Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


 

Köszöntök Mindenkit!

Remélem sok érdekes, és talán különleges cikket tudok írni különböző témakörökben. 

A szeretet kimutatása nem kor, nem idő kérdése….Ha szeretsz valakit, éreztesd addig, amíg van rá lehetőséged!!!

A szeretet, a megértés, a bizalom, teljesen kihalt. Helyette gyűlölet és hazugság van.

Környezetünk védelme az egyik legfontosabb teendőink egyike.

A természet feletti uralom, az ember számára illúzió.

A fáradhatatlanság és elégedetlenség a fejlődés első számú mozgatórugója.

Thomas Alva Edison 

A szeretet, a megértés, a bizalom, teljesen kihalt. Helyette gyűlölet, és hazugság van. 

Környezetünk védelme, az egyik legfontosabb teendőink közé kell, hogy tartozzon.

Minden emberben annyi rosszindulat van, amennyi az eszéből hiányzik.

 

Az őszinteséghez nagy bátorság kell, hazudni minden ember képes.

Az emberek a hazugságokat megbocsájtják, az igazságot és az őszinteséget nem. 

Egy külföldön több évet eltöltött embertől megkérdezték. Amikor hazajött, mi volt furcsa? Gondolkodás nélkül jött a válasz: az őszinte viselkedés. Hát nem érdekes?

 

Új cikkek: 

Nyitóoldal: "Adatvédelem"

Éghajlat menü: "Csapadék mennyiség"

Érdekességek, furcsaságok menü: "Az élet egyik lehetséges keletkezése"

Értelmi, érzelmi intelligencia menü: "Sajnálatos dolog"

Gondolatok menü: "A volt és lett"

Környezetvédelem menü: "Vegyi hatás"

 

 

Adatvédelem

Egyre bosszantóbb, hogy olyan ajánlatokat tesznek különböző honlapokon, ami arról szól, hogy adjam meg adataimat, majd ők megvédik. Több kérdés is felmerül ezzel kapcsolatban. Ki az, aki megvédi? Hogy védi meg? Miért szolgáltatja ki számtalan másik cégcsoportnak az adataimat, ha megadom az engedélyt? Ez milyen védelem? Egyet már az elején le kell szögezni. Olyan, hogy adatvédelem nem létezik. Erre számtalan példát fel lehetne sorakoztatni. Bizonyára sok ember kíváncsi a másik ember dolgaira. Több okból is. Az egyik, hogy visszaéljen vele, a másik, hogy felhasználja saját céljaira. Annyit emlegetik, hogy harmadik félnek nem lehet tovább adni a személyes információt. Ezt el kell felejteni. Ilyen nincs. Ezt senki nem tartja be. Nem kell ámítani az embereket azzal, hogy majd van valaki, aki ezt kezelni tudja. Nem tudja. Nem ezért teszi közzé ezt a felhívást. A hátsó szándék jelen van. Először meglepődtem, amikor azt hallottam, hogy vannak települések, ahol az „illetékesek” elmennek a templomba, hogy megnézzék, kinek van temetése, mert oda lehet betörni, mert nincs otthon senki. Vagy. Esküvők alkalmával ugyanez. Ki van plakátolva, csak el kell olvasni. Egy aránylag szűk közösségben mindenki ismer mindenkit. Tudják cím nélkül is, hogy kiről van szó. Sőt! Már azt is hallani, hogy erre az időszakra biztonsági őrt vesznek igénybe, hogy ne történjen semmi. Hát elég szomorú. Innen már csak egy ugrás, hogy mélyebben belebonyolódjunk az adatvédelembe. Tudják, korábban nagy port vert fel, hogy mobiltelefonon keresztül meg tudták határozni az alkalmazottak helyét. Nem ott voltak, ahol lenniük kellett, és ezért kérdőre vonták őket. Ekkor volt a nagy csodálkozás. Honnan tudták meg ezt? Ma már azt hiszem, ezt nem kell megmagyarázni. Azt is tudomásul kell venni, hogy az egyes közösségi portálokon szereplő személyek minden adata teljes egészében egy központi adatbázisban landol. Az emberek felelőtlenek. Olyan információkat is megosztanak, amit ellenük fel lehet használni. Higgyék el, mindig vannak olyanok, akik fel is fogják használni, sőt, vissza is fognak élni vele. Az emberi butaság ebben a cselekedetben is megnyilvánul. Azzal, hogy kitárulkoznak, valamilyen formában fel akarják hívni magukra a figyelmet. Mindig akad valaki, aki valamit fel tud használni valaki ellen. Ezek a felületek hatalmas lehetőségek az adathalászok előtt, de nemcsak nekik. A megfigyelési eszközök ma már annyira ki vannak finomítva, hogy elképzelni nem lehet. Mi ennek a lényege? A teljes, átfogó, mindenre, és mindenkire kiható totális ellenőrzés. Minél többet tudnak valakiről, annál inkább befolyásolni lehet, sőt! Sajnos egyre bosszantóbb már, hogy szinte mindenhol megjelenik a felszólítás arra, hogy adjam meg adataimat, majd valaki kezeli. Most ezt tényleg komolyan gondolják, vagy ennyire ostobának nézik az embereket. Azt hiszem ez az utóbbi a valós. Tudjuk nagyon jól, hogy manapság az információ a legfontosabb. Ezzel sok mindent el lehet érni. A felelőtlenség pedig elképesztő. Olyan információk kerülnek a világhálóra, melyekkel nagyon egyszerűen vissza lehet élni. Vannak olyanok, akik ezt meg is teszik. Számtalan példát lehetne felsorolni. egy valamit szigorúan tudomásul kell venni. A saját személyes dolgaimat csak én tudok megvédeni, bizonyos szintig. Ezt azért mondom, mert ma már annyi adat áll rendelkezésre emberekről, hogy aki akarja, játszva össze tud állítani egy adott listát. Vannak olyanok, akik ezt meg is teszik. Persze, ha a másik oldalt nézzük, akkor nincs mit takargatni, mert már mindent tudnak mindenkiről.  

 

Kérdés

Néhány nappal ezelőtt volt egy érdekes megjegyzés egy tudósító részéről. Egy kissé meglepett, de aztán rájöttem, hogy ma már semmin nem lehet csodálkozni. Egyes szavaknak furcsa értelmezést adtak az emberek, és előszeretettel használják is. Talán nem lepődtem volna meg, ha egy átlagember mondja ki, de egy állítólag iskolázott, művelt, intelligens emberről van szó. Egy világverseny alkalmával említette, hogy lealázta a többi sportolót, azzal, hogy ő lett az első. Nekem ez valahogy furcsa. Az én időmben az a szó komoly lelki sérüléseket okozott embereknél, ezért nem is használtuk, sőt, nem is volt a szókincsünkben, mivel tiszteltük a másik embert. Mit is jelent valójában ez a szó? A Magyar etimológiai szótár szerint, megszégyenít, önérzetében mélyen megsért, hatalma alá vet. Nem ártana elgondolkodni azon, hogy milyen jogon sért meg egy ember, egy másikat, csak azért mert valamit jobban tud. Egy másik területen lehet, hogy ő kerülne hasonló helyzetbe. Sőt! Éppen ez a magatartás utal arra, hogy egyáltalán nincs birtokában sem értelmi, sem érzelmi intelligenciának. Miért ez a viselkedés? Sajnos a mai ember teljesen elvadul, idegenné válik a másik számára, és fölényét szeretné minden áron érvényre juttatni. Csak kérdezem. Szükség van erre? Bele sem gondol, hogy esetleg bántásként veszik a kijelentést? Szomorú dolgot mondok, és egyszerű a válasz: nem. Egyáltalán nem érdekli az embereket, hogy milyen módon viszonyulnak a másikhoz. A felszínesség megvan, aztán úgy érzik ennyi elég, és a magatartásuk tanúsítja, hogy mennyire tudatlanok. A szomorú, hogy ezt már észre sem veszik, ott van a szókincsükbe, mint sok más beszédbe nem illő kifejezés. Sajnos itt tartunk. Sokszor megfordul a fejemben, amikor szinte elképzelhetetlen dolgot lát, hall az ember, hogy normális élet zajlik körülöttünk? Sajnos rá kell jönni, hogy nem. Egyszerű a kijelentés, de valljuk be őszintén, hogy olyan dolgok történnek, amire ép ésszel nincs magyarázat. Bizonyára mindenki találkozott már ilyen dologgal, talán olyan is akad, aki közvetlenül is érintettje volt valami hasonlónak, amit nem tud értelmezni, értékelni, nem tudja hova tenni. Valahogy úgy van vele az ember, hogy ilyen nem létezik, ilyet nem tehet egy ember. Aztán mégis. Vajon ez nem arra vall, hogy tudatilag csökken az emberek szellemi kapacitása, önértékelő képessége, felelősség érzete? Valahogy nem tudja felfogni, hogy egyáltalán mit tett, mit csinált. Ez roppant szomorú emberi viselkedésre utal. A fejekből elszállt a normális viselkedési kultúra, a békés, nyugodt egymás mellett élés gondolata.

 

 

Tényleg ilyen az ember?

Kezdem azt hinni, és sajnos már tudni is, hogy az ember egy olyan élőlény, aki nem képes tartósan békében, szeretetben élni. Lehet, hogy csak én látom a kialakult helyzetet ennyire rossznak? Azt kell, mondjam, hogy nem. Sokan tesznek említést arra, hogy meg kellene változni. Legtöbb esetben ennek semmiféle pozitív hatása nincs. Ma már nem erre vannak berendezkedve az emberek. Azt is emlegetik, hogy a bajban az emberek összefognak. Hát ez sem teljesen így van. Az összezártság egyre erőszakosabbá, egyre agresszívabbá teszi az embereket. Ez csak egy dolognak tudható be. Az emberek egyre labilisabbak. Érzelmileg egyre inkább aljasabbak lesznek. Egymás iránt szinte eltűntek, eltűnnek azok a gesztusok, azok az érzelmi szálak, melyek korábban olyan magasztosak voltak. Meddig tud még lesüllyedni az ember? Mi az a pont, amikor azt lehet mondani, hogy ennél lejjebb már nem lehet menni? Az elkeseredettség szól belőlem: nincs határ. Bántják, marják, bántalmazzák egymást az emberek. Legtöbb esetben értelmetlenül. Az emberi butaság eléggé felütötte a fejét. Ez a viselkedés ennek tudható be. Ez csak rosszabb lesz. Egyre inkább még távolabbra kerülnek az emberek egymástól. A normális egymás mellett élést el lehet felejteni. Amik manapság történnek, azokat józan ésszel fel nem lehet fogni. Ez már egy vad világ, benne vademberekkel. Ezek a vademberek nem akarnak már megváltozni. Így érzik jól magukat. Ezt adják át a gyerekeiknek, és ők ezt viszik tovább, mint egy örökséget. Az ő viselkedésük példamutató lesz. Erőszakos, agresszív, hazug, becstelen, tisztességtelen, értelem és érzelem mentes földi egyedek alakulnak ki. Az ember is egy vírus. Addig pusztítja saját magát és környezetét, amíg mindent tönkre nem tesz. Miért van ez így? Van erre valamilyen válasz? Én személy szerint el vagyok keseredve, mert azt látom, hogy semmiféle változás nem következik be. A szózatok elhangzanak időnként, és minden megy tovább. Semmi nem történik. Minek kellene történnie? Változtatni mindenen, hogy szebb, élhetőbb, toleránsabb, egészségesebb, értelem és érzelem gazdag világot éljünk. A mai világban már ez az igazi illúzió.

 

 

 

Képgaléria

Diagramok

Dátum: 2019.08.15
Fénykép: 215
Mappák: 0

Képgaléria

Dátum: 2019.08.05
Fénykép: 113
Mappák: 0

Képgyűjtemény

Dátum: 2020.05.20
Fénykép: 142
Mappák: 0