Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A só és a szervezet működésének harmóniája

A só és a szervezet működésének harmóniája 

   Már a régi mesékből is tudjuk, hogy milyen fontos szerepet töltött, tölt be az emberiség történelmében a só. Néhány gondolat magáról a sóról, és az emberi szervezet közti összefüggésről. A földtörténeti őskorban folyós halmazállapotú volt bolygónk, és minden elem megtalálható volt. A hőmérséklet csökkenésével az egyes elemek, vegyületek különböző hőmérsékletű tartományban csapódtak ki. A NaCl 800 Celsius fok felett légnemű, így az őslégkör alkotóelemei közé tartozott. A Föld fokozatos kihűlése során kicsapódott a só is, a vízgőz vízzé alakult, és feloldotta a földkérgen lévő sót, így alakult ki az élet kezdetének bölcsője, a tengerek, melyek így nyerték el azt a tulajdonságukat, hogy sóssá váltak. A föld mozgásából adódóan beltengerek alakultak ki, melyekben a tengervíz megrekedt, az éghajlat száraz volta miatt a víz kezdett párologni, ami azt eredményezte, hogy nőtt a víz sókoncentrációja, mígnem a benne levő oldott só kikristályosodott, és sórétegeket hozott létre. Az ilyen helyek a nagyobb lagunák, öblök, melyek egyrészt elzáródtak, másrészt nagyobb dagály alkalmával a víz megrekedt, nem tudott visszahúzódni. Többszöri ismétlődés alkalmával sórétegek rakódtak le. Hasonló jelenség játszódik le napjainkban is a Holt-tenger vidékén, a Nagy Sóstónál az USA-ban, vagy a Kaspi-tengernél. De mi is a só? Két elem alkotja ezt a vegyületet, a nátrium és a klór.  Kémiai képlete: NaCl. Oldhatósága: 1 deciliter vízben, 35,9 gramm sót lehet feloldani. Köznapi neve: konyhasó. Az egyik legfontosabb vegyület az ember számára.

A konyhasó az egyetlen ásványi eredetű ízesítő anyag, amelyet nem csak az ételek ízesítéséhez, hanem azok tartósításához is használunk. A só életszükséglet. A sóhiány szédülést, izomgyengeséget, görcsöket okozhat, de kritikusabb helyzetben apátiához, halálhoz vezethet. Szervezetünk napi NaCl-szükséglete széles határok között változik. Nyáron a nagyobb folyadékveszteség miatt jóval nagyobb a szükséglet is, télen, amikor keveset izzadunk, ez jóval kevesebb. Átlagos vegyes táplálkozás mellett kb. 5-15 g sót fogyasztunk. A só fizetőeszköz is volt az ókorban, sőt még a középkorban is. Számos népnél szokás a vendégeket sóval és kenyérrel fogadni. Halljuk, hogy asztali, tengeri, jódozott, vagy Himalája, vagy Maldon. Mi a különbség?

A só egyébként kitermelés/előállítás szerint háromféle lehet: tengeri só, kősó vagy szalinasó. A tengeri esetén a finomított vagy feldolgozatlan, durva tengeri sót a tengerekből és óceánokból nyerik, legtöbbször természetes módon elpárologtatva a vizet. Ahogy a víz párolog, a sót fagereblyékkel kúpokba húzzák össze, és hagyják teljesen kiszáradni. A szalinasót földalatti sós forrásvízből állítják elő, ugyanazzal a technikával, mint a tengeri sót. Ezeket a sókat ételek ízesítésére alkalmazzák leginkább. A Himalája vagy a Maldon sókat az ételek utólagos sózására érdemes használni, mert nem csak az ízükkel, hanem állagukkal is hozzátesznek az élményhez. A sófajták száma nagyon sok, ahogy a színük is változatos. Van kék, vörös, rózsaszínes só. A színek az egyes adalékanyagok nagyobb jelenlétére utalnak, vegyileg semlegesek. Gasztronómiai jelentőségű az egyes technológiák által előállított só. A lényeg: a vegyi összetétele nem változik. Sokan emlegetik, sőt több írás is megjelent már a Himalája só különleges voltáról. Ez a sófajta is ugyanolyan körülmények között keletkezett, mint bármelyik másik sófajta, igaz azzal a különbséggel, hogy tisztább, nincsenek benne szennyező anyagok, vagy legalább is kis mértékben. Összetétele ugyanaz: NaCl. Persze az üzlet itt is tág teret engedett ennek a sónak, mint sok más egyéb terméknek. Nézzük csak? Itt már kismértékben súroljuk az írás lényegét.  

A himalájai sót elsősorban kedvező táplálkozási tulajdonságai miatt kapták fel az elmúlt években. Az egyik nyomós érv a fogyasztásra, hogy ez a sófajta nyomokban 84 másik ásványt is tartalmaz (többek között kalciumot, magnéziumot, káliumot, rezet és vasat). Még ha ez így is lenne – bár egyre többen kételkednek a szám hitelességében – a sók 97-98 százaléka nem más, csupán nátrium-klorid. A maradék 2-3 százalék, ami annyira elenyésző mennyiség napi néhány csipetnyi só használata esetén, amelynek egészségre gyakorolt kedvező hatása megkérdőjelezhető. A nyomelemekhez zöldségeken és gyümölcsökön keresztül jóval egyszerűbben és költséghatékonyabban is hozzáférhetünk. A himalájai só hormonokat kiegyenlítő, keringést javító, méregtelenítést elősegítő hatásai pedig egyelőre még nem bizonyítottak minden kétséget kizáróan.

Nézzük a só élettani szerepét. A só vizet von el a sejtekből, így biztosítja a sejten kívüli vízháztartást. Napi ételeink sok káliumot tartalmaznak, de sót szinte alig. Ez vonatkozik a zöldségekre és gyümölcsökre is. Ezért nagyon fontos a só mindennapos utánpótlása. Mi a só képlete? NaCl. Itt a nátrium a fontos. A nátriumhiány az egyik leggyakoribb „hiánybetegség”, melynek tünetei lehetnek észrevehetetlenül  enyhék, de rendkívül súlyosak is. A nátriumhiánynak nagyon sok oka lehet, a krónikus betegségektől a túlságosan sok folyadékig. A nátriumnak azonban igen fontos szerepe van a szervezetünk megfelelő működésének a biztosításában. A nátrium nélkülözhetetlen többek között az idegrendszerünknek és a testünk, sejtjeink folyadékegyensúlyának fenntartásához. Az agyban található bizonyos receptorok ugyanis érzékelik a nátrium szintjét, koncentrációját, és ha ez a koncentráció nő, a szervezet szomjúsággal reagál erre, vagyis innunk kell ahhoz, hogy az egyensúly újra normalizálódjon.

Hasonlóképpen, a sok folyadék hatására a nátriumkoncentráció csökken, erre pedig az agy vizelet kiválasztásával reagál. A nátrium okozta hiánybetegség aránylag gyorsan alakul ki, és életveszélyes is lehet. A nátriumhiány tulajdonképpen azt jelenti, hogy a nátrium mennyisége a vérben lecsökken. Ennek hatására, fejfájás, hányinger, a koncentráció és a kognitív képességek romlása, az egyensúlyérzék romlása. Később étvágytalanság, fáradtság, gyengeség, ingerlékenység, zavarodottság is jelentkezhetnek, majd a legsúlyosabb hiány esetén akár eszméletvesztés vagy kóma is bekövetkezhet.  Mivel a szervezet folyadék- és elektrolit-egyensúlya felborul, víz hatol be az agy sejtjeibe, így azok megduzzadnak. Ennek következményeként megnő a koponyaűri nyomás, és az agyszövet a koponyához nyomódhat. A nátrium tartja fenn a szervezet elektrolit-egyensúlyát, ami az egyik legfontosabb folyamat. Most értünk el oda, ami a dolog lényege. A szívvel kapcsolatban egy cikkből vettem ki egy részt:

„A szív beidegzés nélkül, autonóm módon is képes működni, mert maga képes termelni a működéséhez szükséges ingerületeket. Ezzel a tulajdonsággal a szív munkaizomzata is rendelkezik, de ennek frekvenciája alacsony, és csak kóros esetekben játszik szerepet. Vannak a szívizomzatnak olyan alacsonyabb differenciáltságú részei, amelyek nagyobb frekvenciát produkálnak, így normálisan ezek szerepe az uralkodó. Ilyen a jobb pitvar falában, a felső nagy véna beömlésénél (a crista terminalis állományában) található szinuszcsomó (nodus sinuatrialis; Keith-Flack féle csomó), amely a legmagasabb frekvenciával működik, így elnyomja az alacsonyabb frekvenciájú részeket. A szinusz csomó ingerülete ráterjed a pitvarokra, és azok összehúzódásához vezet. A jobb pitvar alsó részén található a pitvar-kamrai csomó, (nodus atriolventricularis; Aschoff-Tavara-csomó), amelyre a pitvarok munkaizomzatának ingerülete ráterjed, ebből egy köteg (fasciculus atrioventricularis; His-köteg) indul ki, amely áthalad a szív rostos vázának nyílásán és a kamrasövényhez fut. A kamrasövény izmos részének felső szélénél jobb és bal szárakra (Tavara-szárak) válik, amelyek a sövény megfelelő kamra oldali részén lefelé futnak, majd kisebb rostokra (Purkinje-rostok) ágazódva visszahajlanak a kamrák belső felszíne alatt. Ez az elrendeződés biztosítja azt, hogy a szív különböző részei összehangoltan és megfelelő sorrendben húzódjanak össze.”

Az idézet a Wikipédia a „Szív” című részből való. Van egy fontos mondat: a szív beidegzés nélkül, autonóm módon is képes működni, mert maga képes termelni a működéséhez szükséges ingerületeket. Mit is ír pontosan? Azt, hogy ingerületet termel. Ezzel még nem mozdul meg semmi. Ez pontosan olyan, hogy van egy gépem, amelyik rendelkezik a legmodernebb vezérléssel, szabályzással, de addig viszont nem működik, amíg megfelelő külső energiával el nem látom, magyarul, nem kapcsolok rá áramot. A szív is így működik. Az ingerületen kívül valami még kell ahhoz, hogy megmozduljon. Ezt pedig a sóban lévő Na elektrolitje idézi elő. Mivel a nátrium nagy affinitású, és elektrolitot tud képezni, ami vezeti az áramot, így a szív izomzatának ad egy impulzust áram formájában, melynek hatására az összehúzódik, és kipréseli a vért az érpályákba. A mintegy „kisülés” után a szív elernyed, időt hagyva a feltöltődésre, mely percenként 70-72 összehúzódást eredményez. Hogy mi okozza pontosan az összehúzódást? Mivel a NaCl vízzel keverve sóoldatot képez, és a szervezetben fémek is találhatók, ezért a korábban felállított törvény értelmében /gróf Alessandro Giuseppe Antonio Anastasio Volta/ a sóoldatba mártott különböző fémek áramot termelnek. Ez működteti a szívet. Itt máris utalnék a sokat emlegetett vízfogyasztási figyelmeztetésekre. Azért nem jó a túlzott folyadékpótlás, mert a létfontosságú sóoldatot nagyon felhígítja, így veszít energia szintjéből. Ennek az egyensúlynak a fenntartása nagyon lényeges. Ezzel párhuzamosan a só bevitelre is oda kell figyelni, melynek mennyisége 5-8 gramm naponta. Ez egy púpozott teáskanálnak felel meg. Alapvető fontosságú az összes szükséges só megfelelő mennyiségű és arányú pótlása. A konyhasó gátolja a romlást okozó patogén mikroorganizmusok életfolyamatait az ételekben és az emésztőrendszerben egyaránt. A sónak a szervezetünkbe, a vízháztartás szabályozásán kívül még más szerepe is van. Normalizálja a veseműködést, csökkenti a szívritmus zavarokat, és fontos szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában, cukorbetegségnél a só segít a vércukor szintet egyensúlyban tartani és csökkenti az inzulin szükségletet. A sejteknek szükségük van sóra a hidroelektromos energia fejlesztéséhez, ugyanis a só szállítja az elektromos áramot a sejtekhez. Szerepet játszik a serotonin és a melatonin szint fenntartásában. Ezek szabályozzák a közérzetünket, így közvetetten befolyásolja személyiségünket. Itt jegyezném meg, és tenném fel a kérdést, lehet, hogy a szívritmus zavar, és a só hiánya között szoros összefüggés van? Talán nem kell hangsúlyozni, hogy mennyire fontos volt a só a régmúltban, jelenünkben, és ez is fog maradni a jövőben is. Jótékony hatása bizonyított, tehát figyeljünk oda, hogy megfelelő mennyiségű sót és vizet fogyasszunk.

       Ui: egy rádióműsor keretében hangzott el a következő: „ügyeljünk arra, hogy megfelelő mennyiségű vizet, és sót fogyasszunk. Hát nem érdekes? Talán kezdenek rájönni, hogy a só tényleg fontos a szervezet számára? Eddig, az hangzott el, hogy a „túlzott sófogyasztás”. A sót alkotó nátriumnak igen fontos szerepe van a szervezetben. Nélkülözhetetlen szerepe. A tudálékosság nem azonos a tudással. Ezt csak azért említem, mert sok tudálékos ember van, akik „kitalálnak” valamit, aztán az a követendő példa. Majd néhány év elteltével kiderül, hogy mégsem úgy van. Sajnos erre sok példát lehetne már mondani.