Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Gondolatok korábbi cikkei

2020.05.29.

Még valami 

Az emberek negatív viselkedése egyre jobban előtérbe kerül. Már olyan jelleget ölt, ami pszichés megnyilvánulásoknak lehet értelmezni, mely sok esetben érthetetlen. Vannak helyzetek, amiket egyáltalán nem tud kezelni. Lehet, hogy az kell az embereknek, mint régen a római birodalomban: „kenyeret, és cirkuszt”. Kenyér talán van, cirkuszt meg maguk az emberek produkálják. Sok esetben olyan dolgokra lehet rávenni őket, amit normális ember nem csinál, de egészen másképpen van beállítva. Ezt ma úgy hívják kihívás. Próbál megfelelni, de ezzel kimerül minden tudása. A helyzet az, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni olyan esetekkel, amelyek régen egyértelmű, és természetes volt. Egy adott helyzet nem kihívás, hanem egy élethelyzet, amit meg kell oldani. Na, ez már gondot jelent, és inkább egy olyan jelzővel illetik, amely azt mutatja, hogy az valamilyen különleges történés. Tudomásul kell venni, hogy nem. Alaphelyzetekről van szó, csak annyira megoldhatatlannak állítják be, hogy mindenki elhiszi, hogy ez a jelző illik legjobban az adott esetre. Mára már ott tartunk, hogy egy hihetetlen egyszerű eset is problémát, akadályt jelent. Hogy miért? Valahonnan várja a megoldást, de nem érkezik, így magára marad. Nem tudja, mit kell tenni egy adott helyzetben. A kihívás fedőszóként alakult ki, takarván a valódi okot, azt, hogy nem tud kombinatív módon gondolkodni, cselekedni. Sajnos a visszafejlődést határozottan lehet látni. Ha eggyel továbblépünk, az is látható lesz, hogy ez a pszichés gondolatmenet mindenkire kihat. A kihívás szó, takar minden olyan dolgot, amit úgy gondolnak, és úgy állítanak be a nagyközönség előtt, hogy az valami különleges valami, és úgy is kell kezelni. Már az egyszerű dolgokat is ezzel a szóval illetik. A józan gondolkodás hiánya eredményezi a különböző eseteket. Ezek azért következnek be, mert nincs önkontroll. A szabad elv érvényesül, mely feloldja a gátakat, és szabad áramlást enged a kitűnés vágyának, korlátok nélkül. Ez eredményezi a különböző deformált elgondolást, különböző helyzetekben. A szabadság, és kötetlenség illúzióját saját maga ellen fordítja. Ez egyértelműsíti a deformált, és pszichés gondolkodást. Ez a szellemi leépülés egyik foka, ugyanis, a normális ember nem tesz olyanokat, amivel saját magának árt, illetve egyre inkább elterjed a mások bántalmazása, teljesen hétköznapi dolgok kapcsán is, amiből szintén egyértelműen látszik, hogy alapvető helyzeteket nem tud kellőképpen, normális módon kezelni. Ilyen pedig egyre több van, és még több várható, hiszen a mai ember nem tudja lassan kordában tartani ezeket az élethelyzeteket. Sajnos ennek van egy fontos része. Mégpedig az, hogy az emberek egyre inkább, és egyre jobban nyúlnak olyan szerekhez, amik révén nem tudják kontrollálni cselekedeteiket. Kábítószer, és egyéb tudatmódosító szerek használata, az ital mértéktelen fogyasztása, az erőszakot, és agressziót sugárzó filmek, a számítógépes játékok brutális jellege, és mondanivalója arra utal, hogy az emberek elméje egyre jobban torzul.   Elindult egy visszarendeződés, melyet nagyon nehéz már megállítani, sőt igencsak úgy látszik nem is lehet. Vajon meddig, és hova lehet eljutni az érzéketlenség, a közönyösség terén? Mi az, ami megváltoztatná az emberek jelenkori viselkedését? Mi kell ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon? Súlyos, nehéz kérdések. Nem egyszerű a válasz. Pedig válasz van. Lennie kell. Addig, amíg ez nem változik, marad a következő: mi kell az embereknek, hát persze, cirkusz.  

2020.05.26.

Szomorú dolgok

Szinte megdöbbenve vettem tudomásul egy hír hallatán, hogy 800 000 gyereknél hiányos és problémás a kapcsolattartás. A 2018/2019 adatok szerint ma hazánkban 1 690 000 gyermek és fiatal vesz részt oktatásban. Ebből 800 000 gyermek és fiatal van abban a helyzetben, hogy hiányos, vagy problémás a kapcsolattartás. Ez azt jelenti, hogy ennyi gyerek él olyan körülmények között, hogy a szülők valamilyen konfliktus következtében nem tudnak megegyezni a nevelés területén. Ez már csak azért is gond, mert van egy un. gyámhivatal, amely arra lenne hivatott, hogy ezeket az ügyeket a lehető legrövidebb időn belül rendezze a felek között, hogy a gyermeket, a lehető legkisebb trauma érje. A számok alapján ez egyáltalán nem működik. Nem lehet csodálkozni azon, hogy nagyon sok gyerek, illetve fiatal olyan formában viselkedik, ami már megközelíti a pszichés kategóriát. Azon sem lehet csodálkozni, hogy egyre több gyermek és fiatal szorul szakember, azaz pszichológus segítségére. Ezek az állapotok ezt vonják maguk után. Sajnos ehhez nagymértékben hozzájárul a szülők viselkedése, melynek révén olyan következtetéseket vonnak le, amelyek torz képet képviselnek. A kettős nevelés igen rossz hatással van a gyermek és fiatal valódi életkép kialakításában, ami azt eredményezi, hogy olyan dolgokat tesz, ami nem illeszkedik a normális társadalmi elvárásokhoz. Ez további konfliktust eredményez a szülők között, ami megint a gyermeken, fiatalon csapódik le. Persze ez nem jelenti azt, hogy a viselkedésük olyanná váljon, olyan legyen, amilyen. Röviden kirívó és megbotránkoztató.

A fiatalok ezt művelik, mert nem találják igazán a helyüket. Megint említeni szeretném, hogy ez nem ok arra, hogy kivetkőzzenek magukból. Jó lenne ezeket a helyzeteket mihamarabb rendezni, és jobban odafigyelni rá, mert nagyon sok gyermek és fiatal testi és szellemi fejlődése marad el a normálistól.  

2020.05.22.

Túl bonyolult

Azt hiszem, ilyen helyzettel már mindenki találkozott. A helyzet az, hogy egyre inkább lehet találkozni szinte minden nap. Vajon miért? Több okot is lehet mondani erre. Ez egyik ilyen, hogy ne legyen egyértelmű valami. Ez lehet bármi. A szabályok és törvények bonyolultsága azt teszi lehetővé, hogy ne legyenek az emberek tisztában semmivel, és ne lássák a logikáját semminek. Lehet, hogy erős kifejezés, de ha körülnézünk, akkor azzal találkozunk, hogy annyira bürokratikus és átláthatatlan sok minden, hogy nehéz benne eligazodni. Sőt! Nem is lehet. Ez sok minden másra szabad kezet ad. Egy dolgot lehet így is, és úgy is értelmezni. Valahogy túl bonyolult minden. Fontos ez? Egyértelmű, hogy nem. Az egyszerűség felé kellene haladni, mert az összetett dolgokban rejlik a több hibalehetőség. Vagy ez a cél? Sok esetben lehet látni, hogy igen. A kaotikus rendszer mindig tág teret adott sok más egyéb oda nem illő dolgoknak. A bonyolultságot egy idő után már magyarázni sem lehet, hiszen nem tudni az eredeti állapotot. Sőt! Sok esetben éppen az a cél, hogy már ne is az alapgondolat legyen a központban, hanem egy közben, az adott dologhoz kapcsolódó más fogalom. Onnantól kezdve szinte elfelejtődik az eredeti állapot, és egy teljesen más rendszerben bonyolódik tovább az esemény. Na, ez az igazi bonyolult folyamat. A vélt igazság egy idő után tárgytalanná válik, és a helyére egy újabb kerül, aminek már nem sok köze van szinte semmihez, főleg az eredeti helyzethez. Ilyen esetben, esetekben sok minden mellékessé válik a fő irányelv szerint, és egy mellékes dolog kerül a középpontba. Ez pedig már messze van attól, ami lényeges. Sok esetben értelmetlenül már e körül folyik a vita. Tehát a bonyolulttá váló események mindig teret adnak egy teljesen más valaminek, aminek révén a fő dolog szinte értelmét veszti. Ezáltal kikerül a fogalomkörből, és felejtődik.

Ez a jelenség átszövi a mindennapokat, melynek révén az emberek bizalmatlanná válnak, és sok mindent nem értenek. Ezt a helyzetet lehet igazán kihasználni azoknak, akik valamilyen haszonszerzést, felelősség alól való kibújást, korábban kijelentett bántást, megsértést, vagy sok más esetet szeretnének elkerülni. A bonyolulttá tétel sok kiskaput nyit meg, melyet nagyon sokan ki is használnak.

2020.05.18.

Érdemes foglalkozni vele

Sajnos azt kell mondani, hogy az emberek egyre kevésbé foglalkoznak a kilóikkal. Egyik oldalról állandóan hallani a fogyókúrákról, viszont a másik oldal teljesen mást mutat. A fogyókúra inkább a „celebvilágot” érdekli és érinti. Nekik van idejük meg pénzük arra, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzanak. Számomra egyik sem érthető, hogy honnan. Sem az idő, sem a pénz. Az egyes kezelések nem olcsók. Van, aki többet is igénybe vesz. Vajon mi a titkuk? A lényeg, hogy alkalmanként ezzel vannak tele az újságok meg a közösségi oldalak. Osztják a tanácsokat, hogyan és miképpen lehet egyszerűen, könnyen leadni több tíz kilót. Étrendi, mozgás, és különböző jó tanácsokkal látnak el bennünket. Hát igen, értenek hozzá. Huszonévesen remek rálátásuk van ezekre a komoly kérdésekre. Könnyedén, egyszerűen meg tudják ezeket a kérdéseket és problémákat oldani, maguknak, talán. Ebben sem lehet átlagolni, úgy, mint sok más egyéb dologban. Ez a téma sokkal bonyolultabb, minthogy egyszerű tapasztalat nélküli tanácsokat osztogassanak másoknak, mindenféle komoly háttér nélkül. Ezt veszi át a média, és ez terjed mindenhol. Ez a mai kor felfogása és divatja. De fordítsuk komolyra a szót. Nagyon sokan küszködnek a felesleges súlyukkal. Ez már egészen kis korban elkezdődik. Mondják a kicsi babákra, hogy milyen jól néz ki. Milyen erős. Magyarul kövér. Ezt senki sem cáfolja, és sértésnek veszik, ha esetleg valaki figyelmezteti, hogy egy kicsit sok a kisbaba súlya. Nem is kell mérni, látszik. Félreértés ne essék, nem az ellen vagyok, hogy. Az ellen, hogy jobban oda kellene figyelni már kisbaba korban a gyerek súlyára, mert azt később is viszi magával. A jó étvágy megmarad, és a kilók szaporodnak. Aztán jönnek a problémák. Nem vagyunk egyformák. A mozgékonyabb, a gyorsabb, a kitartóbb gyerekek lekörözik a kövérebb társaikat. Ez még talán nem is akkora baj. A baj ott tud még jobban tetőzni, hogy ezt szóvá is teszik, sőt, csúfolódnak is vele. Aztán a későbbiekben ez a testalkat megmarad, esetleg még jobban nő. Sajnos ezt látni manapság. Mintha az új trend a „húsosság” lenne. Ez egy általános felfogás kezd lenni. Aztán ahogy telik az idő, a párválasztás ideje is eljön. Tudom, nem vagyunk egyformák. Csak egy megjegyzés. Minden ember rendelkezik egy szépérzékkel. Itt fel is teszem a hozzá tartozó kérdést. Vajon valaki ki mellett dönt egy adott helyzetben? A karcsú, jó alakú, formás lány mellett, vagy a molett, kövérkés, kissé dundi lány mellett. Hát persze. A karcsú, jó alakú, formás lány felé jobban húzódnak az emberek. Igaz, mindenkinek más az ízlése. Ki ezt szereti, ki azt. Aztán a párkapcsolat szorosabbá fűződése után, érdekes módon, az utcán, a strandon kit figyel a fiatalember? Hát persze. A karcsú, formás, jó alakú lányokat. Egy valami mellett egyáltalán nem szabad elmenni. Ezek a dolgok a fiatalemberekre, a későbbi férjekre is ugyanúgy vonatkozik. Ők is elengedik magukat, és komoly súlyfelesleget halmoznak fel. Érdekes, hogy még ekkor is azt hangoztatják, hogy milyen jól néz ki, milyen formás alakja van annak a hölgynek. A férfiak is gyakorolhatnának önkritikát az alkatukkal kapcsolatban, sőt sok esetben a kinézetükkel kapcsolatban is. Nekik ugyanúgy oda kellene figyelni a kilókra, nemcsak a párjukat noszogatni, hogy milyen kövér vagy, ha nem is ennyire direktben. Sajnos a kövérség, a túlsúly sok más egyéb dolgot is von maga után. Itt egészségügyi problémákra gondolok. Magas vérnyomás, cukorbetegség, ízületi bántalmak, nehezebb mozgás, stb. Érdekes adatok kerülnek időnként napvilágra. Nézzük csak.

Azt hiszem a táblázat önmagáért beszél. Itt olyan személyek jöttek számításba, akik eleve súlyproblémákkal küzdenek. Ők így ítélték meg saját önmagukat. Érdekes, ugye?

Ez is érdekes. Itt ugyancsak súlyfelesleggel küszködő emberek nyilatkozata került előtérbe saját magukra vonatkoztatva. Ahogy látható, 54%-uk éppen megfelelőnek tartja a súlyát. Ha megnézzük, hogy a kövérek és a túlsúlyos emberek milyen százalékban vannak jelen, akkor igen meglepő eredményt kapunk. Hazánk lakosságának 66%-a ilyen.

Van még 250 000 súlyosan kövér ember, aki már nem képes elhagyni a lakását sem. Az ilyen embereknél már sem a diéta, sem a rendszeres mozgás nem jöhet szóba, ugyanis mozgásképtelenek. Ezekben az esetekben a gyomor sebészeti úton történő beavatkozása jöhet csak számításba. Így csökkenteni lehet a bevitt élelmiszer mennyiségét, ami szerencsés esetben elindít egy súlycsökkenést. Figyeljünk oda jobban, hogy mit, és főleg, hogy mennyit eszünk. 

2020.05.14.

Újra „okos” valami 

Talán másoknak is feltűnik, de ha valamit piacra akarnak dobni, és valamilyen jelzővel kell illetni, akkor előszeretettel használják a modern kor egyik kifejező szavát az „okos” szót. Nem tudom, ki hogy van vele, de azt hiszem, nem állok messze attól, hogy valamilyen formában ne minősítsem ezt a kifejezést. Most azért, mert egy pékárura fogták rá, hogy „okos”. Nem tudom, az ostobaságot meddig lehet még fokozni. Tudomásul kellene végre venni, hogy olyan, mint „okos” termék nincs. A mai technológiának már mindazokkal a paraméterekkel rendelkeznie kell, amikre ráillesztik ezt a szót.  Most egy pékáru kapta ezt az elnevezést, azért mert egészségesnek mondott alapanyagokból készül. Miért, eddig nem abból készült? Persze sokan mondhatják azt, hogy ezt nem úgy kell érteni. Akkor hogy? Én nem tudom másképpen. Az is lehet, hogy én nem tudom ezt ilyen formában értelmezni. Annyi szép magyar kifejezés van a szótárunkban, miért nem lehet ezekből válogatni? Ja, hogy ez egyrészről hangzatosabb, másfelől viszont félrevezető. Az emberek valamit azért vesznek, mert jó, nem azért, mert okos. Ennyire egyszerű. Minden gyártó örülhet annak, hogy olyan terméket gyárt, amit az emberek vesznek.

Ez nagyon jó és örömteli dolog. Az még nyom a latban, hogy az a valami egészséges is. Talán már azt is ki lehet jelenteni, hogy manapság már minden okos, csak az emberek buták. Ezt mindjárt cáfolom is, hiszen azért veszik ezeket a termékeket az emberek, mert jók, és nem azért mert „okos”. Azért nézzük meg az „okos élelmiszer” definícióját.

Azokat az élelmiszereket, amelyek tudományosan igazoltan kedvező élettani, egészséget támogató, vagy betegségek kialakulásának kockázatát csökkentő hatásuk van.

Forrás: Világgazdaság

Ezzel kapcsolatban egy kijelentés. Ez szinte gyógyszer, vagy legalábbis gyógyhatású termék benyomását kelti. Ilyen hatás még sok gyógyszerben sincs. Ilyen hatás eléréséhez és igazolásához hosszú évek kellenek. Azt viszont tudjuk, hogy sok esetben ennek semmi jelentősége nincs. Ez a világ már teljesen másról szól, mind a korábbi idők. Sokadszorra jelentem ki, hogy az érdek sok mindent maga alá gyűr. Tudják mi a rémes? Az, hogy így gondolkodnak az emberek, és így ítélnek meg dolgokat, teljesen mindegy, mi a következménye. Bocsánat, ez csak egy vélemény az „okos” jelzővel kapcsolatban. Most éppen ez a valami volt célkeresztben.

2020.05.11.

Felelősség

Valami egészen elképesztő dologgal lehet találkozni nap mint nap. Hogy mennyire nem érdekli egyes szolgáltatókat, illetve egyes intézményeket, cégeket, akik valamilyen tevékenységet folytatnak, hogy mi történik a munkájuk során. Történetesen arról van szó, hogy bizonyos szolgáltatások, amelyek a lakosságot szolgálnák, vagy őket segítenék, oly annyira nem érdekli a szolgáltatást nyújtó cégeket, hogy már minősíteni sem lehet. Mire gondolok? Mi van ennek a hátterében? Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, amikor elviszik a szemetet, és szemetet hagynak maguk után a szállítók. Vagy lakossági bejelentés a rossz ivóvíz minőséggel kapcsolatban. Környezetvédelmi szennyezés zajlik egyes ipari tevékenység kapcsán. Mi történik? Azokat a lakókat tekintik ostobának, akik a panaszt megtették. Nem egyedi esetekről van szó, hanem több száz, vagy több ezer embert érintő dologról. Ennek ellenére, az úgymond vizsgálat megállapította, hogy ott minden rendben van. A rossz ellenére azt nyilatkozzák róla a felelős vezetők, ha találnak, hogy azzal a valamivel semmi baj, gond nincs. Ezzel az ügy le van zárva. Nincs felelős. Nem is vállalja senki. Ő ott sem volt, ő nem tud ilyesmiről, ő nem felelős. A lakosságtól pedig ugyanúgy elvárják, hogy fizessék a szolgáltatás díját, de az ellenszolgáltatás komoly nehézségekkel küzd, és hagynak maguk után némi kívánnivalót. Magyarul, a vállalt szolgáltatást nem teljesítik. Ennek nincs semmilyen következménye. Habzik a patak, büdös a vize, rossz a levegő egy odatelepült vállalkozás miatt, szeméthegyek vannak sok helyen, nincs megfelelő minőségű ivóvíz, stb. Az esetleges bejelentés kapcsán mi a döntés? Az adott helyen minden rendben van. Meg sem nézik az illetékesek a területet. Ha megtennék, látnák a változást. Felelős nincs. Addig, amíg ilyen hozzáállás uralkodik hazánkban, senki ne várja el, hogy bármi is változni fog. Mondhatom azt, hogy sok helyen maguk a lakók tesznek azért, hogy környezetük rendben legyen. Ezért még másoknak fizetnek, hogy helyettük elvégezzék a munkát.

Hangsúlyozom. Bármilyen bejelentés kapcsán nem volt olyan döntés, hogy a lakóknak adtak volna igazat. Ahogy említettem. Olyan kiskapukat találnak, amik révén nincs felelős. Hát nem furcsa?

2020.05.07.

Jó, jobb, avagy mégsem? 

Nem véletlen a kérdés. Ugyanis olyan történésekkel, eseményekkel lehet találkozni, amit korábban el sem lehetett volna képzelni. Csak egy kis történet. Talán kevesen emlékeznek, hogy régen volt egy üdítőital. Bambi volt a neve. Megszüntették, majd a 90-es években valakinek eszébe jutott, hogy elkezdi ismét gyártani. Az eredmény egy rossz termék. Nem volt meg az eredeti recept. Egyszerűen nem állt el. Sokszor lehet hallani, hogy 80, 100, 120 évvel ezelőtti termékek még mindig a piacon vannak, és az akkori recept alapján vannak elkészítve. Hazánkban ez úgy módosul, hogy elkezdenek változtatni rajta, mert ugye nehogy már azt csinálják, amit más kitalált, és jó volt. Sajnos a változtatás azt eredményezi, hogy nem lesz megfelelő minőségű. Beindul a csodálkozás, hogy vajon mitől? Egyszerű. Amit egyszer jól kitaláltak, ahhoz nem szabad nyúlni. Az úgy jó, ahogy van. De sajnos tudjuk, a magyar ember nem ilyen. Variálni, módosítani kell, mert majd én megmutatom, hogy kell csinálni. Sajnos ez a hozzáállás minden területen jelen van. Az eredmény, egy jó termékből készítenek egy általuk jobbnak mondott terméket, mely valójában mégsem jó. Aztán. Bizonyos technológiák bevezetése alkalmával találkozhatunk hasonlóval. Valamit kicserélnek, módosítanak, változtatnak, és kiderül, hogy nem jól működik az a valami, vagy nem olyan minőséget biztosít, mint az eredeti. Azt mondják, hogy ez jobb, mint ami eddig volt, aztán kiderül, hogy mégsem. Egy nagy változtatás nem biztos, hogy jó is. Azt kell biztosítani, amivel, és ahogy működött. Meg vannak győződve a termék jóságáról, de az csak akkor működik rendesen, ha egy teljesen új rendszerbe építik be, ami már azon alapul. Akkor jó lesz. A változtatás nem mindig jó dolog, főleg ha már valami jól bevált. Rengeteg új termék és szolgáltatás van. Mindegyik azt mondja, hogy az ő terméke, illetve szolgáltatása a jó, sőt, a másiknál jobb.

Aztán sok esetben ki van próbálva, és kiderül, hogy mégsem. Itt már felüti a fejét a bizalmatlanság. Ma senki nem bízik senkiben. A meggyőzés, a rábeszélés sokat számít, csak nem biztos, hogy hosszú távon eredményes. Egy a fontos. Megfelelő minőségű termékekkel, kielégítő, megbízható szolgáltatásokkal a lakosság meg fog elégedni. Ezt kell elérni.

2020.05.01.

Mentális problémák 

Vannak adatok, melyeket elég sok helyről lehet összeszedni. Biztos vagyok benne, hogy nem véletlenül. Ugyanis ezek az adatok egyáltalán nem pozitívak. Miről van szó? Egy beszélgetés kapcsán jött elő, hogy milyen a gyerekek mentális állapota. Érdekes adatok vannak erről. Korábban egy másik cikk kapcsán felmerült az a kérdés, illetve nyilatkoztak arról, hogy jelenleg hazánkban 800 000 olyan család van, ahol nem teljesen biztosított a szülői felügyelet és láthatás. Ebből fakad, hogy nagyon sok olyan gyerek van, akinek valamilyen mentális zavara lehet, azaz pszichológusi segítségre van szüksége. Ez ma már divatos dolog, hogy megyek a pszichológusomhoz.

A sajnálatos, hogy egyre több olyan gyerek van, aki úgynevezett „sajátos nevelési igényű”, illetve ADHD állapotú. Az előbbiek létszáma 91 500 főt tesz ki. Sajnos a másik betegség típusnál sincs jobb helyzet. A gyerekek körében 44 075 fő, a felnőttek körében 207 589 fő szenved az ADHD állapotától. Sajnos ezek egyre jobban előtérbe kerülnek a nyugtalanabb életformák miatt.

 

2020.04.29.

A hosszú élet titka

Időnként felröppennek hírek, mely szerint meg lehet hosszabbítani az életet. Ez egy örök dilemma. A helyzet az, hogy ez is eléggé távol áll attól, hogy komolyan vegyük. Persze igen sokan foglalkoznak világszerte ezzel a problémával, de azt hiszem nem túl nagy eredménnyel. Bizonyára sokan emlékeznek arra, hogy van már úgy 30-40 éve, hogy lefagyasztották magukat emberek, bízván, hogy majd ha az adott betegségüket gyógytani tudják, akkor újra életre keltik őket. Na, erről se tudunk túl sokat, sőt semmit.  Annyit viszont igen, hogy élettani szempontból kissé lehetetlen ez az eljárás. De maradjunk a hosszú élet titkánál. Sokakat, akik ténylegesen jóval hosszabb ideig éltek, megkérdeztek, hogy mi a hosszú élet titka? Nagyon sok dolgot említettek ezzel kapcsolatban, de két azonos nincs közte. Ezek a megnyilvánulások nem komoly dolgok. Szerencse, hogy ilyen sokáig élnek. Vannak bizonyos népcsoportok, ahol megfigyelhetők a hosszabb élet lehetőségei. A lényeg, arra törekednek a tudósok, hogy ezt milyen módon lehetne megvalósítani. A dolognak ez az egyik oldala. A másik, hogy miképpen lehetne megvalósítani ezt akkor, amikor az emberiség állapota eléggé rossz. Szerintem addig, amíg egy stabil testi, lelki helyzet ki nem alakul, addig ki volna az, akinek meghosszabbítanák az életét? Olyan betegségek ütik fel a fejüket, melyeket még gyógyítani is nehéz. Olyan komoly egészségügyi ártalmak jönnek elő, amelyekről korábban nem is tudtak. Kérdezhetnénk, hogy jön ez ide? A hosszú életről beszélünk. Valóban arról. Viszont azt megkérdezném, hogy egy olyan ember, akinek súlyos élettani problémái vannak, hogyan és miképpen lehetne kezelni, hogy jóval tovább éljen? Én úgy gondolom, hogy egészséges embereknél lehetne ezt megejteni. A baj ott kezdődik, hogy ilyen emberekből egyre kevesebb van. A mai világ embere egyáltalán nem alkalmas arra, hogy ezzel a lehetőséggel élni tudjon. Akkor vajon miért ez a látszólag megalapozott kijelentés? A remény miatt.

Próbálják azt sugallni, hogy eljön az az idő, amikor ezt meg lehet valósítani. Ez az idő annyira távol van, hogy többször elfelejtik annak az embernek a nevét, aki ezt felvetette. Az emberiség komoly egészségügyi gondokkal küzd. Sajnos ebben egyre több a gyerek. Hangsúlyozom, egyre több a gyerek. Olyan betegségekkel küzdenek, melyeket korábban alig lehetett hallani, manapság már igen sokan kerülnek ebbe a helyzetbe. A legfontosabb az egészség. Jó lenne ezt szerte a világban stabil alapokra helyezni. Ha ezt meg tudják oldani, akkor esetleg jöhet az ilyen problémák alapos kutatása. 

2020.04.27.

Félelem és bizonytalanság 

Az emberek nagy része még most is a XXI. században is bizonytalanságban él. Ez világjelenség. Még a félelmet is ide lehet sorolni, bár ez már egy erősebb kifejezés arra nézve, hogy a mai modern ember milyen lelki problémákkal találja magát szembe. Lehet azt mondani, hogy ez napi szinten jelen lévő két fogalom. Fel lehet tenni a kérdést: vajon mitől van ez a jelenség. Most már elég messzire kell visszamenni az időben, hogy valamennyire tisztán lássunk ebben a témában. Egy nagy váltással bizonytalanabbá vált minden. Új szabályok, törvények, kötelességek, kötelezettségek, stb. Az emberek ezekben a felmerülő témákban nem tudnak kellőképpen tájékozottak lenni, ezáltal egy bizonytalanság érzet lép fel. Mindent kérdezni kellett, keresni a helyes és könnyebb megoldásokat. Ez úgy volt lehetséges, hogy olyan valakit kérdeztek meg, akik értettek hozzá. A nagy baj ott kezdődik, hogy ezt felismerve nagyon sok ember ezzel visszaélt. Sőt! Egy idő után maguk az emberek is kezdték gyakorolni egymással szemben ezt a magatartást. Kialakult egy nagyfokú visszahúzódás az emberek részéről, mondván nem tudok mit tenni, nem vagyok tisztában dolgokkal, nem ismerem az ide vonatkozó szabályokat, melyek elég sűrűn váltakoznak. Ha ezt napi szintre tesszük, akkor felüti a fejét a félelem is. Félek, hogy jól csináljak mindent, félek, hogy elrontok valamit, félek, hogy olyat teszek, ami szabályba ütközik. Sajnos ezek a dilemmák fellelhetők, és ez okozza a félelmet. Ha a kettőt összerakjuk, akkor valóban egy nehezen élhető hétköznapi életforma kezd eluralkodni.

Vajon feloldható ez valamivel? Igen, feloldható. A baj az, hogy erre az emberek már nem vevők. Arról van szó, hogy tanulni, okosodni, tájékozottnak kell lenni. Semmi mással nem küzdhető le a bizonytalanság és a félelem, csak a tudás növelésével. Ha képzem magam, jobban rálátok dolgokra az élet minden terén. A buta embert a legkönnyebb befolyásolni. A tudás megszerzése soha nem késő.    

2020.04.24.

Érthetetlen 

Tudom, mindenkinek más és más a véleménye. Másképpen gondolkodik, más a jelleme, magatartása, viselkedése, gondolatvilága. Ezt én mindenkor tiszteletben is tartom. Hogy ki miképpen gondolkodik, egyéni dolog. Valami érdekeset megint láttam. Lehet, hogy ez másoknak nem furcsa, mert úgy látják, hogy ez egy jópofa dolog. Valóban az? Miről van szó? Ismét feltűnt egy érdekes műsor, melyben szinte belezavarják annak résztvevőit olyan helyzetekbe, amire nem vágyik, ami nem igazán tetszik neki, vagy igen. Ezt a magatartást látják az emberek. Ezeket a kínlódásokat nézik, és nevetnek rajta, vagy alkotnak olyan véleményt, mely teljesen negatív képet ad a szereplőről. Most ez tetszik nekik? Mármint a szereplőknek, illetve a nézőknek. Egyszerűen nem értik, nem fogják fel, hogy rajtuk élcelődnek? Még szomorúbb, hogy ezeket a műsorokat maguknak találják ki, a maguk szórakoztatására, hiszen egy roppant színvonalon aluli produkciót látunk. A párokat, mert ezekről van szó, tesztelik. A szomorú az, hogy olyan helyzeteket hoznak létre, amivel esetleg kellemetlen helyzetbe hozzák a másikat, illetve sok esetben meg is bántják, vagy még rosszabb szituációkat teremtenek. Direkt belehajszolják olyan helyzetekbe, amivel kárt tesznek a másik érzelemvilágában. Vagy ez a sikk? Ez a nyerő? Lehet. Minden esetre elég szomorú, hogy ilyenek lát az ember, és nem olyan műsorokat, amik a tudást, a műveltséget, az intelligenciát reprezentálják. Vagy éppen ezekre nincs szükség? Éppen ott tartunk, hogy erre már nincs szükség? 

2020.04.22.

Megint a vallás 

Valamit azért nem értek. Az emberek a világban a vallás égisze alatt ölik egymást. Hogy van ez? Mi az, ami ennyire rányomja a bélyegét ezekre az emberekre? Itt az elején rögtön le kell szögezni. Nem a vallási vezetők ölik egymást, hanem a felekezetek tagjai. A vallás ezt tanítja nekik? Akkor tesz jót, ha gyilkol? Nem számít gyerek, nő, vagy férfi? Erősen fogalmazok? Nem hiszem. A nagyvilágban valahol mindig van valamilyen konfliktus. Sok esetben ennek kiváltó oka a vallási nézetkülönbség. Ha egy valamiben hisz mindenki, vallják sokan, mert, hogy abból a valamiből állítólag egy van, akkor mi az oka a nézeteltéréseknek? Nagyon messzire vezethető vissza ez az egész. Sajnos a mai modern ember tudati világa nem nőtt fel még addig, hogy ezeket a helyzeteket kellő intelligenciával kezelje. Szomorú, de nem is fog. Addig, amíg szellemisége korlátolt, addig nem tud túllépni alapvető emberi tulajdonságokon, ami lehetővé tenné számára a normális egymás mellett élést. Amíg ez nem következik be, addig marad a gyűlölet a másik ember iránt, legyen az bármilyen hit követője. Úgy néz ki, hogy ennek a változtatásnak semmiféle pozitív előjele nincs. Marad az erőszak, az értetlenség, az agresszív magatartás, a hit azon gyakorlása, mely ellentéteket teremt ember és ember között. Félreértés ne essék. Én nem azt mondom, hogy ne gyakoroljon semmiféle vallást. Mindenkinek szíve joga ezt megválasztani. A gond ott kezdődik, hogy egymás ellen használják az egyes felekezetek tagjai. Ebből is látható, mekkora gyűlölet halmozódott fel az emberekben. Ez viszont csak fokozódik. Ne kényszerítsen senki senkit, semmire. Elviekben van saját gondolatvilága, saját egyénképe, saját világképe mindenkinek, e szerint döntsön. Vagy tévedek?

2020.04.15.

Szokások, babonák 

Az emberek több évszázad óta kötnek valamilyen eseményeket, történéseket valamilyen szóláshoz. Minden emberben évek alatt kialakul egy szokás, egy mozzanat ismétlése, vagy bármi más, ami sok esetben egyedi jelleget is ölt. Vannak aztán olyan dolgok, amik hosszú évek megfigyelésén alapulnak. Ez lehet időjárással, viselkedéssel, vagy bármi mással összefüggő valami. A lényeg, hogy egyfajta igazolást hiszek valamiben, az úgy van, stb. meghatározásokat használnak. Mondhatni, hogy sok esetben babonás dolog, de van, aki meg van győződve ezek felől. Ilyen például a horoszkóp is. Nagyon régi története van ennek, és nagyon komolyan is foglalkoztak vele. Manapság is megjelennek horoszkópok, de ezek már szerintem csak divatból jönnek létre, íródnak különböző magazinokban. Persze van, aki követi, mások pedig nem. Egyéne válogatja. Ami érdekes az az, hogyha egy adott babonás kijelentés elhangzik, és nem úgy történik, nincs többet róla szó. Viszont, ha mégis úgy alakul, akkor máris elhangzik a varázsszó, na, ugye megmondtam. Az ember már csak ilyen. Szeret valamit valamihez kötni, társítani és valamilyen formában hinni benne. Számtalan ilyen van. Nem példákat szeretnék sorolni, mert mindenki találkozott ilyennel. Egy dolgot viszont érdemes ezzel kapcsolatban megjegyezni. Érdekes dolgot említek. Biztos sokan találkoztak már azzal a tárggyal, amit előszeretettel akasztanak fel a gépkocsiban a visszapillantó tükörre. Igen, a rózsafüzérről van szó. Ha valaki ezt a tárgyat használja, az tiszteletben tartja annak jelentését, és nem holmi dísznek használja. Innen egyszerűen kikövetkeztethető, hogy az autóban ez csak egy divat, egy álságos megnyilvánulás, köze nincs a valláshoz, és annak gyakorlásához. Arról nem is beszélve, hogy veszélyes. Az ilyen tárgy nem oda való, hanem egy meghittebb egyházi közegbe.

A másik, ami figyelemreméltó és nagyon elterjedt, a focimeccsek játékosainak viselkedése. Mit csinál? Aki pályára lép, lehajol a fűre, felemelkedik, keresztet vet, és befut a pályára. Több tízezer ember látja, és elkönyvelik a magatartása alapján. Ez is szokássá vált. Aztán a pályán mi történik? Úgy viselkedik, úgy káromkodik, hogy rossz lenne hallgatni. Akkor hogy van ez? Egyik percben vallásos dolgokat művel, néhány perc múlva elszid mindenkit. Nem úgy viselkedik, ahogy próbálja mutatni. Röviden, ő is álságos módon viselkedik. Köze nincs a valláshoz. Divat. Ennyi. Jól mutat a nagyközönség felé.

2020.04.13.

Alternatívák

Mindig is igyekeztem az új dolgokat megérteni, elfogadni, hasznosítani, ha tudtam. A tudományt mindig is előtérbe helyeztem. A természettudományi vívmányok ágazatai, egy csodálatos világot nyitnak meg az emberek előtt. A fejlődés egyik alapvető mozgatója. Ezeken a területeken is voltak, és lesznek is olyan tudósok, akik ragaszkodnak bizonyos tanokhoz. Azt viszont be kell látni, hogy a világ rohamosan fejlődik, halad előre. Ezt el kell fogadni, mert ha nem, akkor sok esetben nagyobb kárt okoznak, mint gondolnák. A tudományos tételek, tapasztalatok előreviszik a fejlődést, és ezt most már más dolgokkal is ötvözni lehet, illetve sok esetben ötvözni kell. Mire gondolok? Az alternatív megoldásokra. Három ilyen területet szeretnék megemlíteni. Vallás – természeti törvények, alternatív energia – olajkitermelés, gyógyszergyártók – természetgyógyászat. Az emberiség mindig is kötődött valamilyen, számára megmagyarázhatatlan eseményhez, jelenséghez. Ezt sokan ki is használták, és hatalomra tettek szert. Ilyenek voltak a régmúlt időkben a sámánok, jósok, jövendőmondók. A későbbiekben vallás néven, egy ember maga mellé gyűjtött másokat azzal, hogy elhitette velük, hogy az a jó, amit ő mond, és azt kövessék, amit ő állít. Aki ilyen tapasztalatra tett szert, és ki tudta használni, és ki tudott használni másokat, sok esetben százezreket, azok tekintélyt is szereztek. Hallgattak rá az emberek, sőt, sok esetben féltek tőlük. Ezzel hatalomra tettek szert. Sok esetben kihasználták az emberek butaságát, tanulatlanságát. Ezzel korlátlan lehetőségek szereztek maguknak, hogy uralkodjanak mások felett. Nézeteik, tanaik voltak. Ezeket minden áron védelmezték. Semmi nem számított. A hitvilág nagyon erőssé vált az évszázadok alatt. Voltak olyanok, akik más utat választottak. A hitvilág helyett, a tudomány világát. Figyeltek, tapasztaltak, változásokat kerestek, összefüggéseket kutattak, egyszerűen kíváncsiak voltak a fizikai valóság valós működésére. Ebből sok konfliktus kerekedett a hitvilágot hirdetői, és a tudományos tételek megalkotói között.  Ez utóbbiakat üldözték, mivel látták bennük, hogy az általuk, azaz, a vallás által felállított dogmatikus rendszer, kezd megbomlani. A hitvilág a menny, a túlvilág fogalmát erőltette, a tudomány mást állított. Nagyon sok neves tudóst ehetne felsorolni, úgy, ahogy különböző vallásokat is. Egy a lényeg. Ennek a sok áldozattal járó küzdelemnek egyik sarkalatos pontja volt Kopernikusz 1543-ban megjelent korszakalkotó műve, a „Az égi szférák körmozgása” címmel. Ő volt, aki megalkotta a heliocentrikus világképet, az addig elfogadott, és a vallás által hirdetett geocentrikus világképpel szemben. Hogy milyen erős volt a papság ereje, félt a vallás meghurcolásától. Ennek ellenére munkája megjelent. Ezt aztán tovább fokozta Galilei 1610-ben bemutatott távcsöves megfigyelései, mely rámutatott a Földön kívüli más égitestek mozgására, fizikai valójukra. Hogy mennyire messzire elért a vallás keze, az általuk megalkotott inkvizíció betiltotta munkáit, sőt, tanainak megtagadására kényszerítette. Ami érdekes, hogy a katolikus egyház 1992-ben érvénytelenítette az ellene megalkotott ítéletet. Látszik, hogy a hitvilág mennyire ragaszkodott az ő elképzeléseihez, hogy nem riadt vissza semmitől, még attól sem, hogy saját törvényeit megsértse. Magyarázat mindig volt, a javukra. Szerencsére a vallás, és a természettudományok a mai világban megvannak egymás mellett. Mindenki szabadon eldönti miben, kiben hisz.

Alternatív energia –olajtermelés. Egy kissé más a helyzet a mai világot szervesen érintő energiáról. Itt már komoly érdek, és nézetkülönbségek vannak, az emberek kárára. Amióta az ember felfedezte, hogy a hús főzve, sütve jobb, mint nyersen, és a fa éghető anyag, ami meleget is ad, használja a természet adta kincseket. Váraikat, házaikat fával fűtötték. Később már más éghető anyagokat is felfedeztek, és elindult azoknak kitermelése. Hatalmas mennyiségekről van szó. Először ugye a fa, később a szén különböző fajtái, majd a kőolaj, és végül az atommaghasadásból nyert energia. A mai világ egyre nagyobb energia igénnyel lép fel. Hihetetlen mennyiségű kőolajat termelnek ki nap, mint nap. Ez mozgat szinte mindent. Üzemeket, gyárakat, intézményeket, járműveket, háztartásokat. Van egy energiafajta, ami láthatatlan módon szennyez. Ez az atomenergia. Addig nincs gond, amíg valami nem történik. Sajnos két esetben igen nagy baj történt. Az egyikről sajnos elég sokat tudunk, hiszen itt történt a közelünkben. Mindenhol energiát használunk. Időközben felmerült egy lényeges kérdés. Vajon a sok elégetett anyag, ami a levegőbe kerül, mit okoz? Ma már tudjuk, hogy mit. Kezdett kialakulni egy más energianyerő ágazat, az úgynevezett alternatív energiaforrások. Mik ezek? Napenergia hasznosítás, szélenergia hasznosítás, geotermikus energia hasznosítás. Ezen belül is vannak egyéb megoldások. A lényeg, ezek olyan energiaforrások, melyek nem, vagy csak kismértékben szennyezik a környezetüket. Ezzel nagyon jó dolgot lehet elérni. Csökken a levegőbe kerülő szennyező anyag. Gondolhatnánk, ezzel megoldódott a szennyezés kérdése. Hát sajnos nem. Ugyanis még most is erőteljes az ellentét a kőolajtermelők, és az alternatív energiaforrást szorgalmazók között. Addig, amíg a kőolaj kitermelés hihetetlen profitot termel, addig nem beszélhetünk jelentős megújuló energiaforrások előretöréséről. A váltás viszont sürgős lenne. Biztos vagyok benne, hogy azok, akik a kőolaj kitermelésben érdekeltek, olyan helyen élnek, ahol még nem lehet érzékelni a változásokat, illetve nem igazán törődnek azzal, mi történik a nagyvilágban. Csak egy hasonlat. Tudom, hogyha sokat eszem egészségtelen ételeket, akkor hízok, nehezebb a mozgás, különböző betegségek lépnek fel, stb., de azért eszem. Tudom, hogy a túlzott kitermeléssel jobban szennyezem a légkört, de azért növelem a termelést, hogy több pénzem legyen. Ez a történet erről szól. Sok minden háttérbe szorul, még az is, hogy az emberek egészsége kárt szenved. A XXI. században még nem megoldott a háztartások megfelelő fűtése, még nem megoldott a szilárd tüzelőanyagok teljes kiváltása, még nem megoldott a kőolaj kiváltása, még nem megoldott a természet által nyújtott szinte korlátlan energiaforrások kihasználása. A technológiák rendelkezésre állnak. Akkor mi a gátló tényező? Hát a pénz. Ha csökken egy energiahordozó kitermelése, csökken a bevétel. Ez a lényeg, itt van a kulcs elrejtve. Szerencsére vannak komoly próbálkozások, és komoly eredmények a megújuló energiahordozók piacán. Csak ne legyen túl késő! Már csak azért sem, mert egyre több olyan betegség üti fel a fejét, amelyekért többek között ezek az energia hordozók a felelősek. Mire gondolok?  Főleg a légúti megbetegedésekre, és a sugárfertőzésre. Nagyon megnőtt ezeknek a száma az utóbbi időben. Vajon miért? A levegő telítettsége elért egy kritikus értéket, illetve a korábban történt nukleáris katasztrófák hatása most érzékelhető. Ezek ellen sokféle képen próbálnak védekezni. Az első ilyen dolog, a gyógyszeres kezelés. A gyógyszergyártók, és forgalmazói hatalmas haszonra tesznek szert. Ez a haszon évről, évre egyre csak nő. Nem beszélve arról, hogy komoly orvosi ágazatok nőnek ki ezekből az újkori betegségekből. Ha egy kicsit visszamegyünk az időben, a korai időszakban is voltak az embereknek különböző betegségeik. Vajon hogy próbálták gyógyítani ezeket? Mivel vegyi anyag még nem volt, így a természet adta lehetőségeket használták ki. Híres területei voltak ennek az ázsiai országok. Korea, Kína, Japán, hogy csak a fontosabbakat említsem. Gyógynövényeket, és azok különböző módokon történő keveréséből, főzeteiből, szárított állagából, nyersen való fogyasztásából, és ezek hosszan tartó alkalmazásából vontak le következtetéseket egy adott betegség gyógyítására. Igen komoly eredményeket értek el ezzel. A mai napig is használnak ilyen eszközöket, illetve egyre jobban elterjed a gyógynövények használata. Túl sok vegyi anyag, és vegyi ártalom éri az embert. Sok esetben a modern gyógyászat tanácstalan ezekkel szemben. Egyre gyakoribb, hogy olyan eljárások felé nyitnak, melyeket évszázadokkal, sőt évezredekkel ezelőtt hatásosan alkalmaztak, és használt. Mit szólnak ehhez a gyógyszergyártók? Mindent megtesznek annak érdekében, hogy elnyomják, és lehetetlen helyzetbe hozzák azokat, akik megpróbálnak természetes úton gyógyítani. Ez a természet gyógyászat, illetve az alternatív gyógyászat ága. Nem ismerik el, annak ellenére, hogy egyre több orvos alkalmazza. Hihetetlen mennyiségű gyógyszert dobnak a piacra, azt sugallva, hogy az egészségre ez a megoldás. Aztán jönnek a problémák, illetve olyan betegségeknél, ahol már nem tudnak tenni semmit, egyszerűen átlépnek rajta. Ők semmiért nem felelősek. Olyan leírások vannak az egyes gyógyszerek mellett, hogy az rémisztő. A profit a lényeg. Egy sokkoló adat. A hazai gyógyszerpiac értékesítése 2017-ben 838,1 milliárd forint. Ez nagyon sok. El lehet képzelni, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy ez a tendencia, és bevétel ne szenvedjen csorbát. Szerencsére a másképpen gyógyítók is kezdenek teret nyerni. Valami olyasmi van ezen a piacon, mint régen az inkvizíció idején. Ezt kell venned, és nincs más módszer, nincs más megoldás, mert az a káros. Egyre többen jönnek rá arra, hogy nemhogy káros, de nagyon is használ. Nem véletlen, hogy a gyógyítás területén egyre jobb eredményeket érnek el az alternatív gyógyászattal. Talán érdemes lenne megfontolás tárgyává tenni a két gyógyítási mód békés, egymás mellett élését. Ezt kellene inkább elősegíteni. Ez csak álom? Lehet, de lehet tenni ellene. Tudom sok esetben hasznos a gyógyszer, sőt, nagyon is. Nincs ezzel semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor úgy akarnak eladni vegyi anyagokat, hogy ez az egyetlen megoldás a problémára. Emberek, én vagyok a megoldás. És az emberek veszik, eszik a gyógyszereket, vegyi anyagokat, melyek még nagyobb egészségügyi problémát okoznak, sok esetben. Egyszer hallottam, hogy az jó beteg, aki rendszeresen orvoshoz jár. Ha így megy sokáig, tényleg beteg társadalom lesz hazánk, ha már most nem az.   

2020.04.10.

Félelemipar

Kezd valami nagyon érdekes kialakulni. A címben szereplő fogalom egyre inkább testet ölt a valóságban. Ezek fő területei a politika, a média, a gyógyszer gyártók, a biztosító társaságok, a bankok, és furcsa mód a környezettel foglalkozók. Ezek a legjövedelmezőbb területek. Emberek tízmillióit lehet pánikban tartani. A félelem iparának, „kultúrájának” lényege, hogy még nincs is semmiféle dolog, nincs is itt semmi, nincs is valós hír semmiről, de máris „termeli a hasznot” a haszonélvező csoportoknak. Ezek a csoportok szerepelnek a cikk elején. Hogy világosabb legyen. Ezek a területek érintettek abban és akkor, amikor valamilyen igen nagy hatást szeretnének elérni. Magyarul megfélemlíteni az embereket. Kérdezhetnék, hogy mivel? Politika terén az uralkodó kisebbség hatalom gyakorlása az emberekre. Pozíciók, döntéshozók, szakértők elhelyezése a megfelelő helyekre. Ezt követően már létre lehet hozni a bizonytalanságot, amivel az emberek ki vannak szolgáltatva. Sőt! Félelemben lehet tartani őket. Média. A sajtó, a rádió, a televízió, és most már az internet adta lehetőségek hatalmas befolyást tesznek emberek millióira minden téren. Minden hír, minden esemény, minden történés, minden változás a megfelelő tálalás keretén belüli közlése. A közzététel nyílván érdekek mentén húzódik. Az ilyen jellegű tájékoztatás hatalmas erővel bír. Biztos mindenki tudna valamilyen példát említeni ezzel kapcsolatban. Gyógyszer gyártók. Tudom, a megelőzés nagyon fontos. A baj ott kezdődik, hogy szoktam mondani, addig, amíg valami jól működik, nem szabad hozzányúlni. Amint belepiszkálnak, azonnal baj van. Ez így van minden területen. Az emberek egészségére hivatkozva olyan gyógyszereket forgalmaznak, most már gyerekeknek is, amire semmi szükség nincs. Nem azt mondom, hogy ilyen szerekre nincs szükség. Nagyon is. A túlzások az aggályosak. Minden egyes gyógyszer vegyi anyag, természetellenes. Nem a szervezet alkotó része. A gyógyszert minden területen őrült forgalom mellett árusítják. Az embereket félelemben lehet tartani vele, hiszen azt mondják, ha nem szeded, bajod lesz. Ez ugyan nem így van tálalva, de a lényege ez. A biztosító társaságok és bankok is beszállnak ebbe a versenybe. Házak, lakások, vagyontárgyak és minden, ami értéket képvisel az embereknek, fontos dolog. Az még fontosabb, hogy biztonságban tudják. Ezért rá tudják venni őket, hogy nemcsak alapvető biztosítást kössenek, hanem olyat is, ami mindenre kiterjed, hiszen nagyon előtérbe kerültek az időjárás okozta károk gyakorisága. Ez viszont nem olcsó. Rávezetik az embereket, ha nem kötsz ilyen és ilyen biztosítást, akkor erre semmi kártérítést nem kapsz. Ez egy zsarolás is egyben, hiszen kész tények elé állítják őket. Sajnos, sok esetben ennek ellenére egy esetleges kárrendezés komoly jogi problémákat vet fel, és nem a biztosított javára. Azaz, a kár megtörtént, de a kifizetés elmarad valamilyen külön jogi dologra hivatkozva. Itt is a bizonytalanság üti fel a fejét. A bankok hasonló érdekeket képviselnek, hiszen arra sarkallják az embereket, hogy terheljék meg magukat kölcsönnel. Ennek további sorsa elég labilis, hiszen bármi közbejöhet, ami az emberekre nézve kedvezőtlen. A mai világ egyik fontos része az emberek biztonságos élete. Legyen megfelelő víz, élelmiszer, lakhatás, munka. A környezetvédelmi változások, károk, hiányosságok rányomják bélyegüket az olyan helyen élőkre, ahol ezek a feltételek egyáltalán nem biztosítottak. Ahol nagyobbak a természeti erők hatásai, ahol kérdéses az élelmiszerellátás, ahol kérdéses a víz- ellátás, ahol kérdéses minden olyan, ami a normális egyszerű életet biztosítaná. Ezeken a helyeken az emberekben a félelem napi szinten jelen van, hiszen nem tudják, mit hoz a holnap. Azt sem tudják, mi lesz velük, a gyerekeikkel az elkövetkezendő időszakban. A bizonytalanság és félelem hihetetlen reakciókat tud kiváltani az emberekből. Sajnos elő fog fordulni az az állapot, amikor elmúlik az emberek félelme, mert nem lesz mitől félniük, hiszen nem lesz mit félteniük, és nem lesz mit veszteniük.  

2020.04.04.

Talán a legfontosabb: a mai világ embere 

Szeretném abból a szemszögből láttatni a valós helyzetet, amilyen közelről csak lehetséges. Csak olyan adatokat, tényeket használok, amiket bárki elérhet és leellenőrizhet. Lehet, hogy sok ember nem ért egyet velem, de az a saját véleménye, minthogy az itt leírtak is saját véleményt takarnak, de lehet, hogy egy másik nézőpontból. Tudom, nem vagyunk egyformák, ahány ember annyi féle gondolkodás, világkép, vélemény, érzelem, szemlélet. Egy valami a közös: a mai ember szerepe a világban. Sok részről lehetne elemezni ezt a témakört, de csak néhányat szeretnék megemlíteni. Ilyen a nevelés-oktatás, munkahely-viselkedés, egészség-szabadidő. Az alábbiak csak gondolatébresztők, azért nem írtam bővebben a témákról.

Nevelés-oktatás: sajnos látjuk szinte nap, mint nap az oktatás milyenségét. Tudom, talán közhely, de még mindig utalnék az elmúlt immár 50-55 év távlatába. Tanárainknak, nevelőinknek, szüleinknek köszönhetően igen sok mindent megtanultunk, és úgy tanultuk meg, hogy ilyen távlatban is itt van a fejünkben az a tudás, azok a meghatározások, fizikai törvények, irodalmi és nyelvi szabályok, versek, amit akkor kaptunk, és tanultunk meg. Normális keretek között zajlott az oktatás. Miért írom ezt? Hallani, hogy mennyire meg vannak terhelve a gyerekek, és egyáltalán nincs egyenes arányban a rájuk fordított idő a tudásuk minőségével. Már hallani, hogy a tanárok a hibásak, mert nem tudnak modern eszközökkel tanítani.  Kérem, a tanárok nem libáért kapták a tanári diplomájukat. Ők teljes egészben eleget tudnának tenni az oktatási követelményeknek, csak annyi más fölösleges dolgot kell tanítás mellett tenniük, hogy az oktatás, a tanítás rovására megy. Talán körül kellene nézni, hogy az ilyen rendeleteket kiadó személy mennyire szakember. Én biztos vagyok benne, hogyha normális körülményeket teremtenének a nevelőknek, sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni, és nem azzal kellene foglalkozni, ami nem oda való, illetve egy újabb jogszabályt vagy utasítást kellene betartaniuk. Felmérések is kimutatják gyerekeink rossz és hiányos tudását. Ezek a felmérések függetlenek mindentől. Sajnos a felelős szakemberek véleménye sajnos nem ez, hanem meg vannak győződve, hogy ők nagyon értenek hozzá, és mások a buták, tájékozatlanok. Ideig-óráig el lehet hitetni mindenkivel ezt, de előbb-utóbb egy rosszul felkészített diáktömeggel kellene valamit kezdeni, mert a tudásuk nem teszi lehetővé a feléjük támasztott követelmények végrehajtását. Lásd a szakmunkásképzés szinte teljes hiánya. A felelősök ebben is a vezetők, akik nem szakszerűen irányítják az oktatási rendszert.

Munkahely-viselkedés: talán nem mondok új dolgot azzal, amikor az egyes szakmunkásokat igénylő helyeket említem. Nincsenek. Egyszerűen eltűntek az egyes ágazatokból. Illetve nem eltűntek, hanem elmentek. És itt egy igen komoly dolog kerül elő. Ugyanis valakikkel fel kellene tölteni, ki kellene egészíteni ezt az űrt. A végeredmény, hozzá nem értő emberek foglalkoznak szakmai jellegű tevékenységekkel. Gondolom már szinte mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Kőműves, lakatos, festő, ács, asztalos, és még lehetne sorolni a hiányokat, ahol nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező ember. Itt visszautalnék ez előző gondolatokhoz. Nincs képzés, nincs utánpótlás. Mire újra ezeket vissza tudnák hozni, az minimum 3 év. De van egy újabb akadály. Nincs, aki tanulja ezeket a szakmákat. Más lett a felfogás. Nehogy már az én gyerekem koszos kézzel szereljen valamit. A gyerek részéről meg esetleg ciki, hogy ki kell festeni egy szobát vagy egy lakást. Hogy néz az ki? A csajok mit szólnak hozzá, hogy kenem a falakat egész nap. A mentalitás egész más. Kevés munkával sok pénzt keresni. Ez a menő. Lakás, kocsi, csajok, nyaralás, bulik. A mai fiatalságot ez érdekli. Körül lehet nézni. Minden a buli körül mozog. Bocsánat, én is tudom, erre is szükség van. De nem csak ebből áll a világ. És ide kapcsolódik a viselkedés a fiatalok részéről, illetve nemcsak az ő részükről. Vad világot élünk, és ezt sokan nagyon is úgy értik. Az erőszak, az agresszió, a durva magatartás. Ez jellemzi a társadalmat. Megértés, őszinteség, bizalom nélkül élik minden napjaikat. A szórakozás teszi lehetővé a teljes kifordulást önmagukból. Italozás, de részegségig, a drog nem maradhat el, a lányokkal való kapcsolat szintén velejárója az eseménynek. Modern világ - mondják. De ennyire? Mikor azt sem tudja, mit csinált a bulizás alatt, azt sem tudja, kivel feküdt le aznap este, vagy kivel töltötte az éjszakát. Nem beszélve a szókincsükről. Lehet, hogy már teljesen hiányzik az őszinte, egyenes, bizalommal bíró párkapcsolat? Lehet, hogy már nem is tudnak udvarolni a mai fiatalok? Nem vagyok benne, de sajnos látom és hallom a viselkedésük, és a beszédjük alapján az egymás közti érzelmi kapcsolat hiányát, a lelki vonzódás fontosságát.

Egészség-szabadidő: itt igen hosszasan el lehetne időzni, de megpróbálom rövidre fogni a mondandómat. Csak tőmondatokban. A reklámoknak több mint a fele gyógyszerekről, illetve gyógyszerkészítményekről szólnak. Nem véletlen. Őrült mennyiségű termék vannak a piacon, és igen magas áron. Tudom, hogy amit most mondok, az csak egy álom, de nem az lenne a normális, hogy a technika előrehaladtával egyre hatékonyabb gyógyszereket készítsenek, hogy egyre kevesebb kémiai szert vigyünk a szervezetünkbe? Vagy nem az lenne a cél, hogy ne alkossunk beteg társadalmat? Az álom az itt jön: olyan társadalmi berendezkedés kellene, ahol nincs beteg ember. Tudom, a világ sem erre épül, mert akkor nagyon sokan utcára kerülnének, és a nagy gyártóknak nem lenne hasznuk. Ezért betegen kell tartani az embereket. Joggal lehet kérdezni a következőt: vajon melyik terméket fogyasszam, hogy ne legyek beteg. Szinte már az orvosok sem tudják. A reklámok elmondanak mindent. Milyen betegségre mit kell szedni. Az orvos már csak a recept írását teszi. A borzalmas sok alternatív megoldás még ezeket kiegészíti. Talán így teljes a kör. Még egy gondolat a kémiáról. Csinos, fiatal lányok reklámozzák a különböző kozmetikai termékeket. Ennyire csúnyák lennének a fiatal nők, hogy már kenniük kellene magukat fiatalon?  Öregedés ellen, sima arcbőrért, meg ki tudja még miért. Azok a fiatal nők úgy szépek, ahogy vannak. Azzal a korosztállyal kellene ezeket reklámozni, akiknél esetleg ezek a hatások előfordulnak. Aztán majd a használatot követően meg lehet nézni a változást. Ja, hogy ez nem lehetséges? Vajon miért? Mert nincs ellenőrzött hatásuk. Fiatal bőrre bármilyen krémet fel lehet kenni, attól még az a krém nem hatékony. Nincs összehasonlítási alap. Rengeteg szolgáltatás van szerte a világban, hazánkban is. Ennek jó, vagy kevésbé jó oldalát talán már mindenki megtapasztalta valamilyen szinten. Kinek kellemes, kinek rossz élményeket adva. Itt csak két dolgot említettem, de lehetne sorolni. A cél nem az, hogy unalmas sorokat kelljen olvasni. Nem szeretnék hosszú példákkal untatni senkit. Mint ahogy már említettem, ez csak egy saját vélemény. Mindenki másként látja ezeket a kérdéseket, és másként is értékeli. Valahol azért vannak közös pontok. Ha csak annyit értem el ezekkel a sorokkal, hogy elgondolkodik a leírtakon, már megérte.

Próbáljunk a magunk módján egy szebb világot élni, sok minden rossztól mentesen. Minden jó és rossz ugyanattól a lénytől való: az embertől. Éljünk őszintén, becsületesen, bizalom mellett, szeretettel övezve.

2020.03.31.

Vélemény

Lehet, hogy én vagyok maradi, de több minden mondjuk úgy, érdekes dologgal találkoztam a különböző hírcsatornákon. Kezdem azzal, hogy milyen szép a magyar nyelv. Annyira választékosan lehet beszélni, hogy szinte elképzelni nem lehet. Jelzők sokaságát lehetne használni, mégis valahogy az emberek leragadtak egy érdekes mondatnál. Megpróbálom idézni: „nekem bejön”. Azt hiszi, hogy ezzel divatos? Nem. Sőt!  Ezt még bővítik néhány más semmit mondó szóval. Magyarul, ingerszegény emberrel állunk szembe. Tudom mit jelent, és mire akarnak célozni, de vajon csak ennyire telik a sok szép jelzők közül? Ez siralmas. Vagy. Több műsor is foglalkozik az emberi kapcsolatokkal. A mai fiatalok nem tudnak beszélni, nem tudnak udvarolni, nem tudják használni a szép magyar nyelvet. A káromkodás, az ízléstelen megnyilvánulások, stb. ez a menő. Lányok, fiúk egyaránt. Nincs kivétel. Hallom az utcán őket. Sok esetben érteni sem lehet, amit mondanak. Ami a legszomorúbb, hogy udvarolni sem tudnak. A legszebb, ami elképzelhető, hogy valakinek, aki tetszik nekem, olyanokat mondjak, ami elvarázsolja. Én még most is idős fejjel udvarolok a páromnak. Tudják milyen öröm nézni a párunkat ilyenkor is? Felemelő érzés. Na, ettől fosszák meg partnereiket a mai fiatalok. Vagy nincs rá igény? Többször is előfordul, hogy olyan műsor van, aminek semmi köze a való élethez. Olyan embereket válogatnak össze, akiknek közük nincs a hétköznapi élethez. Lányokat, fiúkat összeválogatnak valami alapján, aztán gyerünk, csináljuk. A mai fiatalok pedig ezeket próbálják másolni, na, nem sok sikerrel. Ugyanis szinte semmijük nincs meg hozzá. Főleg pénzük nincs.  A több hétig tartó műsor lényege, hogy ki kit tud ágyba vinni. Ez a lényeg. Elvannak, jól érzik magukat, addig sem kell mást csinálni. Nem az átlag van előtérben. Bőven nem. Aztán jön a következő, hogy már huszonévesen életmód tanácsokat, főzési, sportolási, karrier, kapcsolati tanácsokat osztogatnak, élettapasztalat, emberismeret, és tudás nélkül. Van még valami. Teljesen el vannak varázsolva, vagy nem is tudom, mit képzelnek akkor, amikor egy adott személyről valamilyen kép készül, és valami más is látszik a képen. Arra gondolok, hogy véletlenül több minden látszik belőle, mint szeretné. Vagy mégse? Na, de vissza az alapgondolathoz. Elég szomorú, hogy szinte gyerekes viselkedéssel reagáljanak egy ilyen ártalmatlan dologra, ráadásul egy magát felnőttnek valló ember. Bárkivel előfordul hasonló a minden napi életben. Vagy ez már annyira újdonság?

Talán szigorú vagyok, de nem tudtam elmenni a dolgok mellett. 

 

Megint egy furcsaság

Egy érdekes műsort láttam a minap. Az apropója, az anyagi viszonyok helyzete családon belül. Ez persze felveti az emberek egymás mellett élésének, egymáshoz való viszonyulásuknak, és egymáshoz való alkalmazkodásának a témáját is. Páran nyilatkoztak, és az volt a meglepő, hogy az volt a furcsa, hogy még vannak olyanok, akiknél teljesen jól működik a megértés, a bizalom. Ez volt a kirívó. Látható, hogy a békés egymás mellett élés, ma már különlegesnek számít. A rohanás, az állandó és sokasodó gondok, a stressz, ami manapság divatos szó, a megfelelési kényszer mindenki, és minden felé, és lehetne még sorolni azokat a dolgokat, amelyekkel együtt él az ember. Ha valaki, vagy valakik próbálják a lehető legkisebb szintre csökkenteni ezeket a dolgokat, azok már különlegesnek számítanak, holott az lenne a normális. Én úgy gondolom, hogy egyre távolabb kerülnek az emberek a normálistól. Nézzenek körül. Minden területen a konfliktus kerül előtérbe. Ezeket a konfliktus helyzeteket kell kezelni az embereknek, ami nem minden esetben sikerül zökkenő mentesen. Sőt! Legtöbb esetben egyáltalán nem sikerül békésen megoldani ezeket a problémákat. Itt kezdődnek a komoly nézeteltérések az emberek között, ami rányomja bélyegét a minden napokra. Tudom, nem egyszerű. Viszont van egy trükkje. Az őszinte beszéd, és a jó bizalmi viszony. E kettő nélkül nem működik semmi, illetve működik, csak nem sokáig. Amikor ez a „nem sokáig” bekövetkezik, akkor kerülnek elő az igazi sérelmek, vádaskodások, és válik szinte elviselhetetlenné két ember között a viszony, ami korábban boldog és szeretetteljes volt.

2020.03.25.

Kis gondolatok

Sok olyan esemény történik, amikről az embereknek különböző a véleménye. Rossz is lenne, ha mindenki azonos megítélést gyakorolna. Az alábbiakban megpróbálok néhány dolgot egy kicsit kielemezni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy na, már megint egy olyan téma, amikről számtalan leírás került napvilágra. Tudjuk nagyon jól, hogy a mai világban egy dolog körül forog minden: ez pedig a pénz. A politika, a tudomány, a sport, a művészetek, a társadalmi kapcsolatok, és még lehetne sorolni. Nem tudományos szinten, hanem közel 60 év távlatából próbálok egy kicsit rálátni ezekre a dolgokra. Remélem nem baj, ha a politikai részt mellőzni fogom. Túl sok bajt, szomorúságot, bánatot okozott, és még sajnos fog is okozni ez a valami. Háborúk, konfliktusok robbannak ki szerte a világban. Kik gerjesztik mindezeket? A vezetők.  Nem ők mennek az életüket adni egy eszméért, vagy sok esetben teljesen másért, hanem teljesen hétköznapi emberek, akiknek semmi közük nincs az adott eseményhez. Helyes ez? Gondolom, nem mondok újat azzal, amit még általános iskolai tanulmányaim során a történelem tanárom mondott egy alkalommal: „minden társadalmi formában az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett.” A világban mindig van valahol háborús helyzet, mindig színen van az erőszak, és mindig jelen van a legártalmasabb jelenség, a hazugság. Ez a megfogalmazás sajnos mindenkire érvényes /kivétel mindig van/. Ha végignézzük eddigi történelmünket, ez alól senki nem volt kivétel. Sem a politikai pártok, sem az egyházak, sem a hétköznapi emberek, és ha napjainkat nézzük, ez jelenleg ma is így van. A legszomorúbb, hogy a fiatal generáció rögtön fogékony, és átveszi ezt a magatartást.  Teljesen más világba terelik őket, és ennek hazugság az alapja. Az emberi tudás, a fejlődés leblokkolt. Vannak szórványos kimagasló eredmények, de ez vajmi kevés. A tömegtájékoztatási eszközökön keresztül megmondják az embereknek, mit csináljanak. És az emberek ezek szerint élnek, cselekednek. Nap, mint nap sulykolják a fejekbe az erőszakot, az agresszív viselkedést, a valótlanságokat, az egyre szélesebb körű hamis állításokat. Elöljáróban szeretnék egy kérdést feltenni: olyan sok rossz és szörnyűséges dolog történik a világban szinte nap, mint nap. Vajon ez normálisnak mondható? Szinte már vágyódik az ember arra, hogy történjen valami jó, mert a jelenlegi állapot egyre rosszabb lesz. Létezik esetleg egy másik formáció, ahol nem így zajlanak az események? A választ talán oly annyira reménytelen megadni, mint az Univerzum keletkezési elméletét. Vajon miért? Mert túl bonyolulttá teszi az ember azokat az eseményeket, történéseket, melyek az egész rendszert működtetik. El kellene fogadni teljes egészében a természet gyönyörűségét, és a vele járó törvényszerűségeket. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy dollár milliárdokat költenek olyan dolgokra, aminek szinte semmi értelme nincs. A természet rendjébe nem lehet beavatkozni, mert akkor az sérül, és a sérülés visszaüt az emberekre. Csak egy példa: egy bizonyos dolog felfedezése komoly eredmény, és hihetetlen pénzeket emészt fel, de ezzel semmi nem változik. Azt a törvényszerűséget a természet alkotta, és nagyon jól megalkotta, nem szabad beleavatkozni. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy kutatásokra nincs szükség. Van, de nem ilyen mélységben. Ez pazarlás. Néhány ember szinte szórakozásnak mondott tevékenysége.    

Az ő tudásuk messze túlnő azon, hogy elpazarolják elméjüket ilyenekre. De sajnos nem ez történik. És mi a mozgató rugó: a pénz. Ez a tény elmondható minden ágazatra. Hihetetlen mennyiségű információ van jelen a világhálón. Ki tud ebben eligazodni? Szerintem senki. Annyi vélemény, nézet, elmélet, és sok más egyéb dologgal találkozik az ember, hogy nem tud igazságot tenni, hogy vajon melyik az. Iszonyú adathalmaz van jelen minden nap az életünkben. Ezek az ingerek különböző módon, mennyiségben és valóságosan, vagy hamisan érkeznek hozzánk. Lehetetlen szelektálni valósan, de azért érdemes megpróbálni.  

2020.03.23.

A modern világ ellentmondásai 

Talán furcsának tűnik, de rengeteg ilyen van. Bizonyára mindenki találkozott már ilyen ellentmondásokkal. Most szeretnék néhány nagyobb ilyen dolgot leírni. Egyre nagyobb társadalmi különbségek tapasztalhatók világszerte. Van, ahol ez akkora méreteket és olyan körülményeket teremt, amit csak nagyon nehezen lehet felfogni. Az egy általános jelenség a világon, hogy egyre nagyobb gondot jelent a hulladék. Sőt! Felütötte fejét a rengeteg veszélyes hulladék is, amit vegyesen tárolnak a kommunális hulladékkal nagyon sok helyen, hatalmas hulladéktárolókban. Ezeken a telepeken százezrek laknak, élnek, dolgoznak, főznek, gyerekeket szülnek és nevelnek. Ez az otthonuk. Itt nincs semmiféle orvosi, vagy környezetvédelmi felügyelet. Szabadon rakják le szemetet, mert legális. Ipari, mezőgazdasági, használt egészségügyi, gyógyszerek, tűk. Alkalomadtán kigyullad egyes része, és bűzös gázok terjednek a levegőben.  Ez gyakorlatilag elmondható a világon fellelhető bármelyik nagy hulladéktárolóra. Ezekre ez a jellemző. Az ellentmondás, hogy van ilyen, és van olyan ahol egzotikus szigeteken élő és oda látogató emberek laknak, élnek dolgoznak, és minden olyat tesznek, amit a szeméttelepen lakó embertársaik. Míg az egyiken a napi kereset 2,5 dollár, addig a másik oldalon ezt nem tudni.

                                      

                   FORRÁS: AFP/SIMON MAINA                                    FORRÁS:                                                                                                                                                              UTAZAS.COM

                        Azt hiszem, a két kép látványa önmagáért beszél.

Sajnos előfordul, hogy az ember érthetetlenül áll valami előtt, amiből elviekben csak egy van, de valami miatt két különböző dolgot lát ugyanarról a helyről. Így van ez Földünk legdélebbi részéről, az Antarktiszról.

                             

         Wikipédia oldaláról                        A NASA asztronautájának fotója                    az Antarktiszról

                                                                                                           FORRÁS:         EOL.JSC.NASA.GOV

      Elviekben ez a két kép ugyanarról a területről szól. Még azt sem lehet mondani, hogy a földrész valamelyik pontjáról van szó, mert tenger veszi körül a kis szigetet. Még véletlenül sem hasonlít az Antarktiszra. Véletlen, vagy direkt dolgok ezek? Nagy ellentmondást okoz a két kép látványa. Valamit azért le lehet szögezni. A bal oldali az, ami igazából a déli földrészt mutatja be. Merem remélni, hogy valami félreértésről van szó, és valamilyen másik kis sziget képét látjuk jobb oldalon. Vagy eddig rossz leírások voltak erről a földrészről, és szintén a Föld körül keringő objektumról készített korábbi felvétel a rossz? Nem hinném. Hát akkor mi?  Mindig is csodáltam az égbolt látványát. Az azurkék háttér, a gyönyörű úszó felhők és azok sokszínűsége. Nem beszélve az esti, éjszakai órákról, amikor a csillagok sokaságában lehet gyönyörködni. Aztán történt valami, ami egy kicsit elrontotta ezt a képet. Gyerekkoromban játékként is szórakoztam a repülőgépek után látható fehér színű csíkkal. Számoltam, hogy vajon mennyi idő alatt tűnik tova a csík látványa. Általában olyan 10-12 másodperc telt el addig, amíg a csóva teljesen eloszlott a repülőgép mögül. Akkor még nem tudtam, hogy az mi. Később aztán megtudtam, hogy ezt hívják, hogy kondenzcsík. A furcsaság ott kezdődött, amikor ez a csík hosszú percekig, sőt órákig megmaradt. Nagyon érdekes volt. Az még érdekesebb, amit a fénykép mutat. Időben is különbség van a két kép között és látványban is. A jobb oldalon az általam említett rövidke kondenzcsík látható, míg baloldalon egy másik jelenség, amit ugyanúgy hívnak, csak a tulajdonsága változott erősen. A baloldali képen látható csíkok terjeszkednek, bővülnek, szélesednek. A nap elé kerülve szűrik annak fényét. Néha órákig látható. Elviekben mind a kettőt kondenzcsíknak hívják. Vajon nem ellentmondás a két jelenség közti változás? De bizony, igen. Valami nagy különbség van a kettő között. A kettőt közel sem azonos módon lehet emlegetni. Vajon akkor mi ez? Ezt úgy hívják, vegyi csík.

 

                                                                                                                                     

              Vegyi csík                                                Kondenzcsík

Lehet, hogy egészségünk több helyről is veszélyeztetve van. Sok betegséggel kell megküzdeni a szervezetünknek. Itt lép az életünkbe a gyógyszer, illetve a gyógyszergyártók hihetetlen marketingje és világa. Ahogy haladunk előre, elviekben kevesebb betegnek kellene lennie, hiszen az orvostudomány egyre inkább halad a gyógyítás felé. Vagy mégsem? Ugyanis sokkal több beteg van most, mint mondjuk 30 évvel ezelőtt. Ez egy nagy ellentmondás, de így van. Az orvosok nem gyógyítanak, hanem gyógyszert írnak fel, amit kiváltunk és beszedünk. A 30 évvel ezelőttihez képest most 30-szor több gyógyszert adnak el. Ez nagyon sok. Félreértés nem essék, nem a gyógyszer jótékony hatása ellen vagyok, hanem a túlzott fogyasztás ellen. Csak egy példa. Miért kell olyan gyógyszert erőltetni, amit arra találtak fel, hogy a már bevett vitamin készítmény felszívódását elősegítse? Hát ilyen rossz az emberek egészségi állapota? Miért hivatkoznak az emberek egészségére? Ezáltal még több vegyi anyagot juttatnak a szervezetükbe. Vagy ez a cél, hogy annak a mellékhatására is kelljen szedni valamit? Lehet. Tény, hogy igen nagy ellentmondás van abban a tekintetben, hogy kevesebb betegnek kellene lennie, ennek ellenére sokkal több van.

Talán éppen egy olyan helyen lehet keresgélni, ami igencsak elősegíti a gyógyszerek nagymértékű fogyasztását. Hát, persze, az élelmiszereink és italaink. Biztos mindenki hallotta már, vagy olvasta, hogy egyre több élelmiszeripari termékről derül ki, hogy rákkeltő. Vajon miért? Nagyon egyszerű. Ma már annyi káros anyagot tesznek az élelmiszerekbe, hogy az követhetetlen. A legkülönfélébb adalékanyagok, melyek vegyi anyagok. Rengeteg van a termékekben. Ezek együttes hatása okozza aztán az egyes érzékenységi tüneteket, amelyektől százezrek betegednek meg. Itt megint színre lép az orvos, aki gyógyszer ír fel a bajra. Az újabb megállapítható ellentmondás, hogy élelmiszereinknek egészségesebbeknek kellene lenniük, hiszen még ellenőrzik is, ennek ellenére komoly egészségkárosító hatásuk van.

2020.03.19.

Megfigyelés

Az emberek amióta a Földön léteznek, és bármilyen közösséghez tartoznak, mindig is figyelték egymást, ha másért nem, azért, hogy ellessék azt a cselekvést, amivel esetleg valamilyen munkafolyamatot könnyebbé tudtak tenni. Ennek számtalan példáját meg lehet találni a történelemben. Ezek a cselekedetek nagyban hozzásegítették az embereket ahhoz, hogy könnyebbé, termelékenyebbé, gazdaságosabbá tegyék a szolgáltatásaikat. Ennek a folyamatnak van egy egészséges természetes vonulata, mely elősegíti azt, hogy a most már igen nagy létszámú lakosságot ellássák mindazokkal a javakkal, melyek szükségesek a mindennapi élethez. Ez a dolog technológiai, műszaki része. Van azonban egy másik oldala, mely eléggé sötét képet is tud festeni, és festett is. Ahogy említettem, az emberek mindig figyelték egymást, de most a rossz értelmét veszem elő, amikor azért volt ez a megfigyelés, mert ki akarta használni a társát, ki akarta használni az adott csoportot, ki akarta használni a környezetét a saját maga, illetve társai számára. Ezt ma divatos szóval élve kémkedésnek nevezzük. Ennek a különböző korokban óriási jelentősége volt. A helyzet az, hogy ez a mai napig is jelen van az életünkben. Azért írom, hogy életünkben, mert korábban, jóval korábban csak egyes helyzetekben alkalmazták ezt a megfigyelési, adatgyűjtési módszert, főleg konfliktusok, háborúk esetén. Persze ez a cselekedet annyira teret nyert az emberi gondolkodásban, hogy mindenhol alkalmazzák. Minden ember kíváncsi a másik cselekedeteire, arra, hogy mit csinál. Ezt próbálja kihasználni, a saját hasznára fordítani, visszaélni vele, esetleg másoknak kárt és lelki sérülést okozni. A mai modern ember egyik jellemző tulajdonsága ez. Mindenhol ott van ez a fogalom. Átsző mindent, és mindenkit, nincs kivétel. Ezt a világot éljük most. Vajon milyen eszközök állnak rendelkezésre arra, hogy az embereket megfigyeljék? Ma már ennek széles tárháza van. De kezdjük egy kicsit korábbról, de ne nagyon messziről. A háborúk mindig is táptalajt adtak ennek a módszernek. Mindegyik fél tudni szerette volna, hogy mire készül a másik. Ez nagyban és kicsiben is ugyanúgy működik. A sikerek változóak voltak, de hatalmas apparátust tartottak fenn annak érdekében, hogy minél hatékonyabban működjenek. Sikerült. Volt olyan hely, ahol mindenkit lehallgattak, akit csak akartak. Sokszor emlegetik, hogy nincs rá megfelelő kapacitás az egyes adatok és egyes emberek kiértékelésére. Nem ez a lényeg. Az a fontos, hogy ennek lehetősége adott legyen. Aztán már nagyon egyszerű kitalálni, kiválogatni a célszemélyeket. Ez korábban nagyon jól működött. Most pedig remekül. Csak még egy érdekesség. A televízión keresztüli megfigyelés nem mai keletű dolog. Már ez az egy mondat is gondolkodóba ejthet sokakat. A mai modern „kütyük” aztán széles lehetőséget biztosítanak arra, hogy az állandó megfigyelést alkalmazzák. Miért van erre szükség? Mert így lehet kordában tartani az embereket, mert így lehet visszaélni helyzetekkel, mert így lehet megtudni ki, mit szeretne, mert így lehet megtudni anyagi, egészségügyi, társadalmi helyzeteket. Az érdek az, hogy kit milyen módon tudok befolyásolni, kihasználni, adatainak birtokában zsarolni, olyan információkat közölni vele, amik az adott személy, személyek, csoportok érdekeit segítik, olyan információkat közölni az emberekkel, amelyek bizonyos tevékenységekre sarkallják az embereket. Látható, hogy a megfigyelésnek végtelen a tárháza,  a lehetősége és fontossága. A totális megfigyelés lényeges szempont a mai világban. Ezzel lehet félelemben, bizonytalanságban tartani az embereket, ezáltal sokkal jobban és könnyebben lehet irányítani őket. Milyen eszközök állnak rendelkezésre? Gyakorlatilag ma már minden elektronikai eszköz alkalmas arra, hogy valamilyen információt közöljön a gyártóval. Ez még talán nem lenne probléma, de ezt nemcsak a gyártók tudják kihasználni, hanem azok is, akik éppen azért lovagolják meg ezt a vonalat, mert így tudnak olyan információkhoz jutni, melyeket bármikor felhasználhatnak bárki ellen. Az „okos” eszközöknek, berendezéseknek elsődleges célja az alapvető megfigyelési rendszer működése, működtetése. Ezen felül a helykövetés, a lehallgatás, a beszélgetések rögzítése, a helyváltoztatás, stb. A lényeg, hogy folyamatos ellenfélként kell kezelni az embereket. Gondolom, mindenki előtt világos, hogy bármilyen államforma is van jelen, az mindig egy erőszak szervezet. Ebben egy szűk csoport gyakorolja a hatalmát a többség, azaz a lakosság fölött. Ezt csak úgy lehet megvalósítani, ha mindenről tud.  A folyamatos ellenségkép, lásd az emberek, alkalmat adnak arra, hogy ezeket az eszközöket használja az állam. Ha jól körülnézünk, eltűnt a magánügy, a magánélet fogalma. Egy közösségi rendszer alkalmat ad arra, hogy ezt teljesen el lehessen felejteni. Az már aztán nagyon naiv ember, aki azt hiszi, hogy azokkal az információkkal, amikkel az egyes közösségi portálokon szerepelnek, nem a saját magánszféráját teszi közkinccsé. Az ember már csak ilyen. Aztán ha valami történik, csak hüledezik, és nem ért semmit. Gondolom, azt sem kell külön ecsetelnem, hogy az ezeken a portálokon szereplő személyek adatai és minden információi valahol máshol is landolnak. Na, ezeken a helyeken gyűjtik és válogatják aprólékos gonddal az emberekről az adatokat. Nem lehet arra hivatkozni, hogy ez biztos nem így van, hiszen ekkora adathalmazt nem lehet biztonságosan és célzottan kezelni. El kell, hogy keserítsek mindenkit, aki erre gondol. Lehet. Nagyon is lehet, és élnek is vele. Ennek számtalan jele van. Ha egy kicsit tovább lépünk, felütötte a fejét egy másik érdekes jelenség, amikor már élőben is látni az egyes emberek dolgait. Ez nem más, mint a valóságshow. Ebből is van már éppen elég. Lehet azt mondani, hogy itt egy szűk létszám szerepel. Igen, egyelőre. Az egyes ilyen műsorokból még a néző is ki tudna szűrni olyan dolgokat, melyeket fel lehetne használni az adott személy ellen. Csodálkoznak rajta? Egy kicsit figyeljenek oda, és hamar rájönnek, hogy így van. Aki internetet használ, folyamatos, állandó felügyelet alatt van. Ezt magam is megtapasztaltam több alkalommal.  Vagy. Ha valaki valahova utazik, rövid időn belül megjelenik az adott régió éttermei, szállodáinak reklámja. Itt a különbség annyi, hogy nem a megfigyeléssel megbízott szervezet, hanem a nagyvállalatok végzik ezt a műveletet. Innen már csak egy ugrás, hogy mások is megtegyék. Napjainkban az adat, az információ nemcsak hatalmat, hanem profitot is jelent. Ami az egész lényege. Egy erőszak szervezet, márpedig az állam az, legyen az bármilyen berendezkedésű, legfontosabb célja a félelem, a bizonytalanság, a megfigyelés és a tudatlanság fenntartása. Így tudja elérni, hogy korlátlanul tud uralkodni a többség felett.

2020.03.17.

Állítólag = hazudik

Furcsa nem? Nagyon sok beszélgetés kapcsán hangzik el ez a kijelentés, hogy állítólag, illetve az is, hogy úgy tudom. A sokadik „állítólag” már hazugság. Hát ez nem valami stabil vélemény. A baj az, hogy ez az elfogadott beszélgetés stílus az emberek között. Semmi bizalmaskodás, semmi őszinteség, semmi barátkozás. Ez a mostani helyzet kis hazánkban. Mitől vált ilyenné? Azt hiszem, ezt nagyon sokan feltették, mint kérdést. A válasz nem olyan egyértelmű. Sőt! Nagyon is kusza. Minden ember a saját érdekeit nézi, minden ember saját magát tolja előre, és minden ember különb akar lenni a másiknál. Ezek a magatartásformák már az óvodás korban elindulnak. Meg lehet figyelni a szülők hozzáállását már ebben az időszakban is. Az itteni viselkedésmód végigköveti a gyereket. Ugyanazt teszi, amit a szülei. Rébuszokban, talányokban, félreértelmezhető formában kommunikál a környezetével. Amikor az ember valamire rákérdez, furcsa módon néznek, mert mindenre számítottak, csak arra nem, hogy valaki konkrét kérdést intéz hozzájuk. Itt kezdődnek a bajok. Ugyanis nincs egyértelmű válasz. Előjön az állítólag, talán, nem tudom, vélhetően, tudtommal, stb. kijelentések. Ezek viszont több nyitott kérdést is felvetnek, amire már nincs válasz. Magyarul, a felszín mögött semmi tartalom nincs. Részinformációk, részadatok záporoznak az ember felé. Konkrétum semmi. Na, ezt a magatartást gyakorolják egymás felé az emberek, és emiatt vannak bizonyos félreértések, más vélemények, hazugságok. Mondjuk ki nyíltan. Hazudnak az emberek egymásnak. Igen keményen. Ezt sem merik kimondani, mert akkor nagyon megsértődnek. Értik? Azért sértődik meg valaki, mert egy másik embernek nem mond igazat, azaz, hazudik. Ugyanis a hazugságot az emberek megbocsátják egymásnak, az őszinteséget nem. Ugye milyen furcsa? Ez már alaptermészet. Ez lenne a kiindulópont ahhoz, hogy megváltoztassuk az emberek egymáshoz való viszonyát. Hogy miért? Hogy újra normális emberi kapcsolatok alakuljanak ki, és eltűnjön a gyűlölet fogalma az emberek fejéből. Mert itt tartunk. Utáljuk egymást. Ezt senki nem mondja, de mindenkinek ott van a fejében. Nincs sem egyetértés, sem tolerancia, sem őszinteség, sem megértés, sem semmi, ami előmozdíthatná a józan, normális emberi kapcsolatokat. Ez mindenre vonatkozik. Nemcsak társadalmi, hanem párkapcsolatokra is. Nézzünk körül. A mai fiatalok meggondolatlanok, semmiféle kompromisszumkészség nincs bennük. Erőszakosak, tolakodóak, gátlástalanok. Az önös érdek mindenek előtt. Megértés nincs, érzelmi töltődés minimális, becsületesség, tisztelet senki iránt nincs, hazugság, káromkodás, részegség, munkakerülés annál több. Ez a világ mai rendje. A szabálykövető, törvényt tisztelő ember mindig hátrányba kerül a hazug, gátlástalan, törtető, erőszakos emberekkel. Már nincs az, hogy bocsánat, neked van igazad, én tudtam rosszul. Ma már nincs az, hogy valaki megértsen valakit. Csak nekem lehet igazam, és ezt minden eszközzel el akarom érni. Nem érdekel a másik ember véleménye, mondandója. Az érdek mindenek előtt. Nekem az az érdekem, hogy én legyek a legokosabb, én tudjak jobban mindent, és legyek az, aki „igazságot” szolgáltat, én legyek mindenben az első, stb. Rossz hírem van. Ilyen emberekből elég lenne három, de harmincezer van belőlük. Torz viselkedésüket roppant gyenge, sőt, sok esetben teljesen üres agyi tevékenység kíséri. Ez az az ember, aki erőszakos, agresszív magatartásával tud csak kitűnni a többiek közül. Az ilyen ember gyereke ugyanezt a magatartást követi, és ugyanolyan lesz, mint a szülője, ugyanis mindent lemásol. Viszi az óvodába, az iskolába, az élet minden területére. Na, ez az, ami borzasztó. Ilyen generáció nő fel. Ők a jövő nemzedéke. Kik, kérdezem én? Hazug, iszákos, káromkodó, erőszakos, léhűtő, dologtalan emberek. Egy dolog vigasztal kicsit. Itt is, mind mindenhol, vannak kivételek. Még szerencse.

A média is erősen hozzájárul, hiszen sok esetben bizonytalan forrásból származó hírekre hivatkozik, illetve ők sem kapnak korrekt tájékoztatást, ami aztán bizonytalanságot, és bizalmatlanságot okoz.

2020.03.13.

Hatalom, pénz, szex, gyűlölet

Tudom eléggé összetett a cím. Ha belegondolunk, akkor nagyon sok kapcsolódási pont van az egyes területek között. Az ember mindig is arra vágyott, hogy valamilyen formában elől járjon a másik ember előtt. Ezt sokféleképpen el tudta érni. Meggyőzéssel, hízelgéssel, erőszakkal, stb. A vége minden esetben az, hogy egy vezető egyéniség legyen belőle, és embereket irányítson, magyarul, hatalmat gyakoroljon mások felett. Ez így zajlik, amióta az ember megjelent a Földön, és valószínűleg így is fog maradni. Ez egy örök körforgás, melyet sokan különbözőképpen magyaráznak és gyakorolnak. A lényegen nem változtat egyik változat sem. Hatalmat gyakorol az emberek felett. Ezt az állapotot fenntartani elég nehéz, de ha megfelelő szigorral vegyítik, akkor egyáltalán nem nehéz. E tulajdonság mellett óhatatlanul is feltűnik a félelem. Félelem a hatalmat gyakorlótól. Az idők során ez a vezetői státusz komoly anyagi haszon forrása is. Innentől már kezd még érdekesebbé válni, hiszen az ember egyik alapvető tulajdonsága, hogy vagyont halmozzon fel. Ilyen vezető beosztásban ez egyáltalán nem nehéz. Hatalmas pénzösszegek gyűlnek össze néhány ember kezében, és ezzel együtt a hatalmat magukénak tekintik, persze bizonyos szintig. Ugyanis szigorú szabályok mentén működhet csak az ilyen rendszer. Idővel, hacsak nem párhuzamosan felüti fejét sok olyan mellékesként vélhető, de egyáltalán nem lényegtelen jelenség. Ugye a hatalom, a pénz dolga eléggé meghatározó lehet, sőt, az is. Sok esetben itt kezdődnek a bonyodalmak. Ugyanis a pénz és hatalom birtokában úgy véli az ember, hogy egyre többet megengedhet magának. Felüti a fejét a még többet akarok szindróma. Ez pedig egy egészen elképesztő lavinát indít el. Megjelenik a korrupció, a kihasználás, a törvények megkerülése, a felsőbbrendűség érzete és gyakorlata, valamint egy olyan állapot, melyről az emberek soha nem akarnak lemondani. Ez pedig a szex. Ennek aztán további „melegágyai” vannak, melyek igen hamar kialakulnak. A nagy események hátterében is mindig egy nő áll, aki vagy irányít, vagy elnyomott státuszt képvisel. A második eset a borzasztóbb, hiszen ez a prostitúció, és azoknak a személyeknek a kihasználása. Ennek tartalma és mikéntje a végletekig is el tud menni. Ha már mindez szinte tökéletesen működik, akkor óhatatlanul megjelennek az irigy, behízelgő, szintén hasonló mentalitást képviselő emberek gyűrűje. Ez aztán sok esetben olyan érzelmi deformációt okoz, amit úgy hívunk, gyűlölet. Persze ilyen esetben már nem tudunk sem igazságról, sem semmi másról beszélni, hiszen a szálak annyira összekuszálódtak, hogy képtelenség kibogozni. Ez persze még tovább generálja a gyűlöletet. A mai modern ember egyik alapvető tulajdonsága. Szomorú kijelenteni, de így van. Az is sajnálatos, hogy azok, akik a szabályok és törvények szerint élnek, azok ezekkel szemben háttérbe szorulnak. Sem anyagi, sem kapcsolati rendszerük nem teszi lehetővé, hogy az esetleges igazságát érvényre juttassa ezekkel az emberekkel szemben. Óhatatlanul is felmerül a kérdés. Vajon ilyen igazságtalan világban azok részéről is felmerül a gyűlölet, akik addig becsületesek voltak? Nagyon félek, hogy igen. Nagyon nehéz örökké háttérben lenni annak tudatában, hogy tisztességes, becsületes vagyok, mégis engem ér hátrány. Sajnos az a helyzet, hogy ezen már igazából változtatni nem nagyon lehet, hiszen az ilyen jellegű különbségek velejárói, hogy ez a magatartás kialakuljon.   

2020.03.09.

A mai fiatalok

Azt hiszem igen összetett témával állunk szemben. Legelőszőr valami olyasmit szeretnék írni, ami korábban a legtermészetesebb volt. Ehhez vissza kell menni az időben úgy 60 évet. Én akkor voltam 6 éves. Kezdődött az iskola. Nem volt probléma az iskolakezdéssel. Aki abban az évben augusztus 31-ig betöltötte a hat évet, mehetett iskolába. Társadalmi hovatartozásunk nem volt beszédtéma. Fel sem merült ilyen. Teljesen baráti légkör alakult ki. A délelőtti időnket az iskolában töltöttük. Odafigyeltünk a tanárainkra, és igyekeztünk mindent megjegyezni, amit mondtak, és amit a könyvekben leírtak. Tiszteltük őket. A köszönés, az előzékenység, az odafigyelés alapvető elvárás és tulajdonság volt. A délutánunk szabad volt, és a tanulás után mentünk játszani. Ez még akkor fontos volt a számunkra. Ahogy telt az idő, egyre inkább komolyabb játékokat játszottunk. Egy volt a lényeg. Soha nem unatkoztunk. Mindig kitaláltunk valamit. Számtalan ötlet, változtatás, módszer állt a rendelkezésünkre. Éltünk ezekkel a lehetőségekkel és gondtalanul játszottunk. Szerény anyagi körülményeink ellenére én mondhatom, hogy szép gyerekkorom volt. A csúzlikészítés, a lándzsás dobálózás, a sárkányeregetés, a vitorláshajó készítés, melyeket a tavon próbáltunk ki, a labdajátékok, a pecázás, a fáramászás, az íj készítés, a kardozás és még sorolhatnám, hogy mi mindent csináltunk. Esténként az árokparton gyűltünk össze, és ettük a papsajtot, égettük a buzogányt és beszélgettünk. A nyári időszakot a Duna parton töltöttük. Úszkálva, lubickolva, napozva teltek a napok. Mikor már nagyobbak lettünk, ez az általános iskola utáni idő, komolyabban el lettünk foglalva, de így is akadt mindig idő, hogy találkozzunk az osztálytársakkal, és jókat beszélgessünk, szalonnát süssünk, vagy csak egyszerűen egy nagyot sétáljunk a parton. Idővel azért lassan elszakadtunk egymástól. Hátunk mögött ott voltak a diákévek, ami idő alatt tudásunkat igyekeztünk növelni. Testileg, lelkileg megerősödtünk. Mindenkiben kialakult egy elképzelés a jövőt illetően. Aztán eljött az az idő, amikor szerettük volna követni szüleinket, azaz, kezdtünk párt keresni magunknak. Ez a vonzalom persze megvolt korábban is, csak egy kissé enyhébben. Munkába álltunk, és önálló keresettel rendelkeztünk. Aztán eljött az az idő, amikor önálló életet kezdtünk el a párunkkal. Később, eleget téve hazafias kötelességünknek, katonák lettünk. Kitöltöttük az időnket, és folytattuk hétköznapi munkánkat, mintha semmi nem történt volna. Fegyelmet, rendet, rendszerességet, állóképességet szereztünk. Sok volt az idő egy zárt közösségben, de egyáltalán nem okozott túlságosan nagy megterhelést. Persze itt már jelentkeztek bizonyos elképzelések, melyekkel igyekeztek elkerülni ezt a létformát. Több, kevesebb sikerrel. Aztán eltelt ez az idő is, és ment minden tovább. Gyerekeink lettek, neveltük, tanítottuk őket. Náluk még hatott a nevelésünk, mely a tiszteletet, a szófogadást, az őszinteséget, a becsületességet képviselte. Aztán részükre is eljött az önálló élet, az új család. Ez volt az az időszak, amit előzetesként el szerettem volna mondani. Előzetesen még valami. Egyáltalán nem helyénvaló az az állítás, mely szerint azóta eltelt ennyi idő, és nagyon megváltozott minden. Ezzel nincs is baj. A baj és a gond máshol van. Most pedig kövessük nyomon a mai fiatalok életútját. Ha alapnak a 90-es éveket vesszük, már akkor is jelentkeztek a problémák, de igazán a 2000-es év, ami már jelentős változást produkált. Mire gondolok? Már 3-4 éves korban is kezdenek különbségeket tenni az egyes gyerekek között. Ezért is a szülő a felelős. Az én gyerekem szindróma igen magas szintre küzdötte fel magát. Nem az uniformizálás mellet teszem le a voksom, hanem a kivitelezést kifogásolom. A mai gyerekek szinte mindent megkapnak, amit kérnek, sőt, sok esetben követelnek, és a szülő teljesíti. Innentől kezdve egy kicsit felborul a rend. Kialakulnak a gyerekek közti hatalmas különbségek, és ami a szörnyű, hogy egy másik gyerek kárára. Ugyanis már itt jelentkeznek az eltérések. Higgyék el, nem túlzok. Ha ugyanazt az időt vesszük, mint korábban, akkor már az iskola- kezdés is manapság néha akadályba ütközik. Ha mindez teljesül maradéktalanul, akkor megkezdődnek a diákévek. A gyerekek hozzák magukkal a korábbi években felvett szokásaikat. Mindent megkaptak, nem volt felelősségre vonás, és nem volt rendszeresség az életükben. Na, ennek itt vége szakadt. Ebből aztán jöttek, és jönnek a gondok. Iskola után, ha egyáltalán van egy kis szabad ideje, előkerülnek a különböző kütyük, amikkel órákon keresztül el van foglalva, és a szülők örülnek annak, hogy a gyerek elvan. Nincs vele gond. Elvan egy darabig, majd elkezd unatkozni. Igen unatkozni. Nincs ötlete, hogyha valamit megun, mást csináljon, mást találjon ki, annak ellenére, hogy a játékok és különböző eszközök széles tárháza áll rendelkezésére. Idővel, amikor már nagyobbak lesznek, az igények is jelentősen változnak. Erőszakosabbak, követelődzőek lesznek, persze erről főleg a szülők tehetnek. Ugyanis már az terjedt el, hogy a szülők olyan dolgokat ígérnek és vesznek, melyeken csak csodálkozni lehet. Nem szeretné, ha csemetéjük bármiben is hiányt szenvedne. Itt aztán elindul a lavina. Élve ezekkel a lehetőségekkel kezdenek egyre kényesebbé, egyre különlegesebbekké válni, köszönhetően a kommunikációs csatornák adta lehetőségek miatt. Ezeken a csatornákon rengeteg rossz behatás éri őket, és még nem tudnak különbséget tenni dolgok között, és ami a fontos, hogy nem tudnak dönteni, illetve döntene, de legtöbb esetben rosszul. Ez az állapot már az általános iskola befejező szakaszában elkezdődik, vagy még előbb. Mi történt eddig? Egyszerűen az, hogy nem tisztelnek senkit, sem tanáraikat, sem szüleiket, nincs illemkódexük. Köszönés nincs, káromkodás van, udvariasság nincs, erőszakos magatartás van, teljes kiszolgálás van, lelki egyensúly nincs, lustaság van, fizikai állóképesség nincs, átlagon felüli életelképzelés van, ezért tenni akarás nincs, celeb majmolás van, munka nincs, jól menő munkahely fogalma van, szellemi tudás nincs. Mi a mai fiatalok célja? Munka nélkül sok pénzt keresni, bulizni, szórakozni, utazni, csajozni. A mai fiatalok egyáltalán nem tisztelnek senkit, még egymást sem. Egyes esetekben nem ellenfélnek tartják egymást, hanem ellenségnek, nem megértőek, hanem számítók, nem toleránsak, hanem agresszívek, nem ismerik a kompromisszum képességet, ezért csökönyösek, nincs szellemi tudásuk, ezért csak tudálékosak, nincs emberismeretük, ezért érzelmileg gyengék, ki akarnak tűnni, ezért büntetendő dolgokra is képesek, nagyon egy irányba gondolkodnak, ezért szélsőségesek, a környezetükre igénytelenek. Ők akarják az igazságot osztogatni. Mindenki hibás, csak ő nem. Ha baj van, mert az van bőven, akkor szüleikhez vonulnak segítségért, amit meg is kapnak természetesen. Az a nem mindegy, hogy miért? Alaposak, megfontoltak, számítók, kegyetlenek. Ezek a tulajdonságuk bennük tudatos. A mai fiatalok nagyon is tudják, mit tesznek. Egyáltalán nem igaz az, hogy hát én csak jót akartam. Egyáltalán nem akarnak jót. Ártani akarnak a másiknak. Milyen fiatal az, aki végignézi, hogy az osztálytársát megverik? Milyen fiatal az, aki végignézi, hogy a tanárukat valaki bántja? Milyen fiatal az, aki részegen erőszakoskodik? Milyen fiatal az, aki hazudik, hogy elérje célját? Milyen fiatal az, aki semmiért nem vállalja a felelősséget? Milyen fiatal az, aki gátlástalanul kihasznál mindent, még annak ellenére, hogy azzal másoknak kárt okoz? Ezekre a kérdésekre nincs válasz. A mai fiatalok alapvető tulajdonsága ez. Sajnos sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek. Ha így lenne, akkor nem lenne annyi problémás fiatal.

2020.03.01.

Generációk

     Első ránézésre semmi különlegeset nem lehet találni ebben a táblázatban. Valóban nincs is. A lényeg, mint ahogy mondani szokták, a sorokban van elrejtve. Itt ugyan nincs elrejtve, de sokat hallani róla. Ez az un. „Z”generáció. Miért érdekes ez? Azért, mert ez az a generáció, amely a rendszerváltás után született, és már javában a modern elektronikai eszközök uralták a piacot. Ezek közül a legfontosabb az un. „okostelefon”.

A generáció elnevezése

Születési idő

Az elnevezés eredete

Veterán /csendes/ generáció

1925-1945

A világháborúkat megélt generáció

Baby boom generáció

1946-1964

A II. világháború utáni népességrobbanás gyermekei

X generáció

1965-1979

Coupland-féle generáció

Y generáció

1980-1994

Az X generáció után következő

Z generáció

1995-

Az Y után következő

Alpha vagy Új csendes generáció

2010-

A Z után következő

 

Nézzük meg egy kicsit közelebbről ennek a korszaknak, sajnos igen rossz oldalát. Az e csoporthoz tartozó fiatalok gondolkodása, viselkedése, és egyáltalán a társadalomhoz való viszonya nagyon is sok minden hiányosságot von maga után. Nézzük. Ez az az idő, 1995-ről beszélek, amikor a házasságkötések száma 53 463 volt, a válások száma pedig 24 857.

Forrás: Csernákné (1996.) Demográfiai Évkönyv évfolyamai Történeti statisztikai idősorok (1992.)

Mi ennek a háttere, és az miért baj? Azért, mert a rendszerváltás után született gyerekek egyre nagyobb igénye generálta azt, hogy más formában, nagyobb léptékkel kezdtek el gondolkodni. Ehhez nagyban hozzájárult a hirtelen nyakukba zúduló információ. Sok szülő, sőt nagyon sok, nem tudta, nem tudja kezelni ezeknek a gyerekeknek sem értelmi, sem érzelmi világát. Ezek a gyerekek az egyes kommunikációs csatornákon keresztül olyan képet kaptak, kapnak a világról, melyek nem a valóságot mutatják nekik. A szülő erre csak még rátesz egy lapáttal, hogy gyerekének erőn felül megadjon szinte mindent. Semmi nem számít. A „majd én megmutatom” szlogen, a gyerekeken csapódott le. Megadni mindent a csemetének, hogy jó szülőnek tüntesse fel magát, és felvágjon barátai, szomszédjai, és mindenki előtt, igazolva, hogy ő milyen jó szülő. Itt követte el a legnagyobb hibát. Mi lett ennek a vége? Az, hogy a különböző eszközökön keresztül olyan információk kerülnek hozzájuk, amik teljesen eltorzítják a társadalmi, és egyéni érzetüket. Furcsa értékrendeket állítanak fel magukkal, és másokkal szemben. Egy kimutatás szerint már a 16 éves korosztály első helyre teszi a karriert, majd a népszerűséget, ezt követi a pénz, és a hatalom. A „Z” generáció ezt már szinte természetesnek venné, csakhogy nem igazán tudja megvalósítani, mert semmi alapjuk nincs hozzá. Sem szellemi, sem fizikai adottságaik nem teszik lehetővé, hogy ezeket meg tudják valósítani. E helyett lázonganak, csaponganak, léha módon élnek szüleik nyakán. A jólét mintáját a celebekről másolják, az agresszív magatartást az erőszakos filmekből veszik át. Tudás nélkül, teljesítmény nélkül akarnak nagy pénzeket keresni, hogy ilyen állapotokat fenntartsanak maguknak. Legtöbb esetben ez nem megy. Több mindenhez nyúlnak, hogy ezt valamilyen formában elérjék. Megszűnik az önkontroll, megszűnik minden önbecsülés, és megszűnik minden a környezetükben annak érdekében, hogy céljukat elérjék. Ennek érdekében hazugságokkal, becstelenségekkel, tisztességtelen dolgokkal akarnak előnyt szerezni. Ez olyan mélyen jelen van már ebben a generációban, hogy nem érdekli őket semmi sem. Nevezetesen, hogy olyan meggyőződéssel teszi magát a központba, hogy nem ő, hanem mások az ostobák, és ő mindent jobban tud, jobban csinál. Nem lehet ő a hibás. A hiba nem benne van, hanem másban, másokban. Aztán amikor szembesül valójában, ha egyáltalán gőgje, és fellengző magatartása engedi, hogy nagyon nem jó, amit tesz, akkor jön az összezuhanás. A másokkal szembeni hitelvesztés, a rágalmazás, a hazudozás. Nem tud magával mit kezdeni. Egy álomvilágot épít fel, melyben ő csak vesztes lehet. Ezt viszont nem tudja, és nem is akarja elfogadni. Ennek érdekében mindent megtesz. Ami a cél: sok pénz, semmi munka, szórakozás, bulizás, nők. Ezek a szempontok. Itt tart ma a „Z” generáció.

 

2020.02.24.

Álhírek

       Sajnos azt kell mondani, hogy egyre többet lehet találkozni azzal a jelenséggel, ami arról szól, milyen formában lehet az embereket arra rávenni, hogy valótlan dolgokat olvassanak. A mai úgymond újságírói társaság egyáltalán nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, amely egy hír valódiságát közvetítené. A mai újságírók, tisztelet a kivételnek, mert ilyen is akad, egyszerűen hírhajhászok. Semmi más. Egy hírt olvastam a minap, melynek nagy hangzatos címe volt, de a tartalma nulla. Ezeket a túlfűtött fogalmakat használják a magukat újságírónak nevezett valakik. Ezzel a valós híreket közlő, alaposan utána nézett dolgoknak követőit is rossz fényben tüntetik fel. Szembe találkoztam egy képpel, amihez egy cikk is kapcsolódott. Csak a lényeg: feltűnt maga a kép. Mivel van egy képgyűjteményem, így emlékszem arra, hogy a közölt képet én már láttam valahol. Elkezdtem keresgélni, és láss csodát 2006-ból előkerült ugyanaz a kép. A cikkben viszont az aktuális idő volt megadva, utalva a kép akkori készítésére. Hát itt tartunk. A hírek valódisága megkérdőjelezhető. Ennél van szomorúbb valóság is. Ki lehet jelenteni, hogy a mai modern ember felelőtlen, hazug és becstelen. Persze itt is van kivétel. A régi időkben egy kézfogás elég volt ahhoz, hogy az együttműködést vállaló felek betartsák azt, amiben megállapodtak. Ma ez úgy történik, hogy több tíz, esetleg több száz oldalas szerződés, ami aláírással, pecséttel van hitelesítve, semmit sem jelent. Itt lép ismét színre a felelőtlenség és a becstelenség. Legtöbb esetben tudja, hogy egy adott helyzetben nem járt el helyesen, de a mai modern ember ezt nem ismeri el. Tudják, van valami, ami erősen hat az emberek viselkedésére. Ez nem más, mint az a tudat, hogy ő mindenki felett áll, és csakis neki van igaza. Ha esetleg nincs, akkor színre lép a gyűlölet. Majd én megmutatom, hogy ki vagyok. Itt meg kell említeni egy nagyon szomorú dolgot. A kijelentés egy jól menő ügyvédtől származik. Ő azt nyilatkozta, hogy igazság nincs, csak jó ügyvéd. Az ilyen hozzáállás segíti azokat, akiknek közük nincs az igazsághoz, a felelősséghez és a becsületességhez. Ez a hozzáállás begyűrűzik mindenhova, és élnek is vele. Innentől kezdve nem beszélhetünk normális emberi kapcsolatokról, mert ez a magatartás minden megfertőz. Szerelmeket, házasságokat, üzletet, egyszóval mindent. Mindenki más hibás, csak én nem. Ezt a viselkedés- formát látja a gyerek, és ugyanúgy fog tevékenykedni. A felelősség, a hazugság, a becstelenség a mai modern ember jellemzője. Mindent bevet, hogy elérje tisztességtelen úton a célját. Még attól sem riad vissza, hogy álhíreket és minden valótlan dolgot elővegyen egy ügy kapcsán. Mivel eleve becstelenül viselkedik, általában hamar kiderül a hazugsága. Hány eset van, amikor valami révén előveszik, majd hangoztatja, hogy neki semmi köze az egészhez. Egy koholmány, egy valótlan dolog, egy álhír, amit ellene felhoznak. Aztán néhány nap múlva kiderül, hogy mégiscsak igaz. Tudják mi a nagyon szomorú, hogy a hazugságot és a becstelenséget az emberek megbocsátják, az őszinteséget nem. Akkor most milyen világot élünk? Megmondom, romlottat. Hazug, gyűlölettel teli, becstelen világot élünk. Ezt már nemcsak a szülők művelik. A gyerekek lemásolják, és követik a szüleiket. Mi zajlik ma a világban? Az ember próbálja sokadszorra is azt hinni, hogy ez csak pár eset, és változni fog. Rá kell jönni, hogy nem fog semmi sem változni. A helyzet az, hogy egyre több az esetek száma, és nem látni a végét. Többször elgondolkodtam azon, hogy vajon egy őszinte, becsületes, tisztességes ember, látva ezeket az állapotokat, vajon mit gondol? Talán a sok rosszat látva ő is azzá válik?  Az is többször az eszembe jut, hogy természetes úton ilyen világ nem létezhet. Ilyen rossz világot csak mesterséges úton lehet fenntartani. Tudják mi az érdekes? Egyre több emberrel beszélgetve, egyre inkább a rossz kerül a felszínre. A hazugság az osztálytársamról, a munkatársamról, a szomszédomról, vagyis az álhírek rájuk mért mennyisége szinte éltetője az embereknek. Az állampolgárok nem következetesek, nem szabálykövetőek, nem törvénytisztelőek. Ebből fakad, hogy mindhárom tulajdonságot művelik, és azok az ellenségeik, akik erre esetleg figyelmeztetik őket. Ilyen szemlélet mellett nem lehet elvárni, hogy normális emberi kapcsolatok alakuljanak ki. A média nagyon sokat tehetne ebben az ügyben, de éppen ők azok, akik egyre jobban gerjesztik ezeket az álhíreket. Az embereknek nincs idejük, és csak a főcímeket olvassák el a hírekből. Igaz a mögöttes tartalom teljesen üres, tehát még elolvasni sem érdemes. A baj az, hogy ezek a hangzatos, valótlan hírek maradnak meg az emberekben. Erről beszélnek, ezt terjesztik. Tudják ez olyan, mint amikor az utca elején valaki elvágja az ujját, az utca végén már amputálták a karját. Miért kezd egyre inkább ilyenné formálódni a világ? Nem is hinnék, milyen egyszerű a válasz. Ennyi az emberek igénye. Ezekkel a valótlan dolgokkal, ezekkel az álhírekkel, melyek átszövik az életük minden területét, meg vannak elégedve. Ehhez nem kell semmilyen tudás, szellemi kapacitás, intelligencia. Kialakult egy olyan társadalmi forma, mely nem igényel semmiféle agyi igénybevételt. Vajon jó ez? Úgy látszik, igen. Ha esetleg még mélyebbre ásunk, előjön egy nagyon furcsa dolog. Mégpedig az, hogy az emberek két dologról semmiféle képen nem mondanak le: az egyik a szex, a másik a döntés és szabadság illúziója. Azt viszont már kevesen veszik észre, hogy mindkettő irányított rendszer szerint működik. Az álhírek ebben nagyon is partnerek, hiszen szinte ezek mozgatják a rendszert. Miről van szó? Mesterségesen irányított családtervezés, és népesség szaporulat növelés. Megmondják az alternatívákat. Mit kapsz ha, miben részesülsz ha, mit tehetsz ha, ki részesülhet ezekben? Vajon ezek mennyire segítő szándékúak? A mögöttes célokat nem látni. Az emberek ezekről nem gondolkodnak. Itt lép a képbe a döntés és szabadság illúziója. Ugyanis az ebbe a körbe tartozó személyek azt hiszik, hogy ők döntenek mindezekről. A háttérben ezek a döntések már megfogalmazódtak. Ha aszerint döntesz, amit mi ajánlunk, és amit mi eléd terjesztünk, akkor ebben és ebben részesülsz.  A döntés és szabadság ebben az esetben is egy illúzió. A normális az lenne, ha saját szándék szerint döntenének az emberek a családtervezésről, és nem kellene feltételekhez kötni egy nagyon is lényeges dolgot. Ez persze csak a felszín. Az igazi játszmát, és annak szabályait az emberek nem látják, csak megélik, átélik. Az álhír gyárak virágozni fognak, hiszen ezzel lehet az embereket bizonytalanságban, és irányítás alatt tartani.

2020.02.20.

Baj van? De mi?

Talán furcsának tűnik a cím, de igyekszem megmagyarázni, illetve módosítok, rálátni erre az igen szerteágazó, és nagyon is aktuális dologra. Láttuk a generációk évekhez kötött sorrendjét. Az 1980-as években született gyerekek, akik ma már 40. életévüknél tartanak, két rendszert ismernek. Igaz, az elsőt még nem annyira, de a másodikat már nagyon is. Miért fontos ez? Mert részesei voltak egy nagy váltásnak, vagy inkább vélt nagy váltásnak. Ezek az emberek, nem beszélve az előző generációkról, tisztában vannak a megváltozott lehetőségekkel. Sajnos sok esetben, és ezt tapasztaljuk is, hogy minden rossz dolgot felszedtek már magukra. Az ő iskolájuk még tartalmazott némi tartalmat. Az illem, az udvariasság, a becsületesség, a tisztesség, a tanulás által szerzett tudás ott volt sokakban. Ezt azért szeretném hangsúlyozni, mert ezek a jó dolgok nagyon gyorsan megváltoztak. Miért? Mert a rendszer alkalmat adott arra, hogy könnyebb dolgokkal, az élet minden terén gyorsabb előrejutást, és gyorsabb anyagi fellendülést kínáljon. Az emberek éltek is ezzel a lehetőséggel. Sőt! Nagyon is éltek, és ez a mai napig tart. A váltást követően hihetetlen anyagi jómód következett, de csak a vezető embereknek és a klientúrájuknak. Sok példát tudnék mondani, de azt hiszem, mindenki tudna hasonlót. Eltorzultak a felsorolt emberi tulajdonságok, teljesen megváltoztak. A pénz mindent felülírt. Egyszerűen úgy is ki lehetne fejezni, hogy nem számított senki és semmi, az anyagi jólét érdekében mindent. Látjuk, hogy az akkori vezetők, most még nagyobb pompában élnek, és azok, akik ezt megpróbálják utánozni, és lépést tartani, azok már euróban kapják a fizetésüket. Ők is igyekeznek levetkőzni azokat a gondolatokat, melyek kötöttségekkel jártak. Az 1990-ben születettek, ugyanezt az utat járják, hiszen ők most a 30-as éveikben járnak. Már nem a régi gondolkodás szerint élnek, hanem teljesen a szabad gondolkodás elvét követik. Ami közös, hogy az anyagi boldogulás elé helyeznek mindent. Ezen a ponton már találhatunk egy nagyon lényeges és fontos dolgot. Mindkét generáció tagjai megismerte és kihasználta azt a lehetőséget, hogy nem egészen tisztességes úton komoly pénzeket lehet keresni. Itthon. Az eurós fizetésűeknél ez kissé másképpen van. Ott még tartja magát a tisztességes és becsületes munka által keresett tisztességes fizetés elve. Hazánkban megjelentek az „újgazdagok”. Tudják, hogy mi a szörnyű ebben? Az, hogy sokan, nagyon sokan nem az eszükkel, hanem a helyezkedéseikkel és tisztességtelen üzleti manipulációkkal szerzik a vagyonukat. Igen szerzik, mert nem ők dolgoznak meg érte. Ezek az emberek nagyon hamar elfelejtették, honnan jöttek. Nagyon hamar elfelejtették azt, hogy mi a becsület és tisztesség. Sőt tovább megyek.  

Azt is igyekeznek elfelejteni, amit tanultak régen. Na, ez az igazi probléma. Hogy miért? Mert a butaság felszabadítja a gátlásokat. A másik, hogy ezeknek az embereknek gyerekeik születtek, akik 2000-ben, illetve 2010-ben látták meg a napvilágot. Ezek a gyerekek a szüleik viselkedését, magatartását, a társadalomhoz való alkalmazkodását látják. Ezt másolják. Ők is úgy fognak viselkedni, mint a szüleik. Hogy? Nézzen körül mindenki egy kicsit. Mit látni? Az „újgazdagok” gátlástalan viselkedését, a hazugságok sorozatát, az erőszakos viselkedést, az agresszív magatartást, és még sorolhatnám, mert lenne bőven. Sőt! Ma már nemcsak az „újgazdagok” viselkednek így. Sajnos ma már mindenki. Szinte nagyítóval kell keresni a kivételeket. Nem akarok bele menni, hogy miképpen viselkednek ma egymással az emberek. Valamit azért megemlítek. A bizalmatlanság és gyűlölet. Ez a kettő nagyon jelen van. Hol lett ez elrontva? Én csak egyet mondok. A mai modern ember gondolkodása 180 fokos fordulatot vett. Már nem a tudás számít. Emlékeznek rá? A butaság felszabadítja a gátlásokat. Ma itt tartunk. A mai fiatalok ezt még jobban kihasználják. Igen, a butaságot is ki lehet használni. Rászedni, kihasználni, hazugságokkal hitegetni, kellemetlenséget okozni a másiknak. Ezt nagyon tudják. Az életfelfogásuk pedig egyszerűen csapnivaló. Semmi munka, nagy pénz, bulik végtelenül, lenézni a másikat, menőzni. Vajon honnan látja ezt? Hát persze: a szüleiktől. Ő ezt csak még jobban fogja művelni. Elértünk oda, hogy azt mondom: a mai világban az ember nem számít. A lebutított embert úgy irányítják, ahogy akarják. Az eredmény látványos. Az emberek a butaságuk révén szabadnak érzik magukat, és gátlástalanul viselkednek, mert ebben látják, és úgy vélik, ez a szabadság. Nagyot tévednek, de már ezt sem tudja felfogni. Egy olyan csapdába került az ember, amit nagyon nehéz kikerülni.

2020.02.16.

Valami érhetetlen

Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog használni az Európai Unió. Ezzel a címmel jelent meg egy cikk. Kevesebb klímakárosító fluorgázt fog előállítani és használni az Európai Unió, mely jó úton van afelé, hogy teljesen felhagyjon a gázok használatával – közölte az Európai Környezetvédelmi Ügynökség /EEA/ a héten Koppenhágában.

Forrás: MTI Origo2020.02.05. 20.45perc

Olvasás közben azon gondolkodtam, hogy miképpen lehet ez? Máris mondom. A múlt század végén nagy nyilvánosságot, és Nobel-díjat kapott az a felfedezés, hogy a fluor, klór és bróm a légkörbe kerülve károsítják az ózonréteget. 1974-ben, jól olvassák, nincs elírva, 1974-ben mutatták ki cáfolhatatlanul az ózonréteg károsodását, illetve elvékonyodását. Oka: spray-ben, hűtőberendezésekben hajtógázként használt klórozott és fluorozott szénhidrogének. Montreali jegyzőkönyv szerint 1987-ben nyitották meg aláírásra, és 1989 januárjában már életbe is lépett az egyezmény, amelyet 197 ország és az Európai Unio ratifikált. Már akkor tudták, hogy káros anyagokról van szó, olyannyira, hogy 2050-re sikerülhet helyreállítani az ózonpajzs vékonyodását. Mellékesen megjegyzem, hogy már most rendben van az ózonréteg.  Érdekes módon 1995-ben kémiai Nobel-díjat kapott három egyetemi tanár a légköri ózon keletkezésének és bomlásának vizsgálatában elért eredményeikért. Ők is megállapították azt, amit már 1974-ben megtettek, miszerint a klór, a fluor, és a bróm légkörbe kerülve károsítja az ózonréteget. Hát nem érdekes? Ezeket az információkat valószínűleg nem nagyon keresik, mert már senkit nem érdekel, és régen volt. Most valami miatt elővették ennek a tényét, és újra előtérbe került. Elég szomorú, hogy ennyi időnek kellett eltelni ahhoz, valamiféle hír megjelenjen, annak ellenére, hogy több cikk is foglalkozott azzal a ténnyel, hogy ezeknek a gázoknak a korlátozása elősegítette az ózonréteg visszaépülését, amely mára már rendben van. Ami szinte érthetetlen. 1989-ben aláírtak egy egyezményt. Most értek el odáig, hogy talán érdemes lenne betartani, ami abban foglaltatik. Hát nem kapkodják el, az biztos. Vagy én nem értek valamit? Kétszer, háromszor, sokszor kell valamit átrágni ahhoz, hogy történjen valami, de az is évtizedekkel később? Most ott tartunk, és nagyon szomorú, hogy már bizonyos korlátozásokat 2030-ra, sőt 2050-re mondanak. Ha megnézzük, mit írtak elő az átlagos gépkocsiállomány tekintetében a káros anyag kibocsátásával kapcsolatban, akkor a következő értékeket határozták meg. A 2015-re kitűzött cél 130 gramm szén-dioxid kilométerenként, amelyet 2021-től 95 gramm szén-dioxid kilométerenkénti értékre kell csökkenteni. Nézzük mi a valóság. A helyzet az, hogy még 2017-ben is 118,5 gramm szén-dioxid volt kilométerenként a káros anyag kibocsátás. Ez azt jelenti, hogy van még 10 hónap ahhoz, hogy elérjék az ígért szintet. Ugye nem gondolja senki, hogy ez megvalósul. Na, ennyit a rendelkezésekről és az ígéretekről. Sőt! A sokat szidott diesel autók kibocsátása 117,9 gramm szén-dioxid kilométerenként, addig a benzines autóké 121,6 gramm szén-dioxid kilométerenként. Most tényleg: miről beszélünk? Mi az, amiről beszélni kellene? Hát arról, hogy miért nincsenek betartva az ígéretek, a rendelkezések, a vállalások? Az egésznek így semmi értelme nincs, ugyanis minden tovább romlik. A sok papír mindent elbír. Az emberek már kevésbé. Jó lenne már felébredni az alvó állapotból, és tenni valamit. Ja, ahhoz dönteni kellene, az meg nem megy. 

2020.02.06.

Miért rosszabb?

Biztos mindenki találkozott már azzal a jelenséggel, hogy valami jól működött, aztán változtatva lett rajta és rosszabb lett. Amikor ez kiderült, akkor azt hangoztatják, hogy az úgy jó. Hiába van megemlítve, hogy nem olyan, mint régen, ez senkit nem érdekel. Nem az újdonságok ellen vagyok, hanem az ellen, hogy valamit kicserélnek, javítanak, átalakítanak, és nem úgy működik, mint annak előtte.  Csak néhány példa. Több helyen is panaszkodtak, hogy vízvezeték csere, felújítás után rosszabb minőségű víz folyt a csapokból, mint csere, felújítás előtt. Olyan kifogás látott napvilágot, amit csak hozzá nem értő tehet. A rossz minőség oka, hogy a vezetékek nagyon régiek és kimosódik belőle a lerakódás. A csövek nem lettek kicserélve, így ez nem is lehet a baj forrása. A kút átépítése és annak üzemeltetési kálváriája okozta az egész hibát. Onnan került a szennyeződés a vízvezeték rendszerbe. Persze ezt senki nem ismerte el. Ők mindent szabályosan végeztek el. Ezért lajtos kocsival szállították a vizet a lakosságnak. Vagy. Egy útfelújítás során, ami nagyon szép lett, úgy egy év múlva kezdett feltöredezni. Mi történt? Egyszerűen az, hogy spóroltak a technológián, azaz, nem úgy végezték el a munkát, ahogy elő van írva, így egyszerűen kezdett tönkremenni az útburkolat. Nem olvasztották meg az alapburkolatot, hogy a két réteg egybeolvadjon. Az összeget úgy határozták meg, ahogy az teljes technológiára érvényes. Aztán azt mondták, ők megfelelően végezték el a munkát. Az viszont kiderült, hogy hazudtak, mert kihagytak egy fontos munkamenetet, megtakarítva annak a munkafázisnak a költségét, így azt zsebre tették, és átadtak egy rossz minőségű utat. Vagy. Vannak olyan pályaszakaszok a vasúti közlekedésben, amelyeket felújítottak, de a vonatközlekedés még hosszabb időt vesz igénybe, még annál is hosszabbat, mint előtte volt. Itt van a tipikus példa, hogy rosszabb lett, mint volt, annak ellenére, hogy őrült összegből javították fel. Még a vasútnál maradva, van olyan peron, amit úgy újítottak fel, hogy még veszélyesebb, mint régen, majd felújítás címén lefestették a várótermet. Ezzel látszólag be lett fejezve. Csakhogy a peron ugyanolyan veszélyes maradt. Amikor szóvá lett téve, az volt a válasz, hogy az igazi felújítás ezután kezdődik. Na, ezt ki hiszi el. Itt már nem is említem az évek óta nem működő lifteket. Vagy. Egy régi épületet teljes egészében felújítottak. Nagyon szép lett. Nem egész egy év múlva kezdett potyogni a vakolat. Teljesen el voltam képedve. Hogy lehetséges ez? Egy ilyen felújításnak hosszú évekig jónak kellene lennie. Hát nem így van. Azt hiszem, ezek a példák egyértelműen azt bizonyítják, hogy a hozzá nem értés igen magas fokon van jelen. A pénz, ami fontos ebben az esetben is. Elvégeznek komoly pénzekért valamilyen munkát, majd olyan minőséget adnak át, ami sok kívánnivalót hagy maga után. Ez hazánkban minden területen így van. Hiányoznak a szakemberek. Csak még egy. Építkezések évekig húzódnak, mert nincs megfelelő építőipari szakmunkás. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy miképpen kellene ezen változtatni, mert igen komoly gondot jelent a hozzáértő emberek hiánya. A szenvedő alanyai ezeknek a dolgoknak maga a lakosság. Az emberek viszont nem tudnak tenni semmit, mert egyáltalán nem adnak nekik igazat, még akkor sem, ha bebizonyosodik az igazuk. Természetesen felelős egyik esetben sincs.

A kiszolgáltatottság és a bizonytalanság nagyon magas szinten van. Senkit nem érdekel, hogy milyen minőségű szolgáltatást nyújt valaki. Ha ez szóvá van téve, akkor még az húzza rövidebben, aki az adott szolgáltatásért fizet. Tehát a fizetős szolgáltatás sem biztosíték semmire. Nincs becsület. Az átverés, a megkárosítás az, ami jelen van. Ha felsőbb szintekre emelkedik egy ilyen dolog, évekig, akár évtizedekig is lehet várakozni egy esetleges döntésre. Az viszont korántsem biztos, hogy jó döntés születik. Ugyanis az évek során sok esetben a valós panasz szinte feledésbe merül, és előkerülnek olyan dolgok, amelyeknek már szinte semmi közük az eredeti eseményhez. Nem hinném, hogy ez jó dolog. Egyfajta biztonságérzetet töröl ki az emberek fejéből ez a hozzá állás. Ez viszont már alaposan jelen is van a mindennapokban. Ezek a történések egy elkeseredett, feszült, erőszakos embercsoportot nevelnek ki. Így próbálja az igazát védeni, mert másképpen nem tudja. Ez viszont nagyon nem jó. Sok konfliktus, sok nézeteltérés forrása ez a hozzá állás. Jó lenne ezen változtatni.

2019.12.02.

Elit iskola

Azt hiszem, nem kell magyarázni, hogy az ember örök életében tanul. Illetve, vannak olyanok, akik élnek ezzel a lehetőséggel. Növelik tudásukat, tájékozódnak, nyitottak az új dolgokra, stb. Amióta az ember létezik a Földön, mindig voltak olyanok, akik bizonyos dolgokon kicsivel hosszabb ideig elgondolkodtak, valamire rájöttek, azt alkalmazták a minden- napi életük során. Magyarul valamivel több tudásra tettek szert, mint a társaik. Ezek az emberek váltak vezetőkké. Hallgattak rájuk, odafigyeltek, amit mond, követték és betartották azt, stb. A történelem során ezek az emberek kiváltak a többiek közül, és nagyobb tudásuknál fogva visszaéltek azzal, hogy okosabbak. Erre számtalan példát lehetne mondani. Ahogy a világ fejlődött, ez a tudás bizonyos emberi csoportokban koncentrálódott. Ezt követően sokan utánozni akarták ezt a létformát. Kialakult egy réteg, mely nagyobb tudást birtokolt, és ezt a tudást már teljes egészében a saját boldogulásukra fordították, azaz, csak annyit osztottak meg a tömegekkel, amennyit éppen gondoltak. Kezdett kirajzolódni egy elit társadalmi forma, és ezek tagjai csakis az előrehaladással foglalkoztak. Az előrehaladás azt is jelentette, hogy mindent és mindenkit kihasználtak a saját céljaik elérése érdekében. Az őket kiszolgáló személyzetnek nem volt sem ideje, sem lehetősége magasabb tudásra szert tenni, mert el volt foglalva a rájuk kirótt rengeteg feladattal. Jóval, rosszal egyaránt. Idővel ezekbe az elit csoportokba nem engedtek be akárkiket. Gondosan megválogatták a tagjaikat. Ez ma is zajlik. Ha körülnézünk az egyes egyetemeken, illetve azok felett, olyan képzési formák vannak, melyek ezt az uralkodó réteget alkotják.

Ők a vezetést tanulják, igen magas szinten. Ez több helyen is történik a világban, és láss csodát kis hazánkban is felütötte a fejét ez a képzési mód. Ha nem is azon a szinten, akik irányítják a világot, de azon a szinten, mely egy országot irányít. Itt is megnyitotta kapuit az újgazdag réteg csemetéinek elit iskolája. Ezt a tanítási formát csak igen jómódú emberek tudják megfizetni. És tudják mi a furcsa? Ezt az iskolát egy év alatt felépítették, 56 diákkal indul a képzés.