Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Archívum

2019.08.04.

Találjuk meg a helyünket

        Talán sokadik alkalommal írok egy nagyon is aktuális témáról. Talán az szól mellette, hogy sajnos nem lehet elégszer hangsúlyozni az egyes társadalmi rétegek, és az egyes generációk magatartásbeli, és viselkedésbeli megnyilvánulásait. A dolog nem mai keletű. Mégis van egy pont, ami után azt érzi az ember, hogy talán érdemes néhány szót ejteni erről. Tudom, sok hasonló írás, illetve megjegyzés hangzott el ezzel kapcsolatban. Sőt! Sok esetben éppen ez a témája bizonyos műsoroknak. A tapasztalat az, hogy ezekkel semmi nem változik. Néhány felkapottabb valaki, elkezd dolgokat említeni, tapasztalat, kialakult életszemlélet híján, nulla életfilozófiával, illetve van, de az nagyon el van rugaszkodva a való élettől. Egyszóval úgy nem lehet alapos véleményt formálni, hogy csak elvárások vannak. Nem szeretnék előre szaladni, mert ez sokkal többet érdemel annál, minthogy általánosságokban tegyünk megjegyzéseket. Valójában nem is megjegyzésekről van szó, hanem inkább arról, hogy mi az általános, és sok esetben speciális életszemlélet, életfelfogás, az egyes társadalmi rétegeknél. Az egyes generációknak, milyen szemléletük van, és azt miképpen próbálják megvalósítani, vagy nem. Mert ilyen is van. Azt kell, hogy mondjam, sajnos több év eltelt, mint ami hátravan, éppen ezért talán valami élettapasztalat felgyülemlett az évek alatt, melynek fényében sok mindent másképpen látok. Nem elmarasztalás a fő szempont. Próbálom a tényeket, a tapasztalható dolgokat egymás mellé állítani. Elől járóban nézzük meg az alapvető emberi tulajdonságokat. Nagyon egyszerű, és hosszú évszázadok alatt tökéletesen működött. Vajon miért változtak meg gyökeresen ezek a működő dolgok? Nehéz, de mégis egyszerű a válasz: mert tudatosan ilyenné tették az embereket. Furcsa kijelentés ugye? Hát nézzük. Kezdjük az alapvető emberi tulajdonságok felsorolásával. Törvények, szabályok, kötelességek, íratlan szabályok, becsület, tisztelet, őszinteség, igazmondás. Van még két fogalom, amivel az utóbbi időben sokat foglalkoznak az emberek, illetve foglalkoztatják az embereket, vagy még másképpen, erőltetik az emberekre ezeket a fogalmakat, hogy igenis fogadják el, mert jelen van az életükben, és szerves részét kellene képeznie a minden napjaikban. Ez nem más mind a kihívás, és a pszichés állapotok. Ugye nem ismeretlen szavak ezek. Vegyük sorra. Törvények, szabályok. E kettő a leginkább változtatható fogalom, ami mélyen érinti a társadalmat. Miért? Mert egy korábbi kijelentés szerint, amit nagyon is hozzáértő mondott, a következő: „nincs igazság, csak jó ügyvéd”. Ezt egy nagy tudással, és tekintéllyel bíró ügyvéd jelentette ki. Hát nem furcsa? Pontosan az mond ilyet, akinek a legfontosabb dolga az lenne, hogy az igazságot feltárja. Fel lehet tenni a kérdést: miről beszélünk? Hát arról, hogy a társadalom eleve olyan embereket nevel ki, akiknek törvényes kereteik vannak az igazság megmásítására, azaz, törvényi szinten hazudnak, mondhatnám úgy is, hogy törvényi szinten nem mondanak igazat. Ugye, hogy másképpen hangzik. De csak hangzik, a tartalom ugyan az. Még jobban lecsupaszítva, az tud előnyt kovácsolni ebből, akinek olyan törvényi képviselője van egy adott ügyben, akit meg tud fizetni. Mert erről van szó. Újra előkerült a pénz, de maradjunk az eredeti dolog mellett. A törvényeket megalkotják, és elvileg be is kell tartani, be is kellene tartani. A törvénnyel való ütközés, büntetést von maga után. Ennek a mondatnak majd később is nagy jelentősége lesz. Tehát a törvények, és szabályozások betartása által működik egy rendszer. Ez kihat mindenre, és mindenkire. Elvileg. Ez annyira általános, és egyértelmű, hogy azt hiszem ennyi elég is belőle. Mindenki betartja, alkalmanként betartatja, alkalmazza, a minden napi élet része. Ezek szerint élünk, létezünk, dolgozunk, egyszerűen elvagyunk. Vannak bizonyos dolgok, melyek ugyan nincsenek papíron rögzítve, mégis illő betartani. Ezek az íratlan szabályok. Lehet, hogy ez már egy kissé megfakult, elfeledett fogalom, de az 50-es, 60-as éveikben járók még nagyon is jól tudják ennek a jelentőségét. Ma már ennek szinte semmi kézzel fogható jele nincs. Sajnos semmilyen területen. Biztos vagyok benn, hogy nagyon sok „Z” generációs embernek feltenném ezt a kérdést, fogalma sem lenne róla, hogy ez mit jelent. A „Z” generáció az 1995 után születettek. De maradjunk egyelőre itt. Sok más egyéb mellett, ezt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hiszen szerves része az életünknek. Kellemes élményeket, jóleső érzéseket, mosolyra fakasztó helyzeteket lehet vele kezelni. A mai ember erre is vágyna, ahogy sok másra is. Ha mindenki elgondolkodik egy kicsit, akkor hamar rájön, hogy valami nagyon hiányzik. Akkor van nagy baj, ha már ez sem megy. Az íratlan szabályoknak is jelen kell lennie mindenhol, hiszen élni kell ezzel a helyzettel. Sajnos, mint ahogy említettem, ez már kihalóban van. Ugyan utaltam egy korosztályra, de a tapasztalat azt mutatja, hogy ez már a korábbi generációból is kihalt. De evezzünk zavarosabb vizekre, hiszen itt jelentkeznek igazán a nagy bajok. Átfogó képet lehetne tenni a kivetkező fogalmakról, de azt hiszem érdemes egy kicsit elidőzni ezek fölött. Azt itt most nem akarom feszegetni, hogy mindez miért lett ilyenné, miért alakult így, illetve mi az oka mindennek. Biztos vagyok benne, hogy mindenkiben ott lapul a felelet, csak nem merik kimondani, nem mernek róla beszélni. Nézzünk körül. Az emberek elégedetlenek, panaszkodóak, roppant okosak, uralkodó magatartásúak, mindent jobban tudóak, tények, és adatok nélküli véleményt formálóak, viselkedés, és magatartásbeli hiányosságokkal küzdőek, intelligenciát, és műveltséget nélkülözőek. Sajnos ezt a kor is hozza magával, hogy ilyen rálátást, és ilyen véleményt mondjak. Tudom, hogy nem egyszerű kérdések jönnek, és még nehezebb rájuk válaszolni. Vagy mégsem? Az emberek pozitív tulajdonságokkal születnek. A változás menet közben történik. Most már ki lehet jelenteni, hogy hosszú évekre lehet visszavezetni a mostani negatív változásokat. Az emberek tájékoztatása, és ezzel együtt a bizonytalanság nagyon rossz irányba növekszik. Körül lehet nézni, és hamar rá lehet jönni, hogy az információk valódisága, melyekkel az embereket ellátják, nagyon igaztalanok. Hány, és hány esetben fordult már elő, hogy stabilnak hitt dolgokról, egyik napról a másikra majdnem hogy éppen az ellenkezője derül ki. Kialakult egy bizonytalanság, egy bizalmatlanság. A torz adatok, a valótlan állítások, a szakmaiságot nélkülöző vélemények, mind, arra sarkalják az embereket, hogy ne higgyenek senkinek. A szomorú, hogy ezzel előnyt lehet szerezni az élet bármelyik területén. Pontosan nyomon lehet követni azt, hogy miképpen vezetik félre az embereket, és miképpen tudják a legmesszebbmenőkig kihasználni ezt. A legnagyobb baj ott kezdődik, hogy a sok félremagyarázható, és félreértelmezhető törvények, és szabályok között nem lehet eligazodni, és kialakul szinte a legrosszabb, azaz, a bizonytalanság. Ez a tény annyira benne van a köztudatban, hogy minden ember ezt próbálja követni, és aki esetleg másképpen tesz, az már csodabogárnak számít jobb esetben, rosszabb esetben azzal bélyegzik meg, hogy valami baja van, és nem tud semmit, sőt, furcsán néznek rá, pedig az egyik alapvető emberi magatartást tükrözi. Ezt már furcsának ítéli meg a többség. Miért kellett, hogy ez kialakuljon? Azért, hogy kellő tudatossággal lehessen az embereket manipulálni. Az emberi elmének gyarapodni kellene, de éppen az ellenkezője következett be. Követ valamit, ami nagyon rossz, és nagyon torz. Pontosan azokat az emberi értékeket szorítja háttérbe, amire éppen most lenne igazán nagy szükség. A bizonytalanság becstelenséget is szül, hiszen valamiből, valamitől meg kell szabadulni, mert a tájékozottság hiánya olyan helyzetet teremtett, amit meg kell valahogy oldani. Mihez folyamodik? A becstelenséghez. Sajnos számos példáját látjuk, halljuk ennek nap, mint nap. Így az őszinteség, és a tisztelet is háttérbe szorul. Kialakul egy furcsa társadalmi helyzet, amelyben az ember egy kényszerpályára kerül. Ez a kényszerpálya nem más, mint a hazugság, vagy finomabban, az igazmondás hiánya. Minden konfliktus, félreértés az őszinteség hiányától, és a hazugság sokaságából alakul ki. A mai világban minden ember távolságtartó, pontosan ezek miatt. Soha nem tudhatja, ki milyen módon él vissza a helyzetével. Nem mondhat igazat, mert azonnal kihasználják a lehetőséget, és rosszat tesznek neki. Itt tartunk most, hogy még a szomszédok is bizalmatlanok a másikkal szemben, holott nem kellene. Furcsának találják, ha néhány szót akar váltani velük az ember. Rögtön ott lakozik bennük a kérdés: vajon mit akarhat ez tőlem? Emberek, semmit. A normális egymás mellett élés lehetőségét kínálja az ilyen ember. Mondok valamit. Az emberi tudatot idáig sikerült a fent felsorolt dolgokkal manipulálni. Ennyi, és ez csak fokozódik. Nem akarok senkit sem megbántani, de az emberi butaság, és ostobaság határtalan méreteket öltött. Kivétel nélkül mindenki elfogadja azt, amit mondanak, és írnak. Hihetetlen finomsággal vannak az információk adagolva, és észre sem veszik az emberek, hogy hoppá, valami nem stimmel. Persze nincs is ideje ezzel foglalkozni, mert a rengeteg egyéb dolog mellett erre már nem jut idő. A baj ott kezdődik, hogy az, aki aztán ténylegesen a valóságot mondja, már azt sem hiszi el, hanem a felé gondolkodik, ami az ő által alkotott képbe belefér. Van egy mondás, hogy lehet okosan hülyéskedni, de lehet hülyén okoskodni. Ez utóbbi borzalmas. Sajnos a legtöbb ember ebbe a csapdába esett bele, tudtán kívül. Hogy miért? Mert nem az igazságot táplálják beléjük, hanem az érdekek mentén haladó hazugságokat. Mire bárki is feleszmél, már régen késő. A tájékozottság, és a szakértelem hiánya olyan méreteket öltött, hogy az ember sok esetben csak kapkodja a fejét. Torz világot élünk, és egyre inkább az lesz. A legszomorúbb, hogy lassan már az igény sem merül fel az emberekben, hogy egyes dolgok, hogy is vannak, miképpen is kellene történnie, illetve miért történt éppen úgy. A pénzszerzés, a gyerekek, a mindennapok, annyira leterhelik az embereket, hogy erre már nem képesek. Vagy mégis? Most értünk egy érdekes témához. Ez pedig a kötelesség. Talán egy érdekesség így az elején. Korábban, azért valamivel régebben, egy kézfogás elég volt ahhoz, hogy komoly üzletek köttessenek. Ma már egy leírt szerződés sem jelent semmit. Emlékeznek, nincs igazság, csak jó ügyvéd. Ma már sem a szónak, sem a leírt dolgoknak, sőt, tovább megyek, hangfelvételeknek, videóknak sincs semmilyen értéke. El lehet felejteni. Nem érnek semmit, mert letagadják. Nincs felelősségérzet az emberekben. Mindenki hibás, csak én nem, senki nem ért hozzá, csak én, senki nem tudja jobban, mint én. Egy valamire azért kellene gondolni, a becsületre, és a kötelességre. Ja, hogy már egyik sincs? Ez igaz. Azért próbáljunk meg valamit kigondolni ezzel kapcsolatban. Higgyék el, nagyon kevés kellene ahhoz, hogy ez megváltozzon. Nem kellene hazudni, a szavakat kifordítani, bízni kellene a másikban. Tudom, az ma már lehetetlen. Vagy mégse? Több emberrel beszéltem, és arra kellett rájönni, hogy meg lehet szólaltatni az embereket, csak érdeklődni kell, illetve hitelesnek kell lenni. Ez ugyan alapvető emberi tulajdonság mégis ma már különlegesnek számít. Ami meglepett, hogy a beszélgetés folyamán, kis idő elteltével már nem én kérdeztem, és nem én beszéltem, hanem a kérdezett, azaz, kezdett úgymond megnyílni. Ebből csak azt lehet levonni, és következtetni, hogy az igény ugyan megvan, de a szorongás még jobban. Emlékezzenek a következőre: vajon mit akarhat ez tőlem? Hát semmit. Normális, emberi hangon, és stílusban elbeszélgetni. Bár kissé eltértem, de vissza a kötelesség tudathoz. Van egyáltalán? Szomorú, amit mondok, nincs. Elég messziről kell kezdeni. Sokan úgy gondolják majd, ha elolvassák, hogy ugyan már, nem ezt a világot éljük. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberekben nincs meg az a kötelesség tudat, amit a saját gyereke felé kellene közvetíteni. Hogy mit? A tiszteletet, az alázatot, a megbecsülést, az igazmondást, egyszerűen a normális szeret teljes életet. Hogy nem ezt gyakorolják, az nagyon is elkeserítő. Nem véletlenül említettem a”Z” generációt. Ezek a fiatalok 1995 után születtek. Az ezt követők az „Alpha”, vagy „Új csendes Generáció”, akik 2010 után születtek. Akik az előző generációhoz tartoznak, azoknak már teljesen más gondolataik, más világuk van. Vagy inkább, van egyáltalán gondolatviláguk? Vannak véleményeik, világképük, jövőképük, felelősségteljesen tudnak gondolkodni, van kötelesség tudatuk? Szomorú, de nincs. Követelésük, torz elképzelésük annál inkább. Vajon miért? Most kapaszkodjanak meg: mert ezt látták a családban, ahol nevelkedett. Igen, nem olvasták félre. A gyerek azt másolja, amit látott, tapasztalt. Hangos, trágár beszéd, erőszakos magatartás, fellengzős megnyilvánulás, mások lenézése, majd én megmutatom szindróma, ki vagyok én, tudálékosság, stb. Ezt viszi tovább a gyerek. Az óvodában, az iskolában kivel találkozik? Ugyanilyen beállítottságú másik emberrel. Mi az eredmény? Konfliktus, tolerancia hiány, veszekedés, erőszak, arrogancia, hazugságok végtelen sora, trágár beszéd, tiszteletlenség mindenkivel szemben. Az ilyen szülő majd később tapasztalja meg azt, amit elrontott, de nagyon. Maradjunk még itt egy kicsit. A szülő részéről is lehet ragozni. Erőszakosság, durvaság, sok esetben saját családtagjával szemben is. A gyerek ezt látja, ezt folytatja. Eredmény: így viselkedik mindenkivel szemben, mert ezt látta, látja. A folytatás siralmas. Kialakítanak egy képet, amit a szülőktől látott, hogy én vagyok a menő arc a terepen, és ezt gyakorolja is. El sem hiszik, hogy a „Z” generációs gyerekek mennyire tudatosak. Nagyon tudják azt, hogy mi illeti meg őket, illetve azt hiszik, hogy csak követeléseik vannak. Mert azt tudnak. De vajon mit tudnak?  Hát ez az. Az meg sem fordul a fejükben, hogy kötelességeik is vannak. Az teljesen másodlagos. Olyan öntudattal rendelkeznek, hogy az már félelmetes, sőt, sok esetben veszélyes. Hihetetlen dolgokat találnak ki egymás ellen, egymás mellett, mások ellen. Nem érdekli őket a külvilág, a másik ember, csak a saját érdekeik. Követelnek, és a szülők legtöbb esetben teljesítik azt. Itt van a baj. Zsarolhatóvá teszik a saját szüleiket. Élnek, és visszaélnek fiatalságukkal, helyzetükkel. Önállóságról papolnak, meg nem értésről nyilatkoznak, nulla tapasztalat, és nulla anyagi háttér mellett. Meg sem fordul a fejükben, hogy a beszélgetés, az eszmecsere kétoldalú. Kompromisszum készség nulla, tolerancia nulla. Akkor mi van? Hazugságok, követelések, bulizás, részegség, csajok. Ez érdekli a mai fiatalok nagy százalékát. Sem értelmi, sem érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek. Erős megítélés? Talán. Egy valami biztos. Bárhol jár az ember, mindenhol a fiatalok káromkodásával, zajongásával találkozik, valamint az őrült viselkedésbeli problémáikkal. Egyre többet hallani arról, hogy deformált szexuális igényeik vannak. Hogy miért? A pornó oldalakat nézik, és onnan veszik az ötleteket. Nem érdekli őket a másik fél. Önzőek, és beképzeltek. Szokták kérdezni, hogy mit tettél le az asztalra? Áll bambán, és azt sem tudja ez mit jelent. Szigorú vagyok? Lehet. Mindenki nézzen körül, és ha esetleg gyereke van, nézzen körül a háza táján. Ja, hogy feljelenti a gyerek a szülőt, azért mert esetleg figyelmezteti a kötelességeire? Igen, amikor az apa bemegy az iskolába „rendet” tenni, mert a hülye gyereke nem tanul, és kifogást talál a nevelővel szemben, akkor ne csodálkozzon senki, hogy ilyet megtesz. És megteszi. Felmerül a kérdés, hogy kinek a hibája? Egyértelműen a szülőé. Itt kellene elsősorban helyretenni dolgokat. Az internet, és különböző másfajta kütyük, nagyban elősegítik azt, hogy tanuljon, fejlődjön mindenki. A fiatal is. Ők ezeket a vívmányokat nem erre használják. A multik megteszik azt a szívességet, hogy kiemelik a fiatalokat, és kiváltságosként kezelik őket. A ma divatos „okos” dolgokkal látják el őket. Talán tudomásul kellene venni, hogy ezek az eszközök nem érdemlik meg az „okos” jelzőt. A mai világ technológiája itt tart. Ez nem különleges, és nem „okos”, ez így működik. Az embereknek így lehet eladni számtalan terméket, iszonyú magas áron, ezzel a jelzővel. Erre viszont nagyon kevesen gondolnak. Félreértés ne essék, a termékek jók, illetve annak mutatkoznak. De térjünk vissza az eredeti témához. A „Z” generáció élet szemlélete nagyon más, és sok esetben nagyon torz. Szinte már művi jellegű. Felütötte fejét egy érdekes kifejezés. Kihívás. Ez egy elcsépelt divatszó. Akár a celeb. Mind a kettő egy értelmetlen valami, amit sajnos a média igen felkapott, és gyakorol is, nap, mint nap. Nagyon rossz kifejezés. Csak érzékeltetni szeretném. Sokszor hallani, hogy a közösségteremtés izgalmas kihívás. Miért? Nem tud beszélni? Nincs emberismerete? Nincs témája? Vagy. Szülőnek lenni a legnagyobb kihívás. Miért? Nem tudja, mit kell csinálni egy gyerekkel? Ez ma már problémának számít? Vagy. A tanulás egy kihívás számomra. Miért? Annyira lusta, vagy egyszerűen nem érdekli? Ez valahol ott találkozik a valósággal, mikor azt mondjuk egy élethelyzetre, hogy felelősség, vagy próbatétel. Sajnos a fiatalok körében ez eléggé elterjedt, és tapasztaljuk a negatív visszajelzéseit. Olyan dolgokat tesznek, amit ők „kihívásnak” neveznek, de sem tudásbeli, sem fizikai állapotuk nem alkalmas a feladat végrehajtására. Mi történik? Eredménytelenség, esetleg baleset. Talán még egy valamit említenék. A szakmai „kihívások”. Én ezt úgy fogalmaznám, hogy nem ért hozzá. Ha valaki kitanul egy szakmát, akkor addig terjedjen a hozzáértése, ameddig a tanulmányai, és tapasztalata engedi. A kihívás ebben az esetben azt jelenti, hogy meghaladja képességeit, de erősködik, hogy majd akkor is megoldom, kihívást kaptam erről az oldalról. Aztán mi történik? Az történik, hogy még jobban elront valamit, vagy olyan nyilatkozatot tesz, ami semmi szakmaiságot nem takar. Összegezve: ma már minden területen használják ezt a kifejezést, pontosan azért, mert, ezzel takarni lehet teljesen hétköznapi, egyszerű dolgokat, ami ma már problémát jelent sokaknak. Annyira nem tudnak mit kezdeni alapvető helyzetekkel, hogy ezzel a szóval illetik, jelezvén, hogy mekkora nagydolog, holott szó sincs erről. Sajnos ma már egyszerű dolgok is problémát jelentenek az embereknek. Ebből viszont fakad egy jóval nehezebb fajsúlyú gond. A minap éppen olvastam, hogy egyre inkább előtérbe kerül a pszichológiai oktatásra jelentkezők száma. Vajon miért? Azt hiszem nem túl bonyolult a válasz. Egyre több ember kerül abba a helyzetbe, hogy segítségre van szüksége. Lelki segítségre. Egyre több olyan dolgot hallani, amit normális ember nem csinál. Az élet bármely területét nézzük, ott van a pszichés állapot. Már az óvodában is felütötte a fejét ez a dolog. Aztán az iskola, munkahely, társadalmi kapcsolatok, egyszóval minden területen lelki segítségre van szüksége az embereknek. Szinte divattá vált. Megyek a pszichológusomhoz. Szükséges? Kell? Nem egyszerű a válasz, mégis egyszerűvé lehet tenni. Mit kellene tenni? Őszintének, becsületesnek, tisztelettudónak, igazmondónak, gondoskodó, szerető embernek kellene lenni. Vagy ez már csak utópia?

Kedves Olvasó! Nézz körül. A gyűlölet ütötte fel a fejét.  Minden, ami az emberi jellemet, magatartást közvetítené, eltűnt. Köddé vált. A régi magától értendő emberi tulajdonságok elvesztek. Nincsenek. Van egy régi mondás, ami így szól: van, aki akkor sem mond igazat, amikor kérdez. Itt tartunk, ilyenné fajult a világ. Sport, művészet, üzleti világ, sajnos ma már tudomány is, érdekek mentén haladó pénzügyi tevékenység. Szó sincs másról. Kialakult az az állapot, amikor az emberek alapból gyűlölik a másik embert. Mi ennek a legfőbb oka? Nagyon egyszerű: a tudatlanság, az értelmi, és érzelmi intelligencia teljes hiánya. Ez viszont a valóság.     

2019.08.01.

A gyűlöletről

        Nem egyszerű dolog, de sajnos mégis olyan egyszerű, hogy teljesen elsiklunk fölötte, sok mással egyetemben. Hirtelen nem tudom, hol kezdjem. Meddig kellene visszanyúlni. Úgy gondolom, maga az ellenszenv ősidőktől tulajdonsága az embernek. A történelem során számos esetben bebizonyosodott, hogy az ember az előrejutás, a jobb boldogulás, és minden más formában, saját magát tette előre. Ez így természetes. A nem tisztességes az, amikor ez más kárára, más javának eltulajdonításával, hazugságokkal, és más formában valósítja meg valaki, melynek tárháza szinte végtelen. Ez a néhány sor nem ezeknek a koroknak, és nem azoknak az embereknek a dolgairól fog szólni, hanem a mai modern emberről. A mai modern ember gondolatát, ha ugyan önkényesen is, de tehetjük az 1990-es évkezdethez. Hatalmas változások történtek, jó és rossz irányba egyformán. Biztos vagyok benne, hogy mindenki részese volt már ennek változásnak valamilyen szinten.  A 90-es évektől annyira megváltoztak a viszonyok, hogy az emberek kapkodták a fejüket, mit, hogyan, miképpen csináljanak tovább. Elkezdődött egy folyamat, melynek része lett, hogy az emberek próbálkoztak különböző dolgokkal a jobb és könnyebb megélhetést biztosítani saját maguk és családjuk számára. Ez odáig fajult, hogy egyáltalán nem riadtak vissza, úgymond nem tisztességes dolgoktól sem, melyeket alkalmaztak is. Ennek aztán az lett a következménye, hogy mentálisan labilissá, sebezhetőbbé váltak. Szinte észrevehetetlen módon rájuk telepedett ez a magatartás. Sőt! Látták azt, hogy tisztességtelen, becstelen, hazug, másokat kihasználó viselkedésükkel, sokkal nagyobb előnyre, sokkal nagyobb anyagi haszonra tudnak szert tenni. Ez a forma egyre jobban belevésődött az emberekbe, melynek következménye a hihetetlen nagy ember és ember közötti különbség. Ez a látszólagos, és valós jólét rengeteg más dolgot is magával hozott, többek között azt, hogy kezdtek eltávolodni a realitástól, és kezdtek eltávolodni egyre nagyobb mértékben egymástól. Most már tudjuk és látjuk, hogy ez meddig fajult. Addig, hogy felütötte fejét a gyűlölet. Igen, a gyűlölet. Ebből a fogalomból kiindulva én még valamit hozzátennék. Sajnos másról is szó van. Az emberek értelmi, és érzelmi intelligenciája válságba került. Ez azt jelenti, hogy teljesen elfelejtették a toleráns, korrekt, tisztességes, megértő, becsületes, szeretet teljes kifejezéseket.

Helyettük éppen az ellenkezője a divatos. Ami a döbbenetes, az az, hogy a legfontosabbakat felejtették el, amivel embernek, homo sapiensnek, modern embernek mondhatná magát. Ezen tulajdonságok helyére erőszak, agresszió, tisztességtelenség, becstelenség, hazugság lépett. Hogy miért? Mert ezekkel felruházva előnyre tett szert. Ma már nem érdekli az embereket az a morál, hogy becsület, szeretet. Butaságukat, tudatuk alacsony szintjét ezzel ellensúlyozzák. De mit is tanulhat? Nem ezt látja, és nem ez ösztönzi. Itt jön aztán az igazi fordulat. Ezt a magatartást látja a gyereke, és ezt viszi tovább. A mai modern ember gyereke, az un. „Z” generáció ezt másolja. Ez ömlik a szüleitől, a médiából, és minden honnan, ami a gyűlöletet szítja. A gyerek ezt látja normálisnak, holott nem az, de ezt követi. Különb akar lenni a másiknál minden szinten, de mivel hiányzik belőle az intelligencia, ezért ezt nem tudja normálisan gyakorolni, és extrém dolgokhoz nyúl. Ennek tárháza végtelen. A borzalmas, hogy butasága olyan mértékű, hogy egyszerűen a normális, logikus, az élet természetes voltát nem tudja elfogadni, és nem is akarja. Helyette idétlen dolgokkal foglalkozik, aminek sok esetben beláthatatlan következményei lesznek. Magyarul, nem tud hasonulni a szép, kiegyensúlyozott, nyugodt, békés, szeretetteljes életformával, hanem ennek az ellenkezőjével próbálkozik. E mellett még felütötte a fejét egy másik szomorú jelenség, ami ennek velejárója. A megnövekedett családon belüli erőszak, a fiatalok egyre nagyobb mértékű pszichiátriai kezelése. A deformált gondolkodás, és annak mentén való cselekedetek a felnőtteket is elérte. Körül kell nézni. Milyen események, milyen történések alakulnak ki? Azt mondja az ember, hogy ez nem normális. Valóban. Nem normális. Ennek jele a hihetetlen gyűlölet, ami körüllengi a társadalmat. Mondok valamit. A mai modern ember legnagyobb félelme, amitől szinte irtózik, az a tudása bővítése, szellemi kapacitásának növelése. Nem az észt akarom osztogatni. Nem ez a cél. Nézzen körül mindenki, mit lát. Mivel találkozik az utcán, a boltokban, irodákban, milyen véleményeket hall különböző témákban? Ha kicsit odafigyel, döbbenetes dolgok kerülnek napvilágra. Ja, igen ehhez már szükséges bizonyos érzelmi és értelmi intelligencia. Mindenki számára nyitottak ezek a kapuk, csak be kell lépni. Más világot találna. Milyet? Egy élhetőbb világot, egy boldogabb világot, egy szeretet teljesebb világot. Nem elérhetetlen, csak a gyűlöletet kellene kiiktatni az életünkből. Szándékosan nem mentem bele mélyebben ebbe a témába, már csak azért sem, hogy mindenki gondolkodjon el azon: hogy is van ez? Vajon mi, vagy ki okozza a gyűlöletnek ezt a fajtáját? Nagyon egyszerűnek tűnik a válasz: maguk az emberek, a mai modern ember. Mit lehetne tenni ellene? Mérsékelni kellene a konfliktusokat minden szinten. Egyszerű a válasz, ugye? Csakhogy az emberek tudatlansága oly nagymértékű, hogy ezt nem tudják elfogadni, és nem is akarják elfogadni. A látszólagos szabadságnak ez az ára. Hogy mi? Deformált, nem normális viselkedés, mely sok esetben a pszichiátriai esetet súrolja, tisztességtelen magatartás, a becstelenség, a hazugság, az erőszak mindenhol. Ezt nevelik az emberekbe, mert ezáltal válnak irányíthatóbbá, kezelhetőbbekké, engedelmesebbekké, és ehhez még nagyban hozzájárul a félelem és a bizonytalanság. A modern rabszolgatartó társadalmak jellegzetes formációja ez.

2019.07.24.

Az ember saját énje, egyszerűsége, tudata, avagy Én, vagy Magam, vagy az Egyén

     Lehet, hogy érdekesnek hangzik a címben szereplő meghatározás. Igyekszem ezeket a furcsaságokat eloszlatni. Minden egyes dolgot, ami a Földön történik, a régmúlt korokkal kell kezdeni. Már az őskor emberének is volt tudata. Most ne menjünk bele, hogy milyen szinten, és mit mivel lehet összehasonlítani. Fogadjuk el azt a tényt, hogy az emberré válás folyamatában is rendelkezett az előember valamiféle tudattal. Ez az idő múlásával egyre inkább kiszélesedett, csiszolódott, alakult. Elkezdődött a tapasztalatok begyűjtése, szelektálása, a hasznos dolgok megőrzése, tovább adása, röviden tanulása. Kialakultak csoportok, akiknek egyes területek nagyobb fontosságot jelentettek. Számtalan ilyen terület van, felsorolni is nehéz lenne. Gyűltek a tapasztalatok, információk, adatok, és egyre szélesebb körben kezdtek el gondolkodni az emberek. A megismerés kiszélesítette a tudásukat. Sok, nagyon sok hasznos eszköz, berendezés, elmélet látott napvilágot. Ezzel együtt óhatatlanul is kialakult a másképpen gondolkodás is. Mivel egyénekről beszélünk, ez természetes velejárója az eszmei világnak. Egyéni és világnézeti dolgok, események, történések sorozata követte az emberek életútját. Háborúk, hatalmi harcok, viszályok, eszmei konfliktusok színezik a történelmet. Ezen történések mentén mindig ott volt az ember a maga tudásával. A lehető legváltozatosabb egyének alakultak ki. Bármennyi ember is kezdte benépesíteni a bolygót, mindig megmaradt az ember magának, a saját gondolatvilágának és elképzeléseinek. Az egyes korokban különböző világképet gondoltak ki az emberek. A tudás növelésével, a technikai eszközök, berendezések korszerűsítésével, a világ jobb megismerésével, a tudományok adta lehetőségekkel egyre inkább kezdett kialakulni egy modern társadalom. Eszmék, elméletek, tanulmányok, felfedezések, újdonságok színesítették a világot. Igen komoly szakágak alakultak ki, segítve ezzel az emberek könnyebb boldogulását a mindennapi életben. Ezzel az előrehaladással azonban felmerültek más problémák is. Nevezetesen az emberek más és más gondolatvilágának, eszméinek különbözősége. Ez a tény végigkövette az emberiséget, és tart a mai nap is. Sőt! A mai világ még szélsőségesebb világot próbál teremteni. Vajon miért? Erre még korai lenne a válasz. A szeretet és gyűlölet, a jó és a rossz már a kezdetektől jelen volt, és jelen van az emberek tudatában. Eszmék csaptak össze, akaratok nyilvánultak meg. Mindezek az ember játékai. Igen játékai. Mit csinál egy gyerek? Növekedése folytán elfoglalja magát. Elkezd érdeklődni valami felől, elkezd bizonyos dolgokat kipróbálni, elkezd játszani. Fejleszti ügyességét, növeli tapasztalatait, gyarapítja tudását. A későbbiekben többen játszanak, és kialakul egy szintbeli különbség a gyerekek között, ügyességben, találékonyságban, tudásban. Ez a későbbiekben addig fajul, hogy irányító szerepet harcol ki magának, és követőket tud maga mellé állítani, ez pedig rangsort állít fel. Ezzel sincs semmi baj. A baj ott kezdődik, amikor személyes üggyé válik az eset, azaz, elkezd hatalomra vágyni. Ez a hatalom szinte uralkodásba vált, és olyan emberek válnak szenvedő alanyokká, akiknek ehhez semmi közük nincs. Ugyanis egy eszme követése még közel sem jelenti azt, hogy egymás iránt vadidegen emberek olyan gyűlölettel nézzenek a másikra, hogy képesek az életére törni. Ezt egy eszme vezetője megteszi, és egyáltalán nem érdekli, hogy mi történik az emberekkel, akiknek nem ez az elképzelésük az élettel kapcsolatban. Miért nem ő méri össze erejét a másik féllel? Miért kell ártatlan embereket igénybe venni ehhez? Ja, hogy úgy egyszerűbb? Hát persze. Ezt csak azért említettem, hogy rávilágítsak arra, milyen torz gondolatok is foglalkoztatják az embereket. Senki ne higgye, hogy ez ritka esemény. Nem, ez a viselkedés a mindennapjaink része. Hogy összefoglaljam, ez a magatartás a mai világunkban is jelen van, sőt egyre inkább. A történelem érdekes dolog. A leírtak ismétlődnek folyamatosan. Az eszmék változnak, az emberek világképe szintén. Vajon tehetnek a maguk alkotta kép kialakításában? Talán egyértelmű lenne a válasz, de nem az. Hogy miért? Mert egyszerűen az ember ilyenné vált.  A hosszú sok évszázados tapasztalatok, meglátások olyanná tették az embert, hogy ne minden esetben fogadjon el bármit is. A valóság és valótlanság mérföldkövei végig kísérik az embereket életútjukon. Az emberi elme eljutott odáig, hogy tud kérdezni. Kérdéseket tesz fel mindennel kapcsolatban, mert a valóságot szeretné látni, nem azt, amit el akarnak hitetni vele. A mai világ számtalan olyan területtel rendelkezik, amit nem lehet követni, mert egyszerűen lehetetlen a sokszínűsége folytán. Vajon miért van az, hogy ezeket a sokszínűségeket éppen az emberek ellen fordítják? Hogy világosabb legyen. Válassz valamiből. Nem lehet, mert annyi minden van egyazon dologból. Ez nemcsak egy bizonyos terméket jelent, hanem különböző eszméket is. A tudás nagyon fontos. Az ember előrehaladott kora révén feltesz egy kérdést a sok közül. Vajon miért ilyen bonyolult minden? Ilyennek kell lenni? Vagy ilyenné van kitalálva? Emlékeznek, a régi korokban a népet meg lehetett rémiszteni, és félelemben lehetett tartani egy egyszerű napfogyatkozási eseménnyel. Lehet, hogy furcsán hangzik, de ma is ez történik, csak nagyobb léptékben. Miért olyan túl bonyolult minden? A világot működtető fizikai, kémiai, és más állandók, törvények folyamatosan jelen vannak, és jelen voltak a régmúlt időkben is. Ezek megismerése, alkalmazása, fejlesztése kihasználása az emberi elme csodás vívmánya. Ezen törvények szerint tudott az ember élni, alkotni, létezni. Az idő múlásával még jobban meg szerette volna ismerni az ember a környezetét, azaz, azt a világot, amelyben él. Egymást követték az egyes elméletek, vizsgálatok, felfedezések, és tényleg egyre bonyolultabbá vált a világ. Egyre nehezebb eltájékozódni a mindenségben. Nem akarok illúzió romboló lenni, de sok esetben ezek csak elméleti kérdések, és olyan dolgokat feszeget, amire nincs bizonyíték, és nincs semmilyen haszna. A mai világ szerint talán szükséges, de értelmetlen őrült pénzeket olyasmire fordítani, aminek semmi gyakorlati haszna nincs. Biztos vagyok benne, hogy sokan másképpen gondolkodnak. Ez mindenkinek egyéni joga. Valaki egyszer még régen azt mondta: az egyszerűség felé kell törekedni. Milyen igaz, csakhogy itt az ember a maga világképeivel, különböző felfogásaival. Az ember énje, sajátja, mindig is hordoz más gondolatokat. Ez természetes. Ezek együttese alkot egy olyan rendszert, ami előreviszi a haladást, de az egyén mindig megmarad. Nem szabad a saját elvet, elképzelést elvetni valami más miatt. Attól még lehet közösen gondolkodni, alkotni, létezni, csak az egyén maradjon meg. Fontos, főleg a mai világban. Sajnos rossz hírem van. A saját elvi gondolkodásmód kezd eltűnni. Nincs egyén, nincs egyéni tudat, nincs egyéni irányítás, nincs egyéni kontroll. A bonyolulttá tett rendszer átláthatatlanná tette a gondolkodást. Minden egyes ember rendelkezik olyan csodás dologgal, mint az elme. Ennek használata felül tud múlni mindenen. Vajon igényli ezt a mai ember? Valóban használni akarja a számára fenntartott helyzetet, hogy tudással rendelkezzen?  Sajnos egyre inkább azt lehet látni, és tapasztalni, hogy nem, pedig mindenkinek adva van a lehetőség. Az egyén részéről itt jön elő az igény szó. Egyéni igény. Sokan talán meg is kérdeznék: mit kezdjek vele? Mindent, mondanám. Ugyanis a tájékozott, intelligens embert nehezebb ebben a bonyolult világban félrevezetni. Ahhoz, hogy valaki ilyenné váljon, nem kell sokat tenni, mégis rengeteget. Szeretet, megértés, tolerancia, bölcsesség legyen a tudatában. Ha ezekből csak egy dolgot ragadok ki, a szeretet szót, és a mögötte található tartalmat, akkor nagyot léptünk előre. Sajnos a helyzet teljesen más. Az ember vélt tudati fejlődésével együtt, felütötte a fejét a hatalom utáni vágy. Az az állapot, mely mindazokat a tulajdonságokat mellőzi, ami a felsorolásban szerepelt, pedig szintén egyénről, énről van szó, és ezekről beszélünk. Minden ember azonos, vagy közel azonos feltételekkel indul. Megszületik, játszik, tapasztalatokat gyűjt, gondolatai lesznek, tanul, elképzelései lesznek, önálló világképe alakul ki. El tudja magát helyezni a társadalomban, élni, dolgozni, létezni tud. Létrejön a felnőtt önálló döntéssel rendelkező egyén. Vagy mégse? Amikor ez a téma kerül szóba, mindig van egy kis fenntartás. Mi az? Egyszerűen arról van szó, hogy vajon a mai világ embere, ténylegesen tudati egyén? A tudatiság mögött milyen érdekek húzódnak meg? Mert miről van szó? Arról, hogy a mai modern ember, az egyén, az énképpel rendelkező személy nem rendelkezik azzal a tudással, nem rendelkezik azokkal a fogalmakkal, nincs igénye azokra az értelmi és érzelmi szintekre, amelyek egy egyéntől elvárhatók lennének. Nem szeretném ismételni magam, hogy mik tartoznak ezek közé. A mai modern ember, mint egyén, akinek egyre kevesebb az igénye, inkább válassza a könnyebb utat, nevezetesen azt, hogy hazugságokkal, tisztességtelen magatartással, becstelen eljárásokkal, gyűlölködő magatartásával jusson előre, és élje a mindennapjait. Nem foglalkozik a másik egyénnel, mert érzéketlen, és messze áll tőle a szeretet. Amikor ez kezd eluralkodni az embereken, és ez a jelen, akkor szomorú következtetést lehet levonni. Ez pedig a következő: egyre több egyén válik közömbössé, erőszakossá, egyre több egyén lesz agresszív, értetlen, tudatlan. Ezeket az embereket, egyéneket egyre jobban, és egyre egyszerűbben lehet vezetni, félrevezetni és irányítani. Lassan az én, a magam elveszti jelentőségét, és nép, tömeg megjelölés veszi át a személy megjelölését. A hatalom részéről senkit nem érdekel az egyén addig, amíg az egyén jogait kellő módon, és kellő mértékben nem tudja érvényre juttatni, de ehhez az kell, hogy legyen minden ember igényes, rendelkezzen megfelelő tudással, és minden olyan tulajdonsággal, ami egyéniségét fel tudja emelni olyan szintre, amit tisztelni, becsülni lehet. Ne csak a jelent szeressük, és benne a sok Egyént, hanem gondoljunk a jövőre is. Fontos, nagyon fontos, a legfontosabb.

2019.07.23.

Kihívás 

Szeretném felhívni a figyelmet egy érdekes jelenségre, szóra. Ez pedig a „kihívás” szó. Szomorú, hogy a mai modern ember eljutott odáig, hogy sok esetben a legegyszerűbb dolgokra is odailleszti a kihívás jelzőt, annak ellenére, hogy különleges dolog nem történik. Csak egy példa. Egy nyilatkozat szerint kihívást jelent, hogy reggel el kell menni munkába. Miről beszélünk? Ez ma ilyen katasztrofális? Sajnos nagyon sok mindenre használják ezt a kifejezést, jelezvén, hogy ez mennyire bonyolult, mennyire összetett, mennyire nehéz, holott erről szó sincs. Maga az ember vált olyanná, hogy már a legegyszerűbb dolgok is nehézséget okoznak neki. Annyira le vannak butítva az emberek, hogy nagyon egyszerű dolgok is akadályt jelentenek. Az esetleges sikeres megoldás eufóriát eredményez, ezzel bizonyítva, hogy mennyire nagy valamit tett. Az önértékelés mögött semmi tényleges teljesítmény nincs, egyszerűen alapvető emberi magatartásról, döntésről, megoldásról van szó. Na, ezek ma már hiányoznak az emberekből. Hozzáteszem, nem véletlenül. Mindezt azzal egészíteném ki, hogy egyre többet hallani főleg hírekben, hogy bizonyos eseteket túlreagálnak. Olyan szintre állítanak be dolgokat, mintha az valami különleges módozatot, elbánást, megoldást igényelne. A túlbonyolított dolgok nehézkessé, bosszantóvá, ezáltal türelmetlenné, agresszívvá teszi az embereket. Sajnos ezek a jelenségek jelen vannak a minden napjainkban. Miért alakult így? Erre van szükség. A hozzá nem értés, a tudatlanság ezt eredményezi. Ha tovább lépünk, éppen az elmondottakkal kapcsolatban, akkor valami igen furcsa légkör lengi körül a társadalmat. Nem nagy dologról van szó, mégis hatalmas jelentőségű. Az emberek mindennapi életét befolyásolja. Ez nem más, mint a normalitás, azaz, a normális viselkedés. Mi tartozik ehhez? Mi szükséges ahhoz, hogy ez az állapot stabil legyen? Nem sok, mégis rengeteg. Sajnos a mai modern ember viselkedése, a társadalomhoz és embertársaihoz gyalázatos. Az emberek normalitása, a normálishoz való közelítése nulla, illetve csak nyomokban létezik. Tudom, ezt már sokan próbálták megmagyarázni. A szörnyű, hogy sohasem sikerült változtatni ezen. Jelzem, most sem fog sikerülni. Az emberek gondolkodása nagyon megváltozott, rossz irányba. Mára a normális kifejezés elavult. Az emberek viselkedéséről kijelenthető, hogy nem normális. Nézzük csak? Olyan események, történések, gondolatok foglalkoztatják az embereket, amik teljesen elütnek a normálistól. Sőt! Az ember gondolkodása élete során is torzul. Vajon mi a normális? Tudom nagyon hétköznapinak fog hangzani. Tisztelet, szeretet, megértés, bizalom, viselkedési kultúra. Ezek a normális magatartás ismérvei. Na, a mai modern ember egyáltalán nem ilyen, sem tudatilag, sem fizikailag, nem üti meg a normális szintet. Tudati szintje igen alacsony, eszköze a hazugság és az erőszak. Viselkedése a bizalmatlanságon alapul. Társadalmi kapcsolatai a távolságtartáson és a visszaéléseken nyugszik. Szinte semmi sem működik normális keretek között. Felütötte a fejét a magas szintű hozzá nem értés. Az ember saját magát teszi tönkre. Az életét, a környezetét, a társadalmat az ember mérgezi meg, és teszi egyre elviselhetetlenebbé. Az életét azzal, hogy szó szerint idegenné válik a másik ember számára, a környezetét azzal, hogy felemészti energia tartalékait, hatalmas mértékben szennyezi azt a környezetet, amiben él. A társadalmat azzal, hogy hazugságok, tisztességtelen magatartás, és becstelenség uralja az országokat.  Ha ezeket összevetjük, látjuk, hogy ez nem a jövőben fog kialakulni, hanem már benne is vagyunk. Lehetne ezen változtatni? Lehetne, de nem ez a cél, illetve ma már nem egyértelmű a válasz. Az emberek úgymond „jóságos” viselkedése is álságos. Minden érdekek mentén működik. Őszinteség, bizalom, elfelejtett fogalmak. Az emberekből hiányzik az értelemi és érzelmi intelligencia. Részemről felvetődik egy kérdés, illetve egy kijelentés. Egy ilyen romlott világot csakis mesterséges úton lehet fenntartani, és működtetni. Forrong a világ, de a vezetőket ez egyáltalán nem érdekli. Az egész rendszer hazugságokra épül, illetve ahogy korábban jeleztem, egy illúzió az egész. Mindig, és minden esetben az ember a hibás. Tesz is azért, hogy hibázzon. Ma már az ember egy eszköz, semmi más. Kemény szavak? Igen, azok. Tessék körülnézni, és egy kicsit elgondolkodni az élet folyásán. Hamar rájönne mindenki, hogy valami nem stimmel. A nagy kérdés: vajon rá akar jönni a mai modern ember erre? 

Sok minden olyan esemény van, amit „jópofa” dolognak tartanak. Valójában nem „jópofa” dologról van szó. Értelmi defektről beszélünk. Olyat tesznek az emberek, ami egyáltalán nem normális. Csak egy pár példa: szelfit készít egy szikla tetején. Az eredmény, zuhanás. Száguldozik az autóval, sok esetben másokat veszélyeztetve, mindezt a telefonjával rögzíti. A végeredmény hatalmas baleset. Zenét hallgat a vasúti átjáróban, és elüti a vonat. Sportrendezvényen összetöri a teniszütőjét, mert elrontott valamit. Tizenévesek részegre isszák magukat, és állati módon viselkednek. Mindezek tetejébe az emberek azonnal indulatosak a másikkal szemben, még akkor is, ha nincs igazuk. Nagyon sok esetben még a legalapvetőbb szabályokat sem tartják be az emberek. Türelmetlenség, értetlenség lengi körül az emberek hétköznapjait. Ez az igazi jele a nem normális viselkedésnek, és ez már napi szinten működik. Hangsúlyozom, nem az eltérő magatartás és viselkedés a baj, hanem az, ahogy ezt művelik. Ha sarkosítani szeretnék, akkor azt mondom, hogy az ostoba, tudatlan ember ismérvei a felsoroltak. Szellemileg nem tudja felfogni, mekkora bajt tud okozni másoknak, és saját magának. Nem tudja felfogni és kontrollálni a történéseket. A „majd én megmutatom” nagyon elterjedt. Mindenki különc akar lenni. Ennek érdekében teljesen vad, értelmetlen és megfoghatatlan dolgokat visz véghez. Tudatlansága és viselkedésbeli intoleranciája megbotránkoztató viselkedést generál. Elsősorban a szülők alkalmazzák ezt a viselkedésformát, amit a gyerek lát, hall, majd később alkalmaz, azaz, ugyan úgy viselkedik, mint a szülei, hiszen lemásolja őket. A szomorú, hogy a szellemi és fizikai leépülés igen nagy méreteket öltött már. A még szomorúbb, hogy az emberek ezt el is fogadják, és e szerint élnek.

A mai modern ember kezd olyan társadalmi formában élni, ami a régmúlt korokban is jelen volt. Ez a társadalmi forma ma éli modern kori változatát. Az adósrabszolgaság a modern kori rabszolgaság leggyakoribb formája. Sajnos sok más változata is jelen van már szerte a világban. Kijelenthetjük, hogy ma a XXI. század történelme ismétli önmagát. Létrejött, és működik a III. évezred elején a modern rabszolgatartó társadalom.    

 

 

.....

2019.08.04.

Hőmérséklet, szél, csapadék, időjárás, klíma

       Azt hiszem, minden embert foglalkoztatnak, a címben szereplő fogalmak.  Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy megfelelően tudják-e értelmezni ezeket a fogalmakat, és hogy melyik mit takar. Egyes beszélgetések alkalmával biztos, hogy előkerül az időjárás. Igen, valóban sok függ ettől, még az emberek viselkedése is. Hangulati hatással van. A nyarat melegnek, a telet havasnak, a tavaszt érlelőnek, az őszt csapadékosnak próbálják elfogadni. Az időjárásra sok mindent lehet mondani. Vannak szélsőséges esetek, sőt ma már extrém megnyilvánulásai is van az időjárásnak. Ez mindig is téma, és az is marad az emberek között. Az viszont néha furcsa, hogy azonos területi helyekről teljesen más értékek kerülnek napvilágra. Miért van ez? Kérdezhetjük. Ahhoz, hogy valamennyire belelássunk ebbe a folyamatba, mely minden embert érdekel, érdemes egy-két szót szólni a különböző részfogalmakról.

Először nézzük meg mi a hőmérséklet, mi a definíciója.

„A hőmérséklet egy intenzív állapothatározó, egyszerre jellemzi az anyag mikroszkopikus és makroszkopikus állapotát”.

Makroszkopikus nagyságrendben egy érezhető dolog. A napsugarak először a talajt melegítik fel. A melegedés függ a napsütés időtartamától, beesési szögétől, tehát minél meredekebben érkezik a talajra a napsugár, annál jobban melegszik, illetve függ a talaj színétől. Ezért látni, hogy télen a hó a sötétebb tárgyak körül hamarabb elolvad. A világosabb szín jobban visszaveri a napsugarakat, mint a sötét. A hőmérsékletet hőmérővel mérjük. Több féle skálát használnak világszerte, de a Celsius fok a legelterjedtebb. Szélvédett helyen, árnyékban, két méteres felszín feletti magasságban kell mérni. A napsugárzás a talajt melegíti először, azután a fölötte található levegő melegszik. Így alakul ki a hőmérsékleti tartomány. A magasság növekedésével a hőmérséklet is csökken. Van egy lényeges tényező, ez pedig az „üvegházhatás”. A szén-dioxid, a metán, a nitrogén-oxidok, stb. nem csupán elnyelik, hanem vissza is verik a hosszúhullámú hőhullámokat a földfelszín felé. Ezt hívjuk „üvegház hatásnak”. Ez egy fontos állapot, mivel a légkör melegedéséhez nélkülözhetetlen. Akkor van baj, amikor túl telített a légkör ezektől a gázoktól. Sokkal több hő jut vissza a felszínre, és ezáltal intenzívebb a melegedés, magasabb a hőmérséklet. Hangsúlyozom a hőmérséklet.  

A szél definíciója

„Szélnek nevezzük a légkört alkotó levegő közel vízszintes irányú áramlását”.

Egyszerűbben kifejezve, a meleg levegő helyére hideg levegő áramlik: ez a szél.  A levegő intenzív mozgását az egyes nyomáskülönbségek hozzák létre, melyekre a hőmérséklet különbségek hatnak. Mindenki tapasztalta már ezeknek a légmozgásoknak az erejét, nagyságát. A szél mindaddig hat, amíg a nyomáskülönbségek ki nem egyenlítődnek. Sokféle légáramlatról beszélünk, de a lényeg, hogy ezek a légmozgások sok mindent jelentősen befolyásolnak. Lehet természetesen felszíni, valamint magas légköri légmozgás. A szél sebességét Beaufort-skálán mérik, osztályozzák. Bolygónk forgásából adódóan három szélrendszer alakult ki. Passzátszelek, nyugati szelek, keleti szelek. A passzátszelek az egyenlítő és a térítők között alakulnak ki, míg a nyugati és keleti szelek felelősek a ciklonokért és anticiklonokért.

A csapadék definíciója

„A páratartalom kiválását /a csapadékot/ valamely légtömeg lehűlése okozza, amikor a levegő hőmérséklete eléri a harmatpontot, akkor a pára látható alakban kiválik”.

Mi a harmatpont? A harmatpont a levegőnek az a hőmérséklete, amelyen az adott nedvességtartalmú levegő a folyékony vízre nézve telítetté válik. A csapadék igen sokféle lehet: pára, köd, eső, hó, jégeső. Mérése úgy történik, hogy egy megfelelő edényben összegyűjtik a lehullott csapadékot. Egy milliméter csapadék lehullása annyit jelent, hogy egy négyzetméteres felületre 1liter víz esett. A víznek mindig is meghatározó szerep jutott a Földön. A növény- és gyümölcstermesztés egyik fontos eleme. Mára már sok helyen kérdéses az iható víz.  E három fogalmat használják a meteorológusok az időjárás előre jelzésére. Ezt látjuk a híradásokban. Igaz, különböző értékeket adnak meg. Egységes álláspont nincs. Abba most ne menjünk bele, hogy miért. Egyet azért érdemes megjegyezni. Sok esetben jelentős eltéréseket mutatnak, mondanak, annak ellenére, hogy egy forrást használnak. Ez jellemző mindhárom dologra. Sajnos az előrejelzés annak ellenére, hogy igen nagy fejlődésen ment keresztül, nagyon pontatlan. Hőmérsékletekben több fok, szélben több tíz kilométer, csapadékban több 10%-os eltérések is vannak. Mi okozza mindezt? Egyetlen válasz lehetséges. Mégpedig az, hogy Földünk kezd megváltozni. Itt szeretnék utalni egy személyes tapasztalatra. Biztos, hogy nem vagyok egyedül ezzel a tapasztalati ténnyel. Az 1960-70-es évekhez képest, jelentős eltérések vannak mindhárom területen. Aztán ha visszaemlékezünk, különböző fórumokon hangot adtak annak, hogy óvni kell bolygónkat. Ez abban merült ki, hogy úgy az említett időszakban megjelent írások, elemzések a 2000-es éveket jelölték meg annak, hogy komoly negatív változások történjenek. Majd az idő előrehaladtával ez a meghatározás kitolódott úgy 2010-2020-ra, majd most már ott tartunk, hogy a 2050-es évet tartják veszélyesnek. Hát nem furcsa? Mondhatjuk, hogy eltelt azóta 50 év, és szinte semmit nem haladt előre az ügy. Elnézést tévedek. Egy nagyon fontos dologban igen. Ez az ózonréteg védelme.

      Most értünk el oda, hogy meghatározzuk a klíma szó értelmét, jelentését. „Az éghajlatváltozás vagy klímaváltozás a klímaéghajlat tartós és jelentős mértékű megváltozását jelenti, nemcsak helyi, hanem globális szinten is”.

A változás kiterjedhet az átlagos hőmérsékletre, az átlagos csapadékra, vagy a széljárásra. Többször halljuk a globális felmelegedés kifejezést. Ez nagyon szorosan összefügg az emberi tevékenységgel. Ennek egyik lényeges jele az „üvegházhatás” jelenléte. A pontos rálátás miatt válasszuk szét a hőmérséklet és a klíma fogalmakat. Ezt sokan összekeverik. Ugyanis a kettő nem ugyanaz. Az emberek tudatában és hétköznapi használatban a „klíma” szó hőmérséklet változást jelent. Lásd: lakásklíma, autóklíma, stb. Mind a meghatározásokban szerepel, a klíma egy összetett globális jelenség, mely mindhárom fogalmat takarja. Együttesen fejtik ki hatásukat a föld felszínén. Ezek az együttes hatások helyi jelleggel is, és globális jelleggel kialakulhatnak. Az egyre inkább instabillá váló légkör jellemzője a kiszámíthatatlanság. Ahhoz, hogy kellő pontosságú, és ami még fontosabb, hogy földrajzi helyekre is pontosan meghatározott jelzést tudjunk adni, azaz, helyileg hol következnek be jelentős változások, esetleg extrém jelenségek, nagyon sok együttes megfigyelés szükséges. Ehhez adnak nagy segítséget a műholdak.

Nézzük meg, milyen változás történt az 1960-70-es évekhez képest. Itt vegyünk elő egy személyes tapasztalatot. Az idősebb korúak erre pontosan emlékeznek. Ezt úgy mondhatjuk egyszerűen, hogy volt tavasz, volt nyár, volt ősz, volt tél. A tél hideg volt és havas, a tavasz fokozatosan melegedő és érlelő, a folyók, tavak folyamatosan a mérsékelt meleg ellenére felmelegedtek nyárra, az ősz csapadékosabb volt, és kiszámíthatóan tartott a hőmérséklet a hideg felé. Minden évszak hozta a tőle elvárható időjárást. Sokan most talán joggal megemlíthetnék, hogy akkor is voltak szélsőségek. Ezt senki nem állította, hogy nem volt, hiszen meg lehet keresni, hogy milyen hőmérsékleti és csapadék eltérések voltak régen is. Azt viszont ne feledjük el, hogy ezek nem folyamatos jelenségek voltak. A mostaniak viszont emelkedő tendenciát mutatnak. Ez azt jelenti, hogy állandóan emelkednek, illetve csökkennek az értékek. Azért írom a kettősséget, mert a hőmérséklet emelkedik, a csapadék csökken. A grafikonok elég jól kifejezik a változásokat. Ez már a klímaváltozás, vagy éghajlat változás eredménye. Kérem, nézzék meg alaposan. Bárki megteheti, hogy utána néz ezeknek az értékeknek. Mindenki előtt ott a lehetőség, hogy leellenőrizze. Sajnos a változások egyre inkább előtérbe kerülnek. Hallunk híreket a világ különböző pontjairól, hogy milyen furcsa időjárási helyzet alakult ki. Lokálisan rengeteg csapadék, nagy szárazság, bozót, illetve erdőtüzek, áradások, földcsuszamlások, szélviharok, stb. Ezek mind egy korábban elindult folyamatnak a kísérői. Mondhatni azt is, hogy a klímaváltozás ma már teljes mértékben jelen van a hétköznapokban.   

homersekleti.png

 

 

  Azt hiszem a feltüntetett értékek, önmagukért beszélnek.

 

2019.07.23.

Kicsit bővebben az UV-ról

Jönnek a jó idők, és az emberek egyre többet tartózkodnak a szabadban. A Nap sugarai kedvezően hatnak a Földre, hiszen hosszú, ideje ezt teszi, és minden attól függ, hogy ez mennyire állandósul. Az eddigi kutatások megnyugtatnak a felől, hogy még igen sokáig fennmarad ez az állapot. Mindent a Nap szabályoz a Föld felszínén. Jótékony hatása megkérdőjelezhetetlen. Azonban egyre több olyan hír lát napvilágot, melyben nem túl sok jót írnak éltető Napunkról. Mivel egyre több órán át süt a nap, és egyre többet töltünk a lakáson kívül, óhatatlanul is érnek a napsugarak. Sőt! Sokkal több napsugárzás ér bennünket. Szerencsére. A szervezetnek nagyon fontos a napsütés, a napfény. Csak egyet említek a sok közül, a D-vitamin. A napsugárzás hatására termelődik a szervezetünkben. Ez a vitamin nagyon sok mindenért felelős. Ha megfelelő mennyiségben termelődik, akkor szervezetünk jól működik. Sajnos több írás is előkerült, mely egyenesen ártalmasnak írja le a napsugarakat, sőt, egy érdekes dolog, mely szerint a napsugaraktól tiltanak, de arra nem hívják fel a figyelmet, hogy ne menjenek szoláriumba. Vajon miért? Mert ez utóbbi a pénzről szól. Már a napozás is komoly pénzbe kerül, ugyanis, különböző vegyi anyagokat ajánlanak annak érdekében, hogy egyáltalán valaki kimehessen a napra. A napsugarakat már egyenesen káros valaminek titulálják, ezért még azt is megteszik, hogy a D-vitamint gyógyszer formájában adagolják az emberek, sőt már a gyógyszer gyártók kéthetes kortól emlegetik a szedését. Milyen érdekes! Nem a napra kell a gyerekeket kivinni egy kis időre, hanem gyógyszert kell velük etetni. Eddig a gyerekek kimaradtak a vegyi kezelésből, most azonban erőteljes marketinggel bevonják őket a rendszerbe. E rövid bevezető után olyan adatokat, információkat írok le, melyek mindenki számára elérhetőek, különböző portálokon. Lássuk.

Először határozzuk meg azt, hogy egyáltalán mi az az UV-sugárzás. Az UV-sugárzás az emberi szem számára láthatatlan a 100, és 400 nanométer közötti sugársáv.

UV-A (315–400 nm): a földfelszínre beeső sugárzás legnagyobb része. A többi UV-sugárzáshoz hasonlóan károsítja a kollagén rostokat, hozzájárulva így a bőr öregedéséhez. Roncsolja a bőrben levő A-vitamint is. Korábban kevésbé veszélyesnek tartották, de közvetve képes károsítani a DNS-t reaktív gyökök létrehozásával, így a bőrrák kialakulásában is szerepet játszhat. A bőr barnulását csak ideiglenesen, a melanin oxidálásával idézi elő.

UV-B (280–315 nm): a Napból érkező sugárzás nagy részét elnyeli a Föld ózonrétege. Jótékony hatású az emberi szervezetre, mert elősegíti a csontképződést (D-vitamin-képződést), aminek hiányában angolkór lép fel. Közvetlenül károsíthatja a DNS-t (a DNS-molekulát gerjeszti, ennek hatására a molekula kémiai kötései átrendeződnek, a szomszédos citozin-bázisok dimerizálódnak), így bőrrákot okozhat. Az erős napsugárzás a szemet is károsíthatja. A szervezet ez ellen védekezik melanin-pigment termelésével, ami a bőr barnulását eredményezi. A melanin UV-A és UV-B tartományban is elnyeli, és ártalmatlan hővé alakítja a sugárzást. A napvédő faktor csak az UV-B sugárzás elnyelését mutatja, mivel az UV-A gyakorlatilag nem okoz barnulást.

UV-C (100–280 nm): teljesen elnyeli a földi légkör, csak az űrbe kilépő embereknek kell az UV-C elleni védelmet biztosítani. Baktériumölő, sterilizálásra használják.

Forrás: Wikipédia

Ha figyelmesen elolvassák, a szövegben van egy figyelemre méltó mondat. A következő: „a melanin UV-A és UV-B tartományban is elnyeli, és ártalmatlan hővé alakítja a sugárzást”. Nem érdekes? Aztán van még valami.

A 220–320 nm hullámhosszú ibolyántúli sugarainak (UV) hatására az O2 molekula gerjesztődik, majd felbomlik, két egyatomos oxigén szabadgyököt hozva létre, amelyek egyesülnek a kétatomos oxigénmolekulákkal. Az így létrejött háromatomos oxigénmolekula az ózon. A folyamatban megjelenő fölös energiát a semleges nitrogénmolekulák (N2) veszik fel, ezek biztosítják az energiamérleg egyensúlyát. Az ózon elbomlik két- és egyatomos oxigénné. Mivel a napsugarak folyamatosan érkeznek a légkörbe, ez a kémiai reakció folyamatos. Az ózon keletkezése és elbomlása egyensúlyi folyamat, egyidejűleg megy végbe, ezért természetes körülmények között az ózon mennyisége a légkörben állandó. A sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodása okozta negatív hatások elleni védekezés a fokozatos napozás és a napozás időpontjának kiválasztása. Ennek folytán a hám megfelelő sejtrétege 3–5-szörösére megvastagodik, és elzárja az utat a mélyebb rétegeket károsító ibolyántúli sugárzás elől”.

Forrás: „Korunk” folyóirat

Mi a nagyon fontos ebben az idézetben? Mondom: „a sztratoszféra ózonrétegének elvékonyodása okozta negatív hatások elleni védekezés a fokozatos napozás és a napozás időpontjának kiválasztása. Ennek folytán a hám megfelelő sejtrétege 3–5-szörösére megvastagodik, és elzárja az utat a mélyebb rétegeket károsító ibolyántúli sugárzás elől”. Ez sem elhanyagolható tény.

A természetes eredetű UV sugárzás forrása a Nap, amelynek a hullámhossz tartománya három részre osztható: – Az UV-C sugárzás hullámhossza 0,10–0,28 mikron között van, az egészségre ez a legveszélyesebb. Szerencsére a sztratoszférában lévő oxigénben elnyelődik, miközben felbontja az oxigén molekulákat, amelyekből ózon gáz képződik. – Az UV-B sugárzás hullámhossza 0,28–0,32 mikron közé esik. Ez is veszélyes, szerencsére ennek nagy részét a sztratoszférában képződő ózon elnyeli. Az ózon koncentráció csökkenése esetén azonban az egészségi kockázat megnő. – Az UV-A sugárzás hullámhossza 0,32–0,40 mikron között van. Ennek jelentős része eléri a talajszintet, az állatok és emberek bőrében pigment képződést vált ki és hozzájárul a D-vitamin szintézishez, növényekben pedig a klorofill képzésben és a fotoszintézisben játszik szerepet. Az előnyös hatások ellenére, túlzott napozás esetén, ez is okozhat egészségi ártalmat. A mérsékletesség nagy előny, a szélsőséges dolgok mindenben ártalmasak. Van egy anyag, amely megvéd minket, és a földi élőlényeket ezektől a sugaraktól. Ez nem más, mint az ózon. Mi is ez?

Az ózon (O3) egy három oxigénatomból álló instabil molekula, amelyet Christian Friedrich Schönbein fedezett fel 1840-ben. Neve a görög„ozein”=„rossz szagot árasztó” szóból származik”.

Forrás: Wikipédia

Miképpen keletkezik ez az anyag, hol, valamint mennyi? Az UV-sugárzás egy fajtája által keletkezik az ózon. Ez a sugárzás a sztratoszférában lévő oxigénben elnyelődik, és háromatomos ózont hoz létre. Ez véd meg minden élő szervezetet a földön. Az ózonlyuk kialakulása nagyban függ az időjárástól is, és nem véletlen, hogy épp az Antarktisz fölött figyelhető meg. Az ózonmolekula képződéséhez két dolog szükséges: oxigén és napfény. A Déli-sark a déli félteke téli hónapjai alatt, az Északi-sark pedig az északi félteke téli hónapjai alatt nem kap napfényt, így az ózonképződéshez szükséges két dologból az egyik félévig szinte teljesen hiányzik. Így az említett területek fölött fél évig nincs ózonképződés sem. Az ózonréteg a Föld felett 10 km magasságban kezdődik, és majdnem 50 km magasságig húzódik. Mi az a mennyi, hogyan mérjük? Az ózonmennyiséget Dobson-egységgel mérjük. Ha egy adott alapterületű levegőoszlopban lévő összes ózont a Föld felszínén egyenletesen szétoszlatnának, 1 DU-nak megfelelő mennyiség 1 bar légnyomáson, 0 °C hőmérsékleten 0,01 mm vastag réteget képezne. A földi légkör normális ózontartalma 300 DU körüli, vagyis 3 mm vastagon borítaná be a Földet. A Dobson-egységet Gordon Dobson (1889–1976) brit fizikusról és meteorológusról nevezték el, aki az első műszert készítette, mellyel a sztratoszferikus ózon mennyiségét a felszínről lehetett mérni. A Dobson-spektrofotométert napjainkban is használják. A műszer az ultraibolya sugárzás intenzitását méri megadott hullámhosszokon. Az adatokból a légoszlop teljes ózontartalma meghatározható. Normális körülmények esetén a mérsékelt égövben az „ózonréteg” 300-320 Dobson-egység „vastagságú”. Ózonlyukról akkor beszélünk, ha az ózonréteg mérőszáma 200 Dobson-egység alá esik. Az ózonréteg az 1970-es években kezdett vékonyodni. Az 1980-as években 24 ország betiltotta a minket védő ózonréteget károsító vegyi anyagok használatát. Ennek hatására az északi félteke fölött 2030-ra, a déli félteke fölött 2060-ra teljesen helyreáll az ózonréteg vastagsága. Annyit még ehhez kapcsolódóan, hogy az ózonréteg 40%-os csökkenése még teljes védelmet nyújt. Az utóbbi időben reklámok hirdetik, hogy felhős időben is napszemüveget kell hordani, ezt azzal támasztják alá, hogy ekkor talán még nagyobb az UV-sugárzás.  Ha utána nézünk, akkor láthatjuk, hogy a hivatalos adatlapon úgy van megadva az UV-sugárzás, hogy felhős időre 0, azaz, nulla az UV-sugárzás. Ennek ellenére a napozásra megadott időtartam 4 óra. Döbbenetes, hogy egy hivatalos adatlapon esős, felhős idő ellenére napozási időtartamot adnak meg. Ezt bárki leellenőrizheti a hivatalos honlapon. Számomra értelmezhetetlen ez az adat. Már ezek az adatok, információk is azt sugallják, hogy alaposan félrevezetik az embereket. Vegyél napszemüveget, és hord, ha kell, ha nem, vegyél napvédő krémeket, és kend magadra, minél többet. Miről szól ez? Hát persze, a pénzről. Elhiszi bárki is, hogy az emberek egészsége a fontos? Ezt már régen el kell felejteni.  Ahogy az elején jeleztem, jönnek a napos idők, az emberek egyre többet tartózkodnak a szabadban. Határozottan felszólítanak, hogy napszemüveg, és fényvédő krémeket feltétlenül használjunk. A szemüvegekkel most ne foglalkozzunk. A napozáshoz használt vegyi anyagok, mert erről van szó, a bőrön keresztül felszívódnak, és bekerülnek a véráramba. Eddig semmilyen vizsgálat nem volt, és nem foglalkoztak azzal, hogy ezáltal milyen káros behatás éri az emberi szervezetet, és azt sem, hogy milyen elváltozásokat okoznak ezek a szerek a szervezetben. Ezeket a szereket 15-30 perccel a napozás előtt fel kell kenni a bőrre, és fürdőzés után meg kell ismételni. Magyarul, bőven van ideje beszívódni a káros anyagoknak a szervezetbe, és ezt még többször is meg kell tenni egy strandolás során. Mire hívják föl a figyelmet? Tudni kell a bőrtípust, tudni kell az aktuális sugárzási szintet, aztán lehet választani. De ezzel még nincs vége. Ugyanis a faktorszám csak azt mutatja meg, mennyire véd az adott termék az UV-B sugaraktól. Pontosabban, a faktorszámból elméletileg lehet következtetni az UV-A védelemre, de ennyiből még nem jön automatikusan, hogy tényleg véd. Ebből az következik, hogy fogalmuk sincs arról, hogy egyáltalán az adott termék alkalmas-e arra, amire kínálják. Magyarul, nyugodtan lehet kenni, de semmi értelme nincs. Itt érdemes még szólni arról, hogy ezek az anyagok tartalmaznak-e káros anyagokat. Rossz hírem van. Igen. Bárki hozzáférhet a különböző naptejek, krémek, spray-k termékekhez, ahol leírják az összetevőket. Én találomra egyet néztem meg. Megmondom őszintén megdöbbentett. Hogy mi? Nézzük. Az adott termékben 32 összetevő van. Legtöbb összetevőre az jellemző, hogy gátolja az UV-sugarakat. Első kérdés. Akkor miért nem elég egyet beletenni, hiszen a rendeltetése, és hatása adott? Én most csak 3 összetevő tulajdonságait szeretném ideírni. Mellesleg van olyan összetevő, ami fel van tüntetve, de 2016 óta semmiféle kozmetikai termékben nem alkalmazható, de mégis jelen van. Általában ezek az összetevők hormonkárosító vegyi anyagok. Nézzük:

Benzophenone-3, /Oxybenzone néven is ismert/ bőrbe hatolva fényérzékenységet okoz. Jelenléte a káros szabad gyökök termelésének növekedését, és a DNS-sejtek támadásának képességét mutatja. Hozzájárul a napsütéses felhasználók körében a melanoma esetek emelkedéséhez, valamint kapcsolódik az ekcémához, és az allergia kialakulásához is. Aggasztó, hogy a vizeletben kimutatható, illetve a szervezet tárolja.

Butyl Methoxydibenzoylmethane, vagy másképpen avobenzon, ezt az anyagot egy erős napvédelem titulussal ellátott naptejben lehet megtalálni. Ha UVA-fénysugárzással megvilágítjuk, akkor a keto-formában háromszoros gerjesztett állapotot generál, amely az avobenzont lebonthatja, vagy az energiát a biológiai célokra átviheti, és káros hatásokat okozhat.

Homosalate, a Homosalete nevű anyagról több kutatás is kimutatta, hogy befolyásolja a hormonrendszer működését, így kihathat az ösztrogén, androgén és progeszteron rendszerekre. A Homosalete-t és a többi felsorolt anyagot az Environmental Working Group elkerülésre javasolja, hasonlóképp az összes többi, hormon-rendszerre ható fényvédő anyagot is.

Tegyünk egy összesítést. A napozáshoz használt termékekről semmit nem tudunk, csak annyit, hogy kenjünk magunkra, ha napozunk, mert védjük a szervezetünket a Nap káros sugaraitól, hatásaitól. Az egyes termékekért, senki nem vállalja a felelősséget, ha bármi adódik. Sőt! A kiadott cikkekben leírtakért sem vállalja senki a felelősséget. A termékekre vonatkoztatva nincs lehetőség visszakérdezésre, ha esetleg felmerül ilyesmi. Azok a forgalmazók, akik ezeket a termékeket árusítják, semmiféle tájékozottsággal nem rendelkeznek egy adott termékre vonatkoztatva. Ha mégis előfordul ilyesmi, az ott lévő szakember sincs tisztában néhány alapvető fizikai ténnyel. Egyértelműen fennáll az a tény, hogy nem lehet senkihez sem fordulni azzal, hogy tájékoztasson egy adott termékről. Elindul egy folyamat, aminek az a vége, hogy vedd, és vidd, ha jó, ha nem. Kicsit erősen fejeztem ki magam, de ahogy említettem semmiféle kontroll nem létezik. Mivel bizalomról már nem beszélhetünk, így megmarad, hogy kétkedéssel fogadunk valamit, amit reklámoznak, hirdetnek, és egy kis utána járással bizonyosodik, hogy az nem úgy van, mint ahogy emlegetik. Na, ekkor nem lehet senkihez sem fordulni, mert nincs kihez. Egyszerűen nincs rá mód, hogy feltegyük a kérdéseket, mert esetleg lennének. Sajnos ilyen egyre több van. Ostobának, butának nézik az embereket. Mi a mozgatója ennek? Hát persze, a pénz. Valamit még szeretnék megemlíteni. Utaltam arra, hogy mi a mérőszáma a napsugárzásnak. Emlékeznek? A Dobson-egység. Ez az érték szerepel a föld országait feltüntető térképen is. Miről szól ez? Arról, hogy 300 DU  a normális értéke az ózonrétegnek, és hogy 200 DU érték még védelmet nyújt. Több számítás is létezik, ebből adódik, hogy itt sincs egységes rendszer, azaz, nem tudják az embereket kellő bizonyossággal tájékoztatni. Nincs megbízható információ. Csak egy példa.

Ebbôl a „hétköznapi használatra” szánt, a sugárzás intenzitását kifejezô UV-indexet (UVI) a 2-es bőrtípusra kapott értékhez (1 MED = 250 J/m2 , illetve 1 MED/h = 0,0694 W/m2 ) illesztették, és úgy definiálták, hogy a szokásos napi maximális UV-sugárzási értékek egy kis számokat tartalmazó (nagyjából 10-ig terjedô) skálán kifejezhetôk legyenek: 1 UVI = 0,025 W/m2 = 0,36 MED/h. Ennek alapján az aktuálisan mért UV-intenzitásból kiszámítható az a maximális napozási idô, ami alatt már éppen bekövetkezik a bőr kipirosodása. Egy példa: ha az UV-index értéke 5, az intenzitás 5 UVI = 0,125 W/m2 . Ezt 2000 s-mal kell szoroznunk ahhoz, hogy 1 MED = 250 J/m2 értéket kapjunk. Ez a 2-es bőrtípusra azt jelenti, hogy 2000 s ≈ 33 percnyi napozás.

Forrás: „UV-Sugárzás Mérése a Cern-I Tanulmányúton” című cikkből

       Ugye értik? Ha ilyeneket írnak, semmi más mondanivalója nincs, csak az, hogy mennyire tudományos, és hogy mennyire igaz. Ez arra sarkalja az embereket, hogy használják az adott terméket. Igaz, fogalmuk sincs a leírtakkal kapcsolatban, de jól hangzik, és nyomatékot ad valaminek. Az utca embere ebből semmit sem ért. Valószínűsíthető, hogy sokkal több hasonló írás fog megjelenni, mert ez már sajnos egy örök téma. Sok más is az, csak most éppen ez került látótérbe. Semmi ellenvetésem nincs az ellen, hogy cikkek jelenjenek meg ezzel kapcsolatban, csak akkor olyanok, melyek ténylegesen azt szolgálják, hogy valóságosan mit lehet tenni anélkül, hogy bármiféle kár származzon az egészből. Mert, hogy ártalmas, az biztos. Sajnos ki lehet jelenteni, hogy manapság már mi nem ártalmas. Sajnos mindig kiderül valami valamiről, hogy miért kell vigyázni vele, illetve milyen káros anyagokat tartalmaz. Mostanában nagyon hangsúlyozzák a parabén mentes termékeket. Ha ez így van, akkor felmerül a kérdés: eddig benne volt abban a termékben? Most ez a kulcsszó, hogy ezért használják ezt, mert már nincs benne? Valami hasonló dolgok zajlanak minden területen, a baj az, hogy ezeket nem lehet ellenőrizni. Legyen az bármi. A tájékoztatóra rá lehet írni akármit. Ha egyszer a bizalom megrendül egy adott termék iránt, nehezen lehet visszafordítani. Illetve rosszul fogalmazok. Az emberekben nagyon sokáig az első benyomás, illetve az marad meg, amit állandóan hallanak. E szerint döntenek. Innentől kezdve nagyon nehéz jobb belátásra bírni, még akkor is, ha az a valami ténylegesen ártalmas, vagy éppen nem azt szolgálja, amit mondanak róla. Az emberi gondolkodás eléggé bonyolult, ráadásul ha hiszékenységgel, és tudatlansággal társul. Akkor bármi valóságosat mondasz valamiről, nincs igazad. Ez a kőkemény marketing, amitől nem sajnálják a befektetést. Kicsit eltértem az adott témától. Hogy mennyire nem egyértelmű a tájékoztatás a témában, egy cikk azt taglalja, hogy a krémek, csak mérséklik a sugárzás hatásait. Akkor miről beszélünk? Miért butítják az embereket, hogy így, meg úgy védelmet nyújt, mikor pontosan tudják, hogy szinte semmire nem valók ezek a termékek, pontosabban, éppen arra nem, amire mondják. A sokrétű tájékoztatásról sokan azt gondolják, nincs ezekkel semmi baj. Sajnos van. Annyi meghatározás, annyi idegen kifejezés, annyi jelentősen eltérő vélemény lát napvilágot, hogy nem lehet valóságosan eligazodni bennük. Megmarad a bizonytalanság, mert bármilyen szakembert megkérdezünk, nem tud egyértelmű választ adni. Nem ide tartozik, de tudják: kérdezze meg kezelőorvosát, stb. Ma már minden erről szól. Egy dolgot lehet tenni, információkat kell gyűjteni, adatokat kell gyűjteni, több helyről kell tájékozódni, több mindenkivel kell beszélgetni egy bizonyos témáról. Elő kell venni azt a tudást, amellyel rendelkezünk, mert sok mindent teljesen másképpen értelmeznek, teljesen másképpen tanítanak, mint ahogy a valóságban van. Az egyes definíciókkal, meghatározásokkal is sok probléma van. Ezeket nem lehet másképpen áthidalni, visszaültetni a valóságba, mint széleskörű rálátással, és tudásunk fejlesztésével. És most kapaszkodjanak meg. Idézem:

„Akad még egy fontos eleme a védekezésnek, ez pedig a kötelező tájékozódás. Hazánkban az OMSZ (Országos Meteorológiai Szolgálat) naprakész UV-térképpel, UV-adatokkal segít abban, hogy ismerjük a legveszélyesebb területeket és időszakokat, vagyis érdemes tavasztól őszig nyomon követni az adatokat és az UV-indexet. 
 

Mi az az UV-index?

Az UV-index egy becslés, amely a Napból a Föld felszínére érkező maximális ultraibolya-sugárzás mértékét adja meg. Ez a becslés sokkal pontosabban jelzi a bőrégés, a sugárzás mértékének veszélyét, mint egy átlagos hőmérséklet-előrejelzés.

Az UV-index értékei nullától indulnak felfelé egy skálán, amely 1-től 10-ig jelzi a veszély fokát. Minél magasabb az index számértéke, annál nagyobb az UV-kockázat, vagyis adott idő alatt annál gyorsabban következhet be a szem vagy a bőr károsodása.

Európában, hazánkban is az index jellemzően nem haladja meg a nyolcat, de bizonyos tényezők együttállása esetén azért lehet magasabb, például vízparti üdülőhelyeken vagy magasan fekvő területeken.

Forrás: life online portál

 Tehát az UV-index, az egy becslés. Nem mérés, becsült érték. Hogy tanultuk? A mérés egy ellenőrzés, melynek során egy ismert értéket hasonlítunk össze egy ismeretlennel. A becslés azt jelenti, hogy vagy ennyi, vagy annyi, én ennyire határozom meg, te meg annyira. A becslés nem tudományos tétel. A mérés igen. Erre a becsült értékre hivatkoznak. Ez nem hivatkozási alap, mert nem rendelkezik valós, mért adatokkal, csak feltételezett értékekkel, vélhető, becsült adatokkal. Aztán, hogy máshonnan is információt szerezzünk, a következő jelent meg:

UV mutató 

„Az UV index naponta előrejelzi a napsugárzás várható kockázatát. Az index az UV intenzitás szintjét 0-tól 10+ -ig terjedő skálán jósolja, ahol a 0 a minimális túlzott expozíciós kockázatot jelzi, 10+ pedig nagyon magas kockázatot jelent”.

Forrás: The Ozone Hole

Itt már jóslásról is szó van. Innentől kezdve komolytalan az egész. De nézzünk egy harmadik meghatározást. Elnézést, de a magyar fordítás nem valami jó. 

Az ultraibolya index vagy UV Index egy nemzetközi szabvány mérési erőssége a leégés termelő ultraibolya (UV) sugárzás egy adott helyen és időben. A skálát a kanadai tudósok 1992-ben fejlesztették ki, majd az ENSZ Egészségügyi Világszervezete és a Világ Meteorológiai Szervezete 1994 -ben fogadta el és standardizálta . Elsősorban a nagyközönségnek szánt napi előrejelzésekben használják, és egyre több órai előrejelzésként is elérhetővé válik. Az UV Index van kialakítva, mint egy nyitott végű lineáris skála, közvetlenül arányos a intenzitása az UV-sugárzás okozza leégés emberi bőrön .

Forrás: Wikipédia

Itt arról van szó, hogy egy adott napon reggeltől egyenes vonalban emelkedik az UV erőssége. Nem tudni a viszonyítási alapot, tehát nem tudjuk mihez viszonyítani, azaz, kérdéses az érték. Magyarul, mihez képest változik az érték? A hazai tájékoztatás a következő képen néz ki:

Figyelem! Az itt feltüntetett maximális ajánlott napozási idők csak irányadóak, fényvédő krém használata mellett a pillanatnyi UV sugárzás alapján becsültek. Idősek, és fiatalkorúak, fehér bőrűek számára rövisebb időszak vagy magas faktorszámú napozókrém javasolt. Az UV értékek, illetve a napsütés erősssége napközben folytonosan változik, kísérjék figyelemmel térképünket napozás előtt, vagy mobiltelefonról akár közben is.

Forrás: időkép

Azt hiszem ehhez sok hozzáfűzni való nincs. Érvényesül a tájékoztatás korrektségének hiánya. Félreértés ne essék. Miért nem egyről beszélnek? Az információk elmennek egymás mellett, és bizonytalanságot gerjesztenek. Ebből fakad a tudálékosság, mely nagy kárt tud okozni, hiszen sok esetben valótlant közvetítenek. Innen ered az is, hogy az emberek a különböző információkat másképpen kezelik. A lényeg, hogy csak arról szól a tájékoztatás, hogy az rossz, és az ellen a valami ellen védekezni kell. Innentől kezdve nem számít, hogy valós, vagy valótlan állítások vannak. Az emberek fejébe ez lett betáplálva, és mivel nem néznek utána ennek valódiságáról, beindul egy folyamat, mely sok esetben rossz irányba halad. Itt is, mint sok más esetben, az emberek egészségét veszik célba. Gusztustalan, és inkorrekt magatartás ezt le lehet szögezni. Szomorú, hogy a világ ebbe az irányba tolódott el, és egyre inkább e felé halad tovább. Hogy miért? Mert az emberek tudatlanok, tájékozatlanok, és tudjuk, hogy a buta embert lehet a legjobban befolyásolni, vezetni, irányítani. Számomra a mai napig is kérdésként jelentkezik, hogy miért lettek ilyenek az emberek? A tudás, a tanulás, az elme gyarapítása lenne fontos az ember számára. Sajnos nem így van. Ma már a tudás mellékes formula, egy fölösleges adalék, amivel nem érdemes foglalkozni. Miért terhelje magát bárki is azzal, hogy fejlődjön, amikor mindent, hangsúlyozom, mindent megmondanak neki, hogy csináljon, miképpen cselekedjen, mi szerint döntsön. Egy valamit nem szabad elfelejteni. A döntés lehetősége már régen nem az emberek kezében van, ezt csak úgy hiszik. Addig, amíg a véleménynyilvánítás abban merül ki, hogy hallott, olvasott, látott valótlanságokat közvetít, beleszőve saját véleményének egy részét, addig nem beszélhetünk korrekt információ áramlásról, beleértve minden területet. Az illúzió fontos része, sőt, a legfontosabb része a mai társadalomnak. Ez így van a szabadidő eltöltésével is, ami szerves része a témánknak.  Csak kissé józanabbul kellene gondolkodni, és hogy e kis kitérő után a témánál maradjunk, nem D-vitamin túladagolás miatt kellene aggódni, amit már kéthetes kortól ajánlanak adni, hanem odafigyeléssel normálisabb módszert választani. Minden ember számára nagyon fontosak a vitaminok. A D-vitamin főleg. Éltető napunk sugarai ingyen adják ezt a lehetőséget. A média hatására, szinte ellenséggé vált a napsugár. Olyan szereket ajánlanak az embereknek, amik sokkal jobban ártatnak, mint a napsugár. A fokozatosság elvét követve a napozás is, és ezzel együtt a D-vitamin kérdése is megoldhatóvá válik. Sokkal nagyobb bajt okoz magának, és gyerekének az ember, ha a butaságát teszi előtérbe, és nem gondolkodik józanul. Ez nagyon veszélyes terület, és úgy néz ki, egyre inkább a felé tolódunk, hogy az emberek feletti teljes irányítás létrejöjjön, de talán már létre is jött.

 

2019.08.11.

A koleszterin

Már a cím is egy kicsit sejtelmes. Sajnos annak kell lenni, mivel csak érdekes dolgokkal lehet eladni valamit, illetve bármit. Azt hiszem ezzel a jelenséggel már nagyon sokan találkoztak. Igen sok minden derül ki mostanában, amiről azt hittük, hogy jó dolog, hogy egyenes és igaz, hogy hasznos, hogy megbízható, és még lehetne sorolni a jelzőket. Azért nem teszem, mert egyre több mindenről, és egyre több mindenkiről derül ki, hogy félrevezetnek, félrevezettek bennünket, és ezen az egész világot értem. Hogy lehet ezt megtenni? Talán nem kell túlzottan ecsetelnem, amikor azt mondom, hogy nagyon egyszerűen. A mai embert nagyon könnyű becsapni, átejteni, rábírni valamire, illetve elhitetni olyan dolgokat, ami nem is létezik, vagy egyáltalán nem úgy van. Sok ígéret látott már napvilágot, amiből semmi sem lett. Sok jó dologról derül ki utólag, hogy nem igazán jó az a valami. Miért van ez? Nagyon egyszerű a válasz. A mai világot a pénz mozgatja. Régen volt egy közmondás, amit biztos nagyon sokan ismernek: „A pénz nem boldogít”. Gondoljunk csak bele egy kicsit, és hamar rájövünk, hogy eléggé idejét múlta ez a kijelentés, hiszen minden a pénz körül forog. Lehetne most itt taglalni, hogy ezt meg ezt nem lehet megvásárolni, de ennek az írásnak nem ez a fő mondani valója. A lényeg, hogy átnézzünk három olyan témát, ami tartalmát tekintve elég érdekes, és sok esetben elgondolkodtató. Ezek a témák az egész világot, vagy pontosabban, a Földön élő minden embert érint. E három téma az egészségügyet, az időjárást és a világ gazdaságát érinti, úgymint koleszterin, klímaváltozás és világrend. Az itt leírtakat bárki visszaellenőrizheti. Azt persze ne higgye senki, hogy ilyen címszó alatt ezt megtalálja. Ahhoz, hogy a leírt dolgokat megtalálja, jó néhány oldalt el kell olvasni, hogy összképet kapjon valaki. Itt van egy lényeges dolog. A híreket, ha megfigyelték, igen szisztematikusan szétszórják különböző helyekre, és különböző időpontokra teszi a megjelenést. Hogy miért? Mert így követhetetlen, és nem találnak összefüggést az egyes cikkek között, holott nagyon is vannak. Az eltérő időpontoknak az a jelentősége, hogy az emberek az adott napon megjelenő hírt értelmezik, adják tovább, beszélnek róla és nem keresnek egy korábbi ugyanazon témájú anyag után. Van, akinek megfordul a fejében, hogy mintha olvastam már erről valahol, de nem keres utána, pedig érdekes lenne. Ez az összefoglaló is hasonló módon készült, azaz egy adott témát több helyről, több írásból próbáltam eggyé tenni. Sokakat érintő egyik téma az egészség, és ezen belül a koleszterinszint. Mi az a koleszterin? „koleszterin a zsírok (lipidek) közé tartozó (szteránvázas) szerves vegyület, mely kulcsfontosságú szerepet játszik a sejtek felépítésében. Belőle képződik a testünkben található sok, az élethez nélkülözhetetlen alkotórész, többek között számos hormon. A koleszterin a májban képződik, illetve táplálék útján is bekerül a szervezetünkbe. Bomlása során a májban epesavak keletkeznek, amelyek az emésztő traktusba jutnak és a zsírok lebontásához nélkülözhetetlenek. A koleszterin vízben nem oldódik. Testünkben a vérben szállítódik lipoproteinek formájában. Ezeket a koleszterin mellett trigliceridek, különböző apoprotein fehérjék és foszfolipidek alkotják. Célunk, hogy minél kevesebb káros lipoprotein legyen a vérben, míg HDL-koleszterinből minél több legyen. Ezt a meghatározást meg lehet találni a Wikipédia oldalán, tehát bárki hozzáférhet”. Valamit itt szeretnék leszögezni. Az 1960-as, 70-es években ez a meghatározás egyáltalán nem szerepelt sehol sem, főleg nem a köztudatban. Volt kutatás, de az akkori klinikai vizsgálatok alkalmával többen haltak meg a gyógyszerszedők közül, mint akik nem szedték. Volt, amikor a koleszterin szint csökkentő hatóanyag majdnem megduplázta a halálozási rátát. Ezután kitaláltak egy másik gyógyszertípust, melynek vizsgálatához az 1970-es években Budapestet is bevonták. Ennek révén ismét jóval magasabb volt a halálozási arány a gyógyszert fogyasztók körében. Mindezt figyelmen kívül hagyva ki lett mondva, hogy a gyógyszer jó, mert csökkent a koleszterin szint.  Ez azt jelentette, hogy a gyógyszernek volt valami, más szívbetegség okozó hatása, de senkinek nem volt fogalma arról, hogy mi lehetett az, ugyanis a tesztek alkalmával megnőtt a végzetes szívinfarktusok száma.  Ebben az időben már mindenki „tudta”, hogy a szívbetegséget a magas koleszterin okozza. Nézzük csak alaposabban ezt. Beveszem a koleszterin szint csökkentő gyógyszert, és szívbetegséget kapok, azaz, csökken a koleszterin szint, de jön egy újabb betegség, amihez ismét gyógyszert kell szedni. De menjünk tovább. A 80-as évek időszakában egy új gyógyszer jelent meg, amik ugyan csökkentették a koleszterin szintet, de megnövelték a halálozást, így ezek a gyógyszerek semmit sem értek. Megindult egy folyamat, melyben különböző érdekes fogalmakat vezettek be, ami az átlagember számára érthetetlen és értelmezhetetlen volt, mert még nem volt ekkora tájékozottságra lehetőség. Had idézzek egy neves gyógyszergyár által kiadott jelentést.  Így kezdődik:

„Ma a törekvéseink nagy része az érelmeszesedés , a magas vérnyomás és a koleszterin szint, valamint az életmód faktorok kontrollálása felé irányul. Azonban a közelmúlt szívkoszorúér betegségek patológiájába való betekintés ráirányította a figyelmünket az ateróma/az artériák falában lévő zsírlerakódások/ kialakulásának természetére, és könyörtelen előrehaladására az akut kardiális események felé. Az érelmeszesedés alattomos természete miatt létfontosságú a vérlemezkék, és a trombózis szerepének vizsgálata a folyamatban.”

Eddig az idézet. A leírtak szerint egy teljesen új koncepcióra van szükség, miszerint nem is igazán a magas vérnyomás, és a koleszterin szint okozza a szívbetegségeket, hanem valami más. Az idézet szerint a vérrögök okozzák a szívelégtelenséget. Aztán, hogy még érdekesebb legyen, és izgalmasabb egy véletlen, és egy gyógyszergyár folytán új vizsgálati mód jelent meg néhány kardiológus látóterében, ez pedig a klinikai sztatin vizsgálat. Mik a sztatinok? A sztatinok modern koleszterin szint csökkentők. Ugyanez a gyógyszergyár piacra dobta a lovasztatin nevű készítményét, mely valóban hatásos volt, és védett a szívbetegség ellen is. De. A tévedés itt sem kizárt. A baj az, hogy az orvostársadalom különösen nehezen ismeri be a tévedéseit. Hogy miért? Mert hatalmas pénzek állnak mögötte. Több száz orvos és kutató ért egyet azzal, hogy a koleszterin hipotézis linkség. Ha megkérdezzük az orvosunkat, gyógyszerészünket, ők ugyanazt ismételgetik, amit mondanak nekik. Ők csak eszközök, visszamondják a szlogeneket. Több tanulmány szerint, a tartósan alacsony koleszterinkoncentráció valóban növeli a halál kockázatát. Így tehát minél korábban kezd valaki gyógyszert szedni magas koleszterin szint ellen, annál hamarabb hal meg. A koleszterin szintjét olyan szakértők állapították meg, akik elkötelezettek olyan gyógyszergyárak felé, akik sztatinokat gyártanak. Hogy mennyit kaptak ezért, természetesen nem tudni. Sajnos már azt is hallani, hogy gyerekeknél is fontolóra veszik, hogy jobb a bajt megelőzni alapon, koleszterin szint csökkentőt írjon fel az orvos. Az viszont érdekes, hogy bárki által hozzáférhető adatok igazolják, hogy a csecsemő- és gyermekhalandóság annál nagyobb, minél alacsonyabb a gyerekek koleszterinszintje. Időskorban védőfaktor, a sztatinok fokozzák a rák, az izomdegeneráció, a májdegeneráció kockázatát. Xantelazmák. Ugye milyen jól hangzik. Ezek olyan sárga foltok, amelyek koleszterint tartalmaznak. Egy helyen látható a szervezetünkön, ez pedig a szemhéj. A szemhéj bőrén látható a koleszterin-lerakódás. Vajon milyen iparág fog erre rátelepedni. Valószínűleg a kozmetikai ipar. A szervezet maga is termel koleszterint. A fölösleges távozik a szervezetből. Ez egy leírásban úgy hangzik el, hogy a megtermelt koleszterin egy részét a szervezet átalakítja epesavakká, és a koleszterin egy része széklettel távozik. Aztán egy másik része, nem tudni melyik, viszont az eperendszeren, bélrendszeren keresztül visszaszívódik. Ez egy bizonyos mennyiségig hasznos. Ugye azt senki nem gondolja komolyan, hogy a szervezet fölöslegesen terheli saját magát azzal, hogy olyat állít elő mennyiségileg is, amire nincs szüksége. Ezzel kapcsolatban leszögezhetjük, hogy az emberi szervezet mechanizmusa annyi vegyi anyagot termel, amennyire szüksége van. természetesen ez megváltozhat bizonyos hormonális kezelések alkalmával. Döbbenetes dolog az, amikor mérések, kimutatások igazolják azt, hogy az alacsony koleszterin szintű embereknél nagyobb a halálozási arány, mint a magas koleszterin szinttel rendelkező személyeknél. Csakhogy világos legyen: akik koleszterin csökkentő gyógyszereket fogyasztanak, azok körében nagyobb a halálozás. A koleszterincsökkentők a világon a legtöbbet eladott gyógyszerek. Szedésük súlyos egészségügyi kockázatokkal járhat, előnyük pedig alig van. Ezeket a tényeket mindenkinek, orvosnak, betegnek egyaránt ismernie kell. A baj, hogy az orvosoknak egyáltalán nem érdekük, hogy ne szedjenek gyógyszert az emberek, hiszen ők jutalékot kapnak a gyógyszergyártótól az általuk felírt termékek után. Egy döbbenetes adat. Csak az Egyesült Államokban 250 millió koleszterincsökkentő receptet írtak, 18,5 millió dolláros forgalmat generálva. Ez csak egy ország.

Kicsit furcsa, hogy néhány esetben megváltoztatják egyes laboratóriumi értékeket. Erre azért van szükség, hogy az érték megváltoztatásával több embert érnek el, azaz, több gyógyszert tudnak eladni. Egy nagyon fontos dolgot nem szeretnék kihagyni. Ez pedig a gyógyszer marketing. Ez egy külön ágazat, hiszen úgy állítanak be gyógyszereket, hogy arra vevők legyenek az emberek. A jobb megértés kedvéért például a koleszterin határértékét úgy definiálták, hogy a normális koleszterinértékűek kisebbségbe kerültek, tehát a nem normális értékűek alkotják a többséget. A koleszterinről szóló jelentések nem bizonyítékokra, hanem csak feltevésekre támaszkodnak. Ennek egyik jele, hogy érdekek mentén változtatják a határértékeket. Már több mint 30 éve rettegtetik az embereket a koleszterintől. E miatt megváltoztak az étkezési szokások, sok esetben fontos élelmiszer kimarad az étkezésünkből. Koleszterin szint ellenőrzés alkalmával a mérések alkalmával nagyon kis eltérés miatt már drága koleszterin-csökkentőket írnak fel. Ár: 1550.-forint. Ez egy havi adag. Sajnos egyelőre lehetetlen felmérni, hány ember halálát okozták a teljesen feleslegesen adott koleszterin-csökkentő gyógyszerek. Ha jobban belegondolunk, a józan ember nem akar hinni a fülének. Ha kicsit utána nézünk, rájöhetünk arra, hogy dollár milliárdokat költenek a koleszterin köré felállított semmire, és a hozzá fűződő többi semmire.  Nagyon úgy néz ki, hogy a koleszterinhipotézis a világ egyik legnagyobb orvostudományi blöffjének tűnik. Még valami, ami szintén döbbenetes. Ne gondolja senki, hogy a kutatások titkos forrásokból származnak. Ellenkezőleg. Neves orvostudományi lapokban jelennek meg cikkek, publikációk, melyek manipulálva vannak, torzított statisztikát, letagadott adatokat tartalmaznak. Az orvostudomány már régen manipulatív tudomány. 

Minden betegségnek megvan a pirulája, és gyakran minden új pirulához akad új betegség is. A folyamatnak már neve is van: betegség-kereskedés, és ehhez kapcsolódik a betegség-feltalálók új ágazat is. Az egészség állapottá lesz, amit ugyan már senki sem képes elérni, de amiért őrült pénzeket fizetnek. Az élet normális folyamatait gyógyászati problémának adják el. Egy kitalált dolgot addig reklámoznak, amíg az emberek el nem hiszik, és páciensekké válnak. Belegondolt már valaki abba, hogy vajon egy adott ország lakosságának hány százaléka egészséges. Egy korábbi orvos konferencián magánbeszélgetés kapcsán hangzott el a következő: a gyógyszerek által az emberek meggyógyulnak, de egészségesek nem lesznek. Érdekes vélemény volt ez egy orvos szájából. Elég borzalmas belegondolni, hogy ilyen vélemény alakul ki a gyógyítással kapcsolatban. Bár nem a témát érinti, de mint egészségügy ide tartozik. Időnként érdekes dolgok, és vélemények látnak napvilágot. A manipuláció egy érdekes formája, hogy egy orvos egyszerűen a gyomorégést átminősítette refluxá. A gyomorégés valóban a gyomrot irritáló furcsa érzés, mintha valóban égne, meleg lenne, fájdalommal járó állapot. A reflux, amikor a gyomorban termelődött gyomorsav a nyelőcsőbe, rosszabb esetben egészen a szájig feljut. Ilyen meghatározást már ne keressen senki, mert ez az állapot nincs kettéválasztva, hanem egy meghatározás alatt szerepel. Bármelyik egészséggel kapcsolatos oldalt olvassa az ember, mindenhol talál bizonyos tünetekre utaló és figyelmeztető írásokat. Jelekkel kommunikálnak. Megvan határozva, hogy egy adott betegségnek hányféle jele van. Ezeknek az olvasása kapcsán biztos akad egy, de sok esetben több jel is, ami az olvasót is érinti, és elkezd gondolkodni, hogy akkor engem is érint az adott betegség? 10-12 jelet sorolnak fel egy adott dologgal kapcsolatban. Valami csak ráillik az olvasóra. Mindjárt jön is a tanács, keresse fel kezelőorvosát, ilyen, és ilyen ételeket fogyasszon, utalnak a vény nélkül kapható szerekre, olvashatóak a különböző orvosi meghatározások, amiket persze senki nem tud értelmezni, de jól hangzik, stb. Mi a végeredmény: az, hogy rájön az olvasó, hogy valami baja van, és az életöröme átvált szorongásba, félelembe, hogy valami nem stimmel az egészségével. Aztán irány az orvos, és megállapít valamit, amire gyógyszert ír fel. Nagyon csúnya dolog, hogy az emberek egészségére hivatkozva adják el a gyógyszereket. Azt hiszem nyílt titok, hogy az orvoslás számára az a jó beteg, aki rendszeresen orvosi kezelésre szorul. Itt megint feltenném a kérdést: vajon hány egészséges, vagy egészségesnek vélt ember van?

Megjegyzés: az egyes fájdalomcsillapítók, mit szüntetnek meg. Az adott terület tényleges fájdalmát, vagy az adott terület és az agy között blokkolja az idegpályákat, ezért szűnik mag a fájdalomérzet. Ebből következik, hogy a szervezet a gyógyszer hatásideje alatt, ténylegesen helyreállítja a szervezet állapotát, azaz, önmaga meggyógyítja az adott területet.

2019.08.04.

Földön kívüli tevékenység

Az ember mindig is vágyott arra, hogy felfedezze a környezetét. Ezt meg is tette minden egyes alkalommal, amikor hódításokat, háborúkat folytatott területekért, vagyonokért. Felélte a környezetét, aztán tovább állt, új területek felé. Aztán az idő múlásával kezdett még távolabbra gondolkodni, és meghódította a világűrt. Bár ez egy kissé erős kifejezés, inkább úgy fogalmaznék, kilépett a Földről, egy kicsit távolabbi területekre. Erre az 50-es évek végén került sor. Ezt követően nagyobb terveket szövögettek, melynek lényege, hogy idegen égitestre is ellátogassanak. Megtörtént. Létrejött a Holdutazás. Aztán valami történt. 1972 volt az utolsó év, hogy ember járt a Holdon. Mennyi is ez? 47 éve. Ennyi ideje nem járt ember a Holdon. Vajon miért? Sem technikai, sem technológiai, sem anyagi akadálya ennek nincs. Furcsa kifogások lengik körül ezt a dolgot. Van, aki azt mondja, már nincs mit keresni ott, már mindent ismerünk. Csak megjegyzem: amióta ember él a Földön kutat, keres, mégis vannak ismeretlen dolgok. Mennyi időt tartózkodott az ember a Hold felszínén? Tessék megkapaszkodni 12,5 napot. Vajon a másik nagyhatalom miért nem lépett sohasem a hold felszínére? Nem érdekes?                Hiszen az ellentétek, és az állandó egymás elleni harc, azt követelné meg, hogy ők is megtegyék, mondván, mi is meg tudjuk ezt csinálni. Mégsem tették annak ellenére, hogy ezzel hatalmas hátrányt szenvedtek. Volt valami, ami miatt megtették azt a lépést, hogy lemondtak a Hold meghódításáról, ha másodikként, de akkor is? Ez eléggé elgondolkodtató. Aztán jött az űrrepülőgép program. Sajnálatos események sora után leállították azt is. Azóta sem volt ilyen űreszköz földön kívül. Véletlen egybeesések, vagy tudatos cselekedetek soráról van szó? Egy működik: az űrállomás. Vajon meddig? Aztán jönnek az új tervek. Mars utazás. Na, erről csak annyit. Ha igazán ez lenne a cél, akkor nagyon jó gyakorló pálya, és terep lett volna a Hold. Az ott gyűjtött tapasztalatokat felhasználva esetleg kísérletet lehetett volna tenni erre az utazásra is. Halkan mondom: se technikai, se technológiai, se anyagi fedezete nincs arra, hogy a marsi utazás eredményes legyen. Talán az anyagi igen. Hozzá nem értő emberek eszement ötletei ezek. A Hold 380 000 kilométer, a Mars 75 millió. 197-szer nagyobb a távolság. A mai modern hordozó eszközökkel is fél év az út. Bár ezt az időt már messze túlszárnyalták, ez a legkevesebb, amit el kell viselni. A többi a lényeges, az életben maradás feltételei. Élelem, víz, lelki megterhelés, több ember jelenléte kis helyen, stb. Összefoglalva: aki ilyet meg szeretne valósítani, sokkal komolyabban kellene foglalkoznia azzal, miképpen tudja biztosítani a feltételeket arra, hogy oda biztonságosan emberek megérkezzenek, és vissza is térjenek. Vagy nem akarják, hogy visszajöjjenek? Az idő sürget. 2035-ben lesz a Mars ideális közelségben ahhoz, hogy el lehessen indulni.            Megjegyzés: az egyes hírek ellentmondanak egymásnak. Van 2030-as, 2035-ös dátum is. Nem kell hozzá túl nagy képzelőerő, ha azt mondjuk, maguk a megalkotók sem következetesek, és nem veszik komolyan. Itt nem lehet évekkel viccelni. Talán a nagyvilágot akarják megtéveszteni ezzel? Jelenleg semmilyen konkrét terv, elképzelés, és főleg technikai, technológiai megoldás nincs arra nézve, hogyan lehet ezt megvalósítani. A kitalálás kevés.

2019.08.04.

Furcsaságok

Csak néhány érdekes dolog, ami a napokban hangzott el a televízió, illetve a rádió műsoraiban. Valami nincs teljesen a helyén, ugyanis olyan dolgok hangzottak el, amikről korábban érdekes anyagok jelentek meg. Az emberek tudata azt fogadta be, amit éveken keresztül sulykoltak beléjük. Tudatuk erre állt rá, és ezt követik, még akkor is, ha az nem jó, illetve ha esetleg el kellene gondolkodni, hogy talán más is mond valami okosat ezzel kapcsolatban.

Folyadék pótlás

Azt hirdetik mindenhol, hogy igyunk ennyi, meg ennyi folyadékot. Sok esetben elég drasztikus mennyiséget mondanak. Aztán láss csodát, egy neves professzor nyilatkozata igen érdekes volt. Nagyon egyszerűen azt mondta, hogy akkor igyunk, amikor szomjasak vagyunk. Ez nagyon egyén függő, tehát mindenkinél más, és más mennyiség jön ki. A furcsa az volt, hogy a riporterek állandóan azt erőltették, amit ők is hallottak a folyadék pótlás kapcsán. Nem azt hallották, amit szerettek volna. Egy normális tanácsot hallottak. Ennyi. Fröccsöt, sört ugyanúgy lehet fogyasztani folyadékpótlás címén, mint esetleg a boltokban kapható teákat. Erőltették, hogy azokban sok a cukor. A válasz az volt, hogy folyadékpótlás esetén bármilyen ital jó. A mérsékletesség a lényeg. A „nagyi szörpje”, vagy a „nagyi lekvárja”. Tudják, az unokák miért szeretik ezeket a termékeket? Mert cukros. Cukor nélkül a gyerekek meg sem isszák. Ezt a „nagyi” is tudja, és úgy készíti el. Aztán más interjúban szó volt a meleg teákról. Említették, hogy az arab világban forró teát isznak, nagy melegben is. Én kipróbáltam. Szörnyű volt. Tessék tudomásul venni, hogy az egy más világ, egy más kultúra, egy más életvitel. Ők ahhoz vannak hozzászokva. Az európai ember más beállítottságú. Vannak helyek, ahol a helyi lakosok simán megisszák a vezetékes vizet, az európai ember, ha ebből iszik, másnap kórházban van.

Volt már ezzel kapcsolatban egy cikk. Csak annyit. A túlzott folyadék bevitellel, hígítjuk a szervezet sóháztartását. A sót is pótolni kell. Az egyik legfontosabb. Izzadással nemcsak vizet, sókat is veszít a szervezet. Pótolni kell. Többet erről a „Só és a szervezet működésének harmóniája” című cikkben olvashatnak.

UV

Ismét találkozunk ezzel a témával. „Az UV halálos is lehet” címmel megjelent egy riport. Én egyet mondanék. Ha a gyerekeket folyamatosan szoktatjuk napfényhez, akkor semmi baj nincs. A Nap éltető sugárzás, nem kell riogatni vele az embereket. Ezt is mértékkel kell alkalmazni. A napsugárzás hatására termelődik a D-vitamin, ami az immunrendszert erősíti. Ez egy fontos dolog. Nem szolárium, természetes napfény. Ami érdekes. Elhangzott, hogy a fényvédő krémek a leégéstől védenek, tehát nem attól, amit mondanak, a bőr elváltozásairól. Nem furcsa. Arról nem esik szó, hogy milyen ártalmasak a fényvédő krémek. Itt is a mérsékletesség.

 A végére valami egészen más.

Bizonyára találkoztak nyeremény játékokat hirdető cégekkel. A legkülönbféle termékek kerülnek reflektorfénybe. Aztán ajánlatot tesznek a nyeremény megszerzésére.  Tárgynyeremények, sőt, még autó is előfordul. Aztán csönd. Egyetlen egyszer sincs nyertes. Vajon kié lesz a nyereményjáték tárgya? Nem lehet azt mondani, hogy adatvédelmi szempontból nem tehetik közzé. Ha csak annyit, hogy volt nyertes. De még az sem. Nem érdekes?

2019.08.01.

Lassan már bosszantó állapot

Az emberek mindig is próbáltak közösségekben élni.  Keresték a másik ember közelségét, ismerkedtek, beszélgettek, jól érezték magukat egymás társaságában. Az ismerkedés kapcsán előjöttek olyan jellemvonások, tulajdonságok, melyek nagyon is személyes jellegűek voltak. Csak arra a két személyre tartozik. A kommunikáció fontos része az emberi kapcsolatoknak. Aztán történt valami, ami ezt alaposan megváltoztatta. Ez nem más, mint a bizalmatlanság és a hazugság. Ezek a személyes információk lassan kiszivárogtak. Az emberek magatartása oly mértékben megváltozott, hogy már nem mertek magukról semmi sem mondani, ami a személyes szférájukat érinti, mert visszaéltek velük. Egyre jobban elszigeteltekké válnak az emberek. Nem véletlen. Kialakult egy olyan társadalmi forma, melynek gyűlölet az alapja. Az általános bizalmatlanság különleges alakot kezdett ölteni. Megjelentek a biztonsági őrök, a térfigyelő kamerák, a biztonsági kamerák, stb. Nincs olyan hely, ahol ne találkoznánk ezekkel a berendezésekkel. Miért? Mert nincs bizalom. Ilyen egyszerű. Senki nem bízik a másikban. Tudják, hogy ez borzalmas állapot? De menjünk tovább. Az egyes eszközök fejlődésével megjelentek az okos telefonok. Aztán jött a többi eszköz, melyeket szintén ezzel a titulussal láttak el. Vajon miért? Hát, persze. Így könnyebb eladni. A szomorú, hogy az nem okos, hanem funkcióját tekintve azon a szinten azt kell tudnia.

 Egy legutóbbi felmérés szerint, ami 2019-ben történt, az emberek több mint fele nem bízik ezekben. Vajon miért? Egyszerű. Hiába is hangoztatják, hogy adatbiztonság van. Ezt csak mondják. Tudomásul kell venni, hogy ilyen nincs. A felmérés rámutat arra, hogy az emberek félnek attól, hogy személyes adataik mások, úgymond harmadik, vagy sokadik személy kezébe kerül. Látjuk, halljuk, hogy bizonyos lakossági bejelentéseknek semmi értelmük nincs ilyen, vagy hasonló esetekben, mert egyszerűen nem találni azt a személyt, aki ezzel foglalkozik. Mindenki információt akar gyűjteni, és azt felhasználni az emberekkel szemben. Ez lehet reklám, zsarolás, átverés, stb. Sőt! Vannak már olyanok is, akik ijesztőnek tartják ezeket az eszközöket. Hogy miért? Mert nem tudják milyen rejtett eszközök vannak beépítve, telepítve az adott termékbe, és az kihez, kikhez juttatja el az emberek személyes dolgait. Az adathalászat ma már fontos dolog. Igyekeznek az emberekről egyre többet megtudni, hogy egyre jobban megfigyelhetők legyenek, ezáltal befolyásolni, manipulálni lehet őket. Csak egy érdekesség, amin érdemes elgondolkodni. Aki mondjuk „okostévét” vesz, biztos abban, hogy ő, és családja nézi a műsort? Esetleg őket nem nézik az „okostévén” keresztül? Ezt bármilyen más, úgymond „okos” eszközről el lehet képzelni. Itt még nem is említettük a legfontosabb eszközt, az okos telefont. Csak még egy dolog. Senki ne higgye, hogy nem figyelik meg, senki ne higgye, hogy adatai biztonságban vannak. Adatbiztonság nem létezik.     

2019.07.30.

Kérdés

Néhány nappal ezelőtt volt egy érdekes megjegyzés egy tudósító részéről. Egy kissé meglepett, de aztán rájöttem, hogy ma már semmin nem lehet csodálkozni. Egyes szavaknak furcsa értelmezést adtak az emberek, és előszeretettel használják is. Talán nem lepődtem volna meg, ha egy átlagember mondja ki, de egy állítólag iskolázott, művelt, intelligens emberről van szó. Egy világverseny alkalmával említette, hogy lealázta a többi sportolót, azzal, hogy ő lett az első. Nekem ez valahogy furcsa. Az én időmben az a szó komoly lelki sérüléseket okozott embereknél, ezért nem is használtuk, sőt, nem is volt a szókincsünkben, mivel tiszteltük a másik embert. Mit is jelent valójában ez a szó? A Magyar etimológiai szótár szerint, megszégyenít, önérzetében mélyen megsért, hatalma alá vet. Nem ártana elgondolkodni azon, hogy milyen jogon sért meg egy ember, egy másikat, csak azért mert valamit jobban tud. Egy másik területen lehet, hogy ő kerülne hasonló helyzetbe. Sőt! Éppen ez a magatartás utal arra, hogy egyáltalán nincs birtokában sem értelmi, sem érzelmi intelligenciának. Miért ez a viselkedés? Sajnos a mai ember teljesen elvadul, idegenné válik a másik számára, és fölényét szeretné minden áron érvényre juttatni. Csak kérdezem. Szükség van erre? Bele sem gondol, hogy esetleg bántásként veszik a kijelentést? Szomorú dolgot mondok, és egyszerű a válasz: nem. Egyáltalán nem érdekli az embereket, hogy milyen módon viszonyulnak a másikhoz. A felszínesség megvan, aztán úgy érzik ennyi elég, és a magatartásuk tanúsítja, hogy mennyire tudatlanok. A szomorú, hogy ezt már észre sem veszik, ott van a szókincsükbe, mint sok más beszédbe nem illő kifejezés. Sajnos itt tartunk. 

 

2019.07.26.

Hihetetlen

A minap egy érdekes hírt, illetve tudósítást láttam. A szülő, és gyerek dolgairól volt szó. Ez nagyon szép, és nemes dolog. Az már viszont kevésbé, hogy problémát csinálnak abból, ami évezredek óta természetes folyamat. Nevezetesen arról van szó, hogy feszültséget, problémát okoz egy gyermek világra jövetele a szülők között. Nem értem. Egyáltalán miért kell ezzel foglalkozni? Ez ma már gondot jelent a fiataloknál? Ezek szerint igen. Ennyire nem tudják, mit kell tenni? Ennyire labilis egy kapcsolat, hogy probléma alakul ki? Gyorsan meg is jegyzem: ennyire tudatlanok a mai gyermekvállalók, hogy feszültséget jelent egy csodás állapot változás? Lelkileg ennyire labilisak a mai fiatalok, hogy egy ilyen helyzetet nem tudnak kellően kezelni? Sajnos, amit bemutattak, az éppen a celebvilág szereplői.  Ne utánozzák ezeket az embereket, mert ők lehet, hogy így reagálnak egy ilyen eseményre. Ne mutassanak negatív példát arra, miként nem kellene viselkedni ilyen helyzetben. Ezt másolják a többiek is. Szerencsés esetben az okosabbak nem. Ne osszák a nem levő észt másoknak. Ők más világban élnek, de azt a világot ne propagálják.    

2019.07.26.

A só és a szervezet működésének harmóniája

         Már a régi mesékből is tudjuk, hogy milyen fontos szerepet töltött, tölt be az emberiség történelmében a só. Néhány gondolat magáról a sóról, és az emberi szervezet közti összefüggésről.

A földtörténeti őskorban folyós halmazállapotú volt bolygónk, és minden elem megtalálható volt. A hőmérséklet csökkenésével az egyes elemek, vegyületek különböző hőmérsékletű tartományban csapódtak ki. A NaCl 800 Celsius fok felett légnemű, így az őslégkör alkotóelemei közé tartozott. A Föld fokozatos kihűlése során kicsapódott a só is, a vízgőz vízzé alakult, és feloldotta a földkérgen lévő sót, így alakult ki az élet kezdetének bölcsője, a tengerek, melyek így nyerték el azt a tulajdonságukat, hogy sóssá váltak. A föld mozgásából adódóan beltengerek alakultak ki, melyekben a tengervíz megrekedt, az éghajlat száraz volta miatt a víz kezdett párologni, ami azt eredményezte, hogy nőtt a víz sókoncentrációja, mígnem a benne levő oldott só kikristályosodott, és sórétegeket hozott létre. Az ilyen helyek a nagyobb lagunák, öblök, melyek egyrészt elzáródtak, másrészt nagyobb dagály alkalmával a víz megrekedt, nem tudott visszahúzódni. Többszöri ismétlődés alkalmával sórétegek rakódtak le. Hasonló jelenség játszódik le napjainkban is a Holt-tenger vidékén, a Nagy Sóstónál az USA-ban, vagy a Kaspi-tengernél. De mi is a só? Két elem alkotja ezt a vegyületet, a nátrium és a klór.  Kémiai képlete: NaCl. Oldhatósága: 1 deciliter vízben, 35,9 gramm sót lehet feloldani. Köznapi neve: konyhasó. Az egyik legfontosabb vegyület az ember számára. A konyhasó az egyetlen ásványi eredetű ízesítő anyag, amelyet nem csak az ételek ízesítéséhez, hanem azok tartósításához is használunk. A só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet. Szervezetünk napi NaCl-szükséglete széles határok között változik. Nyáron a nagyobb folyadékveszteség miatt jóval nagyobb a szükséglet is, télen, amikor keveset izzadunk, ez jóval kevesebb. Átlagos vegyes táplálkozás mellett kb. 5-15 g sót fogyasztunk. A só fizetőeszköz is volt az ókorban, sőt még a középkorban is. Számos népnél szokás a vendégeket sóval és kenyérrel fogadni. Halljuk, hogy asztali, tengeri, jódozott, vagy Himalája, vagy Maldon. Mi a különbség? A só egyébként kitermelés/előállítás szerint háromféle lehet: tengeri só, kősó vagy szalinasó. A tengeri esetén a finomított vagy feldolgozatlan, durva tengeri sót a tengerekből és óceánokból nyerik, legtöbbször természetes módon elpárologtatva a vizet. Ahogy a víz párolog, a sót fagereblyékkel kúpokba húzzák össze, és hagyják teljesen kiszáradni. A szalinasót földalatti sós forrásvízből állítják elő, ugyanazzal a technikával, mint a tengeri sót. Ezeket a sókat ételek ízesítésére alkalmazzák leginkább. A Himalája vagy a Maldon sókat az ételek utólagos sózására érdemes használni, mert nem csak az ízükkel, hanem állagukkal is hozzátesznek az élményhez. A sófajták száma nagyon sok, ahogy a színük is változatos. Van kék, vörös, rózsaszínes só. A színek az egyes adalékanyagok nagyobb jelenlétére utalnak, vegyileg semlegesek. Gasztronómiai jelentőségű az egyes technológiák által előállított só. A lényeg: a vegyi összetétele nem változik. Sokan emlegetik, sőt több írás is megjelent már a Himalája só különleges voltáról. Ez a sófajta is ugyanolyan körülmények között keletkezett, mint bármelyik másik sófajta, igaz azzal a különbséggel, hogy tisztább, nincsenek benne szennyező anyagok, vagy legalább is kis mértékben. Összetétele ugyanaz: NaCl. Persze az üzlet itt is tág teret engedett ennek a sónak, mint sok más egyéb terméknek. Nézzük csak? Itt már kismértékben súroljuk az írás lényegét.  

A himalájai sót elsősorban kedvező táplálkozási tulajdonságai miatt kapták fel az elmúlt években. Az egyik nyomós érv a fogyasztásra, hogy ez a sófajta nyomokban 84 másik ásványt is tartalmaz (többek között kalciumot, magnéziumot, káliumot, rezet és vasat). Még ha ez így is lenne – bár egyre többen kételkednek a szám hitelességében – a sók 97-98 százaléka nem más, csupán nátrium-klorid. A maradék 2-3 százalék, ami annyira elenyésző mennyiség napi néhány csipetnyi só használata esetén, amelynek egészségre gyakorolt kedvező hatása megkérdőjelezhető. A nyomelemekhez zöldségeken és gyümölcsökön keresztül jóval egyszerűbben és költséghatékonyabban is hozzáférhetünk. A himalájai só hormonokat kiegyenlítő, keringést javító, méregtelenítést elősegítő hatásai pedig egyelőre még nem bizonyítottak minden kétséget kizáróan.Nézzük a só élettani szerepét. A só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást. Napi ételeink sok káliumot tartalmaznak, de sót szinte alig. Ez vonatkozik a zöldségekre és gyümölcsökre is. Ezért nagyon fontos a só mindennapos utánpótlása. Mi a só képlete? NaCl. Itt a nátrium a fontos. A nátriumhiány az egyik leggyakoribb „hiánybetegség”, melynek tünetei lehetnek észrevehetetlenül  enyhék, de rendkívül súlyosak is. A nátriumhiánynak nagyon sok oka lehet, a krónikus betegségektől a túlságosan sok folyadékig. A nátriumnak azonban igen fontos szerepe van a szervezetünk megfelelő működésének a biztosításában. A nátrium nélkülözhetetlen többek között az idegrendszerünknek és a testünk, sejtjeink folyadékegyensúlyának fenntartásához. Az agyban található bizonyos receptorok ugyanis érzékelik a nátrium szintjét, koncentrációját, és ha ez a koncentráció nő, a szervezet szomjúsággal reagál erre, vagyis innunk kell ahhoz, hogy az egyensúly újra normalizálódjon. Hasonlóképpen, a sok folyadék hatására a nátriumkoncentráció csökken, erre pedig az agy vizelet kiválasztásával reagál. A nátrium okozta hiánybetegség aránylag gyorsan alakul ki, és életveszélyes is lehet. A nátriumhiány tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nátrium mennyisége a vérben lecsökken. Ennek hatására, fejfájás, hányinger, a koncentráció és a kognitív képességek romlása, az egyensúlyérzék romlása. Később étvágytalanság, fáradtság, gyengeség, ingerlékenység, zavarodottság is jelentkezhetnek, majd a legsúlyosabb hiány esetén akár eszméletvesztés vagy kóma is bekövetkezhet.  Mivel a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlya felborul, víz hatol be az agy sejtjeibe, így azok megduzzadnak. Ennek következményeként megnő a koponyaűri nyomás, és az agyszövet a koponyához nyomódhat. A nátrium tartja fenn a szervezet elektrolit-egyensúlyát, ami az egyik legfontosabb folyamat. Most értünk el oda, ami a dolog lényege. A szívvel kapcsolatban egy cikkből vettem ki egy részt:

„A szív beidegzés nélkül, autonóm módon is képes működni, mert maga képes termelni a működéséhez szükséges ingerületeket. Ezzel a tulajdonsággal a szív munkaizomzata is rendelkezik, de ennek frekvenciája alacsony, és csak kóros esetekben játszik szerepet. Vannak a szívizomzatnak olyan alacsonyabb differenciáltságú részei, amelyek nagyobb frekvenciát produkálnak, így normálisan ezek szerepe az uralkodó. Ilyen a jobb pitvar falában, a felső nagy véna beömlésénél (a crista terminalis állományában) található szinuszcsomó (nodus sinuatrialis; Keith-Flack féle csomó), amely a legmagasabb frekvenciával működik, így elnyomja az alacsonyabb frekvenciájú részeket. A szinusz csomó ingerülete ráterjed a pitvarokra, és azok összehúzódásához vezet. A jobb pitvar alsó részén található a pitvar-kamrai csomó, (nodus atriolventricularis; Aschoff-Tavara-csomó), amelyre a pitvarok munkaizomzatának ingerülete ráterjed, ebből egy köteg (fasciculus atrioventricularis; His-köteg) indul ki, amely áthalad a szív rostos vázának nyílásán és a kamrasövényhez fut. A kamrasövény izmos részének felső szélénél jobb és bal szárakra (Tavara-szárak) válik, amelyek a sövény megfelelő kamra oldali részén lefelé futnak, majd kisebb rostokra (Purkinje-rostok) ágazódva visszahajlanak a kamrák belső felszíne alatt. Ez az elrendeződés biztosítja azt, hogy a szív különböző részei összehangoltan és megfelelő sorrendben húzódjanak össze.”

Az idézet a Wikipédia a „Szív” című részből való. Van egy fontos mondat: a szív beidegzés nélkül, autonóm módon is képes működni, mert maga képes termelni a működéséhez szükséges ingerületeket. Mit is ír pontosan? Azt, hogy ingerületet termel. Ezzel még nem mozdul meg semmi. Ez pontosan olyan, hogy van egy gépem, amelyik rendelkezik a legmodernebb vezérléssel, szabályzással, de addig viszont nem működik, amíg megfelelő külső energiával el nem látom, magyarul, nem kapcsolok rá áramot. A szív is így működik. Az ingerületen kívül valami még kell ahhoz, hogy megmozduljon. Ezt pedig a sóban lévő Na elektrolitje idézi elő. Mivel a nátrium nagy affinitású, és elektrolitot tud képezni, ami vezeti az áramot, így a szív izomzatának ad egy impulzust áram formájában, melynek hatására az összehúzódik, és kipréseli a vért az érpályákba. A mintegy „kisülés” után a szív elernyed, időt hagyva a feltöltődésre, mely percenként 70-72 összehúzódást eredményez. Hogy mi okozza pontosan az összehúzódást? Mivel a NaCl vízzel keverve sóoldatot képez, és a szervezetben fémek is találhatók, ezért a korábban felállított törvény értelmében /gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta/ a sóoldatba mártott különböző fémek áramot termelnek. Ez működteti a szívet. Itt máris utalnék a sokat emlegetett vízfogyasztási figyelmeztetésekre. Azért nem jó a túlzott folyadékpótlás, mert a létfontosságú sóoldatot nagyon felhígítja, így veszít energia szintjéből. Ennek az egyensúlynak a fenntartása nagyon lényeges. Ezzel párhuzamosan a só bevitelre is oda kell figyelni, melynek mennyisége 5-8 gramm naponta. Ez egy púpozott teáskanálnak felel meg. Alapvető fontosságú az összes szükséges só megfelelő mennyiségű és arányú pótlása. A konyhasó gátolja a romlást okozó patogén mikroorganizmusok életfolyamatait az ételekben és az emésztőrendszerben egyaránt. A sónak a szervezetünkbe, a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van. Normalizálja a veseműködést, csökkenti a szívritmus zavarokat, és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, cukorbetegségnél a só segít a vércukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A sejteknek szükségük van sóra a hidroelektromos energia fejlesztéséhez, ugyanis a só szállítja az elektromos áramot a sejtekhez. Szerepet játszik a serotonin és a melatonin szint fenntartásában. Ezek szabályozzák a közérzetünket, így közvetetten befolyásolja személyiségünket. Itt jegyezném meg, és tenném fel a kérdést, lehet, hogy a szívritmus zavar, és a só hiánya között szoros összefüggés van? Talán nem kell hangsúlyozni, hogy mennyire fontos volt a só a régmúltban, jelenünkben, és ez is fog maradni a jövőben is. Jótékony hatása bizonyított, tehát figyeljünk oda, hogy megfelelő mennyiségű sót és vizet fogyasszunk. 

Ui: egy rádióműsor keretében hangzott el a következő: „ügyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű vizet, és sót fogyasszunk. Hát nem érdekes? Talán kezdenek rájönni, hogy a só tényleg fontos a szervezet számára? Eddig, az hangzott el, hogy a „túlzott sófogyasztás”. A sót alkotó nátriumnak igen fontos szerepe van a szervezetben. Nélkülözhetetlen szerepe. A tudálékosság nem azonos a tudással. Ezt csak azért említem, mert sok tudálékos ember van, akik „kitalálnak” valamit, aztán az a követendő példa. Majd néhány év elteltével kiderül, hogy mégsem úgy van. Sajnos erre sok példát lehetne már mondani.

           

 

2019.07.25.

         A Da Vinci Learning műsorában szó volt a repülőgépek építéséről. Sajnos későn kapcsoltam oda, így nem az egész műsort láttam. Ami viszont meglepett, hogy a repülőgép szárnyának gyártása kapcsán említették a pontosságot. Amikor elkészül, a szárnyon ellenőrzik a kiképzés, és összeszerelés pontosságát. Lézeres mérést alkalmaztak. A szövegben, ami a filmhez tartozott, az hangzott el, hogy idézem: „több száz, vagy több ezer milliméter eltérés is lehet”. Tehát elkészült szárnyról van szó. Ez az eltérés tíz centikben, illetve méterekben mérhető? Szerintem ez lehetetlen. Vajon az, aki fordítja a szöveget, erre nem figyel oda? Pontosítás kedvéért helyesen úgy hangzott volna: néhány század, illetve néhány ezred milliméter eltérés lehet.  

Furcsa beszélgetésre figyeltünk föl egy reggelen. Piacra menve, egy anyuka jött mögöttünk úgy öt év körüli kislányával. A következő beszélgetés hangzott el köztük. A kislány azt mondja az anyukájának, hogy ő a második életében sólyom lesz. Rövid csend, majd újabb kijelentés. Anyu nekem hány életem van? Mire az anyukája azt mondja, hogy egy. Mivel másfelé mentek, itt a beszélgetés megszűnt. Egy kérdés megfogalmazódott bennünk. Vajon a kislány honnan vette a több élet lehetőségét? Hát persze. A számítógépes játékokból. Elég furcsa, hogy a gyerekek erre a lehetőségre támaszkodnak, sajnos nemcsak a játék kapcsán. Azt hiszik, hogyha ott van, akkor máshol is. Nagyon veszélyes játék.

A Föld nagy sivatagjait tanulmányoztam, amikor érdekes adatra találtam. A következő.

A Föld felszínének területe               = 510 072 000 km2

A szárazföld területe                         = 148 939 100 km2

A víz területe                                     = 361 126 400 km

Ha elvégezzük a számítást, azaz, összeadjuk a két területet, hiányzik 6 500 km2. Vajon, hova lett ez a terület? Ez az adat egy hivatalos honlapon szerepel.

Forrás: Wikipédia

Érdekes hírt láttam a napokban. Újra indítanak holdra űreszközt. Szinte elölről kezdődik minden. Miért mondom ezt? Mert 1972-ben már járt ember a Holdon, de azóta se. Közel 50 éve. Vajon miért? Amióta az ember kilépett a világűrbe, sajnos tragédiák is születtek. Eddig 174 ember halt meg valamilyen űrkatasztrófa miatt. 2003 óta az űrrepülőgépek sem közlekednek. Valami okának kell lenni, hogy ennyire visszaesett az érdeklődés a Hold iránt. Bennem egy dolog merült fel, sok más mellett. Igaz, nagydolog a Holdutazás, de úgy gondolom, hogy túl veszélyes is volt.  Nem volt annyira kiforrva, és talán azért fejezték be, mert nem volt megoldás a problémára. Azért egy kissé elgondolkodtató, hogy vajon mennyire előre lehetett volna haladni ennyi idő alatt, közel 50 évről beszélünk. Megint csak a kérdés. Vajon miért?  

 

2019.07.23.

Furcsaság, avagy igazol az élet

Nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Ez nem újkori dolog, hanem igen régóta foglalkoztat ez a téma. Aztán ahogy teltek az évek egyre inkább jöttek a valós információk. Olyan források igazolták véleményemet a mai emberek viselkedéséről, amire korábban nem is gondoltam. Bölcs, nagy tudású emberek szájából hangzottak el vélemények, és ezek a meglátások találkoztak a saját elképzeléseimmel. Kezdetben arra gondoltam, hogy talán csak nekem van ilyen véleményem, de beláttam, hogy mások is így látják a dolgokat. Nevezetesen arról van szó, hogy a mai modern emberek a hazugságokat megbocsájtják, az igazságot, és az őszinteséget nem. Hát nem érdekes? Ennyire torzul az emberek tudata? Úgy látszik, igen. Még azt is meg lehet kérdezni: a mai világ hazugságokra épül, hiszen lassan mindenről kiderül, hogy nem igaz? Tényleg ilyennek kell lenni ennek a világnak? Szomorúan tudomásul kell venni, hogy igen. Még megdöbbentőbb, hogy ez a jelenség rendszer szintű. Néha az az érzésem, hogy ilyen álságos, lelkiismeretlen világot, csak mesterséges úton lehet fenntartani. A tudatlan, és buta ember nagyon veszélyes!!!!

 

Nekem nagyon furcsa, hogy egy szó nagyon elterjedt a köztudatban. Pontosítok: egy bizonyos szó terjedt el. Ez pedig az „aláz” szó. Régen ezt a szót szinte nem is ismertük. Ma már napi használatban van. Mit is jelent?

„Az alázat, olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét”. Forrás: Keresztény Bibliai Lexikon

Ennek a mai modern ember elég fontos helyet talált a közéletben, és minden szinten. Sajnos itt is a rossz formájába kerül napvilágra. Hogyan is, és vajon miért? Hát úgy, hogy értéktelennek, ostobának, butának, semmire nem való embernek állítanak be másokat. Ezzel lenézik, sokadik helyre helyezik, ténylegesen alantas személynek tartanak embereket. Ez kimondottan a másik ember teljes lenézését foglalja magába. A „lenézem a másikat”, mára már közkeletű. Egy valamit azonban ne felejtsünk el. Ezt a magatartást, és viselkedésformát, éppolyan ostoba, és buta emberek használják, akikre ugyanazok a jegyek illeszthetők, mint akikre ők használják. Magyarul: épp olyan buták, és szellemileg korlátozottak, mind, akiket ebbe a kategóriába igyekeznek sorolni.    

2019.07.21.

Milyen formában jut el hozzánk bizonyos információ

Elég érdekes hírrel találkoztam minap. A témája ugyanaz, a tartalma szintén, mégis óriási hiba, illetve tévedés van benne. Ebből is látszik, hogy senki nem törődik azzal, hogy mi kerül ki néhány újságíró tollából, ha egyáltalán ő írta. De nézzük a hírt.

Az egyik:

Cím: „Mi történne, ha a Föld összes jégtakarója elolvadna?”

A cikk megjelenésének időpontja: 2014. január 02. Tranquillius

„A National Geographic szerint az olvadás következtében bekövetkező tengerszint-emelkedés 65,84 méter (216 láb) lenne. Mielőtt valaki megkérdőjelezné az adatok pontosságát, az Általános természetföldrajz tankönyvben (szerk. Borsy Z. 1998.) Flint 1972-es kutatásaira hivatkozva 60 méteres tengerszint-emelkedés olvasható, csak az antarktiszi jégtömeg elolvadásával számolva.”

Forrás: PANGEA, minden ami földtudomány

A másik:

Cím: „Megmutatjuk, mi fog történni, ha a Föld összes jege elolvad.”

A cikk megjelenésének időpontja: 2019.04.23.

„2015-ben a NASA azt találta, hogy a tengerek szintje a vártnál gyorsabb ütemben emelkedik. Animáción mutatták meg, milyen hatással lesz ez a földrészek arculatára. Az űrügynökség számításai szerint, ha a jelenlegi trend folytatódik, és az összes gleccser, és poláris jégsapka elolvad, a tengerszint-emelkedés az elkövetkezendő évtizedekben elérheti a 65,8 centimétert is, aminek katasztrofális következményei lesznek.”

Forrás: Origo

A számunkra fontos szövegrészeket idéztem. Aztán láss csodát, mennyire megváltozott ugyanannak a hírnek a lényege öt év távlatában. Talán nem kell külön felhívni a figyelmet, de mégis megteszem. Az első cikkben 65,84 méter tengerszint emelkedést említenek, míg a másikban 65,8 centimétert. A két érték között pontosan százszoros különbség van. Bizony nagyon nem mindegy, hogy mennyi. A szomorú az, hogy ilyen, és ehhez hasonló anyagokkal egyre sűrűbben lehet találkozni. Ezt nem ellenőrzi senki? A valódiság nem érdekes? Miért van ez? Az első kérdésre úgy vélem megvan a válasz. Igen, nem ellenőrzi senki, hogy mi a leadott anyag tartalma. Nem azért, mert megbízik az íróban, hanem azért, mert nem érdekli. A fontos, hogy ki legyen töltve anyaggal az adott rész. Nem tudok másra gondolni. A másik kérdésre az a válaszom, hogy senkit nem érdekel a valódiság, a pontosság, a korrekt tájékoztatás. Nem ezt a világot éljük. A közzétevő az okos, a jól tájékozott, a hiteles. Talán ezekkel lehetne jellemezni ezt a területet. A régi valódi igazmondás ma már nem jellemző. Ez viszont azt eredményezi, hogy esetleg mások is ezekre a hírekre hivatkoznak, és ezekből komoly konfliktusok kerekedhetnek. Ez persze ma már minden területre érvényes. Mindenhol találkozhatunk ilyen híranyagokkal, melyek nem a valóságot tükrözik. Alapvetően itt van komoly probléma, mert az embereket bizonytalanságban tartják, annak révén, hogy nem tudják eldönteni mi az igaz, vagy inkább, mi közelíti meg inkább a valóságot. Van még valami. A cikkekért pénzt kapnak. Innentől kezdve sok jelentősége nincs a hitelességnek. Általában megjelölés nélkül, csak egy adott háttér megtalálásával olvashatjuk ezeket a híreket. Lehetőség sincs arra, hogy ennek valóság tartalmát kritizáljuk. Mert lehetne. Hova, kinek küldjünk véleményt? Ezzel senki nem törődik. Nem is ez a cél. Ez egy sokadik dolog. Olvasd azt, amit írunk, és elégedjél meg vele, pont. Hangsúlyozom, senkit nem érdekel a tartalom. Szenzáció, vagy ahhoz közeli legyen a hír. Ez eladható.