Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmi, érzelmi intelligencia

2021.01.18.

Az értelem alkonya 

Elég furcsa és döbbenetes dolgok történnek mostanában. Számomra az a szörnyű, hogy olyan események történnek, amelyek teljesen mellőzik az emberek minden tulajdonságát. Szó szerint minden tulajdonságát. Ez semmi másra nem vezethető vissza, mint az emberi butaság, mely igen nagy méreteket ölt. Sőt! Tovább megyek. Az ész, az elme nyitottsága ma már hátrány. Kezdjük egy kicsit korábbról, úgy 50-60 évvel. Az emberek dolgoztak, tanultak, tették a dolgaikat. Próbáltak gyarapodni, előre jutni. Kinek jobban, kinek kevésbé sikerült. Volt egy lényeges pontja a társadalmi együttélésnek, és az azt kísérő íratlan és írott szabályoknak. Talán ezeket a szavakat a mai ember már nem is ismeri. /Sok esetben tapasztalom./ Ez a lényeges pont az őszinteség, a becsületesség és bizalom volt. E köré a három fogalom köré fel lehetett építeni egy tartós, tartalmas párkapcsolatot, barátságot. Talán furcsának hangzik, de nekem nem volt barátom soha. Egyetlen egyszer sem éreztem, hogy úgy tudnék viselkedni, és olyan formában tudnék viszonyulni ehhez a dologhoz, ami teljes egészében kimeríti a barátság kifejezést. Ismerősök, jó ismerősök, közeli ismerősök voltak sokan. A hozzájuk való kötődés, kapcsolat szoros volt. Segítettük egymást, bíztattuk a másikat normális emberi hangon, és mindig őszintén viselkedtünk egymással. Az eredmény, egy tartalmas kis közösség volt, ahol az ember jól érezte magát. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy abban az időben mindenki ilyen volt. Nem. Akkor is voltak szélsőséges gondolkodású és viselkedésű emberek, akik sok minden kívánnivalót hagytak maguk után. Őket próbáltuk igazgatni, és a saját értelmi és érzelmi szintjén kezelni. Azért írom, hogy saját szintjén, mert ez egy fontos dolog. Azért is, mert nem voltak olyan nagy különbségek az emberek között gondolkodásban, magatartásban, viselkedésben. Most lehetne azt mondani, hogy dehogynem. Hogy ez a megfogalmazás itt miért is érdekes? Mert a mai gondolkodás teljesen másképpen működik. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Okosabbnak, tájékozottabbnak, ügyesebbnek kell lenni, vagy azt a látszatot kelteni, és máris működik a dolog. Ezért említettem a viselkedésbeli különbségek kapcsán a dehogynem kifejezést. Mást kell mondani, hogy ne másnak legyen igaza. Elég messzire kell visszanyúlni, hogy talán jobb rálátást lehessen mutatni a változásokról. Azok az emberek, akik koruknál fogva különbséget tudnak tenni, és reális különbséget tudnak tenni a régi és a mostani magatartás kultúra között. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mikor történhetett a változás? Én úgy vélem, hogy a 90-es évek környékén, illetve azt követően. Az 50-es, 60-as években születettek gyerekei, akik a 70-es, 80-as években születtek, még valamennyire a szüleik normális viselkedését, és mindenhez és mindenkihez történő viszonyulását követték, másolták. Nagy általánosságban. A körülmények változása gondolkodásbeli változást is okozott. Részben kényszer hatása alatt, részben tudatosan. Elindult egy folyamat, mely kezdett rossz irányba mutatni, és rossz emberi tulajdonságokat a felszínre hozni. Kezdett az emberekben kialakulni egy olyan viselkedési forma, mely szinte teljesen ellentétes volt a korábbiaknál, ami még a mai napig is tart, sőt, egyre inkább erősödik, negatív irányba. A tulajdonviszonyok megváltozása, a gondolkodásmód megváltozása, a tálcán kínált hatalmi viszonyok megváltozása egyre inkább előtérbe hozta a rosszat. Átalakultak az emberek. A korábbi jó tulajdonságaikat levetkőzték, és helyette a gátlástalan érdekek hajszolása került előtérbe. Ez ma már olyan méreteket ölt, hogy szinte semmi nem számít egy cél elérése érdekében. A pénz, az érdekek mindent felülírnak. Ebben a közegben élnek ma az emberek. Hatalmas szakadékok keletkeztek emberek és emberek között. A folyamat és a helyzet korlátlan uralmat biztosít azoknak, akik valamilyen vezetői pozíciót töltenek be. Kialakult egy alá- és fölérendeltség, ami addig fajult, hogy amit régiesen mondva úgy emlegettünk, hogy szép lehetsz, de okos nem. Az emberek egyre inkább döntésképtelenek lettek, mert a főnökeik utasítása nélkül nem tehettek semmit. Az alárendeltség azt diktálta, hogy mindent kérdezz, önállóan ne dönts semmiben, mert rosszul jársz. Ennek az lett a következménye, hogy az emberek elkezdtek butulni. A folyamat nagyon egyszerű. Ne gondolkozz, majd mindent megmondanak neked, hogy mikor, mit csinálj. Ez roppant kényelmes, de nagyon veszélyes. Kialakít egy bizonytalanságot és egy kiszolgáltatottságot. Ha ezeknek nem felelsz meg, akkor mehetsz. Mi bújik meg e mögött az alá- fölérendeltség mögött? Gátlástalan hazudozás, tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés. Ezt az állapotot a vezetők építették ki maguk körül. Ez már annyira elterjedt, hogy e nélkül már nem lehet pozícióban maradni. Tudomásul kell venni, hogy a hatalom teljes egészében ural mindent. Ez az egyszerű kis vezetőktől kezdve így van. Persze ennek a hatalmi hovatartozásnak az előnyeit messzemenően aki teheti, ki is használja. Csak megemlítem, mindenki ki is használja. Ma már az őszinteség luxus. Minden szinten. Párkapcsolati, munkahelyi, üzleti, baráti szinten. Ma már annyira le vannak butítva az emberek, hogy hazugságokkal teljes egészében meg lehet győzni őket. A tudatuk már nem teszi lehetővé, hogy különbséget tudjanak tenni dolgok között, és hogy mi a valóság, és mi nem. A vezetők maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget. Kopasz, gyűrt fejű, izomagyú embereket alkalmaz érdekeik érvényesítése céljából. Ha esetleg bármi történik, valami rosszul sül el, akkor egyszerű a dolog, akár a focipályán. Az egyik játékos felrúgja a másikat, de szétteszi a kezét, hogy én ott sem voltam, az ellenfél saját magát rúgta fel. Ugyanez zajlik az említett oldalon is. Én nem tudok róla, az ott lévő döntött úgy, ahogy, én nem ezt mondtam nekik, stb. Ki a felelős? Az, aki végrehajtotta az utasítást. A valóságban a végrehajtó emberek védelmet élveznek, mert ostobaságuk révén több alkalommal is bevethetőek. Az egyre inkább torz gondolkodás teljes teret kap, ugyanis az emberek nem tudnak, nem is akarnak olyan dolgokkal foglalkozni, ami kicsit megterhelné az agyukat. Mindent mondjanak meg, semmiben nem döntök, végrehajtom, amit mondanak, és hagyjanak békén. Ma már annyira le vannak butítva az emberek, hogy egy eset kapcsán azt sem tudják, kihez és hova kell fordulni. A szerint él, amit mondanak neki. Az, hogy az a valami esetleg nem úgy van, az úgy nem igaz, az nem fedi a valóságot, egyszerűen nem tudja, de utána sem néz. Elfogadja azt, amit mondanak neki, még akkor is, ha az számára kedvezőtlen. Pedig lehetne más is. Jelenleg itt tartunk. A bizonytalanság, a bizalmatlanság mindent aláásott. Hangsúlyozom, mindent. Változtatni lehetne? Igen, lehetne, de a többség úgy van vele, minek. Jó így, ahogy van. Itt van még valami, amit feltétlenül meg kell említeni. Ez nem más, mint az egyre inkább elhatalmasodó elégedetlenség világszerte. Sok esetben ez abban nyilvánul meg, hogy szélsőséges, nem normális magatartást tanúsítanak az emberek. Az egyes országokban fellángoló összetűzések az emberekben felszabadít egy falkaszellemet. Menjünk, romboljunk, raboljunk, tegyünk tönkre mindent. És aztán? Itt is jelentkezik a tudatlanság. Tudom, sok esetben jogtalan dolgok alakulnak ki, és nem egyszer éppen a hatalmon lévők jelentik ki, hogy márpedig az úgy helyes, és a törvény mellettük áll. De ki alkotja a törvényt? Hát persze. A mindenkori hatalom. Tudják, az állam egy erőszak szervezet, ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a megfogalmazás minden államformára igaz. A mai állapotok azt mutatják, hogy bizalmatlanság és bizonytalanság van. Na, itt a baj. A mai modern ember azt a magatartást követi, amire rá van kényszerítve, és ami ellen igazából nem is akar tenni, mert véleménye szerint nem is tud. Pedig lehetne. Ez a lényeg, lehetne, de az emberek valami oknál fogva inkább azt választják, ami számukra kedvezőtlenebb. Sajnos, nagyon sokan azt hiszik, hogy mekkora szabadságban élnek. Pedig ez csak egy illúzió. Tudással ezt az illúziót valóságos szabadsággá lehetne tenni. De mi történik? A párok szülőkké válnak, és elindul egy érdekes folyamat. Tudják, hogy a gyerekek mindent másolnak a szüleiktől. Úgy kezdenek el viselkedni, ahogy a szüleik, azaz, okosabbak lesznek mindenkinél, erőszakosan viselkednek, hazudnak, felelőtlenné válnak, kihasználnak mindenkit. Onnan lehet kezdeni, hogy a magyar ember nem szabály- és törvénytisztelő. Amit lehet, és amire lehetősége van, azon változtatni akar, még akkor is, ha az másoknak árt. Egyszerűen nem érdekli. Ha valamivel szembesítik, akkor széttárja a kezét, mint a focista, én nem tudok róla, nem ismerem, ott sem voltam. Magyarul hazudik. Majd amikor fény derül a dolgokra, még akkor is sértve érzi magát. Ez olyan mély butaságra és tudatlanságra vall, hogy ennél lejjebb már nem lehet süllyedni. Ezt látja a gyereke, a gyerekei, és ők is e szerint próbálnak élni. Tudják, az ilyen emberek legjobban az észtől félnek. Az intelligencia hiánya komoly problémákat vet fel. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy sem értelmi, sem érzelmi intelligencia nem erőssége a mai modern embernek. Sőt! Egyre jobban torzul az egyénképe, a világképe, ha egyáltalán van. Egyre inkább a normálistól eltérő, jelentősen eltérő viselkedést mutatnak, melyeket az utódok is követnek, sőt, még különbeket is kitalálnak, hogy felülmúlják a társaikat. Aztán amikor baj származik belőle, akkor annyi a válasz, én csak segíteni akartam, illetve, én nem ezt akartam. Ez is hazugság. A mai gyerekek nagyon is tudatosan cselekszenek, mert volt, van kitől tanulniuk. A mai modern ember élete ezek körül a gondolatok és fogalmak körül rendeződnek, és ezek szerint alakítják életüket. Vajon, jó ez így? Érdekes kérdés. A jó dolgok hiánya, a tudat hiánya, a nem érdekel hiánya erősen rányomja a bélyegét a társadalomra. A mindennapi élet az elmondottak szerint zajlik, hiszen sajnos ezt látjuk, halljuk, tapasztaljuk. Vajon késő van már ellene tenni? Ezt csak azért kérdezem, mert vajon jobb élni egy becstelen, erőszakos, tisztességtelen közegben, ami mellőz minden jóságot, mint egy barátságos, kellemes, őszinte, megértő toleráns, szellemiséget előtérbe helyező közegben. Lehet választani.                   

2021.01.11.

Az emberek magatartása 

Rögtön az elején egy kérdés. Vajon miért van az, hogy a magyar emberek ennyire viszolyognak egymástól, ennyire nem tisztelik a másikat, ennyire nem foglalkoznak a másik emberrel, ennyire nem érdekli a környezete, ennyire rosszindulatú, ennyire tudatlan? Tudom nem egyszerű kérdés, de ha a másik oldalt vesszük, talán nagyon le lehet egyszerűsíteni. Vajon hogyan? Ha belegondolunk, akkor már javában benne vagyunk korosztályt tekintve abban az időszakban, ami az 1990-es évektől tart. Vehetjük az 1970-as éveket is, hiszen akik ez idő tájt születtek, már a rendszerváltás szellemében kellett tevékenykedniük. Ez az időszak úgy 50 évet ölel fel. Nem kis idő. Az igazi torzulások a 90-es évektől kezdődtek. Új értékrendek, új technikák, új technológiák, más adózás, más életszemlélet, röviden, nagyon megváltozott sok minden. Az idősebbek nehezebben, a fiatalabbak aránylag könnyebben kezelték a kialakult teljesen új helyzetet. A legfontosabb ilyen helyzet az anyagiak megteremtése. A családok új fogalmakkal, új törvényekkel, új lehetőségekkel találták magukat szembe. Vállalkozás. Kulcsszó ebben az időszakban. Egyre többen próbálkoztak ezzel a megélhetési formával, hiszen részben rá lett kényszerítve az emberekre ez a lehetőség. Sokan, nagyon sokan jó dolgokat láttak mögötte. Viszont a későbbiekben sokan, nagyon sokan csalódtak, oly annyira, hogy teljesen mást kellett kitalálniuk. A csalódást azért ki kell egészítenem azzal, hogy felelőtlenül is viselkedtek az emberek. Igaz új dolgok voltak, de még megvolt a berögzült korábbi szemlélet. Nem szeretnék belemenni a politikai részébe, bár minden ezen múlt, és múlik most is. Sok új fogalom látott napvilágot, viszont az érzelmi és tudati fogalmaknak nem lett volna szabad változniuk. Mégis jelentősen változtak. Hogy miért?  Mert erre kényszerültek az emberek. Van valami, ami igen fontos és lényeges. A jó régi közmondást idézek: elfelejtette, hogy honnan jött. Hát ezt nagyon sokan elfelejtették. A társadalmi erőviszonyok megváltoztak, volt, aki szerencsés és sikeres lett, volt, aki sajnos, de elbukott, és jelentős hátrányba került. Az is igaz, hogy ezek az emberek voltak többségben. A társadalmi kapcsolatok terén semmi sem változott.  Aki a korábbi időkben vezető pozícióban volt, jóval, nagyobb előnnyel tudott indulni a megváltozott körülmények között.

 Az „újgazdagok”, akik ügyeskedve, és a megfelelő hátteret kihasználva előnyre tettek szert, még nagyobb gazdagodást tudhattak magukénak. Aztán elérkezett elég hamar az az állapot, amikor ezekkel a lehetőségekkel visszaéltek. Innen indult el tudatlanság, az erőszak és a meg nem értés sorozata. Ez nyomta rá a bélyegét azokra az emberekre, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végtelenül kihasználták, és jelenleg is kihasználják őket. A vállalkozások egyre többet akarnak maguknak. A legnagyobb mértékben kihasználják a lehetőségeiket, ha tisztességes, ha nem. Itt kezdődik el az a változás, mely utánozza az alá és fölérendeltség státuszát, és kialakul egy rendszer, mely mellőzi a megértés, a tolerancia elvét. Okos emberek kezdenek kialakulni, akik mindenhez értenek, mindent jobban tudnak. Elveszítik realitásukat, elveszítik a társaikhoz való alkalmazkodás fogalmát, elveszítik a megértést, és elveszítenek mindent, ami a normális egymás mellett élés alapfeltétele. Ezzel együtt érzelmi mivoltuk is jelentős változáson megy keresztül. A családban a születendő gyermek ezt látja szüleitől, ezt másolja, és ezt viszi tovább. A tudálékosság, hogy nagyobbnak lássanak, erőszakot, agresszivitást szül, végül jelen lesz a mindennapokban. A gyerek ezt viszi magával, és ezt gyakorolja. Én vagyok az okosabb, én vagyok az erősebb, én vagyok a jobb, én vagyok a menőbb, én vagyok az, aki mindent jobban tud. Az elkeserítő, hogy ezt a tulajdonság sorozatot el is hiszi magáról, holott semmiféle értelmi intelligencia nincs a háttérben. Tudatlanság, butaság, üresség van a fejükben. Ha ezzel szembesítik, nagyon meg tud sértődni. Agyának kapacitása egyre inkább zsugorodik. A kapott hamis információkat szajkózza azzal a ténnyel, hogy hozzáteszi a maga által kreált valótlanságokat, melyekkel okosabbnak akarja magát beállítani. Nem ismeri el a mások által mondott tényszerű dolgokat. Romboló hatású viselkedése legtöbb esetben megbotránkoztató, sőt, sok esetben már a pszichológiai eseteket súrolja. A normálistól nagyon eltérő viselkedése veszélyes. Senkire és semmire nincs tekintettel. Teljes egészében leépül, éli azt a világot, melyet jónak tart, az illúziót követi, mely teljes egészében kiírtja belőle az értelmi és érzelmi intelligenciát.   

2021.01.02.

Emberi kapcsolatok

Sokat fejtegetik ezt a témát különböző fórumokon. A baj az, hogy csak fejtegetik. Egyes emberek elmondják a véleményüket, mit, hogyan kellene csinálni, hogy kellene egymáshoz viszonyulni, stb. Csak egy kérdés. Mi történik mindezek után? Semmi. Minden ugyanúgy megy tovább, ahogy annak előtte. Egyszerűen ilyenekké váltak az emberek. Ez a valós mai világ. Gyűlölet, igazságtalanság, hazugság. Ha körülnézünk, és halljuk a napi híreket, akkor sok esetben megdöbbenünk azon, hogy mik történnek. Sok esetben szinte el sem lehet hinni, hogy olyan események zajlanak és történnek meg, amikre egyáltalán nem gondol az ember, mert hihetetlennek tartja, hogy egyáltalán ilyesmi megeshet. Az okok eléggé szerteágazóak. Valahol mindenkiben benne van a jó, de választás esetén inkább a rosszat válassza. Az a könnyebb. Ha egy kicsit visszatekintünk a történelemben, akkor igen érdekes dolgokat találunk. Arra gondolok, hogy régen, ha két ember valamit mondott, az úgy volt. Ha valami komolyabb dolgot akartak, mondjuk, valaki eladott valakinek valamit, elég volt egy kézfogás, és minden rendben volt. Ez minden területen jelen volt a társadalomban. Egy szóval, egy kézfogással tökéletesen el lehetett intézni mindent. Az úgy történt, ahogy megállapodtak.  Ma ez olyan mértékben módosult, hogy hiába van több tíz oldalas, mindenre kiterjedő szerződés, aláírással, pecséttel ellátva, sok esetben egyáltalán nem tartják be a benne vállaltakat. Amikor pedig a felelősséget szeretnék megállapítani, hogy melyik szerződő fél nem tartotta be a megállapodást, akkor szakértők, ügyvédek intézik az ügyeket, mert egyik fél sem akarja belátni az esetleges hibáit. Esze ágában sincs. Ezt ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor focimeccsen kézzel ér a labdához, és lefújják az esetet, legtöbb esetben még ő van felháborodva, hogy tehettek ilyet ellene. Sajnos a felelősség tudata kiveszett az emberekből a becsületességgel együtt. Ne higgye senki, hogy ezek erős szavak. Egyáltalán nem. Nézzünk körül. Az alapállás a hazugság, a becstelenség, az erőszak, a felelőtlen magatartás, a közömbösség, a gyűlölet. A felsoroltaknak sok változata van. Gyengébb, erősebb. Van olyan, amikor az ember azt hiszi, hogy a mai modern ember már nem tud olyat elkövetni, ami megbotránkoztató és brutális. De igen, tud tenni olyat, ami már ép ésszel fel nem fogható, mert épeszű ember olyat nem tesz, amit ő. Nyugodtan lehet mondani, hogy vannak események, melyek már egyáltalán nem normálisak, illetve súrolják a pszichiátria fogalmát. Ezekből a történésekből egyre több lesz. Az emberek tudatlansága okoz nagyon sok problémát. Az agresszív magatartás egyre nagyobb teret hódít. A felelőtlen viselkedés pedig rombolja a morált. Ha ő megteheti, én vajon miért nem? Ilyen egyszerű a képlet, és máris felhatalmazva érzi magát, hogy megtegyen olyasmit, ami szabálytalan, vagy törvénybe ütköző. Láthatjuk, hallhatjuk, sok esetben semmi nem számít, csakhogy akaratát, erőszakos viselkedéséből eredő feszültségét levezesse valahol, valakin. A mai ember sem nem szabálykövető, sem nem törvénytisztelő. Sajnos azt is meg kell jegyeznem, hogy sok esetben éppen ilyen magatartással ér el valamit valaki. Ez pedig ragadós. Ha ő igen, akkor én miért nem? Ez a kérdés. Ebből az következik, hogy ő is megteszi azt, ami szabálytalan, törvénybe ütköző, és elindulnak a bajok. Mindenki felelős önmagáért, embertársaiért. Ez lenne a normális, de sajnos ma már mesze vagyunk a normálistól. Visszautalok arra, hogy különböző fórumok foglalkoznak ezzel a témakörrel, nem sok sikerrel. A jelenlegi állapot mindent rombol. A társadalmi és a párkapcsolatokat egyaránt. Talán azt kellene szorgalmazni, hogy ismét felelősség teljes, őszinte, becsületes, tisztességes világot építsünk.     

2020.12.25.

Félelem és bizonytalanság

Az emberek nagy része még most is a XXI. században is bizonytalanságban él. Ez világjelenség. Még a félelmet is ide lehet sorolni, bár ez már egy erősebb kifejezés arra nézve, hogy a mai modern ember milyen lelki problémákkal találja magát szembe. Lehet azt mondani, hogy ez napi szinten jelen lévő két fogalom. Fel lehet tenni a kérdést: vajon mitől van ez a jelenség. Most már elég messzire kell visszamenni az időben, hogy valamennyire tisztán lássunk ebben a témában. Egy nagy váltással bizonytalanabbá vált minden. Új szabályok, törvények, kötelességek, kötelezettségek, stb. Az emberek ezekben a felmerülő témákban nem tudnak kellőképpen tájékozottak lenni, ezáltal egy bizonytalanság érzet lép fel. Mindent kérdezni kellett, keresni a helyes és könnyebb megoldásokat. Ez úgy volt lehetséges, hogy olyan valakit kérdeztek meg, akik értettek hozzá. A nagy baj ott kezdődik, hogy ezt felismerve nagyon sok ember ezzel visszaélt. Sőt! Egy idő után maguk az emberek is kezdték gyakorolni egymással szemben ezt a magatartást. Kialakult egy nagyfokú visszahúzódás az emberek részéről, mondván nem tudok mit tenni, nem vagyok tisztában dolgokkal, nem ismerem az ide vonatkozó szabályokat, melyek elég sűrűn váltakoznak. Ha ezt napi szintre tesszük, akkor felüti a fejét a félelem is. Félek, hogy jól csináljak mindent, félek, hogy elrontok valamit, félek, hogy olyat teszek, ami szabályba ütközik. Sajnos ezek a dilemmák fellelhetők, és ez okozza a félelmet. Ha a kettőt összerakjuk, akkor valóban egy nehezen élhető hétköznapi életforma kezd eluralkodni.

Vajon feloldható ez valamivel? Igen, feloldható. A baj az, hogy erre az emberek már nem vevők. Arról van szó, hogy tanulni, okosodni, tájékozottnak kell lenni. Semmi mással nem küzdhető le a bizonytalanság és a félelem, csak a tudás növelésével. Ha képzem magam, jobban rálátok dolgokra az élet minden terén. A buta embert a legkönnyebb befolyásolni. A tudás megszerzése soha nem késő.    

2020.12.18.

Az emberek viselkedése

Több alkalommal, és különböző helyeken megfordulva, saját tapasztalat alapján, valamint egyes rádió- és televíziós műsorokat hallgatva, és nézve, arra lehet következtetni, hogy valami nagyon megváltozott a környezetünkben. A környezetbe az embereket is értem. Mire gondolok? Arra, hogy az emberek különlegesek akarnak lenni a másiknál, és ezért mindent megtesznek. Minden áron ki akarnak tűnni, központban akarnak lenni, okosabbak akarnak lenni mindenkinél. Sajnos ehhez egy valami hiányzik. Az ész. Miért mondom ezt? Mert az emberek magatartása, viselkedése mára már sok esetben odáig fajult, hogy azt lehet hinni, valami agyi, elmebeli zavar támadt náluk. Olyan dolgokat tesznek, amit normális ember nem követ el. Sajnos azt is lehet mondani, hogy ez általános jelenség. A társadalom ilyen emberek nevel. Aztán a szülők ezt a viselkedést tovább adják a gyerekeiknek. A gyerek másol. A felnőtt azt hiszi, hogy jópofa dolgokat csinál, de csak ártani tud. Ésszel nem tudja felfogni ennek jelentőségét, azt hiszi ez a jó, ő ezzel kitűnik a többi közül, gyereke ezt látja, és próbál ő is úgy tenni, és létrejön a komoly ütközés. Ugyanis ezeket csoportban teszi. Társadalmi közegben. A konfliktus elkerülhetetlen, és jönnek a bajok. Az embereket őrült módon lehet manipulálni, befolyásolni, és ezt sokan meg is teszik, sőt vissza is élnek vele. Tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés, hazug hozzászólás, inkorrekt álláspont mérgezi a társadalmat, az embereket. Sokan nagyon sokan ezt maximálisan kihasználják, büntetlenül. Az emberek tudata már annyira deformált, hogy szinte bármire rávehető, bármit meg lehet velük csináltatni. Ekkor már felmerül a kérdés? Pszichikailag is torzultak az emberek? Mert józanésszel, nem lehet olyan dolgokat tenni, amire ráveszik őket. Olyan emberekkel lehet bizonyos alantas, és sok esetben számukra is alantas dolgokat megcsináltatni, akiknek valami nem stimmel az agyukkal, ráadásul erőszak nélkül, csak azért, hogy megmutassák vélhetően mire képesek, kitűnjenek a többiek közül, még annak ellenére is, hogy személyiségének, és önmagának ellentmondjon. Mindenféle önös dolgot félretesz, és kivetkőzik magából. Ezt normális ember nem teszi. Ezzel a viselkedésével lealacsonyítja önmagát. Nincs önbecsülés, nincs önkontroll. Ez a legrosszabb. Ennél lejjebb már nincs. Eljutottunk oda, hogy ilyen emberek szaladgálnak az utcán, ilyen emberek irányítanak másokat, ilyen emberek akarnak példát mutatni. Vajon mivel? Hát erőszakkal, agresszióval, tisztességtelen, becstelen, hazug magatartással. Itt tartunk. Valami még ide kívánkozik. Nagyon sok olyan eset van, amikor szándékosan ártanak egymásnak az emberek, olyan formában, hogy az már a klinikai esetek szintjét súrolja, sok esetben meg is haladja. Ezeknek az embereknek segítségre lenne szükségük, mégpedig gyorsan, mert az ilyen emberek másra is képesek embertársaikkal szemben. Kigondolnak olyan cselekedeteket, melyeket épp eszű ember, normális agytevékenységgel rendelkező személy nem csinál. Vajon ezeknek az embereknek deformált gondolataik vannak? Igen, határozottan igen, csak az a baj, hogy nem érik fel ésszel, hogy mit tesznek. Na, ez a borzalmas. 

   Ami még inkább borzolja a kedélyeket az az, hogy sok embernél, nagyon sokaknál jelentkezik egy másik állapot, ami erre állapotra rátelepszik. Ez pedig a félelem. Minden híradás tartalmaz valamilyen félelmet keltő, szorongást előidéző dolgot. Ez egy fontos dolog. Féljenek az emberek. Mindegy mitől, csak bennük legyen ez a gondolat, és gondoskodnak arról, hogy ez jelentkezzen a minden napi életben. Így teljes egészében kialakul egy deformált, pszichés, erőszakkal, és agresszióval teli életvitel. Létrejön a mai modern ember értelem, és érzelem nélküli világa, mely mellőz minden intelligenciát. 

2020.12.11.

Vademberek

Talán furcsának tűnik egy ilyen cím. Többször elgondolkodtam, hogy vajon elfogadható-e ez a cím? Aztán rájöttem, hogy sok esetben még nagyon is enyhe kifejezés. Mire gondolok? Nézzünk körül a nagyvilágban. Illetve ne is menjünk olyan nagyon távolra. Maradjunk a határainkon belül. Az emberek egyre inkább szélsőségesek lesznek. Ez már olyan méreteket ölt, amit elég nehéz lenne visszafordítani. Vajon az emberek gondolkodásmódja helyes úton jár? Lenne még ezzel kapcsolatban számtalan kérdés, amit valószínűleg sok mindenki fel tudna tenni. Azért nem is teszek fel több kérdést, mert tudom, hogy szerencsére még nagyon sokan gondolkodnak egy olyan formában, ami még a józan észt, és az elfogadható normatívákat követi. Sajnos a nagy része az embereknek nem ezt teszi. Követ valamit, maga sem tudja, hogy mit, csak olyan torz világképet alkot meg magának, amibe rajta kívül senki nem fér bele. Ezt úgy hívom, hogy a mai modern ember. Ennek az embertípusnak, akik nem olyan régen jelentek meg, teljesen más gondolatvilága van, mint amit a józan ész elvár. A lényeg csupán három betű. Ész. Igen, itt van minden eldugva, elrejtve. Valóban, de csak ennek az embertípusnak. Ő ettől a három betűtől fél, főleg attól, amit jelent. Az első nagy hiba, hogy azt hiszi, ő mindent jobban tud, ő az okos, ő a szép, ő az, aki mindent, minden esetben meg tud mondani, és mindenről, mindenkor van véleménye, helyes véleménye. Ettől eltántorítani nem lehet. Normális vitára, elmélyült eszmecserére egyáltalán nem alkalmas a gondolkodása. Az illúzió világában él. Tudom, ez az állapot annyira finoman ki van találva, hogy egyre nehezebb ráismerni a buktatóira. Ezek a gáncsok mindenhol ott vannak a tudással rendelkező emberek előtt. Azok, akik az illúzió világát válasszák, azoknak itt nincsenek akadályok, hiszen „szellemi tudásuk” igyekszik társaik fölé kerekedni.  Ez legtöbb esetben sikerül is. Hol erősebb hanglejtéssel, hol káromkodással, hol erőszakkal, hol hazugságokkal. A választandó tárház roppant széles. Az ilyen paraméterekkel megáldott embereket egyszerűen nem lehet meggyőzni. Néha egy beszélgetés kapcsán érezni és látni, hogy valami nem úgy van, ahogy azt ő elképzeli, hanem ahogy elmondják neki. Persze ez is egy illúzió, hiszen már előre látni, hogy talán bólogat, de nem hiszi el a valós dolgokat, ami tudás alapú. Nem is elmélkedik el rajta. Egyszerűen túllépi az eseményt, és minden megy tovább. Hamar visszazökken az ő világába, amiben igen jól érzi magát. Ez annyira erős, hogy egyáltalán nem akar semmiféle plusz információra, adatra, ismeretre szert tenni. Sok esetben egymást is erősítik, ami még jobban tetőzi a butaságot, még jobban teret ad a hamis tényeknek. Ma már a mai modern ember hazugság nélkül nem tud létezni. Ezt olyan szinten műveli, hogy egy idő után azt hiszi igaznak, amit ő kitalált. Ezt aztán erőlteti a másik emberre. Így kialakul egy valótlanságokon alapuló hagyomány, ami egyre nagyobb teret hódít. Ez lehet minden témában, és minden szakterületen is. Nyugodtan kijelenthetem, hogy ma már az emberek 85-90 százaléka olyan magatartást gyakorol, ami a becstelenséget, a tisztességtelen magatartást, az erőszakot, a hazugságot állítja maga elé, mint követendő viselkedést. Van egy nagyon széles területe ennek a kultúrának. Ez nem más, mint a felelősség. Ha mindezt összegyúrjuk, el lehet képzelni, milyen embertípus alakul ki belőle. Na, ilyenek léteznek legnagyobb részt a mai modern világban. A mai modern ember felelősség tudata egyenlő a nullával. Egyszerűen nincs. Nem is érdekli. Meggyőződése, hogy ő semmiért nem felelős, ő mindent jól csinál, mindent szabályosan, az előírásoknak és törvényeknek megfelelően tesz. Aztán jön a kellemetlen meglepetés, amely arról szól, hogy emberke, ezt és ezt miért tetted? Még ekkor is azt hangoztatja, hogy az nem úgy volt, az teljesen másképpen történt, én ott sem voltam, stb. Amikor olyan tények állnak elő, amit már nem tud a saját eszével áthidalni, akkor jön az, hogy hát igen, én voltam. Az egész folyamat igen érdekes lélektani vonalon zajlik. Ugyanis egy olyan gondolatvilágot, amelyben a mai modern ember él, és azokkal a paraméterekkel rendelkezik, amik fel lettek sorolva, nagyon nehéz olyan irányba terelni, ami nem az illúziót érezteti. Mivel ezek az emberek teljesen más magatartás, és viselkedési normatívákat képviselnek, így a torz kifejezésmódjuk olyan képzeteket teremtenek, melyek a normálistól teljesen eltérőek, illetve nagyon sok esetben a pszichés esetek körébe tartoznak. Ugyanis szokták mondani, hogy „józan ésszel egy ember ilyet nem tesz”. Ebben az esetben a józan észt ne keresünk, mert nincs. Ez a legfőbb oka, hogy olyan események, történések kerülnek napvilágra, ami sok esetben megmagyarázhatatlan. Még azért van egy lépcső. Az ilyen ember gyereke. Ő ezt látja, ezt másolja, e szerint fog élni, a látottak és hallottak szerint fog tevékenykedni, létezni. Na, itt van a nagy baj. Ez csak fokozódik, szinte hatványozódik, és egyre ostobább, butább lesz az ember. Ő úgy van, és úgy fogja fel a környezetét, hogy mindenben ő dönt, ő mondja meg, hogy mit, mikor, és hol, beszabályoz szinte mindent, hiszen az ő „tudásának” kell érvényesülnie, és a szerint kell működnie a családi rendszernek. Ez a rendszer sok esetben túlmutat a határokon. Ennek viszont nincs jelentősége. Azt már igazából nem fogja fel, hogy ő semmiben nem dönt. Mindent a szerint tesz, amit mondanak neki. A szomorú az, hogy ezt már sok esetben fel sem tudja fogni. A teljes elbutulás totálisan uralja az egyént.

2020.12.04.

A gyűlöletről

           Nem egyszerű dolog, de sajnos mégis olyan egyszerű, hogy teljesen elsiklunk fölötte, sok mással egyetemben. Hirtelen nem tudom, hol kezdjem. Meddig kellene visszanyúlni. Úgy gondolom, maga az ellenszenv ősidőktől tulajdonsága az embernek. A történelem során számos esetben bebizonyosodott, hogy az ember az előrejutás, a jobb boldogulás, és minden más formában, saját magát tette előre. Ez így természetes. A nem tisztességes az, amikor ez más kárára, más javának eltulajdonításával, hazugságokkal, és más formában valósítja meg valaki, melynek tárháza szinte végtelen. Ez a néhány sor nem ezeknek a koroknak, és nem azoknak az embereknek a dolgairól fog szólni, hanem a mai modern emberről. A mai modern ember gondolatát, ha ugyan önkényesen is, de tehetjük az 1990-es évkezdethez. Hatalmas változások történtek, jó és rossz irányba egyformán. Biztos vagyok benne, hogy mindenki részese volt már ennek változásnak valamilyen szinten.  A 90-es évektől annyira megváltoztak a viszonyok, hogy az emberek kapkodták a fejüket, mit, hogyan, miképpen csináljanak tovább. Elkezdődött egy folyamat, melynek része lett, hogy az emberek próbálkoztak különböző dolgokkal a jobb és könnyebb megélhetést biztosítani saját maguk és családjuk számára. Ez odáig fajult, hogy egyáltalán nem riadtak vissza, úgymond nem tisztességes dolgoktól sem, melyeket alkalmaztak is. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mentálisan labilissá, sebezhetőbbé váltak. Szinte észrevehetetlen módon rájuk telepedett ez a magatartás. Sőt! Látták azt, hogy tisztességtelen, becstelen, hazug, másokat kihasználó viselkedésükkel, sokkal nagyobb előnyre, sokkal nagyobb anyagi haszonra tudnak szert tenni. Ez a forma egyre jobban belevésődött az emberekbe, melynek következménye a hihetetlen nagy ember és ember közötti különbség. Ez a látszólagos, és valós jólét rengeteg más dolgot is magával hozott, többek között azt, hogy kezdtek eltávolodni a realitástól, és kezdtek eltávolodni egyre nagyobb mértékben egymástól. Most már tudjuk és látjuk, hogy ez meddig fajult. Addig, hogy felütötte fejét a gyűlölet. Igen, a gyűlölet. Ebből a fogalomból kiindulva én még valamit hozzátennék. Sajnos másról is szó van. Az emberek értelmi, és érzelmi intelligenciája válságba került. Ez azt jelenti, hogy teljesen elfelejtették a toleráns, korrekt, tisztességes, megértő, becsületes, szeretet teljes kifejezéseket.

Helyettük éppen az ellenkezője a divatos. Ami a döbbenetes, az az, hogy a legfontosabbakat felejtették el, amivel embernek, homo sapiensnek, modern embernek mondhatná magát. Ezen tulajdonságok helyére erőszak, agresszió, tisztességtelenség, becstelenség, hazugság lépett. Hogy miért? Mert ezekkel felruházva előnyre tett szert. Ma már nem érdekli az embereket az a morál, hogy becsület, szeretet. Butaságukat, tudatuk alacsony szintjét ezzel ellensúlyozzák. De mit is tanulhat? Nem ezt látja, és nem ez ösztönzi. Itt jön aztán az igazi fordulat. Ezt a magatartást látja a gyereke, és ezt viszi tovább. A mai modern ember gyereke, az un. „Z” generáció ezt másolja. Ez ömlik a szüleitől, a médiából, és minden honnan, ami a gyűlöletet szítja. A gyerek ezt látja normálisnak, holott nem az, de ezt követi. Különb akar lenni a másiknál minden szinten, de mivel hiányzik belőle az intelligencia, ezért ezt nem tudja normálisan gyakorolni, és extrém dolgokhoz nyúl. Ennek tárháza végtelen. A borzalmas, hogy butasága olyan mértékű, hogy egyszerűen a normális, logikus, az élet természetes voltát nem tudja elfogadni, és nem is akarja. Helyette idétlen dolgokkal foglalkozik, aminek sok esetben beláthatatlan következményei lesznek. Magyarul, nem tud hasonulni a szép, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés, szeretetteljes életformával, hanem ennek az ellenkezőjével próbálkozik. E mellett még felütötte a fejét egy másik szomorú jelenség, ami ennek velejárója. A megnövekedett családon belüli erőszak, a fiatalok egyre nagyobb mértékű pszichiátriai kezelése. A deformált gondolkodás, és annak mentén való cselekedetek a felnőtteket is elérte. Körül kell nézni. Milyen események, milyen történések alakulnak ki? Azt mondja az ember, hogy ez nem normális. Valóban. Nem normális. Ennek jele a hihetetlen gyűlölet, ami körüllengi a társadalmat. Mondok valamit. A mai modern ember legnagyobb félelme, amitől szinte irtózik, az a tudása bővítése, szellemi kapacitásának növelése. Nem az észt akarom osztogatni. Nem ez a cél. Nézzen körül mindenki, mit lát. Mivel találkozik az utcán, a boltokban, irodákban, milyen véleményeket hall különböző témákban? Ha kicsit odafigyel, döbbenetes dolgok kerülnek napvilágra. Ja, igen ehhez már szükséges bizonyos érzelmi és értelmi intelligencia. Mindenki számára nyitottak ezek a kapuk, csak be kell lépni. Más világot találna. Milyet? Egy élhetőbb világot, egy boldogabb világot, egy szeretet teljesebb világot. Nem elérhetetlen, csak a gyűlöletet kellene kiiktatni az életünkből. Szándékosan nem mentem bele mélyebben ebbe a témába, már csak azért sem, hogy mindenki gondolkodjon el azon: hogy is van ez? Vajon mi, vagy ki okozza a gyűlöletnek ezt a fajtáját? Nagyon egyszerűnek tűnik a válasz: maguk az emberek, a mai modern ember. Mit lehetne tenni ellene? Mérsékelni kellene a konfliktusokat minden szinten. Egyszerű a válasz, ugye? Csakhogy az emberek tudatlansága oly nagymértékű, hogy ezt nem tudják elfogadni, és nem is akarják elfogadni. A látszólagos szabadságnak ez az ára. Hogy mi? Deformált, nem normális viselkedés, mely sok esetben a pszichiátriai esetet súrolja, tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, az erőszak mindenhol. Ezt nevelik az emberekbe, mert ezáltal válnak irányíthatóbbá, kezelhetőbbekké, engedelmesebbekké, és ehhez még nagyban hozzájárul a félelem és a bizonytalanság. A modern rabszolgatartó társadalmak jellegzetes formációja ez.

2020.11.27.

Fogalomzavar, vagy ekkora a butaság?

Igazából elég nehéz ebben a témában nyilatkozni, de egyben könnyű is. Sőt! Ahogy halad az idő, egyre könnyebb véleményt mondani, és találkozni olyan személyekkel, akik elég furcsán nyilatkoznak bizonyos dolgokról. Hogy mikről? Gyakorlatilag mindenről. Nincs olyan terület, amelyet ne lehetne érinteni egy beszélgetés kapcsán. Ekkor derülnek ki olyan dolgok, melyekről az ember azt hinné, hogy egy olyan információról beszélünk, amely teljesen természetes, kitölti az ismeretanyagot, a beszélgető partner részéről is. Aztán jön a meglepetés. Olyan torz fogalmak, meghatározások, magyarázatok látnak napvilágot, hogy az ember csak kapkodja a fejét. Elkezdtem azon gondolkodni, hogy vajon ez egy természetes folyamat, vagy ennyire buták az emberek? A természetes folyamatot arra értem, hogy nagyon sok alapvető meghatározás, definíció hiányzik, vagy már nem úgy van, mint ahogy mi tanultuk. Aztán nem tartott sokáig ezt háttérbe szorítani. Hogy miért? Mert igazából arról van szó, hogy az embereket sok esetben egyáltalán nem érdekli más, csak a saját dolgaik. Ezért mindent háttérbe szorítanak, még a tudás gyarapítását is. Nincs rá szüksége. Amikor mindent megmondanak, hogy mit, hogyan, és mikor csináljon, önálló döntési köre szinte nincs, mert akkor a főnöke nemtetszését fejezi ki, akkor valahol érhető ez a nagyfokú érdektelenség. Unottá, fásulttá, közömbössé teheti az embert az ilyen hozzáállás, főleg, ha minden nap ezzel találkozik. Van azonban valami, ami még a mai napig is működik, sőt, a lehetőségek még nagyobbak, mint úgy 40-50 évvel ezelőtt. Miért mondom ezt? Egyszerűen azért, mert a mai modern ember is képezhetné magát, tanulhatna, okosodhatna, művelődhetne. Nagyon a felé gondolkodom, hogy ez a magatartás már trendi. Ezen túllépett a világ, túllépett a kor, túllépett az ember. Vajon mi maradt, ha ezek az állítások igazak? Sajnos az, hogy egy teljesen szürke, érdektelen, unott, fásult embertömeg alakul ki. Körül lehet nézni. Utcán, bevásárlóközpontokban, kis üzletekben, strandon, hivatalos helyeken, az utakon, a közlekedési eszközökön, gyakorlatilag mindenhol a furcsa megjegyzéseket hallani. Ezek a megnyilvánulások legtöbb esetben igen érdekesek. Türelmetlen, nyugtalan, indulatos, közömbös erőszakos embereket lehet tapasztalni. Szerencsére sok helyen megfordultam az országban, és az utóbbi időben ezt a magatartást tapasztaltam az emberek részéről. Biztos voltak már úgy, hogy csak úgy bámészkodtak, nézelődtek, és óhatatlanul is részesei lettek egy-egy beszélgetésnek. Magam részéről elég negatív véleményeket tudtam leszűrni. Csak néhány példa. Amikor egy cseppkőbarlang unalmas, „mikor megyünk már sört inni”, teszi fel a kérdést a szomszédjához egy ember. Amikor, „mit lehet itt látni, itt semmi látnivaló nincs”, egy csodálatos várban hangzott el ez a mondat. Egy híres festő tárlatán, „ugyan már, ilyen színek nincsenek is, menjünk már, siessünk”. Egy gyönyörű túra alkalmával, ahol a hegyek, a fák, a bokrok egy élményt nyújtanak a következő hangzott el, „nincs itt mit látni”. Vajon az ilyen embereket mi érdekli? Mit lehet enni, és mennyit lehet inni. Senkit nem akarok megbántani, de ez tapasztalati tény. Ez elég a mai modern embernek? Valószínű, igen. Ugyanis ezekkel a véleményekkel a háttérben nem kell gondolkodni, nem kell semmit sem tenni, ugyanis az említett kulináris élvezetek teljes egészében elegendőek ahhoz, hogy valaki jól érezze magát. Ez igaz. Mivel azért az ember egy gondolkodó és kíváncsi lény, így talán mondhatom, hogy néhányunkban még megtalálható a szépérzék, a tudásvágy, a kellemesen eltöltött, tartalmas idő iránti érdeklődés. Az észt osztó, a mindent jobban tudó, az erőszakos, a középponti ember ezekről lemarad. Azt hiszem, ez őt egyáltalán nem érdekli. Van egy híres mondás, mely egy igen ismert költő tollából származik. „A buta ember az észtől fél a legjobban”. Azt hiszem, ez a mai világban nagyon is helytálló. Félő, hogy ezen már nem lehet változtatni, mert a generációk már így nevelkednek. Ez a magatartás rögzül, ez a viselkedésforma hódít. Különlegesnek kell lenni, mert úgy jobban érvényesül az ember. Sajnos, ez teljesen mindegy milyen formában valósul meg. Egy a lényeg. Az adott személy mindent jobban tudjon, az ő akarata és véleménye érvényesüljön, még akkor is, ha teljesen ostoba, buta dolgokat mond, aminek semmi köze a valósághoz, semmi köze a pontossághoz, semmi köze az értelemhez. Csak egy kérdés: jó butának lenni?              

2020.11.20.

Szinte érthetetlen

Megdöbbenve tapasztaltam, hogy milyen gyenge tudással rendelkeznek a fiatalok. Most úgy a 16-25 éves korosztályt említeném. Vannak fogalmak, alapvető fogalmak, meghatározások, melyek egyáltalán nincsenek a köztudatban. Szomorú, de ismét azt kell mondanom, hogy éppen annak a korosztálynak a szótárából hiányoznak ezek a fogalmak, akik még esetleg iskolába járnak, vagy alig hogy befejezték azt. Azóta is kapkodom a fejem, hogy földrészeket kevernek össze, az állatvilág képviselői közül tárgynak képzelnek egyes fajokat, matematikai tudásuk minősíthetetlen, történelmi ismereteik egyszerűen nulla. Már az évszázadok elhelyezése is gondot jelent, az általános műveltségi szintet már meg sem merem említeni. Ezek a fiatalok pestiesen szólva, „elvannak”. A saját önös dolgaikon kívül nem érdekli őket semmi. Meggyőzik egymást a butaságukkal, tudatlanságukkal. Az ismeret hiánya nagy űrt hagy maga után. Vajon tényleg ennyire nem érdekli ezeket a fiatalokat a nagyvilág? Ennyire elbutítja az a vonal, melyet úgy hisznek, hogy követni kell? Valami már úgy kirajzolódott az életvitelükkel kapcsolatban. Buli, szórakozás, pénzköltés, drog, szex, semmi munka. Valami ilyesmi lehet a gondolatviláguk. Sajnos, de semmi változás ezen a téren nem várható. Itt is jelentkezik az az állapot, hogy nem kell gondolkodni, majd mi megmondjuk mit, mikor, és hogyan csinálj. Ez a vezérelv. A többi már tapasztalható, hogyha a számukra fontosnak, a legfontosabbnak vélt dolgok rendelkezésre állnak, akkor semmi gond nincs. Azért, hogy ezt az állapotot saját maguk számára fenntartsák, mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Semmi nem számít. Hogy valakit megbánt, hogy valakit megsért, hogy valakit semmibe vesz, hogy valakit, vagy valakiket kihasznál, hogy valamivel visszaél, nem érdekes. A cél, hogy neki, nekik jó legyen. A helyzet az, hogy ez sajnos minden területen így van. Még a párkapcsolatukban is. Itt is a közösségi oldalak szóvivői, a pornóoldalak százai adnak „felvilágosítást”,  mit, hogy kell csinálni. Egyáltalán hogy kell viselkedni. Egy biztos, sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával a mai fiatalok nem rendelkeznek. Sok hiányosságot lehetne felsorolni. Azt hiszem, a legfontosabb erény az őszinteség az, ami teljesen lerombolja a fiatalok párkapcsolati dolgait. A hazugság mindenek előtt. A cél érdekében mindent, még az igaztalan formákat is, beleértve a tolerancia és a kompromisszum készség teljes hiányát. Ez a magatartásmód egyszerűen érthetetlen. Valószínű nekik nem. Ebben a közegben érzik jól magukat. Vajon ezek a fiatalok egyáltalán elgondolkodtak azon, hogy lehetne másképpen is? Én nagyon azt sejtem, hogy nem. Egyszerűen nem foglalkoznak ilyen és hasonló kérdésekkel. Ez ma már nem divat. Valószínű azt vallják, hogy a tudatlanság egy áldott állapot. Minden kéznél van, nem kell semmivel törődni. Mindent a szórakozásnak vetnek alá. Aztán az eredmény, részeg fiatalok csoportjai randalíroznak az utcákon, rendetlenkednek, erőszakoskodnak. Sok esetben nem tudják, meddig lehet elmenni, és akkor jön a felelősségre vonás. Na, itt aztán vannak érdekes dolgok. Mindenki más hazudik, mindenki más a hibás, én ott sem voltam, azt sem tudom ki, kicsoda, főleg azt nem, hogy mi történt. Egyszóval a felelősségvállalás teljes csődje. Jönnek a szülők, magyarázkodás, elnézés kérés, stb. Aztán mi történik? Semmi. Minden megy tovább úgy, mint annak előtte. Majd lesz valami, majd a szülők elsimítják a dolgokat. Ebből tanulva legközelebb ugyanígy fognak viselkedni, mert senki nem vonja felelősségre őket, és van háttér, a szülő, aki megoldja a problémát. Átmenetileg, mert ez, vagy hasonló újra elő fog fordulni. A roppant gyenge pszichés állapot eléggé instabillá teszi a fiatalok lelki világát, érzelmeiket, kapcsolati rendszereiket. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nincs bennük semmi olyan tartás, ami ezeken át tudná őket billenteni. Mindent problémaként fognak fel, és erre mondják, hogy az a valami mekkora kihívás. A jelenleg ilyen szóval jellemzett állapot nem egy különleges dolog, csak a mai fiatalok ennek állítják be. A szomorú, hogy ők ezt így is élik meg. Egyszerűen a nevelésük kapcsán olyan üres érzelmi hátteret, olyan üres mentális háttere kaptak, hogy az egyáltalán nem alkalmas arra, hogy sok esetben önállóan tudjon dönteni. Sőt! Ők úgy vélik, hogy a háborgás, a lázadás, a meg nem értés, amiket jónak gondolnak, valójában egy átgondolatlan cselekedet egyik állomása. Tudatuk nem tudja felfogni annak értelmét, hogy mi jó, és mi rossz. Mondhatjuk azt, hogy mennek a saját fejük után. Ezzel nem is volna semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy rossz irányba indulnak el, rossz irányt választanak maguknak, melyben sok esetben külső tényező is közrejátszik. Ezek szintén érthetetlen dolgok, melyeket nem tudnak értelmezni. Gondolatviláguk teljesen másképpen reagál eseményekre, cselekvésekre. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek a magatartásformák ma már nemcsak a fiatalokra jellemzőek. A huszon-harmincéves korosztály ugyanezekkel a gondokkal küzd. Ha nagyon egyszerűen ki akarnám fejezni, akkor úgy tudnám ezt az állapotot jellemezni, hogy míg a 70-80-as évek szülöttei még meg tudják oldani azokat a problémákat, amik az életük során jelentkezik, addig az ez után született emberek már kihívásként kezelnek szinte mindent. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy úgy fizikailag, mint mentálisan sokkal sérülékenyebbek, sokkal gyengébbek. Egyik részről érthető, a másik részről viszont nem. Érthető azért, mert ezt a viselkedésformát tapasztalta a szüleitől, környezetétől, a másik részről viszont azért  nem érthető, mert az élet folyásának, menetének, ütemének ez nem felel meg. Ebben viszont neki személyesen nagyon nagy szerepe van. A szerepet viszont nem vállalja fel, mert van egy sokkal egyszerűbb megoldás. Az egyszerűbb megoldás az, hogy majd megcsinálja más, majd elintézi más, majd megoldja helyettem valaki más. Ez az élet minden területén tapasztalható. A tanulásban, a kapcsolati rendszerekben, a párkapcsolati rendszerekben. Egyszerű, alapvető dolgokkal sok esetben nem tudnak mit kezdeni, nem tudják hova tenni, nem tudják kezelni. A lényeg éppen az alapvető dolgokon van. Ha már ez sem megy, akkor baj van, és a baj már látszik. Sajnos tenni sem akarnak az ellen, hogy saját, vagy partnerét segítse azzal, hogy tanácsokat kér, figyel és tanul, mit hogyan, és miképpen kell csinálni. Ebből fakadóan jelentkeznek a problémák, melyeket csak okoskodással nem lehet megoldani. A tudatlan hozzáállás a dolgokhoz azt eredményezi, hogy valóban akadályt jelent egy egyszerű probléma megoldása is. Ez viszont konfliktust szül, ami nem jó.           

2020.11.13.

A viselkedés változása

Azt kell mondani, hogy sajnálatos módon az emberi viselkedés, magatartás jelentősen megváltozott az elmúlt néhány évtizedben. Én már vagyok abban a korban, hogy össze tudom hasonlítani a több évtizedes emberi viselkedésformákat. A tapasztalat lehangoló. Sok esetben az ember csak kapkodja a fejét, hogy hihetetlen mik történnek. Ez pedig napi szinten ismétlődik. A tiszteletnek, a megértésnek, az őszinteségnek, a becsületességnek semmi nyoma nincs. Kihaltak ezek a formák. Szinte senki nem gyakorolja. Helyette erőszak, agresszív magatartás, teljes tolerancia hiány, ugyanez vonatkozik a kompromisszum készségre is. A ma talán a legfontosabb, hogy hazugságokkal teli világ vesz körül. Nem lehetsz őszinte, nem mondhatsz igazat, nem lehetsz becsületes. Hogy miért? Mert ezeket rögtön az ember ellen fordítják. Visszaélnek mindennel. Ez olyannyira beleégett az emberek tudatába, hogy e nélkül már nem tudnak élni. Hiába mondogatják ennek éppen az ellenkezőjét. Már az sem igaz. Műsorok tucatjai foglalkoznak ezekkel a témákkal. Elbeszélgetnek, szörnyülködnek, látszólagos megértést szimulálnak, aztán minden megy tovább a régi dolgok szerint. Ha lehet mondani, van ennél szomorúbb dolog is. Meglett emberek, itt nincs kivétel nő és férfi között, idétlenül viselkednek, úgy, mint akinek valamilyen tudati zavara lenne. A még borzasztóbb, hogy ezek a valakik még tartják is magukat valakinek. Az intelligenciájuk messze elmarad attól, ahogyan kellene viselkedni bizonyos helyzetekben. Ráadásul ezt még milliók nézik is. Vajon hogy fogadják ezt az emberek? Lehangoló, amit mondok. Ez tetszik. Emberek örülnek annak, hogy másokat kigúnyolnak, megszégyenítenek, semmibe vesznek, esetleges tudásukat kritizálják, ha van, becsmérlő, lenéző magatartást tanúsítanak velük szembe. Ez a trendi. Ez a menő. Ezen mulat az ország. Ennek van egy sokkal veszélyesebb oldala is. A lenézett személy. Az, aki megpróbál megfelelni. De kinek? Pont olyan embernek, aki így viselkedik? Pont annak az embernek, aki ilyen dolgokat fogalmaz meg valakivel szemben? Pont olyan valakinek, aki esetleg sokkal butább általános szinten? De menjünk még lejjebb. A sértett ember elviseli ezeket a dolgokat. Na, itt van a legnagyobb baj. Hogy ők miért jutnak erre a szintre, nem tudom. Annyit tudok, hogy eltorzult gondolatok fogalmazódnak meg emberekben ilyeneket látva, hallva, azokban is, akik ezeket kitalálják. Ezekre nem lehet mást mondani. Úgy viselkednek, mint az idétlen emberek. Egyszerűen szánalmas nézni, hallani. Ezekből két műsor volt, amit megnéztem, és máris ez volt a benyomásom. Ez a menő? Így kell viselkedni, sok esetben meglett embereknek? Ennyi tartás sincs senkiben, hogy ezeket normálisan lekezeljék? Hát nincs. Néha már azt lehet hinni, hogy bizonyos dolgok nem történhetnek meg. De megtörténik. Tudják a buta, ostoba embernél nincs veszélyesebb. Ezek az emberek, az ilyen emberek az észtől félnek a legjobban. Az ilyen emberekkel nem lehet mit kezdeni. Sok idő kell hozzá, hogy belássák, hogy rossz irányt képviselnek. A hiúság, a gőg, az én jobban tudom, nekem ne mondja meg senki, az általános szintű feljebbvalósággal társuló erőszakosság, a tolerancia és kompromisszum készség szinte teljes hiánya jellemzi ezeket az embereket. Sok esetben „ezek osszák az észt”. Sajnos, sokan követik őket. Viselkedésük, magatartásuk egyáltalán nem példa értékű, sőt egyenesen felháborító. Úgy látszik ez a menő, ahogy már említettem. Ha egy kicsit még tovább lépek, akkor egy fajsúllyal nehezebb dolog kerül a felszínre. Én úgy hívom, a szörnyűségek híradása. Mit lehet látni és hallani a hírforrásokból? Kegyetlen dolgokat. Ilyen cselekedeteket csak olyan ember követ el, akinek már semmiféle agyi kapacitása nincs. Sem gondolkodni, sem következtetni, sem mérlegelni, sem józan észt produkálni nem tud. Erre már lehet azt mondani, hogy pszichiátriai eset. Hová süllyedhet még az ember? Vagy már ez sem számít? Már nincs helye a normális egymás mellett élésnek? Már nincs helye az őszinteségnek, a megértésnek, az értelemnek, az érzelmeknek? Szomorú és elkeserítő.     

2020.11.06.

Kihívás

Szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes jelenségre, szóra. Ez pedig a „kihívás” szó. Szomorú, hogy a mai modern ember eljutott odáig, hogy sok esetben a legegyszerűbb dolgokra is odailleszti a kihívás jelzőt, annak ellenére, hogy különleges dolog nem történik. Csak egy példa. Egy nyilatkozat szerint kihívást jelent, hogy reggel el kell menni munkába. Miről beszélünk? Ez ma ilyen katasztrofális? Sajnos nagyon sok mindenre használják ezt a kifejezést, jelezvén, hogy ez mennyire bonyolult, mennyire összetett, mennyire nehéz, holott erről szó sincs. Maga az ember vált olyanná, hogy már a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak neki. Annyira le vannak butítva az emberek, hogy nagyon egyszerű dolgok is akadályt jelentenek. Az esetleges sikeres megoldás eufóriát eredményez, ezzel bizonyítva, hogy mennyire nagy valamit tett. Az önértékelés mögött semmi tényleges teljesítmény nincs, egyszerűen alapvető emberi magatartásról, döntésről, megoldásról van szó. Na, ezek ma már hiányoznak az emberekből. Hozzáteszem, nem véletlenül. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egyre többet hallani főleg hírekben, hogy bizonyos eseteket túlreagálnak. Olyan szintre állítanak be dolgokat, mintha az valami különleges módozatot, elbánást, megoldást igényelne. A túlbonyolított dolgok nehézkessé, bosszantóvá, ezáltal türelmetlenné, agresszívvá teszi az embereket. Sajnos ezek a jelenségek jelen vannak a minden napjainkban. Miért alakult így? Erre van szükség. A hozzá nem értés, a tudatlanság ezt eredményezi. Ha tovább lépünk, éppen az elmondottakkal kapcsolatban, akkor valami igen furcsa légkör lengi körül a társadalmat. Nem nagydologról van szó, mégis hatalmas jelentőségű. Az emberek mindennapi életét befolyásolja. Ez nem más, mint a normalitás, azaz, a normális viselkedés. Mi tartozik ehhez? Mi szükséges ahhoz, hogy ez az állapot stabil legyen? Nem sok, mégis rengeteg. Sajnos a mai modern ember viselkedése, a társadalomhoz és embertársaihoz gyalázatos. Az emberek normalitása, a normálishoz való közelítése nulla, illetve csak nyomokban létezik. Tudom, ezt már sokan próbálták megmagyarázni. A szörnyű, hogy sohasem sikerült változtatni ezen. Jelzem, most sem fog sikerülni. Az emberek gondolkodása nagyon megváltozott, rossz irányba. Mára a normális kifejezés elavult. Az emberek viselkedéséről kijelenthető, hogy nem normális. Nézzük csak? Olyan események, történések, gondolatok foglalkoztatják az embereket, amik teljesen elütnek a normálistól. Sőt! Az ember gondolkodása élete során is torzul. Vajon mi a normális? Tudom nagyon hétköznapinak fog hangzani. Tisztelet, szeretet, megértés, bizalom, viselkedési kultúra. Ezek a normális magatartás ismérvei. Na, a mai modern ember egyáltalán nem ilyen, sem tudatilag, sem fizikailag, nem üti meg a normális szintet. Tudati szintje igen alacsony, eszköze a hazugság és az erőszak. Viselkedése a bizalmatlanságon alapul. Társadalmi kapcsolatai a távolságtartáson és a visszaéléseken nyugszik. Szinte semmi sem működik normális keretek között. Felütötte a fejét a magas szintű hozzá nem értés. Az ember saját magát teszi tönkre. Az életét, a környezetét, a társadalmat az ember mérgezi meg, és teszi egyre elviselhetetlenebbé. Az életét azzal, hogy szó szerint idegenné válik a másik ember számára, a környezetét azzal, hogy felemészti energia tartalékait, hatalmas mértékben szennyezi azt a környezetet, amiben él. A társadalmat azzal, hogy hazugságok, tisztességtelen magatartás, és becstelenség uralja az országokat.  Ha ezeket összevetjük, látjuk, hogy ez nem a jövőben fog kialakulni, hanem már benne is vagyunk. Lehetne ezen változtatni? Lehetne, de nem ez a cél, illetve ma már nem egyértelmű a válasz. Az emberek úgymond „jóságos” viselkedése is álságos. Minden érdekek mentén működik. Őszinteség, bizalom, elfelejtett fogalmak. Az emberekből hiányzik az értelemi és érzelmi intelligencia. Részemről felvetődik egy kérdés, illetve egy kijelentés. Egy ilyen romlott világot csakis mesterséges úton lehet fenntartani, és működtetni. Forrong a világ, de a vezetőket ez egyáltalán nem érdekli. Az egész rendszer hazugságokra épül, illetve ahogy korábban jeleztem, egy illúzió az egész. Mindig, és minden esetben az ember a hibás. Tesz is azért, hogy hibázzon. Ma már az ember egy eszköz, semmi más. Kemény szavak? Igen, azok. Tessék körülnézni, és egy kicsit elgondolkodni az élet folyásán. Hamar rájönne mindenki, hogy valami nem stimmel. A nagy kérdés: vajon rá akar jönni a mai modern ember erre?  Sok minden olyan esemény van, amit „jópofa” dolognak tartanak. Valójában nem „jópofa” dologról van szó. Értelmi defektről beszélünk. Olyat tesznek az emberek, ami egyáltalán nem normális. Csak egy pár példa: szelfit készít egy szikla tetején. Az eredmény, zuhanás. Száguldozik az autóval, sok esetben másokat veszélyeztetve, mindezt a telefonjával rögzíti. A végeredmény hatalmas baleset. Zenét hallgat a vasúti átjáróban, és elüti a vonat. Sportrendezvényen összetöri a teniszütőjét, mert elrontott valamit. Tizenévesek részegre isszák magukat, és állati módon viselkednek. Mindezek tetejébe az emberek azonnal indulatosak a másikkal szemben, még akkor is, ha nincs igazuk. Nagyon sok esetben még a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be az emberek. Türelmetlenség, értetlenség lengi körül az emberek hétköznapjait. Ez az igazi jele a nem normális viselkedésnek, és ez már napi szinten működik. Hangsúlyozom, nem az eltérő magatartás és viselkedés a baj, hanem az, ahogy ezt művelik. Ha sarkosítani szeretnék, akkor azt mondom, hogy az ostoba, tudatlan ember ismérvei a felsoroltak. Szellemileg nem tudja felfogni, mekkora bajt tud okozni másoknak, és saját magának. Nem tudja felfogni és kontrollálni a történéseket. A „majd én megmutatom” nagyon elterjedt. Mindenki különc akar lenni. Ennek érdekében teljesen vad, értelmetlen és megfoghatatlan dolgokat visz véghez. Tudatlansága és viselkedésbeli intoleranciája megbotránkoztató viselkedést generál. Elsősorban a szülők alkalmazzák ezt a viselkedésformát, amit a gyerek lát, hall, majd később alkalmaz, azaz, ugyan úgy viselkedik, mint a szülei, hiszen lemásolja őket. A szomorú, hogy a szellemi és fizikai leépülés igen nagy méreteket öltött már. A még szomorúbb, hogy az emberek ezt el is fogadják, és e szerint élnek. A mai modern ember kezd olyan társadalmi formában élni, ami a régmúlt korokban is jelen volt. Ez a társadalmi forma ma éli modern kori változatát. Az adósrabszolgaság a modern kori rabszolgaság leggyakoribb formája. Sajnos sok más változata is jelen van már szerte a világban. Kijelenthetjük, hogy ma a XXI. század történelme ismétli önmagát. Létrejött, és működik a III. évezred elején a modern rabszolgatartó társadalom.

2020.10.30.

Tapasztalatok

Érdekes módon egyre inkább előtérbe kerülnek azok a dolgok, melyek jóval korábban történtek. Mire gondolok? Olyan változásoknak vagyunk szemlélői, amelyek gyökeresen érintik az embereket, legfőképpen a fiatalokat. Ezek rendre értelmi és érzelmi változások. Jelentős változások. Az emberek, főleg azok, akiknek a hátterében jelentős tapasztalat van, már tudnak különbséget tenni 50-60 év eseményei után. Vajon mik ezek a jelentős változások? Csak kapkodom a fejem, mert van bőven mit említeni. Kezdjük azzal, hogy tanulmányainkat, és azokat a fontos dolgokat, melyeket akkori tanáraink, tanárnőink közvetítettek nekünk, még nagyrészt ma is tudjuk. Az egyes tantárgyak ismerete még ennyi idő távlatából is messze felülmúlja a most tanulmányaikat végző diákok tudását. Elviekben sokkal többet tanulnak, sokkal többet foglalkoznak velük, hiszen idejük nagy részét az iskolában töltik. Ez egyáltalán nincs párhuzamban azzal, hogy többet is tudnak. Sőt! Értelmi szintjük egyre inkább hanyatlóban van. Sok esetben értelmetlen dolgokat erőltetnek rájuk, olyan szinten, hogy annak semmi kézzelfogható értelme nincs. Sem szellemi, sem gyakorlati haszna nincs. A tanult anyagok nem maradnak meg a diákok fejében. Nem csoda, hiszen olyan jelentéktelen formában halad az oktatás, mely ezt nem teszi lehetővé. A tanárok hiába próbálják a nevelés, az oktatás, a tanítás klasszikus eszközeit használni, nem engedélyezik, és nem tudják alkalmazni. Ezáltal a diákok szellemi fejlődése gátolva van. Körül lehet nézni. Olyan egyetemes dolgokat, amelyek eleve hozzátartoznak az általános műveltséghez, a mai fiatalok egyszerűen nem tudják. Erre nem lehet azt mondani, hogy a kor hozza magával ezt a formát, ezt a nevelési elképzelést. Vannak alapvető dolgok, melyeket illik mindenkinek tudni. Na, ezt el lehet felejteni. Ezt ma már senki nem tartja elsődleges szempontnak. Az eredmény önmagáért beszél. Alacsony műveltségi szinttel rendelkező, erőszakos cselekedetekre hajlamos, felelőtlen viselkedésű, minimális értelmi szintet elérő, egyre jobban süllyedő érzelmi alapokkal bíró fiatalok töltik ki a maguk világát. Olyan eseményeket és olyan életszemléleteket állítanak fel maguknak, amelyeket szellemi kapacitásuk nem tesz lehetővé. Vajon akkor mi marad? A legegyszerűbb, tudást nélkülöző, sok esetben idétlen magatartást bemutató és tanúsító valami. Azért írom, hogy valami, mert nem egyszerű meghatározni, hogy némelyek mit akarnak. Egy biztos. Kevés munkával sok pénzt keresni. Ez a cél. Ezért mindent megtesznek. Szó szerint mindent. Erőszakos, agresszív, tolakodó magatartásukkal próbálnak előre jutni. Itt még inkább kiemelem az erőszakos viselkedést. Ez ma már divat. Majd én megmutatom jelszóval. Aztán amikor baj van, akkor, jaj, én nem így akartam, bocsássanak meg. Ezek a fiatalok pontosan tudják, mit tesznek. Ezekre az általuk elkövetett tettekre nincs bocsánat. Azzal nem lehet elintézni egy olyan dolgot, mely a másik embernek fájdalmat, lelki problémát okozott. Igenis büntetni kell! Meg kell tanulnia, hogy tettének következményei vannak. De mi történik valójában? A szülő elsimítja az ügyet. Ezzel szinte buzdítják a csemetéjüket, hogy nyugodtan csinálj bármit, majd mi elintézzük. Egy valamit meg kell jegyezni, hogy ne csak rosszat írjak. A mai fiatalok technikai tudása egészen elképesztő. Nagyon értenek a különböző, sajnos az idősebb generáció számára már egy kicsit nehézkesen használó elektronikai berendezések kezeléséhez, mely a jövő „zenéje”. Csak! Ez a technikai fejlődés ismét inkább rosszat termel, mint jót. Magyarul, itt mindent elérnek, amit csak akarnak. Legtöbb esetben nem a jót akarják. Az idősebb korosztály még rendelkezik udvariassággal, odafigyeléssel, törődéssel, igazi szeretettel, őszinteséggel, stb. Ma ez már hiányzik. Hazugság, becstelenség, trágár beszéd lengi körül a mai fiatalokat. Hatalmas változás a régi időkhöz képest az életfelfogás, az életszemlélet kérdése. Nekünk, időseknek elsődleges szempont volt a tanulás, az illendőség, a szülők és tanárok messzemenő tisztelete. Ma már ez teljesen eltűnt. Lehetne most mondani, hogy azóta eltelt 50-60 év. Ez igaz, de a tisztelet, az őszinteség, a becsületesség az örök érvényű. A baj az, hogy ma már ezeknek nem sok értelme van. A különlegesség, az extrém dolgok, sok esetben a természettel össze nem egyeztethető dolgok, a külvilággal való kapcsolat, a környezethez való kötődés, a sok esetben különleges gondolkodás, és még lehetne sorolni az, ami másképpen tünteti fel az embereket egymás szemében. Ezek a menő dolgok. Minél különlegesebb valaki, annál inkább odafigyelnek rá. Most mindenki ezt követi. Viszont mindenki nem lehet különleges. Itt kerül előtérbe a majmolás. Ezt azért írom így, mert sok esetben teljesen idétlen dolgokat követnek a mai fiatalok. Túlságosan buták ahhoz, hogy meg tudjanak különböztetni bizonyos történéseket, eseményeket, szellemi vonulatokat. Most kicsit eltúloztam a szellemi vonulattal kapcsolatban. Mi idősek tapasztalatból tudunk nagyon sok mindent. Ezt hiába próbáljuk közvetíteni a mai fiatalok felé. Egyáltalán nem fogadnak meg olyan tanácsokat, melyek számukra hasznosak lehetnek. Pedig nem a rábeszélés az elsődleges, és azoknak betartása, hanem, hogy azt a kellemetlenségeket okozó dolgokat ne kövessék el. Tudatuk nem képes felfogni a segítő szándékot, hiszen a tanácsból azt hasznosítják maguknak, amik nekik megfelelőek. De ez nincs így. Mennek a saját fejük, a saját butaságuk után. Amikor falba ütköznek, akkor eszmélnek rá, hogy tényleg valami igazság volt abban, amit mondtunk nekik, de akkor már késő. Nekünk, időseknek az érzelmi világunk is sokkal visszafogottabb volt. Ma erről szó sincs. Érzelmi vonulatokról nemigen lehet beszélni, ugyanis hazugságokkal nem lehet őszinte kapcsolatot kialakítani. Hányszor hallani, hogy valaki valamit elkövetett, ezt párkapcsolatra értem, és azt mondja az egyik a másiknak, hogy megbocsátok. Egy szidalmat, egy sértést, egy lenéző viselkedést, egy mai divatos nyelven szólva megalázást, egy érzelmi visszaélést, egy testi kényszert nem lehet megbocsátani. A szomorú az, hogy az emberek az őszinteséget nem tudják megbocsátani. Nem érdekes? Ha valaki hazudik, akkor azt igen. Vajon miért? Mert az őszinteség fájó pont az embereknek. Az őszinteség egy különleges valami. Az őszinteség egy felemelő érzés. Az őszinteség mindennek az alapja. Az őszinteséget el kell titkolni, mert divatja múlt viselkedési forma. Túl sok mindent megtudok a másikról, és az nem jó. De vajon miért nem? Mert visszaélnek vele, kihasználják. Az emberi gyarlóság tárháza végtelen. Ma az elfogadott magatartás: hazudj, viselkedj becstelenül, ne tisztelj senkit, legyél erőszakos. Szomorú, de ez a valóság. Vajon a sok hazugság között meg lehet találni az igazságot? Vajon van még igény a valóságra? Nem ismerem a szomszédot, nem ismerem az egy emeleten lakót, szinte nem ismerek senkit, mert félek tőle. Félek, hogy kihasznál, meglop, érzelmileg zsarol, visszaél a bizalmammal. Ja, igen. A bizalom, mint olyan, nem létezik. Jó néhányszor előfordult, hogy beszélgettem valakivel, és ahogy néztem a szemébe, amikor éppen lehetett látni, láttam és tudtam, hogy hazudik. Milyen ember az ilyen? Megvetendő, gerinctelen. Erős kifejezés? Talán. Hogy viszonyuljak az ilyen emberhez? Sehogy. Ezt az embertípust kerülni kell nagyon messzire. Sajnos ebből az embertípusból egyre több van. Ezeknek az embereknek a gyerekei ugyanígy fognak viselkedni. Felmerül egy igen nagy kérdés. Vajon azokat a tapasztalatokat, melyeket mi idősek összegyűjtöttünk, és megéltünk ennyi idő alatt, vajon pazaroljuk-e az időnket arra, hogy megértessük a mai fiatalokkal, ha mód van rá beszélgetni velük, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak? A válasz sajnos az, hogy nem. Ezek a mai fiatalok nem tisztelik a tapasztalati tényeket, nem tisztelnek semmit, ami jó, nem tisztelik a szüleiket, tanáraikat, nem tisztelik a természetet és nem tisztelnek semmit, ami szép és jó. Buliznak, lerészegednek, sok esetben törnek, zúznak, szemetelnek, erőszakoskodnak, kihasználják a társukat, visszaélnek mások bizalmával. Lehet, hogy sok mindent kihagytam, de talán nem is lehetne felsorolni a sok negatív dolgot, mert sajnos csak ezzel rendelkeznek. Nekik a szép egyenlő a szeméttel, az érzelem az erőszakkal, az őszinteség a hazudozással, a jóság a kellemetlenkedéssel, az intelligencia a butasággal. 

2020.10.23.

Az intelligenciáról

Igen sok fórumon elhangzott már ennek a szónak a magyarázata. Többféleképpen, több rálátási szögből tanulmányozták ezt a dolgot. Egybehangzó definíció nincs. Egy biztos. Beszélünk értelmi és érzelmi intelligenciáról. Nézzük, mit írnak erről. 

„Az emberi intelligencia az ember intellektuális bátorsága, amelyet komplex kognitív hatások, magas szintű motiváció és öntudat jellemez. Intelligenciájuk révén az emberek képesek tanulni, fogalmakat alkotni, megérteni, alkalmazni a logikát és az érveket. Ide értendők a felismerési képességek, az ötletek megértése, a tervek megtervezése, a problémák megoldása, a döntéshozatal, az információk megőrzése és a nyelv használata a kommunikációhoz. Az intelligencia lehetővé teszi az emberek számára, hogy tapasztaljanak és gondolkodjanak.

Forrás: Wikipédia

Némely források szerint az értelmi intelligencia egyik mérőszáma az IQ. Hát, nem tudom. Én végig csináltam egy ilyen tesztet, és azzal, hogy csak számokkal, betűkkel, ábrákkal van tele, mást nem találni. Az én meglátásom szerint ez igen kevés egy értelmi intelligencia lemérésére. Ehhez még sok minden egyéb is hozzátartozik. Talán egy hasonlat: egy iskolázott ember is lehet faragatlan, és egy egyszerű alapfokkal rendelkező személy is tehet kellemes benyomást. Ebből is látható, hogy nem egyszerű a meghatározás. Akkor még bonyolultabb, ha hozzá vesszük az érzelmi intelligencia fogalmát. Az érzelmek játéka az emberi kapcsolatok legszínesebb palettája. Végtelen variáció található mindkettőben. Vigyázzunk! Sérülékeny mind a kettő, és manapság már kihalóban van. Röviden. Az értelmi és érzelmi intelligencia határozza meg egy adott személy igazi jellemét, belső értékeit, valódiságát, tiszteletét másokkal szemben, megértését, viselkedését, becsületességét, igaz voltát, szeretetét embertársaival szemben.

2020.10.16.

Érzelmi világunk 

Biztos, hogy nem mondok újdonságot azzal, hogy az emberek egymáshoz való viszonyában jelentős helyet foglal el az érzelmek kérdése. A baj ott kezdődik, hogy egyre inkább eltolódnak azok az értelmezések, melyek az igazi érzelmi állapotra utalnak. Nagyon sokféleképpen magyaráznak nagyon sok mindent. A sokszínűség kell. Igen, szükség van rá, de csak a normál ízlés keretein belül. Nagy kérdés, hogy mi a normál ízlés? Ez már egy fogósabb kérdés. Talán érdemes ezt a kérdést a legfontosabb irányból megközelíteni, ez pedig nem más, mint a család. Most egy kis időre tegyük félre a generációs ellentéteket. Nyugodtan kijelenhetjük, hogy van egy alapműveltség, egy alaphelyzet, amit mindenki hoz magával a családból. Érzelmeink nagyon korán kezdenek kialakulni. Nem szeretném végig követni az évek alatt bekövetkezett változásokat, csak annyit, hogy a gyerek másolja a szülei viselkedését, magatartását, egymáshoz való viszonyát, beszéd stílusukat, érzelmi kötődésüket. Itt a lényeg. Az érzelmi kötődés egyfajta etalon ahhoz, hogy családon belül milyen helyzetek alakulnak ki. Az érzelem kimutatása, a szeretet jelenléte, az odafigyelés a másikra, a törődés, mind nagyon fontos kelléke ahhoz, hogy ideális család jöjjön létre. A gyerek ezt követi, ezt fogja helyesnek tartani, és e szerint fog viszonyulni társaihoz, szeretteihez, későbbi szerelméhez, esetleg párjához. Ez lenne az ideális. Vajon van még ilyen? Ez már egy kicsit elgondolkodtató. Hogy miért? A túl nagy szabadság miatt. Jól olvasták. A túl nagy engedékenység, az én kicsi lányom, vagy fiam szindróma ma már jelen van. A kötelesség háttérbe szorul, a követelés előtérbe kerül. Itt kezdődnek a bajok. Nagyon sok olyan család van, mely idő előtt felbomlik. Itt alakulnak ki esősorban azok a jellegzetes viselkedésformák, melyek jellemzőek a mai világra. Mire gondolok? Az én gyermekem ne szenvedjen semmiben hiányt, igyekszem neki mindent megadni, gondolatait, cselekedeteit igyekszem maximálisan tolerálni, stb. De mi történik ilyenkor? A gyerek visszaél ezzel a dologgal. Nincs benne semmiféle megértés, kötelességérzet, tisztelet, őszinteség. Ez igazából akkor derül ki, amikor valami baj van. Mert a mai gyerekek, fiatalok meggondolatlanul viselkednek. Sőt! Tovább megyek. Egyáltalán nem viselkednek annak megfelelően, amiket elvárna az ember, de még úgy sem, ami alapvető magatartásforma lenne. Gondolatviláguk, érzelmi töltöttségük egy kissé eltorzult, és most finoman fejeztem ki magam. Hogy miért? Saját tapasztalat, hogy semmiféle gátlásuk nincs semmiféle kérdésben, és semmiféle helyzetben. Nincsenek tekintettel senkire, feltűnően viselkednek, káromkodnak, egyáltalán nem őszinték a másikkal szemben. Ez viszont nagyon nagy árnyékot vetít az érzelmi gondolataikra. Nem a sémaelmélet követését akarom hangsúlyozni. Mármint azt, hogy így és így viselkedjen. Közel sem. Viszont azt, amit tapasztalni lehet, az nagyban kihat a jövőjükre nézve. Mit látni, hallani? Nem véletlen a sok válás. Egyszerűen semmi kötelességtudatuk nincs a mai fiataloknak. A tolerancia, a kompromisszumkészség ma már csak fogalom. Nem tudják, és nem is akarják alkalmazni. Az érzelmi kötődés viszont ezek nélkül hosszú távon nem működik. Egyéni mivoltukat hangsúlyozva, saját magukat elfogadva élik világukat, teljesen kizárva egy más elképzelést, egy más véleményt, egy más érzelmi viszonyulást. Mi ennek a vége? Meg nem értés, sok esetben harag, sőt, az is előfordul, hogy gyűlölet, illetve bosszú. Ezek mind az érzelmi állapotukra vezethetők vissza. Legtöbb fiatalnál ez egy felszíni megnyilvánulás, egy cél elérése érdekében. Az érzelmi kötődést is ketté kell osztani, mivel másképpen viszonyulunk a családunk tagjaihoz, barátainkhoz, iskolatársainkhoz, munkatársainkhoz, és ahhoz a valakihez, akit szívesen látunk magunk mellett, jó érzéssel tölt el a jelenléte, jó vele az időnket eltölteni. Az már egy magasabb fokú érzelmi töltődés. Ezt kell ápolni, hiszen ez adja meg az embereknek azt a hihetetlen állapotot, amely aztán ahhoz vezet, hogy saját életet alakítsanak ki, melyben ott lesz egy gyermek, akinek a szeretetet, az érzelmi kötődést, az őszinteséget, a tiszteletet, a kötelességtudatot adhatjuk tovább. Az ilyen fiatalnak boldog lesz a további élete. Szeretnénk sok ilyen fiatalt látni. Sajnos az élet éppen az ellenkezőjét mutatja.

2020.10.09.

Viselkedéskultúra

Talán egy kicsit idős vagyok már ahhoz, hogy próbáljak megérteni olyan viselkedésformát, ami egyáltalán nem illeszkedik a XXI. század formavilágába. Ismét annak szeretnék hangot adni, ami felháborítja az embert. Ezek nem egyedi és egyszeri esetek, hanem immár rendszerszintű események. Vagy talán én vagyok lemaradva mindenről? Nagyon valószínűsíthetem, hogy nem. Már itt az elején valamit szeretnék leszögezni. Nem biztos, hogy jó az a megközelítés, hogy próbáljak valakit, valakiket megérteni. A gondolatok ma már annyira elvonttá váltak, hogy nem lehet, sőt, nem is szabad, hogy ezek nagyon teret hódítsanak maguknak. Vajon miért nem? Nagyon egyszerű. Ma az az elfogadott, hogy legyél különb, más, erőszakosabb, agresszívebb, kezelhetetlenebb, durva, hazug, tiszteletlen, becstelen, mindenkivel lekezelő magatartást tanúsító, szélsőséges gondolkodású, érzelemmentes, tudálékos /amúgy buta/, stb. Nem akarom tovább sorolni, de lenne még bőven. Lehet azt mondani, hogy ez nem egészen így van. Ezt is el tudom fogadni, de a normális társadalmi együttéléssel történő kapcsolat nem a mai fiatalok erőssége. Ma már az kevés, hogy értsünk meg valamit, vagy valakit. Sok mindent meg lehet beszélni, és sok mindent meg is lehet érteni. Vannak olyan dolgok, melyeket viszont nem szabadna semmilyen formában tolerálni. Hogy miért? Mert a másik oldalról sem ez a hozzáállás. Ilyen egyszerű. Az az idő már régen elmúlt és idejét múlta, hogyha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Aki még e szerint gondolkodik, az egy kicsit le van maradva. Én igyekszem lépést tartani a különböző lehetőségekkel, gondolatokkal, hozzáállásokkal. Tudják, nagyon sok esetben nem megy. Hogy miért?  Mert a „z”, illetve „y” korosztály fogalom körébe nem illeszkednek bele a normális társadalmi együttélés íratlan és írott szabályai. Tovább megyek. Még az előző korosztály sem fér bele ebbe a rendszerbe. A magyar ember nem ismeri a szabályokat és a törvényeket. Helyesbítek. Nagyon is ismeri, de nem tartja be. Ez viszont egyértelműen kihat a következő generáció viselkedésére. Van kitől tanulni. Igen, a szülő az, aki példát mutat, vagy nem. Inkább nem. Ez a trendi, ez a menő. Így kell viselkedni. Ezt látja, és szépen lemásolja. Persze nem biztos, hogy ezt kellene tennie, de ezzel ér el célokat. Ez a borzalmas. Teljesen kivetkőzött magatartással olyan helyzetek teremtődnek, melyek sok embert hátrányosan érintenek. Ezekre az emberekre néznek fel és követik a társaik. Legyél hazug és becstelen. Tudják, van egy érdekes meghatározás, ami így hangzik: a hazugságot és a becstelenséget megbocsátják, az őszinteséget viszont nem. Hát nem szörnyű? Ez mindent elmond a mai modern világban élő emberekről. Ami még szörnyűbb, hogy az emberek e szerint élnek. Ezt a vonalat követik. A gyerekeik pedig mennek utánuk. A végeredmény egy tudás és érzelem mentes társadalom. Tele olyan emberekkel, akik nem törődnek semmivel. Nincs kötelességérzetük, nincs értelmi intelligenciájuk. Az ilyenek nem is tartanak rá igényt. Az erőszakos magatartásukkal elérnek mindent. Sőt! Még követőket is találnak.

Akkor lesz majd nagy baj, amikor az általuk generált agresszió visszaüt. A tönkretett, szétzilált, lealacsonyított tudatú emberek ott állnak majd, és nem tudnak mit kezdeni magukkal. Nem tudnak mihez nyúlni, mert tönkretették, nem tudnak majd tanácsot kérni, mert mindenki ostoba, nem tudnak előrehaladni, mert nem lesz értelme, nem tudnak fejlődni, mert nem lesz kitől, nem tudnak élni, mert nincs cél, nem tudnak gondoskodni senkiről, mert nem lesz mivel. Szomorú jövő. Valahogy e felé tart a világ. Lehet ezen változtatni? Kell ezen változtatni? Lehetne és kellene is. A nagy kérdés, hogy van-e rá igény. Eddig úgy néz ki, hogy nincs. Ez a rendszer most nagyon megfelelő. Nincs felelősségre vonás, nincs szankcionálás, nincs semmi, ami valamilyen gátat szabna ennek a tendenciának. Idővel ez még rosszabb lesz. Változtatni? Ugyan minek. Ez most nagyon jó így. Itt meg lehetne kérdezni azokat, akik ezt megengedik, hogy jól van ez így? Higgyék el, nem tud választ adni. Maszatol, mellé beszél, értetlen dolgokat állít, nem tud állást foglalni, és ami a legborzalmasabb, nem tud dönteni. Itt van a legnagyobb baj. A döntésképtelenség. Ez a XXI. század legnagyobb hibája. Ez viszont a legnagyobb hiba, amit el lehet képzelni egy modern társadalmi rendszerben.  

 

2020.10.02.

Átfogó kép, avagy változás mindenhol

Ma már teljes egészében kijelenthetjük, hogy bármerre nézünk, mindenhol a változással találkozunk. Hol kisebb, hol nagyobb. A hőmérséklet, a csapadék, a viharok, az élelmiszerek, a hulladék, a szennyezés, az emberek társadalmi helyzete, a párkapcsolatok, a nézetek, a vélemények, minden változik. Egy nagy baj van, hogy rossz irányba. Tudom, hogy a hőmérséklet igen messze van a párkapcsolatoktól, de talán egy próbát tehetünk. Vegyük sorra. Nem egyszerű, de lehet, hogy sikerül. A hőmérsékletnek nem kellene emelkedni, mert nagyon sok káros hatás alakul ki ennek révén. Az elmúlt években több helyről a világból hallani lehetett a magas hőmérsékletek okozta változásokról. Jelentős olvadások a sarkokon, fokozott olvadás a gleccsereken, a fagyos talaj felengedése. Hőségnapok, hőhullámok, aszály, szárazság, gyakoribb erdőtüzek. Az emberekre gyakorolt kedvezőtlen hatása egészségügyi problémákat vet fel, és alakít ki. Többször lehetett hallani, hogy főleg a nagyvárosokban okoz gondot a nagy meleg. Milyen értékekről beszélünk, és hol? 30, illetve 35 Celsius fok feletti hőmérsékletekről, melyek sok esetben olyan földrajzi helyen kialakulnak ki, ahol nem volna szabad, sok esetben sarki területeken. Vannak helyek, ahol érdekes időjárási körülmények alakulnak ki. Lehet látni és hallani, hogy a déli területeken, ahol egyáltalán nem volna szabad hónak esnie, megtörténik. Ez is a csapadék egyik formája. Ha már itt tartunk. Egyre szélsőségesebb viszonyok alakulnak ki. Nagy szelek, rövid idő alatt, jelentős csapadék, villámárvizek keserítik meg az emberek életét. A természet erői dolgoznak annak megfelelően, ahogy az ember bánik és viselkedik vele. Érdekesnek tűnik a megfogalmazás? Én úgy vélem, nem. Az emberi beavatkozás és az emberi felelőtlenség okozza mindezt. Egyre nő a népesség, egyre több élelmiszerre van szükség. Lassan elfogy a termőföld, tehát pótolni kell valamivel a hiányzó mennyiséget. Ez nagyon jellemző az élelmiszerekre. Adalékanyagok tucatjait teszik az alapanyagokba is. A félkész ételekről ne is beszéljünk. Egyre több bevitt anyagról derül ki, hogy valamilyen káros dolgot tartalmaz. Ez igaz az italokra is. A mostani fiatalok sokszor nem is tudják már valamilyen ételnek, gyümölcsnek az eredeti, igazi ízét. A tojást a tojásgyárban készítik. Ezt egy fiatal mondta a kérdést követően, mely úgy szólt, hogyan lesz a tojás? Aztán sok helyen a túlzott fogyasztás, mert ilyen azért sok van, sok hulladék is termelődik. Milliárd tonnában mérhető a kommunális szemét mennyisége, és ez csak egyfajta hulladék. Ezzel párhuzamosan a szennyezés is megnő. Apuka nagytakarítást végez, majd szól a fiacskájának, hogy segítsen elvinni a szemetet. Vajon hova? Hát persze, hogy néhány kilométerre, az erdő szélére, esetleg beljebb. Büszke tettére, mert megszabadította a házát, lakását a sok szeméttől. Az már meg sem fordul a fejében, hogy milyen őrült nagy kárt okoz. Szennyezi a talajt, a felszín alatti vizeket, a légkört, arról már nem is beszélve, hogy milyen csúnya. Ennek tudata nem ér el a szürkeállományáig. Kisfiacskája látja ezt, és ugyanezt teszi a hétköznapokban is. Szemetel, nem érdekli a környezete. Kialakul benne egy általános vélemény, hogy vannak dolgok, amiket így is el lehet intézni. Ennek a társadalmi kára igen nagy. A felfogása teljesen eltorzul, megváltozik, rossz irányba. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ebből is, mert sajnos mást is lát a szüleitől, ami nem igazán jó, kialakul egy társadalmi álláspont, ami eléggé érdekes. Nem érdekli más, nem tud toleráns lenni, nem tud kompromisszumot kötni, önző, öntelt, sok esetben szélsőséges gondolkodású személlyé válik. Társasága szélesedik, társat próbál találni. Mivel hasonló gondolkodású másik féllel találkozik, valamit ki kell találni, hogy különb legyen. Az extrém dolgok kerülnek elő, legyen az bármi. Az imponálásnak ilyenkor már van foganatja. Van viszont egy bökkenő. Ez nem minden esetben helyes. Bár talán ezt a szót már a mai fiatalok nem is ismerik. A másik nemhez való vonzódásában is jelentkezik az önzés. Magatartása, viselkedése sok esetben erőszakos, agresszív testet ölt. Ő az, aki mindent jobban tud, ő a legokosabb, és még lehetne sorolni. Innentől kezdve jönnek a bajok. A bulizás ma már egy teljesen általános időtöltés. Legyünk részegek, kezdjünk valamit a másik nem képviselőjével, legyünk „macsók”, mert ez a trendi. A menőzés nagyon elterjedt, sajnos sok esetben törvényes kereteken kívül. Jönnek a problémák, jön az „okos” szülő, mint az „okos” készülékek, és próbálja elintézni a dolgokat. Amint ez sikerül, kezdődik minden elölről. Félreértés ne essék, nem a fiatalokat akarom bántani, csak sajnos tesznek azért, hogy ez legyen róluk a vélemény. Talán érdemes lenne változni. Míg a fent felsoroltak negatív irányba tolódnak el, addig jó lenne, ha az emberek pozitív irányba mozdulnának. Egy sokkal jobban működő világ alakulna ki, ahol nem hazugság, nem a tisztességtelen magatartás, nem az erőszak, nem az agresszív viselkedés hódít, hanem ezek ellenkezője. Jó lenne, ha az emberek vissza hódítanák maguknak, az értelmi és érzelmi intelligencia fogalmát, és gyakorlatát.                  

2020.09.25.

Felelőtlenség

A felelőtlenség igen erősen elterjedt hazánkban. Sajnos ez a magatartás ismét a szülőktől indult ki. A gyerekek, a fiatalok szépen másolják a szüleiket. Persze, nem kell félteni őket, még alaposan túlszárnyalnak mindenkit. Magyarázat? Nincs rá. Illetve, részben igen. A szereplésvágy, a kiugrási kísérlet, a nagyobbá válás a társak előtt, a különbség érzékeltetése, az extrémitás fokozása, az erőszak kimutatása, stb. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, ennyi elég. Súlyos társadalmi problémát hordoz ez a magatartás. Az is megfigyelhető, hogy a felnőtt társadalom is vevő erre a magatartásra. Csak egy példa. Valahogy én nem tudnám elképzelni, hogy egy igen távoli helyre akarnám elvinni pár hónapos gyerekemet. Főleg olyan helyre, ahol az egészségügyi feltételek nem egészen biztosak. Az ott lévő embereknek az ottani víz és élelem a mindennapok része, de egy európai embernek nem biztos, hogy jót tesz. Be is bizonyosodott több alkalommal, hogy kórház a vége az ilyen kalandoknak. Egy pár hónapos gyerek még inkább hajlamos elkapni valami betegséget. Talán jó lenne átgondolni, hogy hová tervezik a nyaralást vagy kikapcsolódást a szülők. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlen fontos kitenni egy pár hónapos gyereket ilyen megpróbáltatásnak.  A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért olyan felelőtlen egy szülő, hogy kiteszi a saját gyerekét annak, hogy valami fertőzést, betegséget elkap? A másik. Focimeccsen a saját kiskorú gyereke kezébe adja a hanggránátot, és az a gyerek kezébe felrobban. Az ilyen szülő milyen szülő? Hát felelőtlen. A történtek után még magyarázkodik is, hogy ő nem így akarta. Hát mire gondolt? Persze, jó viccnek, hogy az ő csemetéje milyen ügyes, hogy hanggránáttal a kezében szurkol a csapatának. No, bravó. Hol itt a szülői felelősség? Sehol. Az elme ilyenkor messze alulmarad minden józan döntéstől. A végeredmény egy komoly probléma, amit sok esetben elég nehéz rendbe hozni. Talán én gondolkodom rosszul? Lehet. Én, amikor fiatal voltam, nem tagadom, előfordultak apró csínytevések. Ezek egyszer sem irányultak sem fizikai, sem szellemi formában senki felé direkt formában. A konfliktusokat, ha kerekedtek, megoldottuk néhány keményebb szóval, esetleg valamilyen fizikai fölényt imitáló testhelyzettel. Ritkán fordult tettlegességre a dolog. Ez sem volt komoly és nem rendszeres. Hallottunk esetekről, hogy bálok, rendezvények után összeverekedtek a felnőttek. Ettől mi még nem utánoztuk őket. Itt a kulcsa a dolognak. Bár a fiatal sok mindet lát, de nem biztos, hogy követnie kellene. Az ő szellemi gyengeségén múlik, hogy melyik oldalt részesíti előnyben. A helyzet az, hogy inkább az erőszak felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mert így egyszerűbb, és egy végleges megoldást vél benne látni mindaddig, még ő nem kerül abba a helyzetbe. Igazán akkor látja és fogja fel, hogy helytelenül cselekedett. Ennek viszont van egy nagyon csúnya következménye. Ugyanis a sérelmet valahogy orvosolni kell. Nehogy már én húzzam a rövidebbet. Kialakul egy gyűlölet a másik iránt, és egy olyan cselekedet sorozat, melyben minden eszközt bevet, hogy mégis ő kerekedjen felül. A módszereken nem válogatnak. 

2020.09.18.

Felháborodás 

Tudom, hogy ez részemről, de biztos vagyok benne, hogy más részéről is hiábavaló kijelentés, állásfoglalás, vagy nevezzük bárminek. Hogy miért? Egyszerűen azért, mert az emberek, és ezalatt a vezető beosztásban lévő embereket értem, egyszerűen nem mondanak igazat, röviden hazudnak. Hazudnak mindenben. Addig, amíg érdekek mentén haladnak a dolgok, ezek a viselkedésformák jelen lesznek. Semmi nem fog változni. A mai modern ember ki van téve napi szinten ennek az álságos, legtöbb esetben hazug közegnek. Ebben a formában az ember nem jelent semmit. Semmi beleszólása nincs semmibe. Minden a háta mögött zajlik olyan szinten, hogy az már veszélyes. Igen veszélyes, hiszen több milliárd ember léte függ ezektől a döntésektől. A döntések viszont nem az emberekért vannak. Mondom mindezt azért, mert ha így lenne, akkor nem áltatnák az emberiséget különböző hazug, felszínes, semmitmondó dolgokkal. Sajnos azok, akik rendelkeznek ugyan hatalommal és pénzel is, és tudnának tenni annak érdekében, hogy a világon alaposan megváltozzanak dolgok, mert bizony alapjában kellene módosítani nagyon sok mindent, éppen azok nem tudnak tenni semmit, mert mások, a többségnek teljesen más az érdeke. Van egy nagyon régi közmondás. Így hangzik: „Addig, amíg két ember van a Földön, nem lesz egyetértés”. Milyen igaz. Ez a mai világban nagyon is érvényesül. Sőt! Egyre inkább. Vannak tények, tapasztalatok, adatok. Vannak kutatók, tudósok, elemzők. Miért van az, hogy egyáltalán nem értenek egyet? De még véletlenül sem. Meg sem közelítik egymást az általuk elmondottak. Miért nem gondolkodnak felelősség teljesen, hiszen rengeteg ember élete függ sok minden általuk eldöntött dolog miatt. Vagy az emberi élet ennyire nem számít? Ennyire közömbösek a vezető emberek? Ennyire nem érdekli őket, hogy mi történik milliókkal? Ennyire nem foglalkoznak senkivel és semmivel, hogy képesek ellentétes dolgokat állítani, csakhogy kiszolgálják a vezetői réteget?  A felettesi réteget? Még mindig itt tartunk? Vagy már megint? Sok kérdés tudom. És mi a válasz. Sajnos válasz nincs. Ilyen közegben nem is lehet, hiszen a hatalom ezt teljesen figyelmen kívül hagyja. Biztonság, megbízhatóság, őszinteség, tisztesség. Ezek a szavak már régen feledésbe merültek. Olyan furcsa, amikor az ember valakivel beszélget, belenéz a szemébe, és tudja, hogy amit mond, az hazugság. Ez nem egyedi dolog. Ma ezek mentén halad a világ. Mit lehet ilyenkor tenni? Semmit. Hogy miért? Mert az emberek a hazugságot meg tudják bocsátani, az igazságot és az őszinteséget nem. Hogy is van ez? Itt tartunk? Ilyen morál uralkodik ezen a Földön? Tudják mi a szomorú? Hogy a válasz a kérdésre, igen. Az egyes emberek nem segítik az előrehaladást, hanem éppenséggel gátolják. Akkor, amikor egy tudós valamit felfedez, rájön valamire, biztos a dolgában és ezt közzé szeretné tenni, szólnak neki, hogy ő kinek a munkatársa, és majd ők megmondják, mit írhat le, és hogyan. Na, innentől kezdve nem beszélhetünk tudományos kutatásról, bármennyire is a tudományos tételek mellett teszi is le bárki a szavazatát. Akkor miről beszélünk? Egy álságos, romlott, becstelen világról. A hatalom, a pénz, az uralkodás a lényeg. Teljesen a középkori világ üti fel e fejét. Ma ezt úgy hívják modern kifejezéssel, hogy Új Világrend. Vajon mi ennek a lényege? Egy részét már látjuk. A bizonytalanságot, a hazugság áradatot, a tisztességtelen magatartást. Mi a másik része, vagy a sokadik része? Az emberek manipulálása, tudatuk módosítása. Csak egy kérdés. Miért van az, hogy olyan sokféleképpen magyaráznak valami? Miért van az, hogy tudatlanságot sugallnak az emberek felé, és annak is akarják nézni őket, sőt, annak is nézik? Miért van az, hogy figyelnek mindent és mindenkit? Nagyon egyszerű a válasz. Mert így azoknak, akiknek érdekük, tudni akarnak mindenkiről mindent, hiszen így lehet totálisan ráhatni az emberek érzelmi és értelmi világára. Senki ne legyen okos, senki ne legyen okosabb, senki ne érezze magát biztonságban. Ez a lényeg. A fontos, hogy a vezetők mindent megmondanak, hogy ki mit tegyen, miképpen gondolkozzon, hogyan éljen. Az illúzió azért megmarad. Hogy miért? Mert ez maradt az embereknek. Abban a tudatban élni, hogy nagy szabadságom van, mindenben én döntök, én mondom meg, mi legyen, a magam ura vagyok. Ezt el kell felejteni. Ez a tökéletes illúzió. Ez mindig megmarad az embereknek. Ennek a tudati tényén meghagyják a tömegeknek. A valóság teljesen más. Vajon miért nem gondolnak az emberek erre inkább? Mert a könnyebb utat választják. Ez egy olyan jelenség, mint amikor egy kövér ember tömi magába az ételt, és nem érdekli, mi történik vele, még akkor sem, amikor közlik vele, ha így folytatja, meghal. Nem számít. Inkább eszik. Hát itt van a baj. Több mindenről az emberek nem akarnak lemondani, és nem is fognak, mert az a kényelmes. Nem számít, hogy már nem rendelkezik önálló gondolatokkal, önálló döntéshozatallal, önálló tudati szellemvilággal. Nincs világképe, nincs semmi, ami arra ösztönözze, hogy változtatni kellene, mert valami nem jó. Elél, a számára elképzelt, és precízen felépített rendszerben. Nem terheli semmivel sem magát. Generációk nőnek fel az ilyen formáción, aminek egyik alapja a tökéletesen megszervezett tudatmódosítás. Adatok, információk tűnnek el, és kerülnek más magyarázatok a helyükre. Az új generáció már ezt követi. Ezek mentén a szabályok és törvények mentén élnek és fognak élni. Nekik ez lesz az elfogadott és megszokott. Az elméjük börtönbe kerül, sőt, már ott is van. Ha távolabbra nézünk, az emberek tudatvilága, önértékelő képessége alaposan lehanyatlik. Ennek már kézzelfogható jeleik vannak. Nem kell nagy dolgokra gondolni, mint az úgynevezett „okos” szóval illett műszaki cikkekre, vagy arra, amikor már manapság a fiataloknak minden „kihívás”, még egy alapvető egyszerű dolog is. Ebbe már minden beletartozik. E felé vannak terelve a gondolatok. Ezek mentén él, dolgozik, alkot az ember. Sajnos az ezen a téren adott túlzott nagy szabadság rengeteg káros dolgot is von maga után. Nézzünk körül. A legdurvább példa, ami kezd elterjedni már a nagyon fiatalok körében is, az az erőszak. A legváltozatosabb módszereit művelik. Honnan jönnek ezek a gondolatok? A szabadság illúziója. Ez a lényeg. Az egymás iránti gyűlölet és konfliktus fontos része az Új Világrend szerkezeti felépítésének. A tudatlan, irigy, agresszív, hazug, becstelen embereket nagyon egyszerű irányítani. Ez fontos. Amikor ez tökéletesen megvalósul, akkor elmondható, hogy létrejött egy totális rendszer, ami teljes uralmat gyakorol az emberek felett. Ennek néhány változatát már lehet tapasztalni. A világ eseményei nem jó irányba terelődnek. Valószínű, hogy nem csak én látom így. Nagyon szűk szinten lehet valamit tenni, de nagy léptékben nem lehet gondolkodni, hiába is vannak olyanok, akik szeretnék. Sajnos ez a korosztály már nem tud kellőképpen ráhatni az eseményekre. Van rá példa, hogy meghallgatják őket, de semmi konkrétum nem lesz belőle. Pedig jó lenne. Sajnos ez olyan, amikor valamilyen műsorban beszélgetnek az emberi kapcsolatokról, hogy milyen jó az odafigyelés, a szeretet. Aztán mi történik? Azt sem tudja, ki a szomszédja, sok esetben nem is köszönnek egymásnak, ugye minek köszönjön egy idősebbnek. Lehetne még sorolni, de azt hiszem mindenki találkozott ezzel a jelenséggel. Az elidegenedés a lényeg. Ha már valaki közelít a másik felé, rögtön az a gondolata, vajon mit akarhat tőlem? Meg sem fordul a fejében, hogy semmit, csak beszélgetni. Ennyi. Ez ma már nem divat. Két dolgot meghagynak az embereknek. Az egyik a szabadság illúziója, a másik a szex. Csodálkoznak? Miért? Nem jó az, amikor én döntök, én irányítok, én szabok meg dolgokat? Nem jó, amikor összebújnak a párok? Már hogyne lenne jó. De csak ennyi! Nem több. A szexuális szabadság, mert már minden erről szól, még a politikusok szájából is elhangzik, kell az embereknek. Sajnos sok esetben, ebben is átesik az ember a ló másik felére, mert mindent változtatni kell, hogy rám figyeljenek, én legyek a központban. Észrevették? Ez fontos része a mai modern embernek. Az, hogy központban legyen. Ezzel igazolást nyer a felől, hogy fontos személy. Az ilyen ember világképe nagyon silány. Saját erőszakos magatartását a gyereke másolja, és ő is úgy fog viselkedni. Ezzel beindít egy reakciót, mely konfliktusok sorozatát indítja el mindenkivel szemben. Hiányozni fog a szótárából a megértés, a tolerancia, a kompromisszum készség. Ezek nélkül viszont ellentétek alakulnak ki, és sajnos, de látni, hogy milyen méreteket ölt, és milyen korosztályban. Egyre fiatalabb bűnözők kerülnek látótérbe és egyre kegyetlenebb dolgokat találnak ki egymás ellen is. Az ilyen fiatalok magatartása felháborító. Szólni persze nem lehet. Meg vannak sértve, sőt, még képes a saját szüleit is feljelenteni. Baj esetén bújnak a felnőttek mögé, nehogy felelősségre legyenek vonva. Mert felelősök nincsenek. Bármi történik, nincs olyan személy, aki azt mondaná, én tehetek róla. Milyen világ ez? Szomorú, gyűlölettel teli, igazságtalan és romlott. Tudják milyen rossz ezt kimondani? Látni, hogy szinte senki nem törődik semmivel, csak a saját dolgaival, még annak ellenére is, hogy ezzel másoknak árt. Az állandó kommunikáció ezt eredményezi. Mit lehet látni, hallani, olvasni a különböző médiákban? Az erőszakot, az agressziót, a becstelenséget, a hazugságot, a tisztességtelen magatartást, a felelőtlen viselkedést. Filmek, játékok ezrei ontják a fiatalok felé ezeket a viselkedési formákat. Pornóoldalak százaiból próbál szexuális kultúrát kialakítani, követve az abban látottakat, és követelve annak végzését együttlétük során. Egyáltalán nem tiszteli a partnerét. Olyat, hogy tolerancia, nem ismeri. Az érzelmi és értelmi intelligencia legalapvetőbb követelményeinek sem felelnek meg ezek az emberek. Az egyes műsorok a kínlódást, a megalázást, a szenvedést úgy állítják be, mint egy kihívást. Aztán jönnek a bajok. Testi, szellemi eltorzulást is előidézhet. Szükség van erre? Én úgy gondolom, nincs. Ez okozza az emberekben a torz magatartást, a gyűlöletet a másik ember és a másik nem iránt. Miért lett divat a pszichológia? Nem véletlen. Ilyen tömeges rosszat másképpen nem lehet kezelni. Már gyerekeket visznek terápiákra, mert nem tudnak velük mit kezdeni. Mi lesz belőlük? Vajon normálisnak mondható egy ilyen világ? Vajon az emberi gyűlölet miért tört ennyire a felszínre? Vajon miért utálják az emberek egymást? Higgyék el, nagyon szeretnék válaszokat kapni ezekre a kérdésekre. Azt hiszem, ebben a kérdésben nem vagyok egyedül.     

2020.09.11.

Ellenfél, ellenség 

Sajnos ezt a két fogalmat ma már nagyon egy szinten kezelik. A nagy baj az, hogy minden területen ez a fajta magatartásmód a jellemző. Ennek egyik kiváltó oka az egyre inkább elterjedő közömbösség. A tapasztalat az, hogy már a szomszédok sem ismerik egymást. Egyszerűen nem érdekli, hogy ki lakik a szomszédban, mit csinál, egyáltalán kik azok. stb. Ebből aztán érdekes helyzetek alakulnak ki. Többek között, ha esetleg valami miatt beszélgetést szeretnénk kezdeményezni, látni a partner arcán az értetlenséget. Az is megfordul a fejében, hogy vajon mit akarhat ez az ember tőlem? Az már meg sem fordul a fejében, hogy egyszerűen csak beszélgetni. Van ennek egy nagyon nagy hátránya. Ha esetleg valamilyen baj alakul ki, legyen az bármi, egyszerűen nem tud kihez fordulni, mert a kezdeményező partner elfordul a korábbi kedvezőtlen fogadtatás miatt. Addig ugye az van, hogy oldja meg mindenki a saját baját. Hát igen. Jelenleg ez a megszokott. A másik ilyen jelenség a közönyösség. Nem érdekli, hogy mi történik a másik emberrel. Közönyös az események láttán. Itt is van egy visszaütő dolog. Akkor, amikor esetleg neki lenne szüksége esetleges segítségre, ugyanúgy viselkednek vele szemben. Sőt! Még alkalomadtán fel is rója, hogy nem segítettek rajta. Ez egy elég torz gondolkodásra világít rá. Nekem minden, és szinte elvárja a segítséget, de mikor ő lenne a segítő, akkor elhatárolódik. Érdekes gondolkodási mód. Ez az egész aztán tovább is gyűrűzik, mégpedig a gyerekek irányába. Látja az egyes viselkedési formákat, nem köszönök a szomszédnak, nem segítek neki semmiben, egyáltalán nem foglalkozom vele semmilyen szinten. Ezt a gyerek lemásolja, és ugyanúgy fog viselkedni, mint a szülője. Ez sajnos meg is látszik a mai fiatalokon. Nem ismerik a köszönést, nem ismerik az udvariasságot, nem ismerik a szép magyar beszédet, nem tudnak viselkedni, egyszerűen nem ismerik a társadalmi együttélés szabályait. Igaz, kitől is tanulhatta volna, hiszen nem ezt a példát látta a családban. Ezek a tulajdonságok még tovább mélyülnek az idő előrehaladtával. Jönnek a külső ingerek, látott viselkedésformák. Persze az fog tetszeni, amihez semmi kötelezettség nem tartozik. Ebben érzi jól magát. Idővel itt is visszaüt a magatartás tartózkodó formája. Ezek a fiatalok a közömbösséget és a közönyösséget még magasabb szintre emelik. Olyan szintre, ami már nagyon elgondolkodtató, hogy vajon nincs-e mentális problémája. Hogy miért? Mert milyen ember az, aki végignézi a társa bántalmazását, azt fel is veszi, közzé is teszi, és még jót mulat rajta? Ez egy teljesen szellemileg, érzelmileg visszamaradott személy. Ezekre nem lehet mást mondani. Olyan alacsony értelmi szintre utal, aminél lejjebb már nincs. Ez a jövő nemzedéke. Ha tovább lépünk, az ilyen emberek nem ismerik a korrekt, becsületes magatartást. Nem ismerik a jó értelemben használt ellenfél fogalmát. Pedig ez lenne a normális. Az ellenfél fogalmát ismerő és gyakorló emberek tisztelettel, odafigyeléssel vannak a másik féllel szemben. Bármilyen területen, legyen az sport, munka, vagy bármi más, odafigyelnek a másikra és örülnek annak sikerében, előre jutásában. Megadják a tiszteletet egymás iránt. Fontos, ha nem a legfontosabb a társadalmi kapcsolatok terén. E nélkül nem működik egészségesen egy rendszer. Na, ez a viselkedésforma számukra ismeretlen fogalom. Nekik mindenki ellenség. Itt van a dolog lényege. Nagy különbség van az ellenfél és ellenség között. Az alap magatartás az ellenségkép kialakítása. Ha ez megvan, márpedig nagyon hamar létrejön, akkor innen már csak egy ugrás a gyűlölet. Ebben a gyűlölettel övezett világban élünk. Ez mintegy bizonyíték arra nézve, hogy ez a jó magatartás, ezt kell követni, mert ezzel tudok elérni valamit a társaimmal szemben, a környezetemmel szemben. Mivel ezt látták, látják, ez viselkedésforma alakul ki bennük, és ezt veszik alapnak. Ezt csak bővíteni és finomítani kell. Beleszőve egy kis erőszakot, egy kis agresszív magatartást, egy kis hazugságot, egy kis becstelenséget, és máris létrejött egy ellenség képpel felruházott személy. Talán nem kellene, hogy így legyen. Sajnos, az a nagy baj, hogy ezt már nagyon nehéz a normális kerékvágásba visszaterelni. Az általuk elképzelt világ már teljesen másról szól, tisztelet a kivételnek, mert akad még elég sok szép szókinccsel, udvarias magatartással, jó tudással, érzelmi és értelmi intelligenciával rendelkező fiatal. Sajnos a többség nem ilyen. Jó lenne ezen változtatni, amíg nem késő. Vagy már elkéstünk?

2020.09.05.

Megfelelés, megalkuvás

Ezek is érdekes szavak, és még érdekesebb, ami mögötte van. Mindenkinek van egyéni megnyilvánulása, szokásai, világnézete. Ha valaki ezeket nem tudja intelligensen kezelni, akkor konfliktus alakul ki. A konfliktus pedig türelmetlenséghez, vitához, nézetkülönbséghez vezet. Ez egy sarkalatos pont. Sokan esnek abba a hibába, hogy megfelelési kényszer vesz rajtuk erőt, amikor valaki ismeretlennel találkoznak. Az egyén maradjon annak, amilyen. A helyzet az, hogy a mai embereknek ez sem megy. Szinte nem viselik el azt, ha a másik fél mást gondol egy adott dologról. Ez már konfliktust okoz, amit nem tudnak, és sajnos nem is akarnak kezelni, megérteni. Az is nagyon rossz, amikor valaki mindent megtesz azért, hogy valamilyen elvárásnak megfeleljen. Nem kell megfelelni semminek és senkinek. Egy ismeretségnek, egy barátságnak, egy párkapcsolatnak nem lehet alapja a megfelelési kényszer. Van még valami. Ez pedig a megalkuvás. Ez nem azt jelenti, hogy teljes egészében alávetem magam a másik ember elvárásainak. Ez nem egy bonyolult dolog. Ezeknek a tulajdonságoknak alapvetőeknek kellene lenniük. Hát ez sem igazán megy. E miatt van az, hogy egyre durvább nézetkülönbségek alakulnak ki a felek között. Ez is egy gondolkodásbeli hiányosság. Az egészséges gondolkodás felül tud kerekedni mindazokon a vélt, vagy kitalált dolgokon, amelyek valamilyen akadályt jelentenek két vagy több ember között. Ezt azért írom, mert a közösség szerepe is nagyon komoly, már annak, aki elfogadja. Sok hasznos információt lehet szerezni egy kellemes társaságtól, melyek tagjaiktól a beszélgetések kapcsán számunkra hasznos dolgot kiszűrve előbbre léphetünk. Ezeket később hasznosíthatjuk a későbbi párkapcsolatunk alkalmával. Ez nem megfelelés, nem magalkuvás, hanem egy pozitív előrelépés, és több, változatos vélemény, nézet, esetleg tapasztalat hasznosítása. Ezeknek a fogalmaknak a betartása sem egy bonyolult dolog. A kérdés az, hogy ezeket mennyire tudják az emberek betartani. Azt kell mondani, hogy nem e felé haladnak az emberek. Ez nem „trendi”.

Másképpen gondolkodnak az emberek. Ez a másképp gondolkodás kerül egyre jobban előtérbe, ami rossz mindenkinek. Egy idő után legfőképpen annak, aki műveli. A felismerés sok esetben későn következik be. Ekkor történik, hogy jönnek az ígéretek. Meg fogok változni, én csak jót akartam, ne haragudj rám, stb. Itt már nehéz igazságot tenni. Ha a bizalom elszáll, nehéz visszaállítani. Mindent lehet javítani, csak akarni kell. A kérdés az, hogy vajon az olyan emberek, akik ilyen jellemmel rendelkeznek, egyáltalán akarnak változtatni?

2020.08.26.

Új vagy régi jelenség?

Ismét a fiatalabb korosztályról néhány gondolat. Sajnos megint előtérbe került, hogy a mai fiatalok semmiféle viselkedésbeli elvárásoknak nem felelnek meg. Félreértés ne essék, ezek nem olyan szigorú, és nem olyan „földhözragadt” elvárások, melyeket nem lehet teljesíteni, és nem lehet együtt élni vele. Ezek az elvárások a normális hétköznapi élet alapvető velejárói. Na, ez sem nagyon megy a mostani generációnak. Vajon miért? Elég hosszasan lehetne sorolni ennek a tényét. Egy biztos. Nagy százalékban a szülők a felelősek mindezekért. Lehetne azt is kérdezni, vajon miért éppen a szülők. Nagyon egyszerű. A gyerek másolja a szülők viselkedését, magatartását, reakcióikat bizonyos esetek kapcsán. Az ott látottak másolódnak, és kerülnek be a gyerek tudatába. Úgy kell viselkednem, ahogy a szüleim. Ehhez még hozzájön a közben felszedett, másoktól tanult magatartás. Ennek tárháza végtelen. Sajnos ennek kapcsán egyre több olyan dolgok kerülnek elő, és történnek, melyek nem egyeztethetők össze a normális emberi kapcsolatokkal. Mondhatjuk, hogy mindennek megvan a helye és ideje. Azt is mondhatjuk, hogy ezekhez a helyzetekhez hozzá kapcsolódik egy magatartás. Minden helyzetben valamilyen módon viselkedni kell. Ez valahogy a mostani generációnak nem megy. Nem is érdekli őket sok minden. Van egy szűk kör, amit, vagy akiket valamilyen szinten elfogadnak és ezzel kimerült minden szellemi tevékenységük. A túl nagy szabadság azt eredményezte, hogy erőszakos módon viselkednek, agresszív magatartást tanúsítanak, felelőtlenül viselkednek, egyáltalán nem foglalkoznak a környezetükkel. Háborogni, zúgolódni, a kötelességeket megkerülni, rendetlenkedni, másokat zavarni, olyan dolgokat tenni, ami már messze túlmutat a józan ész határán. Ha baj van, akkor kapaszkodnak a szülőkbe, hogy majd ők kimentik őket egy adott helyzetből. Ha ez megtörténik, újra elkövetik ugyanazt, tudván, hogy nem lesz belőle semmi, mert a jó szülők megtesznek mindent a gyerekükért. Ha esetleg már nem, akkor gondolkodás nélkül a szüleik ellen fordulnak. Nem érdekli őket, hogy minek mi lehet a következménye. Gátlástalanul teszik az általuk helyesnek vélt dolgokat. Nézzünk körül. Mennyi rossz dolog kerül napvilágra a fiatalok viselkedésével kapcsolatban. Lehetne mondani, hogy régen is volt, csak nem volt ilyen széles a kommunikáció.

Na, ez már nem igaz. A 2000-es évek szülötteiről van szó. Még ha azt mondanám, hogy 1960, vagy 1970. Akkor a hírek olyanok voltak, amilyenek. De ma már? Nincs esemény, történés, ami ne kerülne napvilágra. Csak gondoljunk bele. Milyen az a fiatal, aki képes végignézni egy társuk megverését, bántalmazását úgy, hogy még a telefonjával fel is veszi, majd közzé teszi? Milyen elmebeli elferdülése van az ilyen embernek? Ezek az események sajnos szinte rendszer szintűek. Mi készteti arra, hogy így viselkedjen? A közönyösség, az erőszakosság, az agresszió, a nem törődöm magatartás, az érdektelenség, és ami a legfontosabb az alacsony szintű tudati állapot. Valljuk be őszintén. A mai generáció társadalmi, erkölcsi hozzáállása a világhoz szinte a nullával azonos. Jó lenne felébredni, és még időben változtatni ezeken. Nem lesz könnyű.

2020.08.20.

Az ember saját énje, egyszerűsége, tudata, avagy Én, vagy Magam, vagy az Egyén

       Lehet, hogy érdekesnek hangzik a címben szereplő meghatározás. Igyekszem ezeket a furcsaságokat eloszlatni. Minden egyes dolgot, ami a Földön történik, a régmúlt korokkal kell kezdeni. Már az őskor emberének is volt tudata. Most ne menjünk bele, hogy milyen szinten, és mit mivel lehet összehasonlítani. Fogadjuk el azt a tényt, hogy az emberré válás folyamatában is rendelkezett az előember valamiféle tudattal. Ez az idő múlásával egyre inkább kiszélesedett, csiszolódott, alakult. Elkezdődött a tapasztalatok begyűjtése, szelektálása, a hasznos dolgok megőrzése, tovább adása, röviden tanulása. Kialakultak csoportok, akiknek egyes területek nagyobb fontosságot jelentettek. Számtalan ilyen terület van, felsorolni is nehéz lenne. Gyűltek a tapasztalatok, információk, adatok, és egyre szélesebb körben kezdtek el gondolkodni az emberek. A megismerés kiszélesítette a tudásukat. Sok, nagyon sok hasznos eszköz, berendezés, elmélet látott napvilágot. Ezzel együtt óhatatlanul is kialakult a másképpen gondolkodás is. Mivel egyénekről beszélünk, ez természetes velejárója az eszmei világnak. Egyéni és világnézeti dolgok, események, történések sorozata követte az emberek életútját. Háborúk, hatalmi harcok, viszályok, eszmei konfliktusok színezik a történelmet. Ezen történések mentén mindig ott volt az ember a maga tudásával. A lehető legváltozatosabb egyének alakultak ki. Bármennyi ember is kezdte benépesíteni a bolygót, mindig megmaradt az ember magának, a saját gondolatvilágának és elképzeléseinek. Az egyes korokban különböző világképet gondoltak ki az emberek. A tudás növelésével, a technikai eszközök, berendezések korszerűsítésével, a világ jobb megismerésével, a tudományok adta lehetőségekkel egyre inkább kezdett kialakulni egy modern társadalom. Eszmék, elméletek, tanulmányok, felfedezések, újdonságok színesítették a világot. Igen komoly szakágak alakultak ki, segítve ezzel az emberek könnyebb boldogulását a mindennapi életben. Ezzel az előrehaladással azonban felmerültek más problémák is. Nevezetesen az emberek más és más gondolatvilágának, eszméinek különbözősége. Ez a tény végigkövette az emberiséget, és tart a mai nap is. Sőt! A mai világ még szélsőségesebb világot próbál teremteni. Vajon miért? Erre még korai lenne a válasz. A szeretet és gyűlölet, a jó és a rossz már a kezdetektől jelen volt, és jelen van az emberek tudatában. Eszmék csaptak össze, akaratok nyilvánultak meg. Mindezek az ember játékai. Igen játékai. Mit csinál egy gyerek? Növekedése folytán elfoglalja magát. Elkezd érdeklődni valami felől, elkezd bizonyos dolgokat kipróbálni, elkezd játszani. Fejleszti ügyességét, növeli tapasztalatait, gyarapítja tudását. A későbbiekben többen játszanak, és kialakul egy szintbeli különbség a gyerekek között, ügyességben, találékonyságban, tudásban. Ez a későbbiekben addig fajul, hogy irányító szerepet harcol ki magának, és követőket tud maga mellé állítani, ez pedig rangsort állít fel. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor személyes üggyé válik az eset, azaz, elkezd hatalomra vágyni. Ez a hatalom szinte uralkodásba vált, és olyan emberek válnak szenvedő alanyokká, akiknek ehhez semmi közük nincs. Ugyanis egy eszme követése még közel sem jelenti azt, hogy egymás iránt vadidegen emberek olyan gyűlölettel nézzenek a másikra, hogy képesek az életére törni. Ezt egy eszme vezetője megteszi, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik az emberekkel, akiknek nem ez az elképzelésük az élettel kapcsolatban. Miért nem ő méri össze erejét a másik féllel? Miért kell ártatlan embereket igénybe venni ehhez? Ja, hogy úgy egyszerűbb? Hát persze. Ezt csak azért említettem, hogy rávilágítsak arra, milyen torz gondolatok is foglalkoztatják az embereket. Senki ne higgye, hogy ez ritka esemény. Nem, ez a viselkedés a mindennapjaink része. Hogy összefoglaljam, ez a magatartás a mai világunkban is jelen van, sőt egyre inkább. A történelem érdekes dolog. A leírtak ismétlődnek folyamatosan. Az eszmék változnak, az emberek világképe szintén. Vajon tehetnek a maguk alkotta kép kialakításában? Talán egyértelmű lenne a válasz, de nem az. Hogy miért? Mert egyszerűen az ember ilyenné vált.  A hosszú sok évszázados tapasztalatok, meglátások olyanná tették az embert, hogy ne minden esetben fogadjon el bármit is. A valóság és valótlanság mérföldkövei végig kísérik az embereket életútjukon. Az emberi elme eljutott odáig, hogy tud kérdezni. Kérdéseket tesz fel mindennel kapcsolatban, mert a valóságot szeretné látni, nem azt, amit el akarnak hitetni vele. A mai világ számtalan olyan területtel rendelkezik, amit nem lehet követni, mert egyszerűen lehetetlen a sokszínűsége folytán. Vajon miért van az, hogy ezeket a sokszínűségeket éppen az emberek ellen fordítják? Hogy világosabb legyen. Válassz valamiből. Nem lehet, mert annyi minden van egyazon dologból. Ez nemcsak egy bizonyos terméket jelent, hanem különböző eszméket is. A tudás nagyon fontos. Az ember előrehaladott kora révén feltesz egy kérdést a sok közül. Vajon miért ilyen bonyolult minden? Ilyennek kell lenni? Vagy ilyenné van kitalálva? Emlékeznek, a régi korokban a népet meg lehetett rémiszteni, és félelemben lehetett tartani egy egyszerű napfogyatkozási eseménnyel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ma is ez történik, csak nagyobb léptékben. Miért olyan túl bonyolult minden? A világot működtető fizikai, kémiai, és más állandók, törvények folyamatosan jelen vannak, és jelen voltak a régmúlt időkben is. Ezek megismerése, alkalmazása, fejlesztése kihasználása az emberi elme csodás vívmánya. Ezen törvények szerint tudott az ember élni, alkotni, létezni. Az idő múlásával még jobban meg szerette volna ismerni az ember a környezetét, azaz, azt a világot, amelyben él. Egymást követték az egyes elméletek, vizsgálatok, felfedezések, és tényleg egyre bonyolultabbá vált a világ. Egyre nehezebb eltájékozódni a mindenségben. Nem akarok illúzió romboló lenni, de sok esetben ezek csak elméleti kérdések, és olyan dolgokat feszeget, amire nincs bizonyíték, és nincs semmilyen haszna. A mai világ szerint talán szükséges, de értelmetlen őrült pénzeket olyasmire fordítani, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. Biztos vagyok benne, hogy sokan másképpen gondolkodnak. Ez mindenkinek egyéni joga. Valaki egyszer még régen azt mondta: az egyszerűség felé kell törekedni. Milyen igaz, csakhogy itt az ember a maga világképeivel, különböző felfogásaival. Az ember énje, sajátja, mindig is hordoz más gondolatokat. Ez természetes. Ezek együttese alkot egy olyan rendszert, ami előreviszi a haladást, de az egyén mindig megmarad. Nem szabad a saját elvet, elképzelést elvetni valami más miatt. Attól még lehet közösen gondolkodni, alkotni, létezni, csak az egyén maradjon meg. Fontos, főleg a mai világban. Sajnos rossz hírem van. A saját elvi gondolkodásmód kezd eltűnni. Nincs egyén, nincs egyéni tudat, nincs egyéni irányítás, nincs egyéni kontroll. A bonyolulttá tett rendszer átláthatatlanná tette a gondolkodást. Minden egyes ember rendelkezik olyan csodás dologgal, mint az elme. Ennek használata felül tud múlni mindenen. Vajon igényli ezt a mai ember? Valóban használni akarja a számára fenntartott helyzetet, hogy tudással rendelkezzen?  Sajnos egyre inkább azt lehet látni, és tapasztalni, hogy nem, pedig mindenkinek adva van a lehetőség. Az egyén részéről itt jön elő az igény szó. Egyéni igény. Sokan talán meg is kérdeznék: mit kezdjek vele? Mindent, mondanám. Ugyanis a tájékozott, intelligens embert nehezebb ebben a bonyolult világban félrevezetni. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, nem kell sokat tenni, mégis rengeteget. Szeretet, megértés, tolerancia, bölcsesség legyen a tudatában. Ha ezekből csak egy dolgot ragadok ki, a szeretet szót, és a mögötte található tartalmat, akkor nagyot léptünk előre. Sajnos a helyzet teljesen más. Az ember vélt tudati fejlődésével együtt, felütötte a fejét a hatalom utáni vágy. Az az állapot, mely mindazokat a tulajdonságokat mellőzi, ami a felsorolásban szerepelt, pedig szintén egyénről, énről van szó, és ezekről beszélünk. Minden ember azonos, vagy közel azonos feltételekkel indul. Megszületik, játszik, tapasztalatokat gyűjt, gondolatai lesznek, tanul, elképzelései lesznek, önálló világképe alakul ki. El tudja magát helyezni a társadalomban, élni, dolgozni, létezni tud. Létrejön a felnőtt önálló döntéssel rendelkező egyén. Vagy mégse? Amikor ez a téma kerül szóba, mindig van egy kis fenntartás. Mi az? Egyszerűen arról van szó, hogy vajon a mai világ embere, ténylegesen tudati egyén? A tudatiság mögött milyen érdekek húzódnak meg? Mert miről van szó? Arról, hogy a mai modern ember, az egyén, az énképpel rendelkező személy nem rendelkezik azzal a tudással, nem rendelkezik azokkal a fogalmakkal, nincs igénye azokra az értelmi és érzelmi szintekre, amelyek egy egyéntől elvárhatók lennének. Nem szeretném ismételni magam, hogy mik tartoznak ezek közé. A mai modern ember, mint egyén, akinek egyre kevesebb az igénye, inkább válassza a könnyebb utat, nevezetesen azt, hogy hazugságokkal, tisztességtelen magatartással, becstelen eljárásokkal, gyűlölködő magatartásával jusson előre, és élje a mindennapjait. Nem foglalkozik a másik egyénnel, mert érzéketlen, és messze áll tőle a szeretet. Amikor ez kezd eluralkodni az embereken, és ez a jelen, akkor szomorú következtetést lehet levonni. Ez pedig a következő: egyre több egyén válik közömbössé, erőszakossá, egyre több egyén lesz agresszív, értetlen, tudatlan. Ezeket az embereket, egyéneket egyre jobban, és egyre egyszerűbben lehet vezetni, félrevezetni és irányítani. Lassan az én, a magam elveszti jelentőségét, és nép, tömeg megjelölés veszi át a személy megjelölését. A hatalom részéről senkit nem érdekel az egyén addig, amíg az egyén jogait kellő módon, és kellő mértékben nem tudja érvényre juttatni, de ehhez az kell, hogy legyen minden ember igényes, rendelkezzen megfelelő tudással, és minden olyan tulajdonsággal, ami egyéniségét fel tudja emelni olyan szintre, amit tisztelni, becsülni lehet. Ne csak a jelent szeressük, és benne a sok Egyént, hanem gondoljunk a jövőre is. Fontos, nagyon fontos, a legfontosabb.

2020.08.14.

Intelligencia

Az emberek alapvető tulajdonságának kellene lennie. Miért írom azt, hogy kellene lennie? Vajon mit takar ez a szó? Az intelligenciát sokféleképpen határozták meg, a komplex fogalom a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, az érzelmi tudás, az érvelés, a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira vonatkozik. Általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen”.

Forrás: Wikipédia

Tökéletes meghatározás. Ha le szeretném rövidíteni, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy az intelligencia az értelem és az érzelem kinyilvánulása, kinyilatkoztatása és alkalmazása a mindennapokban. De jó lenne, ha így lenne! Miért ez a pesszimizmus? Azon egyszerű oknál fogva, mert az ember a mindennapokban teljesen mást tapasztal, mást hall, és mást lát. Sajnos sok esetben ennek a kifejezésnek a nyomára sem lehet akadni sok esetben. Pedig higgyék el, nagyon jó lenne. Ha csak egy keveset is tennének az emberek annak érdekében, hogy ezt a gondolkodásmódot követnék, akkor nagyon sok minden megváltozna. Elsősorban az emberek egymáshoz való viszonya. Most napjainkban az idegenkedés, a gyűlölet, a hazugság, a mások kihasználása, a cinikus magatartás, az erőszak, a tolerancia hiánya, az agresszív viselkedés, stb. a jellemző. Sajnos tudnám még sorolni. A még szomorúbb, hogy ez tapasztalás eredménye. Nemcsak szűk környezetemben, hanem tágabb értelemben is ezt látni. Vajon miért ez a viselkedés? Talán először azt szeretném megjegyezni, hogy számtalan fórum foglalkozik ezzel a témával. Ott a beszélgetések alkalmával mindenki egyetért az alapgondolattal, mégpedig a megértés, tolerancia, szeretet fogalmaival, aztán semmi nem változik. Olyan világ alakult ki, melyben elveszni látszik a szellemiség, a tudat, a szeretet. A feltett miértre nagyon nehéz a válasz. Talán ma már lehetetlen is. Egy biztos. Az emberi értékeket nem volna szabad elfecsérelni ostoba dolgokra. Az emberek kiteljesedése csodálatos érték lenne. Ezzel a tudattal kellene élni. Sajnos ezzel szinte párhuzamosan, sok más egyéb jelenség mellett, felütötte a fejét a felelőtlenség. Biztos, hogy nem mondok ezzel újat, ha csak nem azért, mert igen erősen elterjedt hazánkban. Sajnos ez a magatartás ismét a szülőktől indult ki. A gyerekek, a fiatalok szépen másolják a szüleiket. Persze, nem kell félteni őket, még alaposan túlszárnyalnak mindenkit. Magyarázat? Nincs rá. Illetve, részben igen. A szereplésvágy, a kiugrási kísérlet, a nagyobbá válás a társak előtt, a különbség érzékeltetése, az extrémitás fokozása, az erőszak kimutatása, stb. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, ennyi elég. Súlyos társadalmi problémát hordoz ez a magatartás. Az is megfigyelhető, hogy a felnőtt társadalom is vevő erre a magatartásra. Csak egy példa. Valahogy én nem tudnám elképzelni, hogy egy igen távoli helyre akarnám elvinni pár hónapos gyerekemet. Főleg olyan helyre, ahol az egészségügyi feltételek nem egészen biztosak. Az ott lévő embereknek az ottani víz és élelem a mindennapok része, de egy európai embernek nem biztos, hogy jót tesz. Be is bizonyosodott több alkalommal, hogy kórház a vége az ilyen kalandoknak. Egy pár hónapos gyerek még inkább hajlamos elkapni valami betegséget. Talán jó lenne átgondolni, hogy hová tervezik a nyaralást vagy kikapcsolódást a szülők. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlen fontos kitenni egy pár hónapos gyereket ilyen megpróbáltatásnak.  A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért olyan felelőtlen egy szülő, hogy kiteszi a saját gyerekét annak, hogy valami fertőzést, betegséget elkap? A másik. Focimeccsen a saját kiskorú gyereke kezébe adja a hanggránátot, és az a gyerek kezébe felrobban. Az ilyen szülő milyen szülő? Hát felelőtlen. A történtek után még magyarázkodik is, hogy ő nem így akarta. Hát mire gondolt? Persze, jó viccnek, hogy az ő csemetéje milyen ügyes, hogy hanggránáttal a kezében szurkol a csapatának. No, bravó. Hol itt a szülői felelősség? Sehol. Az elme ilyenkor messze alulmarad minden józan döntéstől. A végeredmény egy komoly probléma, amit sok esetben elég nehéz rendbe hozni. Talán én gondolkodom rosszul? Lehet. Én, amikor fiatal voltam, nem tagadom, előfordultak apró csínytevések. Ezek egyszer sem irányultak sem fizikai, sem szellemi formában senki felé direkt formában. A konfliktusokat, ha kerekedtek, megoldottuk néhány keményebb szóval, esetleg valamilyen fizikai fölényt imitáló testhelyzettel. Ritkán fordult tettlegességre a dolog. Ez sem volt komoly és nem rendszeres. Hallottunk esetekről, hogy bálok, rendezvények után összeverekedtek a felnőttek. Ettől mi még nem utánoztuk őket. Itt a kulcsa a dolognak. Bár a fiatal sok mindet lát, de nem biztos, hogy követnie kellene. Az ő szellemi gyengeségén múlik, hogy melyik oldalt részesíti előnyben. A helyzet az, hogy inkább az erőszak felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mert így egyszerűbb, és egy végleges megoldást vél benne látni mindaddig, még ő nem kerül abba a helyzetbe. Igazán akkor látja és fogja fel, hogy helytelenül cselekedett. Ennek viszont van egy nagyon csúnya következménye. Ugyanis a sérelmet valahogy orvosolni kell. Nehogy már én húzzam a rövidebbet. Kialakul egy gyűlölet a másik iránt, és egy olyan cselekedet sorozat, melyben minden eszközt bevet, hogy mégis ő kerekedjen felül. A módszerekben nem válogatnak. A fent leírtak ugyancsak nélkülözik az intelligencia fogalmát. Talán érdemes lenne ezt szorgalmazni. A tudat, a szellem előre haladása mindig is fontos volt az emberiség történelmében. Néhány csoport éppen a fejlődésnek az ellenkezőjét akarja. Magyarul, gátolják az előre haladást, de éppen azok, akik a fejlődést szorgalmazzák. Ez egy tökéletes paradoxon. Feloldható ez az állítás? Igen. Ugyanis pontosan azok szorgalmazzák ezt a folyamatot, akik nagy tudással és nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Védik a saját dolgaikat, ezáltal komoly előrelépést érnek el világszerte. Vajon kik ők? Mindig is homály övezte ezt a vezetői réteget. Mert erről van szó. Mostanában sokat emlegetik, és sűrűn hallani az Új Világrend fogalmát. A vázolt fejlődés körüli ellentmondás erre a rétegre tökéletesen megfelel. Mindig voltak vezetői hajlammal rendelkező emberek, ma is vannak ilyenek. Sőt! Ma már ezt a viselkedésformát, ezt a magatartási formát, a hozzá tartozó üzleti szellemet, a vezetői magatartást már elit iskolákban tanítják. Ide olyan emberek, fiatalemberek járnak, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy egy adott területen tökéletes vezetői posztot tudjanak idővel betölteni. Ezekből nincs sok. Világviszonylatban sincs sok. Itt találkozik az a kijelentés, mely ők ugyan előre haladnak, de nagyon, míg a másik oldal éppen annyit tud ebből, a világból, amennyit megismerhetnek.

Magyarul, a fejlődés ezen szakasza blokkolva van a részükre. Csak annyit engednek megismerni, amennyi éppen a munkájukhoz kell. Semmivel sem többet. Azon a szinten természetesen kiváló eredményeket érnek el. Azon túl viszont már egyáltalán nem engednek rálátást semmire. Itt van elrejtve a tudásnak az a szintje, mellyel létre lehet hozni az Új Világrendet. 

2020.08.07.

Jellemek, viselkedési formák 

          Tudom, nagyon tág fogalmak ezek, de próbálom egy kicsit összeszedni, összeilleszteni az egyes fogalmakat. Nem egyszerű dolog, mert szokták mondani, ahány ember, annyi jellem. Na, ez az, amit szeretnék egy kicsit körbejárni. Nevelés, beilleszkedés, magatartás, tolerancia, kommunikációs készség, értelmi szint, ismerkedés, párkapcsolat. Egyszerű kifejezések, de roppant lényeges háttérrel rendelkeznek egyenként is. Kezdjük az elején. Egy új jövevény a családban mindig egy különleges esemény. A kis emberke fejlődése során, a szülői jelenléttel találkozik a legtöbbet. Az ott látottak, tapasztaltak, később a hallottak alakítják legfőképpen. Mindenre fogékony, minden érdekli, és mindent lemásol. Itt van a lényeg kulcsa. Lemásol. Minden dolgot magával visz, minden dolgot ismétel, amit hallott, látott, tapasztalt. Az elsődleges háttér a szülő. Ez a későbbiekben is nagyon fontos, hiszen értelmi képessége egyre bővül, egyre több információval rendelkezik. A szülők magatartási formája az elsődleges példa. Ebben a korban a nevelés nagyon kényes, és egyben a legfontosabb mozzanat egy gyerek életében. Telnek az évek, és rakódik rá a tudás, vagy legalább is remélhetőleg. Miért kérdőjelezem ezt meg? Azon egyszerű oknál fogva, mert látva a környezetünket, valami borzalmas viselkedési forma bontakozik ki, sőt már jelen is van széles körben. Mire gondolok? Pontosan arra, amit talán Ön is Kedves olvasó talán már tapasztalt. A szülők magatartásának másolása, már az óvodában kiütközik a gyerek viselkedésén. Több különböző típusú gyerek kerül hirtelen egy közösségbe, és próbálják megismerni egymást. Ez már ilyen korban is problémát jelent. Hogy miért? Nem győzöm hangsúlyozni a szülői hátteret. Ismerve a mai viszonyokat, bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy elég sok minden kívánnivalót hagy maga után néhány eset. A beilleszkedés legtöbb esetben nem zökkenőmentes. Ebben a korban azért még a nevelői módszerek alakító jelleggel jelen vannak. Mondhatni azt, hogy változik némileg, de az alap sajnos megmarad. Aztán kikerül egy nagyobb közösségbe. Na, itt már még erősebben előjönnek a különbségek. Ezen a szinten előkerül a tanulás, a számonkérés, a kötelesség. Itt azért már erősen kezdődnek a gondok. A kezelhetetlenség bizonyos jelei már jelentkeznek. Sajnos itt a szülő megint képbe kerül, és a maga módján próbál intézkedni. Itt rögtön valamit le kell szögezni. Az értelmi intelligencia nem éppen magas fokát igyekszik a szülő érvényre juttatni bizonyos esetek kapcsán. Tudatlanságával komoly konfliktust teremt, és sajnos a gyereke ezt is másolja. Mi történik? Egyszerűen az, hogy a szülő nem illő magatartásával akar igazságot teremteni, de nem párbeszéd szinten. Miért is? Mert a szülő a legokosabb, és ő mindent tud. Vélhetően védve gyermekét, erőszakos viselkedésével, és fellengzős magatartásával csak az ő álláspontja a helyes. Itt követi el a legnagyobb hibát, mert gyermeke ezt messzemenően kihasználja, sőt a későbbiekben alkalmazza is. Tudják, a gyerek másol. Jóval nagyobb kárt okoz, mint gondolná. Ez a tolerancia hiány a későbbiekben komoly gondot fog okozni. A szülő meg van elégedve magával, hogy vélhetően elrendezettnek véli a történteket. Viszont a helyzet nem ilyen egyszerű. Ugyanis a szülő a maga igaza miatt előnyben érezheti magát, sőt, okosabbnak is érzi magát, holott ez egyáltalán nem igaz. Ez a magatartás napi szinten jelen lesz a családban, mert a tanulás igen hosszú folyamat. De kanyarodjunk vissza a csemetéhez. Sajnos az idő előrehaladtával a hozott dolgok kezdenek egyre inkább felszínre kerülni. Több információ, több adat, több hír, több esemény tarkítja a gyerek minden napjait. Kezdenek kialakulni azok a bizonyos fontos jellemvonások, viselkedési formák. Sajnos látva a hátteret, nem biztos, hogy jó az irány. Alacsonyabb osztályban még valamennyire ez áthidalható, a későbbiekben, magasabb osztályokban ez már igen erőteljesen jelentkezik. Pontosan ugyanaz a vélemény alakul ki benne, mint amit a szülő képvisel, sőt, az a magatartás is. Hogy milyen? Erőszakos, tolakodó, agresszív, fellengzős, tudálékos. Azt a szót, hogy tolerancia nem ismeri. Nem is akarja ismerni, hiszen ő a legokosabb, ő mindent jobban tud, és nehogy már csorbát szenvedjen a büszkesége, a felsőbb rendűsége. Ő ezt így gondolja. A helyzet az, hogy nem így kellene lenni, de így van. Az értelmi szint hiányát a negatív tulajdonságaival igyekszik pótolni. Sok esetben sikerrel. Kommunikációs készsége, tudás szintje kezd a nulla felé közeledni, mert úgy véli, éppen elég az, amivel ő rendelkezik, hiszen társait meg tudja győzni, rájuk tudja erőszakolni nem létező szellemi kapacitását. Mivé fajulhat ez? Sajnos ez odáig fajul, hogy nincs is igénye, és nem is érdekli, hogy fejlessze értelmi intelligenciáját. Ezek a jelek hosszú ideje jelen vannak a fiatalok hétköznapjaiban. Mondhatom, hogy személyes tapasztalatból tudom ezt írni. A kommunikációs készség eléggé érdekes. A káromkodás, a csúnya beszéd általános jellegű. Ez lányoknál ugyanúgy jelen van. Az értelmi szintjük valahol nagyon kisiklott. Divattá vált a bulizás, és a részegség. Ilyenkor állat módjára viselkednek. Sajnos ez is tapasztalati tény. Szinte nem is merek belegondolni, hogy miképpen tudnak értelmes módon beszélgetni egymással, hiszen mindketten igénytelenek. Félreértés ne essék. Nem bántani akarom őket, de a tapasztalat nem azt mutatja, hogy nem rendelkeznek értelmi és érzelmi intelligenciával.

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.