Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Mivel a központi adatszolgáltatás megszűnt, nem tudom a diagramot működtetni. 

Köszöntök Mindenkit!

Remélem sok érdekes, és talán különleges cikket tudok írni különböző témakörökben. 

A szeretet kimutatása nem kor, nem idő kérdése….Ha szeretsz valakit, éreztesd addig, amíg van rá lehetőséged!!!

A szeretet, a megértés, a bizalom, teljesen kihalt. Helyette gyűlölet és hazugság van.

Környezetünk védelme az egyik legfontosabb teendőink egyike.

A természet feletti uralom, az ember számára illúzió.

A fáradhatatlanság és elégedetlenség a fejlődés első számú mozgatórugója.

Thomas Alva Edison 

A szeretet, a megértés, a bizalom, teljesen kihalt. Helyette gyűlölet, és hazugság van. 

Környezetünk védelme, az egyik legfontosabb teendőink közé kell, hogy tartozzon.

Minden emberben annyi rosszindulat van, amennyi az eszéből hiányzik.

 

Az őszinteséghez nagy bátorság kell, hazudni minden ember képes.

Az emberek a hazugságokat megbocsájtják, az igazságot és az őszinteséget nem. 

Egy külföldön több évet eltöltött embertől megkérdezték. Amikor hazajött, mi volt furcsa? Gondolkodás nélkül jött a válasz: az őszinte viselkedés. Hát nem érdekes?

Egy emberrel kétféle képen lehet beszélni, őszintén, és az ő szintjén. 

Az ügyvéd a győzelemben érdekelt, nem pedig az igazság kiderítésében. 

 

Új cikkek: 

Nyitóoldal: "Furcsaság, avagy igazol az élet"

Éghajlat menü: "Az évszakok változása"

Érdekességek, furcsaságok menü: "A mű anyag"

Értelmi, érzelmi intelligencia menü: "Az emberek magatartása"

Gondolatok menü: "A hírek valódisága"

Környezetvédelem menü: "Földünk, és környezetünk"

 

Furcsaság, avagy igazol az élet

Nagyon érdekes dologra lettem figyelmes. Ez nem újkori dolog, hanem igen régóta foglalkoztat ez a téma. Aztán ahogy teltek az évek egyre inkább jöttek a valós információk. Olyan források igazolták véleményemet a mai emberek viselkedéséről, amire korábban nem is gondoltam. Bölcs, nagy tudású emberek szájából hangzottak el vélemények, és ezek a meglátások találkoztak a saját elképzeléseimmel. Kezdetben arra gondoltam, hogy talán csak nekem van ilyen véleményem, de beláttam, hogy mások is így látják a dolgokat. Nevezetesen arról van szó, hogy a mai modern emberek a hazugságokat megbocsájtják, az igazságot, és az őszinteséget nem. Hát nem érdekes? Ennyire torzul az emberek tudata? Úgy látszik, igen. Még azt is meg lehet kérdezni: a mai világ hazugságokra épül, hiszen lassan mindenről kiderül, hogy nem igaz? Tényleg ilyennek kell lenni ennek a világnak? Szomorúan tudomásul kell venni, hogy igen. Még megdöbbentőbb, hogy ez a jelenség rendszer szintű. Néha az az érzésem, hogy ilyen álságos, lelkiismeretlen világot, csak mesterséges úton lehet fenntartani. A tudatlan, és buta ember nagyon veszélyes!!!! Nekem nagyon furcsa, hogy egy szó nagyon elterjedt a köztudatban. Pontosítok: egy bizonyos szó terjedt el. Ez pedig az „aláz” szó. Régen ezt a szót szinte nem is ismertük. Ma már napi használatban van. Mit is jelent?

„Az alázat, olyan magatartás, amellyel az ember meghajol valakinek a hatalma, erkölcsi nagysága előtt, átérezve önmaga kisebbségét”. Forrás: Keresztény Bibliai Lexikon

Ennek a mai modern ember elég fontos helyet talált a közéletben, és minden szinten. Sajnos itt is a rossz formájába kerül napvilágra. Hogyan is, és vajon miért? Hát úgy, hogy értéktelennek, ostobának, butának, semmire nem való embernek állítanak be másokat. Ezzel lenézik, sokadik helyre helyezik, ténylegesen alantas személynek tartanak embereket. Ez kimondottan a másik ember teljes lenézését foglalja magába. A „lenézem a másikat”, mára már közkeletű. Egy valamit azonban ne felejtsünk el. Ezt a magatartást, és viselkedésformát, éppolyan ostoba, és buta emberek használják, akikre ugyanazok a jegyek illeszthetők, mint akikre ők használják. Magyarul: épp olyan buták, és szellemileg korlátozottak, mind, akiket ebbe a kategóriába igyekeznek sorolni.    

 

Felelőtlen emberek

Vajon mit takar ez a cím? Vajon kik lehetnek azok az emberek, akiket így jellemeznénk? Mindazok, akik felelőtlen módon döntenek, cselekszenek. Az emberek ítélő képessége egyre inkább kicsúszik a saját kezükből. Nem tudják megfelelően kontrollálni magatartásukat, viselkedésüket. Sajnos, ezt a jellemvonást ma már nagyon nehéz nyomon követni. Az emberek kiszámíthatatlanok. Döntésük sok esetben torz gondolkodásra utalnak. Ez kihat mindenre. A családjukra, a munkatársaikra, a közéletben betöltött szerepükre, a társadalom egészére. Szélsőséges gondolkodásuk konfliktusok sorozatát képes elindítani, ami meg is történik. Nem szeretnék visszamenni a történelemben olyan időszakokra, amikor bár voltak nézeteltérések, nem olyan méretűek voltak, és ami nem mindegy, hogy mi volt a kiváltó ok. Ma ez a kiváltó ok lehet bármi, amely bizonyos köröket érzékenyebben érint. A legfőbb kiváltó ok azonban a szabályok és törvények figyelmen kívül hagyása. Az emberek egyáltalán nem szabály és törvény tisztelőek. Ehhez hozzájön egy igen nagy adag tudatlanság. A vélt igazságérzet olyan formájú magyarázása, mely torz képest fest egy adott dologról, és amit a vélt sérelmet elszenvedő meg sem ért. Nem érti a szabályozásokat. Legtöbb esetben nem az adott eset tényleges kiváltó oka a mérvadó. Sok minden egyebet ráragasztanak egy eseményre, de igazából a rombolás az igazi cél. A meglévő tönkretétele. A gondolkodás, a döntés ilyenkor nem működik. Nincs miről gondolkodni, nincs mit mérlegelni, csak pusztítani. Ez olyan, mint amikor egy ember saját maga alatt vágja a fát. Az eredmény zuhanás. Az erőszakos viselkedés, ami a tömegnek természetes, később visszaüt. Az egyes eszközök tönkretétele az egész megmozdulásra kihat, ugyanis a tönkretett dolgokat valószínű az a valaki is használni szeretné később, aki a vélt sérelme miatt használhatatlanná tette. Ez még olaj a tűzre. Itt van egy lényeges dolog. Nem tudja felmérni a rombolásának, erőszakos viselkedésének súlyát. Ezt tudata nem teszi lehetővé. Ez a felelőtlen viselkedés kihat a szűk környezetére, azaz a családjára is. A gyereke ezt a magatartást látja, ezt gyakorolja később, hiszen ezt másolja le. Így nevelődik ki egy olyan társadalom, ahol nem tisztelnek semmit. Agresszív viselkedésük természetes. Mivel más is így cselekszik, így gondolkodik, igen hamar konfliktus kerekedik. Az élet sajnos ezt igazolja. Az emberek olyan dolgokat cselekszenek, melyek már a nem normális kategóriába tartoznak. Érdekes módon itt jelentkezik leginkább a felelőtlen magatartás. Ilyenkor emlegetik, hogy én nem ezt akartam, én csak segíteni akartam. Ennek van egy komolyabb változata, amikor én nem emlékszem semmire, én ott sem voltam, ez egy rágalom. Láss csodát, később kiderül, hogy minden igaz, amit tett. Ma már a hazugság alapvető emberi tulajdonság. E nélkül már nem lehet élni. Sajnos előfordult olyan eset, amikor valakivel beszélgettem, néztem a szemébe, és láttam, hogy hazudik. Tudják ez egy szörnyű valami, mert ilyen esetben nem lehet mit mondani. Ha rászólok, hogy ez nem így van, vérig meg van sértve. Ha próbálok korrigálni, akkor előjön az erőszakos magatartás, az emelt hang. Csak egy kérdés. Az ilyen ember, hogy tud élni, s hogy tud a felesége, a gyereke szemébe nézni? Ja, hogy ők esetleg elhiszik, amit mond. Ez igaz. Vajon meddig? Ez legfőképpen a gyerekeire veszélyes. Tudják, van egy érdekes mondás. A hazugságot az emberek megbocsátják, az igazságot, őszinteséget nem. Élcelődhetnék itt más valamivel is, de inkább azt mondom, hogy aki egyszer hazudik valakinek, az megteszi máskor is. Mi várható ettől a magatartástól? Idővel nézeteltérés, amelyek durvaságba, erőszakba torkollanak. Ilyet sajnos sokat lehet látni, hallani. A felelőtlenségnek egy igen magas foka az, amikor éppen azt a személyt ámítom, akivel együtt vagyok. Azt a gyereket butítom, aki az én lányom, fiam. Mi lesz ebből? Úgy nőnek fel a generációk, hogy eleve az alap magatartás a hazugság, melyet természetesnek vesznek, hiszen ha valami történik, tudják, hogy megbocsátják nekik. Ez egy nagyon rossz helyzetet teremt az élet minden területén. Sajnos ennek a magatartásnak már jelentkeznek a magasabb fokai. A fiatalok körében nagyon kezd elterjedni a lázongó, erőszakos, ki vagyok én megnyilvánulás. Ezt is a szüleiktől vették át, csak még jobban tudja fokozni egy adott közösségen belül, nevezetesen az iskolában. Rájuk ugyanúgy vonatkoznak a felelőtlen magatartást, az agresszív viselkedést elítélendő szabályok. A tapasztalat az, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy rájuk nem vonatkoznak a szabályok, törvények. Amikor aztán olyan helyzet áll elő, ahol igencsak túllőnek a célon, akkor jön, hogy ő nem ezt akarta. Ilyen nincs. Mindenki nagyon jól tudja, mit lehet és mit nem. Van a kódex, ami előírja a normális társadalmi együttélés szabályait. Sokan, nagyon sokan vannak, akik különlegesnek tartják magukat, és mindezeket a szabályokat magukra nézve nem fogadják el kötelezőnek. Az ebből fakadó felelőtlen viselkedés sok esetben torkollik olyan helyzetekbe, amire az ember azt mondaná, hogy ilyet normális ember nem követ el. Vajon aki elkövet ilyen cselekedetetek, vajon rendelkezik megfelelő intelligenciával? Ja, hogy ez ma már nem divat? Ebben van valami igazság. A durvaság és az ostobaság sok mindent felülír. Emberek, akik, szeretik egymást, barátok, akik segítik egymást, ismerősök, akik kedvesek egymáshoz, sok esetben teljesen átfordul egy másik világba. A gyűlölet világába, ami erőszakba is torkollik sok esetben. Ezekben a történésekben mintha az ember elveszíteni ítélő képességének teljes egészét. El is veszti. Nagyon is látható, hogy az emberek egyre inkább elvesztik azt a tulajdonságukat, hogy felelősség. Van egy állapot, amit igen sokan követnek, ez pedig korlátlan arrogáns viselkedés. Ez már szinte napi rendszerességben jelen van az emberek között. Mondhatni azt, hogy felütötte fejét a gyűlölet, a becstelenség, a tisztességtelenség és a nagyfokú hazugság. Vajon, hogy lehet élni egy ilyen közegben? Nézzen mindenki körül. Így. Azt hiszem ezzel az egy egyszerű szóval, hogy így, mindent meg lehet magyarázni, illetve nem kell magyarázni, hiszen benne élünk. A jóhiszemű, felelősségteljesen gondolkodó, szerető embereknek ez borzalmas állapot. Vannak próbálkozások különböző szinteken arra vonatkozóan, hogy miképpen kellene ezen változtatni, de azt hiszem látni, hogy szinte semmi siker nem könyvelhető el ebben a témában. Biztos vagyok benne, hogy sokáig megmarad ez az állapot, de nagyon félek tőle, hogy ez még durvább méreteket fog ölteni. A jelenlegi szabályozás túl sok kiskaput tart nyitva. Ezt mindig ki fogják használni. Az emberek elvadultak. Szellemi tevékenységük erőteljes változata az erőszak. Ez tetszik. Ezt még meg lehet fejelni egy közömbösséggel, egy szimpátia mentes magatartással. Ennek összessége aztán kialakítja a mai modern ember életvitelének, létének alapját, a felelőtlen viselkedést. Tudják, ha ezekből a torz, szélsőséges elképzelésekből, agresszióból, erőszakból, hazugságból csak nagyon keveset belátnának, és kezelni tudnának, akkor egy tűrhetőbb világ alakulna ki. Lehet, hogy ez nem cél?    

 

Álságos világ

Jó néhány alkalommal eszembe jutott egy érdekes gondolat. Vajon egy jó ember, ha állandóan rosszat kap, egy idő után ő is rosszá válik? Mondom, illetve kérdezem mindezt azért, mert körülnézve a nagyvilágban, és hazánkban is, egyáltalán nem a jót látja és tapasztalja az ember. Jelenség, állapot, így alakult, ezzé vált, ilyenné lett téve direkt. Valamelyik biztos igaz, de nagyon valószínű, hogy mindegyik. Az emberi érzések kihaltak, az őszinteség a múlté, a bizalom elszállt. Ezeknek pedig a legfontosabb emberi alaptulajdonságoknak kellene lennie. Ezekről már csak múlt időben lehet beszélni. Álságos világot élünk. Ha körülnézünk, inkább látunk megfáradt, közömbös, megfásult embereket. Amit időnként látunk, az egy felszín. Az emberek életstílusa alaposan megváltozott. Hazugság, bizalmatlanság, érzéketlenség, tiszteletlenség vette át a helyét a hétköznapokban is. Sajnos még valamit meg kell említenem. Ez nem más, minthogy az emberek egyáltalán nem szabály- és törvénytisztelőek. E nélkül a szabályozások nélkül igen nagy összevisszaság lenne. Van is. Ugyanis az emberek, ha lehet, ha nem, egyáltalán nem tartják be a rájuk vonatkozó szabályokat. Innen erednek aztán azok a problémák, melyek újabbakat szülnek, és bonyolítják az emberek amúgy is gondokkal teli életét. A nagy kérdés az, hogy vajon miért? Miért nem lehet normálisan élni, betartva azokat a rendelkezéseket, melyek mindenkire kötelezőek? Miért kell mindig keresni a „kiskapukat”? Miért váltak az emberek ilyenné? Mi motiválja, hogy a szabályok ellen tegyen? Van egy nagyon egyszerű szó erre, a közömbösség. Ma már az emberek ilyenek egymás felé. Megint egy korábbi időszakra utalnék, amikor én gyerek voltam. Falun nőttem fel. Mindenki ismert mindenkit. A köszönés, az illendőség, /ezt a szót ma már szinte nem is ismerik az emberek/ a tisztelet, az őszinteség, a szeretet állandóan ott volt velünk. Ott volt minden nap, minden héten, minden hónapban, és állandóan. Jó érzés töltötte el az embert, amikor beszélgethetett valakivel a faluban, őszintén. Nagy szó. Ma már ez elképzelhetetlen. A bizalmatlanság minden emberben ott van. Ez mindent tönkretesz. Családi, munkahelyi, társadalmi szinten. A mai modern ember már ilyen. Ettől függetlenül érdekes helyzetek alakulnak ki. Annak ellenére, hogy ilyen alaptulajdonságokat vettek fel az emberek, minden megy a maga megszokott ütemében. Viszont ez az életmód egy álságos állapotot takar. Mindenki próbál szépet, jót, okosságot, műveltséget mutatni. Legtöbb esetben ez nem sikerül. Viszont van egy érdekes jelenség. Oly annyira ez az életforma az alap, hogy ebben az a normális, ha hazudsz, ha felelőtlen vagy, ha erőszakos vagy minden téren, ha nem tiszteled a másik embert. Ez egy olyan állapot, mint amikor a vonaton utazunk. A kocsin belül bármi történhet, nem befolyásolja a külső környezet, a történéseket. A kocsin kívül viszont más körülmények uralkodnak. Magyarul, a jelenlegi alapmagatartás teljesen elfogadott, és egyáltalán nem tudják az emberek, hogy van ezen kívül más is, ami sokkal jobb, sokkal kellemesebb. De ezt már nem látják. Kocsin belül zajlik minden. Itt zajlik az élet. Arra, hogy kitekintsek a külvilág felé, egyre kevesebb embernek jut eszébe. Egyszerűen nem érdekli, és nincs rá igény. Ebben a közegben érzi jól magát. Vannak kezdeményezések, melyek azt célozzák meg, hogy jó lenne változtatni, de ezek mind elhalnak. Az érdekes az, hogy néhányan összejönnek, és olyan átéléssel, megértéssel, toleranciával beszélgetnek a jobbá válás lehetőségeiről, hogy az ember azt hinné, na, végre elindult valami. Aztán rá kell jönnie, hogy az ott elhangzottak is csak álságos dolgok voltak az ott megjelenő emberek szájából. Egyik sem gondolta komolyan azt, amit elmondott, azt, amit szinte tanácsként közvetített az emberek felé. A szereplők ugyanúgy mennek tovább, és ugyanúgy nem foglalkoznak azzal, amit mondtak. Álságos világ ez. A jóság, a megértés, és minden más tulajdonság, ami a szebb világot hozná, megszűnt létezni. Elveszett. Egyszerűen az emberek nem foglalkoznak vele, nem tartanak rá igényt. Ez már súlyos probléma. Ebből fakadóan ki lehet jelenteni, hogy a normálistól eléggé eltérő viselkedés- és magatartásformákkal lehet találkozni. Higgyék el, a normálishoz nem kell sok. A szomorú, hogy ez a létforma beleívódott az emberekbe. Nem tudnak már másképpen élni. Ez sajnos kapcsolatba hozható az elbutulás tényével is. Hihetetlen vélemények, álláspontok, megnyilvánulások látnak napvilágot. Az ember óhatatlanul is hall ilyen beszélgetéseket az utcán, üzletekben, boltokban, bárhol, ahol emberek vannak, közlekednek. A mérhetetlen közömbösség, erőszak, felelőtlenség, hazugság ülepedett az emberekre. Olyan helyekről szereznek adatokat, információkat, melyekkel nem tudnak azonosulni, próbálják másolni, de zsákutcába kerülnek. Ez nem véletlen. A hírek, amit hallanak, látnak, sok esetben torz információkat adnak, és bizonytalanságot okoznak. Az ebből fakadó konfliktusok elkerülhetetlenek. Ez részben annak tudható be, hogy az emberek alulműveltsége túl nagy már. Nincs szelektálás a valós és a hamis között. Az emberek inkább hajlanak a hamis felé, a számukra különlegesebb felé. Ez feszültséget okoz, még a kapcsolatokban is. Olyan sok szélsőséges megnyilvánulás lát napvilágot, hogy nem lehet lassan eligazodni benne. Mindenki úgy érzi, hogy neki van igaza, és az a valami a jó, amit ő mond. Ennek az az oka, hogy ma már minden ember meg van győződve arról, hogy ő a fontos, ő tud mindent jobban, neki van mindig igaza, az a helyes, amit ő csinál, stb. Gondolom, ezekkel a dolgokkal már sokan találkoztunk. Ez különben nagyon érdekes, mert sokan annyira meg vannak győződve arról, amit mondanak, még annak ellenére is, hogy torz gondolatokat, adatokat közöl, meg sem fordul a fejében, hogy badarságokat beszél. Egyszerűen nincs tisztában a gondolataival, és sok esetben érzéseivel sem. Ennek a párkapcsolati rendszerben van romboló hatása. Sajnos sok esetben kibékíthetetlen ellentétek alakulnak ki, nem beszélve arról, hogy sok esetben éppen azt a torz látott valamit akarja erőltetni a másik félre, ami nem igazán jó a másik félnek. Ez viszont már másodlagos dolog. Ha valami véleményt mondhatok, akkor azt említeném meg, hogy jó lenne már ezen a rendszeren változtatni. A helyzet az, hogy addig, amíg az ember szembeáll egy másik emberrel, és beszélgetnek, néznek egymás szemébe, és a második mondatnál már tudom, hogy hazudik, akkor sok mindenről nincs mit beszélni. Most valóban itt tartunk? Ennyire álságos a helyzetünk? Szomorú, hogy azt kell mondanom, sajnos.  

 

Kicsit elgondolkodtató

Nem tudom megállni, hogy ne szóljak pár szót egy korábban általam is nézett főzős műsorról, melyben eléggé elfogadható módon viselkedtek, főztek a versenyzők, és normális módon bíráltak az oda jelentkező, vagy felkért szakemberek. Azzal is tisztában vagyok, hogy sokan nem értenek velem egyet majd a leírtakkal. Ez csak egy vélemény. Mindjárt azzal kezdeném, hogy egy olyan embertől, emberektől, akik egy komoly konyhát vezetnek, több személy tartozik a felügyeletük alá, elvárható lenne, hogy emberi hangon toleránsan, megértően, kellő intelligenciával szóljanak az ott serénykedő emberekhez. Én feltételezem, hogy az ilyen szakácsok, vagy most ugye úgy nevezik őket, hogy séfek, kellő tapasztalattal és odafigyeléssel, nem beszélve a megfelelő hozzáállással viselkednek az ott dolgozókkal szemben. Ennek még jobban érvényesülni kellene akkor, amikor talán nem teljesen hozzáértő emberek próbálnak valami jót kihozni, valami elfogadható ételt készíteni. Az pedig még furcsább, hogy még a figyelmet is felhívják, hogy legyenek kreatívak, újszerűek, és gondolják újra az ételeket. Na, itt van az első buktató. Ugyanis az elkészített ételek bírálása során ezeket felróják a versenyzőknek. Kérem, akkor ne mondják azt, amit említettem. Minden ember más és más. Neki az úgy, és olyan formában tetszik. Ne erőltesse rá más emberekre azt, amit ő készít, hogy azt kell elfogadni. Nem kell. Az az ő elgondolása. A másik emberé más. Nem biztos, hogy amit ő készít, az jó. Sőt! Lehet, hogy csak én gondolkodom rosszul. Ezt is ahhoz tudnám hasonlítani, mint az egyes borversenyeket. Összejön több borász, több pincészet vezető embere, aztán elkezdenek iszogatni, majd kijelölnek egy bort, hogy ebben az évben ez az év bora. Tudják, nekem ebben a dologban valami hiányzik. A tényleges fogyasztó. Az a valaki, aki ezeket a borokat ténylegesen megveszi, megissza, és tudna véleményt mondani. Ez nem számít. Sajnálatos módon én már négyszer belefutottam ilyesmibe. Úgy dicsértek egy adott bort, hogy elhatároztam veszek egy palackkal. Kár volt. Történetesen egy muskotályos borról volt szó. Köze nem volt a muskotályos ízhez. Nem szeretnék régi időkre visszamenni, de ez személyes tapasztalat, hogy akkor lehetett kapni ténylegesen olyan bort, aminek a neve és az íze is stimmelt. Ma már ott sem lehet kapni, ahol régen termelték. Ez is személyes tapasztalat. Elnézést a kis kitérőért, csak érzékeltetni szerettem volna, hogy mennyire változnak a dolgok, sajnos rossz irányba. Nem különleges ételeket kell készíteni, hanem olyanokat, amelyek a mindennapokban fellelhető a háztartásokban, és segítik a háziasszonyokat abban, hogy esetleg, egy más íz világú ételt készítsenek. Bosszantó volt még az is, hogy egy hasonló műsorban egy kisgyereknek az volt a kijelentése, hogy neki a kedvenc alapanyaga a homár. Most tényleg itt tartunk? Ennyire el vagyunk szállva? Ennyire hiányzik a realitás? Ezen a területen is majd lesz „okos” étel. Már csak az hiányzik. De visszatérve. Amit azok a szakácsok készítenek különböző versenyeken, akik bírálják a mások ételét, köze nincs a hétköznapi ételekhez. Ami viszont már felháborító, hogy olyan véleményt, és olyan formában tesznek emberek felé, ami már megengedhetetlen. Honnan veszi a bátorságot, hogy úgy beszéljen általa ismeretlen emberrel, ahogy hallani. Ez akkora szellemi hiányosságra utal, hogy azt már kifejezni nem lehet. Azzal, hogy ő az, aki, még ne gondolja, hogy megbánthat másokat. Mert ez történik. Az egy más kérdés, hogy ezt műsorra is tűzik. Ez a trendi, hogy sértegetnek embereket, szinte meg is alázzák őket. A szomorú, hogy ezt a versenyzők el is tűrik. Erre csak azt lehet mondani, hogyha ezt elviselik, akkor megérdemlik. Vajon miért? A szereplés miatt. Ki akar tűnni a többi közül. Nem számít milyen áron. Én szégyelleném magam, ha engem úgy minősítenének, ahogy ezeket az embereket. Az ilyen műsorok nem alkalmasak arra, hogy több százezer ember nézze. De hát, hol járok én? A mai világ már teljesen másról szól. Itt már nem számít semmi, még az sem, ha ostobának néznek. Ráerőltetnek az emberekre egy sémát, így kell főzni, ezt kell inni, így kell csinálni, stb. Az emberek különbözőek. Talán érdemes lenne ezt is figyelembe venni. Nem biztos, hogy az a jó, amit ránk akarnak erőszakolni olyan értelemben, hogy csak az a jó, amit más csinál. Egyes dolgokat az emberek döntenek el. Még. Kinek mi ízlik, mit szeretne csinálni, stb. Vagy már nem ez a fontos? Van a másik véglet, ami a normális lenne, hogy építő szándékkal, komoly szakmai megítéléssel bírálnak különböző produkciókat, intelligens magatartással, és vélemény alkotással. Az adott témában építő szándék lenne, hogy általános ételekhez adnának szakmai segítséget, amik a háztartásokban készülnek naponta. Vagy ezeket már nem ismerik, vagy nem is tudják elkészíteni? Pedig ebben nyújtanának nagy segítséget sok embernek. 

 

Mi történne akkor…….

     ha az emberek igazat mondanának? Mi történne akkor, ha az emberek bíznának egymásban? Mi történne akkor, ha az emberek tisztelnék egymást? Mi történne akkor, ha az emberek szeretettel fordulnának egymás felé? Mondom a választ. Egy jobb, egy szebb, egy lakhatóbb világot építenénk. Ma ez már sajnos egy illúzió. Ilyen világ már nem lesz. Túl sötéten látom a dolgokat? Lehet. A sok évtizedes tapasztalat, és a jelentős változás azt mutatja, hogy egyre rosszabb lesz a létünk. Mindig elcsodálkozom, amikor kis falvakban vagyok. Az emberek előre köszönnek. Akkor látnak először. Mégis. Ezeken a helyeken még fellelhető az önzetlen segítő szándék, az őszinteség, a bizalom, a kedvesség. Nekem nem furcsa, mert volt benne részem gyerekként is megtapasztalni, aztán még egy kicsit felnőttként is gyakorolni ezt a kellemes helyzetet. Ez ma már teljesen elfelejtődött. A felsoroltak ma már éppen az ellenkezője szerint vannak jelen a minden napokban. Így kell, hogy legyen? Ez jó így? Ez megfelelő az embereknek? Sajnos a válasz a kérdésekre az, hogy igen. Ez már egy létforma. Van egyáltalán még értelmi intelligencia? Van egyáltalán még érzelmi intelligencia?  Tudunk még egyáltalán hazugságok nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizalmatlanság nélkül élni? Tudunk még egyáltalán bizonytalanság nélkül élni? A válasz kiábrándító. Nem. Kell a hazugság, kell a bizalmatlanság, kell a bizonytalanság. Ez a mai modern ember létformája.

 

Kicsit nagyon furcsa

Eléggé húzós problémát szeretnék kicsit körbejárni. Már most az elején szeretném leszögezni. Ez egy sajátos, egyéni elgondolás. Semmiféle tudományos, kísérleti és információs jelleggel nem bír. Egy elgondolás papírra vetése. Azért el lehet rajta gondolkodni. 

A téma eléggé szerteágazó. Egy rövid leírás valamiről itt az elején, aminek a későbbiekben fontos szerepe lesz.  Az 1960-70-es években gyerekként érdekesnek és szépnek találtam az égboltot, és minden mást, amit a természet nyújtott. Nem volt számítógép, „okos” telefon, vagy más elektronikai kütyü, ami a mai fiatalokat leköti, és élnek is vele rendesen. Csodálattal figyeltem az égboltot, és mivel már akkor is volt légi közlekedés, érdekesnek találtam a repülőgépek után kialakuló fehér színű csíkot. Akkor még nem tudtam, hogy mi az, de a figyelmem középpontjába került, és nézegetni kezdtem. Számolgattam, hogy vajon mennyi idő telik el, amíg egy adott pont után a csík eltűnik. Kivétel nélkül úgy 10-12 másodperc alatt a csík elhalványodott, majd teljen eltűnt. Ez minden repülőgépnél így volt. Igaz, nem volt olyan sok járat, de azért lehetett látni elég sokat. Érdekesnek találtam, és meg is maradt az emlékezetemben ennek a ténye, és időbeni lefolyása. A tanulmányok, és más egyéb elfoglaltság megszakította azt a tényt, hogy ilyen dolgokat lehessen megfigyelni. Szinte feledésbe merültek ezek az évek. Telt, múlt az idő, és elég sok minden kezdett radikális megváltozni. Többek között az is, hogy sok minden kezdett érdekelni, főleg a természettudományok. Elég sok ismeretet szereztem az évek alatt, és nem is gondoltam, hogy milyen nagy jelentősége lesz ennek 50 év távlatából. Sajnos ez az idő nagyon hamar eljött. Egyszerűen nem tudom elképzelni, és nem tudom hova tenni azt, hogy ilyen hamar, és ilyen nagy változás következett be. Kapkodom a fejem, és próbálok lépést követni azzal a hihetetlen változással, ami bekövetkezett. Úgy érzem sikerült, szerencsére annak a ténynek, mely lehetővé tette, hogy a tudomány iránti vonzódásom megmaradt, és egyre inkább párhuzamokat tudok vonni a korábbi időkben tapasztaltakkal, és a jelenlegi változások okozta dolgokkal. Változás van bőven. Olyan jellegű is, ami éppen azt a témát érinti, amiről írok. Említettem, hogy igen összetett valamiről van szó. Több szál indult el, de úgy érzem, mind egy irányt mutat. Ennek egyik, és talán legfontosabb láncszeme a világ feletti uralom megszerzése. Az ember mindig is uralkodói vénával volt, és van megáldva. Ezt gyakorolja is különböző formában, jelenleg bizonyos pártok formájában, mely a hatalmat gyakorolja. Nem tudom, hogy vajon tanítják-e a mai fiataloknak a történelem egy egyetemes szabályát, mely kimondja, hogy mindig az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez egy örök törvényű megállapítás, mely mindig érvényben lesz. Miért említem ezt? Egyszerűen azért, mert olyan elképzeléseket, célokat, terveket kezdenek kidolgozni és megvalósítani a világ vezető emberei és államai, amit ma úgy neveznek, hogy az Új Világrend. Ez a kifejezés egyre inkább elhangzik a kormányok vezetői szájából. A történelem során mindig akadtak olyan szervezetek, olyan tömörülések, akik világuralmi törekvéseket dédelgettek. Ezek részben kezdenek megvalósulni. De nem akarok nagyon előre rohanni. Maradjunk egyelőre az égbolton fellelhető érdekes jelenségre. Vajon miért? Az indok a következő. Ma is egyre több ilyen légköri jelenséget lehet látni. Vannak definíciók, melyek meghatároznak egy bizonyos kijelentést. Ez így van a kondenzcsík szóval is. Ma már az a fajta leírás, amit én gyerekként tapasztaltam, láttam, érzékeltem, nem szerepel. Helyette egy igen torz leírás szerepel mindenhol. A mostani leírás szerint ezek a csíkok több órán, sőt, több napon keresztül láthatóak maradnak, illetve a szél több száz kilométerre is elviheti ezeket. A szomorú, hogy ezeket a kijelentéseket szakértők tették. Azt hiszem, nem kell ecsetelnem, hogy miért tették ezeket a kijelentéseket. A szakértő stábnak igen nagy szerepe van a mai világban. Sok esetben nevetséges kijelentéseket tesznek, mint például ennek a ténynek kapcsán. Mivel még modernebb hajtóművekkel szerelték fel a repülőgépeket, még inkább elenyészőnek kellene lennie ennek a légköri jelenségnek. A hatás éppen az ellenkezője. Vannak embercsoportok, akik világuralmi babérokra pályáznak. A háttérhatalom sok mindenre képes. Többek között arra is, hogy olyan információkkal lássák el az egyre butuló társadalmat, amit az emberek egyáltalán nem tudnak már kezelni. Innentől kezdve teljessé válik a dolog. Sajnos ki kell mondani azt, hogy mi a valóságos cél. Lehet, hogy eddig nem voltam eléggé világos. Az Új Világrend követői az egész eddigi rendszert át akarják formálni olyanná, ami teljes uralmat és hatalmat biztosít mindenki felett. Ebbe beletartozik a valóságos információk és adatok hamis közlése és közzé tétele. A bizalmatlanság és a bizonytalanság a legfontosabb eszköz a totális megfigyelésen túl. Mert erről van szó. Olyan rendszert kialakítani, mely rendelkezik a személyes megfigyelés lehetőségével, rendelkezik a hamis információk közlésével, amely elősegíti a tanácstalanságot, rendelkezik olyan anyagi befolyással, mellyel mindent meg tudnak valósítani. Igen, pénzen múlik minden. Talán nem újdonság, ha azt mondom, hogy minden embernek megvan az ára, csak tudni kell mennyi. Ilyen egyszerű. Nincs, hangsúlyozom, nincs olyan ember, akit nem lehetne megvenni. Manapság ez virágkorát éli. De kanyarodjunk még vissza egy kicsit a kiinduló pontunkra. Miért olyan fontos az a bizonyos csík az égen? Egyszerűen azért, mert nem tudjuk az okát annak, miért változott meg a fizikája ennek a légköri jelenségnek. Ebből aztán feltételezhető, hogy sok más egyéb mellett olyan gondolatokat társítanak mellé, ami az emberek ellen van. Sajnos bizonyítás értékű ellenmagyarázat nincs. Azok a szakértő vélemények, amelyek az mellett hangzanak el, hogy semmiféle káros anyagot nem juttatnak légkörbe, nem igazán állják meg a helyüket, illetve, nem igazán lehet bízni ezekben a véleményekben, mert a kétely már ott van az emberekben. Ez abból alakult ki, hogy korábban tökéletesen igaznak mondott dolgok hazugságokat takartak, és takarnak most is. Ez a dolog egyik fele. A másik, hogy vajon milyen háttérhatalom próbál új szabályokat felállítani? Vannak dolgok, amik felett az emberek egyszerűen elsiklanak, és nem foglalkoznak vele. Ilyen például, hogy csökkenteni kell a Föld lakosságát. Van egy ilyen felállított valami, nevezzük szobornak, ahol szerepel egy tétel, mely szerint a Föld lakosságát drasztikusan csökkenteni kell. Létezik, van, aztán ennyi. Ennek folytatására később visszatérek. Most érkezett el az az állapot, amikor össze kell vonni ezeket a dolgokat. Az emberiség történelmében volt ősközösségi társadalom, rabszolgatartó társadalom, feudalizmus, imperializmus, szocializmus. Egy még hátra van, de az soha nem lesz. Az nem más, mint a kommunizmus. Nem keverendő össze a ma annyit emlegetett „kommunista” alatt értendő fogalommal. Senki ne legyen álszent. Ilyen államforma soha nem fog létrejönni. Vajon mi a közös ezekben a társadalmi formákban? Az, hogy mindegyik magán viseli átvitt értelemben az Új Világkép fogalmát. Az egyik a másikat követve az előzőnek mindig egy új formáját, Új Világképet rajzolt fel az emberek előtt. Ma sincs másképpen, vélhetnénk. Ma már lehet, hogy nem is tanítják sok mással együtt az iskolákban a következő helytálló fogalmat. Az állam egy erőszakszervezet, ahol az uralkodó kisebbség gyakorolja hatalmát az elnyomott többség felett. Ez igaz volt a régi időkben, és igaz is marad mindig. Mondhatni, hogy ez egy egyetemes törvény. Most van itt az ideje, hogy összegezzük ezt az egészet. Mi az, ami mozgatja az embereket? Mit akarnak elérni a hatalmak, és milyen eszközökkel? Mi a cél? Az embereket a pénz mozgatja. Az első kérdésre ez az egyszerű válasz. A második kérdés már egy kissé bonyolultabb. A levegőből jövő káros anyag, a levegőbe juttatott káros anyag. Mind azt a célt szolgálja, hogy az embereknek károsodjon az egészsége, ezáltal csökkenjen a Föld lakossága. Az eszközök között az hatalmon lévő uralkodó elit nem válogat. Egyszerűen nem érdekli, hogy a világ különböző helyein mi történik, és miért. Az emberélet nem számít. Ma, amikor egyre súlyosabb helyzet alakul ki világszerte, pont azok a szervezetek nem tesznek semmit, akik erre hivatottak lennének. Alkalmasak lennének azonnali törvények meghozatalára, mégsem teszik. Ha valamiben is döntenek, annak évekig elhúzódó eseményei vannak. Tehát nem ér semmit. Most már elérkeztünk oda, hogy most, de azonnal. A legfontosabb kérdés, hogy mi a cél? Az egyes nagyhatalmakon belül is vannak számtalan olyan szervezetek, melyeknek van mit takargatniuk. Ezek között szerepelnek az emberek ellen irányuló bizonyos cselekedetek, eljárások is. Emlékszem, mikor katona voltam, a kiképzés során volt egy olyan parancs, amit nem kellett, és nem volt szabad végrehajtani. Ez a népellenes parancs volt. Ma már ezt nem is ismerik. Ha igen, akkor sincs semmi jelentősége. A célok között szerepel az általános megfigyelés, a bizonytalanság keltése, a bizalmatlanság látszata, az eladósodás fenntartása, az emberek elbutítása, hiszen az ostoba embert könnyebb irányítani, és valamilyen eszme mellé állítani. Ma már az emberek észre sem veszik, hogy semmiben nem ők döntenek. A mai világ, az Új Világrend képviselőinek egy igen finoman, aprólékosan kitalált, tökéletesen működő rendszere, igen nagy tudású emberekkel az élén. Egy örökéletű mondás. A tudás hatalom. Milyen igaz? Az emberek erről lemondtak már. Nem élnek vele. Nem tanulnak, nem fejlődnek, nem szereznek új ismereteket. A mai fiataloknak már az új rendszer diktálja a szabályokat. Ők ezt fogadják el, mert nincs más. Nem is tud mást, hiszen tudása nem teszi lehetővé. A tudatlanság félelmet is kelt. Félni valamitől nagyon hatásos fegyver. Mostanában az uralkodó hatalom él is ezzel a lehetőséggel. A bizonytalanság, a bizalmatlanság érzete minden szinten félelmet generál. Nem tudja, hogy a következő alkalommal honnan éri valamilyen negatív dolog. Ennek alapvető lényege a tökéletes megfigyelés. Mindent tudni mindenkiről. Ez egy hatalmas fegyver, mert vissza lehet élni vele. Higgyék el, a hatalom ezt meg is teszi, ha az érdekei úgy kívánják. Nincs apelláta. Az elterelés is egy olyan művelet, ami elfed sok dolgot. Repülő szerkezetek, ide, meg oda megyünk majd a kozmoszban, ezt, és ezt tesszük, stb. Mese. Vannak szabályok, törvények, amik mindenkire és mindenre érvényesek. Ezeket nem lehet semmisnek venni. Nagyon messze van még az emberiség, hogy olyan dolgot hajtson végre, ami világraszóló. Részeredmények persze vannak, és lesznek is. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a haladás nem jó dolog. Persze nagyon is szükséges. Ebben is van valami, ami nem egészen illeszkedik bele a rendszerbe. Olyan dolgokkal foglalkoznak, melyeket már 50 évvel ezelőtt megcsináltak. Túl kellene ezen nőni. Sajnos nem megy. Nincs meg az a technológia, ami ezt lehetővé tenné. Így maradnak a korábban már megoldott események mai változatai. Valljuk be, nincs egy olyan átütő dolog, mely ténylegesen új alapokra helyezné az egész rendszert. Még csak annyit. A mai modern ember egy olyan spirálba került, amiből már nem tud kimenekülni, és egyre inkább úgy látni, hogy nem is akar. Ennek igen komoly következményei lesznek, illetve már vannak. Teljesen ki lesz szolgáltatva az Új Világrend képviselőinek.  

A deformálódó világ

Azt hiszem, hogy nagyon enyhén fejeztem ki magam a címben. Hogy miért? Hát nézzük. Nem látunk, nem hallunk olyan napot, amikor ne valamilyen szörnyűséget látnánk, hallanánk. Vajon normális ez? Erre nagyon egyszerű és határozott a válaszom, hogy nem. Akkor mi történik? Na, ezt már egy kicsit nehezebb megválaszolni. Sőt! Annyira nehéz, hogy szinte lehetetlen. Ennek oka az, hogy olyan sokféleképpen gondolkodunk. A gondolkodás még nagyon is helyén lenne, de sajnos nincs. Az emberek butasága okozza legfőképpen az ellentéteket. Ez viszont már sajnos tény. Sok ember nyilatkozik, és látható, hogy szélsőségesen mond el valamit. Egyáltalán nem józanul, nem körültekintően, nem reálisan, és nem megfontoltan. Az emberekben mindig is benne van egy alapvető tulajdonság, hogy kitűnjön a többiek közül. Ez a mai világban hatványozottan érvényesül. Nem kell olyan sokat visszamenni időben, hogy érzékeltetni lehessen, az emberek magatartása, viselkedése gyökeresen megváltozott. Rossz irányba. Régen egy szó, egy kézfogás, egy szóbeli megállapodás elég volt ahhoz, hogy mindenki a felek közül, és azokon túl is tudja és betartsa az elhangzottakat. Ma már ez elképzelhetetlen. Vannak esetek, amikor megkötnek egy szerződést, nem is akármilyet, aztán a gyakorlatban teljesen másképpen zajlik minden. Szinte egyik fél sem tartja be a megállapodást. Kezdődnek az évekig elhúzódó perek, és közben vannak, akik ennek a civakodásnak a vesztesei. Nagyon sok ilyen esetet hallani, látni. Felelős nincs. Van valami, ami azzá teszi az embereket, amit tapasztalunk minden nap. Ez a felelőtlenség. Természetesen ehhez még nagyon sok minden hozzátartozik, de alapvetően ez a lényeges. Mára már sok minden kiveszett az emberekből. Tudják, itt fel lehet tenni egy kérdést, illetve inkább ki lehet jelenteni. Vajon ha valaki tisztességes, őszinte, becsületes, és szinte állandóan ennek az ellenkezőivel találkozik, akkor egy idő után vajon ő is becstelen, tisztességtelen és hazug lesz? Tudom, nem egyszerű a válasz. Valószínűleg azt is mondhatom már, hogy nincs válasz. Ma már teljesen más világot élünk, építünk.

Mi lenne a normális? Felteszem ezt a kérdést mindazért, mert sajnos az tapasztalható már hosszú évek óta, hogy az emberek mintha elfelejtettek volna normálisan gondolkodni, viselkedni. Tanulás, fejlődés, tisztesség, őszinteség, tolerancia, megértés, szeretet. Véleményem szerint ez volna az alap. De mi van helyette? Butaság, tisztességtelenség, hazugság, gyűlölet, bizalmatlanság, bizonytalanság, ellentétek, erőszak. Ha körülnézünk, egyértelműen látható, hogy a magyar ember egyáltalán nem szabály- és törvénytisztelő. Önhatalmúan cselekszik legtöbb esetben. Nincs tekintettel semmire és senkire. Számtalan példát tudnék ezzel kapcsolatban mondani, de azt hiszem, aki egy kicsit is nyitott szemmel nézi a nagyvilágot, egy kicsit tájékozódik, az világosan látja, hogy ebben a mai világban a felsorolt emberi tulajdonságok vannak elterjedve a gyakorlatban. A vezetők által tanúsított viselkedést, magatartást ugyanúgy átveszik az emberek, ahogy a gyerekek átveszik a szüleiktől az egyes dolgokat. Tanulnak tőlük, és másolják őket. A vezetők azt hiszik el magukról, ha már hatalom van a kezükben, akkor már mindent jobban tudnak mindenkinél, még a komoly szakértelmet igénylő területeken is. Nagy hiba, nagyon nagy hiba. Innen származik a normálistól eltérő gondolkodás. Ez sok esetben igen nagy problémákat okoz. Olyan formában torzul az emberek gondolkodása, és ezzel együtt a viselkedésük is, ami komoly gondokat vet fel. Többek között azt, hogy vajon teljes mértékben uralják-e a tudatukat az emberek? Igen sok esetben ki lehet jelenteni, hogy nem. Az elme állapotának normálistól való eltérése általános jelenség. Ítélőképesség, felelősség nincs. Helyette rossz döntések sorozata, mely törvénybe is ütközhet, legtöbb esetben ez be is bizonyosodik. Hogy mennyire nincsenek tudatában az emberek annak, hogy igenis felelősségteljesen kellene élni, mi sem bizonyítja jobban, mint egy adott eset végtelen tagadása az elején. Aztán eljön az igazság pillanata, és lám, mégis csak valami nincs rendben. A szomorú, hogy ez nemcsak azok körében terjedt el, akik esetleg alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkeznek, hanem sajnálatos módon azok körében is, akikről az ember azt feltételezi, hogy tisztességes, becsületes emberek. Ráadásul ezek az emberek vezetik a tömegeket. Ezt a példát követik az emberek. Innen származik az a gondolkodás, mely hazugságok sorozatán alapul. Innen már egyáltalán nincs messze az az állapot, amikor teljesen abnormális dolgokra derül fény. Jön a magyarázkodás. Nem mondok újat, amikor azt állítom, hogy legtöbb esetben ezek a magyarázkodások egyáltalán nem fedik a valóságot. Ebből is látszik, hogy az emberek mennyire felelőtlenek, nem vállalnak semmit, sőt, még ők állítják, hogy semmi közük az adott esethez. Aztán idővel mégis kiderül, hogy de bizony igen, ő volt az, aki hazudott. A mai ember viszonyulása a társadalomhoz éppen ezen alapszik. Hazugság, bizalmatlanság. A ragaszkodás a hazugsághoz olyan mértékű, hogy ma már egy elhangzott hangfelvételt, sőt, már egy képi megjelenést is tagadnak. Ismét idézek egy ügyvédi nyilatkozatot. „Igazság nincs, csak jó ügyvéd”. Ebből kiindulva nem csoda, hogy sok esetben olyan döntések születnek, melyek ellentmondanak a józan észnek. Hát itt tartunk. Hogy meddig tart ez az állapot, nem tudni. Egy biztos. Itt egy másik mondást idéznék. „Az emberek a hazugságot megbocsájtják, az igazságot és az őszinteséget nem”. Szomorú. Ezek szerint nem érdemes, és nem szabad őszintének lenni, és annyit kell hazudni, amennyit csak lehet. Saját tapasztalat. Beszélgettem egy emberrel, nézett a szemembe, és is az övébe, és tudtam nem egészen az első perc végén, hogy hazudik. Ezzel nem lehet mit kezdeni. Az ilyen ember szánalmas és értéktelen. Sajnos az emberek döntő többsége már ilyen. A mai társadalmi helyzet tette ezt velük. A bizalmatlanság, a bizonytalanság, a becstelenség, a hazugság kinevelt egy olyan generációt, akikben a gyűlölet, az erőszak, a felelőtlenség a döntő magatartás. Ezek összessége szinte felhatalmazza a mai modern embert, hogy rettentő okos, mindenhez értő, logikus gondolkodású, szakértői vénákkal rendelkező személy legyen. Ebben él, ezt hiszi el magáról. A valóság pedig az, hogy ezek az emberek igen buták, semmiféle értelmi és érzelmi intelligenciával nem rendelkeznek, torz információkra alapuló híreket közölnek, és találnak ki, valamint, erőszakos viselkedésüknél fogva hatalmi viszonyt is gyakorolnak. Ez a mai modern ember.

 

Biztos jó így?

Körülnéztek már a nagyvilágban mostanában? Ha igen, mit tapasztaltak? Valóban azt, amit mostanában hallunk, hogy az emberek közelebb kerültek egymáshoz, mert a jelenleg kialakult helyzet ezt hozta? Nevezetesen jobban egymásra vagyunk utalva. Ez valóban így van, hiszen nemcsak magunkra, hanem másokra is vigyáz az ember. Vagy ez így nem egyértelmű? Hát nem bizony. Nézzenek körül. Mi történik mostanában? Röviden annyi, hogy egyáltalán nem veszik figyelembe azt, amit nap mint nap hallunk. Vigyázzunk magunkra, és vigyázzunk másokra is. Vajon mikor ér el az emberi tudat oda, hogyha valamire figyelmeztetnek, azt jó lenne, illő lenne betartani. Ugye milyen naiv vagyok? Hát a magyar ember egyáltalán nem ilyen. Nem bizony. Pedig jó lenne már tanulni is valamit, sok esetben mások kárán, ez nem valami szép, de sok esetben előfordul, és bizony a saját kárunkon is. Ha máskor nem is, de most igazán itt van az ideje, hogy felelősségteljesen gondolkozzon mindenki. Vajon elvárható ez az emberektől? Sajnos nem. A túlzott szabad gondolkodás, a nagyon sok esetben torz hírek, információk teljesen elferdítenek embereket a józan és ésszerű meglátásoktól. Nagyon nagy baj. Sajnos napi szinten hallani olyan dolgokról, amiknek nem volna szabad megtörténnie, mégis megtörténik. A magyar ember olyan, hogy neki ne mondja meg senki, hogy mit, mikor, és hogyan csinál. Főleg a mai világban. Arra már nem is gondol, mert tudata odáig nem ér el, hogy pontosan azt csinálja, amit neki mondanak. Az illúzió nagy úr. Na, ebben élnek az emberek. Amire legtöbben gondolnak, hogy a magam ura vagyok, már régen nincs úgy. A döbbenet akkor tudatosul, amikor egy adott helyzet kialakul, megtörténik. Megtörténik azzal a személlyel, aki úgy véli, hogy ővele nem, mert ő mindent jobban tud, majd ő megfelelően irányít, majd ő tudja, miképpen kell eljárni bizonyos esetekben, ő tudja a döntési felelősséget, és még sorolhatnám, hogy mi mindent jobban tud a mai modern ember. Aztán mi történik? Éppen az ellenkezője. Semmivel nincs tisztában, csak a saját elképzelése, saját tudatlan világa, amit képvisel. A szabályok, a törvények mindenkire vonatkoznak. Egyszerűen nem érteni, hogy miért az a felelőtlenség, felelőtlen viselkedés, nemtörődömség, amit tapasztalni lehet. Azt hiszem, sőt, tudom, hogy az emberek viselkedése, magatartása teljesen megváltozott. Nincs megértés, nincs tolerancia, nincs őszinteség, nincs semmi olyan, ami jellemző lehetne az emberre. Helyette az erőszak, az agresszív magatartás, az ellenségeskedés, a gyűlölet, a felelőtlenség, a hazugság lelhető fel az emberi tudatban, legalábbis, ami még talán fellelhető az emberekben. Sajnos ez a maradvány is igen hamar el fog felejtődni, és marad a teljes értelem mentes állapot. Az biztos, hogy ez az állapot nem jó senkinek. Illetve, vannak, akiknek ez a jó. Igen, mert a tudatlan embert egyszerűen lehet irányítani. Ha valaki, vagy valakik nem rendelkeznek kellő tájékozottsággal, akkor teljesen védtelenek mindennel szemben. Még saját magukkal szemben is. Az elme szabadságának illúziója ott van az emberekben. De csak ennyi. A mai modern ember részéről az irányítás, a vélt tudás, a hozzáértés nála van. Sajnos a butasága olyan mértékű, hogy azt már nem veszi észre, hogy ez nem így van. Minden cselekedete, minden döntése irányított. Megmondják neki mit, mikor, és hogyan csináljon. A szellemi világába ez az állapot tökéletesen belefér, mert nincs kellő tudás birtokában. A szomorú, hogy ezen nem is akar változtatni, mert nincs nagyobb igénye. Az igénytelenség pedig egy nagyon rossz állapot. Átmenetileg talán jó, de hosszú távon igen nagy károkat, és igen nagy hiányosságokat fog mutatni. Vagy ez a cél? Lehet. A mai világ által diktált normatívák, változtatások, szabályok, törvények követhetetlenek. Nem véletlen. A megfelelő tudás hiányában ezek mind az emberek ellen fordíthatók, és ezek az alkalmazások működnek is, sőt, nagyon jól működnek.  

 

 

 

Képgaléria

Diagramok

Dátum: 2019.08.15
Fénykép: 245
Mappák: 0

Képgaléria

Dátum: 2019.08.05
Fénykép: 113
Mappák: 0

Képgyűjtemény

Dátum: 2020.05.20
Fénykép: 153
Mappák: 0