Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmi, érzelmi intelligencia

2020.03.27.

Jellemek, viselkedési formák

          Tudom, nagyon tág fogalmak ezek, de próbálom egy kicsit összeszedni, összeilleszteni az egyes fogalmakat. Nem egyszerű dolog, mert szokták mondani, ahány ember, annyi jellem. Na, ez az, amit szeretnék egy kicsit körbejárni. Nevelés, beilleszkedés, magatartás, tolerancia, kommunikációs készség, értelmi szint, ismerkedés, párkapcsolat. Egyszerű kifejezések, de roppant lényeges háttérrel rendelkeznek egyenként is. Kezdjük az elején. Egy új jövevény a családban mindig egy különleges esemény. A kis emberke fejlődése során, a szülői jelenléttel találkozik a legtöbbet. Az ott látottak, tapasztaltak, később a hallottak alakítják legfőképpen. Mindenre fogékony, minden érdekli, és mindent lemásol. Itt van a lényeg kulcsa. Lemásol. Minden dolgot magával visz, minden dolgot ismétel, amit hallott, látott, tapasztalt. Az elsődleges háttér a szülő. Ez a későbbiekben is nagyon fontos, hiszen értelmi képessége egyre bővül, egyre több információval rendelkezik. A szülők magatartási formája az elsődleges példa. Ebben a korban a nevelés nagyon kényes, és egyben a legfontosabb mozzanat egy gyerek életében. Telnek az évek, és rakódik rá a tudás, vagy legalább is remélhetőleg. Miért kérdőjelezem ezt meg? Azon egyszerű oknál fogva, mert látva a környezetünket, valami borzalmas viselkedési forma bontakozik ki, sőt már jelen is van széles körben. Mire gondolok? Pontosan arra, amit talán Ön is Kedves olvasó talán már tapasztalt. A szülők magatartásának másolása, már az óvodában kiütközik a gyerek viselkedésén. Több különböző típusú gyerek kerül hirtelen egy közösségbe, és próbálják megismerni egymást. Ez már ilyen korban is problémát jelent. Hogy miért? Nem győzöm hangsúlyozni a szülői hátteret. Ismerve a mai viszonyokat, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy elég sok minden kívánnivalót hagy maga után néhány eset. A beilleszkedés legtöbb esetben nem zökkenőmentes. Ebben a korban azért még a nevelői módszerek alakító jelleggel jelen vannak. Mondhatni azt, hogy változik némileg, de az alap sajnos megmarad. Aztán kikerül egy nagyobb közösségbe. Na, itt már még erősebben előjönnek a különbségek. Ezen a szinten előkerül a tanulás, a számonkérés, a kötelesség. Itt azért már erősen kezdődnek a gondok. A kezelhetetlenség bizonyos jelei már jelentkeznek. Sajnos itt a szülő megint képbe kerül, és a maga módján próbál intézkedni. Itt rögtön valamit le kell szögezni. Az értelmi intelligencia nem éppen magas fokát igyekszik a szülő érvényre juttatni bizonyos esetek kapcsán.Tudatlanságával komoly konfliktust teremt, és sajnos a gyereke ezt is másolja. Mi történik? Egyszerűen az, hogy a szülő nem illő magatartásával akar igazságot teremteni, de nem párbeszéd szinten. Miért is? Mert a szülő a legokosabb, és ő mindent tud. Vélhetően védve gyermekét, erőszakos viselkedésével, és fellengzős magatartásával csak az ő álláspontja a helyes. Itt követi el a legnagyobb hibát, mert gyermeke ezt messzemenően kihasználja, sőt a későbbiekben alkalmazza is. Tudják, a gyerek másol. Jóval nagyobb kárt okoz, mint gondolná. Ez a tolerancia hiány a későbbiekben komoly gondot fog okozni. A szülő meg van elégedve magával, hogy vélhetően elrendezettnek véli a történteket. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a szülő a maga igaza miatt előnyben érezheti magát, sőt, okosabbnak is érzi magát, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez a magatartás napi szinten jelen lesz a családban, mert a tanulás igen hosszú folyamat. De kanyarodjunk vissza a csemetéhez. Sajnos az idő előrehaladtával a hozott dolgok kezdenek egyre inkább felszínre kerülni. Több információ, több adat, több hír, több esemény tarkítja a gyerek minden napjait. Kezdenek kialakulni azok a bizonyos fontos jellemvonások, viselkedési formák. Sajnos látva a hátteret, nem biztos, hogy jó az irány. Alacsonyabb osztályban még valamennyire ez áthidalható, a későbbiekben, magasabb osztályokban ez már igen erőteljesen jelentkezik. Pontosan ugyanaz a vélemény alakul ki benne, mint amit a szülő képvisel, sőt, az a magatartás is. Hogy milyen? Erőszakos, tolakodó, agresszív, fellengzős, tudálékos. Azt a szót, hogy tolerancia nem ismeri. Nem is akarja ismerni, hiszen ő a legokosabb, ő mindent jobban tud, és nehogy már csorbát szenvedjen a büszkesége, a felsőbb rendűsége. Ő ezt így gondolja. A helyzet az, hogy nem így kellene lenni, de így van. Az értelmi szint hiányát a negatív tulajdonságaival igyekszik pótolni. Sok esetben sikerrel. Kommunikációs készsége, tudás szintje kezd a nulla felé közeledni, mert úgy véli, éppen elég az, amivel ő rendelkezik, hiszen társait meg tudja győzni, rájuk tudja erőszakolni nem létező szellemi kapacitását. Mivé fajulhat ez? Sajnos ez odáig fajul, hogy nincs is igénye, és nem is érdekli, hogy fejlessze értelmi intelligenciáját. Ezek a jelek hosszú ideje jelen vannak a fiatalok hétköznapjaiban. Mondhatom, hogy személyes tapasztalatból tudom ezt írni. A kommunikációs készség eléggé érdekes. A káromkodás, a csúnya beszéd általános jellegű. Ez lányoknál ugyanúgy jelen van. Az értelmi szintjük valahol nagyon kisiklott. Divattá vált a bulizás, és a részegség. Ilyenkor állat módjára viselkednek. Sajnos ez is tapasztalati tény. Szinte nem is merek belegondolni, hogy miképpen tudnak értelmes módon beszélgetni egymással, hiszen mindketten igénytelenek. Félreértés ne essék. Nem bántani akarom őket, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy nem rendelkeznek értelmi és érzelmi intelligenciával.

2020.03.25.

Az emberek viselkedése

Több alkalommal, és különböző helyeken megfordulva, saját tapasztalat alapján, valamint egyes rádió- és televíziós műsorokat hallgatva, és nézve, arra lehet következtetni, hogy valami nagyon megváltozott a környezetünkben. A környezetbe az embereket is értem. Mire gondolok? Arra, hogy az emberek különlegesek akarnak lenni a másiknál, és ezért mindent megtesznek. Minden áron ki akarnak tűnni, központban akarnak lenni, okosabbak akarnak lenni mindenkinél. Sajnos ehhez egy valami hiányzik. Az ész. Miért mondom ezt? Mert az emberek magatartása, viselkedése mára már sok esetben odáig fajult, hogy azt lehet hinni, valami agyi, elmebeli zavar támadt náluk. Olyan dolgokat tesznek, amit normális ember nem követ el. Sajnos azt is lehet mondani, hogy ez általános jelenség. A társadalom ilyen emberek nevel. Aztán a szülők ezt a viselkedést tovább adják a gyerekeiknek. A gyerek másol. A felnőtt azt hiszi, hogy jópofa dolgokat csinál, de csak ártani tud. Ésszel nem tudja felfogni ennek jelentőségét, azt hiszi ez a jó, ő ezzel kitűnik a többi közül, gyereke ezt látja, és próbál ő is úgy tenni, és létrejön a komoly ütközés. Ugyanis ezeket csoportban teszi. Társadalmi közegben. A konfliktus elkerülhetetlen, és jönnek a bajok. Az embereket őrült módon lehet manipulálni, befolyásolni, és ezt sokan meg is teszik, sőt vissza is élnek vele. Tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés, hazug hozzászólás, inkorrekt álláspont mérgezi a társadalmat, az embereket. Sokan nagyon sokan ezt maximálisan kihasználják, büntetlenül. Az emberek tudata már annyira deformált, hogy szinte bármire rávehető, bármit meg lehet velük csináltatni. Ekkor már felmerül a kérdés? Pszichikailag is torzultak az emberek? Mert józan ésszel, nem lehet olyan dolgokat tenni, amire ráveszik őket. Olyan emberekkel lehet bizonyos alantas, és sok esetben számukra is alantas dolgokat megcsináltatni, akiknek valami nem stimmel az agyukkal, ráadásul erőszak nélkül, csak azért, hogy megmutassák vélhetően mire képesek, kitűnjenek a többiek közül, még annak ellenére is, hogy személyiségének, és önmagának ellentmondjon. Mindenféle önös dolgot félretesz, és kivetkőzik magából. Ezt normális ember nem teszi. Ezzel a viselkedésével lealacsonyítja önmagát. Nincs önbecsülés, nincs önkontroll. Ez a legrosszabb. Ennél lejjebb már nincs. Eljutottunk oda, hogy ilyen emberek szaladgálnak az utcán, ilyen emberek irányítanak másokat, ilyen emberek akarnak példát mutatni. Vajon mivel? Hát erőszakkal, agresszióval, tisztességtelen, becstelen, hazug magatartással. Itt tartunk. Valami még ide kívánkozik. Nagyon sok olyan eset van, amikor szándékosan ártanak egymásnak az emberek, olyan formában, hogy az már a klinikai esetek szintjét súrolja, sok esetben meg is haladja. Ezeknek az embereknek segítségre lenne szükségük, mégpedig gyorsan, mert az ilyen emberek másra is képesek embertársaikkal szemben. Kigondolnak olyan cselekedeteket, melyeket épp eszű ember, normális agytevékenységgel rendelkező személy nem csinál. Vajon ezeknek az embereknek deformált gondolataik vannak? Igen, határozottan igen, csak az a baj, hogy nem érik fel ésszel, hogy mit tesznek. Na, ez a borzalmas.  Ami még inkább borzolja a kedélyeket az az, hogy sok embernél, nagyon sokaknál jelentkezik egy másik állapot, ami erre állapotra rátelepszik. Ez pedig a félelem. Minden híradás tartalmaz valamilyen félelmet keltő, szorongást előidéző dolgot. Ez egy fontos dolog. Féljenek az emberek. Mindegy mitől, csak bennük legyen ez a gondolat, és gondoskodnak arról, hogy ez jelentkezzen a minden napi életben. Így teljes egészében kialakul egy deformált, pszichés, erőszakkal, és agresszióval teli életvitel. Létrejön a mai modern ember értelem, és érzelem nélküli világa, mely mellőz minden intelligenciát.  

2020.03.20.

Félelem, és erőszak

Sajnos nem véletlen ez a cím. Elég messziről kell elindítani ezt a témát, de azt hiszem érdemes. Az emberi viselkedés igen érdekes részéről szeretnék írni pár gondolatot. Sokan úgy vannak vele, amikor idősebb emberek azt mondják, hogy „bezzeg az én időmben”, hogy ugyan már, mit papol itt nekem. Az akkor volt, most meg a jelenben ez van. Sajnálatos, hogy ezeket a nézeteket valló emberek egyáltalán nincsenek tisztában olyan kifejezésekkel, hogy becsület, hogy bizalom, hogy igazság, hogy szeretet. Nem az a cél, hogy embereket bélyegezzek meg, csak annyi, hogy a cikk elolvasása után, kicsit elgondolkodjon az illető: hogy is van ez? Hát megpróbálok néhány számomra igen érdekes dolgot leírni. Le kell szögezni, hogy a mai világ sokkal másabb, mint mondjuk 50 évvel ezelőtt. Sok dolognak azért nem kellene ennyire megváltozni. Mert bizony igen sok minden alaposan megváltozott az évek alatt. Sajnos éppen azoknak a fogalmaknak az értelmezése változott a legtöbbet, amelyekre minden nap szüksége lenne az embernek. Ha nem ezt a trendet követi, akkor furcsán néznek rá, és ezekben az emberekben meg sem fordul, hogy talán nem mások viselkedése szembetűnő, hanem éppen az ő gondolatai, véleménye, cselekedetei a furcsák, mondhatni megbotránkoztatóak. De menjünk sorba. Társadalmi képpel kell indulni. Otthon, család, iskola. A legfontosabb lépcsőfokok. A legnagyobb jelenőséggel az otthon, és a család, amelyik szóba kerül elsőként. A gyerek szinte minden olyan jó, és rossz tulajdonságot megjegyez, elraktároz, megfigyel, amit otthon lát a szüleitől. Ez az elsődleges szempont. Ezeket a tapasztalatokat, megfigyeléseket viszi magával. Erre idővel rárakódik az iskola. Az ott szerzett benyomások, más vélemények, más viselkedések, más emberek, más magatartások, más jellemek lesznek a mérvadóak. Ezek elegye alakítja aztán ki az egyének viselkedési formáit, ötvözve a szülők által átadott tulajdonságokkal, öröklött jellemvonásokkal. Ezek sokszínűsége, és benne az egyének alkotják a társadalmat. Gondolom ez mindenkinek természetes, és elfogadott. A sokszínűség azonban, ha rosszul van értelmezve, és rosszul van kezelve, igen romboló lehet, és sajnos lett is. Az egyes társadalmi formákban más, és más a megítélés, az adott rendszer berendezkedése. Ez sem baj. A sokszínűség sok jó dolgot szül. A baj ott kezdődik, amikor ezeket a lényeges tulajdonságokat rosszul használják ki, rosszul értelmezik, és rosszul alkalmazzák. A több milliárd embernek más, és más gondolatai, igényei, cselekedetei vannak. Ez így természetes. Az egyes korok embereinek is más, és más volt az igénye, gondolata, cselekedete. Ez a mindenkori társadalmi rendszer része volt. Idővel ezek változtak, alakultak, formálódtak.  Jelenleg is változások zajlanak ezeken a területeken. Van azonban jó néhány dolog, aminek nem volna szabad változnia.  Ezek lennének a legfontosabbak. Fent már említettem, csak emlékeztetőnek: becsület, igazság, stb. Sajnos minden társadalmi formát a politika irányít. Különböző gondolatokkal, irányokkal, elvekkel teletűzdelt eszmék. Ha jól működik, és a felsorolt tulajdonságokat figyelembe veszik, és alkalmazzák, akkor egy rendszer jól irányítható, és az ott élő emberek jól érzik magukat benne. A mai világnak, és ebbe beleértem a földgolyót, sehol nincs követője. Bármennyire is próbálnak bizonygatni valamit a jó oldaláról, bizony egyvalami elveszett az emberekből. Hogy mi ez? A bizalom. Bizalom nélkül pedig semmi sem úgy működik, ahogy kellene. Ennek viszont megvan az őrült nagy romboló hatása. Ugyanis az egyes rendszerek vezetőinek magatartása, rárakódik a társadalomra, és benne az egyénekre. Megdöbbenve hallani nyilatkozatokat. Sokszor az ember úgy van vele, hogy ez talán elírás, félreértés, vagy valami más. Aztán szembesül a ténnyel, hogy egyik sem, hanem ez a valóság. A világtörténelem során mindig bebizonyosodott, hogy az uralkodó hatalom, mindig kényszerítő eszközöket alkalmaz. Legyen ez bármilyen társadalmi forma. Ez a mai világra is érvényes. A felső politikai hatalom érdekeit, nézeteit az átlagember, nem tudja követni, de nem is tud róla. A döntések a feje felett történnek, és sok esetben semmi beleszólása nincs. A beleszólása, csak a választások alkalmával van, amikor az ígéretek elhangzanak. Ezt követően a hatalmi rendszer elfeledkezik mindenről, és csak a saját dolgaival törődik. Hogy mi ez? Hát a pénz. Mindennek a mozgatója a pénz, és ezzel elértünk a legfontosabb dologhoz. E kis kitérő után, nézzük a mai világ dolgait, ami sok esetben igen borzalmas. Hogy miért? Megpróbálom röviden elmondani. Igen sok cikk, és írás jelenik meg szinte naponta különböző helyeken. Vannak dolgok, amiről egyáltalán nem tesznek említést, vagy csak minimális mértékben, azt is csak valami eldugott helyen. Ha valaki szóvá teszi, rögtön a válasz, hogy de megjelent, és ezzel el van intézve. Amiért ezt ide írtam, később lesz jelentősége, ami a címben is szerepel. Az információáramlás, és szerzés, a mai világ egyik alapvető követelménye. E nélkül már szinte nem működik semmi. Részben jó, részben rossz. Amíg egységes rendszer ezen belül nem alakul ki, addig sok rossz dolog fog történni, illetve már történik is. Most nagyon a közepébe vágok.

Nézzünk körül a világban. Erőszak zajlik szinte mindenhol. Ez az agresszivitás már az egyes emberek szintjén is jelen van. Van egy érdekes gondolat a fejekben. Erőszakra, erőszakkal válaszolnak. Van egy mondás, mely szerint megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Na, ez már nem érvényes, illetve sajnos nem vezet sehova. Ugye milyen borzalmas dolog? Nagyon sok történést már egyezkedéssel, szép szóval nem lehet elintézni. Nézzünk körül. Mindenhol perek tucatjai vannak jelen. Hogy miért? Mert normális keretek között az emberekkel nem lehet beszélni, és hiányzik az alkalmazkodó képesség, és a tolerancia, a megértés. Jelentkezik a felsőbb rendűség, még akkor is, ha valaki nagyon ostoba, sőt talán akkor még inkább. Egy buta ember csak az erőszakot ismeri. Emlékeznek? Otthon, család, iskola. Egy durva, agresszív ember magatartását fogja a gyerek tovább vinni, mert ezt látta, és veszi alapnak, neki ez a természetes. A társadalmat, az embereket butítják. Nem véletlen. A ma emberét csak egyszerűen fogyasztónak hívják. Nem számít semmi, csak fogyassz. Erről szól minden. A fogyasztástól nő a pénz, nő a hatalom, valahol, valakiknek. A hatalmon lévők nem riadnak vissza semmitől. Sajnos annyira bonyolulttá vált a rendszer, hogy nem tudni, mi a valóság, és mi a valótlan. Tudatunkkal, érzelmeinkkel befolyásolhatnánk világunkat, de már késő. Ezt megtették előttünk. A mai embert nem engedik, hogy gondolkodjon. Mindent megmondanak, hogy mit csináljon. Ha ettől eltér, jön az erőszak, a félelem. A hatalmon lévő emberek soha nem engedik, hogy az általuk kitalált, és gyakorolt rendszer ne derüljön ki, hogy az emberiség értékrendje hamis illúziókon alapuljon, ezen az illúzió alapú értékrenden ők uralkodhassanak, és hogy ezt a hatalmat fenntartsák. Hogy érik ezt el? Több megoldás is van. Az egyik, hogy mindig kétségekben, és ellentmondásokban tartják az embereket. Ahhoz, hogy ezt elérjék, az embereket megfosztják magánéletük sértetlenségétől. És ha az ember magánéletét nem tartják tiszteletben, azzal a szabadságát is elveszik. Mindent cenzúráznak; a híreket, a könyveket, a színdarabokat, a filmeket. A történelmet átírják, hogy a jelenlegi propagandához illeszkedjen. Sajnos hallani, látni, hogy az embereket már nem aggasztja az a tény, hogy minden mozdulatukat megfigyelhetik és rögzíthetik. A rablások, betörések, erőszakos cselekedetek szinte minden naposak, ennek ellenére. Vannak, akik felül szeretnének kerekedni ezeken a gondolatokon, és cselekedeteken. Ezeket az embereket kiközösítik, megbélyegzik, nevetség tárgyává teszik, bármilyen tudományos rangot is érjenek el. Itt jön képbe az összeesküvés elmélet. Nagyon mai téma, csak egy baja van. Sok esetben nem elméletről beszélünk, hanem valóságról. Az elmélet hiteltelenségét, a hatalom hangoztatja. Az ő kommunikációs, és propaganda gépezetével szemben semmiféle ellenszer nincs. Illetve egy valami, ami hatásos ellene. Ez nem más, mint a tudás. Nem véletlen, hogy az értelmiségi rétegeket támadják a legjobban. Még valami. Talán érdemes elővenni korábbi nyilatkozatokat, melyeket összeesküvés elméletként állítottak be. Érdekes módon ma beszédtéma. Az új hatalom képviselői nem tudnak élni a tudás adta lehetőséggel. Hatalmuk megszilárdítása érdekében az erőszakot teszik előtérbe. Talán nem mondok újat, de az agresszivitás a butaság egyik ismérve. Nem tudok érvelni elfogadhatóan, biztosan, hitelesen, akkor majd erőszakkal elérem, amit akarok. Ez a vad magatartás az emberekre is egyre inkább jellemző. Akik nem így viselkednek, azok az ostobák. Nem érdekes? Így hódít az erőszak. Ez a mai ember lételeme. Azt hiszi, hogy a sok minden érte van, de igazából ezek olyan elenyésző tételek, hogy figyelmet sem érdemel, de naggyá van beállítva.  Hogy mennyire így van, olyan nyilatkozat hangzott el, melyet a hatalom képviselője mondott, mely szerint a szellemi előrehaladás korábbi képviselői rossz dolgot vittek véghez. Magyarul: a fejlődést, a tudást, rossz tulajdonságúvá tették. Ilyet csak egy tudatlan ember tehet. Ilyen emberek gyakorolják a hatalmat. Így a végére még két dolgot szeretnék megemlíteni. A különlegesség, a másság az, amit az emberek keresnek. Ezzel akarnak kitűnni, sok esetben, tragikus formában. A másik a gyerekek viselkedése. A mai kor vívmánya, és mindennapi eszköze a számítógép. Akkor van baj, ha a szerint cselekednek, amit a számítógép kínál. Hogy vannak a számítógépes játékok? Van még három életed. Bizonyos valós játékoknál ez szintén tragédiát okozhat.

Így a vége felé egy igen súlyos dolog. Sajnos minden ember részese ennek a jelenségnek. A hatalmon lévő emberek, szerte a világban, egyre inkább a saját hasznukat, és a feléjük támasztott elvárásoknak akarnak megfelelni. Az ár, és a következmény nem számít. Olyan rendelkezéseket, olyan határozatokat, olyan törvényeket alkotnak, melyek semmiféle szakmai elvárásnak nem felelnek meg, hozzá nem értő nyilatkozatokat adnak, nem tartalmaz egyéni tudást, és hozzá értést. Súlyos károkat okoznak ezzel, hiszen a szenvedő alany az ember, a lakosság. Nem érdekli őket, hogy milyen hatása lesz, mert még előtanulmányt sem készítettek semmiről, legyen az bármilyen témakör. Csak az egyéni megfelelés a fontos, a felettese felé. Ennek még szomorúbb, és még rombolóbb hatása van, hiszen az sem ért hozzá, aki felülbírálja ezeket, ha egyáltalán ilyen történik. Szokták mondani: a nyomdafesték sok mindent elbír. Tehát teljesen mindegy mit írnak le, ha az jól hangzik, és az elvárásnak megfelel, akkor zöld utat kap. Na, ez az iszonyú felelőtlenség. Ez ellen csak komoly felkészüléssel, és tudással lehet harcolni. A mondás most is él: a tudás, hatalom. Talán még egy érdekes jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Az emberi jellemek, magatartási formák, és viselkedési vonások szomorú képet mutatnak. Sok esetben érthetetlen, hogy miképpen cselekedhetnek így az emberek. Röviden. Bizonyos esetekben, amikor tudván, tudja valaki, hogy rossz dolgot tett, kisebb, illetve nagyobb, sőt sok esetben igen súlyos dolgot, és ezt bizonyítani is lehet, fénykép, videó, hangfelvétel, stb., még akkor is azt nyilatkozza, hogy ő ezt nem tette. Oly annyira, hogy még ő van megsértődve, illetve ő van felháborodva, hogy képzelik róla, hogy ilyet tett. Teljesen kiveszett az emberekből a becsületesség, az igazmondás, a felelősség érzet, és felelősség vállalás. Milyen világ ez? Az agy csodálatos része az embernek. Jó lenne sokkal több tudást felhalmozni benne. Mindenkinek megvan a lehetősége. Kérdés: ki mennyire, és hogyan akarja kihasználni, vagy egyáltalán ki akarja-e használni, vagy elfogadja ezt az életformát, ami jelenleg van, melyet nem ő irányít. A félelmet, és az erőszakot tudásunk gyarapításával lehet legyőzni. Egy tudatlan ember érzelem világa, és világnézete a legsebezhetőbb, és ezt használják ki. A félelmet, a bizonytalanságot, és az agresszivitást a hatalom mindig is hatásos fegyverként használta, és használja most is. Ennek egy ellenszere van, ahogy a mondás is tartja: a tudás hatalom.

Ui: van még valami fontos. Sokkal durvább bűncselekmények történnek, mint régen, és több is. Érdekes ennek a háttere. Az emberek kifordultak önmagukból. Úgy néz ki, hogy ezek az emberek örömüket lelik az erőszakban. Furcsa módon a filmek, mind az erőszakról szólnak, a bevásárló központok játéktermeibe erőszakos videó játékokat lehet játszani. Meg lehet figyelni az játszó embereket. Örömüket lelik az erőszakban. Sajnos ez kivetül az utcára is. Úgy néz ki, mintha pontosan megtervezve történnének ezek a dolgok, mintha valaki, vagy valakik a háttérből irányítanák ezeket az eseményeket, hatva az emberek cselekedeteire, és főleg gondolataikra. Az emberek nem szeretik feladni a szexet és az erőszakot. Az erőszakról említést tettem. A szex a minden napok része. Nézzük csak? Minden egyes híranyagban, legalább egy hír erről szól. Minden nap jelen van. Olyan portálok jelennek meg, amik csak ezzel foglalkoznak. Ezeken a helyeken órákat töltenek el az emberek. És mit lát? Túlzott dolgokat. Ez viszont nem érdekli, és át akarja ültetni a valóságba, ami nem sikerül. A módszer nem számít. Pénzzel, erőszakkal. E két dologgal teljesen lekötik az emberek figyelmét, így az igazi eseményekkel nem foglalkoznak. Sajnos nagyon sok olyan esemény történik, amiben érezhetően másképpen történnek dolgok, mint ahogy várható lenne. Olyan dolgok, amik ellentmondanak a logikának. Olyan fogalmak jelennek meg, amik ugyan hangzatosak, de szinte nem néz utána senki, hogy esetleg ez tényleg így van, valóban a szó helyesen van-e értelmezve. Egyszerűen a sok használat miatt, beépül a köztudatba, és úgy van elfogadva, mintha mindig is úgy lett volna.  Ma már minden apró eltérés komoly következményekkel jár. Ezek a következmények a mai embert nem érdekli. Sok mindent önhatalmúlag akar elrendezni erőszakkal, mondván, neki van igaza, mert ő képviseli az erőszakot. Egyvalami viszont biztosan igaz. Mégpedig az, hogy magától ilyen rosszá nem válik egy társadalom. Tudják a mondást: amíg két ember van a földön, addig nincs egyetértés. Talán igaz? És a válasz az, hogy sajnos, de igaz. Sőt! Ma már egyre több információ érkezik, hála a világhálónak, arról, hogy hogyan is működik valójában ez az egész rendszer. Persze erre kézzelfogható bizonyítékok nincsenek, de utaló jelek egyre több. Az is felvetődik, hogy ugyan már, ez a természetes haladó irányvonal, mindezekkel a furcsának mondott eseményekkel, mert túl sok alternatív elgondolás lát napvilágot. De azért gyúrjuk csak össze a különböző információkat? Lehet, hogy érdemes elgondolkodni, vajon miért alakul ki ennyi konfliktus a családokban, egy országban, egy földrészen, egy földgolyón? 

2020.03.06.

A gyűlöletről

      Nem egyszerű dolog, de sajnos mégis olyan egyszerű, hogy teljesen elsiklunk fölötte, sok mással egyetemben. Hirtelen nem tudom, hol kezdjem. Meddig kellene visszanyúlni. Úgy gondolom, maga az ellenszenv ősidőktől tulajdonsága az embernek. A történelem során számos esetben bebizonyosodott, hogy az ember az előrejutás, a jobb boldogulás, és minden más formában, saját magát tette előre. Ez így természetes. A nem tisztességes az, amikor ez más kárára, más javának eltulajdonításával, hazugságokkal, és más formában valósítja meg valaki, melynek tárháza szinte végtelen. Ez a néhány sor nem ezeknek a koroknak, és nem azoknak az embereknek a dolgairól fog szólni, hanem a mai modern emberről. A mai modern ember gondolatát, ha ugyan önkényesen is, de tehetjük az 1990-es évkezdethez. Hatalmas változások történtek, jó és rossz irányba egyformán. Biztos vagyok benne, hogy mindenki részese volt már ennek változásnak valamilyen szinten.  A 90-es évektől annyira megváltoztak a viszonyok, hogy az emberek kapkodták a fejüket, mit, hogyan, miképpen csináljanak tovább. Elkezdődött egy folyamat, melynek része lett, hogy az emberek próbálkoztak különböző dolgokkal a jobb és könnyebb megélhetést biztosítani saját maguk és családjuk számára. Ez odáig fajult, hogy egyáltalán nem riadtak vissza, úgymond nem tisztességes dolgoktól sem, melyeket alkalmaztak is. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mentálisan labilissá, sebezhetőbbé váltak. Szinte észrevehetetlen módon rájuk telepedett ez a magatartás. Sőt! Látták azt, hogy tisztességtelen, becstelen, hazug, másokat kihasználó viselkedésükkel, sokkal nagyobb előnyre, sokkal nagyobb anyagi haszonra tudnak szert tenni. Ez a forma egyre jobban belevésődött az emberekbe, melynek következménye a hihetetlen nagy ember és ember közötti különbség. Ez a látszólagos, és valós jólét rengeteg más dolgot is magával hozott, többek között azt, hogy kezdtek eltávolodni a realitástól, és kezdtek eltávolodni egyre nagyobb mértékben egymástól. Most már tudjuk és látjuk, hogy ez meddig fajult. Addig, hogy felütötte fejét a gyűlölet. Igen, a gyűlölet. Ebből a fogalomból kiindulva én még valamit hozzátennék. Sajnos másról is szó van. Az emberek értelmi, és érzelmi intelligenciája válságba került. Ez azt jelenti, hogy teljesen elfelejtették a toleráns, korrekt, tisztességes, megértő, becsületes, szeretet teljes kifejezéseket.

Helyettük éppen az ellenkezője a divatos. Ami a döbbenetes, az az, hogy a legfontosabbakat felejtették el, amivel embernek, homo sapiensnek, modern embernek mondhatná magát. Ezen tulajdonságok helyére erőszak, agresszió, tisztességtelenség, becstelenség, hazugság lépett. Hogy miért? Mert ezekkel felruházva előnyre tett szert. Ma már nem érdekli az embereket az a morál, hogy becsület, szeretet. Butaságukat, tudatuk alacsony szintjét ezzel ellensúlyozzák. De mit is tanulhat? Nem ezt látja, és nem ez ösztönzi. Itt jön aztán az igazi fordulat. Ezt a magatartást látja a gyereke, és ezt viszi tovább. A mai modern ember gyereke, az un. „Z” generáció ezt másolja. Ez ömlik a szüleitől, a médiából, és minden honnan, ami a gyűlöletet szítja. A gyerek ezt látja normálisnak, holott nem az, de ezt követi. Különb akar lenni a másiknál minden szinten, de mivel hiányzik belőle az intelligencia, ezért ezt nem tudja normálisan gyakorolni, és extrém dolgokhoz nyúl. Ennek tárháza végtelen. A borzalmas, hogy butasága olyan mértékű, hogy egyszerűen a normális, logikus, az élet természetes voltát nem tudja elfogadni, és nem is akarja. Helyette idétlen dolgokkal foglalkozik, aminek sok esetben beláthatatlan következményei lesznek. Magyarul, nem tud hasonulni a szép, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés, szeretetteljes életformával, hanem ennek az ellenkezőjével próbálkozik. E mellett még felütötte a fejét egy másik szomorú jelenség, ami ennek velejárója. A megnövekedett családon belüli erőszak, a fiatalok egyre nagyobb mértékű pszichiátriai kezelése. A deformált gondolkodás, és annak mentén való cselekedetek a felnőtteket is elérte. Körül kell nézni. Milyen események, milyen történések alakulnak ki? Azt mondja az ember, hogy ez nem normális. Valóban. Nem normális. Ennek jele a hihetetlen gyűlölet, ami körüllengi a társadalmat. Mondok valamit. A mai modern ember legnagyobb félelme, amitől szinte irtózik, az a tudása bővítése, szellemi kapacitásának növelése. Nem az észt akarom osztogatni. Nem ez a cél. Nézzen körül mindenki, mit lát. Mivel találkozik az utcán, a boltokban, irodákban, milyen véleményeket hall különböző témákban? Ha kicsit odafigyel, döbbenetes dolgok kerülnek napvilágra. Ja, igen ehhez már szükséges bizonyos érzelmi és értelmi intelligencia. Mindenki számára nyitottak ezek a kapuk, csak be kell lépni. Más világot találna. Milyet? Egy élhetőbb világot, egy boldogabb világot, egy szeretet teljesebb világot. Nem elérhetetlen, csak a gyűlöletet kellene kiiktatni az életünkből. Szándékosan nem mentem bele mélyebben ebbe a témába, már csak azért sem, hogy mindenki gondolkodjon el azon: hogy is van ez? Vajon mi, vagy ki okozza a gyűlöletnek ezt a fajtáját? Nagyon egyszerűnek tűnik a válasz: maguk az emberek, a mai modern ember. Mit lehetne tenni ellene? Mérsékelni kellene a konfliktusokat minden szinten. Egyszerű a válasz, ugye? Csakhogy az emberek tudatlansága oly nagymértékű, hogy ezt nem tudják elfogadni, és nem is akarják elfogadni. A látszólagos szabadságnak ez az ára. Hogy mi? Deformált, nem normális viselkedés, mely sok esetben a pszichiátriai esetet súrolja, tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, az erőszak mindenhol. Ezt nevelik az emberekbe, mert ezáltal válnak irányíthatóbbá, kezelhetőbbekké, engedelmesebbekké, és ehhez még nagyban hozzájárul a félelem és a bizonytalanság.

2020.03.03.

Találjuk meg a helyünket

    Talán sokadik alkalommal írok egy nagyon is aktuális témáról. Talán az szól mellette, hogy sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni az egyes társadalmi rétegek, és az egyes generációk magatartásbeli, és viselkedésbeli megnyilvánulásait. A dolog nem mai keletű. Mégis van egy pont, ami után azt érzi az ember, hogy talán érdemes néhány szót ejteni erről. Tudom, sok hasonló írás, illetve megjegyzés hangzott el ezzel kapcsolatban. Sőt! Sok esetben éppen ez a témája bizonyos műsoroknak. A tapasztalat az, hogy ezekkel semmi nem változik. Néhány felkapottabb valaki, elkezd dolgokat említeni, tapasztalat, kialakult életszemlélet híján, nulla életfilozófiával, illetve van, de az nagyon el van rugaszkodva a való élettől. Egyszóval úgy nem lehet alapos véleményt formálni, hogy csak elvárások vannak. Nem szeretnék előre szaladni, mert ez sokkal többet érdemel annál, minthogy általánosságokban tegyünk megjegyzéseket. Valójában nem is megjegyzésekről van szó, hanem inkább arról, hogy mi az általános, és sok esetben speciális életszemlélet, életfelfogás, az egyes társadalmi rétegeknél. Az egyes generációknak, milyen szemléletük van, és azt miképpen próbálják megvalósítani, vagy nem. Mert ilyen is van. Azt kell, hogy mondjam, sajnos több év eltelt, mint ami hátravan, éppen ezért talán valami élettapasztalat felgyülemlett az évek alatt, melynek fényében sok mindent másképpen látok. Nem elmarasztalás a fő szempont. Próbálom a tényeket, a tapasztalható dolgokat egymás mellé állítani. Elől járóban nézzük meg az alapvető emberi tulajdonságokat. Nagyon egyszerű, és hosszú évszázadok alatt tökéletesen működött. Vajon miért változtak meg gyökeresen ezek a működő dolgok? Nehéz, de mégis egyszerű a válasz: mert tudatosan ilyenné tették az embereket. Furcsa kijelentés ugye? Hát nézzük.

Kezdjük az alapvető emberi tulajdonságok felsorolásával. Törvények, szabályok, kötelességek, íratlan szabályok, becsület, tisztelet, őszinteség, igazmondás. Van még két fogalom, amivel az utóbbi időben sokat foglalkoznak az emberek, illetve foglalkoztatják az embereket, vagy még másképpen, erőltetik az emberekre ezeket a fogalmakat, hogy igenis fogadják el, mert jelen van az életükben, és szerves részét kellene képeznie a minden napjaikban. Ez nem más mind a kihívás, és a pszichés állapotok. Ugye nem ismeretlen szavak ezek. Vegyük sorra. Törvények, szabályok. E kettő a leginkább változtatható fogalom, ami mélyen érinti a társadalmat. Miért? Mert egy korábbi kijelentés szerint, amit nagyon is hozzáértő mondott, a következő: „nincs igazság, csak jó ügyvéd”. Ezt egy nagy tudással, és tekintéllyel bíró ügyvéd jelentette ki. Hát nem furcsa? Pontosan az mond ilyet, akinek a legfontosabb dolga az lenne, hogy az igazságot feltárja. Fel lehet tenni a kérdést: miről beszélünk? Hát arról, hogy a társadalom eleve olyan embereket nevel ki, akiknek törvényes kereteik vannak az igazság megmásítására, azaz, törvényi szinten hazudnak, mondhatnám úgy is, hogy törvényi szinten nem mondanak igazat. Ugye, hogy másképpen hangzik. De csak hangzik, a tartalom ugyan az. Még jobban lecsupaszítva, az tud előnyt kovácsolni ebből, akinek olyan törvényi képviselője van egy adott ügyben, akit meg tud fizetni. Mert erről van szó. Újra előkerült a pénz, de maradjunk az eredeti dolog mellett. A törvényeket megalkotják, és elvileg be is kell tartani, be is kellene tartani. A törvénnyel való ütközés, büntetést von maga után. Ennek a mondatnak majd később is nagy jelentősége lesz. Tehát a törvények, és szabályozások betartása által működik egy rendszer. Ez kihat mindenre, és mindenkire. Elvileg. Ez annyira általános, és egyértelmű, hogy azt hiszem ennyi elég is belőle. Mindenki betartja, alkalmanként betartatja, alkalmazza, a minden napi élet része. Ezek szerint élünk, létezünk, dolgozunk, egyszerűen elvagyunk. Vannak bizonyos dolgok, melyek ugyan nincsenek papíron rögzítve, mégis illő betartani. Ezek az íratlan szabályok. Lehet, hogy ez már egy kissé megfakult, elfeledett fogalom, de az 50-es, 60-as éveikben járók még nagyon is jól tudják ennek a jelentőségét. Ma már ennek szinte semmi kézzel fogható jele nincs. Sajnos semmilyen területen. Biztos vagyok benn, hogy nagyon sok „Z” generációs embernek feltenném ezt a kérdést, fogalma sem lenne róla, hogy ez mit jelent. A „Z” generáció az 1995 után születettek. De maradjunk egyelőre itt. Sok más egyéb mellett, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen szerves része az életünknek. Kellemes élményeket, jóleső érzéseket, mosolyra fakasztó helyzeteket lehet vele kezelni. A mai ember erre is vágyna, ahogy sok másra is. Ha mindenki elgondolkodik egy kicsit, akkor hamar rájön, hogy valami nagyon hiányzik. Akkor van nagy baj, ha már ez sem megy. Az íratlan szabályoknak is jelen kell lennie mindenhol, hiszen élni kell ezzel a helyzettel. Sajnos, mint ahogy említettem, ez már kihalóban van. Ugyan utaltam egy korosztályra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez már a korábbi generációból is kihalt. De evezzünk zavarosabb vizekre, hiszen itt jelentkeznek igazán a nagy bajok. Átfogó képet lehetne tenni a kivetkező fogalmakról, de azt hiszem érdemes egy kicsit elidőzni ezek fölött. Azt itt most nem akarom feszegetni, hogy mindez miért lett ilyenné, miért alakult így, illetve mi az oka mindennek. Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben ott lapul a felelet, csak nem merik kimondani, nem mernek róla beszélni. Nézzünk körül. Az emberek elégedetlenek, panaszkodóak, roppant okosak, uralkodó magatartásúak, mindent jobban tudóak, tények, és adatok nélküli véleményt formálóak, viselkedés, és magatartásbeli hiányosságokkal küzdőek, intelligenciát, és műveltséget nélkülözőek. Sajnos ezt a kor is hozza magával, hogy ilyen rálátást, és ilyen véleményt mondjak. Tudom, hogy nem egyszerű kérdések jönnek, és még nehezebb rájuk válaszolni. Vagy mégsem? Az emberek pozitív tulajdonságokkal születnek. A változás menet közben történik. Most már ki lehet jelenteni, hogy hosszú évekre lehet visszavezetni a mostani negatív változásokat. Az emberek tájékoztatása, és ezzel együtt a bizonytalanság nagyon rossz irányba növekszik. Körül lehet nézni, és hamar rá lehet jönni, hogy az információk valódisága, melyekkel az embereket ellátják, nagyon igaztalanok. Hány, és hány esetben fordult már elő, hogy stabilnak hitt dolgokról, egyik napról a másikra majdnem hogy éppen az ellenkezője derül ki. Kialakult egy bizonytalanság, egy bizalmatlanság. A torz adatok, a valótlan állítások, a szakmaiságot nélkülöző vélemények, mind, arra sarkalják az embereket, hogy ne higgyenek senkinek. A szomorú, hogy ezzel előnyt lehet szerezni az élet bármelyik területén. Pontosan nyomon lehet követni azt, hogy miképpen vezetik félre az embereket, és miképpen tudják a legmesszebbmenőkig kihasználni ezt. A legnagyobb baj ott kezdődik, hogy a sok félremagyarázható, és félreértelmezhető törvények, és szabályok között nem lehet eligazodni, és kialakul szinte a legrosszabb, azaz, a bizonytalanság. Ez a tény annyira benne van a köztudatban, hogy minden ember ezt próbálja követni, és aki esetleg másképpen tesz, az már csodabogárnak számít jobb esetben, rosszabb esetben azzal bélyegzik meg, hogy valami baja van, és nem tud semmit, sőt, furcsán néznek rá, pedig az egyik alapvető emberi magatartást tükrözi. Ezt már furcsának ítéli meg a többség. Miért kellett, hogy ez kialakuljon? Azért, hogy kellő tudatossággal lehessen az embereket manipulálni. Az emberi elmének gyarapodni kellene, de éppen az ellenkezője következett be. Követ valamit, ami nagyon rossz, és nagyon torz. Pontosan azokat az emberi értékeket szorítja háttérbe, amire éppen most lenne igazán nagy szükség. A bizonytalanság becstelenséget is szül, hiszen valamiből, valamitől meg kell szabadulni, mert a tájékozottság hiánya olyan helyzetet teremtett, amit meg kell valahogy oldani. Mihez folyamodik? A becstelenséghez. Sajnos számos példáját látjuk, halljuk ennek nap, mint nap. Így az őszinteség, és a tisztelet is háttérbe szorul. Kialakul egy furcsa társadalmi helyzet, amelyben az ember egy kényszerpályára kerül. Ez a kényszerpálya nem más, mint a hazugság, vagy finomabban, az igazmondás hiánya. Minden konfliktus, félreértés az őszinteség hiányától, és a hazugság sokaságából alakul ki. A mai világban minden ember távolságtartó, pontosan ezek miatt. Soha nem tudhatja, ki milyen módon él vissza a helyzetével. Nem mondhat igazat, mert azonnal kihasználják a lehetőséget, és rosszat tesznek neki. Itt tartunk most, hogy még a szomszédok is bizalmatlanok a másikkal szemben, holott nem kellene. Furcsának találják, ha néhány szót akar váltani velük az ember. Rögtön ott lakozik bennük a kérdés: vajon mit akarhat ez tőlem? Emberek, semmit. A normális egymás mellett élés lehetőségét kínálja az ilyen ember. Mondok valamit. Az emberi tudatot idáig sikerült a fent felsorolt dolgokkal manipulálni. Ennyi, és ez csak fokozódik. Nem akarok senkit sem megbántani, de az emberi butaság, és ostobaság határtalan méreteket öltött. Kivétel nélkül mindenki elfogadja azt, amit mondanak, és írnak. Hihetetlen finomsággal vannak az információk adagolva, és észre sem veszik az emberek, hogy hoppá, valami nem stimmel. Persze nincs is ideje ezzel foglalkozni, mert a rengeteg egyéb dolog mellett erre már nem jut idő. A baj ott kezdődik, hogy az, aki aztán ténylegesen a valóságot mondja, már azt sem hiszi el, hanem a felé gondolkodik, ami az ő által alkotott képbe belefér. Van egy mondás, hogy lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni. Ez utóbbi borzalmas. Sajnos a legtöbb ember ebbe a csapdába esett bele, tudtán kívül. Hogy miért? Mert nem az igazságot táplálják beléjük, hanem az érdekek mentén haladó hazugságokat. Mire bárki is feleszmél, már régen késő. A tájékozottság, és a szakértelem hiánya olyan méreteket öltött, hogy az ember sok esetben csak kapkodja a fejét. Torz világot élünk, és egyre inkább az lesz. A legszomorúbb, hogy lassan már az igény sem merül fel az emberekben, hogy egyes dolgok, hogy is vannak, miképpen is kellene történnie, illetve miért történt éppen úgy. A pénzszerzés, a gyerekek, a mindennapok, annyira leterhelik az embereket, hogy erre már nem képesek. Vagy mégis? Most értünk egy érdekes témához. Ez pedig a kötelesség. Talán egy érdekesség így az elején. Korábban, azért valamivel régebben, egy kézfogás elég volt ahhoz, hogy komoly üzletek köttessenek. Ma már egy leírt szerződés sem jelent semmit. Emlékeznek, nincs igazság, csak jó ügyvéd. Ma már sem a szónak, sem a leírt dolgoknak, sőt, tovább megyek, hangfelvételeknek, videóknak sincs semmilyen értéke. El lehet felejteni. Nem érnek semmit, mert letagadják. Nincs felelősségérzet az emberekben. Mindenki hibás, csak én nem, senki nem ért hozzá, csak én, senki nem tudja jobban, mint én. Egy valamire azért kellene gondolni, a becsületre, és a kötelességre. Ja, hogy már egyik sincs? Ez igaz. Azért próbáljunk meg valamit kigondolni ezzel kapcsolatban. Higgyék el, nagyon kevés kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon. Nem kellene hazudni, a szavakat kifordítani, bízni kellene a másikban. Tudom, az ma már lehetetlen. Vagy mégse? Több emberrel beszéltem, és arra kellett rájönni, hogy meg lehet szólaltatni az embereket, csak érdeklődni kell, illetve hitelesnek kell lenni. Ez ugyan alapvető emberi tulajdonság mégis ma már különlegesnek számít. Ami meglepett, hogy a beszélgetés folyamán, kis idő elteltével már nem én kérdeztem, és nem én beszéltem, hanem a kérdezett, azaz, kezdett úgymond megnyílni. Ebből csak azt lehet levonni, és következtetni, hogy az igény ugyan megvan, de a szorongás még jobban. Emlékezzenek a következőre: vajon mit akarhat ez tőlem? Hát semmit. Normális, emberi hangon, és stílusban elbeszélgetni. Bár kissé eltértem, de vissza a kötelesség tudathoz. Van egyáltalán? Szomorú, amit mondok, nincs. Elég messziről kell kezdeni. Sokan úgy gondolják majd, ha elolvassák, hogy ugyan már, nem ezt a világot éljük. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberekben nincs meg az a kötelesség tudat, amit a saját gyereke felé kellene közvetíteni. Hogy mit? A tiszteletet, az alázatot, a megbecsülést, az igazmondást, egyszerűen a normális szeret teljes életet. Hogy nem ezt gyakorolják, az nagyon is elkeserítő. Nem véletlenül említettem a”Z” generációt. Ezek a fiatalok 1995 után születtek. Az ezt követők az „Alpha”, vagy „Új csendes Generáció”, akik 2010 után születtek. Akik az előző generációhoz tartoznak, azoknak már teljesen más gondolataik, más világuk van. Vagy inkább, van egyáltalán gondolatviláguk? Vannak véleményeik, világképük, jövőképük, felelősségteljesen tudnak gondolkodni, van kötelesség tudatuk? Szomorú, de nincs. Követelésük, torz elképzelésük annál inkább. Vajon miért? Most kapaszkodjanak meg: mert ezt látták a családban, ahol nevelkedett. Igen, nem olvasták félre. A gyerek azt másolja, amit látott, tapasztalt. Hangos, trágár beszéd, erőszakos magatartás, fellengzős megnyilvánulás, mások lenézése, majd én megmutatom szindróma, ki vagyok én, tudálékosság, stb. Ezt viszi tovább a gyerek. Az óvodában, az iskolában kivel találkozik? Ugyanilyen beállítottságú másik emberrel. Mi az eredmény? Konfliktus, tolerancia hiány, veszekedés, erőszak, arrogancia, hazugságok végtelen sora, trágár beszéd, tiszteletlenség mindenkivel szemben. Az ilyen szülő majd később tapasztalja meg azt, amit elrontott, de nagyon. Maradjunk még itt egy kicsit. A szülő részéről is lehet ragozni. Erőszakosság, durvaság, sok esetben saját családtagjával szemben is. A gyerek ezt látja, ezt folytatja. Eredmény: így viselkedik mindenkivel szemben, mert ezt látta, látja. A folytatás siralmas. Kialakítanak egy képet, amit a szülőktől látott, hogy én vagyok a menő arc a terepen, és ezt gyakorolja is. El sem hiszik, hogy a „Z” generációs gyerekek mennyire tudatosak. Nagyon tudják azt, hogy mi illeti meg őket, illetve azt hiszik, hogy csak követeléseik vannak. Mert azt tudnak. De vajon mit tudnak?  Hát ez az. Az meg sem fordul a fejükben, hogy kötelességeik is vannak. Az teljesen másodlagos. Olyan öntudattal rendelkeznek, hogy az már félelmetes, sőt, sok esetben veszélyes. Hihetetlen dolgokat találnak ki egymás ellen, egymás mellett, mások ellen. Nem érdekli őket a külvilág, a másik ember, csak a saját érdekeik. Követelnek, és a szülők legtöbb esetben teljesítik azt. Itt van a baj. Zsarolhatóvá teszik a saját szüleiket. Élnek, és visszaélnek fiatalságukkal, helyzetükkel. Önállóságról papolnak, meg nem értésről nyilatkoznak, nulla tapasztalat, és nulla anyagi háttér mellett. Meg sem fordul a fejükben, hogy a beszélgetés, az eszmecsere kétoldalú. Kompromisszum készség nulla, tolerancia nulla. Akkor mi van? Hazugságok, követelések, bulizás, részegség, csajok. Ez érdekli a mai fiatalok nagy százalékát. Sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek. Erős megítélés? Talán. Egy valami biztos. Bárhol jár az ember, mindenhol a fiatalok káromkodásával, zajongásával találkozik, valamint az őrült viselkedésbeli problémáikkal. Egyre többet hallani arról, hogy deformált szexuális igényeik vannak. Hogy miért? A pornó oldalakat nézik, és onnan veszik az ötleteket. Nem érdekli őket a másik fél. Önzőek, és beképzeltek. Szokták kérdezni, hogy mit tettél le az asztalra? Áll bambán, és azt sem tudja ez mit jelent. Szigorú vagyok? Lehet. Mindenki nézzen körül, és ha esetleg gyereke van, nézzen körül a háza táján. Ja, hogy feljelenti a gyerek a szülőt, azért mert esetleg figyelmezteti a kötelességeire? Igen, amikor az apa bemegy az iskolába „rendet” tenni, mert a hülye gyereke nem tanul, és kifogást talál a nevelővel szemben, akkor ne csodálkozzon senki, hogy ilyet megtesz. És megteszi. Felmerül a kérdés, hogy kinek a hibája? Egyértelműen a szülőé. Itt kellene elsősorban helyretenni dolgokat. Az internet, és különböző másfajta kütyük, nagyban elősegítik azt, hogy tanuljon, fejlődjön mindenki. A fiatal is. Ők ezeket a vívmányokat nem erre használják. A multik megteszik azt a szívességet, hogy kiemelik a fiatalokat, és kiváltságosként kezelik őket. A ma divatos „okos” dolgokkal látják el őket. Talán tudomásul kellene venni, hogy ezek az eszközök nem érdemlik meg az „okos” jelzőt. A mai világ technológiája itt tart. Ez nem különleges, és nem „okos”, ez így működik. Az embereknek így lehet eladni számtalan terméket, iszonyú magas áron, ezzel a jelzővel. Erre viszont nagyon kevesen gondolnak. Félreértés ne essék, a termékek jók, illetve annak mutatkoznak. De térjünk vissza az eredeti témához. A „Z” generáció élet szemlélete nagyon más, és sok esetben nagyon torz. Szinte már művi jellegű. Felütötte fejét egy érdekes kifejezés. Kihívás. Ez egy elcsépelt divatszó. Akár a celeb. Mind a kettő egy értelmetlen valami, amit sajnos a média igen felkapott, és gyakorol is, nap, mint nap. Nagyon rossz kifejezés. Csak érzékeltetni szeretném. Sokszor hallani, hogy a közösségteremtés izgalmas kihívás. Miért? Nem tud beszélni? Nincs emberismerete? Nincs témája? Vagy. Szülőnek lenni a legnagyobb kihívás. Miért? Nem tudja, mit kell csinálni egy gyerekkel? Ez ma már problémának számít? Vagy. A tanulás egy kihívás számomra. Miért? Annyira lusta, vagy egyszerűen nem érdekli? Ez valahol ott találkozik a valósággal, mikor azt mondjuk egy élethelyzetre, hogy felelősség, vagy próbatétel. Sajnos a fiatalok körében ez eléggé elterjedt, és tapasztaljuk a negatív visszajelzéseit. Olyan dolgokat tesznek, amit ők „kihívásnak” neveznek, de sem tudásbeli, sem fizikai állapotuk nem alkalmas a feladat végrehajtására. Mi történik? Eredménytelenség, esetleg baleset. Talán még egy valamit említenék. A szakmai „kihívások”. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy nem ért hozzá. Ha valaki kitanul egy szakmát, akkor addig terjedjen a hozzáértése, ameddig a tanulmányai, és tapasztalata engedi. A kihívás ebben az esetben azt jelenti, hogy meghaladja képességeit, de erősködik, hogy majd akkor is megoldom, kihívást kaptam erről az oldalról. Aztán mi történik? Az történik, hogy még jobban elront valamit, vagy olyan nyilatkozatot tesz, ami semmi szakmaiságot nem takar. Összegezve: ma már minden területen használják ezt a kifejezést, pontosan azért, mert, ezzel takarni lehet teljesen hétköznapi, egyszerű dolgokat, ami ma már problémát jelent sokaknak. Annyira nem tudnak mit kezdeni alapvető helyzetekkel, hogy ezzel a szóval illetik, jelezvén, hogy mekkora nagydolog, holott szó sincs erről. Sajnos ma már egyszerű dolgok is problémát jelentenek az embereknek. Ebből viszont fakad egy jóval nehezebb fajsúlyú gond. A minap éppen olvastam, hogy egyre inkább előtérbe kerül a pszichológiai oktatásra jelentkezők száma. Vajon miért? Azt hiszem nem túl bonyolult a válasz. Egyre több ember kerül abba a helyzetbe, hogy segítségre van szüksége. Lelki segítségre. Egyre több olyan dolgot hallani, amit normális ember nem csinál. Az élet bármely területét nézzük, ott van a pszichés állapot. Már az óvodában is felütötte a fejét ez a dolog. Aztán az iskola, munkahely, társadalmi kapcsolatok, egyszóval minden területen lelki segítségre van szüksége az embereknek. Szinte divattá vált. Megyek a pszichológusomhoz. Szükséges? Kell? Nem egyszerű a válasz, mégis egyszerűvé lehet tenni. Mit kellene tenni? Őszintének, becsületesnek, tisztelettudónak, igazmondónak, gondoskodó, szerető embernek kellene lenni. Vagy ez már csak utópia?

Kedves Olvasó! Nézz körül. A gyűlölet ütötte fel a fejét.  Minden, ami az emberi jellemet, magatartást közvetítené, eltűnt. Köddé vált. A régi magától értendő emberi tulajdonságok elvesztek. Nincsenek. Van egy régi mondás, ami így szól: van, aki akkor sem mond igazat, amikor kérdez. Itt tartunk, ilyenné fajult a világ. Sport, művészet, üzleti világ, sajnos ma már tudomány is, érdekek mentén haladó pénzügyi tevékenység. Szó sincs másról. Kialakult az az állapot, amikor az emberek alapból gyűlölik a másik embert. Mi ennek a legfőbb oka? Nagyon egyszerű: a tudatlanság, az értelmi, és érzelmi intelligencia teljes hiánya. Ez viszont a valóság.

2020.03.01.

Kihívás

Szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes jelenségre, szóra. Ez pedig a „kihívás” szó. Szomorú, hogy a mai modern ember eljutott odáig, hogy sok esetben a legegyszerűbb dolgokra is odailleszti a kihívás jelzőt, annak ellenére, hogy különleges dolog nem történik. Csak egy példa. Egy nyilatkozat szerint kihívást jelent, hogy reggel el kell menni munkába. Miről beszélünk? Ez ma ilyen katasztrofális? Sajnos nagyon sok mindenre használják ezt a kifejezést, jelezvén, hogy ez mennyire bonyolult, mennyire összetett, mennyire nehéz, holott erről szó sincs. Maga az ember vált olyanná, hogy már a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak neki. Annyira le vannak butítva az emberek, hogy nagyon egyszerű dolgok is akadályt jelentenek. Az esetleges sikeres megoldás eufóriát eredményez, ezzel bizonyítva, hogy mennyire nagy valamit tett. Az önértékelés mögött semmi tényleges teljesítmény nincs, egyszerűen alapvető emberi magatartásról, döntésről, megoldásról van szó. Na, ezek ma már hiányoznak az emberekből. Hozzáteszem, nem véletlenül. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egyre többet hallani főleg hírekben, hogy bizonyos eseteket túlreagálnak. Olyan szintre állítanak be dolgokat, mintha az valami különleges módozatot, elbánást, megoldást igényelne. A túlbonyolított dolgok nehézkessé, bosszantóvá, ezáltal türelmetlenné, agresszívvá teszi az embereket. Sajnos ezek a jelenségek jelen vannak a minden napjainkban. Miért alakult így? Erre van szükség. A hozzá nem értés, a tudatlanság ezt eredményezi. Ha tovább lépünk, éppen az elmondottakkal kapcsolatban, akkor valami igen furcsa légkör lengi körül a társadalmat. Nem nagydologról van szó, mégis hatalmas jelentőségű. Az emberek mindennapi életét befolyásolja. Ez nem más, mint a normalitás, azaz, a normális viselkedés. Mi tartozik ehhez? Mi szükséges ahhoz, hogy ez az állapot stabil legyen? Nem sok, mégis rengeteg. Sajnos a mai modern ember viselkedése, a társadalomhoz és embertársaihoz gyalázatos. Az emberek normalitása, a normálishoz való közelítése nulla, illetve csak nyomokban létezik. Tudom, ezt már sokan próbálták megmagyarázni. A szörnyű, hogy sohasem sikerült változtatni ezen. Jelzem, most sem fog sikerülni. Az emberek gondolkodása nagyon megváltozott, rossz irányba. Mára a normális kifejezés elavult. Az emberek viselkedéséről kijelenthető, hogy nem normális. Nézzük csak? Olyan események, történések, gondolatok foglalkoztatják az embereket, amik teljesen elütnek a normálistól. Sőt! Az ember gondolkodása élete során is torzul. Vajon mi a normális? Tudom nagyon hétköznapinak fog hangzani. Tisztelet, szeretet, megértés, bizalom, viselkedési kultúra. Ezek a normális magatartás ismérvei. Na, a mai modern ember egyáltalán nem ilyen, sem tudatilag, sem fizikailag, nem üti meg a normális szintet. Tudati szintje igen alacsony, eszköze a hazugság és az erőszak. Viselkedése a bizalmatlanságon alapul. Társadalmi kapcsolatai a távolságtartáson és a visszaéléseken nyugszik. Szinte semmi sem működik normális keretek között. Felütötte a fejét a magas szintű hozzá nem értés. Az ember saját magát teszi tönkre. Az életét, a környezetét, a társadalmat az ember mérgezi meg, és teszi egyre elviselhetetlenebbé. Az életét azzal, hogy szó szerint idegenné válik a másik ember számára, a környezetét azzal, hogy felemészti energia tartalékait, hatalmas mértékben szennyezi azt a környezetet, amiben él. A társadalmat azzal, hogy hazugságok, tisztességtelen magatartás, és becstelenség uralja az országokat.  Ha ezeket összevetjük, látjuk, hogy ez nem a jövőben fog kialakulni, hanem már benne is vagyunk. Lehetne ezen változtatni? Lehetne, de nem ez a cél, illetve ma már nem egyértelmű a válasz. Az emberek úgymond „jóságos” viselkedése is álságos. Minden érdekek mentén működik. Őszinteség, bizalom, elfelejtett fogalmak. Az emberekből hiányzik az értelemi és érzelmi intelligencia. Részemről felvetődik egy kérdés, illetve egy kijelentés. Egy ilyen romlott világot csakis mesterséges úton lehet fenntartani, és működtetni. Forrong a világ, de a vezetőket ez egyáltalán nem érdekli. Az egész rendszer hazugságokra épül, illetve ahogy korábban jeleztem, egy illúzió az egész. Mindig, és minden esetben az ember a hibás. Tesz is azért, hogy hibázzon. Ma már az ember egy eszköz, semmi más. Kemény szavak? Igen, azok. Tessék körülnézni, és egy kicsit elgondolkodni az élet folyásán. Hamar rájönne mindenki, hogy valami nem stimmel. A nagy kérdés: vajon rá akar jönni a mai modern ember erre? 

Sok minden olyan esemény van, amit „jópofa” dolognak tartanak. Valójában nem „jópofa” dologról van szó. Értelmi defektről beszélünk. Olyat tesznek az emberek, ami egyáltalán nem normális. Csak egy pár példa: szelfit készít egy szikla tetején. Az eredmény, zuhanás. Száguldozik az autóval, sok esetben másokat veszélyeztetve, mindezt a telefonjával rögzíti. A végeredmény hatalmas baleset. Zenét hallgat a vasúti átjáróban, és elüti a vonat. Sportrendezvényen összetöri a teniszütőjét, mert elrontott valamit. Tizenévesek részegre isszák magukat, és állati módon viselkednek. Mindezek tetejébe az emberek azonnal indulatosak a másikkal szemben, még akkor is, ha nincs igazuk. Nagyon sok esetben még a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be az emberek. Türelmetlenség, értetlenség lengi körül az emberek hétköznapjait. Ez az igazi jele a nem normális viselkedésnek, és ez már napi szinten működik. Hangsúlyozom, nem az eltérő magatartás és viselkedés a baj, hanem az, ahogy ezt művelik. Ha sarkosítani szeretnék, akkor azt mondom, hogy az ostoba, tudatlan ember ismérvei a felsoroltak. Szellemileg nem tudja felfogni, mekkora bajt tud okozni másoknak, és saját magának. Nem tudja felfogni és kontrollálni a történéseket. A „majd én megmutatom” nagyon elterjedt. Mindenki különc akar lenni. Ennek érdekében teljesen vad, értelmetlen és megfoghatatlan dolgokat visz véghez. Tudatlansága és viselkedésbeli intoleranciája megbotránkoztató viselkedést generál. Elsősorban a szülők alkalmazzák ezt a viselkedésformát, amit a gyerek lát, hall, majd később alkalmaz, azaz, ugyan úgy viselkedik, mint a szülei, hiszen lemásolja őket. A szomorú, hogy a szellemi és fizikai leépülés igen nagy méreteket öltött már. A még szomorúbb, hogy az emberek ezt el is fogadják, és e szerint élnek.

2020.02.28.

Az ember saját énje, egyszerűsége, tudata, avagy Én, vagy Magam, vagy az Egyén

      Lehet, hogy érdekesnek hangzik a címben szereplő meghatározás. Igyekszem ezeket a furcsaságokat eloszlatni. Minden egyes dolgot, ami a Földön történik, a régmúlt korokkal kell kezdeni. Már az őskor emberének is volt tudata. Most ne menjünk bele, hogy milyen szinten, és mit mivel lehet összehasonlítani. Fogadjuk el azt a tényt, hogy az emberré válás folyamatában is rendelkezett az előember valamiféle tudattal. Ez az idő múlásával egyre inkább kiszélesedett, csiszolódott, alakult. Elkezdődött a tapasztalatok begyűjtése, szelektálása, a hasznos dolgok megőrzése, tovább adása, röviden tanulása. Kialakultak csoportok, akiknek egyes területek nagyobb fontosságot jelentettek. Számtalan ilyen terület van, felsorolni is nehéz lenne. Gyűltek a tapasztalatok, információk, adatok, és egyre szélesebb körben kezdtek el gondolkodni az emberek. A megismerés kiszélesítette a tudásukat. Sok, nagyon sok hasznos eszköz, berendezés, elmélet látott napvilágot. Ezzel együtt óhatatlanul is kialakult a másképpen gondolkodás is. Mivel egyénekről beszélünk, ez természetes velejárója az eszmei világnak. Egyéni és világnézeti dolgok, események, történések sorozata követte az emberek életútját. Háborúk, hatalmi harcok, viszályok, eszmei konfliktusok színezik a történelmet. Ezen történések mentén mindig ott volt az ember a maga tudásával. A lehető legváltozatosabb egyének alakultak ki. Bármennyi ember is kezdte benépesíteni a bolygót, mindig megmaradt az ember magának, a saját gondolatvilágának és elképzeléseinek. Az egyes korokban különböző világképet gondoltak ki az emberek. A tudás növelésével, a technikai eszközök, berendezések korszerűsítésével, a világ jobb megismerésével, a tudományok adta lehetőségekkel egyre inkább kezdett kialakulni egy modern társadalom. Eszmék, elméletek, tanulmányok, felfedezések, újdonságok színesítették a világot. Igen komoly szakágak alakultak ki, segítve ezzel az emberek könnyebb boldogulását a mindennapi életben. Ezzel az előrehaladással azonban felmerültek más problémák is. Nevezetesen az emberek más és más gondolatvilágának, eszméinek különbözősége. Ez a tény végigkövette az emberiséget, és tart a mai nap is. Sőt! A mai világ még szélsőségesebb világot próbál teremteni. Vajon miért? Erre még korai lenne a válasz. A szeretet és gyűlölet, a jó és a rossz már a kezdetektől jelen volt, és jelen van az emberek tudatában. Eszmék csaptak össze, akaratok nyilvánultak meg. Mindezek az ember játékai. Igen játékai. Mit csinál egy gyerek? Növekedése folytán elfoglalja magát. Elkezd érdeklődni valami felől, elkezd bizonyos dolgokat kipróbálni, elkezd játszani. Fejleszti ügyességét, növeli tapasztalatait, gyarapítja tudását. A későbbiekben többen játszanak, és kialakul egy szintbeli különbség a gyerekek között, ügyességben, találékonyságban, tudásban. Ez a későbbiekben addig fajul, hogy irányító szerepet harcol ki magának, és követőket tud maga mellé állítani, ez pedig rangsort állít fel. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor személyes üggyé válik az eset, azaz, elkezd hatalomra vágyni. Ez a hatalom szinte uralkodásba vált, és olyan emberek válnak szenvedő alanyokká, akiknek ehhez semmi közük nincs. Ugyanis egy eszme követése még közel sem jelenti azt, hogy egymás iránt vadidegen emberek olyan gyűlölettel nézzenek a másikra, hogy képesek az életére törni. Ezt egy eszme vezetője megteszi, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik az emberekkel, akiknek nem ez az elképzelésük az élettel kapcsolatban. Miért nem ő méri össze erejét a másik féllel? Miért kell ártatlan embereket igénybe venni ehhez? Ja, hogy úgy egyszerűbb? Hát persze. Ezt csak azért említettem, hogy rávilágítsak arra, milyen torz gondolatok is foglalkoztatják az embereket. Senki ne higgye, hogy ez ritka esemény. Nem, ez a viselkedés a mindennapjaink része. Hogy összefoglaljam, ez a magatartás a mai világunkban is jelen van, sőt egyre inkább. A történelem érdekes dolog. A leírtak ismétlődnek folyamatosan. Az eszmék változnak, az emberek világképe szintén. Vajon tehetnek a maguk alkotta kép kialakításában? Talán egyértelmű lenne a válasz, de nem az. Hogy miért? Mert egyszerűen az ember ilyenné vált.  A hosszú sok évszázados tapasztalatok, meglátások olyanná tették az embert, hogy ne minden esetben fogadjon el bármit is. A valóság és valótlanság mérföldkövei végig kísérik az embereket életútjukon. Az emberi elme eljutott odáig, hogy tud kérdezni. Kérdéseket tesz fel mindennel kapcsolatban, mert a valóságot szeretné látni, nem azt, amit el akarnak hitetni vele. A mai világ számtalan olyan területtel rendelkezik, amit nem lehet követni, mert egyszerűen lehetetlen a sokszínűsége folytán. Vajon miért van az, hogy ezeket a sokszínűségeket éppen az emberek ellen fordítják? Hogy világosabb legyen. Válassz valamiből. Nem lehet, mert annyi minden van egyazon dologból. Ez nemcsak egy bizonyos terméket jelent, hanem különböző eszméket is. A tudás nagyon fontos. Az ember előrehaladott kora révén feltesz egy kérdést a sok közül. Vajon miért ilyen bonyolult minden? Ilyennek kell lenni? Vagy ilyenné van kitalálva? Emlékeznek, a régi korokban a népet meg lehetett rémiszteni, és félelemben lehetett tartani egy egyszerű napfogyatkozási eseménnyel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ma is ez történik, csak nagyobb léptékben. Miért olyan túl bonyolult minden? A világot működtető fizikai, kémiai, és más állandók, törvények folyamatosan jelen vannak, és jelen voltak a régmúlt időkben is. Ezek megismerése, alkalmazása, fejlesztése kihasználása az emberi elme csodás vívmánya. Ezen törvények szerint tudott az ember élni, alkotni, létezni. Az idő múlásával még jobban meg szerette volna ismerni az ember a környezetét, azaz, azt a világot, amelyben él. Egymást követték az egyes elméletek, vizsgálatok, felfedezések, és tényleg egyre bonyolultabbá vált a világ. Egyre nehezebb eltájékozódni a mindenségben. Nem akarok illúzió romboló lenni, de sok esetben ezek csak elméleti kérdések, és olyan dolgokat feszeget, amire nincs bizonyíték, és nincs semmilyen haszna. A mai világ szerint talán szükséges, de értelmetlen őrült pénzeket olyasmire fordítani, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. Biztos vagyok benne, hogy sokan másképpen gondolkodnak. Ez mindenkinek egyéni joga. Valaki egyszer még régen azt mondta: az egyszerűség felé kell törekedni. Milyen igaz, csakhogy itt az ember a maga világképeivel, különböző felfogásaival. Az ember énje, sajátja, mindig is hordoz más gondolatokat. Ez természetes. Ezek együttese alkot egy olyan rendszert, ami előreviszi a haladást, de az egyén mindig megmarad. Nem szabad a saját elvet, elképzelést elvetni valami más miatt. Attól még lehet közösen gondolkodni, alkotni, létezni, csak az egyén maradjon meg. Fontos, főleg a mai világban. Sajnos rossz hírem van. A saját elvi gondolkodásmód kezd eltűnni. Nincs egyén, nincs egyéni tudat, nincs egyéni irányítás, nincs egyéni kontroll. A bonyolulttá tett rendszer átláthatatlanná tette a gondolkodást. Minden egyes ember rendelkezik olyan csodás dologgal, mint az elme. Ennek használata felül tud múlni mindenen. Vajon igényli ezt a mai ember? Valóban használni akarja a számára fenntartott helyzetet, hogy tudással rendelkezzen?  Sajnos egyre inkább azt lehet látni, és tapasztalni, hogy nem, pedig mindenkinek adva van a lehetőség. Az egyén részéről itt jön elő az igény szó. Egyéni igény. Sokan talán meg is kérdeznék: mit kezdjek vele? Mindent, mondanám. Ugyanis a tájékozott, intelligens embert nehezebb ebben a bonyolult világban félrevezetni. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, nem kell sokat tenni, mégis rengeteget. Szeretet, megértés, tolerancia, bölcsesség legyen a tudatában. Ha ezekből csak egy dolgot ragadok ki, a szeretet szót, és a mögötte található tartalmat, akkor nagyot léptünk előre. Sajnos a helyzet teljesen más. Az ember vélt tudati fejlődésével együtt, felütötte a fejét a hatalom utáni vágy. Az az állapot, mely mindazokat a tulajdonságokat mellőzi, ami a felsorolásban szerepelt, pedig szintén egyénről, énről van szó, és ezekről beszélünk. Minden ember azonos, vagy közel azonos feltételekkel indul. Megszületik, játszik, tapasztalatokat gyűjt, gondolatai lesznek, tanul, elképzelései lesznek, önálló világképe alakul ki. El tudja magát helyezni a társadalomban, élni, dolgozni, létezni tud. Létrejön a felnőtt önálló döntéssel rendelkező egyén. Vagy mégse? Amikor ez a téma kerül szóba, mindig van egy kis fenntartás. Mi az? Egyszerűen arról van szó, hogy vajon a mai világ embere, ténylegesen tudati egyén? A tudatiság mögött milyen érdekek húzódnak meg? Mert miről van szó? Arról, hogy a mai modern ember, az egyén, az énképpel rendelkező személy nem rendelkezik azzal a tudással, nem rendelkezik azokkal a fogalmakkal, nincs igénye azokra az értelmi és érzelmi szintekre, amelyek egy egyéntől elvárhatók lennének. Nem szeretném ismételni magam, hogy mik tartoznak ezek közé. A mai modern ember, mint egyén, akinek egyre kevesebb az igénye, inkább válassza a könnyebb utat, nevezetesen azt, hogy hazugságokkal, tisztességtelen magatartással, becstelen eljárásokkal, gyűlölködő magatartásával jusson előre, és élje a mindennapjait. Nem foglalkozik a másik egyénnel, mert érzéketlen, és messze áll tőle a szeretet. Amikor ez kezd eluralkodni az embereken, és ez a jelen, akkor szomorú következtetést lehet levonni. Ez pedig a következő: egyre több egyén válik közömbössé, erőszakossá, egyre több egyén lesz agresszív, értetlen, tudatlan. Ezeket az embereket, egyéneket egyre jobban, és egyre egyszerűbben lehet vezetni, félrevezetni és irányítani. Lassan az én, a magam elveszti jelentőségét, és nép, tömeg megjelölés veszi át a személy megjelölését. A hatalom részéről senkit nem érdekel az egyén addig, amíg az egyén jogait kellő módon, és kellő mértékben nem tudja érvényre juttatni, de ehhez az kell, hogy legyen minden ember igényes, rendelkezzen megfelelő tudással, és minden olyan tulajdonsággal, ami egyéniségét fel tudja emelni olyan szintre, amit tisztelni, becsülni lehet. Ne csak a jelent szeressük, és benne a sok Egyént, hanem gondoljunk a jövőre is. Fontos, nagyon fontos, a legfontosabb.

2020.02.24.

Tapasztalatok

Érdekes módon egyre inkább előtérbe kerülnek azok a dolgok, melyek jóval korábban történtek. Mire gondolok? Olyan változásoknak vagyunk szemlélői, amelyek gyökeresen érintik az embereket, legfőképpen a fiatalokat. Ezek rendre értelmi és érzelmi változások. Jelentős változások. Az emberek, főleg azok, akiknek a hátterében jelentős tapasztalat van, már tudnak különbséget tenni 50-60 év eseményei után. Vajon mik ezek a jelentős változások? Csak kapkodom a fejem, mert van bőven mit említeni. Kezdjük azzal, hogy tanulmányainkat, és azokat a fontos dolgokat, melyeket akkori tanáraink, tanárnőink közvetítettek nekünk, még nagyrészt ma is tudjuk. Az egyes tantárgyak ismerete még ennyi idő távlatából is messze felülmúlja a most tanulmányaikat végző diákok tudását. Elviekben sokkal többet tanulnak, sokkal többet foglalkoznak velük, hiszen idejük nagy részét az iskolában töltik. Ez egyáltalán nincs párhuzamban azzal, hogy többet is tudnak. Sőt! Értelmi szintjük egyre inkább hanyatlóban van. Sok esetben értelmetlen dolgokat erőltetnek rájuk, olyan szinten, hogy annak semmi kézzelfogható értelme nincs. Sem szellemi, sem gyakorlati haszna nincs. A tanult anyagok nem maradnak meg a diákok fejében. Nem csoda, hiszen olyan jelentéktelen formában halad az oktatás, mely ezt nem teszi lehetővé. A tanárok hiába próbálják a nevelés, az oktatás, a tanítás klasszikus eszközeit használni, nem engedélyezik, és nem tudják alkalmazni. Ezáltal a diákok szellemi fejlődése gátolva van. Körül lehet nézni. Olyan egyetemes dolgokat, amelyek eleve hozzátartoznak az általános műveltséghez, a mai fiatalok egyszerűen nem tudják. Erre nem lehet azt mondani, hogy a kor hozza magával ezt a formát, ezt a nevelési elképzelést. Vannak alapvető dolgok, melyeket illik mindenkinek tudni. Na, ezt el lehet felejteni. Ezt ma már senki nem tartja elsődleges szempontnak. Az eredmény önmagáért beszél. Alacsony műveltségi szinttel rendelkező, erőszakos cselekedetekre hajlamos, felelőtlen viselkedésű, minimális értelmi szintet elérő, egyre jobban süllyedő érzelmi alapokkal bíró fiatalok töltik ki a maguk világát. Olyan eseményeket és olyan életszemléleteket állítanak fel maguknak, amelyeket szellemi kapacitásuk nem tesz lehetővé. Vajon akkor mi marad? A legegyszerűbb, tudást nélkülöző, sok esetben idétlen magatartást bemutató és tanúsító valami. Azért írom, hogy valami, mert nem egyszerű meghatározni, hogy némelyek mit akarnak. Egy biztos. Kevés munkával sok pénzt keresni. Ez a cél. Ezért mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Erőszakos, agresszív, tolakodó magatartásukkal próbálnak előre jutni. Itt még inkább kiemelem az erőszakos viselkedést. Ez ma már divat. Majd én megmutatom jelszóval. Aztán amikor baj van, akkor, jaj, én nem így akartam, bocsássanak meg. Ezek a fiatalok pontosan tudják, mit tesznek. Ezekre az általuk elkövetett tettekre nincs bocsánat. Azzal nem lehet elintézni egy olyan dolgot, mely a másik embernek fájdalmat, lelki problémát okozott. Igenis büntetni kell! Meg kell tanulnia, hogy tettének következményei vannak. De mi történik valójában? A szülő elsimítja az ügyet. Ezzel szinte buzdítják a csemetéjüket, hogy nyugodtan csinálj bármit, majd mi elintézzük. Egy valamit meg kell jegyezni, hogy ne csak rosszat írjak. A mai fiatalok technikai tudása egészen elképesztő. Nagyon értenek a különböző, sajnos az idősebb generáció számára már egy kicsit nehézkesen használó elektronikai berendezések kezeléséhez, mely a jövő „zenéje”. Csak! Ez a technikai fejlődés ismét inkább rosszat termel, mint jót. Magyarul, itt mindent elérnek, amit csak akarnak. Legtöbb esetben nem a jót akarják. Az idősebb korosztály még rendelkezik udvariassággal, odafigyeléssel, törődéssel, igazi szeretettel, őszinteséggel, stb. Ma ez már hiányzik. Hazugság, becstelenség, trágár beszéd lengi körül a mai fiatalokat. Hatalmas változás a régi időkhöz képest az életfelfogás, az életszemlélet kérdése. Nekünk, időseknek elsődleges szempont volt a tanulás, az illendőség, a szülők és tanárok messzemenő tisztelete. Ma már ez teljesen eltűnt. Lehetne most mondani, hogy azóta eltelt 50-60 év. Ez igaz, de a tisztelet, az őszinteség, a becsületesség az örök érvényű. A baj az, hogy ma már ezeknek nem sok értelme van. A különlegesség, az extrém dolgok, sok esetben a természettel össze nem egyeztethető dolgok, a külvilággal való kapcsolat, a környezethez való kötődés, a sok esetben különleges gondolkodás, és még lehetne sorolni az, ami másképpen tünteti fel az embereket egymás szemében. Ezek a menő dolgok. Minél különlegesebb valaki, annál inkább odafigyelnek rá. Most mindenki ezt követi. Viszont mindenki nem lehet különleges. Itt kerül előtérbe a majmolás. Ezt azért írom így, mert sok esetben teljesen idétlen dolgokat követnek a mai fiatalok. Túlságosan buták ahhoz, hogy meg tudjanak különböztetni bizonyos történéseket, eseményeket, szellemi vonulatokat. Most kicsit eltúloztam a szellemi vonulattal kapcsolatban. Mi idősek tapasztalatból tudunk nagyon sok mindent. Ezt hiába próbáljuk közvetíteni a mai fiatalok felé. Egyáltalán nem fogadnak meg olyan tanácsokat, melyek számukra hasznosak lehetnek. Pedig nem a rábeszélés az elsődleges, és azoknak betartása, hanem, hogy azt a kellemetlenségeket okozó dolgokat ne kövessék el. Tudatuk nem képes felfogni a segítő szándékot, hiszen a tanácsból azt hasznosítják maguknak, amik nekik megfelelőek. De ez nincs így. Mennek a saját fejük, a saját butaságuk után. Amikor falba ütköznek, akkor eszmélnek rá, hogy tényleg valami igazság volt abban, amit mondtunk nekik, de akkor már késő. Nekünk, időseknek az érzelmi világunk is sokkal visszafogottabb volt. Ma erről szó sincs. Érzelmi vonulatokról nemigen lehet beszélni, ugyanis hazugságokkal nem lehet őszinte kapcsolatot kialakítani. Hányszor hallani, hogy valaki valamit elkövetett, ezt párkapcsolatra értem, és azt mondja az egyik a másiknak, hogy megbocsátok. Egy szidalmat, egy sértést, egy lenéző viselkedést, egy mai divatos nyelven szólva megalázást, egy érzelmi visszaélést, egy testi kényszert nem lehet megbocsátani. A szomorú az, hogy az emberek az őszinteséget nem tudják megbocsátani. Nem érdekes? Ha valaki hazudik, akkor azt igen. Vajon miért? Mert az őszinteség fájó pont az embereknek. Az őszinteség egy különleges valami. Az őszinteség egy felemelő érzés. Az őszinteség mindennek az alapja. Az őszinteséget el kell titkolni, mert divatja múlt viselkedési forma. Túl sok mindent megtudok a másikról, és az nem jó. De vajon miért nem? Mert visszaélnek vele, kihasználják. Az emberi gyarlóság tárháza végtelen. Ma az elfogadott magatartás: hazudj, viselkedj becstelenül, ne tisztelj senkit, legyél erőszakos. Szomorú, de ez a valóság. Vajon a sok hazugság között meg lehet találni az igazságot? Vajon van még igény a valóságra? Nem ismerem a szomszédot, nem ismerem az egy emeleten lakót, szinte nem ismerek senkit, mert félek tőle. Félek, hogy kihasznál, meglop, érzelmileg zsarol, visszaél a bizalmammal. Ja, igen. A bizalom, mint olyan, nem létezik. Jó néhányszor előfordult, hogy beszélgettem valakivel, és ahogy néztem a szemébe, amikor éppen lehetett látni, láttam és tudtam, hogy hazudik. Milyen ember az ilyen? Megvetendő, gerinctelen. Erős kifejezés? Talán. Hogy viszonyuljak az ilyen emberhez? Sehogy. Ezt az embertípust kerülni kell nagyon messzire. Sajnos ebből az embertípusból egyre több van. Ezeknek az embereknek a gyerekei ugyanígy fognak viselkedni. Felmerül egy igen nagy kérdés. Vajon azokat a tapasztalatokat, melyeket mi idősek összegyűjtöttünk, és megéltünk ennyi idő alatt, vajon pazaroljuk-e az időnket arra, hogy megértessük a mai fiatalokkal, ha mód van rá beszélgetni velük, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak? A válasz sajnos az, hogy nem. Ezek a mai fiatalok nem tisztelik a tapasztalati tényeket, nem tisztelnek semmit, ami jó, nem tisztelik a szüleiket, tanáraikat, nem tisztelik a természetet és nem tisztelnek semmit, ami szép és jó. Buliznak, lerészegednek, sok esetben törnek, zúznak, szemetelnek, erőszakoskodnak, kihasználják a társukat, visszaélnek mások bizalmával. Lehet, hogy sok mindent kihagytam, de talán nem is lehetne felsorolni a sok negatív dolgot, mert sajnos csak ezzel rendelkeznek. Nekik a szép egyenlő a szeméttel, az érzelem az erőszakkal, az őszinteség a hazudozással, a jóság a kellemetlenkedéssel, az intelligencia a butasággal. 

2020.02.20.

Az intelligenciáról

Igen sok fórumon elhangzott már ennek a szónak a magyarázata. Többféleképpen, több rálátási szögből tanulmányozták ezt a dolgot. Egybehangzó definíció nincs. Egy biztos. Beszélünk értelmi és érzelmi intelligenciáról. Nézzük, mit írnak erről. 

„Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.

Forrás: Wikipédia

Némely források szerint az értelmi intelligencia egyik mérőszáma az IQ. Hát, nem tudom. Én végig csináltam egy ilyen tesztet, és azzal, hogy csak számokkal, betűkkel, ábrákkal van tele, mást nem találni. Az én meglátásom szerint ez igen kevés egy értelmi intelligencia lemérésére. Ehhez még sok minden egyéb is hozzátartozik. Talán egy hasonlat: egy iskolázott ember is lehet faragatlan, és egy egyszerű alapfokkal rendelkező személy is tehet kellemes benyomást. Ebből is látható, hogy nem egyszerű a meghatározás. Akkor még bonyolultabb, ha hozzá vesszük az érzelmi intelligencia fogalmát. Az érzelmek játéka az emberi kapcsolatok legszínesebb palettája. Végtelen variáció található mindkettőben. Vigyázzunk! Sérülékeny mind a kettő, és manapság már kihalóban van. Röviden. Az értelmi és érzelmi intelligencia határozza meg egy adott személy igazi jellemét, belső értékeit, valódiságát, tiszteletét másokkal szemben, megértését, viselkedését, becsületességét, igaz voltát, szeretetét embertársaival szemben.

2020.02.16.

Érzelmi világunk

Biztos, hogy nem mondok újdonságot azzal, hogy az emberek egymáshoz való viszonyában jelentős helyet foglal el az érzelmek kérdése. A baj ott kezdődik, hogy egyre inkább eltolódnak azok az értelmezések, melyek az igazi érzelmi állapotra utalnak. Nagyon sokféleképpen magyaráznak nagyon sok mindent. A sokszínűség kell. Igen, szükség van rá, de csak a normál ízlés keretein belül. Nagy kérdés, hogy mi a normál ízlés? Ez már egy fogósabb kérdés. Talán érdemes ezt a kérdést a legfontosabb irányból megközelíteni, ez pedig nem más, mint a család. Most egy kis időre tegyük félre a generációs ellentéteket. Nyugodtan kijelenhetjük, hogy van egy alapműveltség, egy alaphelyzet, amit mindenki hoz magával a családból. Érzelmeink nagyon korán kezdenek kialakulni. Nem szeretném végig követni az évek alatt bekövetkezett változásokat, csak annyit, hogy a gyerek másolja a szülei viselkedését, magatartását, egymáshoz való viszonyát, beszéd stílusukat, érzelmi kötődésüket. Itt a lényeg. Az érzelmi kötődés egyfajta etalon ahhoz, hogy családon belül milyen helyzetek alakulnak ki. Az érzelem kimutatása, a szeretet jelenléte, az odafigyelés a másikra, a törődés, mind nagyon fontos kelléke ahhoz, hogy ideális család jöjjön létre. A gyerek ezt követi, ezt fogja helyesnek tartani, és e szerint fog viszonyulni társaihoz, szeretteihez, későbbi szerelméhez, esetleg párjához. Ez lenne az ideális. Vajon van még ilyen? Ez már egy kicsit elgondolkodtató. Hogy miért? A túl nagy szabadság miatt. Jól olvasták. A túl nagy engedékenység, az én kicsi lányom, vagy fiam szindróma ma már jelen van. A kötelesség háttérbe szorul, a követelés előtérbe kerül. Itt kezdődnek a bajok. Nagyon sok olyan család van, mely idő előtt felbomlik. Itt alakulnak ki esősorban azok a jellegzetes viselkedésformák, melyek jellemzőek a mai világra. Mire gondolok? Az én gyermekem ne szenvedjen semmiben hiányt, igyekszem neki mindent megadni, gondolatait, cselekedeteit igyekszem maximálisan tolerálni, stb. De mi történik ilyenkor? A gyerek visszaél ezzel a dologgal. Nincs benne semmiféle megértés, kötelességérzet, tisztelet, őszinteség. Ez igazából akkor derül ki, amikor valami baj van. Mert a mai gyerekek, fiatalok meggondolatlanul viselkednek. Sőt! Tovább megyek. Egyáltalán nem viselkednek annak megfelelően, amiket elvárna az ember, de még úgy sem, ami alapvető magatartásforma lenne. Gondolatviláguk, érzelmi töltöttségük egy kissé eltorzult, és most finoman fejeztem ki magam. Hogy miért? Saját tapasztalat, hogy semmiféle gátlásuk nincs semmiféle kérdésben, és semmiféle helyzetben. Nincsenek tekintettel senkire, feltűnően viselkednek, káromkodnak, egyáltalán nem őszinték a másikkal szemben. Ez viszont nagyon nagy árnyékot vetít az érzelmi gondolataikra. Nem a sémaelmélet követését akarom hangsúlyozni. Mármint azt, hogy így és így viselkedjen. Közel sem. Viszont azt, amit tapasztalni lehet, az nagyban kihat a jövőjükre nézve. Mit látni, hallani? Nem véletlen a sok válás. Egyszerűen semmi kötelességtudatuk nincs a mai fiataloknak. A tolerancia, a kompromisszumkészség ma már csak fogalom. Nem tudják, és nem is akarják alkalmazni. Az érzelmi kötődés viszont ezek nélkül hosszú távon nem működik. Egyéni mivoltukat hangsúlyozva, saját magukat elfogadva élik világukat, teljesen kizárva egy más elképzelést, egy más véleményt, egy más érzelmi viszonyulást. Mi ennek a vége? Meg nem értés, sok esetben harag, sőt, az is előfordul, hogy gyűlölet, illetve bosszú. Ezek mind az érzelmi állapotukra vezethetők vissza. Legtöbb fiatalnál ez egy felszíni megnyilvánulás, egy cél elérése érdekében. Az érzelmi kötődést is ketté kell osztani, mivel másképpen viszonyulunk a családunk tagjaihoz, barátainkhoz, iskolatársainkhoz, munkatársainkhoz, és ahhoz a valakihez, akit szívesen látunk magunk mellett, jó érzéssel tölt el a jelenléte, jó vele az időnket eltölteni. Az már egy magasabb fokú érzelmi töltődés. Ezt kell ápolni, hiszen ez adja meg az embereknek azt a hihetetlen állapotot, amely aztán ahhoz vezet, hogy saját életet alakítsanak ki, melyben ott lesz egy gyermek, akinek a szeretetet, az érzelmi kötődést, az őszinteséget, a tiszteletet, a kötelességtudatot adhatjuk tovább. Az ilyen fiatalnak boldog lesz a további élete. Szeretnénk sok ilyen fiatalt látni. Sajnos az élet éppen az ellenkezőjét mutatja.

2020.02.13.

Viselkedéskultúra

Talán egy kicsit idős vagyok már ahhoz, hogy próbáljak megérteni olyan viselkedésformát, ami egyáltalán nem illeszkedik a XXI. század formavilágába. Ismét annak szeretnék hangot adni, ami felháborítja az embert. Ezek nem egyedi és egyszeri esetek, hanem immár rendszerszintű események. Vagy talán én vagyok lemaradva mindenről? Nagyon valószínűsíthetem, hogy nem. Már itt az elején valamit szeretnék leszögezni. Nem biztos, hogy jó az a megközelítés, hogy próbáljak valakit, valakiket megérteni. A gondolatok ma már annyira elvonttá váltak, hogy nem lehet, sőt, nem is szabad, hogy ezek nagyon teret hódítsanak maguknak. Vajon miért nem? Nagyon egyszerű. Ma az az elfogadott, hogy legyél különb, más, erőszakosabb, agresszívebb, kezelhetetlenebb, durva, hazug, tiszteletlen, becstelen, mindenkivel lekezelő magatartást tanúsító, szélsőséges gondolkodású, érzelemmentes, tudálékos /amúgy buta/, stb. Nem akarom tovább sorolni, de lenne még bőven. Lehet azt mondani, hogy ez nem egészen így van. Ezt is el tudom fogadni, de a normális társadalmi együttéléssel történő kapcsolat nem a mai fiatalok erőssége. Ma már az kevés, hogy értsünk meg valamit, vagy valakit. Sok mindent meg lehet beszélni, és sok mindent meg is lehet érteni. Vannak olyan dolgok, melyeket viszont nem szabadna semmilyen formában tolerálni. Hogy miért? Mert a másik oldalról sem ez a hozzáállás. Ilyen egyszerű. Az az idő már régen elmúlt és idejét múlta, hogyha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Aki még e szerint gondolkodik, az egy kicsit le van maradva. Én igyekszem lépést tartani a különböző lehetőségekkel, gondolatokkal, hozzáállásokkal. Tudják, nagyon sok esetben nem megy. Hogy miért?  Mert a „z”, illetve „y” korosztály fogalom körébe nem illeszkednek bele a normális társadalmi együttélés íratlan és írott szabályai. Tovább megyek. Még az előző korosztály sem fér bele ebbe a rendszerbe. A magyar ember nem ismeri a szabályokat és a törvényeket. Helyesbítek. Nagyon is ismeri, de nem tartja be. Ez viszont egyértelműen kihat a következő generáció viselkedésére. Van kitől tanulni. Igen, a szülő az, aki példát mutat, vagy nem. Inkább nem. Ez a trendi, ez a menő. Így kell viselkedni. Ezt látja, és szépen lemásolja. Persze nem biztos, hogy ezt kellene tennie, de ezzel ér el célokat. Ez a borzalmas. Teljesen kivetkőzött magatartással olyan helyzetek teremtődnek, melyek sok embert hátrányosan érintenek. Ezekre az emberekre néznek fel és követik a társaik. Legyél hazug és becstelen. Tudják, van egy érdekes meghatározás, ami így hangzik: a hazugságot és a becstelenséget megbocsátják, az őszinteséget viszont nem. Hát nem szörnyű? Ez mindent elmond a mai modern világban élő emberekről. Ami még szörnyűbb, hogy az emberek e szerint élnek. Ezt a vonalat követik. A gyerekeik pedig mennek utánuk. A végeredmény egy tudás és érzelem mentes társadalom. Tele olyan emberekkel, akik nem törődnek semmivel. Nincs kötelességérzetük, nincs értelmi intelligenciájuk. Az ilyenek nem is tartanak rá igényt. Az erőszakos magatartásukkal elérnek mindent. Sőt! Még követőket is találnak.

Akkor lesz majd nagy baj, amikor az általuk generált agresszió visszaüt. A tönkretett, szétzilált, lealacsonyított tudatú emberek ott állnak majd, és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nem tudnak mihez nyúlni, mert tönkretették, nem tudnak majd tanácsot kérni, mert mindenki ostoba, nem tudnak előrehaladni, mert nem lesz értelme, nem tudnak fejlődni, mert nem lesz kitől, nem tudnak élni, mert nincs cél, nem tudnak gondoskodni senkiről, mert nem lesz mivel. Szomorú jövő. Valahogy e felé tart a világ. Lehet ezen változtatni? Kell ezen változtatni? Lehetne és kellene is. A nagy kérdés, hogy van-e rá igény. Eddig úgy néz ki, hogy nincs. Ez a rendszer most nagyon megfelelő. Nincs felelősségre vonás, nincs szankcionálás, nincs semmi, ami valamilyen gátat szabna ennek a tendenciának. Idővel ez még rosszabb lesz. Változtatni? Ugyan minek. Ez most nagyon jó így. Itt meg lehetne kérdezni azokat, akik ezt megengedik, hogy jól van ez így? Higgyék el, nem tud választ adni. Maszatol, mellé beszél, értetlen dolgokat állít, nem tud állást foglalni, és ami a legborzalmasabb, nem tud dönteni. Itt van a legnagyobb baj. A döntésképtelenség. Ez a XXI. század legnagyobb hibája. Ez viszont a legnagyobb hiba, amit el lehet képzelni egy modern társadalmi rendszerben.  

2020.02.03.

Felelőtlenség

A felelőtlenség igen erősen elterjedt hazánkban. Sajnos ez a magatartás ismét a szülőktől indult ki. A gyerekek, a fiatalok szépen másolják a szüleiket. Persze, nem kell félteni őket, még alaposan túlszárnyalnak mindenkit. Magyarázat? Nincs rá. Illetve, részben igen. A szereplésvágy, a kiugrási kísérlet, a nagyobbá válás a társak előtt, a különbség érzékeltetése, az extrémitás fokozása, az erőszak kimutatása, stb. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, ennyi elég. Súlyos társadalmi problémát hordoz ez a magatartás. Az is megfigyelhető, hogy a felnőtt társadalom is vevő erre a magatartásra. Csak egy példa. Valahogy én nem tudnám elképzelni, hogy egy igen távoli helyre akarnám elvinni pár hónapos gyerekemet. Főleg olyan helyre, ahol az egészségügyi feltételek nem egészen biztosak. Az ott lévő embereknek az ottani víz és élelem a mindennapok része, de egy európai embernek nem biztos, hogy jót tesz. Be is bizonyosodott több alkalommal, hogy kórház a vége az ilyen kalandoknak. Egy pár hónapos gyerek még inkább hajlamos elkapni valami betegséget. Talán jó lenne átgondolni, hogy hová tervezik a nyaralást vagy kikapcsolódást a szülők. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlen fontos kitenni egy pár hónapos gyereket ilyen megpróbáltatásnak.  A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért olyan felelőtlen egy szülő, hogy kiteszi a saját gyerekét annak, hogy valami fertőzést, betegséget elkap? A másik. Focimeccsen a saját kiskorú gyereke kezébe adja a hanggránátot, és az a gyerek kezébe felrobban. Az ilyen szülő milyen szülő? Hát felelőtlen. A történtek után még magyarázkodik is, hogy ő nem így akarta. Hát mire gondolt? Persze, jó viccnek, hogy az ő csemetéje milyen ügyes, hogy hanggránáttal a kezében szurkol a csapatának. No, bravó. Hol itt a szülői felelősség? Sehol. Az elme ilyenkor messze alulmarad minden józan döntéstől. A végeredmény egy komoly probléma, amit sok esetben elég nehéz rendbe hozni. Talán én gondolkodom rosszul? Lehet. Én, amikor fiatal voltam, nem tagadom, előfordultak apró csínytevések. Ezek egyszer sem irányultak sem fizikai, sem szellemi formában senki felé direkt formában. A konfliktusokat, ha kerekedtek, megoldottuk néhány keményebb szóval, esetleg valamilyen fizikai fölényt imitáló testhelyzettel. Ritkán fordult tettlegességre a dolog. Ez sem volt komoly és nem rendszeres. Hallottunk esetekről, hogy bálok, rendezvények után összeverekedtek a felnőttek. Ettől mi még nem utánoztuk őket. Itt a kulcsa a dolognak. Bár a fiatal sok mindet lát, de nem biztos, hogy követnie kellene. Az ő szellemi gyengeségén múlik, hogy melyik oldalt részesíti előnyben. A helyzet az, hogy inkább az erőszak felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mert így egyszerűbb, és egy végleges megoldást vél benne látni mindaddig, még ő nem kerül abba a helyzetbe. Igazán akkor látja és fogja fel, hogy helytelenül cselekedett. Ennek viszont van egy nagyon csúnya következménye. Ugyanis a sérelmet valahogy orvosolni kell. Nehogy már én húzzam a rövidebbet. Kialakul egy gyűlölet a másik iránt, és egy olyan cselekedet sorozat, melyben minden eszközt bevet, hogy mégis ő kerekedjen felül. A módszereken nem válogatnak. 

2020.01.31.

Ellenfél, ellenség

Sajnos ezt a két fogalmat ma már nagyon egy szinten kezelik. A nagy baj az, hogy minden területen ez a fajta magatartásmód a jellemző. Ennek egyik kiváltó oka az egyre inkább elterjedő közömbösség. A tapasztalat az, hogy már a szomszédok sem ismerik egymást. Egyszerűen nem érdekli, hogy ki lakik a szomszédban, mit csinál, egyáltalán kik azok. stb. Ebből aztán érdekes helyzetek alakulnak ki. Többek között, ha esetleg valami miatt beszélgetést szeretnénk kezdeményezni, látni a partner arcán az értetlenséget. Az is megfordul a fejében, hogy vajon mit akarhat ez az ember tőlem? Az már meg sem fordul a fejében, hogy egyszerűen csak beszélgetni. Van ennek egy nagyon nagy hátránya. Ha esetleg valamilyen baj alakul ki, legyen az bármi, egyszerűen nem tud kihez fordulni, mert a kezdeményező partner elfordul a korábbi kedvezőtlen fogadtatás miatt. Addig ugye az van, hogy oldja meg mindenki a saját baját. Hát igen. Jelenleg ez a megszokott. A másik ilyen jelenség a közönyösség. Nem érdekli, hogy mi történik a másik emberrel. Közönyös az események láttán. Itt is van egy visszaütő dolog. Akkor, amikor esetleg neki lenne szüksége esetleges segítségre, ugyanúgy viselkednek vele szemben. Sőt! Még alkalomadtán fel is rója, hogy nem segítettek rajta. Ez egy elég torz gondolkodásra világít rá. Nekem minden, és szinte elvárja a segítséget, de mikor ő lenne a segítő, akkor elhatárolódik. Érdekes gondolkodási mód. Ez az egész aztán tovább is gyűrűzik, mégpedig a gyerekek irányába. Látja az egyes viselkedési formákat, nem köszönök a szomszédnak, nem segítek neki semmiben, egyáltalán nem foglalkozom vele semmilyen szinten. Ezt a gyerek lemásolja, és ugyanúgy fog viselkedni, mint a szülője. Ez sajnos meg is látszik a mai fiatalokon. Nem ismerik a köszönést, nem ismerik az udvariasságot, nem ismerik a szép magyar beszédet, nem tudnak viselkedni, egyszerűen nem ismerik a társadalmi együttélés szabályait. Igaz, kitől is tanulhatta volna, hiszen nem ezt a példát látta a családban. Ezek a tulajdonságok még tovább mélyülnek az idő előrehaladtával. Jönnek a külső ingerek, látott viselkedésformák. Persze az fog tetszeni, amihez semmi kötelezettség nem tartozik. Ebben érzi jól magát. Idővel itt is visszaüt a magatartás tartózkodó formája. Ezek a fiatalok a közömbösséget és a közönyösséget még magasabb szintre emelik. Olyan szintre, ami már nagyon elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e mentális problémája. Hogy miért? Mert milyen ember az, aki végignézi a társa bántalmazását, azt fel is veszi, közzé is teszi, és még jót mulat rajta? Ez egy teljesen szellemileg, érzelmileg visszamaradott személy. Ezekre nem lehet mást mondani. Olyan alacsony értelmi szintre utal, aminél lejjebb már nincs. Ez a jövő nemzedéke. Ha tovább lépünk, az ilyen emberek nem ismerik a korrekt, becsületes magatartást. Nem ismerik a jó értelemben használt ellenfél fogalmát. Pedig ez lenne a normális. Az ellenfél fogalmát ismerő és gyakorló emberek tisztelettel, odafigyeléssel vannak a másik féllel szemben. Bármilyen területen, legyen az sport, munka, vagy bármi más, odafigyelnek a másikra és örülnek annak sikerében, előre jutásában. Megadják a tiszteletet egymás iránt. Fontos, ha nem a legfontosabb a társadalmi kapcsolatok terén. E nélkül nem működik egészségesen egy rendszer. Na, ez a viselkedésforma számukra ismeretlen fogalom. Nekik mindenki ellenség. Itt van a dolog lényege.

Nagy különbség van az ellenfél és ellenség között. Az alap magatartás az ellenségkép kialakítása. Ha ez megvan, márpedig nagyon hamar létrejön, akkor innen már csak egy ugrás a gyűlölet. Ebben a gyűlölettel övezett világban élünk. Ez mintegy bizonyíték arra nézve, hogy ez a jó magatartás, ezt kell követni, mert ezzel tudok elérni valamit a társaimmal szemben, a környezetemmel szemben. Mivel ezt látták, látják, ez viselkedésforma alakul ki bennük, és ezt veszik alapnak. Ezt csak bővíteni és finomítani kell. Beleszőve egy kis erőszakot, egy kis agresszív magatartást, egy kis hazugságot, egy kis becstelenséget, és máris létrejött egy ellenség képpel felruházott személy. Talán nem kellene, hogy így legyen. Sajnos, az a nagy baj, hogy ezt már nagyon nehéz a normális kerékvágásba visszaterelni. Az általuk elképzelt világ már teljesen másról szól, tisztelet a kivételnek, mert akad még elég sok szép szókinccsel, udvarias magatartással, jó tudással, érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező fiatal. Sajnos a többség nem ilyen. Jó lenne ezen változtatni, amíg nem késő. Vagy már elkéstünk?

2020.01.25.

Felháborodás

Tudom, hogy ez részemről, de biztos vagyok benne, hogy más részéről is hiábavaló kijelentés, állásfoglalás, vagy nevezzük bárminek. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az emberek, és ezalatt a vezető beosztásban lévő embereket értem, egyszerűen nem mondanak igazat, röviden hazudnak. Hazudnak mindenben. Addig, amíg érdekek mentén haladnak a dolgok, ezek a viselkedésformák jelen lesznek. Semmi nem fog változni. A mai modern ember ki van téve napi szinten ennek az álságos, legtöbb esetben hazug közegnek. Ebben a formában az ember nem jelent semmit. Semmi beleszólása nincs semmibe. Minden a háta mögött zajlik olyan szinten, hogy az már veszélyes. Igen veszélyes, hiszen több milliárd ember léte függ ezektől a döntésektől. A döntések viszont nem az emberekért vannak. Mondom mindezt azért, mert ha így lenne, akkor nem áltatnák az emberiséget különböző hazug, felszínes, semmitmondó dolgokkal. Sajnos azok, akik rendelkeznek ugyan hatalommal és pénzel is, és tudnának tenni annak érdekében, hogy a világon alaposan megváltozzanak dolgok, mert bizony alapjában kellene módosítani nagyon sok mindent, éppen azok nem tudnak tenni semmit, mert mások, a többségnek teljesen más az érdeke. Van egy nagyon régi közmondás. Így hangzik: „Addig, amíg két ember van a Földön, nem lesz egyetértés”. Milyen igaz. Ez a mai világban nagyon is érvényesül. Sőt! Egyre inkább. Vannak tények, tapasztalatok, adatok. Vannak kutatók, tudósok, elemzők. Miért van az, hogy egyáltalán nem értenek egyet? De még véletlenül sem. Meg sem közelítik egymást az általuk elmondottak. Miért nem gondolkodnak felelősség teljesen, hiszen rengeteg ember élete függ sok minden általuk eldöntött dolog miatt. Vagy az emberi élet ennyire nem számít? Ennyire közömbösek a vezető emberek? Ennyire nem érdekli őket, hogy mi történik milliókkal? Ennyire nem foglalkoznak senkivel és semmivel, hogy képesek ellentétes dolgokat állítani, csakhogy kiszolgálják a vezetői réteget?  A felettesi réteget? Még mindig itt tartunk? Vagy már megint? Sok kérdés tudom. És mi a válasz. Sajnos válasz nincs. Ilyen közegben nem is lehet, hiszen a hatalom ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Biztonság, megbízhatóság, őszinteség, tisztesség. Ezek a szavak már régen feledésbe merültek. Olyan furcsa, amikor az ember valakivel beszélget, belenéz a szemébe, és tudja, hogy amit mond, az hazugság. Ez nem egyedi dolog. Ma ezek mentén halad a világ. Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Hogy miért? Mert az emberek a hazugságot meg tudják bocsátani, az igazságot és az őszinteséget nem. Hogy is van ez? Itt tartunk? Ilyen morál uralkodik ezen a Földön? Tudják mi a szomorú? Hogy a válasz a kérdésre, igen. Az egyes emberek nem segítik az előrehaladást, hanem éppenséggel gátolják. Akkor, amikor egy tudós valamit felfedez, rájön valamire, biztos a dolgában és ezt közzé szeretné tenni, szólnak neki, hogy ő kinek a munkatársa, és majd ők megmondják, mit írhat le, és hogyan. Na, innentől kezdve nem beszélhetünk tudományos kutatásról, bármennyire is a tudományos tételek mellett teszi is le bárki a szavazatát. Akkor miről beszélünk? Egy álságos, romlott, becstelen világról. A hatalom, a pénz, az uralkodás a lényeg. Teljesen a középkori világ üti fel e fejét. Ma ezt úgy hívják modern kifejezéssel, hogy Új Világrend. Vajon mi ennek a lényege? Egy részét már látjuk. A bizonytalanságot, a hazugság áradatot, a tisztességtelen magatartást. Mi a másik része, vagy a sokadik része? Az emberek manipulálása, tudatuk módosítása. Csak egy kérdés. Miért van az, hogy olyan sokféleképpen magyaráznak valami? Miért van az, hogy tudatlanságot sugallnak az emberek felé, és annak is akarják nézni őket, sőt, annak is nézik? Miért van az, hogy figyelnek mindent és mindenkit? Nagyon egyszerű a válasz. Mert így azoknak, akiknek érdekük, tudni akarnak mindenkiről mindent, hiszen így lehet totálisan ráhatni az emberek érzelmi és értelmi világára. Senki ne legyen okos, senki ne legyen okosabb, senki ne érezze magát biztonságban. Ez a lényeg. A fontos, hogy a vezetők mindent megmondanak, hogy ki mit tegyen, miképpen gondolkozzon, hogyan éljen. Az illúzió azért megmarad. Hogy miért? Mert ez maradt az embereknek. Abban a tudatban élni, hogy nagy szabadságom van, mindenben én döntök, én mondom meg, mi legyen, a magam ura vagyok. Ezt el kell felejteni. Ez a tökéletes illúzió. Ez mindig megmarad az embereknek. Ennek a tudati tényén meghagyják a tömegeknek. A valóság teljesen más. Vajon miért nem gondolnak az emberek erre inkább? Mert a könnyebb utat választják. Ez egy olyan jelenség, mint amikor egy kövér ember tömi magába az ételt, és nem érdekli, mi történik vele, még akkor sem, amikor közlik vele, ha így folytatja, meghal. Nem számít. Inkább eszik. Hát itt van a baj. Több mindenről az emberek nem akarnak lemondani, és nem is fognak, mert az a kényelmes. Nem számít, hogy már nem rendelkezik önálló gondolatokkal, önálló döntéshozatallal, önálló tudati szellemvilággal. Nincs világképe, nincs semmi, ami arra ösztönözze, hogy változtatni kellene, mert valami nem jó. Elél, a számára elképzelt, és precízen felépített rendszerben. Nem terheli semmivel sem magát. Generációk nőnek fel az ilyen formáción, aminek egyik alapja a tökéletesen megszervezett tudatmódosítás. Adatok, információk tűnnek el, és kerülnek más magyarázatok a helyükre. Az új generáció már ezt követi. Ezek mentén a szabályok és törvények mentén élnek és fognak élni. Nekik ez lesz az elfogadott és megszokott. Az elméjük börtönbe kerül, sőt, már ott is van. Ha távolabbra nézünk, az emberek tudatvilága, önértékelő képessége alaposan lehanyatlik. Ennek már kézzelfogható jeleik vannak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint az úgynevezett „okos” szóval illett műszaki cikkekre, vagy arra, amikor már manapság a fiataloknak minden „kihívás”, még egy alapvető egyszerű dolog is. Ebbe már minden beletartozik. E felé vannak terelve a gondolatok. Ezek mentén él, dolgozik, alkot az ember. Sajnos az ezen a téren adott túlzott nagy szabadság rengeteg káros dolgot is von maga után. Nézzünk körül. A legdurvább példa, ami kezd elterjedni már a nagyon fiatalok körében is, az az erőszak. A legváltozatosabb módszereit művelik. Honnan jönnek ezek a gondolatok? A szabadság illúziója. Ez a lényeg. Az egymás iránti gyűlölet és konfliktus fontos része az Új Világrend szerkezeti felépítésének. A tudatlan, irigy, agresszív, hazug, becstelen embereket nagyon egyszerű irányítani. Ez fontos. Amikor ez tökéletesen megvalósul, akkor elmondható, hogy létrejött egy totális rendszer, ami teljes uralmat gyakorol az emberek felett. Ennek néhány változatát már lehet tapasztalni. A világ eseményei nem jó irányba terelődnek. Valószínű, hogy nem csak én látom így. Nagyon szűk szinten lehet valamit tenni, de nagy léptékben nem lehet gondolkodni, hiába is vannak olyanok, akik szeretnék. Sajnos ez a korosztály már nem tud kellőképpen ráhatni az eseményekre. Van rá példa, hogy meghallgatják őket, de semmi konkrétum nem lesz belőle. Pedig jó lenne. Sajnos ez olyan, amikor valamilyen műsorban beszélgetnek az emberi kapcsolatokról, hogy milyen jó az odafigyelés, a szeretet. Aztán mi történik? Azt sem tudja, ki a szomszédja, sok esetben nem is köszönnek egymásnak, ugye minek köszönjön egy idősebbnek. Lehetne még sorolni, de azt hiszem mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Az elidegenedés a lényeg. Ha már valaki közelít a másik felé, rögtön az a gondolata, vajon mit akarhat tőlem? Meg sem fordul a fejében, hogy semmit, csak beszélgetni. Ennyi. Ez ma már nem divat. Két dolgot meghagynak az embereknek. Az egyik a szabadság illúziója, a másik a szex. Csodálkoznak? Miért? Nem jó az, amikor én döntök, én irányítok, én szabok meg dolgokat? Nem jó, amikor összebújnak a párok? Már hogyne lenne jó. De csak ennyi! Nem több. A szexuális szabadság, mert már minden erről szól, még a politikusok szájából is elhangzik, kell az embereknek. Sajnos sok esetben, ebben is átesik az ember a ló másik felére, mert mindent változtatni kell, hogy rám figyeljenek, én legyek a központban. Észrevették? Ez fontos része a mai modern embernek. Az, hogy központban legyen. Ezzel igazolást nyer a felől, hogy fontos személy. Az ilyen ember világképe nagyon silány. Saját erőszakos magatartását a gyereke másolja, és ő is úgy fog viselkedni. Ezzel beindít egy reakciót, mely konfliktusok sorozatát indítja el mindenkivel szemben. Hiányozni fog a szótárából a megértés, a tolerancia, a kompromisszum készség. Ezek nélkül viszont ellentétek alakulnak ki, és sajnos, de látni, hogy milyen méreteket ölt, és milyen korosztályban. Egyre fiatalabb bűnözők kerülnek látótérbe és egyre kegyetlenebb dolgokat találnak ki egymás ellen is. Az ilyen fiatalok magatartása felháborító. Szólni persze nem lehet. Meg vannak sértve, sőt, még képes a saját szüleit is feljelenteni. Baj esetén bújnak a felnőttek mögé, nehogy felelősségre legyenek vonva. Mert felelősök nincsenek. Bármi történik, nincs olyan személy, aki azt mondaná, én tehetek róla. Milyen világ ez? Szomorú, gyűlölettel teli, igazságtalan és romlott. Tudják milyen rossz ezt kimondani? Látni, hogy szinte senki nem törődik semmivel, csak a saját dolgaival, még annak ellenére is, hogy ezzel másoknak árt. Az állandó kommunikáció ezt eredményezi. Mit lehet látni, hallani, olvasni a különböző médiákban? Az erőszakot, az agressziót, a becstelenséget, a hazugságot, a tisztességtelen magatartást, a felelőtlen viselkedést. Filmek, játékok ezrei ontják a fiatalok felé ezeket a viselkedési formákat. Pornóoldalak százaiból próbál szexuális kultúrát kialakítani, követve az abban látottakat, és követelve annak végzését együttlétük során. Egyáltalán nem tiszteli a partnerét. Olyat, hogy tolerancia, nem ismeri. Az érzelmi és értelmi intelligencia legalapvetőbb követelményeinek sem felelnek meg ezek az emberek. Az egyes műsorok a kínlódást, a megalázást, a szenvedést úgy állítják be, mint egy kihívást. Aztán jönnek a bajok. Testi, szellemi eltorzulást is előidézhet. Szükség van erre? Én úgy gondolom, nincs. Ez okozza az emberekben a torz magatartást, a gyűlöletet a másik ember és a másik nem iránt. Miért lett divat a pszichológia? Nem véletlen. Ilyen tömeges rosszat másképpen nem lehet kezelni. Már gyerekeket visznek terápiákra, mert nem tudnak velük mit kezdeni. Mi lesz belőlük? Vajon normálisnak mondható egy ilyen világ? Vajon az emberi gyűlölet miért tört ennyire a felszínre? Vajon miért utálják az emberek egymást? Higgyék el, nagyon szeretnék válaszokat kapni ezekre a kérdésekre. Azt hiszem, ebben a kérdésben nem vagyok egyedül.     

2020.01.06.

Megfelelés, megalkuvás

Ezek is érdekes szavak, és még érdekesebb, ami mögötte van. Mindenkinek van egyéni megnyilvánulása, szokásai, világnézete. Ha valaki ezeket nem tudja intelligensen kezelni, akkor konfliktus alakul ki. A konfliktus pedig türelmetlenséghez, vitához, nézetkülönbséghez vezet. Ez egy sarkalatos pont. Sokan esnek abba a hibába, hogy megfelelési kényszer vesz rajtuk erőt, amikor valaki ismeretlennel találkoznak. Az egyén maradjon annak, amilyen. A helyzet az, hogy a mai embereknek ez sem megy. Szinte nem viselik el azt, ha a másik fél mást gondol egy adott dologról. Ez már konfliktust okoz, amit nem tudnak, és sajnos nem is akarnak kezelni, megérteni. Az is nagyon rossz, amikor valaki mindent megtesz azért, hogy valamilyen elvárásnak megfeleljen. Nem kell megfelelni semminek és senkinek. Egy ismeretségnek, egy barátságnak, egy párkapcsolatnak nem lehet alapja a megfelelési kényszer. Van még valami. Ez pedig a megalkuvás. Ez nem azt jelenti, hogy teljes egészében alávetem magam a másik ember elvárásainak. Ez nem egy bonyolult dolog. Ezeknek a tulajdonságoknak alapvetőeknek kellene lenniük. Hát ez sem igazán megy. E miatt van az, hogy egyre durvább nézetkülönbségek alakulnak ki a felek között. Ez is egy gondolkodásbeli hiányosság. Az egészséges gondolkodás felül tud kerekedni mindazokon a vélt, vagy kitalált dolgokon, amelyek valamilyen akadályt jelentenek két vagy több ember között. Ezt azért írom, mert a közösség szerepe is nagyon komoly, már annak, aki elfogadja. Sok hasznos információt lehet szerezni egy kellemes társaságtól, melyek tagjaiktól a beszélgetések kapcsán számunkra hasznos dolgot kiszűrve előbbre léphetünk. Ezeket később hasznosíthatjuk a későbbi párkapcsolatunk alkalmával. Ez nem megfelelés, nem magalkuvás, hanem egy pozitív előrelépés, és több, változatos vélemény, nézet, esetleg tapasztalat hasznosítása. Ezeknek a fogalmaknak a betartása sem egy bonyolult dolog. A kérdés az, hogy ezeket mennyire tudják az emberek betartani. Azt kell mondani, hogy nem e felé haladnak az emberek. Ez nem „trendi”.

Másképpen gondolkodnak az emberek. Ez a másképp gondolkodás kerül egyre jobban előtérbe, ami rossz mindenkinek. Egy idő után legfőképpen annak, aki műveli. A felismerés sok esetben későn következik be. Ekkor történik, hogy jönnek az ígéretek. Meg fogok változni, én csak jót akartam, ne haragudj rám, stb. Itt már nehéz igazságot tenni. Ha a bizalom elszáll, nehéz visszaállítani. Mindent lehet javítani, csak akarni kell. A kérdés az, hogy vajon az olyan emberek, akik ilyen jellemmel rendelkeznek, egyáltalán akarnak változtatni?

2020.01.03.

Új vagy régi jelenség?

Ismét a fiatalabb korosztályról néhány gondolat. Sajnos megint előtérbe került, hogy a mai fiatalok semmiféle viselkedésbeli elvárásoknak nem felelnek meg. Félreértés ne essék, ezek nem olyan szigorú, és nem olyan „földhözragadt” elvárások, melyeket nem lehet teljesíteni, és nem lehet együtt élni vele. Ezek az elvárások a normális hétköznapi élet alapvető velejárói. Na, ez sem nagyon megy a mostani generációnak. Vajon miért? Elég hosszasan lehetne sorolni ennek a tényét. Egy biztos. Nagy százalékban a szülők a felelősek mindezekért. Lehetne azt is kérdezni, vajon miért éppen a szülők. Nagyon egyszerű. A gyerek másolja a szülők viselkedését, magatartását, reakcióikat bizonyos esetek kapcsán. Az ott látottak másolódnak, és kerülnek be a gyerek tudatába. Úgy kell viselkednem, ahogy a szüleim. Ehhez még hozzájön a közben felszedett, másoktól tanult magatartás. Ennek tárháza végtelen. Sajnos ennek kapcsán egyre több olyan dolgok kerülnek elő, és történnek, melyek nem egyeztethetők össze a normális emberi kapcsolatokkal. Mondhatjuk, hogy mindennek megvan a helye és ideje. Azt is mondhatjuk, hogy ezekhez a helyzetekhez hozzá kapcsolódik egy magatartás. Minden helyzetben valamilyen módon viselkedni kell. Ez valahogy a mostani generációnak nem megy. Nem is érdekli őket sok minden. Van egy szűk kör, amit, vagy akiket valamilyen szinten elfogadnak és ezzel kimerült minden szellemi tevékenységük. A túl nagy szabadság azt eredményezte, hogy erőszakos módon viselkednek, agresszív magatartást tanúsítanak, felelőtlenül viselkednek, egyáltalán nem foglalkoznak a környezetükkel. Háborogni, zúgolódni, a kötelességeket megkerülni, rendetlenkedni, másokat zavarni, olyan dolgokat tenni, ami már messze túlmutat a józan ész határán. Ha baj van, akkor kapaszkodnak a szülőkbe, hogy majd ők kimentik őket egy adott helyzetből. Ha ez megtörténik, újra elkövetik ugyanazt, tudván, hogy nem lesz belőle semmi, mert a jó szülők megtesznek mindent a gyerekükért. Ha esetleg már nem, akkor gondolkodás nélkül a szüleik ellen fordulnak. Nem érdekli őket, hogy minek mi lehet a következménye. Gátlástalanul teszik az általuk helyesnek vélt dolgokat. Nézzünk körül. Mennyi rossz dolog kerül napvilágra a fiatalok viselkedésével kapcsolatban. Lehetne mondani, hogy régen is volt, csak nem volt ilyen széles a kommunikáció.

Na, ez már nem igaz. A 2000-es évek szülötteiről van szó. Még ha azt mondanám, hogy 1960, vagy 1970. Akkor a hírek olyanok voltak, amilyenek. De ma már? Nincs esemény, történés, ami ne kerülne napvilágra. Csak gondoljunk bele. Milyen az a fiatal, aki képes végignézni egy társuk megverését, bántalmazását úgy, hogy még a telefonjával fel is veszi, majd közzé teszi? Milyen elmebeli elferdülése van az ilyen embernek? Ezek az események sajnos szinte rendszer szintűek. Mi készteti arra, hogy így viselkedjen? A közönyösség, az erőszakosság, az agresszió, a nem törődöm magatartás, az érdektelenség, és ami a legfontosabb az alacsony szintű tudati állapot. Valljuk be őszintén. A mai generáció társadalmi, erkölcsi hozzáállása a világhoz szinte a nullával azonos. Jó lenne felébredni, és még időben változtatni ezeken. Nem lesz könnyű.

2019.12.30.

Kompromisszum

Talán már elfelejtett szót írtam le. De vajon mit is jelent? A kompromisszum egy cselekmény, magatartás, mely kölcsönösségen alapul, és ha részesei akarunk maradni, akkor saját, egyéni érdekeinkből engedni kell. Na, ez az, ami a mai fiatalokból hiányzik.  Miért mondom ezt? Mert azt látni, hogy az emberekből egyre inkább elveszik a türelem, a tolerancia, a kompromisszum készség. Nagyon jó lenne ezeket a fogalmakat újból visszaépíteni a tudatunkba. Sok minden kellemetlen sőt, ellenséges megnyilvánulástól és magatartástól óvna meg. Egyes esetekben még nyomokban találkozhatunk ezekkel a fogalmakkal a hétköznapokban, de nem ez a jellemző. A fiatalok körében talán már idegen szóként jelentkeznek ezek a kifejezések. Az egyediség, az egyedi magatartás, és minden, ami az önkifejezés eszköze, a fiatalok magukévá teszik. Ezzel akarnak kitűnni mások előtt, teljesen mindegy, hogy ennek milyen hatása, milyen következménye van, vagy lesz. Talán még egy kicsit tovább lehet lépni abba az irányba, ami a korosztályt érinti, azaz, a 30-as években járó idősebbekre is jellemző ez a magatartásforma. A folyamat itt nem áll le, hiszen ezeknek az embereknek a gyerekei ezt a viselkedésformát viszik tovább, hiszen ezt látják a szüleiktől. A gyerek mindent másol, ezeket a formákat is. Ilyen közegben nő fel, ezt a magatartást képviseli már az óvodában is. A türelem nagyon fontos alapvető magatartás lenne. Miért csak lenne? Mert ez szinte teljesen eltűnt az emberek gondolat világából. Nagyon nagy változás következne be, ha az emberek türelmesebbek lennének egymáshoz. Ennek már csak nyomai vannak. Az idegeskedés, az azonnaliság, ami porondon van. A megértés hiánya komoly gondot jelent. Hogy még fokozzam egy kicsit, akkor megemlíthetem az udvarias magatartást, a köszönést, mint teljesen hétköznapi dolgot. Ezt napi szinten lehet tapasztalni sok helyen. Ez eléggé elszomorító. Mondhatnánk, hogy hát ezt a világot éljük? De hát ez nem jó, ez nem normális. Vagy ezt nem látja a mai fiatalság? Hát nem. Ezt ki kell mondani. Biztos, hogy más is gondolt már arra, hogy mi ennek az oka. Ez egy nagyon is összetett dolog. Annyira azért nem, hogy ne lehessen rajta változtatni. A kérdés az, hogy vajon akarnak-e ezen változtatni?

Úgy látni, hogy nem. Hogy miért? Mert ez így kényelmesebb. Nem kell sok mindent betartani. A helyzet az, hogy ezeknek a magatartásformáknak alapvetőeknek kellene lenniük. Sajnos nem azok, ezt már ki lehet jelenteni. A teljesen egyéni magatartás, a türelmetlenség, az erőszakos viselkedés, az agresszív magatartás, a tolerancia teljes hiánya olyan jellemet ad az embereknek, amely lassan teljesen elfogadhatatlan. Az ilyen alapvető hiányosságok szellemi hiányosságokkal is együtt járnak. Ez egyre inkább előtérbe kerül.     

2019.12.27.

Kicsit elgondolkodtató

Sajnos, de fel kell tenni egy nagyon is aktuális kérdést. Vajon miért váltak ilyenné az emberek? Talán sokan visszakérdezhetnének: milyenné? Egy egyszerű gondolatsorral tudok erre válaszolni. Lehet, hogy erősek lesznek a szavak, de így talán érthetőbb. Nem zabálni kell, hanem enni, nem vedelni kell, hanem inni, nem felelőtlenül, erőszakosan kell viselkedni, hanem megértően, toleránsan, intelligensen. Ezeknek a magatartás formáknak alapvetőeknek kellene lenni mindenkinek. Arra sajnos nem tudom a választ, hogy miért alakult így, illetve lehet-e rajta változtatni. Ennek a viselkedési típusnak elsődleges kiinduló pontja a család. Csak két személyes példát szeretnék említeni. 60 család él egy társasházban. Van szelektív hulladékgyűjtő. Sajnos nem mindenki gondolkodik úgy, hogy ott is rend és tisztaság legyen. Csak odateszik, tehát nem a gyűjtőbe. Most ez valóban annyira nehéz cselekedet, vagy agytekervényeinek hiánya nem tud ezen felül kerekedni. Én nem tudom elnézni, hogy rendetlenség van. Lemegyek, és odateszem, ahova kell. Az a valaki ugyanitt lakik, azt a szemetet látja, amit ő odatett. Vajon ennyire igénytelen, hogy egyszerűen nem érdekli a környezete annak ellenére, hogy ő is azt látja minden nap? Sajnos, igen. Az ilyen ember minden másban is ilyen. Viselkedésben, magatartásban, párkapcsolatban. Igénytelen, felelőtlen, agresszív. Ugyanis, ha valaki szól érte, hogy a kukába tegye, még neki áll feljebb. Az ilyen ember gyereke ezt látja, és ilyen módon fog nagyobb korában viselkedni. A másik. Az emberi kapcsolatok romokban hevernek hazánkban. Ennek tényleg így kell lennie? Lehet ezen változtatni, vagy még rosszabb lesz? Tudnak még az emberek tudatosan gondolkodni, viselkedni? Miért válik alaptulajdonsággá a hazugság, a felelőtlenség és a tisztességtelen magatartás? Megfigyelték? Az emberek mindenre szinte úgymond „harapnak”, semmi felelősséget nem vállalnak, ellenséget látnak mindenkiben, visszaélnek mindennel, felsőbbrendűséget sugallnak, én vagyok az, aki. Az emberek távolodnak egymástól. Minden szinten.

Az erőszak egyre nagyobb teret hódít, egyre sűrűbben fordul elő és egyre durvább.  sajnos ez annak a is jele, hogy a tudati fejlődés leállt. Az agresszió nem igényel szellemi tevékenységet. A szellemi leépülés vette kezdetét. Erőszakosnak, agresszívnek lenni a mai világban „menőnek” számít. Az emberek menet közben válnak ilyenné, mert mindenki jónak születik.

2019.12.19.

Hol az igazság? 

Talán furcsa a cím, de ha belegondolunk, akkor hamar rájövünk, hogy valójában tényleg hol van? Viccesen mondják, hogy az igazság odaát van. Maradjunk csak a saját felünkön. Sokan, nagyon sokan szeretnék, ha valóban igazságos világot építhetnénk. Elkeserítő, hogy már nem lehet, legalább is nagyon nehéz elérni. Ez a fogalom mindig is egy fontos része volt az embernek. Aztán idővel ez szép lassan torzult, rossz irányba. Ki lehet mondani, hogy a mai világban az ember hiába néz egy másik ember szemébe, tudja, hogy hazudik. Sokan nem merik kimondani ezt a szót, hanem inkább körülírják. Ez viszont semmit sem változtat a lényegen. Egy ügyvéd jelentette ki, hogy igazság nincs, csak jó ügyvéd. Nagyon szomorú, hogy már emberek életének szakaszai sok esetben egy ilyenen múlnak. Magyarul, akinek több a pénze, az nyer. Ha mélyebben is belegondolunk ebbe, akkor hamar rájöhetünk, hogy nemcsak ez az egy véleménynyilvánítás épül bele az ember szókincsébe. Több mindent magával vonz. Úgy mint bizalmatlanságot, becstelenséget, tisztességtelen viselkedést, tolerancia hiányt, érzéketlenséget, agresszív magatartást, stb. Ezeknek mind alapvető emberi tulajdonságoknak kellene lenniük. Ez ma már nem divat, ha lehet ezt mondani. Sőt! Egyáltalán nem őszinték az emberek egymáshoz. Mindenki magába fordul, fél attól, hogyha valaki nyíltan közeledik feléje. Az emberek félnek a másik embertől. Ugye milyen szörnyű ez? Állandóan vigyázni, ki mit mond a másiknak, ki mit hall meg, ki hogyan viselkedik a másikkal, ki mit lát, mert rögtön következtetéseket von le, félnek az emberek attól, hogyha őszinték, akkor azt a másik ember kihasználja. Sajnos ez így van. Mitől lett ez így? Ezt nagyon nehéz megfogalmazni. Egy biztos. Valahogy vissza kellene állítani az eredeti állapotot. Hogy mit?

Egyszerűen azt, hogy merjenek nyíltak lenni az emberek egymáshoz. Ne hazugságok mentén kelljen élni. Legyen annyi intelligenciájuk, hogy ezt kezelni tudják. Ja, hogy ezzel is probléma van? Hát igen, ezzel kellene kezdeni. Nem kell hozzá sok, és gyökeresen meg tudna változni mindenki. Eljön még az az idő? Én bízom benne, hogy igen. Én az őszinteséget gyakorlom. Tegyük meg minél többen. Higgyék el, megéri.   

2019.12.11.

A fiatalok magatartása

Egy fontos téma! Azt hiszem, elég mélyről kell elindulni. Az 50-es, 60-as, 70-es évek környékén született emberekben még megvan sok más mellett egy alapvető emberi tulajdonság, a tisztelet. Az ez után született emberekből ez már hiányzik. Sőt! Miért mondom ezt? Mert sajnos látni a mindennapi életben, hogy torzul a világ. Az ezután születettek már egy olyan társadalmi helyzetbe kerültek, ahol megváltoztak az egymáshoz való viszonyok. A normális kapcsolatok és viselkedésformák rossz irányba terelődtek. Ezekkel a megváltozott életfeltételekkel néztek szembe az emberek, és látták, hogy más feltételek szerint kell élni. Ennek az életfeltételnek az alapja a hazugság, a tisztelet hiánya, a bizalom hiánya. Kialakult egy embercsoport, melyeknél szinte teljes egészében hiányzik az emberi méltóság. Az ezt követő generáció már ezt a magatartást látja. Az egyes viselkedésformákból kialakult az erőszak, az agresszió, a becstelenség és a tisztelet teljes hiánya. Ezt a magatartást adják át a gyerekeiknek. Ezt látják, ezt másolják. Ezt viszi már az óvodába, aztán az iskolába.  Azt kell mondani, hogy az ezt követő generáció egy vad, erőszakos, torz, hazugságokon, értelem és érzelemszegény tulajdonságokon alapuló világot építő népcsoport. Sajnos ez minden területen erősen jelentkezik. Az általuk felépített kapcsolatrendszer furcsasága, hogy értelmileg is, és érzelmileg is eléggé hiányos. Felveti a fejét egy újabb rossz tulajdonság, ez pedig a gyűlölet és bosszú. Ezt a viselkedésformát rá tudják ültetni mindenre. Kapcsolataikra, tanulásra, szabadidő eltöltésére, bulikra, összejövetelekre. Szüleiktől látott viselkedésmód még erősebben jelentkezik náluk. A kezdeti kellemes kapcsolatépítés, barátság átcsap az ellenkezőjébe. Ebből fakad, hogy alaposan meg kell gondolni, hogy milyen rendszert épít ki magának az ember. Sok esetben olyan állapot alakul ki, hogy visszaélnek egymás jóhiszeműségével. Ez odáig is terjedhet, hogy kialakul a félelem, egyre több esetben joggal.

Bizalom nincs, és még valami kifejlődik. A bosszú. Egyszerűen hihetetlen. Vajon mi az, ami ennyire kegyetlen viselkedést, és ennyire érzéketlen magatartást okoz?  Miért kell annyira másnak lenni? Miért kell annyira kitűnni mások közül? Ezek dominálnak a fiatalok között. Az általuk elkövetett cselekedetek már nem a „virtus” kategóriája. Ez már túllép azon, amit a társai előtt akar bizonyítani. Ez már egy deformált gondolkodás. Sajnos ez egyre sűrűbben előfordul.

 

2019.12.07.

A brutalitásról

Lehet, hogy csúnya és magyartalan a kifejezés, de ezzel is éreztetni szeretném, hogy milyen emberi viszonyok alakultak, alakulnak ki hazánkban. Talán mondanák azt, hogy ez máshol is így van. Most ne a máshol legyen a „paplan”, amivel takarózni lehet, hanem itt hazánkban. Szörnyülködve látni napi szinten az erőszakot. Mi motiválja az embereket arra, hogy olyat cselekedjenek, ami másnak kárt okoz? Én nem tudok másra gondolni, mint arra, hogy tudatlan, érzelmileg labilis ember akarja ilyen módon kifejezni akaratát. Arra már képtelen, hogy bármi esetleges konfliktust normálisan kezelni tudjon. Igen szomorú látni, hogy iskolások verik egymást, a társaik pedig telefonjukkal felveszik. Eszükbe nem jut, hogy meggátolják az erőszakot. Szinte élvezettel nézik, hogy mi történik. Ez nem normális dolog. Sajnos egyre jobban elterjednek ezek az esetek. Van a kezükben egy eszköz, amivel el tudják érni azt, hogy konfliktus alakuljon ki közöttük. Miért kell olyan információkat, sőt, sok esetben képeket küldeni egy olyan rendszeren keresztül, amelyeket sok esetben több százan is látnak? Erre csak azt tudom mondani, hogy szellemileg egy kicsit korlátozott az illető. Ebben a világban ne csodálkozzon, ha visszaélnek ezekkel. Annyira buta nem lehet, hogy ezt ne tudná. De igen, ennyire buta. A normális társadalmi kapcsolatokat el lehet felejteni. Sajnos. Az is ide tartozik, hogy a felnőttek körében is jelen van ez a magatartás.

Mi szüli az erőszakot, az agresszív magatartást és mindent, amivel ártani lehet valakinek? Miért a sok hazugság? Miért a sok értelmetlen viselkedés? Így érzik jól magukat az emberek? Elgondolkodtak már ezen? Feltételezem, hogy igen. Várják a választ? Én is. Nem igazán tudom hová tenni ezt a viselkedésformát. Ezt a témát is hosszasan lehetne taglalni. Egyet tudok mondani. Ha az ember tisztességes, becsületes, megértő, toleráns, akkor ezek az esetek nem fordulnak elő, és békességben, nyugalomban, megértésben lehetne élni. Vagy az ilyen élet már unalmas?  

2019.11.27.

Kihívás

Előszeretettel használnak az emberek bizonyos jól hangzó szavakat. Ezeket nem az idegen hangzásuk miatt, hanem azért, mert divatos és valami olyasmit fejez ki, ami más, különb. Az egyik ilyen az „okos”, a másik pedig a „kihívás”. Mondhatjuk ezekre, hogy divatos szavak. Ha mélyebben belegondolunk, akkor mindkettő egy természetes folyamatot próbál érzékeltetni. Az „okos” valami ellenállhatatlanul jó dolgot jelent, amire nekem szükségem van, mert úgy érzem, ezzel több vagyok. Az igazság az, hogy az ilyen titulussal ellátott eszközök, készülékek egy modern rendszerben természetesek. Ezeknek a készülékeknek már ezt kell tudniuk, hiszen ezért fejlesztették ki. Nézzünk egy példát. Fontos használati eszköz a mosógép. Régen, ha valaki még emlékszik, volt egy kerek henger, benne egy motor, ami meghajtott egy lapátot, ami forgatta a ruhát. Ebbe benne volt minden. Víz, mosószer, ami kell a mosáshoz. Ma már ezek a berendezések elavultak. A mai modern mosógépek korszerű vezérléssel vannak ellátva. A technológia lehetővé tette, hogy ilyen fejlődésen menjenek keresztül ezek a készülékek. Ettől még nem „okosak”. Ilyen szinten ezt kell tudniuk. Automatizálás, vezérlés. Ennyiből áll, hogy korszerű legyen. Ezzel a hozzáállással mindennek, ami fejlődésen ment keresztül, „okosnak” kell lenni. Ez nem így van. Egyszerűen egy jól működő, modern eszközről beszélünk.

Tudom, éppen az előző cikkben szerepelt a modern kifejezés. Az emberek egészségi állapota a legfontosabb. Viszont a túlzásokba se szabad esni. Több alkalommal hallottam, hogy bizonyos dolgok elé odateszik a „kihívás” szót. Ez is egy általános jelenség és kifejezés. Sajnos olyan események elé is odabiggyesztik ezt a szót, aminek teljesen természetesnek kellene lennie, semmiféle különleges valamit nem igényel. A baj ott van, hogyha egy egyszerű dolog is „kihívást” jelent, akkor már nagy baj van. Hogy egy példánál maradjak. Ma már a gyerekvállalás, és a vele kapcsolatos összes tennivaló egy „kihívás”. Ma már a fiataloknak olyan eszközök álnak rendelkezésükre a gyerekvállalással kapcsolatban, amikre az én koromban egyáltalán nem volt lehetőség, sőt, nem is volt. Csak egy példa. A mai szülők el nem tudják képzelni, hogy régen az újszülöttet pelenkázták. Ezt a pelenkát abban a „buta” mosógépben mosták ki azután, hogy előtte kifőzték. Ugye? Ezt a szót talán már ebben a formában nem is ismerik, hogy mit jelent. Aztán az összes napi, családokat érintő, gyereknevelési, munkahelyi dolog „kihívás”, beleértve minden általános dolgot is. Talán jó lenne már felnőni az egyes feladatokhoz, és nem a „kihívást” emlegetni azzal a gondolattal, hogy milyen nehéz ezeket a feladatokat végrehajtani. A legalapvetőbb emberi tevékenység ne legyen már „kihívás”. Ha viszont ezt valaki ennek éli meg, ott már valami baj van.

2019.11.24.

Tisztesség, megértés, illendőség

Biztos vagyok benne, hogy sokaknak érdekesnek tűnő szavakat írtam fel. Nem akarok már sokadszor is hivatkozni magamra, de néhány dolgot tudok ezekről a szavakról mondani. Nem azért, mert megnéztem az Értelmező Kéziszótárban, hanem mert a mai napig is gyakorlom ezeket a szavakat, és a hozzá szorosan fűződő cselekedeteket. Eléggé megfakult az utóbbi időben ezeknek a szavaknak a jelentése és jelentősége. Sok mindent lehet látni, tapasztalni, de azt hiszem, sőt, tudom, hogy nagy szüksége lenne az embereknek arra, hogy ezeknek a szavaknak nemcsak az értelmezésével foglalkoznának, hanem a gyakorlásával is. Annyi mindent jelent ez a három szó. Ha csak egy kicsit is javulna a helyzet arra nézve, hogy próbálnának az emberek egymáshoz jobban alkalmazkodni, tisztelettel szólni, megértést gyakorolni, illendőséget mutatni, akkor szinte egy csapásra jobbra fordulna sok minden. Van erre esély? Sajnos azt kell mondani, hogy nagyon kevés, és az idő múlásával ez a kevés is elveszik, eltűnik. Szomorú dolog ez. Teljesen felszínesek az emberek. Félnek egymástól. Félnek attól, ha valaki beszélgetést szeretne kezdeményezni, mindjárt az a gondolat: vajon mit akarhat ez tőlem. Jártak már így? Gondolom igen. Azt is elképzelem, hogy mennyire kellemetlen volt egy idő után a beszélgetés. Pedig nem kellene. Erről szólnak különböző műsorok. Valószínűleg nem sok sikerrel. A jelenlévők ezzel a magatartással egyetértenek, de lehet, hogy ők is hasonlóan viselkednek egy ilyen helyzetben. Az is baj. Nemcsak akkor kellene ezt hangoztatni, amikor olyan közegben van az ember. Tudom, nem egyszerű. Sőt! Egyre nehezebb. Viszont, ha nincs megpróbálva, soha nem is fog sikerülni. Valószínűsíthető, ha az ember tisztelettel szól a másikhoz, akkor rögtön más a megítélés, és nem azzal foglalkozik, vajon mit akarhat ez tőlem.

Biztos vagyok benne, hogy utána ez a gondolat is megfordul a fejében. Vajon valamilyen módon lehet ez ellen tenni? Én még most is meg vagyok győződve, hogy igen, annak ellenére, hogy nem ez az általános. Próbáljuk meg alkalmazni ezeket a szavakat. Higgyék el, megéri.

2019.11.20.

Intelligencia

Az emberek alapvető tulajdonságának kellene lennie. Miért írom azt, hogy kellene lennie? Vajon mit takar ez a szó? Az intelligenciát sokféleképpen határozták meg, a komplex fogalom a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, az érzelmi tudás, az érvelés, a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira vonatkozik. Általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen”.

Forrás: Wikipédia

Tökéletes meghatározás. Ha le szeretném rövidíteni, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy az intelligencia az értelem és az érzelem kinyilvánulása, kinyilatkoztatása és alkalmazása a mindennapokban. De jó lenne, ha így lenne! Miért ez a pesszimizmus? Azon egyszerű oknál fogva, mert az ember a mindennapokban teljesen mást tapasztal, mást hall, és mást lát. Sajnos sok esetben ennek a kifejezésnek a nyomára sem lehet akadni sok esetben. Pedig higgyék el, nagyon jó lenne. Ha csak egy keveset is tennének az emberek annak érdekében, hogy ezt a gondolkodásmódot követnék, akkor nagyon sok minden megváltozna. Elsősorban az emberek egymáshoz való viszonya. Most napjainkban az idegenkedés, a gyűlölet, a hazugság, a mások kihasználása, a cinikus magatartás, az erőszak, a tolerancia hiánya, az agresszív viselkedés, stb. a jellemző. Sajnos tudnám még sorolni. A még szomorúbb, hogy ez tapasztalás eredménye.

Nemcsak szűk környezetemben, hanem tágabb értelemben is ezt látni. Vajon miért ez a viselkedés? Talán először azt szeretném megjegyezni, hogy számtalan fórum foglalkozik ezzel a témával. Ott a beszélgetések alkalmával mindenki egyetért az alapgondolattal, mégpedig a megértés, tolerancia, szeretet fogalmaival, aztán semmi nem változik. Olyan világ alakult ki, melyben elveszni látszik a szellemiség, a tudat, a szeretet. A feltett miértre nagyon nehéz a válasz. Talán ma már lehetetlen is. Egy biztos. Az emberi értékeket nem volna szabad elfecsérelni ostoba dolgokra. Az emberek kiteljesedése csodálatos érték lenne. Ezzel a tudattal kellene élni.

2019.11.15.

Hihetetlen

Érdemes foglalkozni egy furcsa jelenséggel. Az alaphelyzet szerint az emberek megértőek, toleránsak, becsületesek, tisztelettudóak, szeretetre méltók, stb. Azt hinné az ember, hogy milyen jó ez, hiszen olyan emberek vesznek körül, akiknek ilyen tulajdonságaik vannak. Ez lenne a normális. Sajnos e helyett mit lehet tapasztalni? Éppen ezeknek az ellenkezőjét. A mai modern ember roppant érzékeny. Mindenre tud véleményt mondani, mindenhez ért, mindent jobban tud, mindenben tájékozott. Ezt hiszi el magáról. Meg sem fordul a fejében, ahhoz, hogy ezeknek a feltételeknek megfeleljenek, valami tudati, szellemi kapacitással kellene rendelkeznie. Sajnos ez hiányzik. Ezáltal teljesen más dimenziót nyit meg maga és az embertársai felé. Felállít egy értékrendet, melyben ő a központ, ő mindent tud, és olyan véleményeket fogalmaz meg, melyhez semmi köze nincs értelmi szinten. Ebben a hitében teljesen meg van győződve. Nincs más értékrend, csak az övé.

A bonyodalom ott kezdődik, amikor ezekkel a tudati hiányosságokkal találkozik. Igaza megvédése érdekében, annak ellenére, hogy köze nincs ahhoz, amit állít és amit mond, erőszakossá, agresszívvá, olyan véleményformáló emberré változik, hogy ámulatba ejt. A sokoldalúsága, mely mindenre kiterjed, szárnyalni kezd. Véleményt alkot, határozott véleményt, sőt, kritikát olyan témakörökben, amiket talán hallomásból ismer. Nem beszélve a konkrét esetekről, melyekben meggyőződéséről és helytelen gondolatairól még véletlenül sem lehet eltántorítani. Elérkezik egy olyan pont, amikor el akarja hitetni, hogy ő az, aki annak a témának, cselekménynek, eseménynek az igazi hozzáértője. Ettől már csak egy rosszabb dolog van. Amikor egy minősíthetetlen dologról pozitív véleményt formál. Azok, akik értenek hozzá, hiszen azért vannak ott, és véleményt formálnak, ami neki nem tetszik, hiszen ő a „szakértő”, mert ő tudja jobban, akkor minősíthetetlen formában kikel magából, és egy erőszakos emberré változik. Sok esetben ezt a külvilág felé is közvetíti. Az ilyen emberek tudati intelligenciája roppant alacsony. A cikk első felében megfogalmazott tulajdonságok csíráival sem rendelkezik. Ez a mai modern ember világa. Ebben érzi jól magát, és ezt adja át gyerekeinek is, akik már gyakorolják ezt a fajta viselkedést. 

2019.11.13.

Önértékelés

Több alkalommal tapasztaltam, hogy a fiatalok mennyire nem rendelkeznek önismerettel, illetve mennyire nem rendelkeznek állóképességgel. A személyes tapasztalat az volt, amikor focimeccset szerveztünk. Mi öregek vegyesen a fiatalsággal. Aztán jött a meglepetés. Úgy 20-25 perc után a fiatalok elkezdtek a pályán sétálni. Alig gurult el a labda mellette, és nem volt képes utána futni, majd többen kiálltak, mondván, nekik elég volt. Mi öregek rúgtuk tovább a labdát még vagy egy órán keresztül. Meglepett a dolog, mert azt hittük, hogy a fiatalok majd kitesznek magukért, és lefutnak majd minket. Hát éppen az ellenkezője történt. Meglepődtünk. Aztán még később jöttek más gondok is. Bizonyos beszélgetések alkalmával érdekes megnyilvánulásokat hallottam. Vélhető tudásukkal le voltak nyűgözve, aztán amikor olyan kérdések, állítások, vélemények kerültek elő a témát illetően, amire vártam volna a választ, csönd lett. Még jobban kifejtve, nem tudták a választ, nem tudták a beszélgetést folytatni, inkább más területet próbáltak erőltetni, ami vélhetően közelebb állt hozzájuk. Látszott, hogy nem tudják elfogadni az érveket, tényeket, adatokat, mert ők ilyennel nem rendelkeznek. Aztán olyan dolgokat próbálnak, amihez egy kis önkritika is kellene. Na, ez nincs bennük. Ők tudnak jól mindent, és nem ők a hibásak, nem ők nem tudnak sok mindent, hanem az a valaki, aki próbálja elmagyarázni nekik, hogy mi hogy van. Nem oktató jelleggel, hanem beszélgetés formájában. Sértődés, szinte harag, becsmérlő megjegyzések kísérik a butaságukra rávilágító kritikát gyakorló embert.

Azt hiszik, hogy mindent nagyon tudnak. Semmi kritikát nem fogadnak el. Sem szellemi, sem fizikai korlátokat nem ismertnek, annak ellenére, hogy egyikkel sem rendelkeznek. Ők tudnak mindent jól és helyesen. Az érzelmi és értelmi intelligencia ott kezdődik, hogy az ember elfogadja azt, amit építő szándékkal mondanak neki. A másik oldal viszont nem kioktató jelleggel teszi mindezt. Ezek az alapvető tulajdonságok hiányoznak a mai fiatalokból, melyek nagyon sok konfliktust okoznak, és még fognak is.

2019.11.11.

Haladás

A tudat, a szellem előre haladása mindig is fontos volt az emberiség történelmében. Néhány csoport éppen a fejlődésnek az ellenkezőjét akarja. Magyarul, gátolják az előre haladást, de éppen azok, akik a fejlődést szorgalmazzák. Ez egy tökéletes paradoxon. Feloldható ez az állítás? Igen. Ugyanis pontosan azok szorgalmazzák ezt a folyamatot, akik nagy tudással és nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Védik a saját dolgaikat, ezáltal komoly előrelépést érnek el világszerte. Vajon kik ők? Mindig is homály övezte ezt a vezetői réteget. Mert erről van szó. Mostanában sokat emlegetik, és sűrűn hallani az Új Világrend fogalmát. A vázolt fejlődés körüli ellentmondás erre a rétegre tökéletesen megfelel. Mindig voltak vezetői hajlammal rendelkező emberek, ma is vannak ilyenek. Sőt! Ma már ezt a viselkedésformát, ezt a magatartási formát, a hozzá tartozó üzleti szellemet, a vezetői magatartást már elit iskolákban tanítják. Ide olyan emberek, fiatalemberek járnak, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy egy adott területen tökéletes vezetői posztot tudjanak idővel betölteni. Ezekből nincs sok. Világviszonylatban sincs sok. Itt találkozik az a kijelentés, mely ők ugyan előre haladnak, de nagyon, míg a másik oldal éppen annyit tud ebből, a világból, amennyit megismerhetnek.

Magyarul, a fejlődés ezen szakasza blokkolva van a részükre. Csak annyit engednek megismerni, amennyi éppen a munkájukhoz kell. Semmivel sem többet. Azon a szinten természetesen kiváló eredményeket érnek el. Azon túl viszont már egyáltalán nem engednek rálátást semmire. Itt van elrejtve a tudásnak az a szintje, mellyel létre lehet hozni az Új Világrendet. 

2019.10.28.

A „jó” kifejezése

Lehet, hogy sokaknak nem furcsa, illetve már fel sem tűnik a használata. Hogy miről van szó? Hát a hüvelykujj felemelése, a „nem baj”, a „nincs semmi baj” szavak használata. Ezek a helyeslés bizonyos magnyilvánulásai, illetve egy adott helyzet megítélése. A furcsa, hogy rossz esemény, történés végeredménye is lehet, sőt sok esetben az is. Ebből az vonható le, hogy a rossz is jónak van elkönyvelve, értékelve. Mire gondolok? Vannak helyzetek, események, melyek végeredménye a dicséret valamilyen foka, még annak ellenére is, ha nem jó a végeredmény. Nem lenne szabad negatív dolgokat jónak beállítani. Sok esetben a gyerekek az alanyok. Sokkal jobb lenne, ha egyértelműen ki lenne jelentve, hogy az a valami nem jó, nem úgy van, az nem helyes. Persze a szülő elfogult, és nem mondja. A gyerek eseményhez köt helyeslést, jóváhagyást, ami torzítja későbbiekben az ítélő- képességét. Sőt! Azt hiszi, hogy mindent jól csinál, jól tesz. Ez rögzül egy darabig, amíg nem találkozik a valós megítéléssel. Ekkor válik bonyolulttá az esemény, mert találkozik a valósággal. A kettő viszont nem igazán fedi egymást. Ebből pedig konfliktus fejlődik ki. Ez a magatartás jelentkezhet az élet minden területén. Nem a rossz helyeslését, hanem a realitást kell előtérbe hozni. Tudatosítani kell a gyerekkel, hogy az nem úgy jó. Többet használ vele a szülő, minthogy a gyerek később találkozzon éppen az ellenkezőjével. Ehhez társul még a „nem baj”, „nincs semmi baj” kifejezés. Ha egy adott esemény nagyon negatív, akkor igenis baj van. Az más kérdés, hogy korrigálni lehet az adott helyzetet, de tudatni kell, hogy az a valami nem jó. A valós helyzeteket kell a gyerekkel megbeszélni. Meg fogja érteni, és kevesebb csalódás fogja érni.

Ez a jelenség a felnőtt társadalomra is jellemző. Ha valami nem jó, valami nem úgy sikerül, ahogy kellene, akkor nem helyeselni kell, hanem elfogadni, mert biztos, vagy legalábbis feltételezhető, hogy nem úgy akarta, hogy kellemetlen, rossz legyen. Ha elég intelligens, akkor meg fogja érteni, ha nem akkor konfliktus alakul ki.  

2019.10.21.

Valami furcsa van kialakulóban

A cím valami érdekeset sugall, de higgyék el nem bonyolult, csak azzá van téve. Ez nem más, mint a fiatal generáció viselkedése, magatartása, gondolat világa és a szülő felelőssége. Az én korosztályom megtapasztalta azt az időszakot, amikor a lázongás, az ellentétek szítása, a másképp gondolkodás, egy más elképzelés bevezetésén volt a hangsúly. Ismerős a szó: hippi korszak. Majd ők megmutatják, hogy helyes, hogy kell csinálni, mit kell tenni, miképpen kell gondolkodni, miképpen kell cselekedni. Nem voltak szabályok, a maguk törvénye szerint próbáltak élni. Azt hitték, hogy minden úgy jó, ahogy elképzelték, aztán jött a szomorú valóság. Sok dolog felmerült, amit nem lehet azzal magyarázni, hogy szabadság. Hétköznapi dolgok, úgymint élelmiszerek, italok, tisztálkodás, munka, stb. A munkát el lehet felejteni, mert erre nem igazán voltak hajlandók. Munka nélkül, szabadon akartak élni. A lopások, rablások, és egyéb törvénybe ütköző dolgok kerültek elő a fennmaradásuk miatt. Jöttek a konfliktusok. Hatóság, rendőrség, eljárások, büntetések. Minden ellenük volt. Az meg sem fordult a fejükben, hogy dolgozni kellene. Kábítószer, erőszak, szemérem elleni erőszak, melynek következménye betegségek, nemi betegségek, lelki sérülések, pszichés esetek tömege. A vége: vissza gyökerekhez, azaz a szülőkhöz. A korszak letűnt, és visszaállt minden a rendes kerékvágásba. Ettől még lehet másképpen gondolkodni, más képet kialakítani, de van egy normális életvitel, azt viszont írott és íratlan szabályaival együtt illik betartani. Miért írom mindezt? Egy minapi hír miatt is, meg amiatt is, hogy nyomatékot adjak valamilyen szinten a viselkedéskultúráról. A hír témája a gyerekek jogai és kötelességei. Szinte ugyanaz a hozzáállás a fiatalok részéről manapság, mint amit fentebb leírtam. Szabadon élni, kötelezettségek nélkül, felelősség nélkül, kihangsúlyozva a jogaimat. Ez a magatartás már 9-10 éves kortól elindul. Rögtön és azonnal le kell szögezni valamit. Ennek a viselkedésnek a legnagyobb terhe a szülőkre hárul, és a szülők felelőssége. Azért írtam többes számban, mert nemcsak az anyáról van szó. Sajnos hétköznapi és saját tapasztalat, amikor a gyereknek közel minden meg van engedve. Legyen az utcán, étteremben, iskolában, kirándulás alkalmával, múzeumban, strandon, stb. Mi az a minden? Minden jópofa dolog, amit az én gyerekem csinál, független attól, hogy az elfogadható-e, avagy sem. Ez már odáig fajult, hogy nem lehet szólni semmi kirívó dologért, mert te vagy a korlátolt gondolkodású személy, te ne szólj bele abba, amit a gyerek csinál, stb, függetlenül attól, hogy az adott helyzet teljesen mást igényel. Nem a gyerek a hibás, hanem a szülők. A gyerek ezt látja otthon minden nap, és ezt közvetíti a gyereknek. A mai világ már még veszélyesebb, mert olyan eszköz van a kezükben, amit igen nehéz ellenőrizni. Illetve lehetne, de már van olyan, hogy személyes jogok. Nem számít, hogy a gyerek kábítószert rendel a neten, hogy pornóoldalakat böngész, hogy különböző a társadalmi normákkal szemben álló dolgokat tesz. A szülő nem szólhat bele. A gyerek feljelenti a saját anyját, apját, hogy merészelnek beleszólni és belenézni a telefonjaikba, és abba, hogy mit néznek a különböző oldalakon, illetve mit csinálnak ott. Ehhez neki joga van, és minden más egyébhez is. Itt ugye megáll a szülői akaratnyilvánítás, és nevelés. De előtte?  Hát nézzük. A gyerek születésekor minden megy a maga útján. Aztán az idő előrehaladtával egyre több minden meg van engedve a gyereknek, hiszen az enyém, nehogy már korlátozzák azt a szegény embert bármiben is. A gyerek viszont nagyon okos, és mindent másol, főleg a szülők viselkedését, magatartását. Ráütök a páromra, többet iszom a kelleténél, csúnyán beszélek, akaratos, erőszakos vagyok mindenkivel, és még lehetne sorolni. Ezeket a viselkedési módokat a gyerek átveszi. Ez odáig fajul, hogy a gyerek követelődző lesz, sőt látva a szülőket, ugyanúgy kezd viselkedni. Ez később sajnos egyre többször úgy nyilvánul meg, hogy nehogy a gyerek legyen ostoba, hanem a környezete. Az iskolában több ilyen fiatal egymást hergeli. Jönnek a bajok. A szülő teljes egészében a gyerek mellett áll. Ezzel nincs semmi baj. Akkor viszont már igen, amikor a gyerek nem tanul, rossz jegyet kap, vagy egyéb vélt sérelmeit előadja otthon, aztán a szülő lerendezi a maga agresszív formájában az esetet. Ezt a magatartást látja a fiatal, és ezek mentén éli mindennapjait, azaz, ugyanúgy viselkedik, mint a szülő, ehhez neki joga van. Ha tovább megyünk, sokkal durvább dolgokkal találkozunk. A fiatal egyre inkább követelődző, egyre inkább erőszakosabb lesz. A szülő sem tudja már ezt kezelni, jönnek a gondok. Hétvége, szabadság, bulizás. Kábítószer, ital, szex, hazugságok, tisztességtelen és becstelen magatartás. Ennek anyagi feltételeit kiköveteli a szülőktől, erőszakos a saját szüleivel szemben, olyannyira, hogy nem ismer határt. A szülő teret enged ezeknek a dolgoknak. Nem mond nemet, hiszen az ő csemetéje a legjobb, a legokosabb, a legszebb, nem beszélve arról, hogy neki joga van azokra a dolgokra, melyeket előad. Ne szóljanak bele abba, amit tesz, vagy csinál, sőt személyi jogok megsértése címszó alatt még fel is van háborodva. Az a helyes, az a jó, így kell gondolkodni és élni, ahogy ő gondolja. Új mobil, új ruha, tekintélyes zsebpénz, stb. Aztán a szülő szembesül azzal, hogy rosszabb esetben meg is lopja őket. Ne higgye kedves olvasó, nem rugaszkodom el a való világtól. Az elrugaszkodást a mai fiatalok teszik meg szülői segítséggel. Nincs nem, tehát mindent szabad. A mai fiatalok szellemi alultápláltságban szenvednek. Ha ezt esetleg megemlítené valaki egy fiatalnak, azt sem tudná mit jelent. Nézzük meg konkrétan, mi a mai valós helyzet. A fiatalok hozzáállása az élethez teljesen elüt a normálistól. A furcsa az, hogy ők teljesen másképpen vélekednek erről. A nézetekről és meglátásokról érdekes véleményük van. Miért akarjuk mi szülők rájuk erőltetni a mi akaratunkat? Már itt látszik, hogy a tudati kapacitásuk korlátozott. Ha elfogadná egy részét annak, amit a szülők mondanak, akkor sok minden kellemetlenségtől meg tudnák magukat óvni. A kompromisszum és tolerancia szavak számukra ismeretlenek, pedig ezzel nagyon sok minden simán megoldható lenne. A szülő viselkedése szembefordul önmagával. Ugyanolyan erőszakos lesz a gyerek, amilyet fiatalon látott a szüleitől. Sajnos itt még közel sincs vége. Olyan világot kezdenek, próbálnak kiépíteni, ami hosszú távon nem működik. Itt visszautalnék a 60-as, 70-es évek hippi mozgalmára. Ma ezt éljük meg a fiatalok részéről, csak modern változatban. Kötelesség semmi, joguk mindenhez van. A jogukon belül, ha valami történik, márpedig igen sűrűn történik mindig valami, akkor szaladnak a szülőkhöz, hogy segítsenek. Felelősségtudat nincs, megértés nincs, kompromisszum készség nincs, értelmi és érzelmi intelligencia nincs. Akkor mi van? Semmi, szó szerint. Amikor olyan dolgokat tesznek, amit fel lehet használni ellenük, vissza lehet vele élni, akkor egyik fiatal se mondja, hogy majd ő megtapasztalja a világot, és a szerint él. Akkor már késő. Azt a valamit már felhasználták ellene, és nem tudja, hogy mit tegyen. Rejteget dolgokat, amik rosszak. Ha kiderül, vérig van sértve, meg van bántva, de ha valami rosszul sül el, akkor is mindenki hibás, csak ő nem. Szellemi kapacitásuk hiánya már olyan szembetűnő, hogy az álomvilágot nem tudják megkülönböztetni a valóságtól. Nem tudnak különbséget tenni egy megtörtént valós esemény, és egy kitalált dolog között. A jó és rossz közti kapcsolatot, mely az ő világukban mindig elnyerik jutalmukat, addig a valóságban ez teljesen másképpen működik. Összekeverik a kitalált dolgokat az élet valós dolgaival, és ha ezzel szembesülnek, ha egyáltalán meg lehet velük értetni, akkor csodálkoznak, megrémülnek. Olyan dolgokat tesznek önállóságukra való hivatkozással, hogy az már súrolja a pszichés állapotot. Mivel semmiféle tapasztalatuk nincs, így legtöbb esetben olyan döntéseket hoznak, melyek rájuk nézve hátrányos. Ezt felismerve mindent megtesznek azért, hogy cselekedeteiket, rossz döntéseiket korrigálják. Sem a becstelenség, sem a tisztességtelenség, sem a hazugságok sorozata nem áll az útjukba. Mindent bevetnek az ügy érdekébe. Nem érdekli őket, hogy másokkal rosszat tesznek, bántanak, lelküket, önérzetüket sértik. Talán nem is tudják, mik azok, és azt sem, hogy ezeknek a szavaknak mi az igazi jelentése. Jogaikat hangoztatják mindenféle teljesítmény nélkül, hiszen semmit nem tesznek sem a maguk fejlődéséért, sem a családjuk vagy már párjuk érdekében. Kihasználnak mindent és mindenkit. Az őszinteség és becsületesség hiánya kíséri őket minden nap. E szerint élnek, illetve vegetálnak. Ezt a szót azért írom a végére, mert valóban vegetálnak. Üresen, céltalanul, hazugságokkal övezve, tisztességtelen és becstelen módon, káromkodva, gyűlölködve tengődnek. Mindent akarnak teljesítmény nélkül. Elvárják, hogy pénzük, házuk, nőjük legyen, és ez nekik jár. Sajnos annyit nem érnek  fel ésszel, hogy ez egyáltalán nem jár nekik. Azt már kevésbé fogadják el, hogy ezt munkával lehet elérni. Ezen az úton haladva keserves jövő elé néznek az így gondolkodók. A nagy szabadság egyben kelepce is a számukra, és ebből nagyon nehéz kikerülni. Tudatukkal még messze nem tudják felfogni az élet valós dolgait. Nagyon egyszerű dolgokat sem képesek megoldani, és szinte minden esemény, történés kihívás számukra. Ennek ellenére magukat érdekes, kreatív, új gondolatoktól duzzadó, okos, művelt egyéneknek tartják. Nézzük csak? Mit mutatnak a felmérések? Egyre butább, egyre agresszívebb, egyre műveletlenebb, egyre kezelhetetlenebb fiatalok rohangálnak az utcán. Drog, pia, nők, buli. Ezek a kulcsszavak. A legjobb kifejezés rájuk az érzelem-, értelem- és intelligenciaszegény vegetáló életforma.

2019.10.04.

Biztonság, a fiatalok viszonya a társadalomhoz, és egymáshoz, tudatosság 

A mai rohanó világ sok minden káros dolgot is magával hordoz, természetesen a sok jó mellett. Ahogy a címben is szerepel, a biztonság egy lényeges dolog lenne. Miért említem, hogy lenne? Mert nincs. Különböző törvényeket hoznak annak érdekébe, hogy látszólag megnyugtassák az embereket, hogy az a valami, amit használ, az biztonságos. Mire gondolok? Számítógépek, mobiltelefonok, személyes adatok. Na, ez egyik sem biztonságos, hiába próbálják azzá tenni. Kevesen emlékeznek az első ilyen esetre, arra, ami kiderült. Csak röviden. Az embereknél levő mobiltelefon helyzetét meg tudták határozni. Magyarul, tudták, hogy egy adott munkatárs, adott időben hol tartózkodik. Az idejét nem tudom, de kb. húsz évvel ezelőtt volt. Vajon az ilyen eljárások hol tartanak ma? Félelmetes. Térfigyelő kamerák, fedélzeti kamerák, üzletekbe telepített megfigyelő eszközök garmadája nézi, figyeli minden lépésünket. Nincs olyan szeglete a világnak, ahol ne lenne valamilyen eszköz, amivel az embereket figyelik. Nem véletlen. Ha ez így van, márpedig így van, hiszen ezt mindenki tapasztalja, akkor hogy beszélhetünk biztonságról. Amikor lehallgathatják a telefonbeszélgetéseket, amikor adatokat tudnak megszerezni, amikor az e-mail levelezést ellenőrzik, és még sorolhatnám. Ennek koronázása képen, pont az a személy jelenti ki, hogy a világháló egyáltalán nem biztonságos, aki a legjobban ért hozzá. Rendszereket kötnek össze, adatbázisokat fésülnek össze, amivel teljes képet alkothatnak az emberek viselkedéséről, jelleméről, magatartásáról. Nincs magánszféra. Ezt el kell felejteni. A biztonság szó ma már nem jelent semmit. Nem ez a cél. A cél az, hogy minden egyes személyről a lehető legtöbbet tudjanak meg. Hogy miért? Mert felhasználható ellene, vissza lehet vele élni. Ennek számtalan példáját lehetne sorolni. Tudom, ennek legfőbb okozója maga a személy. Túl nyitottak az emberek, és ezt arra alapozzák, hogy szajkózva van a vélt szabadság, a vélt biztonság tudata feléjük. Elhiszik annak eredetét, erősségét, és hogy valóban védve vannak. Mindenkit elszomorítok: senki sincs védve. Sőt! Az a cél, hogy senki ne érezze magát biztonságban. Az egyes kommunikációs eszközök hihetetlen dolgokra képesek. Jó dolgokra, de rosszakra is. Vajon merre húz inkább az emberi gondolkodás? A jó, vagy a rossz felé? Megint egy szomorú dolog, a rossz felé. Rossz, torz, befolyásoló hírek garmada kerül a világhálóra, mobiltelefonokra, televízióba. Az emberek inkább erre hajlamosak. Van ennél egy nagyobb veszély. Ez a csoport a mai fiatalok. Hihetetlen ügyesek, de ezt a tulajdonságukat nem arra fordítják, amire kellene. A fiatalok döntő többsége az internet adta lehetőségeken nő fel, az ott látottakat veszi etalonnak, az ott megjelentek szerint szeretne élni. Tudás nélkül, munka nélkül akarnak létezni. A társadalomhoz való viszonyuk szinte nulla. A társaikhoz, egymáshoz való viszonyuk siralmas. Tudatosságuk teljesen korlátozott, bizonyos esetekben. Miért mondom ezt? Mert szomorúan lehet tapasztalni, hogy egymás ellen, teljesen tudatosan lépnek fel, olyan szinten, ami már a normális emberi viselkedést, és gondolkodást mellőzi. Hiába hivatkoznak arra sok esetben, hogy fiatalkorú. Pontosan tudja, mit okoz a társának, barátjának, esetleg barátnőjének. Szó sincs csíntevésekről, vagy hasonló dolgokról. Olyan cselekedeteik vannak egymás felé, ami semmivel nem magyarázható, csakis az erőszak az agresszivitás, a durvaság, a kegyetlenkedés fogalmaival. Mi van ezen túl? A legtöbb fiatal több akar lenni a másiknál. Valamivel ki akar tűnni a többi közül. Na, nem az eszével. Az megerőltető. A könnyebbik utat válasszák. Olyan dolgokat tesznek, amik már veszélyesek, sok esetben nemcsak saját magára, hanem másokra is. Az extrém cselekedetek egyre jobban elterjednek. Pontosan tudják, mit tesznek. A baj ott van, hogy azt hiszik, hogy képesek rá, aztán mikor baj van, akkor nem tudják, mit kell tenni. Nézzünk körül. A mai fiatalok sem szellemi, sem fizikai állapota nem alkalmas arra, hogy különleges dolgokat tegyenek. Egyszerűen nem képesek rá. Sajnos. Gondolatviláguk teljesen másképpen reagál mindenre. Ez attól van, hogy a környezetükben fellelhető információkat olyan helyekről szerzik, amik valótlan, hamis képet adnak. Ennek legfőbb forrása az internet. Az ott megjelentek szerint akarnak tevékenykedni, élni, létezni. Ez tudás, és munka nélkül nem megy. Ez az, amit a mai fiatalok kerülnek.

2019.10.02.

Mivé fajul a világ

Talán furcsa a cím, de azt hiszem valós. Hogy miért? Azon egyszerű oknál fogva, hogy sajnos az emberek nagyon elsodródnak egy rossz irány felé. Most egy kissé kiragadnék egy korcsoportot, ők a jövő nemzedéke, a fiatalok. Sajnos sok rossz tapasztalatot gyűjtöttem be velük kapcsolatban. Persze nem szeretnék teljesen általánosítani, de a fiatalok 80-85%-a valahogy nagyon más. Mi ez a nagyon más? Nem akarom az idős ember szemével nézni és látni, de vannak alkatok, ruhák, hajviseletek, tetoválások és legfőképpen magatartásbeli hiányosságok, amik sok esetben nagyon is szembeötlőek. Sokat járok sétálni, és óhatatlanul is az úton, a zebránál, az üzletekben, stb. hallani a beszédjüket, és annak témáját, hangvételét.

Lehangoló. A káromkodás mondat szinten is jelen van. Ez a menő? Nekem visszatetsző, de lehet, hogy másnak is. Ez a beszéd már annyira természetes, hogy észre sem veszik. Vagy. Az öltözet, a hajviselet aztán igen változatos. Tudom divat, de ennyire? Már nem tudják, mennyire legyen szakadt. Szó szerint. Nem hiszem, hogy ez tetszik is valakinek, lehet, hogy nekik sem, de menő, mert különb vagyok a másiknál. Ugyanez igaz a hajviseletre. Különböző színek, vágási formák, lányoknál a kopaszság. A tetoválás annyira elterjedt, hogy már kultusza van. Magyarázzák többféleképpen, de valahogy nekem az a véleményem, hogy ez is feltűnési vágy, kitűnés a többiek közül. Ez sincs ellenemre, csak a túlzott dolgok már gusztustalanok. A végére hagytam a legfontosabbat. A fiatalok nagyon tudnak követelőzni, de a kötelezettségeikről teljesen megfeledkeznek. Roppant öntudatosak. Ez a magatartásforma különböző korokban jelentkezik. Vannak olyanok, akik már 13-14 éves korukban kimondják, hogy nekik ne határozzanak meg semmit, ők nagyon is jól tudják, mit tesznek, majd ők eldöntik, hogy nekik mi a jó. Valóban? Akkor azt is eldönthetné, hogy ki fizeti neki a telefonszámlát, ki tesz neki meleg ételt az asztalra, ki vesz neki divatos holmikat, kitől kér pénzt a hétvégi bulikra, stb. Vagy talán úgy gondolja, hogy az természetes? Mindent kapjon meg, de neki senki ne szóljon semmiért, mert ő egy tudatos egyén? Ha esetleg rosszat tesz, akkor várja a szüleitől, hogy segítsenek neki? Akkor nem tud dönteni? Akkor beleszólhatnak a dolgaiba? Hát nem furcsa? Sem élettapasztalattal, sem anyagi fedezettel nem rendelkeznek. Akkor hogy is van ez? Sajnos egyre inkább elterjed ez a viselkedésforma. Ja, hogy ezt látják az egyes műsorokban? Ez igaz. Ez ismét felvet egy gondolatot. Ha ezekben a műsorokban látott lányokat, fiúkat szeretnék majmolni, akkor valóban nincs semmi rálátásuk a valós életre. Itt van a gond.   

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.