Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A környezetvédelem korábbi cikkei

2021.07.30.

Szálló vegyi anyagok

Döbbenetes, hogy mennyire telítődik a légkör káros anyagokkal. Ez az egész bolygóra érvényes. Az év minden szakában, sőt minden napján van szennyeződés a levegőben. Ami egy kicsit még érdekesebb, hogy ezek a káros anyagok a talaj közelében, éppen abban a magasságban vannak legfőképpen jelen, ahol az emberek közlekednek. Itt nemcsak a légkörben kimutatható, és mért anyagokról van szó. Ez ennél egy kicsit összetettebb. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy a hulladék egyre több gondot jelent az egész Földön. Fel lehetne tenni a kérdést, hogy jön a légkör szennyezéséhez a hulladék. A válasz nagyon egyszerű. Sajnálatos módon szerte a világban mindenhol vannak illegális szemétlerakó helyek. Egy személyes tapasztalatot szeretnék megemlíteni. Egy kellemes kis környezetben van egy hétvégi telek. Egyik alkalommal, amikor odaértünk, láttuk, hogy le van téve egy gumiabroncs. Talán a tapasztalat mondatta velünk. Ha otthagyjuk, lesz más valaki, aki valamilyen okból azt hiszi, hogy szemétlerakó hely. Bingó! Addig, amíg ott töltöttük az időnket, gyarapodott a szemét. Vajon mi motiválja az embereket, hogy egyszerűen azt képzeljék, azt higgyék, hogyha valahol, valamilyen hulladékot talál, akkor már ő is odateheti a szemetét. Felfoghatatlan. Mondhatni azt, hogy itt tart hazánk környezetvédelmi felvilágosító munkája. Sehol. Egyszerűen nem érdekli az embereket az, hogy rend, szép környezet legyen körülötte. Mindezt azért mondtam el, mert vannak ennél sokkal durvább eljárások. Tavaszi, vagy bármilyen nagytakarítás, apuka bepakolja a szemetet válogatás nélkül az utánfutóba, aztán irány az erdő széle, vagy beljebb, és a kicsi fiával ledobálja a természetbe a hulladékát. Ezt követően, mint aki jól végezte a dolgát, irány haza. Megoldottuk a problémát. A kicsi fia ezt látja, és később ő is így fog tenni. Mi történik ez után? Ezt a műveletet már a természet irányítja. Mielőtt erre rátérnék, nézzük, hogy milyen szennyező anyagokat mérnek, miket nem, ami fontos lehet, és ezeknek mennyi a határértékük, valamint, hogy mennyien szenvednek légúti betegségekben.

Jelenleg ezeket a légkörben található gázokat mérik, illetve a hozzájuk kapcsolódó egészségügyi határértékek. Hozzátenném, hogy szálló por esetén a PM10-et mérik, bár több helyen már a PM2,5 is. Ezt azért említem meg, mert a PM10 egy ülepedő, illetve, az emberek biológiai felépítése miatt az orr megszűri ezeket, azaz nem kerül a tüdőbe. A PM2,5-es nagyságú szálló por már nagyon veszélyes. Hogy miért? Mert egyszerűen be tud épülni, és le tud hatolni a tüdő legkisebb helyeire is. A diagramon látható, hogy meddig képesek behatolni azok a részecskék, melyeket még nem sok helyen mérnek.

Ami engem egy kissé zavar, hogy szerintem két fő fontos kitöltő gázt még nem mérnek. Az egyik a szén-dioxid, a másik a metán. Ez számomra azért is érdekes, mert a szén-dioxid az egyik legtöbbet emlegetett gáz a globális felmelegedés miatt. Egyes vélemények szerint ezt azért nem kell mérni, mert elnyelődik, és természetes közege a levegőnek. Ezt egy szakértőtől kérdeztem meg. Ha még tovább gondoljuk, akkor azt is beláthatjuk, hogy minden, köztük a szén-dioxid is nehezebb az oxigénnél, tehát a talaj közelében is megtalálható, éppen abban a rétegben, ahol az emberek lélegeznek. Csak egy példa. Bizonyára sokan tapasztalták már, ha zárt térben hosszabb ideig tartózkodtak, és sokan voltak, egy idő után „nehéz” lett a levegő. Ez azért következett be, mert elhasználódott az oxigén, és a szén-dioxid lépett a helyére. Még valami. Minden egyes alkotóelem, ami kezd feldúsulni, hígítja az egységnyi térfogatban lévő gáz összetételét. Így lép a színre a másik alkotóelem a metán. Egyre nagyobb mértékben van jelen a légkörben. Az állatok, az emberek tevékenysége révén, illetve a fagyott talaj felengedése révén egyre több kerül a légkörbe. Sokkal veszélyesebb, mint a szén-dioxid. Sajnos azt kell mondani, hogy évről évre növekszik a légúti megbetegedésekben szenvedők száma.

Azt is el kell mondani, hogy alattomos dologgal állunk szemben, ugyanis nem látható, de ott van. Érezzük, hogy büdös, érezzük, hogy valami kellemetlen, érezzük, hogy nehezebb a légzés. Egészen elképesztő, hogy világszerte mennyien szenvednek az ilyen betegségekben. A feljegyzések és kimutatások szerint kezd egyre inkább előkelő helyet elfoglalni a betegségek között. Ez a következő felsorolás mutatja. Sajnos a harmadik helyen van ez a betegség típus.

Korábban említettem, hogy hová kerül nagyon sok hulladék, melyeket az emberek felelőtlenül kidobálnak nem megfelelő helyre. Ezekben a szemétkupacokban minden van. Kommunális hulladék, építési hulladék, veszélyes hulladék. Feltettem a kérdést: mi történik ezután? Az történik, hogy ezekre a különböző minőségű hulladékokra rátalálnak a rágcsálók, kóbor állatok. Nem igazán válogatnak a minőségi termékekben. Elfogyasztanak mindent. A rágcsálók a házakba is bejutnak, és ott fertőzhetnek. Ami talán még veszélyesebb, hogy a kidobott szemét a tűző napon kiszárad. Köztük vegyszeres termékek, romlott áruk, veszélyes hulladékok. Ezeket a szél egyszerűen felkapja, és lehet, hogy éppen annak a háznak az udvarára is, ahonnan a ház ura kicsi fiával elrendezte a szemetük sorsát. Lehet, hogy éppen a kertjükben pihennek, és érzik, hogy valami kellemetlen szag van. Na, ez éppen tőlük származott. A finom szálló por behatol mindenhova, így a tüdőbe is. A kellemetlen szaggal a szálló por is bekerül a szervezetbe. Ennek a viselkedésformának még egy nagy veszélye van. Az illegálisan lerakott hulladék a talajba beszívódva elérheti a talajvíz rétegét, vagy még lejjebb. Ez is egy nagy probléma. A finom szálló por, a PM2,5-es fajtájára nincs hivatalos órás, vagy napi egészségügyi határérték. Az Eu-ban 25 mikrogramm köbméterenkénti érték, a WHO által ajánlott érték  pedig 10 mikrogramm/köbméter. Hogy a szálló por ennek a fajtája milyen alattomos, mi sem mutatja jobban, minthogy egy kutatás kimutatta, amennyiben a PM2,5 éves átlagos koncentrációja meghaladja az 5 mikrogrammot köbméterenként, akkor már az elhunytak számának növekedésével lehet számolni. Sajnos arról csak sejtésünk van, hogy a sokféle vegyületből, melyek az illegális szeméthelyeken is megtalálhatóak, milyen kóros elváltozásokat okoznak a szervezetünkben. Nemcsak a tartós légszennyezés okoz egészségkárosodást, hanem a szennyező anyagok rövid ideig tartó magas koncentrációja is. 

2021.07.24.

                                                                        Az ózon és a szálló por

               Talán erről a két fogalomról nem hallani annyit, mint a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségről. Van egy definíció a tájékoztatási küszöbértékről: „a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny /gyermek, időskorú, beteg/ csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot az illetékes önkormányzatnak tájékoztatni kell. Elérése és túllépése enyhébb intézkedéseket jelentő, tájékoztatási fokozatú szmog-helyzetet eredményez”. A másik definíció a riasztási küszöbérték: „a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyezteti az emberek egészségét. Elérése és túllépése forgalomkorlátozással járó intézkedéseket jelentő, riasztási fokozatú szmoghelyzetet eredményez”. Érdemes néhány szót szólni mindkettőről. Az ózon egészségügyi határértéke 120 mikrogramm/köbméterben van megadva. Hogy keletkezik az ózon a talajfelszín közelében? Legfőbb forrása a járművek kipufogó gázai, melyeket a napsugárzás alakít át ózonná. Tájékoztatási küszöbértéke 180 mikrogramm/köbméter, riasztási küszöbértéke 240 mikrogramm/köbméter. A szálló por egészségügyi határértéke PM10 esetében 40 mikrogramm/köbméter, PM2,5 esetében 25 mikrogramm/köbméter. A furcsa, hogy ez utóbbit nem mérik, vagy nagyon kevés helyen. Hogy keletkezik? A nevében is benne van, hogy szálló por. Az egyik az utakon lévő poranyag, bár ez ülepedő mértéket mutat. Ennek ellenére a  ráragadó vegyi anyagok veszélyesek lehetnek. Az apróbb méretű szemcsék erdőtüzeknél, vulkán kitöréseknél, szilárd tüzelőanyagok elégetésénél, gépjárművek közlekedése közben, erőműveknél, és más egyéb ipari tevékenységek során keletkeznek. Csak emlékeztetőül. A szénmonoxid kis koncentrációban is káros, addig a szén-dioxid csak nagy koncentrációban jelent életveszélyt. A kilélegzés során szén-dioxid áramlik ki a tüdőnkből. Az utóbbi időben többször hallani, hogy az ózon koncentrációja is növekedik. Elég sok településen kimutatják a magas ózon szintet. 

Az ózon a talajszint közelében is megtalálható, főleg a közlekedési eszközök által kibocsátott melléktermék. A szmog egyik összetevője. Megfelelő mértékben fertőtlenítő hatású, nagyobb töménységben azonban káros. Az ózon szúrós szagú, mérgező gáz. Gyakorlatilag mindenhol megtalálható, kisebb, nagyobb mértékben. Ma már az ózon mennyiségét is mérik a városokban. Még szeretnék néhány gondolatot mondani a szálló porról. Sok esetben nem tulajdonítanak ennek a szennyező anyagnak nagy jelentőséget. Pedig nem ártana. Ugyanis ebben a szennyező fajtában van egy olyan, ami igazán jelentős egészségkárosodást okoz. Ez a PM2,5. Ezt azért fontos megemlíteni, mert ez a szálló por olyan fajtája, ami már a tüdő, a légutak legkisebb részeibe is behatol, és onnan már nem ürül ki. Szerte a világon nagy gondot jelent a szálló por.

Nagyon sok helyen ezzel a témával még egyáltalán foglalkoznak. Úgy vannak vele, hogy jelen van, és nem tudnak vele mit kezdeni. Ez bizony nem így van. Lehet az ellen tenni, hogy ez a szennyező anyagfajta ne kerüljön nagy mennyiségben a légkörbe. Az utak szilárd burkolattal történő elkészítése, a téli időszakban alkalmazott fűtőanyagok milyenségének javítása, a nagyobb tüzek hatékonyabb oltási technológiája, az erőművek, üzemek, gyárak kéményeiből kiáramló melléktermékek hatékonyabb szűrése, stb.

Ez az, amit említettem. Ilyen mélységig hatol be a tüdőbe a szálló por PM2,5 fajtája. Ez aztán különböző légúti megbetegedéseket okoz. Sok esetben egészségkárosodás is kialakul. Sajnos a számok elég magasak, ahogy látható. Ez lenne az intő jel, hogy kell foglalkozni azzal, hogy az embereket ne érje ilyen károsodás. Van egy igen veszélyes része még ennek a szennyező fajtának. Ez nem más, mint a hulladékhelyeken, illetve illegálisan elhelyezett szeméttelepeken felhalmozott anyagok állapota. Ugyanis az ilyen helyeken lerakott szemét tartalmaz veszélyes hulladékot is. Ezeket a szél szálló por formájában igen messzire el tudja szállítani. Sajnos nagyon sok tiltott helyen lehet találni hulladéklerakót. Itt válogatás nélkül lehet találni szemetet. Köztük veszélyes anyagokat is. Ez igen nagy gondot jelent. A porral együtt a kiszáradó veszélyes hulladék is a légkörbe kerül, és az emberek belélegzik. Ennek kimenetele ellenőrizhetetlen, hogy esetlegesen milyen károsodást okoz. Sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni ennek a szennyező anyag fajtának a kiszűrésére. 

2021.07.16.

A víz, a légkör és a talaj


     Erre a három közegre igen nagy szüksége van az emberiségnek. A sajnálatos az, hogy bár alapvető dologról beszélünk, mégsem vigyázunk rá. Jóval nagyobb figyelmet érdemelne, mint amennyit most kap ez a három lételemünk. Tudjuk nagyon jól, hogy ma már minden szennyeződik, amivel az ember érintkezik. A légkör, a víz, a talaj.  Az emberek tették azzá, amilyen. Nem lehet elégszer hangsúlyozni, hogy azok a rendezvények, amelyek arról szólnak, hogy miképpen lehetne javítani a szennyeződés mértékét, azok nem kerülnek ki a gyakorlatba. Magyarul, meghoznak bizonyos döntéseket, alá is írják, aztán senki nem tartja be. Ezt követően nyilatkoznak, hogyha ezt és ezt tesszük, akkor meg fog változni az a terület. Itt sem történik semmi. Ötletelés van, megvalósítás nulla. Amit kézzelfoghatóan láthatunk, az néhány kis csoport, akik tevőlegesen is részt vesznek egyes területeken az ott keletkezett szennyeződés megszüntetéséért. Ki lehet jelenteni, hogy azok, akik hatalommal és pénzzel rendelkeznek, éppen azok nem tesznek szinte semmit, hogy megváltozzanak ezek a dolgok. Akiknek sem hatalmuk, sem pénzük nincs, azok tesznek valamit az ügy érdekében, ami látható is. Ez viszont nagyon kevés. Szomorú ezt kijelenteni, de ez van. Az ilyen irányú cselekedet annyira kevés, hogy csak helyileg képes megváltoztatni a környezetet. Mindenki tehet azért egy keveset, hogy talán ne romoljon a helyzet tovább. Sajnos azt kell mondani, hogy ennek kicsi az esélye. Ugyanis a nagy szennyezők egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy mi történik. A profit a lényeg. Ma még nagyon sokan azt vallják, hogy nincs semmi probléma, a természet majd megold mindent, ez csak egy átmeneti állapot. Ezeket is kutatók, tudósok mondják. Ehhez csak annyi megjegyzés. Addig, amíg egy kutatónak azt kell publikálni, amit az adott cég, cégcsoport előír, addig nem sok mindenről lehet beszélni. Itt a kutatási eredmények, az új felfedezések, a következtetések, az új módszerek semmit nem érnek, ha nem a cég irányelveit követik. Magyarul, szép lehetsz, de okos nem. A kutatók a nevüket adják csak ezekhez a dolgokhoz. Van kire hivatkozni, és ezzel el van intézve minden. A pénz a fontos itt is. Több alkalommal említettem már, hogy a természetben minden összefügg mindennel, így a légkör, a víz, a talaj szoros kapcsolatban állnak egymással. Egy kis visszatekintés. A klasszikus ipari forradalom az 1750-es évektől indult. Ennek az volt a velejárója, hogy elképesztően nagy mennyiségű fosszilis tüzelőanyagot égettek el. Ezzel együtt elindult a légkör intenzív szennyezése. Joseph Fourier 1824-ben felfedezte, és Svante August Arrhenius svéd kémikus számszerűsítette az üvegházhatás jelenlétét. Már 1896-ban figyelmeztető jelzést adtak ki ezzel kapcsolatban. Ezt követően egyszerűen feledésbe merült ennek további tanulmányozása. Néhány mondatot szeretnék idézni egy 1965-ben kiadott könyvből. „Az ember tevékenysége egyre nagyobb hatással van az időjárásra. Sok ezer gyár, mozdony, gőzhajó, és egyszerű háztartási tűzhely kéménye sok ezer tonnányi szén-dioxidot bocsát a „szelek szárnyára”, ami pedig megváltoztatja a légkör összetételét. Ha ez a folyamat csupán a jelenlegi mértékben folytatódik, akkor egyes tudósok számításai szerint 2000-ben 70 százalékkal több széndioxid lesz a légkörben, mint most”.
Forrás: Univerzum könyvtár 1965, Ismeretlen bolygónk,  „A Nemzetközi Geofizikai Év eredményei”  
      Ezt követően az 1970-es években szintén kiadtak egy figyelmeztetést a kutatók, hogy úgy az 1990-2000-es évekre. Majd később ezt az időszakot kitolták a 2020-as évekre. Most ott tartunk, hogy a 2050-es éveket emlegetik. Érdemes egy pillantást vetni a diagramra. Az üvegházhatású gázok miatt, melyet az emberi tevékenység vált ki, jelentősen nőtt az éves átlaghőmérséklet. Igaz, ez számszerűen nem sok, de globális értelemben igen. 

      A szén-dioxidon kívül még elég sok más gáz is jelen van a légkörben. Szén-monoxid, nemes gázok, kén-dioxid, nitrogén oxidok, ózon, argon, ammónia, hidrogén, metán, dinitrogén-oxid. A diagramhoz annyi magyarázatot szeretnék hozzátenni, hogy a feltüntetett ppm érték azt jelenti, hogy egy millió molekulából hány molekula a szén-dioxid. Látható, hogy hatalmas az emelkedés. Ha mindent összevetünk, akkor a szennyező anyagok jelenléte a légkörben 4,64%. 

     A természet igyekszik az egyensúlyt fenntartani. Ennek érdekében a szennyező gázokat, és ezen belül a szén-dioxidot próbálja semlegesíteni, pontosabban kifejezve elnyelni. A tengerek, óceánok, a növényzet ezen munkálkodik. A baj ott kezdődik, amikor már nem tud többet elnyelni, mert annyira telítődik a légkör. Kicsit futurisztikus, de már van rá példa, hogy friss oxigént lehet venni. Igaz ez csak néhány percig biztosítja a friss levegőt, de már létezik ilyen. Valami fontos. A légkör összetételében az oxigén jelenléte a lényeges. Ez hígul a különböző szennyező gázok által.  

      Úgy gondolom, hogy sokkal nagyobb figyelmet kellene szentelni annak, hogy a légkörbe kerülő szennyező anyagok mennyisége ne növekedjen, hanem inkább csökkenjen. Ennek érdekében olyan intézkedéseket hozni, amelyek gátat szabnak a mérhetetlen káros anyag kibocsátásnak. Az lenne jó, ha nem csak papíron léteznének ilyen rendelkezések. Kényes közeg a légkör. Ez elmondható a Földünket nagy részben elborító vízről is. Mondhatni azt, hogy hiába a rengetek víz, annak csupán kb. 2,5 százaléka édesvíz. Még ezt is tovább lehet bontani, mégpedig hogy ebből mennyi az iható víz. Sajnos szintén az emberi tevékenységek által már eddig is rengeteg szennyező anyag került olyan helyekre, amelyek veszélyeztetik az ivóvíz minőségét. 
 
    A diagramon látható, hogy milyen elosztásban van jelen a víz. Iható vízre mindig szükség van. Komoly egészségügyi problémákat jelent a rossz minőségű víz fogyasztása. Még itt a XXI. században is több százmillió ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű ivóvízhez. Első ránézésre hatalmas mennyiségek vannak feltüntetve. A háttér viszont közel nyolc milliárd ember. Sajnos nem egészen lehet alapnak venni azt, hogy mennyi vízre van szüksége egy embernek egy évben, hiszen tudjuk jól, hogy vannak olyan területek, ahol a víz kincsnek számít, mert nagyon kevés van belőle. A magam részéről igen erősen szorgalmaznám azt, hogy tengervízből nyerjenek ki ivóvizet. Ma már biztos lenne olyan technológia, amely a napenergiát használná az ilyen berendezések üzemeltetésére. Az iható víz sajnos egyre kevesebb a Földön. A gleccserek olvadása révén jelentősen csökken a mennyisége. Ez inkább a parti szűrésű vizek mennyiségére vonatkozik. Egyre inkább jelentkezik a felszín alatti vizek kitermelésének növekedése. Ez okozza azt, hogy egyre nagyobb teret hódít az egyes ásványvizek és más üdítőitalok elterjedése a világon. 
   
     Az ábrához annyit szeretnék hozzátenni, hogy az adatok hazánkra vonatkoznak. Nagyon nagy emelkedés. Ez az egész világon így van. Megváltoztak az emberi szokások ezen a téren is. Többször lehet hallani, hogy a csapvíz nem egészen megfelelő minőségű. A nagy mértékben használt gyógyszerek kikerülése szűrés után a folyókba, a műanyag reneszánszát élő csomagolástechnika alapanyagai szennyezik a parti szűrésű vizek minőségét. Igaz vannak már nanoszűrők és egyéb berendezések, melyek biztonságossá teszik a csapvíz fogyasztását. Az emberi szokások és megítélések azonban mások. Ennek része az inkább fogyasztott palackozott italok. Az emberi élet harmadik fontos eleme a talaj. A termőföld biztosítja az élelmet a lakosságnak. Itt is megemlítem, közel nyolc milliárd emberről van szó. Ennyi ember kell etetni a Földnek. A szárazföld területe kb. 149 millió négyzetkilométer. Sajnos ebből elég tekintélyes terület esik a terméketlen területek közé, ahol nem lehet folytatni mezőgazdasági tevékenységet. 

       Az embereknek sokféle termékre van szüksége az egészséges táplálkozáshoz. Sajnos itt is el kell mondani, hogy nagyon sok ember nem jut megfelelő mennyiségű és minőségű élelmiszerhez.  A talaj termőrétege egyre inkább romlik. Az állatállomány csökkenésével szinte megszűnt a szerves anyag talajba juttatása. Helyette műtrágyákkal, és egyéb talajjavító, úgynevezett tápanyag-utánpótlás révén dúsítják a talajt. Csak egy megjegyzés. Mikor én gyerek voltam, akkor a búza, amiből a kenyeret készítik, úgy másfél méter magas volt. Ugyanúgy learatták, sőt, a szalma, ami a búzaszál szára, a papíripar használta fel. A közelmúltban egy mezőgazdasági konferencián hallottam, hogy már kifejlesztettek szárerősítő anyagot, amely biztosítja, hogy ne dőljön el a termény, annak ellenére, hogy ugyanez a búza ma már kb. negyven centi magas. Ez csak egy példa, de a mezőgazdaság szinte minden területén valami hasonló kezd kialakulni. Próbálok a kis kertemben termeszteni növényeket, de egyre inkább rá kell jönnöm, hogy ez ma már igazából csak fóliasátrakban, üvegházakban lehetséges. Láttam már üvegházban gyümölcsfákat termeszteni. Lehet, hogy nem újdonság, csak egy kicsit érdekes, hogy ennyire megváltoztak a termesztési viszonyok. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a talaj megfelelő minősége, úgymint talajnedvesség, tápanyag gazdagság, talajszerkezeti állag, meglegyen. Ezek nélkül nincs megfelelő mezőgazdasági termelés. Ide is szeretnék egy megjegyzést tenni. Kezdenek eltűnni a legfontosabb talajszerkezetet javító élőlények. Ez nem más, mint a földigiliszta. Talán sokan azt mondják, hogy ugyan már, ez nem komoly. De bizony igen. A földigiliszta alakítja a talaj minőségét, szerkezetét. A túlzott műtrágya talajba juttatásával ezek az állatkák eltűntek. Van még valami. A gyümölcsfák legfontosabb barátja a méhecske. Ezek a kis állatkák porozzák be  a fákat, hogy termés legyen. Kezdenek eltűnni. Vannak országok, ahol már kézzel végzik a megporzást. A mezőgazdasági termelés igen érzékeny az időjárásra. Az egyre fokozódó viharok, aszályok, a talaj egyre nagyobb mértékű száradása, az árvizek, a hőség nagyon befolyásolja a termesztést. Ezért egyre inkább a zárt rendszerű élelmiszeripari termelés kezd elterjedni, már ami ezen a szinten megoldható. Az ember megélhetéséhez energiára van szüksége. Minden tevékenysége ehhez a forráshoz kötődik. Ennek előállítása igen komoly feladat. A népesség növekedésével ez az igény is egyre nagyobb. Nézzünk az diagramra.    


 
     Ha visszanézünk a felsorolt dolgokra, láthatjuk, hogy minden növekszik. A lakosság létszáma, a vízfogyasztás, az élelmiszer fogyasztás, az energia fogyasztás. Vajon meddig lehetséges ezt fenntartani? Vajon mit okozhat a túlzott termelés? Lehetséges ezen még változtatni? Nem könnyű kérdések. A magam szerény meglátásom szerint igen gyorsan, és hatékonyan kellene változtatást eszközölni. Nem vagyok sem tudós, sem kutató. Egy érdeklődő a sok közül. Próbálom összerakni a kockákat, és következtetni dolgokra, némi tapasztalattal a háttérben. Ha nem lesz hatékony változás, akkor a következő időszakokban egyre szélsőségesebb időjárási körülményekre számíthatunk, melyek igen erősen megterhelik majd az emberek egészségét, nem beszélve a károkról, amiket a változó időjárás okozni fog anyagi javakban. Nem lenne teljes a kép, ha valamit még nem említenék meg. Nagy a felelőtlenség az emberek részéről a környezetük felé. Nevezetesen arról van szó, hogy mindhárom említett területet nem tiszteljük eléggé. Az elfolyatott vizek őrült nagy mennyisége, a szemétbe dobott rengeteg élelmiszer, az energia nagymértékű pazarlása.     

2021.07.09.

A csapadék mennyisége

Sajnos azt kell mondani, hogy a csapadék mennyisége az utóbbi időszakban eléggé lecsökkent. Ezzel a kijelentéssel azt hiszem, sokan egyet értenek, főleg akik a mezőgazdaságban dolgoznak. Az éghajlatváltozás következménye, hogy hazánk Európa egyik legsérülékenyebb országa. Most már egyre inkább érezni, hogy minden évszak megváltozott valamennyire. Ez főként nyáron érezhető a hőmérséklet emelkedése miatt, egyre gyakrabban lépnek fel komoly, tartós hőhullámok. Ezek szárazságot és aszályt hoznak. Fokozódik a csapadék szélsőséges jellege. Egyre gyakoribbá válnak a heves időjárási események, amik özönvízszerű esőzésekkel, erős széllökésekkel járnak. A 2019-es évben több is volt ilyen. Csapadék-szélsőségek alakulnak ki. Sok esetben akkora csapadékmennyiség hullik rövid idő alatt, mint korábban több hónap alatt. Az egyes évszakokban lehullott csapadék mennyisége megváltozott. Ezért lenne megoldás a víztározók építése. A klímaváltozás hatásaira való felkészülés egyik elemeként a felhőszakadásokból származó vizeket úgy kellene visszatartani, hogy később, a száraz időszakokban a tárolt vizet fel lehessen használni. Ez nagyban hozzájárulna a mezőgazdaságot sújtó szárazság enyhítésére. Ugyanis a csapadék országon belüli eloszlása egyáltalán nem egyenletes. Vannak zónák, ahol jóval több csapadék hullik, mint máshol. Sajnálatos módon ezek éppen nem azok a területek, ahol jelentős mezőgazdasági tevékenységek folynak. Az egyik ilyen nagy terület az Alföld. Ha megnézzük a lenti ábrát, látható, hogy a lehullott csapadék mennyisége elég változó.

Viszont, ha azt nézzük, hogy az év hány napján hullott valamilyen csapadék, az már egy kissé érdekesebb. Ugyanis az is fel van tüntetve, amikor 0,1 mm eső esett. Ez már kicsit elgondolkodtató. Ez a mennyiség egy deciliter egy négyzetméterre. Ha ezeket összetesszük, akkor látható és következtethető, hogy sok, és nagy területen szárazság alakulhat ki a kis mennyiségű csapadék miatt.  

A fenti kijelentést jól tükrözi ez az ábra. A nagy mezőgazdasági területeken hullik kevesebb eső, és ezeken a helyeken alakulhatnak ki az aszályos területek. Ennek példája a Homokhátság félsivatagos területté nyilvánítása.

Elindult egy folyamat, amit valamilyen módon kezelni kell. Jó lenne elgondolkodni arról, hogy miképpen lehetne egyre nagyobb területeket bevonni abba a körbe, amely biztosítaná éves szinten is a talaj megfelelő nedvesség tartalmát. Igen, az öntözéses gazdálkodásra gondoltam. Előbb-utóbb igencsak eljön az az idő, amikor ezzel a kérdéssel nagyon is komolyan kell foglalkozni. Hazánk éghajlati viszonyai, és ezen belül a hőmérséklet erőteljesen növekedik. Ez pedig szárazságot, aszályt, sivatagos területeket igyekszik kialakítani. A növények alapvető igénye, hogy megfelelő vizet kapjanak. E nélkül nincs növekedés, nincs terméshozam emelkedés. A lakossági igény pedig növekszik. Egyre kisebb területeken kell egyre nagyobb mennyiséget megtermelni. Ez nem megy anélkül, hogy ne lenne helyrehozva a talaj tápanyag és víztartalma. A csapadékmennyiség, legyen az hó, vagy eső formájában, fontos eleme az embernek. A vízbázisok, a talajvíz, a folyók, tavak megfelelő vízszintje függ az esőtől. Ha ez szélsőséges arányokat mutat, akkor meg kell teremteni azokat a feltételeket, melyekkel ha nem is teljesen, de javítani lehet hazánk egyenletes vízellátását, főleg az öntözéses gazdálkodás terén. Fontos, hogy a talaj nedvességtartalma növekedjen. Ez már a jövő évi talajnak nagyon jelentős. Mennyisége eléggé változó. Ez a vízutánpótlás lényeges. Nagyban elősegíti, hogy a talaj elérje kedvező állapotát. Talán emlékeznek arra, hogy régebben azt emlegették, hogy a csapadékvíz milyen jó. Mosásra használták, mert azt mondták, hogy „lágy” a víz. Finom, illatos lett az abban mosott ruha. Sok helyen ciszternákban gyűjtik az esővizet.  Annak ellenére, hogy egy párából nyert folyadékról beszélünk, mégis jobb, mint az öntözés. Azért jobb, mert nincs benne mész. A növényzet a tápanyagokat a talajból szívja fel. Az esővíz egy finom adalék ehhez, ezért látni, hogy szinte jobban nő a növényzet eső utáni napokban. Sajnos azért azt is tudomásul kell venni, hogy az esővíz sok esetben eléggé szennyezett. A légkörből úgymond lemossa a koszt. Eső után ezért válik tisztává a levegő. Mondjuk, hogy frissebb a levegő. Ez így is van. Sajnos sok helyen már megjelennek a savas esők. Ez eléggé kedvezőtlen, sőt, egyre inkább nagy károkat okoznak. Tudják, a természetben minden összefügg mindennel. Ez itt is érvényes. Ettől függetlenül nagy szükség van a csapadék utánpótlásra. Az aszály elkerülése érdekében fontos, hogy a talaj megfelelő nedvességtartalommal rendelkezzen. Az öntözéses művelés még nem tart ott, hogy a szárazabb időszakokban ezt megfelelő mennyiségben pótolni tudjuk. Ezért várunk az esőre.

Több olyan technológia van, amely az esővíz gyűjtésben segít. Sajnos ez még csak a kisebb, úgymond házi igényeket tudja kielégíteni, tehát a kiskertekben hatékony. Fontos szerepe van még a talajvíznek is. Ennek emelkedése tovább tudja biztosítani a talajnedvesség tartalmát, ami szintén lényeges.

2021.07.02.    

                                                    Vizeink védelme: háztartási szennyvíztárolók 
        Egy olyan témát említek, ami igen régi eredetű. Ez nem más, mint a házi szennyvíz tárolók. Évtizedekkel ezelőtt teljesen természetes volt, hogy egy vidéki háznál úgynevezett „derítőt”építettek a háztartási szennyvíz tárolására. Hogy működött ez? A háztól bizonyos távolságra ástak egy gödröt, különböző méretűek voltak ezek, majd kibetonozták, de úgy, hogy az oldalán lyukakat hagytak, hogy a bele kerülő szennyvíz, fürdővíz, mosogatóvíz elszivárogjon a talajba. Ez több esetben évtizedekig működött, amíg a zsiradékok és olajos anyagok el nem tömítették a talaj pórusait. Akkor jött a szippantás. Kiszívták az „emésztőt”, mert ez a neve ennek a létesítménynek, és elszállították, sok esetben egy nagyobb tároló helyre, rosszabb esetben egy közeli erdőbe, patakba, folyóba. Aztán lehetett tovább termelni a szennyvizet. Így a hagyományos rendszer terjedt el. Bár ezekhez megvolt a kialakításukhoz szükséges technológia, ezt általában nem tartották be. Legtöbb esetben nem is tudtak arról, hogy ilyen létesítmény üzemel a területen. Még a mai napig is biztos vagyok benne, hogy több ezer működik, annak ellenére, hogy már nagyon sok helyen csatornarendszer biztosítja a háztartási szennyvíz elvezetését. Képzeljék el, hogy olyan helyeken is ilyen épült, ahol vízkivételi hely van. Gondoljunk csak bele, hogy mennyi hétvégi ház épült nagyobb tavaink, illetve folyóink közelében. Ezeknél mindnél volt ilyen „emésztő gödör”. El lehet képzelni, hogy mennyi szennyvíz kerülhetett, és került olyan helyekre, amelyek kapcsolatban vannak valamilyen vízvételi hellyel. Ezt még megfejeli az egyes újonnan forgalomban lévő vegyi anyagok jelenléte. Ezek mind a talajon keresztül elszivárognak, és az esővíz még inkább elősegíti a terjedésüket. Lehet azt mondani, hogy a talaj tisztító jellegű. Ez igaz, de nem ilyen tömény mennyiségben. El lehet képzelni egy települést, ahol van kb. 300 ház, és mindegyik rendelkezik ilyen gödörrel. Ez évtizedek alatt mennyire szennyezte a talajt, és vele együtt a talajvizet? Ugyanis ez a szennyvíz képes odáig leszivárogni. Ha ezt kivetítjük az országra, akkor igen érdekes helyzetet mutat. Ha számokban is ki akarjuk fejezni, akkor azt jelenti, hogy az említett házakból havonta kb. 1500m3 szennyvíz került a talajba. Mi kerül ebbe a szennyvízbe? Mosogatószerek, kozmetikai szerek, különböző más vegyi anyagok, gyógyszermaradványok, stb. Szerencsére a csatornázás nagyban elősegíti, hogy ezek az anyagok már ne kerüljenek a talajba, de sok helyen még mindig van ilyen megoldás. Az évtizedek alatt talajba került vegyi anyagokat nem lehet onnan kiszedni.  Szerencsére manapság már zárt rendszerű szennyvíztartályokat lehet telepíteni. Így valamelyest enyhül a talaj ilyen szennyezése. Ha kicsit tovább gondoljuk, akkor beláthatjuk, hogy sokkal több energiát kellene fordítani a felszíni és felszín alatti vizek védelmére. Sok információ, sok adat jelent meg már azzal kapcsolatban, hogy csökken az iható víz mennyisége világszerte. 


         A diagram bár igaz, hogy 2019-es adatotokat tartalmaz, némi rálátást mutat, hogy milyenek a vízfelhasználási szokások és mennyiségek. Az, hogy csökken az iható víz, nagyon nem jó hír. A népesség növekedésével ez még nagyobb terhet ró vizeink kitermelésére. A megemelkedett vízvétel komoly probléma mindenhol. A nem megfelelő minőségű víz rengeteg fertőző anyagot tud szállítani, ezzel veszélyeztetve sok ezer ember egészségét. Sajnos az is fennáll, hogy még mindig sok szennyvíz kerül olyan helyekre, ahol vízkivételi hely van. Ha megnézzük, akkor a növekvő mezőgazdasági termelés az erős mennyiségi növekedés miatt egyre több kemikáliát használ. Van egy még nagyobb veszély. Ez a gyógyszerek és különböző kozmetikai szerek, melyek bekerülnek a víz körforgásába. Ez viszont erős vízszennyezést is okoz. Talán még nagyobb szennyező forrás az ipari és kommunális szennyvizek növekedése. Azt is figyelembe kell venni, hogy a növekvő hőmérséklettel nagyobb vízmennyiség kerül felhasználásra. Ha ide vesszük azt a tényt, hogy egyre több vizet kell a mezőgazdaságnak felhasználni a termőterületek öntözése miatt, akkor nő az aszály valószínűsége. Ennek révén a túlzott kitermelés a folyók csökkenő vízhozamát, a felszín alatti vizek alacsony szintjét, a vizes élőhelyek kiszáradását eredményezi. Ennek élő példája az Aral-tó szinte teljes kiszáradása. A mezőgazdasági termelés elvonta a tó víz utánpótlását, ezáltal szinte eltűnt a térképről. Van egy másik nagy probléma. A folyók hűtőközegként felhasználható mennyisége. Ez is hatalmas mennyiség. Fontos a szennyező vizek jó minőségű szűrése. Egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különlegesen veszélyes vegyi anyagok jelenlétének kiszűrésére, hiszen egészségkárosító hatásuk van. Víz nélkül nincs élet. Folyamatosan figyelni kell vizeink tisztaságára. Az iható víz egyre kevesebb. Földünk vízkészletének mindössze 3% édesvíz. Ennek jelentős része jég formájában van jelen. A Föld teljes vízkészletének csupán 0,5% áll rendelkezésünkre. Sajnos még mindig sok probléma van vizeink védelmével. Ahhoz képest elég sűrűn vannak különböző konferenciák, megbeszélések a vízgazdálkodás témakörében. Itt is felmerül egy alapvető probléma. Egy ilyen konferenciára nagyon sok országból, nagyon sok, 2200-2300 szakember van jelen. Van egy kérdésem. Ha ennyi jó kvalitású ember összejön, vajon miért nem tudnak olyan határozatokat, intézkedéseket, előterjesztéseket tenni, melyek előremutatóak lennének, és határozott beavatkozásokat tennének a vízminőség védelme érdekében? A szakemberek helyett a hozzá nem értő politikusok tartanak előadásokat, és hoznak döntéseket, mely sok esetben nem egyezik a szakértői véleménnyel. És nemcsak ebben. Abban is, hogy miképpen lehetne még jobban védeni a felszíni és felszín alatti vizeinket. 

 
          Már kimutatható, hogy az egyes földrajzi területek, országok, milyen kockázatot viselnek az iható vizeikkel kapcsolatban. Látható, hogy már vannak olyan területek, ahol 80 százalékos az iható víz kockázati szintje, azaz, ilyen mértékben nem rendelkezik elfogadható mennyiségű és minőségű ivóvízzel. Miért nem tudnak átfogó szakértői véleményt alkotni abban, hogy a fokozott felhasználásra kerülő vizeinket miképpen lehetne még hasznosabban kihasználni, felhasználni? Vannak területek, ahol eleve problémás az iható víz elérése. Víz mindenhol van. Megfelelő kutakkal ezek elérhetők. Ha olajkutakat lehet fúrni, akkor víznyerő kutakat is. A legsúlyosabb területeteken is csak 200-300 métert kell lefúrni a tiszta vízért. Csak halkan felteszem a kérdést: a XXI. században ez gondot jelent? Vannak más vízhasznosító lehetőségek is. Gondot jelentene a sósvíz sótalanítása akkor, amikor emberek milliói nem jutnak iható vízhez? Egy ilyen rendezvényen hangzott el a következő mondat: „mindaz, amiről hat évvel ezelőtt fenyegető jövőképként beszéltek, mára valósággá vált, a világ sok régiójában vízválsággal kell szembesülni”.  Aztán: „az esetek nagy részében van technológia a probléma megoldására, és bár egy részük időigényes, ha sosem vágnak bele, újabb és újabb katasztrófák adódhatnak”. Megint egy halk kérdés: vajon mióta foglalkoznak ezzel a témával úgy, hogy semmit nem léptek előre? A kijelentésből ez világlik ki: „ha sosem vágnak bele”. Ezek szerint semmit nem tettek. Több mint 2000 szakértő. Ennyire döntésképtelenek? A legmegdöbbentőbb a következő: „politikai döntés is kell a változáshoz, jelentősen át kell csoportosítani a forrásokat, pluszforrásokat kell biztosítani a vízhelyzet kezeléséhez”.  Az idézet a Budapesti Víz Világtalálkozó 2019 fórumon hangzott el. A felhasznált víz mennyisége egyre növekszik. Egyre inkább előtérbe kerül az, hogy a mezőgazdasági területeknek minél nagyobb százalékát öntözéses művelésnek kell alávetni. Ez azért is fontos, mert a hőmérséklet emelkedésével megjelenik az aszály, és a talajnedvesség csökkenése. Ennek pótlása hatalmas vízmennyiséget követel. Sok technológia van már arra nézve, hogy miképpen lehetne a vizet gazdaságosabban kihasználni. Sajnos ezek még messze vannak attól, hogy a mindennapi életben alkalmazható legyen. Nem ehhez vannak szokva az emberek. Ahol bőven van víz, ott pazarolnak, ahol kevés van, ott próbálnak valamilyen megoldást találni. Olyan területek is a középpontba kerültek, ahol korábban egyáltalán nem okozott gondot az iható víz. Ma már probléma. Számtalan példa van arra, hogy korábban is voltak értelmetlenül kihasznált, felhasznált vízterületek. Olyan mennyiségű vizet ódáztak el, ami egy egész hatalmas tavat tett tönkre. Nem gondoltak arra, hogy milyen következményei lehetnek a mérhetetlen vízkivételnek. Csak néhány adat. 
„Hazánkban 2000-ben a mezőgazdasági vízfelhasználás öntözésre összesen 215,8 millió m3 volt, addig 2018-ban 156 millió m3. Jelentő csökkenés még annak ellenére is, hogy a szárazság egyre nő”. 
Forrás: KSH
„A lakossági vízfelhasználás évi mennyisége egy főre vetítve 35,7 m3”. 
Forrás: Magyar Víziközmű Szövetség /2019/
Az elkövetkezendő időkben erősen figyelembe kell venni az aszály jelentőségét. Vízfelhasználás tekintetében szóba kerülnek a hazai csatornarendszerek, hiszen erőteljesebben kell pótolni a vizet a mezőgazdasági területekre. Ezeknek a csatornáknak a hatásfoka két nagy hatásnak van kitéve. Az egyik az elszivárgás, a másik a párolgás. Mindkettő jelentős mennyiségű vizet „használ” el. Szerény véleményem szerint a kutak fúrása lehet a jobb megoldás. Sajnos az erre tett kísérlet megakadt azzal, hogy előírták a kutak bevizsgálását, ami jelentős összeg. Így nem csoda, hogy nem tudják vállalni az üzemeltetést, hiszen egy adott mezőgazdasági területen több kutat is kellene fúrni. Az ipar által felhasznált víz nagyon jelentős. Csak gondoljunk bele. Az élelmiszeripar, a papíripar, a feldolgozóipar, stb. mind sok vizet használ. 
„Világviszonylatban a víz 10 százalékát az ipar használja fel, 67 százalékát  a mezőgazdaság, 23 százalékát az állattenyésztés és feldolgozás, 45 százalékot az élelmiszerek előállításához használunk”.
Forrás: innotéka 2016
Ha megnézzük a világ édesvíz készletét, akkor az derül ki, hogy teljes vízkészlet kb. 3 százalék, de ennek csupán 0,5 százaléka folyékony víz, a többi a sarki jég és a gleccserekben van. Hazánk a vízben szegény országok közé tartozik, mert több mint 90 százaléka külföldről származik a felszíni vizek tekintetében, így vizeink többsége felszín alatti jellegűek, amik szintén a medence kialakulásának köszönhetően itt folynak át rajtunk, megteremtve a vízfelhasználást. Mint mindenre, erre is nagyon vigyázzunk, mert az élet alapelemei közé tartozik. Mindezek után nézzük meg, hogy vajon mennyi a lakosság fogyasztása. A vízfogyasztás hazánkban 2019-ben 35,7 köbméter/fő. Ha ezt kivetítjük a tavainkra, akkor a lakosság egy évben elfogyaszt két Velencei-tavat és egy Tisza-tavat. Ez csak a lakosság. Ebben az ipari üzemek, mezőgazdasági üzemek, és egyéb nagy vízfogyasztók nincsenek benne. Az egyre kevesebb, és egyre szennyezettebb vizek ihatóvá tétele nagy energiát igényel. A csapvíz kiváltása sok esetben ásványvízzel történik. Érdekes, hogy milyen ütemben nőtt az ásványvizek fogyasztása a lakosság körében. Ebbe talán az is közrejátszott, hogy megrendült a lakosság bizalma a csapvíz irányába, mondván, hogy nem tudják kellőképpen megszűrni a szennyeződésektől. 


         Látják milyen érdekes. Eljutottunk a háztartási szennyvíztárolóktól a csapvízig. Megvan a szoros összefüggés a kettő között, hiszen az a szennyező anyag, amely bekerül a házi „derítőkbe”, bejut a talajvízbe, azon keresztül a víz nagy körforgásába, majd visszakerül a csapba. Egyre jobban oda kell figyelni arra, hogy vizeink minél inkább tiszták maradjanak, és mindig legyen megfelelő mennyiségű és minőségű iható vizünk.  

 

2021.05.26.

Vízbiztonság

Egyre többet hallani és lehet olvasni arról, hogy fogy az édesvíz, hogy kevés van belőle. A Föld édesvíz készlete a teljes vízkészlet csupán 3%-a. A legjelentősebb édesvíz készlet a sarki jégben és a gleccserekben van. A másik jelentős vízkészlet, amely különböző technológiákkal elérhető, az a felszín alatti vizek. Ennek hozzávetőleges mennyisége 8 400 000km3. Ehhez hozzájön a felszíni vizek mennyisége, amely mintegy 126 000km3. Ebből gazdálkodhat az emberiség. Sajnos azt kell mondani, hogy ezek is veszélyben vannak. Pont azok, amelyeket könnyebben el lehet érni. Az emberi vízbiztonság fenyegetettsége, és a folyók fenyegetettsége éppen azokon a földrajzi helyeken a legrosszabb, ahol a legtöbben élnek. Jellemzően Ázsia nagy része, Észak-Amerika és Európa teljes területe. A szennyezéses veszélyforráson túl még az is problémát jelenthet a jövőt illetően, hogy honnan származik a víz. Hazánk felszíni vízkészletének több mint 90%-a külföldről származik.

 

Forrás: OVSZ

Érdekes adatokkal találkoztam. Egy kimutatás szerint 1000m3fő/év a stressz határ. Sőt!

 „Az ENSZ becslése szerint 1385 köbméter évente, fejenként a vízfogyasztás. Az európai átlag 1680 köbméter körül van, míg az Egyesült Államokban 2700 köbméterre tehető az egy főre jutó „vízlábnyom”.

Forrás: Piac&Profit 2013.március 22. A víz világnapja - Fel kell hagynunk a pazarlással.

Ez az a vízmennyiség, amelyre szüksége van egy embernek ahhoz, hogy jó minőségű ivóvizet tudjon folyamatosan biztosítani magának egész évben. Jelenleg ez hazánkban nem elérhető. Elég ellentmondó hírek jelennek meg időnként az iható vizekkel kapcsolatban. Viszont érdemes egy kicsit itt megállni és számolni. Az ENSZ adata szerint 1385 köbméter vizet fogyaszt egy ember egy évben. Ha elvégzünk egy egyszerű számítást, hamar kiderül, hogy ez azt jelenti, hogy egy ember naponta 3794 liter, azaz, 3,7 köbméter vizet fogyaszt. Feltételezem, hogy valami itt nem jó. Ez a vízmennyiség rengeteg egy embernek egy napra. Sőt! A további értékek még magasabb fogyasztást jeleznek. Azt kell mondani, hogy sok hibát kell még kijavítani ahhoz, hogy ki lehessen jelenteni, hogy hazánk minden településén megfelelő minőségű és mennyiségű ivóvíz áll rendelkezésre. Ennek ellenkezőjére sajnos elég sok példát lehet hallani, látni. A vízbázisok biztonsága, és ezáltal az iható vizek biztonsága nagyon fontos. Védjük vizeink tisztaságát. Közüzemi vezetékes vízzel ellátott települések száma 3155. Az egy főre eső vízfogyasztás hazánkban 35,1m3 évente. Az ivóvíz ellátásban a felszíni, illetve a felszín alatti vizekben oldott kémiai anyagok okozzák a legnagyobb gondot, főleg a nitráttartalom. Ha a nitrát koncentráció meghaladja a 40 mg/l értéket, akkor a vizet csecsemők ételének vagy italának készítéséhez nem szabad felhasználni. Hazánkban a legtöbb vízi eredetű járványt az egyedi vízellátási rendszerek fertőződése okozza, de a legtöbb megbetegedés a közüzemi vízellátásból származik. A korábbi baktérium okozta járványokat újabban a vírusok okozta fertőzések okozzák. Nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy az újabb és újabb vegyi anyagok kozmetikai szerekből, gyógyszerekből kerülnek a csapvízbe. Sok esetben a szűrés nem hatékony ezekkel a kémiai szerekkel szemben. Hazánkban négy alföldi megyében jellemző a csapvíz arzénszennyezettsége. 2017-ben a hazai vízszolgáltatás már elérte a 95%-os szintet arzénmentesség szempontjából. Milyen vegyi anyagok találhatók a vízben, melyeket szűrni, tisztítani kell. Kénvegyületek, vas- és mangánvegyületek, nehézfémek, növényvédő szerek maradványai. Ezektől az anyagoktól kell mentesíteni a vizet, hogy emberi fogyasztásra alkalmas legyen. Fontos, hogy a keletkező szennyvizet alaposan tisztítsuk, mert ez a víz valahol ismét a poharunkba kerül. Hazánkban még több településen jelen van az arzén. Ennek egészségügyi határértéke 10 mikrogramm/liter. Sajnos azzal is foglalkozni kell, hogy a külföldről érkező vizek mennyire szennyezettek. Összességében komoly odafigyelést igényel, hogy a csapokból megfelelő minőségű iható víz kerüljön a poharakba.  

Szennyvíztípusok: kommunális, ipari, mezőgazdasági szennyvizek. Ezek tisztítása nagy odafigyelést igényel, hiszen olyan anyagok kerülnek ezekbe a szennyvizekbe, melyek veszélyesek is lehetnek, sőt, veszélyesek is. Még a mai napig is fellelhető elég sok helyen, hogy szinte szűrés nélkül engedik kisebb patakokba, vízmosásokba ezeket a vizeket. Innen aztán a nagyobb vízfolyásokba, végül a vízvételi helyekre kerül ez a tisztítatlan szennyvíz. Sok leírás, kimutatás, jelentés készült olyan helyekről, ahol a szennyvizet szakszerűtlenül kezelik. A következmény szinte semmi. Mindig találnak valamilyen kiutat, hogy elkerüljék a felelősségre vonást. Valljuk be őszintén: felelős soha nincs. Ebből tanulva a későbbi időszakokban is megvan a lehetősége annak, hogy ilyen környezetkárosító tevékenységet folytassanak következmények nélkül. Így lehet szennyezővé tenni területeket, melyek sok esetben a lakott területek közvetlen közelében vannak. Sajnálatos az is, hogy konkrét illat, elszíneződés, légköri elváltozás, talajváltozás esetén is tesznek olyan kijelentéseket, melyek teljesen ellentétesek a változásokkal. Nagyon nagy veszélynek van kitéve a vízlelőhelyek közelében végzett ilyen irányú munka, illetve a munka során keletkezett vegyi anyagok olyan mértékű eltüntetése, amely felszíni és felszín alatti vizeket egyaránt veszélyeztetik. Sokkal jobban oda kellene figyelni ezekre a szabálytalanságokra, és nagyobb hangsúlyt fektetni vizeink védelmére. Sok esetben, ha esetleg a felelősségre vonás mégis megvalósul, akkor is évek telnek el, mire valamilyen eredmény születik. Sajnos olyan szakértői gárda hoz fontos döntéseket, melyeket az adott cég kér fel. Ellenkező vélemény is születik, de ilyenkor már nagyon nehéz igazságot tenni. Minden papíron, és az asztal körül dől el. Olyan vélemények látnak napvilágot, melyek teljesen ellentmondanak a valóságnak. Viszont a szakvélemény a döntő. Valami hiába káros, ha a szakvélemény mást mond. Erre sajnos nagyon sok példát fel lehetne sorolni. Egy a lényeg. Ideje lenne nagyobb figyelmet fordítani vizeink védelmére. Elég sok átfolyó vízzel rendelkezik az ország, amely máshonnan jön. Vajon mikor jut valakinek az eszébe, hogy ez után is fizetni kellene? Vagy ez a kérdés nem jó? Az idő majd választ ad erre is. Rohamosan fogy az iható víz mennyisége, és egyre nagyobb gondot jelent az előállítása, kitermelése. Legfőképpen az a nagy kérdés, honnan, és mennyit. Fentebb már említésre került a vízlábnyom. Mostanában eléggé elterjedt az, hogy különböző számításokat és összehasonlításokat készítsenek bizonyos dolgokról. Mire gondolok? Arra, hogy az egyik ilyen összehasonlító táblázat az egyes élelmiszeripari alapanyagok és a víz közötti összefüggés taglalása. Előljáróban annyit, hogy bár én nem értek ezzel egyet, de úgy vélem, hogy hozzáértők állították össze ennek a tanulmánynak a tartalmát.

 

Ahogy látható, mekkora vízmennyiséget használnak föl egyes termékek előállítása során. Mivel ez a vízmennyiség édesvíz kell, hogy legyen, érdekes következtetéseket lehet levonni a látott értékekből. Először azt, hogy a Föld teljes vízkészlete 1,4 milliárd köbkilométer. Ebből 3% az édesvíz, mely legfőképpen jég formájában van jelen. A hozzáférhető felszín és felszín alatti édesvízkészlet csupán a teljes vízkészlet 0,5%-a. Ez nagyon csekély. Ha ránézünk a grafikonra, rögtön szembeötlik, hogy hatalmas vízmennyiségek vannak feltüntetve. Rögtön felmerül egy kérdés. Vajon egyáltalán elegendő édesvíz áll rendelkezésünkre ezeknek a termékeknek az előállításához? Érdekes kérdés. Emeljünk ki tetszőlegesen néhányat, amelyek napi termékek. Látható, hogy hatalmas mennyiségekről van szó, hatalmas vízfogyasztás mellett. Mi a furcsa ebben? Talán annyi, hogy érdekes összefüggéseket állítottak fel ezzel kapcsolatban. Arra gondolok, hogy ez a vízmennyiség túl sok, sőt, nagyon sok ahhoz, hogy ezeket a termékeket tisztává tegyék. Ezt nehéz elképzelni. Már csak azért is, mert egy rövid számolás, és az jön ki, hogy több vizet használ el az emberiség előállításra, mint amennyi édesvíz rendelkezésre áll. Ugyanis ez csak néhány termék. És mennyi van? Amikor ott tartunk, hogy valami túllépi azt a keretet, ami rendelkezésre áll, ott már nagy baj van. Tehát éves szinten az előállításra több víz fogy, mint amennyi rendelkezésre áll. Ez nem lehetséges. A víznek van egy körforgása, ami napi jelenség. Ez táplálja a felszíni és felszín alatti vizeket, amiket az emberiség kitermel és felhasznál. Kicsit csalóka ez a megközelítés, amivel már több helyen találkoztam. Ennyire élesen és kategorikusan nem lehet ezt a kérdést kezelni, hiszen sok tényezőt kihagytak belőle. Manapság nagyon divatos, hogy a szélsőségeket egyre jobban kiemelik a hatás miatt. Az emberek ezt olvassák, és szörnyülködnek ezeken az értékeken. Az nagyon keveseknek jut eszébe, hogy egy kicsit utána számoljon, hogy miképpen is van ez? A másik nagy baj, hogy olyan műsorokban, melyek arra lennének hivatva, hogy korrekt tájékoztatást, és korrekt adatokat közöljenek, azokban is elhangzanak teljesen torz értékek, adatok, információk. De térjünk vissza a vízlábnyomhoz.  

Egy valamire rámutat ez a dolog. Mégpedig arra, hogy valóban igen nagy a termelés, és ezzel párhuzamosan igen nagy az édesvíz felhasználás. Ha még e mellé tesszük az emberek napi vízfelhasználását, akkor már nagyon komoly számok és mennyiségek jönnek ki. Egy biztos. Eljött az az idő, amikor Földünkre egyre jobban oda kell figyelni, hogy ne szennyezzük, és ne használjuk ki vég nélkül a természeti kincseket. Vannak, akik utánunk jönnek, és nekik is egy élhető világot kell, kellene élniük. 

2021.05.19.

                                                                          Oxigénhiány a vizekben
 

         Azzal kezdeném, hogy minden vízben élő állatnak, legyen az tó, folyó, tenger, vagy óceán, ahhoz, hogy életben maradjon, oxigénre van szüksége. Magát az oxigén felvételt a halak egy különleges szervükön keresztül veszik fel. Ez nem más, mint a kopoltyú. Fiatalként magam is megtapasztaltam, hogy mit okoz az, ha a halak nem jutnak megfelelő és elegendő oxigénhez. Amikor a 60-as évek elején volt egy árvíz, ez éppen a nyári időszak kezdetén volt, igen magas volt a Duna vízszintje. Az ár levonulása után a víz cseréje miatt leengedték a vizet a Duna ágából. Jött az akkor még melegnek mondott nyári időszak, és a halak kezdtek pusztulni. Vajon mitől? Igen, az oxigén hiánytól. Hogy lehet ez? Egyszerűen úgy, hogy a szokásosnál nagyobb meleg jobban felmelegítette a vizet, mert alacsony volt a vízszint. A halmennyiség hamarabb felemésztette az oxigént a vízben, azaz, elfogyasztotta, és egyszerűen megfulladtak. A horgászok jelentették az első ilyen jelenséget, ami ellen nem tudtak tenni semmit. Várták az esőt, és nagyobb vízszintet. Volt olyan személyes tapasztalatom, hogy egy tóban nem engedték a horgászatot, és a halak annyira felszaporodtak, hogy lehetett látni, amint kibukkannak a vízből és próbálnak oxigénhez jutni közvetlen a levegőből. Semmi nem táplálta a tavat, mert nem volt eső, így a patak sem adott friss oxigéndús vizet. Később mikor már a Dunát télen is látogathattam, láttam, hogy a horgászok lékeket vágnak a jégbe. Ezt nem csak azért tették, mert horgásztak, hanem azért is, hogy a halak friss oxigénhez jussanak. Volt olyan év, hogy a jégtörő hajó ment végig a Dunán azzal a céllal, hogy szintén feldúsítsák a pangó víz oxigén szintjét. Ugyanis a jég lezárja a vízfelületet, és így nem jut friss oxigén a vízbe. Két példa arra, hogy mi az, ami bajt okozhat a vízben élő állatoknak. Mondom mindezt azért, mert egyre inkább hallani olyan hírekről, hogy halak sokasága pusztult el egy adott területen. Én nem azt mondom, hogy minden esetben ott is a víz oxigén hiánya okozza, okozta a halpusztulást, de azt figyelembe kell venni, hogy a hőmérséklet emelkedésével a vizek oxigén szintje csökken. A felszíni vizek oldott oxigén tartalma 0-30 mg/dm3 között van. Van egy kritikus érték, ami alatt a vizek oxigén hiányáról beszélünk, ez pedig 4mg/dm3. Mit jelent az oldott oxigén? Az oldott oxigén azt jelenti, hogy mekkora mennyiségű oxigént tud a víz megkötni. Ez nagyban függ a víz hőmérsékletétől.

        A vizek oxigénszintjét még nagyban befolyásolják a vízben lévő anyagok lebomlása, mely szintén oxigént emészt fel. Sok esetben látni már, hogy valamilyen eszközzel bolygatják meg a víz felszíni részét, elősegítve a víz oxigén felvételét. Van még más tényező is, ami befolyásolhatja az egész rendszert. Ez nem más, mint a vizek savasodása. Ez egyaránt vonatkozik az édesvizekre és a tengervizekre. Sőt! Ma már egyre inkább foglalkozni kell a világtengerek sótartalmának változásával is. Ugyanis a hatalmas gleccserek olvadása, valamint az egyre többször leszakadó több száz négyzetkilométernyi nagyságú jéghegyek, melyeknek tömege már igen jelentős, valamennyire hígíthatja a tengerek sótartalmát. Persze az is elképzelhető, hogy ennek üteme nagyon lassú, oly annyira, hogy a tengeri élővilág alkalmazkodni tud a változásokhoz. Ami viszont eléggé gyors, az a melegedés. A nagy koralltelepek egyre inkább megsínylik ezt a változást. Itt megint jelentkezik az az érdekes következtetés, mely szerint a természetben minden összefügg mindennel.  

Forrás: http://weather.unisys.com/surface/sfc_daily.php?plot=ssd&inv=0&t=cur&inv=0)
     A vízhőmérsékleti adatok mínusz 1,84, és plusz 31,1 Celsius fok között változnak. Sajnos már mértek ennél melegebb tengervizet is. Ahogy látható a diagramból is, 30 Celsius foknál már közelít az érték a kritikushoz, azaz, a 4mg/dm3 értékhez. Egy érdekes összefüggést még meg szeretnék említeni. A Föld légköre különböző gázokkal kezd megtelni. Ez azt jelenti, hogy megváltozik a levegő, a légkör összetétele. Ez mérhető is. Ha egy adott térfogatú levegőbe plusz szennyezőanyagot adagolunk, akkor az a légtömeg felhígul. Nagyon könnyen el lehet képzelni, hogy a világtengerek vizében hasonló folyamatok játszódnak le, azaz, minél több szennyező anyagot köt meg a víz, annál inkább felhígul, így kevesebb oxigént tud tárolni. Ebből fakad, hogy könnyen lehetséges, hogy az egyes halfajok időnkénti pusztulása az oxigén hiány jelenléte.

2021.05.12.

Karbonsemlegesség ismét

Mára már ez szinte divatos szó lett. Vajon mit is jelent az, hogy karbonsemlegesség? Egyszerűen azt, hogy a kibocsátott szén-dioxid, és az elnyelt, illetve a légkörből kivont szén-dioxid mennyisége között egyensúly áll be. Vannak úgynevezett szénelnyelők: ezek azok a rendszerek, melyek több szenet nyelnek el, mint amennyit kibocsátanak. Ezek a talaj, az erdők, az óceánok. A természetes szénelnyelők évente 9,5-11 Gt /gigatonna/ közötti széndioxidot vonnak ki a légkörből. 2019-be 38 Gt gigatonna/ volt a szén-dioxid kibocsátás. Rögtön itt az elején egy érdekes megjegyzés. Ennek az egész programnak, amely vélhetően el fog indulni, és azok a vállalások, amelyek megfogalmazódtak, be is lesz tartva, illetve ellenőrizve lesz. Ugyanis eddig erről csak konferenciák sorozata szólt, volt megállapodás, de senki nem tartotta be. Vajon most másképpen fog történni? Ennek a mai nap karbonsemlegesség szóval fémjelzett projektnek már igen régen hangot adtak a kutatók. Történetesen már az 1970-es években komoly cikkek jelentek meg az üvegházhatású gázok veszélyeiről. Csak gondoljunk bele. Azóta eltelt 50 év, és nem történt semmi. Most már annyira felhalmozódott a probléma, hogy sürgősen kell tenni valamit, mert eljön hamarosan az az idő, amikor már bizonyos folyamatok nem lesznek visszafordíthatóak. Szó esik a természetes szén-dioxid elnyelésről is. Itt vannak megemlítve az erdők is. Utalnék egy kb. 15 évvel ezelőtti konferenciára, ahol az erdők állapota volt a téma. Egy erdőmérnök akkor a következőket említette. Az erdőben az elöregedett, vagy vihar által kidőlt fák károkat okoznak, mert a korhadásuk során szén-dioxidot termelnek, és terhelik a légkört. Milyen igaza volt. Ennek ellenére egy furcsa helyzet áll elő. Ugyanis hazánk erdeiből ezeket a kidőlt, szennyező anyagot termelő fákat nem lehet elvinni. Az ok: az erdei kisebb és nagyobb állatok itt találnak élelmet és búvóhelyet. Ez az indok, ami nem igazán állja meg a helyét. Ugyanis az erdei állatok nem a kidőlt fákban találják meg a nekik szükséges dolgokat, hanem jóval egyszerűbb módon. Ebbe most ne menjünk bele, mert egy külön téma lenne. A lényeg, hogy igen nagy mennyiségű szén-dioxid kibocsátástól óvnánk meg a légkört, ha ezeket a kidőlt fákat elvinnék, és tüzelés formában hasznosítanák. Igaz, az elégetésük során ugyanúgy szén-dioxid keletkezik, de nem évtizedeken keresztül. Nem beszélve az erdők esztétikai jellegére utalva. Talán érdemes megnézni, hogy vajon hogy alakult az elmúlt 270 év alatt a szén-dioxid arány?

A diagram adatai önmagukért beszélnek. Hatalmas a növekedés. Szeretném leszögezni, hogy ez csak a szén-dioxid, tehát egy szennyező anyag jelenléte a légkörben. Sajnos van több is. Mivel a gázok közül ez a legelterjedtebb és legnagyobb arányú káros anyag, így nyílván ezzel kell elsősorban foglalkozni. Különböző elvárások vannak azzal kapcsolatban, hogy mikorra, mennyit kell csökkenteni a szén-dioxid koncentrációt a légkörben. Annak ellenére, hogy vannak megállapodások ennek a gáznak a csökkentésére, mégis érdemes megnézni, hogy ez a valóságban miképpen alakult. 

Itt csak 60 évről van szó. Az viszont látható, hogy igen nagy az emelkedés. Sajnos elég sok tényező akad, amellyel szembe kell nézni annak érdekében, hogy a szén-dioxid szint csökkenjen. Mivel a klímaváltozás igen sok negatív hatást gyakorol Földünkre, így ez egyre nehezebb lesz. Egy dolgot szeretnék megemlíteni. Kiemelném a 2019-2020-as éveket. Hatalmas erdőtüzek tomboltak a világban. Igen nagy mennyiségű káros anyag került a légkörbe. Ennek tényével sajnos számolni kell a következő években is. A légkör az egyik legfontosabb lételem. Pontosan az a réteg szenved nagy károkat, ahol az ember él. A szennyező anyagok nehezebbek a levegőnél, tehát a talaj közelében halmozódnak fel, éppen ott, ahol az élet zajlik. Ma már igen sok szennyező anyag kimutatható a talaj közeli légrétegben, ami káros az élő szervezetre. Eddig inkább a szén-dioxidról tettem említést. Van valami, amitől még inkább kell tartani. Ez nem más, mint a metángáz. Mi történt, hogy számolni kell ezzel a gázzal? A klímaváltozás azt is magával hozta, hogy növekszik a hőmérséklet, mindenhol. Olyan helyeken is, ahol eddig elképzelhetetlen volt. Ezek a fagyott területek, a permafroszt. Szibéria, Kanada hatalmas részei, és az ott található nagy tavak, melyeket állandó jégtakaró fedett, eddig. A klímaváltozás révén ezek a helyek kezdenek megolvadni, és a talaj, valamint az eddig zárt jégtakaró alatt lévő tavakban a felgyülemlett metán kezd kiszabadulni. A metán sokszorosan felülmúlja a szén-dioxid szennyezési fokát. Erőteljesebb, agresszívabb gázról beszélünk. A későbbiekben, sőt, már most is számolni kell a metán jelenlétével a légkörben. Ez csak az egyik része a dolognak. A másik egyáltalán nem elhanyagolandó rész a kérődző állatok, és az emberi tevékenység által levegőbe kerülő metán mennyisége. Látható a diagramon, hogy ez a gáz már a második helyet foglalja el a sorban. Az elkövetkezendő időkben ez a tendencia fel fog gyorsulni. Ez egy öngerjesztő folyamat. Minél melegebb a bolygó, annál több káros anyag kerül a légkörbe. Még egy területet szeretnék megemlíteni. Ez nem más, mint a hulladék. A Föld lakossága által több milliárd tonna hulladék keletkezik. Ezekről a nagy szeméttelepekről jelentős mennyiségű metángáz kerül a levegőbe a bomlás során. Úgy gondolom, elég összetett kérdést kell megoldani ahhoz, hogy megfelelő hatékonyságú legyen az üvegházhatású gázok kezelése. A nagy kérdés, hogy vajon van még arra idő, hogy ne romoljon, és javuljon ez a folyamat?            

2021.05.05.

Új kullancsfaj

Ez egy átvett cikk. Talán segítek abban, hogy többen is megismerjék.

Veszélyes kullancs jelentésére kérik a lakosságot

Infostart2021. május 2. 06:30

  

Az ELKH Ökológiai Kutatóközpont (ÖK) új programjában a kutatók a lakosság bevonásával térképezik fel a krími-kongói vérzéses láz terjesztőjeként ismert Hyalomma kullancsok terjedését.

Az ökológusok a közösségi tudomány (citizen science) jegyében létrehozott www.kullancsfigyelo.hu weboldalra beérkező lakossági információk felhasználásával monitorozzák az Európában is egyre gyakrabban előforduló, emberre veszélyes faj hazai jelenlétét - közölte az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH).

Mint a közleményben olvasható, a klímaváltozás az élőlények vándorlását is eredményezi. Ez az Európát is érintő folyamat már elkezdődött, hatásait és a mértékét azonban nehezen lehet megjósolni. Ennek egyik következménye a Hyalomma kullancsok megjelenése. Ezek az eredetileg Magyarországtól délebbre őshonos kullancsok többféle veszélyes kórokozót képesek hordozni és terjeszteni, köztük a krími-kongói vérzéses lázat okozó vírust.

A közlemény szerint a Hyalommák a hazánkban élő kullancsokhoz hasonlóan vérszívás útján táplálkoznak. Eredeti élőhelyükön - a Földközi-tenger mentén, Afrikában és Ázsia déli részén - gyakran tömegesen élősködnek lovon, szarvasmarhán, de előfordulnak kisebb testű állatokon, valamint az emberen is. Ez a csoport több tulajdonságában is eltér a Magyarországon megszokott kullancsoktól: ilyen például a nagyobb testméret, valamint a sávozott láb.

A Hyalomma marginatum európai elterjedése. Forrás: Kullancsfigyelő/European Centre for Disease Prevention and ControlA Hyalomma marginatum európai elterjedése. Forrás: Kullancsfigyelő/European Centre for Disease Prevention and Control

A Hyalomma kullancsot leginkább az általa terjesztett vírus teszi hírhedtté. Az Európában is egyre gyakrabban előforduló krími-kongói vérzéses láz komoly gondokat okoz a kullancs eredeti élőhelyén, ahol esetenként fertőzési gócpontok is kialakulhatnak. A betegség ezeken a területeken jelentős egészségügyi kihívást jelent, mivel kiemelkedően magas, nagyjából 30 százalékos halálozási aránnyal jár. A fertőzés emberek körében a vírussal fertőzött állatok feldolgozása, fogyasztása során, a vérrel való kontaktus útján terjed, ezért az állattartásban dolgozók vannak a legnagyobb kockázatnak kitéve.

 

A Hyalomma kullancsok helyi feltérképezését már több kutatócsoport is megkezdte Európában. Ezek a kutatások a lakosság segítségével, a laikusok által beküldött minták, fényképek felhasználásával készülnek. A felmérések alapján Hyalomma példányokat találtak többek között Csehországban, Németországban és Svédországban is.

Az Ökológiai Kutatóközpont most egy hasonló programot indít, azt kérik a lakosságtól, hogy az idei kullancsszezonban talált példányokat a megszokottnál tüzetesebben figyeljék meg és amennyiben Hyalomma egyedet találnak, jelezzék azt a kutatóknak. Az azonosításról és a beküldés módjáról további információ a Kullancsfigyelőn érhető el.

 

 

2021.04.28.

A levegő szennyezése

Bizonyára azt mindenki tudja, hogy nagyon sok olyan szennyező anyag van a légkörben, ami nehezebb a levegőnél. Ezek a gázok az alacsonyabb területeken gyűlnek össze. Nem véletlen, hogy a magasabb területeken a levegőt „harapni” lehet. Igen, sokkal tisztább, és mentes a szennyező anyagoktól. A hegyvidékekre jellemző fás vidék még inkább elősegíti a tiszta, oxigéndús levegő kialakulását. Természetesen itt is előfordulnak olyan területek, melyek alacsonyabb részein meg tud „ülni” a szennyezett levegő. Az viszont egyértelmű, hogy a káros anyagok az alacsonyabb területeket keresik, mert nehezebbek a levegőnél. A mai napig nem tudni, hogy vajon mennyi lehet a szennyező anyagok koncentrációja a talaj 2 méteres magasságában? Ugyanis az emberek ebben a tartományban élnek. Meg vannak határozva egészségügyi határértékek. Valami oknál fogva a szén-dioxid ezek között nem szerepel. Ugyanolyan veszélyes anyag, mint bármelyik más. Sőt! A szmog egyik fő alkotóeleme, hiszen a gépjárművek kipufogó gázaiban zömmel ez a vegyület található. A furcsa, hogy ezt sehol sem mérik. A másik ilyen veszélyes anyag a metán. Az elkövetkezendő években ez a két anyag lesz a legnagyobb mértékben jelen a légkörben. Vajon miért? A közúti forgalom egyre nagyobb térnyerése miatt, valamint a fagyos területek olvadása révén felszabaduló metángáz miatt. Az üvegházhatású gázok kibocsátása 1990 óta 41%-kal növekedett. 2016-ban csökkent a szén-dioxid kibocsátás, de azóta folyamatosan ismét emelkedik. Sokan mondhatják, hogy a szén-dioxidot az óceánok és a szárazföldek elnyelik. Ez valóban így van, de vajon milyen mértékben? Olvasni írásokat, mely szerint a szárazföldek és az óceánok, ezek az un. szén-dioxid elnyelők, olyan sebességgel nyelik el a gázt, hogy követni tudja a légkörben koncentrálódó szén-dioxidot, és ellensúlyozza a kibocsátás növekedését. Az óceánok és a föld több szén-dioxidot vesz fel, mint korábban. Ez valóban igaz, csakhogy régen nem volt ennyi a légkörben. Lehet viszonyítani, hogy a korábbi évekhez képest mennyit tudnak semlegesíteni. Ez is igaz, de jóval több marad a légkörben, mert már nem tudja elnyelni a telítettsége miatt, ezáltal a globális hőmérséklet még gyorsabban tud emelkedni. Nézzük, mennyi volt a CO2 kibocsátás 10 ország részéről az egyes években. Látható, hogy elég komoly az emelkedés.

Ezen a táblázaton látható, hogy mennyi az összes szén-dioxid kibocsátás, ha mindent beleveszünk: ipar, mezőgazdaság, elektronika, stb. Itt is hatalmas a növekedés.

Ha most csak az említett 10 ország szén-dioxid kibocsátását vesszük alapul, ami 37 Gigatonna, és összevetjük az óceánok, szárazföldek által elnyelt mennyiséggel, ami 22 Gigatonna, akkor felmerül a jogos kérdés: a hiányzó 15 Gigatonna szén-dioxid hol van? Mert a különbség ennyi. Akkor el lehet gondolkodni, hogy vajon miért nem mérik a szén-dioxid koncentrációt a légkörben? Tudom, az évek adatai nem pontosan fedik egymást, de azt hiszem, hogy számottevő eltérés nem mutatkozna. Viszont van még valami, ami jelentős, de nagyon.  Az 1960-as évektől kezdve a kimutatás szerint 135 Gigatonna szén-dioxid került a légkörbe. Ebből az óceánok és szárazföldek elnyeltek 94 Gigatonnányi mennyiséget. Vajon hol van a fennmaradó jelentős mennyiségű 41 Gigatonna. Egy kicsit elgondolkodtató.

Forrás: WRI 2019

Az eddig emlegetett anyag a szén-dioxid. Ez csak egy. Van további fontos négy szennyező, úgymint szén-monoxid, nitrogén-dioxid, kén-dioxid, ózon, illetve inkább öt, hiszen a metán is felsorakozott ezen gázok közé, amelyek jelen vannak a légkörben valamilyen formában és töménységben. 

Valami fontosat még szeretnék mondani. Korábban utaltam arra, hogy a szakértők azt mondják, hogy a kibocsátott szén-dioxidot a szárazföld és az óceánok semlegesítik. Akkor miért mondják azt, hogy a szén-dioxid miatt emelkedik a hőmérséklet és változik meg az éghajlat, a klíma? Valami akkor nem stimmel. A változás túl gyors ahhoz képest, amit a természet produkálna. Ebből következik, hogy a szárazföldek és az óceánok nem tudják elnyelni a kibocsátott szén-dioxidot, ami miatt bekövetkeznek a változások, mert ha elnyelnék, akkor nem lenne hőmérséklet emelkedés. Ez eléggé érdekes gondolatokat ébreszt. Mégpedig azt, hogy vajon akkor mi okozza ezt a jelentős változást, ha nem a szén-dioxid? Az ózon és a szálló porról nem hallani annyit, mint a légkörbe kerülő szén-dioxid mennyiségről. Van egy definíció a tájékoztatási küszöbértékről: „a légszennyezettségnek egyes légszennyező anyagok tekintetében a lakosság egyes érzékeny /gyermek, időskorú, beteg/ csoportjaira megállapított szintje, amelynek túllépése esetén a lakosságot az illetékes önkormányzatnak tájékoztatni kell. Elérése és túllépése enyhébb intézkedéseket jelentő, tájékoztatási fokozatú szmog-helyzetet eredményez”. A másik definíció a riasztási küszöbérték: „a légszennyezettség azon szintje, amelynek rövid idejű túllépése is veszélyezteti az emberek egészségét. Elérése és túllépése forgalomkorlátozással járó intézkedéseket jelentő, riasztási fokozatú szmoghelyzetet eredményez”. Érdemes néhány szót szólni mindkettőről. Az ózon egészségügyi határértéke 120 mikrogramm/köbméterben van megadva. Hogy keletkezik az ózon a talajfelszín közelében? Legfőbb forrása a járművek kipufogó gázai, melyeket a napsugárzás alakít át ózonná. Tájékoztatási küszöbértéke 180 mikrogramm/köbméter, riasztási küszöbértéke 240 mikrogramm/köbméter. A szálló por egészségügyi határértéke PM10 esetében 40 mikrogramm/köbméter, PM2,5 esetében 25 mikrogramm/köbméter. A furcsa, hogy ez utóbbit nem mérik, vagy nagyon kevés helyen. Hogy keletkezik? A nevében is benne van, hogy szálló por. Az egyik az utakon lévő poranyag, bár ez ülepedő mértéket mutat. Ennek ellenére a  ráragadó vegyi anyagok veszélyesek lehetnek. Az apróbb méretű szemcsék erdőtüzeknél, vulkán kitöréseknél, szilárd tüzelőanyagok elégetésénél, gépjárművek közlekedése közben, erőműveknél, és más egyéb ipari tevékenységek során keletkeznek. Csak emlékeztetőül. A szénmonoxid kis koncentrációban is káros, addig a szén-dioxid csak nagy koncentrációban jelent életveszélyt. A kilélegzés során szén-dioxid áramlik ki a tüdőnkből. A jó idő beköszöntével egyre inkább megnő a szálló por a levegőben. Vajon miért baj ez? Megpróbálom több oldalról is megvilágítani ezt a kérdést. Tudom, sokan talán legyintenek, akik olvassák, hogy na, már megint valaki kitalált egy történetet. Talán azért érdemes néhány percet rászánni erre a témára. Nem olyan messziről kezdeném. Úgy 50-60 évvel ezelőtt elkezdődött egy ipar felvirágzása. Ez nem más, mint a vegyipar. Azért emelem ki ezt az egyet, mert ez okozza a legnagyobb gondot a mai napig is. A vegyi termékek a legveszélyesebbek. Nem látható, nem érzékelhető, csak bizonyos esetekben. Mindenhol jelen van. A levegőben, a talajban, a vizekben. A régi lőterek ólomszármazékai, amik a felszínre kerülnek, a vegyi gyárak által termelt salakanyagok, melyeket nem semlegesítettek, a gyógyszergyárak által termelt melléktermékek, melyeket nem tudunk, hol vannak. Egy biztos. Több nagy veszélyes hulladéklerakót tartanak nyílván. Ezekben tonnaszámra állnak a különböző vegyi anyagok. Némelyikről már nem is tudni, hogy mi. Ezek az anyagok roppant veszélyesek, hiszen kemikáliák. Sajnos azt is el kell mondani, hogy ez így van szerte a világban. Az ember sajátja, hogy ami tőlem messze van, az nem árthat. Ez a gondolkodás mélyen benne van az emberek gondolatvilágában. Ennek ékes példái, hogy országszerte rengeteg szemetet lehet látni. Ebben minden benne van. Kommunális és veszélyes hulladék egyaránt. Csak egy példát szeretnék kiemelni, ami talán érzékeltetni tudja egy kicsit, hogy miként is áll hazánk lakossága a hulladék kérdéshez. Már az gondot jelent, ha szelektíven kell gyűjteni. Az még nagyobb gond, ha lát egy szemétkupacot, máris az ő szemetét is oda rakja. Nem fárad azzal, hogy a megfelelő helyre elvigye. Minek. Ott jó, ahová tettem. Ezzel letudja ezt a kérdést. Aztán jön a következő „környezetbarát” ember, és ő is oda teszi. A végén kialakul egy tekintélyes szemétkupac. Ez még ott is jellemző, ahol szemetes konténerek vannak. Nem bele, hanem mellé teszi, mert így könnyebb. Nem kell bajlódni, hogy kinyitom, beleteszem, visszacsukom. Ezen a gondolkodáson nagyon nehéz már változtatni. Olyannyira, ha az ember szól érte, hogy legyen szíves a konténerbe tenni, akkor hatalmas arccal üvölt, hogy foglalkozzon a saját dolgaival, és ne szóljon bele a másokéba. Hát úgy néz ki, ez a helyes magatartás. Az ilyen embernek egyszerűen kár bármit is mondani, mert agyilag nem tudja felfogni az egész lényegét. Itt tartunk most. Hazánk a szemét országa lett. Utcákon, tereken, utak mellett, vasutak mellett, erdőkben, kiránduló helyeken, gyakorlatilag mindenhol találkozhatunk szeméttel. Az érdekes az, ha megkérdeznénk az embereket, akkor olyan szépen elmondják, hogy ők mindig pontosan oda teszik a szemetjüket, ahová kell. Ez egy álságos dolog. Az emberek hazug voltát erősíti ez a hozzáállás. A lényeg, hogy a szemét gyűlik, és egyre inkább csúfítja el a környezetünket. Van viszont egy ennél sokkal veszélyesebb oldala is. Említettem, hogy nagyon sok hulladéklerakó van az országban évtizedek óta. Ezekben a lerakókban általában veszélyes hulladékokat tárolnak. Mondhatni azt, hogy jó helyen, egy helyen vannak, mi történhet. Egyszerűen annyi történik, hogy ez a veszélyes anyag leszívódik a talajvíz szintjéig, sőt sok esetben még az alá is, és szennyezi a felszín alatti vizeket, a talajról nem is beszélve. Az emberek is kiviszik a szemetjüket az erdő szélére, és lepakolják. Függetlenül attól, hogy milyen hulladékról van szó. Mi történik ezeken a helyeken? Az időjárásnak köszönhetően ezek a hulladékok kezdenek kiszáradni, a talajba jutó vegyi anyagok átitatják a felszínt, majd a meleg ezt is kiszárítja. Aztán jönnek a szelek, és igen messzire elszállítják ezeket a porszemeket, amik magukkal viszik a szennyezést. Éppenséggel még az is előfordulhat, hogy az a valaki szívja be ezt a finom port, aki az erdő szélére vitte a szemetét. De ahogy említettem, ez nem jut el az agya központi részébe. A sajnálatos az, hogy ilyen módon, ezeken a helyeken folyamatosan termelődik a finom por, és folyamatosan hordja szét a szél. Többször előfordul, hogy meggyújtják ezeket a lerakókat. Ez még inkább veszélyes, hiszen a füsttel még messzebb eljut a vegyi anyag a levegőben. Miért veszélyes ez? Egyszerűen azért, mert ezek a részecskék az úgynevezett PM2,5-es tartományba esnek. Ez az a minőség, ami már túljut a szájon, a garaton, és bekerül a tüdőbe, ahonnan már nem űrül ki. Ez a veszélyes. A PM2,5 azt jelenti, hogy a részecske 2,5, vagy ennél kisebb méretű mikronban kifejezve. A mikron a méter egymilliomod része. Az emberi hajszál 80mikron körüli. Persze keletkezik ennél nagyobb méretű, úgynevezett PM10-es méretű részecske is. Ez ugye 10 mikront jelent. Ha összevetjük a hajszállal, akkor beláthatjuk, hogy ez is túljuthat a szájüregen. A veszély abban rejlik, hogy ezek a finom szálló porok viszik magukkal a vegyi anyagokat is, amit aztán belélegzünk. Hogy honnan kerül a környezetünkbe ez a veszélyes anyag, úgy értem, hogy melyik lerakóból, azt igazából nem tudni, mert több száz kilométert is megtehetnek ezek a részecskék a szél által. Az erdőszéli lerakóból könnyebben. Ez a hozzáállás azt is jelenti, hogy saját magunkat mérgezzük. Itt visszatérhetünk egy korábbi mondathoz: ami tőlem távol van, az nem árthat. Itt az egyszerű példa, hogy nagyon is árthat. Talán érdemes lenne ezt is felfogni, és tudatosítani, hogy ezáltal magamat is mérgezem, sőt, a családomat is. Itt említenék egy korábbi példát, ami a leírtak esetében is igaz. Egy társaság a kocsmából hazafelé „jó dolgukban” összetörik a telefonfülkét. Hazaérve tapasztalják, hogy sajnos, de mentőt kellene hívni egy családtagjukhoz. Igen ám, de a telefonfülke összetört. Ez így van a hulladékkal is. Biztos, hogy az emberek saját maguknak tesznek rosszat azzal, hogy úgy kezelik a szemétkérdést, hogy saját magukban tesznek kárt. Nagyon is oda kell figyelni ezekre a dolgokra. Mindig kicsiben kell elkezdeni, saját környezetünkben, és szóljunk, ha rendetlen embereket látunk. Nagyon sok más egyéb hatás éri az embert nap, mint nap, ne tetézzük még azzal is, hogy erőteljesen mérgezzük saját magunkat. Ez a táblázat megmutatja, hogy a különböző méretű részecskék milyen mélyen tudnak behatolni a tüdőbe.

A PM10 és PM2,5-es szállópor bejutása szervezetbe

PM méret mikronban

Orrjáratok

PM11-7

Torok

PM7-4,7

Légcső

PM4,7-3,3

Elsődleges hörgők

PM4,7-3,3

Hörgők

PM1,1-0,65

Hörgő ágak

PM2,1-1,1

Tüdő léghólyagocskák

PM0,65-0,43

Néhány a légkörben megtalálható szennyező anyag értékek. Látszik, hogy a szén-dioxid érték mennyire magas. Ha azt vesszük, hogy ezeket az anyagokat napi szinten beszívjuk, akkor nem lehet azon csodálkozni, hogy miért van annyi légúti megbetegedés.

 

2021.04.21.

Élelmiszer hulladék

Sajnos annak ellenére, hogy egyre kisebb területen lehet mezőgazdasági termelést folytatni, azaz, növényeket és gyümölcsöket termeszteni, egyre több élelmiszer kerül a kukába. A termőföld területe egyre inkább kisebb lesz. Ha a diagramban feltűntetett értékeket összeadjuk, akkor 37 909 596 km2 jön ki. Ez hatalmas terület. Ekkora terület kiesik a mezőgazdasági termelésből. Az egyre szűkülő lehetőségek azt diktálják, hogy egyre többet kell termelni egyre kisebb területen, hogy a Föld lakossága el legyen látva mezőgazdasági terményekkel. Ebből olyan következtetéseket is le lehet vonni, hogy a megtermelt alapanyagok vitamin és ásványanyag tartalma csökken. Ha valamit valahol növelünk, jelen esetben a nagyobb terméshozam elérését, akkor valaminek csökkennie kell. Ez ebben az esetben a minőség.

A romlás csak egy dolog a hihetetlen összetett rendszerben. Az élelmiszer fogyasztás manapság az egész világon pazarló. Látható, hogy mennyi élelmiszeripari alapanyag kerül a hulladékba, hazánkba évente. 59 kilogramm fő/év. Ez nagyon sok. Csak gondoljunk bele, hogy ez mennyit jelent országos szinten, és mennyit jelent a Föld összlakossága szintjén. Hatalmas szám jön ki. Manapság minden apró dologra érdemes odafigyelni, mert rengeteg minden múlik rajta. Ez így van az élelmiszeri hulladékokkal is. Biztos sokan belegondoltak már abba, hogy vajon mi lesz azzal a nagy mennyiségű hulladékkal, amit kidobunk. Csak egy dolgot említek meg. Ezek a termékek erjednek, rothadnak. Sajnos keletkezik egy olyan gáz, ami még erőteljesebben, és agresszívebben szennyezi a Föld légkörét, mint a szén-dioxid.  Ez nem más, mint a metán. Már most is felfigyeltek erre a gázra, és egyre inkább a figyelem középpontjába fog kerülni. Az üvegházhatás emelkedésének döntő tényezője lehet, és lesz is.  

Hogy mennyire másodlagos a hulladék létezésének ténye, mi sem bizonyítja jobban, mint a lenti diagram. A feltüntetett értékek nagyon magasak. Kihangsúlyozom, hogy egy fő hulladék termeléséről van szó. Maga a hulladék már korábban is okozott igen nagy problémát több országban. Igaz, hogy ez anyagi vonatkozású volt. Gondoljunk bele, ha valami oknál fogva nem szállítják el a hulladékot. A könnyen romló, bomló élelmiszeri hulladék nemcsak rossz képet, rossz szagot jelent, hanem jelentősen fertőzés veszélyes. A kóbor állatok, apró rágcsálók, madarak hamar rátalálnak ezekre a hulladék hegyekre, és onnantól kezdve ellenőrizhetetlenné válik a kezelése. Ilyen, és hasonló dolgokból kiinduló eseménysorozat korábban is előfordult. A rágcsálók által hordozott és terjesztett betegségek nem mai keletűek. Ennek valószínűsége annál inkább nagyobb, minél több, és minél nehezebben kezelhető hulladékról beszélünk. Szerte a világban nagyon sok helyen nem megfelelő formában tárolják, és kezelik a hulladékot. Hozzá kell tenni, nemcsak az élelmiszer hulladékot. Sajnos hazánkban is nagyon sok illegális hulladéklerakót alakítanak ki az emberek, felelőtlenül. Ugyanis az esetlegesen kialakuló fertőzés senkit nem kímél, azt a személyt sem, aki azt hiszi, hogy ha távol a lakhelyétől egy erdőszélen kidobja a szemetét, akkor részéről rendben van minden, mert ő megszabadult egy gondtól. A helyzet az, hogy itt nemcsak esetlegesen élelmiszer hulladék kerül kidobásra, hanem más egyéb, sok esetben veszélyes hulladék. Ennek káros hatásai beláthatatlanok, és a felelősség tudjuk nagyon jól, nem megállapítható. Így egyre több illegális hulladéklerakó alakul ki. A bomlás során keletkező különböző anyagok, melyek mérgezőek is lehetnek, így eléggé szabadon erjedhet, veszélyt jelentve a környéken, és távolabb levők egészségére. Fel kellene már nőni oda, hogy valóban felelősségteljesen védjük a környezetünket, mert egyre nagyobb kárt okozunk benne. Javításra kicsi az esély.

2021.04.14.

Fényszennyezés, zajszennyezés

Igen, ezek már a modern kor új szennyező „anyagai”. Hogy miért? Valamikor csillagászattal foglalkoztam. Persze amatőr szinten. Fő terület a meteorészlelés volt. Ez úgy a 80-as években volt. Végeztünk egyéni és szinkron észleléseket is. A lényeg az, hogy akkor még lehetett találni olyan helyet, ahol megfelelő volt az égbolt észlelése. Nem volt zavaró fény. Annak idején kidolgoztam általános iskolásoknak egy egyszerű mérési feladatot, mely abból állt, hogy mérjék minden segédeszköz nélkül a lakóhelyük fényszennyezési mértékét. Akkor nem volt rá igény. Majd jóval később találkoztam ezzel a fogalommal. most ott tartunk, ha az ember valamilyen szabadszemes, esetleg távcsöves megfigyelést szeretne végezni, igen távol el kell menni egy településtől, mert az égbolt „világos”. Rengeteg a fény. Meg lehet nézni a világ kivilágított részeit.

Nagyon nagy területről van szó. A modern világ ezt is maga előtt tolja, meg még sok mást. Nézzünk körül. Mindenhol a fényforrások ezrei. Már egy kisebb település felett is látni a fényburkot, ha elmegyünk néhány kilométert a falutól, és visszanézünk. Sajnos ez egyre inkább zavaró lesz. A fényszennyezés környezetkárosító is, hiszen több energiát kell termelni ahhoz, hogy a megfelelő számú világító testek világítsanak. A fény erőteljesen szóródik is, így még nagyobb területek válnak többé-kevésbé világossá. Ez már egy visszafordíthatatlan jelenség. Egy személyes tapasztalat. Aktív amatőr csillagász koromban a meteor megfigyelés volt a szakterületem. Volt egy etalon csillag, amihez viszonyítani lehetett, hogy milyen tiszta az égbolt, milyen fényes az égbolt. Ez a Draco csillagkép egyik csillaga volt, melynek 5,8 magnitúdó a fényessége. Ilyen égbolt mellett már lehetett észlelni, hiszen az emberi szem úgy 6 magnitúdóig észleli a fényt. Ma már ugyanarról a helyről ez nem látható. 

                   Ezen a képen tökéletesen látni a lakott terület fölött kialakult fényburkot.

A másik ilyen dolog a zajszennyezés. Sajnos ez már igencsak a modern világ újabb baja. Rengeteg zaj érkezik mindenhonnan. Már egy kisváros is rendelkezik komoly zajszennyezési szinttel. Sőt! Sok esetben még egy falu is. A közlekedés, az utakon folyó munkálatok, a rohanó élet elkerülhetetlen velejárója a zaj. Egyszerűen nem lehet kiszűrni. Egyre többen távolodnak el, vagy megpróbálnak eltávolodni ezektől a helyektől. Igen, a hallás élménye fontos dolog. Mondani szokták, hogy „hallani a csendet”. Igen, biztos nem csak én vagyok egyedül, aki nagyon sok esetben arra vágyik, hogy csend legyen. Az olyan jó. Vagy egyáltalán nem? Egy biztos, az emberi szervezet megkívánja a hanghatások normális szinten lévő állapotát. Az sem véletlen, hogy az erős hanghatások roncsolják a fül érzékenységét. Minden, ami erős zajjal jár, káros. A fényszennyezés „csak” egy élményt, egy látványt tesz semmissé, a zaj viszont szervezeti károsodáshoz is vezethet. Nagyon sok helyről érkeznek hangok, sok esetben olyan hangok, melyek bántják a fülünket. A fül nagyon finom szervünk. A hallás, és egyben az egyensúly-érzékelő szervünk is. Az emberi fül 20-16000 Hz /Hertz/ közötti tartományban hallja a hangokat. Miért fontos, hogy kezeljük a zajszintet? A zaj különböző frekvenciájú /hullámhosszú/ és erősségű hangok keveréke. A zaj nagyon is káros lehet az ember számára. Ezek károsító hatása függ az erősségtől, a hangmagaságtól, az időtartamától. Talán ezek a legfontosabbak. A zajszennyezés akkor is veszélyes, ha tartósan van kitéve valaki ennek a káros hatásnak. Tehát a káros hatás nemcsak akkor alakul ki, amikor erős hanghatások érik az embert, hanem akkor is, amikor olyan körülmények között él az ember, ahol a zajszint magasabb a megengedettnél. A hang erősségét decibelben mérjük. Milyen értékeket határozunk meg? A zajterhelési határérték 65 decibel, mely felett már zajszennyezésről beszélünk.

Zajszintek egészségügyi értékei

40-60 dB

megszokható

65-75 dB

nem szokható, de még nem káros

75 dB felett

hallásromlás

120-130 dB

visszafordíthatatlan hallás károsodás

 

Ha naponta ér 85 decibelnyi hanghatás, akkor is halláscsökkenés lép fel. A zajártalom okozta süketülés visszafordíthatatlan folyamat. Semmivel nem gyógyítható. Sem gyógyszer, sem műtét nem segít.

Zajszintek decibelben

Levélsusogás

10 dB

Óraketyegés

20 dB

Társalgási beszéd

60-70 dB

Hangos beszéd

70-85 dB

Kiabálás

80-100 dB

Zongora

60-95 dB

Légkalapács

105 dB

Légköszörű

115-116 dB

Kézi köszörű

104-106 dB

Léglökéses repülő /3 méteres távolságból/

135-140 dB

Fájdalomküszöb

130 dB

 

A zaj hatása az emberi szervezetre

30 dB-től pszichés panaszok

65 dB-től vegetatív problémák

90 dB-től károsodnak a hallószervek

120 dB fizikai fájdalmat okoz

160 dB-nél átszakad a dobhártya

175 dB-t nem éljük túl

Sajnos a városokban élők találkozhatnak 75-80 decibeles hanghatással is. Igaz, nem állandó a terhelés, de folyamatában eléggé veszélyes.  

2021.04.07.

Az ember viszonya környezetéhez

A 60-70-es években az emberek társadalmi viszonya sokkal közelebbi volt. Az ismerkedés, a társalgás, az odafigyelés a másikra teljesen hétköznapi, elfogadott és magától értetődő volt. A tisztelet, a törődés, a megbecsülés ott volt mindenki szótárában. Nem is tudom, mivel kezdjem. Talán az én iskolai éveimmel. Tiszteltük, becsültük, szót fogadtunk szüleinknek, tanárainknak. Faluhelyen nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A tisztelet a felnőttekkel szemben egyértelmű volt. A köszönés, az előre engedés, a segítség az időseknek, a szolid viselkedés, odafigyelés a másikra stb. Majd később, amikor az én fiam járt iskolába, egyszer alkalmam volt találkozni az osztályával az utcán. Hát hogy is mondjam. Kissé össze-vissza közlekedtek, sűrűn kellett rájuk szólni. Meg is kérdeztem este tőle. Ti így viselkedtek általában. Erre az volt a válasz: hát elég sűrűn, de én nem.

          Tények: 45-50 év múlva gyökeresen megváltozott ez az állapot. Ha egy diáknak nem tetszik valami, megüti a nevelőjét, tanárát, vagy előfordul, hogy a szülő közül az apát küldi a tanárokra, nevelőkre. A szülő fontos része a rendszernek. A gyerek onnan tanul, onnan szerzi tapasztalatait elsősorban. Ma már szinte teljesen elfogadott a csúnya beszéd, a káromkodás, a tiszteletlen viselkedés, a ki vagyok én állapot, a nemtörődömség, a felelőtlenség, a hazudozás, a viselkedési formák figyelmen kívül hagyása. Lehetne még sorolni, de azt hiszem elég. Mi okozza ezt a torzképet, ezt az agresszív viselkedést, ezt a felelőtlen magatartást, ezt az arroganciát? Mi gerjesztette ezt a sok furcsaságot? Ezt az érdekes viselkedésformát? A mai fiatalság gondolatvilága igen szűk, és korlátolt. Úgy vélik, hogy a rendszer, amiben élnek lehetőséget biztosít számukra, hogy magatartásuk, viselkedésük teljesen elüssön a normálistól. Még véletlenül sem fordul meg a fejükben, hogy amit tesznek, cselekszenek, mondanak, az szinte teljesen elfogadhatatlan, hiszen sok esetben a valóságtól nagyon is elrugaszkodott dolgokat tesznek. Egyértelműen látni, hogy irányított gondolatok mentén cselekednek. Talán mellettük szól, hogy sajnos, de ezt látják a környezetükben. Sok hasonló kérdést lehetne még feltenni, de inkább nézzük ennek a gyökereit. A gyökerei a család. Ide vezethető vissza minden. Tudom nagyon sok más egyéb szálon is hatást gyakorolnak a fiatalokra. Már az óvoda, általános iskola, felsőbb iskolák. Nem vagyunk egyformák. Mindenki hoz a közösségbe valamit. Ki jót, ki rosszat. Miért van az, hogy a rossz inkább „ragadósabb”. Bármelyik intézményi formába járó fiatalt nézzük, megállapítható a szülői ház, a szülők, nagyszülők és más családtagok viselkedési formái. A gyerek szinte lemásolja ezeket. Ezt viszi magával. Lehet, lehetne rajta finomítani, de sajnos az a tapasztalat, hogy kevés sikerrel. Vajon miért? Mondhatni, hogy megint a család, a szülők? Sajnos ehhez más is hozzátartozik. A társadalmi közeg. A mai fiatalok viselkedési formája némi kívánnivalót hagy maga után. Alkalmazkodásuk, véleménynyilvánításuk, illemtudásuk, felelőtlen magatartásuk, általános műveltségi szintjük messze elmarad a 45-50 évvel korábbiakhoz képest. Csak néhány példa. Múzeumlátogatás alkalmával már nem olyan kis gyerekek zajonganak, túl hangosan beszélnek, nem lehet érteni a tárlatvezetőt. Mit tesz a szülő? Semmit. Na, itt kezdődik a baj. Innentől kezdve azt hiszi a gyerek, hogy ez a természetes viselkedés ilyen helyen.  Vagy.

Nem számít a strandon, hogy a labdát, a plédet, a törölközőt egymásnak dobálják, és azzal másokat zavarnak. Egyszerűen nem érdekli őket. A szomorú még az, hogy nemcsak a fiúk. Ha pedig az ember szól, nekik van nagy hangjuk. A trágár beszéd alaphang a fiataloknál, nemtől függetlenül. Alapvető dolgokkal nincsenek tisztában. Ezt a viselkedési formát viszi magával a gyerek, lásd, a szülő nem szól, és neki ez a természetes. Van egy alaphelyzet. Én vagyok az okosabb, a szebb, a vagányabb, én tudok mindent jobban. Sok esetben egymást hergelik, és követnek el súlyos dolgokat, és reménykednek abban, hogy a szülők majd elsimítják ügyeiket. Ennek meglátásához nem kell mást tenni, mint nyitott szemmel közlekedni, járni. Minden ott van az utcán, az éttermekben, a szórakozó helyeken, a tömegközlekedési eszközökön, az iskolákban, a munkahelyen, a kirándulásokon, rendezvényeken, stb. Tehát, az elsődleges példakép a szülő. Ez az emberi része a környezetünknek. A környezetünk másik nem kevésbé fontos része a környezet védelme. Szó szerint. Szomorúan tapasztaltam, és ez személyes tapasztalat, hogy egyre inkább háttérbe szorul ez a téma. Négy területet emelnék ki. Hulladék, energia, víz és szennyvíz. Szerte a világon egyre többet foglalkoznak ezekkel a területekkel. Sajnos ez nem csak mai keletű probléma. Számtalan olyan technológia van, amivel igen jelentős eredményeket lehetne elérni. Miért említem, hogy lehetne? Hát nézzük. Hulladék. Iszonyú mennyiségű hulladék halmozódik fel nap, mint nap szerte a világon. Az egyes országok nagyon eltérő módon oldják meg ezt a dolgot. Van ahol sehogy, van ahol hihetetlen jól működő módon. Tudom, többféle hulladék van. Mindegyiket kezelni kell, és higgyék el, mindegyikre megvan a megfelelő technológia, csak vannak, akik alkalmazzák, vannak, akik nem. Miért van ez? Nincs egységes rendszer. Vannak olyan országok, ahol semmiféle hulladékgazdálkodási rendszer nincs bevezetve. Szomorúan lehet tapasztalni, hogy hazánk sem jeleskedik egyáltalán azzal a tulajdonsággal, hogy védené a környezetét. Sőt! Utak, vasutak, utcák, intézmények, közlekedési eszközök tele vannak szeméttel. Tapasztalat. Apuka lángost vesz, majd elfogyasztás után a papírt eldobja valahol, de ügyel arra, hogy ne az ő táborhelye mellett. Mit lát a gyereke. Apa eldobta, én is el fogom dobni. Jobb esetben ártalmatlan hétköznapi szeméttel, de sok esetben ártalmas szeméttel. Miért? Lehet azt mondani, ilyen a magyar ember. Sajnos ez igaz. Tapasztalat. Higgyék el, nem számít, milyen társadalmi réteghez tartozik. A lehető legkülönfélébb formában szemetelünk, és olyan anyagokkal, ami szintén hihetetlen. De talán van ennél súlyosabb tény is. Komoly egészségre ártalmas anyagokat gyártó, forgalmazó, raktározó cégek nem ismerik el annak tényét, ha termékükkel környezet károsítást követnek el, hogy az tőlük származik, vagy valamilyen közük lenne hozzá. Magyar mentalitás. Nincs felelősség, nincs felellős. Ez minden területre érvényes. Legyen ipari, mezőgazdasági, vagy más terület. Mindenki hallott különböző helyekről dolgokat. Itt megint felüti fejét az üzlet, a pénz. Nem számít, hogy emberek százai, ezrei, sőt sok esetben milliói szenvednek egy adott technológia káros hatása miatt. Egyre több hulladék keletkezik. Egyre fontosabb lenne ezt már igen komolyan venni. Időnként ebben a témában is összeülnek, az un. okos emberek, és valamit döntenek. Általában ezeknek a döntéseknek semmiféle gyakorlati haszna nincs. Nézzünk egy példát. Szelektív hulladékgyűjtés. Mekkora szó. Kihelyezett konténerek, külön ez, külön az. Aztán jön az érdekes dolog. Tapasztalat. Jön a szemétszállító cég autója, beleborítja a műanyag gyűjtőtartályt, majd jön az üveg, végül marad a papír. Ott álltam, és nem akartam elhinni, ami történik. Gondoltam, hogy külön részbe kerül a különböző anyag. Közelebb mentem, és láttam, hogy egy helyre. Gondoltam, felhívom a hulladékgazdálkodással foglalkozó céget ezzel kapcsolatban. Azt mondták, ilyen nincs, ha mégis ilyet láttam, írjam föl a szemétszállító kocsi rendszámát, és intézkednek. Az a szakembernek titulált valaki, aki ennek a rendszernek a része, pontosan tudja, hogy milyen módon történik a szállítás. Miről beszél nekem? Állítom, ezt ő sem hiszi el. Nem lehet mit tenni. Ezzel nem változik meg semmi. Ez világviszonylatban is így van. Addig, amíg ilyen szakemberek ülnek ilyen székekben, ne is várjuk a változást.  Sajnos az egyes szemétfajták, nemcsak a szárazföldön, hanem már a tengerekben is fellelhetők. Van már olyan ország, amelyik importál szemetet. Nem írtam el. Veszi a szemetet, mert hatékony technológiával energiát állít elő belőle. Ők tudják? Vajon miért nem veszik át az ilyen rendszert? Tudom, pénzbe kerül. De talán többet ér, mint sok-sok ember, egészségre ártalmas környezete.