hogy ilyet tesz a másik emberrel. Szokták mondani, hogy mindenki maradjon a „kaptafánál”. Ez így helyes. Mindenki számoljon el a saját lelkiismeretével, és akkor kibontakozik, hogy jó dolgot tett, csinált, vagy rosszat. A kérdés, hogy van-e még lelkiismeret az emberekben?     

2021.02.15.

Lassan már bosszantó állapot

Az emberek mindig is próbáltak közösségekben élni.  Keresték a másik ember közelségét, ismerkedtek, beszélgettek, jól érezték magukat egymás társaságában. Az ismerkedés kapcsán előjöttek olyan jellemvonások, tulajdonságok, melyek nagyon is személyes jellegűek voltak. Csak arra a két személyre tartozik. A kommunikáció fontos része az emberi kapcsolatoknak. Aztán történt valami, ami ezt alaposan megváltoztatta. Ez nem más, mint a bizalmatlanság és a hazugság. Ezek a személyes információk lassan kiszivárogtak. Az emberek magatartása oly mértékben megváltozott, hogy már nem mertek magukról semmi sem mondani, ami a személyes szférájukat érinti, mert visszaéltek velük. Egyre jobban elszigeteltekké válnak az emberek. Nem véletlen. Kialakult egy olyan társadalmi forma, melynek gyűlölet az alapja. Az általános bizalmatlanság különleges alakot kezdett ölteni. Megjelentek a biztonsági őrök, a térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, stb. Nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk ezekkel a berendezésekkel. Miért? Mert nincs bizalom. Ilyen egyszerű. Senki nem bízik a másikban. Tudják, hogy ez borzalmas állapot? De menjünk tovább. Az egyes eszközök fejlődésével megjelentek az okos telefonok. Aztán jött a többi eszköz, melyeket szintén ezzel a titulussal láttak el. Vajon miért? Hát, persze. Így könnyebb eladni. A szomorú, hogy az nem okos, hanem funkcióját tekintve azon a szinten azt kell tudnia. Egy legutóbbi felmérés szerint, ami 2019-ben történt, az emberek több mint fele nem bízik ezekben. Vajon miért? Egyszerű. Hiába is hangoztatják, hogy adatbiztonság van. Ezt csak mondják. Tudomásul kell venni, hogy ilyen nincs. A felmérés rámutat arra, hogy az emberek félnek attól, hogy személyes adataik mások, úgymond harmadik, vagy sokadik személy kezébe kerül. Látjuk, halljuk, hogy bizonyos lakossági bejelentéseknek semmi értelmük nincs ilyen, vagy hasonló esetekben, mert egyszerűen nem találni azt a személyt, aki ezzel foglalkozik. Mindenki információt akar gyűjteni, és azt felhasználni az emberekkel szemben. Ez lehet reklám, zsarolás, átverés, stb. Sőt! Vannak már olyanok is, akik ijesztőnek tartják ezeket az eszközöket. Hogy miért? Mert nem tudják milyen rejtett eszközök vannak beépítve, telepítve az adott termékbe, és az kihez, kikhez juttatja el az emberek személyes dolgait. Az adathalászat ma már fontos dolog. Igyekeznek az emberekről egyre többet megtudni, hogy egyre jobban megfigyelhetők legyenek, ezáltal befolyásolni, manipulálni lehet őket. Csak egy érdekesség, amin érdemes elgondolkodni. Aki mondjuk „okostévét” vesz, biztos abban, hogy ő, és családja nézi a műsort? Esetleg őket nem nézik az „okostévén” keresztül? Ezt bármilyen más, úgymond „okos” eszközről el lehet képzelni. Itt még nem is említettük a legfontosabb eszközt, az okos telefont. Csak még egy dolog. Senki ne higgye, hogy nem figyelik meg, senki ne higgye, hogy adatai biztonságban vannak. Adatbiztonság nem létezik.

Valami érdekes dolgot hallottam a rádióban egy műsor kapcsán. Sok minden elhangzik egy interjú során, de talán pár dolgot igencsak helyre kellene tenni. Mire gondolok? Nevezetesen a mai világ egyik közkedvelt szavára, melyet már minden eszközre, berendezésre, és még ki tudja már, hogy mi mindenre használják. Újabban egy növény került ebbe a kategóriába. Történetesen egy gombára terjesztették ki azt a szót, hogy „okos gomba”. Ami engem meglepetésként ért, hogy a riporter csak annyit kérdezett, hogy mitől „okos” egy gomba. Most jön az elképesztő válasz. Azért „okos”, mert megtalálja a táplálékot, azaz, ki tudja választani, melyik alkalmas a számára. Magyarul, megkeresi, miből tudja kiválasztani a számára legmegfelelőbb tápanyagot. Csak mellékesen megjegyzem, minden élőlény e szerint él. Még az ember is. A választ egy fiatal fiú mondta. Ezzel nincs semmi baj, hiszen tapasztalatlan. A baj ott kezdődik, hogy maga az interjú készítő személy sem helyesbített. Csak annyit kellett volna mondani, persze tapintatosan, hogy a növények gyökerei, lombja arra törekszik, hogy a lehető legjobb viszonyokat találja meg magának. Ettől nem „okos”. Ez a természet normális rendje és feladata. A baj a fejekben van. Ma már minden „okos”, pedig ennek semmi köze az okossághoz. Az „okos” készülékeknek, berendezéseknek, eszközöknek ma már tudniuk kell azt, amire azt mondják „okos”. Van ennél egy nagyobb baj. A mai fiatalok tudatában az van elültetve, hogy az ér valamit, annak van neve, azt a valamit kell előtérbe helyezni, ami előtt az áll, hogy „okos”. E nélkül a szó nélkül már minden termék, eszköz, berendezés a fiatalok szemében „gagyi”. Erre van már az agyuk beállítva, ezt sulykolják beléjük, ezt hirdetik, terjesztik a környezetükben. Az a menő, amire ezt a titulust rásütik. Ez lehet bármi, történetesen egy növény. Innentől kezdve nagy a baj. A valós gondolkodás áthangolódik egy deformált gondolkodásba.  Ez nem más, mint a valaminek túlzott felértékelése. Ennek hangoztatása már a butaságot súrolja, sőt, egy teljesen új képet fest a fiatalok tudatába. Ez a mérték, ez a trendi. Hát tényleg itt tartunk? Csak zárójelbe megjegyzem, az „okos” kifejezés egy marketing fogás, egy marketing kifejezés. E nélkül már szinte semmit nem lehet eladni. Ilyen gondolkodás próbálja a fiatalokat elterelni a valóságtól, a realitásoktól? Vajon ez a mérce állandósul? Ha ilyen spontán előjön, akkor igen. Talán érdemes lenne elgondolkodni ennek a dolognak a valóság alapján, miszerint ez a normálistól eltérő. Az egyszerű az lenne, ha nem egy különleges, „misztikus” valamiben, az „okos” titulusban hinnének az emberek, hanem a valóságban. Igaz, hogy maga az eszköz is egy valóság, csak a hozzá tartozó jellemzés a valótlan az itt használt szó szerint. Higgyék el, ma már minden eszköznek azt kell tudnia, amire tervezték. Nem „okos”, csak modern.

2021.02.08.

Feltételezés

Már itt az elején le kell szögezni, hogy a feltételezés nagyon nem jó kifejezés, mert egyfajta bizonytalanságot jelez. Tudjuk nagyon jól, hogy a bizonytalanság a legrosszabb állapotok egyike. Még a határozott rossz is értékesebb az ember számára. A bizonytalanság bizalmatlanságot is szül, és ezáltal egy olyan helyzet alakul ki, mely akár társadalmi, akár párkapcsolat szintjén is romboló hatású. Éppen az ellenkezőjével kellene foglalkozni. Megerősíteni a bizalmat egymás iránt. A feltételezéseken alapuló hírek, információk nagyon elferdíthetik a gondolkodást. Sok esetben egyszerűen egy torz valami jön létre, ami használhatatlan. Sajnos, vannak olyanok, akik ebben a feltételezések kavalkádjában érzik jól magukat, mert ezeket a híreket veszik hitelesnek, és adják tovább. Feltételezett dolgokból még inkább rossz keletkezik. A földi élet hihetetlenül bonyolult és változatos. A semmiből nem lesz valami. Az ok-okozati összefüggésnél más fizikai és kémiai törvényszerűségeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Az élet a szerint zajlik, amelyeket a természeti szabályok megengednek. A szabály megszegése súlyos következményekkel jár az élet minden formájára nézve. Sajnos, ezek a rendellenességek már jelentkeznek is. A földi élet sokszínűsége és bonyolultsága azt bizonyítja, hogy bár sok mindent ki lehet találni, és meg lehet valósítani, lásd a régi idők technológiáját, és mai világ technológiáját. Össze sem lehet hasonlítani. Ez a fejlődés. Ez elkerülhetetlen. A nagyobb tudás nagyobb teret biztosít új dolgoknak. Ez a haladás. Új eszközök, új berendezések, új találmányok. Ezek mind az ember életének megkönnyítését szolgálják. Az emberi tudás, már ott ahol van, eljutott odáig, hogy elgondolkodik bizonyos fejlődési szakaszokon, és azok milyenségén, kialakulásának nem feltételezett, hanem ésszerű magyarázatokon alapuló, bizonyítható valóságához. Sokszor lehet hallani, hogy sem a keletkezési elméletet, sem a teremtési elméletet nem lehet minden bizonyosan állítani. Nem lehet bizonyítani egyiket sem. Magyarul, az emberek azt a részét hiszik el, amelyiket akarják. Egy valamit azért ne felejtsünk el, és itt inkább a teremtés elméletét szeretném megemlíteni. Szögezzük le. Két emberből még nem lehet, és teljesen kizárható a népesség normális szaporulata. Mivel a kezdetekben egy pár volt, így a szaporulat egy, vagy több gyerekből állt. Ha ezeknek a leszármazottaknak gyerekük született, azok az anatómiai szabályok értelmében debilek, magyarul vérfertőzöttek lettek. Még pontosabban, szellemi fogyatékosok. Ha ezt még tovább ragozzuk, akkor a harmadik generáció már teljesen alkalmatlan az életre. Be kell látni, hogy ez az út egyáltalán nem járható. Lehet ezt különböző módokon magyarázni, hogy ezt nem így kell értelmezni. Újra előtérbe kerül a feltételezés, a magyarázkodás. Tudjuk nagyon jól, hogy bármilyen dolgot nagyon sokféleképpen lehet előadni. Egy biztos. A már említett törvényszerűségeket nem lehet megkerülni, átjátszani, semmissé nyilvánítani. Ha körülnézünk, a földi élet szigorú szabályok mentén halad. A legkisebb baktériumoktól az legmagasabb szintig, az emberig bezárólag. Két alapvető dolgot leszögezhetünk. A leírtak szerint sem társadalmi, sem élettani következménye nem lehetett a teremtés elméletének. Ha esetleg mégis feltételezzük, mondom esetleg, és ugye megint a feltételezés szóval találkozunk, hogy a teremtés az igaz. Akkor hogy lehet azt magyarázni, hogy előbb volt az ember, aki kitalálta a teremtést. Tehát már régen kolóniák, embercsoportok éltek a Földön, amikor ezekből az emberekből valaki kitalálta a teremtést. Ez egyszerűen nem lehetséges. Valami létrejön, kialakul, de csak utána teremtem meg. Az életet nem lehetett teremteni, mert túlmutat az „ötletelésen”. Most készítsünk növényeket, most állatokat, stb. Ez nem így megy. Mese szinten megállja a helyét, de az ilyen elmondás, leírás életszerűtlen. Az életet nem lehetett teremteni, mert ahhoz túl bonyolult. Az életet nem lehetett teremteni, mert túl változatos. Az élet szépségét régimódi gondolkodással nem lehet egyszerűen kitalálni. Az életet irányító szabályokat, törvényszerűségeket nem lehet feltételezés és kitaláció szintjén kezelni. Ezek a szabályok, törvényszerűségek határozzák meg minden ember életét, létét. Ezek megszegése komoly problémákat okoz. Minden normális dologhoz rendszer kapcsolódik. A földi élet minden formája egy ilyen rendszer része, mely tökéletesen működik mindaddig, amíg egy vagy több külső tényező nem gyakorol rá valamilyen rossz hatást. Sajnos látható, hogy egyre több káros tényező lát napvilágot. Mi ennek a következménye? Az emberek egy hitvilágba menekülnek, mert már olyan sok rosszal találkoznak, hogy ezt találják megfelelőnek. Elmenekülnek a problémák elől. Nem a megoldást keresik, hanem a könnyebb utat. Higgyék el, nem kellene a feltételezések bonyolult világát élni, mert az bizonytalanságot, bizalmatlanságot szül. Őszintének, tisztelettudónak, becsületesnek kellene lenni, és minden megváltozna. Na, ez már csak egy feltételezés, hogy ez meg fog valósulni. Ez is már csak egy hitvilág, egy álom, hogy ilyen be fog következni       

2021.02.01.

Kihívás, és még valami 

Előszeretettel használnak az emberek bizonyos jól hangzó szavakat. Ezeket nem az idegen hangzásuk miatt, hanem azért, mert divatos és valami olyasmit fejez ki, ami más, különb. Az egyik ilyen az „okos”, a másik pedig a „kihívás”. Mondhatjuk ezekre, hogy divatos szavak. Ha mélyebben belegondolunk, akkor mindkettő egy természetes folyamatot próbál érzékeltetni. Az „okos” valami ellenállhatatlanul jó dolgot jelent, amire nekem szükségem van, mert úgy érzem, ezzel több vagyok. Az igazság az, hogy az ilyen titulussal ellátott eszközök, készülékek egy modern rendszerben természetesek. Ezeknek a készülékeknek már ezt kell tudniuk, hiszen ezért fejlesztették ki. Nézzünk egy példát. Fontos használati eszköz a mosógép. Régen, ha valaki még emlékszik, volt egy kerek henger, benne egy motor, ami meghajtott egy lapátot, ami forgatta a ruhát. Ebbe benne volt minden. Víz, mosószer, ami kell a mosáshoz. Ma már ezek a berendezések elavultak. A mai modern mosógépek korszerű vezérléssel vannak ellátva. A technológia lehetővé tette, hogy ilyen fejlődésen menjenek keresztül ezek a készülékek. Ettől még nem „okosak”. Ilyen szinten ezt kell tudniuk. Automatizálás, vezérlés. Ennyiből áll, hogy korszerű legyen. Ezzel a hozzáállással mindennek, ami fejlődésen ment keresztül, „okosnak” kell lenni. Ez nem így van. Egyszerűen egy jól működő, modern eszközről beszélünk.

Tudom, éppen az előző cikkben szerepelt a modern kifejezés. Az emberek egészségi állapota a legfontosabb. Viszont a túlzásokba se szabad esni. Több alkalommal hallottam, hogy bizonyos dolgok elé odateszik a „kihívás” szót. Ez is egy általános jelenség és kifejezés. Sajnos olyan események elé is odabiggyesztik ezt a szót, aminek teljesen természetesnek kellene lennie, semmiféle különleges valamit nem igényel. A baj ott van, hogyha egy egyszerű dolog is „kihívást” jelent, akkor már nagy baj van. Hogy egy példánál maradjak. Ma már a gyerekvállalás, és a vele kapcsolatos összes tennivaló egy „kihívás”. Ma már a fiataloknak olyan eszközök álnak rendelkezésükre a gyerekvállalással kapcsolatban, amikre az én koromban egyáltalán nem volt lehetőség, sőt, nem is volt. Csak egy példa. A mai szülők el nem tudják képzelni, hogy régen az újszülöttet pelenkázták. Ezt a pelenkát abban a „buta” mosógépben mosták ki azután, hogy előtte kifőzték. Ugye? Ezt a szót talán már ebben a formában nem is ismerik, hogy mit jelent. Aztán az összes napi, családokat érintő, gyereknevelési, munkahelyi dolog „kihívás”, beleértve minden általános dolgot is. Talán jó lenne már felnőni az egyes feladatokhoz, és nem a „kihívást” emlegetni azzal a gondolattal, hogy milyen nehéz ezeket a feladatokat végrehajtani. A legalapvetőbb emberi tevékenység ne legyen már „kihívás”. Ha viszont ezt valaki ennek éli meg, ott már valami nagy baj van. Innen már csak egy ugrás, amikor arról beszélünk, hogy megfelelés, magalkuvás. Ezek is érdekes szavak, és még érdekesebb, ami mögötte van. Mindenkinek van egyéni megnyilvánulása, szokásai, világnézete. Ha valaki ezeket nem tudja intelligensen kezelni, akkor konfliktus alakul ki. A konfliktus pedig türelmetlenséghez, vitához, nézetkülönbséghez vezet. Ez egy sarkalatos pont. Sokan esnek abba a hibába, hogy megfelelési kényszer vesz rajtuk erőt, amikor valaki ismeretlennel találkoznak. Az egyén maradjon annak, amilyen. A helyzet az, hogy a mai embereknek ez sem megy. Szinte nem viselik el azt, ha a másik fél mást gondol egy adott dologról. Ez már konfliktust okoz, amit nem tudnak, és sajnos nem is akarnak kezelni, megérteni. Az is nagyon rossz, amikor valaki mindent megtesz azért, hogy valamilyen elvárásnak megfeleljen. Nem kell megfelelni semminek és senkinek. Egy ismeretségnek, egy barátságnak, egy párkapcsolatnak nem lehet alapja a megfelelési kényszer. Van még valami. Ez pedig a megalkuvás. Ez nem azt jelenti, hogy teljes egészében alávetem magam a másik ember elvárásainak. Ez nem egy bonyolult dolog. Ezeknek a tulajdonságoknak alapvetőeknek kellene lenniük. Hát ez sem igazán megy. E miatt van az, hogy egyre durvább nézetkülönbségek alakulnak ki a felek között. Ez is egy gondolkodásbeli hiányosság. Az egészséges gondolkodás felül tud kerekedni mindazokon a vélt, vagy kitalált dolgokon, amelyek valamilyen akadályt jelentenek két vagy több ember között. Ezt azért írom, mert a közösség szerepe is nagyon komoly, már annak, aki elfogadja. Sok hasznos információt lehet szerezni egy kellemes társaságtól, melyek tagjaiktól a beszélgetések kapcsán számunkra hasznos dolgot kiszűrve előbbre léphetünk. Ezeket később hasznosíthatjuk a későbbi párkapcsolatunk alkalmával. Ez nem megfelelés, nem magalkuvás, hanem egy pozitív előrelépés, és több, változatos vélemény, nézet, esetleg tapasztalat hasznosítása. Ezeknek a fogalmaknak a betartása sem egy bonyolult dolog. A kérdés az, hogy ezeket mennyire tudják az emberek betartani. Azt kell mondani, hogy nem e felé haladnak az emberek. Ez nem „trendi”.

Másképpen gondolkodnak az emberek. Ez a másképp gondolkodás kerül egyre jobban előtérbe, ami rossz mindenkinek. Egy idő után legfőképpen annak, aki műveli. A felismerés sok esetben későn következik be. Ekkor történik, hogy jönnek az ígéretek. Meg fogok változni, én csak jót akartam, ne haragudj rám, stb. Itt már nehéz igazságot tenni. Ha a bizalom elszáll, nehéz visszaállítani. Mindent lehet javítani, csak akarni kell. A kérdés az, hogy vajon az olyan emberek, akik ilyen jellemmel rendelkeznek, egyáltalán akarnak változtatni?

2021.01.25.

Az idő múlása 

Van egy elképzelés, mely szerint az egész Univerzum úgy 13 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ezen belül a Naprendszer és a Föld 4,6 milliárd éve. Két dolgot szeretnék jobban megvilágítani. Az egyik a 13 milliárd év és a 4,6 milliárd év közötti különbséget, valamint a 4,6 milliárd év és a jelenlegi helyzet közötti eltelt időt. Miért érdekes ez? A válasz igen egyszerű. Minkét esetben hatalmas nagy időről beszélünk. Az időnek is abban az állapotában, ami a két jelzett pont között eltelt. Nézzük az első időpontot. A keletkezéstől a Naprendszer kialakulásáig 8,4 milliárd év telt el. Vajon addig, amíg a Naprendszer kialakult, az Univerzum más területein nem alakulhatott ki az életnek valamilyen formája? A válasz nagyon az igen felé hajlik. Mindkét esetben az idő nagysága a furcsa. Ezzel azt is akarom mondani, hogy természetesen kialakulhatott más helyen és más időben bármilyen civilizáció. Mivel ennek tényét egyáltalán nem lehet bizonyítani, mert ugye az nem bizonyíték, hogy idegen eszközökről jelennek meg időnként írások. Ilyen szempontból csak annyit, hogy a Világegyetem távoli vidékein ugyanúgy kialakulhatott az életnek valamilyen formája, mint a Naprendszeren belül a Földön. Az érdekessége az, hogy „azok” már messze nagyobb értelmi és technológiai tudással rendelkeznek. Sőt! A civilizációk sokasága alakulhatott ki ennyi idő alatt bárhol a világban. Idő kell mindenhez. Ahogy látjuk, idő volt, van, és lesz bőven. Ha visszarendeződünk szűk környezetünkre, a Naprendszerre, akkor sok érdekes dologgal találkozhatunk. Ha csak vesszük, hogy mennyi az 4,6 milliárd év. Nagyon sok. De miért olyan fontos ez? Csak azért, mert ennyi idő alatt nagyon is elképzelhető, hogy nemcsak egy civilizáció alakult ki a Földön. Kezdjük a végéről időben, azaz a mai naptól. Ha ma megállna minden a Földön, az emberiség valami miatt kihalna, akkor a jelenlegi berendezések, eszközök egy része tovább működne valameddig. Az épületek, utak, és már egyéb dolgok egyes számítások szerint úgy 12-13 000 év alatt teljesen eltűnnének. Minden. Mindenki látott már olyan tárgyat, ami néhány évtized alatt jelentős változáson ment keresztül. A fém elrozsdásodik, az utakat képező burkolatot benövi a fű, az épületeket a gaz és a fák birtokolják, stb. Minden anyagnak megvan a lebomlási ideje. A természet erről gondoskodik. Ahogy említettem, ez olyan 12-13 000 év alatt bekövetkezik. Minden eltűnik a Föld színéről, annyira, hogy még a nyomát sem lehet látni. Ha azt is bele kalkuláljuk, hogy valamilyen nukleáris katasztrófa következik be, akkor is belefér az időbe annak lebomlása. Amit érzékeltetni szeretnék, hogy a földi élet során is kialakulhatott több civilizáció úgy, hogy semmi nyomát nem lehet megtalálni. Némely kutatók szerint az olyan helyek, ahol fellelhetőek az emberi kéz nyomai, a koreai területeken 700 000 évvel ezelőtt, a kínai területeken úgy 600 000 évvel ezelőttre tehető. Ami igazán már figyelemre méltó, az az idő előtti 125 000-60 000 közti időszak, de a tényleges időszak, olyan 50 000 évvel ezelőtti. Akárhogy is nézzük az időszakokat, be kell látni, hogy ez nagyon kevés a 4,6 milliárd évhez képest. Ha bátorkodunk afelé hajlani, hogy ennyi idő szükséges egy modern civilizáció kifejlődéséhez, akkor az eltelt időszak alatt 92 000 ilyen létforma alakulhatott ki. Viszont ez már a modern élet megjelenésének időszaka. Ez messze nem egy reális mutató. Néhány írás szerint az élet úgy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Így „csak” 70 000 civilizációról beszélhetünk. Ha még tovább szűkítjük a kört, akkor a fajképződés növekedése és mutációja ad némi támpontot. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy faj változásokon, mutációkon menjen keresztül? Erre pontos válasz nincs, de abból lehet következtetni, hogy meg lehet figyelni napjainkban is olyan változásokat, melyek néhány évtized alatt zajlanak le, igaz, nem olyan szervezeti egységben, mint az ember. Ha viszont azt vesszük, hogy az első jelentős átalakulás úgy 7 millió év ezelőtt, és idő előtt 50 000 között következett be. Ha e szerint számolunk, akkor már csak ötszáz civilizációról beszélhetünk. Viszont ez így sem reális, ugyanis fejlődés az alapról indul, nem egy meglévő fejlettségi szakaszból. Így nézzük meg, hogy vajon mennyi idő alatt alakulhat ki egy gondolkodó lény a kezdetektől? Ha azt vesszük, hogy az első emberszerű lény már 7 millió évvel ezelőtt feltűnt, akkor számoljunk visszafelé. 11 olyan fő fejlődési fok van, ahol jelentős változás és átalakulás következett be. Ha minden egyes fejlődési fokra 180 millió évet veszünk, akkor már „csak” 19 civilizációról beszélünk. Ha viszont még tovább szűkítünk azért, hogy a bonyolultabb szervezetek átalakulásához hosszabb időszakra van szükség, akkor a 10. foktól a 11. fokig, tehát egy evolúciós időszakot 200 millió évnek vehetünk. Így már akkor 2 civilizációnál tartunk. Magyarul a Föld keletkezése óta 2-3 civilizáció alakulhatott ki.  Sok tényező közrejátszása befolyásolhatta az élet kialakulását a Földön. Szerény véleményem szerint a földi életnek nem ez az első megjelenése bolygónkon.

2021.01.18.

Összeesküvés-elmélet

Bizonyára ezt a szóösszetételt sokan hallották már. Vajon van ennek valami alapja? Bizony van. Ha valaki, vagy valakik olyan ügyeket, konfliktusokat, információkat, adatokat, helyzeteket, történéseket nem akarják, vagy nincs szándékukban nyilvánosságra hozni, de valahogy mégis fény derül az adott dologra, akkor rögtön előjönnek az összeesküvés-elmélettel. Magyarul, a kitudódott eseményről értesül a nagyközönség, aminek valamilyen valóság alapja van, vagy teljesen igaz, valahogy el kell simítani, el kell titkolni, félre kell vezetni az embereket, hogy ne derüljön ki teljes egészében. Erre hivatott az összeesküvés-elmélet. Az összeesküvés- elmélet alapja az emberek félretájékoztatása, valótlan adatok közlése, bizonytalan állapotok kialakítása, nagyfokú bizalmatlanság. Ennek háttere a hazugság. A másik oldal pedig az, hogy az elmélet olyan dolgot tár fel, ami valós, de nem akarják, hogy kiderüljön. Itt kezdődnek el a találgatások. Erre azért van szükség, mert nem akarják a nyilvánosságot, holott éppen őket érinti és éppen valamilyen szinten az embereknek nem teszek vele jót. Magyarul, ha valaki valamire rájön, és fel tudja fedni a hátteret egy adott témában, ami igaz, valós dolgokat állít, akkor megbélyegzik azzal, hogy elméleteket gyárt, azaz, nem igaz az ő állítása. Így el lehet lehetetleníteni valakit, vagy valakiket, akik tökéletesen látják és tudják, az a valami, ami körül zajlik a történés, mivel jár. Sajnos ezzel teljes egészében semmissé lehet tenni egy komoly dolgot. Itt is, mint mindenhol, a pénz a lényeg. El lehet intézni azzal, hogy nagyobb nyilvánosságot veszek meg az ügy érdekében, és a magam dolgait mondom minden fórumon, ellentétesen a valósággal. Ma már az emberek nem sokat számítanak. A mai modern ember csak egy fogyasztó. Vegyél, vásárolj minél többet. Ennyi. Az üzleti szféra olyan szintje, ahol már valamit takargatni kell, ott nagy tételekről van szó. Hatalmas tételekről. Az már nem számít, hogy az valakikre káros, vagy sem. Az idő múlásával egyre több ilyen állítólagos összeesküvés-elmélet alakul ki. A bizalmatlanság benne van az emberekben, és egyre inkább, mert olyan valamik derülnek ki, amik valamilyen szinten a nagyközönség kárára van. A legegyszerűbb ilyen ellentét, ha valami káros lehet, illetve káros is, de a gyártó ezt messzemenőkig tagadja, és szakértői anyagok sokaságát állítja maga, illetve terméke mellé. Mi történik ezután? Semmi. Egy darabig tart a felhajtás, majd szinte feledésbe merül, de az adott káros dolog egyre nagyobb mennyiségbe kerül az emberek kezébe és közelébe. Több ilyenről már hosszú idő után ténylegesen kiderült, hogy valóban ártalmas, de ettől függetlenül forgalomba marad. Néhány példa. Az élelmiszerekhez használt adalékanyagok, az egyes vegyi termékek, sok esetben az ivóvizek minősége, egyes káros anyagok egészségügyi határértékei, bizonyos figyelmeztetést adó eszközök.  Csak néhány. Az egész lényege, hogy nem baj, ha ártalmas, csak fogyjon. Sőt! Már felröppent a hír, hogy olyan helyekre szerveznek turista utakat, amelyekről tudván tudják, hogy ártalmas, mégis visznek oda embereket. Itt is fennáll az, hogy elhitetik az emberekkel, hogy ártalmatlan, pedig a fizikai törvényeket nem lehet átverni. Azok erősen tartják magukat, hiszen egyetemes törvények. Az emberek butasága pedig határtalan. Tudatlanságuknál fogva teljes egészében meggyőzhetőek mindenről, még arról is, ami árt nekik. A kíváncsiság, a dicsekvés leküzd mindent, még a józan észt is. Vajon mi mutathat arra, hogy az összeesküvés-elméletek hátterében vannak igazságok, sok igazság. Nézzünk körül. Egy egyszerű etalon van. Ez nem más, mint az ember maga. A fokozott fogyasztás, a fokozott szennyező anyagok jelenléte, a környezetünk egyre romló állapota visszahat az ember egészségére. Ez a legjobb mérce. Rohamosan nőnek az egyes betegség fajták, egyre több ember szorul valamilyen ellátásra, egyre több alkalommal kell gyógyszerekhez nyúlni, egyre inkább romlik az emberek egészségi állapota. Ez egy komoly figyelmeztetés. Tudják mi a legnagyobb baj? A mai modern ember még most sem veszi ezeket komolyan. Tudatlansága nem látja át a rá leselkedő veszélyeket. Sok minden káros dolog a feledés homályába merült. Már annyira természetes, hogy oda se figyelünk rá, pedig kellene. A vezetőink sem foglalkoznak vele, mert az érdekek mindent felülírnak. Ez így volt a múltban, így van a jelenben, és így lesz a jövőben is. A Föld tönkretétele egy folyamat. Beszélnek róla, fórumokat, rendezvényeket, konferenciákat tartanak, de előrelépés nincs. Megállapodnak valamiben, amit senki nem tart be. Azok a tudósok, kutatók, akik ténylegesen tenni szeretnének valamit, és rávilágítanak sok veszélyes és növekvő dologra, azokat összeesküvés-elméletek célpontjába helyezik, és máris teret adnak a saját dolgaiknak. Vannak kutatók, akik nem publikálhatnak tudományos kutatásaikról, mert az ellenkezik az érdekekkel. A cég azt mondja, hogy tőlem kapod a fizetésed, azt írd le, és támaszd alá, amit én mondok. Így nem lehet sem az emberek egészségét védeni, sem a környezetünket megóvni. Talán fel kellene ébredni. Vagy ez így jó?   

2021.01.11.

Miért ez nagy gyűlölet?

Bár nem szeretem a politikát, mégis azt kell mondanom, hogy a mai mostani helyzetet a mostani politikai vezetők generálják. Addig nem lenne semmi baj, amíg maguk között acsarkodnának, illetve gyűlölnék egymást. Ott kezdődnek a bajok, hogy ez a magatartásmód már kikerült az emberek közé, és ugyanúgy élnek vele, mint a vezetőink. Azt hiszem ez eléggé elszomorító. De sokan mondanák azt, kit érdekel. Hát ez a legnagyobb baj. A közömbösség az egyik legrosszabb viselkedési forma. Csak úgy mellékesen megjegyezném, hogy korábban több ilyen esetet is láthattunk, és a legelkeserítőbb, hogy a fiatalok körében. Arról van szó, hogy inkább a telefonjával felveszi, miképpen veri össze a társát egy másik osztálytársa. Nem avatkozik közbe, nem tesz semmit, inkább felveszi. Milyen ember az ilyen? Ráadásul még azt is el kell ismerni, hogy fiatalkorúról van szó. Ilyenkor persze az a magyarázat, hogy csínytevés. Szó sincs erről. Nagyon is tudatosan tesznek mindent ezek a mai fiatalok. Van kitől tanulniuk. Egyáltalán nincs szó arról, hogy ő ezt nem így akarta. Pontosan úgy akarta, csak ez egy védekezési mód, kibújva a felelősség alól. Mi történik ezután? Hát persze. Gyűlölni fogja a társát. Ez már egy elfogadott társadalmi alapállás. Sajnos, hogy túl könnyen barátkoznak a mai fiatalok. A megismerés hiánya okozza, hogy valahol, valamiért félresiklik a kapcsolat. Ebből aztán konfliktusok keletkeznek, sok esetben komoly konfliktusok. Az egyének tolerancia és megértési képessége minimális. Saját cél, saját érdek lebeg a szemük előtt. Nincs kompromisszum. Nagy baj. Igazából nem is törekednek erre, mert így valahogy különbnek látszik a társainál, és ez fontos. Az extrém dolgok, amik menők. Ez előbb-utóbb komoly feszültséget okoz emberek között. Ez nemcsak a fiatalokat érinti, hanem a társadalom minden rétegét. Szépen, aránylag rövid időn belül kialakul egy ellenszenv, ami később átcsap gyűlöletté, ahogy jobban megismerik egymást az emberek. De hogy egy egyszerűbb dolgot említsek. Az emberek távolságtartása már tanítani való. Bár igaz, nagyon sokfajta ember létezik. Ki ilyen, ki olyan. Egy valami megfigyelhető, bárkiről is legyen szó. A bizalmatlanság rögtön felüti a fejét, illetve a méregetés és véleményalkotás a másikról. Mindenki úgy tudja, hogy ő az okosabb, ő viselkedik helyesen, ő az, aki mindent tud, és ezt igyekszik is tudatosítani a többiekkel. Ez főleg olyan helyeken fordul elő, ahol óhatatlanul is közelebb kerül az ember a másikhoz. Nem ritka jelenség, hogy türelmetlenek, idegesek, nyugtalanok az emberek, amikor egymáshoz aránylag közelebb kerülnek. Ez a sajátságos állapot kialakult, jelen van, és egyre inkább elterjedőben van. Azok a próbálkozások, melyek arra irányulnak, hogy ezeket a feszültségeket feloldják, nem járnak sikerrel. Egy pillanatnyi megértés, együtt érzés kialakulhat, de aztán semmi nem változik. Az emberek egyre inkább elszigetelődnek egymástól, és ez óhatatlanul is magával hozza a gyűlöletet is. Hogy ez miképpen alakulhat ki? Úgy, hogy az elszigetelt magatartás közben egyfajta önkép alakul ki, mely teljesen arra alapul, hogy én vagyok az, aki. Egy esetleges találkozás alkalmával ez azonnal kimutatkozik. A másik fél hasonlóképpen gondolkodik, viselkedik, így toleráns magatartás nem érvényesül. Marad a lenézés, a hibakeresés a másikban, a vélt okosság kiemelése. Ez odáig vezethet, hogy bár megtörtént a beszélgetés egymás között, de a vélemény csak később, a jelenléte nélkül fogalmazódik meg igazán. Ez pedig nem más, mint a megjegyzések sorozata, melytől csak egy ugrás a gyűlölet maga. A torz gondolatok hamarabb megfogalmazódnak az emberekben, mint az, hogy igen, jó lenne felhőtlenül elbeszélgetni. A valóságban ez úgy jelentkezik, ha ilyen közeledés felmerül, hogy vajon mit akarhat tőlem ez az ember? Miért köszönt rám és miért érdeklődik? Ma már ez az alapállás az embereknél. A bizalmatlanság. Szinte meg sem fordul a fejükben, hogy egyszerű érdeklődésről, egyszerű hétköznapi normális beszélgetésről van szó, mindenféle hátsó szándék nélkül. A baj ott kezdődik, hogy ezt kezdik az emberek egyre inkább „levetkőzni”. Már nem az őszinte beszéd a fontos. A hazugság, a bizalmatlanság, a bizonytalanság uralja az embereket. Ehhez idővel hozzájárul a tudatlanságuk is, hiszen ma már az is egy jelenség, hogy nem kell tanultnak lenni, nem kell hozzáértőnek lenni egy adott területen, hanem csak jól kell helyezkedni. Ez szintén azt eredményezi, hogy egyre nagyobb különbségek alakulnak ki ember és ember között viselkedési szinten is. Ennek végső foka a gyűlölet. Ez már szinte beleívódott az emberekbe. Ez az állapot nagyon rossz. Némely esetben próbálkozások vannak arra nézve, hogy feloldani valahogy ezt a görcsös állapotot. Egy bizonyos szintig lehetséges, látni, hogy lenne is rá igény a közvetlen, tényleg baráti beszélgetésre, de lassan ismét felülkerekedik a „kisördög”, és minden marad a régiben. Sőt! Az adott személy azon gondolkodik, vajon mit akarhatott ez tőlem? Na, itt a baj. Jó lenne valahogy kinőni ebből az állapotból addig, amíg lehet, és ismét normális szinten társalogni embertársainkkal.           

2021.01.02.

Igénytelenség

Azt hiszem, nagyon találó az a kifejezés, hogy igénytelenség. Hogy mire? Lehet, hogy másoknak is feltűnt, de sajnos a művészeket sem kerüli el ez az állapot. Sokszor lehet látni és hallani színészeket, főleg amikor nyilatkoznak, hogy rendetlen hajjal, szinte szakadt pólóban, borotválatlanul állnak a nyilvánosság elé. Tiszteljék már meg a közönséget, és persze saját magukat azzal, hogy normálisan jelennek meg. Egyáltalán ne gondolják azt, hogy azért, mert ők valamilyen művészeti ágat képviselnek, akkor már szinte külön kategóriába kell sorolni. Nem kell. Ugyanolyan emberek, mint bárki más. Ő ezt választotta, ezt a formát képviseli, ebből él. Az, hogy az ismeretségük nagyobb szinten van, mint mondjuk egy egyszerű hétköznapi embernek, az egy dolog. Az az ember is egy értékes valaki a maga területén. Pontosan az, hogy sokan ismerik őket, ha nem is személyesen, éppen e miatt kellene nagyobb figyelmet fordítaniuk a nagyközönség felé, hogy úgy nézzenek ki, ahogy egy művésztől elvárható lenne. Vagy ez már nem érdekel senkit? Még a művészt sem? Hát elég nagy baj. Követendő példa lenne az emberek számára az elegáns megjelenés. Persze vannak ilyenek is, de a többség ezt teljes egészében mellőzi. Vajon miért ez a közömbösség? Miért ez az igénytelenség? Így akarja kifejezni művészi vénáját? Szerintem így nem tudja, sőt, inkább szörnyülködnek azok, akik látják, hogy hogy nézhet ki így egy színész? Én gondolom rosszul? Lehet. De hagyjuk már meg az embereknek, legyen az bárki, hogy van egy szépérzék. Talán nem kellene lerombolni. Valószínű, hogy ez a külső megnyilvánulás okozta, hogy ma már egy színházi előadáson trikóban, pólóban, rövidnadrágban jelennek meg az emberek. Tudom, ez úgy kényelmesebb, hogy lenge ruházatban megyek el megnézni egy darabot, de talán meg kellene adni a tiszteletet a színészeknek a közönség felé, és a közönségnek a művészek felé, hogy tisztelik azt, amit csinálnak. Tudom, mindenki úgy öltözik, viselkedik, ahogy akar. Ez már egy szokványos dolog. Talán azért csírájában még meg kellene őrizni a művészetek iránti tiszteletet, hogy később sarjadjon, mert növekedni kell, az biztos. Meg kell jegyezzem, hogy a művészeti ágazaton belül is vannak kivételek, mint mindenhol. Még szerencse.  

2020.12.25.

Nézzük az Új Világot

Ma már egyáltalán nem ritka, hogy azt mondják vezető emberek, hogy az Új Világrend. A Föld vezető politikusai szinte kivétel nélkül emlegetik ezt az dolgot. Vajon miről szólhat ez? Vajon mit takar valójában ez a két szó? Vajon ez mennyire érinti az átlagembert? Vajon egyáltalán érdekli a döntéshozókat, és azokat, akik ezt az új megjelölést szorgalmazzák, hogy miképpen alakul a népesség sorsa ennek kapcsán a Föld egészén? Vajon mennyire új keletű ez a kifejezés? Az emberiség kifejlődése óta mindig jelen volt egy olyan emberi tulajdonság, ami arra irányul, hogy másképpen viszonyuljon embertársaihoz egy vagy több személy. Ez abban nyilvánul meg a mai napig is, hogy vezessen, irányítson, figyeljenek rá a többiek. Nyilván, hogy ezért valamit tenni is kellett, és kell is, illetve kellene tenni valami többletet. Ez legtöbb esetben abban nyilvánul meg, hogy valami újat, valami modernebbet, valami új fogalmat hirdet az illető. Aztán ennek az az egyik eredménye, hogy meg tudja győzni a társait, hogy az, amit ő mond, az a jó, azt kell követni. Ez a kezdetekben egy új vadászati módszert, egy új fegyvert, egy új gondolkodást jelentett. Aztán ahogy haladt az idő, egyre nagyobb lett a Föld népessége, és egyre színesebb lett az embercsoportok különbözősége. Kialakultak nagyobb csoportok, közösségek, melyek élén már egy választott vezető állt. Ő volt az irányító, neki engedelmeskedtek. Párhuzamosan létrejöttek az egyes hitvilágok. Szinte minden nagyobb közösségnél volt egy olyan valaki, akit mindenki egyként tisztelt, tartott tőle. Nagy ereje volt ennek a sok esetben megfoghatatlan valakinek. Az ezzel foglalkozók ennek révén nagyobb tudásra tettek szert. Egy mitikus világ övezte őket. Odafigyeltek arra, amit mondott, hallgattak rá. Aztán kezdődtek a problémák. Ők maguk is elhitték a különbözőségüket, és visszaéltek ezzel a lehetőséggel, tudással. Maguk számára hasznos dolgokat találtak ki, illetve a már uralkodóvá választott személy legközelebbi embere ő lett. Tanácsokat, ötleteket, sok esetben fondorlatos dolgokat ajánlottak az uralkodónak. Ezzel elérték, hogy tekintélyük legyen. Kialakultak az egyházak, és azok vezetői. Egy idő után már központi szerepet kaptak a vezető mellett. Ezt sok esetben ki is használták hatalmuk megerősítése érdekében. Kezdetben őket asztrológusoknak, a másik részüket, akik jóval nagyobb létszámban jelen voltak egy társadalomban, egyházi embereknek hívták, és hívják ma is. Elindult szerte a világban a ma politika néven futó eszme, amit mindig a vezetők diktáltak. Kialakult az uralkodó osztály és a szegényebb réteg. Létrejöttek az államok, az országok. Ezek társadalmi berendezkedését legjobban úgy lehet kifejezni, hogy az állam nem más, mint ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja a hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a mai világban is így van. Teljesen mindegy, milyen formában működik egy társadalom. Elérkeztünk oda, hogy szétválasszuk a politikát és az egyházat, azaz a vallást. Mindkettő az idők során hatalmas vagyonra és tekintélyre tett szert. A hatalom ezen belül teljesen összemosódott, hiszen az egyházi vezetők is hatalomra vágytak, kihasználva pozíciójukat. A történelem megmutatja, hogy mire voltak képesek az uralkodók, illetve az egyházi vezetők annak érdekében, hogy még nagyobb befolyást szerezzenek. Ennek érdekében nem volt akadály. Mindent megtettek, szó szerint mindent, hogy vezetők maradjanak. Ennek ékes példája a középkor, és az azt követő időszak. Ezekben az időkben szinte korlátlan hatalommal rendelkezett mindkét terület. A politikai akarat és a vallási akarat. A későbbiekben ez finomodott ugyan, de a hatalom vezérfonala ott leng a mai napig is mindkét oldalon. A gyarapodás, a nagyobb gazdagság, a felsőbbrendűség, az uralkodás, a hatalom gyakorlása teljesen hatalmába kerítette a vezetőket. Kezdett kialakulni egy a már említett létforma. A korábbi időkben létrehozott vagyon meghatározó volt. Ez biztosította a hatalmat. Akárcsak a mai világban, korábban is egy szűk réteg irányított vezetett, félrevezetett rengeteg embert. A furcsa, hogy ez a rengeteg ember teremti meg a jólétet az uralkodó kisebbségnek, ez legyen bármilyen formáció. Aztán ahogy haladunk előre az időben, elérkezünk úgy a 60-as évekhez. Egyre inkább kirajzolódik egy nagyon is különleges valami. Olyan uralkodói réteg alakult ki, melyek még a politikai és vallási vezetők felett is hatalmat gyakorolnak. A mai modern világban semmi nem változott abban a tekintetben, hogy az elnyomott rétegre egyre nagyobb hatást, egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a világot irányító elit társaságok. Miért említem a társaság szót? A társaságon aránylag kis létszámú csoportot értünk. A valóságban ez így van. Nem nagy létszámú csoport vezeti a világot. Tőlük származik az Új Világrend fogalom.  Ahogy említettem, már az 60-as évek végén szóba került ez a kijelentés. Vajon ez a kifejezés egyáltalán mit takar, mit értünk alatta? Hát ez a nagy kérdés. Vannak események, történések, amelyek egyértelműsítik, hogy valami nagy változás van készülőben. Ahogy időben haladunk előre, sorban jönnek a változások. Ez szinte természete, és elkerülhetetlen. Fejlődni persze kell. Fejlődés nélkül nincs haladás, nincs előre lépés. Ha visszatekintünk a történelmi fejlődési eseményekre, akkor láthatjuk, hogy az embereknek mindig is érdeke volt, hogy hatékonyabbá, könnyebbé tegye a munkáját. Ahogy említettem, nagyon sok minden megváltozott, főleg a mai ember gondolkodása. Az viszont nagyon. Ez annak tudható be, hogy a kommunikáció, az információ, a hírek, és minden más egyéb számukra fontosnak vélt dolog révén teljesen átformálódott a valósághoz, az igazsághoz való tudatuk. Nagyon rossz ez az irány, de már elég nehéz ezt visszafordítani. Nem ez a cél. A mai modern embert nem érdekli az események mögötti dolog, csak a felszínes történések. Nem erőlteti az agyát, mert azt találja elfogadhatónak, amiben él. Szinte teljesen szabadnak és önálló gondolkodásúnak tekinti magát, holott a modern rabszolgaság előszobájában van, amiről semmi fogalma nincs, mert jól kifinomult módszerekkel, és még alaposabban kidolgozott kommunikációval olyan illúziót keltenek benne, és oly mértékben módosítják tudatát, hogy észre sem veszi, mi zajlik igazából körülötte, és a legfontosabb, hogy mi zajlik egyáltalán vele, környezetével. A szomorú, hogy már ott tartunk, hogy ezzel az általa jónak vélt életszemlélettel látja a világot. Olyannyira szabadnak és öntudatosnak tartja magát, hogy sok esetben, sőt, nagyon sok esetben ő az, aki agresszívan, erőszakosan lép fel másokkal szemben, tudatva, hogy ő az személy, aki teljes egészében fel van világosítva, tudatában van mindennek, és ő rendelkezik az igazsággal. Hát igen, ez már a valós tudatmódosítás. Ahhoz, hogy ezt ilyen módon tudassák az emberekkel, és úgy viselkedjenek és gondolkodjanak, ahogy most, ahhoz nagy tudásra van szükség. Az a szűk elit, akik ezt megálmodták és meg is alkották, hihetetlen tanult és intelligens emberek annak ellenére, hogy a kihasználás legmagasabb fokát produkálják, és igen erőteljesen gyakorolják a hatalmat. A cél a totális uralkodás mindenki felett. Milyen módon lehet ezt elérni? Hogy némi fogalmunk legyen, csak néhány terület, ami már érezhetően jelen van. Mik ezek a területek? Az Új Világrend kialakítása során közel 30 olyan fogalom került terítékre, amelyek az emberek mindennapjait szabályozzák. Ezek közül csak néhány. Hitel, szex, kábítószer, butítás, megfigyelés. Vegyük sorra.

Hitel: nagyon fontos, hogy az emberek minél jobban eladósodjanak. Ennek egyik módszere a kölcsönök, hitelek felvétele. Ennek folyamán fedezetet kell adni a bank felé, ami azt jelenti, ha valaki nem tud eleget tenni a fizetési kötelezettségének, akkor a bank ráteszi a kezét. Van olyan is, hogy valaki felépít egy házat a saját, illetve banki hitelből, majd bérlőként lakik a korábbi saját tulajdonát képező ingatlanban. Eléggé összetett dolog ez, de a lényeg, hogy minél többen vegyenek fel valamilyen hitelt, kölcsönt, amit aztán komoly kamat mellett vissza kell fizetni. Ez sok esetben évtizedekre eladósítja az embereket. Ez komoly gondot jelent nagyon sok embernek.

Szex: ez az a dolog, amiről az emberek biztos nem akarnak lemondani. Számtalan dolog foglalkozik ezzel a témával. Pornóoldalak milliói teszik elérhetővé a szexet, sajnos sok esetben nagyon is fiatalokat is elérve velük. Ebből tanulnak. Azt követik, amit látnak. Van viszont egy másik oldala ennek. A szabad szexet úgy kell művelni, hogy ne legyen utód. Ez azt eredményezi, hogy a fogamzásgátlás előtérbe kerül a túlzott szex miatt. Ez viszont népesség csökkenést okoz. Sajnos, ma már a nemi hovatartozás is eléggé nyitott. Sőt! Ha egy kicsit tovább lépünk, akkor az esetleg gyerekvállalás kihívást jelent, tehát gondot. Ez szintén visszavetheti a párok gyerekvállalási kedvét.

Kábítószer: nemcsak a fiatalok körében népszerű ez a tudatmódosító szer. Egyre többen használják. Ma már az összejövetelek, a bulik el sem képzelhetőek kábítószer nélkül. Egyre nagyobb tért hódit ezeknek a szereknek a fogyasztása. Hatalmas üzlet, és hatalmas károkat okoz az emberekben. Ez már az előszobája az emberek butításának, döntésképtelenségének. Az ilyen ember nagyon könnyen manipulálható. Ezzel azt is kifejezem, hogy a drog kedvért mindenre képes. Szó szerint mindenre. Így egyre labilisabbá, egyre befolyásolhatóbbá válik az egyén.

Butítás: talán ez a legpusztítóbb, amit lehet mondani az emberek milyenségéről. A tudatlanság egyre nagyobb teret hódít. Egyre több ember tartozik ahhoz a csoporthoz, akik teljes tudatlanságban szenvednek. A saját torz képzeletük után mennek, és közvetítik is a családjuk felé. A gyerek ezt lemásolja, és ugyanúgy terjeszti a tudatlanságot. Az ismeretek megszerzése ma már nem cél. Azt az illúziót követve élnek, hogy az a kis valami, ami még elfér a fejében, éppen elég. Mi a fontos? Pénz, buli, szórakozás, erőszak, szex, szélsőséges gondolkodás, stb. Semmit nem tesznek az emberek annak érdekében, hogy műveltek, intelligensek legyenek. Ennek révén az történik, hogy tudatlanságuk miatt ki tudják használni őket, és ez a cél. Sajnos ez a jelenség már egymás közt is fellelhető, ami abban nyilvánul meg, hogy nem őszinték az emberek. Kialakult a tudatlan, korlátozott, könnyen befolyásolható modern mai ember.

Megfigyelés: ez az a pont, ami eléggé tág teret enged annak, hogy beteljesüljön az Új Világrend egyik fontos mérföldköve. A totális ellenőrzés az emberek felett. Az adatok, az információk, és a különböző embereket érintő tények nélkülözhetetlenek annak érdekében, hogy kellő rálátásuk legyen az uralkodóknak minden egyes alattvaló megfigyelésére. Csak nézzünk körül. Térfigyelő kamerák, biztonsági kamerák mindenhol. Ma már nem gond egyes emberek kiemelése egy tömegből. Ezen azonban még tovább lehet menni. Az egyes úgynevezett „okos” készülékek már elég sok mindenre jók. Helymeghatározásra, lehallgatásra, nyomkövetésre. Csak érdekességképpen megkérdezném. Ha nézzük a televíziót, lehet, hogy minket is néznek? Olyan információkat, olyan adatokat gyűjtenek be, melyekkel vissza lehet élni. Zsarolni lehet mindenkit. Kapcsolataival, egészségügyi állapotával, munkájával, ismeretségi körével, munkatársaival, hobbijával, nézeteivel, kijelentéseivel, stb. A módszer igen tág. Mi teszi mindezt lehetővé? Egyszer a jól kifinomult, és egyre tökéletesebb technikai eszközök, a másik az emberek egymáshoz való viszonya. Az irigység, a tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, és minden, ami a normális emberi viselkedés alapjának kellene lennie. Ma már normális szintről alig lehet beszélni. A szélsőségek uralják a világot, legfőképpen az emberek gondolkodását. Ha mindezeket egybevetjük, és ami még ezekhez hozzátartozik, akkor láthatjuk, hogy kialakult egy olyan világ, aminek neve Új Világrend. Szinte minden társadalmi formában megjelenik, majd mi megmodjuk, ki, mit, mikor, hol és miképpen csináljon. Ebből fakad, hogy a gondolkodás kezd egyre inkább háttérbe szorulni, a butaság pedig egyre nagyobb teret hódít. A sajnálatos az, hogy az emberek egyre inkább ebben érzik jól magukat. A döntések nem az ő kezükben vannak, tehát a felelősség sem. Ez így lenne szép, de nem így van. A rossz döntésekért sem a vezető a felelős, hanem a tudatlan ember, aki nincs tisztában semmilyen rá vonatkozó szabályokkal. Ha már szabályok. Az emberek sem nem törvénytisztelőek, sem nem szabálykövetőek. A kiskapu, az a cél. Ahol meg lehet kerülni, ki lehet játszani a szabályokat. Ha sikerül örömmel tölti el, hogy valamit megszegett, és még el is újságolja az ismerőseinek. Így kialakul egy olyan állapot, mely a szabálytalanságok sorozatát indítja el. Ez pedig sok minden mást is magával sodor, többek között a tisztességtelen magatartást. Felüti a fejét az erőszak, az agresszív magatartás, a hazugság magas foka, az egyenlőtlenség, a gyűlölet.  A vagyoni jólét meghatározza az emberek hovatartozását. Ez egyre inkább kisebb ember csoportokra szűkül. Az Új Világrend követői és gyakorlói tökéletesen kihasználják a számukra minden esetben elérhető olyan lehetőségeket, melyekkel hatalmukat még jobban tudják gyakorolni. Teljesen szétszakad a társadalom. Egy uralkodó elitre, és egy végtelenségig kihasznált többségre. A szomorú, hogy ez a többség a tudatlanságánál fogva van abban a helyzetben, amiben él. Úgy véli, ő dönt mindenben. Ezeket az embereket el kell, hogy szomorítsam. Az egyén ma már nem dönt semmiben, mert döntésképtelen. Az illúzió megvan, hogy szabadságban él. Ez ma már nem érvényes megállapítás. Mindenki, mindenhol, minden időben meg van figyelve. Az Új Világrend erre van berendezkedve. Egy fontos dolog. Ahol kiszámítható módon működik a társadalom és a gazdaság, ott nyugodtabbak az emberek. Itt gyorsan hozzá kell tennem, hogy ők is az Új Világrend szerint cselekednek, de társadalmi jólétük valamivel többet megenged a polgárainak. Az Új Világrend egyre inkább szorít az egész rendszeren.  Ne higgye senki, hogy a különböző könnyítések, engedmények, vagy bármi más az embereket szolgálja. Ezt az illúziót el kell felejteni. Viszont, ahhoz, hogy ezt valamilyen formában meg tudjuk változtatni, széles körű tudást kell szerezni. Sajnos, a mai modern ember erre már nem képes, vagy csak nagyon kevesen. Az átmenet egyikből a másikba észrevehetetlen. Apró jeleket lehet találni, de az emberek ezzel nem foglalkoznak. Egyszerűen nem érdekli őket. A közömbösséget, és más egyéb tulajdonságokat azért nevelik az emberekbe, hogy könnyebben lehessen manipulálni, befolyásolni őket. Fel lehet tenni azt a kérdést: vajon merre tart a világ? Sajnos azt látjuk, hogy valami nem jó irányt vett. Mi az oka? Lehetne taglalni. Egy biztos: az emberi kapzsiság, hatalomvágy, pénzszerzés mindent felülír. Talán nem idegen az, amit most mondok: mindennek, és mindenkinek ára van, csak tudni kell, mennyi. Tudom nagyon sokan talán ellene mondanak. Érthető. Sértő is lehet. De. Itt van ez a szó. Mindenki gondolja végig, ha akarja. A nyílt, őszinte, és bizalmas gondolatok előbbre visznek. Ma már sajnos sok olyan dolog van, amit „szakemberekre” hivatkozva közölnek. Vajon miért? Mert így könnyebben eladható. Ha viszont a háttérbe tekintünk, szembesülünk a valósággal, mégpedig azzal, hogy nem fedi a valóságot. Sajnos ez történik minden nap. Nem az a cél, hogy az emberek széles köre képzett, megfelelő tudással rendelkező világpolgár legyen. Éppen ellenkezőleg. Tudat és tudásnélküli emberekre van szükség, akik teljes egészében alávetik magukat annak a rendszernek, amely kihasználja őket, elültetve benne azt a gondolatot átmenetileg, hogy fontos része az egésznek, de abban a pillanatban, amikor egy bizonyos határt túllép, kegyetlen szigorral lecsap bárkire, nem válogatva az eszközökben. Megadja azt az illúziót, mely szerint korlátozott tudásoddal szolgálod a társadalmat. Azzal, hogy tanulsz, képezed magad, csak bizonyos szintig, és meghatározott területen érhetsz el részeredményeket. Azok a régiók, ahol az igazi döntéseket hozzák, mindenki számára elérhetetlen, csak, és kizárólag az a réteg képviselheti, akiket kiválasztanak, illetve akik a pénz, hatalom és tudás birtokában vannak.  Kedves olvasó: Te érted ezt? Ha igen, jó neked, tájékoztass róla, mert olyan tudásnak vagy a birtokában, amit szívesen vennék, tanulnék.

Valamit tudomásul kell venni. Az Új Világrend fogalma ma már közhelynek számít. Számtalan esetben, és sok helyen, legfőképpen vezető emberek beszéde alkalmával elhangzik. A történészek és politológusok, akik féltik az egzisztenciájukat, görcsösen igyekeznek hangsúlyozni, hogy mindez paranoiás összeesküvés-elmélet, holott ez maga a valóság, amiben napról napra élünk. Az igazság keresésekor óhatatlanul rábukkanunk teljesen ellentmondó dolgokra. Ez a zűrzavar nem véletlen. Ez okozza az emberekben a bizonytalanságot, azt pedig mindenki tudja, tapasztalja, hogy ez a legrosszabb állapot. Magát a rendszert, az Új Világrend képviselőit és elképzeléseiket már nem kell titkos dologként kezelni, mert beépült az emberek tudatába, hogy létező valamivel állunk szemben. A lebutított emberek ma már elfogadják ezt a helyzetet. Amiket évek hosszú során mindig a középpontban tart valaki, az előbb-utóbb beépül, rögzül az emberekben. Az Új Világrend tényével is ez történt. Minden józanul gondolkodó ember előtt világossá kell válni, hogy életünket a háttérhatalom legfelső szintje irányítja, ami nem egyenlő a vezető politikusokkal. Ez a rendszer nem rövidtávon gondolkodik. Évszázadokra előre terveznek. Az Új Világrend képviselői, nevezhetjük őket úgy is, hogy a világ urai, fantasztikus tudással rendelkeznek. Ha kicsit is belegondolunk, akkor világossá válik, hogy bizonyos technológiák csak évtizedek múlva kerülnek ki a köztudatba, amik ezeknek az embereknek a birtokukban vannak. Bárki visszagondolhat úgy 50 évvel ezelőtti időkre. Mi volt akkor, és mi van most. A háttérhatalom már jóval előrébb tart, ami majd szintén évtizedek múlva kerül napvilágra, ha kerül.  Mindaz, amit mindennapos használatra átengednek a tömegek számára, voltaképpen elavult technológiát képvisel. Sajnos az emberiség túlnyomó többségét egyáltalán nem érdekli a világ sorsa, csak a saját túlélésével van elfoglalva, és még rosszabb, hogy hitelt sem adnak azoknak az összeesküvés-elméleteknek, melyek valójában nem azok, amik rávilágítanak arra, hogy mi fog következni. Ennek az egész rendszernek a legfontosabb eleme, hogy az embereken globális tudatmódosítást hajtsanak végre, magyarul, akaratától, tudatától fosztanának meg mindenkit. Azt hiszem ide illik.

 „A csőcselék semmitől sem fél annyira, mint az észtől.
A butaságtól kellene félniük, ha felérnék ésszel, hogy mi félelmetes.”
                        /Goethe/

2020.12.18.

Egy kis elmélet

Azt hihetné az ember, hogy idővel okosabbak lesznek a fiatalok. Hát ebben egy kicsit kételkedem. Hogy miért, azt néhány gondolat után megfogalmazom, illetve bemutatom. Először azon lepődtem meg, amikor fiatalok beszélgettek egymással, és óhatatlanul is fültanúja volt az ember ennek, illetve ezeknek a beszélgetéseknek. Ez történt utcán, boltban sorban állás közben, strandon, vonaton, stb. Igen érdekes fogalmakat lehetett hallani különböző témakörökben. Aztán felfigyeltem egy utcai kérdezős műsorra, amikor aránylag elég ismert helyeket kérdeztek fiataloktól, hogy helyezzék el hazánk területén, illetve hallottak-e már arról, amit kérdezek. Nagyon meglepő volt az eredmény. Talán négy-öt kérdés hangzott el, de azonkívül, hogy viháncoltak, nevetgéltek, nem tudtak egyetlen egy kérdésre sem válaszolni. Először azt hittem rosszul látok, hallok. Azt feltételeztem, hogy talán egy megbeszélt dologról volt szó. De nem. Komoly volt a felvezetés, és komoly volt a kérdés. A válasz viszont elképesztő. Ezen elgondolkodtam egy kicsit. Vajon mi az oka, hogy teljesen alapvető dolgokkal nincsenek tisztában a fiatalok? Igen, a korosztályt elfelejtettem. Úgy 14-18 év közöttiek lehettek. A szomorú az, hogy korban hiába megyünk feljebb, és feltételezzük, hogy ott már többet tudnak. Nem tudnak többet, sőt! Aztán ahogy jó néhány dolognak szeretek utána nézni, érdekes fogalmakkal találkoztam. Illetve találkoztam volna, mert az a valami, amiről valamilyen definíciót írtak, nem úgy volt feltüntetve, ahogy korábban tanultuk. Tudom, finomodnak az értékek, megfogalmazások, részletesebb elemzések kapcsán sok minden új megvilágításba került, de a fizikai, kémiai törvények, összefüggések, földrajzi helyek és nevek, történelmi időpontok nem nagyon változnak. Teljesen új fogalmak hangzanak el, amikkel korábban nem lehetett találkozni, és amit úgy kell megkeresni, mert egyszerűen nem tudja az ember hova tenni. Ez minden területen így van. Sok esetben semmi különleges nem hangzik el, csak más szóval van kifejezve. Talán egy egyszerű példát mondanék. Egy étterem étlapján az volt feltüntetve, hogy „gránátos kocka”, ami nem más, mint krumplis tészta. Valami hasonló dolog történik sok más területen is. Aztán készült egy érdekes felmérés, mely eléggé rávilágít a fiatalok, illetve az emberek tudására. Én úgy vélem, a feltüntetett meghatározások nem olyan őrült nehéz dolgot fejeznek ki. A válaszok annál inkább. Döbbenet. Vajon mitől alakult ez így? Ennyire elfordultak az emberek a szellemi értékrendjüktől? Ennyire nem érdekli őket, hogy bizonyos területeken mi, és hogy történt, történik? Azt kell mondjam, hogy valószínűleg nem érdeklik a lakosság nagy részét ezek a dolgok. Van egy olyan, hogy általános műveltség. Nagyon úgy vélem, hogy ennek már semmi létjogosultsága nincs a XXI. századi modern ember gondolatvilágában. Nézzük csak?  

Nem bonyolult kérdések, és mégis hihetetlen a válaszok százalékos értéke. Ez a felmérés az összlakosságra vonatkozik. Sajnos azt kell mondanom, hogy az igaz, ez a felmérés elég régi, de azt hiszem egy mostani hasonló kimutatás még rosszabb értékeket mutatna. Vajon az emberek megelégszenek ennyivel? Úgy érzik, hogy ez így jó? Megnyugtatok mindenkit, igen. A mai világ egy ilyen embert nevelt ki, akinek nem kell tudni, nem kell gondolkodni. Megmondják mit, mikor, hogyan csinálj. Az ettől eltérő rossz. Vannak speciális területek, ahol valóban magasan képzett szakemberek ülnek és dolgoznak, de ez a lakosság nagyon kicsi százaléka. Szerintem nem jó irány, mert teljesen elbutul az emberiség, és ez a legrosszabb, mert teljesen kiszolgáltatja magát másoknak.

      Az állapotnak azonban van egy érdekes mozgatórugója. Ők nem más, mint a fiatal korosztály. Sajnos azt kell mondani, hogy az ő elbutulásuk is elég erőteljes. Nagy érdeklődést mutatnak a kábítószerek és az alkohol felé. Szinte minden esetben a bulikon résztvevő fiatalok lerészegednek, sőt, szinte minden alkalommal kábítószert is fogyasztanak. Ez oda vezet, hogy teljesen labilissá és érdektelenné teszi őket, nem beszélve a magatartásukról, amit tanúsítanak. Eltolódnak egy lelkileg instabil állapot felé, ami különböző viselkedési problémákat okoz. Nagyon sokféle lehet ez az állapot. Egy biztos. Sem fizikailag, sem szellemileg nem tudnak normálisan fejlődni. Marad a butulás, ami számukra teljesen értelmezhető, csak a nagyvilág felé nem. Ezt ők szinte helyesnek tartják, és az a felelet felelősségre vonás alkalmával, hogy őket senki nem érti meg. Azt a gondolkodást, amit ők, és úgy képviselnek, nem is lehet megérteni, mert ellentmond a józan észnek. Talán változtatni kellene rajta. Megint egy kérdés. Vajon van rá igény? Nagy kérdés.   

2020.12.11.

Egyre többet hallani

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyen értelmi és érzelmi életminőséget élnek. Ez nagyon szomorú. Nemcsak a magam gondolatait szeretném megfogalmazni, hanem sok olyan más emberét is, akik ugyanúgy látják azt, ami már egy jó ideje jelen van a társadalomban, történetesen, hogy elbutultak az emberek. Ennek több, sőt mondhatni számtalan jele van. Érdekes dolgokat lát, hall az ember, csak egy kicsit másfelé is kellene figyelni. A „kockahatás” egyértelműen meghatározza az egyén helyét. Mit értek „kockahatás” alatt? Egyszerűen azt, hogy az emberek annyira eltávolodtak egymástól, hogy már az idegenkedés fogalma is felvetődhet. Sőt! Fel is vetődik. Mindenki a saját kis, vagy nagy dolgaival van elfoglalva, és már arra nem jut idő, hogy esetleg nyissanak a szomszéd felé. Szerencsére ez az álláspont a vidéki területekre nem érvényes, illetve nem annyira érvényes. Ez személyes tapasztalat. Sőt! Az én gyerekkoromban faluhelyen mindenkinek köszöntünk. Akkor volt baj, ha nem. Ma már annak az illemszabályát sem tudják az emberek, hogy mikor, kinek kell köszönnie, úgyhogy sok esetben ez el is marad. Ez már egy alapvető hiányosság. Folytatva az előző gondolatmenetet, később, amikor már nagyobbak lettünk, az egész települést ismertük. Így volt ezzel mindenki. Egy kellemes köszönés a nap bármely szakában, néhány szó az utcán, vagy bárhol. Mindig volt mit, és miről beszélgetni. Összetartoztunk. Nem idegenkedtünk egymástól. Ennek nyomai fellelhetők még sok településen, szerencsére. Volt olyan hely, ahol a helyiek megelőztek a köszönésükkel, holott ezt nekem kellett volna megtennem. Ez így van, amikor valaki bemegy valahova, akkor neki kell köszönni. Hol van már ez az illem? Sajnos, ez nemcsak a fiatalokra vonatkozik, hanem a középkorúakra is. Úgy látszik ez már a „kockahatás” része. Ne foglalkozz velem, én sem foglalkozom veled, hagyjál békén. Valahogy ez a hozzáállás. De van ennél egy sokkal veszélyesebb helyzet is. Ez nem más, mint amikor valakivel, mondjuk a lépcsőházban lakóval, vagy bárki olyan ismerőssel, akivel többször is találkozik az ember, köszönés után még kérdez, vagy mond valamit. A rögtöni reakció: vajon mit akarhat tőlem ez az ember? Ismerős? Biztos vagyok benne. Ez még akkor is jelentkezik, ha netán egy közös utazás keretén belül kerülnek, kerülnének közelebb egymáshoz az emberek. Ott is megvan a három lépés távolság, szokták mondani. Talán most sokan azt hiszik, hogy nem így van. Szintén tapasztalat. Társas utazás, letelt az idő, mindenki gyűjti a telefonszámokat, e-mail címeket, facebook elérhetőségeket. Aztán? Semmi. Mindenki hallgat, nem hív senkit, nem ír senkinek. Vajon miért? Mert egyszerűen nem érdekli a további kapcsolatot fenntartani. Nyűgnek, plusz időpocsékolásnak tartja az egészet. Nem akarja senki, hogy esetleg valaki többet megtudjon róla, akár érdeklődési köréről, akár hobbijáról, akár sportolási szokásairól, vagy egyáltalán valami közelebbi dologról, ami már egy kicsit személyesebb. A „kockahatás” érvényesül. Csak én, csak magam, csak nekem, én okos vagyok, mindent tudok, nincs szükségem senki másra, aki esetleg kellemes, jó dolgokat mondana. A normális társadalmi kapcsolatoknak itt vége. Innen már csak egy lépés, hogy ne ismerje a tolerancia fogalmát, ne ismerje a kompromisszum fogalmát. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt alkalmazza is bárki. Mi történik valójában? Mindenki magába fordul, neki nincs szüksége arra, hogy valakivel beszélgessen. Felütötte a fejét a bizalmatlanság, a bizonytalanság, a hazugság. Senki sem őszinte. Szintén saját tapasztalat, és egy borzalmas dolog, amikor valakivel beszélget az ember, néz a szemébe, mondja a magáét, és tudom, hogy hazudik. Erre mit lehet mondani? Semmit. Próbálom a butaságait korrigálni valahogy, de nem megy, mert erőszakosan ragaszkodik a hazugságához, és csak az jó. Ő az ész. A mindentudó. Tudják, milyen sokan vannak ilyen emberek? Már sok helyről hallani vissza, hogy el vannak butítva az emberek. Ez sajnos így van, és egyre inkább így lesz. Ez az embercsoport a tudástól fél a legjobban. A szellemi kapacitásuk az embereknek nagyon alacsonyan van. Megkérdőjelezendő, hogy egyáltalán van igény arra, hogy valaki, vagy valakik kicsit műveltebbek legyenek? Sajnos, nagyon az az érzésem egyre inkább, hogy nincs ilyen igény az emberekben. Elvannak a maguk világában, ami pusztán illúzió, de itt jól érzik magukat. Úgy véli, ő dönt mindenben, ő az okos, ő jobban tud mindent, ő a követendő példa. Úgy véli, amit ő mond, kitalál, alkot, csinál, cselekszik, az a jó, más nem. Van egy jó mondás, bizonyára ismerik: „Lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni”. Ez utóbbi a borzalmas. A helyzet az, hogy ez az általános.

 Van több olyan dolog, ami még szorosan ide kapcsolódik. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek önmagukban is súlyos fogalmak. A közömbösség, a közöny, az érdektelenség és a felelőtlenség. Számtalan alakalom volt már arra nézve, hogy az emberek mennyire nem törődnek, nem foglalkoznak másokat ért esetleges bántásra, sérelemre, stb. Mi okozhatja ezt a magatartást? Semmi más, mint a felsőbbrendűség érzete. Én vagyok az aki, nekem mindent lehet. Ugye ismerős a megállapítás. Sajnos a magyar ember sem nem törvénytisztelő, sem nem szabálykövető. Mindig keres valamit, amivel el tud térni az előírttól, de még valahogy be is tartja. Ez sajnálatos dolog. Csak gondoljunk bele, mi az a tényező és gondolat, hogy valamilyen szabályt megszegek, és az esetleg súlyos, nagyon súlyos következményekkel jár. A magyar ember nem tanul, még a mások kárán sem, ugyanúgy elköveti többször ugyanazt a szabálytalanságot, még annak árán is, hogy magára nézve komoly hátrány keletkezik. Vagy. Valaki elkövet valamit, és rajtakapják, vagy a későbbiekben elfogják. Mi a legelterjedtebb? Nem én voltam. Hosszú hónapok múltán, aztán csak bebizonyosodik, hogy ő volt a vétkes. Ennyire nincs becsület? Ennyire nincs őszinteség? Mindig hazudni kell? Sajnos azt látni, hogy igen. Ezt a világot éljük, a társadalmak ilyen embereket nevelnek. Ez az egész világon így van. A felelőtlenségnek nagyon széles a tárháza. Ezt szinte minden nap meg lehet tapasztalni. A mai modern ember úgy véli, hogy a nagy szabadság mellett ő mindent megtehet. Elméjének egyetlen egy része sem ellenkezik az ellen, hogy az a valami, amit tesz, nem jó dolog, és árt másoknak. Ez a tény egyáltalán nem érdekli. Közömbös ezek iránt, és úgy általában minden iránt. Jogosan lehet feltételezni, hogy az agya már teljesen másképpen működik, mint ahogy normálisan kellene. Ugyanis, józan, megfontolt gondolkodás mellett nem történhetnének meg olyan dolgok, mint amilyenek megtörténnek. Talán egy érdekes hasonlattal valamennyire még inkább rá tudok világítani a lényegre. Talán már kevesen emlékeznek arra, amikor máshol engedélyeztek egy üveg sört meginni autóvezetéskor. Ezt hogy értelmezte a magyar ember? Veszek egy láda sört, beteszem a csomagtartóba, majd mindig csak egyet iszom. Ez az alapgondolkodás. Én jobban tudom, én gyorsabb vagyok, én okosabb vagyok, én tájékozottabb vagyok, egyszóval az egyén egy zseni. Az ilyen magatartásnak nincs határa. Ez még meg van fejelve az állandó hazugsággal, erőszakkal, viselkedésbeli zavarokkal, közönnyel, lenézéssel mások iránt. Ezek a magatartás és viselkedés formák mennyisége és minősége is egyre durvább, és egyre sűrűbb lesz. Talán éppen itt lenne az ideje, hogy elinduljanak az emberek abba a világba, amelyet úgy hívunk, hogy értelmi, érzelmi intelligencia világa.        

2020.12.04.

Adatok, megfigyelés

Biztos, hogy ezzel nem mondok újat. Eléggé érdekes és kényes téma. Minden kornak megvolt a maga módszere, hogy valakiről, valakikről adatokat, információkat gyűjtsenek, hogy azokat felhasználják különböző célokra. Élnek, visszaélnek a szerzett adatokkal. Ma már ez nagyon elterjedt. Csak egy dolgot mondok. A legelképesztőbb helyeken, formában készítenek felvételeket eseményekről, személyekről. Az ember azt hinné, ilyen nem létezik, ez hogy lehet. Az emberek felelőtlenek. A közösségi felületek tág teret biztosítanak mindenféle dolognak. A térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, a fedélzeti kamerák, mind azt szolgálják, hogy megfigyeljék az embereket. Sőt! Az emberek egymást is figyelik. Sok esetben jó dolog, hiszen éppen valami rossz dolgot tudnak megakadályozni, felderíteni. Az emberekben mindig benne van a kíváncsiság. Sokszor látni, hogy házakon is fel vannak szerelve már ilyen kamerák. Nem bíznak az emberek egymásban, sőt senkiben. Az ellenőrzés, a megfigyelés alatt tartás ma már alapvető tevékenység. A módszerek egyre kifinomultabbak. Ismét csak azt tudom mondani, hogy az emberek felelőtlenek. Minden adatot, információt közölnek egy portálon. Nem foglalkoznak az esetleges következményekkel. Egyet viszont le kell szögezni. Ebben az a szörnyű, hogy vannak emberek, szervezetek, akik arra szakosodtak, hogy ezeket folyamatosan figyeljék. Egy egyszerű dolog. A fiatalok kedvenc területe a közösségi média. Itt élik szinte az életüknek bizonyos részét. Nem gondolnak arra, hogy ezt mások kihasználják, visszaélnek vele. Sajnos van rá bőven példa. Az egyes portálok tág teret engednek arra, hogy a vélemények személyre szólóan negatív eredményt adjanak. Magyarul, komoly konfliktust eredményeznek az egyes véleménynyilvánítások, fotók, események. Szükséges ez? Egyértelmű a válasz, hogy nem. Az emberek viszont nem ilyenek. Nem a jó dolgot, a szépet, a kedveset, a szeretni valót látják ezekben a megnyilvánulásokban. Rögtön véleményt formálnak, kritizálnak, megjegyzéseket tesznek. Ezekből aztán komoly dolgok alakulnak ki. Olyan dolgok, melyek a személyeket érintik, személyes dolgaikat sértik, lelki problémákat okoznak. Az emberek ezzel nem foglalkoznak. Sőt! Tetszik, ha valami kiderül valakiről, lehet mivel foglalkozni. Az meg sem fordul a fejében, hogy holnap talán ő lesz a célpont. Vagy már ez a normális? A lényeg: az emberek ellenőrzés alatt állnak. Mindenkit figyelnek mindenhol. A határ a csillagos ég, szokták mondani. Senki ne ringassa magát abban a hitben, hogy ő a kivétel. Ilyen nincs.

Mindenki meg van figyelve. A tereken, az intézményekben, az utcán, a szórakozó helyeken, a rendezvényeken, gyakorlatilag mindenhol az ellenőrzés van jelen. Hogy miért? A kontroll alatt tartás miatt. Az adatokról, az információkról azt mondják, hogy az emberekre van bízva a saját védelmük, adataiknak biztonsága. Bizonyára mindenki találkozott azzal a szöveggel, mikor arról értesítenek, hogy ők majd megvédik az adatainkat. Egy ismeretlen harmadik személy hogyan garantálná az én, vagy bárki személyes adatait. Ugye ez csak egy vicc. Ezt senki ne gondolja komolyan.  Ilyen nincs. Kitől kellene megvédeni az adatainkat? A személyes adatokat csak én védhetem. Senki más. Bármilyen adat kikerül bárkiről, az már közkincs. Olyan, hogy adatvédelem, nem létezik. Bankkártya, személyi igazolvány, lakcímkártya, TB kártya, kölcsönszerződés bankokkal, mobiltelefon vásárlás, jogosítvány, és bármilyen más adatokkal rendelkező irat alapot adhat információ gyűjtésre, és azokkal történő visszaélésre, megfigyelésre. A hatóságoknak minden eszközük megvan arra, hogy terhelő adatokat gyűjtsenek bárkiről. Ez a cél. A totális megfigyelés. A világon mindenhol így van.  

2020.11.27.

Egy ellentét

Most talán ellentétes véleményt alkotok a fiatalság bizonyos rétegéről. Igen, van ilyen. Feltalálók, művészek, gondolkodók. Csodálom azokat a fiatalokat, akik arra szánják szabadidejüket, hogy magukat fejlesszék, műveljék, tudásukat gyarapítsák. Vajon miért van akkora különbség az átlag fiatal, és e között a csoport között? Nem könnyű kérdés. Elég sok összetevője van annak, hogy valaki milyen utat követ. Ez még akkor is igaz, ha nem adatott meg valakinek, hogy olyan környezet vegye körül, ahonnan semmiféle külső hatás nem éri. Ezt a külső hatást pozitív értelembe értem. Magyarul a szülők esetleg nem rendelkeznek olyan iskolai végzettséggel, olyan tudással, amit át tudnának adni a gyereküknek, vagy gyerekeinek. A gének eléggé meghatározzák az egyes emberek viselkedését, magatartását. Ami talán a legfontosabb, hogy milyen a környezet, milyen a szülők hozzáállása, úgymint műveltség, intelligencia, nevelés. Ha mindezeket egy fiatal nem kapja meg, illetve nem érzi, hogy ezeket megkaphatná, még akkor sincs nagy baj, mert ő saját maga is változtathat a saját elképzelésein. Nézetei mellett kiállhat, követheti azt. Ezzel azt akarom mondani, hogy azért, mert valaki nem olyan hátteret kap, ami eleve feltételezi azt, hogy ő milyen, az még nem jelenti azt, hogy a kevésbé jó úton kell járnia. Nem, egyáltalán nem. Az ember születésekor mindenkiben benne van a jó és a rossz is. Az esélyek egyenlőek. Aztán történik a módosulat. A háttér, amit említettem. Nem egyszerű dolog ez, de úgy vélem azért válassza sok fiatal a rossz utat, mert az könnyebb. Sokkal könnyebb. Ha valaki tanul, művelődik, esetleg más dolgot is csinál, zenél, fest, sportol, stb, akkor más világ nyílik meg előtte. Igaz, ez sok lemondással jár, de tartalmasan kitölti az idejét. Nagyon észre lehet venni, ha valaki valamilyen területen képezi magát. A szókincsén a megszólalásakor, a viselkedésén, a magatartásán egyértelműen le lehet mérni a fejlettebb gondolkodást. Nem szelektálni akarok, de sajnos ez van. Nagy különbség van a két azonos generációs fiatalok között már egészen az elején a tekintetben, hogy mit képvisel. Miképpen gondolkodik, milyen céljai vannak, mit szeretne elérni, stb. Míg a másik oldalon mikor mehetek bulizni, hogy tudok berúgni, milyen illegális dolgokat tudok csinálni, hogy tudom megúszni a tanulást, hogy tudok, és mekkorát hazudni, stb. Talán sokan úgy vélik, hogy ezek erős kifejezések. Higgyék el nem. Bújják a közösségi oldalakat, és onnan vesznek példát, azt a valakit követik, és úgy követik, ahogy megjelenik, fel sem fogva azt, hogy az a valaki semmivel sem több mint ő, csak annak állítja be magát. Tizen-huszonévesek divat, főzési, lelki, életmód, és még ki tudja, milyen tanácsokat osztogatnak, mindenféle szellemi tudás és tapasztalat nélkül. Sajnos sok példát tudnék mondani, nem azért, mert az utcán töltöm az időmet, hanem azért, mert olyan helyekre is eljutnak az ordenáré szavak, az üvöltések formájában való beszélgetés, a részeg viselkedés, a randalírozás, és nem akarom még sorolni, ahová talán nem is gondolnák. A legtöbb fiatal nem is gondol erre. Egyszerűen nem érdekli őket, hogy más is van a környezetükben. Elnézést, eléggé elkanyarodtam az eredeti témától. Tehát hihetetlen sok fiatal van, aki gondolkodik, művelődik, tanul, fejleszti tudását. Látszik is, hiszen sok esetben olyan csodálatos dolgokat találnak ki, fedeznek fel, alkotnak meg, adnak elő, hogy az ember szája tátva marad. Ilyen is van. Persze lehetne még sokkal több ilyen fiatal. Őket tisztelni és becsülni kell. Elértek valamit, nem is akármit. Ami pedig örvendetes, hogy tizen-huszonévesek. Mit fognak még majd ezt követően megvalósítani? A lehetőség végtelen. Okosan, ügyesen, példamutatóan, tartalmasan élik minden napjaikat. Ennek így van értelme. Jó látni, hogy ilyen fiatalok is vannak. Az biztos, hogy ezt az ellentétet nagyon nehéz kiegyenlíteni. Minden saját magukon múlik. Senkit nem tehetnek felelőssé, hogy milyen módon viselkednek, csak saját magukat. Egyszerűen nem kell olyannak lenni, mert lehet másmilyen is. Gondolkodó, érdeklődő, tanulni vágyó, fejlődni akaró ember is. Minden az egyénen múlik. 

2020.11.20.

Az élet eredete

Azt hiszem ezt a kérdést nagyon sokan elemezték már. Lehet, hogy egy újabb dolgot tudok mondani, bár eléggé érdekes lenne, hiszen számtalan ilyen elmélet született már. Azért próbáljam meg. Kétféle képen lehet erről bővebben beszélni. Az egyik az anyagi jellegű keletkezés, a másik a szellemi vonalon való keletkezés. Jelenleg van egy elképzelés, mely azt mondja, hogy fele-fele arányban lehet erről beszélni, mert egyik elméletet sem tudja bizonyítani senki. Ebből fakadóan aztán nincs igazság, mert egyik sem lehet valós. Az emberi elme eljutott odáig, hogy arra tud rákérdezni, ami a lényeg. Mi a lényeg? Maga a keletkezés, az egész valami létrejöttének igaz és valós megfogalmazása. Ugyanis mindkét elmélet egy ponton teljesen elakad. Ez nem más, mint az a pont, az a helyzet, amikor minden létrejött. Az egyik elmélet szerint ez azért nem jó kérdés, mert a keletkezés pillanatában még nem volt meg a négy dimenzió, azaz, éppen a negyedik hiányzott, ez nem más, mint az idő. Tehát azt mondják, ha nincs idő, nincs keletkezés. Ez valahogy úgy hangzik, mintha azt mondanám, amit nem látok, az nincs. Magyarul, nem tudnak választ adni arra a kérdésre, hogy mi volt előtte. Ez persze vonatkozik mindkét elméletre. Nem lehet torz, értelmezhetetlen, valótlan válaszokat adni, mert maga az az ember sem képes arra, aki talán azt hiszi, hogy tudja a választ. Higgyék el, nem tudja. Ilyen egyszerű. Feltételezésekkel, álmagyarázatokkal, sőt, a hit erejével sem lehet azt a kérdést megkerülni, hogy mi volt előtte? Ebből fakad azért egy érdekes dolog. Mégpedig az, hogy mindenki azt hiszi el, azt tudja magáénak, amit éppen jónak lát. Egy elme hiába tenné magát előtérbe, ha bizonyos kérdésekre nem tud egyértelmű választ adni. Ilyen pedig nagyon sok van. Egy valami dolgot sokféleképpen lehet magyarázni. Ez igaz. A magyarázatokból viszont csak egy az igazi. Az anyagi világ magyarázata és a hitvilág, azaz, a vallás magyarázata teljesen különböző, és semmilyen ponton nincs egyezés. Nem is lehet. A hitvilág mindent feltételez, a materialista nézeteket vallók pedig próbálnak rendet tenni ebben a világban. Mivel mindenhol az anyag van jelen, ami látható, megfogható, érezhető, így a hittel magyarázó személyek is csak a dogmatikus rendszerük szerint, de valójában az anyagi világot képviselik. Az anyagi világban szigorú törvények uralkodnak, amit nem lehet megmásítani. A hittel bíró oldalon lévők már számtalanszor változtattak, módosítottak a nézetükön. Alapvető nézeteket változtattak meg annak érdekében, hogy a hatalmuk megmaradjon. Ez nagyon jól követhető a történelemben. Sőt! A más tudást nem tudták elviselni, nem tudták elfogadni annak ellenére sem, hogy ők ugyanabban a közegben éltek, élnek. Láss csodát, a mai modern világban egyre nagyobb teret engednek olyan nézeteknek, melyeknek régebben egyáltalán nem lehetett élettere az ő elképzelésük szerint. Valószínűsíthető, hogy később még inkább az anyagi dolgok felé kell nézniük a szellemi világot követőknek, mert ebben a közegben élnek, alkotnak, dolgoznak. Az általuk képviselt dolgokat nyugodtan művelhetik, hiszen az emberek abban hisznek, amiben akarnak, és amit elfogadnak. Ahogy említettem, egyik fél sem érte el azt a szintet, hogy azt lehessen mondani, ez a valós, ez az igaz az élet keletkezésére. A sok elmélet között van a teremtés elmélete és a Nagy Ősrobbanás elmélete, amelyek szemben állnak egymással. Az egyik szerint egy hét alatt minden elkészült a Földön. Az összes élőlény, az összes növényzet, az ezekhez szükséges összes kiegészítő mechanizmus, úgymint talaj, víz, napfény, tápanyag, élelem, ezek összes molekuláris szerkezete, fizikai és kémiai törvényszerűségek, még az ember is, a maga roppant bonyolult szervezetével együtt. Ha egy kicsit ezen a területen tovább lépünk, akkor felmerül egy nagyon egyszerű kérdés, amit a modern genetika már bizonyított. Két emberről van szó, és a leszármazottakról. A szaporodáshoz két ember nem elég, mert a testvérek közötti kapcsolat torz embert szül. Ha még tovább megyünk, ez egyre súlyosabb lesz. Ennek fényében a szaporulat egy kicsit sántít. Nem alakulhat ki normális embercsoport, két emberből tehát a népesedés, a sokasodás ebből a szemszögből nem állja meg a helyét. Csak röviden a másik oldalon, az anyagi világ kialakulását követően több évmilliárd telik el, amíg több ágon kialakul a növényi és állati világ, ami már megteremtheti a szinte végtelen szaporulatot, hiszen különböző szinteken, és más-más helyekről származó fejlett lények találkoztak egymással, melyeknek genetikai kódjai nem egyeztek, ezért normális volt a szaporulat. Talán röviden ennyit a két oldalról. A második lehetőségről azért csak ennyit, mert ez a reálisabb. Most nézzünk más lehetőségeket is. Az csak a második, azaz az anyagi világra érvényes, hiszen az elsőben egy valaki létrehozott mindent, ami tökéletesen működik a mai napig is. Ez rendben is van a sok ellentmondásaival együtt. Az alap a világóceánokban keletkezett élet, mely egy külső hatás következtében jött létre. Mi lehet ez a külső hatás? Ahhoz, hogy egy egyszerű szervezet, de élő szervezet kialakuljon, sok mindenre szükség van. Az alapvető dolgok az élet négy építőköve, a szén, oxigén, nitrogén és hidrogén. Ezeknek az elemeknek megszámlálhatatlanul sok kombinációja hozta létre az élet primitív formáját. Mivel vízről beszélünk, kettő alapból jelen volt. Az oxigén és a hidrogén. A szén és a nitrogén ott volt a légkörben. Mi okozhatta, hogy valamilyen ugyan még nem élő, de valamilyen bonyolultabb vegyület létrejöjjön? Az egyik lehetőség egy hatalmas elektromos kisülés, azaz villám. Csak egy kellett, hogy kialakuljon, hiszen ezt követően már ezek véletlenszerűen is találkozhattak és egyesülhettek, szétválhattak, módosítva az összetételüket, majd elindult egy fejlődés. A másik szerint az Univerzumból érkező meteorokba zárt anyagok az ütközés során kerültek kapcsolatba a vízzel, illetve az oxigén közegével, mivel Világegyetemben az oxigén elég ritka. Viszont azt sem szabad elfelejteni, hogy a világűr sem teljesen üres, így minden elemet magával tudott hozni egy ilyen meteor. A becsapódás után kiszabaduló vegyületek aztán elkezdtek tovább fejlődni, mígnem elérték, hogy életté, mozgó valamivé alakuljanak. Van egy általam kigondolt verzió. Lehet, hogy valahol már lehetett ezzel találkozni, de én nem hallottam erről. A Föld kezdetleges formájában a Nap sugárzása akadálytalanul érte a felszínt. Itt minden sugárzás megtalálható volt. Nem volt védőpajzs, így elképzelhető, hogy a világóceán olyan részén, ez a vízfelszín alatt bizonyos mélységben lehetett, ahol már nem volt káros hatása ezeknek a sugárzásoknak, de még hatással volt a környezetre, változásokat okozott az elemek láncolatába. Ezáltal, mivel hosszabb ideig ez a sugárzás fennállt, így az élet csírája kialakulhatott ilyen elképzelés mentén. Persze, ennek eldöntése igen nehéz. Az élet eredetének eldöntése nagyon bonyolult folyamat. Lehet, hogy soha nem fogják megtalálni az igazi okot, amitől kialakult, de az is lehet, hogy később már senki nem is fogja keresni, ugyanis nem látják értelmét, hiszen azzal nem változik meg semmi. Az élet jelen van, csak nagyon vigyázni kell rá.      

2020.11.13.

Globál rendszerek

Talán elsőre furcsa ez a kifejezés. Ezt arra értem, hogy vannak olyan rendszerek, melyek a Föld teljes képét megváltoztatták, megváltoztatják, és biztos vagyok benne, hogy a jövőben is változni fog. Sok hasonló írás már megjelent. Én egy kicsit talán másképpen próbálom megközelíteni ezt a nagyon is időszerű kérdést. Azért is időszerű, mert ha hamarosan nem történik valami kedvező változás a globál rendszerekkel kapcsolatban, akkor igen erősen el kellene gondolkodni, hogy merre tovább. Az emberiség létszáma olyan méreteket öltött, hogy kérdésessé válik az ellátásuk minden tekintetben. Ma már sok tanulmány foglalkozik azzal a kérdéssel és azzal a témával, hogy az egyes tengeri és óceáni áramlatok miként hatnak majd a környezetünkre? Milyen változások vannak, és lesznek a hőmérséklet emelkedéssel kapcsolatban? Mennyi szennyező anyagot bír még el a légkör? Vajon lesznek a mostani viharoknál erősebbek és gyakoribbak? Mennyire változik meg a csapadékeloszlás? Változnak-e a sivatagok, és ha igen, mennyivel? Változnak-e a jelenlegi éghajlati övek? Nő-e az esőzések által kialakuló árvizek száma? Valóban nagy veszély a tengerszint emelkedés? Mennyi az a szint, ahol már katasztrófa fenyeget? Vajon az ennek kapcsán elvándorolni kényszerülő emberek hova mennek? Mi lesz a csökkenő termőfölddel? Lesz-e elegendő élelmiszer, energia? Kialakulnak-e járványok a hatalmasra duzzadt szeméttelepeken?  Lesznek-e összetűzések az esetleges hiányok miatt? Kezelhető lesz-e a társadalmi feszültség? Nagyon sok kérdésem lenne még, de azt hiszem ennyi elég ahhoz, hogy egy kicsit el lehessen gondolkodni a Föld majdani sorsán. Vajon milyen rendszerek ezek a globál rendszerek? Teljesen más megközelítést alkalmazok ennek megválaszolására.  Egy kicsit időben vissza kell lépnünk. Az egész Univerzum keletkezése, mely a feltételezések szerint az Ősrobbanással kezdődött, a mai napig nem tisztázódott. Vannak elméletek, több is, hogy miként alakult ki a mostani világ. Az egyiket megemlítem. Tudom, az elmélet és a gyakorlat között hatalmas a különbség. Ezt azért is jegyzem meg, mert ezzel a két területtel sokat találkozunk. Tehát az elmélet szerint az egész rendszer egy gombostűfejnyi térfogatban zsúfolódott össze. Ez valamilyen erő hatására felrobbant, elkezdett tágulni, lett a sugárzás, majd az anyag, később a csillagok, a szupernóvák, bolygók, csillagközi anyag, ködök, felhők, stb. A szupernóvák anyagából alakultak ki a szilárd felszínnel rendelkező planéták. Az emberi tudat eljutott odáig, hogy olyan kérdéseket tesz fel, ami szorosan összefügg ezzel a kérdéssel. Nevezetesen, mi volt az Ősrobbanás előtt? Erre is megvan a válasz. Mivel négy dimenzióról beszélünk, és a negyedik, azaz, az idő akkor keletkezett, amikor a robbanás megtörtént, így értelmét veszti az a kérdés, hogy mi volt előtte.     

Úgy vélem, ezt ennyire kategorikusan nem lehet kijelenteni. Sőt! Korábban még azt is felvetették, hogy meghatározták szám szerint a belátható Univerzum részecskéinek számát. A táguló és zsugorodó, azaz pulzáló modell valamit magyarázna, de nem igazán hihető. A folyamatosan táguló elmélet szintén labilis egy kicsit, bár a jelenlegi mérések erre engednek következtetni. Bármelyiket is vesszük alapul, tételezzük fel, hogy valamelyik igaz, akkor is ott marad a kérdés. Mi volt előtte? Vannak kutatások, melyek az emberi tudást, a természet jobb megismerését szolgálják. Vannak viszont olyanok is, amik igaz, hogy az elméleteket erősítik, de semmi gyakorlati hasznuk nincs. Ezzel egyáltalán nem akarom háttérbe szorítani az egyes elméleteket. Nézzük reálisan. Miben élünk, hogy élünk? Élünk egy olyan rendszerben, melynek egyáltalán nem tudjuk a keletkezését, de valóságos, létező anyagi világot mutat. A kézzelfogható dolgok, melyek meg tudják győzni az embereket. Anyagi világ? Szellemi világ? Ki mit hisz. Ki hogyan, és miképpen akarja látni a világot. Ez a lényeg. Sokáig lehetett hallani annak tényét, hogy fele-fele arányban vélik, hogy milyen volt a keletkezés. Ebbe ne menjünk bele, mert nagyon hosszú lenne, és valószínűleg nem is jutnánk a végére. Ezt az állítást bármelyik elméletre ráhúzhatnánk. Felmerül egy igen lényeges kérdés. Az egész, általam globál rendszernek vélt mindenséget vajon érdemes-e olyan mértékben vizsgálni, amire biztos, hogy nincs válasz? A jelenlegi emberi élet, mely komoly tudással rendelkezik, megalkotja azt a technológiát, melyben az ember él. Sokszor felmerült már, hogy vajon vannak-e rajtunk kívül az Univerzumban? Miért lényeges, hogy vannak-e mások is? Több ezer, több millió, sőt, milliárd év telt már el, de semmi olyan nem történt, ami arra engedne következtetni, hogy vannak mások is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nincs, csak a távolságok olyanok, melyek áthidalhatatlanok. Vajon akarnánk-e ilyen találkozást, ha létrejönne? Teljesen nem vagyok benne biztos. Egy valami viszont biztos. Ma már közel nyolcmilliárd ember él a Földön. Az a globál rendszer, ami ezt összefogja, azt kellene tovább fokozni a jó felé. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. A globál rendszer első állomása a keletkezés volt. Ahogy kialakult a Föld bizonyos természeti törvények hatására, elindult egy folyamat. Amikor még nem volt élet a Földön, komoly változások zajlottak, melyekből jó néhány még a mai napig is tart, sőt, tartani is fog. Földrengések, vulkán kitörések. Amint kialakult a Föld arculata, mely egy átmeneti állapot, mert ugye a változás állandó, a formálódás lelassult. Kéreglemezek alakultak ki, melyek folyamatosan mozogtak, vándoroltak. Ezeknek a mozgása érezhető, amikor földrengések alakulnak ki. Mivel a Föld nem teljesen gömbölyű, így felvetődhet egy kérdés. Vajon az elmozdulások alkalmával nem veszít a bolygó egyensúlyából? Csak képzeljünk el egy hasonló gömböt, amilyen a Föld. Ha képezünk rajta egy döféspontot, és a rajta található anyagot átcsoportosítjuk, akkor elveszti az egyensúlyt, mert az egyik oldalon több anyag lesz. Az történik, hogy a gömb kibillen egy irányba. Tudom, ez nem ilyen egyszerű, hiszen több erő hat a Földre, ami ezt nem engedi. De vajon hol van az a tömeghatár, ami után esetleg a kibillenés bekövetkezhet? Egy kicsit még tovább is lépek. A Föld belsejéből őrült mennyiségű szenet, kőolajat, vizet, és egyéb természeti kincseket bányásztak, illetve bányásznak ki. Ez a Föld felszíne alatt kb, 15 kilométerig terjed. A Föld átmérőjéhez képest ez elenyésző, mégis itt kerülnek kitermelésre nagy mennyiségben azok az anyagok, amelyeket említettem. Ezek hiánya esetleg okozhat egyensúly zavart? Ezeket az anyagokat legnagyobb részt eltüzeljük, tehát nem kerül a helyükre semmi olyan, ami azt tömegben helyettesíthetné. Bár nem tudok olyanról, hogy gyorsult-e a Föld forgása, avagy lassult-e. Most tekintsünk el a Föld-Hold kapcsolatától, annak ellenére, hogy az általuk keltett kölcsönhatás következtében keletkező változás kimutatható. Vajon van-e egy határ, mely után az egyensúly vesztés érezhetővé válik? Van még valami, ami számottevő. A kontinensek eloszlása. Ha megnézzük a térképet, az Egyenlítőtől északra jóval több szárazföld van, mint az Egyenlítőtől délre. Ebből következik, hogy innen termeltek ki több nyersanyagot is. Utalva a felsoroltakra, a globál rendszer értelmében elképzelhető a Föld súlyvesztése.  A Föld egyre inkább benépesül. Jelenleg közel nyolcmilliárd ember él a bolygón. Az előrejelzések szerint a szárazföld területe csökkenni fog a felmelegedés okozta olvadás következtében. Ezáltal csökken a lakható területek felszíne, illetve a mezőgazdasági termelésre vont területek felszíne is. Ebből az következik, hogy csökken az élelmezés, hiszen már ma is nehézségekbe ütközik a lakosság ellátása. Talán ennek ellentmond, hogy még van jó néhány olyan ország, ahol túlfogyasztás van. A jövőt illetően ez is jelentősen meg fog változni. Talán furcsának hangzik, de az esetleges tengerszint emelkedés nyertese a jövőben Ausztrália és Eurázsia északi része. Részben a permafroszt, a fagyott talaj felolvadása miatt, részben a tengerszint feletti magasságok szerencsés elhelyezkedése miatt, illetve a lakosságra kivetített adott helyen megtermelhető élelmiszer mennyiség miatt.  A többi kontinensen a jelentős hegyvidékek és sivatagok gátolják a mezőgazdasági termelést. A fogyasztás minden területen nő. A másik jelentős tétel az iható víz mennyisége. A gleccserek elolvadásával már most is jelentős területek váltak életre alkalmatlan területekké, pontosan az iható víz hiánya miatt. Ebből jelentős konfliktus is kialakulhat. A globál rendszer értelmében az emberiség élelmiszer, és iható vizének mennyisége vészesen közeleg a hiány felé. Ha egy kicsit még tovább nézünk, akkor a légkör melegedésével, ezzel együtt a tengerek és óceánok melegedésével, az erdők jelentős eltűnésével elindul egy folyamat, mely azt eredményezi, hogy kevesebb oxigén termelődik, ami az élethez nélkülözhetetlen. Ez úgy következik be, hogy a nagy oxigént termelő plankton mennyiség csökkenni fog a meleg víz miatt, a csökkenő erdők szintén kevesebb oxigént állítanak elő. Ez a kettő biztosítja az oxigén szint megfelelő állapotát. Ha ez kiesik, csökken az oxigén légkörbeli százaléka, ezáltal oxigén hiány lép fel. Ha ezeket a tényezőket összetesszük, akkor a globál rendszer értelmében a jövőben több lesz a szennyező anyag a levegőben, kiszorítva ezáltal a csökkenő oxigén mennyiséget, ami hiányhoz fog vezetni. Sok minden az emberre vezethető vissza. Helyesbítek. Minden az emberre vezethető vissza. Az ember teszi azzá a környezetét, ami miatt a felsorolt állapotok kialakulhattak. Ez azért fontos, mert az említett közel nyolc milliárd ember, akiknek létszáma emelkedik még, iszonyú mennyiségű élelmiszert, és más egyéb termékeket fogyaszt. Ezek egy része hulladék formájában landol valahol. Azért említem, hogy valahol, mert vannak hatalmas illegális szemétlerakók. Talán sokan nem gondolnak arra, hogy ez milyen nagy gond. Mindenki úgy van vele, hogy megtermelem a szemetet, majd kidobom, és azt elviszik. A növekvő fogyasztással növekedni fog a hulladék mennyisége is. Egy idő után kezelhetetlenné fog válni. Többféle szemét van, köztük fertőző, veszélyes is. Ezek okozzák a legnagyobb gondot. A már eddig is termelt szemét káros következményeit már ki lehet mutatni. Szennyezett talaj, szennyezett víz, szennyezett légkör. Hol él az ember? Olyan helyen, ahol minden szennyezett.

A globál rendszer értelmében a szemét jelentős ellenőrizhetetlenné váló mennyisége és minősége nagyon komoly fertőzések forrása. Ezekről a helyekről kipattanhatnak esetlegesen korábban elfeledett fertőző járványok, melyek végig söpörnek a földgolyón, jelentős emberéleteket követelve. Innen már csak egy ugrás a Föld lakosságának egészségi állapota. Mivel ma már minden szennyezett, illetve olyan anyagokat használnak az élelmiszerekbe, amiknek nem kellene ott lenni, így különböző betegségtípusok alakulnak ki. Nem szeretném felsorolni ezeket. Pontosan tudja mindenki, miről van szó. A globál rendszer értelmében a fertőzések, a járványok, az egyre romló egészségügyi állapotok rosszabbak lesznek. Sajnos ez a helyzet napi szinten látható, tapasztalható. Ha a globál rendszer által vázolt dolgokat összevetjük, akkor egy olyan kép rajzolódik ki, ami sajnos, de sötét jövőt jósol az emberiségnek. Van-e valami megoldás? Lehet-e valamit tenni, hogy ez elkerülhető legyen? Tudunk-e, képesek vagyunk-e erre? Van még rá időnk? Elfogytak a lehetőségek, vagy van még valami? Az idő halad, és nagyon sürget. A globál rendszer értelmében a drasztikus változások, a drasztikus változtatások bevezetésével még lehet tenni elég sok mindent annak érdekében, hogy jobbá forduljon a világ. Sok mindent le kell vetkőzni. Az érdekeket, az ellenségeskedést, a torzsalkodást, az egyet nem értést. A globál rendszer értelmében, ha ezeken nem sikerül felülkerekedni, a változás nem megoldható. A globál rendszer a reményt veszi alapul, és a reményt tekinti az utolsó lehetőségnek.         

Ui: az emberek legyenek jóságosak, szelídek, igazságosak, becsületesek, tisztelet tudóak, szeretni valóak, olyanok, akinek fontos, hogyha ő már nem, de gyerekei, unokái, és azok leszármazottai egy olyan világban éljenek, mely örömet, jólétet, biztonságot ad mindenkinek. Vajon ez csak egy álom? Lehet. Higgyék el, egy hely van, ahol az ember boldogságban tudna élni. Ez pedig nem más, mint az „öreg” sárgolyó, a Föld nevű bolygó.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.