Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érzelmi, értelmi intelligencia

2019.12.07.

A brutalitásról

Lehet, hogy csúnya és magyartalan a kifejezés, de ezzel is éreztetni szeretném, hogy milyen emberi viszonyok alakultak, alakulnak ki hazánkban. Talán mondanák azt, hogy ez máshol is így van. Most ne a máshol legyen a „paplan”, amivel takarózni lehet, hanem itt hazánkban. Szörnyülködve látni napi szinten az erőszakot. Mi motiválja az embereket arra, hogy olyat cselekedjenek, ami másnak kárt okoz? Én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy tudatlan, érzelmileg labilis ember akarja ilyen módon kifejezni akaratát. Arra már képtelen, hogy bármi esetleges konfliktust normálisan kezelni tudjon. Igen szomorú látni, hogy iskolások verik egymást, a társaik pedig telefonjukkal felveszik. Eszükbe nem jut, hogy meggátolják az erőszakot. Szinte élvezettel nézik, hogy mi történik. Ez nem normális dolog. Sajnos egyre jobban elterjednek ezek az esetek. Van a kezükben egy eszköz, amivel el tudják érni azt, hogy konfliktus alakuljon ki közöttük. Miért kell olyan információkat, sőt, sok esetben képeket küldeni egy olyan rendszeren keresztül, amelyeket sok esetben több százan is látnak? Erre csak azt tudom mondani, hogy szellemileg egy kicsit korlátozott az illető. Ebben a világban ne csodálkozzon, ha visszaélnek ezekkel. Annyira buta nem lehet, hogy ezt ne tudná. De igen, ennyire buta. A normális társadalmi kapcsolatokat el lehet felejteni. Sajnos. Az is ide tartozik, hogy a felnőttek körében is jelen van ez a magatartás.

Mi szüli az erőszakot, az agresszív magatartást és mindent, amivel ártani lehet valakinek? Miért a sok hazugság? Miért a sok értelmetlen viselkedés? Így érzik jól magukat az emberek? Elgondolkodtak már ezen? Feltételezem, hogy igen. Várják a választ? Én is. Nem igazán tudom hová tenni ezt a viselkedésformát. Ezt a témát is hosszasan lehetne taglalni. Egyet tudok mondani. Ha az ember tisztességes, becsületes, megértő, toleráns, akkor ezek az esetek nem fordulnak elő, és békességben, nyugalomban, megértésben lehetne élni. Vagy az ilyen élet már unalmas?  

2019.11.27.

Kihívás

Előszeretettel használnak az emberek bizonyos jól hangzó szavakat. Ezeket nem az idegen hangzásuk miatt, hanem azért, mert divatos és valami olyasmit fejez ki, ami más, különb. Az egyik ilyen az „okos”, a másik pedig a „kihívás”. Mondhatjuk ezekre, hogy divatos szavak. Ha mélyebben belegondolunk, akkor mindkettő egy természetes folyamatot próbál érzékeltetni. Az „okos” valami ellenállhatatlanul jó dolgot jelent, amire nekem szükségem van, mert úgy érzem, ezzel több vagyok. Az igazság az, hogy az ilyen titulussal ellátott eszközök, készülékek egy modern rendszerben természetesek. Ezeknek a készülékeknek már ezt kell tudniuk, hiszen ezért fejlesztették ki. Nézzünk egy példát. Fontos használati eszköz a mosógép. Régen, ha valaki még emlékszik, volt egy kerek henger, benne egy motor, ami meghajtott egy lapátot, ami forgatta a ruhát. Ebbe benne volt minden. Víz, mosószer, ami kell a mosáshoz. Ma már ezek a berendezések elavultak. A mai modern mosógépek korszerű vezérléssel vannak ellátva. A technológia lehetővé tette, hogy ilyen fejlődésen menjenek keresztül ezek a készülékek. Ettől még nem „okosak”. Ilyen szinten ezt kell tudniuk. Automatizálás, vezérlés. Ennyiből áll, hogy korszerű legyen. Ezzel a hozzáállással mindennek, ami fejlődésen ment keresztül, „okosnak” kell lenni. Ez nem így van. Egyszerűen egy jól működő, modern eszközről beszélünk.

Tudom, éppen az előző cikkben szerepelt a modern kifejezés. Az emberek egészségi állapota a legfontosabb. Viszont a túlzásokba se szabad esni. Több alkalommal hallottam, hogy bizonyos dolgok elé odateszik a „kihívás” szót. Ez is egy általános jelenség és kifejezés. Sajnos olyan események elé is odabiggyesztik ezt a szót, aminek teljesen természetesnek kellene lennie, semmiféle különleges valamit nem igényel. A baj ott van, hogyha egy egyszerű dolog is „kihívást” jelent, akkor már nagy baj van. Hogy egy példánál maradjak. Ma már a gyerekvállalás, és a vele kapcsolatos összes tennivaló egy „kihívás”. Ma már a fiataloknak olyan eszközök álnak rendelkezésükre a gyerekvállalással kapcsolatban, amikre az én koromban egyáltalán nem volt lehetőség, sőt, nem is volt. Csak egy példa. A mai szülők el nem tudják képzelni, hogy régen az újszülöttet pelenkázták. Ezt a pelenkát abban a „buta” mosógépben mosták ki azután, hogy előtte kifőzték. Ugye? Ezt a szót talán már ebben a formában nem is ismerik, hogy mit jelent. Aztán az összes napi, családokat érintő, gyereknevelési, munkahelyi dolog „kihívás”, beleértve minden általános dolgot is. Talán jó lenne már felnőni az egyes feladatokhoz, és nem a „kihívást” emlegetni azzal a gondolattal, hogy milyen nehéz ezeket a feladatokat végrehajtani. A legalapvetőbb emberi tevékenység ne legyen már „kihívás”. Ha viszont ezt valaki ennek éli meg, ott már valami baj van.

2019.11.24.

Tisztesség, megértés, illendőség

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak érdekesnek tűnő szavakat írtam fel. Nem akarok már sokadszor is hivatkozni magamra, de néhány dolgot tudok ezekről a szavakról mondani. Nem azért, mert megnéztem az Értelmező Kéziszótárban, hanem mert a mai napig is gyakorlom ezeket a szavakat, és a hozzá szorosan fűződő cselekedeteket. Eléggé megfakult az utóbbi időben ezeknek a szavaknak a jelentése és jelentősége. Sok mindent lehet látni, tapasztalni, de azt hiszem, sőt, tudom, hogy nagy szüksége lenne az embereknek arra, hogy ezeknek a szavaknak nemcsak az értelmezésével foglalkoznának, hanem a gyakorlásával is. Annyi mindent jelent ez a három szó. Ha csak egy kicsit is javulna a helyzet arra nézve, hogy próbálnának az emberek egymáshoz jobban alkalmazkodni, tisztelettel szólni, megértést gyakorolni, illendőséget mutatni, akkor szinte egy csapásra jobbra fordulna sok minden. Van erre esély? Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon kevés, és az idő múlásával ez a kevés is elveszik, eltűnik. Szomorú dolog ez. Teljesen felszínesek az emberek. Félnek egymástól.

Félnek attól, ha valaki beszélgetést szeretne kezdeményezni, mindjárt az a gondolat: vajon mit akarhat ez tőlem. Jártak már így? Gondolom igen. Azt is elképzelem, hogy mennyire kellemetlen volt egy idő után a beszélgetés. Pedig nem kellene. Erről szólnak különböző műsorok. Valószínűleg nem sok sikerrel. A jelenlévők ezzel a magatartással egyetértenek, de lehet, hogy ők is hasonlóan viselkednek egy ilyen helyzetben. Az is baj. Nemcsak akkor kellene ezt hangoztatni, amikor olyan közegben van az ember. Tudom, nem egyszerű. Sőt! Egyre nehezebb. Viszont, ha nincs megpróbálva, soha nem is fog sikerülni. Valószínűsíthető, ha az ember tisztelettel szól a másikhoz, akkor rögtön más a megítélés, és nem azzal foglalkozik, vajon mit akarhat ez tőlem.

Biztos vagyok benne, hogy utána ez a gondolat is megfordul a fejében. Vajon valamilyen módon lehet ez ellen tenni? Én még most is meg vagyok győződve, hogy igen, annak ellenére, hogy nem ez az általános. Próbáljuk meg alkalmazni ezeket a szavakat. Higgyék el, megéri.

2019.11.20.

Intelligencia

Az emberek alapvető tulajdonságának kellene lennie. Miért írom azt, hogy kellene lennie? Vajon mit takar ez a szó? Az intelligenciát sokféleképpen határozták meg, a komplex fogalom a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, az érzelmi tudás, az érvelés, a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira vonatkozik. Általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen”.

Forrás: Wikipédia

Tökéletes meghatározás. Ha le szeretném rövidíteni, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy az intelligencia az értelem és az érzelem kinyilvánulása, kinyilatkoztatása és alkalmazása a mindennapokban. De jó lenne, ha így lenne! Miért ez a pesszimizmus? Azon egyszerű oknál fogva, mert az ember a mindennapokban teljesen mást tapasztal, mást hall, és mást lát. Sajnos sok esetben ennek a kifejezésnek a nyomára sem lehet akadni sok esetben. Pedig higgyék el, nagyon jó lenne. Ha csak egy keveset is tennének az emberek annak érdekében, hogy ezt a gondolkodásmódot követnék, akkor nagyon sok minden megváltozna. Elsősorban az emberek egymáshoz való viszonya. Most napjainkban az idegenkedés, a gyűlölet, a hazugság, a mások kihasználása, a cinikus magatartás, az erőszak, a tolerancia hiánya, az agresszív viselkedés, stb. a jellemző. Sajnos tudnám még sorolni. A még szomorúbb, hogy ez tapasztalás eredménye.

Nemcsak szűk környezetemben, hanem tágabb értelemben is ezt látni. Vajon miért ez a viselkedés? Talán először azt szeretném megjegyezni, hogy számtalan fórum foglalkozik ezzel a témával. Ott a beszélgetések alkalmával mindenki egyetért az alapgondolattal, mégpedig a megértés, tolerancia, szeretet fogalmaival, aztán semmi nem változik. Olyan világ alakult ki, melyben elveszni látszik a szellemiség, a tudat, a szeretet. A feltett miértre nagyon nehéz a válasz. Talán ma már lehetetlen is. Egy biztos. Az emberi értékeket nem volna szabad elfecsérelni ostoba dolgokra. Az emberek kiteljesedése csodálatos érték lenne. Ezzel a tudattal kellene élni.

2019.11.15.

Hihetetlen

Érdemes foglalkozni egy furcsa jelenséggel. Az alaphelyzet szerint az emberek megértőek, toleránsak, becsületesek, tisztelettudóak, szeretetre méltók, stb. Azt hinné az ember, hogy milyen jó ez, hiszen olyan emberek vesznek körül, akiknek ilyen tulajdonságaik vannak. Ez lenne a normális. Sajnos e helyett mit lehet tapasztalni? Éppen ezeknek az ellenkezőjét. A mai modern ember roppant érzékeny. Mindenre tud véleményt mondani, mindenhez ért, mindent jobban tud, mindenben tájékozott. Ezt hiszi el magáról. Meg sem fordul a fejében, ahhoz, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljenek, valami tudati, szellemi kapacitással kellene rendelkeznie. Sajnos ez hiányzik. Ezáltal teljesen más dimenziót nyit meg maga és az embertársai felé. Felállít egy értékrendet, melyben ő a központ, ő mindent tud, és olyan véleményeket fogalmaz meg, melyhez semmi köze nincs értelmi szinten. Ebben a hitében teljesen meg van győződve. Nincs más értékrend, csak az övé.

A bonyodalom ott kezdődik, amikor ezekkel a tudati hiányosságokkal találkozik. Igaza megvédése érdekében, annak ellenére, hogy köze nincs ahhoz, amit állít és amit mond, erőszakossá, agresszívvá, olyan véleményformáló emberré változik, hogy ámulatba ejt. A sokoldalúsága, mely mindenre kiterjed, szárnyalni kezd. Véleményt alkot, határozott véleményt, sőt, kritikát olyan témakörökben, amiket talán hallomásból ismer. Nem beszélve a konkrét esetekről, melyekben meggyőződéséről és helytelen gondolatairól még véletlenül sem lehet eltántorítani. Elérkezik egy olyan pont, amikor el akarja hitetni, hogy ő az, aki annak a témának, cselekménynek, eseménynek az igazi hozzáértője. Ettől már csak egy rosszabb dolog van. Amikor egy minősíthetetlen dologról pozitív véleményt formál. Azok, akik értenek hozzá, hiszen azért vannak ott, és véleményt formálnak, ami neki nem tetszik, hiszen ő a „szakértő”, mert ő tudja jobban, akkor minősíthetetlen formában kikel magából, és egy erőszakos emberré változik. Sok esetben ezt a külvilág felé is közvetíti.

Az ilyen emberek tudati intelligenciája roppant alacsony. A cikk első felében megfogalmazott tulajdonságok csíráival sem rendelkezik. Ez a mai modern ember világa. Ebben érzi jól magát, és ezt adja át gyerekeinek is, akik már gyakorolják ezt a fajta viselkedést. 

2019.11.13.

Önértékelés

Több alkalommal tapasztaltam, hogy a fiatalok mennyire nem rendelkeznek önismerettel, illetve mennyire nem rendelkeznek állóképességgel. A személyes tapasztalat az volt, amikor focimeccset szerveztünk. Mi öregek vegyesen a fiatalsággal. Aztán jött a meglepetés. Úgy 20-25 perc után a fiatalok elkezdtek a pályán sétálni. Alig gurult el a labda mellette, és nem volt képes utána futni, majd többen kiálltak, mondván, nekik elég volt. Mi öregek rúgtuk tovább a labdát még vagy egy órán keresztül. Meglepett a dolog, mert azt hittük, hogy a fiatalok majd kitesznek magukért, és lefutnak majd minket. Hát éppen az ellenkezője történt. Meglepődtünk.

Aztán még később jöttek más gondok is. Bizonyos beszélgetések alkalmával érdekes megnyilvánulásokat hallottam. Vélhető tudásukkal le voltak nyűgözve, aztán amikor olyan kérdések, állítások, vélemények kerültek elő a témát illetően, amire vártam volna a választ, csönd lett. Még jobban kifejtve, nem tudták a választ, nem tudták a beszélgetést folytatni, inkább más területet próbáltak erőltetni, ami vélhetően közelebb állt hozzájuk. Látszott, hogy nem tudják elfogadni az érveket, tényeket, adatokat, mert ők ilyennel nem rendelkeznek. Aztán olyan dolgokat próbálnak, amihez egy kis önkritika is kellene. Na, ez nincs bennük. Ők tudnak jól mindent, és nem ők a hibásak, nem ők nem tudnak sok mindent, hanem az a valaki, aki próbálja elmagyarázni nekik, hogy mi hogy van. Nem oktató jelleggel, hanem beszélgetés formájában. Sértődés, szinte harag, becsmérlő megjegyzések kísérik a butaságukra rávilágító kritikát gyakorló embert.

Azt hiszik, hogy mindent nagyon tudnak. Semmi kritikát nem fogadnak el. Sem szellemi, sem fizikai korlátokat nem ismertnek, annak ellenére, hogy egyikkel sem rendelkeznek. Ők tudnak mindent jól és helyesen. Az érzelmi és értelmi intelligencia ott kezdődik, hogy az ember elfogadja azt, amit építő szándékkal mondanak neki. A másik oldal viszont nem kioktató jelleggel teszi mindezt. Ezek az alapvető tulajdonságok hiányoznak a mai fiatalokból, melyek nagyon sok konfliktust okoznak, és még fognak is.

2019.11.11.

Haladás

A tudat, a szellem előre haladása mindig is fontos volt az emberiség történelmében. Néhány csoport éppen a fejlődésnek az ellenkezőjét akarja. Magyarul, gátolják az előre haladást, de éppen azok, akik a fejlődést szorgalmazzák. Ez egy tökéletes paradoxon. Feloldható ez az állítás? Igen. Ugyanis pontosan azok szorgalmazzák ezt a folyamatot, akik nagy tudással és nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Védik a saját dolgaikat, ezáltal komoly előrelépést érnek el világszerte. Vajon kik ők? Mindig is homály övezte ezt a vezetői réteget. Mert erről van szó.

Mostanában sokat emlegetik, és sűrűn hallani az Új Világrend fogalmát. A vázolt fejlődés körüli ellentmondás erre a rétegre tökéletesen megfelel. Mindig voltak vezetői hajlammal rendelkező emberek, ma is vannak ilyenek. Sőt! Ma már ezt a viselkedésformát, ezt a magatartási formát, a hozzá tartozó üzleti szellemet, a vezetői magatartást már elit iskolákban tanítják. Ide olyan emberek, fiatalemberek járnak, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy egy adott területen tökéletes vezetői posztot tudjanak idővel betölteni. Ezekből nincs sok. Világviszonylatban sincs sok. Itt találkozik az a kijelentés, mely ők ugyan előre haladnak, de nagyon, míg a másik oldal éppen annyit tud ebből, a világból, amennyit megismerhetnek.

Magyarul, a fejlődés ezen szakasza blokkolva van a részükre. Csak annyit engednek megismerni, amennyi éppen a munkájukhoz kell. Semmivel sem többet. Azon a szinten természetesen kiváló eredményeket érnek el. Azon túl viszont már egyáltalán nem engednek rálátást semmire. Itt van elrejtve a tudásnak az a szintje, mellyel létre lehet hozni az Új Világrendet. 

2019.11.06.

Merre tart a világ

Negyedik rész

 

Vannak más egyéb eszközök is, melyeket nem véletlenül találták ki. Igen, az okos telefon. Szinte kultusza van már ennek a szónak. Ma már szinte minden okos. Nem szeretném ezeket felsorolni, gondolom nagyon sokan találkoztak ezzel a fogalommal. Ezzel a jelzővel ellátott termékek messze nem olyanok. Természetes eszközei, tárgyai lennének a hétköznapoknak, de fel kell valahogy kelteni az érdeklődést. Nem akarok senkit megbántani, de a lebutított ember, ezt teljes egészében elhiszi. Na, itt a baj. Ha viszont szembesítjük az „okos” dologgal, akkor döbbenünk meg igazán. Nem hiszi el. Hogy miért? Mert ezt hallja éjjel-nappal, és nem gondolkodik el rajta. A reklámok teljes egészében ellepik a médiát. Különböző újságok, szórólapok, akciók, kuponok, stb. Tudom, egy adott terméket valahogy el kell adni. De ne ostoba módon, az emberek becsapása mellett tegye meg ezt. Viszont megteheti, hiszen az átgondolás, a mérlegelés, a mérsékletesség nem a mai ember erénye. A vásárlási szokások nagymértékben megváltoztak, hála az erőszakos marketing tevékenységnek. Csak egy érdekes példa. Egy százezer forintos termék reklámja egy forinttal kevesebb az árnál. Ez egy szegénységi bizonyítvány az adott területtel foglalkozó marketinges emberkének. Az ő tudása is messze elmarad attól, ahogyan ezt végezni kellene. Na, a főnöke sem valami nagy lángelme, ha ezt elengedi, és megengedi. De tudjuk, nem erről van szó. Az észosztás a vezetőktől indul ki. Hogy ez ésszerű dolgok mentén halad-e, hát az már megkérdőjelezhető. Az egyes akciók, amik követhetetlenek, vagy az egyes kuponos, pontszerzős dolgok nem a fogyasztókat szolgálják. De a legtöbb fogyasztót ez nem érdekli. Elfogadja mindkettőt. Nem gondolkodik el rajta. Kedvezmény, gyerünk. De miből van az akció, miből van a kedvezmény?  Ez örök kérdés marad, de a rendszer működik, és az új világrend képviselőinek ez a lényeg. Ide kívánkozik még valami. Mindezeket milyen módon lehet megvalósítani? Egyszerű. Adatgyűjtés, megfigyelés. E nélkül nem működik. De hatékony, mert működik. Mit kell tenni egy fogyasztónak? Kupont venni, regisztrációval, belépni valahova, regisztrációval, játékban részt venni, regisztrációval, alkalmazást letölteni, regisztrációval, stb. Ezek mind a megfigyelést szolgálják. Mindenhol működik a megfigyelési rendszer. Sokan mondhatják: ó az csak egy videó felvétel semmi más, azt bizonyos idő után kitörlik. Vajon mire használják még a felvételeket? Megmondom. Arra, amire a közösségi oldalakra való bejelentkezéskor megadott személyes adatokat használják. Adatbázis felállítására. Minél pontosabb, minél részletesebb adatokkal rendelkeznek, annál inkább kihasználhatóbbá válik az ember. Odafigyelt arra valaki, hogy kijelentették, olyan, mint adatbiztonság, nem működik, és nincs? Mindenkinek az van a fejében, hogy az adatai védettek. Ez van elfogadva, holott nem igaz. Úgy gondolom, hogy minden területen nagy átalakítás zajlik. Na, nem az emberek javára. Sajnos egyre inkább be kell látni, hogy a mai világ a modern rabszolgatartó társadalom kialakításáról szól. Nagyon aprólékosan, nagyon finoman, hihetetlen precizitással van kitalálva az új világrend. Kialakuló félben van egy új embertípus, aki olyan formában él, dolgozik, létezik, amit megengednek neki. Semmi többet. Dolgozzon, termeljen, élje az irányított életét, ne gondolkozzon, tegyen mindent úgy, ahogy mondják, ne kérdezősködjön, engedelmeskedjen. Ha ezt megszegi, megbélyegzik, megalázzák, nevetség tárgyává teszik, rosszabb esetben elnémítják. Erős szavak? Lehet. Nézzen mindenki körül. Talán érdemes. Azok a hatások, amik érik az embereket, nap, mint nap, komoly megterhelést jelent. A végeredmény? A végeredmény az, hogy egyre több pszichés beteg lesz. Ma már divatszakmává vált a pszichológia. Hogy miért? Mert egyre nehezebben lehet elviselni a minden napokat. Ez is hozzá tartozik ahhoz, hogy az emberek egymás ellen forduljanak. Egyre több pszichés beteg van, egyre több közömbös ember van, egyre több emberen látszik az elbutulás. Én azt mondom a pszichológiai esetek nem mások, mint a hazugság, és a bizalmatlanság feltárása. Ha őszinteség, megértés, bizalmas viszony lenne elterjedve, akkor nem lenne szükség pszichológusra. Sajnos ez a világ kitermeli magából a hazug, becstelen embereket. Ez az új embertípus egyik ismertető jegye. A fent említett témakörök, és a hozzá csatlakozó számtalan más dolog korlátlanul az emberek rendelkezésére áll. De semmi más, és sehogy másképpen, csak az irányított keretek között. Vajon hová vezet ez az egész? Hová vezet ez a nagy „szabadság”? Az adatok makacs dolgok. Nézzük globálisan a négy témakört. A mai modern szabadnak hitt embereknél a következő alakult ki. A rengeteg bevásárlóközpontok, hétvégi pihenőhelyek, és egyéb szórakoztatást adó intézmények virágoznak. Ennek viszont őrült nagy kockázata van. A legutóbbi adatok szerint a magyar felnőtt lakosság 65% túlsúlyos, vagy elhízott. Ez annyit jelent, hogy több mint ötmillió ember küzd a kilók ellen, ha küzd egyáltalán. Hogy egy kicsit kilépjünk a határainkon túlra, ott sem jó a helyzet. A Földön 2,1 milliárd ember túlsúlyos, vagy elhízott. Azt is meg kell jegyezni, hogy az ezzel járó betegségek aránya is nagyon magas. Ez már nem a terített asztalról szól, hanem pirulák világáról. Azt hiszem ez a téma egy következő részre tartozik.

Még egy mondat. A mai modern ember egyre inkább magába fordul, egyre inkább kerül kilátástalan helyzetbe, egyre inkább elvadul, egyre inkább válik erőszakos, agresszív emberré. Ezt látja a különböző fórumokon, és erre vevő. Sajnos ez a következő generációra is átterjed, hiszen ezt látja, és ő már ezt tarja természetesnek. A mai modern ember különleges akar lenni. Ki akar tűnni valamivel, mert azt hiszi így tud elérni gyorsan valamit, hogy figyeljenek rá. Legyen ez viselkedés, hajviselet, öltözködés, tetoválás, egyéb megnyilvánulás. Igen sok esetben balul sülnek el ezek a dolgok. A mai modern ember valós, és kétséges helyzeteket sok esetben nem tud feldolgozni. Divattá vált a pszichológia. Minden fórumon. Az emberek igényét érzik ennek, sőt ezt hallják szinte mindenhol, hogy keressen fel egy pszichológust, majd ő segít. Sőt teljes megoldást remélnek ettől. A problémát nem más fogja helyettük megoldani, csakis saját maga. Az őszinteség, a becsületesség, ami pszichológia mentessé teszi, teheti a modern kor emberét. Amikor egyenesen, tisztán bele tudok nézni a partnerem szemébe, amikor bele tudok nézni a munkatársam, és főnököm szemébe, amikor nem kell hazugsággal, és mellébeszéléssel töltenem a hétköznapokat, amikor becsületesen járok el mindenkivel, amikor nem viselkedünk

idegenként senkivel, amikor a kölcsönös tisztelet ott lebeg mindenki előtt, amikor udvariasan viselkedünk, és lehetne még sorolni. Talán ezek már csak álmok? Ne legyen igazam.

2019.11.03.

Merre tart a világ

Harmadik rész

Szex: kérdezhetnék, hogy ez meg hogy kerül ide. Nagyon egyszerű. Az emberek több mindenről lemondhatnak, lemondanak, ez az egyik, amiről speciel nem. Csak egy adat. 2010-ben durván 4 házasságkötésre, 3 válás jutott. Ez döbbenetes adat. Ha körülnézünk, manapság minden fórumon szerepel a szex, még a politikában is. Nincs olyan hír, ami ne foglalkozna ezzel, illetve a szex valamilyen ágával. Igen nagy változás következett be a homoszexualitás terén. Ma már minden évben felvonulnak, parádéznak, fórumoznak, koncerteznek, stb. Vajon miért? A normális nemiséggel rendelkezők miért nem vonulnak az utcára? Hát nem furcsa. A másság terjesztése szinte feladat. Már nagyon sok fiataltól lehet hallani, hogy ő bizony nem zárkózik el tőle. Hogy gondolkodnak ezek? Nem vagyok maradi gondolkodású, de azért vannak fenntartásaim ezzel kapcsolatban. De ez az egyéni véleményem. Mondhatnák, hogy nem vagyunk egyformák. Ez igaz, de az egészséges élethez, és életvitelhez a különböző neműek kapcsolata a normális. Fel lehetne tenni pár kérdést, de tegyék fel maguknak. Már igen fiatal korban kezdenek érdeklődni, jobbik esetben a másik nem iránt az emberek. A közösségi oldalak szinte etalonként szerepelnek a fiatalság körében. Félreértés ne essék, nem a fiatalságot akarom bántani. Had utaljak vissza a zenére. Ez egy fő kérdés. Tudják hangulat, érzelem formáló hatása van. Utánzás, követés, stílus alakítás, véleményformálás, mind ide tartozik. Valakit, valamilyen formában követni akarnak. A közösségi oldalak erre nagyon alkalmasak. Már itt kialakulnak egyező, vagy éppen ellenkező vélemények, valakiről, valakikről. A világháló erre bőven ad alkalmat. Én is használom nap, mint nap. Nagyon jó dolog, ha arra használjuk, amire kitalálták, akkor sok szépet, és sok segítséget nyújt. Csak hát van más is. Ez pedig a szex oldalak tömkelege. Minden fiatal él ezzel a lehetőséggel. Talán nem is ez a baj. A baj ott kezdődik, hogy a szerint akar cselekedni szex téren, ahogy látja. Amit lát, az viszont nem a valóság, viszont az adott fiatal úgy véli. Amikor találkozik a valósággal, akkor döbben rá, hogy rossz úton jár. Mi történik? Azt akarja követni, mert az a valami. Mire gondolok? Nevezzük nevén a gyereket. A férfiasságának mérete, az aktus időtartama, a női idomok legje, nagy mellek, hibátlan alak, az aktus lefolyása, és annak befejezése. A fiatal férfiak nem igazán törődnek a másik nem igényével. Egyszerűen nem érdekli őket. Nem ezt látja a szex oldalakon. Ezzel tud kérkedni, mások előtt. Torz úton jár. Talán valamit őszintén. Nagyon sok esetben csalódás éri őket, és egy-két dologra rádöbbennek. Mivel szerte a világon igen erős tulajdonsággal bír a szex, valamit azért szeretnék mondani. Ma Magyarországon 4 házasságra, 3 válás jut. Talán nem véletlen. Valamit még a téma végére. A szex finom, és jó dolog, e szerint gyakoroljuk. Sajnos a különböző megfelelési kényszerek rányomják bélyegét a párkapcsolatokra is.

Szórakoztatás: talán ez a legtágabb téma, és a legérdekesebb.  Ide tartozik szinte minden, ami kimaradt, illetve a már említett témakörök egy kicsit ide is csatlakoznak. Az leírtak néhány esetben szorosan kapcsolódnak a következő fejezethez, ez pedig a fogyasztó. Egyelőre maradjunk ennél a témánál. Ma Magyarországon 11 418 bevásárlóközpont, hipermarket, és nagyobb üzlet található. Ezen a számon 11 cég osztozik. Ezek összbevétele 3,9 billió forint. Nincs elírás. Megközelítőleg, csak becsült érték, kb. 5-600 fürdő-strand-szabadidő központ működik. Ebből is látható, hogy bőven el van látva a fogyasztói társadalom olyan lehetőségekkel, melyekkel igen erősen eltudják terelni a gondolataikat, illetve teret adnak annak az illúziónak, mely a szabad választásra vonatkozik. Csak egy példa, amire manapság nagyon, nagy igény van. Manapság már minden híres, magára valamit is adó szálloda indított wellness szolgáltatást, vagy szolgáltatásokat. A wellness szó az emberek fejében valami "prémium érzést -kategóriát" jelent. Az emberek nagy többsége mára már azt hiszi, hogy minden szálloda egyben wellness központ is, számtalan helyen van már medence, masszázs, szauna. Azonban a wellness ennél sokkal többet jelent. A wellness egy életszemlélet, ha jobban tetszik egészségtudatos életmód, amely javítja fizikai és lelki egyensúlyunkat. Sokan azt hiszik, hogy a wellness csak egy pihenési forma, semmi több, pedig nem így van! A wellness irányzat célja, hogy a betegségek kialakulását megelőzze, valamint javítson a szellemi és fizikális frissességen. Jó esetben a wellness egy életmód, szemléletmód, amit követője minden nap gyakorol. Az emberek nem a wellness személetmód miatt mennek ilyen helyekre. Pusztán azért, hogy elmondhassa, hogy ott is volt. A mai gyorsuló világunkban azzal áltatja magát, hogy eltölt egy pár napot, vagy egy-két hetet egy ilyen helyen, és akkor mondja magáról, hogy milyen fitt lett. Az ott nyújtott egészségügyi szolgáltatást, ami a wellness életszemléletet képviseli, nem lehet néhány nap alatt hatékony. Ehhez évek, évtizedek kellenek. A valóság az, hogy nem a szellemi, és fizikai megújulás miatt mennek ide. Nem. Nem akarok általánosítani, de a visszajelzés legtöbb esetben, hogy milyen jót ettünk, ittunk, jobb esetben nem részegségig. Ha az ember rákérdezne, és milyen múzeumot, kiállítást, várat, vagy természeti látnivalót néztek meg, hát eléggé meglepődne. Ez csak egy példa a torz szemléletnek. Van még valami, ami szintén az utóbbi években brutálisan felütötte a fejét. Szintén a szórakozás kategóriájába tartozik. Ez a sport. Elgondolkodott már valaki azon, vajon miért nincs tömegverekedés, tüntetés, gyújtogatás, garázdaság tenisz meccs után, atlétikai verseny után, vagy egy úszó bajnokság után? A futballmeccsek szinte kötelező utóhatása a verekedés, a konfliktus, a nézeteltérés, gyújtogatás, stb. Hogy miért. Az emberi butaság egyik melegágya. Üvölts, szidjál mindenkit, legyél erőszakos, legyél agresszív, majd én megmutatom, hogy nekem van igazam. Nem akarok senkit sem megbántani, de esetleg nem olyan szellemi tőkével rendelkező emberek tömegei látogatják ezeket a rendezvényeket, akik már elbutultak? Vajon miért nem lehet kulturáltan végigszurkolni a focimeccset? Feltétlenül kell a konfliktus. Hát sajnos úgy néz ki, igen. Tudják, kenyeret, cirkuszt. Ilyenekből számtalan van. Az embereket nem érdekli a valós hír, a valós fogalom jelentése. Elnézést a kis kitérőért. Tudom érdekes felvetés, de érdemes egy kicsit elgondolkodni rajta. Mi a cél? A cél az, hogy minél nagyobb szabadság érzetet generáljanak, és ezáltal minél nagyobb hasznot húzzanak a társadalomból. Ez addig helyes is, amíg ez nem előre megtervezett, előre átgondolt rendszer szerint zajlik. Hogy még érthetőbb legyek: nem az emberek döntik el, hogy mit, és hogyan csináljon, hanem tudatos sorok mentén terelik az embereket. Nem kell gondolkodni, nem kell semmit csinálni. A hatalom pontosan, és precízen megmondja, mit tegyél, meddig gondolkodj, mi szerint dönts, mit cselekedj. Ezáltal olyan felügyeletet hajt végre, melynek révén teljes egészében alárendelt szerepet kap az ember. Ez még igen erősen meg van fejelve az adósság, és hitelállománnyal. A teljes kontroll lényeges. Ez határozza meg a következő lépést. Ez viszont már könnyebb, hiszen az emberek, döntés- képtelenek, tudásuk minimálisra csökkent, érdeklődési körük eléggé beszűkült. A hasznos, és a tudást növelő információ szerzés, mint olyan szinte teljesen eltűnik az emberek gondolataiból.  Hiszi, hogy ő dönt. Amikor valami valós dologgal szembesítik, nem hiszi el. Miért? Mert teljesen más információt kap a különböző csatornákon. Melyek ezek. Legfőképpen a televízió, a számítógép, és az oly népszerű okos telefon. Mit látunk ezeken a csatornákon? Az ember döbbenten veszi tudomásul, hogy az erőszakot, és agresszivitást bemutató filmeket játszanak. Ezek révén az emberek is azokká válnak, hiszen ezt látják nap, mint nap. Szellemek, démonok, és ki tudja, még milyen egyéb figurák tartják rettegésben, és szorongásban az embereket. Legtöbb esetben a jó győzedelmeskedik. A baj az, hogy a film kapcsán felgyülemlik az emberekben a rossz. Azt mondják, ez csak film. Bocsánat, ez nem film. Ez pontosan azt generálja, hogy így kell viselkedni. Ezt az erőszakot sugárzó magatartást kell követni, mert ezzel leszek menő. Emlékeznek erre a szóra? Sajnos az a legnagyobb baj, hogy a szülő látja, a gyerek követi, és ő is ilyen lesz. Ha tovább megyünk, azt kell látnunk, hogy a nagyközönségnek kitalált játékok ugyan olyanok. Az erőszakot veszik előtérbe. Erre sokan azt mondják, hogy ez csak játék. Valóban játék, de ennek látványa, ennek hangulata rátelepül az emberre, és e szerint próbál élni, azaz az erőszakos cselekedeteken. Ez sem véletlen. Ezzel lehet az egységet bomlasztani.

 

2019.11.02.

Merre tart a világ

Második rész

Joggal fel lehet tenni a kérdést: vajon miért ezek? Egyszerű a válasz. Azért, mert ezeken a csatornákon, és a hozzá fűződő számtalan szálon keresztül lehet az embereket befolyásolni, tudatukat módosítani. De vajon miért? Hogy olyan társadalmat lehessen kialakítani, mely tökéletesen megfelel az Új Világrend követelményeinek. Melyek a legfontosabbak. A világrend átalakítását az úgynevezett „szórakoztatás társadalmának” felépítésével kell elkezdeni, amelyben a korlátlan fogyasztás iránti sóvárgást tömegessé kell tenni, előtérbe kell helyezni az anyagiasságot, ellentéteket szítani embercsoportok, emberi közösségek, egyének között. El kell érni, és terjeszteni az ál-, illetve hamis tudományokat, melyek segítségével a tömegek hiszékennyé, tájékozatlanná, és ezáltal manipulálhatóvá válnak. Ide tartozik az oktatás, humánműveltség fokozatos leépítése, és a tömegek alulművelté tétele, valamint az emberek gondolkodásról való leszoktatása. Talán ide passzol egy régi mondás: kenyeret, cirkuszt. Ismerős? A római korban volt ennek fénykora, és úgy néz ki manapság is felütötte a fejét.

Zene: ez is már egy ősi cselekvésforma, mindig is jelen volt az ember életében. Ha arra gondolunk, hogy bizonyos társadalmak lakói a spirituálé zenéjével fejezték ki érzelmeiket, társadalmi helyüket. Vagy a 60-as években kezdődő hippi korszak zenéire gondolva igen érdekesen formálódott az akkori fiatalok érdeklődési köre. Ebben is nagy szerepe volt a zenének. Ez adta az alapot ezeknek a csoportoknak. Komoly tüntetések, és rendbontások is voltak a lázító zene miatt. Csak egy érdekesség. Vajon az Afrikai, és Ázsiai országokban miért nem terjedt el ez a „létforma”? Zenével hangulatot, érzelmeket lehet kiváltani. Hatalmas tömegeket lehet e köré csoportosítani. Miért jó ez? Mert ezáltal, és ezek révén olyan információkat lehet közölni főleg a fiatalok felé, akiket bőven lehet ezzel változtatni, világnézetüket módosítani. A zene stílusa nagyban befolyásolja a hallgatóságot, és mintegy kultuszt épít köré. Ennek követése, és a hozzá fűződő számtalan szál csoportokat hoz létre, melyek gondolatai nem biztos, hogy találkoznak. Vannak, akik a zene szépségéért, de vannak olyanok, akik más dolgokért rajonganak egy-egy előadás kapcsán. Hihetetlen tömegről van szó. Csak képzeljük el: falunapok, tömegrendezvények, koncertek, tehetségkutató műsorok. A nagyközönség gondolataiba már most bele van ültetve ezeknek az eseményeknek a lefolyása. Ma már szinte minden faluban van valamilyen rendezvény. Igaz több mindent is szolgál egyszerre. Az egyes koncertek, tehetségkutató műsorok, sok esetben egy országot ültetnek a televízió elé. Mi mindent kivált az emberekből egy ilyen esemény. Sok esetben teljesen kivetkőznek magukból. Értelmetlen, érthetetlen dolgokat produkálnak sok millió ember szeme láttára. Az egyén saját túlértékelése, az adott előadás rossz másolása, és több mindent is lehetne sorolni a mellett, hogy milyen színvonalon zajlanak ezek az események. Hozzá nem értő személyek mondanak véleményt. Az egész eltolódott egy torz irányba, a minőség rovására. De ez nem számít. Ez is hangulat, és érzelem formáló. Hogy ez miért baj? Ez addig nem baj, amíg normális keretek között zajlik. A baj ott kezdődik, amikor felfokozott érzelmi hangulatban, némi tudatmódosító segítségével szétvernek kirakatokat, kötekednek, és kikelve magukból randalíroznak az utcákon. Ez már az emberi közösségek egymással való szembenállása, az ellentétek felszínen tartása, ami egy cél.

Drog: számtalan híradás számol be kisebb, nagyobb kábítószer fogásról. Sajnos ezt nem lehet, és nem is fogják soha kiiktatni egyetlen egy társadalomból sem. Hiába küzdenek ellene, túl nagy pénz, és túl nagy hatalom, tartozik hozzá. Csak néhány adat. A 15-16 éves diákok 27% már kipróbált valamilyen szert. Nemek közötti különbség nincs. Nagyon sok cikk szól a kábítószer fogyasztás káros hatásaitól, de ez sem gátja annak, hogy vevővé váljanak. Csak néhány mellékhatás: butulás, érdektelenség, egészségügyi kockázat, befolyásoltság, kihasználás. Ezek a fiatalok sem értelmi, sem érzelmi motivációval nem rendelkeznek. A saját maguk útját próbálják járni, annak ellenére, hogy jó esetben a család próbál segíteni, nem sok sikerrel. Sajnos az előbbi témakör egyik alkotóeleme éppen ez, a tudatmódosítás, mert erről beszélünk. Elterjedése egyre szélesebb. Fogyasztók mindig lesznek, és főleg fiatalok. Csak egy példa. A felnőtt lakosság 18-65 év között, kb. 10% rendszeres kábítószer fogyasztó. Sajnos van ennél rosszabb. Az idősebb generáció az alkohol és cigaretta mellett gyógyszereket fogyaszt visszaélésszerűen, míg a fiatalok, egészen korai időszaktól inkább az új pszichoaktív szereket használják. A szintetikus kannabinoidokról azt mondják, hogy olcsó, gyorsabban és intenzívebben hat, könnyű hozzáférni és legálisnak vélik. Az újfajta pszichoaktív szereket elsősorban a fiatalok használják, már 12–13 éves kortól. Van Magyarországon olyan település, ahol a fiatalok több mint fele fogyaszt valamilyen szert. A napi droghasználat sem ritka. A szerválasztás okaként a klasszikus okokat soroltak fel: elfelejtik a problémákat, csökkenti a magányérzést, menő, unalom ellen. A drogokkal és a függőség természetével kapcsolatos minden tudás és áltudás, illetve tudatlanság meglehetősen kollektív. Hihetetlen pénzek cserélnek gazdát, aránylag rövid idő alatt. Van egy érdekes szó: menő. Lefordítom: irigylésre méltó. Na, ez az, amikor kezd érdekessé válni a helyzet. Azért irigyel másokat, mert én nem tudok, nem lehetek ostoba, mert nem állok drog hatása alatt, azaz normális vagyok. Most finoman fejeztem ki magam. A következtetés, hogy semmilyen látható pozitív tevékenységre nem alkalmas egyénről, egyénekről van szó. Vajon egy adott társadalom melyik szegmensébe lehet besorolni ezeket az embereket? Igen, a teljes kiszolgáltatott kategóriába. Ezekkel az emberekkel bármit meg lehet csináltatni, el lehet végeztetni. A felettük állók ezt meg is teszik. Őrült veszélyes. Sajnos jelen van. A tudatmódosító szerek használata régen is, de sajnos manapság még jobban elterjedőben van. Vajon miért? A legfőbb ok, a pénz. Hihetetlen összegek cserélnek gazdát ezen a téren is.

2019.10.30.

Merre tart a világ

Első rész

Talán azzal kezdeném, hogy a történelem során mindig voltak vezetők, és olyanok, akik ezt elfogadták, mert megbíztak bennük. Az idők folyamán ez kissé megváltozott, módosult, negatív irányba. Manapság a világháló sok érdekes információval szolgál, és nagyon sok esetben sajnos nem éppen találkozik a több évtizedes tapasztalatokkal. Csak a témával szorosan összefüggő lényeges dolog. Sehol nem találtam, az általunk korábban tanult történelmi ténnyel. A következő meghatározást találtam az államra, illetve a társadalomra.  

Az állam politikailag független, nemzetközileg elismert, határokkal körülvett földrajzi egység. A társadalmiasulás fejlett formája. Olyan intézményrendszer, amely egy földrajzi terület lakóit politikailag szervezi egységgé. Ennek eszköze a legfőbb hatalom központosított gyakorlása a közigazgatás és az erőszakszervezetek révén.

Forrás: Wikipédia

Bizonyos állandó és egyetemesnek tekinthető cél által egybekapcsolt egyéneknek szabályok által rendezett összességét tekintjük társadalomnak.

Forrás: A társadalom az emberiség művelődésének és gazdasági életének fejlődése Stein Lajos berni egyetemi tanár tanulmánya

Ezzel szemben egy határozott, és egyértelmű meghatározást tanultam korábban. Így hangzik: az állam egy erőszakszervezet, melyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát, az elnyomott többség felett. Ez a definíció tökéletesen igaz, bármilyen államforma is alakuljon ki. Mindent elmond, és tökéletesen illeszkedik az egyes államformákra. A Földön különböző államformák, társadalmak alakultak ki. Ezeknek a rendszereknek vezetőik vannak, akiket választottak, illetve, akiket kineveztek. Idővel, amit már napjainkban is lehet tapasztalni, valahogy kezd megváltozni. Vannak olyan egyének, akik ezeket az államformákat próbálják befolyásolni, ezáltal módosítani. Hogy miért? Hát a hatalom miatt. Az ember egyik alapvető tulajdonsága, hogy uralkodjon mások felett. Vajon mi kell ahhoz, hogy ezt elérje? Hát persze, pénz. Nagyon sok pénz. Vajon mit akarhatnak elérni sok pénzzel, és hatalommal? Hát az Új Világrendet. Furcsának tűnik? Sokaknak talán igen. Sőt, biztos. Ezt a ma még hihetetlennek, és furcsának talált dolgot szeretném közelebb hozni az emberekhez, ami azért nem lesz egyszerű, mert már nem abban a dimenzióban él a lakosság, és ezt már az egész Föld lakosságára értem. Ennek a rendszernek kommunikációja, informatikai háttere annyira rögzült az emberekben, hogy nagyon nehéz, sőt talán már lehetetlen visszafordítani. Összeesküvés elmélet? Ugyan. Ma már ide sorolnak minden olyan cikket, írást, ami ezt a témát érinti. Ki mond igazat, és ki hazudik? A történelem bizonyítja, hogy a hatalom, és pénz szintjén, és annak megszerzése érdekében, mindenre képes az ember. Mondom mindenre. Nézzen mindenki körül egy kicsit a nagyvilágban. Először maga körül, aztán a világháló lehetőséget ad arra, hogy távolabbról is információt gyűjtsön. Tudom nem egyszerű kiválogatni a megközelítőleg valósnak látszó dolgokat. Valamennyi élettapasztalat kell hozzá, legyen hová visszanyúlni, és legyen mihez viszonyítani. Ezt azért is említem, mert nagyon, de nagyon sok dolog a szerint van meghatározva, amit az uralkodó osztály szeretne. Ez a magatartás minden szintre érvényes, de főleg a tömegtájékoztatás a célpont, hiszen ez a fő kommunikációs forrás ahhoz, hogy változtatni, módosítani, befolyásolni tudják az embereket. De ne szaladjunk ennyire előre. Szeretnék aránylag átfogó leírást adni a mai világ létezéséről. Ez persze saját vélemény, de az is elképzelhető, hogy olvasóim közül lesznek páran, akik kérdéseket tesznek fel, utána járnak dolgoknak, szeretnének még jobban belelátni folyamatokba. Előre mondom, nem lesz egyszerű. Olyanok is biztos lesznek, akik azt mondják, jó, de nem érdekel, vagy még durvább vélemény. Nem az ész osztás a lényeg, hanem a tájékozottság igényének felkeltése. Négy fő szempont szerint próbálom megközelíteni a kérdéseket. A zene, a drog, a szex, és a szórakozás.

2019.10.28.

A „jó” kifejezése

Lehet, hogy sokaknak nem furcsa, illetve már fel sem tűnik a használata. Hogy miről van szó? Hát a hüvelykujj felemelése, a „nem baj”, a „nincs semmi baj” szavak használata. Ezek a helyeslés bizonyos magnyilvánulásai, illetve egy adott helyzet megítélése. A furcsa, hogy rossz esemény, történés végeredménye is lehet, sőt sok esetben az is. Ebből az vonható le, hogy a rossz is jónak van elkönyvelve, értékelve. Mire gondolok? Vannak helyzetek, események, melyek végeredménye a dicséret valamilyen foka, még annak ellenére is, ha nem jó a végeredmény. Nem lenne szabad negatív dolgokat jónak beállítani.

Sok esetben a gyerekek az alanyok. Sokkal jobb lenne, ha egyértelműen ki lenne jelentve, hogy az a valami nem jó, nem úgy van, az nem helyes. Persze a szülő elfogult, és nem mondja. A gyerek eseményhez köt helyeslést, jóváhagyást, ami torzítja későbbiekben az ítélő- képességét. Sőt! Azt hiszi, hogy mindent jól csinál, jól tesz. Ez rögzül egy darabig, amíg nem találkozik a valós megítéléssel. Ekkor válik bonyolulttá az esemény, mert találkozik a valósággal. A kettő viszont nem igazán fedi egymást. Ebből pedig konfliktus fejlődik ki. Ez a magatartás jelentkezhet az élet minden területén. Nem a rossz helyeslését, hanem a realitást kell előtérbe hozni. Tudatosítani kell a gyerekkel, hogy az nem úgy jó. Többet használ vele a szülő, minthogy a gyerek később találkozzon éppen az ellenkezőjével.

Ehhez társul még a „nem baj”, „nincs semmi baj” kifejezés. Ha egy adott esemény nagyon negatív, akkor igenis baj van. Az más kérdés, hogy korrigálni lehet az adott helyzetet, de tudatni kell, hogy az a valami nem jó. A valós helyzeteket kell a gyerekkel megbeszélni. Meg fogja érteni, és kevesebb csalódás fogja érni.

Ez a jelenség a felnőtt társadalomra is jellemző. Ha valami nem jó, valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, akkor nem helyeselni kell, hanem elfogadni, mert biztos, vagy legalábbis feltételezhető, hogy nem úgy akarta, hogy kellemetlen, rossz legyen. Ha elég intelligens, akkor meg fogja érteni, ha nem akkor konfliktus alakul ki.  

2019.10.21.

Valami furcsa van kialakulóban

A cím valami érdekeset sugall, de higgyék el nem bonyolult, csak azzá van téve. Ez nem más, mint a fiatal generáció viselkedése, magatartása, gondolat világa és a szülő felelőssége. Az én korosztályom megtapasztalta azt az időszakot, amikor a lázongás, az ellentétek szítása, a másképp gondolkodás, egy más elképzelés bevezetésén volt a hangsúly. Ismerős a szó: hippi korszak. Majd ők megmutatják, hogy helyes, hogy kell csinálni, mit kell tenni, miképpen kell gondolkodni, miképpen kell cselekedni. Nem voltak szabályok, a maguk törvénye szerint próbáltak élni. Azt hitték, hogy minden úgy jó, ahogy elképzelték, aztán jött a szomorú valóság. Sok dolog felmerült, amit nem lehet azzal magyarázni, hogy szabadság. Hétköznapi dolgok, úgymint élelmiszerek, italok, tisztálkodás, munka, stb. A munkát el lehet felejteni, mert erre nem igazán voltak hajlandók. Munka nélkül, szabadon akartak élni. A lopások, rablások, és egyéb törvénybe ütköző dolgok kerültek elő a fennmaradásuk miatt. Jöttek a konfliktusok. Hatóság, rendőrség, eljárások, büntetések. Minden ellenük volt. Az meg sem fordult a fejükben, hogy dolgozni kellene. Kábítószer, erőszak, szemérem elleni erőszak, melynek következménye betegségek, nemi betegségek, lelki sérülések, pszichés esetek tömege. A vége: vissza gyökerekhez, azaz a szülőkhöz. A korszak letűnt, és visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ettől még lehet másképpen gondolkodni, más képet kialakítani, de van egy normális életvitel, azt viszont írott és íratlan szabályaival együtt illik betartani. Miért írom mindezt? Egy minapi hír miatt is, meg amiatt is, hogy nyomatékot adjak valamilyen szinten a viselkedéskultúráról. A hír témája a gyerekek jogai és kötelességei. Szinte ugyanaz a hozzáállás a fiatalok részéről manapság, mint amit fentebb leírtam. Szabadon élni, kötelezettségek nélkül, felelősség nélkül, kihangsúlyozva a jogaimat. Ez a magatartás már 9-10 éves kortól elindul. Rögtön és azonnal le kell szögezni valamit. Ennek a viselkedésnek a legnagyobb terhe a szülőkre hárul, és a szülők felelőssége. Azért írtam többes számban, mert nemcsak az anyáról van szó. Sajnos hétköznapi és saját tapasztalat, amikor a gyereknek közel minden meg van engedve. Legyen az utcán, étteremben, iskolában, kirándulás alkalmával, múzeumban, strandon, stb. Mi az a minden? Minden jópofa dolog, amit az én gyerekem csinál, független attól, hogy az elfogadható-e, avagy sem. Ez már odáig fajult, hogy nem lehet szólni semmi kirívó dologért, mert te vagy a korlátolt gondolkodású személy, te ne szólj bele abba, amit a gyerek csinál, stb, függetlenül attól, hogy az adott helyzet teljesen mást igényel. Nem a gyerek a hibás, hanem a szülők. A gyerek ezt látja otthon minden nap, és ezt közvetíti a gyereknek. A mai világ már még veszélyesebb, mert olyan eszköz van a kezükben, amit igen nehéz ellenőrizni. Illetve lehetne, de már van olyan, hogy személyes jogok. Nem számít, hogy a gyerek kábítószert rendel a neten, hogy pornóoldalakat böngész, hogy különböző a társadalmi normákkal szemben álló dolgokat tesz. A szülő nem szólhat bele. A gyerek feljelenti a saját anyját, apját, hogy merészelnek beleszólni és belenézni a telefonjaikba, és abba, hogy mit néznek a különböző oldalakon, illetve mit csinálnak ott. Ehhez neki joga van, és minden más egyébhez is. Itt ugye megáll a szülői akaratnyilvánítás, és nevelés. De előtte?  Hát nézzük. A gyerek születésekor minden megy a maga útján. Aztán az idő előrehaladtával egyre több minden meg van engedve a gyereknek, hiszen az enyém, nehogy már korlátozzák azt a szegény embert bármiben is. A gyerek viszont nagyon okos, és mindent másol, főleg a szülők viselkedését, magatartását. Ráütök a páromra, többet iszom a kelleténél, csúnyán beszélek, akaratos, erőszakos vagyok mindenkivel, és még lehetne sorolni. Ezeket a viselkedési módokat a gyerek átveszi. Ez odáig fajul, hogy a gyerek követelődző lesz, sőt látva a szülőket, ugyanúgy kezd viselkedni. Ez később sajnos egyre többször úgy nyilvánul meg, hogy nehogy a gyerek legyen ostoba, hanem a környezete. Az iskolában több ilyen fiatal egymást hergeli. Jönnek a bajok. A szülő teljes egészében a gyerek mellett áll. Ezzel nincs semmi baj. Akkor viszont már igen, amikor a gyerek nem tanul, rossz jegyet kap, vagy egyéb vélt sérelmeit előadja otthon, aztán a szülő lerendezi a maga agresszív formájában az esetet. Ezt a magatartást látja a fiatal, és ezek mentén éli mindennapjait, azaz, ugyanúgy viselkedik, mint a szülő, ehhez neki joga van. Ha tovább megyünk, sokkal durvább dolgokkal találkozunk. A fiatal egyre inkább követelődző, egyre inkább erőszakosabb lesz. A szülő sem tudja már ezt kezelni, jönnek a gondok. Hétvége, szabadság, bulizás. Kábítószer, ital, szex, hazugságok, tisztességtelen és becstelen magatartás. Ennek anyagi feltételeit kiköveteli a szülőktől, erőszakos a saját szüleivel szemben, olyannyira, hogy nem ismer határt. A szülő teret enged ezeknek a dolgoknak. Nem mond nemet, hiszen az ő csemetéje a legjobb, a legokosabb, a legszebb, nem beszélve arról, hogy neki joga van azokra a dolgokra, melyeket előad. Ne szóljanak bele abba, amit tesz, vagy csinál, sőt személyi jogok megsértése címszó alatt még fel is van háborodva. Az a helyes, az a jó, így kell gondolkodni és élni, ahogy ő gondolja. Új mobil, új ruha, tekintélyes zsebpénz, stb. Aztán a szülő szembesül azzal, hogy rosszabb esetben meg is lopja őket. Ne higgye kedves olvasó, nem rugaszkodom el a való világtól. Az elrugaszkodást a mai fiatalok teszik meg szülői segítséggel. Nincs nem, tehát mindent szabad. A mai fiatalok szellemi alultápláltságban szenvednek. Ha ezt esetleg megemlítené valaki egy fiatalnak, azt sem tudná mit jelent. Nézzük meg konkrétan, mi a mai valós helyzet. A fiatalok hozzáállása az élethez teljesen elüt a normálistól. A furcsa az, hogy ők teljesen másképpen vélekednek erről. A nézetekről és meglátásokról érdekes véleményük van. Miért akarjuk mi szülők rájuk erőltetni a mi akaratunkat? Már itt látszik, hogy a tudati kapacitásuk korlátozott. Ha elfogadná egy részét annak, amit a szülők mondanak, akkor sok minden kellemetlenségtől meg tudnák magukat óvni. A kompromisszum és tolerancia szavak számukra ismeretlenek, pedig ezzel nagyon sok minden simán megoldható lenne. A szülő viselkedése szembefordul önmagával. Ugyanolyan erőszakos lesz a gyerek, amilyet fiatalon látott a szüleitől. Sajnos itt még közel sincs vége. Olyan világot kezdenek, próbálnak kiépíteni, ami hosszú távon nem működik. Itt visszautalnék a 60-as, 70-es évek hippi mozgalmára. Ma ezt éljük meg a fiatalok részéről, csak modern változatban. Kötelesség semmi, joguk mindenhez van. A jogukon belül, ha valami történik, márpedig igen sűrűn történik mindig valami, akkor szaladnak a szülőkhöz, hogy segítsenek. Felelősségtudat nincs, megértés nincs, kompromisszum készség nincs, értelmi és érzelmi intelligencia nincs. Akkor mi van? Semmi, szó szerint. Amikor olyan dolgokat tesznek, amit fel lehet használni ellenük, vissza lehet vele élni, akkor egyik fiatal se mondja, hogy majd ő megtapasztalja a világot, és a szerint él. Akkor már késő. Azt a valamit már felhasználták ellene, és nem tudja, hogy mit tegyen. Rejteget dolgokat, amik rosszak. Ha kiderül, vérig van sértve, meg van bántva, de ha valami rosszul sül el, akkor is mindenki hibás, csak ő nem. Szellemi kapacitásuk hiánya már olyan szembetűnő, hogy az álomvilágot nem tudják megkülönböztetni a valóságtól. Nem tudnak különbséget tenni egy megtörtént valós esemény, és egy kitalált dolog között. A jó és rossz közti kapcsolatot, mely az ő világukban mindig elnyerik jutalmukat, addig a valóságban ez teljesen másképpen működik. Összekeverik a kitalált dolgokat az élet valós dolgaival, és ha ezzel szembesülnek, ha egyáltalán meg lehet velük értetni, akkor csodálkoznak, megrémülnek. Olyan dolgokat tesznek önállóságukra való hivatkozással, hogy az már súrolja a pszichés állapotot. Mivel semmiféle tapasztalatuk nincs, így legtöbb esetben olyan döntéseket hoznak, melyek rájuk nézve hátrányos. Ezt felismerve mindent megtesznek azért, hogy cselekedeteiket, rossz döntéseiket korrigálják. Sem a becstelenség, sem a tisztességtelenség, sem a hazugságok sorozata nem áll az útjukba. Mindent bevetnek az ügy érdekébe. Nem érdekli őket, hogy másokkal rosszat tesznek, bántanak, lelküket, önérzetüket sértik. Talán nem is tudják, mik azok, és azt sem, hogy ezeknek a szavaknak mi az igazi jelentése. Jogaikat hangoztatják mindenféle teljesítmény nélkül, hiszen semmit nem tesznek sem a maguk fejlődéséért, sem a családjuk vagy már párjuk érdekében. Kihasználnak mindent és mindenkit. Az őszinteség és becsületesség hiánya kíséri őket minden nap. E szerint élnek, illetve vegetálnak. Ezt a szót azért írom a végére, mert valóban vegetálnak. Üresen, céltalanul, hazugságokkal övezve, tisztességtelen és becstelen módon, káromkodva, gyűlölködve tengődnek. Mindent akarnak teljesítmény nélkül. Elvárják, hogy pénzük, házuk, nőjük legyen, és ez nekik jár. Sajnos annyit nem érnek  fel ésszel, hogy ez egyáltalán nem jár nekik. Azt már kevésbé fogadják el, hogy ezt munkával lehet elérni. Ezen az úton haladva keserves jövő elé néznek az így gondolkodók. A nagy szabadság egyben kelepce is a számukra, és ebből nagyon nehéz kikerülni. Tudatukkal még messze nem tudják felfogni az élet valós dolgait. Nagyon egyszerű dolgokat sem képesek megoldani, és szinte minden esemény, történés kihívás számukra. Ennek ellenére magukat érdekes, kreatív, új gondolatoktól duzzadó, okos, művelt egyéneknek tartják. Nézzük csak? Mit mutatnak a felmérések? Egyre butább, egyre agresszívebb, egyre műveletlenebb, egyre kezelhetetlenebb fiatalok rohangálnak az utcán. Drog, pia, nők, buli. Ezek a kulcsszavak. A legjobb kifejezés rájuk az érzelem-, értelem- és intelligenciaszegény vegetáló életforma.

2019.10.19.

A tudatmódosítás jelei

Hatodik rész

Vajon mi okozza azt, hogy az emberek így viselkednek? Mi okozza azt, hogy ennyire eltávolodnak egymástól? Mi okozza azt, hogy ma már nincs normális társadalmi élet? Mi okozza azt, hogy ma már nincsenek normális emberi kapcsolatok? Mi okozza azt, hogy egyre ingerültebbek, nyugtalanabbak az emberek? Mi okozza azt, hogy ma már az emberek bizalmatlanok, a legszűkebb körben is? Mi okozza ezt az általános letargiát szerte a világban? Mi okozza azt, hogy az emberek igénye, igénytelensége fokozódik minden iránt? Mi okozza azt, hogy az emberek viselkedésformája nagyon sok kérdést hagy maga után? Túl sok a kérdés, de talán a válasz rövidebb, de roppant elkeserítő. Nem szeretnék túlságosan hosszasan elmélkedni e felől. Csak néhány fogalom, ami valamilyen szinten választ ad a felvetett kérdésekre. Tőszavakban, és pár mondat. Bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem, közömbösség. Ha ezek uralják az ember gondolatait, akkor minden olyan dolog kialakul, amit a kérdésekben feltettem. Van még valami, ami fontos, és lényeges, mégpedig az, hogy az emberek mindig adósságcsapdában legyenek. Ez egy életre behatárolja lehetőségeit. Ezek a lehetőségek azok, amikben él, és ezeket nem tudja kikerülni, magyarul, azt képzeli, hogy ami lehetőségek vannak, mindez érte, neki lett így kitalálva, és élve ezzel a dologgal, ilyen formában reagálja le a vele való történéseket. Valóban az embereknek lett ez így kitalálva, de számukra negatív formában, azaz, a rendszer azt közvetíti, hogy ne gondolkozz, majd mi megmondunk mindent mit hogyan, és milyen módon kell csinálni, tenni. Na, ebben él a mai modern ember, és válik agresszívvé, erőszakossá, bizalmatlanná, mert a rendszer negatív dolgai őt sújtja. Az ember ezt az irányítási formát egyáltalán nem látja már, és szinte nem is tudja érzékelni, mert tudata ennyire lett módosítva. Ehhez semmiféle fizikális tudatmódosítóra nincs szükség, egyedül egy roppant kifinomult, és alaposan kigondolt informális, és kommunikációs rendszerre. Az már más kérdés, hogy ebből az életformából fakadóan egyre több embernél jelentkeznek olyan tünetek, melyek nem a normális emberi viselkedést mutatják. Sajnos ez már nagyon fiatalon is jelen van. Korhatár nincs, hiszen a viselkedés, és magatartásformák már a családban kialakulnak. Senki nem higgye, hogy ez valamilyen elmélet. Mindenki nézzen körül, és meglátja a valóságot. De vajon meg akarja-e látni valaki is? Fel kell tenni egy kérdést. Ugyanis egy kérdés választ tud adni ezekre a kérdésekre. Vajon lehet-e változtatni az elmondottakon? Jó hírem van. Igen, lehet rajta változtatni. Nem könnyű, de lehetséges. Hogy mivel, és hogyan? Azzal, hogy tudásunkat növeljük, rálátásunkat a világra bővítjük, és odafigyelünk mindenre. Gondolkodjunk dolgokon, vajon miért van úgy, ahogy, és az miért hátrányos az emberekre? Tudom nem egyszerű, mert annyira elharapódzott a jelenlegi viselkedésforma, hogy szinte ezt hiszik az emberek, hogy ez a normális, amiben élünk. Türelem, sok türelem kell hozzá, hiszen az ellenkezőjét sem egyik napról a másikra sikerült így kialakítani azoknak az embereknek, akik mára létrehozták a mai modern ember személyében az új, virágzó modern rabszolgatartó társadalmakat. Azért írom többes számban, mert ez világjelenség, az Új Világrend egyik alapköve. Talán egy dolog még így a végére. Nézzünk körül egy kicsit. Milyen sok szörnyűséget hall és lát az ember minden nap. Sok olyan van, amit normális ember nem követ el, és nem csinál. Ebből is látszik, hogy deformálódik az ember tudata. Az élet, a társadalom, a mai modern ember minden napjaiban jelen van a félelem, a bizonytalanság, a becstelenség. Ide tartozik, ha megfigyelték már a ragozás. Nincs konkrétum. Kétségek között hagyják az embereket azzal, hogy feltételes módban közölnek dolgokat, és mindenki úgy értelmez valamit, ahogy éppen kedve tartja. Mivel ez jelen van, utólag bárhogy lehet magyarázkodni, főleg a hírt előadók, vagy kiadók részéről. Ja, és még egy. Az „okos”jelzővel illetett eszközök, legfőképpen az okos telefonok. Elgondolkodott már valaki, miért lett ez kitalálva? Miért emlegetik már szinte mindenhol, hogy okos valami? Azért, mert ezzel úgy érzi a vásárló, hogy többet kap, de hogy mit, azt senki nem tudja, csak jól hangzik. Annak a készüléknek az a rendeltetése, semmivel nem „tud” többet. Ma már furcsa, szinte megmagyarázhatatlan dolgokat állítanak be normálisnak. Ezek együttese váltja ki, hogy sok esetben úgy viselkedik az ember, mint egy állat, és valóban látszanak a tudatmódosítás jelei, és sokan úgy is viselkednek, de ez még nem a gyógyszerek hatása. A gyógyszerek majd ezután következnek, és hamarosan eljön az idő, amikor egyre több ember élni fog ezekkel a lehetőségekkel, ezekkel tudatmódosítókkal. Nem akarok példákat emlegetni, mert akkor igen hosszúra nyúlna a cikk, csak annyit, hogy talán jó lenne elkezdeni vissza terelni az emberek gondolatait, a tisztességes, becsületes, szeretet teljes élet felé. Talán még nem késő!      

2019.10.17.

A tudatmódosítás jelei

Ötödik rész

Nem vagyok sem orvos, sem tanár, sem semmi olyan végzettséggel rendelkező, aki tudna ezen változtatni. Egy valamit viszont nagyon jól tudok. Nem azt kellene erőltetni, hogy bedugják a fiatalokat esetleg évekre ilyen intézetekbe, és még ostobábban jöjjenek ki, hanem véleményem szerint az lenne a megoldás, hogy ezeket az eseteket megelőzzük. Hogyan? Azt hiszem, sőt tudom, hogy vannak olyan emberek, akik ezt meg tudnák oldani. Van egy probléma. Ez így ezzel a megoldással egyszerűbb. Minek kínlódni különböző területeken. Kisfiam, vagy kislányom, mentálisan labilis vagy, nem tudunk veled mit kezdeni, irány az intézet. Ott aztán majd kapsz megfelelőnek vélt kezelést. Lehet, hogy valamit elérnek náluk, de ezzel még műveletlen, tudás nélküli, semmilyen intelligenciával nem rendelkező ember kerül ki. És aztán? Na, ez a nagy kérdés, de nagyon úgy látszik, hogy pontosan azoknak, akik változtatni tudnának gyökeresen ezen az állapoton, azoknak ez egyáltalán nem érdeke, és egyáltalán nem érdekli őket. Azt mondják a fiatalság a jövő reménye, de azért azt tegyük hozzá, hogy nem az ilyen fiatalok. Sok, már fiatalon is nagy tudással rendelkező fiatal van, de nem elég, hiszen a nagy részüket a léha, nemtörődöm, felelőtlen viselkedés jellemzi. Olyan dolgokat találnak ki egymás ellen, agymás kárára, hogy szörnyülködik az ember, hogy ilyet valaki ki tud gondolni, és meg is tud tenni. Miért foglalkoztatja őket a rossz? Talán egyszerű a válasz: ezt látja elég sűrűn, és ez látszik könnyebbnek. Az erőszakot sugárzó filmek, a gazdagságot bemutató híradások, a felnőtt emberek viselkedése, a pornófilmek adta deformált szexuális magatartás, az agresszív viselkedés szinte mindenkivel szemben, és lehetne még sorolni. Egyre nagyobb probléma ezeket kezelni, sőt egyre inkább csúszik ki az irányítók kezéből ezeknek a helyzeteknek a kezelése. Az eredmény egyre rosszabb, és egyre agresszívabb a fiatal korosztály. Hol, és mi a vége? Nem tudni. Addig, amíg nem érdek, hogy ez megváltozzon, addig semmi esély rá.  Érdekes hír: „hatmilliárd forint keretösszegben fejlesztik a gyermek- és ifjúságpszichiátriai addiktológiai és mentálhigiénés ellátórendszert. Csak gondoljunk bele. Ha ennyi új intézmény épül, vajon hány ilyen korú fiatalra számítanak? Van egy ennél rémisztőbb szemlélet. Ma már ott tartunk, hogy szinte divattá vált a pszichológia kezelés. Itt azért definiáljuk a szavakat. A pszichológia a lelki jelenségek, / az emberi viselkedés/ tudományos, objektivitásra törekvő vizsgálatával foglalkozik. A pszichiátria a lelki betegségek tudománya, a pszichiáter pedig ennek az orvosa. Tegyük csak fel a kérdést? Mi a különbség a pszichiáter és a pszichológus között? A pszichiátria és a pszichiáter fogalma sokakban összemosódik, ugyanakkor a két szakma között nagy különbségek vannak. A legnagyobb eltérés, hogy míg a pszichológus bölcsészeti diplomát szerez, addig egy pszichiáter orvosi diplomával rendelkezik. Éppen ezért egy pszichológus nem írhat fel gyógyszert (pl.: antidepresszánst), míg egy pszichiáter igen. Egy pszichológus elsősorban a lelki folyamatok megismerésére specializálódott, a pszichiáter pedig a lélek és a test összefüggéseit vizsgálja. Bizonyos esetekben azonban a pszichológus és a pszichiáter együttműködésére is szükség lehet. Ebből adódik, hogy a kezeléseket pszichiáterek fogják alkalmazni, lefolytatni, mert nekik van erről végzetségük. Nézzük csak alaposabban? Ezeknek az orvosoknak rendelkezésre áll több mint 500 olyan betegség típus, amit ők találtak ki. Ezek közül lehet válogatni. Mi áll a háttérben? A gyógyszeripar. Emlékezzünk egy érdekes esetre. Egy ápolónő a kollégáin tesztelte az neurológiai osztályon található gyógyszereket. Eredmény: fáradékonyság, levertség, vérnyomás problémák, alvászavar, figyelemhiány, stb. Képzeljük el, hogy ezeket a gyógyszereket kapják azok is, akiknek semmi olyan bajuk nincs, ami miatt ezekből a gyógyszerekből kellene szedniük. A problémájuk lelki eredetű, azaz, nem gyógyszeres kezelést igényel. A pszichiáter viszont felírja, mondván, ez kell a betegnek. Aztán jönnek a mellékhatások, ami miatt ismét orvosi beavatkozás szükséges. Hol a vége? Nem tudni. Hogy mennyire torz világ kezd, vagy már kialakult, néhány hétköznapi példa. Milyen emberi gondolkodásra vall az, amikor a saját hozzátartozójához jönnek segíteni, és azokat támadja meg. Hány autót látni, hogy a rózsafüzér lóg a belső visszapillantón. Aki tiszteli, és gyakorolja a vallást, az nem tesz ilyet. Hát akkor miért? Jól néz ki, és gondolja, hogy mások odafigyelnek, hogy ő milyen vallásos. Na, itt téved a legnagyobbat. Ez képmutatás, semmi más. Mosolyra fakasztó, amikor a focisták kifutnak a pályára, dobálják magukra a keresztet, miközben a meccs alatt trágár módon beszélnek, és sok esetben minősíthetetlen módon viselkednek. Ebből fakadóan nem csodálni, hogy egyre több lelki sérült ember szaladgál az utcán, és egyre több erőszakos, agresszív embert nevel ki a társadalom. Torz, hamis, valótlan információk, adatok érik az embereket minden nap. Nem tudják kiválogatni az igaz híreket, ezáltal egy bizonytalan valótlan világkép alakul ki bennük, agresszióval az élen, és ez sajnos már az utcákon is jelen van. A mai modern ember erőszakos, agresszív, gátlástalan, nagyképű, hazug, öntelt, és roppant buta. Azért aggatja magára ezeket a jelzőket, mert tudata ennyire le van butítva, és ezekkel, sokkal jobban tud érvényesülni. Fél az intelligens, művelt, nyitott gondolkodású, normális tudattal rendelkező, széles látókörű, becsületes, tisztességes, szeretetben élő embertársaitól. Irtózik ezektől a fogalmaktól, minden olyan embertől, és minden olyan dologtól, ami kicsit is gondolkodásra serkentené szürkeállományát.   Tudatlanságát nem leplezi, mert nem is tudja, hogy az mit jelent. Ezek a viselkedésformák, és jellemző magatartások a mindennapi élet velejárói. Okkal, és joggal felmerül a kérdés: vajon mivel, és hogyan lehet elérni ilyen állapotot? Részemről nagyon egyszerű a válasz. Ennyire le kell butítani egy társadalmat, ennyire kell módosítani tudatát, és utcára kerül egy új embertípus, akit teljes egészében lehet irányítani, teljes egészében felügyelet alatt lehet tartani, teljes egészében félelemben, és bizonytalanságban lehet tartani, és vele teljes egészében ki lehet alakítani egy modern rabszolgatartó társadalmat anélkül, hogy a hatalom bármilyen nagyobb erőfeszítést tenne. A kifinomult módszerek azt a látszatot keltik, hogy olyan világban él, amit irigyelni kellene, és amiben ő van a középpontban. Ez valóban így van, hiszen a figyelem rájuk irányul azért, hogy ne gondolkodjanak, csak azt cselekedjék, amit mondanak nekik, és ezzel olyan gépezetté válnak, akik kiszolgálják hiánytalanul a hatalmat. Itt a válasz a címben szereplő fogalomra, a tudatmódosításra. Ezzel bármit el lehet érni, és el is fognak érni, sőt, már el is értek. A tudatmódosítás nem kopog az ajtón, hanem már be is lépett. Itt a végén azért felmerül egy újabb kérdés: vajon mit lehet tenni? Egy dolgot: képezni magunkat, tanulni, ismereteket szerezni, tudásunkat bővíteni, hiszen azok, akik ezt a rendszert ilyen módon működtetik szerte a világban, nagy tudású emberek, hiszen ők hozták létre ezt a társadalmat, és ők aratják le annak gyümölcsét. Nem az ostobaság csillogtatásával lehet ez ellen tenni, hanem a józan, és megfontolt gondolkodással, és még nagy tudással. Csak még egy mondat, hogy teljes legyen a kép. A leírt viselkedésformák, és magatartások csak egy hajszálra vannak a pszichiátriai esetektől. Az ezt követő dolgokat már nem nehéz elképzelni, oly annyira nem, hogy ma már ott tartunk, hogy általánosan elfogadott, és szinte divattá vált a pszichológusi kezelés, és az oda történő beutalás. A valamikori normál viselkedést, ami természetes formában mutatta meg magát, és semmi kirívó esetet nem produkált, azt ma már kóros elváltozásként kezelik. Sajnos ez az utolsó mondat igen sok területen már teret is hódított. Talán nem véletlenül. 

2019.10.14.

A tudatmódosítás jelei

Negyedik rész

Van még valami, ami ide kívánkozik. A pécsi idegklinika egyik ápolója, a saját munkatársainak adott különböző, az osztályon használt gyógyszerek közül. Náluk szédülést, magas vérnyomást, fáradékonyságot, alvászavart, feszültséget, álmosságot, izomgörcsöket, pánikszerű rosszullétet lehetett megfigyelni. Eddig a hír. Az átlagember ezt meghallgatja és túllép rajta, szörnyülködések mellett. Ez kb. 5 percig tart, és akkor talán még sokat is mondtam. Hogy miért? Hát nézzük. Ezen az osztályon olyan orvosok dolgoznak, akik az oda beutaltakat kezelnek. Valamit megállapítanak, aztán az egészséges embernek felírnak valamilyen gyógyszert, ami az ő bajára egyáltalán nem jó. Ezeket a gyógyszereket beszedi, és előáll az a furcsa állapot, melyet az ápolónő okozott a kollégáinak. A kezelt „beteget” visszaviszik, hogy milyen egyéb probléma merült fel a gyógyszerszedést követően. Erre újabb készítmény, stb. Ezen, és hasonló osztályokon egy kitalált „betegségre” adnak gyógyszert. Más osztályokon számszerű eredmények alapján gyógyítanak. A vér, vizelet és más egyéb mintából megállapítanak elváltozásokat, laboratóriumi körülmények között. Ezekből az adatokból az adott orvos megállapítja a betegség, vagy elváltozás okát, és a megfelelő gyógyszert írja a betegségre. A pszichiátrián ilyen nincs. Egyetlen egy mérhető adattal nem rendelkeznek, teljesen a maguk által összeállított betegség típust alkalmaznak. Ezt éves konferenciákon saját maguk állítják össze. Semmilyen alapjuk nincs. Ezeket ruházzák az emberekre. Vegyi behatást írnak elő, azaz, szedjen gyógyszert. Fogalmuk sincs, hogy mi a probléma és játszanak, szinte kísérleteznek az emberekkel. Nem akarom elbagatellizálni, de ez olyan, mint amikor a borászok, pincészetek szakemberei összegyűlnek, hogy megállapítsák kinek a legjobb az adott évben a bora. Ők maguk között eldöntik egy adott borfajta elsőségét. „ Tudod Józsi bácsi, az idén a Te borod a legjobb, jövőre majd rám szavazunk”. El tudom ezt is képzelni. Hogy miért? Ne a borász döntse el egy borról, hogy jó-e, hanem a fogyasztó, hiszen neki készítik. A pszichiáter is ugyanezt csinálja. A nagykönyvből kiválaszt egy általa megfelelőnek vélt betegség típust, aztán a szerint próbálja kezelni. Azért írom, hogy próbálja, mert nem sikerül a kérdést megoldani, sőt nagyon is árt. A borzasztó az, hogy már a gyerekek a célpont, ahogy a fenti grafikon mutatja. Talán érdemes ezen elgondolkodni egy kicsit. A legfrissebb hírek szerint új pszichiátriai intézetek épülnek ország szerte, különböző nagyvárosokban. Vajon miért? Ha egyszerűen akarunk ezzel foglalkozni, akkor egy legyintéssel el lehet ezt intézni. Ha a dolgok mögé is szeretnénk nézni, akkor viszont érdemes egy kicsit a kimutatással foglalkozni, illetve a mai fiatalok gondolkodását előtérbe helyezni. Mi az oka annak, hogy a mai fiatalok olyan formában viselkednek, hogy kívánnivalót hagynak maguk után? Lehet nagyon egyszerűen is válaszolni, azért mert fiatalok, és felelőtlenek, nincs kötelesség tudatuk, nincs felelősség tudatuk. Többet nem szeretnék felsorolni, mert éppen ez a kettő elég ahhoz, hogy megértsük a viselkedésüket, vagy legalábbis megpróbáljuk megérteni, mert sajnos teljesen ez lehetetlen. Most jó néhány esetet fel lehetne sorolni, de azt hiszem mindenki hallott, és sokan találkoztak történésekkel.    

Pisa-jelentés 2015-ben, a 15 éves magyar diákokról

 

Funkcionális analfabéta 

       

   

 25%

Szövegértési képesség hiánya 27%

Természettudományok ismeretének hiánya 

26%

Matematikai ismeretek hiánya

28%

Minden tantárgyban gyenge

18%

 

Nézzük ezt a nemzetközi felmérést. Egyszerűen megdöbbentő, hogy ilyen adattal rendelkeznek a mai fiatalok. Érdemes elidőzni egy kicsit mellette. Nem véletlenül emeltem ki vastagon az egyes területek eredményeit, és fajtáját. Ez a magyar fiatalokra érvényes. Nem tudom, hogy más helyen az országban miként viselkednek, gondolom ez valahogy egységes, csak arra tudok hivatkozni, amit a lakókörnyezetemben tapasztalok. Csak röviden. A hétvégeken szinte elszabadul az ifjúság. Ez legfőképpen péntek, szombat, de gondolom ez mindenhol így van, mert ez időben nem kell másnap korábban kelni, és készülni a másnapra. Az utcákon megjelennek, és ordítanak, üvöltenek, trágár szavakat használva, ami manapság teljesen természetes, részegek, és megbotránkoztató módon viselkednek. Ez a folyamat egész éjjel tart, mert ki előbb ki később fetreng haza, vagy éppen megy egy másik helyre tovább inni, és idétlen módon viselkedni. Sajnos a jelenség nemcsak a fiúkat érinti. A lányok ugyanolyan partnerek ebben, sőt. Nem egyszer hallani a véleményüket, ami lehangoló. Fel lehet tenni a kérdést: ezek a fiatalok erre képesek? Ilyen módon kell szórakozni? Ez náluk a szórakozás? Ez jelenti a kikapcsolódást? Nevezzük csak meg konkrétan? Mi érdekli őket? Az erőszakos filmek, és játékok, a különleges megjelenés, az agresszió, a szex, a tudálékos magatartás, a felelőtlen, és meggondolatlan viselkedés, a felsőbbrendűség keltése másokkal szemben, az italozás, és drog, a semmittevés, soroljam még? Azt hiszem, nem kell. És mindezt hogy próbálják tálalni? Üres fejjel, tudás és intelligencia nélkül. Pont. Ez telik ki a mai magyar ifjúságból. Most jön a dolog lényege. Friss hír: több pszichiátriai intézetet építenek fel az országban fiatalok részére. Hogy miért? A fenti sorok a válasz. Az ilyen életformát folytató fiatal, szembetalálkozik azzal, hogy az életformája nem olcsó dolog. Tenni kellene valamit érte. Az viszont nem megy. A munka nem igazán, sőt egyáltalán nem tetszik. Szembetalálja magát azzal a ténnyel, hogy hogyan tovább. Kezdődnek a lázongások, a meg nem értések, a veszekedések, a komolyabb konfliktusok, stb. A vége: kezelhetetlen fiatal. Mi a megoldás? Majd egy pszichiátriai intézetben kikezelik. Hát ezért kellenek ezek az új intézetek, mert egyre több fiatal fog ide kerülni mentális, kezelhetetlen problémákkal.

 

2019.10.11.

A tudatmódosítás jelei

Harmadik rész

Az őszinteség. Ja, igen. Ez hiányzik. E nélkül a fogalom nélkül nincs semmi, és nem is működik helyesen semmi. Sem családi, sem közösségi életvitel e nélkül, hogy őszinteség nem létezik. Hazugságokkal, igaztalan történetekkel, teljesen mindegy milyen formában, nem lehet gondolati és lelki egyensúlyt fenntartani. Hová keveredünk megint? A gondolati és lelki válságok özönébe. Ami egyszer elindul, azt csak görgetni lehet, és nem lehet megmondani, hogy mi lesz a vége. Egy lényeges és fontos dolgot meg kell említeni. Soha nem késő!!!! Ott kell lenni, bele kell állni, el kell mondani, bármennyire is kellemetlen, és nyugodtan lehet azt mondani, hogy mindenféle terápia nélkül működik a dolog. Mindennek az alapja az őszinteség. Bármiféle kis tüske marad, nem érvényesül az egész, mert az a valami gördül a személy előtt mindaddig, míg valami hasonló nem alakul ki, azaz, lelki, illetve gondolati probléma. Sajnos be kall látni, hogy a fiatalok nagy része bizonyos célok eléréséhez az igaztalanságot, a hazugságokat vállalja fel. Amikor ez a hazugság tömeg összeomlani látszik, amikor szembesítik a dolgaival, akkor következik be, hogy válság alakul ki. Azért azt megjegyzem, hogy a mai fiatalok azért nem annyira buták, hogy ezt ne tudják felmérni. De csinálják, és amikor kiderül valami, akkor jön a magyarázkodások végtelen sora. Jön az, hogy őt nem érti meg senki, nem szereti senki, vele nem törődnek, stb. Az is előfordul, hogy ezeknek egy része sajnos, de igaz.

Egy új jelenség ütötte fel a fejét, ami az érzelmi, és gondolati eseményhez van nagyon közel. Ez pedig az erőszak jelenléte a hétköznapokban. Ez még inkább lehetne pszichiátriai eset, de valahogy ezt nem abban a formában kezelik, ha kezelik egyáltalán. Ennek a jelenségnek végső helye a bíróság. Van még egy ennél is riasztóbb dolog. Ez pedig az embereket egyre inkább befolyásoló külső ráhatás. Szinte észrevehetetlen, de mégis jelen van immár mindenhol. Televízió, újság, számítógép, mobiltelefon. A cél az emberek tudatának olyan formálása, ami iszonyú profitot termel. Ez a folyamat sikeres. Az emberek vevők rá, és hihetetlenül ki van finomítva a célcsoport felé. Mindenki azt hiszi, hogy bizonyos dolgokban ő dönt. Ez már nem így van, annak ellenére, hogy meg van győződve döntése helyességéről. A döntés más kezekben van, mi csak végrehajtjuk azt. Az ember csak fogyasztó.  

 Így a vége felé egy lényeges, és fontos dolgot mondok, talán a legfontosabbat. Őszinteség, szeretet, tisztelet, megbecsülés. Lehet, hogy már ezek elcsépelt szavak, de próbáljuk meg visszacsempészni érzelmi és gondolati világunkba. Egy jelenséggel állunk szemben, amit lehet kezelni nagyon egyszerűen. Hogy mivel? Azzal a négy szóval, amit felsoroltam. 

Ui: sokáig gondolkodtam, hogy ide írjak-e még néhány gondolatot, hogy mennyire át lett formálva az emberi gondolkodás. Megdöbbentett, amikor tizenéves borotvapengét akart itatni osztálytársával, megdöbbentett, amikor videó készült, amint egymást verik a tanulók, és a harmadik csak nézte, megdöbbentett, amikor biztonsági őrök vernek egy utast, megdöbbentett, amikor egy agresszívan viselkedő személy, büntetlenül elhagyta a helyszínt, mert ő volt a hangosabb, és erőszakosabb. Lehetne még sorolni. Gondolom, tudják, miről beszélek. Ez vajon a normális gondolkodás? Mitől vadultak meg az emberek? Mi teszi olyanná őket, amit esetleg nem szeretnének, mégis naponta gyakorolják? Mi okozza ezt az általános közönyt, és fásultságot, ami ezt a lelki, és gondolati válságot okozza? Ezt a közönyt, és fásultságot az emberek egymás ellen is alkalmazzák. Milyen tudati válság, változás idézi elő mindezeket? Vajon a kilátástalanság, a folyamatos túlterhelés, a tudattalanság okozza mindezt? Nehéz a válasz? Talán nem. Egy valami kell csak hozzá, ami sajnos az emberekből egyre inkább eltűnik. Ezt a jelenlegi magatartást, már alapvetőnek állítják be, és e szerint élik az emberek mindennapjaikat. Ez a tudati formálás lényege, hogy ez a viselkedésmód fennmaradjon. Ez a lelki, és gondolati formálás, napjainkban gőzerővel tart. Érdekek, értékek tartoznak hozzá, érdekek, és értékek társulnak vele. A következménye beláthatatlan. Hogy mivel lehetne ezt javítani, esetleg megváltoztatni? Hagyjam az olvasóra? Igen, hagyom, mert így mélyebben át tudja mindenki gondolni ennek a dolognak lelki, és gondolati tartalmát, lényegét. Valami még nagyon is ide kívánkozik. Sok cikk jelenik meg különböző témakörökben. Az érdekesség az, hogy mindig kérdőjelek sokaságát hagyja maga után egy téma. Csak egy példa szorosan a fent említett témához. A szülők természetesen elkísérik gyereküket az első nap az iskolába. Nem valószínű, hogy minden gyerek ismeri a másikat. Mi történik, ismerkednek. Előjönnek az óvodai dolgok, az ott betöltött szerepük milyensége, és igyekszik azt tovább vinni. Talán sokaknak meglepő, ha azt említem, hogy a már itt gyerek hozza magával azt a tulajdonságát, aminek alapja az erőszak. Erős szó? Talán. Nézzük csak. Néhány nap, vagy hét elteltével kialakulnak az erőfölények. Ne csodálkozzanak. Így van. Ezt látta otthon. Ezt látta akkor, amikor elmentek valahova nyaralni, és rendetlenkedett, de nem szóltak rá, ezt látta, amikor összejöttek a szülők a gyerekekkel együtt, és konfliktus alakult ki köztük. Néhány esetben még a szülők is összevesztek e miatt. Persze mindenki a saját gyerekét védi. Ez a természetes. Csak az nem a természetes, ahogy. Na, ezt a viselkedésformát viszi a gyerek magával, és érdekes módon jönnek a konfliktusok, melyekbe a szülők is beleszólnak. Ez elindít egy folyamatot, melybe most nem szeretnék belemenni. A lényeg, hogy jó néhány gyereket elvisznek orvoshoz. Utalok egy minap nyilvánosságra hozott adatból. Évente 1000 gyereket kezelnek pszichológusok. 2010-2014 között 10 667 iskolás került kezelésre. Ez nagyon sok. Ami még riasztóbb, hogy 2014-ben 85 667 pszichiátriai ellátást igénylő gyerekre 167 orvos jutott. Sok érdekes információ, adat megjelenik különböző fórumokon. A baj az, hogy nem a közember számára. Ezek az információk, valamilyen tanulmányban, cikkben, egyes újságírók tollából jelenik meg valahol. Azért írom, hogy valahol, mert ha esetleg arra kerül sor, hogy az ember erről nem tudott, akkor tudnak hivatkozni, hogy de igen itt, és itt megjelent, sőt most is el lehet olvasni. Azt elfelejtik, hogy a mai embernek nincs arra sem ideje, sem kapacitása, hogy ezeket esetlegesen megkeresse. Idősebb ember tollából íródnak e sorok. Ezt csak azért jegyzem meg, mert az én iskolás éveim alatt, sőt az én fiam iskolás évei alatt sem fordult elő egyetlen egy eset sem, amikor pszichológust, vagy pszichiátert kellett volna valakinek igénybe vennie. Ez a modern ember, illetve modern gyerekek betegsége. Erről is, mint sok más dologról, a szülők tehetnek. Onnan indul ki minden. Amit a gyerek a szüleitől lát, azt viszi tovább. Ehhez később hozzáadódik a társai okozta tulajdonságok, szokások. A mai gyereknek ki kell tűnnie valamivel, még ha az a valami nagyon is rossz, hogy felfigyeljenek rá. Ez a modern világ ifjúságának életfelfogása. Ez az alap. Sajnos azt kell mondani, mint sok más esetben, hogy ez is egy torz gondolkodás.

2019.10.09.

A tudatmódosítás jelei

Második rész

 

A pszichiátria elismeri, hogy nem rendelkezik gyógymódokkal. „Nem ismerjük a mentális betegségek okait. Nincsenek módszereink az ilyen betegségek »gyógyítására«.” – Dr. Rex Cowdry pszichiáter, az amerikai Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) igazgatója, 1995 Az agyi képalkotó eljárás nem bizonyítja a mentális betegséget. A pszichiáterek azt állítják, hogy az agyi képalkotó eljárás ma már olyan változásokat is kimutat, amelyek „bizonyítják”, hogy a mentális zavarok – mint például a skizofrénia és a depresszió – agyi eredetűek. Ezt semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá – továbbra is az áll, amit a tanulmányok „apró betűs részei” mondanak: „úgy tűnik”, „lehetséges” és „reményeink szerint”. Idézet a „Tébolymarketing előadás” anyagából.

           Az érzelmi és mentális nehézségeket a pszichiátria betegségnek állítja be azért, hogy szereket adhassanak el rájuk. Ahogy említettem korábban, van egy kézikönyv, melyben felsorolják és megszavazzák a pszichiátriai zavarokat. Ismétlem: megszavazzák. Nincs semmiféle tudományos alapja.

Sajnos most olyan téma következik, ami szorosan összefügg ezzel, hiszen a cél a két terület górcső alá vétele. Itt szeretnék visszakanyarodni az óvodai esetekhez. Az óvodában a gyerekek még élvezik a szabadság bizonyos fokát, ismerkednek egymással, beszélgetnek egymással, véleményt cserélnek és alkotnak, tehát egy elég összetett viselkedésforma alakul ki. Ezek a kis emberkék is rendelkeznek érzelmi, lelki világgal. Vidámabbak, szomorkásabbak, elevenebbek, csendesebbek, és lehetne még sorolni, ugyanúgy, ahogy a felnőtteknél is, különböző érzelmi megnyilvánulások és gondolatok kerülnek elő. Ez természetes. Az viszont már nem természetes, ha ezt látván azt mondják, hogy nézd, valami baja van a gyereknek. Mit csinálnak? Elviszik pszichológushoz. Hát persze. Aztán valamit megállapítanak, ami teljesen blőd valami, és kap a gyerek gyógyszert. Na, ezzel megnyugszik mindenki, és a gyerekbe tömik a szert. Aztán valami megint nincs rendben, mert előjön valami más. Na, irány a doki, és így megy néha elég sokáig, holott nem kellene tudatmódosító, hiszen ezekre a problémákra nincs gyógyszer. Olyan formában van, hogy mellékhatás címén valami más jön elő. Nem akarom a szót szaporítani, csak annyit: a szülőnek kellene jobban odafigyelni a gyerekre. Tudom, ebben a világban ez egy kicsit el van felejtve. Sajnos. A rohanás, a munka, a sok minden más elfoglaltság miatt egyre kevesebb idő jut a gyerekre. A felnőttek ingerültebbek, nyugtalanabbak, türelmetlenebbek. Ezt hozza ez a világ. Ezen kellene változtatni. De menjünk tovább. Ebben a korban iszonyú fogékony a gyerek mindenre. Minden apró részlet megtapad benne, megjegyzi, elraktározza. Ha a szülő részéről a felsorolt negatív tulajdonságokat teszi magáévá, akkor ugyan olyanná válik, illetve azt a magatartást veszi fel, ez viszont visszaüt az óvodai közösség más gyerekére is. Ahogy említettem, minden érdekli őket, és az is, hogy a másik miképpen viselkedik. Ezek megmaradnak bennük, és mivel otthon is előjönnek, ezt tartják jónak. Nincs korrigálás, nincs kontroll. Pedig kellene. Aztán később még sok más egyéb is hozzájön. Tágabb szemlélet, önállóbb viselkedés, magabiztosabb akaratnyilvánítás, szilárdabb szemlélet és vélemény. Sajnos itt már más is felüti a fejét. Rálátnak a világ dolgaira, szűkebb és tágabb értelemben is. Érzelmi világuk is fordulatot vesz, ami egy természetes folyamat. Ezt is sikerül sok esetben alaposan elrontani. Elég nagy fordulatot vett a fiatalok gondolkodása. Közel sem az a cél, hogy bármilyen formában is mélyen kritizáljam őket, illetve esetleg megbántsak bárkit is, de sajnos az a tapasztalat, hogy a beszédjük, a viselkedésük, a magatartásuk sok minden kívánnivalót hagy maga után. Nem is az a cél, hogy taglaljam ezeket a formációkat. Viszont valami ide kívánkozik. Ez pedig az iskolai, társadalmi helyük a rendszerben. Miért fontos ez? Mert igen sok esetben torzképet kapnak, és ugyanilyen torzképet akarnak közvetíteni. A viselkedés bármilyen társadalmi rétegből származó fiatalra érvényes, és sajnos nemcsak a fiúkra. Tudom, az általánosítás egy furcsa dolog, de jelen van. Azt is tudom, hogy eléggé le vannak terhelve, és valahol, valamilyen szinten ezt fel akarják oldani. A kérdés, hogy miképpen. A modern technikai eszközök igen erőteljesen jelen van a fiatalok körében.

Jelenleg a fiatalok 70%-ának van okos telefonja, 56%-nak laptopja vagy számítógépe, 25%-nak tabletje. Hétköznapi szabadidejük 70%-át tölti ki a televízió és a számítógép, közösségi média 44%, telefon 32%. Manapság a fiatalok 88%-a internetezik. Sőt, a tizenévesek fele úgy nyilatkozik, hogy egy napot sem tudna kibírni a világháló nélkül. Nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy csak tanul, ismereteket szerez a gyerek, de jellemzően nem ez a helyzet. A kutatások szerint az internetet a fiatalok elsősorban szórakozásra használják, csak másodsorban információforrásként. A tinédzserek tévé előtt töltött ideje azonban csak amiatt csökkent, mivel egy másik képernyő elé ülnek át: már rég laptopra, mobilra váltottak. Hát jelenleg ez a helyzet. A helyzet az, hogy ez nem lenne baj. A fiatalok a technikai eszközöket, mint ahogy a kimutatás is említi, nagyobbrészt nem az általános információszerzésre, hanem a közösségi oldalakra fordítja. Itt viszont megtalál mindent, ami jó, illetve ami rossz. Igen nagymértékben befolyásolja a fiatalok érzelmi és gondolatvilágát a közösségi média. Itt beleütközünk abba a szóba, hogy pszichológia. Olyan formában szeretnének élni, tevékenykedni, létezni, vagy megpróbálnak példaképet, követendő dolgokat magukévá tenni, amit a médiákban látnak, és itt jönnek a bajok. Ugyanis ez nem mindig sikerül, illetve ami még aggasztóbb, hogy más dolgot találnak ki maguknak. Mire gondolok?

Az öltözködés, a hajviselet, bizonyos viselkedési és beszédformák megjelenése. Ez önmagában nem lenne baj, csak a szélsőséges megnyilvánulások az aggasztóak. Hogy miért vannak ezek jelen? Mert valamivel különbnek kell lenni a másiktól. Ez a fő mozgatóerő, és itt nincs határ, sem a felsoroltakban, sem a viselkedésben. A fiatalok nagyon is pontosan tudják, hogy mit tesznek. Az egy kifogás, hogy fiatalkorú, és csak egy csínytevésről szólt a dolog. Nem. Amiket gondolnak, tesznek, az egy tudatos viselkedés. Nagyon sok esetben egyáltalán nem érdekli őket a következmény. Pedig következmény nagyon sok esetben van. Nem lehet realitás nélkül élni. Ez egy fontos dolog. A fiatalok nem látják be azt, hogy vannak korlátok, vannak szabályok. Sok esetben egymást viszik bele olyan dolgokba, amiket személy szerint nem tenne, de a csoport, és hogy na, majd én”, „majd meglátjátok”, vagy „mi az, nem mered” fogalmak szerint tesznek. Aztán jön a baj. És a baj egyik megnyilvánulása, amit korábban már említettem, az érzelmi és gondolatvilág, azaz pszichológia. Ugyanis ez a fogalom takarja az érzelmi és gondolatvilág összességét. Ha olyan súlyos dolgok történnek, akkor azt mondják, hogy pszichológushoz kell vinni a gyereket. Tudják mennyire elterjedt ez a hozzáállás? Ma már nincs olyan terület, ahová ne tört volna be ez a fogalom. Higgyék el, ezt szó szerint értem. Online felmérés, munka-immun-fejlődés, és ki tudja, még milyen pszichológiai szakok vannak. Tényleg nincs olyan terület, ahol ne lenne jelen ez a szak. Ez sem igazán a baj. A baj ott kezdődik, hogyha valaki ilyen helyzetbe kerül, akkor fennáll a veszélye, hogy valamilyen tudatmódosító szert írnak fel neki, és ezzel elindul egy igen rossz folyamat. Ha egy gyerek, vagy fiatal viselkedése kicsit is elüt a normálistól, lehet, hogy csak átmenetileg, akkor már el kell vinni pszichológushoz. Több száz meghatározás van bizonyos olyan állapotokra, ami szinte nem is létezik, illetve nem lehet értelmezni, csak megmagyarázni. És magyarázat van bőven. Mondok valamit. Minden esetben, hangsúlyozom, minden esetben, és ez tapasztalat, a békés, nyugodt, őszinte beszéd a legjobb terápia, a legjobb megoldás. Kérdezhetnénk, akkor mi a baj, akkor ez miért nem működik? Miért fordulnak mindjárt pszichológushoz? A válasz roppant egyszerű. Ez a kényelmes, mert nincs rá idő, hogy a gyerekkel, vagy fiatallal el tudjunk beszélgetni, illetve van egy fontos szabálya.

2019.10.06.

A tudatmódosítás jelei

Első rész

       Igazából nem tudom, hol is kezdjem. Egy kicsit kényes a téma, egy kicsit talán elcsépelt, egy kicsit talán hétköznapi, de sajnos nagyon is valós jelenséggel állunk szemben. Konkrétan miről is van szó? Hát arról, hogy mi az oka annak, hogy bizonyos emberek, embercsoportok miért viselkednek úgy, ahogy, mi az oka annak, hogy egy kissé deformált jelenség ütötte fel a fejét annak tükrében, hogy milyen társadalmi rétegeket érint inkább ez a téma. Ahhoz, hogy egy átfogó leírást készítsek, egy kicsit, mint minden más esetben vissza kell menni egy kicsit az időben. Hogy miért? Mert az említett jelenségeket orvosolni tudó, vagy orvosolni vélő, illetve rálátással bíró személyek szerves részei, és egyre inkább részesei ennek a szinte új „divatnak” a kezelésében. Miért írom azt, hogy kezelésében? Mert ezeket a jelenségeket és emberi viselkedéseket már olyan szinten kezelik, ami az orvoslást érinti. A megdöbbentő az, hogy az elfogadása ennek olyan szinten van, hogyha valami kis apró eltérés mutatkozik valakinél, akkor már valamilyen beavatkozást javasolnak. Hát nézzük.

Emberek milliárdjai élnek Földünkön. Mindenki más és más. Jellemek, alkatok, magatartások, viselkedésformák, gondolkodás, helyi- és világkép nézetek stb. Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, azaz mindenkinek van a felsoroltakról véleménye, döntése. Mivel emberekről van szó, így a hosszú évszázadok alatt különböző testi és lelki sérülések, bántások, traumák érték az embereket. Ki jobban, ki kevésbé tudta ezeket kezelni. A mai világ embere, beleértve a gyerekeket is, úgy néz ki, hogy egyre inkább nem tudja kezelni ezeket a ráhatásokat. Milyen ráhatásokról beszélünk? Óvodai, iskolai, munkahelyi, társadalmi. Meglepődnek az első szó hallatán, hogy óvodai? Nem kell, de ne szaladjunk ennyire előre. Nem egészen új szavak és új terület, amiről szó lesz. Ez a lelki egyensúly, a lelki válság, a lelki problémák megoldásának tárgya, a pszichológia, kezelői a pszichológusok.  A pszichológia görög szó, annyit jelent lélektan. Ma már annyira közhelynek számít ez a fogalom, hogy egyszerűen természetesnek vesszük a jelenlétét. De vajon mennyire van rá szükség?

Nézzük. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen lelki problémája. Az orvostudomány fejlődésével ez az ágazat is kiharcolta a maga helyét az orvoslás rendszerében. Itt álljunk meg egy pillanatra, és fogalmazzunk meg valamit. A lélektan nem tartozott az orvoslás körébe, illetve még valami, a pszichológia összetett szó, ami lélek tudományt jelent, azaz, valaminek a tanulmányozása, az emberhez tartozó gondolkodásával és viselkedéssel foglalkozó tudomány. Mivel ez igen tág teret takar, így nagyon nagy lehetőség van arra, hogy mindent bevonjanak ebbe a tárgykörbe, hiszen nincs olyan terület, aminek ne lenne pszichológiai meghatározása. Hogy miért van erre szükség? Mert ezzel olyan teret engednek szabadon, és hagynak nyitva, melyet minden oldalról lehet magyarázni, és minden oldalról lehet kifogást találni. Magyarul: az emberi viselkedést és gondolkodást teljesen meg lehet magyarázni ezekkel a rálátásokkal és az alkalmazott eljárásokkal. Mivel ez a fogalom minden területet átfog, egyben megfoghatatlanná is tesz, nem véletlenül kezdtem és említettem korábban az óvodát. Ugyanis jelenleg míg az orvoslás területén számtalan olyan vizsgálat van, ami egy bizonyos betegséget tudományosan felderít és megalapoz, addig a pszichológia területén ilyen eljárás nincs. Magyarul: semmilyen bizonyított eljárás, semmilyen konkrét vizsgálat nincs arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos lelki vagy gondolkodásbeli esetleges zavart, ha annak lehet nevezni, ki tudtak volna mutatni. És most tessék figyelni. Minden évben kiadnak egy katalógust, melyben felsorolják az ehhez a területhez tartozó eltérések „orvosi” meghatározását. Míg korábban az erre vonatkozó meghatározások a tízes nagyságrendet takarták, addig manapság ez a szám több százat tesz ki. Nézzünk néhány példát.

Néhány fogalom pszichiátriai meghatározása:

Szégyenlősség = szociális szorongásos zavar

Egy szerettünk elvesztése = súlyos depressziós zavar

Honvágy= különválási szorongásos zavar

Gyanú = paranoid személyiség zavar

Vidámság és lehangoltság = bipoláris zavar

Megzavarhatóság = ADHD /figyelemhiányos zavar/

A pszichiáterek azt mondják, hogy a nemkívánatos viselkedés kezelésére az agy kémiai működésére kell hatni valamilyen külső dologgal, ez pedig valamilyen gyógyszer. Olyan ismert és bevált gyógyszerekkel ellentétben, mint a vérnyomáscsökkentők, a tudatmódosító pszichiátriai szerek esetében nincs pontosan megállapítható betegség, amit meg kellene gyógyítaniuk, viszont képesek felborítani azokat a kémiai folyamatoknak az érzékeny egyensúlyát, amelyekre a testnek problémamentes működéséhez szüksége van. Egyre több nem kívánatos viselkedésre mondják, hogy pszichiátriai gyógyszereket igénylő „orvosi zavar”. Ezek a tudatmódosító szerek népszerűvé váltak, holott nincs semmilyen konkrét betegség, amelynek a kezelésére kifejlesztették volna őket, nincs ismert gyógyhatásuk, viszont rengeteg a mellékhatásuk. Hogy lehetséges, hogy ennek ellenére, ezeket a tudatmódosító szerek használatát támogató pszichiáterek uralják a mentális gyógyítás területét. Hát persze, a pénz. Őrült nagy üzlet.

2019.10.04.

Biztonság, a fiatalok viszonya a társadalomhoz, és egymáshoz, tudatosság 

A mai rohanó világ sok minden káros dolgot is magával hordoz, természetesen a sok jó mellett. Ahogy a címben is szerepel, a biztonság egy lényeges dolog lenne. Miért említem, hogy lenne? Mert nincs. Különböző törvényeket hoznak annak érdekébe, hogy látszólag megnyugtassák az embereket, hogy az a valami, amit használ, az biztonságos. Mire gondolok? Számítógépek, mobiltelefonok, személyes adatok. Na, ez egyik sem biztonságos, hiába próbálják azzá tenni. Kevesen emlékeznek az első ilyen esetre, arra, ami kiderült. Csak röviden. Az embereknél levő mobiltelefon helyzetét meg tudták határozni. Magyarul, tudták, hogy egy adott munkatárs, adott időben hol tartózkodik. Az idejét nem tudom, de kb. húsz évvel ezelőtt volt. Vajon az ilyen eljárások hol tartanak ma? Félelmetes. Térfigyelő kamerák, fedélzeti kamerák, üzletekbe telepített megfigyelő eszközök garmadája nézi, figyeli minden lépésünket. Nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne lenne valamilyen eszköz, amivel az embereket figyelik. Nem véletlen. Ha ez így van, márpedig így van, hiszen ezt mindenki tapasztalja, akkor hogy beszélhetünk biztonságról. Amikor lehallgathatják a telefonbeszélgetéseket, amikor adatokat tudnak megszerezni, amikor az e-mail levelezést ellenőrzik, és még sorolhatnám. Ennek koronázása képen, pont az a személy jelenti ki, hogy a világháló egyáltalán nem biztonságos, aki a legjobban ért hozzá. Rendszereket kötnek össze, adatbázisokat fésülnek össze, amivel teljes képet alkothatnak az emberek viselkedéséről, jelleméről, magatartásáról. Nincs magánszféra. Ezt el kell felejteni. A biztonság szó ma már nem jelent semmit. Nem ez a cél. A cél az, hogy minden egyes személyről a lehető legtöbbet tudjanak meg. Hogy miért? Mert felhasználható ellene, vissza lehet vele élni. Ennek számtalan példáját lehetne sorolni. Tudom, ennek legfőbb okozója maga a személy. Túl nyitottak az emberek, és ezt arra alapozzák, hogy szajkózva van a vélt szabadság, a vélt biztonság tudata feléjük. Elhiszik annak eredetét, erősségét, és hogy valóban védve vannak. Mindenkit elszomorítok: senki sincs védve. Sőt! Az a cél, hogy senki ne érezze magát biztonságban. Az egyes kommunikációs eszközök hihetetlen dolgokra képesek. Jó dolgokra, de rosszakra is. Vajon merre húz inkább az emberi gondolkodás? A jó, vagy a rossz felé? Megint egy szomorú dolog, a rossz felé. Rossz, torz, befolyásoló hírek garmada kerül a világhálóra, mobiltelefonokra, televízióba. Az emberek inkább erre hajlamosak. Van ennél egy nagyobb veszély. Ez a csoport a mai fiatalok. Hihetetlen ügyesek, de ezt a tulajdonságukat nem arra fordítják, amire kellene. A fiatalok döntő többsége az internet adta lehetőségeken nő fel, az ott látottakat veszi etalonnak, az ott megjelentek szerint szeretne élni. Tudás nélkül, munka nélkül akarnak létezni. A társadalomhoz való viszonyuk szinte nulla. A társaikhoz, egymáshoz való viszonyuk siralmas. Tudatosságuk teljesen korlátozott, bizonyos esetekben. Miért mondom ezt? Mert szomorúan lehet tapasztalni, hogy egymás ellen, teljesen tudatosan lépnek fel, olyan szinten, ami már a normális emberi viselkedést, és gondolkodást mellőzi. Hiába hivatkoznak arra sok esetben, hogy fiatalkorú. Pontosan tudja, mit okoz a társának, barátjának, esetleg barátnőjének. Szó sincs csíntevésekről, vagy hasonló dolgokról. Olyan cselekedeteik vannak egymás felé, ami semmivel nem magyarázható, csakis az erőszak az agresszivitás, a durvaság, a kegyetlenkedés fogalmaival. Mi van ezen túl? A legtöbb fiatal több akar lenni a másiknál. Valamivel ki akar tűnni a többi közül. Na, nem az eszével. Az megerőltető. A könnyebbik utat válasszák. Olyan dolgokat tesznek, amik már veszélyesek, sok esetben nemcsak saját magára, hanem másokra is. Az extrém cselekedetek egyre jobban elterjednek. Pontosan tudják, mit tesznek. A baj ott van, hogy azt hiszik, hogy képesek rá, aztán mikor baj van, akkor nem tudják, mit kell tenni. Nézzünk körül. A mai fiatalok sem szellemi, sem fizikai állapota nem alkalmas arra, hogy különleges dolgokat tegyenek. Egyszerűen nem képesek rá. Sajnos. Gondolatviláguk teljesen másképpen reagál mindenre. Ez attól van, hogy a környezetükben fellelhető információkat olyan helyekről szerzik, amik valótlan, hamis képet adnak. Ennek legfőbb forrása az internet. Az ott megjelentek szerint akarnak tevékenykedni, élni, létezni. Ez tudás, és munka nélkül nem megy. Ez az, amit a mai fiatalok kerülnek.

2019.10.02.

Mivé fajul a világ

Talán furcsa a cím, de azt hiszem valós. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy sajnos az emberek nagyon elsodródnak egy rossz irány felé. Most egy kissé kiragadnék egy korcsoportot, ők a jövő nemzedéke, a fiatalok. Sajnos sok rossz tapasztalatot gyűjtöttem be velük kapcsolatban. Persze nem szeretnék teljesen általánosítani, de a fiatalok 80-85%-a valahogy nagyon más. Mi ez a nagyon más? Nem akarom az idős ember szemével nézni és látni, de vannak alkatok, ruhák, hajviseletek, tetoválások és legfőképpen magatartásbeli hiányosságok, amik sok esetben nagyon is szembeötlőek. Sokat járok sétálni, és óhatatlanul is az úton, a zebránál, az üzletekben, stb. hallani a beszédjüket, és annak témáját, hangvételét.

Lehangoló. A káromkodás mondat szinten is jelen van. Ez a menő? Nekem visszatetsző, de lehet, hogy másnak is. Ez a beszéd már annyira természetes, hogy észre sem veszik. Vagy. Az öltözet, a hajviselet aztán igen változatos. Tudom divat, de ennyire? Már nem tudják, mennyire legyen szakadt. Szó szerint. Nem hiszem, hogy ez tetszik is valakinek, lehet, hogy nekik sem, de menő, mert különb vagyok a másiknál. Ugyanez igaz a hajviseletre. Különböző színek, vágási formák, lányoknál a kopaszság. A tetoválás annyira elterjedt, hogy már kultusza van. Magyarázzák többféleképpen, de valahogy nekem az a véleményem, hogy ez is feltűnési vágy, kitűnés a többiek közül. Ez sincs ellenemre, csak a túlzott dolgok már gusztustalanok. A végére hagytam a legfontosabbat. A fiatalok nagyon tudnak követelőzni, de a kötelezettségeikről teljesen megfeledkeznek. Roppant öntudatosak. Ez a magatartásforma különböző korokban jelentkezik. Vannak olyanok, akik már 13-14 éves korukban kimondják, hogy nekik ne határozzanak meg semmit, ők nagyon is jól tudják, mit tesznek, majd ők eldöntik, hogy nekik mi a jó. Valóban? Akkor azt is eldönthetné, hogy ki fizeti neki a telefonszámlát, ki tesz neki meleg ételt az asztalra, ki vesz neki divatos holmikat, kitől kér pénzt a hétvégi bulikra, stb. Vagy talán úgy gondolja, hogy az természetes? Mindent kapjon meg, de neki senki ne szóljon semmiért, mert ő egy tudatos egyén? Ha esetleg rosszat tesz, akkor várja a szüleitől, hogy segítsenek neki? Akkor nem tud dönteni? Akkor beleszólhatnak a dolgaiba? Hát nem furcsa? Sem élettapasztalattal, sem anyagi fedezettel nem rendelkeznek. Akkor hogy is van ez? Sajnos egyre inkább elterjed ez a viselkedésforma. Ja, hogy ezt látják az egyes műsorokban? Ez igaz. Ez ismét felvet egy gondolatot. Ha ezekben a műsorokban látott lányokat, fiúkat szeretnék majmolni, akkor valóban nincs semmi rálátásuk a valós életre. Itt van a gond.   

2019.09.30.

Értetlenség

A téma már többször szóba került, de nem tudom megállni, hogy ne írjak róla ismét. Történetesen arról, hogy mennyire megértőek, toleránsak az emberek, illetve mennyire nem. Ez utóbbi, ami egyre jobban előtérbe kerül. Történt ugyanis, hogy többen összejöttünk egy kiránduláson, melynek előzménye az volt, tartottak előtte egy kis eligazítást. Ez abból állt, hogy elmondták az adott terület jellemzőit, több érdekes adatot és egyéb furcsaságokat. Ehhez egy előtérbe invitáltak, hogy üljünk le. A bejárat ettől 5-6 lépésre volt. Ott kezdődött, hogy hiába a kérés, sokan ezt semmibe vették, és már ott tolongtak a bejáratnál. Mikor ismét szóltak, hogy üljenek, hogy elmondhassák a tájékoztatót, mintha semmi nem történt volna. Az említett csoport meg sem mozdult. Láttam az előadó értetlen arckifejezését, de ennek ellenére elmondta, amit szeretett volna.

Hozzá kell tennem, mind olyan információ volt, amit nemigen lehet elolvasni sehol, mert nagyon helyi jellegű, de arra a helyre igen jellemző. Már itt látszott, hogy azokat egyáltalán nem érdekli, hogy ki mit mond. Számukra a lényeg, hogy minél előbb bejussanak, minél előrébb legyenek, és elmondhassák, „én értem be először”. Hogy mit mondtak, lényegtelen. Nem is oda figyeltek. Amint ez megvolt, mint aki eszét vesztette, irány a célterület. Nem érdekes, hogy sorban álltunk, nem érdekes, hogy valaki esetleg idősebb. Oda se lehetett menni, csak azután, hogy a szellemileg alultáplált fontos közönség elérje célját. Ami ezután következett, az talán még érdekesebb volt. A nagyhangú pár egyik tagja, úgy ahogy van, szépen elaludt. Párja próbálta bökdösni kisebb-nagyobb sikerrel, de inkább kisebb sikerrel. Vele szembe ingerült magatartás, arrogáns beszéd stílus volt a jellemző. Másrészről pedig szinte megértő magatartás valami miatt. Nem nagyon vették figyelembe azt, hogy nincsenek egyedül.

Hát így telt egy csodálatos hajóút másfél órája.   

 

2019.09.20.

Talán a legfontosabb: a mai világ embere

Szeretném abból a szemszögből láttatni a valós helyzetet, amilyen közelről csak lehetséges. Csak olyan adatokat, tényeket használok, amiket bárki elérhet és leellenőrizhet. Lehet, hogy sok ember nem ért egyet velem, de az a saját véleménye, minthogy az itt leírtak is saját véleményt takarnak, de lehet, hogy egy másik nézőpontból. Tudom, nem vagyunk egyformák, ahány ember annyi féle gondolkodás, világkép, vélemény, érzelem, szemlélet. Egy valami a közös: a mai ember szerepe a világban. Sok részről lehetne elemezni ezt a témakört, de csak néhányat szeretnék megemlíteni. Ilyen a nevelés-oktatás, munkahely-viselkedés, egészség-szabadidő. Az alábbiak csak gondolatébresztők, azért nem írtam bővebben a témákról.

Nevelés-oktatás: sajnos látjuk szinte nap, mint nap az oktatás milyenségét. Tudom, talán közhely, de még mindig utalnék az elmúlt immár 50-55 év távlatába. Tanárainknak, nevelőinknek, szüleinknek köszönhetően igen sok mindent megtanultunk, és úgy tanultuk meg, hogy ilyen távlatban is itt van a fejünkben az a tudás, azok a meghatározások, fizikai törvények, irodalmi és nyelvi szabályok, versek, amit akkor kaptunk, és tanultunk meg. Normális keretek között zajlott az oktatás. Miért írom ezt? Hallani, hogy mennyire meg vannak terhelve a gyerekek, és egyáltalán nincs egyenes arányban a rájuk fordított idő a tudásuk minőségével. Már hallani, hogy a tanárok a hibásak, mert nem tudnak modern eszközökkel tanítani.  Kérem, a tanárok nem libáért kapták a tanári diplomájukat. Ők teljes egészben eleget tudnának tenni az oktatási követelményeknek, csak annyi más fölösleges dolgot kell tanítás mellett tenniük, hogy az oktatás, a tanítás rovására megy. Talán körül kellene nézni, hogy az ilyen rendeleteket kiadó személy mennyire szakember. Én biztos vagyok benne, hogyha normális körülményeket teremtenének a nevelőknek, sokkal hatékonyabban tudnának dolgozni, és nem azzal kellene foglalkozni, ami nem oda való, illetve egy újabb jogszabályt vagy utasítást kellene betartaniuk. Felmérések is kimutatják gyerekeink rossz és hiányos tudását. Ezek a felmérések függetlenek mindentől. Sajnos a felelős szakemberek véleménye sajnos nem ez, hanem meg vannak győződve, hogy ők nagyon értenek hozzá, és mások a buták, tájékozatlanok. Ideig-óráig el lehet hitetni mindenkivel ezt, de előbb-utóbb egy rosszul felkészített diáktömeggel kellene valamit kezdeni, mert a tudásuk nem teszi lehetővé a feléjük támasztott követelmények végrehajtását. Lásd a szakmunkásképzés szinte teljes hiánya. A felelősök ebben is a vezetők, akik nem szakszerűen irányítják az oktatási rendszert.

Munkahely-viselkedés: talán nem mondok új dolgot azzal, amikor az egyes szakmunkásokat igénylő helyeket említem. Nincsenek. Egyszerűen eltűntek az egyes ágazatokból. Illetve nem eltűntek, hanem elmentek. És itt egy igen komoly dolog kerül elő. Ugyanis valakikkel fel kellene tölteni, ki kellene egészíteni ezt az űrt. A végeredmény, hozzá nem értő emberek foglalkoznak szakmai jellegű tevékenységekkel. Gondolom már szinte mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Kőműves, lakatos, festő, ács, asztalos, és még lehetne sorolni a hiányokat, ahol nincs megfelelő szakértelemmel rendelkező ember. Itt visszautalnék ez előző gondolatokhoz. Nincs képzés, nincs utánpótlás. Mire újra ezeket vissza tudnák hozni, az minimum 3 év. De van egy újabb akadály. Nincs, aki tanulja ezeket a szakmákat. Más lett a felfogás. Nehogy már az én gyerekem koszos kézzel szereljen valamit. A gyerek részéről meg esetleg ciki, hogy ki kell festeni egy szobát vagy egy lakást. Hogy néz az ki? A csajok mit szólnak hozzá, hogy kenem a falakat egész nap. A mentalitás egész más. Kevés munkával sok pénzt keresni. Ez a menő. Lakás, kocsi, csajok, nyaralás, bulik. A mai fiatalságot ez érdekli. Körül lehet nézni. Minden a buli körül mozog. Bocsánat, én is tudom, erre is szükség van. De nem csak ebből áll a világ. És ide kapcsolódik a viselkedés a fiatalok részéről, illetve nemcsak az ő részükről. Vad világot élünk, és ezt sokan nagyon is úgy értik. Az erőszak, az agresszió, a durva magatartás. Ez jellemzi a társadalmat. Megértés, őszinteség, bizalom nélkül élik minden napjaikat. A szórakozás teszi lehetővé a teljes kifordulást önmagukból. Italozás, de részegségig, a drog nem maradhat el, a lányokkal való kapcsolat szintén velejárója az eseménynek. Modern világ - mondják. De ennyire? Mikor azt sem tudja, mit csinált a bulizás alatt, azt sem tudja, kivel feküdt le aznap este, vagy kivel töltötte az éjszakát. Nem beszélve a szókincsükről. Lehet, hogy már teljesen hiányzik az őszinte, egyenes, bizalommal bíró párkapcsolat? Lehet, hogy már nem is tudnak udvarolni a mai fiatalok? Nem vagyok benne, de sajnos látom és hallom a viselkedésük, és a beszédjük alapján az egymás közti érzelmi kapcsolat hiányát, a lelki vonzódás fontosságát.

Egészség-szabadidő: itt igen hosszasan el lehetne időzni, de megpróbálom rövidre fogni a mondandómat. Csak tőmondatokban. A reklámoknak több mint a fele gyógyszerekről, illetve gyógyszerkészítményekről szólnak. Nem véletlen. Őrült mennyiségű termék vannak a piacon, és igen magas áron. Tudom, hogy amit most mondok, az csak egy álom, de nem az lenne a normális, hogy a technika előrehaladtával egyre hatékonyabb gyógyszereket készítsenek, hogy egyre kevesebb kémiai szert vigyünk a szervezetünkbe? Vagy nem az lenne a cél, hogy ne alkossunk beteg társadalmat? Az álom az itt jön: olyan társadalmi berendezkedés kellene, ahol nincs beteg ember. Tudom, a világ sem erre épül, mert akkor nagyon sokan utcára kerülnének, és a nagy gyártóknak nem lenne hasznuk. Ezért betegen kell tartani az embereket. Joggal lehet kérdezni a következőt: vajon melyik terméket fogyasszam, hogy ne legyek beteg. Szinte már az orvosok sem tudják. A reklámok elmondanak mindent. Milyen betegségre mit kell szedni. Az orvos már csak a recept írását teszi. A borzalmas sok alternatív megoldás még ezeket kiegészíti. Talán így teljes a kör. Még egy gondolat a kémiáról. Csinos, fiatal lányok reklámozzák a különböző kozmetikai termékeket. Ennyire csúnyák lennének a fiatal nők, hogy már kenniük kellene magukat fiatalon?  Öregedés ellen, sima arcbőrért, meg ki tudja még miért. Azok a fiatal nők úgy szépek, ahogy vannak. Azzal a korosztállyal kellene ezeket reklámozni, akiknél esetleg ezek a hatások előfordulnak. Aztán majd a használatot követően meg lehet nézni a változást. Ja, hogy ez nem lehetséges? Vajon miért? Mert nincs ellenőrzött hatásuk. Fiatal bőrre bármilyen krémet fel lehet kenni, attól még az a krém nem hatékony. Nincs összehasonlítási alap. Rengeteg szolgáltatás van szerte a világban, hazánkban is. Ennek jó, vagy kevésbé jó oldalát talán már mindenki megtapasztalta valamilyen szinten. Kinek kellemes, kinek rossz élményeket adva. Itt csak két dolgot említettem, de lehetne sorolni. A cél nem az, hogy unalmas sorokat kelljen olvasni. Nem szeretnék hosszú példákkal untatni senkit. Mint ahogy már említettem, ez csak egy saját vélemény. Mindenki másként látja ezeket a kérdéseket, és másként is értékeli. Valahol azért vannak közös pontok. Ha csak annyit értem el ezekkel a sorokkal, hogy elgondolkodik a leírtakon, már megérte.

Próbáljunk a magunk módján egy szebb világot élni, sok minden rossztól mentesen. Minden jó és rossz ugyanattól a lénytől való: az embertől. Éljünk őszintén, becsületesen, bizalom mellett, szeretettel övezve.

2019.09.18.

Az ember viszonya környezetéhez

A 60-70-es években az emberek társadalmi viszonya sokkal közelebbi volt. Az ismerkedés, a társalgás, az odafigyelés a másikra teljesen hétköznapi, elfogadott és magától értetődő volt. A tisztelet, a törődés, a megbecsülés ott volt mindenki szótárában. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán az én iskolai éveimmel. Tiszteltük, becsültük, szót fogadtunk szüleinknek, tanárainknak. Faluhelyen nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A tisztelet a felnőttekkel szemben egyértelmű volt. A köszönés, az előre engedés, a segítség az időseknek, a szolid viselkedés, odafigyelés a másikra stb. Majd később, amikor az én fiam járt iskolába, egyszer alkalmam volt találkozni az osztályával az utcán. Hát hogy is mondjam. Kissé össze-vissza közlekedtek, sűrűn kellett rájuk szólni. Meg is kérdeztem este tőle. Ti így viselkedtek általában. Erre az volt a válasz: hát elég sűrűn, de én nem.

          Tények: 45-50 év múlva gyökeresen megváltozott ez az állapot. Ha egy diáknak nem tetszik valami, megüti a nevelőjét, tanárát, vagy előfordul, hogy a szülő közül az apát küldi a tanárokra, nevelőkre. A szülő fontos része a rendszernek. A gyerek onnan tanul, onnan szerzi tapasztalatait elsősorban. Ma már szinte teljesen elfogadott a csúnya beszéd, a káromkodás, a tiszteletlen viselkedés, a ki vagyok én állapot, a nemtörődömség, a felelőtlenség, a hazudozás, a viselkedési formák figyelmen kívül hagyása. Lehetne még sorolni, de azt hiszem elég. Mi okozza ezt a torzképet, ezt az agresszív viselkedést, ezt a felelőtlen magatartást, ezt az arroganciát? Mi gerjesztette ezt a sok furcsaságot? Ezt az érdekes viselkedésformát? A mai fiatalság gondolatvilága igen szűk, és korlátolt. Úgy vélik, hogy a rendszer, amiben élnek lehetőséget biztosít számukra, hogy magatartásuk, viselkedésük teljesen elüssön a normálistól. Még véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy amit tesznek, cselekszenek, mondanak, az szinte teljesen elfogadhatatlan, hiszen sok esetben a valóságtól nagyon is elrugaszkodott dolgokat tesznek. Egyértelműen látni, hogy irányított gondolatok mentén cselekednek. Talán mellettük szól, hogy sajnos, de ezt látják a környezetükben. Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni, de inkább nézzük ennek a gyökereit. A gyökerei a család. Ide vezethető vissza minden. Tudom nagyon sok más egyéb szálon is hatást gyakorolnak a fiatalokra. Már az óvoda, általános iskola, felsőbb iskolák. Nem vagyunk egyformák. Mindenki hoz a közösségbe valamit. Ki jót, ki rosszat. Miért van az, hogy a rossz inkább „ragadósabb”. Bármelyik intézményi formába járó fiatalt nézzük, megállapítható a szülői ház, a szülők, nagyszülők és más családtagok viselkedési formái. A gyerek szinte lemásolja ezeket. Ezt viszi magával. Lehet, lehetne rajta finomítani, de sajnos az a tapasztalat, hogy kevés sikerrel. Vajon miért? Mondhatni, hogy megint a család, a szülők? Sajnos ehhez más is hozzátartozik. A társadalmi közeg. A mai fiatalok viselkedési formája némi kívánnivalót hagy maga után. Alkalmazkodásuk, véleménynyilvánításuk, illemtudásuk, felelőtlen magatartásuk, általános műveltségi szintjük messze elmarad a 45-50 évvel korábbiakhoz képest. Csak néhány példa. Múzeumlátogatás alkalmával már nem olyan kis gyerekek zajonganak, túl hangosan beszélnek, nem lehet érteni a tárlatvezetőt. Mit tesz a szülő? Semmit. Na, itt kezdődik a baj. Innentől kezdve azt hiszi a gyerek, hogy ez a természetes viselkedés ilyen helyen.  Vagy.

       Nem számít a strandon, hogy a labdát, a plédet, a törölközőt egymásnak dobálják, és azzal másokat zavarnak. Egyszerűen nem érdekli őket. A szomorú még az, hogy nemcsak a fiúk. Ha pedig az ember szól, nekik van nagy hangjuk. A trágár beszéd alaphang a fiataloknál, nemtől függetlenül. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezt a viselkedési formát viszi magával a gyerek, lásd, a szülő nem szól, és neki ez a természetes. Van egy alaphelyzet. Én vagyok az okosabb, a szebb, a vagányabb, én tudok mindent jobban. Sok esetben egymást hergelik, és követnek el súlyos dolgokat, és reménykednek abban, hogy a szülők majd elsimítják ügyeiket. Ennek meglátásához nem kell mást tenni, mint nyitott szemmel közlekedni, járni. Minden ott van az utcán, az éttermekben, a szórakozó helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolákban, a munkahelyen, a kirándulásokon, rendezvényeken, stb. Tehát, az elsődleges példakép a szülő.  

 

2019.08.21.

Az emberek viselkedése

Rögtön az elején egy kérdés. Vajon miért van az, hogy a magyar emberek ennyire viszolyognak egymástól, ennyire nem tisztelik a másikat, ennyire nem foglalkoznak a másik emberrel, ennyire nem érdekli a környezete, ennyire rosszindulatú, ennyire tudatlan? Tudom nem egyszerű kérdés, de ha a másik oldalt vesszük, talán nagyon le lehet egyszerűsíteni. Vajon hogyan? Ha belegondolunk, akkor már javában benne vagyunk korosztályt tekintve abban az időszakban, ami az 1990-es évektől tart. Vehetjük az 1970-as éveket is, hiszen akik ez idő tájt születtek, már a rendszerváltás szellemében kellett tevékenykedniük. Ez az időszak úgy 50 évet ölel fel. Nem kis idő. Az igazi torzulások a 90-es évektől kezdődtek. Új értékrendek, új technikák, új technológiák, más adózás, más életszemlélet, röviden, nagyon megváltozott sok minden. Az idősebbek nehezebben, a fiatalabbak aránylag könnyebben kezelték a kialakult teljesen új helyzetet. A legfontosabb ilyen helyzet az anyagiak megteremtése. A családok új fogalmakkal, új törvényekkel, új lehetőségekkel találták magukat szembe. Vállalkozás. Kulcsszó ebben az időszakban. Egyre többen próbálkoztak ezzel a megélhetési formával, hiszen részben rá lett kényszerítve az emberekre ez a lehetőség. Sokan, nagyon sokan jó dolgokat láttak mögötte. Viszont a későbbiekben sokan, nagyon sokan csalódtak, oly annyira, hogy teljesen mást kellett kitalálniuk. A csalódást azért ki kell egészítenem azzal, hogy felelőtlenül is viselkedtek az emberek. Igaz új dolgok voltak, de még megvolt a berögzült korábbi szemlélet. Nem szeretnék belemenni a politikai részébe, bár minden ezen múlt, és múlik most is. Sok új fogalom látott napvilágot, viszont az érzelmi és tudati fogalmaknak nem lett volna szabad változniuk. Mégis jelentősen változtak. Hogy miért?  Mert erre kényszerültek az emberek. Van valami, ami igen fontos és lényeges. A jó régi közmondást idézek: elfelejtette, hogy honnan jött. Hát ezt nagyon sokan elfelejtették. A társadalmi erőviszonyok megváltoztak, volt, aki szerencsés és sikeres lett, volt, aki sajnos, de elbukott, és jelentős hátrányba került. Az is igaz, hogy ezek az emberek voltak többségben. A társadalmi kapcsolatok terén semmi sem változott.  Aki a korábbi időkben vezető pozícióban volt, jóval, nagyobb előnnyel tudott indulni a megváltozott körülmények között.

 Az „újgazdagok”, akik ügyeskedve, és a megfelelő hátteret kihasználva előnyre tettek szert, még nagyobb gazdagodást tudhattak magukénak. Aztán elérkezett elég hamar az az állapot, amikor ezekkel a lehetőségekkel visszaéltek. Innen indult el tudatlanság, az erőszak és a meg nem értés sorozata. Ez nyomta rá a bélyegét azokra az emberekre, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végtelenül kihasználták, és jelenleg is kihasználják őket. A vállalkozások egyre többet akarnak maguknak. A legnagyobb mértékben kihasználják a lehetőségeiket, ha tisztességes, ha nem. Itt kezdődik el az a változás, mely utánozza az alá és fölérendeltség státuszát, és kialakul egy rendszer, mely mellőzi a megértés, a tolerancia elvét. Okos emberek kezdenek kialakulni, akik mindenhez értenek, mindent jobban tudnak. Elveszítik realitásukat, elveszítik a társaikhoz való alkalmazkodás fogalmát, elveszítik a megértést, és elveszítenek mindent, ami a normális egymás mellett élés alapfeltétele. Ezzel együtt érzelmi mivoltuk is jelentős változáson megy keresztül. A családban a születendő gyermek ezt látja szüleitől, ezt másolja, és ezt viszi tovább. A tudálékosság, hogy nagyobbnak lássanak, erőszakot, agresszivitást szül, végül jelen lesz a mindennapokban. A gyerek ezt viszi magával, és ezt gyakorolja. Én vagyok az okosabb, én vagyok az erősebb, én vagyok a jobb, én vagyok a menőbb, én vagyok az, aki mindent jobban tud. Az elkeserítő, hogy ezt a tulajdonság sorozatot el is hiszi magáról, holott semmiféle értelmi intelligencia nincs a háttérben. Tudatlanság, butaság, üresség van a fejükben. Ha ezzel szembesítik, nagyon meg tud sértődni. Agyának kapacitása egyre inkább zsugorodik. A kapott hamis információkat szajkózza azzal a ténnyel, hogy hozzáteszi a maga által kreált valótlanságokat, melyekkel okosabbnak akarja magát beállítani. Nem ismeri el a mások által mondott tényszerű dolgokat. Romboló hatású viselkedése legtöbb esetben megbotránkoztató, sőt, sok esetben már a pszichológiai eseteket súrolja. A normálistól nagyon eltérő viselkedése veszélyes. Senkire és semmire nincs tekintettel. Teljes egészében leépül, éli azt a világot, melyet jónak tart, az illúziót követi, mely teljes egészében kiírtja belőle az értelmi és érzelmi intelligenciát.   

2019.08.13.

Jellemek, viselkedési formák

          Tudom, nagyon tág fogalmak ezek, de próbálom egy kicsit összeszedni, összeilleszteni az egyes fogalmakat. Nem egyszerű dolog, mert szokták mondani, ahány ember, annyi jellem. Na, ez az, amit szeretnék egy kicsit körbejárni. Nevelés, beilleszkedés, magatartás, tolerancia, kommunikációs készség, értelmi szint, ismerkedés, párkapcsolat. Egyszerű kifejezések, de roppant lényeges háttérrel rendelkeznek egyenként is. Kezdjük az elején. Egy új jövevény a családban mindig egy különleges esemény. A kis emberke fejlődése során, a szülői jelenléttel találkozik a legtöbbet. Az ott látottak, tapasztaltak, később a hallottak alakítják legfőképpen. Mindenre fogékony, minden érdekli, és mindent lemásol. Itt van a lényeg kulcsa. Lemásol. Minden dolgot magával visz, minden dolgot ismétel, amit hallott, látott, tapasztalt. Az elsődleges háttér a szülő. Ez a későbbiekben is nagyon fontos, hiszen értelmi képessége egyre bővül, egyre több információval rendelkezik. A szülők magatartási formája az elsődleges példa. Ebben a korban a nevelés nagyon kényes, és egyben a legfontosabb mozzanat egy gyerek életében. Telnek az évek, és rakódik rá a tudás, vagy legalább is remélhetőleg. Miért kérdőjelezem ezt meg? Azon egyszerű oknál fogva, mert látva a környezetünket, valami borzalmas viselkedési forma bontakozik ki, sőt már jelen is van széles körben. Mire gondolok? Pontosan arra, amit talán Ön is Kedves olvasó talán már tapasztalt. A szülők magatartásának másolása, már az óvodában kiütközik a gyerek viselkedésén. Több különböző típusú gyerek kerül hirtelen egy közösségbe, és próbálják megismerni egymást. Ez már ilyen korban is problémát jelent. Hogy miért? Nem győzöm hangsúlyozni a szülői hátteret. Ismerve a mai viszonyokat, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy elég sok minden kívánnivalót hagy maga után néhány eset. A beilleszkedés legtöbb esetben nem zökkenőmentes. Ebben a korban azért még a nevelői módszerek alakító jelleggel jelen vannak. Mondhatni azt, hogy változik némileg, de az alap sajnos megmarad. Aztán kikerül egy nagyobb közösségbe. Na, itt már még erősebben előjönnek a különbségek. Ezen a szinten előkerül a tanulás, a számonkérés, a kötelesség. Itt azért már erősen kezdődnek a gondok. A kezelhetetlenség bizonyos jelei már jelentkeznek. Sajnos itt a szülő megint képbe kerül, és a maga módján próbál intézkedni. Itt rögtön valamit le kell szögezni. Az értelmi intelligencia nem éppen magas fokát igyekszik a szülő érvényre juttatni bizonyos esetek kapcsán.               

          Tudatlanságával komoly konfliktust teremt, és sajnos a gyereke ezt is másolja. Mi történik? Egyszerűen az, hogy a szülő nem illő magatartásával akar igazságot teremteni, de nem párbeszéd szinten. Miért is? Mert a szülő a legokosabb, és ő mindent tud. Vélhetően védve gyermekét, erőszakos viselkedésével, és fellengzős magatartásával csak az ő álláspontja a helyes. Itt követi el a legnagyobb hibát, mert gyermeke ezt messzemenően kihasználja, sőt a későbbiekben alkalmazza is. Tudják, a gyerek másol. Jóval nagyobb kárt okoz, mint gondolná. Ez a tolerancia hiány a későbbiekben komoly gondot fog okozni. A szülő meg van elégedve magával, hogy vélhetően elrendezettnek véli a történteket. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a szülő a maga igaza miatt előnyben érezheti magát, sőt, okosabbnak is érzi magát, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez a magatartás napi szinten jelen lesz a családban, mert a tanulás igen hosszú folyamat. De kanyarodjunk vissza a csemetéhez. Sajnos az idő előrehaladtával a hozott dolgok kezdenek egyre inkább felszínre kerülni. Több információ, több adat, több hír, több esemény tarkítja a gyerek minden napjait. Kezdenek kialakulni azok a bizonyos fontos jellemvonások, viselkedési formák. Sajnos látva a hátteret, nem biztos, hogy jó az irány. Alacsonyabb osztályban még valamennyire ez áthidalható, a későbbiekben, magasabb osztályokban ez már igen erőteljesen jelentkezik. Pontosan ugyanaz a vélemény alakul ki benne, mint amit a szülő képvisel, sőt, az a magatartás is. Hogy milyen? Erőszakos, tolakodó, agresszív, fellengzős, tudálékos. Azt a szót, hogy tolerancia nem ismeri. Nem is akarja ismerni, hiszen ő a legokosabb, ő mindent jobban tud, és nehogy már csorbát szenvedjen a büszkesége, a felsőbb rendűsége. Ő ezt így gondolja. A helyzet az, hogy nem így kellene lenni, de így van. Az értelmi szint hiányát a negatív tulajdonságaival igyekszik pótolni. Sok esetben sikerrel. Kommunikációs készsége, tudás szintje kezd a nulla felé közeledni, mert úgy véli, éppen elég az, amivel ő rendelkezik, hiszen társait meg tudja győzni, rájuk tudja erőszakolni nem létező szellemi kapacitását. Mivé fajulhat ez? Sajnos ez odáig fajul, hogy nincs is igénye, és nem is érdekli, hogy fejlessze értelmi intelligenciáját. Ezek a jelek hosszú ideje jelen vannak a fiatalok hétköznapjaiban. Mondhatom, hogy személyes tapasztalatból tudom ezt írni. A kommunikációs készség eléggé érdekes. A káromkodás, a csúnya beszéd általános jellegű. Ez lányoknál ugyanúgy jelen van. Az értelmi szintjük valahol nagyon kisiklott. Divattá vált a bulizás, és a részegség. Ilyenkor állat módjára viselkednek. Sajnos ez is tapasztalati tény. Szinte nem is merek belegondolni, hogy miképpen tudnak értelmes módon beszélgetni egymással, hiszen mindketten igénytelenek. Félreértés ne essék. Nem bántani akarom őket, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy nem rendelkeznek értelmi és érzelmi intelligenciával.

2019.08.11.

Az emberek viselkedése

Több alkalommal, és különböző helyeken megfordulva, saját tapasztalat alapján, valamint egyes rádió- és televíziós műsorokat hallgatva, és nézve, arra lehet következtetni, hogy valami nagyon megváltozott a környezetünkben. A környezetbe az embereket is értem. Mire gondolok? Arra, hogy az emberek különlegesek akarnak lenni a másiknál, és ezért mindent megtesznek. Minden áron ki akarnak tűnni, központban akarnak lenni, okosabbak akarnak lenni mindenkinél.

Sajnos ehhez egy valami hiányzik. Az ész. Miért mondom ezt? Mert az emberek magatartása, viselkedése mára már sok esetben odáig fajult, hogy azt lehet hinni, valami agyi, elmebeli zavar támadt náluk. Olyan dolgokat tesznek, amit normális ember nem követ el. Sajnos azt is lehet mondani, hogy ez általános jelenség. A társadalom ilyen emberek nevel. Aztán a szülők ezt a viselkedést tovább adják a gyerekeiknek. A gyerek másol. A felnőtt azt hiszi, hogy jópofa dolgokat csinál, de csak ártani tud. Ésszel nem tudja felfogni ennek jelentőségét, azt hiszi ez a jó, ő ezzel kitűnik a többi közül, gyereke ezt látja, és próbál ő is úgy tenni, és létrejön a komoly ütközés. Ugyanis ezeket csoportban teszi. Társadalmi közegben. A konfliktus elkerülhetetlen, és jönnek a bajok. Az embereket őrült módon lehet manipulálni, befolyásolni, és ezt sokan meg is teszik, sőt vissza is élnek vele. Tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés, hazug hozzászólás, inkorrekt álláspont mérgezi a társadalmat, az embereket. Sokan nagyon sokan ezt maximálisan kihasználják, büntetlenül. Az emberek tudata már annyira deformált, hogy szinte bármire rávehető, bármit meg lehet velük csináltatni. Ekkor már felmerül a kérdés? Pszichikailag is torzultak az emberek? Mert józan ésszel, nem lehet olyan dolgokat tenni, amire ráveszik őket. Olyan emberekkel lehet bizonyos alantas, és sok esetben számukra is alantas dolgokat megcsináltatni, akiknek valami nem stimmel az agyukkal, ráadásul erőszak nélkül, csak azért, hogy megmutassák vélhetően mire képesek, kitűnjenek a többiek közül, még annak ellenére is, hogy személyiségének, és önmagának ellentmondjon. Mindenféle önös dolgot félretesz, és kivetkőzik magából. Ezt normális ember nem teszi. Ezzel a viselkedésével lealacsonyítja önmagát. Nincs önbecsülés, nincs önkontroll. Ez a legrosszabb. Ennél lejjebb már nincs. Eljutottunk oda, hogy ilyen emberek szaladgálnak az utcán, ilyen emberek irányítanak másokat, ilyen emberek akarnak példát mutatni. Vajon mivel? Hát erőszakkal, agresszióval, tisztességtelen, becstelen, hazug magatartással. Itt tartunk. Valami még ide kívánkozik. Nagyon sok olyan eset van, amikor szándékosan ártanak egymásnak az emberek, olyan formában, hogy az már a klinikai esetek szintjét súrolja, sok esetben meg is haladja. Ezeknek az embereknek segítségre lenne szükségük, mégpedig gyorsan, mert az ilyen emberek másra is képesek embertársaikkal szemben. Kigondolnak olyan cselekedeteket, melyeket épp eszű ember, normális agytevékenységgel rendelkező személy nem csinál. Vajon ezeknek az embereknek deformált gondolataik vannak? Igen, határozottan igen, csak az a baj, hogy nem érik fel ésszel, hogy mit tesznek. Na, ez a borzalmas.  

   Ami még inkább borzolja a kedélyeket az az, hogy sok embernél, nagyon sokaknál jelentkezik egy másik állapot, ami erre állapotra rátelepszik. Ez pedig a félelem. Minden híradás tartalmaz valamilyen félelmet keltő, szorongást előidéző dolgot. Ez egy fontos dolog. Féljenek az emberek. Mindegy mitől, csak bennük legyen ez a gondolat, és gondoskodnak arról, hogy ez jelentkezzen a minden napi életben. Így teljes egészében kialakul egy deformált, pszichés, erőszakkal, és agresszióval teli életvitel. Létrejön a mai modern ember értelem, és érzelem nélküli világa, mely mellőz minden intelligenciát.  

2019.08.08.

Az intelligenciáról

Igen sok fórumon elhangzott már ennek a szónak a magyarázata. Többféleképpen, több rálátási szögből tanulmányozták ezt a dolgot. Egybehangzó definíció nincs. Egy biztos. Beszélünk értelmi és érzelmi intelligenciáról. Nézzük, mit írnak erről. 

„Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.

Forrás: Wikipédia

Némely források szerint az értelmi intelligencia egyik mérőszáma az IQ. Hát, nem tudom. Én végig csináltam egy ilyen tesztet, és azzal, hogy csak számokkal, betűkkel, ábrákkal van tele, mást nem találni. Az én meglátásom szerint ez igen kevés egy értelmi intelligencia lemérésére. Ehhez még sok minden egyéb is hozzátartozik. Talán egy hasonlat: egy iskolázott ember is lehet faragatlan, és egy egyszerű alapfokkal rendelkező személy is tehet kellemes benyomást. Ebből is látható, hogy nem egyszerű a meghatározás. Akkor még bonyolultabb, ha hozzá vesszük az érzelmi intelligencia fogalmát. Az érzelmek játéka az emberi kapcsolatok legszínesebb palettája. Végtelen variáció található mindkettőben. Vigyázzunk! Sérülékeny mind a kettő, és manapság már kihalóban van. Röviden. Az értelmi és érzelmi intelligencia határozza meg egy adott személy igazi jellemét, belső értékeit, valódiságát, tiszteletét másokkal szemben, megértését, viselkedését, becsületességét, igaz voltát, szeretetét embertársaival szemben.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.