Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Éghajlat korábbi cikkei

2021.07.30.

Éghajlat-politika

Hát nem furcsa? Éghajlat-politika. Ennek közel sem erről kellene szólni. Az éghajlat által okozott bármiféle változás pozitív, vagy negatív irányban nem kellene, hogy politikai kérdésként fogalmozódjon meg. Ha már a politika benne van, akkor már komolytalan az egész. Sajnos azt látjuk már a címben is, hogy politika irányítja az éghajlat kérdéseit is. Miért nem a szakértők, a hozzáértők? Lehet, hogy őket is a politika irányítja? Ha ez így van, akkor semmi értelme bármiféle véleménynek, írásnak, főleg nem döntéshozásnak, mert nem a szakértők véleményét közvetítik. Így okafogyottá vált, hogy konferenciák, előadások garmadát rendezik világszerte a semmiért. Mert erről van szó. Nincs döntés semmilyen területen sem. A döntéshozók döntésképtelenek. Akkor miről beszélünk? Az egyszerű emberek, akik a maguk bőrén tapasztalják az egyre nagyobb változásokat, többet tudnak ezek szerint, mint azok, akik ezzel foglalkoznak. A mezőgazdaság, mely súlyos dolgokkal néz szembe, talán a legveszélyeztetettebbek közé tartozik. Az élelmiszereink függnek ettől az ágazattól. Talán érdemes lenne többet foglalkozni ezzel a területtel. Ha ez nincs rendben, nincs mit enni. Az éghajlat, az időjárás pedig folyamatosan jelez, és egyre drasztikusabban jelez. Mire gondolok? Aszály, vízhiány, talajszennyezés, talajnedvesség csökkenés, talajromlás, a talaj tápanyag hiánya, a termőréteg csökkenése, elsivatagosodás, stb. Lehetne még sorolni. Ezek mind már hétköznapi problémák. Ebben élünk. Na, ezekről képtelenek dönteni a vezetőink. Vannak dolgok, amelyekről egyik napról a másikra törvényt, határozatot hoznak, és be is vezetik. Magáról a környezetvédelem kérdéseiről miért nem lehet azonnali döntéseket hozni? Nagyon egyszerű a válasz. Az érdekek nem engedik. A gazdagodás, a gyarapodás vezérli még most is a döntéseket. Ezért nevezik éghajlat-politikának. Hangzatos név üres háttérrel, és üres semmitmondó döntésekkel. Leírt oldalak tízezreit lehet olvasni a semmiről. Százalékok, viszonyítások, kimutatások, vélemények ezrei látnak napvilágot. Az eredmény ugyanaz. Minden marad a régiben. Semmi nem változik. Annyira világos, hogy ez nem cél. Nem cél, hogy egészségesebb környezetben éljünk. Nézzünk körül. Hogy viselkednek az emberek? Elkeserítően. Mindenhol szemét, hulladék. Senki nem gondolja komolyan, hogy milyen kárt okoz. Sőt! Ha figyelmeztetve van valaki, még neki áll feljebb. Fenyegetőzik, szidalmaz, sok esetben még elhord mindennek. Nincs felelősségre vonás. A fejek nagyon üresek ezen a téren is. Fontos és kell ezen változtatni, mert nagyon rossz vége lesz. A levegő, a vizek, a talaj olyan szennyezettségi szintre kerülhetnek, amikor már nem lehet vele tenni semmit.

Ezt kellene megérteni. Minden ember maga alatt vágja a fát azzal, ha károsítja a természetet. Azért említem, hogy minden ember, mert az egyének is rendkívül sokat tehetnek azért, hogy javuljon a helyzet. Javulás pedig kell. E nélkül egy idő után lakhatatlanná válik a Föld. Nincs hova menni. A Föld az otthonunk. A felelőtlen környezetkárosítás így is nagy károkat okozott a természetnek. Csak egy dolgot említek. Ahová az ember beteszi a lábát, ott rombolás és pusztulás áll be. Több helyen a világban le kellett zárni az emberek elől területeket, mert túlszennyezték. Miért nem lehet vigyázni ezekre? Mert felelőtlenek az emberek, és nem érdekli őket. Ott voltam, láttam, szemeteltem, hazamegyek, távol van tőlem. Érhetetlen, ahogy sok más is. Szemléletváltás kellene, de nagyon hamar. Éghajlat politika helyett, éghajlat védelem. Ma már a környezetvédelemnek és az éghajlat védelemnek igen szorosan együtt kellene működni. Azt kellene eldönteni, hogy mikor fog az egész rendszer elmozdulni a semmiből. Szerte a világon a veszélyre, a nagy melegre, a hatalmas viharokra, az időjárás szélsőséges voltára hívják fel a figyelmet. Ennyi. Nincs tovább lépés. Most már tapasztalhatjuk minden nap, hogy nagy változás történik. Minden híradásban valahol a világon történik olyan éghajlati esemény, aminek ott, akkor nem kellene megtörténnie. Al Gore 2006-ban elkészítette a „Kellemetlen igazság” című filmjét, amivel bejárta a világot. A cél az volt, hogy felhívják az emberek figyelmét a globális felmelegedés káros hatásaira. Van egy nagyon hasonló történés, ami az 1970-es években történt. Már akkor jó néhány kutató publikált arról, hogy gondok vannak, lesznek a túlzott káros anyag kibocsátással, illetve az üvegházhatású gázok kibocsátásával. Érdekes, hogy 30 év elteltével már mekkora gondot jelent a felmelegedés, amiről jóval korábban már említést tettek. Aztán eltelt azóta 15 év, és már hatalmas gondok vannak. A sokszorosára emelkedett a „kellemetlen igazság”. Mert erről van szó.

Mondhatnánk azt, hogy a feltüntetett hőmérséklet emelkedés ennyi idő alatt nem sok. Számszerűsítve valóban nem sok, de ha az összhatást vesszük, akkor rengeteg. Mik ezek az összhatások? A hőmérséklet folyamatos emelkedése, az egyre nagyobb aszály, a fokozott sivatagosodás, az egyre nagyobb viharok, az édesvíz csökkenése, a talajnedvesség hiánya, a talajvíz drasztikus csökkenése, az egyre gyakoribb és nagyobb erdőtüzek, az energiafelhasználás emelkedése, ezzel együtt a szén-dioxid kibocsátás emelkedése, az emberek elvándorlás, stb. Ezeket okozza az a néhány fokos átlagos hőmérséklet emelkedés. A természetben minden összefügg mindennel. A diagram érzékelteti a klímaváltozás miatt kialakult természeti katasztrófák alakulását.

    

A feltüntetett változásnak komoly hatásai is vannak, az emelkedett számra, sajnos az elhunytak számára, valamint, hogy mekkora anyagi kár keletkezett ezekből. Ezek hatalmas számok. Ezek a következmények lassan már követhetetlenek, és nem tartható kontroll alatt. Ami még nagyobb baj, hogy még most sem hallani semmiféle olyan intézkedésről, ami jelentősen megváltoztatná ezt az állapotot. Vannak fórumok, rendezvények, konferenciák, ahol több ezer kutató, szakértő mondja el, vagy hallgatja az előadásokat. Aztán két-három nap múlva megállapodnak valamiben, mindenki elmegy haza, és folytatódik minden ott, ahol annak előtte. Magyarul semmi változás nem történik. Az érdekek még mindig felülírják a józan ész által diktált figyelmeztetéseket, melyek komoly gondokra utalnak a Föld további sorsát illetően.

 

Ezzel párhuzamosan évről évre emelkedik azoknak a száma, akik kénytelenek elhagyni szülőhelyüket, mert olyan körülmények alakulnak ki, melyeket már nem tudnak kezelni. Ez viszont jelentős megterhelést jelent arra a helyre, ahová menekülnek. Úgy gondolom, hogy igen gyorsan kellene tenni valami olyat, ami jó irányba vinné a bolygónk klímájának, környezetének jobbá fordítását, addig, amíg valóban nem lesz késő.

2021.07.24.

Az évszakok változása

Úgy gondolom, hogy egyre inkább érezhető az évszakok közti változás, illetve, hogy az egyes évszakok időtartama eltolódik valamilyen irányba. Sok esetben ez már elég jelentős. Vannak szélsőséges esetek is, de folyamatosan látható és tapasztalható, hogy változás van az éghajlatot tekintve hazánkban is.

Ha megnézzük a diagramot, akkor láthatjuk ennek számszerű jellegét is. Vannak azonban ennél mélyebb dolgok is a változást tekintve. Lényeges része a rendszernek a hőmérséklet és a csapadék. Ezeknek a tényezőknek is megváltoztak a számai, sajnos negatív irányba. Ez azt jelenti, hogy kedvezőtlen mért adatok kerültek rögzítésre, melyek egyáltalán nem jók. Az említett két tényező erőteljesen, sőt, teljesen befolyásolja hazánk éghajlatát. A csapadék csökkenése, az esős napok számának csökkenése a talaj nedvességtartalmának csökkenését is jelenti. Ez pedig aszályt idéz elő, amely a későbbiekben félsivatagosodást, majd teljes sivatagi jelleget eredményez.   

Sok esetben tényként kezelik, hogy az összmennyiséget nézik. Ez egy téves következtetést eredményez. Ha megnézzük, akkor a 2020-as év áprilisában 2,7 mm csapadék hullott. Nem írtam félre. Ennyi. Csak gondoljanak bele 30 nap alatt 2,7 mm eső, ami annyit jelent, hogy 2,7 liter víz egy négyzetméteren egy hónap alatt. Ha tovább boncolgatjuk, akkor beláthatjuk, hogy ez nem hogy kevés, hanem semmi. Több minden következik ebből, de az egy másik gondolatkör.

Talán sokan vannak úgy, hogy már megint egy olyan hír, ami ezzel a témával foglalkozik. Senki ne vegye senkitől tolakodásnak, de emlegetni kell ezeket a dolgokat. Így tudatosul talán az emberekben, hogy nagy baj van az éghajlat terén. Ezt már mindenki tapasztalja a saját bőrén. A meleg sok baj okozója. Az átmelegedett lakások, az éjszakai magas hőmérséklet, az alvásszegény éjszakák rossz hatással vannak az emberekre. Nemcsak a magas hőmérsékletekkel kell megküzdeni, ami már abban is jelentkezik, hogy jóval hosszabb ideig tart, mint korábban. A magas hőség mellett hőhullámokkal is szembe kell nézni. Ezek sok esetben több napig is tartanak, de nem vagyunk messze attól, hogy ez az időtartam hetekre bővüljön ki. 

Lehetne kérdezni, hogy miért mindig a hőmérséklet a téma? Azért, mert innen indul ki minden, a hőmérséklet emelkedése okozza az összes problémát. Addig, amíg ez nincs normásan kezelve, addig az éghajlat és az évszakok változásában nagyobb elváltozások is keletkeznek, amelyek az emberekre is kihatnak.

2021.07.16.

A nyári időszak hossza

Gyerekként emlékszem, hogy volt a kertünknek egy része, ahol édesapám nevelt szőlőt. Arra is emlékszem, hogy már javában jártunk iskolába, amikor szóba került a szüret. Ez úgy szeptember vége, október eleje volt. Az is beszédtéma volt, hogy az őszi érlelő napsugár, és hogy minél többet van a tőkén a szőlő, annál magasabb lesz a cukorfoka. Így alakult ki ez az időszak a szüretre. Ma már ez gyökeresen megváltozott. Nemcsak a szőlők fajtája miatt, hanem, hogy sokkal hamarabb kezdődik a meleg, és egyre tovább tart. Előfordul, hogy már augusztus közepén szüretelnek, mert beérett a szőlő, tovább nem lehet a tőkén hagyni, mert összeaszik, vagy elrothad. Igen érdekes a következő. A csillagászati évszakok az adott hónap 21-vel kezdődnek és végződnek, tehát, december 21-én kezdődik a tél, március 21-én a tavasz, június 21-én a nyár, és szeptember 21-én az ősz. A meteorológia évszakok mindig a hónap elsején kezdődnek, tehát december 1-én kezdődik a tél, március 1-én a tavasz, június 1-én a nyár, és szeptember 1-én a z ősz. Mára ez annyit változott, hogy a nyár kezdetét akkorra datáljuk, amikor a napi középhőmérséklet meghaladja a 17,71 Celsius fokot, a végét pedig az első ennél hűvösebb nap határozza meg. Talán kissé furcsának tűnik, de lehet, hogy van némi alapja ennek, ugyanis a meleg időszakok kezdenek növekedni. A másik oldal viszont az, hogy ez a meghatározás eléggé labilis. Ugyanis sok esetben áprilisban van már több mint 17,71 Celsius fok. Akkor már nyár van? Az említett új módszer szerint, igen. Ez viszont úgy gondolom kissé eltúlzott. Ha a másik oldalt nézzük, azaz, a nyár végi időszakot, akkor igen messzire elnyúlik a nyári időszak.

„hogy az egyes években mikor lépte át először a napi átlaghőmérséklet a 75. percentilishez tartozó értéket (17,71 °C), és mikor utoljára. Ezen két dátum határolja a nyarat”.

Forrás: energiaklub.hu

Lehet nagyon sok formában számolni és viszonyítani. Egy biztos. Vannak mérési eredmények, melyek pontosan meghatározzák, hogy mikor mennyi volt a hőmérséklet. Ez a lényeg. Minél bonyolultabban, és minél több összehasonlítási adatot veszünk alapul, annál torzabb végeredmény jön ki. 

A nyári időszak évtizedes bontása:

1971-1980 június 21-től, augusztus 20-ig

1981-1990 június 20-tól, augusztus 27-ig

1991-2000 június 13-tól, szeptember 6-ig

2001-2010 június 6-tól, szeptember 9-ig

2011-2019 május 29-től, szeptember 17-ig

Az évtizedekhez tartozó napok számának emelkedése. A lenti diagram számai azt mutatják, hogy az új meghatározás szerint, mikor van már 17,71 Celsius fok. Sőt! Ez így nem is teljes, hiszen vannak esetek, amikor áprilisban ennyi a középhőmérséklet. Felvetődik a kérdés. A definíció szerint ekkor már nyár van? A valóságban messze nem. Azzal, hogy a melegedés egyre fokozódik, az évszakok még maradnak. 

Az viszont látható elég erőteljesen, hogy az évszakok, és köztük a nyári időszak egyre jobban kitolódik. Hamarabb kezdődik, és tovább tart.

2021.07.09.

Extrém hőmérsékleti esetek

Sajnos egyre inkább tapasztalható, hogy olyan szélsőséges hőmérsékleti viszonyok alakulnak ki, melyek már veszélyesek mindenkire és mindenre. Ezek a mért értékek messze túlmutatnak a normális kereteken. Szokták mondani, hogy ez nem is olyan szélsőséges, hiszen régen is voltak kiemelkedő hőmérsékleti különbségek. Ez valóban így van. A különbség ott van, hogy ezek az anomáliák olyan időszakban, helyeken alakultak, alakulnak ki, ahol az nem egészen megszokott, és nem csak egy alkalommal, hanem tartósan. Csak egy példát említek. Ma már teljesen elfogadott, hogy hőhullámok alakulnak ki, vagy a sivatagban havazik. Már arra sem lehet fogni, hogy a kommunikáció, a hírek nem jutnak el mindenhova, vagy csak késve. A 90-es évektől annyira megszokott és természetes a világháló használata, hogy szinte a minden napok részévé vált. A történések percek alatt bejárják a világot. Sőt! Ma már a telefonoknak köszönhetően szinte mindenhonnan tudósítanak. De térjünk vissza az extrém hőmérséklethez. Mikor beszélünk erről a hőmérsékletről? Akkor, amikor a hőmérő higanyszála túllépi a 35 Celsius fokot. Számomra az eddigi legmegdöbbentőbb hőmérsékleti anomália térképe.

Forrás: index

Akárhogy is nézzük, ez már ténylegesen és tartósan elgondolkodtató. Nagyon itt az ideje, hogy valami megváltozzon, mert a természet alaposan kezd eltorzulni.

2019.május 12. Montijo, Portugália 35,5 Celsius fok Ész: 38,7 fok Nyh. 8,9 fok

2019.május 12. Kojnas, Oroszország 31,2 Celsius fok Ész: 64,7 fok Kh. 47,5 fok

2019.július 25. Geilenkirchhen, Németország 40,5 Celsius fok Ész: 51,5 fok Kh: 7 fok

2019.július 25. Helsinki-Vantaa, Finnország 29,6 Celsius fok Ész: 60,1 fok , Kh: 24,9 fok

2019.január 02. Sonndalsora, Norvégia 19 Celsius fok Ész: 62,6 fok Kh: 8,5 fok

2020.február 06. Seymour-sziget, Antarktisz 18,3 Celsius fok.

2021.június 24. Fülöpháza 40 Celsius fok Ész: 46,8 fok Kh: 19,4 fok

2021.június 29. Lytton, Canada, 49,6 Celsius fok. Ész: 50,2 fok Nyh.: 121,5 fok

A felsoroltak közül kettőt szeretnék kiemelni. Az Antarktisz 18,3 Celsius fokos, és a Kanadai 49,6 Celsius fokos hőmérsékletet. Ez számomra döbbenet. Ráadásul Kanadában három egymást követő napon emelkedett 40 Celsius fok fölé. Ez már extrém hőhullámnak is megfelel. Sajnos, a következmények nem maradtak el. Semmilyen élő szervezet nincs ráállva ilyen magas hőségre, főleg nem közel az Északi sarkkörhöz. 

Itt egy kis összehasonlítás azonos hónapban, a különböző helyeken mért hőmérsékletek között. Az egyes településeken a hőfokok átlagban vannak megadva. Azt hiszem ez egyáltalán nem gátja annak, hogy belássuk, hatalmas változások alakulnak ki, és még ennél is szélsőségesebb helyzetek fognak kialakulni a jövőben.  

2021.07.02.

A légkörről

Az egyik legfontosabb tényező, amely nélkül nincs élet, az az oxigén. A Föld légkörének összetétele a mai ismereteink szerint egy kicsit megváltozott a régebbi értékekhez, és összetételhez képest. Ennek legfőbb oka a folyamatos légkörbe kerülő egyéb gázok és porok felhalmozódása. A levegőben lévő szennyező anyagok a talaj közelében gyűlnek össze, mivel mindegyik nehezebb az éltető oxigénnél. Sokan még mindig azt hiszik, hogy a levegő azonos az oxigénnel. Hát nem. A légkör összetétele a klasszikus felállás szerint 78 százalék nitrogén, 21 százalék oxigén, 1 százalék nemes gázok. Mára ez az összetétel egy kicsit megváltozott. Nézzük csak? A kimutatott értékek szerint az összetétel 100 százalék fölött van, ami nem lehetséges. Egy észszerű magyarázat adhat erre választ. Mégpedig az, hogy valamelyik összetevő százalékos aránya megváltozott. Ha egy köbméter levegőt veszünk alapul, ami 1000 liter, akkor könnyen kiszámíthatjuk, hogy 780,084 liter nitrogén, 200,946 liter oxigén, 20 liter vízgőz, furcsa mód az argon 9 literes mennyisége, 0,3 liter szén-dioxid. Itt álljunk meg egy kicsit. A szén-dioxid felelős a globális felmelegedésért. Van egy újabb veszélyes jelentkező a légkör felmelegedését illetően. Ez nem más, mint a metán.  

Az lenti diagramban szerepel az említett metán. Ennek a jelenlegi mért koncentrációja 1,8 milligramm/liter. A mindenki által elérhető adatok szerint a levegő egy literjében 1,8 milligramm metán található. A milligramm a gramm ezredrésze, illetve a kilogramm milliomod része. Ránézésre nem sok, de ha együtt nézzük a többi gázzal, elég jelentős, és fokozódni látszik a fagyott talaj felolvadása miatt. Ezzel együtt a metán jelenlegi mennyisége egy köbméterben 0,00125 liter, ami nagyon kevésnek tűnik. Ez ugyanis 1,25 milliliter. A milliliter a liter milliomod része. Sajnos az egyes megadott értékek valahol ppm-ben, máshol százalékban, még máshol mikro, illetve milligrammban vannak megadva. Ezeket kell átváltani a megfelelő és érthető értékekre. Remélem sikerült. A metánnal kapcsolatban még annyit, hogy sokkal jobban elősegíti a globális felmelegedést, mint a szén-dioxid. Hogy mennyi ez a sokkal, úgy 60 százalék. Nem kevés. Komoly gondot fog okozni az elkövetkezendő időkben.     

Ha mindent összevetünk, akkor beláthatjuk, hogy egyre több összetevő pontos értéke kerül napvilágra, ami rontja az éltető oxigén arányát a légkörben. Egy valamit még nem szabad elfelejteni. Ez pedig a szálló por mennyisége. Hihetetlen veszélyes, ugyanis komoly felső légúti megbetegedéseket okoz, sőt egyes fajtái, amik ugyancsak itt vannak a légkörben, az un. PM2,5, a tüdő legkisebb területeibe is behatol.

A Föld légkörének átfogó elemzése érdekes adatokkal szolgálna. Én nem tudok ilyen mérési eredményről. Egy érdekes dolog viszont napvilágot látott. Az oxigén mennyisége a levegőben annyival csökkent, amennyivel a szén-dioxid nőtt. Ez azt vetíti előre, és arra enged következtetni, hogy a szennyező anyagok kiszorítják az éltető oxigént, illetve hígítják azt. Azt is figyelembe kell venni, hogy amint már említettem, a szennyező gázok, porok a légkör azon részein gyűlnek össze, mivel nehezebben az oxigénnél, ahol az emberek tartózkodnak. Nem véletlenül mondják, hogy a hegyvidékeken „harapni” lehet a levegőt. Egyszerűen nem annyira szennyezett a levegő. Az ember számára minden fontos, és lényeges, amiben él. Talaj, víz, levegő. Mindegyikre nagyon kellene, kell vigyázni.

 

2021.06.26.

Hőmérsékleti jóslatok

Elnézést, de jobb kifejezést nem találtam a jelenlegi hőmérsékleti változásokat illetően. Hogy miért? Nézzenek körül. Az a rengeteg konferencia, gyűlésezés, rendezvények, aminek a vége semmi konkrétum. Nincs döntés. Több ezer, szakembernek mondott valakik összejönnek több napra, és semmi érdemi döntést nem tudnak hozni. Érdekes megfigyelni, hogy egyre inkább tolódnak ki az egyes időpontok. Sok esetben már a 2030-as, 2050-es, 2100-as éveket emlegetik valamilyen változás miatt. Tudomásul kellene venni, hogy a változásban élünk, és ezt kellene minél hamarabb orvosolni, és nem tologatni az időpontokat. Érezhető, hogy a felelősséget igyekeznek kitolni minél távolabbra, hogy fedve, védve legyenek attól, hogy felelősségre tudják a szakértőket vonni a döntéseik miatt. Bármilyen döntés születik, ha egyáltalán van ilyen, akkor ezeket nem tartják be. Semmiféle szerződés, semmiféle ígéret, semmiféle komoly szakmai érv nincs hatással arra, hogy a rögzített előírásokat alkalmazzák, betartsák. Elkészülnek hatalmas összegekért különböző tanulmányok, kimutatások, elemzések, stb. Az eredmény siralmas. Olyan cikkeket tesznek közzé, amelyek messze vannak a valóságtól. Csak egy példa. Ha valakinek van száz forintja, egy másiknak meg 10 forintja, akkor átlagban 55 forinttal rendelkeznek. Mondhatjuk, semmi baj nincs, mind a ketten tudnak vásárolni azt, amit akarnak. A valóság azonban az, hogy csak a száz forinttal rendelkező személy tud vásárolni. A hőmérsékleti tartományokban ugyanez áll fönn. Átlagolás, és ami még rosszabb, egy bizonyos időszak összehasonlítása a jelenlegi időszakhoz. Ez egy teljesen torz értéket mutat. Ismét egy példa. A napi, a havi, az évi átlagok csak viszonyítási alapnak használhatók. Valóban össze lehet vetni egy adott időszak változásait. Itt arra utalnék, hogy például a napi átlaghőmérséklet nagyon sok esetben kedvező értékeket mutat. Ezzel nincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor a tényleges hőmérsékleti állapotok kialakulnak. Konkrétan, amikor 38-39-40 Celsius fok van. Ezt kell az embereknek elviselni tartósan, nem az átlagos hőmérsékletet. Ehhez aztán szorosan hozzá tartozik a levegő páratartalmának csökkenése, a talajnedvesség tartalmának jelentős elvesztése, az aszály kialakulása, a talajvíz jelentős csökkenése. Ezek a természetet érintő változások. Említést kell tenni az egészségre gyakorolt hatásokról is. Ez az, ami igen lényeges. Sajnos, amikor minden átmelegszik, nincs hova menni. Ez összefügg különböző betegségek, egészségi állapotok romlásával. A tartós magas hőmérsékletek miatt, és most a maximum hőmérsékletekre gondolok, hiszen ezt éljük meg, ebben mozgunk, csökken a talaj víztartalma, nő az aszály lehetősége, megnövekszik a sivatagos területek nagysága. Nagyon fontos, hogy csökken a folyók vízhozama, és növekszik a levegőben fellelhető szálló por mennyisége. Sajnos itt kell megemlíteni, hogy a melegedéssel párhuzamosan a kártevők mennyisége is megnő. Ami pedig közvetlenül az embereket érinti, az a kullancs, illetve más egyéb kellemetlen rovarok tömeges megjelenése, pl. bizonyos poloskafajok. Még egy gondolat a hőséggel és a hőmérséklettel kapcsolatban. Érezhető, hogy szinte az 1980-as évektől kezdve növekszik a hőségnapok és a hőhullámok száma. Ez azt eredményezi, hogy tovább, és gyakrabban leszünk kitéve ezeknek a szélsőséges időjárási tényezőknek. Azt hiszem, hogy nyugodtan lehet mondani, hogy ez már nem szélsőség, hanem egy állandósult fizikai állapot, mellyel minden évben meg kell küzdenünk.

  

Nem szeretnék ismételten utalgatni a korábbi időkre. Azt viszont meg kell jegyeznem, hogy olyan, mint hőségnapok, nem szerepelt a fogalmaink között. Sajnos, de be kell látni, hogy ez ma már a mi éghajlati övünkön is állandósulni látszik. Ezek elég komoly változások, melyek nagyon kihatnak az emberek egészségi állapotára is. Tudjuk, hogy milyen kellemetlen állapot, amikor ismét azzal találjuk magunkat szemben, hogy már megint nagyon meleg van. Egy idő után nyomasztóvá válik. Ezzel a jelenséggel együtt kell élni. Összegyűjtöttem néhány év hőségnapjainak számát. Látható, hogy a 2018-as évben volt eddig a legtöbb hőségnap. Azt hiszem, ezek az adatok jelzés értékűek. Itt érdemes még megemlíteni, hogy tőlünk délebbre, szinte arányosan mérnek extrém hőséget. Sok helyen 42-47 Celsius fok sem ritka. Ha még azt is hozzá tesszük, hogy ezzel párhuzamosan a levegőben lévő pára is erősen csökken, akkor szinte elviselhetetlen a hőség ezeken a helyeken. A mediterrán égövben a hőségnapok ugyanezt teszik. Egyszerűen kiszárítják a levegőt, mivel az éjszakai lehűlés is alacsony. Így érezhető a folyamatos meleg.  Sajnos egyes vélemények szerint, a változásokat már nem lehet megállítani. Legyünk bizakodóak, hogy lehet még javítani ezeken az állapotokon.  

Szeretnék néhány gondolatot mondani a közelmúlt hőségéveiről. Melyek voltak ezek: 2010, 2015, 2018, 2019-es évek. Hallottuk az akkori hírekben, hogy milyen problémákat okozott a hőség nagyon sok helyen. Sokan mondhatják, hogy ez csak játék a számokkal. Ez valóban így is van. De talán érdemes a számok mögé nézni. Ha ezt megtesszük, akkor jobban rálátunk a változásra.

Forrás: Metnet adatok

Ettől függetlenül látható, hogy milyen maximumok alakultak ki. Legtöbb esetben a napi átlag értékeket teszik közzé, mert ez kedvezőbb értékeket mutat. Az emberekben az marad meg, hogy „x” alacsonyabb hőmérséklet volt aznap. A valóság az, hogy az átlag csalóka. A hőérzet nem az átlaghoz igazodik, hanem az akkor mérhető hőmérséklethez. Az emberek azt élik meg, amilyen hőmérsékleti körülmények között közlekednek, sétálnak, strandolnak, dolgoznak, stb. Az abszolút maximum hőmérséklet azért fontos, mert ugyancsak ezt a hőérzetet tapasztalják az emberek. Az odáig tartó melegedés, és az onnan történő visszahűlés nyári hónapokban elég hosszú. Tény, hogy az 1970-es évben is volt hőségnap. Volt 30 Celsius fok feletti hőmérséklet, de csak néhány napot. Most már ezek az értékek állandósultak, oly annyira, hogy nemcsak napokban, hanem hetekben lehet mérni az hőség időszakokat. Az alábbi ábra 11 év maximum hőmérsékletét mutatja. A 2015-2017-2019-es években extrrém magas volt a maximum hőmérséklet. Ezekből következtetni lehetett a 2021-es évre, hogy ebben az évbe is lesz extrém meleg nap. Lett. 

Fülöpháza 2021.06.24. 40 Celsius fok.

2021.06.18.

Érdekes változások 60 év távlatában

      Sok érdekességet hallottam, láttam, olvastam, de sok más egyébbel együtt nem figyeltem rá kellőképpen. Mentségemre legyen mondva, rengeteg ilyen, és ehhez hasonló adat kerül az ember birtokába nap mint nap. Ha pontosítani szeretnék, akkor érdekes információ ütötte meg a fülemet. Oly sokat hallunk az időjárásról, annak szélsőséges jellegéről. Ezt szeretném kicsit körbejárni. Az első átfogó összefogás a Nemzetközi Geofizikai Év keretén belül volt 1957-1959 között. Több száz, több ezer kutató és kutató állomás végezte a méréseket. Földön, vízen és levegőben egyaránt. Ennek az eseménysorozatnak az elolvasása inspirált arra, hogy a természettudományok felé forduljak. A visszaemlékezéseim úgy a hatvanas évekre tehetők. Rögtön egy grafikonnal kezdeném. Látható, hogy ötven év elteltével a nyár melegebb lett. Lehet azt mondani, hogy ezek nem nagy eltérések, de globálisan nézve bizony jelentős. A nyár plusz 3,75 Celsius fokkal lett melegebb. Korábban megjelentek cikkek, hogy a globális felmelegedés hidegebb teleket és melegebb nyarakat eredményez. Megpróbálom elemezni a tapasztaltakat és azokat az információkat, adatokat, amiket azóta közzétettek, illetve amire saját magam emlékszem. Mindjárt itt van egy összehasonlító táblázat.

Szerencse, hogy az internet adta lehetőség módot ad arra, hogy elővegyünk korábbi olvasmányokat. Találtam egy érdekes cikket „Klímaváltozások” címmel. Az éghajlat ingadozásai eléggé közismertek. A legutóbbi néhány évtizedben például mintha megbomlott volna Magyarország időjárásának a menete (és más területeké is); régebben a téli havazás már decemberben vastag, fehér takaróval borította országunk földjét, újabban azonban a nagy téli havazások ritkábbak, és januárban vagy februárban következnek be. Az idén azonban jóformán nem is volt nálunk tél. Hiba volna azonban e tényekből arra következtetnünk, hogy az időjárás egész iránya alapvető mértékben megváltozott. Lehetséges, hogy csak egy kisebb változást élünk át, és néhány év vagy egy-két évtized elmúltával minden visszalendül majd a megszokott kerékvágásba. Az ilyen és ehhez hasonló éghajlati ingadozásokból tehát még nem vonhatunk le különösebb következtetést; még abból a tényből sem, hogy a múlt évszázad vége óta több gleccser is visszahúzódóban van, ami az éghajlat általános, lassú fölmelegedésére mutat. Ha ilyen jelekből nem következtethetünk éghajlatunk alapvető változására, vajon miként oldhatjuk meg a jégkorszakok keletkezésének és elmúlásának a problémáját? Erre a kérdésre egy kiváló szerb csillagász, Milankovié próbálta megadni a választ. Az ő számításait az 1970 márciusában, három hónappal a századik születésnapja előtt elhunyt nagy magyar tudós, dr. Bacsák György tökéletesítette. Kettőjük elméletét Milankovié-Bacsák-elmélet néven tartják számon. Milankovié és Bacsák rámutattak arra, hogy a Nap sugárzásának változásain kívül (amilyenek például a 11 éves szakaszossággal megerősödő naptevékenységből is következnek) figyelembe kell venni azt is, hogy a Föld pályaelemei is változnak. Utalva arra, ha a gleccserek folyamatos csökkenését vesszük figyelembe, akkor lehet következtetni a jégfolyamok mai állapotára is. Ez a változás nyomon követhető szerte a világban. Ebből is látszik, hogy az a kicsiny hőmérséklet emelkedés, ami kimutatható 1970 óta, milyen jelentőséggel bír. Számtalan példát lehetne sorolni azzal kapcsolatban, hogy milyen változásokat okozott, és fog még okozni ez a jelenség. Vannak területek, ahol már kézzelfogható átalakulások álltak be. Bizonyára az nem újdonság, ha azt mondom, hogy egy elindult változást, ami globális jelleggel bír, nem olyan egyszerű megállítani, és főleg nem visszafordítani. Ennek ténye a mindennapjaink szerves részévé vált. Sokan hiszik azt, hogy ilyesmi nem következik, nem következhet be. A Föld, mint a legtökéletesebb űrhajó, több mint 7 milliárd ember cipel az Univerzumban. Ha azt vesszük, és lekicsinyítjük, ugyanúgy viselkedik, mind egy háztartás. Ha nem megfelelően bánunk a környezetünkkel, akkor pontosan azt a közeget szennyezzük, amiben élünk. Ez senkinek nem jó. Főleg az embereknek nem. A természet valamennyire, és valamilyen szinten regenerálja magát. Ha ezt is csak kihasználjuk, visszafordíthatatlan változás áll be, magyarul, bekövetkezik az, hogy nem lesz mivel ellátni az embereket. Sem energiával, sem élelemmel, sem ivóvízzel, sem semmi egyébbel. A természet kialakította a legideálisabb közeget. Ezzel együtt kellene élni, nem tönkretenni. A tönkretétele azt jelenti, hogy az ember saját maga ellen fordul. A legnagyobb baj az, hogy a szembefordulást nem veszik komolyan. Pedig jó lenne odafigyelni, mert elég súlyos előjelei vannak. Persze vannak ezzel ellentétes vélemények is, mely szerint a ma zajló folyamatok egy természetes alakulás következménye. Több mindent meg kell vizsgálni ahhoz, hogy kellő rálátást kapjunk sok mindenre, ha nem is mindenre. A teljes kép sajnos elégé bonyolult. Olyannyira bonyolult, hogy sok, nagyon sok tényezőt kellene összehasonlítani ahhoz, hogy kellő rálátásunk legyen, és kellő összefüggéseket lehessen alkalmazni. Sajnos bármerre megyünk Földünkön, sok természeti katasztrófával lehet találkozni. Ez a jelenség már mindenütt fellelhető. Szárazföldön, tengerekben, óceánokban, a sarkvidékeken, a levegőben. A természet egy nagyon rugalmas közeg, de ott is vannak határok. A végtelenségig nem lehet környezet szennyezéssel terhelni, mert komoly, visszafordíthatatlan folyamatok indulnak el, sőt egyes helyeken már meg is valósult. A mai ember felelőssége, hogy ugyanúgy szűk környezetét, és tágabb világát a lehető legnagyobb mértékben óvja a szennyeződésektől, ugyanis saját magát károsítja ezzel. Az egyensúly nagyon kényes. Kár kipróbálni, hogy mi a határ. Sok intő jel alakult ki az elmúlt néhány évben. Mindenki hallja, olvassa, látja szerte a világban, hogy milyen környezetrombolás zajlik. Pont azok a vezető emberek, akik hatalommal is rendelkeznek, éppen azok nem tesznek semmit, vagy éppen hogy valamit annak érdekében, hogy egészséges környezetben éljünk. Az ember ezzel a magatartásával saját magát veszélyezteti. Fel kellene nőni, és megoldásokat keresni ezekre a problémákra, nemcsak magunknak, hanem az utánunk következő generációknak. Nekik nagyon sok dolguk lesz. Jönnek új technológiák, melyek előre nem látható környezeti ráhatásokat vonnak maguk után. Sok esetben évek kellenek ahhoz, hogy valamilyen változás álljon be egy adott területen. Persze vannak modellek, vannak számítások, és más egyéb lehetőségek, hogy megfelelő módon ki lehessen szűrni az esetleges káros tényezőket. Sajnos teljes egészében ezt még nem lehet megoldani, de bizonyos változások lehetőséget adnak arra, hogy korrigálni lehessen. Fontos. Nagyon fontos, hogy kellő időben észrevegyünk bizonyos elváltozásokat. Egy ideig a természet tud korrigálni, de amikor már túl van terhelve, akkor jó ideig tart, amíg vissza tud állni a megfelelő szintre. Látható, hogy sok esetben évtizedeknek kell eltelnie, hogy észrevehetővé váljon egy változás. Most még elég nehéz eldönteni, hogy lehet módosítani jó irányba, azaz, vissza lehet-e állítani az eredeti állapotot. Sajnos nem mindig.

     Azt is lehet látni, hogy valójában már az 1970-es évek környékén erőteljesen érezhető volt, hogy melegszik a környezetünk. A fent említett cikkben is utalás olvasható a hőmérséklet emelkedés okozta változásokra. Biztos arra is sokan emlékeznek, hogy ebben az időben is jelentek meg cikkek, írások különböző szerzők tollából, és elméleteket, utalásokat tettek az időjárás változásaira, főleg a légszennyezettség és a hőmérsékletekkel kapcsolatban. Ebben előszeretettel említették a 2010-es évet. Hogy ennek milyen jelentősége van, azt a későbbiekben leírom. Három témát szeretnék említeni:

  • hőmérsékletváltozások
  • légszennyezettség
  • talajvíz

Ezek a tényezők érintik az embereket leginkább. Furcsa mód az utóbbi kettő szorosan összefügg a hőmérséklettel, tehát ez az, ami a legnagyobb és legerősebb tényező.

2021.06.09.

Az évszakok változása

Lassan már lehet foglalkozni ezzel a dologgal is. Amennyire változik a világ, annyira változik a környezetünk, annyira változnak az egyes évszakok. Amennyire én emlékszem, az 60 évet ölel át. Voltak különleges élmények ebben a pár évtizedben. Egy biztos. Minden időjárást, éghajlatot, évszakokat érintő dologban vannak eltérések. Sok esetben nem is kevés.

Ez a diagram elég markánsan mutatja két jelenség eltérését közel 60 év távlatában. Minket most az egyes évszakok közti esetleges különbség érdekelnek.

Ahogy látható, talán első ránézésre azt lehet mondani, hogy hát ezek az érték eltérések nem nagyok. Valóban a szám szerinti értékváltozás nem jelentős. Annál inkább érezhető ez a természetben, az évszakok természetében. Lehet, hogy amiket most említek, azokról nagyon sokan már egyáltalán nem tudnak, illetve nem is hallottak. Ilyen például „ha Katalin kopog, karácsony locsog” illetve fordítva is van, ha „Katalin locsog, karácsony kopog”. Ez azt jelenti, ha Katalin névnapkor fagyos az idő, akkor karácsony tájékán enyhe idő várható, és ez igaz volt fordítva is. Miért mondom, hogy igaz volt? Sajnos azért, mert ezek a népi jóslatok ma már egyáltalán nem állják meg a helyüket. Az már tapasztalható, hogy ez az időszak is bővelkedik meglepetésekben. Lásd, évek óta nem volt hó karácsonykor, de lassan már hideg sem. A hóhiány jelentősen befolyásolja a talajnedvesség tartalmát, ami a mezőgazdaságnak nagyon jót tenne.

Aztán. Emlegették, hogy február másodikán, ha a medve kibújik a barlangjából és meglátja az árnyékát, inkább visszamegy, mert még tart a tél egy darabig. Ma már ezt sem lehet komolyan venni, hiszen a vadon élő medvéket már nem figyelik. Régen a hegyvidékeken élő emberek többet voltak kint a természetben, és ezt meg tudták figyelni. Innen ered a mondás. A cinke megszólalása jelzi a tavasz közeledtét. Ennek a kis madárnak a hangját is egyre ritkábban lehet hallani. Mi gyerekkorunkban úgy utánoztuk, hogy „nyitnikék, nyitnikék”. Talán kicsit mosolyra fakasztó, de ez volt. Vártuk a tavaszt. Vártuk az enyhe szellőket, az egyre magasabban járó Nap melegét. Beindult a természet. Aztán valami érdekes kezd kialakulni. Ez nem más, mit az időjárás egyre szélsőségesebb megmutatkozása a tavasz kezdetekor, márciusban és áprilisban. Miért lényeges ez a két hónap? Ebben az időszakban vetik el a magvakat, illetve kezdenek virágba borulni a gyümölcsfák. Most már több éve meg lehet figyelni, hogy jelentős károkat okoznak a gyümölcsösökben a tavaszi fagyok. Az történik, hogy sok esetben már március közepe környékén néhány napra olyan hőmérséklet alakul ki, amikor a gyümölcsfák elkezdenek virágozni.

Erről beszélek. A fák 15 Celsius fok körül kezdenek virágot bontani. Ilyen hőmérséklet mellett ez néhány nap. Aztán jön a meglepetés, ami nem várt károkat okoz. Ugyanis a virágba borult gyümölcsfák virágai elfagynak. Látható, hogy milyen magas hőmérsékletek alakultak ki az elmúlt években. Aztán az is látható, hogy milyen sok a fagyos napok száma éppen akkor, amikor már enyhe időnek kellene lennie. Szinte kitolódik a tél, vegyülve egy kis meleggel, ami nem tesz jót a mezőgazdaságnak. Elég egy fagyos éjszaka, és a teljes ültetvény tönkremegy. Képzeljenek el egy nagy gazdaságot, ahol nagy mennyiségben van jelen a gyümölcsfa. Ott hatalmas károk keletkeznek egyetlen fagyos éjszaka miatt. Személyes tapasztalat. Már második éve így járok a szép kis sárgabarack fámmal, ami gyönyörűen kivirágzott, majd jött a fagy, és másnap a megbarnult virágokat nézhettem. Búcsút mondhattam az az évi termésnek. Tenni szinte nem lehet semmit. Érdekes, hogy több helyen látni már az országban, hogy olyan üvegházakat építenek, melyekben gyümölcsfákat nevelnek. Ez elmondható a zöldségtermesztésre is. Egyre inkább szorulnak a termelők erre a megoldásra, ha nem akarják a termésüket kitenni az időjárás szeszélyességének. Ez viszont hatalmas beruházás, de valószínűleg megéri, hiszen az elkövetkezendő időkben ez várható, vagy még rosszabb. Ez a megoldás védelmet nyújt a kora és késő tavaszi nem várt fagyoknak. Aztán ma már egyértelmű a csapadék, az eső hiánya. Van egy népi mondás: „a májusi eső aranyat ér”. Én csak azt tenném hozzá, ha van. Bár itt az előző két hónap van feltüntetve, de valami hasonló a helyzet a májusi hónapban is. A jelzett két hónapban kelnek a magok, indul be a természet, és a növényeknek nagy szükségük van a vízre. A csapadék azért fontos, mert ez a vízfajta rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy kioldja az ásványi anyagokat a talajból, és a növény azonnal, direktben fel tudja szívni, ellentétben a locsolással, amikor ezek az oldott anyagok már benne vannak a locsoló vízben. Bizonyára mindenki tapasztalta már, hogy eső után mintha minden jobban nőne. Ez a magyarázat. Sajnos az ebben az évszakban lehullott csapadék mennyisége nagyon kevés. Sőt! Egyre inkább tapasztalni, hogy lokális jellegű gócok alakulnak ki. Kis területen, rövid idő alatt, nagy mennyiségű csapadék hullik. Ez egyáltalán nem jó. Látszik itt is az évszak változása. Emlékeznek, „a májusi eső aranyat ér”. Ez a mondás nem volt véletlen. Ma már ennek is búcsút mondhatunk. Érdemes visszatekinteni a hőmérsékleti értékekre is. Egyre melegebbek a tavaszi hónapok, ami nem tesz jót a növények fokozatos növekedésének. Korábban az egyenletesség jellemezte a tél végi, tavasz eleji hőfokokat. Fokozatosan melegedett az idő. Nem voltak kimagaslóan magas értékek. Egyre inkább jelentkezik a vízhiány. A meleg hatására csökken a talajnedvesség tartalma, és nincs utánpótlás. Az értékek önmagukért beszélnek. Aztán következik egy mondás, mely szerint „ha Medárdkor esik, akkor negyven napig esik”. Bár ezt nem kell szó szerint érteni, hanem azt jelenti, hogy ez az időszak csapadékosabb a kelleténél. Az is megfigyelhető, hogy az éves csapadék mennyiség is csökken. Ez sok mindent von maga után. Csökkenő talajvízszint, szárazabb talajszerkezet, aszály kialakulása, sivatagos területre való hajlam, a vízkivételi helyek számának csökkenése.

Elég volt három olyan év, amikor kevesebb, mint 200 napon volt csapadék. Ez még a mai napig is érezhető. Minden vízzel kapcsolatos paraméter megváltozott, és azóta sem állt helyre, bár az idei év kecsegtető eddig. Amit még szeretnék elmondani, illetve megemlíteni, az a másod akácvirágzás. A népi mondás szerint „ha másodszorra is virágzik az akác, akkor hosszú szép ősz lesz”. Ezt ki merem jelenteni saját tapasztalat alapján is. Azt sem zárom ki, hogy az évszakok tolódása okozza ezt a gyönyörű természeti csodát. Az évszakok változásának legjelentősebb időszaka a nyári hónapok. Ekkor lehet leginkább megtapasztalni, hogy igen erőteljes az átalakulás.

Amikor 30 Celsius fok feletti hőmérsékletet mérünk, akkor már jelentős élettani változások is elindulnak. A folyamatos meleg, ami néha már az extrém kategóriába is átvált, ami annyit jelent, hogy 35 Celsius fok fölé is emelkedik a hőmérséklet, akkor erőteljes megterhelésnek van kitéve a szervezetünk. Ezek az időszakok is egyre sűrűbbé válnak. Bizonyára mindenki megtapasztalta már, hogy az őszi évszak is melegebbé vált. Szinte lehet érezni a nyári évszak kitolódását. Szintén személyes tapasztalat. Amikor szeptember 09-én még vidáman lehet lubickolni a strandon a kinti medencében, és ájuldozunk a melegtől, hiszen több mint 33 Celsius fok volt, akkor el lehet gondolkodni az évszakok eltolódásán. Akár a meteorológiai évszakok kezdetét, akár a csillagászati évszakok időpontjait vesszük, mindenképpen eltérések mutatkoznak. Ez a következő években még erőteljesebben fog megmutatkozni.

     Nem szabad elfelejteni az emberek pszichikai állapotát sem. A hosszabb télies időszakra jobban emlékeznek. Sötétebb, szelesebb, néha csapadékosabb, un. nem tetszetős idő. Az őszi kitolódó kellemes idő jobban kedvez mindenkinek. Az embereke kedélyállapota teljesen más. Örök kérdés, hogy mikor lesz már jobb idő. Amikor az van, az egyszerűen természetes valami, és mindenki éli a minden napjait anélkül, hogy erre rákérdezne valaki. Mikor lesz már rossz idő? Na, ilyen nincs. Az évszakok olyan irányú viselkedése, hogy eltolódnak a megszokottól, sajnos egyre gyakoribbá fog válni. Együtt kell élni azzal a gondolattal, hogy szélsőségesebbek és változatosabbak lesznek az évszakok. 

2021.06.02.

Éghajlatváltozás

Igen sokat, és egyre sűrűbben lehet hallani arról, hogy egyes helyeken milyen események játszódnak le az időjárás kapcsán. A szélsőségek szinte minden naposak. Azt is lehet tudni, hogy sok fórumot, konferenciát tartanak ezzel a kapcsolatban a világon. Az eredmény nulla. Sőt! Folyamatosan lehet hallani arról, hogy mit kellene, és mit lehet tenni. Zöldövezet, a megújuló energiaforrások nagyobb szerepvállalása, fásítás, stb. Rengeteg ötlet van, aztán tovább semmi. Mindenki vár valamire, mert még mindig azt hangoztatják a döntéshozók, vagy ki tudja kik, hogyha ezt és ezt megvalósítjuk, akkor minden rendben lesz. Csak halkan mondom, már semmi nem lesz rendben. Ugyanis semmi nem áll le annak érdekében, hogy jelentős változások lépjenek életbe. Ez így megy több mint ötven éve. Mi fog változni? Semmi. A döntéshozók még mindig az érdekek mentén döntenek. Rendezvény, megállapodás, aláírás, hazamenetel, és minden marad a régiben. Ez folyik jelenleg. Nézzük, hogy milyen összefüggések vannak az egyes természeti jelenségek között. A természetben minden összefügg mindennel. A hőhullámok, a talajnedvesség, a sivatagosodás, vízhiány, termőtalaj hiány. Mielőtt belemélyednék, két esetet szeretnék megemlíteni. Az egyik, amiről mostanában elég sokat hallani, hogy bizonyos helyeken, ez főleg hegyoldal, vagy más természeti szépség közeli terület, építkezni kezdenek. Egy domb, vagy hegyoldalban csak úgy lehet építkezni, ha fákat vágnak ki. Neki is állnak, aztán bejelentik annak a tényét, hogy környezetkárosítás történt a fakivágás során. Mi a válasz. Ültetünk helyette több fát. Hova, mikor? Ugyanis erdős területről van szó, tehát oda nem lehet. Ez még csak a kisebbik rossz. A nagyobb az, hogy a kivágott fák minden esetben 30-40-50 évesek. Az esetleges újraültetés kapcsán ugyanazt a hatást 30-40-50 év múlva éri el a fa. A lombkorona egy ilyen idős fánál már jelentős, míg egy néhány éves fa ezt még nem produkálja. Azért egy kérdés felmerül a sok mellett. Vajon az, aki ezt kimondja, hogy a kivágott helyére ültetünk más fákat, tisztában van azzal a ténnyel, hogy a kettő nem ugyanaz? Vagy csak annyira ért hozzá, hogy ennyi darabot kivágtunk, ugyanannyit ültetünk? Szakmai hozzáértés sehol. Vagy. Sok civil szervezet egy szemétszedési akció során tonnaszámra gyűjti a hulladékot. Miért van az, hogy gyakorlatilag bármerre megy az ember hazánkban, mindenhol találkozik szeméttel. Én sokat túrázok, de még nem találkoztam olyan hellyel, ahol ne láttam volna műanyag flakont, papírzsebkendőt, sörös dobozt, de még autógumit is. Hát így alakul hazánk hulladéknívója. Mindenki tehet azért valamit, hogy esetleg jobbá alakuljon éghajlatunk. Sajnos nagyon úgy néz ki, ez nem megy. Hőhullámok, talajnedvesség csökkenés, sivatagosodás, vízhiány, termőtalaj vesztés. Csak néhány azok közül, amikre számítani kell a következő években. Elég messzire kell visszamenni időben ahhoz, hogy némi rálátásunk legyen a változásra. Ez pedig az ipari forradalom ideje. Ekkor indult meg a hihetetlen nagyarányú szén kitermelés, és elindult egy folyamat, mely a légkört kezdte szennyezni. Ez a szennyező anyag nem más, mint a szén-dioxid. Elképzelhetetlen mennyiségű anyag került, és kerül a levegőbe. Csak egy furcsaság. A szén-monoxidot, a kén-dioxidot, a nitrogén-oxidokat, az ózont, és a szálló port  mérik egyes helyeken. A szén-dioxidot nem. Vajon miért nem? Beszéltem egy elviekben hozzáértő emberrel, aki azt mondta, azért nem, mert ez a gáz elnyelődik. Valahogy ez engem nem nagyon győzött meg. Ebből a gázból kerül a legtöbb a levegőbe, és ezt nem kell mérni.

A diagramból látható, hogy 41 gigatonna szén-dioxid valahol itt van a légkörben. Gondoljunk bele, ha esetleg színházba, vagy valamilyen előadáson vagyunk. Egy idő után „nehézzé” válik a levegő. Elhasználjuk a levegő oxigénjét, és a szén-dioxid feldúsul. Egy idő után rosszullétet is okozhat. Na, ezt nem mérik ezeken az állomásokon. Ez még csak egy szennyező anyag. Ennek a gáznak a légkörbe juttatása révén a Föld hőmérséklete emelkedni kezdett.

Elindult egy folyamat, mely jelenleg is gőzerővel zajlik. Személyes tapasztalatból tudom, hogy az elmúlt 60 év alatt jelentős változások álltak be. Melyek ezek a változások? Hőhullámok, a talajnedvesség jelentős vesztesége, a sivatagosodás, az erőteljesen jelentkező vízhiány, a termőtalaj csökkenése, stb. Mindezeket az üvegházhatású gázok légkörbe juttatása okozza. Csak egy megjegyzés, Ennek veszélyességét már az 1970-es években megemlítették az akkori tudósok, kutatók. Az eredmény tapasztalható. Milyen érdekes? Egy valami változik a légkörben, és mekkora változást okoz mindenhol. Igen, ez a hőmérséklet emelkedés. Az a fránya Celsius fok a felelős mindenért. Klímaváltozás, globális felmelegedés, szélsőséges időjárás, hőségnapok, hőhullámok, stb. Mostanában elég sokat hallani ezeket a szavakat. Néha már unalmasnak is tűnik, sőt, na, „már megint erről beszélnek” jelzővel illetik ezt a témát. Pedig nem lehet eléggé, és elégszer hangsúlyozni ennek a lényegét és tényét. Mert tény, hogy a változás jelen van. Vegyük sorra. Kezdetben is voltak szén-dioxid kibocsátó események. Ezt a természet gond nélkül meg tudta oldani. Aztán később egyre nagyobb mennyiségű szennyező anyag került a légkörbe, melyet már nem tudott a természet olyan hatékonyan kezelni. Kezdett a légkör melegedni. Kezdett kialakulni egy olyan állapot, mely egyszerűen nagyon eltért a korábbiakhoz képest. Szinte berobbant a köztudatba, hogy valami igen nagy változás van. A hőmérséklet emelkedése miatt megnőtt a hőségnapok száma. Ez igen nagy kihatással van az emberi szervezetre.

Ki lehet jelenteni, hogy nemcsak az emberi szervezetet terheli meg jelentősen a hőmérséklet emelkedése, hanem mindent. Így az élelmiszert előállító mezőgazdasági területeket is. A talaj nedvességtartalma jelentősen csökkent. Megszűnik a növények kipárolgása, és a természetes hűtőközeg leáll. Csökken a talajvíz magassága, ami még inkább terhelő minden növényre. Sok helyen már méterekkel alacsonyabb a talajvíz. A talaj egyre szárazabb lesz, elveszti a benne levő tápanyag jelentős részét. Sivatagos állapotok alakulnak ki. A száraz területek fokozatosan nőnek. Mivel az erdőségek fái nem jutnak megfelelő vízmennyiséghez, a hőség hatására a párolgásuk felgyorsul, elindul a kiszáradás, mely erdőtüzekhez vezet. Ennek ékes példája a Brazíliában, Afrikában, Ausztráliában, Szibériában 2019-2020-ban tomboló tüzek. Ezek mellett sok kisebb erdőtűz is kialakult a világon. Az égés során még több szén-dioxid került a levegőbe, ami még inkább elősegíti a légkör melegedését. Ha már melegedés. Sajnos, de fokozatosan nőni fog a hőségnapok száma, ami azt jelenti, hogy 30 Celsius fokot meghalad a hőmérséklet. Ennek következménye, hogy hőhullámok is kialakulnak, ami azt jelenti, hogy tartósan, több napon, vagy héten keresztül marad a hőség. A magasabb értékek is már jelentkeztek. Ez az extrém meleg. Ez azt jelenti, hogy a hőmérséklet tartósan 35 Celsius fok felett marad. Mindkettő jelentősen befolyásol mindent. Gondoljunk csak bele. A nagyvárosok, városok, és minden olyan terület, ahol például beton vagy aszfalt van, napközben átmelegszik, és este, éjszaka ezt a tárolt meleget kisugározza, ezáltal fenntartja a meleg állapotot. „Közel 50 fok volt a hét végén a Közel-Keleten, /2021.május 24./. Közel 42 fokot mértek Franciaországban, /2020.augusztus 8./. Egy hét alatt 450 napi hőmérsékleti rekord dőlt meg az Egyesült Államokban, /2020.július 19./. Míg nálunk 20, Szibériában 30 fok van, /2020.május 26./. 36 fokos kánikula Spanyolországban, /2020.május 4./. Eddigi legforróbb napjait élte át Ausztrália 41,9 fok volt, /2019.december 20./ Barcson 19,6 fokos meleg volt, 2019.december 17./.” Ez csak néhány az utóbbi 2-3 év hőmérsékleti csúcsaiból. Nagyon várható, hogy ezekből egyre több lesz. Ennek komoly következményei vannak, lesznek. A lenti adatok önmagukért beszélnek.      

Növekszik a hőmérséklet, nagyobb, hevesebb viharok alakulnak ki, a nagyobb kipárolgás mellett nagyobb csapadék mennyiség hullik le, sajnos kis területre, rövid idő alatt. Emelkedik a hóhatár, intenzívebben olvadnak a gleccserek, a sarkvidékek, növekszik a sivatagos területek nagysága. Több energia fogy, még több szennyező anyag kerül a légkörbe, több beteg kerül kórházakba. Csökken a termőtalaj, ezáltal az élelmiszeripari alapanyagok mennyisége növekvő lakossági létszám mellett. Egy furcsaság. Az ázsiai területen lévő Indiában folyik a Gangesz. A tudósok értetlenül álltak a mellett a tény mellett, hogy annak ellenére, hogy a folyóba temetkeznek, ott mosnak, és minden tevékenységet ott folytatnak, ami szennyezi a vizet, nem alakult ki jelentős fertőzés. Az ok, a nagy mennyiségű oxigéndús gleccservíz. Szinte fertőtlenítő hatással bírt. Manapság ez kezd megszűnni, hiszen erőteljesen fogy a gleccserek jéganyaga. Bele sem merek gondolni, hogy amikor ez a védőháló megszűnik, és az említett tevékenységek tovább folynak, milyen fertőzési góc fog ott kialakulni, ami kihat az egész világra. Igen sokszor hallani, hogy különböző eljárásokat találnak ki arra, hogy miképpen lehetne enyhíteni ezeken a kialakuló negatív dolgokon. Vízvezeték a járda alatt, zöldfelület a házak tetején, talaj nélküli növénytermesztés, és még számtalan más ötlet a kialakult helyzet enyhítésére. Én azt hiányolom, hogy nem a kiváltó okot akarják megszüntetni. Semmi plusz dolog nem kellene, egyszerűen vissza kellene állítani megközelítőleg az eredeti állapotot. Tudom ez nagyon nehéz, de más megoldás nincs. Ezt viszont tudomásul kellene venni. Minden ötlet, ami enyhít a kialakult helyzeten, energiát igényel, ez pedig többlet szennyezést is jelent, ami tudjuk mit okoz. Szokták mondani 22-es csapdája. Igen, ez így van. Mi magunk tehetünk azért, ami kialakult. Az ember egy olyan lény, aki tönkreteszi a környezetét csak azért, hogy még gazdagabb legyen. Amíg ez a személet, addig nem tudunk érdemben miről beszélni. Ez a hozzáállás pedig nem fog változni. Az ember ilyen. Mindent tönkretesz a környezetében. Most olyan képet képzelek el, ami néhány esetben a filmek végén van. Kezd elsötétülni a képernyő. Ennek ténye csak idő kérdése.

Mi várható? Ha összerakták a kockákat, akkor nem nehéz kitalálni. Növekvő népesség, csökkenő iható víz, növekvő energiaigény és hiány, kevesebb élelmiszer, még jelentősebb hőmérséklet emelkedés, nagyobb és sűrűbb viharok, intenzívebb sivatagosodás, termelésre és lakhatásra alkalmatlan területek, ezáltal városállamok kialakulása. Ezekben a hatalmas metropoliszokban fognak lakni, és valahogy élni az emberek, amelyek a több százmilliós nagyságrendet is meghaladják a népesség terén. Állandó harc az élelemért, az iható vízért, az energiáért, még a városállamon belül is. Egy erőszakos, agresszív társadalom fog kialakulni, mely egymással fog háborúzni vég nélkül a javakért. Sötét jövő. A film lepereg, a fények kialszanak. Vajon ez lesz? Nagy kérdés.  

 

2021.04.28.

Az ózon

Mostanában elég sokat hallani erről az elemről. Valójában mi is ez? Magát az ózont Christian Friedrich Schönbein fedezte fel 1840-ben. Az ózon szúrós szagú mérgező gáz, hajványkék árnyalatú. Megtalálható a talaj vegyületeiben, a vízben és az ózonpajzsban, és újabban már mérik a töménységét a mérőállomásokon mérgező volta miatt. A szmog, ami ismeretes, egyik összetevője. Az ózonréteget egy francia fizikus, Charles Fabry fedezte fel 1913-ban. Egy brit meteorológus G.M.B. Dobson fedezte fel a tulajdonságait. Az ózon O3, három oxigénatomból álló instabil molekula. Ez egy nagyon fontos elem, annak ellenére, hogy mérgező. A Földet egy nagyon vékony ózonréteg veszi körül, amely megvédi az élő szervezeteket a Napból érkező káros sugarak ellen. Ezek az úgynevezett UV-sugarak. Vastagsága igen csekély, megközelítőleg 3mm. Annak ellenére, hogy ez nem valami sok, mégis képes kifejteni védő hatását. Az ózon a sztratoszférában keletkezik az ultraibolya sugárzás hatására. Az UV-sugarak a légköri oxigén molekuláit különálló atomokra bontja, majd ezek állnak össze három atomos oxigénné, azaz ózonná. Az ózon koncentrációja csökken, ha csökken a napsugárzás. Ezért fordulhat elő, hogy amikor a Déli-sarkon kevés a napsugárzás, azaz, téli időszakban, akkor csökken az ózon mennyisége is. Az emberi tevékenységek által a légkörbe kerülő különböző aeroszol anyagok károsítják ezt az ózonréteget. Ezért hoztak egy rendeletet, melynek révén kevesebb káros anyag került a légkörbe, ami erre a rétegre hatott. Az ózon magas faktorszáma nélkül nem létezne a szárazföldi élet. Az ultraibolya sugárzás roncsolja az élő szervezet DNS-ét, felbontja a sejtekben lévő kémiai kötéseket, ezáltal jelentősen károsítja azt. Az ózonréteg vastagsága évszakos, és földrajzi szélesség szerint is változik. A trópusok felett a legmagasabb, a sarkvidékeken a legalacsonyabb a koncentrációja. Bizonyára mindenki hallott már az ózonlyukról. Ennek terjedelme és vastagsága igen változó. A lyuk valójában téves kifejezés, hiszen nem egy valódi, az emberek képzeletében lévő lyukról van szó, hanem az ózonréteg elvékonyodásáról. Kicsit bővebben, hiszen ez a gáz nagyon fontos az élő szervezetek számára. Miképpen keletkezik ez az anyag, hol, valamint mennyi? Az UV-sugárzás egy fajtája által keletkezik az ózon. Ez a sugárzás a sztratoszférában lévő oxigénben elnyelődik, és háromatomos ózont hoz létre. Ez véd meg minden élő szervezetet a földön. Az ózonlyuk kialakulása nagyban függ az időjárástól is, és nem véletlen, hogy épp az Antarktisz fölött figyelhető meg. Az ózonmolekula képződéséhez két dolog szükséges: oxigén és napfény. A Déli-sark a déli félteke téli hónapjai alatt, az Északi-sark pedig az északi félteke téli hónapjai alatt nem kap napfényt, így az ózonképződéshez szükséges két dologból az egyik félévig szinte teljesen hiányzik. Így az említett területek fölött fél évig nincs ózonképződés sem. Az ózonréteg a Föld felett 10 km magasságban kezdődik, és majdnem 50 km magasságig húzódik. Mi az a mennyi, hogyan mérjük? Az ózonmennyiséget Dobson-egységgel mérjük. Ha egy adott alapterületű levegőoszlopban lévő összes ózont a Föld felszínén egyenletesen szétoszlatnának, 1 DU-nak megfelelő mennyiség 1 bar légnyomáson, 0 °C hőmérsékleten 0,01 mm vastag réteget képezne. A földi légkör normális ózontartalma 300 DU körüli, vagyis 3 mm vastagon borítaná be a Földet. A Dobson-egységet Gordon Dobson (1889–1976) brit fizikusról és meteorológusról nevezték el, aki az első műszert készítette, mellyel a sztratoszferikus ózon mennyiségét a felszínről lehetett mérni. A Dobson-spektrofotométert napjainkban is használják.  A műszer az ultraibolya sugárzás intenzitását méri megadott hullámhosszokon. Az adatokból a légoszlop teljes ózontartalma meghatározható. Normális körülmények esetén a mérsékelt égövben az „ózonréteg” 300-320 Dobson-egység „vastagságú”. Ózonlyukról akkor beszélünk, ha az ózonréteg mérőszáma 220 Dobson-egység alá esik. Az ózonréteg az 1970-es években kezdett vékonyodni. Az 1980-as években 24 ország betiltotta a minket védő ózonréteget károsító vegyi anyagok használatát. Ennek hatására az északi félteke fölött 2030-ra, a déli félteke fölött 2060-ra teljesen helyreáll az ózonréteg vastagsága. Annyit még ehhez kapcsolódóan, hogy az ózonréteg 40%-os csökkenése még teljes védelmet nyújt.

1997-ben elfogadták az ózoncsökkentő gázok teljes kivonását. Ennek köszönhetően a főbb ózoncsökkentő vegyi anyagok használata 80%-kal csökkent. Svédország 1978. január 23-án betiltotta az ózonréteget károsító aeroszol spray-k használatát. 2003-as tudományos bejelentés szerint a CFC /freon néven vált ismerté, chlor-fluor-carbon// gázok nemzetközi betiltásának köszönhetően az ózonréteg pusztulása lelassult, oly mértékben, hogy 2030-ra teljesen helyreáll az ózonréteg az Északi félteke fölött. Ez azt jelenti, hogy most is tökéletes az ózonréteg védelme. A korábbi veszteség a bevezetett rendelkezéseknek köszönhetően visszaépült.

Mitől is véd meg az ózonréteg? Először határozzuk meg azt, hogy egyáltalán mi az az UV-sugárzás. Az UV-sugárzás az emberi szem számára láthatatlan a 100 és 400 nanométer közötti sugársáv.

UV-A (315–400 nm): a földfelszínre beeső sugárzás legnagyobb része. A többi UV-sugárzáshoz hasonlóan károsítja a kollagén rostokat, hozzájárulva így a bőr öregedéséhez. Roncsolja a bőrben levő A-vitamint is. Korábban kevésbé veszélyesnek tartották, de közvetve képes károsítani a DNS-t reaktív gyökök létrehozásával, így a bőrrák kialakulásában is szerepet játszhat. A bőr barnulását csak ideiglenesen, a melanin oxidálásával idézi elő.

UV-B (280–315 nm): a Napból érkező sugárzás nagy részét elnyeli a Föld ózonrétege. Jótékony hatású az emberi szervezetre, mert elősegíti a csontképződést (D-vitamin-képződést), aminek hiányában angolkór lép fel. Közvetlenül károsíthatja a DNS-t (a DNS-molekulát gerjeszti, ennek hatására a molekula kémiai kötései átrendeződnek, a szomszédos citozin-bázisok dimerizálódnak), így bőrrákot okozhat. Az erős napsugárzás a szemet is károsíthatja. A szervezet ez ellen védekezik melanin-pigment termelésével, ami a bőr barnulását eredményezi. A melanin UV-A és UV-B tartományban is elnyeli, és ártalmatlan hővé alakítja a sugárzást. A napvédő faktor csak az UV-B sugárzás elnyelését mutatja, mivel az UV-A gyakorlatilag nem okoz barnulást.

UV-C (100–280 nm): teljesen elnyeli a földi légkör, csak az űrbe kilépő embereknek kell az UV-C elleni védelmet biztosítani. Baktériumölő, sterilizálásra használják.

Forrás: Wikipédia

Sajnos ezen a téren is elképesztő tudatlanság uralkodik. Ijesztgetik az embereket az ózonlyukkal. Ahogy említettem, az nem olyan lyuk, ahol nincs semmi, csak vékonyabb az ózonréteg. Természetüknél fogva az ózonlyuk a sarkok felett alakul ki, mivel itt csökken le a napsugárzás a legjobban. Ez azt jelenti, hogy a szárazföldek fölött mindig megfelelő vastagságú ózonréteg van. Lépjünk egy kicsit tovább. Érdemes lenne tudatosítani az emberekben a következőket. A napsugárzás hatására egy nagyon fontos vitamin termelődik a szervezetben, ez pedig a D-vitamin. Ez az egyik legfontosabb vegyülete szervezetünknek, mert a szervrendszerünk megfelelő működéséhez szükséges. Hiánya számos betegség forrása. A legfontosabb az lenne, hogy sokat tartózkodjunk a napon. Ha lehetőség van rá, még télen is érdemes kimenni a napra, megállni egy szélvédett helyen, és kitenni magunkat a napsugárzásnak, igaz, hogy csak a kezeinket, illetve az arcunkat éri a napsugárzás. Ez is sokat jelent. Hallani D-vitamin túladagolásról is. Hangsúlyozom. Gyerekeknek, felnőtteknek egyaránt napfény! Fontos. Nem kell félni tőle. Régen úgy hívták az emberek, hogy az áldott napfény. Sajnos manapság ezt úgy hallani, hogy a káros napfény. Két generáció elég volt ahhoz, hogy rossz irányba fordítsák az emberek gondolkodását. Itt meg kell jegyeznem, hogy az emberi butaság és tudatlanság már idáig terjed ki. A napsugár káros, egyél D-vitamint. Csak két személyes példa. A strandon megjön a család, letelepednek, a gyereket vastagon bekenik valamilyen fehér folyadékkal, vélhetően valamilyen védőkrémmel, aztán mondják neki, mehetsz fürdeni. A gyerek meg fut, bele a tiszta medencébe. A testéről szépen oldódik a vegyi anyag, bele a medence vizébe. A mellette lubickoló másik gyerek meg óhatatlanul is találkozik azzal a szennyezett vízzel. Na, attól lehet igazán valamilyen baja, de saját magának is árt. A másik egy olyan egyéves forma gyerek története. Olyan ruhát adtak rá, hogy csak az arca volt kint. Valamilyen plüss anyagból volt. Bevitték a medencébe, és mártogatták a vízbe. A kisgyerek pedig sírt, üvöltött. Nem csoda, hiszen tapadt rá a ruha, és valószínű fázhatott is, mikor kivették a vízből, hiszen a vizes ruhát érte a szél. A felnőtt ember is kicsit hűvösebbet érez még 30 fokban is, mikor kijön a vízből. Itt tart az emberi butaság.   

Sőt! Már azt is emlegetik, hogy felhős időben is hordjunk napszemüveget, nem beszélve arról, hogy már megjelent olyan cikk is, ami arra hívja fel a figyelmet, hogy le is éghetünk. Szomorú, hogy ennyire eltolódott az emberek tudata abba az irányba, hogy nem tudják kellőképpen alkalmazni a természet adta lehetőségeket. Sajnos, mint mindennek, az ózonnak is vannak káros hatásai. Mivel mérgező gáz, így mérni is kell a szintjét.

A troposzférában, azaz a földközelben, mint szennyező anyag van jelen. Üvegházhatású gázként viselkedik, vagyis gátolja a hő visszasugárzását. Belélegezve légúti megbetegedéseket okoz. Az ózon természetes körülmények között a talaj közeli levegőben csak igen kis mennyiségben van jelen, de szmog alkalmával feldúsul. A természetben mindennek megvan a maga helye. Ott, és úgy van jelen, hogy az élőlények jól érezzék magukat. Ha ebbe belenyúlunk, akkor káros változások lépnek fel, ami ártalmas minden élőlényre.  

2021.04.21.

A klímavédelem egy szelete

Talán már elcsépelt kijelentésnek hangzik ez a szó. Az a helyzet, hogy nem elégszer használjuk. Ugyanis nagyon valószínű az a veszély, hogy valami visszafordíthatatlan esemény sorozat veszi kezdetét, vagy már benne is vagyunk. Sajnos azok, akik értenek hozzá, kutatják szinte napi szinten, nem tudnak megfelelő tájékoztatást adni, vagy nem tudnak, vagy nem engedik, hogy adjanak, esetleg nem értenek hozzá. Ez utóbbit azért mondom, mert számtalan fórumon foglalkoznak ezzel a témával, de határozott, hatékony döntés valahogy nem tud születni. Tudom, nem egyszerű dolog ez, csak egy valamit szeretnék említeni. Én már megtapasztaltam 60 év időjárását. Látni, érezni a változást. Biztos nem egyszerű olyan döntéseket hozni, melyek valamilyen formában mindenkinek megfelelnek. Gondolok itt az iparra, a mezőgazdaságra, a közlekedésre, erőművekre, mint legnagyobb környezetvédelmi szennyezőkre. Most a légkört szennyező egyik közlekedési eszközt szeretném említeni, mégpedig a repülőket. Gondoljunk bele. Naponta a világon több mint 200 000 repülőjárat indul. Ez hatalmas szám. Talán érdemes megnézni, hogy vajon mennyi üzemanyagot égetnek el ezek a gépek? Nem szeretnék a számokban elveszni, csak annyit, hogy a repülőgépek fogyasztását liter/órában szokás megadni. Így azt lehet mondani, hogy egy utasszállító repülőgép óránként kb. 14 700 liter üzemanyagot fogyaszt. Csak adjuk össze. 200 000 járat naponta, egy órai üzemanyag fogyasztás 14 700 liter.

Az összes „repülőóra” ami hazánkból indul Európán belül és kívül, 271 óra. Ha ezt megszorozzuk az egy óra alatt elfogyasztott üzemanyag mennyiséggel, akkor 3 983 700 litert kapunk. Ez csak az oda út. El lehet képzelni, hogy a napi 200 000 járat mennyi időt tölt a levegőben, és mennyi üzemanyagot fogyaszt el. Csak egy példa. Egy 6 000km-es repülőút alkalmával, amikor teljes terheléssel repül a gép, ami 196 személyes, az út során 35 tonna kerozint fogyaszt el, ebből 109 tonna szén-dioxid, és 47 tonna vízgőz keletkezik. Ez csak egy út, és csak oda. Meg lehet állapítani, hogy hihetetlen nagy mennyiségű káros anyag kerül a légkörbe csak a repülőgépek által. Azt hiszem, nyugodtan a legnagyobb környezet szennyezők közé lehet sorolni a légi közlekedést. Ja, ebben nincsenek benne a teherszállító, és más egyéb repülőgépek okozta szennyezés, valamint a hordozórakéták által termelt szennyező anyagok. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a Föld klímaváltozásával kapcsolatos szempontok közül ezt a területet sem. Leszögezhetjük, hogy nagyon sok olyan tényező befolyásolja a tökéletes működést. Bolygónk eddig remekül ellen tud állni az ember által okozott szennyezésnek. Vajon meddig? A figyelmeztető jelek, hogy valami nem stimmel, már az 1970-es években elindultak. Ma ott tartunk, hogy egyre erőteljesebb jelek utalnak arra, hogy valami nem stimmel, valami változás elindult, valami változás jelen van, és valami változás egyre inkább jelen lesz, ha nem változtatunk hamarosan. A Föld is úgy működik, mint egy élő szervezet. Ha minden szükséges dologgal rendelkezik, és megkap akkor tökéletes az összhang, harmónia alakul ki a természetben. Ha viszont az élő szervezet valamit nem kap meg, amire szüksége van, akkor betegeskedik. Bolygónk most éppen abban az állapotban van, hogy jelez a rajta utazó embereknek, hogy vigyázzatok, valami nem jó. Több a szennyezés, több a káros anyag, valameddig korrigálni tudok, de nem sokáig. Az élő szervezet is így van. Ha valami hiány lép fel, jelez. Pótolni kell a hiányt, és akkor helyreáll a szervezet működése. A Földön is a szennyezéseket kell drasztikusan visszafogni ahhoz, hogy ismét tökéletes legyen a működés. Milyen jelek utalnak a klímaváltozásra? A hőmérséklet emelkedése, csapadékhiány, a sivatagok térhódítása, a szélsőséges időjárási viszonyok gyakoribbá válása, egyre több árvíz, egyre több nagy vihar, pusztuló erdők, az óceánok hőmérsékletének emelkedése, a sarkvidék jelentős olvadása, a gleccserek látványos fogyása, a levegőben lévő káros anyagok koncentrációjának emelkedése, a szárazföldek, tengerek elszennyeződése, stb.

Ahogy látható, hogy tíz év alatt mekkora változás állt be. Ez már jelentős. Valamit hamarosan tenni kell annak érdekében, hogy a Föld klímája visszaálljon a normális szintre. Vagy ez már nem lehetséges?  A légkör terhelésében még van valami, ami igen jelentős. Ez nem más, mint a rakétakísérletek és kilövések közben felszabaduló hőenergia, és szennyező anyag óriási mennyisége. Egy hordozórakéta kifejlesztése több évig, sőt, évtizedig is eltarthat.  Ennek során iszonyú mennyiségű üzemanyagot égetnek el a kísérletek során. Egy rakéta induló tömegének 85%-a üzemanyag. Csak egy összehasonlítás. Egy űrrepülőgép teljes tömege 2041 tonna. Ebből 1338 tonna üzemanyag, plusz az orbiter, /a tényleges hasznos teher/ saját üzemanyaga. Talán ez még nem is olyan sok. A hihetetlen megterhelés, a hatalmas mennyiségű üzemanyag elégetése, aránylag rövid idő alatt. De ha ezt is átlépjük, akkor is ott van maga a kifejlesztési időszak alkalmával elégetett rengeteg üzemanyag okozta szennyezés. Csak gondoljunk bele hány próba, hány kilövés. Ezek mind terhelték a légkört. Megbecsülni sem lehet, hogy hány tízezer, vagy százezer tonna üzemanyagot égettek el évek alatt. Ezek gázai mind itt maradtak a légkörben. El lehet képzelni, hogy hány repülő közlekedik naponta, hány rakéta hagyja el a Földet évente, és hány kísérletet végeznek az űrnagyhatalmak, és most már magánszemélyek is. Ennek együttese már jelentős lehet a földi légkör változásában

2021.04.14

Szélsőséges időjárás

Talán már nem is okoz semmiféle elgondolkodtató dolgot, amikor kijelentjük, illetve halljuk a híradásokban, hogy milyen időjárási események történnek a nagyvilágban. Valóban sok esetben olyan szélsőségek jelentkeznek, melyek korábban egyáltalán nem voltak. Tudom, sokan most azt mondják, hogy de igen voltak régen is szélsőséges időjárási állapotok. Ez valóban vitathatatlan. Ennek ténye igaz. Egy valamit azonban nem szabad elfelejteni. Azok az állapotok nem voltak tartósak, és nem állandósultak. Talán érdemes azzal kezdeni, hogy megnézzük, milyen változások történtek több évtized alatt. A diagramban látható, hogy mekkora eltérés mutatkozik az éves átlaghőmérsékletekben. Azt is lehetne mondani, hogy ez nem sok. Számszerűleg valóban nem sok, de a földi éghajlatváltozás tekintetében már jelentős. Hallhatjuk különböző fórumokon, hogy a hőmérséklet emelkedése milyen következményekkel jár. Sőt! Az idősebb korosztály már tapasztalatból is elmondhatja, hogy úgy 50-60 évvel ezelőtt milyen időjárási viszonyok voltak. Már ennyi idő alatt jelentkezik a jelentős változás. Azt is mondhatjuk, hogy szélsőséges időjárás, szélsőséges változás. A folyamatosság elve az időjárás alakulásában is szerepet kap. Sőt, egyre inkább. Nagyon nagy jelentősége van ennek.

Ha visszaemlékezünk a 60-as, 70-es évek időjárására, és összevetjük a mostanival, már jelentős eltéréseket tapasztalhatunk. A hőmérséklet, a csapadék a legjobban nyomon követhető. Már a 70-es években figyelmeztettek a kutatók a változásokra. Nem nagyon hallgattak rájuk. Azóta sem. Az eredmény szemmel látható. Sajnos ebben a jelentős kérdésben sincs kellő egyetértés. Ez nagy baj. Eközben a klíma kezd egyre jobban eldurvulni. Nagyobb hőmérsékletek, nagyobb szelek, nagyobb viharok, jóval több csapadék kis helyen, egyre több árvíz. A természeti katasztrófák szinte mindennaposak. Olyan helyeken alakulnak ki szélsőséges viszonyok, amelyekre az emberek nem is gondolnak. A sarkkörön plusz 30 Celsius fok feletti hőmérsékletek, most már afrikai országokban is találkoznak hóeséssel. Az időjárás egyre inkább mutatja azt az arcát, amire azt lehet mondani, hogy szélsőséges. Ez az állapot már egyértelműen az üvegházhatású gázok miatt következik be. A légkör egyre inkább dúsul nem oda való gázokkal, amelyek elősegítik azt, hogy a hőmérséklet emelkedjen. Mivel ennek hatására a légkör instabillá válik, így bárhol, bármikor kialakulhat valami kedvezőtlen éghajlati állapot. Ez mindenre kihat, mivel a természetben minden összefügg mindennel. Jó lenne erőteljesebben foglalkozni a klímával, hiszen lassan nyolc milliárd ember létéről van szó. Mondom mindezt azért, mert az élelmezés, az iható vízzel való ellátás egyre nagyobb gondot jelent világszerte. A hőmérséklet emelkedésének, a globális felmelegedésnek mindenre kihatása van. Csak néhány. Az emberek egészségromlása, sivatagosodás, a mezőgazdasági termő területek csökkenése, az édesvizek mennyiségének csökkenése, gyakoribb és nagyobb viharok kialakulása, stb. Az emberek egészségromlása, a termőtalaj csökkenése, és az iható vízmennyiség csökkenése a leginkább veszélyes. Az egész éghajlati változás az ipari forradalmat követő években indult el igazán. A légkör egyre inkább telítődött azokkal a gázokkal, melyeket az egyes gyárak, erőművek, járművek, emberi tevékenység a légkörbe engedett. Úgy vélték, és még most is sokan úgy gondolják, hogy a Föld, a légkör megtisztítja önmagát. Ebben van némi igazság akkor, ha a szennyezés nem folyamatosan emelkedő. Ebben az esetben van esély a visszaállításra. Van egy határ, ami felett ez még működő képes. A baj az, és nagyon valószínű, hogy elérkezett a légkör egy olyan állapothoz, amit már nem képes korrigálni. A folyamatok generálják egymást, azaz, egyre inkább erősítik egymást. Ez lemérhető egy egyszerű megfigyeléssel. Tudjuk, hogy a nap melegét a sötét tárgyak jobban elnyelik. Ma ez történik a sarkokon. Az elolvadt hó és jég helyén a talaj kilátszik, sötétebb lesz, így több meleget tud elnyelni, ezáltal a felmelegedés gyorsul, így az olvadás is. Az egyre növekvő sivatagok felett a levegő egyre jobban felmelegszik, ezzel növelve a talaj termőképességének csökkenését. A tengerek, óceánok vizének hőmérséklet emelkedése nagyobb szélviharokat generálnak, amelyek pusztító erejüket a partok közelében éreztetik, nagyobb csapadék formájában is. Sajnos észrevehető, hogy ezek az időjárási szélsőséget évente egyre többször ismétlődnek. Olyan helyzetek teremtődnek, amire azon az égövön korábban nem volt példa. Sőt! Már el lehet mondani, hogy az évszakokban is jelentős változások tapasztalhatók. Ha csak hazánkban az elmúlt néhány évet vesszük alapul, akkor tapasztalhattuk, hogy a tavasz nem olyan formában mutatja magát, ahogy kellene, amilyen 50 évvel ezelőtt volt. Most március, sőt, áprilisban is vannak komoly fagyok, amelyek jelentős károkat okoznak a mezőgazdaságban. Ismét említem a folyamatosságot. Ha megengednek, egy személyes példát is említenék. Én a Duna mellett nőttem fel. Alig vártam már, hogy úszhassak a folyóban. Ez meg is történt úgy május vége felé. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy bár nem voltak olyan meleg időszakok, mégis a folyamatosság elve szerint a víz alkalmassá vált fürdőzésre. Ez az időszak a 60-as évek közepe volt. Ahogy telt az idő, ez a 90-es éveket jelenti, úgy tolódott ki a víz fürdőzésre alkalmas hőfoka. Mondhatnánk azt, hogy ha melegedett a légkör, akkor a víz hőfokának is emelkednie kell. Ez valóban így is van, csak a baj az, hogy a hőmérsékletek annyira ingadoztak, hogy egyenletesen nem tudott a víz átmelegedni. Amit az egyik nap felmelegített, a másik nap lehűlt, pontosan a miatt, hogy nem volt egyenletes melegedés. Ilyen egyszerű a magyarázat. A talaj hőmérsékletével is ugyanez a helyzet. Az egyenletes melegedés biztosítja a magok tökéletes fejlődését. Ma már nem ritka, hogy azok magvak, amelyeket már március elején el lehet vetni, sok esetben visszamaradnak a fejlődésben, mert olyan hideg idők jönnek a kikelésük után. A gyümölcsfák virágzása idején már rendszeresek az éjszakai fagyok, amelyek tönkreteszik a termést. Nézzünk néhány olyan esetet, amikre ténylegesen ki lehet jelenteni, hogy szélsőséges időjárási helyzetek, az utóbbi 5 évben, a teljesség igénye nélkül.

Dél-kelet Ázsia árvíz, földcsuszamlás

Szibéria 38 Celsius fok, erdőtűz, 600 km-re az északi-sarktól

Brazília, Afrika erdőtüzek

Grönland 8 Celsius fok

Amerikai Egyesült Államok tornádók, szélviharok sokasága

Szaud-Arábia hóesés

Ausztrália hatalmas tüzek, 48 Celsius fok

Antarktisz zöld alga megjelenése

Vése hazánkban 178 mm csapadék 24 óra alatt

2021.04.07.

Hőmérsékletek, hőmérsékleti ingadozások

Egyre inkább tapasztalható a Föld különböző pontjain, hogy valami erőteljes változás van kialakulóban. Ezt legfőképpen az adott helyen mért legalacsonyabb és legmagasabb hőmérséklet eltéréssel lehet szemléltetni. Egyre inkább előfordul, hogy olyan hőmérsékleti értékek alakulnak ki egyes helyeken, ami az adott régióban korábban elképzelhetetlen volt. Sajnos nem csak a meleg okoz gondot, hanem a túlzott nagy mennyiségű csapadék, valamint az ezt követő árvizek, illetve az egyre erőteljesebb viharok. Ez nemcsak a régiónak okoz károkat, hanem az emberek egészségét is megviseli, az anyagi károkról nem is beszélve. Már az 1970-es évektől kezdve érezhető volt, hogy valami változás indul el. Ez azóta is folyamatosan tart, sőt, egyre inkább gyorsul az üteme. Igen erőteljesen kellene már beavatkozni, hogy a légkörbe kerülő hőmérsékleti növekedést okozó gázok mennyiségét jelentősen lecsökkentsék. Az érdekek még mindig előnyt élveznek a józan ésszel szemben, hiszen hiába vannak a különböző nemzetközi egyezmények, továbbra is erőteljes a légkör szennyezése. Sőt! Most egy újabb jelentős mennyiséggel bíró üvegházhatású gáz jelent meg, mely eddig nem jelentett komolyabb mennyiséget. Ez nem más, mint a metán. Először azért nézzük meg, hogy milyen szélsőségek alakultak ki eddig. Ez csak néhány a sok száz közül. Látható, hogy komoly hőingadozások vannak, illetve ami még nagyon jelentős, az a sok esetben igen magas hőmérséklet.

Térjünk vissza az újonnan megjelent gázra. A hőmérséklet emelkedésével a fagyott talajok kezdenek felolvadni, és ezeken a vidékeken igen nagy mennyiségű metángáz szabadul ki. Eddig a fagyott talaj és jég nem engedte, hogy ez a gáz kiszabaduljon. Maga a gáz három részből tevődik össze. Az emberek tevékenységei által, a kérődző állatok révén, illetve a már említett olvadás következtében. Minél magasabb a hőmérséklet, annál erőteljesebb az olvadás. Ez egy „ördögi” kör. Sokkal erőteljesebben kellene védekezni, és sokkal jobban kellene oda hatni, hogy az üvegházhatású gázok nem emelkedjenek. Ennek egyik, és talán legfontosabb jelentősége, hogy ne alakuljon ki az az állapot, amely már nem kezelhető, és nem visszafordítható. A nagy kérdés az, hogy vajon ezt az állapotot elértük-e már, vagy még esély van arra, hogy tegyünk annak érdekében, hogy ez ne következzen be. Vajon mi történik, ha már nincs lehetőség korrigálásra? Akkor sajnos a sivatagosodás, a sarkok és gleccserek olvadása, az egyre több erdőtüzek, a nagyobb és tartósabb hőhullámok, a termőtalaj jelentős eltűnése, az édesvíz drasztikus csökkenése, az emberek hő által okozott egészség romlása egyre inkább előtérbe kerül. Ez csak néhány fontos tényező, a sok más egyéb mellett, hiszen a természetben minden összefügg mindennel, így beláthatatlan a változások sorozata és következménye.  

A természetben kialakuló összefüggések lehetséges következményeit, változásait nem lehet követni, és nem lehet szimulálni. Annyira bonyolult a folyamat, hogy csak akkor lehet valamit tenni, amikor valami valahol bekövetkezik. Azonban látható és tapasztalható, hogy a korrigálás még nagyon akadozik. Sokkal többet kellene tenni annak érdekében, hogy az elvárt javulások érezhetőek legyenek. Az egyes szervezetek munkája kevés a globális változtatáshoz. A hőmérséklet felel mindenért. Ez az az állapot, ami minden forrás okozója. Ennek megállítása lenne a legfontosabb. Azt is lehet mondani, hogy minden más másodlagos a hőmérséklet emelkedésének megakadályozása mellett.  

Ha egy pillantást vetünk a diagramra, akkor rögtön feltűnik, hogy mekkora változás alakult ki úgy 60 év alatt. Mondhatni, hogy nem nagy idő, de a hőmérséklet emelkedése miatt kialakult hőségnapok számának emelkedése hatalmas. Több mint négyszeres. Ehhez még társul azoknak a napoknak a száma, amikor extrém hőmérsékletről beszélünk, amikor 35 Celsius fok fölé emelkedik a hőfok. Az ilyen események is egyre sűrűbben fordulnak elő. Az már igazán megterheli az emberi szervezetet, nem beszélve arról, hogy ez a változás olyan helyen következik be, ahol a mérsékelt égövi éghajlati viszonyoknak kellene dominálni. Az itt bekövetkezett változás teljesen megváltoztatja az ott élő emberek szervezetének működését. Ennek hatását már sajnos több alkalommal is meg lehetett tapasztalni. Csak néhány példa 2020-ban. Anglia déli részén 33-35 Celsius fok, a Benelux államokban 37-38 Celsius fok, Közép-Franciaországban 40 Celsius fokot várnak, Japánban 40 Celsius fok feletti hőmérséklet mértek, Ausztrália 35 Celsius fok feletti hőség, Az USA egyes területein 40 Celsius fok feletti hőmérséklet, az Alpokban 1000 méteres magasságban is 30 Celsius fok feletti értékeket mértek. Hazánkban is egyre sűrűbben tapasztalható a hőségnapok jelenléte, illetve az ezzel együtt járó hőséghullámok. 

2021.03.31.

Érthetetlen, avagy az a csúnya napsugár

Lassan azok az idők jönnek, amikor szép napsütés van, és kellemes meleg vesz körül. Ilyenkor szoktak megjelenni a különböző cikkek a napsugár „káros” hatásairól. Sajnos, de itt tartunk. Az én korosztályom régebben azért kente be magát különböző napbarnító olajokkal, mert azt szerette volna, hogy szép, egyenletes barna legyen a bőre. El is értük, nem beszélve arról, hogy egy alapvető vitamin, a D-vitamin termelődik napfény hatására, ami jelentősen kihat a szervezet egészséges működéséhez. Ma már óvják, féltik a gyerekeket a napfénytől, oly annyira, hogy még fürdőzés előtt bekenik a gyereket valamilyen napvédő krémmel, aztán irány a medence. Arra már nem gondolnak, hogy a fürdőzés azzal is jár, hogy az ember szája is érintkezik a vízzel. Sőt! A gondtalan pancsolás közben óhatatlanul is nyelünk abból a vízből, ha nem is sokat. Itt jön az érdekes dolog. Ugyanis, amit rákentek a gyerekre egyszer nem használ semmit, mert vízben van. A másik viszont már elgondolkodtató. A bekent gyerek testéről a vegyi anyag bemosódik a medence vizébe, és a másik ember ezt a szennyezett vizet óhatatlanul is lenyeli. Hogy ez mit okoz a szervezetben, nem tudni. Egy biztos. Nem tesz jót. Annyira nem, hogy ezek a vegyi anyagok már a bőrön keresztül is bekerülnek a véráramba, olyan agresszív tulajdonságokkal rendelkeznek. Meg lehet nézni, hogy milyen anyagok vannak feltüntetve a flakonon, és véletlenül mit hagynak ki. A megoldás az lenne, hogy zuhanyzás, fürdés, száradás, bekenés, ha már annyira szükséges az a fránya kemikália. Azt is meg kellene gondolni, hogy vajon szükséges-e a naptej, vagy más egyéb anyag. Ugyanis a mérsékletesség elve alapján elérhető, hogy a gyerek, vagy felnőtt, szép barna legyen, megfelelő mennyiségű D-vitamin termelődjön, ezáltal immunrendszere erősödik. Ma már sajnos előírják a nagy dózisú D-vitamin bevitelét. A napsugár ugyanazt teszi, csak természetes úton. Nem kell órákat a napon tölteni, elég 15-20 perc. Ennyi idő alatt nincs leégés. Nagyon eltérő írások jelennek meg ezzel kapcsolatban is. Gondolom, nem kell mondani, hogy miért. Hát persze. Az érdek. Minden terület érdekek mentén húzódik. Ez a terület sem kivétel. Kérem olvassák el figyelmesen az alábbi sorokat.

     „A melanin hatékonyan nyeli el a fényt, a bejövő UV-sugárzás 99,9% abszorbeálja[1] és képes megvédeni a sejtek DNS-ét a káros sugárzástól, csökkentve ezzel a bőrrák kialakulásának esélyét”.

Forrás: Wikipédia

Melanin= a melanin határozza meg a bőr, a haj, és a szem színét

Abszorbeálja= elnyeli

       „A „Nők Lapja” hasábjain jelent meg a következő „Nyári hajkárok” című írás. Idézem: „A hableányoknak elsősorban vízálló védelemre van szükségük. Mielőtt elmerülnének a habokban, érdemes édesvízzel leöblíteni a frizurájukat, mert ez segít megakadályozni, hogy a só és a klór a hajszálak mélyére hatoljon. A sókristályok úgynevezett gyújtóüveget képezhetnek a hajban. Ezért ahogy partra érnek, azonnal öblítsék le a hajat újra, és fújják be UV-védelmet adó ápoló készítménnyel”.   

Forrás: Nőklapja magazin 2019. július 3. 36. oldal

Miről beszélnek?

2021.03.24.

Klímaváltozás van

Most itt tartunk. Sajnos már úgy vagyunk vele, hogy ki mit hisz el abból, amit ezzel kapcsolatban mondanak. Mondom ezt azért, mert még mindig nem úgy nyilatkoznak erről a témáról, ahogy kellene. Itt is két nagy tábor van. A klímaváltozás mellett kiállók, illetve az ezt ellenzők. Biztos vagyok benne, hogy mindkettőt a politika irányítja. Ez így volt mindig is, annak ellenére, hogy ennek tényét már az 1970-es években leírták. Akkor sem lehetett tudni a valóság alapját, most sem. Mérnek, számolnak, viszonyítanak, összehasonlítanak, kimutatnak, vitatkoznak, és nem jutnak semmire. Innentől kezdve a saját tapasztalatomat, és a hozzá fűződő általános képet szeretném leírni, azzal a kiegészítéssel, hogy 60 évet tudok érzékelni, és leírni annak tapasztalatát. A természetben 60 év alatt semmi nem változik olyan látványosan, mint amit most tapasztalunk. A Föld történetében is voltak különböző időszakok, de ezek tartama messze meghaladta az említett időszakot. 60 évről van szó. Ez idő alatt hihetetlen változások történtek a Föld éghajlatában. Sokan vannak, akik az egyik oldalt képviselik, mégpedig azt, hogy a mai folyamatok egy természetes változási időszak, míg a másik tábor vallja, hogy ez a változás az ember által okozott változás. Hol van az igazság? Igazságot ne keressen senki, mert nincs. Mindkét tábor a maga szemszögéből és a maga érdekéből tesz kijelentéseket. Ma már senkinek nem lehet hinni, hiszen olyan dolgok derülnek ki mindenhol, amire az ember nem is gondolt volna. Jóval nagyobb színen játszódnak az események, mint amire egyáltalán eszünkbe jutna. Túl sok rossz dolog történik a világban, ami a véletlen, illetve a természet normális műve lenne. Én csak néhány tapasztalati tényt, illetve néhány olyan adatot szeretnék megosztani, amihez bárki hozzáfér, nincs semmibe sem beleburkolva. Nézzünk először néhány nagyon is szembeötlő változást. 60 évvel ezelőtt voltak komoly telek hóval, hideggel. Most már évek óta nem lehet látni havat, és nincs télen sem hideg. Az utóbbi időben fogalommá vált, az a hőségnapok száma. Ez a táblázat is önmagáért beszél. Azt mondjuk, hogy akkor beszélünk hőségnapokról, amikor a hőmérséklet meghaladja a 30 Celsius fokot. Látható, hogy folyamatos emelkedés jellemzi ezeket a napokat. Itt nem szerepelnek meleg napok, melyek 25 Celsius fok feletti hőmérsékleteket takarnak. Ezt a két dolgot összevetve láthatjuk, hogy aránylag kis idő alatt is mekkora változás állt be. Megtapasztaltuk a hideg, havas napokat, és részesei lettünk annak az időjárásnak, melyet egyre nehezebben viselünk el, nevezetesen, az egyre melegebb időszakokat. Hőhullámok. Szinte új fogalom. Sok esetben szenvedünk is miatta. Csak annyit, hogy ez sem egy normális dolog. Túl hamar következnek ezek a változások.

Bár az átlagszámítás sok esetben eléggé csalóka, mégis ebben az esetben ez a legjobb, amikor szeretnénk összehasonlítani valamit. A grafikon azt mutatja, hogy a téli és a nyári hőmérséklet is emelkedőben van. Nem is kicsivel. Ez azért is érdekes, mert az eddigi modellszámítások nem ezekkel az értékekkel lettek számolva. Az emelkedett számok okozta változás csak papíron van. A természetben minden összefügg mindennel, így nem lehet előre számításokat végezni, hogy mi lesz, ha. Ennél sokkal több van a palettán. Közel 8 milliárd ember sorsa. 

Megnézhetjük azt is, hogy milyen konkrét változások zajlanak világszerte a klímaváltozás miatt. Látható, hogy az egyes módosulatok az embereket is érintik, hiszen ezek a katasztrófák nem kerülik el a lakott területeket sem. Abba is bele lehet gondolni, hogy ezek miatt is hány ember kényszerül elhagyni otthonát, mert mindene elveszett. Ezek a természeti jelenségek emberek tízmillióit érintik. Itt kell említeni a hőmérséklet okozta aszályok kialakulását is, hiszen a mezőgazdasági termőterületek vannak ennek legjobban kitéve. Innen származik az élelmiszerek döntő többsége. Ha ez felborul, akkor elindul egy népvándorlás a termékenyebb területek felé. Ezeken a helyeken viszont beáll egy telítettségi küszöb, mely nem képes több embert eltartani. Ekkor fognak kezdődni a nagyobb bajok. Ez érvényes az iható víz mennyiségére, és fellelhető helyeikre. Az árvíz, a vihar és az új jelenség, a tartós hőség hatalmas károkat okoznak úgy a természetben, mind az emberi javakban. A védekezés szinte lehetetlen.

      Itt kell megemlíteni még egy nagyon fontos tényezőt. Az ember alapvető létszükséglete az oxigén. Ezt a levegőben találhatjuk több más egyéb gázokkal együtt. Ami mostanában nagy gondot jelent, az a szén-dioxid koncentrációja a légkörben. Erre is vannak különböző értékek, adatok, információk. Tonnában, ppm értékben adják meg a légkör szén-dioxid tartalmát. Hogy ezidáig mennyi szennyező anyag került a légkörbe, nem tudni. A szén-dioxidon kívül szén-monoxid, kén-dioxid, nitrogén-dioxid és több más anyag kerül a levegőbe. Ezekhez újabban hozzájárul a felolvadó területek alól kiszabaduló metángáz is. Ami még ezeket megtetőzi, az a szálló por mennyisége és milyensége a légkörben. Mi következik ebből? Adjuk csak össze ezeket. Látható, hogy nagyon kellemetlen kép alakul ki az idő előrehaladtával. Azt mondják, hogy régen is voltak ilyen változások. Lehettek, de nem ilyen rövid idő alatt. A természet tudott alkalmazkodni. Most pedig ez nincs neki megengedve, és jelzi a rosszat. A természet is próbálja egy darabig javítani a dolgait, akárcsak az emberi szervezet. Van viszont egy pont, amikor ez a képessége elmúlik. A Föld életében most ott tartunk, hogy nem tud megújulni. Az ember a döntő tényező. Hogy miért nem lehet hinni senkinek? A világ legnagyobb szervezete jelentette ki, hogy nincs klíma vészhelyzet, a felmelegedésért csak részben felelős az emberi tevékenység. Ebből világosan látható, hogy politikai kérdés lett a klímaváltozás. Vannak, akiknek ez őrült nagy üzletnek számít. Az is. Nagyon káros és veszélyes lehet, ha a tudományt mellőzve, érzelmi és érdeki alapokon hoznak döntéseket. Ha hoznak. Végezetül még annyit. Senki nem tud ellenőrizni semmit. Az emberek arra vannak utalva, amit mondanak nekik. Ha valótlanságokat szajkóznak neki folyamatosan, akkor egy idő után valóságosnak számít a valótlan. Itt tartunk most. De nézzük csak, mi is történik körülöttünk. Most csak azokat sorolom, melyeket tapasztaltam. Enyhébb telek, sokkal melegebb nyarak, a sivatagok terjeszkedése, aszályok kialakulása, sokkal több vihar, sokkal több árvíz, újkori betegségek kialakulása, szélsőséges időjárási helyzetek, a termőterület folyamatos eltűnése, az iható víz fogyása, a mezőgazdasági termőterületek csökkenése, a káros anyagok növekvő kibocsátása, stb. Vajon meddig képes a Föld maradandó károsodás nélkül elviselni ezt a szennyezést. Tudják, van egy nagyon találó kijelentés, mely szerint az ember ahol letelepszik, idővel mindent tönkretesz maga körül. Mikor ez bekövetkezik, szedi a sátorfáját és tovább áll egy másik területekre, ahol ugyanazt teszi. Most ott tartunk, hogy nem tud már hova menni és próbál valamit. Azért csak próbál, mert olyan érdekek mentén húzódnak ezek a kérdések, melyeket semmivel nem lehet felülírni. Ez a „vágom a fát magam alatt” tipikus példája. A szenvedő alanya minden esetben az ember, még az az ember is, aki helyes döntéseket hozhatna. Vagy nem kell? Meg tudja nekem mondani valaki, hogy most akkor hol is tartunk? Meg tudja nekem mondani valaki, hogy kinek higgyek? Gondolom, mindenki tisztában van a válasszal. Ezek a kérdések és a mögöttük levő hatalmas tartalmi kérdések senkit nem érdekelnek. Ha valakit is érdekelne, akkor már tettek volna valamit annak érdekében, hogy komoly, átfogó kutatást követően, ami persze nincs, levonták volna a megfelelő következtetéseket, és határozott döntéseket hoztak volna annak érdekében, hogy Földünk ne szennyeződjön tovább, és éghajlata, klímája visszaálljon. Nem azt akarom mondani, hogy kézi vezérlésre kell fogni a Földet. Lássuk be, ez soha nem fog menni. A természetet megváltoztatni nem lehet mesterségesen, csak alaposan rongálni. Azt lehet helyrehozni, és azon lehet változtatni, amit az ember elrontott. A természet segítene ebben, ha látná, hogy törődnek vele. Jelenleg ez nem szerepel a döntéshozók asztalán.

2021.03.14.

Hőmérséklet, szél, csapadék, időjárás, klíma

        Azt hiszem, minden embert foglalkoztatnak a címben szereplő fogalmak.  Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy megfelelően tudják-e értelmezni ezeket a fogalmakat, és hogy melyik mit takar. Egyes beszélgetések alkalmával biztos, hogy előkerül az időjárás. Igen, valóban sok függ ettől, még az emberek viselkedése is. Hangulati hatással van. A nyarat melegnek, a telet havasnak, a tavaszt érlelőnek, az őszt csapadékosnak próbálják elfogadni. Az időjárásra sok mindent lehet mondani. Vannak szélsőséges esetek, sőt ma már extrém megnyilvánulásai is van az időjárásnak. Ez mindig is téma, és az is marad az emberek között. Az viszont néha furcsa, hogy azonos területi helyekről teljesen más értékek kerülnek napvilágra. Miért van ez? Kérdezhetjük. Ahhoz, hogy valamennyire belelássunk ebbe a folyamatba, mely minden embert érdekel, érdemes egy-két szót szólni a különböző részfogalmakról.

Először nézzük meg mi a hőmérséklet, mi a definíciója.

„A hőmérséklet egy intenzív állapothatározó, egyszerre jellemzi az anyag mikroszkopikus és makroszkopikus állapotát”.

Makroszkopikus nagyságrendben egy érezhető dolog. A napsugarak először a talajt melegítik fel. A melegedés függ a napsütés időtartamától, beesési szögétől, tehát minél meredekebben érkezik a talajra a napsugár, annál jobban melegszik, illetve függ a talaj színétől. Ezért látni, hogy télen a hó a sötétebb tárgyak körül hamarabb elolvad. A világosabb szín jobban visszaveri a napsugarakat, mint a sötét. A hőmérsékletet hőmérővel mérjük. Többféle skálát használnak világszerte, de a Celsius fok a legelterjedtebb. Szélvédett helyen, árnyékban, két méteres felszín feletti magasságban kell mérni. A napsugárzás a talajt melegíti először, azután a fölötte található levegő melegszik. Így alakul ki a hőmérsékleti tartomány. A magasság növekedésével a hőmérséklet is csökken. Van egy lényeges tényező, ez pedig az „üvegházhatás”. A szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok, stb. nem csupán elnyelik, hanem vissza is verik a hosszúhullámú hőhullámokat a földfelszín felé. Ezt hívjuk „üvegház hatásnak”. Ez egy fontos állapot, mivel a légkör melegedéséhez nélkülözhetetlen. Akkor van baj, amikor túl telített a légkör ezektől a gázoktól. Sokkal több hő jut vissza a felszínre, és ezáltal intenzívebb a melegedés, magasabb a hőmérséklet. Hangsúlyozom a hőmérséklet.  

A szél definíciója

„Szélnek nevezzük a légkört alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlását”.

Egyszerűbben kifejezve, a meleg levegő helyére hideg levegő áramlik: ez a szél.  A levegő intenzív mozgását az egyes nyomáskülönbségek hozzák létre, melyekre a hőmérséklet különbségek hatnak. Mindenki tapasztalta már ezeknek a légmozgásoknak az erejét, nagyságát. A szél mindaddig hat, amíg a nyomáskülönbségek ki nem egyenlítődnek. Sokféle légáramlatról beszélünk, de a lényeg, hogy ezek a légmozgások sok mindent jelentősen befolyásolnak. Lehet természetesen felszíni, valamint magas légköri légmozgás. A szél sebességét Beaufort-skálán mérik, osztályozzák. Bolygónk forgásából adódóan három szélrendszer alakult ki. Passzátszelek, nyugati szelek, keleti szelek. A passzátszelek az egyenlítő és a térítők között alakulnak ki, míg a nyugati és keleti szelek felelősek a ciklonokért és anticiklonokért.

A csapadék definíciója

„A páratartalom kiválását /a csapadékot/ valamely légtömeg lehűlése okozza, amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, akkor a pára látható alakban kiválik”.

Mi a harmatpont? A harmatpont a levegőnek az a hőmérséklete, amelyen az adott nedvességtartalmú levegő a folyékony vízre nézve telítetté válik. A csapadék igen sokféle lehet: pára, köd, eső, hó, jégeső. Mérése úgy történik, hogy egy megfelelő edényben összegyűjtik a lehullott csapadékot. Egy milliméter csapadék lehullása annyit jelent, hogy egy négyzetméteres felületre liter víz esett. A víznek mindig is meghatározó szerep jutott a Földön. A növény- és gyümölcstermesztés egyik fontos eleme. Mára már sok helyen kérdéses az iható víz.  

E három fogalmat használják a meteorológusok az időjárás előre jelzésére. Ezt látjuk a híradásokban. Igaz, különböző értékeket adnak meg. Egységes álláspont nincs. Abba most ne menjünk bele, hogy miért. Egyet azért érdemes megjegyezni. Sok esetben jelentős eltéréseket mutatnak, mondanak, annak ellenére, hogy egy forrást használnak. Ez jellemző mindhárom dologra. Sajnos az előrejelzés annak ellenére, hogy igen nagy fejlődésen ment keresztül, nagyon pontatlan. Hőmérsékletekben több fok, szélben több tíz kilométer, csapadékban több 10%-os eltérések is vannak. Mi okozza mindezt? Egyetlen válasz lehetséges. Mégpedig az, hogy Földünk kezd megváltozni. Itt szeretnék utalni egy személyes tapasztalatra. Biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalati ténnyel. Az 1960-70-es évekhez képest jelentős eltérések vannak mindhárom területen. Aztán ha visszaemlékezünk, különböző fórumokon hangot adtak annak, hogy óvni kell bolygónkat. Ez abban merült ki, hogy úgy az említett időszakban megjelent írások, elemzések a 2000-es éveket jelölték meg annak, hogy komoly negatív változások történjenek. Majd az idő előrehaladtával ez a meghatározás kitolódott úgy 2010-2020-ra, majd most már ott tartunk, hogy a 2050-es évet tartják veszélyesnek. Hát nem furcsa? Mondhatjuk, hogy eltelt azóta 50 év, és szinte semmit nem haladt előre az ügy. Elnézést, tévedek. Egy nagyon fontos dologban igen. Ez az ózonréteg védelme. Most értünk el oda, hogy meghatározzuk a klíma szó értelmét, jelentését. „Az éghajlatváltozás vagy klímaváltozás a klímaéghajlat tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti, nemcsak helyi, hanem globális szinten is”.

A változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra, vagy a széljárásra. Többször halljuk a globális felmelegedés kifejezést. Ez nagyon szorosan összefügg az emberi tevékenységgel. Ennek egyik lényeges jele az „üvegházhatás” jelenléte. A pontos rálátás miatt válasszuk szét a hőmérséklet és a klíma fogalmakat. Ezt sokan összekeverik. Ugyanis a kettő nem ugyanaz. Az emberek tudatában és hétköznapi használatban a „klíma” szó hőmérséklet változást jelent. Lásd: lakásklíma, autóklíma, stb. Mind a meghatározásokban szerepel, a klíma egy összetett globális jelenség, mely mindhárom fogalmat takarja. Együttesen fejtik ki hatásukat a föld felszínén. Ezek az együttes hatások helyi jelleggel is, és globális jelleggel kialakulhatnak. Az egyre inkább instabillá váló légkör jellemzője a kiszámíthatatlanság. Ahhoz, hogy kellő pontosságú, és ami még fontosabb, hogy földrajzi helyekre is pontosan meghatározott jelzést tudjunk adni, azaz, helyileg hol következnek be jelentős változások, esetleg extrém jelenségek, nagyon sok együttes megfigyelés szükséges. Ehhez adnak nagy segítséget a műholdak. Nézzük meg, milyen változás történt az 1960-70-es évekhez képest. Itt vegyünk elő egy személyes tapasztalatot. Az idősebb korúak erre pontosan emlékeznek. Ezt úgy mondhatjuk egyszerűen, hogy volt tavasz, volt nyár, volt ősz, volt tél. A tél hideg volt és havas, a tavasz fokozatosan melegedő és érlelő, a folyók, tavak folyamatosan a mérsékelt meleg ellenére felmelegedtek nyárra, az ősz csapadékosabb volt, és kiszámíthatóan tartott a hőmérséklet a hideg felé. Minden évszak hozta a tőle elvárható időjárást. Sokan most talán joggal megemlíthetnék, hogy akkor is voltak szélsőségek. Ezt senki nem állította, hogy nem volt, hiszen meg lehet keresni, hogy milyen hőmérsékleti és csapadék eltérések voltak régen is. Azt viszont ne feledjük el, hogy ezek nem folyamatos jelenségek voltak. A mostaniak viszont emelkedő tendenciát mutatnak. Ez azt jelenti, hogy állandóan emelkednek, illetve csökkennek az értékek. Azért írom a kettősséget, mert a hőmérséklet emelkedik, a csapadék csökken. A grafikonok elég jól kifejezik a változásokat. Ez már a klímaváltozás, vagy éghajlat változás eredménye. Kérem, nézzék meg alaposan. Bárki megteheti, hogy utána néz ezeknek az értékeknek. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy leellenőrizze. Sajnos a változások egyre inkább előtérbe kerülnek. Hallunk híreket a világ különböző pontjairól, hogy milyen furcsa időjárási helyzet alakult ki. Lokálisan rengeteg csapadék, nagy szárazság, bozót-, illetve erdőtüzek, áradások, földcsuszamlások, szélviharok, stb. Ezek mind egy korábban elindult folyamatnak a kísérői. Mondhatni azt is, hogy a klímaváltozás ma már teljes mértékben jelen van a hétköznapokban.   

Azt hiszem a feltüntetett értékek önmagukért beszélnek.  

2021.03.08.

Még mindig klímaváltozás

Egyre többet, és egyre vészjóslóbb hírek jelennek meg a különböző médiafelületeken. Sőt! Sok esetben látni, illetve hallani arról, hogy a fiatalok emelik fel a szavukat a klímaváltozást illetően. Én is úgy hiszem, nem véletlenül. Igen nagy probléma ez, és vannak már olyan nyilatkozatok, melyek szerint ezt már nem lehet megállítani. A romlás annyira elterjedt, hogy a természet nem tudja magát megújítani. Azok a nyilatkozatok, melyek azt emlegetik, hogy még van esély arra, hogy különböző intézkedésekkel elejét lehet venni a klímaváltozásnak, csak meddő próbálkozás, és nyugtatás az emberek felé. Igazából nem látni ennek a globális következményeit. Sokan, nagyon sokan tesznek kísérletet arra, hogy különböző kimutatásokkal, adatokkal, információkkal, elméletekkel finomítsanak a jelenlegi helyzeten. Vajon ki mond igazat? Ki, vagy kik azok, akik azt tudják mondani, hogy most ez a helyzet, de még lehet rajta változtatni, vagy nem. Ki, vagy kik azok, akik ki merik jelenteni, hogy megállítható, és visszafordítható ez az állapot. Ki, vagy kik azok, akik felelősségük teljes tudatában, korrekt módon tudnák tájékoztatni az embereket. Ki, vagy kik azok, akik egyértelműen és konkrétan meg tudják mondani, hogy mit kell tenni. Ki, vagy kik azok, akik ezt meg is tudják valósítani. A kérdés. Van ilyen ember, szervezet, vagy bárki más? Tudom, jó kérdés. Annak tudatában, amiket látunk, tapasztalunk, hallunk, nem tudom elképzelni, hogy bármiféle változás is be fog következni az elkövetkezendő időkben. Vajon miért? Mert most is a politika, az érdekek irányítják az egész Földön a rendszert. Addig, amíg ez így van, addig nincs változás. Addig, amíg az érdek felülírja a változás szükségességét, addig nem lesz változás. Maszatolás lesz. Újabb tervekkel, újabb ötletekkel, újabb javaslatokkal fognak előállni. Emberek! Ez így megy 1970 óta! Már akkor figyelmeztetést adott ki a tudományos hozzáértő világ arról, hogy jelentős változás kezdődött el. Ezt azóta sem veszik komolyan. Sőt! Már arról papolnak, hogy majd 2030-2040-2050 változást fog hozni. Elmondják, hogy mik fognak történni, ha így megy minden tovább. Tevőleges dolog nagyon kevés született. Környezetvédelem. Ezzel indult korábban minden. Egy ideig ment is szépen, aztán többen legyintettek. Ma már szinte nem is lehet beszélni erről az ágazatról, mert az érdekek még most is előnyt élveznek. Felteszek egy érdekes kérdést? Vagy inkább arról van szó, hogy minden rendben van, és mindez csak kitalált dolog? Van, aki ezt elhiszi? Igen, sajnos van. Az elméleti kérdések széles tárháza áll rendelkezésre. A kérdés az, hogy van-e valamilyen gyakorlati tapasztalata annak, aki ezeket cáfolja, és az ellenkezőjét mondja, nevezetesen azt, hogy minden rendben van, ez egy normális változás valamilyen szakasza, és hogy ez nem egy különleges eset. Miért említettem a gyakorlati tapasztalatot? Mert ha valaki egy kicsit is figyelemmel kísérte az időjárás alakulását az elmúlt 50 évben, akkor maga is tapasztalhatta, hogy komoly változások következtek be. Tudom, most sokan azt mondanák, hogy a Földön zajló változások nem ilyen intervallumban mérhetők, azaz, több idő kell annak igazolására, hogy tényleges változás történik-e. Én csak azt mondom, hogy ami változás történt 1970 óta, az olyan gyors folyamat, amely nem igazolja ezt az állítást, azaz, valami előidézi ezt a gyors éghajlat módosulást. Sok minden adattal alátámasztható, tehát nem csak elmélet. Ilyen a hőmérséklet folyamatos emelkedése, a szűkülő iható víz mennyisége, a termőtalaj jelentős romlása, a légkörben kimutatható nem oda való vegyi anyagok jelenléte, az élelmiszeripari anyagok vegyi kezelése, a modern világ egyre bővülő újkori betegségei, a sivatagosodás, az egyre több veszélyes természeti katasztrófák. Ezek a jelenségek nagyon is jelen vannak már a mindennapi életünkben. Az időjárási léptékeknek nagyobbaknak kellene lenniük ahhoz, hogy az ilyen változások sokkal lassabban következzenek be. Épp az ellenkezője történik. A változások gyorsak, ami annyit jelent, hogy néhány évtized alatt is jelentős eltérések alakulnak ki, szinte mindenben. Vajon mikor lesz a nagy „ébresztő”? Nagyon nagy szükség lenne rá, vagy rohanunk a biztos önmegsemmisítés felé? Vajon gyerekeink, unokáink hogy fogadják ezt el, és miképpen fogják áthidalni? Lehet, hogy nincsenek messze az ivóvízért, az energiáért, a termőföld birtoklásáért folytatott háborúk? Szinte már divattá vált ez a szó. A helyzet az, hogy valóban foglalkozni kell vele, hiszen nagyon sok minden függ ettől az egész Földet érintő változástól. Sok esetben elég szűk teret adnak annak, hogy valójában mi is tartozik ebbe a témakörbe. Vannak alapvető éghajlati változók. Néhány, ami nagyon fontos, de nem fontossági sorrendben.

A csapadék: befolyásolja a vízellátást, élet- és megélhetési kockázatot jelent az árvizekkel, aszályokkal összefüggésben. Külső tényezőket változtat meg, ami szintén emberi tevékenységet tükröz, úgymint szabadtéri tevékenység, fejlesztési célok megvalósítása. A csapadék szorosan összefügg a felhőzettel, azok tulajdonságaival.

Vízpára, vagy felszíni vízgőz: a Föld felszíne közelében lévő levegő páratartalma hatással van az emberek, állatok, növények viselkedésére. A föld felszínéből történő párolgás a víz körforgásának egyik állomása. Felelős a felhők kialakulásáért is, valamint a sugárzásért is.

Hőfok tekintetében beszélhetünk felszíni és magas légköri hőmérsékletről. A felszíni levegő hőmérsékletét az utóbbi években sikerült alaposan megélni. Voltak komoly hőségnapok is. Hatással van a természeti rendszerekre, az emberi életre és tevékenységére. Befolyásolja az egészséget, a mezőgazdaságot, az energiaipart. A felszíni levegő hőmérséklet döntő szerepet játszik az éghajlatváltozásban. A szélsőségei komoly problémát jelentenek az élőlényeknek. A felső levegőrégió hőmérséklet változásai befolyásolják az egyes időjárási helyzetek változását is. Lényeges ezek minél pontosabb előrejelzése.

A felszíni szelek a légkör mozgatói. A szárazföldi és az óceánok közötti hatalmas légtömegek ettől függnek. Szélsőségei tekintélyes veszteségeket okoznak nagyobb viharok alkalmával. Emberi veszteségeket, ökoszisztémák, infrastruktúra megsemmisülést okoznak. A szél egy alapvető tényező az előrejelzések tekintetében. Szállítja a hőt, a nedvességet, szálló port.

Az ózon: bár szennyező anyagként jelen van a talajfelszín közelében, jótékony hatása vitathatatlan. Az ózonréteg védi meg az élő szervezeteket a veszélyes sugárzástól. Szerencsére a korábbi rossz hírek ellenére kezd az ózonpajzs visszaállni az eredeti állapotába.

Talajvíz: itt rögtön egy fontos visszacsatolás a csapadékhoz. Ugyanis a csapadék befolyásolja a talajvíz és egyben a talajnedvesség állapotát, ami a mezőgazdaság szempontjából lényeges hatás. A csapadék még befolyásolja a talajvíz újratöltöttségét is. Innen már csak egy ugrás a folyóvizek állapota.

A folyók vízgyűjtői alapvető fontosságúak, hiszen ez határozza meg egy folyó vízmennyiségét, a vízgazdálkodás eszközeit és a hozzá kapcsolódó szolgáltatásokat. A folyók édesvíz mennyisége csökkenti az óceánok sótartalmát. Talán érdekesen hangzik, hogy vajon mennyivel csökken a sótartalom, hiszen olyan kevés a beömlő édesvíz az óceán víztömegéhez képest. Vegyük figyelembe a más helyről oda kerülő víz mennyiségét. Most értünk el a gleccserekhez, melyek szintén csökkentik a sótartalmat, befolyásolják a tengerszintet.

Talajnedvesség: fontos az időjárási, éghajlati változásokban. A talajról a légkörbe kerülő pára, annak körforgása, majd csapadék formában történő visszakerülése a felszín alatti áramlásba és a beszivárgásba. A talajnedvesség nagy hatással van a mezőgazdasági termelésre.

Az oxigén: az egyik legfontosabb lételemünk. Szennyezése különösképpen káros, sőt, az egyes szennyező anyagok jelenléte hígítja a levegő összetételét, ezáltal megváltoznak a légkör százalékos összetevői. Csak néhány olyan dolgot próbáltam kiemelni abból, ami hatással lehet, hatással van a Föld éghajlatára, klímarendszerére. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Törődjünk vele, hogy még sokáig élhető bolygó maradjon a Föld. Vajon ezt mindenki így gondolja, vagy csak úgy tesz, mintha így gondolná. Miért mondom ezt? Bizonyára mindenki hallotta a hírt. A klímavédelmi konferenciára magánrepülőgépeken érkeztek a meghívottak. Hát nem érdekes? Pont azok, akiknek példát kellene mutatniuk, azok sértik meg legjobban az esemény szellemiségét. Most akkor miről beszélünk? Miről szól ez az egész? Hogy klímavédelemről nem, az biztos. Álságos dolgok történnek ilyen szinten is. Mit várhatunk olyan emberektől, akik nem az adott ügy mellett állnak, hanem csak elvannak immár évtizedek óta egy olyan probléma mellet és árnyékában, amiről már az 1970-es években figyelmeztettek a kutatók. Ezeket a figyelmeztetéseket minden esetben felülírták. Most itt tartunk. Komoly problémával néz szembe az emberiség. Felelőtlen, rossz döntések sokasága odáig juttatta a bolygónkat, hogy aggódni kell érte. Még mindig ott tartanak, hogy vajon kinek van igaza? Közben milliók kerülnek veszélybe. Szinte azt hinné az ember, hogy úgy gondolkodnak, hogy nekem megvan mindenem, jó körülmények között élek, egészségesen tudok létezni, a többi nem számít. Hát nagyon úgy néz ki a helyzet, hogy itt tartunk. A bolygónk jövője senkit nem érdekel azok közül, akik tehetnének érte. A napokba elmagyarázták, hogy miért lényeges és kritikus a hőmérséklet plusz 2 Celsius fokos emelkedése? Lehet, hogy csak nekem újdonság, de azt hiszem mások talán nem is foglalkoznak vele. Olvassák, és gondolják, hogy egy újabb hír, ami néhány napig porondon van, aztán el van felejtve. Hát valahogy így vannak az emberek. Most szeretnék rávilágítani, hogy miért fontos a hőmérséklet emelkedés ilyen mértékben? Az ipari forradalom óta növekszik a légkör szén-dioxid mennyisége. A modellszámítások szerint, ha nem lenne szén-dioxid kibocsátás, akkor az időjárás alakulásában, így a klímában sem történt volna semmi változás. Itt a lényeg. A jelenlegi klímamodellek azokra a mérési eredményekre támaszkodnak, amelyeket azóta papírra vetettek. Ebben nincs benne az emlegetett plusz 1,5-2,0 Celsius fokos hőmérsékleti érték emelkedés és a hozzá kapcsolódó más változások. Hiába vannak a jóslatok és valószínűsíthető értékek, a valódi változást nem lehet szimulálni. Ez sokkal bonyolultabb annál. Valamilyen előrejelzést lehet alkalmazni, ami vagy sikerül, vagy nem. Csak az eddigi adatokat lehet felhasználni bármilyen modell elkészítéséhez. A plusz fokok ezek között nem szerepelnek. Itt a baj. Erről nincsenek adatok, főleg nem hosszú távú, amire lehetne támaszkodni és hivatkozni. Tehát minden eddigi modell, ami elkészült, csakis a korábbi adatokra támaszkodik. Ez egy olyan helyzet, mint amikor egy kályhába begyújtunk. Tudunk minden paramétert. A kályha anyagát, hogy mennyi hőt nyel el, a fűtőanyag hőértékét, a fűtés időtartamát, stb. Azt viszont nem tudjuk, hogy mennyire fog felizzani a kályhánk. Így van ez a bolygónkkal is. Tudunk az eddigi adatokról, de azt már nem, hogy mennyire fog túlmelegedni az emelkedés miatt, és az milyen következményekkel fog járni. Mindent lehet modellezni. A kérdés az, hogy vajon mennyire pontos az előrejelzés. Ugyanis ahogy már említettem, a természetben minden összefügg mindennel. Vannak olyan események, melyeket nem lehet előre látni, és amelyek jelentősen befolyásolhatják a további változások menetét, helyét, nagyságát. Most már ott tartunk, hogy vannak olyan események, melyek jelentős változásokat okoznak egyes körzetekben. Ezek az események egyre sűrűbbek, és egyre váratlanabb helyeken jelentkeznek. Ezért lenne igazán fontos, hogy az ilyen nagy horderejű rendezvényeken, mint a klímavédelem, olyan döntéseket hozzanak, melyek elősegítik azt, hogy bolygónk egyre élhetőbb legyen. Vagy ez csak álom? Lehet. Számomra teljesen érthetetlen, hogy még most is olyan kérdéseket tesznek fel, aminek semmi értelme nincs. Melyek ezek? „Miért van szükségünk európai éghajlat politikára? Milyen eszközökkel él az Európai Unió? Miből is áll az európai éghajlatvédelmi politika? Aztán a szlogenek. „Közérthetően az Európai Unió szakpolitikáiról, vagy, „Bolygónk védelmében, saját jövőnkért”. Önök értik ezt? Olyan kérdéseket tesznek fel, melyek már kellene, hogy napirenden lennének. Hogy miért? Mert ezeket már régen, nagyon régen rendezni kellett volna. Ebből is látszik, hogy a politikai szint bolygónk védelmében már kevés. Nagyon kevés. Irányítottan, politikai szinten, érdekek mentén nem lehet semmilyen környezetvédelmi döntéseket hozni. Az éghajlat, bolygónk változásai, és minden más, ami Földünk állapotával kapcsolatos, szakértői csoportnak kell végezni. Ők tudják a méréseket, tapasztalatokat, megfigyeléseket összegezni, és véleményt mondani. Megjegyzem, már erre sor is került, de senki nem vette figyelembe. Több ezer oldalnyi anyag van már kinyomtatva, megtalálni a világhálón, előadások sokasága, konferenciák szólnak az éghajlat változásról. Eredmény, nulla. Semmi nem változik. Ezt úgy értem, hogy ugyan vannak részeredmények, de átfogó szakértői, tudományos alapossággal elfogadott program nincs. Pedig számtalan tudós tett erre vonatkozóan jelentéseket. Valószínűleg nagyon kevesen emlékeznek arra, hogy volt korábban egy általános, mindent átfogó kutatás. Ez 1957. július 01-től 1959. december 31-g tartott. Ennek a neve: Nemzetközi Geofizikai Év volt. Ebben a programban 67 ország tudósai vettek részt. Földön, vízen, levegőben folyt a kutatás. Talán érdemes lenne megismételni ezt. Azóta sokkal finomabb műszerek, berendezések, eszközök állnak rendelkezésre, nem beszélve az azóta gyűjtött adatokra. Jobban, sokkal jobban meg lehetne ismerni Földünk működését. Fontos lenne. Nem kellene megvárni, míg olyan rossz irányú változás következik be, amit már nem lehet visszafordítani. Földünk éppen olyan, mint az emberi szervezet. Nagyon jól ki van találva, meg van alkotva, de ennek ellenére roppant sérülékeny. Tudják, ez éppen olyan, mint amikor valamilyen termékre azt mondjuk, hogy nem rendeltetés szerint használták. Minden természettel kapcsolatos dolgot, ha rendeltetés szerint használunk, tökéletesen működik. Amint valamilyen változtatás, betegség üti fel a fejét, abban a pillanatban romlásnak indul az a valami. Földünket is, szervezetünket is lehet terhelni, de van egy határ. Erre a határra kell nagyon odafigyelni, mert ez jelenti a létezésünket, létünket. Vigyázzunk mindkettőre nagyon. Ennek ellenére sok esetben találkozni az „átlaghoz képest” kifejezéssel, amikor megadnak egy időszakot viszonyítási alapként. Ez minden esetben nem valós érték. Sőt! Sok esetben eléggé megtévesztő. Az említett kifejezés főleg időjárási összehasonlítások kapcsán lát napvilágot. Próbáltam kideríteni, vajon hány hőségnap volt 2010 óta. Jó néhány oldal át kellett néznem, mire össze tudtam szedni az adatokat. Itt is találkoztam az említett viszonyítási alappal. Sokadik alkalommal foglalkoznak a klímaváltozással, és nagyon szép írások jelennek meg, hogy így kell tenni, meg úgy kell tenni. Mindent közölnek ezzel kapcsolatban. Említik a tényeket, hogy egyes helyeken ezt okozta, másik helyen mást, stb. Konferenciák sokaságát tartják ebben a témában már mióta. Ezzel kapcsolatban csak egy kérdés: ennyire nem értenek hozzá, hogy évek óta nem tudnak kellő döntést hozni a kérdésben? Egy tippem van, hogy miért nem. Ezt is a politika és az érdekek irányítják, bármi legyen is az ára. Tény, hogy a változások negatív hatásai a mostani döntéshozókat nem érintik. De nem gondolnak az utódaikra? Az egyes klímajelentések leragadtak azon a ponton, amit már évek óta hangsúlyoznak szakértők. A kulcsszó a 1,5 fokos hőmérséklet emelkedés. Ezen rágódnak már hosszú ideje. Most az újabb az, hogy ez az emelkedés 2030-2052-ben elérheti az 1,5 fokot. E köré csoportosítanak minden dolgot. Különböző szemszögekből jelennek meg írások. Ismét a kérdés. Ennyi szakértő vajon miért nem tud megfelelő és jó döntést hozni? Szerintem több ezer oldal foglalkozik ezzel a témával, viszont konkrét javaslattal egy sem. Illetve lenne, de azt nem hajtják végre. Vajon miért nem? Hát lenne pár ötletem. Nem volna szabad bizonyos megállapodásokra, szerződésekre és egyéb hivatalos fórumokra hivatkozni, hogy ezért, meg ezért nem lehet változtatni. Igenis lehet. Vannak törvények, melyeket egyik napról a másikra meghoznak, és alkalmaznak is. Ebben nem lehet? A lakhelyünk a tét, a Földünk jövője a tét, az utánunk jövő generáció a tét. Ha ez tönkremegy, azok sem tudnak sehova sem menni, akik halogatják a jó döntéseket. Különböző modellekre hivatkoznak. Egyszerű hétköznapi formában meg lehet tapasztalni a változásokat, megállapítani a változások jelentőségét, mindenféle tudományos fokozat és szakértelem nélkül. Mi az akadály? Mi okozza ezt a nemtörődöm magatartást? Hát persze. Az érdekek és a pénz. Tudják mi a legszomorúbb? Hogy ennyi állítólagos szakértő döntésképtelen. Valami még. Egy Jr. Albert Arnold Gore nevezetű ember, aki az Egyesült Államok alelnöke volt, politikus, és környezetvédő, elkészített egy filmet, melyet 2006-ban tettek közzé. Talán sokan emlékeznek rá. A címe: „Kellemetlen igazság”. Kérem, ha tehetik, nézzék meg. Itt csak azért említem, mert már a 2000-es években komolyan foglalkoztatta a közvéleményt a Földünkön zajló változások. Most mennyit írunk? 2020-at. Változás semmi, sőt!

2021.03.01.

Csapadékmennyiség

Sajnos elértünk arra a pontra, amikor érezhetővé vált, hogy egyre fogy az iható víz az egész Földön. Biztos, hogy komoly változások történnek a Földünkön, többek között a felszíni és felszín alatti vizek viszonylatában is. A barna szín a szokatlanul kevés csapadék, zöld szín a szokatlanul sok csapadék.

Forrás: WMO

Látható ugyan, hogy igen sok helyen alakultak ki ezek a gócok, de éppen ez a baj. Bár területileg is szinte azonos az eloszlás, mégis azt kell mondani, hogy a szokatlanul sok csapadékos területek aránylag kicsik, míg a szokatlanul kevés csapadékos területek nagysága nagyobb. Azt is ki lehet következtetni, hogy sok esetben a nagy mennyiség rövid idő alatt esik le. Nem az amúgy is termőtalajjal rendelkező sík vidéken esik különösen sok csapadék, hanem a hegyvidékes területeken, ahol jelentős áradások alakulnak ki. Ezeken a helyeken a vékony felső termőréteget a nagy mennyiségű eső lemossa, így még inkább hozzájárul a talajerózióhoz. Még inkább negatív irányba alakul az ezeken a helyeken lakó emberek élete. Mezőgazdasági termelésre alkalmas területek válnak semmivé, házak kerülnek veszélybe, sőt dőlnek össze, sok esetben jelentős károkat okoznak az ott élő embereknek, eszközöknek, berendezéseknek. Szinte helyrehozhatatlan károk keletkeznek. Az ábrán látható, mennyire megszaporodott a jelentős csapadékmennyiség okozta árvizek száma.

Sajnos ehhez még más is társul. Ugyanis sok olyan hely van, ahol helyrehozhatatlan károkat okoz az esőzés, és arra kényszeríti az embereket, hogy vagy véglegesen, vagy ideiglenesen elhagyják az adott vidéket.

Látható, hogy hatalmas embertömeg kényszerül elhagyni lakóhelyét. Ők valahol szeretnének letelepedni. Ezáltal a sűrűn lakott területek száma jelentősen megnő sok helyen. Bár a természet igyekszik „kijavítani” a hibákat, de ez nem mindig jár eredménnyel. Az ember is próbál beavatkozni, de nem sok sikerrel, ugyanis jelentős károkról beszélünk. Ismerve a mai gondolkodást, nem igazán vonzó az olyan terület, amely szinte használhatatlan. Ennek révén nagyon sok minden megváltozik mindkét helyen. Az elhagyott területek kihasználatlanokká válnak, annak ellenére, hogy egyre inkább szükség van a termőterületekre, a másik, hogy igen erősen megnő egy kis területen élő emberek létszáma. Ez alkalmanként társadalmi feszültségeket is okoz. A klímaváltozás sajnos igen kellemetlen, sőt, sok esetben veszélyes helyzeteket tud teremteni. Ezek közül az egyik, egy kis területen leesett csapadék, és annak mennyisége. Sok helyen a tapasztalatokból kiindulva, komoly védekező rendszert építettek ki annak érdekében, hogy megvédjék az adott terület természeti kincseit, és az emberek javait. A csapadék mennyisége egy érdekes dolog. Észre lehet venni, de biztos nem mondok újdonságot, hogy szoros összefüggés van a hőmérséklet, a csapadék, a szárazság és az aszály között. Sajnos, ezek már így működnek. Jelenleg már hazánkban is van aszályos, sőt félsivatagos terület. Ezek nagysága az elkövetkezendő időkben növekedni fog. Érezhető a csapadék területi eloszlásának egyenetlensége. Itt megint nem az átlaghoz kell igazodni. Az átlag nagyon becsapja az embert. Csak egy példa. A híradások arról számoltak be, hogy egy településen 24 óra alatt 141 milliméter csapadék hullott. A másik helyen csak mondjuk 18 milliméter. Az átlag 79,1 milliméter. Az átlag számítások szerint ez valós érték. A ténylegesen lehullott csapadék azonban az egyik helyen árvizet okozott, a másik helyen csak megnedvesítette a talajt. Ezért az átlagszámítás eléggé félrevezető. A helyi csapadék a fontos. Ezzel párhuzamosan a talaj nedvessége is változik pozitív irányba az egyenletes csapadék miatt. De sajnos nem így van. A helyi lehullott eső nagy mennyisége bár jó, mert hiányos a talaj nedvessége, viszont nagyobb károkat okoz. Ez pedig nem jó. A csapadékeloszlás sok mindentől függ. Szabályozni nem lehet. Feltűnik egy képzeletbeli folyosó, mely a dél-nyugat, észak-kelet tengely mentén fekszik. Pontosan azok a területek válnak csapadékmentessé, ahol jóval nagyobb szükség lenne rá.

  

Látható, hogy pont azon a területen, ahol nagyobb csapadékra lenne szükség, ott nincs. Napi másfél liter egy négyzetméterre. Ez nagyon kevés. Nagyon szoros összefüggés van a hőmérséklet és a csapadék között. Ezek alakítják, illetve e kettő okozza azt a jelenséget, amit úgy hívunk, aszály. Ez akkor következik be, amikor jelentősen kevés csapadék hullik, és a hőmérséklet magas. Ez az összetett jelenség azt okozza, hogy jelentősen csökken egy adott területen a talajvízszint, és ami még rosszabb, hogy jelentősen csökken a talajnedvesség tartalma. A téli időszakok alkalmával egyre kevesebb hó hullik, ami némileg ellensúlyozná ezt a helyzetet. Mivel ez az időjárási forma nincs tekintettel az egyes régiókra, így éppen azt a területet érinti a legjobban, ahol a legnagyobb mezőgazdasági termelés folyik. Ez nem más, mint az Alföld. Csak néhány adalék. A Duna-Tisza közén található Homokhátságot félsivatagos területté nyilvánították. Ezeken a területeken a talajvízszint helyenként 5-6 méterrel csökkent. A nem megfelelő öntözés pedig kb. 10 000 négyzetkilométeres területet fenyeget, ami miatt elsivatagosodás indulhat meg. Az Alföldön már észlelhető, hogy nagyobb szárazság esetén, amikor többen locsolnak egy régióban, egyszerűen eltűnik a víz. Ilyen mértékben csökken a vízszint, és nincs megfelelő utánpótlás. Ez elérheti a 2,5-3 méteres vízszint csökkenést. Hogy még jobban érzékeltessem egy 6 méter mély kút esetén, amiből vízkivétel folyik, azaz locsolás, és az adott területen többen is locsolnak, akkor 0,5-1 óra alatt a vízszint nullára csökken, azaz, eltűnik a víz a kútból. Ekkor a talajvízszint 3,2 méter volt, azaz, 2,8 méter zuhant a vízszint 0,5-1 óra alatt. Ez azt jelenti, hogy nincs megfelelő és elegendő mennyiségű víz utánpótlás. Ez a felszín alatti vízkészlet jelentős hiányára utal. A felső vízzáró réteg feletti résznek nincs utánpótlása, ezáltal kimerül. Sajnos azt kell mondani, hogy a magasabb hőmérséklet és a kevesebb csapadék egyre nagyobb szárazságot eredményez, ami aszályhoz vezet. Hazánk aránylag kedvező felszín alatti vízkészlettel rendelkezik, hiszen medencét alkot, ahol vízgyűjtőként viselkedik. A megfelelő mélységű kutakkal ellensúlyozni lehet azokat a területeket, amelyeket intenzíven érint a vízhiány, ahol kevesebb a csapadék és magasabb a hőmérséklet. Egy legutóbbi kimutatás szerint hazánk felszíni vizeiből kitermelt 4600 millió köbméter vizéből 5,7 százalék kerül öntözéses felhasználásra. A felszín alatti vízkivétel 950 millió köbméter, ebből mindössze 1 százalékát fordítják öntözésre. Még egy adat. Jelenleg a művelt mezőgazdasági területek mindössze 1,7 százalékán folyik öntözéses gazdálkodás, ez 111 ezer hektár. Ez kb. két Balaton területe. A legfontosabb az lenne, hogy mélységi kutakat kell létrehozni hazánk „éléskamrájának” nevezett területén, az Alföldön.