Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csillagászat

Az idő múlása

Van egy elképzelés, mely szerint az egész Univerzum úgy 13 milliárd évvel ezelőtt keletkezett. Ezen belül a Naprendszer és a Föld 4,6 milliárd éve. Két dolgot szeretnék jobban megvilágítani. Az egyik a 13 milliárd év és a 4,6 milliárd év közötti különbséget, valamint a 4,6 milliárd év és a jelenlegi helyzet közötti eltelt időt. Miért érdekes ez? A válasz igen egyszerű. Minkét esetben hatalmas nagy időről beszélünk. Az időnek is abban az állapotában, ami a két jelzett pont között eltelt. Nézzük az első időpontot. A keletkezéstől a Naprendszer kialakulásáig 8,4 milliárd év telt el. Vajon addig, amíg a Naprendszer kialakult, az Univerzum más területein nem alakulhatott ki az életnek valamilyen formája? A válasz nagyon az igen felé hajlik. Mindkét esetben az idő nagysága a furcsa. Ezzel azt is akarom mondani, hogy természetesen kialakulhatott más helyen és más időben bármilyen civilizáció. Mivel ennek tényét egyáltalán nem lehet bizonyítani, mert ugye az nem bizonyíték, hogy idegen eszközökről jelennek meg időnként írások. Ilyen szempontból csak annyit, hogy a Világegyetem távoli vidékein ugyanúgy kialakulhatott az életnek valamilyen formája, mint a Naprendszeren belül a Földön. Az érdekessége az, hogy „azok” már messze nagyobb értelmi és technológiai tudással rendelkeznek. Sőt! A civilizációk sokasága alakulhatott ki ennyi idő alatt bárhol a világban. Idő kell mindenhez. Ahogy látjuk, idő volt, van, és lesz bőven. Ha visszarendeződünk szűk környezetünkre, a Naprendszerre, akkor sok érdekes dologgal találkozhatunk. Ha csak vesszük, hogy mennyi az 4,6 milliárd év. Nagyon sok. De miért olyan fontos ez? Csak azért, mert ennyi idő alatt nagyon is elképzelhető, hogy nemcsak egy civilizáció alakult ki a Földön. Kezdjük a végéről időben, azaz a mai naptól. Ha ma megállna minden a Földön, az emberiség valami miatt kihalna, akkor a jelenlegi berendezések, eszközök egy része tovább működne valameddig. Az épületek, utak, és már egyéb dolgok egyes számítások szerint úgy 12-13 000 év alatt teljesen eltűnnének. Minden. Mindenki látott már olyan tárgyat, ami néhány évtized alatt jelentős változáson ment keresztül. A fém elrozsdásodik, az utakat képező burkolatot benövi a fű, az épületeket a gaz és a fák birtokolják, stb. Minden anyagnak megvan a lebomlási ideje. A természet erről gondoskodik. Ahogy említettem, ez olyan 12-13 000 év alatt bekövetkezik. Minden eltűnik a Föld színéről, annyira, hogy még a nyomát sem lehet látni. Ha azt is bele kalkuláljuk, hogy valamilyen nukleáris katasztrófa következik be, akkor is belefér az időbe annak lebomlása. Amit érzékeltetni szeretnék, hogy a földi élet során is kialakulhatott több civilizáció úgy, hogy semmi nyomát nem lehet megtalálni. Némely kutatók szerint az olyan helyek, ahol fellelhetőek az emberi kéz nyomai, a koreai területeken 700 000 évvel ezelőtt, a kínai területeken úgy 600 000 évvel ezelőttre tehető. Ami igazán már figyelemre méltó, az az idő előtti 125 000-60 000 közti időszak, de a tényleges időszak, olyan 50 000 évvel ezelőtti. Akárhogy is nézzük az időszakokat, be kell látni, hogy ez nagyon kevés a 4,6 milliárd évhez képest. Ha bátorkodunk afelé hajlani, hogy ennyi idő szükséges egy modern civilizáció kifejlődéséhez, akkor az eltelt időszak alatt 92 000 ilyen létforma alakulhatott ki. Viszont ez már a modern élet megjelenésének időszaka. Ez messze nem egy reális mutató. Néhány írás szerint az élet úgy 3,5-4 milliárd évvel ezelőtt alakult ki. Így „csak” 70 000 civilizációról beszélhetünk. Ha még tovább szűkítjük a kört, akkor a fajképződés növekedése és mutációja ad némi támpontot. Vajon mennyi idő kell ahhoz, hogy egy faj változásokon, mutációkon menjen keresztül? Erre pontos válasz nincs, de abból lehet következtetni, hogy meg lehet figyelni napjainkban is olyan változásokat, melyek néhány évtized alatt zajlanak le, igaz, nem olyan szervezeti egységben, mint az ember. Ha viszont azt vesszük, hogy az első jelentős átalakulás úgy 7 millió év ezelőtt, és idő előtt 50 000 között következett be. Ha e szerint számolunk, akkor már csak ötszáz civilizációról beszélhetünk. Viszont ez így sem reális, ugyanis fejlődés az alapról indul, nem egy meglévő fejlettségi szakaszból. Így nézzük meg, hogy vajon mennyi idő alatt alakulhat ki egy gondolkodó lény a kezdetektől? Ha azt vesszük, hogy az első emberszerű lény már 7 millió évvel ezelőtt feltűnt, akkor számoljunk visszafelé. 11 olyan fő fejlődési fok van, ahol jelentős változás és átalakulás következett be. Ha minden egyes fejlődési fokra 180 millió évet veszünk, akkor már „csak” 19 civilizációról beszélünk. Ha viszont még tovább szűkítünk azért, hogy a bonyolultabb szervezetek átalakulásához hosszabb időszakra van szükség, akkor a 10. foktól a 11. fokig, tehát egy evolúciós időszakot 200 millió évnek vehetünk. Így már akkor 2 civilizációnál tartunk. Magyarul a Föld keletkezése óta 2-3 civilizáció alakulhatott ki.  Sok tényező közrejátszása befolyásolhatta az élet kialakulását a Földön. Szerény véleményem szerint a földi életnek nem ez az első megjelenése bolygónkon.

Szabadszemes csillagászati megfigyelés

Sajnos nem tudom, hogy hányan tevékenykednek jelenleg amatőrként hazánkban. A korábbi létszámot tudom. Magam is tagja voltam ennek a szervezetnek. Sok érdekes információkat kaptunk a kiadványon keresztül, és sokakkal tartottam a kapcsolatot ország- szerte. Akkor még nem volt számítógépes lehetőség, ami nagyon megkönnyítette volna az adatok, információk cseréjét. Levél, esetleg telefon. Ez volt a kommunikáció alapja, és működött. Tudtuk, mikor, hol, lesz valamilyen összejövetel, saját kis klubokat működtettünk. Megvolt a kapcsolattartás. Mindezt csak azért írom le, mert időközben nagyon megváltozott minden. Kíváncsiságból elmentem egy bemutató helyre, ahol igen alacsony színvonalon foglalkoztak az ott megjelenő és érdeklődő emberekkel. Csóváltam a fejem, hogy ezt talán nem így kellene kezelni. Úgy látszik, az változás itt is erőteljesen érezteti hatását. Bizonyos dolgokat nem tudtam hova tenni, sőt, bátorkodtam egy kérdést feltenni a témával kapcsolatban, melyre a válasz igen soványra sikerült. Itt is jelentkezett az a szindróma, hogy én megyek oda, aki ott van, ő tud mindent. Ennek hangulatában is zajlott a beszélgetés, illetve beszéd. Lehet, hogy érdemes lett volna egy kicsit jobban felkészülni az ott bemutatott dolgokból. De hát ez nem az én feladatom. Annyit megjegyeztem, de persze csak magamban, hogy ez valahogy nem az igazi. De lépjünk túl ezen. Úgy jó néhány évtizeddel ezelőtt egyre inkább előtérbe került a fényszennyezés témaköre. Meg is lett szerkesztve egy egyszerű, az általános iskolások számára könnyen kivitelezhető, megoldható, de mégis az érdeklődést felkeltő akcióra. Ez nem volt más, mint a fényszennyezettség mérése a saját településükön belül. Nem szaporítom a szót, hiába adtam be az ötletet, nem lett belőle semmi, pedig szinte játékos formában fel lehetett volna deríteni hazánk olyan részeit, sőt, térképet lehetett volna készíteni, hogy hol milyen mértékű a fényszennyezés. Akkor már tudni és érezni lehetett, hogy valami változás lesz. Lett is. Sajnos az élet több területen is igazolt abban, hogy vannak alapvető dolgok, amiken nem érdemes változtatni. Bizonyára sokan jártak olyan helyen, amikor távol kerültek egy adott településtől, már csak azért is, hogy lássák a gyönyörű égboltot. Mit láthattak? Ha visszanéztek a település irányába, akkor egy fényburkot láthattak a falu vagy város fölött. Igen, ennyire ki van világítva egy település. Aktív koromban referencia csillag alapján határoztuk meg az égbolt határfényességét, melyet magnitúdóban mérünk. Az emberi szem 6m fényességű csillagot, illetve objektumot tud érzékelni. Egy magnitúdó fényintenzitás, 2,512-szeres fényesség növekedésnek felel meg. Igyekeztünk ezt az értéket megtalálni, ami elég nehéz volt, hiszen nagyon tökéletes tisztaságú égboltnak kellett lennie ahhoz, hogy ez megvalósuljon. Voltak trükkök, amikkel keresések alkalmával kísérleteztünk. Ennek egyszerű módja az, amikor nem az adott objektumot nézzük, hanem a mellette levő égterületet. Ki lehet próbálni, bejön. Én a Draco csillagkép v Draconis csillagát használtam referencia csillagnak. A fényessége, magnitúdója 5m. Mivel meteor észleléssel foglalkoztam, így ez az érték elegendő volt ahhoz, hogy értékelhető észlelést lehessen folytatni. Csak halkan jegyzem meg, csillagászati szempontból még ma sincs olyan térkép, amelyik feltünteti a fényszennyezés mértékét hazánkban a különböző településeken. Az említett kezdeményezés a 80-as évek közepén indult volna.

Forrás: Wikipédia

Sok dolgot meg lehet figyelni szabad szemmel. Például a világító felhők, a napfoltok /szűrőüvegen keresztül/ meteorok, a Hold fázisainak változása, nyomon követése.

Forrás: Wikipédia

Érzékeltetés képen, így néz ki Földünk éjszaka. Látható, hogy mennyire fénylenek az egyes földrészek. Sajnos ez egyre inkább növekedni fog. Lehet hallani híreket, hogy azokon a helyeken, ahová korábban teleszkópokat telepítettek, lassan alkalmatlanok lesznek az észlelésre, mert olyan zavaró a fény.

Csillagászati kronológia

Bizonyára sokan vannak, akik érdeklődnek a régi korok csillagászata iránt. Igazából ez alapvető dolog, mivel mindent csak úgy lehet megérteni, ha tudjuk az előzményeket is. A régmúlt korok kezdetleges csillagászati felfedezései mégis lenyűgözik az embert. Ha csak arra gondolunk, hogy a mostani mérnöki elme, de ha nem is ezt vesszük alapul, hanem a gondolkodó embert, akkor rájöhetünk, hogy sok érdekes dolgot talál fel a hétköznap embere is. Könnyíti munkáját, akár a munkahelyén, akár otthon. Persze a természet figyelése, a lejátszódó események rögzítése, a tudatos észlelés a régi időkben más volt. Akkor a léte függött a természettől. Mindent onnan kapott és szerzett. Ezért gondot fordított arra, hogy tájékozódjon. Tegyen szert egyre nagyobb tudásra. Az elején ez még csak ösztönös volt, de a későbbiekben tudatossá vált. Sok apróságot, és talán sok esetben lényegtelennek tűnő dolgokat is megfigyelt. Minden a hasznára vált, ha nem, akkor a későbbiekben mindenféleképpen. Mint mindennek, a csillagászatnak is vannak mérföldkövei, jellegzetes eseményei. Sok helyen kerestem azt a leírást, amit most látni fognak. Sajnos nem találtam. Ebből gondoltam, hogy talán sokan örülni fognak annak, hogy olyan információkat is kapnak, amit esetleg már máshonnan nem, ahogy én sem találtam. Lehet, hogy az én ügyetlenségem. 

A csillagászat évszámokban:

I.e. 4713. jan.1.          E naptól számítjuk  Julius Ceasar-i dátumot /közismert nevén Julianus,                 

                                    vagy Julian/

i.e. 3761. okt. 7.         A zsidó időszámítás kezdete, az úgynevezett „világ teremtése”

i.e. 3000 körül            Ebből az időszakból alók az első csillagászati feljegyzések

i.e. 2137. okt. 22.        A kínai Hi és Ho elmulasztják egy napfogyatkozás észlelését, ezért a császár kivégezteti őket.

i.e. 2000 körül            A babiloniaiak bevezetik a hónapot és a hét napból álló hetet.

i.e 1100                  Csu Kong kínai csillagász megméri az egynlítő és az ekliptika hajlásszögét. Eredménye: 23o 54’02”

i.e. 585.máj. 28.          Teljes napfpgyatkozás következik be, amelyet – a legenda szerint – Thalész előre kiszámított.

i.e. 540 körül               Püthagorasz /580-500/ az elsők között ismeri fel, hogy a Föld gömb alakú.

i.e. 50 körül                Anaxagorasz /500-/428/ kimondja, hogy az égitestek materiális testek. Először magyaraázza eg helyesen a nap- és a holdfogyatkozás okát.

i.e. 360 körül             Arisztotelesz /384-/322/ „Az égről” című munkáját írja. A Földet gömb alakúnak tételezi fel. Szerinte az égitsetek különböző távolságokban vannak a Földtől: legközelebb a Hold, ezt a Merkur, a Vénusz, a Nap, majd a csillagok követik.

i.e. 355 körül               A kínaiak elkészítik az első csillagkatalógust.

i.e. 300 körül               Eukleidesz” Jelenségek” című könyvében azt írja, hogy a csillagok egy szilárd gömbre vannak felerősítve.

i.e. 280 körül               Arisztillosz és Timokharisz elkészítik az első csillagkatalógust Európában.

 i.e. 270 körül              Arisztarkhosz /kb: 310-kb. 250/, minden idők egyik legnagyobb csillagásza megírja „A Nap és a Hold távolsága és méreteik” című korszakalkotó művét. Elvileg helyes módon határozza meg a Nap és a Hold Földről mért távolságát, majd megállapítja, hogy a Nap nagyobb, a Hold pedig kisebb, mint  a Föld. Arra a következtetésre jut, hogy a Földnek kell a Nap körül keringenie. Istentagadó nézetei miatt el kell hagynia Athént.

i.e. 230 körül             Eratoszthenész /276-194/ megméri a Föld kerületét. Eredménye: 252 ezer görög stádium, azaz, mai egységben mérve kb. 39 700 kilométer.

i.e. 220 körül              Arkhimédész /kb.287-212/ megírja az „Égi szférákról” című munkáját. 

i.e. 127                        Hipparkhosz 180-125/ csillagkatalógust készít.

i.e. 120                        Hipparkhosz felfedezi a pecesszió jelenségét.

i.e. 46                     Szoszigenész javaslatára Kulius Caesar bevezeti a Julian naptárt. Elrendeli, hogy minden negyedik év szökőév legyen.

i.sz. 85                        Kínában naptárreformot vezetnek be, amely szerint egy szinodikus hónap 29 napból áll.

120 körül                    A kínai Csang-Heng kimondja, hogy a Világmindenség térben és időben végtelen.

150 körül                    Ptolemaiosz /87-165/ megírja híres könyvét a csillagászatról, amely latin fordításban Almagest néven vált ismertté. Kopernikusz könyvének megjelenéséig ezt a könyvet tekintették a csillagászt enciklopédiájának. Ebben a munkában fejti ki Ptolemaiosz később általánosan elfogadottá vált geocentrikus világrendszerét.

325                  A niceai zsinaton z Egyház elfogadja a Julián-naptárt. Ekkor definiálják pontosan a hsvét időpontjának kiszámítási szabályát.

827                           Al-Mamun kalifa /783-833/ csillagászati módszerekkel megméri a földfeszín 1o- ának a délkörön megfelelő távolságot. Eredménye mai egységben: 1o = 111,8 kilométer

1031                            Al- Birúni /973-1048/ arab csillagász hatalmas csillagászati művében 1029 csillag pontos koordinátáit és fényességét , továbbá az ekliptika hajlásszögét adja meg. Érték: 23o 34’00”

1054. júl. 24.               A kínaiak „vendégcsillagot” /szupernóvát/ figyelnek meg a Taurus csillagképben.

1252                            X. Alfonz /1221-1284/ kasztíliai király elkészíti híres bolygótáblázatait.

1271                            Elkészülnek at-Tuszi /1201-1274/ ilkán-táblázatai a maragai obszervatóriumban.

1425 körül                  Megépítették Szamarkandban Ulugh Bek /1394-1449/ irányításával a kor legnagyobb csillagvizsgálóját. Itt készült el a híres csillagkatalógus.

1471                            Regiomontanusz /1436-1476/ megalapítja a nürnbergi csillagvizsgálót, majd 1474-ben kiadja híres Ephemerideseit.

1543                            Megjelenik Kopernikusz korszakalkotó műve „Az égi szférák körforgásáról” címmel.

1572. nov. 11.             Tycho Brahe szupernóvát figyel meg.

1576                            Tycho Brachemegkezdi híres csillagvizsgálójának építését.

1582                        XIII. Gergely pápa naptárreformot vezet be. Lilius és Clavius avaslatára. Kimondja, hogy minden negyedik v szökőév, a százra végződők közül pedig csak a négyszázzal oszthatók a szkőévek.

1584                        Megjelenik Giordano Bruno /1548-1600/ munkája „A világmindenség és a világ végtelenségéről” címmel.

1596                            Megjelenik Kepler „Mysterium Cosmographicum” című műve.

1609                            Megjelenik Kepler „Új csillagászat” című munkája, amelyben közli az első két bolygómozgási törvényt.

1610                            G. Galilei  /1564-1642/ először alkalmaz távcsövet a csillagászatban. Ezzel megnyílik a csillagászati távcsöves korszaka: felfedezi a Hold krátereit, a Jupiter holdjait, és a Szaturnusz gyűrűjét.

1611                            J. Fabricius /1587-1615/felfedezi a napfoltokat. Schneiner megkezdi a napfoltok rendszeres megfigyelését.

1619                            Megjelenik Kepler „A világ harmóniájáról” című műve.

1623                            Kiadják Galilei „Il Saggiatore” című művét.

1632                            Megjelenik Galilei „ Dialógusok” című könyve a kopernikuszi világképről.

1672                            Cassegrain /1625-1712/ francia optikus új távcsőtípus bevezetését javasolja.

1675                            Megalapítják a greenwichi csillagvizsgálót. Casini felfedezi a róla elnevezett rést a Szaturnusz gyűrűjében.

1676                            Römer /1644-1710/ dán csillagász megállapítja, hogy a fény sebessége véges érték.

1687                            Londonban megjelenik Newton /1643-1727/ alapvető munkája, „A természetfilozófia matematikai alapelvei”, amelyben közli az általános tömegvonzástörvényét is.

1718                            Halley /1656-1742/ elfedezi a csillagok sajátmozgását.

1728                            Bradley /1693-1762/ a csillagok parallaxisa után kutatva felfedezi az abberáció jelenségét.

1749                            D’ Alembert /1717-1783/ kidolgozza a precesszió és a nutáció elméletét.

1755                            Meglenekik Kant /1724-1804/ munkája „Az égbolt általános történeteés elmélete”, amelyben többek között özli az első bolygókozmogóniai elméletét.

1761. máj. 26.             Lomonoszov /1711-1765/ megfigyeli a Vénusz átvonulását a Nap előtt. Felfedezi a Vénusz légkörét.

1766                            Titius /1729-1796/ empirikus szabályt állít fel a bolygók Naptól mért távolságaira. 

1769. jún. 3.                Hell Miksa /1720-1792/ és Sajnovics János /1733-1785/ a lappföldi Vardö szigetén, Cook  /1728-1779/ kapitány Tahitiról figyeli a Vénusz átonulását. Méréseik eredménye a Nap parallaxisára, 8”7, vagyis a valósághoz /8”798/ igen közeli érték.

1781                            Messier /1730-1817/ kiadja a csillaghalmazok és ködök kataógusát.

1781. márc. 13.           W. Herschel /1738-1822/ felfedezi az Uránusz bolygót.

1789                            W. Herschel befejezi 122 centiméteres távcsövének építését.

1796                            Megjelenik Laplace /1749-1827/ munkája, amelyben közli híres bolygókozmogóniai elméletét.

1801. jan. 1.                Piazzi /1746-1826/ felfedezi az eslő kisbolygót, a Cerest.

1809                            Megjelenik Gauss /1777-1855/ munkája „Az égitestek mozgásának elmélete”.

1814                            J. Fraunhofer /1787-1826/ megfigyeli a Nap elnyelési színképvonalait, a  Fraunhofer-vonalakat.

1826                            Megjelenik Olbers /1758-1840/ munkája, amelybenközli az azóta Olbers-paradoxonként emlegetett jelenséget, az első kozmológiai jelentőségű megfigyelést. Biela /1782-1856/ megfigyeli egy üstökös szétesését.

1837                            V. Sztruve /1793-1864/ elsőként meghatározza egy csillag, az alfa Lyrae /Vega/ parallaxisát.

1838                            Bessel /1784-1846/ meghatározza a 61 Cygni parallaxisát.

1844                            Schwabe /1789-1875/ felfedezi a napfoltciklusokat.

1845                            Adams /1819-1892/ az Uránusz pályaháborgásaiból kiszámítja a Neptunusz helyét az égen.

1846. szept. 23.          Galle /1812-1910/ Le Verrier /1811-1877/ számításai alapján megtalálja a Neptunuszt.

1852                            Megjelenik Wolf /1816-1893/ korszakalkotó munkája a napfolttevékenység 11 éves periódusáról és a földmágnesség változásairól.

1863                            Secchi /1818-1878/ elsőként osztályozza a csillagokat színképük szerint.

1875                            Megjelenik Argelander /1799-1893/ csillagkatalógusa, a Bonner Durchmusterung.

1876 Hall /1859-193/ meghatározza a Szaturnusz tengely körüli forgásának periódusát.

1877                            Schiparelli /1835-1910/ felfedezi a Mars csatornákat.

1879                            G. Darwin 1845-1912/ ismerteti a Föld-Hold rendszerre kidolgozott új elméletét.

1887                            Megjelenik Oppolzer /1841-1886/ híres munkája a nap- és holdfogyatkozásokról.

1895                            Megjelenik Belopolszkij /1854-1934/ munkája a Szaturnusz gyűrűjének szerkezetéről.

1900                            Chamberlin /1843-1928/ és Moulton /1872-1952/ kidolgozzák a bolygókozmogóniai elméletüket.

1903                            Ciolkovszlij /1857-1935/ kidolgozzarakétahajtóművek elméletét.

1904                            Kapteyn /1851-1922/ csillagáramokról szóló munkája jelenik meg.

1912                            Henrietta Leawitt /1868-1921/ amerikai csillagásznő felfedezi a cefeidák periódus-fényesség relációját. Ezzel egy új távolságmérési eljárás bevezetését tette lehetővé.

                                    A Wilson-hegyi csillagvizsgálóban felállítják az első toronyteleszkópot.

1913                            Megjelenik Russel /1877-1957/ munkája, amelyben Hertzsprung /1873-1960/ vizygálataira támaszkodva közli, hogy a csillagok abszlút fényessége és színképe között összefüggés van. Később ezt az összefüggést Hertzsprung-Russel diagaramnak nevezik.

1916                            Megjelenik Eddington /1882-1944/ első munkái a csillagok belső szerkezetéről.

                                    Elkészül Einstein /1879-1955/ általános telativitás elmélete.

1919                            Jeans /1877-1946/ kidolgozza bolygókozmonógiai elméletét, amely szerint  bolygók egy, a Naphoz közel elhaladó csillag hatására keletkeztek a Nap anyagából.

1920                            Saha /1893-1956/ kidolgozza a csillagspektrumok elméletét.

1922                            Feszenkov /1889-1972/ idolgozza kozmogóniai elméletét.

                                    Rómában öszeül a Nemzetközi Csillagászati Unio /IAU/ első kongresszusa.

1924                            Hubble /1889-1953/ megméri az Androméda-köd távolságát, és ezzel kezdetét veszi az extragalaktikus csillagászat.

1927                            Megjelenik Oort /1900-1992/ korszakalkotó munkája a Tejútrendszer rotációjáról.

1929                            Hubble a Wilson-hegyi csillagvizsgálóban felfedezi a vöröseltolódás jelenségét.

1930                            Lowell /1855-1916/ számításai alapján Thobaugh felfedezi  Naprendszer kilencedik bolygóját, a Plutót.

1931                            Jansky /1905-1950/ felfedezi a kozmikus rádiósugárzást, és ezzel lerakja a rádiócsillagászat alapjait.

1937                            Megjelenik Bethe /1906-2005/ munkája a csillagok belsejében lezajló atommag-reakcióról.

1942                            Edlén meállapítja, hogy a napkorona hőmérséklete igen magas.

1944                            Megjelenik Smidt /1891-1965/ szovjet akadémikus bolygókozmonógiai elmélete.

1945                            Van de Hulst /1918-2000/ elmélet útonkimutatta a neutrális hidrogén 21 centiméteres rádiósugárzásának létezését.

1946                            Bay Zoltán /1900-1992/ és munkatársai az elsők között kapnak rádióviszhangot a Holdról.

1947                            Ambarcumjan /1908-1996/ felfedezi a csillagasszociációkat.

1949                            A Palomar-hegyi Obszervatóriumban üzembe helyezik az 5 méteres teleszkópot.

1952                            Baade /1893-1960/ felfedezi a csillagpoppulációkat.

1957. jan. 1.                Kezdődik az első Nemzetközi Geofizikai Év.

1957. okt. 4.               A Szovjetúnióban felbocsátják a Föld első mesterséges holdját.

1958                            Van Allen /1914-2006/ felfedezi a Föld sugárzási övezeteit.

1959                            A Luna -2 kozmikus rakéta becsapódik a Holdba.

                                    A Luna -3 lefényképezi a Hold túlsó oldalát.

1961                            Gagarin rhajóssal a fedélzetén először jut ki a világűrbe embert szállító űrhajó.

1963                            Felfedezik a kvazárokat.

1964                            A Mariner-4 űrszonda felvételeket készít a Marsról és ezeket a Föld felé továbbítja.

1965                            A Venyera-2 és 3 behatol a Vénusz légkörébe, és meglepő információkat továbbít a Vénusz fizikai állapotáról.

1967                            Felfedezik a pulzárokat.

1969                            Először teszi ember a lábát a Holdra, Armstrong és Aldrin amerikai űrhajósok személyében.

1970                            A Venyera-7 űrszonda simán leereszkedik a Vénusz felszínére.

1971                            A Mariner-9 űrszonda Mars körüli pályára tér, és feltérképezi a Marsot.

1974                            Odaítélik az első olyan fizikai Nobel-díjat, melyet asztrofizikusok kapnak: Ryle és Hewisha pulzárok  és kvazárok kutatásáért.

                                    A Pioneer-10 bolygóközi állomás elhalad a Jupiter mellett és közelfelvételeket továbbít róla a Földre.

                                    A Marsz-6 űrszonda leereszkedik a Mars felszínére.

1975                      A Venyera-9, és 10 űrszondák fényképfelvételeket készítenek a Vénusz felszínén, és azokat a Földre sugározzák.

1976                          A Viking-1 és 2 űrszondák laboratóriumi vizsgálatokat végeznek a Mars felszínén, de a marsbeli élet kérdést véglegesen nem döntik el.

 

Forrás: Távcső világa 1980

A csillagok kialakulása és fejlődése

Demokritosz ókori görög materialista filozófus arra a következtetésre jutott, hogy a csillagok valamikor keletkeztek, és majd egyszer elpusztulnak. Úgy gondolta, hogy a csillagfény nem keletkezhet a semmiből. Bár azt is megsejtette, hogy valamilyen folyamatnak kell a csillagokban lezajlani. Demokritosz sejtése szép példája a fizikai gondolkodásnak, de hosszú utat kellett megtennie a csillagászatnak, míg ezt a sejtést be is tudta bizonyítani. A 18. században élt Herschel német származású angol csillagász már fajtákba igyekezte sorakoztatni a csillagokat. Azt, hogy az egyes csillagok milyenek is tulajdonképpen, sajnos elég nehéz meghatározni. Abban viszont igaza volt Herschelnek, hogy a különféle csillatok tulajdonságainak minél behatóbb megismerése alapozza meg a csillagkozmogóniát. Most nézzük meg egy kicsit közelebbről a csillagok kialakulását és fejlődését. Elöljáróban még annyit, hogy igen nehéz pontosan meghatározni a csillagok tulajdonképpeni kialakulását. Ebben a munkában az asztrofizikusok fáradságos és türelmes adatszerző munkájára volt szükség. Ugyancsak a téma filozófiai oldalát, valamint a megfigyelő és észlelő munkában való hosszú évtizedes munkáját adta Ambarcumjan akadémikus. Előadásom során többször fogok utalni rá. Egyrészt azért, mert ő alkotta meg a modern csillagkeletkezés elméletét. E rövid bevezető után térjünk rá a csillagok keletkezésére. Először is állapítsuk meg, hogy tulajdonképpen mit sugároznak a csillagok? Itt rögtön le kell szögezni, hogy a csillagok az elektromágneses hullámoknak minden fajtáját sugározzák. Erre a folyamatra mondjuk, hogy a csillag energiát termel, és azt kisugározza. Itt említem meg, hogy ez a téma nagyon összetett valami, és több fizikai törvényszerűségre fogok utalni. Mindjárt az első az, mait Einstein híres képlete kifejez. Ez a képlet az E= mc2. Ez azt jelenti, hogy az energiaátadás mindig tömegátadással jár, és fordítva, tömegátadás nincs energiaátadás nélkül. A napsugárzásban vagy más néven sugárzási mezőben az energia és a tömeg jellegű tulajdonságot a fotonnak nevezett elemi részecske hordozza, mely csak fénysebességgel létezik. Itt meg kell állapítani valamit. Mégpedig azt, hogy a sugárzás nem más, mint az anyag egyik megjelenési formája, és hogy a részecskeformájú anyag sugárzási átalakulásakor az össztömeg is, és az összenergia is változatlanul megmarad. Biztosan sokan vannak, akik feltették már maguknak azt a kérdést, vajon miért fénylenek a csillagok? A csillagok mechanikai egyensúlyban levő égitestek. A csillaganyag óriási nyomással nehezedik a belső részekre. Egy-egy csillag belsejében körülbelül 6 milliárd atmoszféra a nyomás. Ezzel szemben körülbelül 10 millió Ko hőmérsékletű hőmozgásból származó gáznyomás és a termelt energia sugárnyomása képes ellenállni, hogy a csillag ne roppanjon össze. Ilyen hőfokon már nincs molekula, de még atomok se léteznek. A csillag belseje igen magas hőmérsékletű plazma. A csillagok belsejében zajló folyamatot magfúziónak nevezzük. A magfúziónál a plazma részecskéinek egy töredéke átalakul sugárzó anyaggá, fotonokká. A látszólag eltűnt tömeg átmegy és fotonok impulzálásába, és igen nagy mennyiségű energiát visz magával. Az ilyen energiát termelő folyamatok közé tartozik az úgynevezett proton-proton ciklus, vagy a szén-nitrogén ciklus. Itt nagy vonalakban elmondtam, hogy mit is sugároznak és miért is fénylenek a csillagok. De lépjünk eggyel előrébb. Ambarcumján hívta fel a figyelmet a 40-es években a csillagtársulások kozmogóniai jelentőségére. Ez a megállapítása a csillagtársulások, csillagasszociációk. Ezek a társulások korukra nézve fiatalok /már csillagászati értelemben véve/. A csillagtársulások kozmogóniai jelentősége azonban több annál, mint hogy megerősítse a csillagok korára vonatkozó asztrofizikai adatokat. Legnagyobb jelentősége, hogy tényszerűen kimutatta a csillagok keletkezését. Itt most utalni fogok az elméletre, mely szerint a csillagok az intersztelláris gáz- és porfelhők összetömörülése által keletkeznek.

        Most értem el beszámolóm egy lényeges kérdéséhez. Hogyan alakul ki egy fénylő, sugárzó csillag ebből a gáz- és porfelhőből? Úgy, hogy a felhőben sűrűsödési gócok alakulnak ki. Ezekben a sűrűsödési gócokban gravitációs kontrakció jön létre, mely a gázfelhő részecskéit a felhő belseje felé zuhantatja. A felhő részecskéinek a felhő központi részére vonatkoztatott helyzeti /gravitációs/ energiája ezáltal csökken, és minthogy energia nem vész el, csak átalakul, hőenergiává alakul. A hőenergiának körülbelül a fele kisugárzódik, másik fele a gázfelhő központi részének hőmérsékletét emeli, ahova a felhő anyaga zuhan. Amikor a felhő gáztömegének középponti része már sötétvörösen izzik, a magas hőmérsékletű gáz nyomása fékezi a felhő összehúzódását, ami csak néhány millió fokon létezhet. Ezen a hőfokon ugyanis a gázfelhő belsejében beindul a proton-proton ciklusú magreakció, megkezdődik az energiatermelés. A termelt energia sugárnyomása és a magas hőmérsékletű gáz nyomása együttesen kiegyensúlyozzák a külsőbb részek zuhanásának nyomását. Energiát termelő stabil égitest, csillag keletkezik. Ez a folyamat jellemző az úgynevezett fősorozatbeli csillagokra.  Az égen szabad szemmel látható csillagok zöme fősorozatbeli. A mi Napunk is ebbe az osztályba tartozik. Életkora körülbelül 5-6 milliárd év, és még ugyanilyen hosszú ideig fog tovább „élni”. Ami a csillag további sorsát illeti, az a következő: a csillagok addig maradnak a stabil fő sororzatbeli állapotukban, amíg hidrogénkészletük kezd kimerülni. Ez függ a csillag tömegétől. A hidrogén fogytával a csillaganyag külső nyomásának hatására a csillag kezd összehúzódni. Ez az összehúzódás energiát termelő folyamat. A felszabaduló gravitációs energia hőenergiává alakul, ami felfűti a csillag belsejét. 100 millió K-fokon begyullad a héliumatommagokat szénné összeépítő magreakció. A csillag légköre az igen magas belső hőmérséklet nagy sugárnyomására erősen felfúvódik. A csillag vörös óriássá válik. Ezután az előbb említett összehúzódás következik. Így egymást váltogatják az összehúzódás és egyre magasabb rendszámú elemek felépülése, egészen milliárd Ko –on felépülő vasatomokig. A vasállapotban megszűnik a nukleáris atomerőmű működése. A vasatomoknak a legnagyobb ugyanis a fajlagos kötési energiája. Itt a csillag fejlődése két ágra szakad. Az l,66 naptömegnél nem nagyobb csillagok fehér törpévé alakulnak. Ez bolygó méretű 105 -106 g/cm3 átlagos sűrűségű objektumot jelent, majd évmilliók alatt szépen kihűlnek. Az 1,66 naptömegnél nagyobb csillagok percek alatt ötven-száz kilométerre zsugorodnak. Amikor a csillag sűrűsége eléri a 1010g/cm3-t a felszabaduló gravitációs energia szétveti a csillagot. Ezt nevezzük szupernóva robbanásnak. A kitörés körülbelül 6 milliárd Ko-os hőmérsékleten megindul a vasatomok felaprózódása. Neutronok épülnek közéjük, és kialakulnak a nehéz atommagok, amiket a szupernóva-kitörés kiszór a csillagközi térségbe. A nagyobb tömegű csillagok fejlődésének végállapota a szupernóva-fellángolás után a neutroncsillag. Tehát tömegüktől függően ez a két út áll a csillagok előtt. Fehér törpe, illetve neutroncsillag. Az itt elmondottak az összeállási elmélethez tartoznak. De ennek az elméletnek is vannak nehézségei. Mégpedig az, hogy vannak olyan társulások, ahol a csillagok táguló rendszert alkotnak, mintha valami kifelé repítené a csillagokat a társulás középpontjából. Ennek igazolására és az összeállási elmélettel párhuzamosan Ambarcumjan már a 40-es években feltételezte, hogy mind a csillagok, mind a csillagközi gáztömegek egy szupersűrű, energiákban gazdag, eddig még ismeretlen, általa presztelláris anyagnak elnevezett anyag lebomlása által robbanásszerű folyamatokban keletkeznek. Ezzel a robbanással magyarázta, hogy a társulások csillagai mintegy kifelé repülnek a társulásból. Az utóbbi évtizedekben kiderült, hogy a robbanásszerű folyamatok éppen olyan törvényszerűek a világegyetemben, mint a lassú fokozatos átalakulások. Mint minden tudomány, a csillagászat is rohamosan fejlődik. Erre utal a csillagok keletkezésének egy új, modern elmélete. Eszerint az anyag nem a diffúz állapot felől halad folyamatosan a sűrűbb felé. Egy alternatív hipotézis született. A csillagcsoportosulások a sűrű vagy szupersűrű protocsillag robbanásszerű felaprózódásakor keletkeznek. Ez némi magyarázatra szorul. A csillagasszociációk felfedezése és azok dinamikai instabilitásának megállapítása szolgált alapul ahhoz, hogy Ambarcumjan hipotézise a csillagokat és csillagrendszereket sűrű, nagy tömegű testek, protocsillagok bomlásából származtassa. Azok a kísérletek, amelyek a táguló, felbomló csillagrendszereket a klasszikus elképzelések alapján diffúz anyag kondenzációjából kívánták magyarázni, eredménytelenek maradtak. A protocsillagról alkotott hipotézis meggyőző bizonyítékot nyert a csillagok és galaxisok nem stacionárius jelenségeinek vizsgálataiból, különösen azokból, amelyek a galaxismagok aktivitásával kapcsolatosak. Mindezek a jelenségek a világegyetem anyagának dezintegrációs, felbomlási, szétszóródási folyamataira utalnak. Ez Ambarcumján véleménye szerint arra enged következtetni, hogy a világegyetemnek a mi megfigyeléseink elérhető részeiben a kozmikus anyag fejlődését a sűrűbb állapotok felöl a kevésbé sűrűek felé való átmenetek jellemzik. Itt néhány megállapítást kell tenni. Bár részben ez már elhangzott, de nem árt újra hallani, ugyanis ez a hipotézis roppant nagy jelentőségű. Tehát a csillagok és csillagrendszerek nem keletkezhetnek ritka, diffúz anyag kondenzációja útján. A kondenzációval keletkezett csillagrendszer minden esetben stacionárius, összenergiája pedig negatív lenne, ami azonban ellentmond a tényeknek. A csillagcsoportok, halmazok és alrendszerek, valamint a galaxiscsoportok és galaxishalmazok néhány sajátosságát csak a következő feltevés alapján lehet ellentmondások nélkül, és mesterkéltség nélkül magyarázni. A kozmogóniai folyamatok nem a ritka állapotoktól az egyre sűrűbbek felé haladnak, hanem éppen ellenkező irányba, az anyag igen sűrű állapotaitól a kevésbé sűrűek felé. Mint az elmondottakból kitűnik, érdekes és néha meghökkentő dolgok derültek ki. A még alaposabb tudáshoz nagyok sok megfigyelésre és észlelésre van szükség. És ez a szép, de sok kitartást és türelmet igénylő munka a csillagászokra és az őket segítő asztrofizikusokra vár.

Az UFO-rejtély és a tudományos ismeretterjesztés

A repülő csészealjakról és egyéb más jelzőkkel illető repülő tárgyakról sok ellentmondó és pontatlan nézet alakult ki. Nagyon sok laikus megfigyelő látott vagy vélt látni repülő csészealjakat vagy egyéb más tárgyakat. Az ezzel kapcsolatos tudományos megfogalmazás azt mondja, hogy UFO, azaz nem azonosítható repülő tárgy. Itt mindjárt az ellenkezőjét is említeni kell, mégpedig az IFO-t, ami azonosított, azaz ismert repülő tárgyról ad fogalmat és felvilágosítást. Most nézzünk néhány konkrét esetet. Levegőbe feldobott kalap, madárszárny vagy éppen egy fellobbanó bolida okozta az UFO látványt. Időben a megfigyelés az l940-50-es évekre vezethető vissza. Ez a kutatási időszak részben érthető is, hiszen akkor zajlott a világháború, és sok olyan tárgy létezett, amiről nem tudták, hogy micsoda. Az ezt követő időkben, 1965-66-ban az Egyesült Államok három különböző helyéről készült elég komoly rajz az állítólagos UFO-fól. Mindhárom rajz különböző. Felvetődik nyomban egy kérdés. Vajon, ha a Föld a célpontjuk az állítólagos idegen lényeknek, akkor miért három különböző alakú űrhajón érkeznek ide? Itt ugyan említettem az idegen lények kifejezést. Ez kissé helytelen, mert ha UFO-ról beszélünk, nem biztos, hogy mindjárt lényekről van szó. De lépjünk egyet tovább. Danáken készített egy filmet, melyben igyekezett bizonyítani az idegen civilizáció jelenlétét. Ő a Peruban található, úgynevezett Nasca-vonalakat űrhajók leszállópályáinak vélte. A filmben a repülőgép ugyan nagyon közel került a talajhoz, de leszállni nem tudott a laza talajszerkezet miatt, mivel rögtön orra bukott volna. Ezen kívül elég sok hamisítás történt a filmben. Az idegen civilizáció kutatása komoly témakör. Ezzel kapcsolatosan Frank Drake, a Cornell Egyetem kutatója matematikai formulába öntötte az élet galaktikus valószínűségét. A Drake-féle formula a Tejútrendszerünkben velünk egyidejűleg létező technikai civilizáció számát keresi. Ennek van is egy képlete:

            N=R . fp . ne . fc . fi . fl . L  

Ez a képlet így ugyan nem mond sokat, de nézzük sorjában:

„N” = A Tejútrendszerünkben velünk egyidejűleg létező technikai civilizációk száma

„fp” = ilyen valószínűséggel övezi a születő csillagokat bolygórendszer.

„ne” = Annak a valószínűsége, hogy az adott csillag ökoszférájában keringő bolygók felszínén a fizikai-kémiai viszonyok kedveznek az anyag életté szerveződéséhez.

„fc” = Az arra alkalmas bolygókon ezzel a valószínűséggel alakul ki a bioszféra, az élet.

„fi” = Annak a valószínűsége, hogy az ilyen bolygón megjelenik az intelligencia, a tudat azon időtartam alatt, amely alatt a központi csillag egyenletesen sugároz.

„fl” = A kapcsolatteremtésre is alkalmas műszaki-technikai fejlettség valószínűsége.

„L” = Az ilyen civilizációk várható élettartama.

Nézzük az értékeket:

R = 10/év, ennyi csillag keletkezik évente

fp = 0,5, a csillagok felének lesznek bolygói

ne = 2, csillagonként 2 bolygó lesz lakható

fc = 0,01, ezek közül minden századik lesz kommunikációra képes

fi = 0,01, ezek közül minden századik lesz intelligens

fl = 1, mindegyik lakható bolygón ki fog alakulni élet

L = 10 000, a civilizáció élettartama

Ha ezeket az értékeket behelyettesítjük az egyenletbe, akkor 10 velünk kommunikálni képes civilizációt kapunk. Ha jobban belebonyolódunk, a következő alakul ki: Először is nem mindegy, hogy milyen csillag körül alakul vagy alakulhat ki élet. Az élet szempontjából a G-F színképtípusú csillagok jöhetnek számításba.  Azért ezek a csillagok, mert hosszú időn keresztül szolgáltatnak ugyanolyan intenzitással hőt és fényt. Ahhoz, hogy egy bolygó kialakuljon, a környezetében levő gáz- és porfelhőnek eleve tartalmaznia kell nehéz elemeket. Ahhoz, hogy egy más Nap körül bolygókat lehessen találni, elég komoly megfigyelés és pontos észlelés szükséges. Az egyik ilyen jelenség, hogy a bolygókkal rendelkező csillagok rotációs, tehát forgási sebessége kicsi. Erre sajnos csak a Nap megfigyelése szolgáltat konkrét adatot, mert valóban e központi égitestünk rotációs sebessége igen kicsi, számszerűen 24km/s. A másik észlelhető jelenség a csillag hullámvonalas mozgása, mely néhány tized ívmásodperc, ami a jelenlegi műszereink határértéke. Ezek után térjünk át magának az élet kialakulásának vizsgálatára. A Föld légköre kétféle tényezőből alakult ki. Először is a könnyebb elemek a felszín fölött maradtak, valamint a másik tényező, hogy a Föld kipárolgása által is gyarapodott a légkör. Az ősföldön kialakulófélben levő molekulák az erős villámlás és meteor becsapódások hatására keletkezhettek. Erre egy érdekes kísérletet 1953-ban hajtottak végre. Ezt Miller-féle kísérletnek is nevezik. Ő egy üveggömbbe az ősföld atmoszféráját zárta és elektromos kisülésnek tette ki. Az akkori kísérlet eredménye egy barnás színű folyadék volt, ami állítólag az élet alapvető építőelemeit tartalmazta. Azóta ezt a kísérletet mások is elvégezték, de sajnos negatív eredménnyel. A spontán élet keletkezése rendkívül kicsi a valószínűség számítás szerint. Az elmúlt években egy nagyon érdekes elmélet látott napvilágot. Eszerint az élet kialakulása fertőződés útján keletkezett. Ez történhetett meteor becsapódáskor, esetleg üstökössel való találkozáskor, vagy egy más úton. Most nézzük az intelligencia megjelenését és kialakulását. Először is a Darwin-féle elmélet, amely kimondja, hogy majomtól származunk. A legutóbbi vizsgálatok szerint a fejlődésnek két ágáról van szó. Külön a majom, és külön az ember ágáról. Hogy itt most tovább boncolgassuk az intelligencia és a civilizáció kérdését, eggyel tovább kell lépni. Mégpedig abba az irányba, hogy a civilizáció iránya nem minden esetben a technika felé folyhat. Ezt úgy értelmezhetjük, hogy az ember igyekszik a természetet átalakítani a maga számára, a maga kényelmére. De lehet például szellemi irány is. A nem technikai civilizációval rendelkező lényekkel nem lehet kapcsolatot teremteni. Mint láttuk, sok érdekes és új dolgot tartogat az ember számára a természet. És az ember arra törekszik, hogy mind jobban és jobban megismerje a természet titkait és rejtelmeit.

Kiegészítés: UFO = azonosítatlan repülő jelenség.

Minden olyan tárgy vagy jelenség, amelyet a földi légkörben /a levegőben repülve/ figyeltek meg és nem tudtak azonosítani repülőgéppel, léggömbbel, felhővel, meteorral, mestersége égitesttel vagy más szokásos /normális/ jelenséggel, s ugyanakkor a jelenség maga valamilyen szempontból figyelemre méltó volt. Eltekintve a szándékos hamisításoktól /nem létező eset/, a legtöbb esetben az UFO a fent említett normális jelenségek közé tartozik, s vagy a megfigyelő félreismerése vagy szándékos „félreészlelés”, vagy a rendhagyó körülmények miatt minősül UFO-nak, tüzetes vizsgálat azonban azonosítani nem tudja. Több alkalommal is szóba került korábban az az észrevétel, mely arra irányul, hogy vajon amit látunk, mi lehet. Ez a kérdés annak tudható be, hogy sokan nincsenek tisztában olyan egyszerű fogalmakkal, és jelenségekkel, melyek a mai világban már természetesek. Ez azért lehetséges, mert az ilyen megfigyelésekkel foglalkozók köre ma már szinte elenyésző. A mai fiatalokat ez már nem érdekli. Ha véletlenül látnak valamilyen égi jelenséget, amit nem tudnak hova tenni, az már idegen valami. Gondolok itt például a fényüket változtató műholdakra, az ismétlődő fényjelenségeket mutató műholdakra, olyan magasan szálló repülőgépekre, melyeknek nincs hangjuk, de kivenni sem lehet az alakjukat, csak fénylenek. Szóba jönnek még változó fényű csillagok is, illetve egyéb légköri jelenségek. Sok esetben fényesebb meteorok, világító felhők, stb. A fantázia dolgozik, mert ismeretlen a jelenség, ami miatt mást gondolnak az egész mögé. Hogy ez mennyire így van, hogy mennyire tájékozatlanok az emberek az alábbi diagram nagyon jól szemlélteti.

   

Bár azt kell mondjam, hogy ez egy korábbi felmérés, de azóta nem készült újabb. Azt viszont feltételezem, hogy ezek az értékek még inkább eltolódtak a felé, ami a „helytelen válaszok”, illetve a „nem tudja válaszok” kategóriába tartozik. A csillagászat iránt érdeklődők tábora nagyon megcsappant. Nem igazán izgatja a mai fiatalokat ez a terület. Teljesen más érdeklődési körük van, és innen adódnak a torz feltételezések, vélemények. Ma már nagyon sok olyan filmet lehet látni, amely eléggé elferdíti az e köré a téma köré fonódó eseményeket. Változás ezen a téren? Véleményem szerint nem lesz. Én arra buzdítok mindenkit, aki egy kicsit is vonzódik a természettudományok felé, hogy gyakorolja, és ismerje meg még jobban a tág környezetünket. Sok szépet fog tapasztalni és látni, és sokkal tájékozottabb lesz.  

Egy kis elmélkedés

Elég sokszor elgondolkodom a Világegyetem dolgain. Van egy kis tapasztalatom, és gyakorlati megfigyelési sorozatom, valamint jó néhány elmélet tanulmányozása különböző tudósoktól. Így összegyúrva talán érdekes dolgot tudok mondani. Azzal kezdeném, amivel szinte mindenki, amikor ilyen téma felmerül, hogy is született az Univerzum? Fogós kérdés. Van egy általános nézet, amit ez idáig senki nem tudott megcáfolni. Ez nem más, mint az Ősrobbanás. Én maradnék ennél a kifejezésnél, annak ellenére, hogy van több is talán modernebb köntösben. Nem szeretnék végigvonulni az ezt követő fejlődési elméleteken, csak annyit, hogy mindig elcsodálkozom az égbolt szépségén, és az ott található, és látható több ezer csillag látványán. Mindig elindít egy folyamatot bennem, vajon az a hihetetlen energia, ami a csillagokban van, miképpen tudja magát szabályozni, milyen folyamatok zajlanak a felszínen, a felszín alatt, és a magban? Azok a távoli területek, melyeket távcsővel nézegettem, meddig tartanak? Lenne még sok kérdés, és részben az itt most feltett kérdésekre is van válasz, és mégis úgy érzem, mintha lennének kérdőjelek, lennének megválaszolatlan kérdések elég sok mindenre. Biztos a szakemberek keresik rá a választ ezekre. Találnak biztosat? Én azt mondom, hogy nem. Ez talán olyan, mint az emberi szervezet, ezen belül az emberi elme. Nem lehet megfejteni. Talán nem is ez a cél, hanem az, hogy használva legyen, mindig keressen valami újat, valami szépet, melyben gyönyörködhet, és sikert érezhet, amikor valamit megfejt, megtalál, feltalál. Az Univerzum kutatása is egy ilyen terület. Hatalmas kiterjedése miatt kiismerése lehetetlen. Részeredmények, felfedezések, új elméletek mindig is akadnak, és fognak is lenni. Már ez is egy szép dolog, hogy az emberi elmét ilyen magasztos dolgokra tudják fordítani néhányan. Azért írom, hogy néhányan, mert sajnos ezt is tapasztalatból mondhatom, hogy a természettudományok iránt érdeklődők száma erőteljesen megcsappant. Tudom mennyien voltunk régen amatőr csillagászok, és hogy most mennyien vannak. Látom a környezet romlását abban az értelemben, hogy már szinte nem találni olyan helyet, vagy legalábbis kevés olyan helyet, ahonnan igazából gyönyörködni lehet az égbolt szépségén. Írókat, festőket, szobrászokat, zenészeket, egyszóval művészeknek adott ihletet az égbolt látványa. Szakterületek formálódtak párhuzamosan ezzel az ágazattal, úgymint matematika, kémia, fizika, kinetika, stb. Az ember egyre jobban megismerte szűk környezetét, aztán kezdett távolabbra is tekinteni. Kialakult a modern csillagászat, hatalmas sikerekkel, még nagyobb nevekkel. Csak néhány: Ptolemaiosz, Kopernikusz, Galileo Galilei, Kepler, Newton, Russel, Hubble, Carl Sagan, és még lehetne sorolni. Csodálatos emberek voltak, és komoly szakmai múlttal rendelkeznek. Törvények, összefüggések, állapotok, és még megannyi felfedezés kapcsolódik a nevükhöz. Én csak bámulni és mélységesen tisztelni tudom azokat az embereket, akik olyan dolgokat alkotnak, találnak ki, fedeznek fel, amelyek figyelemre méltóak, és bővítik elmebeli tudásunkat, még jobban megismerve magunkat, környezetünket, a távoli eseményeket. Sajnos a megismerés véges, mert pontosan még a keletkezést sem ismerjük. Az emberi elme eljutott odáig, elgondolkodik a miérteken, elgondolkodik a hogyanokon, és próbál ésszerű magyarázatot adni dolgokra. Biztos sokakban felmerül az a kérdés, hogy rendben van, keletkezett az, amit látunk, de mi volt előtte. Ugye erre is van válasz. Mivel minden akkor keletkezett, így az idő is, ezáltal előtti dolgokról nem lehet beszélni. A helyzet az, hogy ez sem biztos. Nem hibákat keresek, hanem válaszokat. Úgy érzem, a válaszok még váratnak magukra egy darabig. Félreértés ne essék, ez nem kritika, és nem elmarasztalás a tudománnyal szemben. Nem könnyű és egyszerű kérdésről, kérdésekről van szó. AZ Ősrobbanás után elindult egy folyamat. Lett idő, lett sugárzás, lett anyag. Ezek igen hosszú idő után rendeződtek, csillagok alakultak ki, majd szupernóvák robbantak, melyekből létrejöttek a bolygók. A csillagok legyártották az elemeket a vasig, a szupernóvák legyártották a további elemeket. Ezeket ismerjük, ezeket az anyagokat használjuk. Vajon mi történik ez után? Fogós kérdés. Hallunk fekete lyukakról, melyek elemésztik a közelükben lévő csillagokat, fehér törpe csillagokról, melyek szintén hihetetlen energiával rendelkeznek, pulzárokról, melyek minden tartományban sugároznak. Nóvák, szupernóvák robbannak a Világegyetem távoli részeiben is. Életútjuk különböző. Ha nagyon előre szaladunk, akkor az eddigi tudásunk alapján előbb, utóbb minden csillag elhasználja tartalékait, vagy felrobban, vagy összeomlik, és idővel az égi lámpások kialszanak. Sötétség borul az Univerzumra. Vagy mégsem? Az a sok milliárdnyi csillag, amelyek kihűltek a fizika törvényei szerint továbbra is ott keringenek, forognak. Mi történik, ha ezek találkoznak egymással, mondjuk nem is egy? Lehetséges? Igen, hogyne, hiszen rengeteg lesz belőlük. Éppen annyi, amennyit most látunk, csak akkor már fognak világítani, nem rendelkeznek fúziós energiával. Az ütközéseik során bekövetkezhet az az állapot, amikor akkora energia keletkezik, amelyik atomjaira szakítja az égitesteket, visszaalakulnak gáz halmazállapotba, és elérve a kritikus 3 millió Kelvin fokot, ismét beindul a termonukleáris reakció. Kigyulladnak a csillagok, újra apró lámpácskák fognak világítani az égbolton. A baj az, hogy nem lesz, aki gyönyörködhetne benne. Vagy ismét elkezdődik egy folyamat, amiről már beszéltünk. Talán ez egy érdekes folyamat lenne. Vajon lehetséges ez? Létezik ilyen átváltozás az anyag világában? A változásról tudunk, és gyakoroljuk is ilyen formában az anyag jobb megismerését, hiszen különböző részecskegyorsítókban hihetetlen anyagokat és részecskéket hoztak már létre. A megismerés ténye, a tudás ilyetén bővítése, a tágabb környezetünk még alaposabb megismerése még sok érdekességet és furcsaságot tartogat.

Hát nem gyönyörű?

 

Egy érdekes hír háttere, avagy utazhatunk-e a Marsra.

Ebben az írásban egy kis kitérőt tennék egy, a mai világ számára aránylag ismeretlen területen. Ez nem más, mint az ember olyan igyekezete, melynek keretében a tágabb környezetét, illetve a világűr egyes részeit szeretné megismerni. Erre a megismerésre már nagyon régen vágyik az ember, és igazából nem olyan mértékben valósult meg, mint ahogy elképzelte, illetve nem úgy alakult, mint ahogy szerette volna. Kutassunk egy kicsit ezen a területen. Elöljáróban egy fogalmat kell tisztázni: a rakéta olyan jármű vagy repülő eszköz, amely sugárhajtás elvén az égési gázok kilövellésével, a mozgáshoz szükséges tolóerőt a környezettől függetlenül állítja elő. Az első rakéták az ókori Kínában jelentek meg Kr.e. 300-ban, ekkor tűzijátékokra használták, majd a 12. században már ezek a rakéták fegyverként jelentek meg. A 20. században Robert Goddard építette az első folyékony-hajtóanyagú rakétát.

  

                                                                Robert Goddard

1903-ban Konsztantyin Ciolkovszkij rakétáról szóló munkája jelent meg. A rakétafejlesztéshez hozzájárult Hermann Oberth 1923-ban megjelent műve a „Rakétával a planetáris térbe” címmel. Ezt követően a II. világháború idején Németországban végeztek komoly rakéta kísérleteket, amelyekből megszületett a V-2 rakéta. Ez volt az őse a mostani ballisztikus rakétáknak, és az űrhajózási hordozó rakétáknak.    

A V-2 folyékony hajtóanyaggal működő egy fokozatú ballisztikus rakéta

1957-ben az első műhold indításával megkezdődött egy új korszak az emberiség történetében, ez pedig az űrkorszak.  Az indítás dátuma 1957. október 4.    

                                          Szputnyik-1, az első műhold

Az első ember, Jurij Gagarin 1961. április 12-én került ki a világűrbe.

           

                                 A Vosztok-1, oroszul Bocmok-1, magyarul Kelet

Ezt követően több űrutazás is volt, majd a XX. század legnagyobb vállalkozása, az Apollo-program vette kezdetét. Ennek keretében az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo-11 volt. Ez volt az első kísérlet, és egyben az első sikeres holdra szállás is. Ez 1969. július 20-án jött létre. Az utolsó holdra szállás az Apollo-17 volt, 1972. december 11-én. Kétségtelen, hogy olyan sikert értek el ezzel, ami egy új megvilágításba helyezte az embert a világűrben. Egy olyan terület nyílt meg, amire nagyon régen vágyott az ember. Az is igaz, hogy hihetetlen technikai feltételeket kellett biztosítani a siker érdekében. A sok mérnöki munka meghozta gyümölcsét. Az ember idegen talajra tette a lábát.

                                            

                        Ember a Holdon, Edwin Aldrin, Apollo-11, 1969

Ezek a dátumok azért fontosak, mert később még utalok rá. A későbbiek során, ahogy a technika fejlődött, megalkották a többször felhasználható űreszközt. Ez volt az űrrepülőgép. Ennek első példányát, a Challengert 1983. április 4-én küldték Föld körüli pályára. Több ilyen űreszközt is készítettek. Sajnos 1986. január 28-án a fellövést követően a Challenger felrobbant, majd a vizsgálatot követően, hasonló hiba miatt 2003. február 01-én a visszatérő Columbia is megsemmisült.

                                                        Űrrepülőgépek

 Két érdekes dolgot lehet megfigyelni, bár biztos több is van. Nézzük sorjában. Az őrült nagy űrbéli versengés koronája kétségtelen a holdra szállás volt. Először lépett ember más, Földön kívüli objektum felszínére. Ez 1972. december 11-én befejeződött. Azóta ember nem járt a Holdon, sem más Földön kívüli objektumon. Azóta 48 év telt el. Mi történt? Miért nem igyekszik az ember megismerni távolabbi helyeket? Mi az oka, hogy ennyire leálltak azzal, hogy más körülmények között is élőhelyet találjanak az ember számára? Ennyire nem érdekli a tudósokat a következő lehetőségek? Milyen más egyéb, fontosabb kutatás zajlik? Elég nehéz a válasz. Sőt, talán lehetetlen is. Mégis teszek rá egy kísérletet. Egy ilyen űrutazás iszonyú pénzösszegeket emészt fel. Igen komoly technikai, technológiai fejlesztéseket igényelnek. Talán a világ változott meg annyira, hogy rájöttek: nem is annyira fontos annak a világnak a megismerése, csak a kezdeti versengés volt a fő cél? Az erőfitogtatás? Mivel azt hiszem ennek is, mint minden másnak a fő mozgató rugója a pénz. Ettől az ember nem tud elszakadni, és ez itt is megmutatja magát. Nincs számottevő haszna, így süllyesztőbe került. Milliárdokat emésztett fel, és nincs gyakorlati jelentősége.Van esetleg más?  Nem szeretnék a futurisztika tárgykörébe belemenni, csak egy valami. Az is lehet, hogy ott már van valaki, vagy valakik? Na, ezt azért egy kicsit tegyük félre. A lényeg, hogy az űrkutatásnak ez az ága igen nagy hanyatlásnak van kitéve. Sem a közeljövőben, sem távolabbi időkben nincsenek kilátások arra vonatkozóan, hogy esetleg valamilyen program keretében újra ember kerüljön hűséges kísérőnk, a Hold felszínére. Ahogy fentebb említettem, sajnos két űrrepülőgép katasztrófa után leállt az űrprogram ezen része is. Milyen érdekes. Ahogy a Holdra szállás körülményei, úgy a többször használatos űreszközök léte is megszűnt. Akkor az ügynökség álma az volt, hogy rendszeres űrközlekedést hajtanak végre. Ez a mai napig sem vált valóra. 2003 óta polgári személy nem szállt fel űrrepülő géppel. 2011. július 21-én az űrrepülőgép program az Atlantis utolsó landolásával befejeződött. Véletlen lehet? Úgy, ahogy az egyik, a Holdra szállás, úgy a másik, az űrrepülőgép program is teljesen letűnt mindenhonnan. Van egy kivétel. A próbálkozások. Mik ezek? Nézzük. Mindenki hallott már különböző hírekből, hogy hatalmas pénzekkel rendelkező vállalkozók újra el akarnak indítani egy űrprogramot. Űrutazás, űrséta, ásványkincsek bányászata földön kívüli helyeken, Mars utazás, stb. Ugyan volt már erre kísérlet, de itt is a pénz dominál. Az biztos, hogy őrült technikai és technológia háttérnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen utakat meg lehessen tenni. Ha kicsit mélyebbre nézünk, láthatjuk, hogy ezek csak egy-egy kísérleti jellegű akciók. Nem kell, és nem lehet az embereket azzal ámítani, hogy belátható időn belül rendszeres űrutazás valósulhat meg. Elhangzanak olyan dolgok, melyekbe belegondolva egy kicsit mosolyra görbül az ember szája a hallottak alapján. Az ilyen kijelentések mögött igen nagy üzleti érdekek húzódnak. Azok a hangzatos szavak, melyeket említettem, hihetetlen dolgok. Bár válna valóra. Sajnos a valóság az, hogy a jelenlegi rendszerekkel működő különböző űreszközök még nem alkalmasak arra, hogy a rutinszerűen végrehajtott, kilövöm, keringek, sétálok, visszajövök fázisokon kívül mást is végrehajtsanak. Az összetettebb manőver, a biztonságos életfeltételek megteremtése, az egyes bonyolultabb műveletek összessége még nem megvalósítható, nem végrehajtható. Bármennyire is dobálóznak különböző időpontokkal, hogy ekkor meg akkor már ez szinte rutinszerű lesz, és elérhető lesz, nem beszélve arról, hogy már marsbeli utazás is szóba került. Szokták mondani: a papír, és egyes nyilatkozatoknak mára már nincs hitelük. Azaz, ha esetleg nem jön össze, egyszerűen szemétkosárba kerül, és el van felejtve. A különböző hangzatos dolgoknak itt nincs helyük, ugyanis emberekkel kísérleteznek. Mert kísérletről van szó. Közel sincsenek azok a feltételek még megteremtve, melyek azt szolgálnák, hogy az ember hosszú távú, hónapokig eltartó űrutazást kibírna. Ezek csak az élettani feltételek. A létfenntartási és más technikai feltételekről ne is beszéljünk. Ezek lennének a legfontosabb dolgok, amiket biztosítani kellene. Ha kicsit részleteibe belemegyünk, a következők derülnek ki.  Ez azért fontos, mert csak így lehet megérteni, hogy az űrutazás mennyire összetett, és mennyire nem egyszerű. Egy rakéta végsebessége a hajtóanyag kiáramlási sebességétől és a rakéta tömegarányától függ. A jelenlegi kémiai meghajtású rakétáknál az elérhető kiáramlási sebesség 3-5km/s-ra korlátozódik. A rakéta végső tömegének értékét, tehát az összes hajtóanyag elégetése utáni rakétatömeget részben az határozza meg, hogy mekkora hasznos terhet szeretnénk az űrbe juttatni, ez a végső tömegnek a valóban hasznos hányada. Ehhez viszont még hozzájön a rakétaszerkezet holt tömege, hiszen nem építhetünk kizárólag hajtóanyagból és hasznos teherből álló rakétát, mert a hajtóanyagot tárolni kell tartályokban, és felhasználni a hajtóművel. Tehát bárhogy is igyekszünk, a rakéta tömegviszonyát egy bizonyos határon túl nem növelhetjük, mivelhogy a rakéta holt tömegét, a szerkezetének súlyát nem csökkenthetjük egy bizonyos szint alá. Ahhoz, hogy pályára lehessen állítani egy űreszközt, megalkották a többfokozatú rendszert. Ez már biztosítani tudja a megfelelő tolóerőt, hiszen az első fokozat kiégése után nem nulláról, hanem már egy elért sebességről kell tovább gyorsítani, amihez az is hozzájárul, hogy kisebb tömeget kell tovább gyorsítani, hiszen a levált első fokozat üzemanyag súlya, tartály súlya, és egyéb kiegészítő eszközök súlya leválik. Kémiai meghajtásnál a tömegarány 10. Ennek nagyon nagy a jelentősége. Ugyanis ez azt jelenti, hogy egy kilogramm hasznos teherhez 10 kilogramm üzemanyagra van szükség. Tehát ahhoz, hogy egy kilogramm hasznos terhet Föld körüli pályára állítsunk, minimum tíz kilogramm hajtóanyag kell. Ehhez még hozzájön a tartály súlya, és a kiegészítő berendezések súlya is.   Nézzünk egy konkrét példát. Az űrrepülőgép teljes indítási tömege 2041 tonna. Maga az űrrepülőgép 113 tonna. A külső üzemanyag tartály 748 tonna, a gyorsító rakéták súlya /ebből kettő van/ 1180 tonna. Összesen 1928 tonna az üzemanyag.  Ha a tömegarányt vesszük, itt nagyobb érték jött ki. Ugyanis ezekhez az értékekhez hozzájön a levegő ellenállása, melyet több tíz kilométer magasságig le kell küzdeni.  A közreadott adatok szerint ebben a rendszerben 0,45 kg teherhez 3000-5000 dollárnyi befektetés szükséges. Látható, hogy hatalmas energia befektetésre és hatalmas pénzre van szükség ahhoz, hogy aránylag nem nagy hasznos tömeget tudjunk Föld körüli pályára állítani. A fentebb írtakat azért említettem meg, mert magyarázatot, támpontot ad a következő szakaszhoz. Ezután a kis kitérő után nézzük azokat a dolgokat, melyek napvilágot láttak eddig, és érdekes lehetőséget vetettek fel. Mars utazás, ércbányászat a Holdon vagy a Marson. A hír mögött furcsa dolgokat lehet találni. Nézzük sorra. Az erőfitogtatás mindig is jelen volt az emberiség történelmében. Régen a bátorság, a harcias magatartás, a hűség, nem kis mértékben a vagyon dominált. Manapság a pénz, a hatalom, az üzlet, a profit, pénzzel és hatalommal. Ennek egy jelensége a fent említett vállalkozás is. Űrséta, űrkirándulás, stb. Persze meg lehet oldani, de iszonyú pénzekkel. A mélyebb része a következő. Aránylag rövid idő alatt szeretnének eljutni a Marsra. Ennek várható időpontja 2033-35. Nem túl korai? Vegyük sorra. A Mars távolsága 225 millió kilométer. Van optimális Földközeli távolság, ez 2035-ben lesz legközelebb. Jelenleg, bár nagyon sok hír felröppent ezzel kapcsolatban, a marsi út oda-vissza, a legoptimálisabb esetben 250-300 nap. Ez igen hosszú idő. Itt visszautalok a tömegarányra. Ugyanis olyasmit is figyelembe kell venni, hogy a rakéta gyorsul, elér egy optimális sebességet, majd a célobjektum előtt lassítani kell, majd leszállni, aztán felszállni, majd ismét gyorsulni, majd a Föld közelébe érve ismét lassítani, majd leszállni. Persze ennek több variációja lehetséges. Nem egyszerű, és mindehhez üzemanyag kell, és nem is kevés. Igen hatalmas űreszköz kell ahhoz, hogy az élethez szükséges felszereléseket is magukkal vigyék, nem beszélve a technikai eszközökről. Ez az objektum, azaz az űrhajó a távolság miatt teljesen magára lesz utalva. Nincs földi segítség, nincs földi támogatás. Teljesen önálló egységet kell képviselnie. Mi kell mindehhez? Először is megfelelő, biztonságos űreszköz, személyzet, élelmiszer, szigorú orvosi megfigyelés, technikai eszközök, valamint olyan stabil kommunikációs és számítógépes rendszer, amelyben a hibalehetőséget teljes egészében ki lehet zárni. Azt kell mondanom, hogy jelenleg ilyen nem létezik. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozást sikerre lehessen vinni, új típusú rakéta és hordozó rendszert, az ellátáshoz szükséges megfelelő élelmiszereket, az emberek védelmére a világűrből érkező sugárzások és meteoritok elleni hatékony védőpajzsot kell megalkotni, a pszichés megterhelést teljes egészében kezelni, a legmegfelelőbb technikai eszközöket megalkotni, tökéletes informatikai rendszert kell kiépíteni. Talán ezek a legfontosabbak. Sok más egyéb dolgot is meg kell oldani. Összefoglalva: nagyon szép dolog, hogy valakinek, valakiknek olyan terveik vannak, ami az emberiséget előreviszi, és tudását, ismeretét gyarapítja. A jelenlegi számítások szerint a mars expedíció költsége 500 milliárd dollár. A jelenlegi állás szerint csak elméletben, illetve olyan személyek fejében fogalmazódott meg ez az ötlet, akik a hatalmukat, vagyonukat akarják megmutatni a világnak. Eddig. Vajon valóban ez a cél? A mai világ hatalmasságai vajon miként gondolkodnak e felől a vállalkozás felől?  Bárhogy is gondolkodnak, a mai ismeretek szerint sem technikailag, sem emberileg, sem egyéb más módon ezt nem lehet megvalósítani. Nézzük a másik elképzelést, a bányászatot. Már jelent meg ilyen címen is cikk. Ugyanazokat a feltételeket itt is fel lehet sorolni, mint a marsi expedíció kapcsán. Annyi a különbség, hogy itt az ember elvileg kiváltható robotokkal. De vajon milyen érceket, milyen mennyiségben, és milyen áron akarnak kitermelni a Holdon vagy a Marson? Ebben az esetben életfunkciók fenntartásáról nincs szó. Viszont arról igen, hogy precízen, pontosan, megbízhatóan működő robotok legyenek. Vajon megéri-e a bányászat ilyen távolságban? Hiszen manapság minden a pénzen múlik. Nagy kérdés, és érdekes lehet, lehetne a válasz. Talán túlságosan is egyszerűen van megfogalmazva annak a ténye, hogy a mai tudásunk és technológiánk milyen mértékben előrehaladott a tekintetben, hogy ezeket az elgondolásokat megvalósítsák. Ha csak fellengzős puffogtatás az egész, csak azért, hogy beszéljenek valamiről, aztán el van felejtve, de a hír ott áll valaki, vagy valakik mögött, akkor nem sok értelme van az egésznek. Mi az igazi cél? Mi az igazi ok? Nem kis összegről van szó. Ki az, vagy kik azok, aki, vagy akik ennyit képesek áldozni ilyen, szerintem még kétes kimenetelű valamire. Mert valljuk be őszintén. Nem körvonalazódik semmi olyan konkrét terv, elképzelés, amely azt célozná meg, hogy ez a terv életképes. Az idő múlik. 2035. 17 év. 2035-ben kerül a Mars kedvező helyzetbe. Ha elmarad, ismét hosszú, hosszú éveket kell várni a következő kedvező alkalomra. Azok az emberek, akik ezt elképzelték, hol lesznek, hiszen nem fiatalokról van szó? Viszi majd egyáltalán valaki tovább? Egy ilyen átfogó, és szerteágazó elképzelés mellett ez nem sok idő, főleg annak tudatában, hogy szinte mindent ki kell találni, meg kell tervezni, meg kell alkotni, le kell gyártani, össze kell szerelni, és 100%-an üzemképessé kell tenni. Nem kis feladat.

Tudják, melyik a legtökéletesebb űrhajó? Megmondom: a Föld.

 

Űrszemét

Amióta az ember kitette a lábát az űrbe, ugyanazt csinálja, mint a Földön. Szemetel, de nagyon. Ez annyira tipikus emberi tulajdonság, hogy hihetetlen. Ahová beteszi a lábát, ott rögtön megjelenik a hulladék, és egyáltalán nem vigyáz arra, hogy ez másképpen legyen. Így tesz akkor is, amikor különböző űreszközöket telepít a Föld köré.

Forrás: NASA

Így néz ki a Föld külső burka. Az USA Űrmegfigyelő Hálózata folyamatosan követi a Föld körül keringő mesterséges eredetű részecskéket. Ez nagyon sok esetben nem is részecske, hanem komoly darab. Megközelítőleg olyan hat-hétezer tonna űrszemét kering a Föld körül. Méretét tekintve 29 000 darab 10 centiméternél nagyobb tárgy, olyan 670 000 darab 1 centiméter körüli, és további több millió apró szemcse, ami lehet levált festék darab is. Ezek mérete nem éri el az 1 centimétert. Ez a szemét az első fellövés óta, tehát több mint 60 év alatt gyűlt össze. Ezek a részecskék, illetve darabok komoly veszélyt jelentenek úgy egymásra, illetve a felküldött embert szállító űreszközökre nézve. Ezek a darabok 800-1200 kilométer közötti magasságban a legveszélyesebbek az űrállomásokra, űrhajókra, műholdakra. Amikor még meteorozással foglalkoztam, kiszámoltam, hogy egy 1,6 gramm tömegű meteor darabka a Föld légkörébe érve 33 500 kilokalória energiát képvisel. Ez hatalmas a tömeghez képest. 500 kilométer alatt ezek az űrszemetek elégnek, mert ebben a magasságban a sebességüknél fogva sok oxigén molekulával találkoznak, és egyszerűen elégnek. A meteorok feltűnési magassága 80-120 kilométer, és 40-60 kilométerig jutnak le. Sebességük átlagosan 30-40km/s. Kis tömegük ellenére hatalmas mozgási energiával rendelkeznek. Próbáltak már sok lehetőséget arra nézve, hogy miképpen lehetne ezeket a roncsdarabokat megsemmisíteni, ugyanis egyre nagyobb veszélyt jelent az embert szállító űreszközökre, és a drága műholdakra egyaránt. Sikeres, jó megoldás nincs. A szemét pedig gyűlik. A veszély is egyre nő. Itt nemcsak az ütközések során jelentkező állapotokra gondolok. Képzeljék el. Egy ilyen törmelék darabka akár 25 000km/órás sebességgel is repülhet. Ütközés alkalmával hatalmas energia szabadul fel. Van még valami, ami miatt egyre veszélyesebbek ezek a részek. Zavarhatják az egyes műholdak működést, egyszerűen azért, mert mindegyik a rádió, illetve a mikrohullámú frekvenciát használva dolgozik. Ha ezek látóterébe ér valami, fellép egy úgynevezett árnyékolás. Ez aztán komoly működési zavart okozhat. Ez gyakorlatilag minden műhold típusnál jelentkezhet. Ezért is nagyon oda kellene figyelni, hogy ilyen ne fordulhasson elő, hiszen az egyre szélesebb körben alkalmazott számítógépek, internet, a különböző fontos adatok, információk, sőt, parancsok, amik ezeken az eszközökön megjelennek, ne sérüljenek. Egy ilyen sérülésnek komoly következménye is lehet. Úgy vélem, egyre inkább szükséges lenne egy átfogó program, ami valamilyen módon, de csökkentené a Földünk körül keringő, egyre több űrszemét megsemmisítését. Biztos nem egyszerű feladat, viszont a tökéletes és biztonságos rendszer működéséhez elengedhetetlen. E nélkül bármikor bekövetkezhet egy előre nem látható komoly probléma. Nemcsak a Föld felszínét kell védenünk, hanem most már az űr azon részét, melyet az ember a szolgálatába állított, hogy sok minden könnyebb és gyorsabb legyen.  

Az Univerzum keletkezése és átalakulásai

Biztos sokan vannak olyanok, akik a Világegyetem keletkezéséről több féle elméletet is hallottak, vagy esetleg olvastak is róla. Hát van. Egy biztos. Az elméletek, azok is maradnak. A valóságot az emberiség soha nem tudja meg. Az Ősrobbanás néven ismert jelenség, ami elindította az egészet. Ami ezt követően történt, az is csak részben adja vissza a valóban történteket. Az idő, a sugárzás, az anyag, a tágulás, a csillagok keletkezése, a szupernóva robbanások. Ezek végterméke a látható Világegyetem. De vajon évmilliók múlva milyen lesz? Ez érdekes kérdés. A táguló, pulzáló, a zsugorodó elméletek az ismertebbek. Az első általam felállított rendszer szerint, ami a tágulásból fakad ugyan, de azt mondja, hogy olyan nagyok lesznek a távolságok az egyes objektumok között, hogy a fény sem érzékelhető semmivel. Beáll a tökéletes sötétség. Ezt még az is tetőzi, hogy az összes létező objektum minden energiát felhasznál, kisugároz, ezzel létrejön a teljes sötétség. Ez az állapot a végtelenségig tart majd. A másik, hogy éppen az ellenkezője történik. A jelenleg is létező fekete lyukak kezdenek elnyelni mindent, ami a közelükben van. Ezzel növelik tömegüket, ami miatt egy idő után ismét fénylő pontokká válnak. Az egész rendszerben bekövetkeznek ezek az átalakulások, melynek következtében, igaz nagy távolságokban, de igen fényes óriás csillagok jönnek létre. Energiájuk kimeríthetetlen, illetve azt lehetne hinni. Az történik, hogy ezek a hatalmas gáztömegek egy idő után nem bírják tartani a feszültséget, és felrobbannak, létrehozva ködöket, felhőket, amelyek világítani fognak, hiszen a környező nagy fényerejű óriás csillagok által kisugárzott részecskék gerjesztik a gáz anyagát, és fénylésre késztetik. Ezek aztán ismét tömörödnek, és kezdődik minden elölről. A harmadik általam vélt lehetőség az összeolvadás folyamata. Ez nem egyezik a pulzáló elmélettel, mert ebben az esetben az összeolvadás végleges. Az összes látható, és még nem látható anyag is egy gigászi gömbbé olvad össze. Kihűlt csillagok, bolygók, ködök, felhők, mind ebben a rendszerben találkoznak majd. Nem tapadnak szorosan össze, mert egymást taszítani is fogják. Valahogy tartják a „három lépés” távolságot.

Tudom ezek meredek dolgok, semmiféle tudományos alátámasztást nem hordoznak. Egy kitalált, esetleges vélt rendszerekről szól. Lehet ezt talán tovább is fokozni, még tovább gondolni. Lehet játszani a különböző elképzeléssel. Vajon hogy lesz majd?

Valami távoli

A cím azért is helytálló, mert annak ellenére, hogy sok hír foglakozik manapság azzal, hogy milyen módon lehetne elköltözni a Földről, lássuk be, hogy nem egyszerű. Vannak törvények, amik gátat szabnak bizonyos dolgoknak, többek között annak, hogy nagy tömegű eszközöket, mert erre lenne szükség, aránylag rövid idő alatt, elég nagy távolságra, biztonságosan el lehessen juttatni. Tekintsünk vissza egy kicsit. A világűr tanulmányozása ugyan nagyon régi dolog, de a rakétatechnika megjelenése és alkalmazása nem olyan régi. Elöljáróban egy fogalmat kell tisztázni: a rakéta olyan jármű vagy repülő eszköz, amely sugárhajtás elvén az égési gázok kilövellésével a mozgáshoz szükséges tolóerőt a környezettől függetlenül állítja elő. Az első rakéták az ókori Kínában jelentek meg Kr.e. 300-ban, ekkor tűzijátékokra használták, majd a 12. században már ezek a rakéták fegyverként jelentek meg. A 20. században Robert Goddard építette az első folyékony-hajtóanyagú rakétát. 1903-ban Konsztantyin Ciolkovszkij rakétáról szóló munkája jelent meg. A rakétafejlesztéshez hozzájárult Hermann Oberth 1923-ban megjelent műve a „Rakétával a planetáris térbe” címmel. Ezt követően a II. világháború idején Németországban végeztek komoly rakéta kísérleteket, amelyekből megszületett a V-2 rakéta. Ez volt az őse a mostani ballisztikus rakétáknak, és az űrhajózási hordozó rakétáknak. 1957-ben az első műhold indításával megkezdődött egy új korszak az emberiség történetében, ez pedig az űrkorszak.  Az indítás dátuma 1957. október 4. Az első ember, Jurij Gagarin 1961. április 12-én került ki a világűrbe. Ezt követően több űrutazás is volt, majd a XX. század legnagyobb vállalkozása, az Apollo-program vette kezdetét. Ennek keretében az Apollo-program ötödik űrutazókkal végrehajtott repülése az Apollo-11 volt. Ez volt az első kísérlet, és egyben az első sikeres holdra szállás is. Ez 1969. július 20-án jött létre. Az utolsó holdra szállás az Apollo-17 volt, 1972. december 11-én. Kétségtelen, hogy olyan sikert értek el ezzel, ami egy új megvilágításba helyezte az embert a világűrben. Egy olyan terület nyílt meg, amire nagyon régen vágyott az ember. Az is igaz, hogy hihetetlen technikai feltételeket kellett biztosítani a siker érdekében. A sok mérnöki munka meghozta gyümölcsét. Az ember idegen talajra tette a lábát. Az utolsó holdra szállás 1972. december 11-én volt.

                                                                A Hold

Azóta ember nem járt a Holdon, sem más Földön kívüli objektumon. Azóta majdnem 50 év telt el. Mi történt? Miért nem igyekszik az ember megismerni távolabbi helyeket? Mi az oka, hogy ennyire leálltak azzal, hogy más körülmények között is élőhelyet találjanak az ember számára? Ennyire nem érdeklik a tudósokat a következő lehetőségek? Milyen más egyéb, fontosabb kutatás zajlik? Elég nehéz a válasz. Sőt, talán lehetetlen is. Mégis teszek rá egy kísérletet. Egy ilyen űrutazás iszonyú pénzösszegeket emészt fel. Igen komoly technikai, technológiai fejlesztéseket igényelnek. Talán a világ változott meg annyira, hogy rájöttek: nem is annyira fontos annak a világnak a megismerése, csak a kezdeti versengés volt a fő cél? Az erőfitogtatás? Mivel azt hiszem ennek is, mint minden másnak a fő mozgató rugója a pénz. Ettől az ember nem tud elszakadni, és ez itt is megmutatja magát. Nincs számottevő haszna, így süllyesztőbe került. Milliárdokat emésztett fel, és nincs gyakorlati jelentősége. Van esetleg más?  Nem szeretnék a futurisztika tárgykörébe belemenni, csak egy valami. Az is lehet, hogy ott már van valaki, vagy valakik? Na, ezt azért egy kicsit tegyük félre. A lényeg, hogy az űrkutatásnak ez az ága igen nagy hanyatlásnak van kitéve. Sem a közeljövőben, sem távolabbi időkben nincsenek kilátások arra vonatkozóan, hogy esetleg valamilyen program keretében újra ember kerüljön hűséges kísérőnk, a Hold felszínére. Mindenki hallott már különböző hírekből, hogy hatalmas pénzekkel rendelkező vállalkozók újra el akarnak indítani egy űrprogramot. Űrutazás, űrséta, ásványkincsek bányászata földön kívüli helyeken, Mars utazás, stb. Ugyan volt már erre kísérlet, de itt is a pénz dominál. Az biztos, hogy őrült technikai és technológiai háttérnek kell lenni ahhoz, hogy ilyen utakat meg lehessen tenni. Ha kicsit mélyebbre nézünk, láthatjuk, hogy ezek csak egy-egy kísérleti jellegű akciók. Nem kell, és nem lehet az embereket azzal ámítani, hogy belátható időn belül rendszeres űrutazás valósulhat meg. Elhangzanak olyan dolgok, melyekbe belegondolva egy kicsit mosolyra görbül az ember szája a hallottak alapján. Az ilyen kijelentések mögött igen nagy üzleti érdekek húzódnak. Azok a hangzatos szavak, melyeket említettem, hihetetlen dolgok. Bár válna valóra. Sajnos a valóság az, hogy a jelenlegi rendszerekkel működő különböző űreszközök még nem alkalmasak arra, hogy a rutinszerűen végrehajtott, kilövöm, keringek, sétálok, visszajövök fázisokon kívül mást is végrehajtsanak. Az összetettebb manőver, a biztonságos életfeltételek megteremtése, az egyes bonyolultabb műveletek összessége még nem megvalósítható, nem végrehajtható. Bármennyire is dobálóznak különböző időpontokkal, hogy ekkor meg akkor már ez szinte rutinszerű lesz, és elérhető lesz, nem beszélve arról, hogy már marsbeli utazás is szóba került. Szokták mondani: a papírnak és egyes nyilatkozatoknak mára már nincs hitelük. Azaz, ha esetleg nem jön össze, egyszerűen szemétkosárba kerül, és el van felejtve. A különböző hangzatos dolgoknak itt nincs helyük, ugyanis emberekkel kísérleteznek. Mert kísérletről van szó. Közel sincsenek azok a feltételek még megteremtve, melyek azt szolgálnák, hogy az ember hosszú távú, hónapokig eltartó űrutazást kibírna. Ezek csak az élettani feltételek. A létfenntartási és más technikai feltételekről ne is beszéljünk. Ezek lennének a legfontosabb dolgok, amiket biztosítani kellene. Ha kicsit részleteibe belemegyünk, a következők derülnek ki.  Ez azért fontos, mert csak így lehet megérteni, hogy az űrutazás mennyire összetett, és mennyire nem egyszerű. Egy rakéta végsebessége a hajtóanyag kiáramlási sebességétől és a rakéta tömegarányától függ. A jelenlegi kémiai meghajtású rakétáknál az elérhető kiáramlási sebesség 3-5km/s-ra korlátozódik. A rakéta végső tömegének értékét, tehát az összes hajtóanyag elégetése utáni rakétatömeget részben az határozza meg, hogy mekkora hasznos terhet szeretnénk az űrbe juttatni, ez a végső tömegnek a valóban hasznos hányada. Ehhez viszont még hozzájön a rakétaszerkezet holt tömege, hiszen nem építhetünk kizárólag hajtóanyagból és hasznos teherből álló rakétát, mert a hajtóanyagot tárolni kell tartályokban, és felhasználni a hajtóművel. Tehát bárhogy is igyekszünk, a rakéta tömegviszonyát egy bizonyos határon túl nem növelhetjük, mivelhogy a rakéta holt tömegét, a szerkezetének súlyát nem csökkenthetjük egy bizonyos szint alá. Ahhoz, hogy pályára lehessen állítani egy űreszközt, megalkották a többfokozatú rendszert. Ez már biztosítani tudja a megfelelő tolóerőt, hiszen az első fokozat kiégése után nem nulláról, hanem már egy elért sebességről kell tovább gyorsítani, amihez az is hozzájárul, hogy kisebb tömeget kell tovább gyorsítani, hiszen a levált első fokozat üzemanyag súlya, tartály súlya, és egyéb kiegészítő eszközök súlya leválik. Kémiai meghajtásnál a tömegarány 1:10. Ennek nagyon nagy a jelentősége. Ugyanis ez azt jelenti, hogy egy kilogramm hasznos teherhez 10 kilogramm üzemanyagra van szükség. Tehát ahhoz, hogy egy kilogramm hasznos terhet Föld körüli pályára állítsunk, minimum tíz kilogramm hajtóanyag kell. Ehhez még hozzájön a tartály súlya, és a kiegészítő berendezések súlya is. Nézzünk egy konkrét példát.

                                                              A Columbia

      Az űrrepülőgép teljes indítási tömege 2041 tonna. Maga az űrrepülőgép 113 tonna. A külső üzemanyag tartály 748 tonna, a gyorsító rakéták súlya /ebből kettő van/ 1180 tonna. Összesen 1928 tonna az üzemanyag.  Ha a tömegarányt vesszük, itt nagyobb érték jött ki. Ugyanis ezekhez az értékekhez hozzájön a levegő ellenállása, melyet több tíz kilométer magasságig le kell küzdeni.  A közreadott adatok szerint ebben a rendszerben 0,45 kg teherhez 3000-5000 dollárnyi befektetés szükséges. Látható, hogy hatalmas energia befektetésre és hatalmas pénzre van szükség ahhoz, hogy aránylag nem nagy hasznos tömeget tudjunk Föld körüli pályára állítani. A fentebb írtakat azért említettem meg, mert magyarázatot, támpontot ad a következő szakaszhoz. Ezután a kis kitérő után nézzük azokat a dolgokat, melyek napvilágot láttak eddig, és érdekes lehetőséget vetettek fel.  A Mars utazás, ércbányászat a Holdon vagy a Marson. A hír mögött furcsa dolgokat lehet találni. Nézzük sorra. Az erőfitogtatás mindig is jelen volt az emberiség történelmében. Régen a bátorság, a harcias magatartás, a hűség, nem kis mértékben a vagyon dominált. Manapság a pénz, a hatalom, az üzlet, a profit, pénzzel és hatalommal. Ennek egy jelensége a fent említett vállalkozás is. Űrséta, űrkirándulás, stb. Persze meg lehet oldani, de iszonyú pénzekkel. A mélyebb része a következő. Aránylag rövid idő alatt szeretnének eljutni a Marsra.

                                                                    A Mars

Ennek várható időpontja 2033-35. Nem túl korai? Vegyük sorra. A Mars távolsága 225 millió kilométer. Van optimális Földközeli távolság, ez 2035-ben lesz legközelebb. Jelenleg, bár nagyon sok hír felröppent ezzel kapcsolatban, a marsi út oda-vissza, a legoptimálisabb esetben 250-300 nap. Ez igen hosszú idő. Itt visszautalok a tömegarányra. Ugyanis olyasmit is figyelembe kell venni, hogy a rakéta gyorsul, elér egy optimális sebességet, majd a célobjektum előtt lassítani kell, majd leszállni, aztán felszállni, majd ismét gyorsulni, majd a Föld közelébe érve ismét lassítani, majd leszállni. Persze ennek több variációja lehetséges. Nem egyszerű, és mindehhez üzemanyag kell, és nem is kevés. Igen hatalmas űreszköz kell ahhoz, hogy az élethez szükséges felszereléseket is magukkal vigyék, nem beszélve a technikai eszközökről. Ez az objektum, azaz az űrhajó a távolság miatt teljesen magára lesz utalva. Nincs földi segítség, nincs földi támogatás. Teljesen önálló egységet kell képviselnie. Mi kell mindehhez? Először is megfelelő, biztonságos űreszköz, személyzet, élelmiszer, szigorú orvosi megfigyelés, technikai eszközök, valamint olyan stabil kommunikációs és számítógépes rendszer, amelyben a hibalehetőséget teljes egészében ki lehet zárni. Azt kell mondanom, hogy jelenleg ilyen nem létezik. Ahhoz, hogy egy ilyen vállalkozást sikerre lehessen vinni, új típusú rakéta és hordozó rendszert, az ellátáshoz szükséges megfelelő élelmiszereket, az emberek védelmére a világűrből érkező sugárzások és meteoritok elleni hatékony védőpajzsot kell megalkotni, a pszichés megterhelést teljes egészében kezelni, a legmegfelelőbb technikai eszközöket megalkotni, tökéletes informatikai rendszert kell kiépíteni. Talán ezek a legfontosabbak. Sok más egyéb dolgot is meg kell oldani. Összefoglalva: nagyon szép dolog, hogy valakinek, valakiknek olyan terveik vannak, ami az emberiséget előreviszi, és tudását, ismeretét gyarapítja. A jelenlegi számítások szerint a Mars expedíció költsége 500 milliárd dollár. A jelenlegi állás szerint csak elméletben, illetve olyan személyek fejében fogalmazódott meg ez az ötlet, akik a hatalmukat, vagyonukat akarják megmutatni a világnak. Eddig. Vajon valóban ez a cél? A mai világ hatalmasságai vajon miként gondolkodnak e felől a vállalkozás felől?  Bárhogy is gondolkodnak, a mai ismeretek szerint sem technikailag, sem emberileg, sem egyéb más módon ezt nem lehet megvalósítani. Nézzük a másik elképzelést, a bányászatot. Már jelent meg ilyen címen is cikk. Ugyanazokat a feltételeket itt is fel lehet sorolni, mint a marsi expedíció kapcsán. Annyi a különbség, hogy itt az ember elvileg kiváltható robotokkal. De vajon milyen érceket, milyen mennyiségben, és milyen áron akarnak kitermelni a Holdon vagy a Marson? Ebben az esetben életfunkciók fenntartásáról nincs szó. Viszont arról igen, hogy precízen, pontosan, megbízhatóan működő robotok legyenek. Vajon megéri-e a bányászat ilyen távolságban? Hiszen manapság minden a pénzen múlik. Nagy kérdés, és érdekes lehet, lehetne a válasz. Talán túlságosan is egyszerűen van megfogalmazva annak a ténye, hogy a mai tudásunk és technológiánk milyen mértékben előrehaladott a tekintetben, hogy ezeket az elgondolásokat megvalósítsák. Ha csak fellengzős puffogtatás az egész, csak azért, hogy beszéljenek valamiről, aztán el van felejtve, de a hír ott áll valaki, vagy valakik mögött, akkor nem sok értelme van az egésznek. Mi az igazi cél? Mi az igazi ok? Nem kis összegről van szó. Ki az, vagy kik azok, aki, vagy akik ennyit képesek áldozni ilyen, szerintem még kétes kimenetelű valamire. Mert valljuk be őszintén. Nem körvonalazódik semmi olyan konkrét terv, elképzelés, amely azt célozná meg, hogy ez a terv életképes. Az idő múlik. 2035. 15 év. 2035-ben kerül a Mars kedvező helyzetbe. Ha elmarad, ismét hosszú éveket kell várni a következő kedvező alkalomra. Azok az emberek, akik ezt elképzelték, hol lesznek, hiszen nem fiatalokról van szó? Viszi majd egyáltalán valaki tovább? Egy ilyen átfogó és szerteágazó elképzelés mellett ez nem sok idő, főleg annak tudatában, hogy szinte mindent ki kell találni, meg kell tervezni, meg kell alkotni, le kell gyártani, össze kell szerelni, és 100%-an üzemképessé kell tenni. Nem kis feladat. Ha összefoglaljuk az elmondottakat, akkor az derül ki, hogy próbál az ember valamilyen módon kijutni a Föld vonzáskörzetéből. A jelenlegi elképzelést, vajon viszi-e valaki tovább? Elegendő-e a hátralévő 15 év minden olyan probléma megoldására, amiről szó volt?

                                                                     A Vénusz

Aztán már itt van a következő elképzelés, mely szerint a Vénusz lesz a következő alkalmas bolygó az emberiségnek.  Mars, Vénusz. Nem hinném, hogy komoly elképzelések. Hatalmas pénzekbe kerülnek ezek a kutatások, fejlesztések, kísérletek. Az emberiség inkább azzal lesz elfoglalva, hogy élhetőbb bolygóvá tegye a Földet. Nem lehet az az illúzió, mely szerint nincs baj, ha az „öreg sárgolyó” már nem lesz alkalmas életre, akkor menjünk a Marsra, a Vénuszra. Hatalmas akadályok vannak még, amit le kell küzdeni. Nem mondom, hogy majd egyszer ezek az elképzelések talán teret kapnak. Most jelenleg az emberiségnek az elkövetkezendő jó néhány évtizedes szakaszát kell arra szánni, hogy valamennyire helyrehozza, amit elrontott. 

Képek: Wikipédia

 

A kezdetektől

Az embert mindig is foglalkoztatta a környezete, a természet, hiszen tőle függött. Az évszakok váltakozása, a nappalok és éjszakák ismétlődése felkeltette az érdeklődést. Kezdte figyelni, tanulmányozni a jelenségek mikéntjét. Miért van meleg, miért van hideg, miért van világos, miért van sötét. Mi az a fénylő valami az égbolton, mi az a másik, amelyik szintén világít, de nem ad meleget. Miért tűnik el időnként, és jön elő újra. Elkezdett megfigyeléseket végezni, először csak ösztönösen. Mivel szorosan függött a természettől, megfigyelte mikor érnek bizonyos olyan gyümölcsök, amelyek ehetők, a vadállatok merre és mikor vonulnak, ez miképpen alakul az évszakok váltakozásával, hogy folyamatosan el tudja látni magát élelemmel. A természet akkor is dolgozott. Napsütés, eső, viharok, hideg, meleg váltakozott. Az égbolton fénypontokat látott, időnként felvillanásokat. Ezeket félelemmel és csodálattal nézte. Próbált valamiféle időformát kitalálni. A tűz megjelenésével sok minden megváltozott az életükben. Sok ezer év telt el azzal, hogy ezekkel egyáltalán foglalkozzon, és hogy valamilyen törvényszerűségeket találjon. A természet erői dolgoztak, és sok esetben félelemmel töltötték el az embereket. Megpróbálták kezelni ezt a helyzetet, ami abból állt, hogy elkezdték tisztelni azt, amit nem ismertek, tartottak tőle. Kialakult egy valami, amit ma vallásnak nevezünk. Aztán lettek olyan emberek, akiket követtek, figyeltek, mert valahogy ügyesebb, okosabb volt a többieknél. Elfogadták vezetőnek. Kezdett kialakulni egy hierarchia, egy rangsor. Mind több és több tudásra tettek szert. Ismét hosszú idő telt el, amíg ténylegesen foglalkozássá vált a természet figyelése. Ezek az emberek mindig előrébb jártak a többi embereknél, főleg tudásban. Abban az időben is történtek balesetek, amelyeket valamilyen formában gyógyítani kellett. Kialakult egy eléggé vegyes dolog, ami a nagyobb természeti tudás és az orvoslás keveréke. Ők már több időt tudtak szánni arra, hogy megfigyeléseket végezzenek. Ezáltal elméjük is csiszolódott, melyet sok esetben a saját hasznukra is tudtak fordítani. Különböző népeknél, különböző tárgyakat, figurákat kezdtek tisztelni, fohászkodni hozzájuk. Ha egy nagyot ugrunk, akkor elérkezünk a Kínai Birodalomhoz, mely már i.e. 8500 körül létezett, az Egyiptomi Birodalom i.e. 4000, a Római Birodalomhoz, i.e. 8. század, Perzsa Birodalom, i.e. 648, Inka Birodalom, i.sz. 12. század. Csak néhány a nagy birodalmak közül. Ezeket ezért említem, mert mindegyiknél ugyanazok a jegyek lelhetők fel. Komoly természettudományi ismereteket halmoztak fel. Akkor is, most is függünk a természettől, tehát arra törekedtek, hogy minél alaposabban megismerjék, és a maguk hasznára fordítsák. Az alapvető ismeretek mindenhol egységesek voltak, hiszen a Nap, a Hold, a bolygók, a csillagok egy állandót jelentettek. A róluk alkotott ismeretanyag már változott. A különböző népek különböző módon közelítették meg a természetben történő eseményeket. A csodálnivaló, hogy már ezekben az időkben is jelentős tudással rendelkeztek a környezetükkel, a változásokkal, az égbolt jelenségeivel kapcsolatban.

                                                18. századi perzsa asztrolábium

A perzsa, és görög csillagászat jelentős nyomot hagyott a történetünkben. Azért nézzünk vissza egy kicsit, hogy vajon milyen eredményeket értek el, illetve milyen eszközöket használtak?  Az vitathatatlan, hogy az emberi kultúra kifejlődésben a letelepült, földművelő népeknek volt a döntő szerepük. Ha csak arra gondolunk, hogy az egyiptomi papok a Nílus áradását egy égi objektumhoz, a Sirius nevű csillaghoz kötötték.  Mezopotámia népei kezdték el az égitestek rendszeres megfigyelését. Az egyiptomi csillagászok az ókorban víz,-nap,- és csillagórákat használtak az idő mérésére.  A kínai csillagászok az ókorban főleg  asztrológiai célokból végeztek megfigyeléseket. A i.e. 3. évezredben már rendelkeztek naptárral. Az i.e. 22. században Hi és Ho csillagászokat kivégezték, mert nem jelezték a napfogyatkozást, mert lerészegedtek. Az indiai csillagászok szintén az asztrológiát művelték. Az i.e. 4. században megállapították az éves napszámot. Az  i.sz. 3. században tankönyvet adtak ki az egyes bolygók keringési idejéről és a holdhónapról.

                                                               Azték naptár

A tengeren túl az aztékoknak voltak fejlett csillagászati ismereteik. Főleg a naptár kiemelkedő szerepet töltött be. Az égitestek közül a Napot, a Vénuszt és a Holdat tisztelték. Európában, Angliában, Franciaországban és Spanyolországban volt nagyobb szabású csillagászati élet.

 

                                                                 Stonehenge

A görög csillagászat különös jelentőséggel bír. Az i.e. 6. században élt Thalésszal indul meg az új természetvizsgálat. Ugyanebben az évszázadban indul el egy gondolat a Pithagoreus iskolában a Föld gömb alakjának kérdése.

                                                       A ptolemaioszi rendszer

 Arisztotelész munkássága is jelentős volt. A görög csillagászok számtalan megfigyelést végeztek, és jelentős következtetéseket vontak le. A görög szellem hanyatlásával párhuzamosan jelent meg az arab-perzsa csillagászat. A 10. században megmérték az ekliptika hajlásszögét. Sok elnevezés maradt meg tőlük. Azimut, horizont, zenit, Algol, Mizar, Rigel, stb. A középkori Európában a vallás letette voksát a geocentrikus világkép mellett, mert ez beleillett a dogmatikus rendszerükbe. Sok tudóst, aki más nézetet képviselt, egyszerűen eltüntették.

                                             Kopernikuszi rendszer

Kopernikusz munkájával indult el az újkori csillagászat. Ennek lényege, hogy a rendszer középpontja nem a Föld, hanem a Nap. Hogy mennyire ellen volt az egyház a fejlődő tanoknak, mi sem bizonyítja jobban, hogy a kopernikuszi eszméket Európában hirdető Giordano Brunót ezekért a tanokért börtönbe vetette, majd megégettette műveivel együtt. Ettől az időtő fogva sok neves csillagász kerül a közéletbe. A teljesség igénye nélkül ilyen volt Tycho de Brache, Johannes Kepler, Galileo Galilei, Isaac Newton, Olaf Römer, Albert Einstein, Edmond Halley, Christian Doppler, Edwin Hubble, stb. A modern időkben a csillagászat több ága is kifejlődött.  

Fotók: Wikipédia

Egy kis visszatekintés

Több mint 50 éve érdekel a csillagászat témaköre. 14 éves koromban édesanyámtól kaptam egy könyvet. A címe: „Ismeretlen bolygónk”. Alcím: „A Nemzetközi Geofizikai Év eredményei”. Nem hinném, hogy sokan emlékeznek erre a kiadványra. Röviden csak annyit. Ez a program 1957. július 1-től, 1959. december 31-ig tartott 67 ország részvételével. Talán sokan azt mondják, hogy mikor volt az már? Ma már sokkal pontosabb és megbízhatóbb adatok állnak a rendelkezésünkre. Vajon tényleg így van? Ehhez csak annyit szeretnék hozzáfűzni, hogy vannak adatok, sok adat, melyeket a mai napig is használnak. Csak egy megjegyzés. Tycho Bache munkássága kellett ahhoz, hogy Kepler megalkossa bolygómozgási törvényeit. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nagyon sok akkori mérést, ellenőrzést még a mai napig is felhasználnak, sőt, következtetéseket vonnak le belőlük. Mit tartalmazott ez a kutatási program nagy vonalakban. Meteorológiát, óceanológiát, glaciológiát, szeizmológiát, gravimetria és geodézia, a Nap és a Föld problémái, a Föld mágnese és a tellurikus áramok, a sarki fény és az éjszakai égbolt világító effektusai, az ionoszféra és a meteorok, kozmikus sugarak. Ezeken kívül számtalan terület kerül górcső alá. Nyugodtan ki lehet jelenteni, hogy a Föld minden pontja, a légkör, a tengerek és óceánok felszíne és mélysége, a szárazföldek talaja és mélységi rétegei, mind tanulmányozva lett. Aki teheti, olvassa el, higgyék el, megéri. Abban az időben még a Világűrből nem tudtak méréseket végezni. Nagy előrelépés Földünk jobb és alaposabb megismerésében. Két lényeges dolgot kiemelnék. Már akkor is vizsgálták a Föld éghajlatán belül a melegedést, a légkörön belül az összetételt. Mindkét dolog napjainkban létfontosságú. Az 1970-es években tett kijelentések, melyek arra mutattak rá, hogy Földünk melegszik, erre a tudományos programra támaszkodott. Fel lehet tenni a kérdést. A több mint hatvan évvel ezelőtti mérések miképpen igazolták, igazolhatták a melegedést? Egy kicsit lépjünk vissza az időben. Kínában már 3000 évvel ezelőtt használtak szénféleségeket. A Római Birodalom kovácsai, fémöntői is használtak kőszenet, és ugyanez fellelhető az arab világban is. A szénbányászatot iparszerűen a 13. században Angliában kezdték meg. Az ipari forradalom első szakasza 1769 és 1850 között zajlott először Nagy-Britanniában, majd Európában, és Észak-Amerika egyes régióiban. Ebben az időszakban minden gép, ami működött, szénalapú tüzelőanyagot vett igénybe. Sokat, nagyon sokat. Hazánkban 1759-ben nyílt meg az első szénbánya Brennberg-ben. Hogy mennyi az a sok szén? Ezt több tízmilliárd tonnában lehetne kifejezni. A melegedés egyik fő forrása a CO2. Vajon mennyi szén-dioxid keletkezik 1kg szén elégetésekor? A szén atomtömege, régen atomsúlya 12, az oxigéné 32. 12gramm szén elégetéséhez 32gramm oxigénre van szükség, és ebből 44gramm szén-dioxid keletkezik. Ha ezt kilogrammra vetítjük, akkor 12kg szén elégetéséhez 32kg oxigénre /24m3 , ez 120m3 levegő/ van szükség. Ebből keletkezik 44kg CO, ami 24m3 . El lehet képzelni, hogy a több tízmilliárd tonna elégetésekor mennyi szén-dioxid keletkezett. Persze lehet azt mondani, hogy ebből nagyon sokat elnyelnek az óceánok, tengerek, növények. Azért vegyük figyelembe, hogy a szén-dioxid korábban vulkánkitörések, erdőtüzek alkalmával került a levegőbe, akárcsak mostanában. A két esemény által keletkezett szén-dioxid ki van egyenlítve. A többi plusz. Mit jelent ez? Vannak mérések, melyek utalnak arra, hogy mennyivel is nőtt a légkör szén-dioxid tartalma úgy megközelítőleg az ipari forradalom óta.

Hát ennyivel. De mit jelent ez? Ez azt jelenti, hogy 1785-ben egymillió molekulából 280 molekula volt szén-dioxid. Ez a szám 2019-ben 415. Van valami, ami igen aggasztó. Ez nem más, minthogy a légkörben található összetevők nehezebbek a levegőnél, azaz, a talaj közelében vannak jelen. Nézzük csak?

Aztán ha még tovább lépünk, akkor egy teljesen új jelenség, egy új gázfajta kezd megjelenni a légkörben, mely sokkal veszélyesebb a szén-dioxidnál. Ez nem más, mint a metán. Keletkezési helye a permafroszt, a fagyott talaj felolvadása, valamint az állati és emberi tevékenység. Nézzük, milyen egyéb gázok vannak jelen a légkörben.

     Látható, hogy elég sok légnemű anyag helyet követel magának a légkörben. Persze ezek egy része korábban is jelen volt, csak a finomabb műszerekkel jobban és pontosabban ki lehet mutatni.

A ma elfogadott légkör összetétele. Csak visszautalnék, hogy már a NGÉ keretében ezeket is vizsgálták. Éppen ez alapozta meg, hogy odafigyeljenek, és az 1970-es években már publikálták, és megemlítették a légkör melegedésének tényét. A légkör szén-dioxid tartalma, és a globális felmelegedés között igen szoros az összefüggés. A 70-es években kiadott tanulmány szerint a 90-es években már érezhető lesz a felmelegedés mérhetően.

Látható, hogy valóban a melegedés elindult. Az 1990-es években már, nézzük csak, 0,41 Celsius fokkal nőtt az éves átlaghőmérséklet. Mondhatni azt, hogy ó, ez nem sok. Számszerűleg valóban nem sok, de a légkör melegedése szempontjából jelentős. Ha globálisan vesszük, és most csak érintőlegesen ragadtam ki két lényeges témát, látható, hogy milyen nagy jelentőséggel bírt a NGÉ munkája. Ahogy említettem, még a mai napig is felhasználnak adatokat ebből a temérdek információból, adatokból. Csak mellékesen megjegyzem. Akkor még nem volt számítógép. Mindent papíralapon végeztek. A fent említett könyv adta meg az érdeklődést a természettudományok iránt. A csillagászat ragadta meg igazán a figyelmemet, de minden terület iránt érdeklődéssel figyelek. Ugyanis a természetben minden összefügg mindennel. Ez alól semmi sem kivétel. Az égbolt szépsége lenyűgöző. Ha valaki még nem látta, érdemes megnézni. Lakott területtől távol, ahol nincsenek zavaró fények, olyan kép tárul az ember elé, ami arra ösztönzi, hogy gondolkozzon el néhány dolgon. Nem véletlen, hogy a csillagászatból nőtte ki magát a matematika, a fizika, a kémia, sőt, az irodalom több embert is arra késztetett, hogy gyönyörű verseket, leírásokat rögzítsen. Jómagam teljesen autodidakta módon kezdtem el az egészet. Rengeteg könyv elolvasása, sok előadás meghallgatása, majd azt követően kezdetleges távcső építése volt az indulás. Majd vizsga, és egy szakkör vezetése volt a következő állomás. Természetes a Planetárium rendszeres látogatása sem maradhatott ki. Eljött az idő, hogy részt vegyek egy csillagászati munkában is. Persze mindezt amatőr szinten. A területem a meteor észlelés lett. Ezt választottam. Több ezer meteor adatait rögzítettem. Ami nagy kár, hogy ezek egy költözés alkalmával valamilyen módon elvesztek. Készítettem egy csillagkatalógust, amely több mint 2500 objektum alapvető adatait tartalmazza. Távcsöves észleléseket is végeztem. Terület: Hold, bolygók, ködök, galaxisok. Sajnos idővel igen nagy fordulatot vett az amatőr világ. Mint minden, ez a terület is alaposan megváltozott. Sajnos. A csillagászat iránti érdeklődés természetesen megmaradt, illetve minden természettudomány felé nyitott vagyok. Minden érdekel. Sok minden zajlott a régmúltban, ez úgy a 80-as, 90-es években volt leginkább. Sok új, érdekes dolog látott napvilágot. Két, számomra igen megfogó eseményt említenék. Carl Sagan, a „Kozmosz” című előadás sorozatát, valamint, Al Gore, „Kellemetlen igazság” című előadását. Mindkettő egy roppant érdekes, tanulságos dolog. Ma egy kissé úgymond „leült” a természettudományok felé való érdeklődés. Lehet, hogy én látom rosszul, de ha csak azt említem, hogy több ezren voltunk amatőr csillagászok a 80-as években, mára csak ennek töredéke lehet a létszám. A mai fiatalok érdeklődési köre teljesen más felé fordult. Egyszerűen nem érdekli őket. Nemcsak a csillagászat, hanem úgy általában a természettudományok. Bár annyira szorosan nem tartozik ide, de megemlítem, hogy a csillagászat mellett az űrkutatás is jelentősen visszaesett. Az első mesterséges holdat a Szputnyik-1, 1957. október 4-én állt pályára. Ezt aztán sok követte. Beindultak az űrprogramok. Mesterséges holdak sokaságát lőtték fel, majd 1969. július 20-án megtörtént a holdra szállás. Az űrrepülőgép program 1981-ben kezdődött, és 2011-ben fejeződött be. Közben épültek űrállomások, sőt meg is semmisültek. Több mesterséges hold jutott el a Vénuszhoz, a Marshoz, sőt a Pioneer-10 űrszonda 1972. március 3-án elindult a bolygóközi utazására, megközelítve a Jupitert. A Voyager-1-et 1977. szeptember 5-én indították a csillagközi térbe. Jelenleg még van kapcsolat. Látható, hogy eléggé beindult a Föld közvetlen környezetének, és egy kissé távolabbi bolygóközi térségnek a megismerése. Aztán csönd lett. Emlékeznek: a holdra szállás időpontja 1969. Azóta semmi. Vajon miért? A Mars nevű bolygót kezdik célba venni, hogy oda embereket juttassanak fel. Sajnos nekem az a véleményem, hogy ez egy kissé elhamarkodott vélemény és program. A Hold nagyon jó ugródeszka lett volna távolabbi világok megismerésére, és a felszínén közel azonos körülmények közötti gyakorlatokra. Ez nagy hiány. Nincs tapasztalat. A másik, hogy jóval messzebb van, ami nagyon lényeges. A Földön kívüli tartózkodás feltételeit nagyon jól lehetett volna gyakorolni a Hold felszínén, és nem egy űrállomáson. Nagy különbség. Bár ez a terület annyira nem érdekel, mert ez egy hatalmas nagy témakör ahhoz, hogy érdemi dolgot lehessen mondani a részemről. Maradok a „kaptafánál”, ha lehet ezt mondani. A lényeg. A csillagászat igen szerteágazó terület, és mindenkit arra ösztönzök, ha sokszor nem is, de legalább egy pár alkalommal nézzen föl az égboltra, mert gyönyörű látvány tárul a szeme elé. 

    Azt hiszem, ez a kép önmagáért beszél. Ezt ne hagyja ki senki. Néhány dolgot szeretnék megosztani. Nem kell valami különlegesre gondolni, csak pár olyan leírásra, áttekintésre, amit talán érdemes elolvasni.         

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.