Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Érdekes változások 50 év távlatában

 

Érdekes változások 50 év távlatában

  Sok érdekességet hallottam, láttam, olvastam, de sok más egyébbel együtt, nem figyeltem rá kellőképpen. Mentségemre legyen mondva, rengeteg ilyen, és ehhez hasonló adat kerül az ember birtokába nap mint nap. Ha pontosítani szeretnék, akkor érdekes információ ütötte meg a fülemet. Oly sokat hallunk az időjárásról, annak szélsőséges jellegéről. Ezt szeretném kicsit körbejárni. Az első átfogó összefogás a Nemzetközi Geofizikai Év keretén belül volt 1957-1959 között. Több száz, több ezer kutató és kutató állomás végezte a méréseket. Földön, vízen, és levegőben egyaránt. Ennek az eseménysorozatnak az elolvasása inspirált arra, hogy a természettudományok felé forduljak. A visszaemlékezéseim úgy a hatvanas évekre tehetők. Rögtön egy grafikonnal kezdeném. Látható, hogy ötven év elteltével a nyár melegebb lett. Lehet azt mondani, hogy ezek nem nagy eltérések, de globálisan nézve, bizony jelentős. A nyár plusz 3,75 Celsius fokkal lett melegebb. Korábban megjelentek cikkek, hogy a globális felmelegedés hidegebb teleket, és melegebb nyarakat eredményez. Megpróbálom elemezni a tapasztaltakat és azokat az információkat, adatokat, amiket azóta közzétettek, illetve amire saját magam emlékszem. Mindjárt itt van egy összehasonlító táblázat.

Szerencse, hogy az internet adta lehetőség módot ad arra, hogy elővegyünk korábbi olvasmányokat. Találtam egy érdekes cikket „Klímaváltozások” címmel. Az éghajlat ingadozásai eléggé közismertek. A legutóbbi néhány évtizedben például mintha megbomlott volna Magyarország időjárásának a menete (és más területeké is); régebben a téli havazás már decemberben vastag, fehér takaróval borította országunk földjét, újabban azonban a nagy téli havazások ritkábbak, és januárban vagy februárban következnek be. Az idén azonban jóformán nem is volt nálunk tél. Hiba volna azonban e tényekből arra következtetnünk, hogy az időjárás egész iránya alapvető mértékben megváltozott. Lehetséges, hogy csak egy kisebb változást élünk át, és néhány év vagy egy-két évtized elmúltával minden visszalendül majd a megszokott kerékvágásba. Az ilyen és ehhez hasonló éghajlati ingadozásokból tehát még nem vonhatunk le különösebb következtetést; még abból a tényből sem, hogy a múlt évszázad vége óta több gleccser is visszahúzódóban van, ami az éghajlat általános, lassú fölmelegedésére mutat. Ha ilyen jelekből nem következtethetünk éghajlatunk alapvető változására, vajon miként oldhatjuk meg a jégkorszakok keletkezésének és elmúlásának a problémáját? Erre a kérdésre egy kiváló szerb csillagász, Milankovié próbálta megadni a választ. Az ő számításait az 1970 márciusában, három hónappal a századik születésnapja előtt elhunyt nagy magyar tudós, dr. Bacsák György tökéletesítette. Kettőjük elméletét Milankovié-Bacsák-elmélet néven tartják számon. Milankovié és Bacsák rámutattak arra, hogy a Nap sugárzásának változásain kívül (amilyenek például a 11 éves szakaszossággal megerősödő naptevékenységből is következnek) figyelembe kell venni azt is, hogy a Föld pályaelemei is változnak. Utalva arra, ha a gleccserek folyamatos csökkenését vesszük figyelembe, akkor lehet következtetni a jégfolyamok mai állapotára is. Ez a változás nyomon követhető szerte a világban. Ebből is látszik, hogy az a kicsiny hőmérséklet emelkedés, ami kimutatható 1970 óta, milyen jelentőséggel bír. Számtalan példát lehetne sorolni azzal kapcsolatban, hogy milyen változásokat okozott, és fog még okozni ez a jelenség. Vannak területek, ahol már kézzelfogható átalakulások álltak be. Bizonyára az nem újdonság, ha azt mondom, hogy egy elindult változást, ami globális jelleggel bír, nem olyan egyszerű, megállítani, és főleg nem visszafordítani. Ennek ténye a mindennapjaink szerves részévé vált. Sokan hiszik azt, hogy ilyesmi nem következik, nem következhet be. A Föld, mint a legtökéletesebb űrhajó, több mint 7 milliárd ember cipel az Univerzumban. Ha azt vesszük, és lekicsinyítjük, ugyanúgy viselkedik, mind egy háztartás. Ha nem megfelelően bánunk a környezetünkkel, akkor pontosan azt a közeget szennyezzük, amiben élünk. Ez senkinek nem jó. Főleg az embereknek nem. A természet valamennyire, és valamilyen szinten regenerálja magát. Ha ezt is csak kihasználjuk, visszafordíthatatlan változás áll be, magyarul, bekövetkezik az, hogy nem lesz mivel ellátni az embereket. Sem energiával, sem élelemmel, sem ivóvízzel, sem semmi egyébbel. A természet kialakította a legideálisabb közeget. Ezzel együtt kellene élni, nem tönkretenni. A tönkretétele azt jelenti, hogy az ember saját maga ellen fordul. A legnagyobb baj az, hogy a szembefordulást nem veszik komolyan. Pedig jó lenne odafigyelni, mert elég súlyos előjelei vannak. Persze vannak ezzel ellentétes vélemények is, mely szerint a ma zajló folyamatok egy természetes alakulás következménye. Több mindent meg kell vizsgálni ahhoz, hogy kellő rálátást kapjunk sok mindenre, ha nem is mindenre. A teljes kép sajnos elégé bonyolult. Olyannyira bonyolult, hogy sok, nagyon sok tényezőt kellene összehasonlítani ahhoz, hogy kellő rálátásunk legyen, és kellő összefüggéseket lehessen alkalmazni. Sajnos bármerre megyünk Földünkön, sok természeti katasztrófával lehet találkozni. Ez a jelenség már mindenütt fellelhető. Szárazföldön, tengerekben, óceánokban, a sarkvidékeken, a levegőben. A természet egy nagyon rugalmas közeg, de ott is vannak határok. A végtelenségig nem lehet környezet szennyezéssel terhelni, mert komoly, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el, sőt egyes helyeken már meg is valósult. A mai ember felelőssége, hogy ugyanúgy szűk környezetét, és tágabb világát a lehető legnagyobb mértékben óvja a szennyeződésektől, ugyanis saját magát károsítja ezzel. Az egyensúly nagyon kényes. Kár kipróbálni, hogy mi a határ. Sok intő jel alakult ki az elmúlt néhány évben. Mindenki hallja, olvassa, látja szerte a világban, hogy milyen környezetrombolás zajlik. Pont azok a vezető emberek, akik hatalommal is rendelkeznek, éppen azok nem tesznek semmit, vagy éppen hogy valamit annak érdekében, hogy egészséges környezetben éljünk. Az ember ezzel a magatartásával saját magát veszélyezteti. Fel kellene nőni, és megoldásokat keresni ezekre a problémákra, nemcsak magunknak, hanem az utánunk következő generációknak. Nekik nagyon sok dolguk lesz. Jönnek új technológiák, melyek előre nem látható környezeti ráhatásokat vonnak maguk után. Sok esetben évek kellenek ahhoz, hogy valamilyen változás álljon be egy adott területen. Persze vannak modellek, vannak számítások, és más egyéb lehetőségek, hogy megfelelő módon ki lehessen szűrni az esetleges káros tényezőket. Sajnos teljes egészében ezt még nem lehet megoldani, de bizonyos változások lehetőséget adnak arra, hogy korrigálni lehessen. Fontos. Nagyon fontos, hogy kellő időben észrevegyünk bizonyos elváltozásokat. Egy ideig a természet tud korrigálni, de amikor már túl van terhelve, akkor jó ideig tart, amíg vissza tud állni a megfelelő szintre. Látható, hogy sok esetben évtizedeknek kell eltelnie, hogy észrevehetővé váljon egy változás. Most még elég nehéz eldönteni, hogy lehet módosítani jó irányba, azaz, vissza lehet-e állítani az eredeti állapotot. Sajnos nem mindig.

     Azt is lehet látni, hogy valójában már az 1970-es évek környékén erőteljesen érezhető volt, hogy melegszik a környezetünk. A fent említett cikkben is utalás olvasható a hőmérséklet emelkedés okozta változásokra. Biztos arra is sokan emlékeznek, hogy ebben az időben is jelentek meg cikkek, írások különböző szerzők tollából, és elméleteket, utalásokat tettek az időjárás változásaira, főleg a légszennyezettség, és a hőmérsékletekkel kapcsolatban. Ebben előszeretettel említették a 2010-es évet. Hogy ennek milyen jelentősége van, azt a későbbiekben leírom. Három témát szeretnék említeni:

  • hőmérsékletváltozások
  • légszennyezettség
  • talajvíz

Ezek a tényezők érintik az embereket leginkább. Furcsa mód az utóbbi kettő szorosan összefügg a hőmérséklettel, tehát ez az, ami a legnagyobb, és legerősebb tényező.