Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A tudatmódosítás jelei

A tudatmódosítás jelei

Első rész

      Igazából nem tudom, hol is kezdjem. Egy kicsit kényes a téma, egy kicsit talán elcsépelt, egy kicsit talán hétköznapi, de sajnos nagyon is valós jelenséggel állunk szemben. Konkrétan miről is van szó? Hát arról, hogy mi az oka annak, hogy bizonyos emberek, embercsoportok miért viselkednek úgy, ahogy, mi az oka annak, hogy egy kissé deformált jelenség ütötte fel a fejét annak tükrében, hogy milyen társadalmi rétegeket érint inkább ez a téma. Ahhoz, hogy egy átfogó leírást készítsek, egy kicsit, mint minden más esetben vissza kell menni egy kicsit az időben. Hogy miért? Mert az említett jelenségeket orvosolni tudó, vagy orvosolni vélő, illetve rálátással bíró személyek szerves részei, és egyre inkább részesei ennek a szinte új „divatnak” a kezelésében. Miért írom azt, hogy kezelésében? Mert ezeket a jelenségeket és emberi viselkedéseket már olyan szinten kezelik, ami az orvoslást érinti. A megdöbbentő az, hogy az elfogadása ennek olyan szinten van, hogyha valami kis apró eltérés mutatkozik valakinél, akkor már valamilyen beavatkozást javasolnak. Hát nézzük.

Emberek milliárdjai élnek Földünkön. Mindenki más és más. Jellemek, alkatok, magatartások, viselkedésformák, gondolkodás, helyi- és világkép nézetek stb. Nem lehet mindenkit egy kalap alá venni, azaz mindenkinek van a felsoroltakról véleménye, döntése. Mivel emberekről van szó, így a hosszú évszázadok alatt különböző testi és lelki sérülések, bántások, traumák érték az embereket. Ki jobban, ki kevésbé tudta ezeket kezelni. A mai világ embere, beleértve a gyerekeket is, úgy néz ki, hogy egyre inkább nem tudja kezelni ezeket a ráhatásokat. Milyen ráhatásokról beszélünk? Óvodai, iskolai, munkahelyi, társadalmi. Meglepődnek az első szó hallatán, hogy óvodai? Nem kell, de ne szaladjunk ennyire előre. Nem egészen új szavak és új terület, amiről szó lesz. Ez a lelki egyensúly, a lelki válság, a lelki problémák megoldásának tárgya, a pszichológia, kezelői a pszichológusok.  A pszichológia görög szó, annyit jelent lélektan. Ma már annyira közhelynek számít ez a fogalom, hogy egyszerűen természetesnek vesszük a jelenlétét. De vajon mennyire van rá szükség? Nézzük. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valamilyen lelki problémája. Az orvostudomány fejlődésével ez az ágazat is kiharcolta a maga helyét az orvoslás rendszerében. Itt álljunk meg egy pillanatra, és fogalmazzunk meg valamit. A lélektan nem tartozott az orvoslás körébe, illetve még valami, a pszichológia összetett szó, ami lélek tudományt jelent, azaz, valaminek a tanulmányozása, az emberhez tartozó gondolkodásával és viselkedéssel foglalkozó tudomány. Mivel ez igen tág teret takar, így nagyon nagy lehetőség van arra, hogy mindent bevonjanak ebbe a tárgykörbe, hiszen nincs olyan terület, aminek ne lenne pszichológiai meghatározása. Hogy miért van erre szükség? Mert ezzel olyan teret engednek szabadon, és hagynak nyitva, melyet minden oldalról lehet magyarázni, és minden oldalról lehet kifogást találni. Magyarul: az emberi viselkedést és gondolkodást teljesen meg lehet magyarázni ezekkel a rálátásokkal és az alkalmazott eljárásokkal. Mivel ez a fogalom minden területet átfog, egyben megfoghatatlanná is tesz, nem véletlenül kezdtem és említettem korábban az óvodát. Ugyanis jelenleg míg az orvoslás területén számtalan olyan vizsgálat van, ami egy bizonyos betegséget tudományosan felderít és megalapoz, addig a pszichológia területén ilyen eljárás nincs. Magyarul: semmilyen bizonyított eljárás, semmilyen konkrét vizsgálat nincs arra vonatkozóan, hogy egy bizonyos lelki vagy gondolkodásbeli esetleges zavart, ha annak lehet nevezni, ki tudtak volna mutatni. És most tessék figyelni. Minden évben kiadnak egy katalógust, melyben felsorolják az ehhez a területhez tartozó eltérések „orvosi” meghatározását. Míg korábban az erre vonatkozó meghatározások a tízes nagyságrendet takarták, addig manapság ez a szám több százat tesz ki. Nézzünk néhány példát.

Néhány fogalom pszichiátriai meghatározása:

Szégyenlősség = szociális szorongásos zavar

Egy szerettünk elvesztése = súlyos depressziós zavar

Honvágy= különválási szorongásos zavar

Gyanú = paranoid személyiség zavar

Vidámság és lehangoltság = bipoláris zavar

Megzavarhatóság = ADHD /figyelemhiányos zavar/

A pszichiáterek azt mondják, hogy a nemkívánatos viselkedés kezelésére az agy kémiai működésére kell hatni valamilyen külső dologgal, ez pedig valamilyen gyógyszer. Olyan ismert és bevált gyógyszerekkel ellentétben, mint a vérnyomáscsökkentők, a tudatmódosító pszichiátriai szerek esetében nincs pontosan megállapítható betegség, amit meg kellene gyógyítaniuk, viszont képesek felborítani azokat a kémiai folyamatoknak az érzékeny egyensúlyát, amelyekre a testnek problémamentes működéséhez szüksége van. Egyre több nem kívánatos viselkedésre mondják, hogy pszichiátriai gyógyszereket igénylő „orvosi zavar”. Ezek a tudatmódosító szerek népszerűvé váltak, holott nincs semmilyen konkrét betegség, amelynek a kezelésére kifejlesztették volna őket, nincs ismert gyógyhatásuk, viszont rengeteg a mellékhatásuk. Hogy lehetséges, hogy ennek ellenére, ezeket a tudatmódosító szerek használatát támogató pszichiáterek uralják a mentális gyógyítás területét. Hát persze, a pénz. Őrült nagy üzlet.

A tudatmódosítás jelei

Második rész

A pszichiátria elismeri, hogy nem rendelkezik gyógymódokkal. „Nem ismerjük a mentális betegségek okait. Nincsenek módszereink az ilyen betegségek »gyógyítására«.” – Dr. Rex Cowdry pszichiáter, az amerikai Országos Mentális Egészségügyi Intézet (NIMH) igazgatója, 1995 Az agyi képalkotó eljárás nem bizonyítja a mentális betegséget. A pszichiáterek azt állítják, hogy az agyi képalkotó eljárás ma már olyan változásokat is kimutat, amelyek „bizonyítják”, hogy a mentális zavarok – mint például a skizofrénia és a depresszió – agyi eredetűek. Ezt semmilyen tudományos bizonyíték nem támasztja alá – továbbra is az áll, amit a tanulmányok „apró betűs részei” mondanak: „úgy tűnik”, „lehetséges” és „reményeink szerint”. Idézet a „Tébolymarketing előadás” anyagából.

           Az érzelmi és mentális nehézségeket a pszichiátria betegségnek állítja be azért, hogy szereket adhassanak el rájuk. Ahogy említettem korábban, van egy kézikönyv, melyben felsorolják és megszavazzák a pszichiátriai zavarokat. Ismétlem: megszavazzák. Nincs semmiféle tudományos alapja. Sajnos most olyan téma következik, ami szorosan összefügg ezzel, hiszen a cél a két terület górcső alá vétele. Itt szeretnék visszakanyarodni az óvodai esetekhez. Az óvodában a gyerekek még élvezik a szabadság bizonyos fokát, ismerkednek egymással, beszélgetnek egymással, véleményt cserélnek és alkotnak, tehát egy elég összetett viselkedésforma alakul ki. Ezek a kis emberkék is rendelkeznek érzelmi, lelki világgal. Vidámabbak, szomorkásabbak, elevenebbek, csendesebbek, és lehetne még sorolni, ugyanúgy, ahogy a felnőtteknél is, különböző érzelmi megnyilvánulások és gondolatok kerülnek elő. Ez természetes. Az viszont már nem természetes, ha ezt látván azt mondják, hogy nézd, valami baja van a gyereknek. Mit csinálnak? Elviszik pszichológushoz. Hát persze. Aztán valamit megállapítanak, ami teljesen blőd valami, és kap a gyerek gyógyszert. Na, ezzel megnyugszik mindenki, és a gyerekbe tömik a szert. Aztán valami megint nincs rendben, mert előjön valami más. Na, irány a doki, és így megy néha elég sokáig, holott nem kellene tudatmódosító, hiszen ezekre a problémákra nincs gyógyszer. Olyan formában van, hogy mellékhatás címén valami más jön elő. Nem akarom a szót szaporítani, csak annyit: a szülőnek kellene jobban odafigyelni a gyerekre. Tudom, ebben a világban ez egy kicsit el van felejtve. Sajnos. A rohanás, a munka, a sok minden más elfoglaltság miatt egyre kevesebb idő jut a gyerekre. A felnőttek ingerültebbek, nyugtalanabbak, türelmetlenebbek. Ezt hozza ez a világ. Ezen kellene változtatni. De menjünk tovább. Ebben a korban iszonyú fogékony a gyerek mindenre. Minden apró részlet megtapad benne, megjegyzi, elraktározza. Ha a szülő részéről a felsorolt negatív tulajdonságokat teszi magáévá, akkor ugyan olyanná válik, illetve azt a magatartást veszi fel, ez viszont visszaüt az óvodai közösség más gyerekére is. Ahogy említettem, minden érdekli őket, és az is, hogy a másik miképpen viselkedik. Ezek megmaradnak bennük, és mivel otthon is előjönnek, ezt tartják jónak. Nincs korrigálás, nincs kontroll. Pedig kellene. Aztán később még sok más egyéb is hozzájön. Tágabb szemlélet, önállóbb viselkedés, magabiztosabb akaratnyilvánítás, szilárdabb szemlélet és vélemény. Sajnos itt már más is felüti a fejét. Rálátnak a világ dolgaira, szűkebb és tágabb értelemben is. Érzelmi világuk is fordulatot vesz, ami egy természetes folyamat. Ezt is sikerül sok esetben alaposan elrontani. Elég nagy fordulatot vett a fiatalok gondolkodása. Közel sem az a cél, hogy bármilyen formában is mélyen kritizáljam őket, illetve esetleg megbántsak bárkit is, de sajnos az a tapasztalat, hogy a beszédjük, a viselkedésük, a magatartásuk sok minden kívánnivalót hagy maga után. Nem is az a cél, hogy taglaljam ezeket a formációkat. Viszont valami ide kívánkozik. Ez pedig az iskolai, társadalmi helyük a rendszerben. Miért fontos ez? Mert igen sok esetben torzképet kapnak, és ugyanilyen torzképet akarnak közvetíteni. A viselkedés bármilyen társadalmi rétegből származó fiatalra érvényes, és sajnos nemcsak a fiúkra. Tudom, az általánosítás egy furcsa dolog, de jelen van. Azt is tudom, hogy eléggé le vannak terhelve, és valahol, valamilyen szinten ezt fel akarják oldani. A kérdés, hogy miképpen. A modern technikai eszközök igen erőteljesen jelen van a fiatalok körében. Jelenleg a fiatalok 70%-ának van okos telefonja, 56%-nak laptopja vagy számítógépe, 25%-nak tabletje. Hétköznapi szabadidejük 70%-át tölti ki a televízió és a számítógép, közösségi média 44%, telefon 32%. Manapság a fiatalok 88%-a internetezik. Sőt, a tizenévesek fele úgy nyilatkozik, hogy egy napot sem tudna kibírni a világháló nélkül. Nyugtathatnánk magunkat azzal, hogy csak tanul, ismereteket szerez a gyerek, de jellemzően nem ez a helyzet. A kutatások szerint az internetet a fiatalok elsősorban szórakozásra használják, csak másodsorban információforrásként. A tinédzserek tévé előtt töltött ideje azonban csak amiatt csökkent, mivel egy másik képernyő elé ülnek át: már rég laptopra, mobilra váltottak. Hát jelenleg ez a helyzet. A helyzet az, hogy ez nem lenne baj. A fiatalok a technikai eszközöket, mint ahogy a kimutatás is említi, nagyobbrészt nem az általános információszerzésre, hanem a közösségi oldalakra fordítja. Itt viszont megtalál mindent, ami jó, illetve ami rossz. Igen nagymértékben befolyásolja a fiatalok érzelmi és gondolatvilágát a közösségi média. Itt beleütközünk abba a szóba, hogy pszichológia. Olyan formában szeretnének élni, tevékenykedni, létezni, vagy megpróbálnak példaképet, követendő dolgokat magukévá tenni, amit a médiákban látnak, és itt jönnek a bajok. Ugyanis ez nem mindig sikerül, illetve ami még aggasztóbb, hogy más dolgot találnak ki maguknak. Mire gondolok?

Az öltözködés, a hajviselet, bizonyos viselkedési és beszédformák megjelenése. Ez önmagában nem lenne baj, csak a szélsőséges megnyilvánulások az aggasztóak. Hogy miért vannak ezek jelen? Mert valamivel különbnek kell lenni a másiktól. Ez a fő mozgatóerő, és itt nincs határ, sem a felsoroltakban, sem a viselkedésben. A fiatalok nagyon is pontosan tudják, hogy mit tesznek. Az egy kifogás, hogy fiatalkorú, és csak egy csínytevésről szólt a dolog. Nem. Amiket gondolnak, tesznek, az egy tudatos viselkedés. Nagyon sok esetben egyáltalán nem érdekli őket a következmény. Pedig következmény nagyon sok esetben van. Nem lehet realitás nélkül élni. Ez egy fontos dolog. A fiatalok nem látják be azt, hogy vannak korlátok, vannak szabályok. Sok esetben egymást viszik bele olyan dolgokba, amiket személy szerint nem tenne, de a csoport, és hogy na, majd én”, „majd meglátjátok”, vagy „mi az, nem mered” fogalmak szerint tesznek. Aztán jön a baj. És a baj egyik megnyilvánulása, amit korábban már említettem, az érzelmi és gondolatvilág, azaz pszichológia. Ugyanis ez a fogalom takarja az érzelmi és gondolatvilág összességét. Ha olyan súlyos dolgok történnek, akkor azt mondják, hogy pszichológushoz kell vinni a gyereket. Tudják mennyire elterjedt ez a hozzáállás? Ma már nincs olyan terület, ahová ne tört volna be ez a fogalom. Higgyék el, ezt szó szerint értem. Online felmérés, munka-immun-fejlődés, és ki tudja, még milyen pszichológiai szakok vannak. Tényleg nincs olyan terület, ahol ne lenne jelen ez a szak. Ez sem igazán a baj. A baj ott kezdődik, hogyha valaki ilyen helyzetbe kerül, akkor fennáll a veszélye, hogy valamilyen tudatmódosító szert írnak fel neki, és ezzel elindul egy igen rossz folyamat. Ha egy gyerek, vagy fiatal viselkedése kicsit is elüt a normálistól, lehet, hogy csak átmenetileg, akkor már el kell vinni pszichológushoz. Több száz meghatározás van bizonyos olyan állapotokra, ami szinte nem is létezik, illetve nem lehet értelmezni, csak megmagyarázni. És magyarázat van bőven. Mondok valamit. Minden esetben, hangsúlyozom, minden esetben, és ez tapasztalat, a békés, nyugodt, őszinte beszéd a legjobb terápia, a legjobb megoldás. Kérdezhetnénk, akkor mi a baj, akkor ez miért nem működik? Miért fordulnak mindjárt pszichológushoz? A válasz roppant egyszerű. Ez a kényelmes, mert nincs rá idő, hogy a gyerekkel, vagy fiatallal el tudjunk beszélgetni, illetve van egy fontos szabálya.

A tudatmódosítás jelei

Harmadik rész

Az őszinteség. Ja, igen. Ez hiányzik. E nélkül a fogalom nélkül nincs semmi, és nem is működik helyesen semmi. Sem családi, sem közösségi életvitel e nélkül, hogy őszinteség nem létezik. Hazugságokkal, igaztalan történetekkel, teljesen mindegy milyen formában, nem lehet gondolati és lelki egyensúlyt fenntartani. Hová keveredünk megint? A gondolati és lelki válságok özönébe. Ami egyszer elindul, azt csak görgetni lehet, és nem lehet megmondani, hogy mi lesz a vége. Egy lényeges és fontos dolgot meg kell említeni. Soha nem késő!!!! Ott kell lenni, bele kell állni, el kell mondani, bármennyire is kellemetlen, és nyugodtan lehet azt mondani, hogy mindenféle terápia nélkül működik a dolog. Mindennek az alapja az őszinteség. Bármiféle kis tüske marad, nem érvényesül az egész, mert az a valami gördül a személy előtt mindaddig, míg valami hasonló nem alakul ki, azaz, lelki, illetve gondolati probléma. Sajnos be kall látni, hogy a fiatalok nagy része bizonyos célok eléréséhez az igaztalanságot, a hazugságokat vállalja fel. Amikor ez a hazugság tömeg összeomlani látszik, amikor szembesítik a dolgaival, akkor következik be, hogy válság alakul ki. Azért azt megjegyzem, hogy a mai fiatalok azért nem annyira buták, hogy ezt ne tudják felmérni. De csinálják, és amikor kiderül valami, akkor jön a magyarázkodások végtelen sora. Jön az, hogy őt nem érti meg senki, nem szereti senki, vele nem törődnek, stb. Az is előfordul, hogy ezeknek egy része sajnos, de igaz. Egy új jelenség ütötte fel a fejét, ami az érzelmi, és gondolati eseményhez van nagyon közel. Ez pedig az erőszak jelenléte a hétköznapokban. Ez még inkább lehetne pszichiátriai eset, de valahogy ezt nem abban a formában kezelik, ha kezelik egyáltalán. Ennek a jelenségnek végső helye a bíróság. Van még egy ennél is riasztóbb dolog. Ez pedig az embereket egyre inkább befolyásoló külső ráhatás. Szinte észrevehetetlen, de mégis jelen van immár mindenhol. Televízió, újság, számítógép, mobiltelefon. A cél az emberek tudatának olyan formálása, ami iszonyú profitot termel. Ez a folyamat sikeres. Az emberek vevők rá, és hihetetlenül ki van finomítva a célcsoport felé. Mindenki azt hiszi, hogy bizonyos dolgokban ő dönt. Ez már nem így van, annak ellenére, hogy meg van győződve döntése helyességéről. A döntés más kezekben van, mi csak végrehajtjuk azt. Az ember csak fogyasztó.  Így a vége felé egy lényeges, és fontos dolgot mondok, talán a legfontosabbat. Őszinteség, szeretet, tisztelet, megbecsülés. Lehet, hogy már ezek elcsépelt szavak, de próbáljuk meg visszacsempészni érzelmi és gondolati világunkba. Egy jelenséggel állunk szemben, amit lehet kezelni nagyon egyszerűen. Hogy mivel? Azzal a négy szóval, amit felsoroltam. 

Ui: sokáig gondolkodtam, hogy ide írjak-e még néhány gondolatot, hogy mennyire át lett formálva az emberi gondolkodás. Megdöbbentett, amikor tizenéves borotvapengét akart itatni osztálytársával, megdöbbentett, amikor videó készült, amint egymást verik a tanulók, és a harmadik csak nézte, megdöbbentett, amikor biztonsági őrök vernek egy utast, megdöbbentett, amikor egy agresszívan viselkedő személy, büntetlenül elhagyta a helyszínt, mert ő volt a hangosabb, és erőszakosabb. Lehetne még sorolni. Gondolom, tudják, miről beszélek. Ez vajon a normális gondolkodás? Mitől vadultak meg az emberek? Mi teszi olyanná őket, amit esetleg nem szeretnének, mégis naponta gyakorolják? Mi okozza ezt az általános közönyt, és fásultságot, ami ezt a lelki, és gondolati válságot okozza? Ezt a közönyt, és fásultságot az emberek egymás ellen is alkalmazzák. Milyen tudati válság, változás idézi elő mindezeket? Vajon a kilátástalanság, a folyamatos túlterhelés, a tudattalanság okozza mindezt? Nehéz a válasz? Talán nem. Egy valami kell csak hozzá, ami sajnos az emberekből egyre inkább eltűnik. Ezt a jelenlegi magatartást, már alapvetőnek állítják be, és e szerint élik az emberek mindennapjaikat. Ez a tudati formálás lényege, hogy ez a viselkedésmód fennmaradjon. Ez a lelki, és gondolati formálás, napjainkban gőzerővel tart. Érdekek, értékek tartoznak hozzá, érdekek, és értékek társulnak vele. A következménye beláthatatlan. Hogy mivel lehetne ezt javítani, esetleg megváltoztatni? Hagyjam az olvasóra? Igen, hagyom, mert így mélyebben át tudja mindenki gondolni ennek a dolognak lelki, és gondolati tartalmát, lényegét. Valami még nagyon is ide kívánkozik. Sok cikk jelenik meg különböző témakörökben. Az érdekesség az, hogy mindig kérdőjelek sokaságát hagyja maga után egy téma. Csak egy példa szorosan a fent említett témához. A szülők természetesen elkísérik gyereküket az első nap az iskolába. Nem valószínű, hogy minden gyerek ismeri a másikat. Mi történik, ismerkednek. Előjönnek az óvodai dolgok, az ott betöltött szerepük milyensége, és igyekszik azt tovább vinni. Talán sokaknak meglepő, ha azt említem, hogy a már itt gyerek hozza magával azt a tulajdonságát, aminek alapja az erőszak. Erős szó? Talán. Nézzük csak. Néhány nap, vagy hét elteltével kialakulnak az erőfölények. Ne csodálkozzanak. Így van. Ezt látta otthon. Ezt látta akkor, amikor elmentek valahova nyaralni, és rendetlenkedett, de nem szóltak rá, ezt látta, amikor összejöttek a szülők a gyerekekkel együtt, és konfliktus alakult ki köztük. Néhány esetben még a szülők is összevesztek e miatt. Persze mindenki a saját gyerekét védi. Ez a természetes. Csak az nem a természetes, ahogy. Na, ezt a viselkedésformát viszi a gyerek magával, és érdekes módon jönnek a konfliktusok, melyekbe a szülők is beleszólnak. Ez elindít egy folyamatot, melybe most nem szeretnék belemenni. A lényeg, hogy jó néhány gyereket elvisznek orvoshoz. Utalok egy minap nyilvánosságra hozott adatból. Évente 1000 gyereket kezelnek pszichológusok

        2010-2014 között 10 667 iskolás került kezelésre. Ez nagyon sok. Ami még riasztóbb, hogy 2014-ben 85 667 pszichiátriai ellátást igénylő gyerekre 167 orvos jutott. Sok érdekes információ, adat megjelenik különböző fórumokon. A baj az, hogy nem a közember számára. Ezek az információk, valamilyen tanulmányban, cikkben, egyes újságírók tollából jelenik meg valahol. Azért írom, hogy valahol, mert ha esetleg arra kerül sor, hogy az ember erről nem tudott, akkor tudnak hivatkozni, hogy de igen itt, és itt megjelent, sőt most is el lehet olvasni. Azt elfelejtik, hogy a mai embernek nincs arra sem ideje, sem kapacitása, hogy ezeket esetlegesen megkeresse. Idősebb ember tollából íródnak e sorok. Ezt csak azért jegyzem meg, mert az én iskolás éveim alatt, sőt az én fiam iskolás évei alatt sem fordult elő egyetlen egy eset sem, amikor pszichológust, vagy pszichiátert kellett volna valakinek igénybe vennie. Ez a modern ember, illetve modern gyerekek betegsége. Erről is, mint sok más dologról, a szülők tehetnek. Onnan indul ki minden. Amit a gyerek a szüleitől lát, azt viszi tovább. Ehhez később hozzáadódik a társai okozta tulajdonságok, szokások. A mai gyereknek ki kell tűnnie valamivel, még ha az a valami nagyon is rossz, hogy felfigyeljenek rá. Ez a modern világ ifjúságának életfelfogása. Ez az alap. Sajnos azt kell mondani, mint sok más esetben, hogy ez is egy torz gondolkodás.

A tudatmódosítás jelei

Negyedik rész

Van még valami, ami ide kívánkozik. A pécsi idegklinika egyik ápolója, a saját munkatársainak adott különböző, az osztályon használt gyógyszerek közül. Náluk szédülést, magas vérnyomást, fáradékonyságot, alvászavart, feszültséget, álmosságot, izomgörcsöket, pánikszerű rosszullétet lehetett megfigyelni. Eddig a hír. Az átlagember ezt meghallgatja és túllép rajta, szörnyülködések mellett. Ez kb. 5 percig tart, és akkor talán még sokat is mondtam. Hogy miért? Hát nézzük. Ezen az osztályon olyan orvosok dolgoznak, akik az oda beutaltakat kezelnek. Valamit megállapítanak, aztán az egészséges embernek felírnak valamilyen gyógyszert, ami az ő bajára egyáltalán nem jó. Ezeket a gyógyszereket beszedi, és előáll az a furcsa állapot, melyet az ápolónő okozott a kollégáinak. A kezelt „beteget” visszaviszik, hogy milyen egyéb probléma merült fel a gyógyszerszedést követően. Erre újabb készítmény, stb. Ezen, és hasonló osztályokon egy kitalált „betegségre” adnak gyógyszert. Más osztályokon számszerű eredmények alapján gyógyítanak. A vér, vizelet és más egyéb mintából megállapítanak elváltozásokat, laboratóriumi körülmények között. Ezekből az adatokból az adott orvos megállapítja a betegség, vagy elváltozás okát, és a megfelelő gyógyszert írja a betegségre. A pszichiátrián ilyen nincs. Egyetlen egy mérhető adattal nem rendelkeznek, teljesen a maguk által összeállított betegség típust alkalmaznak. Ezt éves konferenciákon saját maguk állítják össze. Semmilyen alapjuk nincs. Ezeket ruházzák az emberekre. Vegyi behatást írnak elő, azaz, szedjen gyógyszert. Fogalmuk sincs, hogy mi a probléma és játszanak, szinte kísérleteznek az emberekkel. Nem akarom elbagatellizálni, de ez olyan, mint amikor a borászok, pincészetek szakemberei összegyűlnek, hogy megállapítsák kinek a legjobb az adott évben a bora. Ők maguk között eldöntik egy adott borfajta elsőségét. „ Tudod Józsi bácsi, az idén a Te borod a legjobb, jövőre majd rám szavazunk”. El tudom ezt is képzelni. Hogy miért? Ne a borász döntse el egy borról, hogy jó-e, hanem a fogyasztó, hiszen neki készítik. A pszichiáter is ugyanezt csinálja. A nagykönyvből kiválaszt egy általa megfelelőnek vélt betegség típust, aztán a szerint próbálja kezelni. Azért írom, hogy próbálja, mert nem sikerül a kérdést megoldani, sőt nagyon is árt. A borzasztó az, hogy már a gyerekek a célpont, ahogy a fenti grafikon mutatja. Talán érdemes ezen elgondolkodni egy kicsit. A legfrissebb hírek szerint új pszichiátriai intézetek épülnek ország szerte, különböző nagyvárosokban. Vajon miért? Ha egyszerűen akarunk ezzel foglalkozni, akkor egy legyintéssel el lehet ezt intézni. Ha a dolgok mögé is szeretnénk nézni, akkor viszont érdemes egy kicsit a kimutatással foglalkozni, illetve a mai fiatalok gondolkodását előtérbe helyezni. Mi az oka annak, hogy a mai fiatalok olyan formában viselkednek, hogy kívánnivalót hagynak maguk után? Lehet nagyon egyszerűen is válaszolni, azért mert fiatalok, és felelőtlenek, nincs kötelesség tudatuk, nincs felelősség tudatuk. Többet nem szeretnék felsorolni, mert éppen ez a kettő elég ahhoz, hogy megértsük a viselkedésüket, vagy legalábbis megpróbáljuk megérteni, mert sajnos teljesen ez lehetetlen. Most jó néhány esetet fel lehetne sorolni, de azt hiszem mindenki hallott, és sokan találkoztak történésekkel.     

Pisa-jelentés 2015-ben, a 15 éves magyar diákokról

Funkcionális analfabéta /kék/

25%

Szövegértési képesség hiánya /zöld/

27%

Természettudományok ismeretének hiánya /sárga/

26%

Matematikai ismeretek hiánya /lila/

28%

Minden tantárgyban gyenge /piros/

18%

 Nézzük ezt a nemzetközi felmérést. Egyszerűen megdöbbentő, hogy ilyen adattal rendelkeznek a mai fiatalok. Érdemes elidőzni egy kicsit mellette. Nem véletlenül emeltem ki vastagon az egyes területek eredményeit, és fajtáját. Ez a magyar fiatalokra érvényes. Nem tudom, hogy más helyen az országban miként viselkednek, gondolom ez valahogy egységes, csak arra tudok hivatkozni, amit a lakókörnyezetemben tapasztalok. Csak röviden. A hétvégeken szinte elszabadul az ifjúság. Ez legfőképpen péntek, szombat, de gondolom ez mindenhol így van, mert ez időben nem kell másnap korábban kelni, és készülni a másnapra. Az utcákon megjelennek, és ordítanak, üvöltenek, trágár szavakat használva, ami manapság teljesen természetes, részegek, és megbotránkoztató módon viselkednek. Ez a folyamat egész éjjel tart, mert ki előbb ki később fetreng haza, vagy éppen megy egy másik helyre tovább inni, és idétlen módon viselkedni. Sajnos a jelenség nemcsak a fiúkat érinti. A lányok ugyanolyan partnerek ebben, sőt. Nem egyszer hallani a véleményüket, ami lehangoló. Fel lehet tenni a kérdést: ezek a fiatalok erre képesek? Ilyen módon kell szórakozni? Ez náluk a szórakozás? Ez jelenti a kikapcsolódást? Nevezzük csak meg konkrétan? Mi érdekli őket? Az erőszakos filmek, és játékok, a különleges megjelenés, az agresszió, a szex, a tudálékos magatartás, a felelőtlen, és meggondolatlan viselkedés, a felsőbbrendűség keltése másokkal szemben, az italozás, és drog, a semmittevés, soroljam még? Azt hiszem, nem kell. És mindezt hogy próbálják tálalni? Üres fejjel, tudás és intelligencia nélkül. Pont. Ez telik ki a mai magyar ifjúságból. Most jön a dolog lényege. Friss hír: több pszichiátriai intézetet építenek fel az országban fiatalok részére. Hogy miért? A fenti sorok a válasz. Az ilyen életformát folytató fiatal, szembetalálkozik azzal, hogy az életformája nem olcsó dolog. Tenni kellene valamit érte. Az viszont nem megy. A munka nem igazán, sőt egyáltalán nem tetszik. Szembetalálja magát azzal a ténnyel, hogy hogyan tovább. Kezdődnek a lázongások, a meg nem értések, a veszekedések, a komolyabb konfliktusok, stb. A vége: kezelhetetlen fiatal. Mi a megoldás? Majd egy pszichiátriai intézetben kikezelik. Hát ezért kellenek ezek az új intézetek, mert egyre több fiatal fog ide kerülni mentális, kezelhetetlen problémákkal.

A tudatmódosítás jelei

Ötödik rész

Nem vagyok sem orvos, sem tanár, sem semmi olyan végzettséggel rendelkező, aki tudna ezen változtatni. Egy valamit viszont nagyon jól tudok. Nem azt kellene erőltetni, hogy bedugják a fiatalokat esetleg évekre ilyen intézetekbe, és még ostobábban jöjjenek ki, hanem véleményem szerint az lenne a megoldás, hogy ezeket az eseteket megelőzzük. Hogyan? Azt hiszem, sőt tudom, hogy vannak olyan emberek, akik ezt meg tudnák oldani. Van egy probléma. Ez így ezzel a megoldással egyszerűbb. Minek kínlódni különböző területeken. Kisfiam, vagy kislányom, mentálisan labilis vagy, nem tudunk veled mit kezdeni, irány az intézet. Ott aztán majd kapsz megfelelőnek vélt kezelést. Lehet, hogy valamit elérnek náluk, de ezzel még műveletlen, tudás nélküli, semmilyen intelligenciával nem rendelkező ember kerül ki. És aztán? Na, ez a nagy kérdés, de nagyon úgy látszik, hogy pontosan azoknak, akik változtatni tudnának gyökeresen ezen az állapoton, azoknak ez egyáltalán nem érdeke, és egyáltalán nem érdekli őket. Azt mondják a fiatalság a jövő reménye, de azért azt tegyük hozzá, hogy nem az ilyen fiatalok. Sok, már fiatalon is nagy tudással rendelkező fiatal van, de nem elég, hiszen a nagy részüket a léha, nemtörődöm, felelőtlen viselkedés jellemzi. Olyan dolgokat találnak ki egymás ellen, agymás kárára, hogy szörnyülködik az ember, hogy ilyet valaki ki tud gondolni, és meg is tud tenni. Miért foglalkoztatja őket a rossz? Talán egyszerű a válasz: ezt látja elég sűrűn, és ez látszik könnyebbnek. Az erőszakot sugárzó filmek, a gazdagságot bemutató híradások, a felnőtt emberek viselkedése, a pornófilmek adta deformált szexuális magatartás, az agresszív viselkedés szinte mindenkivel szemben, és lehetne még sorolni. Egyre nagyobb probléma ezeket kezelni, sőt egyre inkább csúszik ki az irányítók kezéből ezeknek a helyzeteknek a kezelése. Az eredmény egyre rosszabb, és egyre agresszívabb a fiatal korosztály. Hol, és mi a vége? Nem tudni. Addig, amíg nem érdek, hogy ez megváltozzon, addig semmi esély rá.  Érdekes hír: „hatmilliárd forint keretösszegben fejlesztik a gyermek- és ifjúságpszichiátriai addiktológiai és mentálhigiénés ellátórendszert. Csak gondoljunk bele. Ha ennyi új intézmény épül, vajon hány ilyen korú fiatalra számítanak? Van egy ennél rémisztőbb szemlélet. Ma már ott tartunk, hogy szinte divattá vált a pszichológia kezelés. Itt azért definiáljuk a szavakat. A pszichológia a lelki jelenségek, / az emberi viselkedés/ tudományos, objektivitásra törekvő vizsgálatával foglalkozik. A pszichiátria a lelki betegségek tudománya, a pszichiáter pedig ennek az orvosa. Tegyük csak fel a kérdést? Mi a különbség a pszichiáter és a pszichológus között? A pszichiátria és a pszichiáter fogalma sokakban összemosódik, ugyanakkor a két szakma között nagy különbségek vannak. A legnagyobb eltérés, hogy míg a pszichológus bölcsészeti diplomát szerez, addig egy pszichiáter orvosi diplomával rendelkezik. Éppen ezért egy pszichológus nem írhat fel gyógyszert (pl.: antidepresszánst), míg egy pszichiáter igen. Egy pszichológus elsősorban a lelki folyamatok megismerésére specializálódott, a pszichiáter pedig a lélek és a test összefüggéseit vizsgálja. Bizonyos esetekben azonban a pszichológus és a pszichiáter együttműködésére is szükség lehet. Ebből adódik, hogy a kezeléseket pszichiáterek fogják alkalmazni, lefolytatni, mert nekik van erről végzettségük. Nézzük csak alaposabban? Ezeknek az orvosoknak rendelkezésre áll több mint 500 olyan betegség típus, amit ők találtak ki. Ezek közül lehet válogatni. Mi áll a háttérben? A gyógyszeripar. Emlékezzünk egy érdekes esetre. Egy ápolónő a kollégáin tesztelte az neurológiai osztályon található gyógyszereket. Eredmény: fáradékonyság, levertség, vérnyomás problémák, alvászavar, figyelemhiány, stb. Képzeljük el, hogy ezeket a gyógyszereket kapják azok is, akiknek semmi olyan bajuk nincs, ami miatt ezekből a gyógyszerekből kellene szedniük. A problémájuk lelki eredetű, azaz, nem gyógyszeres kezelést igényel. A pszichiáter viszont felírja, mondván, ez kell a betegnek. Aztán jönnek a mellékhatások, ami miatt ismét orvosi beavatkozás szükséges. Hol a vége? Nem tudni. Hogy mennyire torz világ kezd, vagy már kialakult, néhány hétköznapi példa. Milyen emberi gondolkodásra vall az, amikor a saját hozzátartozójához jönnek segíteni, és azokat támadja meg. Hány autót látni, hogy a rózsafüzér lóg a belső visszapillantón. Aki tiszteli, és gyakorolja a vallást, az nem tesz ilyet. Hát akkor miért? Jól néz ki, és gondolja, hogy mások odafigyelnek, hogy ő milyen vallásos. Na, itt téved a legnagyobbat. Ez képmutatás, semmi más. Mosolyra fakasztó, amikor a focisták kifutnak a pályára, dobálják magukra a keresztet, miközben a meccs alatt trágár módon beszélnek, és sok esetben minősíthetetlen módon viselkednek. Ebből fakadóan nem csodálni, hogy egyre több lelki sérült ember szaladgál az utcán, és egyre több erőszakos, agresszív embert nevel ki a társadalom. Torz, hamis, valótlan információk, adatok érik az embereket minden nap. Nem tudják kiválogatni az igaz híreket, ezáltal egy bizonytalan valótlan világkép alakul ki bennük, agresszióval az élen, és ez sajnos már az utcákon is jelen van. A mai modern ember erőszakos, agresszív, gátlástalan, nagyképű, hazug, öntelt, és roppant buta. Azért aggatja magára ezeket a jelzőket, mert tudata ennyire le van butítva, és ezekkel, sokkal jobban tud érvényesülni. Fél az intelligens, művelt, nyitott gondolkodású, normális tudattal rendelkező, széles látókörű, becsületes, tisztességes, szeretetben élő embertársaitól. Irtózik ezektől a fogalmaktól, minden olyan embertől, és minden olyan dologtól, ami kicsit is gondolkodásra serkentené szürkeállományát.   Tudatlanságát nem leplezi, mert nem is tudja, hogy az mit jelent. Ezek a viselkedésformák, és jellemző magatartások a mindennapi élet velejárói. Okkal, és joggal felmerül a kérdés: vajon mivel, és hogyan lehet elérni ilyen állapotot? Részemről nagyon egyszerű a válasz. Ennyire le kell butítani egy társadalmat, ennyire kell módosítani tudatát, és utcára kerül egy új embertípus, akit teljes egészében lehet irányítani, teljes egészében felügyelet alatt lehet tartani, teljes egészében félelemben, és bizonytalanságban lehet tartani, és vele teljes egészében ki lehet alakítani egy modern rabszolgatartó társadalmat anélkül, hogy a hatalom bármilyen nagyobb erőfeszítést tenne. A kifinomult módszerek azt a látszatot keltik, hogy olyan világban él, amit irigyelni kellene, és amiben ő van a középpontban. Ez valóban így van, hiszen a figyelem rájuk irányul azért, hogy ne gondolkodjanak, csak azt cselekedjék, amit mondanak nekik, és ezzel olyan gépezetté válnak, akik kiszolgálják hiánytalanul a hatalmat. Itt a válasz a címben szereplő fogalomra, a tudatmódosításra. Ezzel bármit el lehet érni, és el is fognak érni, sőt, már el is értek. A tudatmódosítás nem kopog az ajtón, hanem már be is lépett. Itt a végén azért felmerül egy újabb kérdés: vajon mit lehet tenni? Egy dolgot: képezni magunkat, tanulni, ismereteket szerezni, tudásunkat bővíteni, hiszen azok, akik ezt a rendszert ilyen módon működtetik szerte a világban, nagy tudású emberek, hiszen ők hozták létre ezt a társadalmat, és ők aratják le annak gyümölcsét. Nem az ostobaság csillogtatásával lehet ez ellen tenni, hanem a józan, és megfontolt gondolkodással, és még nagy tudással. Csak még egy mondat, hogy teljes legyen a kép. A leírt viselkedésformák, és magatartások csak egy hajszálra vannak a pszichiátriai esetektől. Az ezt követő dolgokat már nem nehéz elképzelni, oly annyira nem, hogy ma már ott tartunk, hogy általánosan elfogadott, és szinte divattá vált a pszichológusi kezelés, és az oda történő beutalás. A valamikori normál viselkedést, ami természetes formában mutatta meg magát, és semmi kirívó esetet nem produkált, azt ma már kóros elváltozásként kezelik. Sajnos ez az utolsó mondat igen sok területen már teret is hódított. Talán nem véletlenül. Itt tart ma a modern rabszolgatartó társadalom tudat nélküli egyede.  

A tudatmódosítás jelei

Hatodik rész

Vajon mi okozza azt, hogy az emberek így viselkednek? Mi okozza azt, hogy ennyire eltávolodnak egymástól? Mi okozza azt, hogy ma már nincs normális társadalmi élet? Mi okozza azt, hogy ma már nincsenek normális emberi kapcsolatok? Mi okozza azt, hogy egyre ingerültebbek, nyugtalanabbak az emberek? Mi okozza azt, hogy ma már az emberek bizalmatlanok, a legszűkebb körben is? Mi okozza ezt az általános letargiát szerte a világban? Mi okozza azt, hogy az emberek igénye, igénytelensége fokozódik minden iránt? Mi okozza azt, hogy az emberek viselkedésformája nagyon sok kérdést hagy maga után? Túl sok a kérdés, de talán a válasz rövidebb, de roppant elkeserítő. Nem szeretnék túlságosan hosszasan elmélkedni e felől. Csak néhány fogalom, ami valamilyen szinten választ ad a felvetett kérdésekre. Tőszavakban, és pár mondat. Bizonytalanság, bizalmatlanság, félelem, közömbösség. Ha ezek uralják az ember gondolatait, akkor minden olyan dolog kialakul, amit a kérdésekben feltettem. Van még valami, ami fontos, és lényeges, mégpedig az, hogy az emberek mindig adósságcsapdában legyenek. Ez egy életre behatárolja lehetőségeit. Ezek a lehetőségek azok, amikben él, és ezeket nem tudja kikerülni, magyarul, azt képzeli, hogy ami lehetőségek vannak, mindez érte, neki lett így kitalálva, és élve ezzel a dologgal, ilyen formában reagálja le a vele való történéseket. Valóban az embereknek lett ez így kitalálva, de számukra negatív formában, azaz, a rendszer azt közvetíti, hogy ne gondolkozz, majd mi megmondunk mindent mit hogyan, és milyen módon kell csinálni, tenni. Na, ebben él a mai modern ember, és válik agresszívvé, erőszakossá, bizalmatlanná, mert a rendszer negatív dolgai őt sújtja. Az ember ezt az irányítási formát egyáltalán nem látja már, és szinte nem is tudja érzékelni, mert tudata ennyire lett módosítva. Ehhez semmiféle fizikális tudatmódosítóra nincs szükség, egyedül egy roppant kifinomult, és alaposan kigondolt informális, és kommunikációs rendszerre. Az már más kérdés, hogy ebből az életformából fakadóan egyre több embernél jelentkeznek olyan tünetek, melyek nem a normális emberi viselkedést mutatják. Sajnos ez már nagyon fiatalon is jelen van. Korhatár nincs, hiszen a viselkedés, és magatartásformák már a családban kialakulnak. Senki nem higgye, hogy ez valamilyen elmélet. Mindenki nézzen körül, és meglátja a valóságot. De vajon meg akarja-e látni valaki is? Fel kell tenni egy kérdést. Ugyanis egy kérdés választ tud adni ezekre a kérdésekre. Vajon lehet-e változtatni az elmondottakon? Jó hírem van. Igen, lehet rajta változtatni. Nem könnyű, de lehetséges. Hogy mivel, és hogyan? Azzal, hogy tudásunkat növeljük, rálátásunkat a világra bővítjük, és odafigyelünk mindenre. Gondolkodjunk dolgokon, vajon miért van úgy, ahogy, és az miért hátrányos az emberekre? Tudom nem egyszerű, mert annyira elharapódzott a jelenlegi viselkedésforma, hogy szinte ezt hiszik az emberek, hogy ez a normális, amiben élünk. Türelem, sok türelem kell hozzá, hiszen az ellenkezőjét sem egyik napról a másikra sikerült így kialakítani azoknak az embereknek, akik mára létrehozták a mai modern ember személyében az új, virágzó modern rabszolgatartó társadalmakat. Azért írom többes számban, mert ez világjelenség, az Új Világrend egyik alapköve. Talán egy dolog még így a végére. Nézzünk körül egy kicsit. Milyen sok szörnyűséget hall és lát az ember minden nap. Sok olyan van, amit normális ember nem követ el, és nem csinál. Ebből is látszik, hogy deformálódik az ember tudata. Az élet, a társadalom, a mai modern ember minden napjaiban jelen van a félelem, a bizonytalanság, a becstelenség. Ide tartozik, ha megfigyelték már a ragozás. Nincs konkrétum. Kétségek között hagyják az embereket azzal, hogy feltételes módban közölnek dolgokat, és mindenki úgy értelmez valamit, ahogy éppen kedve tartja. Mivel ez jelen van, utólag bárhogy lehet magyarázkodni, főleg a hírt előadók, vagy kiadók részéről. Ja, és még egy. Az „okos”jelzővel illetett eszközök, legfőképpen az okos telefonok. Elgondolkodott már valaki, miért lett ez kitalálva? Miért emlegetik már szinte mindenhol, hogy okos valami? Azért, mert ezzel úgy érzi a vásárló, hogy többet kap, de hogy mit, azt senki nem tudja, csak jól hangzik. Annak a készüléknek az a rendeltetése, semmivel nem „tud” többet. Ma már furcsa, szinte megmagyarázhatatlan dolgokat állítanak be normálisnak. Ezek együttese váltja ki, hogy sok esetben úgy viselkedik az ember, mint egy állat, és valóban látszanak a tudatmódosítás jelei, és sokan úgy is viselkednek, de ez még nem a gyógyszerek hatása. A gyógyszerek majd ezután következnek, és hamarosan eljön az idő, amikor egyre több ember élni fog ezekkel a lehetőségekkel, ezekkel tudatmódosítókkal. Nem akarok példákat emlegetni, mert akkor igen hosszúra nyúlna a cikk, csak annyit, hogy talán jó lenne elkezdeni vissza terelni az emberek gondolatait, a tisztességes, becsületes, szeretet teljes élet felé. Talán még nem késő!