Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érdekességek, furcsaságok

2020.09.18.

Kőolajtermelés, a kőolaj keletkezése

Nemcsak nekem, hanem másoknak is feltűnt, hogy valami nincs rendben a kőolaj keletkezésével kapcsolatban. Az emberiség 2020-as évben 1,25 billió hordó kőolajat fog kitermelni. /egy hordó 136kg/. A tonna érzékelhetőbb, így az érték 17,87 billió tonna. Hogy maradjunk a számoknál, a világ szénkészlete 10 billiárd tonna. Van feketekőszén, barnakőszén, lignit és tőzeg. Keletkezése, kialakulása a növényzet jóvoltából jött létre a föld alá kerülve. A kőolaj képződése állati anyag, főleg planktonok, amelyek sekély tengerekben gyűltek össze. Az oxigén hiánya mellett alakultak át az állati tetemek kőolajjá. A kőolaj tároló kőzetben, főleg homokkőben feldúsult.  Mindkettő a klasszikus elmélet. Valami azért nem igazán stimmel. Főleg a kőolajjal kapcsolatban. A feltételezett planktonok elég nagy felületen uralták a tengerek felszínét. Ha ezek le is süllyedtek, az apró lények nem tudtak akkora telepeket létrehozni, amelyeken most a kőolajat lehet találni. Érdekes dolgokat találtam a témával kapcsolatban. Csak a lényegesek. Az egyik leírás szerint az olajtartalmú réteg vastagsága néhány métertől néhány tíz méterig terjed. A másik meghatározás, hogy 600-700 méteres réteg kell ahhoz, hogy kőolaj alakuljon ki. Aztán az is meglepett, amikor azt emlegetik, hogy vannak olajkutak, melyek mélysége elérheti a 15 kilométert is. Itt a hőfok 450 Celsius fok. Elég magas. Tudnám még ragozni a különböző, és teljesen eltérő adatokat, leírásokat. Valami azt súgja, hogy nincs teljesen tisztázva a kőolaj kialakulásának története. Valami hiányzik a láncszemből. Valami nem stimmel. Talán csak én látom így?

                                                  Egy hordó kőolaj 158,9 liter.

Már több neves kutató is feszegette azt a témát, hogy talán mégsem úgy keletkezett a kőolaj, ahogy eddig hittük, tanultuk. Talán érdemes egy kicsit utána nézni. A tanultak úgy szólnak, hogy az állati maradványokból oxigén elzárása mellett kőolaj keletkezik, a növények oxigéntől való elzárása esetén bizonyos szénfajták keletkeznek. Mikor éltek a legnagyobb ősállatok? Az ősállatok a dinoszauruszok 230 millió éve jelentek meg, és kb. 65 millió évvel ezelőtt haltak ki, 165 millió éven át uralták az ökoszisztémát. Van egy még jelentősebb organizmus, ez pedig a planktonok. A dinoszauruszokkal ellentétben, melyek a szárazföldön éltek, ezek a parányi élőlények a tengerek és óceánok lakói. Vegyük először a nagytestű állatokat. Mivel abban az időben is voltak dögevő állatok, így gyakorlatilag minden elhullott tetemet elfogyasztottak. Ez ma sincs másképpen. A természet mindenkor megoldotta azokat a helyzeteket, amik kialakultak. Ebből egyenesen következik, hogy ezekből az állatokból kőolaj nem keletkezhetett. Van egy másik lehetőség, ami szintén kizárja, hogy olyan rétegekbe kerüljön, ahol kőolaj keletkezne belőlük. Az elhullott állatok egyszerűen néhány hét alatt, ha nem is dolgoztak az apró élősködők, kiszáradtak. Egyszerűen nem volt olyan feltétel, amelyik biztosította volna a feltételezett kőolaj kialakulást. Mi marad? A planktonok. Ezek az apró élőlények igen régóta jelen vannak a Földön. Ebből következik, hogy valószínűsíthető, hogy ezekből az apró állatkákból alakult ki a kőolaj. Elpusztult, leülepedett, rárakódott, összenyomódott, kőolaj lett. Ugye milyen egyszerű? Van egy kis probléma. Ezek az állatkák igen nagy területen éltek a tengerekben és óceánokban. Ebből következik, hogy a fenékre került mennyiség is eloszlott. Ha tovább gondoljuk, akkor ezekre ugyanis földrétegnek kellett volna kerülni, aztán megint plankton, majd megint fölréteg, ahhoz, hogy kőolaj legyen. Valami nem stimmel. Bármekkora tömegű plankton réteg is süllyedt le, nem tudott ekkora mennyiségű kőolaj keletkezni. Ha ezt a szisztémát követjük, akkor a mai nap is kell keletkeznie kőolajnak. Ennek nyomát nem lehet megtalálni, csak a kőolaj jelenlétét, azaz, a kész kőolajat. A kitermelt mennyiséget látva valahogy nem akar összeállni a kép az elhalt apró élőlények, a föld alá kerülés, és a nyomás által keletkezett termék között. Lehetne még tovább ragozni az erre vonatkozó keletkezési elméletet, de azt hiszem, nem jutnánk közelebb a megoldáshoz. Van egy másik elképzelés, melyet ma már több tudós is felvetett, ahogy korábban jeleztem. E szerint a kőolaj a Föld keletkezésével nagyjából egy időben történt. Ide lehet sorolni sok más fontos, az életfeltételeket biztosító anyagokat. Ilyen az oxigén, a víz. Ennek pontos menetét nem tudjuk. A kőolaj sok esetben a talaj bizonyos rétegeiben almozódott fel. Ezt úgy kell érteni, mint amikor szivacsot tartunk a vízcsap alá. Egy darabig telítődik. Van egy állapot, amikor éppen annyi van benne, hogy nem folyik vissza. Akkor, amikor összenyomjuk, kifolyik belőle a víz. Valahogy így működik a talajban felhalmozódott kőolaj kiválása. A folyamatot a szivattyúk által felszínre hozott kőolaj után keletkező üresség okozza. Egyszerűen a „szivacsból” ahogy összenyomjuk, az olajos talajból, kifolyik a kőolaj, feltöltve az üressé vált területet. Vajon mennyi kőolajat termelt ki az emberiség eddig? Erre azt hiszem, még becslést sem lehet mondani.

    

Leírva is. 1870-ben 1 millió tonna, 1900-ban 20 millió tonna, 2001-ben 3600 millió tonna, a 2020-as előrejelzések szerint 17,87 billió tonna. Itt tartunk. Ekkora az emberiség energia igénye. Sok becslés látott már napvilágot arra nézve, hogy vajon mennyi kőolaj tartalékkal rendelkezik az emberiség. Ez azért is nehéz, mert a nagy kőolajtermelő országok magasabb mennyiségeket jósolnak. Ha egy kicsit jobban belegondolunk, ezt a hatalmas mennyiségű kőolajat elégetik. Egyáltalán nem csoda, ha összevetjük a szén, a kőolaj, a földgáz, és egyéb tüzelőanyagok elégetéséből keletkező szén-dioxidot, hogy a légkör kezd telítődni. A keletkezett káros anyagot a természet már nem képes feldolgozni, ezáltal felgyülemlik. Tehát több a kibocsátás, mint az elnyelés. Ennek következménye lehet, sőt, lesz is, hogy az oxigén jelenléte a légkörben csökkenni fog. Az egyes veszélyes gázok nagymértékű felhalmozódása kiszorítja az éltető oxigént a légkör azon rétegéből, ahol az ember él. Ilyen helyek már vannak a Földön. Ha mindezeket összevetjük, akkor egyáltalán nem lehet csodálkozni, hogy egyre szennyezettebb a Föld légköre.          

2020.09.11.

Erdőségek

Földünkön nagyon sok szép erdő van. Aki szeret túrázni, kirándulni, megtapasztalhatta, hogy az erdő egy kellemes közeg. Friss és jó levegő jellemzi ezeket a területeket. Nem véletlen, hogy bizonyos szanatóriumokat ilyen helyekre építenek. De aztán jön az ember és kezdi kivágni a fákat. Ez az erdőirtás, amit jelenleg tapasztalunk, már túllép azon a határon, azon az ésszerűségen, amit kezelni lehet. A faipar, a papíripar sok fát igényel. Az irányított fakitermeléssel semmi baj nincs. Az értelmetlen erdőirtással már inkább. Erről már az ember gondoskodik, hogy így legyen. Tudják, az a szomorú, hogy ahol az ember megjelenik, ott pusztulás, szemét, szennyezés üti fel a fejét. Bár nem a témához tartozik, de megemlítem, hogy már vannak olyan területek bolygónkon, melyeket elzárnak az emberek elől, mert nem elég az, hogy megnézem, gyönyörködök benne, hanem kárt tesznek benne. Szabályok között élünk. Ezeket nem véletlen találták ki. A természeti területeket is védik, ennek ellenére azért látogathatóak. Viszont az ember gondoskodik arról, hogy ez megváltozzon, és lezárják a területet, mert az ember veszélyt jelent rá. Akik a rombolást teszik, azok semmiféle tiszteletet nem tanúsítanak, a természet ránt. Egyszerűen tönkreteszik a környezetet. Az ember már csak ilyen, lehetne mondani. Ahol megjelenik, ott szemét és pusztulás jár a nyomában. Lehet, hogy erősen fogalmazok, de nézzünk körül, hogy így van. A környezet tisztelete, védelme teljesen elveszett. Ez így van az erdőkkel is. Gátlástalanul irtják, vágják, égetik. Ha már az égetés szóba került. Lehet, hogy még vannak, akik emlékeznek arra, hogy egy tanulmány kimutatta, hogy erdős területeken 150-200 évente nagy tűz keletkezik. Ennek oka ismeretlen, de rájöttek, hogy az erdő így újul meg. Ennyi idő alatt teljesen regenerálódik. A mai világban ez úgy történik, hogy felgyújtják az erdőt, és szántóföldet alakítanak ki a helyén. Vagy például építkezések alkalmával idős 30-40-50 éves fákat vágnak ki, mert kell a terület. Azt mondják, hogy ültetünk helyettük máshol másikat. Az a valaki, aki azt állítja, hogy ez helyes, mármint az, hogy ültetünk másikat, nem nagyon ért a növényvilágot szépítő fákhoz. Ugyanis, egy említett korú fa lombkoronája csak ugyanannyi idő után lesz olyan fa, mint amit kivágtak. Nem mindegy. Ez a megközelítés egy álságos dolog, mint a környezetvédelem területen nagyon sok más. A még szégyenletesebb, hogy ezt egy hozzáértő ember javasolja. Sajnos az utóbbi időben, és ez nem olyan régen volt, négy nagy tűz is pusztítja az erdőségeket. Azért írom, hogy pusztítja, mert ezek a tüzek jelenleg is égnek és hatalmas károkat okoznak a természetnek. Ez az állapot nem a természetes erdőtüzek kategóriájába tartozik. A rossz hír, hogy még nem látni a végét. Ezek a tüzek a légkört is szennyezik, nem beszélve arról, hogy azok a fák, melyek korábban kidőltek, és kiszáradtak, erőteljesen elősegítik a tűz tovaterjedését. Sajnos minden erdő jellegzetes látványa, ami nagyon csúnya, és veszélyes a fent említett dolog miatt, az a kidőlt fák. Nagyon nagy mennyiségről van szó. Úgy tudom, hogy ezeket a fákat nem szabad onnan elvinni. Vajon miért? Valamikor régen részt vettem egy erdészeti konferencián. Volt egy erdőmérnök, aki ezzel kapcsolatban tartott előadást. Akkor hallottam a következőt: a kidőlt erdei fák károsak, mert rothadásuk alkalmával szennyező anyagokat juttatnak a légkörbe. Úgy látszik ezt azóta sem sikerült rendbe tenni. Biztos vagyok benne, hogy nagyon sokan, akik olyan településeken élnek, ahol ez a jelenség felütötte a fejét, szívesen eltakarítanák, magyarul elvinnék ezeket a kidőlt fákat télire tüzelni, még akkor is, ha valamennyit kellene fizetni érte. Azért írom, hogy valamennyit, mert az amúgy is kidőlt fát maga az erdészet nem viszi el. Az is megoldható, hogy felügyelet alatt tegyék mindezt. Hogy miért? Azt hiszem, mindenki tudja a választ. Ettől függetlenül, biztos vagyok benne, hogy ez így járható út lenne. Az erdőgazdaság is jól járna, mert nem neki kellene ezt megoldani, annak ellenére, hogy nem foglalkozik vele. A lakosság is jól járna, mert egyre kevesebb a tűzifa. A természetet kedvelők is jól járnának, mert szép erdei környezetben sétálhatnának. Vagy ez olyan nagy probléma, hogy kivitelezhetetlen? Tudom, hogy azt mondják, hogy ezt nem lehet. Vajon miért nem? Mert, sajnos ilyen a törvény. Azért megbüntettek egy gazdát, mert saját erdejéből hazavitte a kidőlt fákat. Sőt! A törvény szerint, ha saját erdejéből valaki fát visz el, lopásnak minősül. Lehet, hogy át kellene gondolni ezt a törvényt? Azt is ki merem jelenteni, hogy ez a magántulajdon súlyos megsértése. Nem lenne szabad hivatkozni különböző módokon, hogy miért nem szabad elvinni a kidőlt fákat, gallyakat. Az ember segítene a természetnek akkor, amikor megszabadítaná a kidőlt fáktól, gallyaktól az adott területet, így lehetőséget teremtenének új fák telepítésére, az ott élő állatok szabadabb mozgására, nem beszélve arról, hogy nagyobb fertőzésveszély áll fenn a kidőlt fák miatt. Szeretném még egyszer mondani: a kidőlt fák károsak, szennyezik a légkört a rothadásuk révén. És még egy. Az erdei élőlények megtalálják a táplálékot és a búvóhelyet maguknak kidőlt fák nélkül is. És még egy. Vajon miért van az, hogy hazánk területén is van olyan hely, ahol szépen rendbe tartják az erdőt? Mert van ilyen hely. Ott el lehet vinni, illetve ki lehet termelni a kidőlt fákat, gallyakat? Tapasztalatból tudom mondani. Az említett helyen csodás állatvilág van. Ott tényleg énekelnek a madarak, és páratlan, színes aljnövényzet növekedett egy év alatt. Csoda volt ott járni. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak a légszennyezéssel. Igaz, hogy még nyár van, de lassan beköszönt a fűtési szezon. Ismét ki kell emelnem, hogy az erdei hulladék egyik formája a kidőlt fák és gallyak. A kidőlt fa más egészséges fákban is kárt tesz. Nemcsak azok a rovarok szaporodnak el, amelyeket a madarak fogyasztanak, hanem azok is, amelyek a kidőlt fák mellett a még épp fákat is megbetegítik. Kiderült az is, hogy a legnagyobb légszennyezők azok a háztartások, ahol nemcsak rendes tüzelővel, hanem műanyagokkal, bontott, festett felületű fával, ronggyal, préselt fával, stb. tüzelnek. Az összefüggés kézenfekvő. Ha a kidőlt fákat, gallyakat megengednék a lakosságnak összeszedni, akkor jóval kevesebb szennyező anyag kerülne a levegőbe, ezzel javítva a légkör minőségét. Nagyobb értéket képviselne ez a hozzáállás, minthogy az érvek között felsorolják az erdei állatok, főleg a madarak táplálkozásának elősegítését, illetve bizonyos rovarfajok életterét. Ezek az élőlények anélkül is megtalálják a táplálékukat és búvóhelyüket. Tegyük mérlegre a kettőt. Egészségesebb légkör, vagy kidőlt fák. Aztán érdekes számításokat is készítettek a kivágott egészséges fákkal kapcsolatban. Egyes építkezések alkalmával több évtizedes fákat vágnak ki. Helyettük néhány éves fákat telepítenek. Ugye azt mondanom se kell, hogy a kettő között óriási a különbség. Az indoklásban az szerepel, hogy a kivágottak helyére újakat ültettek. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, hogy az a telepített fa majd 20, 30, 40 év múlva éri el azt a lombkoronát, amivel a kivágott fa rendelkezett. Ha még ehhez hozzávesszük, hogy olyan helyre tesznek fákat, ahol még véletlenül sem marad meg, csak esetleg pár hétig, mert nem locsolják, nem gondozzák többet. A légkör is egy kényes terület. Biztos vagyok benne, hogy a leírtakkal több minden jót is tennénk. Eltűnnének a gyönyörű erdőkből a szép látványt és élményt rontó kidőlt fák, gallyak, a másik, hogy tudatosabban, hatékonyabban és szennyezés nélkül lehetne fűteni, hozzájárulva sok család téli tüzelőjéhez. Lehet, hogy érdemes lenne ezen elgondolkodni?  Viszont van még valami, ami szorosan ehhez a témához tartozik. Miről is van szó? Az erdőkben keletkező kidőlt fák sok esetben éppen azokat a természetes vízfolyásokat zárják el, amelyek azt képviselik, illetve képviselnék, hogy az egyre gyakrabban előforduló nagy mennyiségű csapadékot elvezessék, aránylag gyorsan. Na, ezek a kidőlt fák tömörítik az árkokban a aljnövényzetet a súlyuknál fogva, így még jobban elzárják a víz szabad, és gyors lefolyását. Az történik, hogy a víz keres magának egy új könnyebb lefolyási helyet, ami éppen egy lakott terület, amire senki nincs felkészülve, hogy éppen onnan érkezik sok víz. A baj bekövetkezik. Elárasztja a települést a sáros víz, hatalmas károkat okozva. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon nem volna-e célszerű ezeket a természetes árkokat kitakarítani annak érdekében, hogy ne következzen be ilyen tragédia.     

Ez hazánk területének 25,2 százaléka. Talán lehetne több is. A lényeg az lenne, hogy azért ez elég nagy terület ahhoz, hogy a kidőlt fákat, ami nem kis számban található az egyes erdőségekben, ki lehessen termelni, termeltetni. Az erdőgazdaságnak is bevételt jelentene, bár igaz, munkával is járna. Viszont ők rendelkeznek komoly fakitermelő gépekkel. Lenne egy másik megoldás, amikor a lakosság termeli ki magának, szakmai felügyelet mellett a fákat. Azt hiszem egyszerre két dolgot is meg lehetne oldani.

2020.09.05.

Földrengések alakulása 

Egyre többet hallani az egyes nagy kéreglemezek tektonikai mozgásáról, azok különböző sebességéről. Vannak, melyek néhány centimétert, de vannak olyanok, melyek több centimétert is elmozdulnak egy év alatt. Sokan gondolhatják, hogy hát ez nem valami sok. Viszont gondoljunk bele egy egyszerű dologba. Ha egy kis fagallyat próbálok eltörni, akkor egy darabig ellenáll az erőnek, de egy ponton hirtelen eltörik. A földlemezek mozgása alkalmával ugyanez történik. A lágyabb és keményebb lemezek gyűrik egymást, míg egy idő után az egyik „elpattan”. Ekkor keletkezik a föld rengése, melynek közvetítő közege maga a föld, a talaj. A földrengések leggyakoribb helyei a kőzetlemezek találkozási pontjai mentén vannak. Van természetes és mesterséges földrengés. A mesterséges rengések az egyes robbantások, illetve az irányított minirengések, melyekkel a föld belső szerkezetét tanulmányozzák. Világszerte és naponta igen nagyszámú földrengés alakul ki, de ezek szerencsére annyira kismértékűek, hogy csak műszerekkel lehet kimutatni. Azt viszont közli velünk a Föld, hogy igen nagy erők munkálkodnak a felszín alatt. Van aránylag kis mélységű, de akad nagy mélységben kipattanó rengés. A földrengés erősségét egy skálán mérik 0-tól 10-ig. Ez a Richter- skála. Az előrejelzések tekintetében elég nagy a „szórás”. Nem lehet megmondani mikor és hol fog kipattanni egy rengés. Elég jól megközelítő adatállomány és tudományos megfigyelés van ahhoz, hogy meghatározzanak egy rengést, de a pontossága nagyon tág. Statisztikák vannak, ezekből messzemenő következtetéseket nem lehet levonni. Ahogy említettem, a rengések főleg a kéreglemezek találkozási pontjainál alakulnak ki. Hazánk talaja főleg homokos szerkezetű, így kőzetfeszültség nem igazán alakul ki, de azért rengések előfordulnak. Sőt! Néhány alkalommal még jelentősnek mondható földrengés is kialakulhat, és ki is alakult. Hazánk területén évente átlagosan 100-120 kisebb, úgy 2,5 magnitúdójú földmozgás alakul ki. Ezek nagy része nem érzékelhető az emberek részéről.

A földrengések gyakorisága

Jellemző

Erőssége /magnitúdóban/

Éves átlagos előfordulása

Nagy földrengés

8 és nagyobb

1

Jelentős földrengés

7-7,9

18

Erős földrengés

6-6,9

120

Közepes földrengés

5-5,9

800

Kis földrengés

4-4,9

6200 /becslés/

Gyenge földrengés

3-3,9

49 000 /becslés/

Nagyon csekély földrengés

2,0-3,0

naponta 1 000

 

1,0-2,0

naponta 8 000

       Látható, hogy sajnos, de vannak igen nagy erejű földrengések, amelyek már nagy károkat okoznak. Az ábrán látható, hogy mennyire mozgalmas Földünk belseje. A természet alakul, formálódik, állandó mozgásban van. Vannak érdekes adatok, melyek azt igazolják, hogy azért a tektonikus mozgás mindenhol jelen van. Hol kisebb, kevesebb formában, van ahol nagyobb mértékben. A kéreglemezek állandóan mozgásban vannak és vándorolnak. A különböző lemezek, melyeknek száma 15, nagyságuk nagyon is eltérő. Mozgásuk iránya és azok sebessége szintén változó. Vannak lemezek, amelyek lassabban, vannak olyanok, melyek aránylag gyorsabban mozognak.  A legaktívabb területek Kamcsatkától Indonéziáig, valamint a Sziklás-hegység vonulata, az Andokon át a Tűzföldig.

Forrás: Wikipédia

Néhány érdekes adat hazánk földrengései közül.

Nagyobb rengések Magyarországon

Év

Hely

Erősség

456. szeptember 7.

Szombathely

6,1

1763. június 28.

Komárom

6,3

1810. január 14.

Mór

5,4

1911. július 8.

Kecskemét

5,6

1925. január 31.

Eger

5

1956. január 12.

Dunaharaszti

5,6

1985. augusztus 15.

Berhida

4,9

2011. január 29.

Oroszlány

4,7

2013. április 23.

Erdőtelek

4,7

2013. június 5.

Érsekvadkert

4,2

2019. március .

Nagyatád

4

Az is figyelembe kell venni, hogy az ember eléggé érzékeny ezekre a dolgokra is. Ha csak belegondolunk abba, hogyha egy nagyobb tárgy leesik mellettünk, azt is érzékeljük, ha nem is látjuk. Maga a föld rengése pedig egy igen erős fizikai esemény, melyet nagyon is jól lehet érzékelni. A mozgás mechanizmusa érezhető. Nagyon nagy erők összhatása váltja ki ezt a folyamatot. A diagramban látható, hogy növekszik az olyan földrengések száma, melyeket már érzékel az ember.  

Ha kitekintünk a világba, akkor elég sok olyan földrengéssel találkozunk, amelyek már komoly károkat is tudnak okozni. Sajnos nemcsak anyagi károkat. Az alábbi diagram néhány földrengést mutat a 2012-es évben.

       Időnként igen erős talajrengés alakul ki. Nyomon lehet követni azokat a helyeket, melyek olyan törésvonal mentén találhatók, ahol igen erős a kéreglemezek mozgása.

Forrás: Hun-Reng

A kőzetlemezek évente néhány centiméteres sebességgel mozognak a nyilakkal jelölt relatív irányokba. A földrengések epicentrumai /piros körök/ nagyrészt a lemezhatárok közelébe esnek. A táblázat önmagáért beszél.

Néhány földrengés erősségük alapján

Év

Hely

Magnitúdó

1960

Chile

9,5

1964

USA

9,1

2004

Indonézia

9,2

2011

Japán

9,1

1952

Szovjetunió

9

2010

Chile

8,8

1950

Kína

8,7

1965

USA

8,7

1957

USA

8,6

2005

Indonézia

8,6

2011

Japán

9,0

2012

Indonézia

8,6

2013

Pakisztán

7,7

2014

Indonézia

7,1

2015

Nepál

7,8

2016

Ecuador

7,8

2017

Mexikó

7,1

2018

Indonézia

6,9

2019

Chile

6,1

       Talán ide tartozik egy érdekes megfigyelés. Ezt a világon több helyről is jelezték, de konkrét magyarázat ez idáig nem született. Miről van szó? Biztos mindenki találkozott már olyan hírrel, ami arról számol be, hogy furcsa, szinte földön kívüli hangokat lehet hallani. Bár magam is meghallgattam egy jó párat, valahogy próbálok ésszerű magyarázatot találni erre a jelenségre. Elég sok minden lehetséges. Főleg akkor, ha nem folyamatos hangról van szó. Ekkor szóba kerülhet földcsuszamlás, lavina, erős szél, tengerhullámzás, távoli vihar. Ezek közül talán mind olyan, amelyik nem rendelkezik akkora hanghatással, ami azt eredményezi, hogy nagy területen lehessen hallani. De vajon tényleg, mekkora ez a terület? Ha egy bizonyos régióban hallani, mert összhatást még nem észleltek, akkor elképzelhetőek a felsorolt események okozta furcsa hangok. A felső légkörben zajló igen nagy viharok okozta mennydörgés, morajlás hangja néha több tíz kilométerre is elhallatszik. Van két olyan dolog, amely ezeken a természeti jelenségek okozta hanghatások fölé emelkedik. Az egyik a kéreglemezek mozgása során keletkező hang. Többen állították azt, hogy ezek a hangok szinte mindenhonnan jönnek, még a föld alól is. Talán ezeknek a lemezeknek a súrlódása okozza ezt a zajt. Azért nem állandó, mert két vagy több keményebb kőzetréteg csak esetleg néhány percig van abban a helyzetben, hogy ilyen hangot hallasson, hiszen valamelyik elcsúszik a másik alatt, fölött. Ha ezek nem túl mélyen találkoznak a felszín alatt, akkor elképzelhető az ilyen hanghatás. Talán ezért is érezni, hogy szinte még a talaj alól is jön. Egy érdekes gyerekkori élmény ezzel kapcsolatban. A Duna mellett nőttem föl, és a nyarakat a víz mellet töltöttük. Volt egy érdekes játékunk. Két kavicsot vettünk a kezünkbe, lemerültünk a víz alá, és „morzéztunk”. Na, ez túlzás, csak az volt a lényege, hogy a kavicsokat összeütöttük a víz alatt. A másikunknak azt kellett kitalálni, hányszor hallott hangot. Két kis kavicsról volt szó, a távolság pedig sok esetben néhány méter is lehetett. Valahogy, ha elképzeljük a természet „két kavicsos módszerét”, akkor el lehet képzelni ennek hanghatását, mely a levegőben is terjedt. Aztán a másik ilyen jelenség lehet a sarkvidéki fagyos területek kiolvadása. Hogy jön ez ide? Egyszerűen úgy, hogy a fagyott talaj alatt felgyülemlett metán gáz az olvadás miatt a felszínre tör, és ezzel együtt hatalmas robbanásszerű hanghatást hoz létre. Ez lehet nemcsak egyszeri jelenség, hanem egy folyamat, mely eltart egy darabig. Tudvalevő, hogy az ilyen területeken a befagyott tavak jege alatt metángáz gyűlik össze, melyet meg lehet gyújtani. Képzeljük el, ha ez szárazföldön történik, és a talajt löki fel hatalmas erővel, szinte pillanatok alatt. Robbanásszerű hanghatás következhet be. Ennek hangja nagyon messzire elhallatszik. Minden, ami súrlódik, valamilyen hangot ad ki. Itt már csak a nagysága a lényeges. A fagyott talaj repedezése is okozhat ilyen hanghatást, mely eltarthat hosszabb ideig is. A természet hatalmas erői ilyet is produkálhatnak.

2020.08.31.

Néhány érdekesség

Vannak olyan jelenségek, adatok, információk, amik kissé elrugaszkodnak a valóságtól, és az a legnagyobb baj, hogy olyan helyről hallani, amiről azt képzeli az ember, hogy ott aztán igazán tudják ezt. Rossz hírt kell mondanom. Sajnos egyre több olyan információ, legyen ez írott, vagy képi anyag, jelentősen eltér a valóságtól. Olyan képeket tesznek közzé, amik már jó néhány évvel korábban, /van úgy, hogy több mint tíz év eltelte után kerül elő/, készültek, de úgy van beállítva, hogy a minap fotózták le. Ilyen sok van. Előfordul, hogy fizikai lehetetlenség, amit közölnek, ugyanis olyan távolságot adnak meg, ami miatt azt a jelenséget nem lehet arról a helyről lefényképezni, mert a Föld görbülete nem engedi. Lehetne még sorolni, de ez egy másik írás lenne. Most inkább a hőmérsékletbeli változásokról szeretnék megemlíteni néhány dolgot. Volt egy kutatási folyamat, ami „Nemzetközi Geofizikai Év” néven vált ismertté. 67 ország tudósai 1957. július 01-től, 1959. december 31-ig vizsgálták a Földet. Tanulmányozták a szárazföldeket, a tengereket és óceánokat, a víz alatti világot, a sivatagokat, gleccsereket, a légkör fizikáját, az egyes vízi-, és légi áramlatokat, meteorológiai állapotokat, szeizmikus mozgásokat, stb. Hatalmas adatmennyiség gyűlt össze. Ennek egy ilyen része az említett atlasz, és annak tartalma. Tudom, nem egyszerű a téma, de talán elég sok mindent sikerül immáron 60 év távlatából, 60 év tapasztalataiból, és 60 év változásaiból leszűrni. Nagyon érdekli az embereket, hogy milyen lesz az időjárás. Sok múlik azon, hogy milyen változások történnek a hőmérséklet és a csapadék terén. Sok esetben igen éles eltérések mutatkoznak ezen a területen az egyes földrajzi helyek között. Egyáltalán nem szabad figyelmen kívül hagyni az ember okozta tényezőket sem. Nagyon bonyolult és összetett kérdés csoporttal állunk szembe. Ennek az írásnak nem szigorúan vett tudományos sugallata van. Egyszerűen arról van szó, hogy mindenki számára valamiféle érthető változata legyen. Ez persze nem zárja ki, hogy kellő tudományos vizsgálatok eredményei ne kerüljenek ide. Hát nézzük. Talán a legelterjedtebb téma manapság az időjárás. Mindenki erről beszél. Mikor lesz már jó idő, mikor fog már esni, őrült meleg van, stb. Ez a téma kimeríthetetlen. Sajnos azt kell mondani, hogy az előrejelzések egyre pontatlanabbak. Hogy miért? Mert a légkör egyre instabilabbá válik. Mit jelent ez? Olyan váratlan légköri események következnek be, melyek sok esetben ellent mondanak a korábbi megfigyeléseknek, és ebből az következik, hogy pontatlan az előre jelzés. Vajon mi ennek az oka? Na, most értünk el oda, hogy igen nehéz erre válaszolni. Valamit azért el kell fogadni. Ezek pedig a korábbi megfigyelések és mérések. Ugye a mérés egy ellenőrzés. Egy ismeretlen értéket hasonlítok össze egy ismerttel. Ez mindennek az alapja. Erre még rárakódik a személyes megfigyelés, a személyes tapasztalás. A mai világ technikája lehetőséget nyújt arra, hogy rengeteg információt, adatot összegyűjtsön az ember egy adott témában. Akkor mi a baj? A baj az, hogy ezek az adatok, információk nem mindig fedik a valóságot. Vajon miért, és hogy lehet ez? Sajnos itt is, mint sok más egyéb helyen, az érdekek mentén kell haladni. Ki mit szeretne hallani, és az mennyibe kerül valakinek, vagy valakiknek. Lehetne azt mondani, ugyan már, mi köze az időjárásnak, és a vele kapcsolatos dolgoknak a pénzhez. Nagyon is sok, de azt hiszem a mostani témának nem ez az alapja. Egy biztos, addig, amíg a klímaváltozást üzleti alapokon képviselik és tárgyalják, addig nem lehet szó környezetvédelemről, ami a változásokat okozza a Földön. Említettem a személyes tapasztalatokat. Sajnálatos, de sok esetben ennek semmiféle jelentőséget nem tulajdonítanak. Pedig kellene. Az úgynevezett népi megfigyelést, vagy tapasztalást sok esetben figyelembe kellene venni. Ez nincs így. Ma már a nyers információkra, adatokra korlátozódnak az egyes jelentések. Biztos mindenki találkozott már teljesen téves előrejelzéssel. A változások közlése nem erőssége a kommunikációnak, ebben az esetben. Nem viccelődni szeretnék, csak régen volt egy nagyon egyszerű kis megállapítás. Ha kiteszünk az ablakba egy pálcikán egy rongydarabot, és az leng, akkor fúj a szél, ha nedves, akkor esik az eső, ha árnyéka van, akkor süt a nap, ha nincs, akkor be van borulva. Sok esetben ez is célravezetőbb lenne, mint olyan előrejelzést beolvasni, ami már aktualitását vesztette. Ilyen egyszerű. Vagy mégse? Igen, mégse. Akkor lenne ez hatékonyabb, ha komolyabban kezelnék azt a kérdést. Magyarul, a beérkezett adatokat azonnal aktualizálni kellene, és azt közzétenni. Tudom, éppen én írtam az előrejelzések pontatlanságának okát. Ezt most is fenntartom, de azt is, hogy pontosabbá lehetne tenni, főleg a mezőgazdaság, valamint az emberek biztonsága miatt. A Föld éghajlata folyamatosan változik. Tudjuk, hogy az egyes időszakokhoz időjárási adatok is párosulnak. Ha csak néhány ezer évet visszamegyünk az időben, akkor is találunk érdekességeket, változásokat. Most csak 60 évre menjünk vissza, és nézzük meg, hogy ennyi idő alatt változott-e az időjárás, és ha változott vajon mennyire, merthogy változott, az biztos. Ehhez mérés sem szükséges, csak tapasztalat. A mérések viszont alá tudják támasztani ennek mértékét, ugyanis az kevés, ha azt mondom, hogy ilyen meleg nyarak régen nem voltak, bár akkor is volt hőmérséklet mérés. Ezt csak az a korosztály tudja, és érzékelte, aki akkor élt. Persze haladunk a korral, de vajon a mostani generáció odafigyel erre a változásra, vagy elfogadja úgy, ahogy van? Nem érdeklik őket a korábbi dolgok? Biztos vagyok benne, hogy néhányuktól eltekintve, egyáltalán nem érdeklik őket a korábbi időjárási események. Pedig nem ártana. Ezekből lehetne levonni a megfelelő tapasztalatokat, hiszen rajtuk múlik, hogy milyen éghajlattal, milyen élhető világgal tudnak szembenézni. Mielőtt belevágnánk, még valami: a jelenlegi helyzetet tekintve, aki tehetne azért, hogy a negatív változás ne folytatódjon, az nem tesz érte semmit. Az egyes konferenciák, gyűlések, összejövetelek, szakmai rendezvények semmitmondóan fejeződnek be. Nincs előre lépés. Évek, évtizedek telnek el eredménytelenül. Az üvegházhatású gázok okozta változásokat 1992-ben véglegesítették, majd csak 2005. február 16-án lépett hatályba. Mennyi ez? 13 év. Nem semmi. Ilyen lassan történnek dolgok, amiknek hónapok alatt meg kellene történnie. Akkor még lenne hatása, de így semmi, ugyanis ennek semmiféle hatását nem lehet érezni. Megint csak azt mondom, hogy akinek hatalma és pénze van, éppen azt érdekli legkevésbé az egész. Sokan mondanák, hogy idő kell hozzá, ez nem történik egyik napról a másikra. Ez igaz. Csak azt is figyelembe kell venni, hogy ez nem kis idő. Hány év telt el az elfogadás óta? 14 év. Nem kevés. Felvetődik egy sokkal lényegesebb kérdés. Vajon ér valamit ez az egész? Úgy néz ki, hogy semmit, ugyanis a változás jobban felgyorsult, mégpedig negatív irányba. Ha hatása lenne, nem ez lenne az irány, hanem a javulás. A változásnak nagyon sok hatása van, és nagyon sokfelé hat. Ha azt vesszük, hogy a korábbi korosztály azért kente magát nyáron a strandon, hogy barnább legyen, most meg azért, hogy ne. Persze lehet játszani a különböző UV, UV-A, UV-B, UV-C sugarak tulajdonságaival. Egy biztos: a Nap éltető sugara most is ugyan olyan, mint régen. Iparág települt erre a területre is, úgy, mint más területen, itt is különböző képpen magyarázzák a dolgokat. Mindenhol van pro-, és kontra. A középút a megfelelő. Mindent lehet, csak mértékkel. Ez a mondás ma is érvényes, és egyre inkább. A változásokat tapasztaljuk. Ennek néhány információját szeretném megosztani. Sokfelé kellett keresgélni, hogy aránylag elég széles körű adatállománnyal álljak elő, mert egy helyen ezeket nem lehet megtalálni. Sőt! Vannak adatok, melyek szinte elrejtett formában vannak valahol jelen. Olyan portálokon, amelyeket talán senki nem néz, mert minek. Az embereket ez ma már nem érdekli. Érdekes módon természetesen különböző megvilágításban lehet megközelíteni ezt a témát, hiszen egy mezőgazdászt a jó napsütés, a kellő időben leeső csapadék, a hétköznapi embert a jó idő, azaz, a napsütés, a kiránduló idő érdekli. Most ezt általánosságban próbálom érzékeltetni, azaz globálisan, ami persze kihat az egyes országok időjárására is. Az időjárás alakulásának nagyon sok összetevője van. Előre látható, és előre nem látható folyamatok összessége. Az egyes hőmérsékleti értékekre nem szeretnék kitérni, hiszen szélsőségek mindig is voltak. Itt a változások az érdekesek.

Több alkalommal lehet találkozni azzal, hogy a megadott számok viszonyítási időszakról szólnak, azaz, egy bizonyos időszakot vesznek alapul, és ehhez viszonyítják a többit, azaz, pontatlan, nem a valós értékeket mutatja. Most jelzem a pontos értéket. Az adat a „Vital Signs 2006-2007-es kiadványából származik. A Föld felszínének átlaghőmérséklete 1950-ben 13,87 Celsius fok volt. A következő adat az EU Copernicus szolgálat kiadása, mely szerint a Föld átlaghőmérséklete a 2017-ben 14,7 Celsius fok. A növekedés közel 70 év alatt 0,83 Celsius fok. A híradások egyáltalán nem erről szólnak. Teljesen más megközelítésből merítenek adatokat. Vajon honnan? Hiszen a hangzatos információk arról szólnak, hogy ennyire, meg ennyire emelkedik a hőmérséklet. Mihez képest? Mi a viszonyítási, mérési adat? Honnan származik? Csak ijesztgetik az embereket? Jól hangzik? Valamitől félni kell? Valamivel meg akarják félemlíteni az embereket, hogy tartsanak valamitől? Divatos erről beszélni? Vajon milyen érdekek húzódnak e mögött? Számtalan kérdés, amire nem tudom a választ. Feltételezésem van. Ez is valami. De erről később. Most nézzünk meg egy érdekes ábrát. Az üvegház-hatás, a klímaváltozás, a globális felmelegedés, mind arról szól, hogy milyen rossz lesz néhány évtized múlva. Találtam egy érdekes dolgot. Már a Nemzetközi Geofizikai Év keretében, illetve a könyv kiadásában szerepel egy érdekes mondat, idézem: „A gleccserek és a jéggel borított területek tanulmányozása lehetővé tette, hogy meghatározzák Földünkön a jég teljes térfogatát, és kiderült, hogy ez sokkal több, mint ahogyan korábban feltételezték. Ám azt is megállapították, hogy a jég mennyisége jelenleg fogy”. Forrásmegjelölés: Kossuth Könyvkiadó 1965. „Ismeretlen Bolygónk”, A Nemzetközi Geofizikai Év Eredményei alcímű kiadvány, Univerzum Könyvtár. Nem érdekes. Már akkor jelezték a jégmennyiség fogyását. Lehet, hogy alaposabb méréseket végeztek, mind most? Jelenleg nagyon sok mérést már a műholdakra bíznak. Pontosak ezek ebben az esetben? Pontosabbak annál, mint amikor odamegyek, és a helyszínen végzem el a mérést, minden külső tényezőt és hibahatárt kizárva?  Ha kell, több alkalommal is el lehet végezni a mérést különböző időpontokban. Sok esetben már bebizonyosodott, hogy vannak mérési pontatlanságok, amelyeket egy automata, vagy valamilyen más eszköz hajt végre, ugyanis ezeket nem ellenőrzik vissza egyszer sem. Pedig a pontosság és hitelesség miatt nem ártana, illetve nagyon is kellene. Van egy érdekes ábra, ami azt mutatja, milyen változások várhatóak 2050-től. Itt kell megjegyeznem, hogy ennek értéke is kérdőjeles. Ugyanis már az 1970-es években említést tettek sajtóorgánumok arról, hogy milyen változások fognak bekövetkezni 2010-ben. Valami hasonló volt a prognózis. Majd csönd lett ezen a téren, és amikor újra felvetődött ez a téma, akkor már 2010-et írtunk. Addig is volt róla szó, csak nem ennyire felnagyítva és kihangsúlyozva. És lám miről szól a híradás, szinte ugyanaz, hogy majd 2050-től várhatóak ezek az események. Felvetődik a kérdés. Vajon amit ebben az ábrában látunk, nincs már jelen valahol a világon? Hát persze, hogy jelen van. Megéljük szinte minden nap. Nézzük csak sorra.

 

    Minden tétel, ami az ábrán fel van sorolva, fel van tüntetve a mai nap is jelen van már. Hangsúlyozom, minden. Van egy sokadik érdekes tényező, ez pedig a népesség szaporulat. Itt is hallani különböző elméleteket, riogatásokat, hogy hol tart ma a Föld órája, hol tart ma a Föld élhetőségének határa, stb. Tudomásul kellene venni. Nem rémisztgetni kellene az embereket, hanem korrekt tájékoztatást adni mindenről, és akkor nem lenne ilyen kaotikus állapot, illetve tisztán látnának az emberek is. Nagyon sok mindet másképpen magyaráznak, nem véletlen. Ezek is érdekek mentén haladnak. Ha a Föld úgymond tönkre megy, akkor minden és mindenki. Nincs kivétel. Vagy már másba is gondolkodnak emberek? Na, ez a kérdés is külön fejezetet érdemelne. Maradjunk a népességnél. Az ábra megmutatja, hogy eddig hány ember élt a Földön, és jelenleg hányan vagyunk. Ebből a hatalmas számból óhatatlanul is következik bizonyos változások feltűnése. Több élelmiszer fogyasztás, több hulladék, nagyobb energia igény, stb. A változás globális értékű. Ez is hozzájárul bizonyos változásokhoz, ami jelenleg történik.

Említettem, és most ideértünk, hogy kis hazánkban vajon mennyire érzékeljük a változásokat. Mert érzékeljük, az biztos. Nézzük meg ezt az ábrát, és érdekes dolgok derülnek ki.  Többek között az, hogy bár globálisan a Föld hőmérséklete szinte alig változott, hazánk időjárása melegedett. Itt érdemes egy kicsit megállni. A különböző éghajlati övek mentén jelentősebben változhatnak az időjárási viszonyok, mint globálisan, azaz, az egész Földre viszonyítva. Ennek sok oka van. Maradjunk most ennél az adatnál. Látjuk, hogy mennyi volt az átlaghőmérséklet a két adott évben, durván 60 év elteltével. Emelkedés: 2,8 Celsius fok. Ez 1,97 Celsius fokkal magasabb, mint a Föld átlaghőmérséklet értéke.

      Ez a jelenség változik földrészenként, és országonként is. A lényeg az, hogy a jelenlegi adatok alapján a Föld hőmérséklete nem annyival emelkedik, mint amennyiről szó van. A forrásadat szerint /lásd: IPCC/ 1905 és 1990 között 0,74 Celsius fokkal emelkedett a levegő föld közeli átlaghőmérséklete. Szintén a forrásadat szerint /IPCC/ 1990 és 2100 között 1,1-6,4 Celsius fok között fog emelkedni az átlaghőmérséklet. Az ilyen előrejelzések pontossága eléggé vitatott, bár a híradások ezekről szólnak. A korábban mért adatok szerint ez, ha a 6,4 Celsius fokot vesszük, akkor 77-szeres emelkedésről beszélünk. Ez nagyon sok. Sajnos az összehasonlítási adatok kaotikusak, nem egyértelműek. Többféleképpen lehet magyarázni, és ez ebben az esetben nem éppen szerencsés, hiszen több millió ember félretájékoztatásáról van szó., valamint ez így nem hiteles. Rengeteg adat és információ kerül napvilágra ellenőrizhetetlen helyekről, ugyanis a közzétett cikkek nem valós adatokat tartalmaznak. Sajnos sok esetben még tudományosnak mondott híradás is tartalmaz hatalmas eltéréseket. A legutóbb éppen a repülő- gépek repülési magasságáról volt szó, amiben kétszer is mondták a 16 000 kilométeres magasságot. Ez már nagyon kirívó. A tudományos világban a pontosság és hitelesség a legfontosabb. Ez innentől kezdve hiteltelen. Összességében el kell mondani, hogy nem éppen hitelesen tájékoztatják az embereket a világban történő ilyen eseményekről, pedig jó lenne. Igaz, az nem hír. A hír a mostani hozzá nem értő emberektől származik, akik ezt a nagyközönség elé tárják. Lehetne azt is kérdezni, hogy milyen érdekek fűződnek ezekhez a cikkekhez? Szomorúan mondom, hogy nagyon sok.  De ez a téma megérdemelne egy újabb cikket. 

2020.08.26.

A sivatagok terület hódítása

Talán sokan emlékeznek még arra, hogy már korábban is volt rá példa, hogy sárga por lepte el a járműveket az utcákban. Igen, jól tudják, a szaharai homok került ide. A szél idáig hozta. Ha megnézzük a térképet, elég nagy sivatagos területeket találunk. Több mint 20 millió km2 a területük a Földön. Ezek csak a nagyobb részek.

Az elsivatagosodás sebezhetősége

A szürke részek a sivatagok. Az is látható, hogy a sivatagok terjeszkedése a határaik mentén a legintenzívebb. Igen jelentős. Sajnos itt is találkozunk a pontatlanság fogalmával. Talán most tekintsünk el ettől. Miért fontos az, hogy mekkora a sivatagos terület?  Először nézzük meg, mi okozza? Legfőképpen az erdőirtások gyors üteme, a mezőgazdasági termelés fokozódása, túllegeltetés, valamint a hőmérséklet emelkedése.  Az elsivatagosodás nem mai keletű. Már a 70-es évektől erőteljesen szorgalmazták, hogy valamit kellene tenni. Ez olyannyira sikerült, hogy több kis tó is eltűnt, valamint egy igen nagy vízfelület szinte teljesen megsemmisült. Ez az Aral-tó. Ma már csak nyomai vannak a régi felületének. Ilyen veszély fenyegeti a Csád-tavat is. Hazánkban a Homokhátság már félsivataggá lett nyilvánítva. A sivatagos területek elősegítik a szálló por mennyiségét a levegőben. Sajnos jó néhány esetben az emberek megélhetését is veszélyeztetik, sőt, tömeges elvándorlást is eredményeznek. Aszályt, vízhiányt, termőföld hiányt, erdőhiányt okoznak. Azt kell mondani, hogy a melegedéssel együtt a sivatagok is egyre nagyobb ütemben fognak terjeszkedni. A sivatagos területek nagysága erősen befolyásolja egy adott terület hőmérsékleti viszonyait. Minél nagyobb egy puszta, növényzet nélküli terület, annál inkább tud terjeszkedni a homokos, sziklás felszín. A szél a finom részecskéket nagy távolságokra el tudja szállítani, ezáltal olyan helyekre is eljut, ahol jelentős károkat tud okozni. Ilyen például egy tó, egy patak, egy kisebb vízfolyás. Egyszerűen betemeti, és attól kezdve megszűnik az a kis vízforrás is, ami esetleg a környéket ellátta vízzel. Erre több példát is lehet mondani, főleg nagyobb mértékben. Utalok itt a nagyobb tavakra. Igaz, itt más egyéb körülmény is közrejátszott. Az eredmény sajnos ugyanaz. Nő a sivatagos területek nagysága. A légáramlatok elviszik a felső termőréteget, ezáltal a növényzet, ami még esetleg képes lenne megtelepedni, az sem tud. Kialakul a teljes sivatag. A fentebb említett 20 millió km2-es terület nagyon sok. Ez azt jelenti, hogy az amúgy is termőterülettel bajlódó mezőgazdaság még inkább területet veszít. A népesség növekedése több élelmiszert kíván. Ez csak akkor lehetséges, ha rendelkezésre állnak olyan részek, ahol meg tudják oldani a szántóföldi termesztést. Az öntözés elengedhetetlen. Ez egyre inkább előtérbe fog kerülni. Ezzel viszont jelentősen megemelkedik a vizek fogyasztása. Elég bonyolult helyzet. Itt is érvényesül, hogy a természetben minden összefügg mindennel. A hőmérséklet emelkedése, a kevesebb csapadék, a kisebb mennyiségű talajnedvesség mind elősegíti a sivatagos területek térhódítását. A folyók vízhozamának csökkenése, a víztárolók alacsony szintje, a talajvíz csökkenése, és mélyebbre szállása is gátolja az öntözéses rendszert. Előtérbe kerül a légköri aszály. Ez főleg 30 Celsius fok fölötti jelenség, amikor a levegő páratartalma szinte teljesen eltűnik. A hatás a talajt is nagymértékben igénybe veszi, hiszen párolgás híján az egyre nagyobb fokú szárító hatás lép elő. A kiszáradás miatt a talaj vízmegtartó képessége is csökken. Sajnos elég nagy a félsivatagos területek nagysága is. Amint említettem már, hazánkban is van ilyen terület. Ezeknek a területeknek a fő kialakulási oka a túllegeltetés és az erdőirtás. Nagyobb figyelmet kellene fordítani arra, hogy ne növekedjen ezeknek a területeknek a nagysága. Néhány adat a nagyobb sivatagokról.

   

Ezen kívül még sok olyan sivatagos területet találunk, amelyeknek ugyan 80 000km2 alatt van az értékük, de mégis jelentős az adott régióban. Ahogy említettem, a hőmérséklet emelkedésének egyenes következménye a sivatagok kialakulása. Van még valami. Nemcsak azt a területet vesszük sivatagos részeknek, ahol a köznyelv szerint homok van. Ha meg akarjuk határozni a sivatag fogalmát, mondhatjuk, hogy azok a területek ahol a vízháztartás állandóan vesztesége, és az éves csapadék nem éri el a 250mm-t. A szárazság miatt a talaj terméketlen. A sivatagok lehetnek kő-kavics-homok-agyag és sósivatag. Ezek a területek meddők, semmi nem terem meg benne. Éves viszonylatban, bár pontos adatok nincsenek, a Föld sivatagai megközelítőleg 4 800km2-rel lesznek nagyobbak. Nagy probléma, hiszen a népesség nő, a mezőgazdasági területek pedig ennek révén is fogynak. Érdemes komolyan megfontolás tárgyává tenni azt, hogy miképpen lehetne visszahódítani, és termőtalajjá tenni ezeket a sivatagokat.

2020.08.20.

Rovarok és klíma

Lehet, hogy érdekesnek, sőt, furcsának tűnik ez a szóösszetétel, de sajnos valós helyzeteket teremt. A Föld egyre jobban melegszik. Olyan területek válnak mezőgazdasági termelés alá, amelyek eddig alkalmatlanok voltak bármiféle termesztésre. Most a klímaváltozás miatt ennek esélye megváltozott. Ennek viszont van egy káros következménye is. A káros rovarok egyre inkább észak felé törekednek, vonulva az általuk fogyasztott táplálékforrások miatt. Nyilván ezáltal a még most a trópusokon fellelhető nagyobb testű rovarok, mint a sáskák élelemszerző forrásai is északabbra tolódnak. Ezek az állatok hihetetlen károkat tudnak okozni a mezőgazdasági terményekben. Az egyéb rovarok is jelentős veszélyt hordoznak, sőt, fertőzés veszélyt is. Például a kullancsok. Az egyre nagyobb népesedés egyre több tápanyagot igényel. Ezek ellen a védekezés vegyszeres formában oldható meg. A szigorúan vett biogazdálkodás is veszélybe kerülhet. Ennek az ágazatnak egyre nagyobb a szerepe a táplálkozási láncban. Összességében nagyobb terhet jelent az egészséges alapanyagok előállítása, hiszen a különböző, ma még ezeken a területeken szinte ismeretlen rovarkártevők túlzott elszaporodását vegyi anyagok bevetésével lehet csökkenteni. Tudjuk, hogy az enyhe telek nagyon is kedveznek a kártevők szaporodásában. Ezáltal egyre nagyobb területeken és számban észlelhető a rovarok megjelenése. Sőt! Vannak olyan fajok, melyek eddig hazánkban nem voltak jelen. Csak egy személyes tapasztalat. A vöröshagymában korábban el nem lehetett képzelni, hogy valami beleférkőzzön. Ma már a kezeletlen hagyma egyben ehetetlen is. Van viszont egy érdekes tendencia. Éppen ennek az ellenkezője. Mégpedig, hogy eltűnnek bizonyos rovarfajok. Első olvasatra talán ellentétes a dolog, de itt most azokról a rovarokról van szó, melyek kárt okoznak. Ha viszont a másik oldalt nézzük, akkor bizony elég elkeserítő a dolog. Ugyanis a rovarok kevesebb egyedszámával csökken a normális ökoszisztéma. Ugyanis ezek a rovarok beporozzák a növényeket, és táplálékot nyújtanak más lények számára. Van még egy olyan hasznuk is, hogy újrahasznosítják a természet hulladékait. Az elpusztult állatokat, a trágyát, az élettelen növényi anyagokat, köztük a kidőlt fákat is hasznosítják. Nagy szükség van rájuk. Az elmúlt harminc évben a rovarok közel 25%-a eltűnt. Ennek döntő része Európát érinti. Korábban Albert Einstein mondta: ha eltűnnek a méhek, az emberiség is eltűnik. Ezt ki lehet egészíteni. Ha a rovarok eltűnnek, akkor …………………….

Két nagyon fontos kis teremtményt tartunk alapvetőnek. Ez a földigiliszta és a méh. Az egyik a talaj megfelelő termőképességét növeli, a másik a beporzásával tesz nagy segítséget. Ezek hasznos állatkák. A kártevők viszont, a nevükben is benne van, kárt okoznak a termésben. Védekezni egyre inkább kell, hiszen terjedésük a melegedéssel együtt nő. Ki lehet jelenteni, hogy a klímaváltozás a rovarokra is hatással van. Kicsit nézzük meg közelebbről az említett teremtményeket. A földigiliszták aktivitása levegőzteti, illetve lazítja a talajt. Továbbá segítségükkel a visszamaradt növényi maradványok bomlásnak indulnak, ezáltal növelve a növényi tápanyagok mennyiségét. Segítségükkel javítható a talaj vízelvezető képessége, illetve a levegőztetése, akár a mélyebb talajrétegekben (altalaj) is. Továbbá, a fent felsoroltak mellett egyaránt jótékony hatást fejt ki a talaj szerkezeti tulajdonságaira is. A szántás kártékony hatása a gilisztákra nézve gyakori probléma. Egy tanulmány szerint, szántás után a talajban élő giliszták közel 10%-a a talajfelszínre kerül. Bizonyára ismerős a látvány, amikor friss szántás fölött sok madár van. A gilisztákat szedik össze. Egy ásónyi egészséges termőföld területen kb. 25-27 földigiliszta az ideális. Ezzel szemben 8-9 darabot találtak ugyanúgy egy ásónyi területen. Az emberi butaság odáig fajult, hogy félnek a földigilisztától. A földigiliszták vitathatatlanul fontos szerepet töltenek be a talaj egészséges állapotának megőrzésében, jelenlétük a talaj termékenységének indikátora, levegőztetik, illetve lazítják a talajt cső alakú járatrendszereikkel, megkönnyítik a víz és a levegő behatolását a gyökerekhez, valamint a gyökerek eljutását a vízben gazdagabb, mélyebb rétegekbe. Javítják a talaj víztartó képességét. Segítségükkel a visszamaradt növényi maradványok bomlásnak indulnak, ezáltal növelik a növényi tápanyagok mennyiségét. Ásványi sókat szállítanak a növények gyökereihez.  A talajrészecskéket összekeverik a szerves anyaggal, ez az ún. agyag-humusz. Mély járatokat vájnak a talajba, a felszínre hozzák a mélyebb talajrétegeket, az keveredik a felszíni réteggel - így javítják a talaj szerkezeti tulajdonságait, mélyítik a talaj humuszos termőrétegét. Ürüléküket a talajban vagy a talaj felszínén helyezik el, amely gazdag a növények számára felvehető tápanyagokban (pl. nitrogén, foszfát) Vannak a talajfelszínen mozgók, és a talaj felső rétegében élők. Életterük egészen 2-3 méteres mélységig terjed.

A mindenkori darabszámukat eléggé nehéz megmondani, de némi támpontot ad a diagram. Nagyon változó az egyedszámuk. Egy a fontos. A földigilisztáknak nagyon fontos szerepük van a talaj egészséges állapotának fenntartásában. A túlzott műtrágya használat is jelentősen rontja az egyedszámokat. Több cikk is foglalkozik már azzal, hogy a szántás nem biztos, hogy jót tesz a talajnak. Érdemes odafigyelni a természetre, hiszen mindig szolgáltatja azt az információt, amit csak követni kellene, és mindig meglenne az egyensúly. Hogy ez mennyire fontos, talán egy jó példa, hogy vannak már országok, ahol kézi úton porozzák be a növényeket, mert nincs, ami ezt megtegye, azaz, rovarok. Ennek a fajnak egyik kiemelkedő képviselője a méhecske. Egy híres ember mondása a következő: „ha a rovarok kipusztulnak, akkor az emberiség is követi őket”. Hát, eléggé elgondolkodtató. Vajon mi van mostanában? A mézelő méhek egyedszámának csökkenése bizonyos területeken elérte a 90 százalékot. Ez nagyon sok, mondhatni katasztrofális. Itt nemcsak a házi méhekről van szó, hanem magáról a rovarállományról. Mi okozhatja ezt a nagyarányú kihalást?  Az elektromágneses sugárzás, a beltenyészet következtében kialakult immungyengeség, a rovarirtószerek nagymértékű elterjedése, ugyanis káros rovarok is vannak, melyek ellen védekezni kell. Egy 2017-es tanulmány szerint a repülő rovarok 76 százaléka eltűnt. Vannak növényfajok, melyeket csak egy bizonyos poszméhfaj tud megporozni, illetve sok olyan növény van, melyeket csak egy bizonyos szálló rovar tud termékennyé tenni. Volt szerencsém látni és tapasztalni, amikor több ezer, sőt, tízezer méh gyűjtő úton van. Szinte felhőt alkotnak az égen, ahogy szállnak a kaptárak és a virágzó terület között. Nem érdekli őket ilyenkor semmi. Nyugodtan meg lehet kézzelfogható közelségből vizsgálni szorgos munkájukat. Hallani a levegőben azt a kellemes hangot, amit ezek a kis rovarok hallatnak. Sajnos veszélyben vannak. Egyedszámuk rohamos csökkenése aggodalomra ad okot. Lehet, hogy sokan arra gondolnak, ugyan, ez még nem olyan nagy baj. De igen, annak ellenére, hogy több tízmillió egyedről beszélünk. Európában 250 termesztett növényfajt tartanak számon. Ezek kétharmada rovarbeporzású. A klíma változása jelentős változásokat okoz az élet minden területén. Azt hinnénk, hogy a két említett kis „jótevőnk” nem lényeges. Rá kell döbbenni, hogy fontosabbak, mint gondolnánk. A természetben minden összefügg mindennel. Ez ebben az esetben is igaz. Nagyon jól ki lett ez találva. Ha a működésbe zavar áll be, akkor nincs tökéletes befejezés. Már pedig a tökéletes befejezés nélkül az emberek élete is veszélybe kerül. A rovaroknak kb. egymillió faja létezik. El lehet képzelni, hogy milyen fontos szerep jut ezeknek a kis, de néha nagyobb élőlényeknek. Mennyiségüket tekintve felmérhetetlenek. Egyedszámuk csökkenése jelentős veszteség az emberiségnek.

2020.07.31.

Eső, árvizek

Sajnálatos módon már több éve sok helyen az országban jelentős károkat okoznak az un. villám árvizek. A károk bőven meghaladják a százmilliós nagyságrendet. Azért feltennék egy kérdést. Vajon miért nem tesznek annak érdekében, hogy ezeket az eseményeket enyhítsék, amennyire lehet, amennyire tudják? Miért kérdezem ezt? Most már több éve hallani és látni, hogy melyek azok a területek, ahol jelentős károkat okoznak a viharok és a nagy mennyiségű csapadékok. Ennek nyomvonala hazánk területén dél-nyugat, észak-keleti tengely. E mentén 10 olyan megye található, ahol az elmúlt években jelentős károkat okozott a nagy mennyiségű csapadék, és az azt követő villám árvizek. Sok felé jártam az országban, és mindig megütötte a szememet, hogy azok a természetes vízfolyások, árkok, csatornák, melyek azt szolgálnák, hogy nagy esőzések alkalmával a felgyülemlett esővizet elszállítsák, teljesen benőtte a gaz, a fű, sok helyen már bokrok, fák nőttek ezekben a mélyedésekben. Ezeket korábban azért alakították ki, hogy éppen az ilyen esetekben gond nélkül elvezessék a nagy mennyiségű vizet. Lehetne most kérdezni, hogy abban az időben nem voltak ekkora esők, ekkora mennyiségű csapadékot hozó esők? Higgyék el, ha ezek az árkok, csatornák rendben lennének, ha odafigyelnének arra, hogy ezek tiszták legyenek, közel sem lenne ekkora kár. A magasabb helyeken főleg, de még a sík vidéken is régen odafigyeltek erre. Manapság ezek a természetes árkok be vannak szántva, be vannak temetve. Hogy miért? Hogy nagyobb legyen a földterület. Higgyék el, nem azon az aránylag kis helyet foglaló árkon múlik a nagyobb haszon. Amikor viszont szörnyülködnek, hogy elönt a víz, még akkor sem arra gondolnak, hogy szárazabb időben érdemes lenne ezekkel a csatornákkal is törődni. Tudják mit nem értek? Ezek a jelenségek az utóbbi években ütötték fel a fejüket. Még mindig nincs senkinek olyan gondolata, hogy esetleg tényleg ki kellene ezeket a csatornákat tisztítani, hogyha jön egy következő ilyen idő, akkor ne legyen akkora kár hidakban, utakban, terményben, házakban, személyes javakban, stb. Vajon meddig kell várni arra, hogy valakinek ez eszébe jusson, tényleg érdemes lenne az árkokkal foglalkozni? Van olyan település, ahol szinte minden évben bekövetkezik ez az állapot. Még mindig nem tettek semmit. Vajon miért? Nem tudják, hogy ez kire tartozik? Vagy nem tartozik senkihez sem ennek a kezelése? Nem tudnak tenni azért, mert magánterület? Arra is láttam példát, hogy magánterületen sem foglalkoznak ezzel a kérdéssel. Sőt! Talán érdemes lenne az erdőgazdaságoknak is elgondolkodni ezen a problémán, hiszen a dombos, hegyvidékes területek hozzájuk tartoznak. A természet által kialakított vízmosások szintén be vannak nőve bokrokkal, sok esetben fákkal. Ezeket a természetes csatornákat a víz maga alakította ki hosszú évek alatt. Most is ezeken folyna le, ha tudna, de mivel el van szinte tömve, így más helyet, más útvonalat keres magának, és talál, ami aztán egy lakott területen csapódik le, hatalmas károkat okozva. Olyan helyről ömlik a nagy mennyiségű víz, ahonnan nem is számítanak rá, pontosan a miatt, hogy nem a megfelelő mederben folyik a víz. Nézzünk néhány adatot. 2010, és 2017 között a tavaszi-nyári viharkárok 73 milliárd forintba kerültek.

Forrás: MABISZ, Portfolio

Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy vajon ekkora összegből, mennyi karbantartási munkát lehetne elvégezni, nem beszélve arról, hogy hány családnak okoz igen nagy gondot, ha viharkár éri őket. A testi, lelki megrázkódtatást vajon nem lenne jobb elkerülni?

2020.07.18.

Parlagfű

Sajnos azt kell mondani, hogy ma hazánkban 3 millió allergiás ember van. Ez a szám az alsó érték, ettől jóval többen is lehetnek. Pontos kimutatás nincs, ugyanis van, aki csak érzékeny rá, de nincs messze a tényleges allergiától. Gondolom, mindenki tisztában van azzal, hogy néz ki a parlagfű, hiszen sokat beszélnek róla, és sok van belőle. A parlagfű irtása jogszabály szerint kötelező. Ezzel semmi probléma nincs. A családi házak kertjei, a hétvégi házak környezete parlagfű mentes, ugyanis nagy büntetést kap, aki nem irtja ki a telkén. Lépjünk egy kicsit távolabbra. A minap volt a rádióban a parlagfűvel kapcsolatos adás. Sok kérdés elhangzott, a szakértő válaszolt. Szóba kerültek a családi házak, telkek területén jelenlévő parlagfű miatt kivetett büntetés. Aztán ezzel be is lett fejezve. Csak egy kérdés. Vajon a riporter miért nem kérdezett rá arra, hogy mi van az utak, vasutak, erdőgazdaságok, stb. területén fellelhető parlagfűvel? Jelezték, hogy van parlagfű bejelentő honlap. Én megnéztem, valóban van, és van egy térkép is. Amit ott láttam, az megdöbbentő. Ugyanis az egész ország területe szennyezett ezzel a növénnyel. Talán érdemes megnézni. Ilyen szempontból, hogy a jogszabály tiltása ellenére ekkora területeken lehet találkozni parlagfűvel, nem lehet csodálkozni, hogy ennyi ember allergiás.

A térképet nézve, ami a 2018-as év augusztusi hónap állapotát feltünteti, nem sok esély van arra, hogy a következő években bármiféle változás bekövetkezik. Olyan nagy területek fertőzöttek, hogy az utánpótlás évekre biztosított, azaz, minden esély megvan rá, hogy hosszú évekig nőhetnek ezek a növények. Átfogó irtás nélkül lehetetlen megállítani a terjeszkedésüket. Rengeteg pollent termelnek, amelyek több kilométerre, vagy több tíz kilométerre eljuthatnak, de a száz kilométer sem akadály a polleneknek. Magról szaporodik, melynek során több tízezer magot is termel egyetlen tő. Ez az, ami igen szaporává teszi ezt a növényt. Nekem még mindig itt motoszkál a fejemben a kérdés: miért látni annyi parlagfüvet az utak, vasutak, erdőgazdaságok, stb. területén? Túrázások során egész parlagfű teleppel lehet találkozni. Amíg ezek a területek nincsenek kellő odafigyeléssel kezelve, addig nincs hatékony parlagfű irtás.

Parlagfű virágzása, parlagfű allergia

A parlagfű (ambrosia) betelepült növény, az éghajlathoz való alkalmazkodást követően azonban robbanásszerű szaporodásnak indult. Művelésből kivont, ember által megbolygatott, feltört területeken (parlagon), utak mentén, gyomtársulásokban fordul elő. Sűrű növényzetű, fás-erdős területeken nem telepszik meg, tengerszint feletti 400 méteres magasságig található csak. A parlagfű virágzása július végétől október végéig tart, a legnagyobb parlagfű koncentráció jellemzően augusztus 20 körül kezdődik és az első fagyok beálltáig tart, de olykor még később is megtalálhatók nagy létszámban a levegőben.

Nagyon erős allergén (****), pollenjei 18-20 µ nagyságúak.

Forrás: Orrfilter.hu

Talán érdemes lenne jobban foglalkozni ezzel a növényfajjal, hiszen nagyon sokan szenvednek ettől, már csak azért is, mert a parlagfű igen régóta jelen van a hazai területeken, és egyre inkább terjed, mert nincs hatásos védekezés. Az igazán nagy területeken látni a legtöbb parlagfüvet.

2020.07.12.

Szél, vihar, tornádó, villám, dörgés, csapadék

Ma már mondhatjuk, hogy a felsorolt szélfajták közül mindegyikkel lehet találkozni hazánkban. Érdemes rátekinteni a következő táblázatra. Bizonyára sokan megtapasztalták már, hogy, bizony olyan 50-60 km/órás viharos szél esetén elég kellemetlen események történhetnek. Sőt! Ilyenkor már nagyon vigyázni kell a közlekedésben. Sajnos elég sokan nem veszik ezt kellő komolysággal azon egyszerű oknál fogva, hogy úgy gondolják, az még nem olyan sok. Ezt legfőképpen a járművek sebességéhez viszonyítják leginkább. Lehet, hogy ott nem tűnik sokknak, de abba kell belegondolni, hogy az emberi test felülete mekkora, és abba mennyire bele tud „kapaszkodni” a szél, ami nem egy egyszeri állapot, hanem egy folyamatos állandóan fellépő erő.

Az is látható, sajnos egyre több esetben, hogy milyen károkat tudnak okozni az egyes viharok alkalmával kialakuló szelek. Érdekes módon hazánkban felütötte a fejét a tornádó. Ez annak tudható be, hogy a hőmérséklet jelentősen emelkedett hazánk területén. A Kárpát-medencébe megszoruló, és erőteljesen felmelegedő levegő egyre komolyabb légköri mozgást fog produkálni, ami igen heves, sok esetben viharos légmozgást eredményez majd.

Látható, hogy ez a légköri jelenség jelen van. Mégis a nagyobb veszélyt a lokálisan kialakuló zivatarok, és az azokat kísérő nagy szelek jelentik. Az általában 80-100km/órás szelek, melyeket már szélvésznek hívunk, nagyon komoly károkat tudnak okozni. A szelekkel sok esetben együtt járnak a heves zivatarok is. Hazánkban egyre inkább lehet tapasztalni a komoly károkat okozó zivatarok jelenlétét. Biztos sokan szeretnek a természetben sétálni, túrázni. Az is előfordulhat, hogy váratlanul alakul ki egy zivatargóc. Mire érdemes odafigyelni? Talán a legfontosabb, hogy meg tudjuk határozni valamilyen formában a közelgő vihar távolságát. Ezt általában a villámlás és dörgés közti idő elteltével tudjuk aránylag jól meghatározni. Figyeljük meg a villámot, majd kezdjünk el számolni. A kapott másodperceket osszuk el hárommal, és megkapjuk a zivatar kilométerben mért távolságát. Pl. a villámlást követően elszámoltunk 6-ig, akkor, ha ezt elosszuk hárommal, kettő jön ki. Tehát a vihar két kilométerre van tőlünk. Hogy miért hárommal kell osztani? Azért, mert a hang a levegőben 340 métert tesz meg egy másodperc alatt. Tehát 6 másodperc alatt a hang 2040 métert tesz meg, ami kilométerben kb. kettő. Ez ezért lényeges, mert a zivatarfelhő sebessége elég gyors. Kint a szabadban egy ilyen zivatar elég veszélyes lehet. Soha ne becsüljük le a természet erejét. Olyan esetben, amikor 30 másodpercet számolunk, nagyon gyorsan keressünk biztonságos helyet. Ugyanis a vihar ezt a távot nagyon rövid idő alatt képes megtenni, ami a szélsebességtől függően akár 10 perc is lehet. Ez egy átlag 60 km/óra  viharsebességre számítva.

    Zivatarfelhő. Látni a nagy mennyiségű csapadékot lehullani. Gyerekoromban ezt úgy hívtuk, hogy lóg az eső lába, mert az eső láthatóan elérte a felszínt. Valamit még szeretnék mondani. Egy-egy zivatar alkalmával jelentős mennyiségű csapadék is lehullhat. Van viszont egy érdekes jelenség, mely szinte előidézi a nagyobb mennyiségű eső hullását. Ez nem más, mint a nagy erejű villámot kísérő dörgés. Hogy miért? Mindenki kipróbálhatja az a jelenséget, amikor egy rongydarabot csak annyira nedvesítünk be, hogy ne csöpögjön belőle a víz. Akkor, amikor ezt a rongyot egy kicsit megrázzuk, rezgés generálunk, vízcseppek esnek ki belőle. Ugyanez történik nagyban is. A dörgés erős hanghatás, mely a felhő vízrészecskéit is jobban megrezegteti, ezért kényszeríti arra, hogy több folyadék essen ki belőle. Képzeljük el, hogy egy hatalmas víztömeggel rendelkező felhő mennyi folyadékot tárol. Kap egy rezgést, és szinte ömlik belőle a víz. Ez a talajon olyan nagy mennyiséget jelent rövid idő alatt, hogy villámárvizek alakulnak ki. Azért érdemes odafigyelni ezekre a jelenségekre, mert sok kellemetlen, sok esetben veszélyes helyzetet, helyzeteket tudunk elkerülni.

2020.06.29.

A növények szerepe életünkben

A világban a növények uralkodnak. A növényvilág alkotja a biomassza legalább 75-80 százalékát. A világ a növényeké, az élet szabályait a növények írják, és minden más élőlénynek megteremtik az életfeltételeket. Az állatvilág jelentős részének a növényzet nyújt megfelelő védelmet és táplálékot. A növények nagy arányban termelnek éltető oxigént mindenki számára. Sőt! Hatással van a kiegyensúlyozott hőmérsékletre is. Minden növény termel valamennyi oxigént. Még egy szál gaz is. Mekkora erdőterülettel rendelkezik a Föld? 2015-ös adatok alapján a világ összes erdőterülete 40 millió km2, ami a szárazföld mintegy 30 százaléka. Ha erdőségekről beszélünk, általában az Amazonas őserdeje, Afrika trópusi erdei jutnak az eszünkbe. Ennek ellenére a világ legnagyobb erdőterülete Oroszországban van, 8,15 millió km2 területtel, ami a világ erdőterületének több mint 20 százaléka. Ezt követik Brazília, Kanada, USA, Kína erdei, melyek a világ erdőségeinek a felét teszik ki. Ezek jelentős mennyiségű oxigént termelnek, és jelentős mennyiségű szén-dioxidot kötnek meg. Sajnos az erdőket az erdőirtások, a tüzek minden évben fenyegetik. A népesség növekedése, ezzel párhuzamosan a mezőgazdasági területek növekedése erdőirtással jár együtt. Szinte minden évben hallható, hogy nagy erdőtüzek vannak. Ha 2019-es évet vesszük, akkor Brazíliában, Szibériában, Afrikában, Ausztráliában voltak jelentős tüzek. Bár ezek sok esetben gyújtogatás miatt keletkeznek, van, amikor a természet vezérli önmagát. /Valamikor régen olvastam egy tudományos szaklapban, hogy általában kétszáz évente van egy hatalmas erdőtűz. Erre azt nyilatkozták, hogy megújul az erdő./ Ezek a nagy tüzek vulkánkitörések, villámcsapások által keletkeznek. 

Nézzük meg, miképpen alakul a Földön az erdős területek kiterjedése az egyes kontinenseken. Amint látható, szerencsére nagy területeken lehet találni erdőségeket. Ezek talán legfontosabb tevékenysége az ember számára az oxigén termelése.

Sötétzöld: erdős terület

Világos zöld: más fás terület

Barnás: egyéb terület

Kék: víz

Az egyik legfontosabb lételem az oxigén. E gáz nélkül nincs élet. Viszont az éltető oxigént nemcsak a fák termelik. Van egy apró élő szervezet, melynek neve, plankton. A plankton az óceánokban sodródó mikroszkopikus növények és állatok tömege. Nagy szerepük van a Föld oxigénkészletének utánpótlásában. A teljes oxigénkészlet 70 százalékát a planktonok termelik, míg a maradék 30 százalékot a szárazföldi növényzet állítja elő.  E mellett jelentős szerepet tölt a be a táplálékláncban is. Sajnos a klímaváltozás itt is érezteti hatását. Ugyanis a melegedő vizekben egyre inkább elszaporodik a zöld, vagy fitoplankton. A tengeri élővilág számára ez egyáltalán nem kedvező, ugyanis a tápláléklánc egyensúlya megváltozik.

Forrás: NASA/GSFC

Látszik, bolygónk mennyire sérülékeny, főleg akkor, ha még az ember is gondoskodik arról, hogy szennyező anyagaival változásokat hozzon létre a szárazföldeken, tengerekben, óceánokban és a légkörben. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Vigyázzunk erre a szép planétára. Ez az otthonunk. Ha tönkretesszük, nincs hova menni.

2020.06.21.

A talaj igénybevétele

Azzal, hogy a hőmérséklet emelkedik, komolyan veszélyezteti a mezőgazdasági termőterületeket. Ez a jelenség is beletartozik szorosan a klímaváltozás negatív hatásai közé. Ma már a földterületek több mint 75 százalékát érinti a talajromlás. Mi okoz talajromlást, és mi a jelentősége? Milyen veszélyek leselkednek a talajokra? /A teljesség igénye nélkül/

  • Talajerózió, vízerózió, tömörödés
  • A talaj tápanyag vesztesége
  • A talaj nedvessége
  • A talaj biológiai sokféleségének elvesztése
  • A talaj pH értékének megváltozása

A talajerózió azt jelenti, hogy a nagy esőzések alkalmával egyre csökken a felső termőtalaj, ugyanis a víz elmossa a felső réteget. Bár nem egyszerre történik, de mégis jelentős befolyásoló tényező. Erózió akkor keletkezik, amikor a csapadék mennyisége meghaladja a talaj vízelnyelő képességét.  A víz által a talaj tömörödik is. Így a talaj nem szellőzik, a víz nem tud áramolni a hajszálcsövecskéken. Milyen károkat okoz az erózió? Szervesanyag-tartalom csökkenés, tömörödés, a felső réteg eltűnése, sok esetben a növények gyökerének kimosása, stb. Sajnos egyre többet hallani és látni, hogy szerte a nagyvilágban komoly földcsuszamlások történnek. Ez éppen a lokálisan leeső nagy mennyiségű csapadéknak tudható be. A talaj teljesen átázik, és nem képes megtartani a nagy súlyt. A földcsuszamlás sok helyen komoly károkat is okoz. Nemcsak emberekben, épületekben, hanem termőterületeken is. Az esőzések alkalmával a víz kimossa a tápanyagokat a földből. Ha a tápanyag veszteség túllép egy határon, a talaj nem termőképes. Meddővé válik. Itt kell külsőleg beavatkozni. Régen ezt szerves trágyázással oldották meg. Manapság, ahogy egyre kevesebb az állatállomány, így marad a műtrágya alkalmazása, illetve a különböző talajjavító és talajkondícionáló szerek talajba juttatása. A talaj termőképességét fenn kell tartani a terméshozam növelése érdekében. Egyre kisebb területen, egyre nagyobb mennyiséget kell termelni. A grafikonon a felhasznált műtrágya mennyisége szerepel.

A talaj nedvességtartalma nagyon fontos. Szorosan összefügg a talaj szerkezetével, annak tömörségével. Tudjuk, hogy a talajt lazítani kell minden tavasszal, egyrészt azért, hogy a növények gyökerei könnyebben tudjanak nőni, másrészt hogy a talaj megfelelő vízmennyiséget tudjon felvenni és tárolni. A grafikon azt mutatja, mennyivel kevesebb csapadék hullott az ország különböző helyein, százalékban kifejezve, az átlaghoz képest. Egyben azt is jelzi, hogy a talajnedvesség mennyire kevés. Ez az idén eddig 26, és 54 százalék közötti talajnedvesség hiányt mutat. Ez nagyon sok.

Talán az egyik legfontosabb dolog még a talajban a biológiai sokszínűség. Ennek talán legfontosabb résztvevője a közönséges földigiliszta. Mit tesz a talajjal ez a kis lény? Többet, mint sokan gondolnák. Mozgásával levegőzteti, lazítja a talajt. Növeli a növényi tápanyagok mennyiségét. A földigiliszták munkája fontos szerepet játszik a talaj megfelelő szerkezetének kialakításában. Ez csak néhány dolog, ami veszélyezteti a mezőgazdasági művelésre alkalmas területeket, ha ezek megváltoznak.

Kényes egy valami a talaj, mert roppant érzékeny a savasságra, lúgosságra. Ha megfelelő szinten van tartva, akkor tökéletesen működik, és ellátja funkcióját.

 

A talaj pH-értéke

Erősen savanyú

4,50

Savanyú

4,5-5,2

Gyengén savanyú

5,3-6,4

Semleges

6,5-7,4

Gyengén lúgos

7,5-8,2

Lúgos

8,2-9,0

Erősen lúgos

9,0

 

2020.06.14.  

Villám

Érdeklődéssel szoktam nézni az egyes csatornákat, ahol nagyon sok szép, tanulságos természetfilmet lehet látni. Az egyik ilyen filmben elhangzott egy érdekes adat. Szeretek utána járni dolgoknak, és amit hallottam, megütötte a fülem. Régi olvasott dolgokból tudtam, hogy túlzást hallok. Ez nem más, mint a viharok közben keletkező villámok tulajdonságai. A filmben elhangzott egy állítás, mely szerint a villámokban egy milliárd volt feszültség keletkezik. Ezt kicsit soknak találtam, mert úgy tudtam, hogy kb. 100-150 millió volt, ami keletkezik. Utána is néztem, és 100 millió volt az, amit írtak. Ez a tizede a hallottaknak. Az áramerősség megközelíti a 20 000-30 000 amperes értéket. A kettő szorzata adja a teljesítményt, azt a számot, mely megmutatja, hogy mekkora energia jön létre egy villámlás esetén. Azért is csodálkoztam rá, mert olyan műsorban hangzott el, amelyről azt feltételezi az ember, hogy korrektek az adatok. Aztán jött a másik meglepetés. Ugyanebben a műsorban elmondták, hogyan kell megközelítőleg kiszámolni, hogy milyen távolságban lehet a vihar. Ezt úgy határozták meg, hogy a dörgéstől kell számítani a villám által keltett fényjelenséget. A közte eltelt idő határozza meg a vihar távolságát. Ez egy nagyon hibás és félrevezető információ. Ugyanis pont fordítva kell számolni. Előbb van a villám, aztán a dörgés. A villám kelti a hanghatást, és nem a dörgés a villámot. A dörgés után néha sokáig kell várni egy következő villámra, annak ellenére, hogy a fejünk felett van a vihar. Tehát a meghatározás rossz. Még egyszer, előbb a villám, aztán a dörgés. Majd jött még egy érdekesség. Egy híradásban feltették azt a kérdést, hogy mit tehetünk villámcsapás esetén? Persze válasz nem volt rá. Én azt mondom, semmit. Ugyanis a villámcsapás egy megtörtént esemény. Ellene semmit sem lehet tenni. Olyan hatalmas energiáról van szó, amit nem igazán lehet kivédeni. Védekezni, tanácsokat adni lehet, hogy mit kerüljünk el annak érdekében, ha jön a zivatar, és villámlik. Most a nyár beköszöntével egyre gyakoribbá válnak a heves zivatarok, és a vele együtt járó villám tevékenység. Többet vagyunk a szabadban, így nagyobb a valószínűsége, hogy előfordul olyan helyzet, amikor elkap egy zivatar. Mit tehetünk, ha villámlással kísért zivatar ér el bennünket?  

Kerüljük a magaslatokat, a nedves talajt, a vízfelületeket hagyjuk el. Ne álljunk fa alá, vagy valamilyen magaslat alá. A gépkocsi a legjobb védelmi eszköz. Benne ülve a legbiztonságosabb. Sík terepen keressünk valamilyen mélyedést, ami legalább másfél méter mély. A földön naponta több tízezer zivatar fordul elő, melyben több millió villám keletkezik.

 Forrás: NASA

   A világosabb részeknél sűrűbb a villám tevékenység. Naponta a Földön több millió villám keletkezik.  A villámcsapás erdőtüzeket, komoly anyagi károkat tud okozni, és sajnos jó néhány esetben emberéleteket is követel. Nem szabad félvállról kezelni a zivatarok alatt zajló természeti jelenséget. Mindig keressünk időben biztonságos helyet. Egy zivatar nemcsak a villám miatt veszélyes. A vele együtt járó nagy szél, és a heves eső gyakorta okoz vészhelyzetet. A természet erejét közel sem szabad lebecsülni. Hatalmas energia, hatalmas károkkal. Sok esetben ezt okozzák a villámcsapások. A képen jól látható az egyes villámfajták. Vannak, melyek elérik a felszínt, és vannak, amelyek a felhők között keletkeznek.  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.