Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Aszály, szárazság

 

Aszály, szárazság

Sajnos egyre inkább foglalkozni kell ezekkel a fogalmakkal, és azzal, miképpen lehet megoldani ezeket. Öntözés, légnedvesség, sivatagosodás, hőmérséklet emelkedés, lehullott csapadék mennyisége. Ezek a szavak mind azt jelzik, hogy milyen változások vették kezdetüket. Sajnos azt kell mondani, hogy ez nem csak helyi jellegű probléma, hanem általános világ jelenség. Az egyes szavak mögötti megértés sok esetben szélsőséges értékeket is mutat. Ahogy szoktam emlegetni, a természetben minden összefügg mindennel. A felsoroltak is szerves részei a másiknak. A szárazságnak és aszálynak az egyik lényeges eleme a hőmérséklet. Többször elhangzott már különböző fórumokon, hogy jelentősen megnőtt a meleg időszakok száma. Sőt! Több egymást követő évek erőteljesebben rontják a helyzetet. Érdemes megnézni ezt a táblázatot.

Öt év öt hónapjának összehasonlítása maximum hőmérsékleten hazánkban

 

2015

2016

2017

2018

2019

Május

29,8

30,3

30,9

32,3

28,1

Június

33,3

35,7

34,3

33,1

35,5

Július

37,8

35,5

35

34,8

37,4

Augusztus

38

33,1

39,1

35,9

36,6

Szeptember

34,7

32,1

33,4

31

34,2

    Látható, hogy messze meghaladja a maximum hőmérséklet az extrém szintet, ami 30 Celsius fok. Miért választottam a maximum hőmérsékletet? Egyszerűen azért, mert ezt a hőérzetet érezzük, és ez hat a környezetünkre is, azaz mindenre. Ezek a hőfokok hosszú órákon keresztül fennmaradnak, és teljes egészében ki tudják fejteni a szárító, illetve párologtató hatásukat. Ezzel párhuzamosan kialakul egy olyan légköri állapot, mely a talaj közelében is jelentős, mely a levegő nedvesség tartalmát erőteljesen lecsökkenti. Ez a vízpartok közelében enyhébb, míg a városokban, illetve a sík vidékeken, főleg az Alföldön igen erősen érezhető. Szokták mondani, hogy fojt a levegő, nehezebbé válik a légzés. Bár annak ellenére, hogy a melegebb levegő több párát tud megtartani, nincs több pára, mert a kipárolgás, mint tudjuk, a víz felületéről történik. A talaj is párologtat, de ilyen esetben már nincs mit. Ugyanis a hosszú meleg napok alkalmával hamar kimerül a talaj felszínének nedvesség tartalma. Elindul egy folyamat, amely a sivatagosodás felé veszi az irányt. Jelenleg hazánkban a homokhátsági területek félsivatagos vidéknek vannak nyilvánítva. Az is tény, hogy a mezőgazdasági művelésre alkalmas területek nagy része került aszályos területté. Ha ezt megnézzük, akkor hazánk területének közel 53,72% része került a jelentős, illetve súlyos aszályos kategóriába. Ez nagyon sok. Gyakorlatilag éppen a művelt területek, tehát a sík vidékek kerültek ebbe a helyzetbe. Ez kilenc megyét érint.  Ez nagyon sok. Szeretnék visszautalni a talaj párolgására. A folyamatos hőség, ami napi szinten éri a talajt, teljesen kiszárad. Nincs utánpótlás. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy ez éveken keresztül tart, akkor már nagyon komoly gonddal állunk szemben. Érdemes egy kicsit megállni ennél a témánál. Nagyon fontos lenne a talaj nedvességtartalma. Az egymást követő igen meleg időszakok nagyon kiszárítják a talajt. Igen, lehet azt mondani, hogy az eső azért esik, és van folyadék pótlás. Ez igaz, csak az a baj, hogy megváltozott a csapadék mennyiségének és eloszlásának az aránya. Ma már elfogadott tény, hogy nagy mennyiségű csapadék hullik kis területre rövid idő alatt. Ez azt is jelenti, hogy villámárvizek alakulnak ki, amelyek még inkább pusztítják a mezőgazdasági terményeket és a termőtalajt. Most már évek óta megfigyelhető, hogy a nagyobb esőzések és a nagyobb viharok a dél-nyugat, észak-kelet irányban vonulnak. Ez azt jelenti, hogy éppen azokon a területeken esik több csapadék, ahol nem, vagy alig végeznek mezőgazdasági munkálatokat. Érdemes rápillantani az éves csapadékmennyiség alakulására.

Az ország dél-nyugati részén elérhető, sőt, meg is haladhatja a 800mm-t a csapadék, míg az alföldi részeken az 500mm-t alig éri el. Mondhatni azt, hogy úgy körülbelül azonos a lehullott csapadék mennyisége. Akkor mi a baj? A baj az, hogy jóval nagyobb a kipárolgás a talajból az extrém magas hőmérséklet miatt. Minden évben több az elpárolgott, és nedvesség hiányt mutató talaj, mint amennyi eső leesik, mely pótolná a talajnedvesség tartalmát. Na, itt nincs egyensúly. Ami még jobban tetőzi ezt, az az, hogy nem ott esik, ahol szükséges lenne. Ha megnézzük a következő ábrát, itt is elmondható, hogy valamennyire azért egy bizonyos tartományon belül van a csapadékos napok száma. Ezzel csak egy gond van. Ha megnézzük, láthatjuk, hogy csapadékos nap még a 0,1mm-es eső mennyisége is. Ez egy deciliter vizet jelent négyzetméterenként. Ez szinte semmi.

Ha egy kicsit tovább lépünk, hamar beláthatjuk, hogy ez a jelenség hazánk területén túlmutat. Ez azt jelenti, hogy felszíni vizeink vízhozama csökken. Jelentősen csökken. A híradások egyre többen foglalkoznak a folyók alacsony vízállásával, sőt, volt már arra példa, hogy a hajózás is szünetelt. Igen érdekes a következő ábra. Ez a Dunára vonatkozik, de bármelyik hazai folyónkra jellemző.

      Mivel lehetne enyhíteni a felsorolt vízhiányosságokat? Hát persze, öntözéssel. Felszíni vizeink egyben vízkivételi helyek is. Eddig nincs is probléma. A dolog ott válik érdekessé, hogy a korábban kiépített csatornák ma már nem működnek. Ez betudható annak, hogy az egyes korábban kiépített csatornákat karban kell tartani. Erre nem fordítanak kellő figyelmet. Mivel nagyobb áradások alkalmával óriási mennyiségű víz vonul le a folyókon, az elöntött területekről a vizet visszaszivattyúzzák a mederbe, holott ezt a vízmennyiséget el lehetne helyezni víztárolókban arra az esetre, amikor kevés a csapadék mennyisége. Az árvízkor elöntött területek megmutatják, hol gyűlik össze a víz. Ott kell tárolót építeni. Az ezzel összekötő csatornák el tudnák látni csapadékhiányos időszakban a víz pótlását, a termőterületek öntözését. Több alkalommal is találkoztam olyan területekkel, ahol valamikor csatorna volt. Ma elgazosodott, fákkal, gazzal benőtt, több helyen szeméttel megtelt csatornákkal találkozni. Érdemes lenne elgondolkodni, hogy vajon nem egyszerűbb lenne ezeket a csatornákat rendbe tenni, mint igen drága költségen kutakat fúrni, melyeket még be is kell vizsgáltatni őrült összegekért. Ezek a kutak mélységi kutak, melyek az alsóbb felszín alatti vizeket fogyasszák. Ugyanis ma már szinte nincs talajvíz. Az alföldi régiókban ez a szint egy-két évtized alatt 5-8 méterrel van lejjebb, mint korábban. Fogy a víz. Ezért fontos lenne több víztároló megépítése, és a csatornák tisztítása, karbantartása.

 

2000

2010

2018

Értékesített víz öntözésre millió m3

215,8

55

156

Vízjogilag engedélyezett öntözési terület, ezer hektár

235,5

173,8

201,7

Ebből öntözött terület ezer hektár

125,3

54,6

111,4

Forrás: KSH

Hazánk területe 9,3 millió hektár. Ebből mezőgazdasági művelésre alkalmas terület 5,8 millió hektár. Ebből 4,5 millió hektár szántóföldi élelmiszer-termelésre alkalmas terület. Ebből a táblázatban látni, mekkora területen végeznek öntözéses gazdálkodást. Szinte elenyésző. Ha mindezeket összefoglaljuk, láthatjuk, hogy sajnos, de elég nagy léptekkel haladunk a felé, hogy hazánk területe is egyre inkább sivatagos területté alakuljon. Ennek egy módon lehet gátat vetni, ha igen komoly vízkészlet gazdálkodást folytatnak. Nem vagyok szakember, egyáltalán nem, de látom, hogy valami nagyon nem jó. Ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés megfelelő szinten legyen, be kell vezetni az öntözéses művelést. E nélkül nem lehet terményeket előállítani, mert a víz hiányzik az egyenletből. Ha kilépünk a világba, akkor látjuk, hogy mindenhol problémák vannak a mezőgazdasági termelés szintjén. Az aszály, a szárazság igen komoly problémát állít a szakemberek elé. Sürgősen lépni kell ebbe az irányba is, amíg nem késő.