Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Értelmi, érzelmi intelligencia korábbi cikkei

2021.07.30.

Emberi kapcsolatok

Sokat fejtegetik ezt a témát különböző fórumokon. A baj az, hogy csak fejtegetik. Egyes emberek elmondják a véleményüket, mit, hogyan kellene csinálni, hogy kellene egymáshoz viszonyulni, stb. Csak egy kérdés. Mi történik mindezek után? Semmi. Minden ugyanúgy megy tovább, ahogy annak előtte. Egyszerűen ilyenekké váltak az emberek. Ez a valós mai világ. Gyűlölet, igazságtalanság, hazugság. Ha körülnézünk, és halljuk a napi híreket, akkor sok esetben megdöbbenünk azon, hogy mik történnek. Sok esetben szinte el sem lehet hinni, hogy olyan események zajlanak és történnek meg, amikre egyáltalán nem gondol az ember, mert hihetetlennek tartja, hogy egyáltalán ilyesmi megeshet. Az okok eléggé szerteágazóak. Valahol mindenkiben benne van a jó, de választás esetén inkább a rosszat válassza. Az a könnyebb. Ha egy kicsit visszatekintünk a történelemben, akkor igen érdekes dolgokat találunk. Arra gondolok, hogy régen, ha két ember valamit mondott, az úgy volt. Ha valami komolyabb dolgot akartak, mondjuk, valaki eladott valakinek valamit, elég volt egy kézfogás, és minden rendben volt. Ez minden területen jelen volt a társadalomban. Egy szóval, egy kézfogással tökéletesen el lehetett intézni mindent. Az úgy történt, ahogy megállapodtak.  Ma ez olyan mértékben módosult, hogy hiába van több tíz oldalas, mindenre kiterjedő szerződés, aláírással, pecséttel ellátva, sok esetben egyáltalán nem tartják be a benne vállaltakat. Amikor pedig a felelősséget szeretnék megállapítani, hogy melyik szerződő fél nem tartotta be a megállapodást, akkor szakértők, ügyvédek intézik az ügyeket, mert egyik fél sem akarja belátni az esetleges hibáit. Esze ágában sincs. Ezt ahhoz lehet hasonlítani, mint amikor focimeccsen kézzel ér a labdához, és lefújják az esetet, legtöbb esetben még ő van felháborodva, hogy tehettek ilyet ellene. Sajnos a felelősség tudata kiveszett az emberekből a becsületességgel együtt. Ne higgye senki, hogy ezek erős szavak. Egyáltalán nem. Nézzünk körül. Az alapállás a hazugság, a becstelenség, az erőszak, a felelőtlen magatartás, a közömbösség, a gyűlölet. A felsoroltaknak sok változata van. Gyengébb, erősebb. Van olyan, amikor az ember azt hiszi, hogy a mai modern ember már nem tud olyat elkövetni, ami megbotránkoztató és brutális. De igen, tud tenni olyat, ami már ép ésszel fel nem fogható, mert épeszű ember olyat nem tesz, amit ő. Nyugodtan lehet mondani, hogy vannak események, melyek már egyáltalán nem normálisak, illetve súrolják a pszichiátria fogalmát. Ezekből a történésekből egyre több lesz. Az emberek tudatlansága okoz nagyon sok problémát. Az agresszív magatartás egyre nagyobb teret hódít. A felelőtlen viselkedés pedig rombolja a morált. Ha ő megteheti, én vajon miért nem? Ilyen egyszerű a képlet, és máris felhatalmazva érzi magát, hogy megtegyen olyasmit, ami szabálytalan, vagy törvénybe ütköző. Láthatjuk, hallhatjuk, sok esetben semmi nem számít, csakhogy akaratát, erőszakos viselkedéséből eredő feszültségét levezesse valahol, valakin. A mai ember sem nem szabálykövető, sem nem törvénytisztelő. Sajnos azt is meg kell jegyeznem, hogy sok esetben éppen ilyen magatartással ér el valamit valaki. Ez pedig ragadós. Ha ő igen, akkor én miért nem? Ez a kérdés. Ebből az következik, hogy ő is megteszi azt, ami szabálytalan, törvénybe ütköző, és elindulnak a bajok. Mindenki felelős önmagáért, embertársaiért. Ez lenne a normális, de sajnos ma már mesze vagyunk a normálistól. Visszautalok arra, hogy különböző fórumok foglalkoznak ezzel a témakörrel, nem sok sikerrel. A jelenlegi állapot mindent rombol. A társadalmi és a párkapcsolatokat egyaránt. Talán azt kellene szorgalmazni, hogy ismét felelősség teljes, őszinte, becsületes, tisztességes világot építsünk.     

2021.07.24.

Megváltoztak az emberek

Azt hiszem, nem mondok azzal újdonságot, ha azt mondom, hogy éppen eléggé megváltoztak az emberek ahhoz, hogy erőteljesen odafigyeljenek arra, hogy ki hogyan viselkedik, mit tesz, vagy mit nem tesz, stb. Miért említem mindezt? Talán sokan megfigyelték már, hogy valami már nem olyan, nem úgy működik, mint régebben. Ezt a régebben szót sajnos néhány hónapra értem. Több alkalommal is szó volt az emberek magatartásáról, a családhoz, egymáshoz, és a társdalomhoz való viszonyukról. Valami alaposan megváltozott, ami nagyon sokáig így is fog maradni. Mondom mindezt azért, mert benne élünk egy helyzetben, és ezt a helyzetet az emberek igen sokféleképpen reagálják le. Egyrészt az eddig is kialakult, egymáshoz való viszony igen erőteljes eltolódása valami rossz irány felé. Még inkább távolodnak az emberek egymástól. A félelem, a bizonytalanság a legnagyobb ártó tényező egy közösség életében. Márpedig az ember óvodába, iskolába, munkahelyre, szabadba szeretne menni, olyan közeget kialakítani, amiben jól érzi magát. Az érdekes az, hogy egyedül, esetleg a családjával, de senki mással. Egy érdekes gondolat motiválja arra, hogy távol tartsa magát mindenkitől. Ez a gondolat nem más, mint a viszolygás. Talán sokaknak furcsa ez a szó. Nem is igen használják manapság. Azért megemlítem, hogy undorodik, húzódozik, irtózik valamitől, vagy valakitől. Ez a jelentése. Kifejezhettem volna egy szóval is, ami úgy szól, hogy gyűlölet. Lehet, hogy az előző kicsit finomabb kifejezés, de egyáltalán semmit nem változtat a lényegen. Én még a hangos szót sem szeretem, hát még az említett szónak a használatát, illetve alkalmazását valakivel szemben. Pedig hétköznapi dologról van szó. Számtalan példát tudnék mondani a mindennapi életből arra, hogy miképpen, mi módon használják az emberek egymás ellen ezeket a kifejezéseket. Gátlástalanul, indok nélkül. Hogy miért? Mert roppant buták az emberek. Ha agyi szürkeállományukat egy kissé megerőltetnék, hamar rájönnének, hogy talán jobb lenne más formában viszonyulni mindenhez. Jól olvasták, mindenhez. Ugyanis nincs olyan terület, ahol ezek a negatív dolgok ne ütnék fel a fejüket. A túlzott okosság, az én jobban tudom, én többet tudok, én vagyok a központ, nekem kell, hogy higgyetek, én vagyok az, akire fel kell nézni, én vagyok az irányító, az én gondolataim a helyesek, stb. Egy példát is szeretnék mondani. Még aktív koromban egy beszélgetés kapcsán előkerült, hogy kell kiszámítani a húsvét időpontját. Én elmondtam, hogy miképpen, hiszen a hobbim miatt ez egy alapvető dolog volt, sok más egyéb mellett. Na, itt jött az érdekes dolog. A beszélgető partnerem is elmondta, vagy legalábbis próbálta, de a sorrendbe hiba csúszott. Mikor befejezte, említettem neki a pontatlanság helyét. Ekkor jött a meglepetés. Hivatkozási alapként rögtön emlegetni kezdte a forrását a tudásának. Röviden, nem tudtam meggyőzni a helyes, és az általa említett kissé pontatlan meghatározás korrigálásáról. Itt volt a beszélgetésnek vége, na, nem haragból, mert az nem az én asztalom, hanem egy semleges elterelő, más témát felvető mondattal. Ilyenekből manapság rengeteg van. A meg nem értés, a tolerancia nagyfokú hiánya, az egyén tudálékosságának kihangsúlyozása, a kompromisszum teljes hiánya vezet odáig, hogy bármiből heves vita alakulhat ki, sőt, egyes esetekben tettlegesség is.  Márpedig ez hamar bekövetkezik, hiszen legtöbb esetben két igen jól felkészült, szellemileg magas fokon álló egyén kerül egymással szembe. Ők így gondolják, ők ezt el is hiszik magukról. Nehogy már te legyél az okosabb. Az igazi ok pedig nem más, mint az értelmi intelligencia hiánya. Ennyi az egész. Ezt mindenki el tudja sajátítani. Ezt nem oktatják sehol. Ezt meg kell érezni, ehhez szellemileg fel kell nőni. A nagy többség erre már nem képes. Nem is akar ezen változtatni. Neki így jó. A borzalmas az, hogy ezt a magatartást átadja a gyerekeinek is. Ezt látja, ezt másolja, ezt viszi tovább, így fog ő is másokkal viselkedni. Előjön az erőszak, az agresszió, a hazugság. Ez a lejtő alja, viszont ebben az állapotban érzi jól magát. Amikor valakit megbánt, valamilyen helyzetben tisztességtelenül előnyt szerez, amikor gyakorolni tudja „értelmi” képességeit, amikor én mindent jobban tudok szindróma előjön, akkor megbékél önmagával, hogy na lám, mégis csak nekem van igazam. Közben sem a törvényeket, sem az írott és íratlan szabályokat nem tartja be, sőt, még alkalomadtán dicsekszik, hogy milyen formában tudott valamit megoldani. Ő erre is képes. Én jobban tudom, én gyorsabban megyek, én többet tudok inni, én többet tudok enni, én különlegesebbet tudok csinálni, én jobb vagyok mindenkinél, stb. Ez van most. Ez a mai modern ember sajátossága. A szomorú, hogy a kis létszámú becsületes, művelt, intelligens ember háttérbe szorul, mert kerüli a vitát, az értelmetlen vitát, mert semmivel nem tudja meggyőzni a „partnerét” valaminek a helyességéről. Teret hódít a butaság, és egyre nagyobb mértékben. A ma embere ettől nem akar elszakadni, mert nem kell gondolkodnia. Megmondanak neki mindent, hogy mit hogyan csináljon. Ne kérdezzen, tegye azt, amit mondanak neki. Itt tartunk most. Ennek az irányított rendszernek a lecsapódása az embereken azt eredményezi, hogy ugyanazt gyakorolja, amit kap, másokkal szemben. Ez egy kényelmes állapot. Úgy gondolja, hogy nagy szabadsággal rendelkezik, holott egy tökéletesen irányított rendszer része. Egy illúzióban él a mai modern ember. Ez neki tökéletesen megfelel. A kiteljesedés másokkal szemben elég neki ahhoz, hogy fontos embernek érezze magát. Ez megelégedéssel tölti el, és éli mindennapjait.

Van még valami, ami szorosan ide tartozik. Ez nem más, minthogy az emberek egyre inkább kezdenek kifordulni önmagukból. Ez arra is visszavezethető, hogy teljesen sajátos „igazságérzetet” vall magának. Ezt olyannyira elhiteti magával, hogy sok esetben nem normális módon viselkedik. Mert valljuk be őszintén: egyre többet lehet hallani olyan híreket, melyek olyan eseményekről szólnak, melyeket épp eszű, normális ember nem követ el. Nagyon sok esetben ezek az állapotok és viselkedésformák súrolják a pszichiátriai esetek kategóriáját. Nagyon sok ember került már ebbe a helyzetbe, és egyre többen tartanak e felé. Ez lesz az előttünk álló évtizedek sokadik megoldásra váró problémája. Ha ilyen gondolatvilággal rendelkező, azaz, semmilyennel nem rendelkező emberek sokasodnak el, akkor igen komoly, és súlyos társadalmi válság alakul ki.   

2021.07.16.

Mérhetetlen gyűlölet

      Hát itt tart a XXI. század értelmes, öntudatos, intelligens embere. Azt hiszem, sokan vagyunk úgy, akik megkérdőjelezik, hogy egyáltalán vannak még olyan emberek, akik nem gyűlölik a másik embert? Iskolázott, értelmesnek tartott, vezető beosztásban lévő, emberekkel foglalkozó egyén hogy lehet annyira elvakult, hogy egyáltalán nem tiszteli a másik embert. Hol van az úgynevezett intelligencia. A túl iskolázott embereknek így kell viselkedniük? Másra nem tudok gondolni, minthogy nem a józan meggondolt magatartást, nem a józan meggondolt viselkedést mutatják az átlagemberek felé. A következmény borzalmas. Átveszik a látottakat, és gyakorolják is. Szomorú, hogy ennyire beleívódott az emberekbe, hogy taszítanom, irtóznom kell a másik embertől. Pedig az az ember ugyanolyan, mint, vagy talán még különb is. A pénz, a hatalom ennyire el tudja venni az emberek józan ítélőképességét? A válasz határozott igen. Azt a viselkedést, amit ma tanúsítanak a vezetőink, ahhoz egyáltalán nem kell semmiféle iskolázottság. Simán a disznóól mellől oda lehetne állítani bárkit. Sőt! Lehet, hogy sokkal megértőbb, sokkal barátságosabb, sokkal intelligensebb magatartást látnák egy ilyen embertől. Ez a modern világ? Ezt hozza az Új Világrend követői? Így kell emberekkel viselkedni, bánni? Hova vezet ez? Megmondom. Egy mérhetetlenül aljas, gonosz, számító, becstelen, hazugságokkal teli, bizonytalan világba. Ez a modern ember ismertető jegye? Kérdések sokasága. A válasz? Hát válasz nincs. Nézzen mindenki körül, és megtapasztalja a választ. Azt a választ, melynek nem kellett volna eljönnie, és nem kellett volna kialakulnia, mert ezzel egy gyűlölt társadalom alakul ki. Bennem mindig megfogalmazódik egy gondolat ezzel kapcsolatban. Tudom, naiv kérdés. Miért nem az ellenkezője alakult ki? Ugye milyen gyerekes kérdés? Az emberekben már benne van, hogy harcoljon, veszekedjen, ne értsen egyet, okosabb legyen a másiknál, még akkor is, ha egyáltalán nem ért ahhoz a dologhoz. Biztos vagyok benne, hogy ma már nem az ész, nem az intelligencia dominál. Ha ez lenne, akkor maga ez az egész rendszer nem ebbe az irányba tolódott volna el. Szomorú, hogy hiába minden korábbi előmenetel, nívós iskolák, az alapot, a jellemet, a hozott viselkedésformát senki nem tudja megtagadni. Ez a valami nem tanulható. Ez ott van az emberben. Csiszolni lehet, finomítani lehet, de megtagadni egyáltalán nem lehet. Előbb-utóbb ez kiderül, kibukik. Ennek a reneszánszát éljük most. A gyűlölet talán legmagasabb fokán állunk. Szomorú és sajnálatos ezt látni, és sok esetben még érezni is. Ilyen a mai modern ember.         

2021.07.09.

Valami igen furcsa

Félreértés ne essék, nem elméleteket szeretnék gyártani. Van azonban valami, ami igencsak érdekes egybeesést mutat. Két dolgot is említenék. Először még annyit, hogy semmi sem a véletlen műve. Ma már minden pontosan meg van tervezve. Ez nem a mai világ kiváltsága, mert már jóval korábban is voltak előre megtervezett dolgok. A hatalmi elit igen nagy energiát fektet abba, hogy tökéletesen uralkodni tudjon az emberek felett. Ez igen szépen kezd kibontakozni. Sokan a modern világ haladásának tudják ezt a változást betudni. Persze, lehet. A tudatlan, buta emberrel el lehet hitetni mindent. Nem akarok előre szaladni. Több mint hetven évvel ezelőtt megjelent egy könyv, mely az emberi társadalmak jövőbeli bemutatását próbálja érzékelni. Ez röviden azt jelenti, hogy az uralkodó elit tökéletes megfigyelési rendszert épít ki annak érdekében, hogy az emberek fölötti ellenőrzést teljes mértékben uralja, és bármikor, bárhol be tudjon avatkozni mindenbe. Ez ma már valóság. Annyira tökéletesen ki lett dolgozva ennek a folyamata, hogy az emberek egyáltalán nem vették, nem veszik észre, hogy milyen csapdába kerültek. Nem hiszik el. Tudatuk már nem tudja felfogni, hogy mi történik valójában. Hallani erre utaló megjegyzéseket, de senki nem veszi komolyan. Sőt! Önként és dalolva, ahogy szokták mondani, jelentkeznek olyan műsorokba, ahol tökéletesen megfigyelik minden mozdulatukat. A szereplők úgy értelmezik, és úgy fogják fel, hogy milyen jópofa dolog, hogy szerepelek, és előadhatják magukat. Ez a Nagy Testvér egyik válfaja. Ma ezt úgy hívják, valóságshow. Senki nem tudhatja, hogy ki, milyen információt, adatot, viselkedésbeli megnyilvánulást, mikor és hogy tud kihasználni, hogy tud visszaélni vele. Ugye azt már mindenki tudja, hogy ingyen semmi sincs. Minden érdekek mentén halad. A cél: a tökéletes uralkodás a tömegek fölött. Butítás, megfigyelés, lehallgatás, reklámok sokasága, hamis adatok közlése, valótlan információk terjesztése, bizonytalanság megteremtése, a bizalmatlanság elültetése az emberek fejében. Ez a cél. Ha ez megvalósul, márpedig nagyon úgy néz ki, hogy már igencsak megvalósult, akkor az emberek tökéletesen irányíthatóvá válnak. Több olyan mű is elkészült, és látható, ami éppen ezt az állapotot igyekszik bemutatni. Az emberek megnézik, elolvassák, aztán mennek tovább. Meg sem fordul a fejükben, hogy ezek a dolgok hamarosan be fognak következni. Nem kell sokat várni rá. Sajnos ezt úgy fogják fel, hogy de érdekes volt, aztán annyi. Szellemi lényük nem kongatja a vészharangot, hogy ébresztő, mert nagy baj lesz. Mindenki tökéletes célpont lesz. Nem ember, hanem fogyasztó lesz mindenkiből. Nem ember, hanem egy felhasználásra váró valaki lesz mindenkiből. Nem ember, hanem egy eszköz lesz az uralkodók kezében mindenkiből. Ennek az egész rendszernek már vannak igen szépen működő részei. Vásárolj, fogyassz, majd mi mindent megmondjuk, mit, mikor, hogyan kell csinálni. Ennek ékes példája az emberek, és sok esetben a vezetők döntés képtelensége. Mi marad az embernek? Miben dönthet az egyén? Röviden: semmiben. Sajnos az egyén úgy érzékeli, és úgy látja, hogy a saját ura magának, és döntések sokaságát hozza meg minden nap. Ez a tökéletes illúzió. Ez az állapot sok rossz dolgot hoz a felszínre. Agressziót, értetlenséget, hazugságot, becstelenséget. Ma már a mai modern ember személyes kelléktárában ezeket a tulajdonságokat lehet megtalálni. A butaság előtérbe helyezése egyenlő az erőszakkal. Ugyanis az ilyen embert ma már nem lehet szép szavakkal meggyőzni. Egyszerűen nem hiszi el a valóságot, nem hiszi el azt, ami valójában történik vele, azt, hogy tökéletesen kihasználják. Van viszont valami, ami nagyon a szabadjára van eresztve. Ez nem más, mint a szex. Erről az emberek nagyon nem akarnak lemondani. Mivel a szex örömet okoz, és túl erős rá a késztetés, ezért az emberek nem mondanak le róla. Ezt ki is használja az uralkodó réteg. Elárasszák a világhálót pornográf tartalmú anyagokkal. Ez csak az egyik rész. Szexpartnert kereső oldalakon rengetegen kínálják magukat a nagyközönségnek. Hatalmas kereslet van erre. Bárki hozzáférhet, bárki válogathat kedvére. Itt is az az érzés, hogy lám én válogatok ezekben is. Hát persze, de a valódi ok már nem ér el az agyáig. A legnagyobb kárt ezzel a fiatalok körében lehet elkövetni. Ők azt akarják gyakorolni, amit ezeken a pornóoldalakon látnak. Az viszont a való életben nem működik. Ha viszont igen, akkor nem érzelmi kapcsolatról szól a dolog. Sőt! Nagyon sokan úgy gondolják, hogy mindent ki kell próbálni. Az eredmény igen nagy csalódás, amit nehezen, vagy egyáltalán nem tud feldolgozni. A fiatal lányok kedvelt szójárása, hogy tudok én magamra vigyázni. Tessék megérteni: nem tud magára vigyázni. Én azt szoktam mondani, hogy az első pofonig tud magára vigyázni, aztán már nem. Sajnos felütötte a fejét egy igen érdekes jelenség. Ez nem más, mint az azonos neműek egyre nagyobb térhódítása. Mindenkinek meg van engedve, hogy tetszése szerint élvezhesse a nemi életét. Semmi nincs tiltva. Ennek egyik burkolt célja, hogy ne a család legyen a követendő példa. Az egy szorosabb kötelék. Nem jó. Az azonos, és más jellegű nemi identitással rendelkező emberek csoportja egyre szélesedik. Nem vagyok benne biztos, hogy ez jó irány. A túl nagy szabadság deformációt is okozhat, és fog is okozni. Tessék megérteni: a nemi különbözőséget a természet találta ki, nem lehet erőszakot venni rajta. A különböző neműek közötti vonzalom a természet alapvető egysége. A fajfenntartás alapköve. Az azonos neműek között nem jöhet ez létre. Vonzalom igen, de más egyéb nem. Ennek erőltetése, és egyre nagyobb térhódítása nem helyes. Az érdekes, amit korábban már említettem, hogy a szexről az emberek nem akarnak lemondani. A világban ma már minden a szexről szól. Van ennek egy nagyon is gyakorlatias része. Ne foglalkozzanak az emberek mással, és hogy másra ne legyen idő. Sőt! Ma már ott tartunk, hogy nincs felelősségtudat. Szépen össze lehet kapcsolni a leírtakat, és kijön egy szép kerek kép. Miről szól ez?  Arról szól, hogy van egy olyan új világképet kialakító, és gyakorolni akaró rendszer, mely tökéletes uralmat akar megszerezni az emberek felett. Ennek érdekében minden eszközt igénybe vesz. Ennek ma már látható részei az emberek butítása, a tudatlanság elterjesztése, a bizonytalanság fenntartása, a bizalmatlanság érzete, az erőszak megléte, a nemiség torzulttá tétele, a felelősségérzet kiiktatása, az általános békés egymás mellett élés totális lebontása, az illúzió további megélése. Mi marad? Ez nagy kérdés, mert attól függ, az emberek mire hajlamosak, mit szeretnének. Elfogadni a kialakult helyzetet, és azt mondani, hogy ez jól van így, nekem tökéletesen megfelel. Igaz, hogy ennek a hozzáállásnak a vége a modern rabszolgaság. A másik lehetőség, hogy újra tudatos, normálisan, logikusan gondolkodó, értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező emberek legyenek. Vajon melyiket fogják az emberek választani? Nagy kérdés.   

2021.07.02.

Vajon ennyire elbutultak az emberek?

Úgy érzem, ez nagyon szomorú megállapítás. Sajnos az élet ezt egyre inkább igazolja. Az emberek annyira kivetkőztek magukból, hogy már egyáltalán nem tisztelnek senkit és semmit. Vadon élnek, mint a mezőn a gaz. Elkeserítő és lehangoló. Úgy látszik, ez a XXI. század modern embere. Sem nem szabálykövető, sem nem törvénytisztelő. Ez teljesen elterjedt a világon. Nagyon úgy néz ki, hogy azok a leírások, melyek korábban megjelentek az emberek jövőbeli viselkedéséről, magatartásáról, teljen igaznak és megalapozottnak bizonyulnak. A normális az lenne, ha mindenki, hangsúlyozom mindenki betartana minden szabályt. Azt azonban tudjuk, hogy ez egyáltalán nem lehetséges. Ennek sok oka van. Talán a legfontosabb, hogy az emberek kezdenek butulni. A butaság, a tájékozatlanság, az információ szinte teljes hiánya komoly aggályokat vet fel. Nézzünk körül. Minden nap akad valami, ami teljesen abnormális. Hogy régen is volt, csak nem tudtunk róla? Valószínű ezt nem tudom elfogadni indoknak, mert az információ és adatáramlás már közel 30 éve mindenkihez eljut. Persze aki ezt igényli és szeretné. Ez az idő elég ahhoz, hogy kellő konzekvenciát levonjunk az emberek általános viselkedési kultúrájáról, magatartásáról. Vannak dolgok, amiket ismételni kell. Azon egyszerű oknál fogva, mert az emberek egyszerűen képtelenek sok mindent megérteni. Az általános műveltség, az intelligencia messze elkerüli az embereket, illetve az emberek kerülik ezt a területet. Egyszerűen nem érdekli őket ez a téma. A butaság viszont borzalmas dolgokat szül. Ennek egyik fontos képviselője a média. Ezen keresztül ömlik minden nap az emberek felé a sok esetben torz és valótlan állítás, amit el is fogadnak, sőt, még tovább is adják egymásnak. Nincs kontroll, nincs semmi olyan, amin el tudna gondolkodni a mai modern ember, mert nem éri fel ésszel a történéseket. Nincs felelősség érzet, nincs önismeret. Minden olyan dolog, ami látszólag esetleg kedvező, előre mutató lenne, az nem jó, nem hír, nem információ, nem foglalkoznak az emberek vele. A butaság annyira gyökeret vert az emberiség körében, hogy ezen változtatni már nagyon nehezen lehetne. Mert lehet. Tanulással, ismeretanyagok szerzésével, valós információk begyűjtésével, érdeklődéssel, odafigyeléssel, stb. Sajnos ez ma már nem megy. Úgy látszik az a helyzet, hogy ami kialakult, az teljesen megfelel a mai embernek. Nem akar mást. Az értetlenség magas fokát éljük. Talán egy példa. Vannak bizonyos állandó értékek, törvények, szabályok, amik irányítják, meghatározzák az ember és a természet rendjét. Ezek állandóan jelen vannak az életünkben, ezeket nem lehet megmásítani, nem lehet semmissé tenni. Ezek az élet törvényszerűségei. Ez mindenkinek jó, és tökéletesen alkalmazkodik a világ fizikai dolgaihoz. Ezeket ugyan meg lehet szegni, de annak komoly következményei vannak. A butaság annyira gyökeret vert az emberekben, hogy inkább elhiszi, és vallja a torz híreket, amiket olvas minden nap, minthogy azt a hírt fogadja el, ami a valóság, az igaz. Viszont ilyen hír, ilyen információ egyre kevesebb van. Az általános és specifikus torzítás a mai ember egyik legfontosabb ismérve. Ez bizalmatlanságot és bizonytalanságot szül. Viszont ez a cél. Akkor, amikor adva van mindenkinek a lehetőség, hogy valós, igaz információt gyűjtsön, éppen az ellenkezőjét teszi. Buta akar maradni, mert az könnyebb. Nem akar gondolkodni, és nem akar semmi olyat tenni, ami esetleg kizökkentené a komfortzónájából. Ez viszont nagyon káros. Káros a személyre, és káros a társadalomra. Vajon a társadalmat érdekli ennek ténye? Egyre inkább válik határozottan azzá, hogy nem érdekli. A buta ember könnyebben irányítható. Itt a dolog lényege. A mai modern ember viszont meg van győződve, hogy szabadon él. Úgy hiszi, ő dönt, ő az okos, ő tud mindent jobban, ő van a középpontban, ő irányít, ő a példakép. Rossz hírem van. Ezt az állapotot hívják úgy, hogy illúzió. Félreérés ne essék, senkit nem szeretnék megbántani. Az viszont már érdekes, hogy a tudatlanság miatt néznek magas intelligenciával rendelkező embereket furcsának, sőt, ellenségesnek. Szomorú, hogy már sok csatornán keresztül, amire azt mondhatnánk, hogy tárgyilagos, és a valóságot közvetíti, kiderül, hogy az, amit mond, nem igaz. Sok esetben igen komolyan kell korrigálni adatokat. A mai ember ezt hallgatja, látja, érzékeli, és ezt az információt közli egy beszélgetés kapcsán a környezetével, mondván, és utalva a hírforrásra, hogy ezt ő ott hallotta, és ez igaz. Ez a példa, és ez az az állapot, ami jelenleg divatos.  Az ostobaság ott kezdődik, hogy gondolkodás nélkül elhiszi a mondottakat, látottakat. Hogy miért? Mert buta. Tudása annyira korlátok közé van szorítva, hogy az ilyen dolgokra egyáltalán nem tud reagálni. Nem tud reálisan gondolkodni, és ezáltal cselekedni sem. Gátlástalanok, figyelmetlenek, erőszakosak, tolakodóak, sok esetben veszélyesek. Ezeket az ismérveket nem tudja érzékelni. Azt hiszi, ő cselekszik helyesen, ő tudja azt a valamit helyesen. Sem tolerancia, sem megértés, sem semmilyen emberhez méltó magatartás, viselkedés nincs a tarsolyában. Vad emberek társadalma alakult ki. Ma a XXI. században ilyen társadalmak kerülnek előtérbe. Az értetlenség, az érthetetlenség, a felelősség teljes hiánya a jellemző. Nagyon rossz irány, de úgy látszik, hogy a társadalmak léteznek, vannak. Vajon meddig? Az a feszültség, amiket le lehet olvasni az emberek arcáról, rémisztő. Látszik, hogy azért sokan vannak olyanok, akik szinte várnak valakit, valamit. Érdekes volt egy korábbi beszélgetés a közvetlen szomszéddal. Teljesen érdektelen, hétköznapi kérdések válaszok hangzottak el. Aztán az ember egy kicsit jobban érdeklődött, természetesen a jó ízlés határán belül /már ez sincs/, és látni lehetett, hogy válaszolna is, meg nem is. A félsz ott volt a levegőben, hogy vajon mit akarhat a kérdéseivel? Aztán az is hallható volt, hogy igen, jó lenne valakivel beszélgetni. Valahol itt tartunk most. Az emberek félnek, hogy visszaélnek az általuk elmondottakkal. Tudom, van ilyen is, sőt, egyre több. Van nagyon veszélyes terület az emberi kapcsolatok terén. Ez nem más, mint a hazugság állandó jelenléte. E nélkül már nincs is kommunikáció. Az őszinteség, mint olyan, el van felejtve. Sok kapcsolat, legyen az társadalmi vagy magán, éppen ennek köszönheti kudarcát. Beleívódott az emberekbe a hazugság, a bizalmatlanság, a bizonytalanság. Régen volt egy mondás, mely szerint a buta ember a saját kárán, az okos ember a mások kárán tanul. De nem tanul! Nem akarok példákat emlegetni, csak egyet. Hány tragikus eseménynek kell ahhoz bekövetkeznie, hogy belássák az emberek, vasúti átjáróba nem megyek be a tiltás ellenére. Szomorú, hogy ilyen esetekből sem tanulnak az emberek. Nagyon azt veszem észre, hogy semmiből nem tanulnak. Mindenki megy a saját feje, a saját butasága után, ha jó, ha rossz. Sajnos általában rossz. Ebből születnek aztán a tragédiák. Érdemes lenne felébredni, és úgy viselkedni, úgy gondolkodni, úgy cselekedni, mint egy modern XXI. századi értelmes, tudatos ember. Vagy ez már nem cél?     

2021.06.26.

Kompromisszum 

Talán már elfelejtett szót írtam le. De vajon mit is jelent? A kompromisszum egy cselekmény, magatartás, mely kölcsönösségen alapul, és ha részesei akarunk maradni, akkor saját, egyéni érdekeinkből engedni kell. Na, ez az, ami a mai fiatalokból hiányzik.  Miért mondom ezt? Mert azt látni, hogy az emberekből egyre inkább elveszik a türelem, a tolerancia, a kompromisszum készség. Nagyon jó lenne ezeket a fogalmakat újból visszaépíteni a tudatunkba. Sok minden kellemetlen sőt, ellenséges megnyilvánulástól és magatartástól óvna meg. Egyes esetekben még nyomokban találkozhatunk ezekkel a fogalmakkal a hétköznapokban, de nem ez a jellemző. A fiatalok körében talán már idegen szóként jelentkeznek ezek a kifejezések. Az egyediség, az egyedi magatartás, és minden, ami az önkifejezés eszköze, a fiatalok magukévá teszik. Ezzel akarnak kitűnni mások előtt, teljesen mindegy, hogy ennek milyen hatása, milyen következménye van, vagy lesz. Talán még egy kicsit tovább lehet lépni abba az irányba, ami a korosztályt érinti, azaz, a 30-as években járó idősebbekre is jellemző ez a magatartásforma. A folyamat itt nem áll le, hiszen ezeknek az embereknek a gyerekei ezt a viselkedésformát viszik tovább, hiszen ezt látják a szüleiktől. A gyerek mindent másol, ezeket a formákat is. Ilyen közegben nő fel, ezt a magatartást képviseli már az óvodában is. A türelem nagyon fontos alapvető magatartás lenne. Miért csak lenne? Mert ez szinte teljesen eltűnt az emberek gondolat világából. Nagyon nagy változás következne be, ha az emberek türelmesebbek lennének egymáshoz. Ennek már csak nyomai vannak. Az idegeskedés, az azonnaliság, ami porondon van. A megértés hiánya komoly gondot jelent. Hogy még fokozzam egy kicsit, akkor megemlíthetem az udvarias magatartást, a köszönést, mint teljesen hétköznapi dolgot. Ezt napi szinten lehet tapasztalni sok helyen. Ez eléggé elszomorító. Mondhatnánk, hogy hát ezt a világot éljük? De hát ez nem jó, ez nem normális. Vagy ezt nem látja a mai fiatalság? Hát nem. Ezt ki kell mondani. Biztos, hogy más is gondolt már arra, hogy mi ennek az oka. Ez egy nagyon is összetett dolog. Annyira azért nem, hogy ne lehessen rajta változtatni. A kérdés az, hogy vajon akarnak-e ezen változtatni? Úgy látni, hogy nem. Hogy miért? Mert ez így kényelmesebb. Nem kell sok mindent betartani. A helyzet az, hogy ezeknek a magatartásformáknak alapvetőeknek kellene lenniük. Sajnos nem azok, ezt már ki lehet jelenteni. A teljesen egyéni magatartás, a türelmetlenség, az erőszakos viselkedés, az agresszív magatartás, a tolerancia teljes hiánya olyan jellemet ad az embereknek, amely lassan teljesen elfogadhatatlan. Az ilyen alapvető hiányosságok szellemi hiányosságokkal is együtt járnak. Ez egyre inkább előtérbe kerül.     

2021.06.18.

Intelligencia

Az emberek alapvető tulajdonságának kellene lennie. Miért írom azt, hogy kellene lennie? Vajon mit takar ez a szó? Az intelligenciát sokféleképpen határozták meg, a komplex fogalom a logika, a megértés, a tudatosság, a tanulás, az érzelmi tudás, az érvelés, a tervezés, a kreativitás és a problémamegoldás kapacitásaira vonatkozik. Általánosabban úgy fogalmazható meg, mint az információ felfogásának vagy észlelésének képessége, és tudásként való elraktározása, annak érdekében, hogy a jövőbeni adaptív magatartásformák során egy adott környezetben vagy kontextusban alkalmazható legyen”.

Forrás: Wikipédia

Tökéletes meghatározás. Ha le szeretném rövidíteni, akkor egyszerűen azt mondhatom, hogy az intelligencia az értelem és az érzelem kinyilvánulása, kinyilatkoztatása és alkalmazása a mindennapokban. De jó lenne, ha így lenne! Miért ez a pesszimizmus? Azon egyszerű oknál fogva, mert az ember a mindennapokban teljesen mást tapasztal, mást hall, és mást lát. Sajnos sok esetben ennek a kifejezésnek a nyomára sem lehet akadni sok esetben. Pedig higgyék el, nagyon jó lenne. Ha csak egy keveset is tennének az emberek annak érdekében, hogy ezt a gondolkodásmódot követnék, akkor nagyon sok minden megváltozna. Elsősorban az emberek egymáshoz való viszonya. Most napjainkban az idegenkedés, a gyűlölet, a hazugság, a mások kihasználása, a cinikus magatartás, az erőszak, a tolerancia hiánya, az agresszív viselkedés, stb. a jellemző. Sajnos tudnám még sorolni. A még szomorúbb, hogy ez tapasztalás eredménye. Nemcsak szűk környezetemben, hanem tágabb értelemben is ezt látni. Vajon miért ez a viselkedés? Talán először azt szeretném megjegyezni, hogy számtalan fórum foglalkozik ezzel a témával. Ott a beszélgetések alkalmával mindenki egyetért az alapgondolattal, mégpedig a megértés, tolerancia, szeretet fogalmaival, aztán semmi nem változik. Olyan világ alakult ki, melyben elveszni látszik a szellemiség, a tudat, a szeretet. A feltett miértre nagyon nehéz a válasz. Talán ma már lehetetlen is. Egy biztos. Az emberi értékeket nem volna szabad elfecsérelni ostoba dolgokra. Az emberek kiteljesedése csodálatos érték lenne. Ezzel a tudattal kellene élni. Sajnos ezzel szinte párhuzamosan, sok más egyéb jelenség mellett, felütötte a fejét a felelőtlenség. Biztos, hogy nem mondok ezzel újat, ha csak nem azért, mert igen erősen elterjedt hazánkban. Sajnos ez a magatartás ismét a szülőktől indult ki. A gyerekek, a fiatalok szépen másolják a szüleiket. Persze, nem kell félteni őket, még alaposan túlszárnyalnak mindenkit. Magyarázat? Nincs rá. Illetve, részben igen. A szereplésvágy, a kiugrási kísérlet, a nagyobbá válás a társak előtt, a különbség érzékeltetése, az extrémitás fokozása, az erőszak kimutatása, stb. Lehetne még sorolni, de azt hiszem, ennyi elég. Súlyos társadalmi problémát hordoz ez a magatartás. Az is megfigyelhető, hogy a felnőtt társadalom is vevő erre a magatartásra. Csak egy példa. Valahogy én nem tudnám elképzelni, hogy egy igen távoli helyre akarnám elvinni pár hónapos gyerekemet. Főleg olyan helyre, ahol az egészségügyi feltételek nem egészen biztosak. Az ott lévő embereknek az ottani víz és élelem a mindennapok része, de egy európai embernek nem biztos, hogy jót tesz. Be is bizonyosodott több alkalommal, hogy kórház a vége az ilyen kalandoknak. Egy pár hónapos gyerek még inkább hajlamos elkapni valami betegséget. Talán jó lenne átgondolni, hogy hová tervezik a nyaralást vagy kikapcsolódást a szülők. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy feltétlen fontos kitenni egy pár hónapos gyereket ilyen megpróbáltatásnak.  A kérdésem csak annyi lenne, hogy miért olyan felelőtlen egy szülő, hogy kiteszi a saját gyerekét annak, hogy valami fertőzést, betegséget elkap? A másik. Focimeccsen a saját kiskorú gyereke kezébe adja a hanggránátot, és az a gyerek kezébe felrobban. Az ilyen szülő milyen szülő? Hát felelőtlen. A történtek után még magyarázkodik is, hogy ő nem így akarta. Hát mire gondolt? Persze, jó viccnek, hogy az ő csemetéje milyen ügyes, hogy hanggránáttal a kezében szurkol a csapatának. No, bravó. Hol itt a szülői felelősség? Sehol. Az elme ilyenkor messze alulmarad minden józan döntéstől. A végeredmény egy komoly probléma, amit sok esetben elég nehéz rendbe hozni. Talán én gondolkodom rosszul? Lehet. Én, amikor fiatal voltam, nem tagadom, előfordultak apró csínytevések. Ezek egyszer sem irányultak sem fizikai, sem szellemi formában senki felé direkt formában. A konfliktusokat, ha kerekedtek, megoldottuk néhány keményebb szóval, esetleg valamilyen fizikai fölényt imitáló testhelyzettel. Ritkán fordult tettlegességre a dolog. Ez sem volt komoly és nem rendszeres. Hallottunk esetekről, hogy bálok, rendezvények után összeverekedtek a felnőttek. Ettől mi még nem utánoztuk őket. Itt a kulcsa a dolognak. Bár a fiatal sok mindet lát, de nem biztos, hogy követnie kellene. Az ő szellemi gyengeségén múlik, hogy melyik oldalt részesíti előnyben. A helyzet az, hogy inkább az erőszak felé billen a mérleg nyelve. Hogy miért? Mert így egyszerűbb, és egy végleges megoldást vél benne látni mindaddig, még ő nem kerül abba a helyzetbe. Igazán akkor látja és fogja fel, hogy helytelenül cselekedett. Ennek viszont van egy nagyon csúnya következménye. Ugyanis a sérelmet valahogy orvosolni kell. Nehogy már én húzzam a rövidebbet. Kialakul egy gyűlölet a másik iránt, és egy olyan cselekedet sorozat, melyben minden eszközt bevet, hogy mégis ő kerekedjen felül. A módszerekben nem válogatnak. A fent leírtak ugyancsak nélkülözik az intelligencia fogalmát. Talán érdemes lenne ezt szorgalmazni. A tudat, a szellem előre haladása mindig is fontos volt az emberiség történelmében. Néhány csoport éppen a fejlődésnek az ellenkezőjét akarja. Magyarul, gátolják az előre haladást, de éppen azok, akik a fejlődést szorgalmazzák. Ez egy tökéletes paradoxon. Feloldható ez az állítás? Igen. Ugyanis pontosan azok szorgalmazzák ezt a folyamatot, akik nagy tudással és nagy szakmai tapasztalattal rendelkeznek. Védik a saját dolgaikat, ezáltal komoly előrelépést érnek el világszerte. Vajon kik ők? Mindig is homály övezte ezt a vezetői réteget. Mert erről van szó. Mostanában sokat emlegetik, és sűrűn hallani az Új Világrend fogalmát. A vázolt fejlődés körüli ellentmondás erre a rétegre tökéletesen megfelel. Mindig voltak vezetői hajlammal rendelkező emberek, ma is vannak ilyenek. Sőt! Ma már ezt a viselkedésformát, ezt a magatartási formát, a hozzá tartozó üzleti szellemet, a vezetői magatartást már elit iskolákban tanítják. Ide olyan emberek, fiatalemberek járnak, akiknek mindent megadnak ahhoz, hogy egy adott területen tökéletes vezetői posztot tudjanak idővel betölteni. Ezekből nincs sok. Világviszonylatban sincs sok. Itt találkozik az a kijelentés, mely ők ugyan előre haladnak, de nagyon, míg a másik oldal éppen annyit tud ebből, a világból, amennyit megismerhetnek.

Magyarul, a fejlődés ezen szakasza blokkolva van a részükre. Csak annyit engednek megismerni, amennyi éppen a munkájukhoz kell. Semmivel sem többet. Azon a szinten természetesen kiváló eredményeket érnek el. Azon túl viszont már egyáltalán nem engednek rálátást semmire. Itt van elrejtve a tudásnak az a szintje, mellyel létre lehet hozni az Új Világrendet. 

2021.06.09.

Az emberek magatartása

Rögtön az elején egy kérdés. Vajon miért van az, hogy a magyar emberek ennyire viszolyognak egymástól, ennyire nem tisztelik a másikat, ennyire nem foglalkoznak a másik emberrel, ennyire nem érdekli a környezete, ennyire rosszindulatú, ennyire tudatlan? Tudom nem egyszerű kérdés, de ha a másik oldalt vesszük, talán nagyon le lehet egyszerűsíteni. Vajon hogyan? Ha belegondolunk, akkor már javában benne vagyunk korosztályt tekintve abban az időszakban, ami az 1990-es évektől tart. Vehetjük az 1970-as éveket is, hiszen akik ez idő tájt születtek, már a rendszerváltás szellemében kellett tevékenykedniük. Ez az időszak úgy 50 évet ölel fel. Nem kis idő. Az igazi torzulások a 90-es évektől kezdődtek. Új értékrendek, új technikák, új technológiák, más adózás, más életszemlélet, röviden, nagyon megváltozott sok minden. Az idősebbek nehezebben, a fiatalabbak aránylag könnyebben kezelték a kialakult teljesen új helyzetet. A legfontosabb ilyen helyzet az anyagiak megteremtése. A családok új fogalmakkal, új törvényekkel, új lehetőségekkel találták magukat szembe. Vállalkozás. Kulcsszó ebben az időszakban. Egyre többen próbálkoztak ezzel a megélhetési formával, hiszen részben rá lett kényszerítve az emberekre ez a lehetőség. Sokan, nagyon sokan jó dolgokat láttak mögötte. Viszont a későbbiekben sokan, nagyon sokan csalódtak, oly annyira, hogy teljesen mást kellett kitalálniuk. A csalódást azért ki kell egészítenem azzal, hogy felelőtlenül is viselkedtek az emberek. Igaz új dolgok voltak, de még megvolt a berögzült korábbi szemlélet. Nem szeretnék belemenni a politikai részébe, bár minden ezen múlt, és múlik most is. Sok új fogalom látott napvilágot, viszont az érzelmi és tudati fogalmaknak nem lett volna szabad változniuk. Mégis jelentősen változtak. Hogy miért?  Mert erre kényszerültek az emberek. Van valami, ami igen fontos és lényeges. A jó régi közmondást idézek: elfelejtette, hogy honnan jött. Hát ezt nagyon sokan elfelejtették. A társadalmi erőviszonyok megváltoztak, volt, aki szerencsés és sikeres lett, volt, aki sajnos, de elbukott, és jelentős hátrányba került. Az is igaz, hogy ezek az emberek voltak többségben. A társadalmi kapcsolatok terén semmi sem változott.  Aki a korábbi időkben vezető pozícióban volt, jóval, nagyobb előnnyel tudott indulni a megváltozott körülmények között.

 Az „újgazdagok”, akik ügyeskedve, és a megfelelő hátteret kihasználva előnyre tettek szert, még nagyobb gazdagodást tudhattak magukénak. Aztán elérkezett elég hamar az az állapot, amikor ezekkel a lehetőségekkel visszaéltek. Innen indult el tudatlanság, az erőszak és a meg nem értés sorozata. Ez nyomta rá a bélyegét azokra az emberekre, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végtelenül kihasználták, és jelenleg is kihasználják őket. A vállalkozások egyre többet akarnak maguknak. A legnagyobb mértékben kihasználják a lehetőségeiket, ha tisztességes, ha nem. Itt kezdődik el az a változás, mely utánozza az alá és fölérendeltség státuszát, és kialakul egy rendszer, mely mellőzi a megértés, a tolerancia elvét. Okos emberek kezdenek kialakulni, akik mindenhez értenek, mindent jobban tudnak. Elveszítik realitásukat, elveszítik a társaikhoz való alkalmazkodás fogalmát, elveszítik a megértést, és elveszítenek mindent, ami a normális egymás mellett élés alapfeltétele. Ezzel együtt érzelmi mivoltuk is jelentős változáson megy keresztül. A családban a születendő gyermek ezt látja szüleitől, ezt másolja, és ezt viszi tovább. A tudálékosság, hogy nagyobbnak lássanak, erőszakot, agresszivitást szül, végül jelen lesz a mindennapokban. A gyerek ezt viszi magával, és ezt gyakorolja. Én vagyok az okosabb, én vagyok az erősebb, én vagyok a jobb, én vagyok a menőbb, én vagyok az, aki mindent jobban tud. Az elkeserítő, hogy ezt a tulajdonság sorozatot el is hiszi magáról, holott semmiféle értelmi intelligencia nincs a háttérben. Tudatlanság, butaság, üresség van a fejükben. Ha ezzel szembesítik, nagyon meg tud sértődni. Agyának kapacitása egyre inkább zsugorodik. A kapott hamis információkat szajkózza azzal a ténnyel, hogy hozzáteszi a maga által kreált valótlanságokat, melyekkel okosabbnak akarja magát beállítani. Nem ismeri el a mások által mondott tényszerű dolgokat. Romboló hatású viselkedése legtöbb esetben megbotránkoztató, sőt, sok esetben már a pszichológiai eseteket súrolja. A normálistól nagyon eltérő viselkedése veszélyes. Senkire és semmire nincs tekintettel. Teljes egészében leépül, éli azt a világot, melyet jónak tart, az illúziót követi, mely teljes egészében kiírtja belőle az értelmi és érzelmi intelligenciát.   

2021.06.02.

Az ember viszonya környezetéhez

A 60-70-es években az emberek társadalmi viszonya sokkal közelebbi volt. Az ismerkedés, a társalgás, az odafigyelés a másikra teljesen hétköznapi, elfogadott és magától értetődő volt. A tisztelet, a törődés, a megbecsülés ott volt mindenki szótárában. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán az én iskolai éveimmel. Tiszteltük, becsültük, szót fogadtunk szüleinknek, tanárainknak. Faluhelyen nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A tisztelet a felnőttekkel szemben egyértelmű volt. A köszönés, az előre engedés, a segítség az időseknek, a szolid viselkedés, odafigyelés a másikra stb. Majd később, amikor az én fiam járt iskolába, egyszer alkalmam volt találkozni az osztályával az utcán. Hát hogy is mondjam. Kissé össze-vissza közlekedtek, sűrűn kellett rájuk szólni. Meg is kérdeztem este tőle. Ti így viselkedtek általában. Erre az volt a válasz: hát elég sűrűn, de én nem.

          Tények: 45-50 év múlva gyökeresen megváltozott ez az állapot. Ha egy diáknak nem tetszik valami, megüti a nevelőjét, tanárát, vagy előfordul, hogy a szülő közül az apát küldi a tanárokra, nevelőkre. A szülő fontos része a rendszernek. A gyerek onnan tanul, onnan szerzi tapasztalatait elsősorban. Ma már szinte teljesen elfogadott a csúnya beszéd, a káromkodás, a tiszteletlen viselkedés, a ki vagyok én állapot, a nemtörődömség, a felelőtlenség, a hazudozás, a viselkedési formák figyelmen kívül hagyása. Lehetne még sorolni, de azt hiszem elég. Mi okozza ezt a torzképet, ezt az agresszív viselkedést, ezt a felelőtlen magatartást, ezt az arroganciát? Mi gerjesztette ezt a sok furcsaságot? Ezt az érdekes viselkedésformát? A mai fiatalság gondolatvilága igen szűk, és korlátolt. Úgy vélik, hogy a rendszer, amiben élnek lehetőséget biztosít számukra, hogy magatartásuk, viselkedésük teljesen elüssön a normálistól. Még véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy amit tesznek, cselekszenek, mondanak, az szinte teljesen elfogadhatatlan, hiszen sok esetben a valóságtól nagyon is elrugaszkodott dolgokat tesznek. Egyértelműen látni, hogy irányított gondolatok mentén cselekednek. Talán mellettük szól, hogy sajnos, de ezt látják a környezetükben. Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni, de inkább nézzük ennek a gyökereit. A gyökerei a család. Ide vezethető vissza minden. Tudom nagyon sok más egyéb szálon is hatást gyakorolnak a fiatalokra. Már az óvoda, általános iskola, felsőbb iskolák. Nem vagyunk egyformák. Mindenki hoz a közösségbe valamit. Ki jót, ki rosszat. Miért van az, hogy a rossz inkább „ragadósabb”. Bármelyik intézményi formába járó fiatalt nézzük, megállapítható a szülői ház, a szülők, nagyszülők és más családtagok viselkedési formái. A gyerek szinte lemásolja ezeket. Ezt viszi magával. Lehet, lehetne rajta finomítani, de sajnos az a tapasztalat, hogy kevés sikerrel. Vajon miért? Mondhatni, hogy megint a család, a szülők? Sajnos ehhez más is hozzátartozik. A társadalmi közeg. A mai fiatalok viselkedési formája némi kívánnivalót hagy maga után. Alkalmazkodásuk, véleménynyilvánításuk, illemtudásuk, felelőtlen magatartásuk, általános műveltségi szintjük messze elmarad a 45-50 évvel korábbiakhoz képest. Csak néhány példa. Múzeumlátogatás alkalmával már nem olyan kis gyerekek zajonganak, túl hangosan beszélnek, nem lehet érteni a tárlatvezetőt. Mit tesz a szülő? Semmit. Na, itt kezdődik a baj. Innentől kezdve azt hiszi a gyerek, hogy ez a természetes viselkedés ilyen helyen.  Vagy. Nem számít a strandon, hogy a labdát, a plédet, a törölközőt egymásnak dobálják, és azzal másokat zavarnak. Egyszerűen nem érdekli őket. A szomorú még az, hogy nemcsak a fiúk. Ha pedig az ember szól, nekik van nagy hangjuk. A trágár beszéd alaphang a fiataloknál, nemtől függetlenül. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezt a viselkedési formát viszi magával a gyerek, lásd, a szülő nem szól, és neki ez a természetes. Van egy alaphelyzet. Én vagyok az okosabb, a szebb, a vagányabb, én tudok mindent jobban. Sok esetben egymást hergelik, és követnek el súlyos dolgokat, és reménykednek abban, hogy a szülők majd elsimítják ügyeiket. Ennek meglátásához nem kell mást tenni, mint nyitott szemmel közlekedni, járni. Minden ott van az utcán, az éttermekben, a szórakozó helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolákban, a munkahelyen, a kirándulásokon, rendezvényeken, stb. Tehát, az elsődleges példakép a szülő. Ez az emberi része a környezetünknek. A környezetünk másik nem kevésbé fontos része a környezet védelme. Szó szerint. Szomorúan tapasztaltam, és ez személyes tapasztalat, hogy egyre inkább háttérbe szorul ez a téma. Négy területet emelnék ki. Hulladék, energia, víz és szennyvíz. Szerte a világon egyre többet foglalkoznak ezekkel a területekkel. Sajnos ez nem csak mai keletű probléma. Számtalan olyan technológia van, amivel igen jelentős eredményeket lehetne elérni. Miért említem, hogy lehetne? Hát nézzük. Hulladék. Iszonyú mennyiségű hulladék halmozódik fel nap, mint nap szerte a világon. Az egyes országok nagyon eltérő módon oldják meg ezt a dolgot. Van ahol sehogy, van ahol hihetetlen jól működő módon. Tudom, többféle hulladék van. Mindegyiket kezelni kell, és higgyék el, mindegyikre megvan a megfelelő technológia, csak vannak, akik alkalmazzák, vannak, akik nem. Miért van ez? Nincs egységes rendszer. Vannak olyan országok, ahol semmiféle hulladékgazdálkodási rendszer nincs bevezetve. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy hazánk sem jeleskedik egyáltalán azzal a tulajdonsággal, hogy védené a környezetét. Sőt! Utak, vasutak, utcák, intézmények, közlekedési eszközök tele vannak szeméttel. Tapasztalat. Apuka lángost vesz, majd elfogyasztás után a papírt eldobja valahol, de ügyel arra, hogy ne az ő táborhelye mellett. Mit lát a gyereke. Apa eldobta, én is el fogom dobni. Jobb esetben ártalmatlan hétköznapi szeméttel, de sok esetben ártalmas szeméttel. Miért? Lehet azt mondani, ilyen a magyar ember. Sajnos ez igaz. Tapasztalat. Higgyék el, nem számít, milyen társadalmi réteghez tartozik. A lehető legkülönfélébb formában szemetelünk, és olyan anyagokkal, ami szintén hihetetlen. De talán van ennél súlyosabb tény is. Komoly egészségre ártalmas anyagokat gyártó, forgalmazó, raktározó cégek nem ismerik el annak tényét, ha termékükkel környezet károsítást követnek el, hogy az tőlük származik, vagy valamilyen közük lenne hozzá. Magyar mentalitás. Nincs felelősség, nincs felellős. Ez minden területre érvényes. Legyen ipari, mezőgazdasági, vagy más terület. Mindenki hallott különböző helyekről dolgokat. Itt megint felüti fejét az üzlet, a pénz. Nem számít, hogy emberek százai, ezrei, sőt sok esetben milliói szenvednek egy adott technológia káros hatása miatt. Egyre több hulladék keletkezik. Egyre fontosabb lenne ezt már igen komolyan venni. Időnként ebben a témában is összeülnek, az un. okos emberek, és valamit döntenek. Általában ezeknek a döntéseknek semmiféle gyakorlati haszna nincs. Nézzünk egy példát. Szelektív hulladékgyűjtés. Mekkora szó. Kihelyezett konténerek, külön ez, külön az. Aztán jön az érdekes dolog. Tapasztalat. Jön a szemétszállító cég autója, beleborítja a műanyag gyűjtőtartályt, majd jön az üveg, végül marad a papír. Ott álltam, és nem akartam elhinni, ami történik. Gondoltam, hogy külön részbe kerül a különböző anyag. Közelebb mentem, és láttam, hogy egy helyre. Gondoltam, felhívom a hulladékgazdálkodással foglalkozó céget ezzel kapcsolatban. Azt mondták, ilyen nincs, ha mégis ilyet láttam, írjam föl a szemétszállító kocsi rendszámát, és intézkednek. Az a szakembernek titulált valaki, aki ennek a rendszernek a része, pontosan tudja, hogy milyen módon történik a szállítás. Miről beszél nekem? Állítom, ezt ő sem hiszi el. Nem lehet mit tenni. Ezzel nem változik meg semmi. Ez világviszonylatban is így van. Addig, amíg ilyen szakemberek ülnek ilyen székekben, ne is várjuk a változást.  Sajnos az egyes szemétfajták, nemcsak a szárazföldön, hanem már a tengerekben is fellelhetők. Van már olyan ország, amelyik importál szemetet. Nem írtam el. Veszi a szemetet, mert hatékony technológiával energiát állít elő belőle. Ők tudják? Vajon miért nem veszik át az ilyen rendszert? Tudom, pénzbe kerül. De talán többet ér, mint sok-sok ember, egészségre ártalmas környezete.

 

2021.02.22.

Történik valami?

Azt hiszem, most ez a legjobb kérdés, amit fel lehet tenni. hogy miért? Egyszerűen azért, mert úgy néz ki, úgy látom, hogy semmi nem változik, semmi nem mozdul, semmi nem akar módosulni, semmi nem javul. Vannak elképzelések, tervek, javaslatok, meg ki tudja még mi minden, de érdemi változás sehol nem történik. Erre szokták azt mondani, hogy az emberiség elvan a langyos vízben. Ez egyáltalán nem jó. Minden országnak van valamilyen választott vezetője. Neki van számtalan tanácsadója, illetve az egyes szakirányú vezetők. Elviekben nekik érteni kellene ahhoz, amit vezetnek. Mindegyik diplomás, műveltnek mondott valaki.  Vagy mégsem? Hát ezt nem tudni. Egy biztos. Vannak olyan dolgok, amikben aránylag elég gyorsan kellene dönteni. Sajnos szinte minden esetben olyan törvényeket alkottak meg korábban, amik nem tesznek lehetővé semmiféle azonnali változtatást, módosítást. Sok esetben nagyon jó lenne, sőt, az elhúzódó döntések komoly károkat okoznak. Na, nem nekik. Embereknek, természetnek. Számtalan írás, vélemény, konferencia foglalkozik olyan dolgokkal, amik közvetlenül érik az embereket. Várják a polgárok, hogy valami fontos változás jön, ami elősegíti, hogy úgy a saját sorsa, mint a környezete javuljon. Aztán jön a csalódás. Ugyan volt valamilyen döntés, de a következetesség hiánya miatt nincs előre lépés. Az esetleges feltett kérdésekre, amiket nem lehet csak úgy feltenni, csak valamilyen közvetítőn keresztül, sok esetben lényegtelen, semmitmondó válaszok érkeznek, teljesen elkerülve e lényeget, a fontosat. Hazugság, bizalmatlanság, bizonytalanság, és nagyfokú cinizmus lengi körül a döntéshozókat. Talán úgy kellene őket hívni, hogy döntésképtelenek. Itt tartunk. Ilyen körülmények között vergődik az ember, nem tudva mi lesz holnap. Látni az embereken, hogy egyáltalán nem sok minden érdekli. Az arcok sok mindent elárulnak. Réveteg tekintet, semmitmondó mimika az arcon, fásultság, közömbösség, a bizonytalanság tudata. Ez a legrosszabb állapot, amit el lehet képzelni. Ennél még a határozott igen, vagy nem is jobb. Kell ez? Szükséges ez? Valószínűleg igen, legalább is a vezető egyéniségeknek jó. Így könnyebb vezetni. Függőséget hozva létre, sokkal több mindent el elehet érni. Ha nem megy, van helyette másik, mondta régen egy zenebohóc. A van helyette másik, azonban egy emberre vonatkozik. Elküldik, kirúgják, olyan feltételeket teremtenek, melyeket kénytelen elfogadni. A nagy hitelek korszakát éljük. Egyáltalán nem teheti meg az, aki ebben gondolkodik, és ebben már benne van, hogy nem fogadja el azokat a feltételeket, melyeket feléje diktálnak. A feltételek pedig nem neki kedveznek. Az illúzió itt is jelentkezik. Hidd el, hogy így jó lesz neked. Aztán jön a fekete leves, de akkor más késő. Hát ebből áll a világ. Az eladósodást fenntartani, ez a lényeg. Ezáltal függőség alakul ki, melynek sok esetben komoly következményei vannak, nem foglalkozva a szenvedő alanyokról. Az idáig jutó helyzet már több személyről szól. Ez sem érdekel senkit. Az ember ebben a világban egy fogyasztó, egy eszköz. Ma már a személy nem számít. Dolgozz, termelj, fogyassz, a többi a mi dolgunk. Mi mindent megmondunk mit hogyan, mikor csinálj. A többi nem a te dolgod. Nincs is rá ideje, hogy ilyen kérdésekkel foglalkozzon, mert le van kötve teljesen, hogy túlélje a napokat, hónapokat, éveket. Mivé lesz az ilyen ember? Egy fásult, érdektelen valakivé. Sajnos ebből rosszabb is fakad. A környezeti ráhatások kihozzák belőle a vadabb embert. Közömbös, érzéketlen, erőszakos valakivé válik. Ma már mesze nem igaz az a mondás, ha megdobnak kővel, dobj vissza kenyérrel. Aki ezt vallja a mai világban, az vagy balga, vagy nagyon bárgyú. Túl sokáig nem marad a felszínen. A rossz egyre inkább előbújik az emberből, mert egyszerűen kikényszerítik belőle. Ennek egyik véglete, hogy valami törvény- elleneset csinál. Ezt láthatjuk, hallhatjuk minden nap. Erről szólnak a hírek. Ez a hír, ez a szenzáció. Olyan dolgok kerülnek elő, látva történéseket, melyek erőszakossá teszik az embereket. Még nagyobb baj, hogy ezt a magatartást a vezetők sugallják. Az ő viselkedésüket másolják az emberek, ahogy a gyerek a szülő viselkedését. Azonban van egy őrült nagy különbség a kettő között. A vezető háta mögött ott a törvény, ott az apparátus, ami megvédi, kimagyarázza, sőt, ha kell, új törvényt alkot az ügy érdekében. A törvényesség nem egységes. Nem úgy vonatkozik mindenkire, ahogy kellene. Ismét azt tudom mondani, amit oly sokszor: az állam egy erőszak szervezet, amelyben az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez mindig is így volt, és a soha nem fog változni, bármi is történjen. A hétköznapi embernek ebből fakadóan arra esélye sincs, hogy igaza legyen, és bele tudjon szólni bármibe is, illetve, hogy meg tudja magát védeni. Szomorú, hogy ezt az ember már természetesnek veszi. Hogy miért? Mert tud ellene tenni semmit. Olyan viszonyok alakultak ki, ahol csak kérdezhet és végrehajthat, azt, amit mondanak neki. A végső következtetés az, hogy bármilyen társadalmi forma legyen is, az állampolgárok egy fogyasztók, akiknek semmi beleszólásuk nincs az őket érintő dolgokba. Látszólag másképpen van, de ez már teljesen az illúzió témakörébe tartozik.      

2021.02.15.

Önértékelés

Vajon mi motiválja az embereket, hogy sok esetben kiforduljanak magukból? Jó néhány esetben már pszichológiai esetet súrolnak elég gyakran. Az emberek igen érdekes formában viszonyulnak az élethez. Van valami, ami azt hangsúlyozza, hogy „én vagyok az, aki jobban tudok mindent”. Gondolatviláguk arra van beállítva, hogy ne legyen semmiféle önértékelésük, önkritikájuk. Véleményük ostoba, de erőltetik, hogy kitűnjenek a többi ember közül. Nem számít semmi. Ez a mondat kifejezi a mai modern ember gondolat világát. Nézzünk körül. Felelőtlenség, hazugság, tisztességtelen magatartás, a tolerancia teljes hiánya. Ez csak néhány azok közül, melyek jellemzik az embereket. Ennél jóval bonyolultabb a dolog, hiszen az önzés és saját személyének előtérbe helyezése érdekek mentén, ez a fontos. Az érzelmek, az őszinte magatartás és beszéd szinte teljes mértékben hiányzik. Az önértékelés, az önzés kerül előtérbe. Az elmondottak az élet minden területén jelen vannak. Baráti, munkahelyi és párkapcsolatok terén is. Hihetetlen, de egyszerűen nem lehet igazából megmagyarázni az emberi viselkedés ilyen formáját. Érthetetlen. Lehet, hogy én látom másképpen az emberek egymáshoz való viszonyát? Lehet, hogy én nem látok valamit, amit kellene? Válaszolok. Nem azt mondom, hogy sokáig, de meg kellett bizonyosodni ezekről a dolgokról. Nagyon egyszerű. Utcán, strandon, üzletekben, intézményekben mindig találkozunk olyan emberekkel, akik valahonnan ismerik egymást. Az ő beszélgetésük, ami nem éppen halk, lehet tapasztalatot és véleményt gyűjteni. Egy idő után rá kellett jönnöm, és ki is merem jelenteni, hogy az általam gondolt véleményekkel egyáltalán nem vagyok egyedül. Egy vagy több ember beszélgetéséből nagyon sok mindent le lehet szűrni. Legfőképpen azt, hogy milyen szellemi színvonalon van valaki. Félreértés ne essék. Nem az a cél, hogy másokat megszóljak. Lehet, hogy egy másik ember szemében én vagyok a furcsa. Hogy eloszlassam a félreértéseket, itt a beszélgetések tartalma, hangvétele, valóság alapja, hitelessége, őszintesége a mérvadó. Ha ezeket összevetjük, elég hamar rá lehet jönni arra, hogy kivel állunk szemben. Az is kiderül, ha másokról beszélnek, hiszen a jellemző tulajdonságok minősége árulkodó szempont. Nagyon bonyolult az ember. Az elmondottak miatt a mai modern ember egyre távolabb kerül egymástól. Lazulnak a társadalmi kapcsolatok a helytelen gondolkodás miatt. Rossz irány. Látjuk a következményeket. Önértékelés hiánya, sőt, önismeret hiánya, tudálékosság, agresszív, tolakodó magatartás, önzés, erőszak, hazugságok, stb. Ezek uralják a mai modern ember gondolkodását. Vajon ez így elegendő? Nem lehetne ezeken változtatni? Vannak olyan vélemények, álláspontok, amelyek úgy hangzanak, hogy ilyen, és ilyen dolgok nem következhetnek be, mert egyszerűen lehetetlen. Aztán kis idő elteltével mégis bekövetkezik. Az emberi gondolatok széles tárháza, és a torz, deformált eszmefuttatások igeis lehetővé tesznek olyan cselekedeteket, olyan elgondolásokat, olyan elképzeléseket, és olyan tetteket, melyeket nyugodtan mondhatjuk, normális ember nem követ el. Az élet viszont elég sok mindenre rácáfol. Vannak szabályok, törvények, melyek igazgatják az embereket. Ez teljesen természetes, lenne. Mondom mindezt azért, mert az emberi elme, illetve annak hiánya semmiféle korlátot nem szab bizonyos személyeknek. Sok esetben ki lehet jelenteni, hogy az egyén fel sem tudja fogni ép ésszel, hogy mit tesz, és annak mi lesz a következménye. Itt kezdődnek a bajok, illetve ott, hogy az emberek intelligencia szintje messze elmarad már a normálistól. Nagyon úgy néz ki, hogy ez a modern világ egyik ismertető jegye. Felelőtlenség, nemtörődömség, eltorzult gondolatvilág. Lehet, hogy még nem késő, és érdemes lenne egy kicsit változtatni ezen. Biztos, hogy békésebbek, nyugodtabbak, szeretet teljesebbek lennének az emberek. Egy kis önvizsgálatot kellene tartani. Vagy ez már nem trendi?      

2021.02.08.

Tényleg ilyen a világunk?

Csak a fejemet kapkodom, hogy mi minden rossz történik hazánkban és a nagyvilágban. Mondhatni már azt is, hogy teljesen nem normális körülmények alakulnak ki. Vajon az emberek ennyire eldurvultak, ennyire buták lettek? Ugyanis a tudatlanság ad helyet az erőszaknak, és minden olyan cselekednek, ami egy másik ember felé irányul. Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetem, hogy ez nem az emberi fajra valló magatartás. Vagy mégis? Egyre inkább lehet azt feltételezni, hogy sajnos az évek, évtizedek alatt ilyenné vált az ember. Nem tudja magát kontrollálni. Vadul, szinte ész nélkül, mindenféle meggondolástól mentesen cselekszik. Ez a viselkedésforma ma már mindenkire elmondható. Nincsenek semmilyen korlátok. Ezt arra értem, hogy vezető beosztású emberek ugyanúgy részesei és gyakorlói ennek a magatartásnak, mint az egyszerű ember. Mielőtt tovább mennék, ki kell jelentenem, hogy ezek a negatív gondolatok nem azért kerülnek lejegyzésre, mert magam is így gondolkodom. Én a legboldogabb ember vagyok a világon, mert egy csodás ember mellett élhetek. Az életét mindenki maga irányítja. A kellemes, a boldog állapot, mindenkinek adott. Az már egy más kérdés, hogy ki, milyen módon valósítja meg, és alakítja az életét. Így azt is, hogy milyen kapcsolatot tud kialakítani párjával, gyerekével, gyerekeivel, szomszédokkal, barátokkal, munkatársakkal. Minden embernek a párja a legkedvesebb, ő az, aki szeretetre méltó. Vagy mégsem? Miért deformálódik el ez menet közben? Nagy kérdés. Ha mindenki csak annyit tenne, hogy tiszteletet, megbecsülést, odafigyelést, szeretetet közvetítene a párja felé, akkor már hihetetlen más világ lenne. Vagy ez már nem cél? Ez már nem trendi? Konfliktus nélkül ma már nincs semmi? Hát nagyon úgy néz ki, hogy igen. Szomorú, hogy egy időben még odaadó párok veszekedéssel, vitával töltik ki a napjaikat. Van ennél durvább is. Vajon ott miről lehet beszélni? Van sok kérdés, csak nincs rá válasz. Az is igaz, hogy van, csak az ma már nem sokat jelent. Az emberek közötti hazugság, kihasználás, lenézés mindennapi dolog. Nézeteltérések, konfliktusok, viták szegélyezik a napokat. A megértés hiányzik a szótárból is, és a valóságból is. A tolerancia egy fontos eszköz lenne az ember kezében, de ezzel a módszerrel egyáltalán nem foglalkozik. Nem is érdekli. Az a jó, ha tudja osztani az észt, ész nélkül. Sajnos az emberek egyre inkább elbutulnak, pedig nem kellene. Úgy látszik ez a kényelmesebb. Nem számít szinte semmi, csak én legyek a középpont, én tudok jobban mindent, és én vagyok az, aki helyesen cselekszik, viselkedik. Meg sem fordul a fejében, hogy az, amit tesz, cselekszik, egyáltalán nem helyes, nem jó. Sajnos ezt a tudata már nem engedi előtérbe helyezni, mert nem érti meg. Sok-sok kérdés felmerül ezzel a témával kapcsolatban. Talán a leglényegesebb, hogy vajon az a helyzet, amit az emberek kialakítanak maguknak, illetve a vele együtt élőnek, az jó mindkettőjüknek? Na, ez már egy kicsit izgalmasabb kérdés. A valóság sajnos azt mutatja, hogy ez eldeformálódik menet közben. Mintha egy más ember lenne az a valaki, aki előtte is más volt. A felszínesség egy idő után visszaüt. A komoly és mély megismerés nagyon fontos. A lényege az őszinteség és bizalom. E kettő nélkül nincs semmi. Azt lehet mondani, hogy ma már ezek a jó tulajdonságok mellőzve vannak. Nagyon rossz ez a hozzáállás. Emberek, gyerekek, családok kerülnek igen furcsa helyzetbe az által, hogy hazudnak, és nem becsülik a másikat. A mai világ a széthúzásról szól, nem az összetartásról. Pedig nagyon itt lenne az ideje. Ha mindenki csak egy kicsit tenne azért, hogy jobb legyen a környezete, már teljesen másképpen alakulna az emberek viszonya egymáshoz. Feleség és férj, gyerek, munkahely, barátok, ismerősök, ismeretlenek, akikkel valamilyen formában találkozunk, mind olyan pont, ahol van mit javítani. Minden az embereken múlik. Szokták mondani, mindenki azonos formában indul az életnek, és menet közben változik meg, sok esetben nagyon. Tényleg ilyen a világunk? Tényleg ilyen gyűlöletben kell élnünk? Tényleg ez így jó? Szomorú látni, hogy az ember minden nap találkozik azzal, ami teljes mértékben ellentmond a normális emberi kapcsolatoknak. A széthúzás, a veszekedés, a bántalmazás, a kihasználás, a hazudozás, és még lehetne sorolni a negatív dolgokat, amelyeket az emberek gyakorolnak. Senki nem tanul senkitől. A butaság igen nagy méreteket ölt ma már. Ezen kellene változtatni, hogy értelmes, és érzelmes emberek nevelődjenek. Legyen igény arra, hogy tudjak, hogy normálisan éljek, magam felé is, és mindenki más felé is. Sokkal élhetőbb világ alakulna ki ezáltal. Tudják, hogy ez nem is sok? Érdemes kipróbálni.           

2021.02.01.

Kicsit elgondolkodtató 

Sajnos, de fel kell tenni egy nagyon is aktuális kérdést. Vajon miért váltak ilyenné az emberek? Talán sokan visszakérdezhetnének: milyenné? Egy egyszerű gondolatsorral tudok erre válaszolni. Lehet, hogy erősek lesznek a szavak, de így talán érthetőbb. Nem zabálni kell, hanem enni, nem vedelni kell, hanem inni, nem felelőtlenül, erőszakosan kell viselkedni, hanem megértően, toleránsan, intelligensen. Ezeknek a magatartásformáknak alapvetőeknek kellene lenni mindenkinek. Arra sajnos nem tudom a választ, hogy miért alakult így, illetve lehet-e rajta változtatni. Ennek a viselkedési típusnak elsődleges kiinduló pontja a család. Csak két személyes példát szeretnék említeni. 60 család él egy társasházban. Van szelektív hulladékgyűjtő. Sajnos nem mindenki gondolkodik úgy, hogy ott is rend és tisztaság legyen. Csak odateszik, tehát nem a gyűjtőbe. Most ez valóban annyira nehéz cselekedet, vagy agytekervényeinek hiánya nem tud ezen felül kerekedni. Én nem tudom elnézni, hogy rendetlenség van. Lemegyek, és odateszem, ahova kell. Az a valaki ugyanitt lakik, azt a szemetet látja, amit ő odatett. Vajon ennyire igénytelen, hogy egyszerűen nem érdekli a környezete annak ellenére, hogy ő is azt látja minden nap? Sajnos, igen. Az ilyen ember minden másban is ilyen. Viselkedésben, magatartásban, párkapcsolatban. Igénytelen, felelőtlen, agresszív. Ugyanis, ha valaki szól érte, hogy a kukába tegye, még neki áll feljebb. Az ilyen ember gyereke ezt látja, és ilyen módon fog nagyobb korában viselkedni. A másik. Az emberi kapcsolatok romokban hevernek hazánkban. Ennek tényleg így kell lennie? Lehet ezen változtatni, vagy még rosszabb lesz? Tudnak még az emberek tudatosan gondolkodni, viselkedni? Miért válik alaptulajdonsággá a hazugság, a felelőtlenség és a tisztességtelen magatartás? Megfigyelték? Az emberek mindenre szinte úgymond „harapnak”, semmi felelősséget nem vállalnak, ellenséget látnak mindenkiben, visszaélnek mindennel, felsőbbrendűséget sugallnak, én vagyok az, aki. Az emberek távolodnak egymástól. Minden szinten. Az erőszak egyre nagyobb teret hódít, egyre sűrűbben fordul elő, és egyre durvább.  Sajnos ez annak is a jele, hogy a tudati fejlődés leállt. Az agresszió nem igényel szellemi tevékenységet. A szellemi leépülés vette kezdetét. Erőszakosnak, agresszívnek lenni, ez a mai világban „menőnek” számít. Az emberek menet közben válnak ilyenné, mert mindenki jónak születik. Az emberek közti társalgás, és viselkedés sokkal könnyebb lenne, ha felismernének egy fontos szót, ez pedig a kompromisszum. Talán már elfelejtett szót írtam le. De vajon mit is jelent? A kompromisszum egy cselekmény, magatartás, mely kölcsönösségen alapul, és ha részesei akarunk maradni, akkor saját, egyéni érdekeinkből engedni kell. Na, ez az, ami a mai fiatalokból hiányzik.  Miért mondom ezt? Mert azt látni, hogy az emberekből egyre inkább elveszik a türelem, a tolerancia, a kompromisszum készség. Nagyon jó lenne ezeket a fogalmakat újból visszaépíteni a tudatunkba. Sok minden kellemetlen sőt, ellenséges megnyilvánulástól és magatartástól óvna meg. Egyes esetekben még nyomokban találkozhatunk ezekkel a fogalmakkal a hétköznapokban, de nem ez a jellemző. A fiatalok körében talán már idegen szóként jelentkeznek ezek a kifejezések. Az egyediség, az egyedi magatartás, és minden, ami az önkifejezés eszköze, a fiatalok magukévá teszik. Ezzel akarnak kitűnni mások előtt, teljesen mindegy, hogy ennek milyen hatása, milyen következménye van, vagy lesz. Talán még egy kicsit tovább lehet lépni abba az irányba, ami a korosztályt érinti, azaz, a 30-as években járó idősebbekre is jellemző ez a magatartásforma. A folyamat itt nem áll le, hiszen ezeknek az embereknek a gyerekei ezt a viselkedésformát viszik tovább, hiszen ezt látják a szüleiktől. A gyerek mindent másol, ezeket a formákat is. Ilyen közegben nő fel, ezt a magatartást képviseli már az óvodában is. A türelem nagyon fontos alapvető magatartás lenne. Miért csak lenne? Mert ez szinte teljesen eltűnt az emberek gondolat világából. Nagyon nagy változás következne be, ha az emberek türelmesebbek lennének egymáshoz. Ennek már csak nyomai vannak. Az idegeskedés, az azonnaliság, ami porondon van. A megértés hiánya komoly gondot jelent. Hogy még fokozzam egy kicsit, akkor megemlíthetem az udvarias magatartást, a köszönést, mint teljesen hétköznapi dolgot. Ezt napi szinten lehet tapasztalni sok helyen. Ez eléggé elszomorító. Mondhatnánk, hogy hát ezt a világot éljük? De hát ez nem jó, ez nem normális. Vagy ezt nem látja a mai fiatalság? Hát nem. Ezt ki kell mondani. Biztos, hogy más is gondolt már arra, hogy mi ennek az oka. Ez egy nagyon is összetett dolog. Annyira azért nem, hogy ne lehessen rajta változtatni. A kérdés az, hogy vajon akarnak-e ezen változtatni? Úgy látni, hogy nem. Hogy miért? Mert ez így kényelmesebb. Nem kell sok mindent betartani. A helyzet az, hogy ezeknek a magatartásformáknak alapvetőeknek kellene lenniük. Sajnos nem azok, ezt már ki lehet jelenteni. A teljesen egyéni magatartás, a türelmetlenség, az erőszakos viselkedés, az agresszív magatartás, a tolerancia teljes hiánya olyan jellemet ad az embereknek, amely lassan teljesen elfogadhatatlan. Az ilyen alapvető hiányosságok szellemi hiányosságokkal is együtt járnak. Az emberek negatív viselkedése egyre jobban előtérbe kerül. Már olyan jelleget ölt, ami pszichés megnyilvánulásoknak lehet értelmezni, mely sok esetben érthetetlen. Vannak helyzetek, amiket egyáltalán nem tud kezelni. Lehet, hogy az kell az embereknek, mint régen a római birodalomban: „kenyeret, és cirkuszt”. Kenyér talán van, cirkuszt meg maguk az emberek produkálják. Sok esetben olyan dolgokra lehet rávenni őket, amit normális ember nem csinál, de egészen másképpen van beállítva. Ezt ma úgy hívják kihívás. Próbál megfelelni, de ezzel kimerül minden tudása. A helyzet az, hogy egyszerűen nem tud mit kezdeni olyan esetekkel, amelyek régen egyértelmű, és természetes volt. Egy adott helyzet nem kihívás, hanem egy élethelyzet, amit meg kell oldani. Na, ez már gondot jelent, és inkább egy olyan jelzővel illetik, amely azt mutatja, hogy az valamilyen különleges történés. Tudomásul kell venni, hogy nem. Alaphelyzetekről van szó, csak annyira megoldhatatlannak állítják be, hogy mindenki elhiszi, hogy ez a jelző illik legjobban az adott esetre. Mára már ott tartunk, hogy egy hihetetlen egyszerű eset is problémát, akadályt jelent. Hogy miért? Valahonnan várja a megoldást, de nem érkezik, így magára marad. Nem tudja, mit kell tenni egy adott helyzetben. A kihívás fedőszóként alakult ki, takarván a valódi okot, azt, hogy nem tud kombinatív módon gondolkodni, cselekedni. Sajnos a visszafejlődést határozottan lehet látni. Ha eggyel továbblépünk, az is látható lesz, hogy ez a pszichés gondolatmenet mindenkire kihat. A kihívás szó, takar minden olyan dolgot, amit úgy gondolnak, és úgy állítanak be a nagyközönség előtt, hogy az valami különleges valami, és úgy is kell kezelni. Már az egyszerű dolgokat is ezzel a szóval illetik. A józan gondolkodás hiánya eredményezi a különböző eseteket. Ezek azért következnek be, mert nincs önkontroll. A szabad elv érvényesül, mely feloldja a gátakat, és szabad áramlást enged a kitűnés vágyának, korlátok nélkül. Ez eredményezi a különböző deformált elgondolást, különböző helyzetekben. A szabadság, és kötetlenség illúzióját saját maga ellen fordítja. Ez egyértelműsíti a deformált, és pszichés gondolkodást. Ez a szellemi leépülés egyik foka, ugyanis, a normális ember nem tesz olyanokat, amivel saját magának árt, illetve egyre inkább elterjed a mások bántalmazása, teljesen hétköznapi dolgok kapcsán is, amiből szintén egyértelműen látszik, hogy alapvető helyzeteket nem tud kellőképpen, normális módon kezelni. Ilyen pedig egyre több van, és még több várható, hiszen a mai ember nem tudja lassan kordában tartani ezeket az élethelyzeteket. Sajnos ennek van egy fontos része. Mégpedig az, hogy az emberek egyre inkább, és egyre jobban nyúlnak olyan szerekhez, amik révén nem tudják kontrollálni cselekedeteiket. Kábítószer, és egyéb tudatmódosító szerek használata, az ital mértéktelen fogyasztása, az erőszakot, és agressziót sugárzó filmek, a számítógépes játékok brutális jellege, és mondanivalója arra utal, hogy az emberek elméje egyre jobban torzul.   Elindult egy visszarendeződés, melyet nagyon nehéz már megállítani, sőt igencsak úgy látszik nem is lehet. Vajon meddig, és hova lehet eljutni az érzéketlenség, a közönyösség terén? Mi az, ami megváltoztatná az emberek jelenkori viselkedését? Mi kell ahhoz, hogy ez a folyamat megálljon? Súlyos, nehéz kérdések. Nem egyszerű a válasz. Pedig válasz van. Lennie kell. Addig, amíg ez nem változik, marad a következő: mi kell az embereknek, hát persze, cirkusz.  

2021.01.25.

Az elme torzulása 

Sajnos egyre többet hallani, olvasni, látni olyan eseményekről, amiknek nem igazán kellene bekövetkeznie. Olyan szélsőséges gondolatok, megnyilvánulások látnak napvilágot, amikre korábban egyáltalán nem volt példa. Vajon miért alakult ez így? Jó, hogy ez így van? Az embereknek egyre több, sajnálatos módon az életüket gátló tényezők jelentkeznek, melyeket sok esetben igen nehéz megoldani, akkor még olyan egyéb érthetetlen dolgok történnek, aminek nem kellene, hogy jelen legyenek. Talán érdemes elég messziről elindulni. A történelemben igen sok minden zajlott ez elmúlt jó néhány ezer évben. Mindig is voltak ellentétek, konfliktusok. Háborúk, viszályok, elnyomás, gyarmatok, stb. Ezek óhatatlanul is hordozták a más gondolkodás eszméit. Az érdekek mindig is jelen voltak az emberek életében. Minden e körül zajlik manapság is. Az elvek, az eszmék, az új gondolatok vitték előre az emberiséget, egy könnyebb, egy jobb világ felé. Legalábbis, ha globálisan nézzük, ennek kellene történnie. Az elvek, az eszmék, az új gondolatok megmaradtak, csak a könnyebb, a jobb világ nem követte. Mint minden, ez is az embereken múlik. Az új nézetek kialakítása némelyeknek szimpatikus, némelyeknek nem. A sokféleséggel nincs semmi baj. A kivitelezéssel annál inkább. Az újdonság sok embert arra ösztökél, hogy kövesse azt, kövesse azt az embert, aki felvetette, kigondolta az újdonságot, a más nézetet. Aztán az idő múlásával egyre többen kapcsolódnak be ebbe a csoportba, mígnem olyan széles néptömeg alakul ki, mely komoly létszámmal bír, ezáltal nagyobb beleszólása van mindenbe. Irányító szerepet vesz át, és kezdi gyakorolni a hatalmát. A csoporton belül egy eszme uralkodik. Vannak esetek, amikor ezek is torzulnak. Hát itt tartunk most. A teljesen különböző gondolkodás, a kitűnés, a teljesen másképpen viselkedés sok mindent von maga után. Ugyanúgy, mint az egyes eszmék követői, ezeknek a torz dolgoknak is vannak követői. Miért említem azt, hogy torz dolgok? Talán egyszerű lenne a válasz, de mégsem. Itt is egy kicsit menjünk vissza az időben. Van egy szinte választóvonal az emberiség történelmében, ez pedig úgy a 80-as évek végén, a 90-es évek elején kezdődött. Elöljáróban annyit. Szélsőségek mindig is voltak, és mindig is lesznek. Ha csak az elmúlt közel 60 évet vesszük, akkor a nagy „hippikorszak”, a lázadások ideje, a szélsőséges gondolkodások korszaka. Az akkori fiatalok gondolkodása talán annyira nem nevezhető torznak. Hogy miért? Azt hiszem, ezt mindenki meg tudja válaszolni. Ami a lényeges, az az említett időszak. Itt már, illetve ettől az időponttól kezdve elég komoly elmebeli változás következett be. A mostani időt véve alapul, az említett időponttól eltelt 30 év.  Ezalatt az idő alatt nőtt fel egy teljesen új generáció, melynek gondolkodása némi kívánnivalót hagy maga után. Itt is, mint máshol, elő kell venni a családokat. A szülők magatartását, viselkedését, nézeteiket a gyerekek átveszik. Ma már akkora gyűlölet alakult ki az emberek között, hogy szinte feloldhatatlannak látszik. Én ki merem jelenteni, hogy nem lesz jobb. Sőt! A világon zajló események arra ösztönzik az embereket, hogy ne legyenek tisztességesek, ne legyenek megértőek, ne legyenek toleránsak, ne éljenek szeretetben. A hazugságok és az érdekek vezérlik a társadalom minden tagját. /Vannak kivételek/ Nézzünk körül. A családi viszályok, a társadalmi ellentétek okozta torzsalkodások olyan méreteket öltöttek, hogy az már ténylegesen az elme torzulását mutatja. Az illúzió keltette, és a vélt szabad gondolkodás deformált cselekedeteket, viselkedésformát, és magatartási zavarokat okoz. Vég nélkül lehetne sorolni, hogy milyen események történnek szerte a világban. Az egyének tudása messze elmarad attól, amit ma normálisnak mondunk. Látszik, hogy egyre inkább olyan viselkedésformák látnak napvilágot, melyek teljesen az egyén saját elképzelést tükrözik, a saját, és kizárólagos gondolatait tükrözik, egyáltalán nem törődve másokkal. Ez a végletekig is ki tud éleződni. Nagyon sok hiány lép fel az emberi kapcsolatokban, a társadalmi hovatartozásban. A szélsőségek egyre nagyobb méreteket öltenek. Korábban voltak nagy gondolkodók, akik már célzást tettek erre a társadalmi problémára. Úgy, mint sok mindenen, ezen is egyszerűen túlléptek az emberek. Minden pozitív jellemvonás elveszik az emberekből. A hazugság az, ami viszont egyre nagyobb méreteket ölt. Tudják, ez olyan, mint a focimeccsen mikor az egyik játékos felrúgja a másikat. Mit csinál? Felteszi a kezét, hogy ő nem csinált semmit, ő ott sem volt. Az eredmény néhány esetben súlyos sérülés. Ez így megy a nagyvilágban minden nap. Nem tudom, miért ilyen gátlástalanok az emberek, miért ilyen közömbösek, miért ilyen ellenségeskedők az emberek? Ez egy nagyon rossz irány. Az ilyen torz gondolkodással bíró emberek, szülők tovább adják ezt a viselkedésformát a gyerekeiknek, akik aztán még rátesznek valamit, ami miatt még elvetemültebb dolgok kerekednek. A mai modern ember világképe, egyénképe, ha egyáltalán van, igen rossz irányba halad. A szomorú az, hogy nem is akar változtatni rajta. Úgy érzi, hogy ez neki pontosan jó. Nem kell gondolkodnia, mert mindent megmondanak neki, hogy mit, hogyan, és mikor csináljon. Felszabadítják az agyát attól, hogy önálló legyen. Éppen ezért olyan dolgokat tesz, mely ellentmond minden normális magatartásnak. Olyan cselekedeteket csinál, ami már súrolja a pszichés esetet, sőt, sok esetben pszichiátriai szintet súrol. Akkor min csodálkozunk? Hát azon, hogy miért lettek ilyenek az emberek? Mi ez az egész? Egyszerű. Emlékeznek az elején mondottakra?  Van egy ember, akinek van egy elgondolása, van egy terve, van egy elve, vannak emberek, akik ezt követik. Aki mindezt kigondolja, az előbb, utóbb hatalmat gyakorol az azonos elvet vallók fölött. Kialakul az érdek, kialakul az egyén markáns egyénisége, annál jobban, minél több követője lesz. Ez aztán vagy jó irányt mutat, vagy rosszat. Sajnos ma már egyre inkább a rossz ez az irány.  Túl szélsőségesek az elképzelések, túlságosan lehet befolyásolni az embereket, pontosan az említett tudati hiányosságok miatt. Neki az kényelmes, ha nem kell semmit gondolkodni, csak megmondják az irányt. E szerint cselekszik. A baj az, hogy e mellett egyre jobban eltorzulnak dolgok, mert nem vagyunk egyformák. Persze szerencse. Csak sok minden hiányzik ebből a gondolkodásból. Egy nagyon is lényeges, mégpedig a realitás. Ez ma már egyáltalán nem számít. Olyan elképzelések vannak, melyek semmiféle alappal nem rendelkezik. Csak egy példa. Nagyon sok fiatal úgy gondolkodik, hogy sok pénzem legyen, de ne kelljen sokat dolgozni, legyen rengeteg szabadidőm, hogy tudjak bulizni, legyen sok barátnőm, hogy élvezzem az életet. Ehhez társul még szinte felhatalmazva, ha van pénze, hogy ő dirigál. Na, ebből keletkezik a sok probléma, a torz gondolkodás, az igen szélsőséges viselkedés. A zene, a buli, a pornó, a kábítószer, az ital teljesen elviszi a fiatalokat, és sok esetben a felnőtteket is egy álomvilágba. Úgy érzik, hogy semmi nem számít, csak az egyéni érdek. Értelem és érzelemmentes emberek élik a világukat, torz, deformált tudatban.  

2021.01.18.

Az értelem alkonya 

Elég furcsa és döbbenetes dolgok történnek mostanában. Számomra az a szörnyű, hogy olyan események történnek, amelyek teljesen mellőzik az emberek minden tulajdonságát. Szó szerint minden tulajdonságát. Ez semmi másra nem vezethető vissza, mint az emberi butaság, mely igen nagy méreteket ölt. Sőt! Tovább megyek. Az ész, az elme nyitottsága ma már hátrány. Kezdjük egy kicsit korábbról, úgy 50-60 évvel. Az emberek dolgoztak, tanultak, tették a dolgaikat. Próbáltak gyarapodni, előre jutni. Kinek jobban, kinek kevésbé sikerült. Volt egy lényeges pontja a társadalmi együttélésnek, és az azt kísérő íratlan és írott szabályoknak. Talán ezeket a szavakat a mai ember már nem is ismeri. /Sok esetben tapasztalom./ Ez a lényeges pont az őszinteség, a becsületesség és bizalom volt. E köré a három fogalom köré fel lehetett építeni egy tartós, tartalmas párkapcsolatot, barátságot. Talán furcsának hangzik, de nekem nem volt barátom soha. Egyetlen egyszer sem éreztem, hogy úgy tudnék viselkedni, és olyan formában tudnék viszonyulni ehhez a dologhoz, ami teljes egészében kimeríti a barátság kifejezést. Ismerősök, jó ismerősök, közeli ismerősök voltak sokan. A hozzájuk való kötődés, kapcsolat szoros volt. Segítettük egymást, bíztattuk a másikat normális emberi hangon, és mindig őszintén viselkedtünk egymással. Az eredmény, egy tartalmas kis közösség volt, ahol az ember jól érezte magát. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy abban az időben mindenki ilyen volt. Nem. Akkor is voltak szélsőséges gondolkodású és viselkedésű emberek, akik sok minden kívánnivalót hagytak maguk után. Őket próbáltuk igazgatni, és a saját értelmi és érzelmi szintjén kezelni. Azért írom, hogy saját szintjén, mert ez egy fontos dolog. Azért is, mert nem voltak olyan nagy különbségek az emberek között gondolkodásban, magatartásban, viselkedésben. Most lehetne azt mondani, hogy dehogynem. Hogy ez a megfogalmazás itt miért is érdekes? Mert a mai gondolkodás teljesen másképpen működik. Hogy hogyan? Nagyon egyszerű. Okosabbnak, tájékozottabbnak, ügyesebbnek kell lenni, vagy azt a látszatot kelteni, és máris működik a dolog. Ezért említettem a viselkedésbeli különbségek kapcsán a dehogynem kifejezést. Mást kell mondani, hogy ne másnak legyen igaza. Elég messzire kell visszanyúlni, hogy talán jobb rálátást lehessen mutatni a változásokról. Azok az emberek, akik koruknál fogva különbséget tudnak tenni, és reális különbséget tudnak tenni a régi és a mostani magatartás kultúra között. Talán érdemes elgondolkodni azon, hogy mikor történhetett a változás? Én úgy vélem, hogy a 90-es évek környékén, illetve azt követően. Az 50-es, 60-as években születettek gyerekei, akik a 70-es, 80-as években születtek, még valamennyire a szüleik normális viselkedését, és mindenhez és mindenkihez történő viszonyulását követték, másolták. Nagy általánosságban. A körülmények változása gondolkodásbeli változást is okozott. Részben kényszer hatása alatt, részben tudatosan. Elindult egy folyamat, mely kezdett rossz irányba mutatni, és rossz emberi tulajdonságokat a felszínre hozni. Kezdett az emberekben kialakulni egy olyan viselkedési forma, mely szinte teljesen ellentétes volt a korábbiaknál, ami még a mai napig is tart, sőt, egyre inkább erősödik, negatív irányba. A tulajdonviszonyok megváltozása, a gondolkodásmód megváltozása, a tálcán kínált hatalmi viszonyok megváltozása egyre inkább előtérbe hozta a rosszat. Átalakultak az emberek. A korábbi jó tulajdonságaikat levetkőzték, és helyette a gátlástalan érdekek hajszolása került előtérbe. Ez ma már olyan méreteket ölt, hogy szinte semmi nem számít egy cél elérése érdekében. A pénz, az érdekek mindent felülírnak. Ebben a közegben élnek ma az emberek. Hatalmas szakadékok keletkeztek emberek és emberek között. A folyamat és a helyzet korlátlan uralmat biztosít azoknak, akik valamilyen vezetői pozíciót töltenek be. Kialakult egy alá- és fölérendeltség, ami addig fajult, hogy amit régiesen mondva úgy emlegettünk, hogy szép lehetsz, de okos nem. Az emberek egyre inkább döntésképtelenek lettek, mert a főnökeik utasítása nélkül nem tehettek semmit. Az alárendeltség azt diktálta, hogy mindent kérdezz, önállóan ne dönts semmiben, mert rosszul jársz. Ennek az lett a következménye, hogy az emberek elkezdtek butulni. A folyamat nagyon egyszerű. Ne gondolkozz, majd mindent megmondanak neked, hogy mikor, mit csinálj. Ez roppant kényelmes, de nagyon veszélyes. Kialakít egy bizonytalanságot és egy kiszolgáltatottságot. Ha ezeknek nem felelsz meg, akkor mehetsz. Mi bújik meg e mögött az alá- fölérendeltség mögött? Gátlástalan hazudozás, tisztességtelen magatartás, becstelen viselkedés. Ezt az állapotot a vezetők építették ki maguk körül. Ez már annyira elterjedt, hogy e nélkül már nem lehet pozícióban maradni. Tudomásul kell venni, hogy a hatalom teljes egészében ural mindent. Ez az egyszerű kis vezetőktől kezdve így van. Persze ennek a hatalmi hovatartozásnak az előnyeit messzemenően aki teheti, ki is használja. Csak megemlítem, mindenki ki is használja. Ma már az őszinteség luxus. Minden szinten. Párkapcsolati, munkahelyi, üzleti, baráti szinten. Ma már annyira le vannak butítva az emberek, hogy hazugságokkal teljes egészében meg lehet győzni őket. A tudatuk már nem teszi lehetővé, hogy különbséget tudjanak tenni dolgok között, és hogy mi a valóság, és mi nem. A vezetők maximálisan kihasználják ezt a lehetőséget. Kopasz, gyűrt fejű, izomagyú embereket alkalmaz érdekeik érvényesítése céljából. Ha esetleg bármi történik, valami rosszul sül el, akkor egyszerű a dolog, akár a focipályán. Az egyik játékos felrúgja a másikat, de szétteszi a kezét, hogy én ott sem voltam, az ellenfél saját magát rúgta fel. Ugyanez zajlik az említett oldalon is. Én nem tudok róla, az ott lévő döntött úgy, ahogy, én nem ezt mondtam nekik, stb. Ki a felelős? Az, aki végrehajtotta az utasítást. A valóságban a végrehajtó emberek védelmet élveznek, mert ostobaságuk révén több alkalommal is bevethetőek. Az egyre inkább torz gondolkodás teljes teret kap, ugyanis az emberek nem tudnak, nem is akarnak olyan dolgokkal foglalkozni, ami kicsit megterhelné az agyukat. Mindent mondjanak meg, semmiben nem döntök, végrehajtom, amit mondanak, és hagyjanak békén. Ma már annyira le vannak butítva az emberek, hogy egy eset kapcsán azt sem tudják, kihez és hova kell fordulni. A szerint él, amit mondanak neki. Az, hogy az a valami esetleg nem úgy van, az úgy nem igaz, az nem fedi a valóságot, egyszerűen nem tudja, de utána sem néz. Elfogadja azt, amit mondanak neki, még akkor is, ha az számára kedvezőtlen. Pedig lehetne más is. Jelenleg itt tartunk. A bizonytalanság, a bizalmatlanság mindent aláásott. Hangsúlyozom, mindent. Változtatni lehetne? Igen, lehetne, de a többség úgy van vele, minek. Jó így, ahogy van. Itt van még valami, amit feltétlenül meg kell említeni. Ez nem más, mint az egyre inkább elhatalmasodó elégedetlenség világszerte. Sok esetben ez abban nyilvánul meg, hogy szélsőséges, nem normális magatartást tanúsítanak az emberek. Az egyes országokban fellángoló összetűzések az emberekben felszabadít egy falkaszellemet. Menjünk, romboljunk, raboljunk, tegyünk tönkre mindent. És aztán? Itt is jelentkezik a tudatlanság. Tudom, sok esetben jogtalan dolgok alakulnak ki, és nem egyszer éppen a hatalmon lévők jelentik ki, hogy márpedig az úgy helyes, és a törvény mellettük áll. De ki alkotja a törvényt? Hát persze. A mindenkori hatalom. Tudják, az állam egy erőszak szervezet, ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez a megfogalmazás minden államformára igaz. A mai állapotok azt mutatják, hogy bizalmatlanság és bizonytalanság van. Na, itt a baj. A mai modern ember azt a magatartást követi, amire rá van kényszerítve, és ami ellen igazából nem is akar tenni, mert véleménye szerint nem is tud. Pedig lehetne. Ez a lényeg, lehetne, de az emberek valami oknál fogva inkább azt választják, ami számukra kedvezőtlenebb. Sajnos, nagyon sokan azt hiszik, hogy mekkora szabadságban élnek. Pedig ez csak egy illúzió. Tudással ezt az illúziót valóságos szabadsággá lehetne tenni. De mi történik? A párok szülőkké válnak, és elindul egy érdekes folyamat. Tudják, hogy a gyerekek mindent másolnak a szüleiktől. Úgy kezdenek el viselkedni, ahogy a szüleik, azaz, okosabbak lesznek mindenkinél, erőszakosan viselkednek, hazudnak, felelőtlenné válnak, kihasználnak mindenkit. Onnan lehet kezdeni, hogy a magyar ember nem szabály- és törvénytisztelő. Amit lehet, és amire lehetősége van, azon változtatni akar, még akkor is, ha az másoknak árt. Egyszerűen nem érdekli. Ha valamivel szembesítik, akkor széttárja a kezét, mint a focista, én nem tudok róla, nem ismerem, ott sem voltam. Magyarul hazudik. Majd amikor fény derül a dolgokra, még akkor is sértve érzi magát. Ez olyan mély butaságra és tudatlanságra vall, hogy ennél lejjebb már nem lehet süllyedni. Ezt látja a gyereke, a gyerekei, és ők is e szerint próbálnak élni. Tudják, az ilyen emberek legjobban az észtől félnek. Az intelligencia hiánya komoly problémákat vet fel. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy sem értelmi, sem érzelmi intelligencia nem erőssége a mai modern embernek. Sőt! Egyre jobban torzul az egyénképe, a világképe, ha egyáltalán van. Egyre inkább a normálistól eltérő, jelentősen eltérő viselkedést mutatnak, melyeket az utódok is követnek, sőt, még különbeket is kitalálnak, hogy felülmúlják a társaikat. Aztán amikor baj származik belőle, akkor annyi a válasz, én csak segíteni akartam, illetve, én nem ezt akartam. Ez is hazugság. A mai gyerekek nagyon is tudatosan cselekszenek, mert volt, van kitől tanulniuk. A mai modern ember élete ezek körül a gondolatok és fogalmak körül rendeződnek, és ezek szerint alakítják életüket. Vajon, jó ez így? Érdekes kérdés. A jó dolgok hiánya, a tudat hiánya, a nem érdekel hiánya erősen rányomja a bélyegét a társadalomra. A mindennapi élet az elmondottak szerint zajlik, hiszen sajnos ezt látjuk, halljuk, tapasztaljuk. Vajon késő van már ellene tenni? Ezt csak azért kérdezem, mert vajon jobb élni egy becstelen, erőszakos, tisztességtelen közegben, ami mellőz minden jóságot, mint egy barátságos, kellemes, őszinte, megértő toleráns, szellemiséget előtérbe helyező közegben. Lehet választani.         

2021.01.11.

Az emberek magatartása 

Rögtön az elején egy kérdés. Vajon miért van az, hogy a magyar emberek ennyire viszolyognak egymástól, ennyire nem tisztelik a másikat, ennyire nem foglalkoznak a másik emberrel, ennyire nem érdekli a környezete, ennyire rosszindulatú, ennyire tudatlan? Tudom nem egyszerű kérdés, de ha a másik oldalt vesszük, talán nagyon le lehet egyszerűsíteni. Vajon hogyan? Ha belegondolunk, akkor már javában benne vagyunk korosztályt tekintve abban az időszakban, ami az 1990-es évektől tart. Vehetjük az 1970-as éveket is, hiszen akik ez idő tájt születtek, már a rendszerváltás szellemében kellett tevékenykedniük. Ez az időszak úgy 50 évet ölel fel. Nem kis idő. Az igazi torzulások a 90-es évektől kezdődtek. Új értékrendek, új technikák, új technológiák, más adózás, más életszemlélet, röviden, nagyon megváltozott sok minden. Az idősebbek nehezebben, a fiatalabbak aránylag könnyebben kezelték a kialakult teljesen új helyzetet. A legfontosabb ilyen helyzet az anyagiak megteremtése. A családok új fogalmakkal, új törvényekkel, új lehetőségekkel találták magukat szembe. Vállalkozás. Kulcsszó ebben az időszakban. Egyre többen próbálkoztak ezzel a megélhetési formával, hiszen részben rá lett kényszerítve az emberekre ez a lehetőség. Sokan, nagyon sokan jó dolgokat láttak mögötte. Viszont a későbbiekben sokan, nagyon sokan csalódtak, oly annyira, hogy teljesen mást kellett kitalálniuk. A csalódást azért ki kell egészítenem azzal, hogy felelőtlenül is viselkedtek az emberek. Igaz új dolgok voltak, de még megvolt a berögzült korábbi szemlélet. Nem szeretnék belemenni a politikai részébe, bár minden ezen múlt, és múlik most is. Sok új fogalom látott napvilágot, viszont az érzelmi és tudati fogalmaknak nem lett volna szabad változniuk. Mégis jelentősen változtak. Hogy miért?  Mert erre kényszerültek az emberek. Van valami, ami igen fontos és lényeges. A jó régi közmondást idézek: elfelejtette, hogy honnan jött. Hát ezt nagyon sokan elfelejtették. A társadalmi erőviszonyok megváltoztak, volt, aki szerencsés és sikeres lett, volt, aki sajnos, de elbukott, és jelentős hátrányba került. Az is igaz, hogy ezek az emberek voltak többségben. A társadalmi kapcsolatok terén semmi sem változott.  Aki a korábbi időkben vezető pozícióban volt, jóval, nagyobb előnnyel tudott indulni a megváltozott körülmények között.

 Az „újgazdagok”, akik ügyeskedve, és a megfelelő hátteret kihasználva előnyre tettek szert, még nagyobb gazdagodást tudhattak magukénak. Aztán elérkezett elég hamar az az állapot, amikor ezekkel a lehetőségekkel visszaéltek. Innen indult el tudatlanság, az erőszak és a meg nem értés sorozata. Ez nyomta rá a bélyegét azokra az emberekre, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerültek. Végtelenül kihasználták, és jelenleg is kihasználják őket. A vállalkozások egyre többet akarnak maguknak. A legnagyobb mértékben kihasználják a lehetőségeiket, ha tisztességes, ha nem. Itt kezdődik el az a változás, mely utánozza az alá és fölérendeltség státuszát, és kialakul egy rendszer, mely mellőzi a megértés, a tolerancia elvét. Okos emberek kezdenek kialakulni, akik mindenhez értenek, mindent jobban tudnak. Elveszítik realitásukat, elveszítik a társaikhoz való alkalmazkodás fogalmát, elveszítik a megértést, és elveszítenek mindent, ami a normális egymás mellett élés alapfeltétele. Ezzel együtt érzelmi mivoltuk is jelentős változáson megy keresztül. A családban a születendő gyermek ezt látja szüleitől, ezt másolja, és ezt viszi tovább. A tudálékosság, hogy nagyobbnak lássanak, erőszakot, agresszivitást szül, végül jelen lesz a mindennapokban. A gyerek ezt viszi magával, és ezt gyakorolja. Én vagyok az okosabb, én vagyok az erősebb, én vagyok a jobb, én vagyok a menőbb, én vagyok az, aki mindent jobban tud. Az elkeserítő, hogy ezt a tulajdonság sorozatot el is hiszi magáról, holott semmiféle értelmi intelligencia nincs a háttérben. Tudatlanság, butaság, üresség van a fejükben. Ha ezzel szembesítik, nagyon meg tud sértődni. Agyának kapacitása egyre inkább zsugorodik. A kapott hamis információkat szajkózza azzal a ténnyel, hogy hozzáteszi a maga által kreált valótlanságokat, melyekkel okosabbnak akarja magát beállítani. Nem ismeri el a mások által mondott tényszerű dolgokat. Romboló hatású viselkedése legtöbb esetben megbotránkoztató, sőt, sok esetben már a pszichológiai eseteket súrolja. A normálistól nagyon eltérő viselkedése veszélyes. Senkire és semmire nincs tekintettel. Teljes egészében leépül, éli azt a világot, melyet jónak tart, az illúziót követi, mely teljes egészében kiírtja belőle az értelmi és érzelmi intelligenciát.