Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adalék anyagok

 

Adalék anyagok 

Az már eléggé köztudott, hogy minden élelmiszerben található valamilyen adalék anyag. Ez lehet élelmiszeripari termék, táplálék kiegészítő, étrend kiegészítő, vagy bármilyen ital. Már a sokféle tápanyagok egymásra való élettani hatása is vitatott, hátha még bennük különféle kémiai tulajdonságú szermaradványokkal, adalékanyagokkal keverednek. Itt feltétlen ki kell emelni egy mondatot. „Már a sokféle tápanyagok egymásra való élettani hatása is vitatott”. Hát nem furcsa? Mi nem lehet annyira természetes, hogy változatosan étkezünk, mert ez az alapja annak, hogy megfelelő mennyiségű vitaminokat, ásványi anyagokat és sókat vigyünk be a szervezetünkbe. A tápanyagok egymásra való élettani hatásán alapul a szervezet egészséges állapota. Ezen mit nem lehet érteni? Mi az, amit vitatni kellene? Az adalékanyagokat kellene inkább vizsgálni, mintsem a természetes élelmiszeripari anyagokat kritizálni, és szinte ártalmasnak állítani. Az adalékanyagok egytől-egyik kémiai, azaz vegyi anyagok. Szinte jóságosnak állítják be a vegyi anyagokat. Idézem: „Az allergiásoknak segíthet „kinyomozni”, hogy a jövőben melyik adalékanyagtól kell tartózkodnia”. Ebből fakad a következő következtetés: a becsült adatok szerint a magyar állampolgárok kb. 40% allergiás. Lehet, hogy az adalékanyagokat kellene megszüntetni, és akkor nem lenne ennyi allergiás? Talán nem is buta kérdés. De menjünk tovább. A Fogyasztóvédelem által kiadott írásból idézek:

Az adalékok használata elsősorban a gyártóknak szükséges. Számukra hasznos is, hiszen az adalékok:

  • a terméket tetszetőssé, jobban eladhatóvá teszik (színezékek, fényező-, zseléző anyagok),
  • új termékcsoportokat juttatnak a piacra ("light"-termékek) - segítenek leplezni a minőségi hibákat (ízfokozók, édesítőszerek, aromák),
  • olcsóbbá teszik a termelést, hiszen a vegyipar szintetikus adalékaival drága alapanyagokat lehet kiváltani,
  • növelik a termék elállóságát, térfogatát (tartósítószerek, tészta-kelesztőszerek, pelyhesítők),
  • a termékbe építve vághatóvá teszik a vizet (pl. a parizer)

Igaz, hogy a friss, vegyszermentes élelmiszer-alapanyagok egészségesebbek és olcsóbbak, mint az agyon feldolgozott, agyoncsomagolt társai - az iparnak és kereskedelemnek azonban ez utóbbiak hozzák a nagy forgalmat (hasznot). Logikus, hogy a reklám milliárdjaikat is erre költik.

Főszabályként: egy élelmiszeripari terméknél annál több adalékanyaggal számolhatunk, minél messzebbről érkezett, minél több feldolgozási műveleten esett át, és minél kívánatosabbra, tartósabbra csinálták.

Óvatosságot igényelnek tehát:

  • a több ezer kilométeren át utaztatott (nálunk csak érleltetett) déligyümölcsök,
  • a félkész- illetve készételek (konzervek, mélyhűtött áruk)
  • és a magas feldolgozottságú termékek (egyes tejipari és húsipari készítmények, édességek, "üdítő" italok).

Forrás: Dr. Kalas György írása Élelmiszer-adalék anyagok-azaz  a misztikus E-számok

A minap egy érdekes hírt olvastam. „Kideríthették, miért növekszik az autizmus gyakorisága. A feldolgozott élelmiszerek fogyasztása lehet az oka annak, hogy növekszik az autizmus gyakorisága- vélik amerikai kutatók. Forrás: Origo

Az ok:” felfedezték, hogy a polifoszforsav, amelyet a feldolgozott élelmiszer tartósságának növelést biztosítja, és akadályozza a sajt, és a kenyér penészesedését, csökkenti a magzat agyában az idegsejtek fejlődését”. Forrás: Origo

Mi is az a polifoszforsav? Polifoszforsav: a 70-es évek elején növényvédőszerként forgalmazták.  A szomorú, hogy semmiféle információ nincs arról, mióta alkalmazzák az élelmiszerekben a polifoszforsavat. Vélhetően számos nagyon ártalmas vegyi anyag kerül szervezetünkbe adalékanyag formájában, melynek hatásai sok-sok év elteltével fejtik ki hatásukat. A sok-sok év itt van, hiszen az sem tudott, mióta használnak ilyen termékeket. Vajon az egyes érzékenységet, glutén, laktóz, nem az élelmiszerekbe kevert adalékanyagok okozzák? A gluténérzékenység /cölikália/ régi szóhasználattal lisztérzékenység, egy autoimmun betegség. Kiváltója az elsősorban a gabonafélékben megtalálható sikérfehérje, a glutén. Úgy 50 év távlatába visszagondolva ilyen állapotról nem is hallottunk. Nem hallottunk a laktóz érzékenységről sem. A laktózérzékenység vagy laktózintolerancia a laktóz, és egy a tejben és a tejtermékekben megtalálható cukorféle lebontásának a képtelensége. Világszerte a felnőtt népesség 75%-a nem képes teljes egészében lebontani a tejcukrot.

Forrás: Wikipédia

Valamit nem értek. A gabonafélék és tejek fogyasztása szinte egyidős az emberiséggel. Valami oknál fogva eddig nem okozott semmiféle problémát. Most a XXI. században hatalmas elánnal bélyegzik meg ezeket a termékeket. Vajon eddig miért nem okozott ilyen mértékű gondot? Esetleg nem az adalékanyagok szervezetre gyakorolt hatását kellene alaposabban megvizsgálni? Biztos vagyok benne, hogy azok az anyagok okozzák az egyes érzékenységet, amelyeket belekevernek az élelmiszerekbe. Ezek hatásait egyáltalán nem vizsgálják. Nagyon valószínű, hogy az évtizedek óta használt adalékanyagok teszik tönkre a bélrendszert, mely úgy reagál, hogy nem funkcionál normálisan. Jelzést küld a külvilágnak, hogy valami nem stimmel. Az adalékanyagok kis mértékben évtizedek alatt kifejtették romboló hatásukat. Itt az eredmény.

 

        Az élelmiszer feldolgozó ipar az 1970-es évektől kezdve alkalmazza az adalékanyagokat minden élelmiszerben. Nem is az évszám a lényeg, hiszen pontosan ezt nem lehet meghatározni. Ennek lényege, hogy évtizedek óta etetik velünk a különböző eljárásokkal kezelt élelmiszereket. Az egyes termékek ellenőrzésére ugyan vannak előírások, de az összhatást mégis a fogyasztók szervezete jelzi vissza kellőképpen. Ez a visszajelzés az egyes újszerű betegségek sorozata. Erről van szó. Sajnos megfigyelhető, hogy sok újszerű betegség üti fel a fejét mostanában. Ezek mind a sokat használt vegyi anyagok következménye. Ezek az anyagok jelen vannak a minden napi életünkben. Mindent nem lehet ellenőrizni, hiába is hivatkoznak erre. Egyszerűen képtelenség. Tökéletesen érthető, miért hangsúlyozzák egyre jobban, hogy természetes alapanyagokat használjunk. Ha átgondoljuk, talán helye van annak az elméletnek, mely azt mondja, hogy az élelmiszeripari termékekbe kevert adalékanyagok okozzák az újszerű betegségek döntő többségét. Miként lehetne ezen változtatni? Visszatérni a természetes alapanyagokhoz. Talán furcsa egybeesés és véletlen, de én személy szerint nem tartom annak, hogy  az 1970-es évek előtt nem hallottunk sem laktóz, sem glutén, sem ilyen mértékű cukorbetegségről. Lehet furcsa véletlen, hogy az adalékanyagok megjelenésével, és az azt követő évtizedek elmúltával új betegségként jelentek meg az említett betegség típusok. Én meg vagyok győződve, hogy ezek az adalékanyagok okozzák a glutén, laktóz és cukorbetegségek ilyen mértékű emelkedését. Ezt miért nem vizsgálják? Elkönyvelték, hogy ilyen betegségek vannak, kialakultak, és ráépítették a gyógyszeripar és egyes alternatív ágazatok termékeit, és sulykolják az emberekbe ezeknek a termékeknek fogyasztását. Meg vagyok győződve róla, ha elhagynák az adalékanyagokat, megszűnne mindhárom betegség típus. Úgy látszik, hogy a korábban említett dolog, nevezetesen az, hogy az ember nem számít, nagyon is megállja a helyét. Hogy miért? Mert ismét az ember a kísérleti nyúl. Az ételek, italok olyan vegyi anyagokkal vannak kezelve, melyek emberek millióit betegítik meg. Az adalékanyagokra vonatkozó megállapítás igaz, semmiféle kutatási, kísérleti alappal nem rendelkezik. Tapasztalással viszont igen. Ez a tapasztalati idő most már néhány évtized. Ennyi idő után már alaposan feltételezhető, hogyha kis adagokban is kapják az emberek ezeket a vegyi anyagokat, hatással van a szervezetre. Ez a „kis adag” rengeteg ember mindennapi életét keseríti meg azzal, hogy egyre többen szenvednek az újszerű betegségek valamelyikében. Hol tartunk most? Ugyanúgy jelen vannak ezek az adalékanyagok az élelmiszeripari termékekben. Sőt! Ellenőrzött és engedélyezett termékekről van szó. Akkor miképpen lehetséges, hogy ilyen drasztikusan emelkedett az újkori betegségek aránya? A négy betegség típus 7,4 millió embert érint kis hazánkban. Félelmetes szám! Feltennék egy kérdést így a végén. Talán nem is cél, vagy érdek, hogy ez megváltozzon? Mindenki, aki ezzel foglalkozik, elfelejtette a megelőzést, elfelejtette az ok feltárását? Vagy ez senki nem érdekel? Inkább egyenek az emberek még több vegyi anyagot az újszerű betegségek ellen, és legyen fenntartható több olyan ágazat, mely erre telepedett rá? Ebből fakadóan az emberi szervezet még gyengébb, immunrendszere romló, ellenálló képessége erősen csökkenővé válik. A szörnyű az, hogy a gyerekek is ebben a csapdában vannak. Náluk még intenzívebben jelentkeznek ezek a hatások, mert kisebb test fogadja be, bár kisebb adagokban, de a szülőtől már kap egy alapot. Mi várható ettől az állapottól? Sajnos egyre több olyan ember lesz, aki valamilyen újkori betegségtől fog szenvedni, ezáltal egyre több vegyi anyag bevételére lesz kényszerítve. Ez egy beláthatatlan spirál, melynek a végét nem lehet látni.  

Az alábbi felosztásban lehet megtalálni ezeket az anyagokat.

Színezékek: E-100-E199

Tartósítószerek: E-200-E299

Antioxidánsok: E300-E399

Emulgeálók, stabilizálók, sűrítők és zselésítők: E400-E499

Ízfokozók: E620-640, és E950-960 ezek arra valók, elnyomják az ízbeli hibákat.

Forrás: Lyrius Humán Egészség Szolgáltató Központ

Az emberek íz világát nagyon torzítják. A felnőttek nagy része még tudja, hogy mely természetes anyagoknak milyen valódi ízük van. A gyerekek már ezzel a torz világgal találkoznak. Ez odáig mehet, hogy nem ismerik meg az adott gyümölcs valódi ízét, és nem is hajlandóak megenni, vagy meginni. Talán egy vicces hasonlat. A gyerek azt hiszi a tehénről, hogy az lila, mert még nem látott valódi tehenet. Vagy ami még furcsább, hogy honnan van a tojás? Egyszerű a válasz, a boltok polcairól. Valami ilyen torzulás fog bekövetkezni azáltal, hogy az egyes adalékanyagok eltorzítják a valódi ízeket. Ezért hangoztatják, a természetes alapanyagok a nagyon fontosak, és én is e mellett vagyok.