Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Csapadék, folyók, tavak

2020.06.07.

A csapadék mennyisége

Sajnos azt kell mondani, hogy a csapadék mennyisége az utóbbi időszakban eléggé lecsökkent. Ezzel a kijelentéssel azt hiszem, sokan egyet értenek, főleg akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Az elmúlt egy-két hónap csapadék mennyisége igen csekély volt. Az éghajlatváltozás következménye, hogy hazánk Európa egyik legsérülékenyebb országa. Most már egyre inkább érezni, hogy minden évszak megváltozott valamennyire. Ez főként nyáron érezhető a hőmérséklet emelkedése miatt, egyre gyakrabban lépnek fel komoly, tartós hőhullámok. Ezek szárazságot és aszályt hoznak. Fokozódik a csapadék szélsőséges jellege. Egyre gyakoribbá válnak a heves időjárási események, amik özönvízszerű esőzésekkel, erős széllökésekkel járnak. A 2019-es évben több is volt ilyen. Csapadék-szélsőségek alakulnak ki. Sok esetben akkora csapadékmennyiség hullik rövid idő alatt, mint korábban több hónap alatt. Az egyes évszakokban lehullott csapadék mennyisége megváltozott. Ezért lenne megoldás a víztározók építése. A klímaváltozás hatásaira való felkészülés egyik elemeként a felhőszakadásokból származó vizeket úgy kellene visszatartani, hogy később, a száraz időszakokban a tárolt vizet fel lehessen használni. Ez nagyban hozzájárulna a mezőgazdaságot sújtó szárazság enyhítésére. Ugyanis a csapadék országon belüli eloszlása egyáltalán nem egyenletes. Vannak zónák, ahol jóval több csapadék hullik, mint máshol. Sajnálatos módon ezek éppen nem azok a területek, ahol jelentős mezőgazdasági tevékenységek folynak. Az egyik ilyen nagy terület az Alföld. Ha megnézzük a lenti ábrát, látható, hogy a lehullott csapadék mennyisége elég változó.

Viszont, ha azt nézzük, hogy az év hány napján hullott valamilyen csapadék, az már egy kissé érdekesebb. Ugyanis az is fel van tüntetve, amikor 0,1 mm eső esett. Ez már kicsit elgondolkodtató. Ez a mennyiség egy deciliter egy négyzetméterre. Ha ezeket összetesszük, akkor az látható és következtethető, hogy sok, és nagy területen szárazság alakulhat ki a kis mennyiségű csapadék miatt.  

A fenti kijelentést jól tükrözi ez az ábra. A nagy mezőgazdasági területeken hullik kevesebb eső, és ezeken a helyeken alakulhatnak ki az aszályos területek. Ennek példája a Homokhátság félsivatagos területté nyilvánítása.

Elindult egy folyamat, amit valamilyen módon kezelni kell. Jó lenne elgondolkodni arról, hogy miképpen lehetne egyre nagyobb területeket bevonni abba a körbe, amely biztosítaná éves szinten is a talaj megfelelő nedvesség tartalmát. Igen, az öntözéses gazdálkodásra gondoltam. Előbb-utóbb igencsak eljön az az idő, amikor ezzel a kérdéssel nagyon is komolyan kell foglalkozni. Hazánk éghajlati viszonyai, és ezen belül a hőmérséklet erőteljesen növekedik. Ez pedig szárazságot, aszályt, sivatagos területeket igyekszik kialakítani. A növények alapvető igénye, hogy megfelelő vizet kapjanak. E nélkül nincs növekedés, nincs terméshozam emelkedés. A lakossági igény pedig növekszik. Egyre kisebb területeken kell egyre nagyobb mennyiséget megtermelni. Ez nem megy anélkül, hogy ne lenne helyrehozva a talaj tápanyag és víztartalma. A csapadék mennyiség, legyen az hó, vagy eső formájában, fontos eleme az embernek. A vízbázisok, a talajvíz, a folyók, tavak megfelelő vízszintje függ az esőtől. Ha ez szélsőséges arányokat mutat, akkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyekkel, ha nem is teljesen, de javítani lehet hazánk egyenletes vízellátását, főleg az öntözéses gazdálkodás terén. Fontos, hogy a talaj nedvességtartalma növekedjen. Ez már a jövő évi talajnak nagyon jelentős. Mennyisége eléggé változó. Ez a vízutánpótlás lényeges. Nagyban elősegíti, hogy a talaj elérje kedvező állapotát. Talán emlékeznek arra, hogy régebben azt emlegették, hogy a csapadékvíz milyen jó. Mosásra használták, mert azt mondták, hogy „lágy” a víz. Finom, illatos lett az abban mosott ruha. Sok helyen ciszternákban gyűjtik az esővizet.  Annak ellenére, hogy egy párából nyert folyadékról beszélünk, mégis jobb, mint az öntözés. Azért jobb, mert nincs benne mész. A növényzet a tápanyagokat a talajból szívja fel. Az esővíz egy finom adalék ehhez, ezért látni, hogy szinte jobban nő a növényzet eső utáni napokban. Sajnos azért azt is tudomásul kell venni, hogy az esővíz sok esetben eléggé szennyezett. A légkörből úgymond lemossa a koszt. Eső után ezért válik tisztává a levegő. Mondjuk, hogy frissebb a levegő. Ez így is van. Sajnos sok helyen már megjelennek a savas esők. Ez eléggé kedvezőtlen, sőt, egyre inkább nagy károkat okoznak. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Ez itt is érvényes. Ettől függetlenül nagy szükség van a csapadék utánpótlásra. Az aszály elkerülése érdekében fontos, hogy a talaj megfelelő nedvességtartalommal rendelkezzen. Az öntözéses művelés még nem tart ott, hogy a szárazabb időszakokban ezt megfelelő mennyiségben pótolni tudjuk. Ezért várunk az esőre.

Több olyan technológia van, amely az esővíz gyűjtésben segít. Sajnos ez még csak a kisebb, úgymond házi igényeket tudja kielégíteni, tehát a kiskertekben hatékony. Fontos szerep van még a talajvíznek is. Ennek emelkedése tovább tudja biztosítani a talajnedvesség tartalmát, ami szintén lényeges.

2020.06.01.

Vízutánpótlás

Úgy vélem, egyre inkább foglalkozni kell, kellene azzal a gondolattal, hogy milyen feltételek mellett, és milyen paraméterek mellett van jelen hazánkban az édesvíz. Azok a folyók, melyek hazánk területén találhatóak, látják el iható vízzel a lakosságot. Az úgynevezett vízgyűjtő területek fontosak, és vigyázni kell arra, hogy ne szennyeződjenek. Érdemes megnézni, hogy vajon milyen vízhozamokkal vannak jelen ezek a felszíni vizek. Ha megnézzük a térképet, látható, hogy minden jelentősebb folyó a határokon kívülről indul. Ez persze érthető, hiszen a Kárpát-medence egy alacsony vidék, így ide folynak a felszíni vizek. A két nagy folyónk, a Duna és a Tisza átfolyik az országon, azaz, az összegyűjtött víz nagy részét továbbítja. Nagyon lényeges, hogy a vízszintek, és ezzel együtt az egyes folyók vízhozama hogyan alakul. Nézzük meg, milyen belépő vízforrások vannak, és ezeknek mennyi a vízhozama. Azt előrebocsátom, hogy a vízhozam mennyisége igen változó. Ebből fakadóan a levont következtetések is elég tág határok között mozognak. Ennek ellenére némi rálátást kaphatunk a folyók vízhozamára. A legjelentősebb hazai folyók a Duna, a Tisza, a Rába. Ha megnézzük ezeknek a folyóknak a vízhozamát, akkor jelentős eltérés mutatkozik, hiszen a folyó paraméterei meghatározzák a mederben átáramló víz mennyiségét. Van még egy nagyon lényeges tényező, ez pedig a csapadék mennyisége ezeken a vízgyűjtő területeken. Sajnos itt is jelentős változások tapasztalhatók, hiszen a kis területen nagy mennyiségű eső jellemzi az időjárást. Ez egyáltalán nem kedvez a folyók vízhozamának emelkedésében, mert nem azon a területeken hull a legtöbb csapadék, ahol a folyók úgymond „begyűjthetnék” a vizet. Sajnos az utóbbi években a kevés csapadék rányomta bélyegét a vízhozamokra is. 2018-ban a Dunán csak 1000m3/s-os vízhozam volt, és eddig ebben az évben is csak 1590m3/s. Az ábrában látszik, hogy az átlagtól eléggé eltér a mennyiség. Biztos emlékeznek, hogy 2018-ban a hajózás is szünetelt.

A hazánkba belépő néhány folyó vízhozamának értéke. Ezekre a folyókra is jellemző, hogy kevés utánpótlást kapnak. Talán némi többletet jelent a télen leesett hó mennyisége. Bár ez elmondható a vízgyűjtők többségére. Ha megnézzük, akkor nem jelentős mennyiségekkel bírnak ezek a folyók. Persze nem szabad lebecsülni ezeket sem, hiszen egyre kevesebb az édesvíz, és minden literjét meg kell becsülni. Sok helyen még mindig nem tulajdonítanak ennek jelentőséget.

Forrás: OVSZ

Sajnos a folyók vízszintje is jelentősen lecsökkent. A 2010 óta tartó kevés csapadék az oka annak, hogy a vízszint, és ezzel együtt a vízhozam is jelentősen megváltozott. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a tavainkat. Ezek is jelentős vízmennyiséggel rendelkeznek. Sőt! Van még hat nagyobb jelentős víztározó, úgymint: Rakaca, Lázbérci, Köszörűvölgy, Csórrét, Komravölgy, Hasznos. Több mesterséges tóval is rendelkezik hazánk. Ezek általában horgásztavak formájában vannak jelen. A legfontosabb az éves csapadék mennyiség. Ez tölti fel a folyókat, tavakat esővízzel.

Ezek a felszíni vizekre vonatkozó adatok.

2020.05.29.

Csapadék

A hőmérséklet emelkedésével nő a párolgás is. Gondolhatnánk, hogy ezzel nincsen semmi baj, hiszen akkor több csapadék hullik, ami jó a mezőgazdaságnak, akik panaszkodnak a gyenge csapadék mennyiségre. A megnövekedett hőmérséklettel valóban nagyobb a párolgás, de sajnos nemcsak a vízzel borított helyeken, hanem a termőterületeken is. Ezeken a helyeken szárazság, aszály lép fel. Ha megnézünk egy régi térképet, akkor láthatjuk, hogy az egyes területeken mekkora az éves csapadék mennyiség. Ez korábban éppen elegendő volt arra, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű termények teremjenek az adott területen. Itt főleg az alföldi részek a fontosak. Nem akarok kitérni a csapadékeloszlásra, csak annyi, hogy kedvező volt a növényzetnek. A csapadék eloszlása sajnos ma már nem egyenletes. Lokális, helyi jellegű esők esnek, hirtelen, nagy mennyiség. Ezt még az is tetőzi, hogy ezek a csapadékot hozó felhők a magasabb területeken csapódnak ki, ahol a lezúduló víz komoly károkat okoz az esetleg ott termeszthető növényekben és az erdei talajban. Több helyen az országban találkoztam komoly vízmosásokkal, amiken látni, hogy nem régi keletű, azaz, frissen keletkeztek a nagy mennyiségű csapadék által. Új vízmosások keletkeznek, hiszen a víznek valahol le kell jutni a mélyebb területekre. Ide aztán lehord mindent, ami az útjába kerül. A termőtalajt is. Komoly eltérések vannak a csapadék területi eloszlásában is. Ezek nyomait az utóbbi években is meg lehetett tapasztalni. Van egy sáv, ami mentén kialakulnak ezek a viharok. Hazánkban jellemzően a dél-nyugati és észak-keleti vonal. Ebből a vonalból látszik, hogy jellemzően nem azok a területek kapnak csapadékot, ahol nagy termőterületek vannak. Ez pedig az Alföld. Két érdekes adat. Közel 53 milliméterrel kevesebb csapadék hullott 2019-ben, mint 1960-ban, illetve éves szinten 37 nappal volt kevesebb esős nap 2019-ben, mint 1960-ban. A lehullott csapadék azokban a hónapokban, amikor a legjobban kellene, nagyon kevés. Ez annyit jelent, hogy márciusban egy négyzetméterre 0,1 liter, azaz egy deciliter eső esett, míg áprilisban ez az érték 1,2 liter négyzetméterenként. Nem véletlen hagytam ki a májusi hónapot. Erre a hónapra mondják a régi idősek, hogy a „májusi eső aranyat ér”. Ez a megfigyelés régen helytálló volt, azonban manapság, ahogy említettem ez már nem fedi a valóságot. 2019. májusában az átlagos csapadék mennyiség 62 milliméter volt, ami annyit jelent, hogy 62 liter csapadék hullott le egy négyzetméterre. Gondoljanak bele. Hat vödör víz, és sok esetben ez egy nap alatt esett le, és megfelel egy havi csapadéknak. Ez magyarázza meg azt, hogy új vízmosások keletkeznek, és a hirtelen lezúduló vízmennyiség az alacsony területeken árvizeket okoz. Ennek kimagasló példája volt 2019-es év májusa, amikor néhány óra alatt 141,2 milliméter csapadék hullott le. Hogy ez mennyire helyi jellegű volt, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az eseménytől max. 15 kilométerre gyönyörű napsütés volt. Ezek a lokális jellegű csapadék gócok szerte a világban megfigyelhetőek. Helyi árvizeket és károkat okoznak a mezőgazdaságban, illetve építményekben.

Nagyon elképzelhető, hogy a következő években igen erőteljes igény lesz az öntözéses művelésre. Így lehetne ellensúlyozni a csapadék egyenletes jelenlétét a talajban.

2020.05.26.

Vízlábnyom

Mostanában eléggé elterjedt az, hogy különböző számításokat és összehasonlításokat készítsenek bizonyos dolgokról. Mire gondolok? Arra, hogy az egyik ilyen összehasonlító táblázat az egyes élelmiszeripari alapanyagok és a víz közötti összefüggés taglalása. Elől- járóban annyit, hogy bár én nem értek ezzel egyet, de úgy vélem, hogy hozzáértők állították össze ennek a tanulmánynak a tartalmát.

     Ahogy látható mekkora vízmennyiséget használnak föl egyes termékek előállítása során. Mivel ez a vízmennyiség édesvíz kell, hogy legyen, érdekes következtetéseket lehet levonni a látott értékekből. Először azt, hogy a Föld teljes vízkészlete 1,4 milliárd köbkilométer. Ebből 3% az édesvíz, mely legfőképpen jég formájában van jelen. A hozzáférhető felszín és felszín alatti édesvízkészlet csupán a teljes vízkészlet 0,5%-a. Ez nagyon csekély. Ha ránézünk, a grafikonra, rögtön szembeötlik, hogy hatalmas vízmennyiségek vannak feltüntetve. Rögtön felmerül egy kérdés. Vajon egyáltalán elegendő édesvíz áll rendelkezésünkre ezeknek a termékeknek az előállításához? Érdekes kérdés. Emeljünk ki tetszőlegesen néhányat, amelyek napi termékek. Látható, hogy hatalmas mennyiségekről van szó, hatalmas vízfogyasztás mellett. Mi a furcsa ebben? Talán annyi, hogy érdekes összefüggéseket állítottak fel ezzel kapcsolatban. Arra gondolok, hogy ez a vízmennyiség túl, sőt, nagyon sok ahhoz, hogy ezeket a termékeket tisztává tegyék. Ezt nehéz elképzelni. Már csak azért is, mert egy rövid számolás, és az jön ki, hogy több vizet használ el az emberiség előállításra, mint amennyi édesvíz rendelkezésre áll. Ugyanis ezek csak néhány termékek. És mennyi van? Amikor ott tartunk, hogy valami túllépi azt a keretet, ami rendelkezésre áll, ott már nagy baj van. Tehát éves szinten az előállításra több víz fogy, mint amennyi rendelkezésre áll. Ez nem lehetséges. A víznek van egy körforgása, ami napi jelenség. Ez táplálja a felszíni és felszín alatti vizeket, amiket az emberiség kitermel és felhasznál. Kicsit csalóka ez a megközelítés, amivel már több helyen találkoztam. Ennyire élesen és kategorikusan nem lehet ezt a kérdést kezelni, hiszen sok tényezőt kihagytak belőle. Manapság nagyon divatos, hogy a szélsőségeket egyre jobban kiemelik a hatás miatt. Az emberek ezt olvassák, és szörnyülködnek ezeken az értékeken. Az nagyon keveseknek jut eszébe, hogy egy kicsit utána számoljon, hogy miképpen is van ez? A másik nagy baj, hogy olyan műsorokban, melyek arra lennének hivatva, hogy korrekt tájékoztatást, és korrekt adatokat közöljenek, azokban is elhangzanak teljesen torz értékek, adatok, információk. De térjünk vissza a vízlábnyomhoz.  

Egy valamire rámutat ez a dolog. Mégpedig arra, hogy valóban igen nagy a termelés, és ezzel párhuzamosan igen nagy az édesvíz felhasználás. Ha még e mellé tesszük az emberek napi vízfelhasználását, akkor már nagyon komoly számok és mennyiségek jönnek ki. Egy biztos. Eljött az az idő, amikor Földünkre egyre jobban oda kell figyelni, hogy ne szennyezzük, és ne használjuk ki vég nélkül a természeti kincseket. Vannak, akik utánunk jönnek, és nekik is egy élhető világot kell, kellene élniük. 

2020.05.22.

Csapadékhiány

Az idei év eddig nem remekelt abban, hogy megfelelő mennyiségű csapadék hulljon. Erre nagyon nagy szükség lett volna. A március és április azok a hónapok, melyekben megfelelő mennyiségű esőnek kellene hullania. Ugyanis ekkor kerülnek a magok a földbe. A csírázás fontos eleme a víz. Igaz, fontos még a hőfok is. Szokták mondogatni, hogy a „májusi eső aranyat ér”. Igen akkor, ha esik. Idáig ez nem nagyon volt így. Miért alakulhat így az időjárásunk? Erre sok tanulmány jelent már meg. Különböző modellek, kimutatások, elméletek láttak napvilágot. Egy biztos. Hazánk csapadék ellátása egyre inkább eltolódik, mégpedig rossz irányba. Azt is most már évek óta meg lehet figyelni, hogy van egy zóna, ami mentén kialakulnak a heves esőzések, nem egy esetben heves zivatarok. Ez a dél-nyugat, észak-kelet vonal. Tehát a fő irány a Zalai-dombság, Dunántúli-középhegység, Északi-középhegység.

     A grafikonon látható évtizedes bontásban, hogy van három év, amikor jelentősen eltér az éves csapadék mennyisége az átlagtól. Az átlag 500-600mm évente. Az 1990-es évektől ez 527mm-es átlag. Majd egy hirtelen esés látható a 2000. évben. Ez mintegy előre vetítette azt a folyamatot, mely most is tart. Nevezetesen az aszály jelenlétét. Ezt erősíti a 2011-es, és 2012-es év nagyon kevés csapadéka is.

Szeretnék utalni a korábban említett csapadékzóna fő vonulási irányára. Ez még talán elfogadható valamennyire, bár elég sok kérdést hagy maga után. A legfontosabb, hogy ebben a sávban igen kis területen, igen nagy mennyiségű csapadék hullik. A grafikonon az is látszik, hogy bár az eső mennyisége aránylag elfogadható mennyiséget mutat, hiszen a számok önmagukért beszélnek, a területi elosztáson van a hangsúly. Kis területeken nagy mennyiségű csapadék hullik, és éppen ott, ahol nem végeznek jelentős mezőgazdasági tevékenységet. 2019 májusában volt olyan hely hazánkban, ahol néhány óra alatt több mint 140mm eső hullott. Ez nagyon sok. 140 liter négyzetméterenként. Szinte órák alatt kialakult egy árvíz jellegű állapot. Az is látható, hogy jó néhány évben jelentősen csökkent a csapadék mennyisége. Ez azt vonta maga után, hogy kialakult egy talajt veszélyeztető vízhiány, azaz talajnedvesség. A talajvíz szintjét, a talajnedvesség normális állapotát a rendszeres és egyenletes csapadékmennyiség tudja biztosítani. Ha ez nem történik meg, akkor kialakul egy aszályos állapot, elkezdődik a félsivatagok, illetve sivatagok kialakulása. Hazánkban is van már erre példa. A Homokhátság már félsivatagos területnek van nyilvánítva. A nagy kérdés az, hogy mit lehet az ellen tenni, hogy a hiányzó nedvességet pótolni tudjuk. Egyetlen megoldás van, az öntözés. Sajnos azt is meg kell említeni, hogy a felszíni vizek, azaz a folyók vízszintje, és ebből adódóan vízhozama is csökken jelentősen. A kérdés az, hogy van-e megoldás erre a problémára? Igen, van. Mivel évek óta fennáll ez a furcsa helyzet, érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy a kis helyen lehulló, nagy mennyiségű víz ne árvizeket okozzon, tetőzve még jobban a károkat, hanem víztárolókat építeni, melyekből csatornarendszerekkel el lehet szállítani oda a vizet, ahol hiány lép fel. Nagy szükség lesz az elkövetkezendő időszakokban arra, hogy a mezőgazdaság hasznosítani tudja a természet adta lehetőségeket. Az elképzelés nem megoldhatatlan.

2020.05.18.

Vízbiztonság

Egyre többet hallani és lehet olvasni arról, hogy fogy az édesvíz, hogy kevés van belőle. A Föld édesvíz készlete a teljes vízkészlet csupán 3%-a. A legjelentősebb édesvíz készlet a sarki jégben és a gleccserekben van. A másik jelentős vízkészlet, amely különböző technológiákkal elérhető, az a felszín alatti vizek. Ennek hozzávetőleges mennyisége 8 400 000km3. Ehhez hozzájön a felszíni vizek mennyisége, amely mintegy 126 000km3. Ebből gazdálkodhat az emberiség. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek is veszélyben vannak. Pont azok, amelyeket könnyebben el lehet érni. Az emberi vízbiztonság fenyegetettsége, és a folyók fenyegetettsége éppen azokon a földrajzi helyeken a legrosszabb, ahol a legtöbben élnek. Jellemzően Ázsia nagy része, Észak-Amerika és Európa teljes területe. A szennyezéses veszélyforráson túl még az is problémát jelenthet a jövőt illetően, hogy honnan származik a víz. Hazánk felszíni vízkészletének több mint 90%-a külföldről származik.

Forrás: OVSZ

Érdekes adatokkal találkoztam. Egy kimutatás szerint 1000m3fő/év a stressz határ. Sőt!

 „Az ENSZ becslése szerint 1385 köbméter évente, fejenként a vízfogyasztás. Az európai átlag 1680 köbméter körül van, míg az Egyesült Államokban 2700 köbméterre tehető az egy főre jutó „vízlábnyom”.

Forrás: Piac&Profit 2013.március 22. A víz világnapja - Fel kell hagynunk a pazarlással.

Ez az a vízmennyiség, amelyre szüksége van egy embernek ahhoz, hogy jó minőségű ivóvizet tudjon folyamatosan biztosítani magának egész évben. Jelenleg ez hazánkban nem elérhető. Elég ellentmondó hírek jelennek meg időnként az iható vizekkel kapcsolatban. Viszont érdemes egy kicsit itt megállni, és számolni. Az ENSZ adata szerint 1385 köbméter vizet fogyaszt egy ember egy évben. Ha elvégzünk egy egyszerű számítást, hamar kiderül, hogy ez azt jelenti, hogy egy ember naponta 3794 liter, azaz, 3,7 köbméter vizet fogyaszt. Feltételezem, hogy valami itt nem jó. Ez a vízmennyiség rengeteg egy embernek egy napra. Sőt! A további értékek még magasabb fogyasztást jeleznek. Azt kell mondani, hogy sok hibát kell még kijavítani ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy hazánk minden településén megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz áll rendelkezésre. Ennek ellenkezőjére sajnos elég sok példát lehet hallani, látni. A vízbázisok biztonsága, és ezáltal az iható vizek biztonsága nagyon fontos. Védjük vizeink tisztaságát. Közüzemi vezetékes vízzel ellátott települések száma 3155. Az egy főre eső vízfogyasztás hazánkban 35,1m3 évente. Az ivóvíz ellátásban a felszíni, illetve a felszín alatti vizekben oldott kémiai anyagok okozzák a legnagyobb gondot, főleg a nitráttartalom. Ha a nitrát koncentráció meghaladja a 40 mg/l értéket, akkor a vizet csecsemők ételének vagy italának készítéséhez nem szabad felhasználni. Hazánkban a legtöbb vízi eredetű járványt az egyedi vízellátási rendszerek fertőződése okozza, de a legtöbb megbetegedés a közüzemi vízellátásból származik. A korábbi baktérium okozta járványokat újabban a vírusok okozta fertőzések okozzák. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az újabb és újabb vegyi anyagok, kozmetikai szerekből, gyógyszerekből kerülnek a csapvízbe. Sok esetben a szűrés nem hatékony ezekkel a kémiai szerekkel szemben. Hazánkban négy alföldi megyében jellemző a csapvíz arzénszennyezettsége. 2017-ben a hazai vízszolgáltatás már elérte a 95%-os szintet arzénmentesség szempontjából. Milyen vegyi anyagok találhatók a vízben, melyeket szűrni, tisztítani kell. Kénvegyületek, vas- és mangánvegyületek, nehézfémek, növényvédőszerek maradványai. Ezektől az anyagoktól kell mentesíteni a vizet, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Fontos, hogy a keletkező szennyvizet alaposan tisztítsuk, mert ez a víz valahol ismét a poharunkba kerül. Hazánkban még több településen jelen van az arzén. Ennek egészségügyi határértéke 10 mikrogramm/liter. Sajnos azzal is foglalkozni kell, hogy a külföldről érkező vizek mennyire szennyezettek. Összességében komoly odafigyelést igényel, hogy a csapokból megfelelő minőségű, iható víz kerüljön a poharakba.  

Szennyvíztípusok: kommunális, ipari, mezőgazdasági szennyvizek. Ezek tisztítása nagy odafigyelést igényel, hiszen olyan anyagok kerülnek ezekbe a szennyvizekbe, melyek veszélyesek is lehetnek, sőt, veszélyesek is. Még a mai napig is fellelhető elég sok helyen, hogy szinte szűrés nélkül engedik kisebb patakokba, vízmosásokba ezeket a vizeket. Innen aztán a nagyobb vízfolyásokba, végül a vízvételi helyekre kerül ez a tisztítatlan szennyvíz. Sok leírás, kimutatás, jelentés készült olyan helyekről, ahol a szennyvizet szakszerűtlenül kezelik. A következmény szinte semmi. Mindig találnak valamilyen kiutat, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Valljuk be őszintén: felelős soha nincs. Ebből tanulva a későbbi időszakokban is megvan a lehetősége annak, hogy ilyen környezetkárosító tevékenységet folytassanak következmények nélkül. Így lehet szennyezővé tenni területeket, melyek sok esetben a lakott területek közvetlen közelében vannak. Sajnálatos az is, hogy konkrét illat, elszíneződés, légköri elváltozás, talajváltozás esetén is tesznek olyan kijelentéseket, melyek teljesen ellentétesek a változásokkal. Nagyon nagy veszélynek van kitéve a vízlelőhelyek közelében végzett ilyen irányú munka, illetve a munka során keletkezett vegyi anyagok olyan mértékű eltüntetése, amely felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt veszélyeztetik. Sokkal jobban oda kellene figyelni ezekre a szabálytalanságokra, és nagyobb hangsúlyt fektetni vizeink védelmére. Sok esetben, ha esetleg a felelősségre vonás mégis megvalósul, akkor is évek telnek el, mire valamilyen eredmény születik. Sajnos olyan szakértői gárda hoz fontos döntéseket, melyeket az adott cég kér fel. Ellenkező vélemény is születik, de ilyenkor már nagyon nehéz igazságot tenni. Minden papíron, és az asztal körül dől el. Olyan vélemények látnak napvilágot, melyek teljesen ellentmondanak a valóságnak. Viszont a szakvélemény a döntő. Valami hiába káros, ha a szakvélemény mást mond. Erre sajnos nagyon sok példát fel lehetne sorolni. Egy a lényeg. Ideje lenne nagyobb figyelmet fordítani vizeink védelmére. Elég sok átfolyó vízzel rendelkezik az ország, amely máshonnan jön. Vajon mikor jut valakinek az eszébe, hogy ez után is fizetni kellene? Vagy ez a kérdés nem jó? Az idő majd választ ad erre is. Rohamosan fogy az iható víz mennyisége, és egyre nagyobb gondot jelent az előállítása, kitermelése. Legfőképpen az a nagy kérdés, honnan, és mennyit.       

 

2020.05.03.

A változó halmazállapot: eső

A csapadék bármilyen változata a legfontosabb éghajlati változó, amely közvetlenül érinti az embereket. Ezen hatások intenzitása, időtartama, gyakorisága, vagy esetleges hiánya befolyásolja a vízellátást, ebből fakadóan a megélhetést. Az együttes hatása árvizekkel, földcsuszamlásokkal, lavinákkal, más esetekben aszállyal sújt nagy területeket. A csapadék szorosan összefügg a felhők tulajdonságaival, azok méretével. Az egyes kontinenseken is eltérőek a felhőképződési viszonyok. Ebből következik, hogy a csapadék bármely formáját is nézzük, attól függ, hogy mekkora egy adott helyen a kipárolgás, milyen szélviszonyok uralkodnak, milyenek az áramlási csatornák. Nagyban hozzájárul még egy fontos tényező. Ez nem más, mint a levegő hőmérséklete. Ugyanis az egyes hőmérsékleti régiók különbözőképpen tudják megtartani a felhő csapadék mennyiségét.

Az ábrán látható, hogy minél magasabb a léghőmérséklet, annál több a levegő páramegtartó képessége. Ez csak egy állapot arra nézve, hogy mennyire bonyolult egy felhőrendszer, illetve kialakulási módja. Az idejéről is érdemes szólni. Sok esetben igen gyorsan megvalósul az az állapot, amikor rövid idő alatt létrejönnek az esőfelhők. Talán eléggé szembeötlő, hogy milyen kevés „vízről” beszélünk köbméterenként. Ha viszont figyelembe vesszük a felhők kiterjedését, akkor már tetemes mennyiségről beszélünk. Megközelítőleg milyen méretekről van szó? Ez nagyon változó. Csak egy példa kedvéért. Vegyünk egy 50 km hosszú, és 20 km széles zivatar felhőt, ami nem tartozik a nagyok közé. A magasságát is középértékben vehetjük, ami 3 km. Ez kereken 3000 km3. Ha a hőmérsékletet is egy átlagos szinten nézzük, mondjuk 30 Celsius fokban, akkor a táblázat szerint egy köbméter 30 Celsius fokos levegő 30,4 gramm vizet tud megtartani. A számítás szerint ez már egy ekkora felhőnél 91,2 milliárd liter vizet jelent. Hogy ebből a mennyiségből mennyi esik le, és mekkora területen, az nagyon változó lehet. A nagy zivatarok alkalmával sok esetben, sajnos egyre gyakrabban, rövid idő alatt, kis területen, nagy mennyiség ér talajt. Ez főleg a mezőgazdaságnak nem jó, de úgy vélem, hogy senkinek. Mi történik ilyen esetben? A felső termőtalaj lemosódik, áradások alakulnak ki, aminek a következménye sok esetben katasztrofális. A talajerózió hatalmas probléma. Ami talán még aggasztóbb, hogy egyre növekszik az esőzések által okozott árvizek száma. Azt hiszem,  az alábbi táblázat önmagáért beszél. Nagyon nagy anyagi károkat is okoznak ezek az esőzések.        

Mondhatnánk azt, hogy nagyon sok csapadék hullik, tehát sok víz van jelen. De hol? Azt kell mondanom, hogy nem ott, ahol kellene. Ugyanis a nagy mennyiség hirtelen lezúdul, és sok esetben nem a folyókba ömlenek, hanem árasztott formában van jelen. Ebből adódik, hogy a felszíni vizek szintje nem emelkedik. Bár az alábbi ábra egy kicsit csalóka, mert ugyan jelzi a csapadékos napok számát, de mint látható már a 0,1 mm-i esőt is bele veszi a csapadékos napok számába. A 0,1 mm-s eső mennyiség, 1 deciliter víznek felel meg. Lássuk be, ez nem valami sok egy négyzetméterre.                                                                                               

Összességében elmondhatjuk, hogy bár a csapadék nagyon fontos tényezője az emberi létnek, a változó időjárási körülmények, a változó éghajlat úgy néz ki nagy károkat is okoz az emberiségnek. A másik, hogy a lehullott csapadék nem növeli sem a felszíni vizeket, sem a felszín alatti vizeket, amelyek az élőlények számára nélkülözhetetlen folyadék forrás.  

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.