Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Felszíni vizek

Vizek, talajvizek

Talán nem mondok újdonságot, ha azt említem, hogy fogy az édesvíz, azaz az ivóvíz. Számos ország vízellátását döntően egy nagy folyam biztosítja. A klímaváltozás, a környezetszennyezés, valamint a népesség növekedés miatt csökken az egy főre jutó ivóvíz. Meg kell említeni még azt, hogy számtalan helyen a gleccserek vízhozama is jelentős lehet. Sajnos, mint ahogy az elején is utaltam rá, a jégárak jelentősen visszahúzódtak, csökkentek, ezzel vízhozamuk is számottevően lecsappant. Meg kell említeni a csapadék mennyiségét is. Tapasztalhatjuk, hogy az időjárás megváltozása miatt megváltozott a csapadék eloszlása is. Sok esetben aránylag kis területre hullik le nagy mennyiségű csapadék, ez pedig megváltoztatja egy adott folyam vízhozamát. Modellszámítások szerint nem a csapadék mennyisége változik elsősorban, hanem az eloszlása, vagyis a jelenleginél sűrűbben fog előfordulni, hogy egy-egy aszályos idő után egy-két nap alatt esik le többhavi csapadék mennyiség. A vízlelő helyek még terhelve vannak az öntézés által kivett vízmennyiséggel. Ez az egész világon gondot jelent. Némely országban már jelentős, sőt visszafordíthatatlan állapot állt be. Példaként említeném az Aral-tavat. Területe 68 000 négyzetkilométer volt, és a világ negyedik legnagyobb sósvizű tavaként tartották számon. Itt a felelőtlen mezőgazdasági tevékenység vetett véget a tónak. A két nagy folyamot megcsapolták, és elvezették a vizét a rizs és gyapotföldekre. Az eredmény katasztrófát eredményezett. Sajnos ez a jelenség szerte a világon jelentkezik. Némely esetben már olyan kijelentések is elhangzanak, mely szerint a következő években háborúk zajlanak majd az édesvíz miatt. Sok esetben tapasztalhatjuk, hogy jelentősen visszaesett egy adott területen az iható víz mennyisége. Sajnos ehhez még az is társul, hogy a vízlelő helyek egyre inkább elszennyeződnek. A nem megfelelően szűrt víz pedig nagyon sok ember egészségét veszélyeztetheti. Az is gond, hogy a szennyezett vizet miként szűrjük, mi ellen szűrjük. Sok anyag van, ami az utóbbi időkben került ezekbe a víznyerő helyekbe. De menjünk tovább. Sajnos egy fontos, és lényeges dolgot is meg kell említeni. Ez pedig a csapadék egyenlőtlen eloszlása miatt áll fenn. Ugyanis hatással van a folyamok vízhozamára, illetve arra, hogy jelentősen csökken a szintjük, illetve elapadnak. Érdemes egy kicsit tanulmányozni a következő ábrát, sok dologra lehet következtetni belőle. Aggasztó jelek sorakoznak egymás után, és egyre sűrűbben. Ez nem véletlen. Komoly változáson megy keresztül Földünk, és sokkal több időt kellene rászánni arra, hogy még jobban megismerjük működését, hiszen itt élünk, és az utánunk jövő generációk is valószínűleg itt fognak élni.

Forrás: Amerikai Földtani Intézet

A fent említett változás a felszín alatti vizek legfelső rétegében megtalálható talajvízre is kihat. Nézzük mi a talajvíz? A talajvíz a felső vízzáró réteg felett helyezkedik el. A talajvíz távolsága a felszíntől átlagosan 2-5 méter, és az esetek nagy részében követik a domborzatot. A talajvíz ingadozása sok esetben elérheti a 2-4 métert is. Talán meglepődnek ezen a számon.

Talajvízszint magasság

Folyók árterében

1-2 méter

Átlag

3-6 méter

Dombhátakon

8-10 méter

Hegyvidék

200 méter felett is lehet

           Sajnos az utóbbi időben észrevehető a talajvíz jelentős csökkenése. Ezt egy személyes tapasztalattal tudom megerősíteni. A meleg időszakokban jelentősen megnövekszik egy adott területen, mondjuk egy faluban azoknak a száma, akik kis konyhakertet gondoznak. Ezt locsolni kell. Általában ez saját kútról történik. Ahogy egyre többen bekapcsolódnak a locsolásba, egyre rohamosabban nő a vízfogyasztás a talajvízből, melynek eredménye, hogy egy kis idő után elfogy. Én is úgy jártam, hogy olyan 10-15 perc elteltével nem jött víz a slagból. Elfogyott a víz. Érdekes volt megtapasztalni azt az állapotot, hogy nincs víz. A leírtakhoz még annyit szeretnék hozzátenni, hogy sokkal jobban oda kellene figyelni a környezetünkre, hogy az utánunk felnövő generációk is élhető bolygón találják meg a megélhetésüket, boldogságukat. Érdemes foglalkozni egy kicsit egy nagyon fontos dologgal, a talajnedvességgel. Lehet, hogy unalmasnak tűnik, de higgyék el, lényeges ez a talajállapot. Azt is el lehet mondani, hogy ma már a klíma, az éghajlat, az időjárás, az árvizek, a tüzek, a szelek, a hőmérséklet, az aszály, a csapadék, a szélsőségek napi szinten jelen vannak. Egy idő után lehetne azt mondani: na, már megint erről esik szó. Az igazság az, hogy ezekről az eseményekről beszélni kell, hiszen részesei vagyunk ennek a változásnak, és nem lehet azt mondani, ha nem beszélünk róla, akkor nincs. Igenis jelen van, és nagyon sok minden függ tőle, hiszen a mezőgazdaság egyik fontos pillére, hogy a talaj rendben legyen. Lehetne kérdezni, hogy ugyan már, mi lehet a talajjal? Hát nagyon sok minden. Megfelelő tápanyaggal kell rendelkeznie, megfelelő talajnedvességgel, és megfelelő lazasággal. Az évenkénti tápanyag utánpótlás elengedhetetlen. Ezekből a szerekből már nagyon sokféle van forgalomban. Régen ezt szerves trágyával oldották meg, mert volt megfelelő létszámú állatállomány, amellyel biztosítani lehetett a talaj tápanyag igényét. Ez ma már nincs, így kénytelen a termelő műtrágyával és egyéb szerekkel javítani a talajminőségen a növények miatt, mert másképpen nincs növekedés. Ami nagyon érdekes, hogy annyira szakosodtak az egyes növényekre, hogy külön tápanyag van kitalálva az egyes növényfajtákra. Egy előadáson meglepődtem, amikor említették a kalászosok termelését, és hogy szárerősítő anyagot kell kijuttatni a földekre, ahol ezekkel a terményekkel foglalkoznak. Gondolom, hogy sokan nevelnek otthon virágokat. Ma már szinte minden virágnak külön van tápanyag utánpótló folyadéka, amivel kezelni kell a növényt, hogy jobban növekedjen. Sajnos sok esetben a növények el vannak kényeztetve. Mondom ezt azért, mert bizonyára mindenki látta már, hogy a gyom, az megél mindenhol, még ott is, ahol szinte alig kap vizet, illetve nagyon szegény a talaj tápanyagban. Próbálnánk ezt megtenni egy kultúrnövénnyel. Hatalmas mennyiségeket szórnak ki évente a mezőgazdasági területekre ezekből a szerekből. Egyszerűen kell, mert nincs növekedés. Érdekes eredményre jutottak akkor, amikor megpróbálták a talajt nem szántani, hanem felszíni kezelésnek alávetni. A szántással ugyanis a termőréteg károsodik, mégpedig úgy, hogy a szél romboló ereje elhordja egy adott területről. A talajnedvesség egyik fontos eleme a csapadék. Az őszi, téli eső és hó biztosítja, illetve biztosítaná a talajnak ezt az állapotát. Sajnos ennek mennyisége nem volt megfelelő. Sőt! Sem az őszi eső, sem az eddigi téli hó mennyisége nagyon elmaradt a kellő mennyiségtől, röviden nem volt elegendő. Lehet azt mondani, hogy elmarad a normálistól a talaj nedvességtartalma. Ez kihatással lesz az elvetett magvakra. A növekedés üteme nagyon függ ettől a fizikai állapottól. Azt lehet mondani, hogy lenne még helye csapadéknak, hiszen a lehullott eső először feltölti a felszín alatti vizeket, ez jelen esetben a talajvíz szintje, majd ezt követően telíti a felsőbb rétegeket is. Hogy mennyire fontos ez, mi sem bizonyítja jobban, hogy a nagy mezőgazdasági területeken a talajvíz szintje sok helyen 2-3 méterrel is lejjebb van a normálistól, de vannak helyek, ahol még lejjebb. Ez nagyon nagy mennyiségű vízhiányra utal, tehát eshet még jelentős csapadék. Azt is megfontolás tárgyává kell tenni, hogy vízhiány esetén öntözéses technológiát kellene alkalmazni. Ezt azért említem, hogy kellene, mert hazánkban igen kevés területet öntöznek, pedig nagy szükség lenne rá. Sok helyen látni a kukorica idő előtti sárgulását, a napraforgó kiszáradását, stb. Ha a tápanyag biztosítva van, ha megvan az ideális mennyiségű talajnedvesség, akkor még egy dolog hátravan. Mégpedig a talaj lazasága, szellőzése, humusztartalmának növelése. Ebben fontos szerepet játszanak a földigiliszták. Ezek a kis állatkák forgatják, szellőztetik, lazítják a talajt. Hatalmas mennyiségű talajt képesek átforgatni, termővé tenni. Fontos munkát hajtanak végre a mezőgazdaságilag művelt területeken. Látható, hogy mennyire vigyázni kell a talajra, hiszen azok a termények, amik az asztalunkra kerülnek, ezek nélkül a paraméterek nélkül nem lennének. Még egy valamit szeretnék mondani. Nagyon sok káros behatás éri a talajt. A szennyezés és a különböző elváltozások. Szikesedés, láposodás, agyagosodás, kilúgzás, stb. A talajerózió, az elsavasodás, a lemosódás, az elsivatagosodás a termőréteg vékonyodását gyorsítja. Ezek a hatások jelentkeznek a talaj termékenységében is. Csökken a takarmány- és élelmiszernövények ásványianyag-tartalma. Sajnos a mérések szerint az elmúlt 50 évben jelentősen csökkent. A búza 50%, a burgonya kb. 10%, a sárgarépa csupán 4%-os tápanyagtartalommal rendelkezik az 50 évvel ezelőtti értékhez képest. Látják milyen érdekes? Elindultunk a talajvizektől, aztán hova lyukadtunk ki. Ez is azt bizonyítja, hogy a természetben minden összefügg mindennel. Ha valami valahol sérül, akkor az kihat máshová is. 

 

Oxigén ellátás a folyókban, tavakban

Korábban említést tettem a vízszint csökkenésre. Sajnos a hőmérséklet és a kevesebb csapadék, annak ellenére, hogy lokálisan sokszor igen komoly mennyiség hullik le rövid idő alatt, felvet egy komoly problémát. A folyók, tavak oxigénhiányos állapotát. Időnként lehet hallani, hogy komoly halpusztulás következett be. Az egyik ok az oxigén hiányos víz.  Hazánkban 1200 természetes, illetve mesterséges vízfelület van. Az ország felszíni vizeinek 95%-a a szomszédos országokból érkezik. A Kárpát-medence egy katlanként működik, így a meleg szinte megszorul, és jelentősen kihat a párolgásra, ami a vízfelületek apadását, melegedését okozza. Ennek révén az algaképződés felgyorsul, és még inkább oxigén hiányos állapot alakul ki sok helyen, ami az adott folyó, tó növény- és állatvilágát jelentősen veszélyezteti. A halállomány érzékeny ezekre a változásokra. A melegedés tovább fokozza a talajvízszint csökkenését, ami igen jelentős, főleg az alföldi területeken. A felszíni vizek által táplált tavak is veszélyben vannak, mert nem érkezik megfelelő mennyiségű utánpótlás, hiszen egyre kevesebb vízmennyiséggel rendelkeznek. Ebből ismételten az következik, hogy túlmelegszik az adott víz, és kialakul az oxigénhiányos állapot. Személyes tapasztalat, hogy a kisebb tavakban, amelyek valamikor rendelkeztek vízutánpótlással, és volt kifolyása is, azaz, cserélődött a víztömeg, akkor a benne lévő élővilág szépen élt, fejlődött. Az általam látott tóban már nem volt vízutánpótlás, a halállomány jelentősen felszaporodott, így látni lehetett a halakat, hogy a felszínen úszkáltak, és vették a levegőt. Több helyen ezt az oxigén hiányos állapotot szellőztetéssel oldják meg. Vizi járművek tulajdonosait kérik fel, hogy egy ideig közlekedjenek a tó felszínén, hogy a hullámok és a felkevert víz által oxigén kerüljön a vízbe. Van úgy, hogy mesterséges szökőkutat működtetnek a tóban, ezáltal előidézve az oxigén pótlást. Eső alkalmával is ugyanez történik. A vízcseppek szinte „beleverik” az oxigént a vízbe. Még egy személyes tapasztalatot szeretnék megosztani. A gyerekkorom a Duna mellett zajlott. Telente a jeget kitermelték, és vermekben tárolták, de ami lényegesebb, hogy időnként jégtörő hajó ment végig a folyón, hogy megfelelő oxigént kapjanak a halak. A víz elég nagy utat tesz meg körforgása során. Ha csak azt említem, hogy a talajvíz csökkenése egyes helyeken eléri a 3-5 métert az 1970-es évekhez képest. Ez nagyon sok. A természetes tavak egyik fontos eleme a talajvíz megléte. Így is tud cserélődni a víz, tehát az oxigén is nagyobb százalékban van jelen ezeken a helyeken. Sajnos az is megfigyelhető, hogy sok olyan természetes tó van, kisebb, nagyobb, melyeket elhanyagolnak, így a növényzet elburjánzik, és az oxigén szinte teljesen eltűnik a vízből. Itt nem is beszélhetünk halállományról. Összegezve: sajnos a melegedés növekedésével csökken a felszíni vizekben található oxigén mennyisége, mely kihat minden élőlényre, melyek ezekben a vizekben élnek. Egy természetes folyamatot is megszakít, hiszen a vízben és vízpartokon élő növények és állatok természetes egyensúlyát is megbontja. Talán érdekesnek tűnik, de ez is tapasztalati tény, hogy a patakok, folyók, tavak környezetében megnő a páratartalom. Úgy vélem, ez nem véletlen. Ahogy a lakásokban, úgy a természetben is nagyon fontos, hogy megfelelő egyensúly legyen a hőmérséklet és a páratartalom között. Hőérzetünket jelentősen befolyásolja a páratartalom. Ugyanis a páratartalom a közvetítő közeg. Talán hallottak róla, hogy a sarkvidékre utazók, illetve a hideg égövön tartózkodók legnagyobb ellensége a víz. Vajon miért? Mert abban a pillanatban, hogy testük bármely pontját víz éri, azonnal megfagy. Ez  akkor nagyon veszélyes, ha folyóba, tóba, vagy a sarki befagyott vizekbe beszakad valaki. Rögtön csonttá fagy, hiszen nemegyszer mínusz 35-40 Celsius fok van. A légkör melegedése miatt egyre nagyobb mennyiségű pára képes a légkörben megmaradni. Miért baj ez? Egyszerűen azért, mert ezáltal nagyobb mennyiségű víz tud a felhőkben megmaradni, így nagyobb mennyiségű csapadék tud lehullani lokálisan, azaz, egy kis területen. Sajnos már nagyon is tapasztalható, hogy egy hirtelen lehulló eső komoly károkat tud okozni. Az eddig szelíd patakok megduzzadnak, szinte folyókká válnak, és jelentősen veszélyeztetik az ott lakókat. Ez a jelenség főleg a hegyes vidékeken okoz komoly gondot. Tehát azzal, hogy a hőmérséklet emelkedik, megnő annak a veszélye, hogy nagyobb mennyiségű csapadék fog hullani, sok esetben kis területen.

A táblázat azt mutatja, hogy mennyi párát tud megtartani a levegő különböző hőfokokon. Látszólag nem jelentős, de gondoljunk bele, hogy mekkora egy zivatarfelhő. Hatalmas. Ez pedig jelentős vizet jelent, ami valahol le fog hullani. Vajon mennyi az a jelentős? Talán hihetetlennek hangzik, de egy méretes zivatarfelhő 1 milliárd liter vizet is tartalmazhat. El lehet képzelni, hogy ez mennyi víz. Hogy ez területileg mit jelent, tehát a felhő mérete, akkor azt mondhatjuk, hogy valamivel több, mint Bács-Kiskun megye területe, ami 8443 km2. Így talán jobban el lehet képzelni, hogy amikor egy zivatarfelhő átvonul az országon, mennyi vizet „cipel” magával. Ez az érték 30 Celsius fokos hőmérséklet mellett valósul meg. El lehet képzelni, a hőmérséklet emelkedésével ez mekkora mennyiséget jelent. 35 Celsius foknál ez 12,2 grammal több köbméterenként. Ez rengeteg. Ezt csak azért említettem, mert így világosabbá válik, hogy a természetben minden összefügg mindennel. A páratartalom, a párolgás, a lehulló eső, amely elősegíti az oxigéndús víz kialakulását. Hogy egy kicsit még tovább lépjek, a patakok, folyók, tavak egyik nagyon is jelentős mércéje a vízszint. Nagyobb vízszint esetén nagyobb a víztömeg, tehát nagyobb az oxigén jelenléte. Ki lehet jelenteni, hogy folyóink vízállása kezd apadást mutatni. Ez nagyon sajnálatos, mert az egyik vízbázisunk éppen a Duna. Visszatérő jelenség az alacsony vízállás.  Csak gondoljunk vissza, hogy volt idő, amikor teljesen megszűnt a folyami teherszállítás. Hatalmas kiesés az ezzel foglalkozó cégeknek akkor, amikor egy uszály 50 kamion árut képes továbbítani. Hogyan is mérik a vízállást, illetve mikortól, és mi a kiindulópontja, azaz, a „nulla” vízállás? A dunai vízállást 1823 óta mérik Pozsonyban és Budán, a tiszai vízállás mérőállomását 1833-ban állították föl Szegeden. A vízmérce „0” pontját az eddig mért legkisebb vízálláshoz határozzák meg, és ehhez mérten centiméterben adják meg. Ez a Duna esetében 1843-ban, a Tisza esetében 1842-ben volt. Természetesen a folyók medre nagyon változó, ezáltal a vízmélység is változik. A több pontoni mérés azért nagyon fontos, mert ezzel el lehet kerülni az imént említett változó vízmélységet. Ugyanis míg az egyik ponton a „0” jelen van a mérce és a folyófenék ez alatt 2 méterrel van, addig néhány száz méterrel arrébb csak a folyófenék 10 centire van a mérőjel alatt, ezáltal nem hajózható. Ennek oka a meder egyenetlenségei. A „0” pont feletti érték pozitív, az ez alatti érték negatív előjelű. A negatív előjel nem minden esetben jelzi azt, hogy ott nincs víz, csak annyit, hogy a mérce alatt van a vízszint. Az adott vízmérce „0” pontját a tengerszint feletti magasság értékével is rögzítik. Ez a Balti-tenger közepes vízszintjéhez viszonyított tengerszint feletti magasság. Jele: mBf. Sajnos egyre sűrűbben előfordul, hogy kevés a víz a Dunában.

Persze ez nem azt jelenti, hogy egész évben ilyen mértékű volt a vízszint. Viszont jelzés értékű, hogy egyre sűrűbben előfordul az igen alacsony vízszint. Ez azt is jelenti, hogy kevesebb csapadék hullik a Duna vízgyűjtőiben. Mint ahogy említettem, ez kihat minden felszíni vízre, és annak oxigén tartalmára. A természet nagyon jól ki van találva. Mindennek megvan az értelme, és a pontos helye, ideje. Ha valami sérül, akkor elindul egy láncreakció, aminek nem látni a következményeit, csak hosszú idő után. Akkor pedig már elég nehéz visszafordítani a folyamatot.  Ez így van a vizek oxigén tartalmával is.   

Felszín alatti vízkészletek

      A kutatók eddig 273 vízbázist térképeztek fel. Ebből 68 Észak- és Dél-Amerikában, 38 Afrikában, 90 Nyugat-Európában, 65 Kelet-Európában, 12 Ázsiában. Különleges helyzetben van Afrika, ugyanis ez a kontinens rendelkezik a világon a legnagyobb felszín alatti vízkészlettel, amelyet az UNESCO jelentése szerint jelenleg még igen kevéssé használnak ki. A kitermelt felszín alatti víz 65%-a öntözési, 25%-a ivóvíz ellátási és 10%-a ipari célt szolgál. A vízkészletek rohamosan fogynak, hiszen a melegedés miatt nagyobb a párolgás, valamint a túlnépesedés miatt jelentősen megnövekedett a vízfogyasztás. Több kimutatás szerint az egy főre eső vízfogyasztás napi 150 liter körül van. Ez annyit jelent, hogy egy ember évente 54,7 köbméter vizet fogyaszt el. Ez egy mérce lehet a vízkészletek mennyiségére vonatkoztatva. Miért fontos ez? Azért, mert a későbbiekben feszültség léphet fel azzal kapcsolatban, hogy ki használja föl a helyileg elérhető édesvíz készleteket. A Kárpát-medence egy vízgyűjtő régió. Hazánk hét országgal határos. A felszín alatti vizek az Alpokból és a Kárpátokból erednek. Mi a felszín alatti víz definíciója? Minden olyan víz, amely a föld felszíne alatt a telített zónában található és közvetlen kapcsolatban van a talajjal, vagy az altalajjal. Mi a telített zóna? A telített zóna a felszín közeli rétegek, azaz talajvíz, illetve a mélységi rétegek, azaz rétegvíz. Az, hogy mennyire érzékeny a természet a változások terén, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a Duna-Tisza közti Homokhátság területén az 1970-es évek óta 2-5 méterrel csökkent a talajvíz szintje, de van ahol a tízméteres csökkenést is elérte. A melegebb évek gyakorisága megnőtt, ezáltal az aszálygyakoriság kockázata is jelentős lehet. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, /a FAO/ a Homokhátságot már a félsivatagos kategóriába sorolta. Ez egy nagyon is figyelmeztető jelenség. 
                                   Afrika felszín alatti vízkészletei
          Afrikában 38 felszín alatti vízbázist találtak. Állandó gondot jelent ezen a földrészen a víz. Valójában csak annyit kellene tenni, hogy kutakat kellene fúrni, mint ahogy néhány helyen ezt meg is tették. Jelentősen megváltoztatná az egész kontinens arculatát. A mezőgazdaság, és ezen keresztül az ott élő egyre inkább növekvő népesség megtalálná azt a lehetőséget, mely pontot tenne a régóta fennálló éhínségre és vízhiányra.  Van még egy lehetőség, mely szintén megoldható. Ez pedig a tengervíz sótalanítása. Egy ilyen rendszer már működik, és naponta 190 millió liter ivóvizet állít elő. Igaz hozzáteszik, hogy nagyon drága, és vannak megoldatlan technológiai problémák. Jelezném, hogy egy egész földrészről van szó, ahol 1,3 milliárd ember él. Talán megoldható lenne, hogy áthidalva ezeket a problémákat, ennyi ember jobban boldogulna. Hozzátenném, hogy megállapítás szerint ez a kontinens rendelkezik a világon a legnagyobb felszín alatti vízkészlettel. Érdemes lenne foglalkozni komolyabban is vele. Megbecsülték Afrika rétegvíz mennyiségét, mely 600 000 köbkilométerre tehető.


                                 
                                Ázsia felszín alatti vízkészletei
        Ahogy a felsorolásból kitűnik, az ázsiai területeken csak 12 vízbázist tartanak nyilván. Ez nagyon kevés, annak ellenére, hogy ebben a régióban található a Himalája, mint jelentős vízforrás. De mind tudjuk, ez felszíni réteg. A felszín alatti rétegek is jelentősen meg vannak csapolva. Itt is csökken a talajvízszint, elég jelentősen. Az öntözés igen nagy méreteket ölt, hiszen e nélkül nincs mezőgazdaság. A lakosság növekedésével több vizet használnak, ennek következtében már jelentkezik a vízhiány. Vannak területek, ahol elapadtak a kutak annak ellenére, hogy több száz méteresek. Sajnos emlegetik a „vízháborút” is.


 
Forrás: Wikipédia
Az Amerikai kontinens nagyon gazdag vízkészletekkel rendelkezik. Hatalmas folyói, folyamai, tavai ellátják megfelelő vízmennyiséggel a lakosságot. Ezzel ellentétben, Ausztráliában egyre nagyobb gondot jelent még a felszín alatti vizek mennyisége is 
                                                     Összegzés
   Lehet azt mondani, hogy Európa kedvező helyzetben van, hiszen összesen 155 vízbázissal rendelkezik. Óvjuk ezt a páratlan kincset. Nagy szükség van ezeknek a helyeknek a védelmére, hiszen a víz, az iható víz a legfontosabb az ember számára. Talán egyre inkább el kellene gondolkodni azon, hogy miképpen lehetne plusz vizekhez hozzájutni, főleg azokon a területeken, ahol kevés van belőle. Ilyen például Afrika, ennek is sivatagos területei. Korábban már szó volt arról, hogy valamilyen megoldást kellene kitalálni, hogy termőfölddé lehessen alakítani a sivatagos területek egy részét. Mert lehet. Ehhez viszont sok víz kell. Ott is, mint szerte a világban, vannak a talaj alatt úgynevezett felszín alatti vizek. Sőt! Nem is kevés. A sekély rétegvizek könnyen hozzáférhetők. A rétegvíz egy kicsit nehezebben hozzáférhető, de ott is hatalmas mennyiségről beszélhetünk. Több tízezer köbkilométer mennyiségű víztartalékról van szó. Megoldást jelentene az emberek iható vízhez jutásához, valamint új mezőgazdasági területeket lehetne kialakítani, enyhítve az ottani élelmiszerhiányt. Vajon eddig miért nem termelték ki a vizet? Vajon meddig kell még várni arra, hogy komolyan gondolkozzanak a döntéshozók, hogy hoppá, van megoldás? Vajon meddig kell még az embereknek vízhiányban szenvedniük, holott ott van a talpuk alatt? Vajon miért nem hoznak azonnali döntést, hiszen nagy szükség van a vízre?  Vagy ez nem érdek? Tudják, nagyon sok dologra nagyon egyszerű megoldás van, csak az a nem mindegy, hogy akarat van-e mögötte. A Föld mélységi részein mindenhol van víz. A mai modern eszközökkel ezeket fel lehet kutatni, ki lehet alakítani a megfelelő technológiát, és el lehet végezni a munkálatokat. Milliók életét lehet megkönnyíteni ezekkel a döntésekkel. Már ha van döntés. Sajnos, nagyon sok esetben a bonyolult dolgok felé irányítja a figyelmét az ember. Azt viszont nem tudni, hogy miért. Illetve ötleteim vannak, hogy miért. A lényeg, hogy olyan vízkészletek vannak a felszín alatt, melyek igen hosszú ideig ellátnák az ott élő embereket ivóvízzel, és létrejöhetne a mezőgazdasági termelés is. A talajvíz a talajszemcsék közötti részt teljesen kitöltik. Ez a víz állandó, vagy ideiglenes egybefüggő vízfelület a talaj felszíne alatt. Hazánkban a talajvíz átlagos mélysége 2-5 méter, dombvidékeken 8-10 méter. A nagyobb esőzések által létrejövő vízmennyiség a belvíz. Sajnos az utóbbi években egyre inkább érezhető, sőt tapasztalható, hogy a talajvíz egyre mélyebbre kerül. Ez azt jelenti, hogy a szárazság következtében, amit korábban említettem, hogy a sok egymást követő igen meleg, 30 Celsius fok feletti hőmérséklet kiszárítja a felszín, és a felszín alatti rétegeket. A víz kiszorul, és elkezd csökkenni a talajnedvesség tartalma. Volt olyan, hogy elfogyott a víz a kútból. Ehhez közel 3 métert kellett csökkenni vízszintnek. Úgy gondolom a jövőt illetően, ha a hőmérsékletek sűrűbben érik el a 30 Celsius fok feletti értékeket, akkor hosszabb időszakokon keresztül érzékelhetjük a talaj vízszint csökkenést. Ennek következménye, hogy a talaj egyre többet veszít nedvességéből, és jelentősen csökken a talajnedvesség tartalma. Ezt mással nem lehet pótolni, mint intenzív öntözéssel. Ma hazánkban igen kis területen alkalmazzák az öntözéses mezőgazdasági művelést. Előbb-utóbb be kell látni, hogy másképpen a termelés nem valósítható meg. A növényeknek fontos a víz utánpótlás. E nélkül nincs fejlődés. 
Szorosan ide kapcsolódik, hogy a felszín alatti vizek tisztasága rendkívül fontos, hiszen ebből is kerül bőven háztartási fogyasztásra nem kis mennyiség. A szűrés rendkívül fontos, mert egyre szennyezettebbek ezek a vízbázisok. Vigyázzunk rá. 
 

          Ez az ábra is azt mutatja, hogy kellő figyelmet kell, kellene fordítani a vizek fontosságára, és jelenlétére. 

Tavak

Jelenleg a világon 156 olyan tó van, amelyek területe az 500km2 meghaladja. 100kmvíztérfogatnál nagyobb tó 27 van, melyeknek összvíztérfogata 91 919km3. A legjelentősebb tavaink víztömege itt látható.

Hazánkban 244 tó található, 1170,993km2-es vízfelülettel. Ebbe beletartoznak a Holt-Tisza részei, a víztárolók, halastavak.

Ebbe a számba beletartoznak a természetes és mesterséges tavak is. Vizi túrázásra, fürdésre ezek a tavak alkalmasak, természetesen azokon a helyeken és azokban a tavakban, ahol ez engedélyezett. Gyönyörű környezettel rendelkeznek ezek a helyek. Igazi kikapcsolódásra ad alkalmat. Érdemes felkeresni, és akár séta formájában is szemlélni a tavak csodálatos hangulatát. Növényeket, madarakat, és magát a természetet. Persze a tavak környezetében is sajnálatos módon nagyon sok hely van, ahol az emberi felelőtlenség elrontja a szép látványt. Igen, a szemetelést említeném. Ez sajnos minden vizes környezet közelében megtalálható, még az erdei kis patakok mellett is. Talán érdemes lenne jobban odafigyelni ezekre.

 

Felszíni vizek

Több alkalommal voltak már konferenciák, rendezvények, és hívták fel a figyelmet a felszíni vizek védelmével kapcsolatban. Készülnek jegyzőkönyvek, összejön sok szakértő, előadásokat tartanak, sok mindenben megegyeznek, megállapodnak, aztán mindenki megy tovább. Szóba kerül a vizek védelme, annak szennyezettsége, állapota, mit lehetne tenni, hangsúlyozom, mit lehetne tenni, nem mit kell tenni. Lényeges különbség. Érdekes, hogy némely döntést azonnal végre tudnak hajtani, némely igen fontos döntésre éveket, sőt évtizedeket kell várni, sőt van olyan is, ahol egyáltalán nincs sem döntés, sem változás. Lezajlik a rendezvény. És mi változik? Szinte semmi. Megjelennek írások, értékelések, gyönyörű kimutatások, grafikonok olyan értékekkel és paraméterekkel, melyek egyáltalán nem követhetőek, csak a szakemberek számára, vagy nekik sem. Nagy szavakat használnak, hogy minél fontosabbnak tűnjön. Új szavak kerülnek elő. Olyan, mint a vízválság. Jelenleg a Föld lakosságának egynegyede nem jut elegendő, vagy megfelelő minőségű vízhez. Még mindig szóba kerül immár jó néhány évtizede, hogy pl. a szennyvíz 80 százaléka tisztítatlanul kerül vissza a környezetbe, hogy a vízminőség még mindig gondot jelent, hogy őrült pénzeket költenek ezek enyhítésére. Egyre többet említik az aszály szót, az áradásokat és a nem megfelelő szennyvízkezelést. Ezek évtizedes problémák. Akkor eddig nem történt semmi? Hiába a konferenciák és az ott felvetett gondolatok, javaslatok. Minden megy tovább alaphelyzeten, azaz nincs változás. Vajon miért? Minden technológia adott ahhoz, hogy a pozitív változás beálljon, azaz minden területen, tehát iható víz minőségi és mennyiségi paraméterei, a szennyvízkezelés teljessége végre hatással jelentkezzen. De nem így van. Tudatában kell lenni annak, hogy először a fejekben kell rendet tenni ahhoz, hogy megváltozzon a szemlélet. E nélkül nincs előrelépés. Mire gondolok? Addig, amíg a hulladék nincs rendesen kezelve, addig nincs ezen a területen sem változás. Addig, amíg patakok, folyók mellett és benne szemetet találunk, addig, amíg a patakokban, folyókban szennyezett vizet találunk, addig nem beszélhetünk semmiféle előrelépésről, környezettudatos magatartásról. Túrázások során számtalan eldobott különböző hulladékokra lehet találni. Vajon mért? Mert nincs tudatos szemlélet. Nincs rögzülve az emberek fejében a tisztaság, a szennyező anyagok veszélye. Ezen kellene először változtatni. Amíg szemetel az ember, addig nincs tudatos védelem. Ha ezt nagymértékben megteszik, akkor ne csodálkozzanak, ha kis mértékben is találkozhatunk vele. Illegális szeméttelepek, hulladékkezelési hiányosságok, stb. Tudják, sok kicsi sokra megy, mondja a közmondás. A felszíni vizek ezek révén kerülnek veszélybe. Az ember saját magának tesz rosszat. Nem veszi észre? Szomorú, de nem. Csak nézzen körül mindenki a saját környezetében. Meg fog döbbenni. Sokkal jobban oda kellene figyelni a vizeink tisztaságára, mert e nélkül nincs élet. Egyre többet hallani arról, hogy a sarki jégsapkák és a gleccserek olvadása révén megemelkedik a tengerek és óceánok vízszintje. Valóban az olvadás következménye, hogy a megfagyott víz elolvad, és ezáltal növekedik a vízszint. De vajon ez az emelkedés milyen mértékű? Sok számítás, kimutatás, modell készült már el ezzel kapcsolatban, hogy mi várható az elkövetkezendő években, évtizedekben. A változás biztos, a mértéke még nem. Az tény, hogy a világtengerek és óceánok vize egyre több energiát tárol a melegedés miatt.  Ez természetesen nagyon változó az egyes régiókat tekintve. Nagyon sok híradás foglalkozott az északi, de a déli féltekén található két nagy jéggel borított területre, sőt, most már Grönland is szóba kerül. A déli jégsapkáról igen nagy területek szakadnak le, az északi területek pedig egyre jobban és erőteljesebben olvadnak. A hőmérséklet komoly emelkedést mutat ezeken a területeken. A grönlandi térségben már plusz 8-10 Celsius fok is előfordult. Érdemes belegondolni a jég térfogatába. Nagy része magából a tengerekből fagyott ki. Olvadása alkalmával azt a teret is ki kell tölteni. Ami elolvad, az azt a helyet tölti ki folyékony vízzel. A víz fajsúlya 0,99 kg/dm3, a jég fajsúlya 0,92 kg/dm3. A jég könnyebb, ezért úszik a víz felszínén. Bár nem nagy a különbség, azért nagy tételben már jelentős. Van még egy tényező. Ez pedig a párolgás. Nagyobb felületről nagyobb mennyiségű víz tud elpárologni. Az egyensúly és a viszonyok elég összetettek. Ahogy említettem, a természetben minden összefügg mindennel. Ez itt is érvényes. Három dolog változik azzal, hogy nő a párolgás és a vízgőz mennyisége a légkörben. Az egyik, hogy nem akkora mértékű a vízszint emelkedés az intenzívebb párolgás miatt. A másik, hogy megszaporodik a nagy mennyiségű vizet szállító viharok száma, és lehullott csapadék lokális mennyisége. A harmadik, hogy csökken az óceánok sótartalma, ezáltal veszélybe kerül az ottani élővilág. A nagyobb lehullott vízmennyiség rombolja a termőtalajt, árvizeket okoz, melyek jelentős károkkal járnak. A Föld lakosságának egynegyede nem jut elegendő, vagy megfelelő minőségű vízhez. A víz úgy működik, mint közvetítő közeg.  A klímaváltozás kapcsán itt érzékeljük elsődlegesen a hatásokat. Mik ezek? Viharok által szélsőséges mennyiségű csapadék kis helyen, rövid idő alatt, a folyók apadása, a talajvíz csökkenése, a talajnedvesség fokozatos hiánya, az élővilág átrendeződése, a sivatagos területek növekedése. Érdemes lenne a elkövetkezendő időben több figyelmet fordítani a jelentős mennyiségű esők tárolására. Sajnos hazánkban nem elsődleges cél az árvizek okozta csapadék tárolása, pedig hatalmas mennyiségről van szó. Csak néhány a vízzel közvetlen kapcsolatos problémáról. Arról már nem is beszélve, hogy több országot komoly vízhiány fenyeget, ami az ott élők elvándorlásához is vezethet. Szerencsére van néhány szép állóvizünk és jó néhány folyónk, amiben időnként gyönyörködhetünk, és kellemesen érezhetjük magunkat akár a partján, akár benne. Sajnos viszont, hogy azt is kell látni, hogy nem vigyázunk eléggé ezekre a természeti kincsekre. Meglepődve tapasztalom még túrázás alkalmával is egyes kisebb patakok mentén, hogy nem is gondolná az ember, hogy ott esetleg találhat valamilyen szennyező anyagot. Hát találni. Azon is el lehet gondolkodni, hogy vajon miképpen került oda, hiszen messze van lakott területektől. Egyszerű a válasz. Pontosan azok az emberek dobálják el ezeket, akik azt mondják, hogy szeretik a természetet, és milyen jó ott eltölteni néhány órát, esetleg pár napot. Arra már nem gondolnak, hogy talán el kellene vinni a legközelebbi hulladéklerakóba szemetüket. Tudom, egyszerűbb eldobni. Na, ezekkel találkozom én, meg gondolom sok más ember, aki igazán azért megy el ilyen helyekre, mert tényleg szereti a természetet abban a formában, ahogy van. Elég csúnya látvány a szétdobált műanyag palackok, papírzsebkendők, szalvéták, stb. A legmegdöbbentőbb talán az volt, mikor egy traktorgumit láttam egy gyönyörű kis bakonyi patakban. A helyzet az, hogy akkora volt, hogy nem tudtam kivenni. Vajon hogy került oda? Nagyon sokan vannak azok az emberek, akik azt hiszik, messze vagyok az otthonomtól, itt szemetelhetek. Vajon ezt otthon is megteszi? Sajnos igen. Nincs tekintettel a környezetére. A felszíni vizek is nagyon érzékenyek a szennyező anyagokra. Érdemes vigyázni rá. Biztos vagyok benne, hogy azok az emberek is meglepődnének, akik esetleg a Balatonon nyaralnának, és a strandon, a vízben lebegnének műanyag palackok, fadarabok, eldobált élelmiszer maradékok. Rögtön fel lenne háborodva. Talán erre kellene gondolni, amikor a természetben sétál, és eldob valamit. Sajnos nagyobb folyóinkon is rengeteg szennyező anyagot lehet találni. Itt kiemelkedik a műanyag áru. Ennek viszont minden fajtája. Sokan úgy gondolják, hogy ez az anyag örökéletű. Hát nem. Sokkal nagyobb veszélyt jelent, mint bármi más. Igen apró darabokra bomlik, és bejut a természet körforgásába. Bejut az ember táplálékláncába is. Éppen elég káros anyag van ahhoz, hogy egészségkárosodást okozzon. Talán védeni kellene a folyóinkat, tavainkat, a patakokat, de még a legkisebb vízfolyást is. A felszíni vizek védelme ugyanolyan fontos, mint bármi más védelme. Ezekbe a vizekbe más szennyező anyagok is belekerülnek. Növényvédő szerek, gyomirtók, melyek a talajvízbe szivárogva elérik a felszíni vizeket. Előfordul az is, hogy gyárak a folyókból felvett vizet tisztítás nélkül visszaengedik. Sok fémvegyületet is juttatnak a vizekbe. A szennyezés olyan mértékű, hogy az öntisztulás nem elegendő. Sok esetben a határokon túlról érkeznek szennyező anyagok. A három nagy folyónk a Duna, a Tisza, a Dráva csodás felszíni vizek. Néhány adat. Hazánkban 1700 településen rossz minőségű az ivóvíz. Bór, arzén, nitrit van jelen a vizekben. A mérhetetlen műtrágyázás nem tett jót a felszíni vizeknek sem. A több évtizedes vízvezeték rendszer is tartogat jelentős szennyezést. Ezek összhatása ihatatlanná teszi az ivóvizet. Érdemes rájuk nagyon vigyázni, hiszen egyre kevesebb Földünkön az iható édesvíz. Figyeljünk oda, és ne szennyezzük folyóinkat, tavainkat, hiszen fontos részei életünknek. Ha kicsit kitekintünk a nagyvilágba, és megnézzük a Föld országainak vízellátási helyzetét, akkor nincs jó hírem. Sajnos elég nagy problémát jelent bármilyen negatív változás a Föld életében. Több tényező is rontja az emberek élet körülményeit. Mik ezek? Sivatagosodás, gyakori tüzek, melegedés, klímaváltozás, kevesebb csapadék, kevesebb termőterület, stb. Itt most a víz jelenlétéről. Azt lehetne képzelni, hogy mivel nagyobb a melegedés, így nagyobb a párolgás, tehát, több csapadék hull. Ez valóban így van, de a csapadék eloszlása nagyon nem mindegy, hogy történik. Megfigyelhető, hogy helyi viszonylatban egyre hevesebb, és jóval nagyobb mennyiségű csapadék hullik. Ez már olyan mértékű, hogy az eső károkat okoz. Az átfogó csapadék mennyiség egyre kevesebb. Sőt, az éves lehulló csapadék mennyisége is csökken. Az alábbi táblázat azt mutatja, hogy milyen kockázati szinten van a Föld szárazföldi része. Hazánk szerencsére az alacsony kockázati szinten van, ami azt jelenti, hogy megfelelő iható vízmennyiség van a területünkön, és áll rendelkezésünkre. Ilyen alacsony kockázati szinttel rendelkező terület az összes szárazföldi terület csupán 10-20%-a. Ez nagyon kevés. 

 

Felszíni vizek: a folyók

Ha időben egy kicsit visszamegyünk úgy 50-55 évet, elmesélnék valami érdekeset. Lehet, hogy ezt már sokan nem is hiszik el, de higgyék el megtörtént. Gyerekként faluhelyen laktam és nőttem fel. Volt egy hely a falu szélén, ahová mi gyerekek elmentünk játszani. A szüleink tudták, hogy hol vagyunk. Nem is csavarogtunk el máshová, pedig lett volna hely. Játék során, főleg melegben megszomjazik a gyerek is. Mit csináltunk? Hogy ne kelljen hazamenni inni, volt egy lapos rész a játszóhelyünkön. Mielőtt elkezdtünk futkározni, kimélyítettünk egy tányérnyi részt a finom homokban. Egy kis idő után, aki megszomjazott, odament a kis mélyedéshez és ivott. Ugye milyen furcsa ezt olvasni. Volt ilyen? Bizony volt. Olyan tiszta volt a víz, hogy nyugodtan lehetett inni belőle. Semmi bajunk nem lett. Elnézést, hogy személyes példát mondtam el, de talán ezzel is érzékeltetni tudom, hogy mennyit változott a felszíni vizek minősége. És még valami. Amikor már lemehettünk a folyóhoz, akkor is fürdés közben pár korty leszaladt a nagy igyekezetben. Jóval később, amikor arra jártam, ki volt téve egy tábla, hogy csak saját felelősségre lehet fürdeni. Az a hely, ahol önfeledten, vidáman eltöltöttük a nyarat, szennyezett lett. Nagyon sok szép hely került ebbe az állapotba. Azt kell, hogy mondjam, vizeink minősége egyre inkább romlott. Mitől váltak szennyezetté? A túl nagy ipari tevékenység miatt. A gyárak szennyező anyagait szűretlenül engedték a folyókba, /vannak helyek, ahol még mindig fennáll ez az állapot/ mondván, ott nem látszik, és elfolyik valahová. Egyre veszélyesebb anyagok kerültek a vizekbe. Vegyi anyagok. Műtrágya maradékok, gyógyszergyárak szennyvizei, vegyi üzemek folyadékai. Az egyes szennyvíztisztító telepek ugyan valamilyen szinten megtisztítják a szennyvizet, de valami mégis átjut ezeken az igen finom szűrőkön. Ezek a molekuláris anyagok átjutnak, és belekerülnek sok esetben az ivóvíz rendszerbe. Ezt követően nem lehet megmondani, hogy kinél, milyen elváltozásokat, egészségügyi problémákat okoz ez a víz. Valami jelen van, az biztos. Sok helyen még ma sincs iható víz. A világ egyre inkább küzd, hogy iható vízzel lássa el az embereket. Ez egyre kevésbé sikerül. Ahogy az élelmiszerek túlzott adalékanyagokkal történő ellátása és annak elkerülése, úgy az iható, egészséges vízhez való hozzájutás egyre inkább kérdésessé válik. Mi a végeredmény? Ma már kijelenthető, hogy minden anyag, köztük az élelmiszerek, tele vannak rákkeltő anyagokkal. Ezt halljuk a híradásokból. Nem vagyunk mesze attól, hogy kijelentsük, nincs egészséges iható vizünk. Vajon a vegyi anyagokkal szennyezett ivóvíz mit okoz? Ma még nem tudni, ugyanis, hiába vannak bejelentések rossz ivóvízzel kapcsolatban, az elrendelt vizsgálatok jó minőséget állapítanak meg. Élelem nélkül akár 25-30 napig is elvan az ember, víz nélkül csupán néhány napot. Egy kissé visszamennék az időben. Én falun nőttem fel, és szinte az egész nyarat a Duna mellett töltöttem. Kellemesen megmelegedett a víz, és lubickoltunk, úszkáltunk, amikor már tudtunk. Nemcsak nekem, hanem az egész falunak kikapcsolódás volt a strandolás. A víz szép tiszta volt. Aztán jó néhány év után kitettek egy táblát a strand bejáratához, hogy fürdeni csak saját felelősségre. Ez annyit jelentett, hogy elszennyeződött a víz. Ezt sajnos tapasztaltam is. Kezdett iszaposodni, elterjedt a nád, több szemét jelent meg a víz tetején, zavarosabb lett a víz, kevesebb lett a hal. Erre a horgászok panaszkodtak. Ezek személyes észrevételek voltak. Ahogy tapasztalom, ezek a jelenségek az ország minden felszíni vizein megtapasztalhatók. Rácsodálkoztam, hogy erdei patakok medrében is fellelhető a szemét. Az is észrevehető, hogy nemcsak fizikális szemét, hanem kémiai hulladék is szennyezi a vizeket. Sok elásott veszélyes hulladék kerül felszínre, nem messze az ilyen helyektől. Nemcsak ez veszélyezteti a felszíni vizeket, hanem a kiszáradás is. Az összefüggések itt is érvényesülnek. A melegebb időjárás szárazságot okoz. Több éve megfigyelhető, hogy a nagyobb folyókon is tetemes a szintcsökkenés. Szintén személyes tapasztalat. A Duna, a Dráva, a Tisza vízszintje jelentősen apadt.

Hatalmas homokpadok jelentek meg a folyókban. Ezek a folyamok víznyerő helyek, vízbázisok is egyben. Itt viszont már kilépünk a határon túlra, hiszen ezek a folyók rajtunk csak átfolynak. Viszont ez is jelzés. Ugyanis ez azt jelenti, hogy határainkon túl is kevesebb csapadék hullik, ami a folyók vízszintjét meghatározza. A kitermelt víz még inkább csökkenő hatással van a vízszintre. Sajnos azt kell mondani, azáltal, hogy apadó vízszintről beszélünk, megnő a szennyező anyagok koncentrációja is. Ez elmondható minden folyami vízre. Ezt azért említem, mert tavaink tisztasága rendben van. A nagy vízkivételi helyek azonban a folyók.

Akkor már nagy gond van, amikor be kell szüntetni a folyami teherszállítást. Erre is volt példa a közelmúltban. Hogy mi lesz ezután? Ha tovább folytatódnak a meleg időszakok, egyre inkább találkozhatunk hasonló problémákkal.