Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Egy érdekes hír háttere

Egy érdekes hír háttere, avagy utazhatunk-e a Marsra. 

Ebben az írásban egy kis kitérőt tennék egy, a mai világ számára aránylag ismeretlen területen. Ez nem más, mint az ember olyan igyekezete, melynek keretében a tágabb környezetét, illetve a világűr egyes részeit szeretné megismerni. Erre a megismerésre már nagyon régen vágyik az ember, és igazából nem olyan mértékben valósult meg, mint ahogy elképzelte, illetve nem úgy alakult, mint ahogy szerette volna. Kutassunk egy kicsit ezen a területen. Elöljáróban egy fogalmat kell tisztázni: a rakéta olyan jármű vagy repülő eszköz, amely sugárhajtás elvén az égési gázok kilövellésével, a mozgáshoz szükséges tolóerőt a környezettől függetlenül állítja elő. Az első rakéták az ókori Kínában jelentek meg Kr.e. 300-ban, ekkor tűzijátékokra használták, majd a 12. században már ezek a rakéták fegyverként jelentek meg. A 20. században Robert Goddard építette az első folyékony-hajtóanyagú rakétát. 1903-ban Konsztantyin Ciolkovszkij rakétáról szóló munkája jelent meg. A rakétafejlesztéshez hozzájárult Hermann Oberth 1923-ban megjelent műve a „Rakétával a planetáris térbe” címmel. Ezt követően a II. világháború idején Németországban végeztek komoly rakéta kísérleteket, amelyekből megszületett a V-2 rakéta. Ez volt az őse a mostani ballisztikus rakétáknak, és az űrhajózási hordozó rakétáknak. 1957-ben az első műhold indításával megkezdődött egy új korszak az emberiség történetében, ez pedig az űrkorszak.  Az indítás dátuma 1957. október 4. Az első ember, Jurij Gagarin 1961. április 12-én került ki a világűrbe. Ezt követően több űrutazás is volt, majd a XX. század legnagyobb vállalkozása, az Apollo-program vette kezdetét. Ennek keretében az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo-11 volt. Ez volt az első kísérlet, és egyben az első sikeres holdra szállás is. Ez 1969. július 20-án jött létre. Az utolsó holdra szállás az Apollo-17 volt, 1972. december 11-én. Kétségtelen, hogy olyan sikert értek el ezzel, ami egy új megvilágításba helyezte az embert a világűrben. Egy olyan terület nyílt meg, amire nagyon régen vágyott az ember. Az is igaz, hogy hihetetlen technikai feltételeket kellett biztosítani a siker érdekében. A sok mérnöki munka meghozta gyümölcsét. Az ember idegen talajra tette a lábát. Ezek a dátumok azért fontosak, mert később még utalok rá. A későbbiek során, ahogy a technika fejlődött, megalkották a többször felhasználható űreszközt. Ez volt az űrrepülőgép. Ennek első példányát, a Challengert 1983. április 4-én küldték Föld körüli pályára. Több ilyen űreszközt is készítettek. Sajnos 1986. január 28-án a fellövést követően a Challenger felrobbant, majd a vizsgálatot követően, hasonló hiba miatt 2003. február 01-én a visszatérő Columbia is megsemmisült. Két érdekes dolgot lehet megfigyelni, bár biztos több is van. Nézzük sorjában. Az őrült nagy űrbéli versengés koronája kétségtelen a holdra szállás volt. Először lépett ember más, Földön kívüli objektum felszínére. Ez 1972. december 11-én befejeződött. Azóta ember nem járt a Holdon, sem más Földön kívüli objektumon. Azóta 47 év telt el. Mi történt? Miért nem igyekszik az ember megismerni távolabbi helyeket? Mi az oka, hogy ennyire leálltak azzal, hogy más körülmények között is élőhelyet találjanak az ember számára? Ennyire nem érdekli a tudósokat a következő lehetőségek? Milyen más egyéb, fontosabb kutatás zajlik? Elég nehéz a válasz. Sőt, talán lehetetlen is. Mégis teszek rá egy kísérletet. Egy ilyen űrutazás iszonyú pénzösszegeket emészt fel. Igen komoly technikai, technológiai fejlesztéseket igényelnek. Talán a világ változott meg annyira, hogy rájöttek: nem is annyira fontos annak a világnak a megismerése, csak a kezdeti versengés volt a fő cél? Az erőfitogtatás? Mivel azt hiszem ennek is, mint minden másnak a fő mozgató rugója a pénz. Ettől az ember nem tud elszakadni, és ez itt is megmutatja magát. Nincs számottevő haszna, így süllyesztőbe került. Milliárdokat emésztett fel, és nincs gyakorlati jelentősége. Van esetleg más?  Nem szeretnék a futurisztika tárgykörébe belemenni, csak egy valami. Az is lehet, hogy ott már van valaki, vagy valakik? Na, ezt azért egy kicsit tegyük félre. A lényeg, hogy az űrkutatásnak ez az ága igen nagy hanyatlásnak van kitéve. Sem a közeljövőben, sem távolabbi időkben nincsenek kilátások arra vonatkozóan, hogy esetleg valamilyen program keretében újra ember kerüljön hűséges kísérőnk, a Hold felszínére. 

Ahogy fentebb említettem, sajnos két űrrepülőgép katasztrófa után leállt az űrprogram ezen része is. Milyen érdekes. Ahogy a Holdra szállás körülményei, úgy a többször használatos űreszközök léte is megszűnt. Akkor az ügynökség álma az volt, hogy rendszeres űrközlekedést hajtanak végre. Ez a mai napig sem vált valóra. 2003 óta polgári személy nem szállt fel űrrepülő géppel. 2011. július 21-én az űrrepülőgép program az Atlantis utolsó landolásával befejeződött. Véletlen lehet? Úgy, ahogy az egyik, a Holdra szállás, úgy a másik, az űrrepülőgép program is teljesen letűnt mindenhonnan. Van egy kivétel. A próbálkozások. Mik ezek? Nézzük. Mindenki hallott már különböző hírekből, hogy hatalmas pénzekkel rendelkező vállalkozók újra el akarnak indítani egy űrprogramot. Űrutazás, űrséta, ásványkincsek bányászata földön kívüli helyeken, Mars utazás, stb. Ugyan volt már erre kísérlet, de itt is a pénz dominál. Az biztos, hogy őrült technikai és technológia háttérnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen utakat meg lehessen tenni. Ha kicsit mélyebbre nézünk, láthatjuk, hogy ezek csak egy-egy kísérleti jellegű akciók. Nem kell, és nem lehet az embereket azzal ámítani, hogy belátható időn belül rendszeres űrutazás valósulhat meg. Elhangzanak olyan dolgok, melyekbe belegondolva egy kicsit mosolyra görbül az ember szája a hallottak alapján. Az ilyen kijelentések mögött igen nagy üzleti érdekek húzódnak. Azok a hangzatos szavak, melyeket említettem, hihetetlen dolgok. Bár válna valóra. Sajnos a valóság az, hogy a jelenlegi rendszerekkel működő különböző űreszközök még nem alkalmasak arra, hogy a rutinszerűen végrehajtott, kilövöm, keringek, sétálok, visszajövök fázisokon kívül mást is végrehajtsanak. Az összetettebb manőver, a biztonságos életfeltételek megteremtése, az egyes bonyolultabb műveletek összessége még nem megvalósítható, nem végrehajtható. Bármennyire is dobálóznak különböző időpontokkal, hogy ekkor meg akkor már ez szinte rutinszerű lesz, és elérhető lesz, nem beszélve arról, hogy már marsbeli utazás is szóba került. Szokták mondani: a papír, és egyes nyilatkozatoknak mára már nincs hitelük. Azaz, ha esetleg nem jön össze, egyszerűen szemétkosárba kerül, és el van felejtve. A különböző hangzatos dolgoknak itt nincs helyük, ugyanis emberekkel kísérleteznek. Mert kísérletről van szó. Közel sincsenek azok a feltételek még megteremtve, melyek azt szolgálnák, hogy az ember hosszú távú, hónapokig eltartó űrutazást kibírna. Ezek csak az élettani feltételek. A létfenntartási és más technikai feltételekről ne is beszéljünk. Ezek lennének a legfontosabb dolgok, amiket biztosítani kellene. Ha kicsit részleteibe belemegyünk, a következők derülnek ki.  Ez azért fontos, mert csak így lehet megérteni, hogy az űrutazás mennyire összetett, és mennyire nem egyszerű. Egy rakéta végsebessége a hajtóanyag kiáramlási sebességétől és a rakéta tömegarányától függ. A jelenlegi kémiai meghajtású rakétáknál az elérhető kiáramlási sebesség 3-5km/s-ra korlátozódik. A rakéta végső tömegének értékét, tehát az összes hajtóanyag elégetése utáni rakétatömeget részben az határozza meg, hogy mekkora hasznos terhet szeretnénk az űrbe juttatni, ez a végső tömegnek a valóban hasznos hányada. Ehhez viszont még hozzájön a rakétaszerkezet holt tömege, hiszen nem építhetünk kizárólag hajtóanyagból és hasznos teherből álló rakétát, mert a hajtóanyagot tárolni kell tartályokban, és felhasználni a hajtóművel. Tehát bárhogy is igyekszünk, a rakéta tömegviszonyát egy bizonyos határon túl nem növelhetjük, mivelhogy a rakéta holt tömegét, a szerkezetének súlyát nem csökkenthetjük egy bizonyos szint alá. Ahhoz, hogy pályára lehessen állítani egy űreszközt, megalkották a többfokozatú rendszert. Ez már biztosítani tudja a megfelelő tolóerőt, hiszen az első fokozat kiégése után nem nulláról, hanem már egy elért sebességről kell tovább gyorsítani, amihez az is hozzájárul, hogy kisebb tömeget kell tovább gyorsítani, hiszen a levált első fokozat üzemanyag súlya, tartály súlya, és egyéb kiegészítő eszközök súlya leválik. Kémiai meghajtásnál a tömegarány 10. Ennek nagyon nagy a jelentősége. Ugyanis ez azt jelenti, hogy egy kilogramm hasznos teherhez 10 kilogramm üzemanyagra van szükség. Tehát ahhoz, hogy egy kilogramm hasznos terhet Föld körüli pályára állítsunk, minimum tíz kilogramm hajtóanyag kell. Ehhez még hozzájön a tartály súlya, és a kiegészítő berendezések súlya is.   Nézzünk egy konkrét példát. Az űrrepülőgép teljes indítási tömege 2041 tonna. Maga az űrrepülőgép 113 tonna. A külső üzemanyag tartály 748 tonna, a gyorsító rakéták súlya /ebből kettő van/ 1180 tonna. Összesen 1928 tonna az üzemanyag.  Ha a tömegarányt vesszük, itt nagyobb érték jött ki. Ugyanis ezekhez az értékekhez hozzájön a levegő ellenállása, melyet több tíz kilométer magasságig le kell küzdeni.  A közreadott adatok szerint ebben a rendszerben 0,45 kg teherhez 3000-5000 dollárnyi befektetés szükséges. Látható, hogy hatalmas energia befektetésre és hatalmas pénzre van szükség ahhoz, hogy aránylag nem nagy hasznos tömeget tudjunk Föld körüli pályára állítani. A fentebb írtakat azért említettem meg, mert magyarázatot, támpontot ad a következő szakaszhoz. Ezután a kis kitérő után nézzük azokat a dolgokat, melyek napvilágot láttak eddig, és érdekes lehetőséget vetettek fel.  Mars utazás, ércbányászat a Holdon vagy a Marson. A hír mögött furcsa dolgokat lehet találni. Nézzük sorra. Az erőfitogtatás mindig is jelen volt az emberiség történelmében. Régen a bátorság, a harcias magatartás, a hűség, nem kis mértékben a vagyon dominált. Manapság a pénz, a hatalom, az üzlet, a profit, pénzzel és hatalommal. Ennek egy jelensége a fent említett vállalkozás is. Űrséta, űrkirándulás, stb. Persze meg lehet oldani, de iszonyú pénzekkel. A mélyebb része a következő. Aránylag rövid idő alatt szeretnének eljutni a Marsra. Ennek várható időpontja 2033-35. Nem túl korai? Vegyük sorra. A Mars távolsága 225 millió kilométer. Van optimális Földközeli távolság, ez 2035-ben lesz legközelebb. Jelenleg, bár nagyon sok hír felröppent ezzel kapcsolatban, a marsi út oda-vissza, a legoptimálisabb esetben 250-300 nap. Ez igen hosszú idő. Itt visszautalok a tömegarányra. Ugyanis olyasmit is figyelembe kell venni, hogy a rakéta gyorsul, elér egy optimális sebességet, majd a célobjektum előtt lassítani kell, majd leszállni, aztán felszállni, majd ismét gyorsulni, majd a Föld közelébe érve ismét lassítani, majd leszállni. Persze ennek több variációja lehetséges. Nem egyszerű, és mindehhez üzemanyag kell, és nem is kevés. Igen hatalmas űreszköz kell ahhoz, hogy az élethez szükséges felszereléseket is magukkal vigyék, nem beszélve a technikai eszközökről. Ez az objektum, azaz az űrhajó a távolság miatt teljesen magára lesz utalva. Nincs földi segítség, nincs földi támogatás. Teljesen önálló egységet kell képviselnie. Mi kell mindehhez? Először is megfelelő, biztonságos űreszköz, személyzet, élelmiszer, szigorú orvosi megfigyelés, technikai eszközök, valamint olyan stabil kommunikációs és számítógépes rendszer, amelyben a hibalehetőséget teljes egészében ki lehet zárni. Azt kell mondanom, hogy jelenleg ilyen nem létezik. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozást sikerre lehessen vinni, új típusú rakéta és hordozó rendszert, az ellátáshoz szükséges megfelelő élelmiszereket, az emberek védelmére a világűrből érkező sugárzások és meteoritok elleni hatékony védőpajzsot kell megalkotni, a pszichés megterhelést teljes egészében kezelni, a legmegfelelőbb technikai eszközöket megalkotni, tökéletes informatikai rendszert kell kiépíteni. Talán ezek a legfontosabbak. Sok más egyéb dolgot is meg kell oldani. Összefoglalva: nagyon szép dolog, hogy valakinek, valakiknek olyan terveik vannak, ami az emberiséget előreviszi, és tudását, ismeretét gyarapítja. A jelenlegi számítások szerint a mars expedíció költsége 500 milliárd dollár. A jelenlegi állás szerint csak elméletben, illetve olyan személyek fejében fogalmazódott meg ez az ötlet, akik a hatalmukat, vagyonukat akarják megmutatni a világnak. Eddig. Vajon valóban ez a cél? A mai világ hatalmasságai vajon miként gondolkodnak e felől a vállalkozás felől?  Bárhogy is gondolkodnak, a mai ismeretek szerint sem technikailag, sem emberileg, sem egyéb más módon ezt nem lehet megvalósítani.

Nézzük a másik elképzelést, a bányászatot. Már jelent meg ilyen címen is cikk. Ugyanazokat a feltételeket itt is fel lehet sorolni, mint a marsi expedíció kapcsán. Annyi a különbség, hogy itt az ember elvileg kiváltható robotokkal. De vajon milyen érceket, milyen mennyiségben, és milyen áron akarnak kitermelni a Holdon vagy a Marson? Ebben az esetben életfunkciók fenntartásáról nincs szó. Viszont arról igen, hogy precízen, pontosan, megbízhatóan működő robotok legyenek. Vajon megéri-e a bányászat ilyen távolságban? Hiszen manapság minden a pénzen múlik. Nagy kérdés, és érdekes lehet, lehetne a válasz. Talán túlságosan is egyszerűen van megfogalmazva annak a ténye, hogy a mai tudásunk és technológiánk milyen mértékben előrehaladott a tekintetben, hogy ezeket az elgondolásokat megvalósítsák.

Ha csak fellengzős puffogtatás az egész, csak azért, hogy beszéljenek valamiről, aztán el van felejtve, de a hír ott áll valaki, vagy valakik mögött, akkor nem sok értelme van az egésznek. Mi az igazi cél? Mi az igazi ok? Nem kis összegről van szó. Ki az, vagy kik azok, aki, vagy akik ennyit képesek áldozni ilyen, szerintem még kétes kimenetelű valamire. Mert valljuk be őszintén. Nem körvonalazódik semmi olyan konkrét terv, elképzelés, amely azt célozná meg, hogy ez a terv életképes. Az idő múlik. 2035. 17 év. 2035-ben kerül a Mars kedvező helyzetbe. Ha elmarad, ismét hosszú, hosszú éveket kell várni a következő kedvező alkalomra. Azok az emberek, akik ezt elképzelték, hol lesznek, hiszen nem fiatalokról van szó? Viszi majd egyáltalán valaki tovább? Egy ilyen átfogó, és szerteágazó elképzelés mellett ez nem sok idő, főleg annak tudatában, hogy szinte mindent ki kell találni, meg kell tervezni, meg kell alkotni, le kell gyártani, össze kell szerelni, és 100%-an üzemképessé kell tenni. Nem kis feladat.

Tudják, melyik a legtökéletesebb űrhajó? Megmondom: a Föld.