Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmi, érzelmi intelligencia

 

2022.01.14.

Merengés

Talán mostanában van elég olyan dolog, melyekről mélyebben is el kellene gondolkodni. Nem szeretnék felemlegetni semmi olyat, amely kapcsolatba hozható a mostani helyzettel. Vannak régi, nagyon régi gyökerek, amelyeket érdemes lenne átgondolni egy kicsit. Nagyot sem szeretnék nyitni, olyan értelemben, hogy milyen a mostani elképzelés, elgondolás világszerte. Érdemes inkább szűk környezetünkben körülnézni, mert lenne itt is bőven mit tenni annak érdekében, hogy valamilyen formában normalizálódjon az emberek viszonya egymással. Én mindig elkeseredek, amikor próbálok kommunikálni a környezetemben lévőkkel akár fiatal, akár idősebb. Furcsa helyzet, és furcsa arcjáték ül ki az emberek arcára ilyenkor. Vajon miért? Ehhez vissza kell menni egy kicsit az időben. Biztos sokan vannak még mindig, akik faluhelyen lehet, hogy mást tapasztalnak meg minden nap. Csak egy személyes példa. Kirándulások alkalmával, amikor egy-egy falut, illetve a környéken látható nevezetességeket nézem meg, a legjobb, ha a helyieket kérdezi meg az ember ilyenekről. Sok esetben nem tudok olyan gyorsan köszönni, hogy ne előznének meg benne. Az is előfordult, hogy én éreztem magam kellemetlenül, hogy ilyesmi megtörténik, mármint, hogy hamarabb üdvözölnek, hiszen én vagyok az idegen, én mentem oda. Teljesen más az emberek hozzáállása szinte mindenhez. Kedvesek, barátságosak, szeretnek elbeszélgetni, e mellett nem tolakodóak. Elmondják, amit tudnak a környékről, hozzátéve: honnan jött fiatalember? Én fiatalember, a magam hatvan egynéhány évével. Ezeken a helyeken ez így természetes. Ezt követően illedelmesen elköszönök, amit viszonoznak is, és ballagok az utamon. Amit mondtak, és ahogy mondtak, az kellemes érzéssel tölti el az embert. Nincs háttérgondolat, nincs az a szájíz, hogy mit akarhatott ez az ember tőlem. Ezt látni, és én is úgy vagyok a viszontkérdésekkel, hogy szívesen válaszolok. Sok esetben 10-15 perc alatt többet lehet megtudni egy ottani emberről, mint a városban élve, tíz év alatt a szomszédról. Szomorú, ugye? Az ember hiába közeledne a másik felé, látni és érezni a bizalmatlanságot. Mit kérdezget, mit akar tőlem, mi a célja ezzel? Tudják mit? Semmi. Egyszerű érdeklődés, akárcsak gyerekkoromban, ott ahol felnőttem. Tisztelet tudóak és illedelmesek voltunk szüleinkkel, tanárainkkal, a falubeliekkel. Ismert mindenki mindenkit. Senki nem tolakodott a másik felé, hanem a normális keretek között informálódtunk egymásról. Érdekes volt, tanulságos volt, tapasztalatokat adott. Jó érzés volt. A folytatásban nem a szomszédhoz mentem elújságolni, hogy mit beszéltem ezzel és ezzel. Azt ő ugyanolyan jól tudta, mint ahogy az én beszélgetésem kapcsán megtudtam sok mindent. Senki nem élt vissza a bizalommal, senki nem tett megjegyzést senkire és semmire. Tudják, milyen jó lenne, ha ez ma is így lenne? De nincs így. Sajnos. Sokkal egyszerűbb, sokkal barátságosabb, sokkal megértőbb, és sokkal bizalmasabbak lennének az emberek egymáshoz, ha azt falusi módszert követnénk. Higgyék el, nincs különbség már az emberek között. Ez egy elhamarkodott kijelentés volt a részemről. Igen, ez így van. Elindult egy folyamat úgy negyven évvel ezelőtt, mely úgy harminc évvel ezelőtti időket követően igen erősen felgyorsult. A közvetlenség átváltott tartózkodó, bizalmatlankodó magatartásba. Ez egyre inkább előtérbe került, és egyre inkább távolította el az embereket egymástól, még családon belül is. Ma már ott tartunk, hogy próbálnak különböző dolgokkal előjönni, de a siker minden esetben elmarad. Ezt úgy értem, hogy mondogatják az őszinteség, a bizalom fogalmát, de ez a valóságban nem így van. A közvetlenség morálját nem lehet tanulni, azt meg kell élni. A megélés alkalmával jönnek a tapasztalatok, a tisztelet mások iránt. Ez a kulcsszó. Tisztelet. Ebben a szóban benne van minden. Higgyék el, nem nehéz ezzel a szóval élni. Na, de nehogymá így legyen! Ez a mai modern ember hozzáállása a körülményekhez. Egy teljesen kifordult embert nevelt ki a társadalom. Ez sajnos világjelenség. Az is elkeserítő, hogy azok a vezetők, akiknek irányítani kellene, döntésképtelenek. Ez nagyon erősen visszaüt a hétköznapokban. De maradjunk az eredeti témánál. A mai modern ember nem arról híres, hogy udvarias, illedelmes, tisztelettudó, őszinte legyen. Ennek megvan az eredménye. Jóval nagyobb volumenű konfliktusok, nehezebben kezelhető helyzetek, a bizalom elvesztése, a bizonytalanság érzete, az őszinte megnyilvánulás hiánya. Eredmény. Egy agresszív, erőszakos, hazugságokkal teli, bizonytalan és bizalmatlan világ. Itt tarunk most. Döbbenetes, hogy már a tizenéves gyerekek is élnek ezekkel az eszközökkel. Egyszerűen a mindennapjaikat is kitöltik a hazugságok. Van egy ötletem, hogy ennek a gyökerei honnan származnak. Ez idővel csak fokozódik, és kialakul, illetve már ki is alakult egy olyan világ, amelyben nem lehetsz őszinte, nem lehetsz figyelmes, nem lehetsz bizalmas senkivel. Kihasználnak, visszaélnek ezekkel a dolgokkal. Sajnos a tizenévesek már alkalmazzák ezeket a praktikákat, de sok esetben rosszul sül el a dolog, és akkor az a válasz, hogy ezt nem így akartam. Ez tévedés. Nagyon jól tudja, hogy mit akar, hiszen azért csinálja, mert ártani akar, előnyt akar szerezni másokkal szemben. Tehát nem igaz az, amikor mentegetőznek, hogy ezt ő nem tudta. Pontosan tudja, mit tesz. A felelősséget nem akarják vállalni. Ez minden területen így van, és minden szinten. El lehet gondolkodni azon, hogy mindez hova vezet. A magyar ember nem szabály- és törvénytisztelő. Ezzel azt hiszem elmondtam mindent. Ez olyan tény, mellyel naponta lehet találkozni. Az emberi tudat teljes egészét kitölti ez a gondolkodás. Mindenki más hibás, mindenki más rosszul tudja, mindenki más nem mond igazat. Na, pontosan az ilyen típusú ember nem rendelkezik megfelelő szellemi tudattal. Ha rendelkezne, akkor a felelősséget is vállalná, illetve addig el sem jutna, hogy ilyen helyzet kialakuljon. Az ilyen lebutított embert lehet a legjobban irányítani. De ő nem ilyen. Okos, művelt, barátságos, őszinte, intelligens. Gondolja magáról. Nagyon szép gondolat, csak nem igaz. Viselkedése, magatartása ennek éppen az ellenkezője. Ebben érzi jól magát. Azt hiszi ő a döntéshozó. Ez már nagyon régen nincs így. Ő semmiben nem dönt, csak azt hiszi. Az illúzió érdekes állapot. Ő ebben él, olyan tudati szinten, ami számára éppen elegendő. El lehet merengeni ezeken a gondolatokon, mert inkább azt kellene tenni, és arra fordulni, ahol a szellemi fejlődést fokozni lehetne. Így visszaalakulhatna a mai modern ember egy tudatos, őszinte, becsületes emberré, aki tud alkalmazkodni, tud igazán szeretni, tud igazán tisztességes életet élni.

2022.01.07.

Viselkedéskultúra

Talán egy kicsit idős vagyok már ahhoz, hogy próbáljak megérteni olyan viselkedésformát, ami egyáltalán nem illeszkedik a XXI. század formavilágába. Ismét annak szeretnék hangot adni, ami felháborítja az embert. Ezek nem egyedi és egyszeri esetek, hanem immár rendszerszintű események. Vagy talán én vagyok lemaradva mindenről? Nagyon valószínűsíthetem, hogy nem. Már itt az elején valamit szeretnék leszögezni. Nem biztos, hogy jó az a megközelítés, hogy próbáljak valakit, valakiket megérteni. A gondolatok ma már annyira elvonttá váltak, hogy nem lehet, sőt, nem is szabad, hogy ezek nagyon teret hódítsanak maguknak. Vajon miért nem? Nagyon egyszerű. Ma az az elfogadott, hogy legyél különb, más, erőszakosabb, agresszívebb, kezelhetetlenebb, durva, hazug, tiszteletlen, becstelen, mindenkivel lekezelő magatartást tanúsító, szélsőséges gondolkodású, érzelemmentes, tudálékos /amúgy buta/, stb. Nem akarom tovább sorolni, de lenne még bőven. Lehet azt mondani, hogy ez nem egészen így van. Ezt is el tudom fogadni, de a normális társadalmi együttéléssel történő kapcsolat nem a mai fiatalok erőssége. Ma már az kevés, hogy értsünk meg valamit, vagy valakit. Sok mindent meg lehet beszélni, és sok mindent meg is lehet érteni. Vannak olyan dolgok, melyeket viszont nem szabadna semmilyen formában tolerálni. Hogy miért? Mert a másik oldalról sem ez a hozzáállás. Ilyen egyszerű. Az az idő már régen elmúlt és idejét múlta, hogyha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Aki még e szerint gondolkodik, az egy kicsit le van maradva. Én igyekszem lépést tartani a különböző lehetőségekkel, gondolatokkal, hozzáállásokkal. Tudják, nagyon sok esetben nem megy. Hogy miért?  Mert a „z”, illetve „y” korosztály fogalom körébe nem illeszkednek bele a normális társadalmi együttélés íratlan és írott szabályai. Tovább megyek. Még az előző korosztály sem fér bele ebbe a rendszerbe. A magyar ember nem ismeri a szabályokat és a törvényeket. Helyesbítek. Nagyon is ismeri, de nem tartja be. Ez viszont egyértelműen kihat a következő generáció viselkedésére. Van kitől tanulni. Igen, a szülő az, aki példát mutat, vagy nem. Inkább nem. Ez a trendi, ez a menő. Így kell viselkedni. Ezt látja, és szépen lemásolja. Persze nem biztos, hogy ezt kellene tennie, de ezzel ér el célokat. Ez a borzalmas. Teljesen kivetkőzött magatartással olyan helyzetek teremtődnek, melyek sok embert hátrányosan érintenek. Ezekre az emberekre néznek fel és követik a társaik. Legyél hazug és becstelen. Tudják, van egy érdekes meghatározás, ami így hangzik: a hazugságot és a becstelenséget megbocsátják, az őszinteséget viszont nem. Hát nem szörnyű? Ez mindent elmond a mai modern világban élő emberekről. Ami még szörnyűbb, hogy az emberek e szerint élnek. Ezt a vonalat követik. A gyerekeik pedig mennek utánuk. A végeredmény egy tudás és érzelem mentes társadalom. Tele olyan emberekkel, akik nem törődnek semmivel. Nincs kötelességérzetük, nincs értelmi intelligenciájuk. Az ilyenek nem is tartanak rá igényt. Az erőszakos magatartásukkal elérnek mindent. Sőt! Még követőket is találnak.

Akkor lesz majd nagy baj, amikor az általuk generált agresszió visszaüt. A tönkretett, szétzilált, lealacsonyított tudatú emberek ott állnak majd, és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nem tudnak mihez nyúlni, mert tönkretették, nem tudnak majd tanácsot kérni, mert mindenki ostoba, nem tudnak előrehaladni, mert nem lesz értelme, nem tudnak fejlődni, mert nem lesz kitől, nem tudnak élni, mert nincs cél, nem tudnak gondoskodni senkiről, mert nem lesz mivel. Szomorú jövő. Valahogy e felé tart a világ. Lehet ezen változtatni? Kell ezen változtatni? Lehetne és kellene is. A nagy kérdés, hogy van-e rá igény. Eddig úgy néz ki, hogy nincs. Ez a rendszer most nagyon megfelelő. Nincs felelősségre vonás, nincs szankcionálás, nincs semmi, ami valamilyen gátat szabna ennek a tendenciának. Idővel ez még rosszabb lesz. Változtatni? Ugyan minek. Ez most nagyon jó így. Itt meg lehetne kérdezni azokat, akik ezt megengedik, hogy jól van ez így? Higgyék el, nem tud választ adni. Maszatol, mellé beszél, értetlen dolgokat állít, nem tud állást foglalni, és ami a legborzalmasabb, nem tud dönteni. Itt van a legnagyobb baj. A döntésképtelenség. Ez a XXI. század legnagyobb hibája. Ez viszont a legnagyobb hiba, amit el lehet képzelni egy modern társadalmi rendszerben.  

2021.12.31.

Jellemek, viselkedési formák

          Tudom, nagyon tág fogalmak ezek, de próbálom egy kicsit összeszedni, összeilleszteni az egyes fogalmakat. Nem egyszerű dolog, mert szokták mondani, ahány ember, annyi jellem. Na, ez az, amit szeretnék egy kicsit körbejárni. Nevelés, beilleszkedés, magatartás, tolerancia, kommunikációs készség, értelmi szint, ismerkedés, párkapcsolat. Egyszerű kifejezések, de roppant lényeges háttérrel rendelkeznek egyenként is. Kezdjük az elején. Egy új jövevény a családban mindig egy különleges esemény. A kis emberke fejlődése során, a szülői jelenléttel találkozik a legtöbbet. Az ott látottak, tapasztaltak, később a hallottak alakítják legfőképpen. Mindenre fogékony, minden érdekli, és mindent lemásol. Itt van a lényeg kulcsa. Lemásol. Minden dolgot magával visz, minden dolgot ismétel, amit hallott, látott, tapasztalt. Az elsődleges háttér a szülő. Ez a későbbiekben is nagyon fontos, hiszen értelmi képessége egyre bővül, egyre több információval rendelkezik. A szülők magatartási formája az elsődleges példa. Ebben a korban a nevelés nagyon kényes, és egyben a legfontosabb mozzanat egy gyerek életében. Telnek az évek, és rakódik rá a tudás, vagy legalább is remélhetőleg. Miért kérdőjelezem ezt meg? Azon egyszerű oknál fogva, mert látva a környezetünket, valami borzalmas viselkedési forma bontakozik ki, sőt már jelen is van széles körben. Mire gondolok? Pontosan arra, amit talán Ön is Kedves olvasó talán már tapasztalt. A szülők magatartásának másolása, már az óvodában kiütközik a gyerek viselkedésén. Több különböző típusú gyerek kerül hirtelen egy közösségbe, és próbálják megismerni egymást. Ez már ilyen korban is problémát jelent. Hogy miért? Nem győzöm hangsúlyozni a szülői hátteret. Ismerve a mai viszonyokat, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy elég sok minden kívánnivalót hagy maga után néhány eset. A beilleszkedés legtöbb esetben nem zökkenőmentes. Ebben a korban azért még a nevelői módszerek alakító jelleggel jelen vannak. Mondhatni azt, hogy változik némileg, de az alap sajnos megmarad. Aztán kikerül egy nagyobb közösségbe. Na, itt már még erősebben előjönnek a különbségek. Ezen a szinten előkerül a tanulás, a számonkérés, a kötelesség. Itt azért már erősen kezdődnek a gondok. A kezelhetetlenség bizonyos jelei már jelentkeznek. Sajnos itt a szülő megint képbe kerül, és a maga módján próbál intézkedni. Itt rögtön valamit le kell szögezni. Az értelmi intelligencia nem éppen magas fokát igyekszik a szülő érvényre juttatni bizonyos esetek kapcsán.               

          Tudatlanságával komoly konfliktust teremt, és sajnos a gyereke ezt is másolja. Mi történik? Egyszerűen az, hogy a szülő nem illő magatartásával akar igazságot teremteni, de nem párbeszéd szinten. Miért is? Mert a szülő a legokosabb, és ő mindent tud. Vélhetően védve gyermekét, erőszakos viselkedésével, és fellengzős magatartásával csak az ő álláspontja a helyes. Itt követi el a legnagyobb hibát, mert gyermeke ezt messzemenően kihasználja, sőt a későbbiekben alkalmazza is. Tudják, a gyerek másol. Jóval nagyobb kárt okoz, mint gondolná. Ez a tolerancia hiány a későbbiekben komoly gondot fog okozni. A szülő meg van elégedve magával, hogy vélhetően elrendezettnek véli a történteket. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a szülő a maga igaza miatt előnyben érezheti magát, sőt, okosabbnak is érzi magát, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez a magatartás napi szinten jelen lesz a családban, mert a tanulás igen hosszú folyamat. De kanyarodjunk vissza a csemetéhez. Sajnos az idő előrehaladtával a hozott dolgok kezdenek egyre inkább felszínre kerülni. Több információ, több adat, több hír, több esemény tarkítja a gyerek minden napjait. Kezdenek kialakulni azok a bizonyos fontos jellemvonások, viselkedési formák. Sajnos látva a hátteret, nem biztos, hogy jó az irány. Alacsonyabb osztályban még valamennyire ez áthidalható, a későbbiekben, magasabb osztályokban ez már igen erőteljesen jelentkezik. Pontosan ugyanaz a vélemény alakul ki benne, mint amit a szülő képvisel, sőt, az a magatartás is. Hogy milyen? Erőszakos, tolakodó, agresszív, fellengzős, tudálékos. Azt a szót, hogy tolerancia nem ismeri. Nem is akarja ismerni, hiszen ő a legokosabb, ő mindent jobban tud, és nehogy már csorbát szenvedjen a büszkesége, a felsőbb rendűsége. Ő ezt így gondolja. A helyzet az, hogy nem így kellene lenni, de így van. Az értelmi szint hiányát a negatív tulajdonságaival igyekszik pótolni. Sok esetben sikerrel. Kommunikációs készsége, tudás szintje kezd a nulla felé közeledni, mert úgy véli, éppen elég az, amivel ő rendelkezik, hiszen társait meg tudja győzni, rájuk tudja erőszakolni nem létező szellemi kapacitását. Mivé fajulhat ez? Sajnos ez odáig fajul, hogy nincs is igénye, és nem is érdekli, hogy fejlessze értelmi intelligenciáját. Ezek a jelek hosszú ideje jelen vannak a fiatalok hétköznapjaiban. Mondhatom, hogy személyes tapasztalatból tudom ezt írni. A kommunikációs készség eléggé érdekes. A káromkodás, a csúnya beszéd általános jellegű. Ez lányoknál ugyanúgy jelen van. Az értelmi szintjük valahol nagyon kisiklott. Divattá vált a bulizás, és a részegség. Ilyenkor állat módjára viselkednek. Sajnos ez is tapasztalati tény. Szinte nem is merek belegondolni, hogy miképpen tudnak értelmes módon beszélgetni egymással, hiszen mindketten igénytelenek. Félreértés ne essék. Nem bántani akarom őket, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy nem rendelkeznek értelmi és érzelmi intelligenciával.

2021.12.23.

Vagyunk, élünk. De hogy?

Talán nem mondok újdonságot akkor, amikor olyan emberi tulajdonságokat említek, hogy bizalom, megértés, együttérzés, szeretet. Vagy ezek a szavak már nem a mai modern ember ismérvei? Hát rögtön itt az elején azt kell mondanom, hogy sajnos, de nem. A mai világ embere öntudatos, törekvő, gátlástalan, hazug, erőszakos, agresszív. Erős szavak ezek? Igen, nagyon. A szomorú az, hogy ez a valóság. Nagyon sok szemszögből lehet valamit jellemezni. Egy valami biztos. Az ember nem negatív tulajdonságokkal születik. Ezeket a viselkedési formákat élete során veszi fel, tanulja meg, és gyakorolja. Vajon miképpen lesz ilyen az ember? Lehet bonyolult gondolatokkal ecsetelni ezt a folyamatot, de nem érdemes. A túl összetett dolgokban túl sok hiba van. A hiba pedig tévedést, a tévedés ellentétet, az ellentét vitákat, a viták pedig bármivé fajulhatnak. A bármivé pontosan azt jelenti, hogy előtérbe kerül az erőszak. De maradjunk a kérdésnél. Az egész a családdal kezdődik. Itt kezdenek kialakulni az első élmények megélését követő gondolatok. Ezek lehetnek jók, és rosszak is. Lehet, hogy nem értenek velem egyet sokan akkor, mikor azt mondom, hogy mindenki „jónak” születik. A változások a szülői viselkedéssel kezdődnek. Mondhatják sokan azt is, hogy már megint ez a megközelítés. Igen, ez a lényeg, hiszen a gyerek születésétől kezdve mindent másol a szüleitől. Az egymás iránti magatartást, a beszédet, az egyes helyzetek megoldását, mindent. A későbbiekben ezt gyakorolja ő is. Már az óvodában. Ahogy halad az idő, és egyre több mindennel találkozik, egyre több mindent lát, tapasztal, úgy formálódik a gondolat világa. A nagy kérdés, hogy melyik irányba? Ezen múlik minden. Sajnálatos, de azt kell kijelentenem, hogy döntő többségben a rossz irányba terelődnek a jellemvonások. Azt is lehet mondani, hogy már a tinédzser korban kialakulnak a jellemvonások. Ezek javarészt hozott negatív elemek. Az erőszakos viselkedés már az iskolában elindul. Itt több ember találkozása, és a különböző magatartások, gondolkodások vegyülnek. Furcsa mód a rossz mindig előtérbe kerül. Ismerős a következő szöveg? Úgyse mered, be vagy tojva, mit rinyálsz, mitől félsz, stb. Itt már erőteljesen jelentkezik a másképp gondolkodás. Másnak kell lenni. Ez a menő. A szélsőség mindig egy érdekes helyzetet teremt. Előkerül a hazugság érdekből, az erőszak érdekből, a különleges gondolkodás érdekből, az „én vagyok a más” érdekből. Ez odáig fajul, hogy túltesz a szülein. Sőt! Sok esetben a szülei ellen. Az egyes társadalmi helyzetek különböző képpen csapódnak le a családban. A fiatal által hozott külső információk, adatok, vélemények, viselkedési formák sok esetben ellentétesek a szülői magatartással. Az ilyen korban elég gyakori a helytelen megítélés, a helytelen hozzáállás, és a helytelen viselkedés. Tudom, nem vagyunk egyformák. Még szerencse. Na, de ennyire? Miért mondom mindezt. Azon egyszerű oknál fogva, mert olyan szélsőségek alakulnak ki, amelyek már időnként a nem normális elmeállapotot takarják. Mindezt miért? A különcség miatt. Ezzel tud mindenki kitűnni a többiektől. Nézzünk körül. Mi történik a világban, mi történik a környezetünkben? Kapkodjuk a fejünket. Lehetne azt mondani, hogy nem érti meg senki az ilyen embereket. Mondják ezt azok, akiknek szélsőséges gondolataik, vagy extrém gondolataik vannak. Szoktam mondani. Maradjunk a „kályhánál”. Tudom, minden ember egy egyéniség. Nincs ezzel semmi baj. Ez így van jól. Viszont vannak alapvető elvárások, alapvető szabályok. Úgy is mondhatjuk, hogy bizonyos normatívák. A baj ott kezdődik, amikor a különböző viselkedési normák torzulnak. Ez több együttes hatástól is lehet. Az ember alapvetően a szépre, a jóra, a kellemesre vágyik. A torzulás akkor következik be, amikor a felsorolt tulajdonságokat nem gyakorolják. A szépre, a rombolás, a jóra a rossz, a kellemesre a kellemetlen a válasz. Előtérbe kerül az egyén érdekeit megalapozó hazugság, szellemi torzulás, erőszak. Ez azért is fontos momentum, mert a tudat hiányában az agresszív magatartás kerül előtérbe, hogy előnyt szerezzen magának valaki. Ez fontos. Ez mozgat mindent. Az érdekek mentén halad minden. Az önzetlenség ma már csak fogalom. Az emberek az érdekek szerint élnek. Ezt veszik előre. Ez a motiváció. A bizalmatlanság kerül a középpontba, és mindent magával sodor. Semmi nem számít. Megszűnik a tolerancia, megszűnik a megérés, megszűnik a szeretet. Ezeket a fogalmakat már csak egyes műsorokban veszik elő, esetleg egy órára, néhányan nyilatkoznak, erősítik ezeknek a fogalmaknak a jogosultságát, aztán minden ugyanúgy megy tovább, még a nyilatkozó részéről is. Ebből is látható, hogy álságos dolgok történnek minden téren. Mit látunk a világban? Olyan emberi megnyilvánulásokat, melyek súrolják a pszichiátriai esetek fogalmát. Az embereknek meg van adva egy szabadság érzet. Ezzel nagyon rosszul gazdálkodnak. Úgy értelmezik legtöbben, hogy akkor mindent lehet, mindet szabad. Nincsenek szabályok, nincsenek törvények. A magyar ember egyiket sem követi. Lehet, hogy furcsa, amit mondok. Egy egyszerű kérdésre több mint ötvenen a helyes választ adták. Majd a gyakorlatban éppen az ellenkezője történt. Az arra a dologra érvényes szabályokat senki nem tartotta be. Magyarul mindenki hazudott. Ez a viselkedésforma az élet minden területén jelen van, és működik. Őszinte beszéd nincs. Mindenki mindenkitől húzódozik, távolságot tart, bizalmatlan. Erőszakos hajlamát, tudálékos viselkedését, butaságát, vélt felsőbbrendűségét próbálja ráerőltetni másokra. A kompromisszum készséget az emberek nem ismerik. Nem is akarnak vele találkozni. Az, és úgy jó, ahogy ők elképzelik. Ez a mai modern ember. Öntudatos, törekvő, gátlástalan, hazug, erőszakos, agresszív. Öntudatos, mert mindent jobban tud, bár szellemi kapacitása nem ezt sugallja, törekvő, mert mindenkinél feljebb akar kerülni bármi áron, gátlástalan, mert minden tisztességtelen dolgot alkalmaz a cél elérése érdekében, hazug, mert ez által éri el a célját, erőszakos, mert akaratát a tudati állapotának erőteljes korlátozása miatt másképpen nem tudja érvényesíteni, agresszív, mert az előrejutás ezt a magatartást követeli meg tőle. Viselkedésének alapját a szabadsága illúziója adja. Torz tudata ezt közvetíti felé. Úgy véli, azt hiszi, hogy viselkedésével jót, helyeset, követendő példát mutat. Más nem is jut az eszébe, mert ami ezen túlmutat, azt nem tudja értelmezni. Hite, fogalmai, gondolkodása töretlen. A legjobb, amitől fél, az az ész. Ettől irtózik. Nem véletlenül társítja magát az erőszak mellé. Még elképzelni is szörnyű, az ilyen ember gyerekéből mi lesz. Ugyanis, ahogy említettem, a szülő a példakép. Ha egy szülő ilyen példát mutat, el lehet képzelni a továbbiakat. Ez sajnos már látható, tapasztalható is az életben. Extrém, torz gondolatok, viselkedésformák, magatartások. Olyan dolgok kerülnek elő, ami már lassan ép ésszel fel nem fogható. A legkülönlegesebb elképzelések, melyek a normális elmei állapotot meghazudtolják. Nem szeretnék példákat sorolni, de azt hiszem, mindenki tudna jó párat említeni. A másképpen gondolkodás eseteit a mai modern ember olyan problémakörök felé tereli, ami ellentmond a józan észnek. Itt aztán találkoznak a különböző érvek, vélemények, melyekről azt hiszik helyesek. Tessék tudomásul venni. Szellemi ismeretek tudása nélkül torz, vállalhatatlan dolgok alakulnak ki, és látnak napvilágot. Ennek a magatartásformának egyik ismertetője, hogy azt emlegetik, hogy őket senki nem érti meg. Igen nem, mert olyan dolgokat akarnak, ami sok esetben ellentmond mindennek. Ez nem megértés dolga, hanem eldeformálódott, elcsökevényesedett jellemre vall. A kitűnés mások közül komoly szélsőségeket takar. Nem kell annyira másnak lenni. Mindenki találhat valamit, ami előnyére válik. A kitűnés csak ront a helyzeten. Értelmileg, érzelmileg intelligensnek kell lenni, és akkor a dolgok szépek, jók, kellemesek. Vagy nem ez a cél? Vagy nem ez a jövő? Vagy már nem ez az ember? Lehet. Ha így van, akkor igen szomorú jövő elé nézünk.  

2021.12.17.

Önértékelés

Vajon mi motiválja az embereket, hogy sok esetben kiforduljanak magukból? Jó néhány esetben már pszichológiai esetet súrolnak elég gyakran. Az emberek igen érdekes formában viszonyulnak az élethez. Van valami, ami azt hangsúlyozza, hogy „én vagyok az, aki jobban tudok mindent”. Gondolatviláguk arra van beállítva, hogy ne legyen semmiféle önértékelésük, önkritikájuk. Véleményük ostoba, de erőltetik, hogy kitűnjenek a többi ember közül. Nem számít semmi. Ez a mondat kifejezi a mai modern ember gondolat világát. Nézzünk körül. Felelőtlenség, hazugság, tisztességtelen magatartás, a tolerancia teljes hiánya. Ez csak néhány azok közül, melyek jellemzik az embereket. Ennél jóval bonyolultabb a dolog, hiszen az önzés és saját személyének előtérbe helyezése érdekek mentén, ez a fontos. Az érzelmek, az őszinte magatartás és beszéd szinte teljes mértékben hiányzik. Az önértékelés, az önzés kerül előtérbe. Az elmondottak az élet minden területén jelen vannak. Baráti, munkahelyi és párkapcsolatok terén is. Hihetetlen, de egyszerűen nem lehet igazából megmagyarázni az emberi viselkedés ilyen formáját. Érthetetlen. Lehet, hogy én látom másképpen az emberek egymáshoz való viszonyát? Lehet, hogy én nem látok valamit, amit kellene? Válaszolok. Nem azt mondom, hogy sokáig, de meg kellett bizonyosodni ezekről a dolgokról. Nagyon egyszerű. Utcán, strandon, üzletekben, intézményekben mindig találkozunk olyan emberekkel, akik valahonnan ismerik egymást. Az ő beszélgetésük, ami nem éppen halk, lehet tapasztalatot és véleményt gyűjteni. Egy idő után rá kellett jönnöm, és ki is merem jelenteni, hogy az általam gondolt véleményekkel egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy vagy több ember beszélgetéséből nagyon sok mindent le lehet szűrni. Legfőképpen azt, hogy milyen szellemi színvonalon van valaki. Félreértés ne essék. Nem az a cél, hogy másokat megszóljak. Lehet, hogy egy másik ember szemében én vagyok a furcsa. Hogy eloszlassam a félreértéseket, itt a beszélgetések tartalma, hangvétele, valóság alapja, hitelessége, őszintesége a mérvadó. Ha ezeket összevetjük, elég hamar rá lehet jönni arra, hogy kivel állunk szemben. Az is kiderül, ha másokról beszélnek, hiszen a jellemző tulajdonságok minősége árulkodó szempont. Nagyon bonyolult az ember. Az elmondottak miatt a mai modern ember egyre távolabb kerül egymástól. Lazulnak a társadalmi kapcsolatok a helytelen gondolkodás miatt. Rossz irány. Látjuk a következményeket. Önértékelés hiánya, sőt, önismeret hiánya, tudálékosság, agresszív, tolakodó magatartás, önzés, erőszak, hazugságok, stb. Ezek uralják a mai modern ember gondolkodását. Vajon ez így elegendő? Nem lehetne ezeken változtatni? Vannak olyan vélemények, álláspontok, amelyek úgy hangzanak, hogy ilyen, és ilyen dolgok nem következhetnek be, mert egyszerűen lehetetlen. Aztán kis idő elteltével mégis bekövetkezik. Az emberi gondolatok széles tárháza, és a torz, deformált eszmefuttatások igeis lehetővé tesznek olyan cselekedeteket, olyan elgondolásokat, olyan elképzeléseket, és olyan tetteket, melyeket nyugodtan mondhatjuk, normális ember nem követ el. Az élet viszont elég sok mindenre rácáfol. Vannak szabályok, törvények, melyek igazgatják az embereket. Ez teljesen természetes, lenne. Mondom mindezt azért, mert az emberi elme, illetve annak hiánya semmiféle korlátot nem szab bizonyos személyeknek. Sok esetben ki lehet jelenteni, hogy az egyén fel sem tudja fogni ép ésszel, hogy mit tesz, és annak mi lesz a következménye. Itt kezdődnek a bajok, illetve ott, hogy az emberek intelligencia szintje messze elmarad már a normálistól. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a modern világ egyik ismertető jegye. Felelőtlenség, nemtörődömség, eltorzult gondolatvilág. Lehet, hogy még nem késő, és érdemes lenne egy kicsit változtatni ezen. Biztos, hogy békésebbek, nyugodtabbak, szeretet teljesebbek lennének az emberek. Egy kis önvizsgálatot kellene tartani. Vagy ez már nem trendi?      

2021.12.10.

Sajnálatos dolgok

Fogalomzavar? Hogy kell érteni? Érdekes kérdések. Vajon mit takarnak ezek a kifejezések? Sajnos azt kell mondanom, hogy azt, amit kiolvasnak. Ugyanis nagyon előtérbe került, hogy valaki, vagy valakik nem tudtak bizonyos dolgokat, fogalmakat hova tenni. Magyarul, egyáltalán nem tudják, hogy miről beszélünk. Ha véletlen ezen túl is léptünk, akkor belebotlottunk abba, azt a valamit, hogy kell érteni. Sok esetben teljes zűr van a fejekben. Egy őrület van a nagyvilágban, vagy több is? Biztos vagyok benne, hogy több is van. Nézzük az első ilyen dolgot. Okos eszközök. Kezdődött az „okos” telefonnal. Én nem az ellen vagyok, hogy valamilyen készülék többet tud, mint egy ugyanazt a funkciót ellátó másik, korábbi berendezés. Attól az még nem okos. A mai technikai haladás megköveteli azt, hogy modernebb, több jó tulajdonsággal rendelkező készülék legyen. Az attól még nem okos. Hangsúlyozom. Annak az eszköznek olyan paraméterekkel kell rendelkezni, ami az előző szériában nem volt. Erre mondják, hogy „okos”. Az embereket ezzel nagyon meg lehet vezetni. Több okból is. Valóban elhiszi, hogy valami oknál fogva ténylegesen egy olyan eszközzel áll szembe, olyan eszközt használ, amire illeszthető ez a kifejezés. Sőt! Az ebbe a kategóriába sorolt eszközt jóval drágább áron lehet értékesíteni. Félreértés ne essék. Biztos nagyon jók, és praktikusak ezek a berendezések. A tálalással vannak a bajok. Visszaélnek magával a szóval. A gyártó úgyis tudja, hogy olyan készüléket fejlesztett ki, mely megállja a helyét a modern világban. A technológiai fejlődés nem azonos az „okos” jelzővel. Ma már e nélkül a titulus nélkül nem lehet eladni bizonyos termékeket. Ha az ember rákérdez, hogy mitől okos az adott termék, elmondja a jó dolgokat róla. Akkor van a baj, amikor az ember felhívja rá a figyelmét, hogy ezeket a tulajdonságokat már okosság nélkül is tudni kell, mert másképpen eladhatatlan. Na, itt már gond merül fel a választ illetően. Azt el kell ismerni, hogy ezek az eszközök bámulatra méltóak. Az egyik baj ott kezdődik, hogy azok sem ismerik igazából, akik árulják. Vannak kérdések, melyekre nincs válasz. Olyan bonyolultak, olyan sok funkciót ellátnak, hogy nem ismerhető meg. Mire ez megtörténik, már ott a következő „generáció”, amit ismét meg kellene tanulni kezelni, és az összes adandó funkciókat kihasználni. Erre sok esetben egyáltalán nincs szükség. Sokkal bonyolultabb rendszerről, rendszerekről beszélünk, minthogy teljes egészében kiismerjük a működését. Ez hátrányokkal is jár. Olyan beépített csatornák vannak, amiket nem lehet tudni, hogy mik. Amikor valami gond van, akkor derülnek ki dolgok, amikre nem is gondolt senki. A szerteágazó funkciók kiismerhetetlen rendszere sok esetben még rosszabb helyzetet teremt, mint ami volt. A kezelhetőség sok esetben több kérdést is felvet, amire nincs válasz. Sok olyan apró ismeretlen valami tartozik egy eszközhöz, hogy néha nem tud az ember vele mit kezdeni. Csak egy példa. Új televíziós készülék vásárlása esetén mindent megkérdeztünk, ami a működéshez szükséges. A legfontosabb kérdés az volt, hogy mit kell vele otthon csinálni. A válasz: semmit, áram alá kell helyezni, csatlakozni a kiegészítő eszközhöz, amit meg is mutattak, és kész. A meglepetés otthon ért, amikor bármit csináltunk a készülékkel, egyáltalán nem akart üzemelni. Telefon, időpont, visszautazás. Mi a baj kérdezték? Csak annyi, hogy nem működött otthon, annak ellenére, hogy ki lett próbálva. Ismételt beüzemelés után mondták, hogy, ja igen, náluk ez másképpen működik, és otthon ezt és ezt kellett volna még csinálni. Tudják az ezt és ezt az érdekes. Én éreztem magam ostobának, hogy még ezt sem tudom. Honnan is tudnám, hiszen nem azért vettem a készüléket, hogy szakértői tudással vezéreljem az eszközt. Akkor mitől is „okos” az a valami? Akkor lett volna „okos”, ha nem kellett volna megutaztatni, és felismeri az otthoni műszaki viszonyokat. Azt azért hozzá tenném, hogy a beavatkozás sikerült, és nem volt vele semmi gond. A fölösleges utazgatást és bosszankodást jó lett volna elkerülni. Valószínű nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen problémával találkozik. Azt kell mondani, hogy elég sűrűn lehet találkozni ilyen, és hasonló esetekkel. A legrosszabb, amikor olyan helyzet áll elő, amikor egyáltalán nem tudnak mondani semmit. Az sem, aki azért van ott, hogy orvosolja az esetleges hibákat. Érdekes helyzet áll elő, mert egyszerűen nem tud értelmes dolgot mondani egy adott valamire. Látszik, hogy egyáltalán nem ért hozzá, csak azt emlegeti, amit a cégvezetés elvár. Magyarul, ragaszkodik azokhoz a paraméterekhez, amik szerint kellene működnie a rendszernek. Most szintén szolgáltatóról van szó. Olyan dolgokat mondanak, melyek talán valahol igazak is lehetnek, de konkrét kérdésre, konkrét választ nem tudnak adni. Mintha félnének a következményektől. Pedig nem erről van szó, csak korrekt tájékoztatást vár el az ember. Úgy látszik, ez már nagy kérés. Pedig csak arról van szó, hogy az egyre inkább elterjedő új fogalmakban, azok megfelelő értelmezésében kellene segítséget adniuk azoknak, akik vélhetően értenek hozzá. Ennyi. Nagyon megkönnyítené az emberek életét, ha ezek a fogalmak közérthetőek lennének, mert akkor elkerülhetőek lennének bizonyos félreértések, melyek néha komoly konfliktust szülnek.

Az utóbbi időben egyre többet lehet hallani olyan dolgokról, eseményekről, amiket egyszerűen nem tud hova tenni az ember. Sok ember teljesen kivetkőzik magából, és olyat tesz, amire csak azt lehet mondani, hogy ilyet ép eszű ember nem tesz. Sajnos ez a jelenség az élet minden területén felütötte a fejét. Vajon mi okozhatja? A tudálékosság, a hibás információ erőltetése, a gyenge felkészülés egy adott kérdésben? Vagy csak egyszerűen a butaság? Inkább azt emelném ki, hogy a gyenge agyi tevékenység. Ugyanis legtöbb esetben azt a bizonyos eseményt, történést normális ember nem tenné meg. Egy torz gondolatvilággal találjuk magunkat szemben. A sokszínűség fontos dolog, de a szélsőség talán már nem, főleg, ha mások kárára, és más emberekre károsan hat. A különlegesre az emberek sajnos nagyon érzékenyek. Ezzel tudják, hogy ki tudnak tűnni a többiek közül. De vajon jó az, amit gondolnak? Ha józanul gondolkodik valaki, akkor azt mondja, hogy nem. Ugyanis az ilyen torz elképzelések óhatatlanul is bekerülnek az emberek tudatába, legfőképpen azokéba, akiknek szellemi tevékenységük amúgy is labilis, könnyen befolyásolható. Magyarul, hajlamos arra, hogy teljesen szélsőséges elképzelések után menjen. Tudata fel sem fogja annak káros hatását. Na, ilyen emberekből van egyre több. Összességében ezt úgy hívjuk, hogy mentális problémával küzd. Valóban küzd, mert egyáltalán nem tudja a helyes utat, és vergődik egyik rosszból a másikba, aminek aztán nincs vége. Az eredmény borzalmas. Egy elrugaszkodott, torz, üres gondolatvilág keríti hatalmába az amúgy is labilis személyt. A mai világ amúgy is egyre inkább az erőszak felé menetel. Hogy miért? Mert az ilyen gondolatvilággal rendelkező személyek erőszakkal tudják fenntartani elképzeléseiket. Követő mindig akad, és egyre több. A gyenge agyi tevékenységet, melyet érdekes módon mégis fenn tudnak tartani bizonyos emberek, bár ezek nagyon szigorúan egy valamire koncentrálódnak. Ez nem más, mint az agresszió, az erőszak állandó jelenléte mások felett, olyan emberek felett, akiknek szintén szellemi kapacitásuk nagyon gyenge. Az ilyen emberek az észtől félnek a legjobban. Agyi tevékenységük alacsony színvonalát általuk feljebbvalói eszmével, ha egyáltalán ismerik ezt a szót, brutalitással próbálják kompenzálni. Nagyon sok esetben sikerrel. Ezt látjuk napi szinten. Ez az irányvonal elindult, folyamatban van, jelen van állandóan. Egyre inkább teret hódít. Szinte azt lehet gondolni, hogy az ilyen embereknek nem számít semmi. Lehangoló, amit most mondok. Valóban nem számít semmi. Ugyanis képtelen felfogni, hogy mit tesz, mit cselekszik. El sem jut az agyáig, hogy az a valami, amit művel, ártalmas és ártó mindenkire. Sajnálatos módon az ilyen gondolkodással rendelkező emberek, ha lehet ezt mondani, hogy ezek az emberek gondolkodással rendelkeznek, egyre többen vannak. Teljesen eltérnek a normálistól, ami a pszichés állapot jeleit mutatják.

2021.12.03.

Túl bonyolult

Azt hiszem, ilyen helyzettel már mindenki találkozott. Igen, a túl bonyolult helyzettel. Ez azért is érdekes, mert egyre inkább lehet találkozni szinte minden nap ilyen dolgokkal. Vajon miért tűnik, látszik bonyolultnak sok minden? Több okot is lehet mondani erre. Ez egyik ilyen, hogy ne legyen egyértelmű valami. Ez lehet bármi. A szabályok és törvények bonyolultsága azt teszi lehetővé, hogy ne legyenek az emberek tisztában semmivel, és ne lássák a logikáját semminek. Lehet, hogy erős kifejezés, de ha körülnézünk, akkor azzal találkozunk, hogy annyira bürokratikus és átláthatatlan sok minden, hogy nehéz benne eligazodni. Sőt! Nem is lehet. Ez sok minden másra szabad kezet ad. Mivel a magyar ember nem szabály és jogkövető, így előfordul bármi. Egy dolgot lehet így is, és úgy is értelmezni. Valahogy túl bonyolult minden. Fontos ez? Egyértelmű, hogy nem. Az egyszerűség felé kellene haladni, mert az összetett dolgokban rejlik a több hibalehetőség. Vagy ez a cél? Sok esetben lehet látni, hogy igen. A kaotikus rendszer mindig tág teret adott sok más egyéb oda nem illő dolognak. A bonyolultságot egy idő után már magyarázni sem lehet, hiszen nem tudni az eredeti állapotot. Sőt! Sok esetben éppen az a cél, hogy már ne is az alapgondolat legyen a központban, hanem egy közben, az adott dologhoz kapcsolódó más fogalom. Onnantól kezdve szinte elfelejtődik az eredeti állapot, és egy teljesen más rendszerben bonyolódik tovább az esemény. Na, ez az igazi bonyolult folyamat. A vélt igazság egy idő után tárgytalanná válik, és a helyére egy újabb kerül, aminek már nem sok köze van szinte semmihez, főleg az eredeti helyzethez. Ilyen esetben, esetekben sok minden mellékessé válik a fő irányelv szerint, és egy mellékes dolog kerül a középpontba. Ez pedig már messze van attól, ami lényeges. Sok esetben értelmetlenül már e körül folyik a vita. Tehát a bonyolulttá váló események mindig teret adnak egy teljesen más valaminek, aminek révén a fő dolog szinte értelmét veszti. Ezáltal kikerül a fogalomkörből, és felejtődik. Ez a jelenség átszövi a mindennapokat, melynek révén az emberek bizalmatlanná válnak, és sok mindent nem értenek. Ezt a helyzetet lehet igazán kihasználni azoknak, akik valamilyen haszonszerzést, felelősség alól való kibújást, korábban kijelentett bántást, megsértést, vagy sok más esetet szeretnének elkerülni. A bonyolulttá tétel sok kiskaput nyit meg, melyet nagyon sokan ki is használnak. Ezt sajnos szinte nap, mint nap megtapasztaljuk. A híradások mindig foglalkoznak valamilyen esettel. A bonyolult dolgok bizonytalanná, bizalmatlanná teszik az embereket. A mindig felülíró információ torzképet nyújt a valóságról, és ferdíti az igazságot. Vajon jó ez? Biztos vagyok benne, hogy sokaknak igen, de a nagy többségnek egyáltalán nem. A minden napok válnak egyre elviselhetetlenebbé azáltal, hogy olyan dolgokkal kell szembenézni, amiknek, egyértelműnek és egyszerűnek kellene lennie. Mennyivel egyszerűbb lenne az élet, ha ezek nem lennének. Nem is kellene lenniük, csak ez egy érdekes állapotot jelent egyes embereknek, amiket ki tudnak használni. A bonyolult soha nem jó. Az egyszerűség teszi könnyebbé a hétköznapokat. Úgy néz ki, hogy ez csak egyelőre álom marad. A bürokratikus rendszer ezt az állapotot fenn tudja tartani, és fenn is tartja. Ezzel fejezi a fontosságát annak, hogy ember buta vagy, nem értesz hozzá, majd én megmondom mit, és hogy kell tenni. Itt válik igazán érdekessé minden, hiszen állandó mozgásban van a helyes információ. Így követhetetlenek az események, történések, szabályok, rendelkezések.

2021.11.26.

Álságos világ

Jó néhány alkalommal eszembe jutott egy érdekes gondolat. Vajon egy jó ember, ha állandóan rosszat kap, egy idő után ő is rosszá válik? Mondom, illetve kérdezem mindezt azért, mert körülnézve a nagyvilágban, és hazánkban is, egyáltalán nem a jót látja és tapasztalja az ember. Jelenség, állapot, így alakult, ezzé vált, ilyenné lett téve direkt. Valamelyik biztos igaz, de nagyon valószínű, hogy mindegyik. Az emberi érzések kihaltak, az őszinteség a múlté, a bizalom elszállt. Ezeknek pedig a legfontosabb emberi alaptulajdonságoknak kellene lennie. Ezekről már csak múlt időben lehet beszélni. Álságos világot élünk. Ha körülnézünk, inkább látunk megfáradt, közömbös, megfásult embereket. Amit időnként látunk, az egy felszín. Az emberek életstílusa alaposan megváltozott. Hazugság, bizalmatlanság, érzéketlenség, tiszteletlenség vette át a helyét a hétköznapokban is. Sajnos még valamit meg kell említenem. Ez nem más, minthogy az emberek egyáltalán nem szabály- és törvénytisztelőek. E nélkül a szabályozások nélkül igen nagy összevisszaság lenne. Van is. Ugyanis az emberek, ha lehet, ha nem, egyáltalán nem tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat. Innen erednek aztán azok a problémák, melyek újabbakat szülnek, és bonyolítják az emberek amúgy is gondokkal teli életét. A nagy kérdés az, hogy vajon miért? Miért nem lehet normálisan élni, betartva azokat a rendelkezéseket, melyek mindenkire kötelezőek? Miért kell mindig keresni a „kiskapukat”? Miért váltak az emberek ilyenné? Mi motiválja, hogy a szabályok ellen tegyen? Van egy nagyon egyszerű szó erre, a közömbösség. Ma már az emberek ilyenek egymás felé. Megint egy korábbi időszakra utalnék, amikor én gyerek voltam. Falun nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A köszönés, az illendőség, /ezt a szót ma már szinte nem is ismerik az emberek/ a tisztelet, az őszinteség, a szeretet állandóan ott volt velünk. Ott volt minden nap, minden héten, minden hónapban, és állandóan. Jó érzés töltötte el az embert, amikor beszélgethetett valakivel a faluban, őszintén. Nagy szó. Ma már ez elképzelhetetlen. A bizalmatlanság minden emberben ott van. Ez mindent tönkretesz. Családi, munkahelyi, társadalmi szinten. A mai modern ember már ilyen. Ettől függetlenül érdekes helyzetek alakulnak ki. Annak ellenére, hogy ilyen alaptulajdonságokat vettek fel az emberek, minden megy a maga megszokott ütemében. Viszont ez az életmód egy álságos állapotot takar. Mindenki próbál szépet, jót, okosságot, műveltséget mutatni. Legtöbb esetben ez nem sikerül. Viszont van egy érdekes jelenség. Oly annyira ez az életforma az alap, hogy ebben az a normális, ha hazudsz, ha felelőtlen vagy, ha erőszakos vagy minden téren, ha nem tiszteled a másik embert. Ez egy olyan állapot, mint amikor a vonaton utazunk. A kocsin belül bármi történhet, nem befolyásolja a külső környezet, a történéseket. A kocsin kívül viszont más körülmények uralkodnak. Magyarul, a jelenlegi alapmagatartás teljesen elfogadott, és egyáltalán nem tudják az emberek, hogy van ezen kívül más is, ami sokkal jobb, sokkal kellemesebb. De ezt már nem látják. Kocsin belül zajlik minden. Itt zajlik az élet. Arra, hogy kitekintsek a külvilág felé, egyre kevesebb embernek jut eszébe. Egyszerűen nem érdekli, és nincs rá igény. Ebben a közegben érzi jól magát. Vannak kezdeményezések, melyek azt célozzák meg, hogy jó lenne változtatni, de ezek mind elhalnak. Az érdekes az, hogy néhányan összejönnek, és olyan átéléssel, megértéssel, toleranciával beszélgetnek a jobbá válás lehetőségeiről, hogy az ember azt hinné, na, végre elindult valami. Aztán rá kell jönnie, hogy az ott elhangzottak is csak álságos dolgok voltak az ott megjelenő emberek szájából. Egyik sem gondolta komolyan azt, amit elmondott, azt, amit szinte tanácsként közvetített az emberek felé. A szereplők ugyanúgy mennek tovább, és ugyanúgy nem foglalkoznak azzal, amit mondtak. Álságos világ ez. A jóság, a megértés, és minden más tulajdonság, ami a szebb világot hozná, megszűnt létezni. Elveszett. Egyszerűen az emberek nem foglalkoznak vele, nem tartanak rá igényt. Ez már súlyos probléma. Ebből fakadóan ki lehet jelenteni, hogy a normálistól eléggé eltérő viselkedés- és magatartásformákkal lehet találkozni. Higgyék el, a normálishoz nem kell sok. A szomorú, hogy ez a létforma beleívódott az emberekbe. Nem tudnak már másképpen élni. Ez sajnos kapcsolatba hozható az elbutulás tényével is. Hihetetlen vélemények, álláspontok, megnyilvánulások látnak napvilágot. Az ember óhatatlanul is hall ilyen beszélgetéseket az utcán, üzletekben, boltokban, bárhol, ahol emberek vannak, közlekednek. A mérhetetlen közömbösség, erőszak, felelőtlenség, hazugság ülepedett az emberekre. Olyan helyekről szereznek adatokat, információkat, melyekkel nem tudnak azonosulni, próbálják másolni, de zsákutcába kerülnek. Ez nem véletlen. A hírek, amit hallanak, látnak, sok esetben torz információkat adnak, és bizonytalanságot okoznak. Az ebből fakadó konfliktusok elkerülhetetlenek. Ez részben annak tudható be, hogy az emberek alulműveltsége túl nagy már. Nincs szelektálás a valós és a hamis között. Az emberek inkább hajlanak a hamis felé, a számukra különlegesebb felé. Ez feszültséget okoz, még a kapcsolatokban is. Olyan sok szélsőséges megnyilvánulás lát napvilágot, hogy nem lehet lassan eligazodni benne. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és az a valami a jó, amit ő mond. Ennek az az oka, hogy ma már minden ember meg van győződve arról, hogy ő a fontos, ő tud mindent jobban, neki van mindig igaza, az a helyes, amit ő csinál, stb. Gondolom, ezekkel a dolgokkal már sokan találkoztunk. Ez különben nagyon érdekes, mert sokan annyira meg vannak győződve arról, amit mondanak, még annak ellenére is, hogy torz gondolatokat, adatokat közöl, meg sem fordul a fejében, hogy badarságokat beszél. Egyszerűen nincs tisztában a gondolataival, és sok esetben érzéseivel sem. Ennek a párkapcsolati rendszerben van romboló hatása. Sajnos sok esetben kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki, nem beszélve arról, hogy sok esetben éppen azt a torz látott valamit akarja erőltetni a másik félre, ami nem igazán jó a másik félnek. Ez viszont már másodlagos dolog. Ha valami véleményt mondhatok, akkor azt említeném meg, hogy jó lenne már ezen a rendszeren változtatni. A helyzet az, hogy addig, amíg az ember szembeáll egy másik emberrel, és beszélgetnek, néznek egymás szemébe, és a második mondatnál már tudom, hogy hazudik, akkor sok mindenről nincs mit beszélni. Most valóban itt tartunk? Ennyire álságos a helyzetünk? Szomorú, hogy azt kell mondanom, sajnos.  

2021.11.19.

Egyre többet hallani

Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik egyáltalán nem törődnek azzal, hogy milyen értelmi és érzelmi életminőséget élnek. Ez nagyon szomorú. Nemcsak a magam gondolatait szeretném megfogalmazni, hanem sok olyan más emberét is, akik ugyanúgy látják azt, ami már egy jó ideje jelen van a társadalomban, történetesen, hogy elbutultak az emberek. Ennek több, sőt mondhatni számtalan jele van. Érdekes dolgokat lát, hall az ember, csak egy kicsit másfelé is kellene figyelni. A „kockahatás” egyértelműen meghatározza az egyén helyét. Mit értek „kockahatás” alatt? Egyszerűen azt, hogy az emberek annyira eltávolodtak egymástól, hogy már az idegenkedés fogalma is felvetődhet. Sőt! Fel is vetődik. Mindenki a saját kis, vagy nagy dolgaival van elfoglalva, és már arra nem jut idő, hogy esetleg nyissanak a szomszéd felé. Szerencsére ez az álláspont a vidéki területekre nem érvényes, illetve nem annyira érvényes. Ez személyes tapasztalat. Sőt! Az én gyerekkoromban faluhelyen mindenkinek köszöntünk. Akkor volt baj, ha nem. Ma már annak az illemszabályát sem tudják az emberek, hogy mikor, kinek kell köszönnie, úgyhogy sok esetben ez el is marad. Ez már egy alapvető hiányosság. Folytatva az előző gondolatmenetet, később, amikor már nagyobbak lettünk, az egész települést ismertük. Így volt ezzel mindenki. Egy kellemes köszönés a nap bármely szakában, néhány szó az utcán, vagy bárhol. Mindig volt mit, és miről beszélgetni. Összetartoztunk. Nem idegenkedtünk egymástól. Ennek nyomai fellelhetők még sok településen, szerencsére. Volt olyan hely, ahol a helyiek megelőztek a köszönésükkel, holott ezt nekem kellett volna megtennem. Ez így van, amikor valaki bemegy valahova, akkor neki kell köszönni. Hol van már ez az illem? Sajnos, ez nemcsak a fiatalokra vonatkozik, hanem a középkorúakra is. Úgy látszik ez már a „kockahatás” része. Ne foglalkozz velem, én sem foglalkozom veled, hagyjál békén. Valahogy ez a hozzáállás. De van ennél egy sokkal veszélyesebb helyzet is. Ez nem más, mint amikor valakivel, mondjuk a lépcsőházban lakóval, vagy bárki olyan ismerőssel, akivel többször is találkozik az ember, köszönés után még kérdez, vagy mond valamit. A rögtöni reakció: vajon mit akarhat tőlem ez az ember? Ismerős? Biztos vagyok benne. Ez még akkor is jelentkezik, ha netán egy közös utazás keretén belül kerülnek, kerülnének közelebb egymáshoz az emberek. Ott is megvan a három lépés távolság, szokták mondani. Talán most sokan azt hiszik, hogy nem így van. Szintén tapasztalat. Társas utazás, letelt az idő, mindenki gyűjti a telefonszámokat, e-mail címeket, facebook elérhetőségeket. Aztán? Semmi. Mindenki hallgat, nem hív senkit, nem ír senkinek. Vajon miért? Mert egyszerűen nem érdekli a további kapcsolatot fenntartani. Nyűgnek, plusz időpocsékolásnak tartja az egészet. Nem akarja senki, hogy esetleg valaki többet megtudjon róla, akár érdeklődési köréről, akár hobbijáról, akár sportolási szokásairól, vagy egyáltalán valami közelebbi dologról, ami már egy kicsit személyesebb. A „kockahatás” érvényesül. Csak én, csak magam, csak nekem, én okos vagyok, mindent tudok, nincs szükségem senki másra, aki esetleg kellemes, jó dolgokat mondana. A normális társadalmi kapcsolatoknak itt vége. Innen már csak egy lépés, hogy ne ismerje a tolerancia fogalmát, ne ismerje a kompromisszum fogalmát. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt alkalmazza is bárki. Mi történik valójában? Mindenki magába fordul, neki nincs szüksége arra, hogy valakivel beszélgessen. Felütötte a fejét a bizalmatlanság, a bizonytalanság, a hazugság. Senki sem őszinte. Szintén saját tapasztalat, és egy borzalmas dolog, amikor valakivel beszélget az ember, néz a szemébe, mondja a magáét, és tudom, hogy hazudik. Erre mit lehet mondani? Semmit. Próbálom a butaságait korrigálni valahogy, de nem megy, mert erőszakosan ragaszkodik a hazugságához, és csak az jó. Ő az ész. A mindentudó. Tudják, milyen sokan vannak ilyen emberek? Már sok helyről hallani vissza, hogy el vannak butítva az emberek. Ez sajnos így van, és egyre inkább így lesz. Ez az embercsoport a tudástól fél a legjobban. A szellemi kapacitásuk az embereknek nagyon alacsonyan van. Megkérdőjelezendő, hogy egyáltalán van igény arra, hogy valaki, vagy valakik kicsit műveltebbek legyenek? Sajnos, nagyon az az érzésem egyre inkább, hogy nincs ilyen igény az emberekben. Elvannak a maguk világában, ami pusztán illúzió, de itt jól érzik magukat. Úgy véli, ő dönt mindenben, ő az okos, ő jobban tud mindent, ő a követendő példa. Úgy véli, amit ő mond, kitalál, alkot, csinál, cselekszik, az a jó, más nem. Van egy jó mondás, bizonyára ismerik: „Lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni”. Ez utóbbi a borzalmas. A helyzet az, hogy ez az általános.

 Van több olyan dolog, ami még szorosan ide kapcsolódik. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek önmagukban is súlyos fogalmak. A közömbösség, a közöny, az érdektelenség és a felelőtlenség. Számtalan alakalom volt már arra nézve, hogy az emberek mennyire nem törődnek, nem foglalkoznak másokat ért esetleges bántásra, sérelemre, stb. Mi okozhatja ezt a magatartást? Semmi más, mint a felsőbbrendűség érzete. Én vagyok az aki, nekem mindent lehet. Ugye ismerős a megállapítás. Sajnos a magyar ember sem nem törvénytisztelő, sem nem szabálykövető. Mindig keres valamit, amivel el tud térni az előírttól, de még valahogy be is tartja. Ez sajnálatos dolog. Csak gondoljunk bele, mi az a tényező és gondolat, hogy valamilyen szabályt megszegek, és az esetleg súlyos, nagyon súlyos következményekkel jár. A magyar ember nem tanul, még a mások kárán sem, ugyanúgy elköveti többször ugyanazt a szabálytalanságot, még annak árán is, hogy magára nézve komoly hátrány keletkezik. Vagy. Valaki elkövet valamit, és rajtakapják, vagy a későbbiekben elfogják. Mi a legelterjedtebb? Nem én voltam. Hosszú hónapok múltán, aztán csak bebizonyosodik, hogy ő volt a vétkes. Ennyire nincs becsület? Ennyire nincs őszinteség? Mindig hazudni kell? Sajnos azt látni, hogy igen. Ezt a világot éljük, a társadalmak ilyen embereket nevelnek. Ez az egész világon így van. A felelőtlenségnek nagyon széles a tárháza. Ezt szinte minden nap meg lehet tapasztalni. A mai modern ember úgy véli, hogy a nagy szabadság mellett ő mindent megtehet. Elméjének egyetlen egy része sem ellenkezik az ellen, hogy az a valami, amit tesz, nem jó dolog, és árt másoknak. Ez a tény egyáltalán nem érdekli. Közömbös ezek iránt, és úgy általában minden iránt. Jogosan lehet feltételezni, hogy az agya már teljesen másképpen működik, mint ahogy normálisan kellene. Ugyanis, józan, megfontolt gondolkodás mellett nem történhetnének meg olyan dolgok, mint amilyenek megtörténnek. Talán egy érdekes hasonlattal valamennyire még inkább rá tudok világítani a lényegre. Talán már kevesen emlékeznek arra, amikor máshol engedélyeztek egy üveg sört meginni autóvezetéskor. Ezt hogy értelmezte a magyar ember? Veszek egy láda sört, beteszem a csomagtartóba, majd mindig csak egyet iszom. Ez az alapgondolkodás. Én jobban tudom, én gyorsabb vagyok, én okosabb vagyok, én tájékozottabb vagyok, egyszóval az egyén egy zseni. Az ilyen magatartásnak nincs határa. Ez még meg van fejelve az állandó hazugsággal, erőszakkal, viselkedésbeli zavarokkal, közönnyel, lenézéssel mások iránt. Ezek a magatartás és viselkedés formák mennyisége és minősége is egyre durvább, és egyre sűrűbb lesz. Talán éppen itt lenne az ideje, hogy elinduljanak az emberek abba a világba, amelyet úgy hívunk, hogy értelmi, érzelmi intelligencia világa.        

2021.11.12.

Félelem és bizonytalanság

Az emberek nagy része még most is a XXI. században is bizonytalanságban él. Ez világjelenség. Még a félelmet is ide lehet sorolni, bár ez már egy erősebb kifejezés arra nézve, hogy a mai modern ember milyen lelki problémákkal találja magát szembe. Lehet azt mondani, hogy ez napi szinten jelen lévő két fogalom. Fel lehet tenni a kérdést: vajon mitől van ez a jelenség. Most már elég messzire kell visszamenni az időben, hogy valamennyire tisztán lássunk ebben a témában. Egy nagy váltással bizonytalanabbá vált minden. Új szabályok, törvények, kötelességek, kötelezettségek, stb. Az emberek ezekben a felmerülő témákban nem tudnak kellőképpen tájékozottak lenni, ezáltal egy bizonytalanság érzet lép fel. Mindent kérdezni kellett, keresni a helyes és könnyebb megoldásokat. Ez úgy volt lehetséges, hogy olyan valakit kérdeztek meg, akik értettek hozzá. A nagy baj ott kezdődik, hogy ezt felismerve nagyon sok ember ezzel visszaélt. Sőt! Egy idő után maguk az emberek is kezdték gyakorolni egymással szemben ezt a magatartást. Kialakult egy nagyfokú visszahúzódás az emberek részéről, mondván nem tudok mit tenni, nem vagyok tisztában dolgokkal, nem ismerem az ide vonatkozó szabályokat, melyek elég sűrűn váltakoznak. Ha ezt napi szintre tesszük, akkor felüti a fejét a félelem is. Félek, hogy jól csináljak mindent, félek, hogy elrontok valamit, félek, hogy olyat teszek, ami szabályba ütközik. Sajnos ezek a dilemmák fellelhetők, és ez okozza a félelmet. Ha a kettőt összerakjuk, akkor valóban egy nehezen élhető hétköznapi életforma kezd eluralkodni.

Vajon feloldható ez valamivel? Igen, feloldható. A baj az, hogy erre az emberek már nem vevők. Arról van szó, hogy tanulni, okosodni, tájékozottnak kell lenni. Semmi mással nem küzdhető le a bizonytalanság és a félelem, csak a tudás növelésével. Ha képzem magam, jobban rálátok dolgokra az élet minden terén. A buta embert a legkönnyebb befolyásolni. A tudás megszerzése soha nem késő.    

2021.11.06.

Vademberek

Talán furcsának tűnik egy ilyen cím. Többször elgondolkodtam, hogy vajon elfogadható-e ez a cím? Aztán rájöttem, hogy sok esetben még nagyon is enyhe kifejezés. Mire gondolok? Nézzünk körül a nagyvilágban. Illetve ne is menjünk olyan nagyon távolra. Maradjunk a határainkon belül. Az emberek egyre inkább szélsőségesek lesznek. Ez már olyan méreteket ölt, amit elég nehéz lenne visszafordítani. Vajon az emberek gondolkodásmódja helyes úton jár? Lenne még ezzel kapcsolatban számtalan kérdés, amit valószínűleg sok mindenki fel tudna tenni. Azért nem is teszek fel több kérdést, mert tudom, hogy szerencsére még nagyon sokan gondolkodnak egy olyan formában, ami még a józan észt, és az elfogadható normatívákat követi. Sajnos a nagy része az embereknek nem ezt teszi. Követ valamit, maga sem tudja, hogy mit, csak olyan torz világképet alkot meg magának, amibe rajta kívül senki nem fér bele. Ezt úgy hívom, hogy a mai modern ember. Ennek az embertípusnak, akik nem olyan régen jelentek meg, teljesen más gondolatvilága van, mint amit a józan ész elvár. A lényeg csupán három betű. Ész. Igen, itt van minden eldugva, elrejtve. Valóban, de csak ennek az embertípusnak. Ő ettől a három betűtől fél, főleg attól, amit jelent. Az első nagy hiba, hogy azt hiszi, ő mindent jobban tud, ő az okos, ő a szép, ő az, aki mindent, minden esetben meg tud mondani, és mindenről, mindenkor van véleménye, helyes véleménye. Ettől eltántorítani nem lehet. Normális vitára, elmélyült eszmecserére egyáltalán nem alkalmas a gondolkodása. Az illúzió világában él. Tudom, ez az állapot annyira finoman ki van találva, hogy egyre nehezebb ráismerni a buktatóira. Ezek a gáncsok mindenhol ott vannak a tudással rendelkező emberek előtt. Azok, akik az illúzió világát válasszák, azoknak itt nincsenek akadályok, hiszen „szellemi tudásuk” igyekszik társaik fölé kerekedni.  Ez legtöbb esetben sikerül is. Hol erősebb hanglejtéssel, hol káromkodással, hol erőszakkal, hol hazugságokkal. A választandó tárház roppant széles. Az ilyen paraméterekkel megáldott embereket egyszerűen nem lehet meggyőzni. Néha egy beszélgetés kapcsán érezni és látni, hogy valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzeli, hanem ahogy elmondják neki. Persze ez is egy illúzió, hiszen már előre látni, hogy talán bólogat, de nem hiszi el a valós dolgokat, ami tudás alapú. Nem is elmélkedik el rajta. Egyszerűen túllépi az eseményt, és minden megy tovább. Hamar visszazökken az ő világába, amiben igen jól érzi magát. Ez annyira erős, hogy egyáltalán nem akar semmiféle plusz információra, adatra, ismeretre szert tenni. Sok esetben egymást is erősítik, ami még jobban tetőzi a butaságot, még jobban teret ad a hamis tényeknek. Ma már a mai modern ember hazugság nélkül nem tud létezni. Ezt olyan szinten műveli, hogy egy idő után azt hiszi igaznak, amit ő kitalált. Ezt aztán erőlteti a másik emberre. Így kialakul egy valótlanságokon alapuló hagyomány, ami egyre nagyobb teret hódít. Ez lehet minden témában, és minden szakterületen is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma már az emberek 85-90 százaléka olyan magatartást gyakorol, ami a becstelenséget, a tisztességtelen magatartást, az erőszakot, a hazugságot állítja maga elé, mint követendő viselkedést. Van egy nagyon széles területe ennek a kultúrának. Ez nem más, mint a felelősség. Ha mindezt összegyúrjuk, el lehet képzelni, milyen embertípus alakul ki belőle. Na, ilyenek léteznek legnagyobb részt a mai modern világban. A mai modern ember felelősség tudata egyenlő a nullával. Egyszerűen nincs. Nem is érdekli. Meggyőződése, hogy ő semmiért nem felelős, ő mindent jól csinál, mindent szabályosan, az előírásoknak és törvényeknek megfelelően tesz. Aztán jön a kellemetlen meglepetés, amely arról szól, hogy emberke, ezt és ezt miért tetted? Még ekkor is azt hangoztatja, hogy az nem úgy volt, az teljesen másképpen történt, én ott sem voltam, stb. Amikor olyan tények állnak elő, amit már nem tud a saját eszével áthidalni, akkor jön az, hogy hát igen, én voltam. Az egész folyamat igen érdekes lélektani vonalon zajlik. Ugyanis egy olyan gondolatvilágot, amelyben a mai modern ember él, és azokkal a paraméterekkel rendelkezik, amik fel lettek sorolva, nagyon nehéz olyan irányba terelni, ami nem az illúziót érezteti. Mivel ezek az emberek teljesen más magatartás, és viselkedési normatívákat képviselnek, így a torz kifejezésmódjuk olyan képzeteket teremtenek, melyek a normálistól teljesen eltérőek, illetve nagyon sok esetben a pszichés esetek körébe tartoznak. Ugyanis szokták mondani, hogy „józan ésszel egy ember ilyet nem tesz”. Ebben az esetben a józan észt ne keresünk, mert nincs. Ez a legfőbb oka, hogy olyan események, történések kerülnek napvilágra, ami sok esetben megmagyarázhatatlan. Még azért van egy lépcső. Az ilyen ember gyereke. Ő ezt látja, ezt másolja, e szerint fog élni, a látottak és hallottak szerint fog tevékenykedni, létezni. Na, itt van a nagy baj. Ez csak fokozódik, szinte hatványozódik, és egyre ostobább, butább lesz az ember. Ő úgy van, és úgy fogja fel a környezetét, hogy mindenben ő dönt, ő mondja meg, hogy mit, mikor, és hol, beszabályoz szinte mindent, hiszen az ő „tudásának” kell érvényesülnie, és a szerint kell működnie a családi rendszernek. Ez a rendszer sok esetben túlmutat a határokon. Ennek viszont nincs jelentősége. Azt már igazából nem fogja fel, hogy ő semmiben nem dönt. Mindent a szerint tesz, amit mondanak neki. A szomorú az, hogy ezt már sok esetben fel sem tudja fogni. A teljes elbutulás totálisan uralja az egyént.

2021.10.29.

Emberi viselkedés

Egyre inkább lehet látni, hogy az emberek kezdenek eltolódni egy rossz irányba. Persze mindenkinek másképpen hangzik a jó, vagy a rossz. Egyet azért leszögezhetünk. Minden emberben ott van mindkettő. Az már csak intelligencia kérdése, hogy melyik kerül előtérbe. De nem akarok ennyire előre szaladni. Az uralkodó jelleg mindig is társa volt az embernek. Szeretett irányítani, középpontban lenni, hatalmat gyakorolni mások felett. Ez egy állandó állapot a mai napig is. Sőt! Igen, sőt! Az emberek valami oknál fogva a rossz felé kezdenek húzódni. Ha körül nézünk, mindenhol a bizalmatlanság, a bizonytalanság, és a hazugság lengi körül a környezetünket. Vajon miért? Így kell ennek lenni? Ez a világ ezt diktálja az embereknek? Na, itt már egy kicsit súroljuk az igazságot. Tudják, minden a családban kezdődik. A születendő gyerek ott tanul meg elég sok mindent a szüleitől, azaz, amit lát, hall, lemásolja, és azok szerint gondolkodik, cselekszik. Aztán idővel több mindent is tanul, hall, lát. Sok esetben a rosszat követik, ami sajnos egyrészt a családtól, másrészt a környezettől tanul, les el. Aztán még erre rárakódik a saját jelleme, gondolat világa, egyéni elképzelései. Ez az összesség adja ki aztán a teljes embert. Jellemét, magatartását, viselkedését. Ha jobban körül nézünk, azt tapasztalhatjuk, hogy szinte minden ember valamilyen formában más akar lenni a másiknál. Ebben nincs semmi különleges, hiszen nem vagyunk egyformák. A baj ott kezdődik, hogy elkezd azon gondolkodni valaki, hogy miképpen lehet különb a társánál. Ez a dolog nagyon sokféleképpen alakot tud ölteni. Egyvalamit azonban nem volna szabad elfelejteni. Minden egyes cselekedethez valamennyi szellemi érettség kellene. Itt kezdődnek a bajok. Legtöbb esetben ez nincs meg. Az okoskodás, az erőszakkal kísért akaratnyilvánítás, előbb, utóbb konfliktust generál. Ezt az emberek egyre kevésbé tudják kezelni. Ez okozza aztán azt, hogy képtelenek valamit megérteni a valós értelmében. Itt kezdődik a butaság fogalma. Amikor valami helyes, jó dolgot szeretnél megértetni valakivel, aki az ellenkező oldalon áll, azaz, okosságokat mond a környezetének, és azt el kell fogadniuk, akkor egyszerűen nem tudod érvényre juttatni a valós dolgot, mert olyan mértékű szellemi hiánnyal rendelkezik az adott személy, hogy azt minősíteni már nem lehet. Mivel az ilyen emberek vannak sajnos többségben, így egyre nehezebb a helyes irányt tartani. Arról már ne is beszéljünk, hogy ezt mások egyre inkább kihasználják. Van egy érdekes jelenség még sok más mellett. Olyan mérhetetlen nevetséges dolgokat tesznek olyan emberek, akiknek egyáltalán nem ez lenne a dolguk. Azt hiszik, és talán vallják is, hogy amit csinálnak, az milyen jópofa dolog. Nevetnek, viháncolnak a saját butaságukon, és még dicsérik is egymást. Itt egyre inkább kiüt az a magatartási defekt, ami egyre jobban terjeszkedik. Ezt a látott és hallott viselkedést az ember valahogy elteszi abba a fiókba, ahol az idétlen kategória van elhelyezve. Sajnos van ennél még rosszabb. Ez nem más, mint az az állapot, amikor a hazugság az alap. Itt már komoly elmebeli problémák is fel szoktak merülni. Olyan cselekedet, viselkedés, nagyfokú értetlenség, önzés, tolerancia hiány, kompromisszum képtelenség kerül előtérbe, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Itt kezdődnek aztán a bajok. A teljesen szélsőséges gondolkodás, amit a butaság diktál, felszínre tör. Az értelmi és érzelmi intelligencia totális bukását lehet nyomon követni. Sok esetben az ember csak kapkodja a fejét, hogy bizonyos dolgok tényleg megtörténnek, megtörténhetnek? Sajnos, igen. Ez semmi másra nem vezethető vissza, mint arra, hogy olyan példákat látnak az emberek, ami feljogosítja arra, hogy így viselkedjenek. Az eredmény nem marad el. Kialakult egy olyan állapot, ami már a pszichiátriai eseteket súrolják, gondolkodásban, cselekedetben. Három dolgon kellene alapvetően változtatni ahhoz, hogy az emberek úgy viselkedjenek, ahogy elvárható lenne. Bocsánat, rosszul fogalmaztam, nem elvárható, hanem normális. Azok a helyzetek, amik egyre inkább kialakulnak az életben, nagyon sok esetben teljesen elütnek a normálistól. Mi az a három dolog? Nem kellene hazudni, nem kellene bizonytalan helyzeteket teremteni, ismét bízni kellene a másikban. Nem sok, de mégis a mindent jelenti. Ha ezek a fogalmak ismét meggyökeresednek az emberekben, akkor visszaáll minden a normális rendre. Tudják mi az érdekes? Nagyon szoros összefüggés van a természet és az emberi viselkedés között. A természetet különböző dolgokkal lehet terhelni, egy ideig kijavítja az emberek felelőtlen magatartását, igyekszik helyreállítani a rendet. Egy idő után azonban erre már nem képes, és elindul egy visszafordíthatatlan folyamat, ami rosszat eredményez. Ez így van az emberekkel is. Még lehet javítgatni az emberek értelmi és érzelmi intelligenciáján, de van egy pont, amikor már akkora mérteteket ölt a hazugság, a bizonytalanság és a bizalmatlanság, hogy teljesen elfordulnak az emberek egymástól, és kialakul az elszigeteltség, ami visszafordíthatatlan veszteségeket okoz az emberek érzelmi világában. Sajnos most már ott tartunk.      

2021.10.22

Kihívás

Szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes jelenségre, szóra. Ez pedig a „kihívás” szó. Szomorú, hogy a mai modern ember eljutott odáig, hogy sok esetben a legegyszerűbb dolgokra is odailleszti a kihívás jelzőt, annak ellenére, hogy különleges dolog nem történik. Csak egy példa. Egy nyilatkozat szerint kihívást jelent, hogy reggel el kell menni munkába. Miről beszélünk? Ez ma ilyen katasztrofális? Sajnos nagyon sok mindenre használják ezt a kifejezést, jelezvén, hogy ez mennyire bonyolult, mennyire összetett, mennyire nehéz, holott erről szó sincs. Maga az ember vált olyanná, hogy már a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak neki. Annyira le vannak butítva az emberek, hogy nagyon egyszerű dolgok is akadályt jelentenek. Az esetleges sikeres megoldás eufóriát eredményez, ezzel bizonyítva, hogy mennyire nagy valamit tett. Az önértékelés mögött semmi tényleges teljesítmény nincs, egyszerűen alapvető emberi magatartásról, döntésről, megoldásról van szó. Na, ezek ma már hiányoznak az emberekből. Hozzáteszem, nem véletlenül. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egyre többet hallani főleg hírekben, hogy bizonyos eseteket túlreagálnak. Olyan szintre állítanak be dolgokat, mintha az valami különleges módozatot, elbánást, megoldást igényelne. A túlbonyolított dolgok nehézkessé, bosszantóvá, ezáltal türelmetlenné, agresszívvá teszi az embereket. Sajnos ezek a jelenségek jelen vannak a minden napjainkban. Miért alakult így? Erre van szükség. A hozzá nem értés, a tudatlanság ezt eredményezi. Ha tovább lépünk, éppen az elmondottakkal kapcsolatban, akkor valami igen furcsa légkör lengi körül a társadalmat. Nem nagydologról van szó, mégis hatalmas jelentőségű. Az emberek mindennapi életét befolyásolja. Ez nem más, mint a normalitás, azaz, a normális viselkedés. Mi tartozik ehhez? Mi szükséges ahhoz, hogy ez az állapot stabil legyen? Nem sok, mégis rengeteg. Sajnos a mai modern ember viselkedése, a társadalomhoz és embertársaihoz gyalázatos. Az emberek normalitása, a normálishoz való közelítése nulla, illetve csak nyomokban létezik. Tudom, ezt már sokan próbálták megmagyarázni. A szörnyű, hogy sohasem sikerült változtatni ezen. Jelzem, most sem fog sikerülni. Az emberek gondolkodása nagyon megváltozott, rossz irányba. Mára a normális kifejezés elavult. Az emberek viselkedéséről kijelenthető, hogy nem normális. Nézzük csak? Olyan események, történések, gondolatok foglalkoztatják az embereket, amik teljesen elütnek a normálistól. Sőt! Az ember gondolkodása élete során is torzul. Vajon mi a normális? Tudom nagyon hétköznapinak fog hangzani. Tisztelet, szeretet, megértés, bizalom, viselkedési kultúra. Ezek a normális magatartás ismérvei. Na, a mai modern ember egyáltalán nem ilyen, sem tudatilag, sem fizikailag, nem üti meg a normális szintet. Tudati szintje igen alacsony, eszköze a hazugság és az erőszak. Viselkedése a bizalmatlanságon alapul. Társadalmi kapcsolatai a távolságtartáson és a visszaéléseken nyugszik.

Szinte semmi sem működik normális keretek között. Felütötte a fejét a magas szintű hozzá nem értés. Az ember saját magát teszi tönkre. Az életét, a környezetét, a társadalmat az ember mérgezi meg, és teszi egyre elviselhetetlenebbé. Az életét azzal, hogy szó szerint idegenné válik a másik ember számára, a környezetét azzal, hogy felemészti energia tartalékait, hatalmas mértékben szennyezi azt a környezetet, amiben él. A társadalmat azzal, hogy hazugságok, tisztességtelen magatartás, és becstelenség uralja az országokat.  Ha ezeket összevetjük, látjuk, hogy ez nem a jövőben fog kialakulni, hanem már benne is vagyunk. Lehetne ezen változtatni? Lehetne, de nem ez a cél, illetve ma már nem egyértelmű a válasz. Az emberek úgymond „jóságos” viselkedése is álságos. Minden érdekek mentén működik. Őszinteség, bizalom, elfelejtett fogalmak. Az emberekből hiányzik az értelemi és érzelmi intelligencia. Részemről felvetődik egy kérdés, illetve egy kijelentés. Egy ilyen romlott világot csakis mesterséges úton lehet fenntartani, és működtetni. Forrong a világ, de a vezetőket ez egyáltalán nem érdekli. Az egész rendszer hazugságokra épül, illetve ahogy korábban jeleztem, egy illúzió az egész. Mindig, és minden esetben az ember a hibás. Tesz is azért, hogy hibázzon. Ma már az ember egy eszköz, semmi más. Kemény szavak? Igen, azok. Tessék körülnézni, és egy kicsit elgondolkodni az élet folyásán. Hamar rájönne mindenki, hogy valami nem stimmel. A nagy kérdés: vajon rá akar jönni a mai modern ember erre?  Sok minden olyan esemény van, amit „jópofa” dolognak tartanak. Valójában nem „jópofa” dologról van szó. Értelmi defektről beszélünk. Olyat tesznek az emberek, ami egyáltalán nem normális. Csak egy pár példa: szelfit készít egy szikla tetején. Az eredmény, zuhanás. Száguldozik az autóval, sok esetben másokat veszélyeztetve, mindezt a telefonjával rögzíti. A végeredmény hatalmas baleset. Zenét hallgat a vasúti átjáróban, és elüti a vonat. Sportrendezvényen összetöri a teniszütőjét, mert elrontott valamit. Tizenévesek részegre isszák magukat, és állati módon viselkednek. Mindezek tetejébe az emberek azonnal indulatosak a másikkal szemben, még akkor is, ha nincs igazuk. Nagyon sok esetben még a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be az emberek. Türelmetlenség, értetlenség lengi körül az emberek hétköznapjait. Ez az igazi jele a nem normális viselkedésnek, és ez már napi szinten működik. Hangsúlyozom, nem az eltérő magatartás és viselkedés a baj, hanem az, ahogy ezt művelik. Ha sarkosítani szeretnék, akkor azt mondom, hogy az ostoba, tudatlan ember ismérvei a felsoroltak. Szellemileg nem tudja felfogni, mekkora bajt tud okozni másoknak, és saját magának. Nem tudja felfogni és kontrollálni a történéseket. A „majd én megmutatom” nagyon elterjedt. Mindenki különc akar lenni. Ennek érdekében teljesen vad, értelmetlen és megfoghatatlan dolgokat visz véghez. Tudatlansága és viselkedésbeli intoleranciája megbotránkoztató viselkedést generál. Elsősorban a szülők alkalmazzák ezt a viselkedésformát, amit a gyerek lát, hall, majd később alkalmaz, azaz, ugyan úgy viselkedik, mint a szülei, hiszen lemásolja őket. A szomorú, hogy a szellemi és fizikai leépülés igen nagy méreteket öltött már. A még szomorúbb, hogy az emberek ezt el is fogadják, és e szerint élnek.

A mai modern ember kezd olyan társadalmi formában élni, ami a régmúlt korokban is jelen volt. Ez a társadalmi forma ma éli modern kori változatát. Az adósrabszolgaság a modern kori rabszolgaság leggyakoribb formája. Sajnos sok más változata is jelen van már szerte a világban. Kijelenthetjük, hogy ma a XXI. század történelme ismétli önmagát. Létrejött, és működik a III. évezred elején a modern rabszolgatartó társadalom.     

2021.10.15.

Az emberek viselkedése

Több alkalommal, és különböző helyeken megfordulva, saját tapasztalat alapján, valamint egyes rádió- és televíziós műsorokat hallgatva, és nézve, arra lehet következtetni, hogy valami nagyon megváltozott a környezetünkben. A környezetbe az embereket is értem. Mire gondolok? Arra, hogy az emberek különlegesek akarnak lenni a másiknál, és ezért mindent megtesznek. Minden áron ki akarnak tűnni, központban akarnak lenni, okosabbak akarnak lenni mindenkinél. Sajnos ehhez egy valami hiányzik. Az ész. Miért mondom ezt? Mert az emberek magatartása, viselkedése mára már sok esetben odáig fajult, hogy azt lehet hinni, valami agyi, elmebeli zavar támadt náluk. Olyan dolgokat tesznek, amit normális ember nem követ el. Sajnos azt is lehet mondani, hogy ez általános jelenség. A társadalom ilyen emberek nevel. Aztán a szülők ezt a viselkedést tovább adják a gyerekeiknek. A gyerek másol. A felnőtt azt hiszi, hogy jópofa dolgokat csinál, de csak ártani tud. Ésszel nem tudja felfogni ennek jelentőségét, azt hiszi ez a jó, ő ezzel kitűnik a többi közül, gyereke ezt látja, és próbál ő is úgy tenni, és létrejön a komoly ütközés. Ugyanis ezeket csoportban teszi. Társadalmi közegben. A konfliktus elkerülhetetlen, és jönnek a bajok. Az embereket őrült módon lehet manipulálni, befolyásolni, és ezt sokan meg is teszik, sőt vissza is élnek vele. Tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés, hazug hozzászólás, inkorrekt álláspont mérgezi a társadalmat, az embereket. Sokan nagyon sokan ezt maximálisan kihasználják, büntetlenül. Az emberek tudata már annyira deformált, hogy szinte bármire rávehető, bármit meg lehet velük csináltatni. Ekkor már felmerül a kérdés? Pszichikailag is torzultak az emberek? Mert józanésszel, nem lehet olyan dolgokat tenni, amire ráveszik őket. Olyan emberekkel lehet bizonyos alantas, és sok esetben számukra is alantas dolgokat megcsináltatni, akiknek valami nem stimmel az agyukkal, ráadásul erőszak nélkül, csak azért, hogy megmutassák vélhetően mire képesek, kitűnjenek a többiek közül, még annak ellenére is, hogy személyiségének, és önmagának ellentmondjon. Mindenféle önös dolgot félretesz, és kivetkőzik magából. Ezt normális ember nem teszi. Ezzel a viselkedésével lealacsonyítja önmagát. Nincs önbecsülés, nincs önkontroll. Ez a legrosszabb. Ennél lejjebb már nincs. Eljutottunk oda, hogy ilyen emberek szaladgálnak az utcán, ilyen emberek irányítanak másokat, ilyen emberek akarnak példát mutatni. Vajon mivel? Hát erőszakkal, agresszióval, tisztességtelen, becstelen, hazug magatartással. Itt tartunk. Valami még ide kívánkozik. Nagyon sok olyan eset van, amikor szándékosan ártanak egymásnak az emberek, olyan formában, hogy az már a klinikai esetek szintjét súrolja, sok esetben meg is haladja. Ezeknek az embereknek segítségre lenne szükségük, mégpedig gyorsan, mert az ilyen emberek másra is képesek embertársaikkal szemben. Kigondolnak olyan cselekedeteket, melyeket épp eszű ember, normális agytevékenységgel rendelkező személy nem csinál. Vajon ezeknek az embereknek deformált gondolataik vannak? Igen, határozottan igen, csak az a baj, hogy nem érik fel ésszel, hogy mit tesznek. Na, ez a borzalmas. 

   Ami még inkább borzolja a kedélyeket az az, hogy sok embernél, nagyon sokaknál jelentkezik egy másik állapot, ami erre állapotra rátelepszik. Ez pedig a félelem. Minden híradás tartalmaz valamilyen félelmet keltő, szorongást előidéző dolgot. Ez egy fontos dolog. Féljenek az emberek. Mindegy mitől, csak bennük legyen ez a gondolat, és gondoskodnak arról, hogy ez jelentkezzen a minden napi életben. Így teljes egészében kialakul egy deformált, pszichés, erőszakkal, és agresszióval teli életvitel. Létrejön a mai modern ember értelem, és érzelem nélküli világa, mely mellőz minden intelligenciát. 

2021.10.09.

Higgyek valamiben, valakiben?

Ha valaki egy kicsit is tájékozódik a nagyvilágban, hamar rájön, hogy információk, adatok sokaságával találkozik nap, mint nap. Ezeket szelektálni, értelmezni, rendszerezni szinte lehetetlen. Rengeteg új termék, amiknek piacot szeretnének szerezni. Az egyén nem tudja, melyiket válassza. Nem is lehet. Olyan különbözőek vagyunk, hogy az egyes speciális termékek, mert arról van szó, hiszen újat kell produkálni ahhoz, hogy az én termékemet vegyék. Ha e szerint próbálunk élni, akkor sok csalódás fog érni. Tudom, az egyik termék erre jó, a másik másra, de ki tudja megmondani kinek mi a jó. Az egyén melyiket válassza a sok közül? Azt fogja választani, amiről meggyőzik. Vajon mi van akkor, ha mindenre rá lehet beszélni, mert elfogadja a termékekről szóló információt, hogy az neki mennyire jó lesz? Ha ezeket elfogadjuk, tele leszünk haszontalan dolgokkal, felesleges dolgokkal. Miért tettem ezt a kitérőt, hiszen ez egy teljesen más terület, nem illeszkedik az eddigi témakörhöz. Egyszerű. Igenis az egyén tájékozódjon, járjon nyitott szemmel a világban, tudjon dönteni. Ha információt gyűjt, tudást halmoz fel, ha tudást halmoz fel tájékozottabb lesz, ha tájékozottabb lesz, akkor nagyobb rálátással fog rendelkezni arra, hogy mi a jó, és mi a rossz. A sok dolog közül ki tudja választani a számára legmegfelelőbb dolgokat, és ezzel az egyén olyan tudás birtokába kerül, ami a mai világban nélkülözhetetlen azért, hogy ne tudják átverni, kihasználni, félretájékoztatni, és félrevezetni. Túl bonyolult az élet, és ezt könnyen ki lehet használni, és ki is használják a bizonytalanság miatt, mert a bonyolult élet, és bizonytalanság, bizalmatlanságot szül, ezzel pedig még jobban irányíthatóvá válik az egyén. Kinek, kiknek válik irányíthatóbbá az egyén? Lehet, hogy bárgyú kérdés, de azt hiszem sokak számára ez sem egyértelmű, mint sok más dolog. Mi az, ami a valóság? Sajnos ezt ma már nehéz megmondani. Titkok, burkolt kifejezések, homályos utalások, kétértelmű dolgok teszik egyre nehezebbé a tájékozódást ebben a világban. Sok őszinteséget nem lehet elvárni. Aki mégis e mentén halad, hamar rájön, hogy visszaélnek jóindulatával, őszinteségével, szeretetével. Az emberekben nem lehet megbízni. Van egy terület, ahova nagyon sokan menekülnek, mert úgy gondolják, hogy az legalább az övéké, az ő meggyőződését hivatott szolgálni, és elkötelezetté válik. Ez nem más, mint a hit világa, a vallásgyakorlás különböző változatai. Ha a vallástörténelmet nézzük, igen régi időkre nyúlik vissza. Az egyes korokban különböző képen gyakorolták a hit dolgait. Nagyon más vallások alakultak ki, és nagyon sok van belőlük. Nem véletlen. Az emberekre való ráhatás mindennapos tevékenység. Valaki, valakit, vagy valakiket meg akar győzni arról, hogy az a jó, amit ő csinál, terjeszt, képvisel. Ez a vallásokban is így van. Nem tudom hány vallási irányzat van, de azt tudom, hogy mindegyik a saját nézeteit szeretné elterjeszteni. Ezzel nincs semmi probléma. A probléma ott kezdődik, hogy hogyan, miképpen. Már itt az elején le lehet szögezni, hogy ennek elérésére minden eszközt bevetnek. Mondom, mindent. Nem kell nagy rálátás, hogy a vallás is egy üzleti vállalkozás. Ahogy a hétköznapokban történik, cégvezető, beosztott. A vallásban hívő, és pap, püspök, pápa. Az előzőeknél is a beosztott él szerényebben, nehezebben, míg a vezető nagylábon, kihasználva a fölényét, vezető voltát, anyagi többletét, befolyását, uralkodó jellegét. A vallás ugyanígy működik. Elhitetnek valamit, aztán híveket toboroznak, visszaélnek a hiszékeny ember helyzetével, különlegesnek állítják be magukat, hatalmat gyakorolnak. Ez minden vallási formában így van. Valamit, valakit követnek, valamilyen eszmét gyakorolnak, valamilyen dogmát fogadnak el. Vajon miért? Az emberi elme eljutott odáig, hogy szelektáljon. De vajon ténylegesen megteszi? Kérdéses, vagy inkább mondhatjuk azt, hogy a sok rossz mellett, próbál valamiben hinni, amit hitével elfogad, vagy elfogadni látszik. Természetesen mindenkinek egyéni joga, és egyéni elhivatottsága, hogy miben, kiben hisz. A lényeg, hogy higgye azt, hogy olyan közösséghez, csoportosuláshoz tartozik, akik vélhetően egy irányba haladnak, és ugyanazt vallják, amit ő. Sajnos ismét ki kell jelenteni, hogy a mai világ, és a világot alkotó emberek, már csak a hitvilágot, és a hitvilághoz kötődő nézetekben hisznek, mert más irányokból csak a becstelenség, és a hazugság érkezik. De vajon biztos, hogy a vallás területéről jó dolgokat kapnak? Nagy kérés. Vajon miért? Szögezzük le: minden embernek szuverén joga, hogy mit vall, mit hisz, kiben hisz, mit fogad el, és mit kíván követni. Az már más kérdés, hogy az adott vallást követő emberek mennyire ismerik az adott vallás keletkezését, múltját, az idők során betöltött szerepét, a mai világban elfoglalt helyét, a vallás által kimondott, és lefektetett nézetek végrehajtásának feltételeit, és módozatait. Lehet, sőt biztos, hogy érdemes lenne ezeknek a megfogalmazásoknak utána nézni.  Pontosan nem tudni, hogy hány vallás létezik ma. Követhetetlen. Egy biztos. Minden egyes vallási nézet kitalálója, vezetője, híveket akar gyűjteni maga mellé, nézeteivel, érveivel embereket akar maga mellé állítani, és a legfontosabb, hogy az ő által terjesztett nézet az igaz. Képzeljük el a vallási tanokat. Ki melyiket követi. Embere válogatja. Egyet nem szabad elfelejteni. A vallás ugyanolyan erőszak szervezet, mint bármi más. Ezt a történelem igazolja. Vallásháborúk, gyilkosságok, korrupció, hatalmi harc, ármánykodás. Mindezek ellenére a mai modern ember ezeket a vallásokat követi. A valláson belül megalázzák őket. Csak egy példa. Mivel az ember egy gondolkodó lény, miért említik nyájként a híveket. Talán állatok? Nem kell ezt azzal magyarázni, hogy ez csak egy átvitt értelmezés. Vagy. Egy bűn elkövetése kapcsán, kiszabják a vezeklés mértékét. Mi van? Azzal, hogy ezt megteszi, ugyanúgy vétett a másik ember ellen, ugyanúgy vétett minden ellen. Egy gyalázatos dolgot nem lehet meggyónni, és semmissé tenni. Ennek tudatában bármit elkövethetek, a vallás szerint, mert meggyónom, és el van felejtve az egész. Hát nem álságos dolog? A vallás égisze alatt a régi időkben elkövetett gyilkosságokkal mi van? Ja, azt is meggyónták, és el van felejtve. Hát hogy van ez? Valami itt nem stimmel, de azt hiszem máshol sem. Ezek jellemzik a mai világ vallásait, és a követőik magatartását.  Teljesen mindegy melyikről van szó. Egyformák. Vannak úgymond szelídebb, és erőszakosabb vallási nézetek, vallási csoportosulások. Van a legfőbb szempont. Ez pedig a vallási eszme központja. Szeretném most is hangsúlyozni. Mindenki abban hisz, amiben, és akiben akar. Azt viszont látni kell, hogy az adott nézet, vallás múltja, milyen történelemmel rendelkezik. Sőt! A mai világban is történnek események, amelyek homlok egyenest ellentmond a vallási tételeknek. Vagy így is jó? Ennyire nem érdekli az embereket, hogy mi történt régebben? Nem foglakoznak vele, csak rohanjunk valamerre? Ha jól belegondolunk, minden egyes vallás hívei elfogadják a szabályokat, vallási nézeteket, eszméket. Ezek szerint azt is elfogadják, hogy a vallás égisze alatt mi minden gyalázatos dolog történt, hiszen ő is ezt követi. Térjünk vissza a korábban említett dologhoz. A legfőbb szempont. Mi az? Hát az egyetlen vezető. Nem akarom kimondani a jelzőt, mert már az is kérdéses, hogy hány van. Ugye ez is vita téma, mert csak egy van. Szinte minden vallásnak más, és más az elképzelése, nézete. Ugyanaz az egy nem képviselheti mindegyiket. Ez ostobaság. Az érdekek, mert erről van szó, nem egyezhetnek, még nagyon távol sem. Az ember nem ilyen. Az ember ezen a téren is teljesen másképpen gondolkodik. A vallási nézeteket bárhogyan lehet magyarázni, és magyarázzák is. Ezáltal hiteltelenekké válnak.  Ez olyan, mintha egy törvényt többféle képen magyaráznék, aszerint, hogy melyik szolgálja az érdekemet. Na, ez már egy kérdéses dolog. Vannak párhuzamok, melyek elkerülhetetlenek. A jó, és a rossz állandóan jelen van az emberekben. Ha korábban csak a jóság volt előtérben, és azt hangsúlyozzák, akkor miért keletkezett a rossz? Egyszerű, mert az is ott volt, az is már akkor jelen volt. Homályos dolgok ezek. Megint mondom, mindenki azt hisz el, amit akar, és abban hisz, akiben akar. Ha most kellene választani a vallások között, nem lenne könnyű dolgom. Egy biztos. Nem a vallás teremti meg az emberekben a békét, a nyugalmat, a szeretetet. Mindezeket maga az ember teremti meg, és alakítja ki. A megértés, a tolerancia, az őszinteség, a bizalom minden ember sajátja. Élni kell vele. Sajnos a mai modern ember egyre kevésbé ismeri ezeket a szavakat. Azzal, hogy elrohan a templomba, és ott ül, vagy áll bizonyos ideig, és meghallgat valamit, azzal még nem biztos, hogy a felsorolt tulajdonságokkal rendelkezik. Ha ezekkel rendelkezne, és ezeknek birtokában lenne, nem kellene templomokba járni, hogy onnan várja, hogy jobb legyen. Az ember maga tehet arról, hogy milyen a családja, milyen a környezete. Ha őszinteséget, bizalmat, szeretetet ad, valószínű, hogy azt kap vissza. Ez a lényeg. Ez az alapja mindennek. Rosszul látom? Lehet, hiszen nem vagyunk egyformák. Mindenkinek joga van másképpen gondolkodni, de az alapvető emberi értékeknek a felsoroltak fontos részei, sőt, ki merem jelenteni a legfontosabb értékei. Nem volna szabad elódázni ezeket az értékeket. Sajnos nem erre halad a világ. Maradjon az ember a vallási homály világában? Higgyen valamiben, ezáltal nyerjen nyugalmat? Valóban így kell ennek működnie ennek az egésznek?  Nagy kérdés, ugye?  Minden vallási nézetnek vannak követői, nem is kevesen. A mai világ keresi a különlegességeket. Miért? Mert el akarja magát vonatkoztatni mindentől, és mindenkitől. Egyfajta különcség veszi uralma alá az embert. Sok minden ki van találva, sok minden jó, de sajnos rossz dolog is van. Ki kell választani az ember számára a legjobbat, a legmegfelelőbbet. Nem könnyű. Megint meg kell említenem. Mindenki maga dönti el, mit hisz el, és mit nem, kiben hisz, és kiben nem. Egy fontos. Ne menekülési útnak, ne divatnak, ne különcségnek vegye az egyes nézetek követését. Induljon ki magából, és vegye számba, mi van bennem, mivel rendelkezem, mi lettem, vagy mivé váltam. Ha az alapvető emberi értékekkel rendelkezik valaki, akkor nagyon boldog tud lenni. A boldogságot nem a hit adja meg, hanem az ember saját magát ajándékozza meg ezzel. Később a párját, a gyerekeit, a családját. Én magamban hiszek. Én próbálok békességet, nyugalmat, őszinteséget, bizalmat, szeretetet adni a páromnak, a környezetemnek. Higgyék el nem nehéz. Talán már ez számít különcségnek? Sajnos sok esetben már tapasztalható is. A bizalmatlanság aláás mindent. Megfertőz, és megfertőzött már mindenkit, függetlenül attól, hogy mit hisz, milyen vallást gyakorol. Vagy vannak még kivételek? Legyél Te is kivétel.

2021.10.01.

Tapasztalatok

Érdekes módon egyre inkább előtérbe kerülnek azok a dolgok, melyek jóval korábban történtek. Mire gondolok? Olyan változásoknak vagyunk szemlélői, amelyek gyökeresen érintik az embereket, legfőképpen a fiatalokat. Ezek rendre értelmi és érzelmi változások. Jelentős változások. Az emberek, főleg azok, akiknek a hátterében jelentős tapasztalat van, már tudnak különbséget tenni 50-60 év eseményei után. Vajon mik ezek a jelentős változások? Csak kapkodom a fejem, mert van bőven mit említeni. Kezdjük azzal, hogy tanulmányainkat, és azokat a fontos dolgokat, melyeket akkori tanáraink, tanárnőink közvetítettek nekünk, még nagyrészt ma is tudjuk. Az egyes tantárgyak ismerete még ennyi idő távlatából is messze felülmúlja a most tanulmányaikat végző diákok tudását. Elviekben sokkal többet tanulnak, sokkal többet foglalkoznak velük, hiszen idejük nagy részét az iskolában töltik. Ez egyáltalán nincs párhuzamban azzal, hogy többet is tudnak. Sőt! Értelmi szintjük egyre inkább hanyatlóban van. Sok esetben értelmetlen dolgokat erőltetnek rájuk, olyan szinten, hogy annak semmi kézzelfogható értelme nincs. Sem szellemi, sem gyakorlati haszna nincs. A tanult anyagok nem maradnak meg a diákok fejében. Nem csoda, hiszen olyan jelentéktelen formában halad az oktatás, mely ezt nem teszi lehetővé. A tanárok hiába próbálják a nevelés, az oktatás, a tanítás klasszikus eszközeit használni, nem engedélyezik, és nem tudják alkalmazni. Ezáltal a diákok szellemi fejlődése gátolva van. Körül lehet nézni. Olyan egyetemes dolgokat, amelyek eleve hozzátartoznak az általános műveltséghez, a mai fiatalok egyszerűen nem tudják. Erre nem lehet azt mondani, hogy a kor hozza magával ezt a formát, ezt a nevelési elképzelést. Vannak alapvető dolgok, melyeket illik mindenkinek tudni. Na, ezt el lehet felejteni. Ezt ma már senki nem tartja elsődleges szempontnak. Az eredmény önmagáért beszél. Alacsony műveltségi szinttel rendelkező, erőszakos cselekedetekre hajlamos, felelőtlen viselkedésű, minimális értelmi szintet elérő, egyre jobban süllyedő érzelmi alapokkal bíró fiatalok töltik ki a maguk világát. Olyan eseményeket és olyan életszemléleteket állítanak fel maguknak, amelyeket szellemi kapacitásuk nem tesz lehetővé. Vajon akkor mi marad? A legegyszerűbb, tudást nélkülöző, sok esetben idétlen magatartást bemutató és tanúsító valami. Azért írom, hogy valami, mert nem egyszerű meghatározni, hogy némelyek mit akarnak. Egy biztos. Kevés munkával sok pénzt keresni. Ez a cél. Ezért mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Erőszakos, agresszív, tolakodó magatartásukkal próbálnak előre jutni. Itt még inkább kiemelem az erőszakos viselkedést. Ez ma már divat. Majd én megmutatom jelszóval. Aztán amikor baj van, akkor, jaj, én nem így akartam, bocsássanak meg. Ezek a fiatalok pontosan tudják, mit tesznek. Ezekre az általuk elkövetett tettekre nincs bocsánat. Azzal nem lehet elintézni egy olyan dolgot, mely a másik embernek fájdalmat, lelki problémát okozott. Igenis büntetni kell! Meg kell tanulnia, hogy tettének következményei vannak. De mi történik valójában? A szülő elsimítja az ügyet. Ezzel szinte buzdítják a csemetéjüket, hogy nyugodtan csinálj bármit, majd mi elintézzük. Egy valamit meg kell jegyezni, hogy ne csak rosszat írjak. A mai fiatalok technikai tudása egészen elképesztő. Nagyon értenek a különböző, sajnos az idősebb generáció számára már egy kicsit nehézkesen használó elektronikai berendezések kezeléséhez, mely a jövő „zenéje”. Csak! Ez a technikai fejlődés ismét inkább rosszat termel, mint jót. Magyarul, itt mindent elérnek, amit csak akarnak. Legtöbb esetben nem a jót akarják. Az idősebb korosztály még rendelkezik udvariassággal, odafigyeléssel, törődéssel, igazi szeretettel, őszinteséggel, stb. Ma ez már hiányzik. Hazugság, becstelenség, trágár beszéd lengi körül a mai fiatalokat. Hatalmas változás a régi időkhöz képest az életfelfogás, az életszemlélet kérdése. Nekünk, időseknek elsődleges szempont volt a tanulás, az illendőség, a szülők és tanárok messzemenő tisztelete. Ma már ez teljesen eltűnt. Lehetne most mondani, hogy azóta eltelt 50-60 év. Ez igaz, de a tisztelet, az őszinteség, a becsületesség az örök érvényű. A baj az, hogy ma már ezeknek nem sok értelme van. A különlegesség, az extrém dolgok, sok esetben a természettel össze nem egyeztethető dolgok, a külvilággal való kapcsolat, a környezethez való kötődés, a sok esetben különleges gondolkodás, és még lehetne sorolni az, ami másképpen tünteti fel az embereket egymás szemében. Ezek a menő dolgok. Minél különlegesebb valaki, annál inkább odafigyelnek rá. Most mindenki ezt követi. Viszont mindenki nem lehet különleges. Itt kerül előtérbe a majmolás. Ezt azért írom így, mert sok esetben teljesen idétlen dolgokat követnek a mai fiatalok. Túlságosan buták ahhoz, hogy meg tudjanak különböztetni bizonyos történéseket, eseményeket, szellemi vonulatokat. Most kicsit eltúloztam a szellemi vonulattal kapcsolatban. Mi idősek tapasztalatból tudunk nagyon sok mindent. Ezt hiába próbáljuk közvetíteni a mai fiatalok felé. Egyáltalán nem fogadnak meg olyan tanácsokat, melyek számukra hasznosak lehetnek. Pedig nem a rábeszélés az elsődleges, és azoknak betartása, hanem, hogy azt a kellemetlenségeket okozó dolgokat ne kövessék el. Tudatuk nem képes felfogni a segítő szándékot, hiszen a tanácsból azt hasznosítják maguknak, amik nekik megfelelőek. De ez nincs így. Mennek a saját fejük, a saját butaságuk után. Amikor falba ütköznek, akkor eszmélnek rá, hogy tényleg valami igazság volt abban, amit mondtunk nekik, de akkor már késő. Nekünk, időseknek az érzelmi világunk is sokkal visszafogottabb volt. Ma erről szó sincs. Érzelmi vonulatokról nemigen lehet beszélni, ugyanis hazugságokkal nem lehet őszinte kapcsolatot kialakítani. Hányszor hallani, hogy valaki valamit elkövetett, ezt párkapcsolatra értem, és azt mondja az egyik a másiknak, hogy megbocsátok. Egy szidalmat, egy sértést, egy lenéző viselkedést, egy mai divatos nyelven szólva megalázást, egy érzelmi visszaélést, egy testi kényszert nem lehet megbocsátani. A szomorú az, hogy az emberek az őszinteséget nem tudják megbocsátani. Nem érdekes? Ha valaki hazudik, akkor azt igen. Vajon miért? Mert az őszinteség fájó pont az embereknek. Az őszinteség egy különleges valami. Az őszinteség egy felemelő érzés. Az őszinteség mindennek az alapja. Az őszinteséget el kell titkolni, mert divatja múlt viselkedési forma. Túl sok mindent megtudok a másikról, és az nem jó. De vajon miért nem? Mert visszaélnek vele, kihasználják. Az emberi gyarlóság tárháza végtelen. Ma az elfogadott magatartás: hazudj, viselkedj becstelenül, ne tisztelj senkit, legyél erőszakos. Szomorú, de ez a valóság. Vajon a sok hazugság között meg lehet találni az igazságot? Vajon van még igény a valóságra? Nem ismerem a szomszédot, nem ismerem az egy emeleten lakót, szinte nem ismerek senkit, mert félek tőle. Félek, hogy kihasznál, meglop, érzelmileg zsarol, visszaél a bizalmammal. Ja, igen. A bizalom, mint olyan, nem létezik. Jó néhányszor előfordult, hogy beszélgettem valakivel, és ahogy néztem a szemébe, amikor éppen lehetett látni, láttam és tudtam, hogy hazudik. Milyen ember az ilyen? Megvetendő, gerinctelen. Erős kifejezés? Talán. Hogy viszonyuljak az ilyen emberhez? Sehogy. Ezt az embertípust kerülni kell nagyon messzire. Sajnos ebből az embertípusból egyre több van. Ezeknek az embereknek a gyerekei ugyanígy fognak viselkedni. Felmerül egy igen nagy kérdés. Vajon azokat a tapasztalatokat, melyeket mi idősek összegyűjtöttünk, és megéltünk ennyi idő alatt, vajon pazaroljuk-e az időnket arra, hogy megértessük a mai fiatalokkal, ha mód van rá beszélgetni velük, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak? A válasz sajnos az, hogy nem. Ezek a mai fiatalok nem tisztelik a tapasztalati tényeket, nem tisztelnek semmit, ami jó, nem tisztelik a szüleiket, tanáraikat, nem tisztelik a természetet és nem tisztelnek semmit, ami szép és jó. Buliznak, lerészegednek, sok esetben törnek, zúznak, szemetelnek, erőszakoskodnak, kihasználják a társukat, visszaélnek mások bizalmával. Lehet, hogy sok mindent kihagytam, de talán nem is lehetne felsorolni a sok negatív dolgot, mert sajnos csak ezzel rendelkeznek. Nekik a szép egyenlő a szeméttel, az érzelem az erőszakkal, az őszinteség a hazudozással, a jóság a kellemetlenkedéssel, az intelligencia a butasággal. 

2021.09.24.

Az emberi viselkedés

Úgy gondolom, hogy egyre inkább eltolódik egy rossz irányba az emberek viselkedése. Nagyon sok példát lehetne mondani ezzel kapcsolatban, de biztos vagyok benne, hogy ezt már mások is megtapasztalták. Vajon mi okozza, hogy az emberek sok esetben olyan magatartást tanúsítanak, ami teljesen ellentmond a józan viselkedésnek? Nem könnyű kérdés. Egy biztos. A felelőtlenség igen nagy méreteket ölt. Ez egy valamire vezethető vissza, hogy az emberek nem tudják felfogni ép ésszel, hogy amit tesznek, az helytelen, és mi lehet a következménye. Ebből pedig az következik, hogy az emberek kezdenek elbutulni, sőt, egyre gyorsabban. Vannak írott és íratlan szabályok, melyek mentén él az ember. Valahogy ez teljesen elfelejtődött. A magyar ember egyáltalán nem szabálykövető, és egyáltalán nem törvénytisztelő. Ahol lehet, keresi a „kiskapukat”. Magyar mentalitás? Talán igen, de én inkább azt mondanám, hogy szellemi leépülés. Ugyanis olyan dolgok történnek, amik ép ésszel fel nem foghatók. Nem szeretnék példákat sorolni, gondolom, ezt mindenki tudna. Azt sem akarom, hogy visszautaljak úgy az 50 évvel ezelőtti időszakra, mert akkor még teljesen más volt az emberi gondolkodás. Talán sokan mondanák, hogy az akkor volt. Csak azt szeretném megkérdezni, hogy korábban volt őszinteség, ma nincs, akkor volt becsület, ma nincs, akkor volt tisztelet, ma nincs, akkor volt biztonság, ma nincs, akkor volt bizalom, ma nincs, akkor volt szeretet, ma nincs. Ezek a dolgok a legfontosabbak az ember életében. Egy bizonyos korosztály ezt még megtapasztalta és átélte. Sajnos ma már ezeknek csak a nyoma maradt. A torz gondolatok vették át az uralmat, nem véletlenül. A mai modern ember a hazugság, a képmutatás, a becstelenség nélkül már nem tud élni. Ez az új modern világ. Megváltoztak az emberek, megváltoztak a fogalmak. Sokan azt hiszik, hogy a szabadság, a nyitottság azokon a viselkedésformákon érzékelhető, amit mutatnak. Sajnos nemet kell mondanom erre. A szabadság érzetét nem szabad összekeverni a józan ésszel, a következetességgel, a felelőséggel.  A szabadság érzete illúzió. Ma már minden egy bizonyos vonal mentén halad. Nem az a szabadság, amit jelenleg látunk, tapasztalunk. Ezek szélsőségek. A normális emberi élet, a normális emberi gondolkodás, a normális emberi viselkedés nem keresi a szélsőségeket. Vannak normák, amiket be kell tartani. Ha ez nem megy, akkor gond van. Ez a gond egyre nagyobb. Lassan félni kell. Ha körülnézünk a világban, akkor láthatjuk, hogy ez a jelenség nem csak hazánkra vonatkozik. Viszont ezeket a problémákat oldja meg minden állam a saját keretein belül. Határokon belül maradva sajnos egyre rosszabb a helyzet. Ezek a magatartási formák nem csak a felnőttekre értendő, hanem a fiatalokra is. Sőt! Egyre inkább a fiatalokra. A túlzott vélt felszabadultság ilyen torz dolgokat okoz. Az is elkeserítő, hogy egyáltalán nem látják be, hogy az, amit tesznek, csinálnak, nem jó. A szabad gondolkodásra hivatkozva teszik. Viszont a normális szabad gondolkodás nem így néz ki, és nem így kell művelni. Azzal, hogy valaki teljesen buta, azzal még ne magyarázza azt, hogy ő csak másképpen gondolkodik. Nem másképpen gondolkodik, hanem ostoba. Erről viszont nagyon sok fórum tehet. Az egyes kommunikációs csatornák világában élők, a helytelen, a valótlan dolgokat hallják, látják. Ma már nincs kontroll, hogy ennek vagy annak a hírnek mi a valóság alapja. Jó cím, rövid leírás, hamis adatok, és kész van a jó híranyag. Ezt olvassák, majd adják tovább az emberek. Így szépen, lassan kialakul egy nagyon torz világkép, és ezek mentén élnek. Innen próbálnak információt szerezni, innen próbál meg szinte ma már mindent. Úgy érzi, az, amit lát, az a valóság. Azt próbálja másolni, de kudarcot vall. Ez még inkább arra sarkalja, hogy valami olyat tegyen, mondjon, ami kilóg a sorból, újdonságnak hasson, őrá figyeljenek. Buta ember magyaráz az ostobának. Tudják régen volt egy közmondás, ami ma is nagyon igaz.  „Lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni”. A mai világban az utóbbi a menő. Ha körülnézünk, ezt látjuk mindenhol. Van azonban egy sokkal veszélyesebb terület. Ez nem más, mint a felelőtlenség és a nemtörődömség. Sok esetben nincsenek tekintettel senkire és semmire. Igaz, ez is a butaságnak, és a vélt szabad gondolkodásnak az egyik formája. Ezt még megfejelik azzal, hogy erőszakoskodnak is. Ugyanis a szellemi hiányt agresszióval lehet pótolni. Ennek kora is beköszöntött, és ehhez hozzájárul még a cinikus magatartás. Ha ezt így összegyúrjuk, akkor egy vad, érzelem mentes, buta embert kapunk. Sajnos ez a viselkedés egyre inkább teret hódít. A kommunikációs csatornákon ömlik az ilyen jellegű műsor. Lövöldözés, rablások, erőszak, bárgyú műsorok az úgymond celebek között, tartalmatlan, üres, semmitmondó, magamutogató adások sorozata. Az csak elszomorító, hogy ezekben a műsorokban olyan emberek is szerepelnek, akikről feltételezhető, hogy esetleg műveltebb, de nem. Ezt nagyon szomorú látni, és még szomorúbb hallani. Csak egy kérdés. Vetélkedő kvízműsorok miért nincsenek? Egyszerű a válasz. Nincs rá igény. Az emberek a butaságot szeretik. Azt, amin nem kell gondolkodni, csak tenni valami nem normálist, amit úgy hisznek, hogy jópofa dolog. Pedig nem. Sok esetben szánalmas, de ez a menő. Ezt kell majmolni. Felnő egy tudatlan társadalom abban a hitben, hogy milyen jó minden, holott egy olyan világot közvetítenek feléjük, ami valótlan és ostoba. Ezeket az embereket viszont nagyon könnyű irányítani. Na, ez a cél. Itt a lényeg. Nagyon sokan azt hiszik, hogy ők mindent tudnak, ők irányítanak, ők a menők. Meg sem fordul a fejükben, hogy amit lát, az nem valóság, amit hall, az hazugság, amit tapasztal, az álságos. Ezt rakja össze nap, mint nap az ember, és ezek mentén él. Néha előfordul, hogy elgondolkodik valamin, de ez nem tart sokáig. A leépülés erőteljesen folytatódik. A döntés labdája már régen nem az ő felén pattog. A mai modern ember már nem is igen tud gondolkodni, és az életének ez a része már nem is érdekli, csak teszi azokat a dolgokat, amiket mondanak neki, és teszi mindezt abban a tudatban, hogy ő a fontos. Pedig régen nem. Az illúzió nagyon érdekes. A tudatlanságban élő ember számára láthatatlan valami, a tudatos ember számára viszont egy szomorú dolog. Amit viszont nem látok, nem tapasztalok, az nincs. A szellemi bezártság borzalmas valami, amit az emberek ma már nem érzékelnek. Az emberi viselkedés egyre szélsőségesebb, egyre torzabb lesz. Határ nincs. Ide végére még valami, ami ma már teljesen hiányzik az emberek szótárából és viselkedésükből. Ez nem más, mint a figyelmesség és tapintat. Talán ezeket a fogalmakat már nem is ismerik sokan, és ezt sajnos szinte minden nap meg lehet tapasztalni. Ezek hiánya nagyon komoly probléma, ugyanis ezek nélkül semmiféle kapcsolat, sem társadalmi, sem párkapcsolat nem működik normálisan. Sajnos minden jel arra mutat, hogy ezek a fogalmak valóban eltűntek az emberek tudatából. Mit lehet ehhez hozzátenni? Talán annyit, hogy ezek hiánya megkérdőjelezi a jóérzés, a megértés, a tolerancia fogalmát is. Nagy baj, nagyon nagy baj. Ezek nélkül az értékek nélkül az emberi élet elvadul, torzul, korcsosodik. Talán nem vagyok egyedül abban a véleményben, hogy éppen ideje lenne ezen változtatni, amíg lehet. Vagy már nem lehet?

2021.09.17.

Az intelligenciáról

Igen sok fórumon elhangzott már ennek a szónak a magyarázata. Többféleképpen, több rálátási szögből tanulmányozták ezt a dolgot. Egybehangzó definíció nincs. Egy biztos. Beszélünk értelmi és érzelmi intelligenciáról. Nézzük, mit írnak erről. 

„Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.

Forrás: Wikipédia

Némely források szerint az értelmi intelligencia egyik mérőszáma az IQ. Hát, nem tudom. Én végig csináltam egy ilyen tesztet, és azzal, hogy csak számokkal, betűkkel, ábrákkal van tele, mást nem találni. Az én meglátásom szerint ez igen kevés egy értelmi intelligencia lemérésére. Ehhez még sok minden egyéb is hozzátartozik. Talán egy hasonlat: egy iskolázott ember is lehet faragatlan, és egy egyszerű alapfokkal rendelkező személy is tehet kellemes benyomást. Ebből is látható, hogy nem egyszerű a meghatározás. Akkor még bonyolultabb, ha hozzá vesszük az érzelmi intelligencia fogalmát. Az érzelmek játéka az emberi kapcsolatok legszínesebb palettája. Végtelen variáció található mindkettőben. Vigyázzunk! Sérülékeny mind a kettő, és manapság már kihalóban van. Röviden. Az értelmi és érzelmi intelligencia határozza meg egy adott személy igazi jellemét, belső értékeit, valódiságát, tiszteletét másokkal szemben, megértését, viselkedését, becsületességét, igaz voltát, szeretetét embertársaival szemben.

2021.09.09.

Felháborodás

Tudom, hogy ez részemről, de biztos vagyok benne, hogy más részéről is hiábavaló kijelentés, állásfoglalás, vagy nevezzük bárminek. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az emberek, és ezalatt a vezető beosztásban lévő embereket értem, egyszerűen nem mondanak igazat, röviden hazudnak. Hazudnak mindenben. Addig, amíg érdekek mentén haladnak a dolgok, ezek a viselkedésformák jelen lesznek. Semmi nem fog változni. A mai modern ember ki van téve napi szinten ennek az álságos, legtöbb esetben hazug közegnek. Ebben a formában az ember nem jelent semmit. Semmi beleszólása nincs semmibe. Minden a háta mögött zajlik olyan szinten, hogy az már veszélyes. Igen veszélyes, hiszen több milliárd ember léte függ ezektől a döntésektől. A döntések viszont nem az emberekért vannak. Mondom mindezt azért, mert ha így lenne, akkor nem áltatnák az emberiséget különböző hazug, felszínes, semmitmondó dolgokkal. Sajnos azok, akik rendelkeznek ugyan hatalommal és pénzel is, és tudnának tenni annak érdekében, hogy a világon alaposan megváltozzanak dolgok, mert bizony alapjában kellene módosítani nagyon sok mindent, éppen azok nem tudnak tenni semmit, mert mások, a többségnek teljesen más az érdeke. Van egy nagyon régi közmondás. Így hangzik: „Addig, amíg két ember van a Földön, nem lesz egyetértés”. Milyen igaz. Ez a mai világban nagyon is érvényesül. Sőt! Egyre inkább. Vannak tények, tapasztalatok, adatok. Vannak kutatók, tudósok, elemzők. Miért van az, hogy egyáltalán nem értenek egyet? De még véletlenül sem. Meg sem közelítik egymást az általuk elmondottak. Miért nem gondolkodnak felelősség teljesen, hiszen rengeteg ember élete függ sok minden általuk eldöntött dolog miatt. Vagy az emberi élet ennyire nem számít? Ennyire közömbösek a vezető emberek? Ennyire nem érdekli őket, hogy mi történik milliókkal? Ennyire nem foglalkoznak senkivel és semmivel, hogy képesek ellentétes dolgokat állítani, csakhogy kiszolgálják a vezetői réteget?  A felettesi réteget? Még mindig itt tartunk? Vagy már megint? Sok kérdés tudom. És mi a válasz. Sajnos válasz nincs. Ilyen közegben nem is lehet, hiszen a hatalom ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Biztonság, megbízhatóság, őszinteség, tisztesség. Ezek a szavak már régen feledésbe merültek. Olyan furcsa, amikor az ember valakivel beszélget, belenéz a szemébe, és tudja, hogy amit mond, az hazugság. Ez nem egyedi dolog. Ma ezek mentén halad a világ. Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Hogy miért? Mert az emberek a hazugságot meg tudják bocsátani, az igazságot és az őszinteséget nem. Hogy is van ez? Itt tartunk? Ilyen morál uralkodik ezen a Földön? Tudják mi a szomorú? Hogy a válasz a kérdésre, igen. Az egyes emberek nem segítik az előrehaladást, hanem éppenséggel gátolják. Akkor, amikor egy tudós valamit felfedez, rájön valamire, biztos a dolgában és ezt közzé szeretné tenni, szólnak neki, hogy ő kinek a munkatársa, és majd ők megmondják, mit írhat le, és hogyan. Na, innentől kezdve nem beszélhetünk tudományos kutatásról, bármennyire is a tudományos tételek mellett teszi is le bárki a szavazatát. Akkor miről beszélünk? Egy álságos, romlott, becstelen világról. A hatalom, a pénz, az uralkodás a lényeg. Teljesen a középkori világ üti fel e fejét. Ma ezt úgy hívják modern kifejezéssel, hogy Új Világrend. Vajon mi ennek a lényege? Egy részét már látjuk. A bizonytalanságot, a hazugság áradatot, a tisztességtelen magatartást. Mi a másik része, vagy a sokadik része? Az emberek manipulálása, tudatuk módosítása. Csak egy kérdés. Miért van az, hogy olyan sokféleképpen magyaráznak valami? Miért van az, hogy tudatlanságot sugallnak az emberek felé, és annak is akarják nézni őket, sőt, annak is nézik? Miért van az, hogy figyelnek mindent és mindenkit? Nagyon egyszerű a válasz. Mert így azoknak, akiknek érdekük, tudni akarnak mindenkiről mindent, hiszen így lehet totálisan ráhatni az emberek érzelmi és értelmi világára. Senki ne legyen okos, senki ne legyen okosabb, senki ne érezze magát biztonságban. Ez a lényeg. A fontos, hogy a vezetők mindent megmondanak, hogy ki mit tegyen, miképpen gondolkozzon, hogyan éljen. Az illúzió azért megmarad. Hogy miért? Mert ez maradt az embereknek. Abban a tudatban élni, hogy nagy szabadságom van, mindenben én döntök, én mondom meg, mi legyen, a magam ura vagyok. Ezt el kell felejteni. Ez a tökéletes illúzió. Ez mindig megmarad az embereknek. Ennek a tudati tényén meghagyják a tömegeknek. A valóság teljesen más. Vajon miért nem gondolnak az emberek erre inkább? Mert a könnyebb utat választják. Ez egy olyan jelenség, mint amikor egy kövér ember tömi magába az ételt, és nem érdekli, mi történik vele, még akkor sem, amikor közlik vele, ha így folytatja, meghal. Nem számít. Inkább eszik. Hát itt van a baj. Több mindenről az emberek nem akarnak lemondani, és nem is fognak, mert az a kényelmes. Nem számít, hogy már nem rendelkezik önálló gondolatokkal, önálló döntéshozatallal, önálló tudati szellemvilággal. Nincs világképe, nincs semmi, ami arra ösztönözze, hogy változtatni kellene, mert valami nem jó. Elél, a számára elképzelt, és precízen felépített rendszerben. Nem terheli semmivel sem magát. Generációk nőnek fel az ilyen formáción, aminek egyik alapja a tökéletesen megszervezett tudatmódosítás. Adatok, információk tűnnek el, és kerülnek más magyarázatok a helyükre. Az új generáció már ezt követi. Ezek mentén a szabályok és törvények mentén élnek és fognak élni. Nekik ez lesz az elfogadott és megszokott. Az elméjük börtönbe kerül, sőt, már ott is van. Ha távolabbra nézünk, az emberek tudatvilága, önértékelő képessége alaposan lehanyatlik. Ennek már kézzelfogható jeleik vannak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint az úgynevezett „okos” szóval illett műszaki cikkekre, vagy arra, amikor már manapság a fiataloknak minden „kihívás”, még egy alapvető egyszerű dolog is. Ebbe már minden beletartozik. E felé vannak terelve a gondolatok. Ezek mentén él, dolgozik, alkot az ember. Sajnos az ezen a téren adott túlzott nagy szabadság rengeteg káros dolgot is von maga után. Nézzünk körül. A legdurvább példa, ami kezd elterjedni már a nagyon fiatalok körében is, az az erőszak. A legváltozatosabb módszereit művelik. Honnan jönnek ezek a gondolatok? A szabadság illúziója. Ez a lényeg. Az egymás iránti gyűlölet és konfliktus fontos része az Új Világrend szerkezeti felépítésének. A tudatlan, irigy, agresszív, hazug, becstelen embereket nagyon egyszerű irányítani. Ez fontos. Amikor ez tökéletesen megvalósul, akkor elmondható, hogy létrejött egy totális rendszer, ami teljes uralmat gyakorol az emberek felett. Ennek néhány változatát már lehet tapasztalni. A világ eseményei nem jó irányba terelődnek. Valószínű, hogy nem csak én látom így. Nagyon szűk szinten lehet valamit tenni, de nagy léptékben nem lehet gondolkodni, hiába is vannak olyanok, akik szeretnék. Sajnos ez a korosztály már nem tud kellőképpen ráhatni az eseményekre. Van rá példa, hogy meghallgatják őket, de semmi konkrétum nem lesz belőle. Pedig jó lenne. Sajnos ez olyan, amikor valamilyen műsorban beszélgetnek az emberi kapcsolatokról, hogy milyen jó az odafigyelés, a szeretet. Aztán mi történik? Azt sem tudja, ki a szomszédja, sok esetben nem is köszönnek egymásnak, ugye minek köszönjön egy idősebbnek. Lehetne még sorolni, de azt hiszem mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Az elidegenedés a lényeg. Ha már valaki közelít a másik felé, rögtön az a gondolata, vajon mit akarhat tőlem? Meg sem fordul a fejében, hogy semmit, csak beszélgetni. Ennyi. Ez ma már nem divat. Két dolgot meghagynak az embereknek. Az egyik a szabadság illúziója, a másik a szex. Csodálkoznak? Miért? Nem jó az, amikor én döntök, én irányítok, én szabok meg dolgokat? Nem jó, amikor összebújnak a párok? Már hogyne lenne jó. De csak ennyi! Nem több. A szexuális szabadság, mert már minden erről szól, még a politikusok szájából is elhangzik, kell az embereknek. Sajnos sok esetben, ebben is átesik az ember a ló másik felére, mert mindent változtatni kell, hogy rám figyeljenek, én legyek a központban. Észrevették? Ez fontos része a mai modern embernek. Az, hogy központban legyen. Ezzel igazolást nyer a felől, hogy fontos személy. Az ilyen ember világképe nagyon silány. Saját erőszakos magatartását a gyereke másolja, és ő is úgy fog viselkedni. Ezzel beindít egy reakciót, mely konfliktusok sorozatát indítja el mindenkivel szemben. Hiányozni fog a szótárából a megértés, a tolerancia, a kompromisszum készség. Ezek nélkül viszont ellentétek alakulnak ki, és sajnos, de látni, hogy milyen méreteket ölt, és milyen korosztályban. Egyre fiatalabb bűnözők kerülnek látótérbe és egyre kegyetlenebb dolgokat találnak ki egymás ellen is. Az ilyen fiatalok magatartása felháborító. Szólni persze nem lehet. Meg vannak sértve, sőt, még képes a saját szüleit is feljelenteni. Baj esetén bújnak a felnőttek mögé, nehogy felelősségre legyenek vonva. Mert felelősök nincsenek. Bármi történik, nincs olyan személy, aki azt mondaná, én tehetek róla. Milyen világ ez? Szomorú, gyűlölettel teli, igazságtalan és romlott. Tudják milyen rossz ezt kimondani? Látni, hogy szinte senki nem törődik semmivel, csak a saját dolgaival, még annak ellenére is, hogy ezzel másoknak árt. Az állandó kommunikáció ezt eredményezi. Mit lehet látni, hallani, olvasni a különböző médiákban? Az erőszakot, az agressziót, a becstelenséget, a hazugságot, a tisztességtelen magatartást, a felelőtlen viselkedést. Filmek, játékok ezrei ontják a fiatalok felé ezeket a viselkedési formákat. Pornóoldalak százaiból próbál szexuális kultúrát kialakítani, követve az abban látottakat, és követelve annak végzését együttlétük során. Egyáltalán nem tiszteli a partnerét. Olyat, hogy tolerancia, nem ismeri. Az érzelmi és értelmi intelligencia legalapvetőbb követelményeinek sem felelnek meg ezek az emberek. Az egyes műsorok a kínlódást, a megalázást, a szenvedést úgy állítják be, mint egy kihívást. Aztán jönnek a bajok. Testi, szellemi eltorzulást is előidézhet. Szükség van erre? Én úgy gondolom, nincs. Ez okozza az emberekben a torz magatartást, a gyűlöletet a másik ember és a másik nem iránt. Miért lett divat a pszichológia? Nem véletlen. Ilyen tömeges rosszat másképpen nem lehet kezelni. Már gyerekeket visznek terápiákra, mert nem tudnak velük mit kezdeni. Mi lesz belőlük? Vajon normálisnak mondható egy ilyen világ? Vajon az emberi gyűlölet miért tört ennyire a felszínre? Vajon miért utálják az emberek egymást? Higgyék el, nagyon szeretnék válaszokat kapni ezekre a kérdésekre. Azt hiszem, ebben a kérdésben nem vagyok egyedül.     

2021.09.03.

Érzelmi világunk

Biztos, hogy nem mondok újdonságot azzal, hogy az emberek egymáshoz való viszonyában jelentős helyet foglal el az érzelmek kérdése. A baj ott kezdődik, hogy egyre inkább eltolódnak azok az értelmezések, melyek az igazi érzelmi állapotra utalnak. Nagyon sokféleképpen magyaráznak nagyon sok mindent. A sokszínűség kell. Igen, szükség van rá, de csak a normál ízlés keretein belül. Nagy kérdés, hogy mi a normál ízlés? Ez már egy fogósabb kérdés. Talán érdemes ezt a kérdést a legfontosabb irányból megközelíteni, ez pedig nem más, mint a család. Most egy kis időre tegyük félre a generációs ellentéteket. Nyugodtan kijelenhetjük, hogy van egy alapműveltség, egy alaphelyzet, amit mindenki hoz magával a családból. Érzelmeink nagyon korán kezdenek kialakulni. Nem szeretném végig követni az évek alatt bekövetkezett változásokat, csak annyit, hogy a gyerek másolja a szülei viselkedését, magatartását, egymáshoz való viszonyát, beszéd stílusukat, érzelmi kötődésüket. Itt a lényeg. Az érzelmi kötődés egyfajta etalon ahhoz, hogy családon belül milyen helyzetek alakulnak ki. Az érzelem kimutatása, a szeretet jelenléte, az odafigyelés a másikra, a törődés, mind nagyon fontos kelléke ahhoz, hogy ideális család jöjjön létre. A gyerek ezt követi, ezt fogja helyesnek tartani, és e szerint fog viszonyulni társaihoz, szeretteihez, későbbi szerelméhez, esetleg párjához. Ez lenne az ideális. Vajon van még ilyen? Ez már egy kicsit elgondolkodtató. Hogy miért? A túl nagy szabadság miatt. Jól olvasták. A túl nagy engedékenység, az én kicsi lányom, vagy fiam szindróma ma már jelen van. A kötelesség háttérbe szorul, a követelés előtérbe kerül. Itt kezdődnek a bajok. Nagyon sok olyan család van, mely idő előtt felbomlik. Itt alakulnak ki esősorban azok a jellegzetes viselkedésformák, melyek jellemzőek a mai világra. Mire gondolok? Az én gyermekem ne szenvedjen semmiben hiányt, igyekszem neki mindent megadni, gondolatait, cselekedeteit igyekszem maximálisan tolerálni, stb. De mi történik ilyenkor? A gyerek visszaél ezzel a dologgal. Nincs benne semmiféle megértés, kötelességérzet, tisztelet, őszinteség. Ez igazából akkor derül ki, amikor valami baj van. Mert a mai gyerekek, fiatalok meggondolatlanul viselkednek. Sőt! Tovább megyek. Egyáltalán nem viselkednek annak megfelelően, amiket elvárna az ember, de még úgy sem, ami alapvető magatartásforma lenne. Gondolatviláguk, érzelmi töltöttségük egy kissé eltorzult, és most finoman fejeztem ki magam. Hogy miért? Saját tapasztalat, hogy semmiféle gátlásuk nincs semmiféle kérdésben, és semmiféle helyzetben. Nincsenek tekintettel senkire, feltűnően viselkednek, káromkodnak, egyáltalán nem őszinték a másikkal szemben. Ez viszont nagyon nagy árnyékot vetít az érzelmi gondolataikra. Nem a sémaelmélet követését akarom hangsúlyozni. Mármint azt, hogy így és így viselkedjen. Közel sem. Viszont azt, amit tapasztalni lehet, az nagyban kihat a jövőjükre nézve. Mit látni, hallani? Nem véletlen a sok válás. Egyszerűen semmi kötelességtudatuk nincs a mai fiataloknak. A tolerancia, a kompromisszumkészség ma már csak fogalom. Nem tudják, és nem is akarják alkalmazni. Az érzelmi kötődés viszont ezek nélkül hosszú távon nem működik. Egyéni mivoltukat hangsúlyozva, saját magukat elfogadva élik világukat, teljesen kizárva egy más elképzelést, egy más véleményt, egy más érzelmi viszonyulást. Mi ennek a vége? Meg nem értés, sok esetben harag, sőt, az is előfordul, hogy gyűlölet, illetve bosszú. Ezek mind az érzelmi állapotukra vezethetők vissza. Legtöbb fiatalnál ez egy felszíni megnyilvánulás, egy cél elérése érdekében. Az érzelmi kötődést is ketté kell osztani, mivel másképpen viszonyulunk a családunk tagjaihoz, barátainkhoz, iskolatársainkhoz, munkatársainkhoz, és ahhoz a valakihez, akit szívesen látunk magunk mellett, jó érzéssel tölt el a jelenléte, jó vele az időnket eltölteni. Az már egy magasabb fokú érzelmi töltődés. Ezt kell ápolni, hiszen ez adja meg az embereknek azt a hihetetlen állapotot, amely aztán ahhoz vezet, hogy saját életet alakítsanak ki, melyben ott lesz egy gyermek, akinek a szeretetet, az érzelmi kötődést, az őszinteséget, a tiszteletet, a kötelességtudatot adhatjuk tovább. Az ilyen fiatalnak boldog lesz a további élete. Szeretnénk sok ilyen fiatalt látni. Sajnos az élet éppen az ellenkezőjét mutatja.

2021.08.27.

A modern ember

           Talán már sokadik eset, hogy megemlítem ezt a témát. Sajnos igenis beszélni kell róla, mert egyre inkább, több negatív tulajdonsággal párosulva jelentkezik a mindennapi életben. Tapasztalatból is tudom, hogy mennyire megváltoztak az emberek egymás iránt. Egyszerűen rossz hallani és nézni, hogy olyan dolgokon elmélkednek és vitatkoznak, mégpedig igen komolyan, ami régen egyáltalán nem volt beszédtéma, és szinte nem is volt rá példa, hogy kelljen beszélni róla. Vajon azt a sokféle viselkedésformát, amit manapság mutatnak az emberek, vajon normális dolog? Az biztos, hogy eltolódott ez a téma is egy torz irányba. Még inkább azt lehet tapasztalni, hogy teljesen új, eddig ismeretlen valamik ütik fel a fejüket. Direkt nem szeretnék megnevezni semmi olyat, ami esetleg bárkire is valamilyen formában elmarasztaló lenne. Mindenki úgy éli az életét, ahogy tudja. Természetesen a szabályok és törvények keretei között. Talán ebben egyet is értünk. Csak van egy nagy baj. A magyar ember nem szabálykövető, és nem törvénytisztelő. Mindig keresi a kiskapukat, és egyáltalán nincs felelősség érzete. A hazugság az éltető eleme. Vajon mi az oka annak, hogy valaki szabálytalanságot követ el, valaki más látja, de ennek ellenére letagadja, egyáltalán nem ismeri el a hibáját? Fogós kérdés. A mai modern ember ilyen cinikussá, ilyen hazuggá nőtte ki magát. Igen, ezt teljes mértékben ki lehet jelenteni. Az emberek hazudnak maguknak is, és másoknak is. Sok esetben saját magukat is becsapják, csakhogy valami előnyt szerezzenek maguknak. Utalhatnék korábbi időszakokra, amikor az ilyen viselkedésnek komoly következményei lettek. Ma már ez úgy módosult, hogy a hazugságot megbocsájtják az emberek egymásnak, az igazságot és az őszinteséget nem. Hát nem furcsa? Ebből ugye az következik, hogy álnok, galád, aljas embernek kell lenni. Ez a sikk. Ez a menő. Sokat, nagyon sokat vesztenek az emberek azzal, hogy így viselkednek egymással. Milyen elterjedt szó lett a „tesó” kifejezés. Ez a testvér megfelelője lenne. Tudják, a hozzá fűződő magatartás milyen messze áll az egésztől? Nem is látni a két végletet. Ehhez társul még a barátom kifejezés. Én így öreg fejjel soha nem mertem kijelenteni senkinek sem, hogy a barátom vagy. Hogy miért? Mert ehhez a fogalomhoz nem két fröccs, nem egy feles, nem három korsó sör vezet. Manapság ilyen formában köttetnek barátságok. Szánalmas és megvetendő. Ennyire nem tudják magát a fogalmat értelmezni a mai modern emberek. Jó ismerősöm mindig is volt, szerencsére nagyon sok. Ezeket az embereket tiszteltem, becsültem, számítottam rájuk, és ők is számíthattak rám. Az őszinteség elengedhetetlen volt ezekben a kapcsolatokban. Meg is volt az eredménye. Mindig kellemes légkörben zajlottak ezek a találkozások. Nem volt gond, hogy esetleg többen beszélünk, mert nem volt olyan dolog, amit a másik nem tudott. Persze voltak olyan témák, amik már nem tartoztak ebbe a kategóriába, de ezek nem befolyásolták a jó viszonyt. Ma már ez csak egy álom. Ilyen kapcsolat nincs. A kihasználás, a lenézés, a visszaélés bizonyos dolgokkal, a vélt felsőbbrendűség, a tudálékosság, az erőszakos magatartás, ma már mindent felülír. Nem hinném, hogy én nem haladok a kor szellemével. Ha ilyen a mai személet, akkor nem kérek belőle. Sok mindent meg tudok érteni annak ellenére, hogy benne vagyok a korban. Tájékozódom, olvasok, érdekel szinte minden. Ebből fakad, hogy aránylag jó rálátásom van dolgokra. Ennek visszaigazolása is megtörténik, ugyanis az elgondolt vélemény, a kialakult kép valakiről vagy valakikről, nemcsak általam hangzik el, hanem más személyektől, akik még inkább közelebb vannak ehhez a témához. Érdekes a visszacsatolás. Szomorú látni, hogy ilyen világ alakult ki, és ilyen világot élünk. Az emberek úgy látszik teljesen meg vannak ezzel elégedve, és elfogadják ezt a létformát. A nagy baj, hogy ezzel rombolják saját magukat, párjukat, esetleg gyerekeiket, a környezetüket. Ezek együttes hatása egy torz véleménnyel, torz szellemvilággal rendelkező embertípust alkot meg. Ez a mai modern ember. Teljesen elüt a normálistól. Nézzünk körül. Mennyi erőszakos cselekedet, mennyi, mindent félresöprő esemény, milyen sok abnormális tevékenység történik szinte naponta. Az ember csak kapkodja a fejét. Erre lehet sokadszor rákérdezni, hogy ez a normális, vagy egyáltalán normális az, a mi történik? Tudom, nem vagyunk egyformák, és mindenkinek megvan a maga véleménye. Valamit azért ne felejtsünk el. A tisztelet, a becsület, a józanság, az őszinteség, a szeretet nemcsak régen, hanem a mai világban is ugyanazt kell, hogy jelentse. Vagy inkább úgy fogalmazzak, hogy kellene jelenteni? Úgy gondolom, sajnos ez utóbbi hódította meg az emberek tudatát. A folyamat elég rövid volt, hiszen úgy negyven évvel ezelőtt teljesen másképpen alakultak ezek a dolgok, másképpen alakultak a társadalmi és párkapcsolatok. Félreértés ne essék, akkor is voltak kivételek, akik kilógtak a sorból, és teljesen másképpen viselkedtek. Azok az emberek kiszorultak egy peremvidékre, ha lehet ezt mondani. Szerencsére ma is vannak kivételek, de a nagy hányad nem ilyen. Sajnos a ma képviselt magatartásforma már az általános iskolában elkezdődik. Az igazi ráhatás viszont még előbb. Már kisgyerekkorban, a család által. A gyerek másol, és tanul a szüleitől. Ezeket a szerzett tulajdonságokat viszi magával, és próbálja gyakorolni. A sok rossz ráhatás következtében aztán kialakul egy mai modern ember, minden olyan viselkedésformával, tulajdonsággal, amit a mai modern kor kikényszerített az emberekből. Volt egy érdekes eset, amikor egy ismerőssel találkoztam, és próbáltam vele beszélgetni. Szinte sugárzott belőle, hogy mit akarhat ez az ember tőlem, hogy kérdez, és véleményt alkot. Aztán láss csodát, megfordult a dolog, hiszen már ő is kereste, hogy néhány szót váltsunk, bármilyen témában. Ugye milyen érdekes? Viszont az a nagy baj, hogy az ellenségeskedés, a gyűlölet, a bizalmatlanság mindent felülír. Ezeket kellene megszüntetni, és biztos, hogy egy normálisabb világ alakulna ki, ahol az emberek emberként tekintenek a másik emberre. Nem szeretném magamat becsapni, de az említett dolog már nagyon messze van attól, hogy a tisztelet, az őszinteség, a bizalom újra előtérbe kerüljön

2021.08.19.

Furcsa jelenségek

Több alkalommal is lehet találkozni egy érdekes magatartásformával. Először egy kis kitérő. Korábban volt jó néhány olyan műsor, ahol tényleges nagyon sok mindent tudni kellett. Olyan kvízműsorok voltak, hogy érdemes volt nézni, nem beszélve arról, hogy sokat lehetett tanulni belőle. Ezek sorra elmaradtak. Helyettük olyan „vetélkedők” vannak, amiken sok esetben szörnyülködik az ember. Teljesen az az érzete, hogy egy idétlen, mintha részeg, vagy bódult állapotban lévő valaki vezetné a műsort. Szinte nem normális magatartást tanúsít. Most tényleges azt gondolják, hogy ez a menő? A vélemény megvan, de gondolják, kit érdekel. Na, itt van a baj. A tudatlanság olyan eseményeket szül, amiről az illető azt hiszi, hogy „jópofa” dolog, holott egy idétlen megnyilvánulás. Úgy viselkednek sok esetben, mint aki eszét vesztette. A sok idétlenkedés még azt a dolgot is elrontja, ami esetleg kihozható egy játékból. Lehet, hogy érdemes lenne olyan valakit felkérni ilyen műsorok vezetésére, aki egy-két dologgal tisztában van. Több százezer néző látja, érzékeli a butaságot. Ezt másolják az emberek. Most ennyire nem érdekes, hogy mi zajlik a nagyközönség előtt? Valószínűleg nem, mert ma már minden műsor ilyen. Egyszerűen döbbenet, hogy emberek mit megengednek maguknak. Semmi tisztelet nincs a másik ember felé. Mondom mindezt azért, mert vannak olyan adások, melyekben egyszerűen ostobának, alacsonyabb rendűnek nézik, és titulálják a részt vevő embereket. Sok esetben megalázó módszert alkalmaznak. Egyáltalán nem biztos, hogy az, amit ő csinál, az másnak jó. Nem beszélve arról, hogy éppen ezt hangoztatják, hogy merjenek változtatni. Aztán az derül ki, hogy elmarasztaló módon viselkednek. Akkor ne jelentsenek ki semmit, mert esetleg azt a valamit nem biztos, hogy az ő szájíze szerint kell alkalmazni. Azon a területen esetleg elfogadott, de a nagy általánosságban egyáltalán nem megengedett, és nem elfogadható, hogy miképpen reagálnak dolgokra, és milyen minősítést adnak. Úgy összességében érdekes valami alakult ki nagyon sok területen. Sok esetben a jól bevált dolgok a mai nap is jól működnek. Több esetben próbálnak ebbe belenyúlni, de legtöbbször semmi jó nem alakul ki. Ennek ellenére az a menő dolog, amit az a valaki kitalált. Nagyon sok olyan valami van, amit régen nagyon jól kitaláltak, és nem kell hozzányúlni. Aki hozzányúl, csak ront rajta. Ennek ellenére az a valami létezik, van, de közel sem olyan, mint ami korábban volt. Ez az élet minden területén érvényes. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem kell kísérletezni, nem kell újítani. Dehogynem. Fontos a haladás. Csak az a valami jobb legyen. Ennyi. Ugyan kicsit eltértem az alaptémától, de úgy gondoltam, ez a néhány gondolat belefér mellé. A lényeg, hogy hozzá nem értő, tudálékos emberek próbálnak „jópofizni” egy műsor keretén belül. Sok mindent elhisznek magukról, így azt hiszik, hogy másoknak is tetszik. Persze lehet azt mondani, hogy nem kell nézni ilyeneket. A baj ott kezdődik, hogy nincs más. Az ember szívesen ellenne egy komoly műsor mellett, de nincs. Azzal, hogy valaki esetleg megnyer valamit, attól még nem szakértő, nem hozzáértő. Ez ma már nem számít. Valamikor valaki azt nyilatkozta, hogy bárkiből lehet sztárt csinálni néhány hónap alatt. Hát itt a baj. A tudati világ itt aztán teljesen hiányzik. Nem ez a lényeg. A lényeg, hogy egy műsor nézett legyen, és ez teljesen mindegy milyen formában történik. Azt is el kell mondani, hogy azok az emberek, akik ezekben a műsorokban jelen vannak, meghívják őket, a saját népszerűségük miatt azt is elnézik másoknak, hogy ostobának nézzék, és sok esetben még meg is alázzák őket. Hát itt tartunk.  

2021.08.13.

Ellenfél, ellenség

Sajnos ezt a két fogalmat ma már nagyon egy szinten kezelik. A nagy baj az, hogy minden területen ez a fajta magatartásmód a jellemző. Ennek egyik kiváltó oka az egyre inkább elterjedő közömbösség. A tapasztalat az, hogy már a szomszédok sem ismerik egymást. Egyszerűen nem érdekli, hogy ki lakik a szomszédban, mit csinál, egyáltalán kik azok. stb. Ebből aztán érdekes helyzetek alakulnak ki. Többek között, ha esetleg valami miatt beszélgetést szeretnénk kezdeményezni, látni a partner arcán az értetlenséget. Az is megfordul a fejében, hogy vajon mit akarhat ez az ember tőlem? Az már meg sem fordul a fejében, hogy egyszerűen csak beszélgetni. Van ennek egy nagyon nagy hátránya. Ha esetleg valamilyen baj alakul ki, legyen az bármi, egyszerűen nem tud kihez fordulni, mert a kezdeményező partner elfordul a korábbi kedvezőtlen fogadtatás miatt. Addig ugye az van, hogy oldja meg mindenki a saját baját. Hát igen. Jelenleg ez a megszokott. A másik ilyen jelenség a közönyösség. Nem érdekli, hogy mi történik a másik emberrel. Közönyös az események láttán. Itt is van egy visszaütő dolog. Akkor, amikor esetleg neki lenne szüksége esetleges segítségre, ugyanúgy viselkednek vele szemben. Sőt! Még alkalomadtán fel is rója, hogy nem segítettek rajta. Ez egy elég torz gondolkodásra világít rá. Nekem minden, és szinte elvárja a segítséget, de mikor ő lenne a segítő, akkor elhatárolódik. Érdekes gondolkodási mód. Ez az egész aztán tovább is gyűrűzik, mégpedig a gyerekek irányába. Látja az egyes viselkedési formákat, nem köszönök a szomszédnak, nem segítek neki semmiben, egyáltalán nem foglalkozom vele semmilyen szinten. Ezt a gyerek lemásolja, és ugyanúgy fog viselkedni, mint a szülője. Ez sajnos meg is látszik a mai fiatalokon. Nem ismerik a köszönést, nem ismerik az udvariasságot, nem ismerik a szép magyar beszédet, nem tudnak viselkedni, egyszerűen nem ismerik a társadalmi együttélés szabályait. Igaz, kitől is tanulhatta volna, hiszen nem ezt a példát látta a családban. Ezek a tulajdonságok még tovább mélyülnek az idő előrehaladtával. Jönnek a külső ingerek, látott viselkedésformák. Persze az fog tetszeni, amihez semmi kötelezettség nem tartozik. Ebben érzi jól magát. Idővel itt is visszaüt a magatartás tartózkodó formája. Ezek a fiatalok a közömbösséget és a közönyösséget még magasabb szintre emelik. Olyan szintre, ami már nagyon elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e mentális problémája. Hogy miért? Mert milyen ember az, aki végignézi a társa bántalmazását, azt fel is veszi, közzé is teszi, és még jót mulat rajta? Ez egy teljesen szellemileg, érzelmileg visszamaradott személy. Ezekre nem lehet mást mondani. Olyan alacsony értelmi szintre utal, aminél lejjebb már nincs. Ez a jövő nemzedéke. Ha tovább lépünk, az ilyen emberek nem ismerik a korrekt, becsületes magatartást. Nem ismerik a jó értelemben használt ellenfél fogalmát. Pedig ez lenne a normális. Az ellenfél fogalmát ismerő és gyakorló emberek tisztelettel, odafigyeléssel vannak a másik féllel szemben. Bármilyen területen, legyen az sport, munka, vagy bármi más, odafigyelnek a másikra és örülnek annak sikerében, előre jutásában. Megadják a tiszteletet egymás iránt. Fontos, ha nem a legfontosabb a társadalmi kapcsolatok terén. E nélkül nem működik egészségesen egy rendszer. Na, ez a viselkedésforma számukra ismeretlen fogalom. Nekik mindenki ellenség. Itt van a dolog lényege.

Nagy különbség van az ellenfél és ellenség között. Az alap magatartás az ellenségkép kialakítása. Ha ez megvan, márpedig nagyon hamar létrejön, akkor innen már csak egy ugrás a gyűlölet. Ebben a gyűlölettel övezett világban élünk. Ez mintegy bizonyíték arra nézve, hogy ez a jó magatartás, ezt kell követni, mert ezzel tudok elérni valamit a társaimmal szemben, a környezetemmel szemben. Mivel ezt látták, látják, ez viselkedésforma alakul ki bennük, és ezt veszik alapnak. Ezt csak bővíteni és finomítani kell. Beleszőve egy kis erőszakot, egy kis agresszív magatartást, egy kis hazugságot, egy kis becstelenséget, és máris létrejött egy ellenség képpel felruházott személy. Talán nem kellene, hogy így legyen. Sajnos, az a nagy baj, hogy ezt már nagyon nehéz a normális kerékvágásba visszaterelni. Az általuk elképzelt világ már teljesen másról szól, tisztelet a kivételnek, mert akad még elég sok szép szókinccsel, udvarias magatartással, jó tudással, érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező fiatal. Sajnos a többség nem ilyen. Jó lenne ezen változtatni, amíg nem késő. Vagy már elkéstünk?

2021.08.06.

Önértékelés: az emberek

Vajon mi motiválja az embereket, hogy sok esetben kiforduljanak magukból? Jó néhány esetben már pszichológiai esetet súrolnak elég gyakran. Az emberek igen érdekes formában viszonyulnak az élethez. Van valami, ami azt hangsúlyozza, hogy „én vagyok az, aki jobban tudok mindent”. Gondolatviláguk arra van beállítva, hogy ne legyen semmiféle önértékelésük, önkritikájuk. Véleményük ostoba, de erőltetik, hogy kitűnjenek a többi ember közül. Nem számít semmi. Ez a mondat kifejezi a mai modern ember gondolat világát. Nézzünk körül. Felelőtlenség, hazugság, tisztességtelen magatartás, a tolerancia teljes hiánya. Ez csak néhány azok közül, melyek jellemzik az embereket. Ennél jóval bonyolultabb a dolog, hiszen az önzés és saját személyének előtérbe helyezése érdekek mentén, ez a fontos. Az érzelmek, az őszinte magatartás és beszéd szinte teljes mértékben hiányzik. Az önértékelés, az önzés kerül előtérbe. Az elmondottak az élet minden területén jelen vannak. Baráti, munkahelyi és párkapcsolatok terén is. Hihetetlen, de egyszerűen nem lehet igazából megmagyarázni az emberi viselkedés ilyen formáját. Érthetetlen. Lehet, hogy én látom másképpen az emberek egymáshoz való viszonyát? Lehet, hogy én nem látok valamit, amit kellene? Válaszolok. Nem azt mondom, hogy sokáig, de meg kellett bizonyosodni ezekről a dolgokról. Nagyon egyszerű. Utcán, strandon, üzletekben, intézményekben mindig találkozunk olyan emberekkel, akik valahonnan ismerik egymást. Az ő beszélgetésük, ami nem éppen halk, lehet tapasztalatot és véleményt gyűjteni. Egy idő után rá kellett jönnöm, és ki is merem jelenteni, hogy az általam gondolt véleményekkel egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy vagy több ember beszélgetéséből nagyon sok mindent le lehet szűrni. Legfőképpen azt, hogy milyen szellemi színvonalon van valaki. Félreértés ne essék. Nem az a cél, hogy másokat megszóljak. Lehet, hogy egy másik ember szemében én vagyok a furcsa. Hogy eloszlassam a félreértéseket, itt a beszélgetések tartalma, hangvétele, valóság alapja, hitelessége, őszintesége a mérvadó. Ha ezeket összevetjük, elég hamar rá lehet jönni arra, hogy kivel állunk szemben. Az is kiderül, ha másokról beszélnek, hiszen a jellemző tulajdonságok minősége árulkodó szempont.

Nagyon bonyolult az ember. Az elmondottak miatt a mai modern ember egyre távolabb kerül egymástól. Lazulnak a társadalmi kapcsolatok a helytelen gondolkodás miatt. Rossz irány. Látjuk a következményeket. Önértékelés hiánya, sőt, önismeret hiánya, tudálékosság, agresszív, tolakodó magatartás, önzés, erőszak, hazugságok, stb. Ezek uralják a mai modern ember gondolkodását.  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.